DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS TÉZISEI

DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS TÉZISEI KAPOSVÁRI EGYETEM GAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR Pénzügy és Közgzdságtn Tnszék Doktori Iskol vezetője: DR. KEREKES SÁNDOR egyetemi tnár Témvezető: DR. BÁNFI TAMÁS egyetemi tnár Társ-témvezető: DR. PARÁDI-DOLGOS ANETT egyetemi docens A PROGRESSZÍV FOGYASZTÁSI ADÓ ALKALMAZÁSÁNAK LEHETŐSÉGE Készítette: VARGA ERZSÉBET TERÉZ KAPOSVÁR 2014

1. TARTALOMJEGYZÉK 2. A KUTATÁS ELŐZMÉNYEI, CÉLKITŰZÉS... 2 3. ANYAG ÉS MÓDSZERTAN... 4 4. EREDMÉNYEK... 7 4.1. Htékonysági összevetés eredményei... 7 4.2. Méltányossági összevetés eredményei... 18 4.3. Semlegességi összevetés eredményei... 22 5. KÖVETKEZTETÉSEK... 25 6. ÚJ KUTATÁSI EREDMÉNYEK... 27 7. JAVASLATOK... 31 8. A DISSZERTÁCIÓ TÉMAKÖRÉBEN MEGJELENT PUBLIKÁCIÓK... 32 1

2. A KUTATÁS ELŐZMÉNYEI, CÉLKITŰZÉS A közgzdsági, zon belül is közpénzügyi gondolkodásbn nincs egységes álláspont fogysztási és jövedelemi dók elsőbbségének tekintetében. Dolgoztombn zt kívánom bemuttni, hogy, mennyiben megteremtjük progresszív módú fogysztási dót, z legfőbb kritériumok, elsősorbn htékonyság és méltányosság szempontjából is megfelelőbb, mint progresszív jövedelemdó. Mg lehetőség Fisher (1942), illetve Káldor (1955) ót dott, de dolgoztombn kitérek megvlósíthtóság és z dminisztrációs terhek kérdéseire is. Ugyn régi kérdést feszeget tnulmányom, de tlán soh nem ennyire égetőt. A gzdság nem egészséges állpotát muttj, hogy jelenlegi válság előtti időszkbn lkosság nettó hitelező pozíciób került, mely egyenlegért két (párhuzmos) tényező felelős: z lcsony megtkrítási szint és hitellel fedezett fogysztás. A kidási dó mindkét jelenségre kedvezően htn, mi feltétlen rr inspirál, hogy összevessük jelenleg regnáló jövedelemdóvl. Fisher idején túlzott mértékű megtkrítás volt jellemző, ezért fogysztás ellenösztönzése nem volt kívántos, emitt sem fogdták kellő lelkesedéssel ötletét. A jelenlegi, válságból vló kiláblássl terhelt időszk hsonló megítélés lá esik, emitt nem feltétlen most kell bevezetni egy fogysztási lpú dót, ám hosszú távon előnyös lehet. Npjinkbn egyre inkább igzolást nyer z nézet, hogy lineáris, vgy népszerű nevén z egykulcsos, dók nem nyújtják zt z üdvözítő htást, mit elvártk tőlük. Sokkl inkább más tényezők egyidejű jelenlétének volt köszönhető, hogy bevezetésük helyén megindult egy érezhető gzdsági növekedés (ld. például: Erdős, 2012). A várhtón tiszvirág életű lineáris dók helyett újr előtérbe kerülhetnek progresszív dókulcsok lklmzás. Ezért is különösen fontos progresszív dórendszerek bemuttás, jellemzése és lineáris dókr gykrn hsznált dótni foglmk és elemzési eszköztár 2

kiterjesztése, lklmzás. Alig tlálunk olyn tudományos közleményeket, melyek progresszív dókulcsokt feltételeznek. Dolgoztombn progresszív fogysztási és progresszív munkjövedelemdót hsonlítom össze olyn fontos tuljdonságok mentén, melyek évszázdok ót jelentik legfontosbb elvárásokt mindenkori dórendszerekkel szemben. A kritériumok koronként és szerzőnként eltérő súllyl bírnk, de egyik sem elhnygolhtó. A vizsgálndó szempontok között szerepel htékonyság, méltányosság és semlegesség. (1) Első hipotézisem szerint egy időszkos modellben z ekvivlens progresszív fogysztási és jövedelmi dó htékonyságr gykorolt htási várhtón megegyeznek. (2) Ezzel szemben, második hipotézisem lpján zt várom, hogy több időszkot is figyelembe véve, progresszív fogysztási dó kevésbé torzítj z intertemporális fogysztói döntéseket, mint progresszív munkjövedelem-dó, mivel ez utóbbi bünteti z ingdozó jövedelemármlást. (3) Több időszkos modellben már lehet beszélni megtkrításról is, ezért hrmdik hipotézisem szerint tőkejövedelmekre ( megtkrítások jövedelmére) is kiterjedő jövedelemdó ngyobb mértékben torzítj z intertemporális döntéseket, mint fogysztási dó. (4) Negyedik hipotézisemben zt várom, hogy progresszív fogysztási dó jobbn megfelel méltányossági elvárásoknk, mint progresszív munkjövedelem-dó. (5) Ötödik hipotézisem szerint semlegesség kritériumánk megfelel fogysztási dó, míg munkjövedelem-dó bizonyos esetekben sérti zt. 3

