A JUH- ÉS KECSKE ÁGAZAT HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSI STRATÉGIÁJA 2014-2020 Készítette: Dr. Kukovics Sándor Ügyvezető igazgató Juh Terméktanács Várpalota 2013. október 30.
TARTALOMJEGYZÉK Tartalomjegyzék 2 A juh és kecske ágazat fejlesztési stratégiájának céljai 3 Az előzmények 3 A célok 4 A juh és kecske ágazat helyzete és fejlesztési stratégiája 2014-2020 10 A. Az ágazatok helyzete 10 1. A juh 10 1.1 A termékek 11 1.1.1 A hús 11 1.1.2 A gyapjú 11 1.1.3 A tej 11 1.1.4 A fajta 12 1.1.5 A bevételi arányok 13 1.1.6 A hústermelés és export 14 1.1.2 A piaci lehetőségek 15 2 A kecske 15 2.1 A termékek és a bevételek 15 1.2.1.1 A fajta 17 2.2 A piaci lehetőségek 17 3. A piaci igények és a vágóhídi kapacitás Magyarországon 18 3.1 Az előzmények 18 3.2 A jelenlegi kapacitás 18 3.3 A lehetséges kihasználás és a szükséges lépések 19 4. A kiskérődző szektor költség bevétel elemzése 20 5. Magyarország és az EU kapcsolata a juh- és kecskeágazatban 22 5.1 Az előzmények és a termékek piacai 22 5.1.1 A hús 22 5.1.2 A tej 22 5.1.3.A gyapjú 24 5.1.4 A mennyiség 24 5.2 Az EU-ban zajló folyamatok és hatásuk 24 5.2.1 Az állatlétszám és az előállított termékmennyiség 24 5.2.2 A fogyasztás és az igény 25 5.2.3 Az árak 25 5.2.4 Az EU következő 7 éves időszak és az új KAP 25 B. A kiskérődző ágazatok fejlesztési stratégiája 27 A stratégiai döntés kérdése 27 A fejlesztési stratégia részletei 28 1. A vidékfejlesztés keretében végrehajtandó programok 29 1.1 Az agrár-környezetgazdálkodási támogatás (AKG) szükségessége és fenntartása 29 1.2. A regionális fejlesztési programok 29 1.2.1 A regionális fejlesztés lehetősége 30 1.2.1.1 A program forrás igénye 31 1.2.2 Az önkormányzatok keretében végzendő lehetséges fejlesztések falu vállalatok 32 1.2.2.1 A fejlesztési program lehetséges forrás igénye 34 1.2.3 Juh háztáji program 35 1.2.3.1 A program forrás igénye 36
2. Az agrárgazdaság fejlesztése keretében végrehajtandó programok 37 2.1 A megfontolandó kérdések 37 2.1.1 A fajta kérdése 38 2.2 A termeléssel és a létszámmal kapcsolatos támogatások 38 2.2.1 A létszám 38 2.2.2 A hústermelés 39 2.2.3 A tejtermelés 40 2. 2. 4 A támogatási összeg 40 2.2.5 A 2014-re javasolt támogatás összege 40 2.3 A kiegészítő támogatások 41 2.3.1. A beruházások és a technológiai fejlesztés 41 2.3.2 A termelői szervezetek 42 2.3.3 Az ágazati termékek promóciója és marketingje 42 2.3.4 Tenyésztés szervezés és génmegőrzés 43 2.3.5 Egyéb támogatások 43 2.3.6 Oktatás és továbbképzés 43 2.3.7 Az állat védelem és állategészségügy 43 2.3.8 Eredetvédelem és címkézés 43 2.3.9 Az üvegház hatású gáz kibocsátás 44 3. Az ágazat kapcsolódása a Vidékfejlesztési Program prioritás tengelyeihez 44 Mellékletek 46 1/a Melléklet - Az eltérő méretű és termelésű juhászatok költség és bevétel kalkulációja 47 1/b Melléklet - Az eltérő üzemi méretű és termelési rendszert alkalmazó kecsketartó üzemek bevétel és költség elemzése 50 2. Melléklet - A regionális fejlesztési program forrásigénye 53 3. Melléklet - Az önkormányzatok keretében megvalósítható beruházás költségei; "Falu vállalatok" létrehozásának forrás szükséglete 54 4. Melléklet - A juh háztáji program forrás igénye 55 5. Melléklet 59 - Az egyed alapú direkt támogatás összegének lehetséges éves mennyisége a juhágazatban I. II III; - A higiéniai minőség javításának támogatása a juh és kecsketej termelésben 2014. évtől; - A javasolt direkt támogatás összegének lehetséges éves mennyisége a juh- és kecske ágazatban 6. Melléklet 64 JAVASLAT az Európai Unió Állatvédelmi és Állatjóléti Szabályozására és annak 2012-2015 közötti időszakra vonatkozó felülvizsgálatának eddigi eredményeire alapozott, a kérődző szerkezetátalakítást kísérő igénybe vehető juh és kecske állatjóléti támogatás feltételeire a 2012 és 2016 közötti időszakra kidolgozandó VM rendelet elkészítéséhez 7. Melléklet - A Vidékfejlesztési Program prioritástengelyei 72 3
A juh és kecske ágazat fejlesztési stratégiájának céljai Az előzmények Magyarország elmúlt 40 éves történelmében az állattenyésztő ágazatok többsége (szarvasmarha, sertés, baromfi) keretében komplett és komplex fejlesztési programok valósultak meg. Sajnos, a kiskérődző ágazatok (juh és kecske) esetében ilyen fejlesztésre nem került sor, bár a kormányszintű K+F programok részesei voltak (alapvetően a juh ágazat) az 1970-1990 közötti időszakban. A juhágazat specializált fejlesztési programját és annak stratégiáját közös munkaként kidolgozta az Állattenyésztési Kutatóintézet, az Agrárgazdasági Kutatóintézet és az Országos Állattenyésztési és Takarmányozási Felügyelőség 1980-ban, és azt az akkori Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium meg is hirdette, de miután nem biztosított forrást a program megvalósítására, az csak papíron maradt meg. Az utóbbi több, mint húsz évben számos ágazat elemzési és fejlesztési stratégiai program elkészítésére került sor (1993, 1996, 1998, 2006, 2008, 2010) a juhágazat esetében, amelyeket az illetékes, agrárgazdaságot felügyelő minisztérium rendelkezésére bocsátottunk. Ezek elfogadásán túl ígérteket is kaptunk az azokban leírtak megvalósításának támogatására, de a programok alapvetően forrás nélkül maradtak és így csak bizonyos részeik valósulhattak meg. Ezeket a stratégiai fejlesztési programokat összefoglaltuk a 2009-ben és a 2010-ben megjelent kiadványokban, és a Vidékfejlesztési Minisztérium rendelkezésére bocsátottuk és kértük az ágazat fejlesztési stratégiája megvalósításának segítését. A kecske ágazatban több termelői (1965, 1972, 1980, 1994) és tenyésztő szervezeti (1999) kezdeményezésre alapozott, tenyész állat állomány genetikai fejlesztését és a termelési technológia fejlesztését célzó program elindítására került sor az elmúlt évtizedekben. Sajnos, ezek az egy-két éves fellendülést követően többek között forrás hiány miatt elhaltak, vagy hullámvölgybe kerültek. Az EU tagság új lehetőségeket hozott a két ágazat fejlesztésében (amelyek sajnos, alapvetően kihasználatlanul maradtak, bár nőttek a támogatások az előző időszakhoz képest) és az új Közös Agrár Politika a 2014-(2015)-2020 közötti időszakban további lehetőségeket jelent a két kiskérődző ágazat számára. A célok A juh és a kecske ágazatban megvalósítandó stratégiai fejlesztési program céljait az alábbiakban foglalhatjuk össze. 