3. ANYAG ÉS MÓDSZERTAN Dolgoztombn lpvetően közpénzügyek normtív megközelítését lklmzom, és rr kérdésre keresem válszt, hogy milyen dórendszer lenne jobb társdlom szempontjából. Eközben nem kerülhettem meg közösségi döntések pozitív kérdéseit: mennyire képes cslások kiküszöbölésére z egyik vgy másik dórendszer, ill. milyen dminisztrációs terhekkel járnk. Ezekkel témákkl dolgozt Irodlmi áttekintés fejezetében fogllkoztm. Az egyes dórendszer kritériumok elemzését prciális modellekben végeztem, mivel z dóelméleti irodlom még lineáris dók összehsonlító elemzésekor is gykrn megelégszik z egy döntési térben gondolkodássl, leszűkítve z endogén változók számát. A különböző egyének különböző jövedelempályáit zonbn mindig megjelenítettem, vizsgálv minden időszkbn lcsony, ill. mgs, vlmint hullámzó jövedelmű döntéshozók helyzetét. Az dóelméleti kuttások z dózás htékonyságát z dó áltl okozott holtteherveszteséggel mérik. A holtteherveszteség számíthtó fogysztói és termelői többletekből, vlmint kompenzációs, vgy egyenértékű változásokból), ám ezek bizonytln becslési eljáráson és szubjektív tényezőkön lpulnk. Önmgábn holtteher veszteség létének kimuttásához elegendő zonbn megvizsgálni z dó áltl érintett költségvetési korlát árrányit. Az árk objektív, egyértelmű dtok, ezért elemzésemben erre kérdésre koncentrálok, és csk zt vizsgálom, hogy z dó htásár dott jószág picán megváltoznk-e z árrányok, és ezáltl keletkezik-e holtteherveszteség, vgy nem. A méltányossági összehsonlítás során rr keresem válszt, hogyn befolyásolj z egyenlőtlenséget z dólp megválsztás, zz progresszív fogysztási vgy jövedelemdó csökkenti-e inkább társdlombn meglevő 4

egyenlőtlenséget? Dolgoztombn egy két időszkos modellben számolom ki, hogy progresszív jövedelem- vgy fogysztási dó csökkenti-e jobbn jövedelemelosztásbn meglevő egyenlőtlenséget kifejező Gini-együtthtót. A semlegesség lkulásához z egyén pozícióját z dózott életpály jövedelmével jellemeztem, és bemutttm egy példát rr z esetre, mikor progresszív jövedelemdó megváltozttj z egyének egymáshoz viszonyított sorrendjét. A fogysztási dó mellett megmuttom, hogy z egyik egyén dózott életpály jövedelme kkor és csk kkor lehet mgsbb másikénál, h z dózás előtti életpály jövedelmük is így viszonyult egymáshoz. Mind htékonysági, mind méltányossági összevetéshez szükségem vn dott jövedelempály mellett fogysztási pály meghtározásár. A minstrem hsznosságmximlizáló egyének helyett egy áltlánosbbn elfogdott, így kevésbé megszorító feltételezéseket trtlmzó módszert válsztottm ennek felírásár, és z egyének fogysztássimítását feltételeztem. A fogysztássimítás z megfigyelhető jelenség, hogy z egyének fogysztás életük során viszonylg egyenletes pályát követ, számottevően kisebb voltilitássl, mint jövedelmük, mivel ez utóbbi z életút során meglehetősen ingdozó értékeket vehet fel. A mkroökonómii modellekben lklmzott fogysztási függvények ezt mgtrtást sokféleképpen rgdják meg. Dolgoztombn bemutttm Keynes, Modiglini, Friedmn felírásit, mjd buffer-stock és hbit-persistence elméleteket. Az újbb és újbb megközelítések korábbi modellek hiányosságit kezelik, de végső soron mind ugynzt megfigyelést mgyrázzák: milyen fogysztói döntés következménye fogysztássimítás jelensége. A htékonyság, méltányosság és semlegesség több időszkos modellejeiben z dófizetési kötelezettséget mind jövedelem, mind fogysztási dózttás esetén bbn z időszkbn veszem figyelembe költségvetési korlátokbn, melyik időszknk jövedelme, ill. fogysztás lpján meghtározódnk. Ez jövedelemdónál természetes, hiszen munkálttó 5

folymtosn vonj munkvállló béréből z dót, ki így nettó, dózás utáni bért kpj. Fogysztási dónál viszont csk utólg lehet meghtározni z dó mértékét, hiszen z nem csk z időszk során szerzett jövedelmektől, hnem, többek között, bnkszáml évvégi egyenlegétől is függ. Azért, hogy z állm bevételei folymtosk legyenek, mindenképp szükségesnek trtom z dóelőleg fizetést bázis időszkbn, melynek lpj z előző időszk lehet. Amennyiben elfogdjuk fogysztássimítás feltevését, ezzel módszerrel nem térünk el (lényegesen) csk később meghtározhtó tényleges dótehertől. Itt kell hngsúlyoznom dolgozt modelljeinek és feltevéseknek z igen szigorú voltát, melyek nyilvánvló módon korlátozzák kpott eredményeket. Ilyen fontos megszorítás, hogy fogysztók nem hgynk örökséget, és életük kezdetén sem rendelkeznek vgyonnl. Ezek meglehetősen erős feltevések, nnk ellenére, hogy igen sok közgzdsági modell él velük. 6

4. EREDMÉNYEK 4.1. Htékonysági összevetés eredményei 4.1.1. A progresszív fogysztási és munkjövedelemi dó összevetése különböző jvk fogysztás közötti intrtemporális válsztás során Vizsgáljuk meg, hogyn befolyásolj progresszív fogysztási és munkjövedelmi dó z egyének döntési hlmzát, h csk egyetlen időszkot feltételezünk. Induljunk ki bból, hogy fogysztó (egyelőre exogén) jövedelmének minden esetben fedeznie kell kidásit, melyek lehetnek fogysztási célúk, illetve z állm felé teljesítendő közterhek 1. Könnyen beláthtó, hogy z lábbi összefüggések fennállás esetén, z zonos időszkbeli jvk közötti válsztás döntési tere z egyes dónemek esetén ugynz lesz, és egyiknél sem lép fel torzító htás. t j j, j (,f) (4.1) 1 j C Y( 1 ), (4.2) Gykorltilg egy időszkos modellben sem z áltlános (minden termékre kiterjedő) progresszív fogysztási, sem progresszív jövedelemdó nem módosítj z egyes jvk egymáshoz viszonyított árát, így egyik dó sem torzítj zt döntést, hogy melyik jószágot válssz fogysztó. Amint endogénné tesszük z egyén jövedelmét, jövedelem megválsztásávl befolyásolni képes z dókötelezettségét, és torzulni fog döntése. 1 Mivel egy időszkot feltételezünk, nem kell megtkrítássl számolni. 7

4.1.2. A progresszív fogysztási és munkjövedelemi dó összevetése munk és szbdidő közötti intrtemporális válsztás során Vizsgáljuk meg zt z esetet, mikor z egyén jövedelmét sját döntése htározz meg, még pedig munkávl töltött és szbdidő közötti válsztásánk eredménye. Abból indulok ki, hogy z ember rendelkezésre álló ideje korlátos (például npi 24 ór vgy heti 168 ór). Amennyiben z idejét munkávl tölti, kp vlmekkor (kívülről meghtározott) órbért, mit fogysztásr fordítht, de bizonyos szintű fogysztás után többet ér neki, h munk helyett (illetve mellett) pihen is. Továbbr is tegyük fel, hogy csk egy időszkig él döntéshozó, ki ezúttl egyetlen terméket fogysztht, mely termék természetszerűleg legyen z ármérce jószág, zz ár legyen egységnyi. A munkávl töltött idő mennyiségének megválsztásávl optimlizálni fogj szbdidővel és fogysztássl elérhető jólétét. A döntésének (egyelőre dó nélküli) költségvetési korlátját z lábbi módon írhtjuk fel: C Y w (L L) (4.3) Ahol: C: fogysztás mennyisége, Y: megszerzett (munk)jövedelem, w: reál órbér (z ármérce jószágbn kifejezve), : z összes rendelkezésre álló ideje, L: szbdidő mennyisége. Progresszív fogysztási dó mellett (4.3)-bn felírt költségvetési korlát (4.4) ill. (4.5) szerint módosul. Y w L w L C, h Y E (4.4) 1 t 1 C Y E(t t f f, h Y> E. (4.5) 1 t f t ) w L E(t 1 t t ) w L f 8

A fogysztás-szbdidő térben költségvetési korlát megtörik z L' L (1 t ) E / w szbdidő mennyiségnél, hogy ezt 4.1 ábr muttj. Az L -nél kevesebb ill. több szbdidő válsztás esetén egy egység szbdidőről vló lemondás w/( 1 t f ) ill. w/( 1 t ) pótlólgos fogysztást eredményez. Emellett költségvetési egyenes nem pusztán megtörik, hnem z eredetihez képest meg is változik meredeksége mindkét szkszon, mivel z eredeti átváltási viszony w reálbér volt, így válsztás torzul. Azz jövedelmi mellett helyettesítési htás is jelentkezik. 4.1. ábr: A szbdidő-fogysztás döntés költségvetési korlátj (sját szerkesztés) Most nézzük meg fenti döntési helyzetet progresszív munkjövedelemdó mellett. A költségvetési korlát (4.6) és (4.7) egyenletek szerint lkul. C Y(1 ) w (L L)(1 ), h Y Y (4.6) C w(l L)(1 ) Y( ), h Y> Y. (4.7) f f A korlát ebben z esetben is megtörik, méghozzá z L '' L Y / w pontbn. Az L -nél kevesebb ill. több szbdidő válsztás esetén egy egység szbdidőről vló lemondás w 1 ) ill. w 1 ) pótlólgos fogysztást eredményez. ( f ( Tehát z eredeti átváltási viszony (-w) ebben z esetben is megváltozott, z dó torzítj döntést. 9