1. A genetika, szaporulat és létszám fejlesztés A juh alapvető terméke annyira a vágóbárány, hogy az ágazat szinte egy termékűvé és egy piacúvá (80-85%-ban olasz piacra termel) vált az elmúlt évtizedekben. Ezzel együtt az egy anyaállatra jutó hasznosult szaporulat éves szinten 0,75-0,80 bárány között mozog évek óta, ami nem teszi lehetővé a gazdaságos termelést, és a fenntartható fejlődést. Az egy anyajuhra jutó csontos hús termelés átlagosan évi 7,5-9,0 kg, ami messze a gazdaságos termelés szintje alatt van amihez hozzájárul az átlagosan 20-22 kg-os korban értékesített, a lehetőségtől elmaradó bárányszám is. Emellett, az utóbbi másfél évtizedben rendkívül vegyessé vált az előállított vágóbárány minősége a sok kicsi juhtartó gazdaságban, ami nehezíti a jó áron való értékesíthetőséget. Ez a minőség gyengülési folyamat már a hagyományos olasz piacunk kritikáját is kiváltotta, és akadálya a jobban fizető piacokra való bejutásnak is. A juhágazatban az alacsony szaporulat mellett a szükségesnél és lehetségesnél alacsonyabb állatlétszám sem teszi lehetővé a piaci igények kielégítését. A jelenlegi állománytól mintegy 4
400-500 ezerrel több állat (csaknem mintegy 1,3-1,5 millió egyed) szaporulatát tudnánk az EU piacain értékesíteni. Lehetőséget jelent a keleti piacok megnyitás és egyéb piacbővítés, amely több 100 ezer bárány értékesítését tenné lehetővé, különösen akkor, ha végre menne a termékbővítése, hús, konyhakész áruk vonatkozásában. Mindezen felül, az állományban megnőtt az elöregedett állatok aránya, ami ugyancsak a fenntartható működés és fejlődés ellen hat. A számos okból (létszámban és tejmennyiségben) visszaszorult tejtermelés javítja ugyan a működés fenntarthatóságát, de jelentős genetikai fejlesztést igényel, a technikai és technológiai fejlesztés mellett ahhoz, hogy ez a részágazat fennmaradjon. A kecskeágazat alapvető terméke a tej (bevétel 80-85%-át adhatja), és emellett a hús és a tenyészállat csak kis hányadot képvisel. Sajnos, az elmúlt öt évben a hazai tenyész állomány szinte kiürült, mert a támogatási és termelési feltételrendszer korlátozottsága miatt a megfelelő minőségű tenyészállatokat tömegestül vitték ki Romániába (az ottani magas támogatottságból eredő magas ajánlati ár miatt). Ennek eredményként jelentős genetikai frissítésre szorul a hazai kecskeállomány, amely részben import állatokra alapozott tenyészállat előállító egységek létrehozását igényli. Az őshonos juh és kecskefajták megőrzése természetesen meghatározó feladat a két szektorban, de a génmegőrzést és a piacra való termelés genetikai fejlesztését nem ajánlatos összekeverni. Az előbbiek a piaci igényeknek nem, vagy csak korlátozott mértékben felelnek meg. Ez a néhányezer állat legfeljebb a hungarikum piacán jelenthet új lehetőséget, de gyakorlatilag a mintegy 8 ezer állat termékeivel, mint áruval számolni nem érdemes. Mindezek alapján olyan fejlesztés megvalósítása a cél, amely a juhállományban támogatja az egy anyajuhra jutó szaporulat növelését, és az egy anyajuh által előállított juhhús mennyiségét, valamint lehetővé teszi az állomány genetikai fejlesztés alapján megvalósítandó létszám bővítését és minőségi cseréjét. Ebbe beletartozik a tenyészállat import és előállítás támogatás is. A kecskeállományban alapvetően olyan genetikai fejlesztés megvalósítása a cél, amelynek keretében lehetővé válik az állomány támogatott genetikai frissítése (támogatott import-, illetve első beállítás-, valamint minőségi csere), és a termelés gazdaságosságának növelése. 2. Minőségi fejlesztés - termék minőség fejlesztés, foglalkoztatás bővítés, termelés kifehérítés A juhágazat esetében kétféle minőségi fejlesztés a cél. A húsminőség fejlesztése összefügg a fent ismertetett genetikai fejlesztéssel, amely az egy bárány által előállított hús mennyiségének növelését és a húsformák intenzív javítását jelenti. Ez a termék (vágó bárány) minőségének fejlesztésén keresztül javítja annak eladhatóságát és a jobban fizető francia piacra való bevihetőségét. A juhtej minőség fejlesztése alapvetően az előállított tej higiéniai minőség javítását jelenti, ami az első osztályú minőségű juhtej termelésének támogatásával éri el a másod osztályú minőségbe tartozó hányad csökkentését, és a fogyasztó biztonságának növelését. A kecske esetében ugyancsak a tej higiéniai minőségének javítása a cél, amely az előzőhöz hasonlóan a másod osztályú minőségű hányad kiküszöbölését célozza az első osztályú minőségű kecsketej termelésének támogatásán keresztül. Az első osztályú minőségű juh- és kecsketej termelésének támogatása (0,2-, illetve 0,15 /liter) alapvető pozitív hatással lesz az előállított tejtermékek minőségére is. Ezzel lehetővé válik a termelés minőségi fejlesztése mellett bizonyos mennyiségi növekedés is, ami a harmadik országok piacain (közel kelet) meglévő igény kihasználhatóságát jelenti vissza juthatunk az évtizedekkel ezelőtti piacainkra! Az első osztályú minőségű juh és kecsketej termelése támogatásának nem elhanyagolható célja a foglalkoztatás bővítése és a termelés fekete gazdaságból a fehérbe való átvezetése, 5
különösen a kecsketej esetében (ami néhány éven belül a 80%-ot is elérheti, a jelenlegi 20-25%-kal szemben a juhtej esetében a fekete gazdaság aránya ma 5-10%, amelynek csaknem fele szervezett piac nélküli tevékenységnek is minősíthető). A tejtermelés e két faj esetében a leginkább munkaerő igényes tevékenység, ezért az első osztályú minőségű juh és kecsketej termelésének támogatása többlet munkaerő bekapcsolását jelenti mindkét ágazat esetében. Mindezen felül, az első osztályú minőségű tej termelésének támogatása lehetővé teszi az import juh és kecsketej termékek hazai előállításúval való kiváltását. Ez nemcsak a főleg juhtej termék piacon jelen lévő imitációk kiszorítását tenné lehetővé (többlet kiváló minőségű hazai termék révén), hanem ezen keresztül a tejtermelő gazdaságokban a stabil és növekvő munkaerő foglalkoztatást is. A termék minőség fejlesztése együtt jár a termelés technikai hátterének fejlesztésével ami további fejlődés lehetőségeit hordozza magában. 