Mivel mindkettő dó torzítj válsztást, z kérdés, hogy melyik inkább. Könnyen beláthtó, hogy ekvivlens kulcsok és sávhtárok esetén teljesen megegyezik két dó htás, mivel mtemtikilg zonosk töréspontok (L = L ) és meredekségek ( w/( 1 t f ) = w 1 ) illetve w/( 1 t ) = w( 1 ) ). ( f Azz mind fogysztási, mind munkjövedelmi dó esetén munk és szbdidő közötti válsztás során fellép helyettesítési htás, és ezáltl torzítják ezt gzdsági döntést. A 4.1.1 és 4.1.2 lfejezetek lpján egyidőszkos modellben nincs htékonysági különbség progresszív fogysztási és jövedelmi dó között, torzító htásuk ugynzokbn döntési helyzetekben és ugynolyn mértékben lépnek fel. 4.1.3. A progresszív fogysztási és munkjövedelemi dó összevetése különböző időszki fogysztások közötti válsztás során Vizsgáljuk meg zt z intertemporális döntést, mivel egzogén jövedelem mellett szembesül fogysztó. Kezdjük ezúttl is progresszív fogysztási dó viselkedésének feltárásávl. Két időszkot tekintve költségvetési korlát 4.2. ábr szerint lkul, hol z egyes tengelyeken z egyes időszkok összes fogysztását mérjük. A szggtott vonl jelzi fogysztási dó sávhtárát ( C -t), melynél progresszív dókulcs mitt megtörik költségvetési korlát, hogyn munk-szbdidő döntési térben is történt. Az egyes időszkoknál jelzett sávhtárok négy részre osztják jószágteret, és z egyes térrészekben másként módosul költségvetési korlát. Mind 2., mind 3. térrészben párhuzmosk z eredeti és z dó bevezetése utáni költségvetési korlátok, mivel meredekségeik megegyeznek, értékük: -(1+r). Ennek párhuzmosságnk következménye, hogy sem 2., sem 3. térrészben nem lép fel helyettesítési htás, csk jövedelmi htás. A fogysztó kkor kerül ezekbe térrészekbe, h simítni tudj fogysztását. A 10

fogysztássimítás feltételezésével élve fogysztási pály jellemzően viszonylg egyenletes z egyén életútj során, ezért továbbikbn bból indulok ki, hogy z dózó mindkét időszkbn sávhtártól zonos iránybn tér el, zz jövedelmétől függően vgy 2. vgy 3. térrészben válszt jószágkosrt, így továbbikbn ezt két térrészt tekintem releváns döntési tereknek. 4.2. ábr: Költségvetési korlát progresszív fogysztási dó esetén. 4.1. táblázt: Jövedelemármlás lesetek (sját szerkesztés) Jövedelemármlások: Y Y 2 Y Y 2 Y1 Y Alcsony Növekvő Y1 Y Csökkenő Mgs A jövedelemdó htásánk elemzéséhez négyféle jövedelemármlást kell megkülönböztetnünk, melyeket 4.1. táblázt fogll össze. Az ún. lcsony ill. mgs jövedelemármlás jelentik zokt z eseteket, mikor vlkinek mindkét időszkbn jövedelemdózás sávhtár ( ) ltt ill. felett vn munkjövedelme. Növekvő ill. csökkenő nnk személynek jövedelemármlás, kinek z első időszkbn sávhtár ltti ill. feletti, míg 11

MAGAS jövedelemármlás EGYENETLEN jövedelemármlás ALACSONY jövedelemármlás második időszkbn sávhtár feletti ill. ltti munkjövedelme. A számolások lpján zonbn zt kpjuk, hogy ez utóbbi két jövedelemármlás z dózttás htékonyság szempontjából ugynúgy viselkedik, így háromr csökkenthető vizsgálndó esetek szám ( lcsony, egyenetlen és mgs jövedelempályák). Alcsony fogysztási pály Htáreset fogysztási pály Mgs fogysztási pály 4.3. ábr: A progresszív munkjövedelem és fogysztási dó bevezetése utáni költségvetési korlátok különböző jövedelem és fogysztási pályák esetén. (sját szerkesztés sját számolások lpján) 12