3. Biológiai sokszínűség megőrzése A gyepterületek biológiai sokszínűsége megőrzésének alapvető eszköze (a géppel és gázolajjal való műveléssel szemben) az állattal, nevezetesen a juhval és kecskével való legeltetés. Jelenleg nagyon sok az olyan gyepterület az országban, amire csak a támogatást igénylik, de azon nem tartanak legelő állatot (vagy az csak papíron szerepel). Emellett növekvő tendenciát mutat az alapvetően juhval hasznosítható területek húsmarhával (magyar szürkével, egyéb húsmarhával) való legeltetése, a juhtartás onnan való kiszorításának igyekezete. Ez nemcsak a biológiai sokszínűség megőrzése ellen hat, de munkahelyek megszűnését is eredményezi. A megőrzendő biológiai sokszínűség a juh és a szarvasmarha tartás eredményeként jött létre az elmúlt évszázadokban, amit gépi műveléssel, illetve a nemzeti parkok szarvasmarhával való hasznosítása felé való eltolása veszélyeztet. Olyan gyephasznosítási programot (és támogatási rendszert) ajánlott kidolgozni és bevezetni, amelyik lehetővé teszi és segíti a gyepterületek (alapvetően feltétlen juhlegelők) kihasználását és juhval (kecskével való) hasznosítását. 4. A szakmaközi szervezet kialakítása Az 1992-ben létrejött Juh Terméktanácsot (amelyet a termelők, felvásárlók kereskedők, feldolgozók és a fogyasztók akkor eleve szakmaközi szervezetként hoztak létre, de az utóbbi több mint 10 év folyamatai számos jogosultságától fosztottak meg), a hatályban lévő EU és hazai szabályozás adta lehetőségek kihasználására alapozva olyan új típusú szakmaközi szervezetté szükséges alakítani, amely képes a teljes kiskérődző ágazat folyamatait felügyelni és koordinálni. Ehhez nemcsak a jogosultságokat kell újra építeni, hanem a működtetéshez szükséges forrásokat is meg kell teremteni. 5. Nyilvántartás fejlesztés Az előző időszak folyamatai eredményeként jelenleg nincs olyan nyilvántartás a két ágazatban (juh és kecske), amely az abban előállított termékek mennyiségét pontosan ismerné, és az onnan a hazai és az export (EU-n belüli és harmadik országokba) piacokra szállított termékek mennyiségét pontosan nyilván tartaná és koordinálná. Sajnos, jelenleg nincs adatszolgáltatási kötelezettség az országból kivitt, és a hazai piacon értékesített termékek mennyiségéről, így a piaci folyamatok koordinálása és az ágazat szereplőinek segítése kényszerűen elmarad a lehetőségektől és az elvárásoktól. /2006-ig ez a Juh Terméktanács részére nyújtandó kötelező adatszolgáltatás alapján kiválóan működött./ Az előállított és piacra vitt vágóállat és juhhús-, a megtermelt és exportált gyapjú-, a megtermelt tej mennyisége (bár a Magyar Juh és Kecsketejgazdasági Közhasznú Egyesület adatai közel vannak a lehetséges 6
valósághoz) inkább becsült értéket mutat (KSH). A helyzet meg- és feloldására olyan nyilvántartást kell létrehozni, működtetni és fejleszteni az átalakult Juh Terméktanács mint szakmaközi szervezet - keretében, amely egyaránt kiterjed a húsra (élő és vágott), a gyapjúra és a tejre, valamint az azokból készült termékekre, és a használt és megcélzott piacokra.. A meghatározó juh termelői létszámot és az általuk tartott juhok számát a Magyar Juh és Kecsketenyésztők Szövetsége az ENAR jelölési és regisztrációs rendszer keretében nyilvántartja. A kecsketartók és az általuk termelésben tartott állatok mintegy harmada lehet ma nyilvántartásban az ENAR keretében. A KSH lényegesen több juh és kecsketartót tart nyilván, jóllehet, a termelésben tartott juhok száma e nyilvántartásban valamennyivel elmarad az ENAR-ban szereplő adattól, ugyanakkor a kecskék száma pedig az ENAR-ban nyilvántartottnak a többszöröse. Ezt a helyzetet is csak az előzőekben jelzett, az előállított termékeket is magába foglaló, nyilvántartás fejlesztés keretében lehet feloldani és az adatokat a valósághoz közelíteni. Erre a Juh Terméktanács, mint szakmaközi szervezet keretében lehet a megfelelő megoldást kidolgozni és működtetni. 6. Termelői szerveződések A juhszektorban jelenleg mintegy 9 eltérő méretű (35-től 700 tagig) termelői szervezet működik, amelyek alapvetően a vágóbárány és a gyapjú értékesítést szervezik, bár takarmány ellátás szervezése növekvő szerepet kap a munkájukban. A kecske szektorban több mint egy évtizede létrejött termelői szerveződések szövetkezetek felszámolódtak az elmúlt 6-8 évben, újak nem jöttek létre. A juh termelői szervezetek jelenleg meglehetősen szétszórtan, bár a bárány piacon néha egymással versenyben működnek. Az ágazat fejlesztése céljából való koordinációjuk a jelenlegi hatályos szabályok szerinti szakmaközi szervezetté átalakult Juh Terméktanács ernyője alatt valósítható meg. Az ágazati fejlesztés céljait leginkább az szolgálja, ha a kis egységek a báránypiac legalább 10-15%-át átfogó méretű szervezetekké nőnek. A jelenleg működő 9 juh termelői szervezet a vágóbárány előállítás lényegesen kevesebb mint felét szervezi illetve fedi le. Ennek megfelelően a cél e termelői szerveződések tevékenységének kiterjesztése az ágazati szakmaközi szervezet ernyője alatt. A termelői szervezet rendszere a juh- és kecsketej termelése keretében kialakulóban van a Magyar Juh- és Kecsketejgazdasági Közhasznú Egyesület működésének segítségével. E tevékenység alapvető célja a regionális termelői szervezetek létrehozása az Egyesület koordinációjával, a Juh Terméktanács, mint szakmaközi szervezet ernyője alatt. 7. Piacbővítés és marketing program A hazai juh és kecske ágazat piaca meglehetősen összetett. A juhhús esetében az előállított termékek döntő hányada (85-90%) külföldön értékesül, és ennek is túlnyomó többsége (85-90%) még mindig olasz vevőkön keresztül jut el a fogyasztói asztalokig élőbárányként, alapanyagként értékesítve. Ez a mennyiség akár többszörösére is bővíthető lenne, de mindenképpen erőteljes marketinget és jelentős forrás tömeget kell mögé tenni. A juhhús export alig 100 tonna mennyiséget jelent éves szinten. A gyapjú feldolgozása gyakorlatilag csak a válogatásra és bálázásra korlátozódik jelenleg hazánkban, és a nyersgyapjú teljes egészében alapanyag exportra kerül. A juhtej döntő hányada belföldi piacra kerül, bár az utóbbi két évben a közel-keleti juhsajt export ígéretesen alakul. A kecske ágazat esetében a vágóállat értékesítés évi néhány ezer egyedre korlátozódik, alapvetően a vegyes minőség és a szervezettség hiánya miatt. A kecsketej és tejtermékek alapvetően hazai piacon értékesülnek. A tejtermelés szétszórt, emiatt gyakorlatilag nincs elég alapanyag az export piacra jutáshoz. Emellett a kecsketej szektor szereplőinek szervezettsége is meglehetősen hiányos termelői szervezetek kialakítása még a célok között szerepel. Az ágazat marketing programját a szakmaközi szervezetként elismert Juh Terméktanács programjaként kell kidolgozni, elfogadni és megvalósítani. Ez kiterjed a hús 7
(bárány/gida/felnőtt állat), a gyapjú, illetőleg a tejtermelés és értékesítés koordinálására és nyilvántartására, valamint az előállított termékek promóciójának kidolgozására és végrehajtására. A tej és tejtermékek esetében a Magyar Juh- és Kecsketejgazdasági Közhasznú Egyesület eddig végzett munkáinak tovább fejlesztése teszi lehetővé a kívánt szint elérését. A juhhús esetében alapvető cél a legjobban fizető francia piac meghódítása, és a jelenlegi évi 5-10 kamionnyi árú megtöbbszörözése. Ehhez azonban jelentős genetikai és takarmányozás technológiai fejlesztés révén jelentős termékminőség fejlesztést szükséges végrehajtani. Emellett, olyan promóciós program kidolgozása és végrehajtása a cél, amely lehetővé teszi a magyar bárány növekvő hányadú értékesítését erre a piacra. E program segítésére a Juh Terméktanács (a Debreceni Egyetem és a RÓNA-JUH Klaszter együttműködésével) olyan magyar-francia-román-bulgár együttműködést kívánunk kialakítani, amelynek keretében lehetőség lesz a termék előállítás és a termék értékesítés szervezésére, és a termékminőség javítására, valamint a termék promócióra is. Ez a folyamat már elindult, de még sok munka van hátra a megvalósításhoz. Az előállított vágójuh feldolgozott termékkénti értékesítése (darabolt, szeletelt és csomagolt árú) a következő évek elérendő célja. A hagyományos olasz piacon erre korlátozott lehetőség van jelenleg. A francia piacon ehhez sikeres promóciós programot és ehhez jelentős termék (vágójuh) minőségi fejlesztést kell végrehajtani. A japán mellett az osztrák piac szerepe nőhet a következő években, de ide is csak kiváló minőségű terméket szállíthatunk. Ez utóbbi mennyiségi fejlesztése a cél, de vannak korlátok. A termék minőség fejlesztése és a mennyiség növelése esetén meg kívánjuk célozni a német piacot is, amihez bár francia piaci igényeket kielégítő minőségre van szükség de az értékesítési ár itt lényegesen alacsonyabb. Ezért ez a piac korlátozott jelentőséggel bír a céljaink között. A juhtej estében a közel-keleti piaci értékesítési lehetőség növekvő hányadú kihasználása a cél. Ahhoz, hogy visszajussunk az USA piacaira, legalább meg kell többszörözni a hazai juhtej termelést, és alapvetően javítani a tej higiéniai minőségét. A kecsketej esetében a hazai piac lesz a meghatározó a következő években is, de a tej alapanyag minőségének javításával (termelés kifehérítésével és szervezésével) és ennek következtében a feldolgozható mennyiség növelésével meg kívánjuk célozni a közel-keleti és az EU öko- és kósher tejtermék piacait is. 8. Vágási kapacitások és termék feldolgozás Amint fentebb bemutattuk, a hazai juhhús export alapvetően élőállat (a kecske hús kivitel is, de ennek mennyisége minimális). A juhhús kivitel alapját két közepes méretű és kapacitású vágóhíd adja. A vágási teljesítményük jelenleg éves szinten mintegy 30-35.000 egyed. Az exportra kiküldött vágott test mellett darabolt és szeletelt csomagolt árut is állítanak elő és visznek piacra. A két vágóhíd által előállított termékek nagyobbik hányada jelenleg belső piacainkon értéksül. A termékfeldolgozás érdemi növeléséhez a genetikai hátterű termék (vágóbárány) minőség javítás mellett, sikeres promóciós programok megvalósítására építve tudunk további érdemi termékfeldolgozást és termék fejlesztést (konyhakész fűszerezett csomagoltáru) megvalósítani. 9. Támogatási rendszer Az előbb bemutatottak figyelembe vételével olyan támogatási rendszer kialakítása a cél, amely - lehetővé teszi az anyajuhonkénti 30, anyakecskénkénti 20 éves támogatási szint megvalósítását; - megőrzi a kérődző szerkezet átalakítási támogatás pozitív hatását úgy, hogy kizárja a hús marha és a juh közös borítékban való együttes kezelését és ezzel az egyik 8
ágazatnak a másik rovására való előnyösebb helyzetbe kerülését (azaz a két fajt elkülönített al-borítékban kezeli, amelyek között nincs forrás áthelyezés); - támogatja a genetikai alapon végzett minőségi fejlesztést a hústermelésben úgy, hogy előnyösebb helyzetbe kormányozza a szaporulat növelést és a hús formák javítását, valamint a termelő állomány minőségi cseréjét és fiatalítását; - támogatja a tejminőség javítását az első osztályú minőségű tej termelésének előnybe helyezésén keresztül úgy, hogy ezzel egy lépésben javítja a foglalkoztatottságot, a munkahely megőrzést és a feketéből a fehér gazdaságba való átalakulást, valamint az import tejtermék imitációk hazai piacról való kiszorítását, illetőleg az export piacok visszahódítását; - nemcsak kivitelezhetővé teszi, de támogatja is a piaci lehetőségek kihasználását a minőségi fejlesztéssel együtt végrehajtandó fokozatos termelői létszám bővítéssel, és megalapozza a másfél milliós anyajuh állomány elérését a 2014-2020 közötti időszak végére; - támogatja és lehetővé teszi az alapanyag (vágóállat) kivitel mellett a vágott test, valamint hústermékek exportjának növelését; - javítja a biológiai sokszínűség megőrzését úgy, hogy előnybe helyezi a gyepterületek kérődző állatokkal való legeltetését a géppel való művelés helyett, és nem tolja el a kis és nagykérődzők azon optimális arányát az egyes gyepterületek legeltetéses hasznosításában, amely a megőrzendő biológiai sokszínűség kialakítását megalapozta; - olyan szakmaközi szervezet kialakítását teszik lehetővé, amelyik nyilvántartásban, szervezésben és koordinációban át tudja fogni a teljes kiskérődző szektort, és hatékonyan tudja ellátni a teljes szektor érdekképviseletét; - segíti olyan marketing és promóciós rendszer kialakítását és működtetését, amely új piacok meghódítása mellett új termékek piacra vitelét is lehetővé teszi. 9