A fogysztási pály háromféleképpen lkulht z életpály-jövedelemtől függően, (fogysztássimítást feltételezve): mindkét időszkbn sávhtár ltti, feletti, vgy éppen sávhtáron történő. A jövedelemármlásokhoz hsonlón nevezzük ezeket lcsony, mgs és htáreset fogysztási pályánk. Összességében tehát három-három különböző jövedelem és fogysztási pály képzelhető el, és ezek elvileg bárhogyn párosíthtók, zz összesen 3 3 esetben kell megvizsgálni, hogyn lkul progresszív jövedelem és fogysztás lpú dózttás intertemporális döntés esetén. A 4.3. ábr fogllj össze kpott eredményeket, szürkével jelölve jövedelem, feketével fogysztás lpú dózás költségvetési korlátit, szggtott vonlll fogysztási dó sávhtárát. Vegyük sorr z egyes eseteket releváns döntési terekben. (1) Alcsony fogysztási pály ( C1, C2 E ) lcsony jövedelemármlás ( Y1, Y2 Y ) A jövedelemdó és fogysztási dó kivetése utáni költségvetési korlátok egybeesnek, mindkettőnél csk jövedelmi htás lép fel, helyettesítési htás nem jelentkezik. (2) Alcsony fogysztási pály ( C1, C2 E ) egyenetlen jövedelemármlás (2. csökkenő Y1 Y Y2 vgy 2b. növekvő Y1 Y Y2 ) A jövedelemdó és fogysztási dó kivetése utáni költségvetési korlátok nem esnek egybe, helyettesítési htás ugyn egyiknél sem jelentkezik, jövedelmi htások eltérnek. (2) csökkenő jövedelemármlás esetén jövedelemdó ( Y 1 f Y)( ) összeggel, (2b) növekvő jövedelemármlás esetén ( Y 2 Y)( ) /(1 r) összeggel von el többet z életpály-jövedelemből z f első időszkr diszkontálv. (3) Alcsony fogysztás pály ( C1, C2 E ) mgs jövedelemármlás ( Y1, Y2 Y ) 13

Ez csk elméleti lehetőség, hsznosság mximlizálás mitt biztosn mgs fogysztási pályát válszt mgs jövedelemármlású egyén, hiszen fedezi kidásit. (4) Htáreset fogysztási pály ( C1, C2 E ) lcsony jövedelemármlás ( Y1, Y2 Y ) Ez kizárólg z Y 1 Y 2 Y esetben lehetséges, tehát tuljdonképpen egyetlen pont elemzéséről vn szó, így csk nnk kérdésnek vn értelme, hogy h el szeretne mozdulni z ( E, E) fogysztási pontból, mi történik z egyes dók esetén. Jövedelemdónál továbbr sincs helyettesítési htás, de fogysztási dónál már lesz, ugynkkor igen vlószínűtlen preferenciákkl kell rendelkeznie döntéshozónk hhoz, hogy számár megérje egyáltlán elmozdulni. Így fogysztássimítás esetén gykorltilg nincs különbség fogysztási és jövedelemdó között. (5) Htáreset fogysztási pály ( C1, C2 E ) egyenetlen jövedelemármlás (5. csökkenő Y1 Y Y2 vgy 5b. növekvő Y Y ) 1 Y 2 H döntéshozónk egyenetlen jövedelemármlás, fogysztási dóvl elérheti htáreset fogysztási pályát, de ugynkkor életpály-jövedelemmel ezt nem válszthtj jövedelemdóvl, mert jövedelemdóvl jövedelmi htás ngyobb. (5) csökkenő jövedelemármlás esetén Y Y)( ) összeggel, ( 1 f (5b) növekvő jövedelemármlás esetén ( Y 2 Y)( ) /(1 r) összeggel (ismét z első időszkr diszkontálv). Tehát, releváns döntési térben mrginális változás esetén fogysztási dó ugyn torzít, helyettesítési htás jelentkezik, de még ezzel együtt is ngyobb válsztást biztosít, mint jövedelemdó, mivel z többet von el. f 14

(6) Htáreset fogysztási pály ( C1, C2 E ) mgs jövedelemármlás ( Y1, Y2 Y ) Szintén csk egy elméleti lehetőség, hsznosság mximlizálás mitt biztosn mgs fogysztási pályát válszt mgs jövedelemármlású egyén, hiszen fedezi kidásit. (7) Mgs fogysztási pály ( C1, C2 E ) lcsony jövedelemármlás ( Y1, Y2 Y ) Ez lehetőség még elméletileg sem állht fenn, mivel lcsony jövedelemármlássl nem biztosíthtó mgs fogysztás pály. (8) Mgs fogysztási pály ( C1, C2 E ) egyenetlen jövedelemármlás (8. csökkenő Y1 Y Y2 vgy 8b. növekvő Y1 Y Y2 ) A jövedelemdó és fogysztási dó kivetése utáni költségvetési korlátok nem esnek egybe, helyettesítési htás ugyn egyiknél sem jelentkezik, jövedelmi htások eltérnek. (8) csökkenő jövedelemármlás esetén jövedelemdó ( Y Y2 )( ) /(1 r) összeggel, (8b) növekvő jövedelemármlás esetén f ( Y Y1 )( f ) összeggel von el többet z életpály-jövedelemből z első időszkr diszkontálv. (9) Mgs fogysztási pály ( C1, C2 E ) mgs jövedelemármlás ( Y1, Y2 Y ) A jövedelemdó és fogysztási dó kivetése utáni költségvetési korlátok egybeesnek, mindkettőnél csk jövedelmi htás lép fel, helyettesítési htás nem jelentkezik. Összességében z dózó (2), (5) és (8) esetekben jár rosszbbul progresszív jövedelemdóvl, zz kkor, mikor jövedelemármlás egyenetlen z egyes időszkok között. Minden más döntési helyzetben, kár időszkon belüli, kár időszkok közötti válsztásról legyen szó, fogysztási 15