A JUH ÉS KECSKE ÁGAZAT HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSI STRATÉGIÁJA 2014-2020 A. Az ágazatok helyzete A juh és kecske ágazat mérete a 2004-es EU csatlakozást követően folyamatosan zsugorodik, bár a 2012-2013 évekre bevezetett kérődző szerkezet átalakítási támogatás hatására a juhlétszám valamelyest emelkedett 2012-ben, a kecskeágazat inkább stagnált az utóbbi öt évben. Ezzel együtt, a két kiskérődző ágazat meglehetősen vegyes, helyenként aggasztó képet mutat. 1. A juh Az EU csatlakozást követő évben (2005) a Magyar Juhtenyésztők Szövetsége (2009-től Magyar Juh- és Kecsketenyésztők Szövetsége) az éves mérleg adatokra és a támogatásra való jogosultságot igazoló nyilatkozatok adataira alapozva 7.241 juhászatot tartott nyilván az országban, amelyekben összesen 1.163.819 nőivarú juhot tartottak. Ezzel szemben alig hét évvel később a juhtartók száma több mint 640-nel és az általuk termelésben tartott juhok száma több 270 ezerrel lett kevesebb (1. táblázat). 1. táblázat: A juhtartók és a juhok létszám változása 2005-2012 Gazdaság méret kategóriák (anyajuh létszám) 0-9 10-20 21-50 50-100 101-500 501-1000 1000 felett Juhtartó 2005 244 1 142 1 712 1 254 2 407 375 107 Juhtartó 2012 402 1 087 1 544 1 101 2 162 250 52 Változás % 164,8 95,2 90,2 87,8 89,8 66,7 48,6 Létszám 2005 1 417 16 751 59 573 93 908 547 066 254 870 190 234 Létszám 2012 1 866 16 058 53 196 80 393 481 967 166 547 93 386 Változás % 133,6 95,9 89,3 85,6 88,1 65,3 49,1 Létszám % 2005-ben 0,1 1,4 5,1 8,1 47,0 21,9 16,3 Létszám % 2010-ben 0,2 1,8 5,9 9,0 54,0 18,6 10,5 (Forrás: Magyar Juh. és Kecsketenyésztők Szövetsége 2012. évi adatai alapján saját kigyűjtés) A legkisebbtől eltekintve, minden méret kategóriában jelentős volt a visszaesés a juhtartó üzemek számában és az általuk termelésben tartó juhok létszámában egyaránt. Különösen aggasztó az 500 juh feletti létszámot tartó üzemek és az általuk tartott juhok számának csökkenése. Az 500-1000 juh kategóriában a 70%-alá, az 1000-nél több juhot tartók esetében az 50%-alá való zsugorodás nemcsak a nagyüzemek eltűnését, hanem az egységes és jó minőségű vágóállat létszám visszafejlődését is jelenti. Emellett, a 101-500 méret kategóriában tartott juhok létszáma és aránya ugyancsak visszaesett és nem volt képes a két legnagyobb kategória zsugorodását kompenzálni. A hobby juhászatok számának és az általuk tartott juhok számának növekedése nemcsak az állomány elaprózódását, hanem az álaluk előállított vágóállatok minőségi sokszínűségét is jelentette. A 2004-ben elvégzett elemzés eredménye szerint (Juh Terméktanács) 300 termelő anyajuh képes megteremteni egy család megélhetésének költségeit. Ez a létszám 2012-re 400 és 500 10
anyajuh közé emelkedett, s az utóbbihoz esik közelebb. Természetesen, a tejtermelés és az abból származó bevétel nagysága és aránya módosíthatja ezeket a számokat, de a 2012-es adatok szerint (Magyar Juh- és Kecsketejgazdasági Közhasznú Egyesület) a juhok alig néhány %-át fejék (mintegy 60 000 egyed!), és ez az elenyészővé vált arány nem tudja módosítani az átlagos adatot. A juhtartást illetően a merjünk kicsik lenni megközelítés egyértelműen az ágazat felszámolódását jelenti. Erre jó példa Lengyelország, ahol mára alig 280 ezer juh maradt a több mint 5 millióból, és az meghatározóan a hobby tenyésztők kezében van, és ahol döntően export piacokon nem-, vagy alig eladható vágóállatot előállító őshonos állatokat tartanak a támogatási rendszer miatt. 1.1 A termékek A juhágazat esetében három meghatározó termékről beszélhetünk: vágóállat, gyapjú és tej. Ezek mellett a gerezna és a trágya a bevételek szempontjából elhanyagolható jelentőségű. A tenyészállat értékesítést, bár jelentősége elvitathatatlan, jelen esetben nem vettük figyelembe. 1.1.1 A hús A hústermelést két kis-közepes méretű juhvágóhíd szolgálja, amit néhány juh vágópont egészít ki. Ezek kapacitása éves szinten 25-35 ezer egyed között változik, és az elmúlt években megkövesedett hagyomány következtében az élő vágóállatok kivitele jelenti a meghatározó juhhús terméket. A juhhús (vágott test, darabolt, illetve szeletelt csomagolt) a kivitelben alig 1-2%-kal részesedik jelenleg, bár ennek bővítési esélyére vannak jelek és kihasználására pedig tervek. 1.1.2 A gyapjú A gyapjúfeldolgozó üzemek hiányában (amelyeket az 1990-as évek közepén számoltak fel) a hazai gyapjú (éves szinten mintegy 2.900-3.200 tonna) nyers, maximum válogatott formában csak néhány % - alapanyagként hagyja el az országot. Az utóbbi évek (2010-2012) alatt a nyersgyapjú ára megközelítette, sőt egyes esetekben meg is haladta a kg-onkénti egy eurót, de az ár 2012 végén már csökkent, és 2013-ban sem éri el a 2011-es szintet. 1.1.3 A tej Az EU csatlakozást követően a juhtej termelés kevesebb mint felére esett vissza (részben az addig kiválóan működő, az első osztályú minőségű juhtej termelése támogatásának megszűntetése miatt), és 2012-ben az előállított juhtej mennyisége nem haladta meg a 700 ezer litert a Magyar Juh- és Kecsketejgazdasági Közhasznú Egyesület nyilvántartása szerint. Ezen felül az elmúlt évben egy közepes méretű, alapvetően kecsketej feldolgozó amely 2012-ben még nem volt tagja a fent nevezett Egyesületnek - további 70.000 liter juhtejet dolgozott fel, amivel bővült az fent ismertetett adat. Emellett, néhány kistermelő gazdaságban saját termékké dolgozzák fel az általuk termelt juhtejet, amelynek összes éves mennyisége 20.000 literre tehető. A teljes termelt és feldolgozott juhtej mennyiség az utóbbiakkal együtt sem érte el a 800 ezer litert. Jelenleg öt juhtej feldolgozó működik az országban, és néhány kistermelő gazdaságában dolgozza fel a tejet saját termékké. Az előállított tejtermék nagyobb hányada belföldi, kisebb hányada külföldi fogyasztókhoz jut. A piacon jelenleg mintegy 30-35 féle hazai előállítású juhtej termék jut. 11
Összehasonlításként a következő adatokat érdemes megjegyezni. A felvásárolt és feldolgozott juhtej mennyisége 1970-ben érte el az elmúlt 60 év csúcspontját (22,9 millió liter), az utána következő években a tejtermelés lényegesen kisebb volt. Az 1985-88-as hullámhegy (10,8 millió liter) utáni visszaesés 1995-re 1,1 millió litert eredményezett. Az első osztályú minőségű juhtej termelésének támogatása (1997-2003) a termelés 50%-os növekedését eredményezte. A hatvan évvel ezelőtti, több mint 60%-os juhtejtermelési hasznosítással szemben, manapság a hazai anyajuhállomány 5-8%-át fejik, mintegy 50-60 üzemben (létszámuk éves szinten kis mértékben változik). 1.1.4 A fajta Az elmúlt évek változásai ellenére a merinó csoportba tartozó juhok aránya jelenleg is a teljes hazai állomány döntő hányadát (75-80%) teszik ki. Ez az arány távolról sem fejeződik ki a termelés és származás ellenőrzésben tartott (régi szóhasználatban törzskönyvezett) fajtánkénti létszámában (2. táblázat). 2. táblázat. A termelés és származás ellenőrzésben tartott juhok fajtánkénti létszáma Fajta Anyajuh létszám Merinók Magyar merinó 4.304 Romney 14 Német húsmerinó 2.453 Landschaft merinó (würtembergi merinó) 466 Húsfajták Berrichon du cher 48 Charollaise 269 Ile de france 1.654 Német feketefejű 688 Sropshire 13 Suffolk 1.205 Texel 239 Bábolna tetra 488 Tejelő fajták Brit tejelőjuh 287 Lacaune 1.505 Tejelő cigája 426 Őshonos fajták Cigája 1.808 Cikta 275 Fehér hortobágyi racka 2.570 Fekete hortobágyi racka 1.830 Gyimesi racka 1.664 (Forrás: Magyar Juh- és kecsketenyésztők Szövetssége 2012. évi adatai alapján saját kigyűjtés) Azt minden esetre meg kell jegyezni, hogy a külföldi fajták nagyobbik hányada, esetenként a teljes állomány származás és termelés ellenőrzésben van, ugyanakkor a magyar merinó esetében nagyon kis arányt képvisel. Meg kell továbbá jegyezni a következőket : - a fejt juhok között a merinók is jelentős hányadban jelen vannak ; 12