és jövedelemdó ugynolyn htássl vn rá releváns döntési térben. Egyetlen kivétel z pont, mikor mindkét időszkbn Y jövedelmet szerez, miből E mértékben fogyszt, ekkor ugynis fogysztási dó rosszbb váltási lehetőséget biztosít, h el kr térni tökéletes fogysztássimítástól. Gykorltilg zonbn zt lehet mondni, hogy progresszív jövedelemdó leglább nnyi, de bizonyos esetekben (egyenetlen jövedelemármlás mellett) több elvonást eredményez, mint fogysztási dó. A társdlom szempontjából vizsgálv ugynezt kérdést, nem tlálunk ilyen lényeges eltérést. A progresszív jövedelemdónál jelentkező (z egyenetlen jövedelemármlásból fkdó) többlet elvonás ugynis z állmnál relizálódik. Az dózó és dózttó összevont egyenlegét csk holtteher-veszteség rontj, miért helyettesítési htás felelős, ez htás zonbn szinte minden döntési helyzetben megegyezik két dótípusnál, kizárólg z ( C, C) fogysztási pály esetén vn eltérés, fogysztási dó kárár. A gykorltbn ez zt jelenti, hogy htékonyság szempontjából nincs különbség két dólp között, ugynolyn holtteher-veszteséget okoznk; z dózónál jelentkező eltérő jövedelem elvonások mitt csk igzságossági problém merül fel, ez zonbn külön fejezet tárgyát képezi. 4.1.4. A progresszív fogysztási és munkjövedelemi dó összevetésének kiterjesztése tőkejövedelem-dóvl különböző időszki fogysztások közötti válsztás során Az egyidőszkos döntési helyzetekben (mivel nem képeznek megtkrítást) nincs értelme tőkejövedelem-dóvl fogllkozni, ezért ott nem is különböztettem meg jövedelmet forrás szerint. Több időszkos modellben zonbn megtkrítások kmthozmot eredményeznek következő időszkbn, és ezeket pozitív mértékű dó terhelheti. A 4.1.3. lfejezetben láttuk, hogy jövedelemdó nem torzítj z intertemporális fogysztási, és 16

ezáltl megtkrítási döntéseket, h tőkejövedelmeket nem, csk munkjövedelmeket terheli. Vlójábn zonbn ritk, hogy egy kormány ne élne tőkejövedelem-dók nyújtott pótlólgos bevételi forrássl. A dolgozt jelen fejezetében zt vizsgálom meg, hogy miként módosítj z intertemporális költségvetési korlátot, és ezáltl fogysztási döntéseket egy lineáris kmtdó, melyet progresszív munkjövedelem-dó mellett vetnek ki. A korábbi jelöléseket lklmzv z új költségvetési egyenest (4.8) és (4.9) egyenletek dják., h (4.8), h (4.9) Ahol jelöli z i. időszkbeli dózott munkjövedelmet, t k tőkejövedelem-dó (lineáris) kulcsát. Amennyiben fogysztónk vn megtkrítás, zz z első időszkbn kevesebbet fogyszt, mint z ebben z időszkbn szerzett összes munkjövedelme, kkor kmtdót kell fizetnie, (4.8) szerint. A kmtdó torzítj z intertemporális fogysztási döntést, mivel megváltozttj különböző időszki fogysztások egymáshoz viszonyított árát, így helyettesítési htást vált ki fogysztónál. H ugynis növelni szeretné második időszki fogysztását egységnyivel, z első időszkit 1/(1+r(1-t k )) egységgel csökkentenie kell, míg kmtdó bevezetése előtt csk 1/(1+r) egységről kellett lemondni. Az dó mellett reltív olcsóbbá vált z első időszki fogysztás, megéri helyettesíteni második időszkit. Ez megtkrítások visszesését eredményezi, és z optimálisnál ngyobb hitelfelvételre bátorítj fogysztót. A progresszív fogysztási dó mellett nem kell vizsgálni lineáris kmtdó htását, hiszen progresszív fogysztási dó már eleve dózttj tőkejövedelmeket, rádásul úgy, hogy nem ösztönzi hitelfelvételt (leglábbis z optimálisnál ngyobb mértékűt), és nem ellenösztönzi megtkrítást (reltív sim fogysztás esetén, zz mikor mindkét időszkbn ugynzon két sávhtár között válszt fogysztó) 17