- a tejelő cigája ugyancsak őshonosnak számít, és csak kisebb hányadát fejik jelenleg ; - a cigája őshonosnak minősített fajta, de jelentős hányadát jelenleg tejtermelésre is hasznosítják; - a valamikori tejgazdaságot jelentő hortobágyi racka juhot sehol sem fejik az országban ; - a brit tejelőjuh bár nevében tejelő, jóllehet inkább szapora (260-300% ) és hústermelő fajta, amely képes a nagy szaporulatot tejjel ellátni és azon felül fejhető is; - a hazai árutermelő állományokban több tejelő fajta (lacaune és brit tejelőjuh, valamint ezek keresztezett utódai) termel jelenleg, mint amennyi a termelés és származás ellenőrzésben szerepel. 1.1.5 A bevételi arányok Az elmúlt években a juhágazat gyakorlatilag egy termékűvé vált, így a vágóállat jelenti a bevétel döntő hányadát. A gyapjú értékesítéséből származó bevétel nagysága 2-3 %-ot tesz ki, így azon üzemekben, ahol nem fejnek, az értékesített vágóbárány határozza meg a gazdaságosság szintjét. Más juhászatokban, ahol a tejtermeléssel nem hagytak fel, a tej értékesítéséből származtatható bevétel nagysága anyajuhonként fél-egy bárány árával egyenértékű, ami nagy mértékben javítja a juhászati tevékenység gazdaságosságát. A juhászat nem tartozik a gazdaságilag jövedelmező ágazatok közé, de a teljes népességnek nyújtott szolgáltatásai miatt (táj és környezet fenntartás) EU és tagállami támogatással csökkentik az elmaradt bevétel nagyságát. A támogatások a SAPS TOP UP rendszerben némileg változtak (az utóbbiak csökkentek), és a kérődző szerkezet átalakítási támogatás jelenti a jelenlegi vonzónak tekintett formát. Ebben ugyancsak értékes segítséget jelent a de minimis támogatás összege is. A különböző KAT és NATURA 2000, valamint AKG támogatások jelentősen csökkentik az ágazat bevételi hiányát, de ezek 2015-re megváltoznak és az ágazat jövője szempontjából új helyzet áll elő. Az EU csatlakozást megelőzően elkészült elemzés (Juh Terméktanács) eredménye szerint az egy anyajuhra vetített veszteség (negatív eredmény) 3-4.000 Ft nagyságú volt, amit a támogatások jelentősen csökkentettek. Mégis, a 2012. évi szinten ez a veszteség helyenként elérte a 8-10.000 Ft-ot is, bár egyes területeken (AKG) a támogatás összege a bárányt szinte melléktermékké teszi. Adott AKG területeken esetenként ismét kialakultak az úgynevezett statisztikai juhlétszámok («könyvelői juhok»), amelyek termelési színvonala elmarad a lehetőségektől és várakozásoktól, emellett, nagy hányadban nem termelő állatok is megjelentek az állományokban. Mindezeken felül szükséges megállapítani, hogy a bevételi arányokat, és az egy anyajuhra vetíthető bevétel nagyságát a következő tényezők is befolyásolják : - az anyajuh létszám és a hasznosított szaporulat számából következik, hogy az egy anyára jutó érték (0,65-0,70 bárány/év) jelentős mértékben elmarad a lehetőségektől és az adottságoktól ; - az ágazatra a kissúlyú vágóbárány élő exportja a jellemző, a hatszáz ezer egyedet meghaladó export átlagos súlya 20-22 kg/egyed, ami azt jelenti, hogy egy anyajuh átlagos hústermelése csontos húsban számolva 7-9 kg, aminek bevételéből az anyajuh éves költsége nem fedezhető ; - az ágazat költségeit a támogatások csökkentik olyan szintre, amely a túlélést segítik, de a stabilitást és a fejlődést (a vidékfejlesztés szükségletét) aligha teszik lehetővé. 1.1.6 A hústermelés és export 13
A 3. táblázatban a létszám adatok változásai mellett a hústermelési és a meghatározó piaci adatokat foglaltuk össze. A létszám adatokban a Magyar Juh- és Kecsketenyésző Szövetség-, a KSH- és a Juh Terméktanács-, hústermelési és export adatokban az utóbbi kettő, és az ár adatokban az AKI és a Juh Terméktanács adatait vettük figyelembe a végső értékek kiszámításánál. Természetesen, az adatok inkább az aggasztó tendenciákat jelölik, mert jelenleg nincs pontos kimutatás arról, mennyi vágóállat is hagyja el az országot. A KSH adatai meghatározott rendszer szerint becsültek (bár a pontosságuk nem vitatható). A megelőző időszak gyakorlatától eltérően jelenleg nincs adatszolgáltatási kötelezettség a Juh Terméktanács számára, így az itteni adatok is becsültek. Az ENAR rendszerben elvileg nyomon lehetne követni az országot elhagyó állatok számát, de a Juh Terméktanács adat betekintési szóbeli és többszöri írásbeli kéréseire a NÉBIH (illetve előzőleg az MgSzH) az elmúlt több mint egy évben nem reagált. A juhlétszám adatok folyamatos csökkenésében a 2012-es emelkedés kedvező képet mutat ugyan, de a nem túl kedvező 2012-es időjárási körülmények és a 2013-as tavaszi árcsökkenés (a kérődző szerkezet átalakítási támogatás ellenére) jelentős visszafejlődést hozhat 2013-ra. A túlzottan csapadékos 2010-es év jelentős termelő alap (anyajuh) értékesítést is eredményezett, ami az eladott juhok számában is követhető volt. A vágóállat export 2011-ben és 2012-ben jelentős mértékben visszaesett, és 2013-ra az export létszám növekedése részben a létszám további zsugorodásának következményeként állhat elő. Az ágazat alapvetően vágóállatot állít elő, amit élő állapotban küld el más országok (meghatározóan Olaszország) piacaira. A juhhús import és export az ágazat szempontjából jelenleg elenyésző jelentőségű, jóllehet, a húsexportot tekintve a japán kivitel kedvezőnek hangzik, még is a teljes hús export kevesebb mint a felére esett vissza az előző két évben. Bár az ország lakossága folyamatosan fogy az egy főre vetített éves juhhús (és benne kecskehús) fogyasztás alig változott az elmúlt években. A megtermelt juh (és kecske) hús messze meghaladja az önellátáshoz szükséges mennyiséget, alapvetően az exportra termelő másik EU tagállam (Írország) szintjén van. A piac meghatározó országa Magyarország számára Olaszország, ahol az ár éves szinten akár 