4.4. ábr: Intertemporális költségvetési korlát tőkejövedelem-dó mellett (sját szerkesztés) 4.2. Méltányossági összevetés eredményei 4.2.1. A modell felépítése stilizált tények Első időszk 4.2. táblázt: Adózás előtti életpály-jövedelmek Második időszk (w, p ) (w m, p m ) (w, p ) Y = w + w /(1+r) Y m = w + w m /(1+r) (w m, p m ) Y m = w m + w /(1+r) Y mm = w m + w m /(1+r) Tegyük fel, hogy gzdsági szereplők két időszkig élnek, mindkét időszkbn részük w, míg többiek ( társdlom része) w m munkjövedelmet szereznek, hol. Tegyük fel, hogy nincs senkinek kezdeti vgyon, és tekintsünk el z örökléstől, zz második időszk végén mindenki elfogysztj még meglevő készleteit. A két időszk jövedelemármlás legyen független egymástól, zz négyféle jövedelemármlás lkul ki, mit 4.2. táblázt fogll össze. Az emberek (jelöljük továbbikbn -vel) részének z életpály-jövedelme z első időszkr diszkontálv:, hol i,j {,m}, r pedig 18

kmtláb, mi mellett hitelt lehet felvenni és megtkrítás is ugynekkor hozmot hoz. 4.2.2. Gini együtthtó meghtározás Az átlgos bszolút eltérések meghtározás fent bemuttott modellben (4.10) szerint történik. (4.10) A jövedelemdó kivetése után fenti képlet nnyibn módosul, hogy z életpály jövedelmeket z dózott jövedelmekkel kell számítni, jelöljük továbbikbn z így számolhtó jövedelemdózás utáni Gini együtthtót L τ -vl. Ennek számításához jövedelemdó sávhtáráról zt feltételezem, hogy z lcsony és mgs bér közé esik, formálisn:. A fogysztási dó melletti Gini együtthtó ( továbbikbn jelöljük L t -vel) számításához tökéletes fogysztássimítást feltételeztem, így htároztm meg z életpály jövedelmekből fogysztást (ld. (4.11) és (4.12) egyenleteket), mjd fogysztási dó terhét. C Y 1 r)/[(2 r)(1 t )], hy ( 1 r)/[(2 r)(1 t )] C (4.11) ij ij ij( C Y C(2 r)( t t )/(1 r)](1 r)/[(2 r)(1 t )], [ ij f f ij h Y ( 1 r)/[(2 r)(1 t )] C (4.12) ij hol nnk z egyénnek z egy időszki fogysztás, kinek életpályjövedelme, sávhtár és z dókulcsok pedig meghtározott ekvivlenci kritériumoknk megfelelően lkulnk. L t fogysztási dóvl csökkentett életpály-jövedelmekből dódik (4.10) képlet mintájár. 4.2.3. A modell klibrálás A modell számszerűsítése során zt feltételeztem, hogy jövedelemdó sávhtár z lcsony és mgs béreknek egyszerű számtni átlg: 19

. (4.13) Az lcsony bért egységnyinek vettem, és mgs bérnek két szintje mellett is megvizsgáltm z eredményeket: z (I) esetben kétszerese, (II) esetben tízszerese z lcsony bérnek. (I) (II) (4.14) (4.15) A jövedelemdó lsó- és felsőkulcsát mi személyi jövedelemdó rendszerek jellemző kulcsihoz igzítv rendre 20 és 40 %-bn állpítottm meg, miből fogysztási dó kulcsi 25 és 67 %-os értéket vesznek fel. 4.2.4. Eredmények A kpott Gini együtthtók különbségét képeztem z lábbi módon: (4.16) A fogysztási és jövedelemdó melletti Gini együtthtó különbségének ( L) előjele muttj, hogy melyik dó csökkentette jobbn társdlmi egyenlőtlenséget. Amikor fogysztási dó szerepel jobbn, L értéke pozitív, míg mikor jövedelemdó bizonyul sikeresebbnek z egyenlőtlenség csökkentésében, L értéke negtív lesz. 0,025 0,02 0,015 0,01 0,005-1E-16-0,005 0,1 0,2 0,3 0,4 0,5 0,6 0,7 0,8 0,9-0,01-0,015-0,02-0,025 deltl (wm=10*w) deltl (wm=2*w) 4.5. ábr: A Gini együtthtók különbsége z lcsony keresetűek függvényében (sját szerkesztés) 20