30-35%-os hullámzást is mutatott az egyes szezonok között az utóbbi évtizedben. A törökországi export lehetőség jelentős mértékben javította a termelők jövedelmi helyzetét 2010-ben és 2011-ben, mert nemcsak lecsökkentette az éven belüli jelentős árhullámzást, de a kereslet miatt áremelkedést is eredményezett. A 2012. évi török export beszűkülés nagy mértékben rontotta az árakat, és a 2013. év elején bekövetkezett piaci árudömping további árcsökkenést hozott. (A csapadékos időjárás több hónappal késleltette a brit és ír bárányok elkészülését, így ezek nagy hányada a Húsvét előtti időszakban került az EU piacaira, visszavetve a saját és az EU átlagárakat is.) Az év közepe után az árak ugyan felzárkóztak egy kicsit, de a 2013-ban kiszállított és kiszállítható juhlétszám jelentős mértékben visszaesett. Az elmúlt évek gazdasági válsága az olasz fogyasztóknál is éreztette hatását, és az olasz elemzés eredménye szerint a tradicionális könnyű bárány (teljes vágott test) iránti igény a nehéz vágott bárány testrészek vásárlása felé fordítja az igényeket a meglévő tradíció ellenére. A hazai juhhús előállítás számára a francia piac 2013. évi indulása új lehetőséget jelent, amelyet alapvetően 2014-től fogunk tudni kihasználni, nagysúlyú, kiváló minőségű fiatal vágóbárányok szállításával. Ezen felül, az új-zélandi és az ausztrál export Kína felé fordulásával ismét lehetőség nyílik az arab piacokon való megjelenésre is. Ez utóbbi jelenség az EU több tagállamában (Spanyolország, Franciaország, stb.) erősödött meg, mert az arab tavasz relatív és abszolút juhhús árú hiányt idézett elő észak Afrikában. 1.1.2 A piaci lehetőségek 14
Az ismét jelentkező piaci ármozgások (hullámzás) ellenére a hazai vágójuh piac értékesítési lehetőségei szinte korlátlanok, azonban az előállított vágóbárányok minőségét javítani és legalább termelőnként egységesíteni szükséges. Tekintettel arra tényre, hogy az EU belső termelése folyamatosan csökkent az elmúlt évtizedben (s ez a tendencia várhatóan a következő években sem változik meg), és emellett az import mennyisége is visszaesett (a fő beszállító Új-Zéland inkább a kínai piac felé fordult, s a termelő állománya is csökkent, és az egyéb forrásból származó import mennyisége a kiesést nem képes ellensúlyozni), a Magyarországon előállított jó minőségű bárány megfelelő piacra talál az EU keretein belül. A juhtej termékek piaca kettős. Részint a juhtej termékként beérkező (főleg szlovák) zömmel tehéntejből készült juhtej termék némi hátrányos árhelyzetet jelent a piacon, amit a minőség és az eredet védelemmel kezelni lehet. Részint az utóbbi években ismét lehetővé vált a közel keleti piacra szállítani hagyományos juhsajtot (alapvetően kashkaval-t, de krémfehér sajtot is). A gyapjú esetében a nyersgyapjú kivitel alapvető megváltozására, és a feldolgozott termékek exportjára gyapjú feldolgozó üzemek hiányában - kis esély mutatkozik. 1.2 A kecske A kecske létszám adatok a 3. táblázatban a KSH felmérésein alapulnak, tekintettel arra, hogy a Magyar Juh és Kecsketenyésztő Szövetség csak a kecske ágazat kisebb hányadát tarja nyilván. Ez utóbbinak az az oka, hogy a kecsketartók nagy hányada általában csak néhány egyedet tart, vagy nem kíván semmiféle nyilvántartásban megjelenni. (Ez utóbbi jelenség a Magyar Kecsketartók és Tenyésztők Országos Szövetsége 1998-2008 közötti adataiban is nyomon követhető volt.) A Magyar Juh és Kecsketenyésztő Szövetség a 2012-es adatai alapján 636 tenyészetben 17.293 kecskét tartott nyilván, és az üzemenkénti átlag létszám 27,19 volt, bár 300 egyed feletti gazdaságok is léteztek. 1.2.1 A termékek és a bevételek A kecske két fő terméke közül a tej a meghatározóbb, aránya egyes esetekben elérheti a 80-85%-ot is. A hús ennek megfelelően 15-20% bevételt jelenthet, ha a tenyészállat, a gerezna, és a trágya értékét nem vesszük figyelembe (ezek nagysága üzemenként erősen eltérő). A vágógida döntő hányada a kecsketartók és környezetük fogyasztását szolgálja, éves szinten kevesebb, mint 3.000 egyed jut külföldi vevők asztalára. Az előállított kecsketej mennyisége nehezen becsülhető, mert a kecsketartók és kecskéik nagyobbik hányada nem szerepel semmilyen nyilvántartásban. Termelésük nagyobbik hányada a fekete gazdaságban zajlik. A hatóságilag ellenőrzött (higiéniai és minőségi) tej mennyisége 2012-ben nem érte el az 600 ezer litert (a legnagyobb tejüzem által feldolgozott tej mennyisége alig 220 ezer liter volt, és a kisüzemek egyenkénti éves tejmennyisége 15
3. táblázat: A magyar kiskérődző szektor főbb hústermelési jellemzőinek alakulása Megnevezés 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 f 2014 f Kecske létszám 90 000 86 000 80 000 78 000 78 000 72 000 67,000 65,000 58,000 75,000 80.000 88.000 88.000 88.000 Anyakecske és fedeztetett nőivarú növendék létszáma 55 000 55 000 48 000 48 000 47 000 46 000 37,000 36,000 36,000 44,000 43.000 46.000 46.000 46.000 Juhlétszám 1 264 000 1 212 000 1 292 000 1 340 000 1 430 000 1 362 500 1 232 000 1 236,000 1 223,000 1 181,000 1.081.000 1.147.000 1.090.000 1.090.000 Anyajuh és fedeztetett nőivarú növendék létszáma 1 068 000 1 001 000 1 024 000 1 218 000 1 164 000 1 135 000 977 000 990,000 968.000 969,000 866.000 890.000 890.000 890.000 Összes belső termelés (1 000 tonna) 9.937 10.523 9.776 10.105 10.689 9.275 9,245 9,221 9,603 9,609 9,551 9,581 9,240 9,200 Importált élő állat (000 tonna) 2.613 1.705 1.200 0.517 0.705 2.132 1,109 0,885 0,575 0,746 0,576 0,573 0,340 0,400 Exportált élő állat (1 000 tonna) 8.436 9.001 7.539 7.908 8.461 8.453 7,627 6,888 6,928 7,106 6,830 6,774 6,150 6,200 Exportált élőállat (egyed) 859 832 863 195 760 299 748 995 826 835 834 163 732 000 663 000 679.461 707.286 636.954 605.436 545,000 580,000 Importált juhhús (1 000 tonna) 0.115 0.192 0.147 0.158 0.116 0.065 0,148 0,226 0,162 0,138 0,207 0,134 0,280 0,280 Exportált hús (1 000 tonna) 0.422 0.322 0.482 0.495 0.161 0.000 0,083 0,044 0,000 0,104 0,037 0,042 0,100 0,100 Belső fogyasztás (kg/fő/év) 0.30 0.30 0.30 0.30 0.30 0.30 0,28 0,34 0,34 0,33 0,35 0,35 0,37 0,36 Lakosság (1 000 fő) 10 200 10 174 10 117 10.080 10.076 10.064 10 045 10 031 10 014 9.986 9.958 9.906 9 870 9 840 Önellátottság (%) 516 386 230 376 359 304 331 271 281 293 275 276 256 256 Nehéz bárányok ára (13.1 kg vágott test felett) (100 kg vte) 477 443 446 395 499,1 483 440 447 464 490 570 554 525 525 Könnyű bárányok ára (=>13.0 kg vágott test) (100 kg vte) 541 555 563 519 568 535 535 542 523 555 640 631 590 590 Vte = vágott test egyenérték) f előrejelzés; f előre jelzés Forrás: Készítette Dr. Kukovics Sándor az EU Forecast Group for Sheep Meat and Goat Meat, (EU Juhhús és Kecskehús Előrejelző Munkabizottság) értekezletei számára, 2004-2013 között; az Agrárgazdasági Kutatóintézet (Stummer Ildikó, Egri Edit)) és a KSH (Tóth Péter) munkatársaival való együttműködésben (2006-2013), a Juh Terméktanács, a Magyar Juhtenyésztő Szövetség és a Magyar Kecsketenyésztők Szövetsége (2004-2008), a Magyar Juh- és Kecsketenyésztők Szövetsége (2010-2013), valamint a KSH, és az Agrárgazdasági Kutatóintézet adatai alapján 16