Az eredmények ngybn függnek társdlom összetételétől, 4.5. ábr z lcsony keresetűek rányánk (p ) függvényében muttj L értékét. Az ábráról jól leolvshtók következő eredmények: 1. Minél ngyobb különbség mgs és lcsony keresetek között, nnál szélesebb intervllumon, és nnál ngyobb mértékben csökkenti jobbn progresszív fogysztási dó Gini együtthtóvl mért társdlmi egyenlőtlenséget, mint progresszív jövedelemdó. 2. Mind fogysztási dó, mind jövedelemdó ( társdlmi összetételtől függően) lehet sikeresebb és kevésbé sikeresebb z egyenlőtlenség csökkentésében másiknál. A fogysztási dó szélesebb intervllumbn szerepel jobbn, ám zokbn z esetekben, mikor 0,55-nél (kétszeres bérkülönbség) ill. 0,7-nél (tízszeres bérkülönbség) kisebb z lcsony keresetűek rány, míg jövedelemdó kkor sikeresebb, mikor ennél ngyobb szegények részrány népességben. A fenti számításokt elvégeztem egy lterntív ekvivlenci kritérium mellett, nevezetesen: megőriztem z dókulcsokr vontkozó (4.1) meghtározást, de fogysztási dó sávhtárát (4.2) helyett szerint htároztm meg, hogy jövedelemdóvl zonos bevételt biztosítson z állm számár. Az így számított Gini együtthtók különbségeit 4.6. ábr trtlmzz. 0,025 0,02 0,015 0,01 0,005 0-0,005 0,1 0,2 0,3 0,4 0,5 0,6 0,7 0,8 0,9-0,01-0,015-0,02-0,025 deltl (wm=10*w) deltl (wm=2*w) 4.6. ábr: A Gini együtthtók különbsége z lcsony keresetűek függvényében lterntív ekvivlenci kritérium mellett (sját szerkesztés) 21

Ekkor z lábbi eredményekre jutunk: 1. Továbbr is minél ngyobb különbség mgs és lcsony keresetek között, nnál ngyobb mértékben csökkenti jobbn progresszív fogysztási dó Gini együtthtóvl mért társdlmi egyenlőtlenséget, mint progresszív jövedelemdó. 2. Az zonos állmi bevétel kritérium mellett progresszív fogysztási dó népesség bármilyen összetétele mellett eredményesebb társdlmi egyenlőtlenség csökkentésében, mint progresszív jövedelemdó. 4.3. Semlegességi összevetés eredményei Az dórendszer semlegességi kritérium szerint pici szereplők egymáshoz viszonyított (vgyoni) pozíciój nem változht. (Blogh, 2003) Ezt z elvárást nyilvánvlón sérti meg progresszív jövedelemdózás, mivel bünteti hullámzó jövedelemármlást. H ugynis A és B személy ugynkkor életpály-jövedelemmel rendelkezik, de A ezt z évek között meglehetősen ingdozó összegekkel éri el, ngyobb lesz z dóterhe, mint z egyenletes(ebb) jövedelemármlású B személyé. Ezzel szemben, fogysztássimítás jelensége mitt, z zonos életpály-jövedelemhez zonos fogysztási pályát válsztnk, és így zonos lesz fogysztási dóterhük, mi nem változttj meg z egymáshoz viszonyított (vgyoni) sorrendjüket. A fogysztási dó kivetése utáni életpály jövedelmeket, z eddigi jelöléseket hsználv, (4.17) és (4.18) egyenletek htározzák meg. Yij ( 1 r) /[(2 r)(1 t )], h Y ( 1 r)/[(2 r)(1 t )] C (4.17) ij 22

[ Y C(2 r)( t t ) /(1 r)](1 r) /[(2 r)( 1 t ij f f h Y ( 1 r) /[(2 r)(1 t )] C. (4.18) ij A fogysztási dó kkor tekinthető semlegesnek, h dózás után z életpály jövedelmek ugynúgy viszonyulnk egymáshoz, mint dózás előtt, zz teljesül következő összefüggés: (4.19) Ennek igzolásár három különböző esetet kell megvizsgálni. (1) eset: mindkét életpály jövedelem fogysztási dó sávhtár ltti fogysztást tesz csk lehetővé, z lábbi relációbn: 1 2 Y (1 r) /[(2 r)(1 t )] Y (1 r) /[(2 r)(1 t )] C ij ij Ez könnyen beláthtó, hiszen (4.19) teljesüléséhez csk zt kell belátni, hogy (4.17)-ből szármzttott (4.20)-bn meghtározott szorzótényező pozitív, mi dódik z lsókulcs és kmtláb természetéből. 0 (2 r t ) /[(2 r)(1 t )] (4.20) (2) eset: mindkét életpály jövedelem fogysztási dó sávhtár feletti fogysztást tesz lehetővé, z lábbi relációbn: C Y (1 r) /[(2 r)(1 t 1 ij )] Y 2 ij (1 r) /[(2 r)(1 t Ekkor z lábbi (4.21) viszonyt kell belátni, mely konstns összeg levonás után (4.22)-re egyszerűsödik, mely hsonlón z előző esethez felsőkulcs és kmtláb természetéből dódik. )] 0 f f (4.21) (2 r t ) /[(2 r)(1 t )] (4.22) 23