25-35 000 liter között változott), bár a teljes előállított tej mennyiség 2-5 millió liter közöttire tehető. A tej és az abból készült tejtermék döntően hazai piacra jut, az exportált tejtermék hányad alig néhány %-ot tesz ki. Jelenleg két közepes, és néhány (6-8) kis méretű kecsketej feldolgozó működik az országban, és ezek mellett számos kecsketartó a kistermelői rendelet hatálya alatt dolgozza fel és értékesíti termékeit. 1.2.1.1 A fajta A hazai kecske állományra döntően a vegyesség a jellemző. Ez azt jelenti, hogy néhány száz fajtatiszta alpesi, szánentáli és anglo-núbiai, valamint búr kecske mellett az állomány döntő hányada fajtához alig sorolható. A Magyar Kecsketartók és Tenyésztők Országos Szövetsége által kidolgozott és mintegy 10 éven keresztül működtetett tenyésztési program keretében a hazai állományokból kifejlesztett magyar tejelő fehér-, - barna- és tarka kecske fajtákat a szakmai vizsgálatok eredményei ellenére beolvasztották a szánentáli és az alpesi fajtába, így azok tenyésztése gyakorlatilag megszűnt. A hosszú szőrű változatokat jelenleg magyar parlagi kecskének nevezve tartják nyilván. Az utóbbiból kevesebb, mint 200 egyedet tartottak ellenőrzésben a Magyar Juh és Kecsketenyésztő Szövetség 2012-es kiadású 17. Időszaki Tájékoztatója szerint. A szánentáli (234), az alpesi (176), az anglo-núbiai (137), valamint a búr (96 húsfajta) egyedei összesen 634 származási és termelés ellenőrzésben lévő egyedet jelentettek ugyan ezen évben. Ez a létszám korlátozott hatással tud lenni a tenyésztés fejlesztésére. A helyzetet az is nehezíti, hogy az előzőleg termelés és származás ellenőrzésben tartott állomány csaknem döntő hányadát Romániába exportálták 2008 és 2011 között. (Az ottani támogatási viszonyok eredményeként megemelkedett kereslet nagy mértékű áremelkedést okozott a hazai piacon, aminek sokan nem tudtak ellenállni.) Az utóbbi minőségi tenyészállat hiányt okozott a hazai kecske állományban, amit támogatott import tenyészállat frissítéssel szükséges enyhíteni, a meglévő állomány támogatott fiatalítása mellett! 1.2.2 A piaci lehetőségek A kecsketej ágazatban egy érdekes kettősség van jelen: egyszerre vannak tej értékesítési gondok és tejhiány okozta kereslet. Az előbbinek az az oka, hogy egyes üzemekben szétszórtan kevés tejmennyiséget fejnek, és emellett vannak bizonyos higiéniai minőségi gondok is (az utóbbiak mögött a fejési és tejkezelési technológiai hiányosságok találhatók meg). Az előbbi viszont azt jelenti, hogy nincs annyi jó minőségű feldolgozható kecsketej a piacon, amiből készült tejterméket ne lehetne értékesíteni. Ez a kettősség csak megfelelő ágazati stratégia keretében kezelhető. A kecskehús termelésben és értékesítésben is megtalálható bizonyos kettősség, bár ez távolról sem olyan határozott, mint amit a tej esetében tapasztalhatunk. A Magyar Kecsketartók és Tenyésztők Országos Szövetsége felszámolását (2008) követően a gida értékesítés szervezettsége erőteljesen visszaesett, és jelenleg a megszületett gidák döntő hányadát a termelők és a közvetlen környezetük fogyasztja el. A szervezett értékesítés 2013-ra csaknem megszűnt, és a vegyes minőség miatt a kereskedők egyre kevesebb figyelmet fordítanak a vágógida értékesítésre. Ugyanakkor, jó minőségű, megfelelő létszámú vágógidára lenne export kereslet. A kecske termékek belső, hazai fogyasztása messze a juhtermékek fogyasztása alatt van. Amíg a juhhús esetében az egy főre vetített mennyiség 0,35 kg-ra tehető, ez a kecskét tekintve 0,05-0,08 kg lehet. A juhtej termékek fogyasztása esetében évi 0,09-0,10 kg/fő mennyiséggel 17
számolhatunk, a kecske tejtermék fogyasztás ennek negyedét-harmadát sem éri el. Ebben szerepet játszik az ismertség hiánya, és a promóció rendkívül alacsony jelenlegi színvonala. 3. A piaci igények és a vágóhídi kapacitás Magyarországon 3.1 Az előzmények A hazai vágójuh és vágókecske 95-98%-ban élőállat formájában, mint alapanyag hagyja el az országot, és a húsexport ennek megfelelőn csak korlátozott mértékű. A rendszerváltás előtti időszakban a juhhús export (benne néhány %-nyi kecskehússal) lényegesen nagyobb volt, legkedvezőbb időszakában elérte a teljes termelés 8-10%-át (és meghaladta a 80.000 egyedet; a 2001-es rendkívüli időszakban pedig a 100 ezer egyedet); és fokozatos emelkedő tendenciát mutatott. Az élőállat export alapját képező első specializált juhvágóhíd az 1970-es évek elején jött létre Hortobágyon (a Hortobágyi Állami Gazdaság keretében az ÁG, a Terimpex és a Gyapjúforgalmi Vállalat közös programjaként, megfelelő hizlaló és puffer telep kiegészítéssel), amit aztán az 1980-as években bővítettek és daraboló, valamint csomagoló üzemmel is kiegészítettek. A második ilyen vágóhidat nyúl és juh vágóhídként a Gerecse Mgtsz keretében hozták létre Baj nevű községben az 1980-as évek elején. A juhvágásokat ezeket megelőzően - és több éven keresztül ezekkel párhuzamosan is - számos más vágóhídon bonyolították le, bár az utóbbiak tevékenységében a juhvágás az 1980- as évek végére megszűnt. Az utóbbi 23 év folyamatai következtében a specializált juh vágóhidak előbb olasz kezekbe és tulajdonba kerültek az 1990-as évek első felében, majd mint konkurenciát jelentőket hagyták leromlani, majd bezárták azokat. Az utolsó használatukra a 2001-es nyugat európai főleg nagy-britanniai száj- és körömfájás járvány időszakában került sor, amikor az olasz tulajdonosok nagy hasznával részben levezették a húsvéti bárány eladásokat. Ezt követően azokat végleg bezárták, és már csak romhalmazként lehet megemlíteni azokat. Az elmúlt másfél évtizedben, kisebb, előzőleg más célból használt vágóhidak részbeni felújításával részbeni kiegészítésével új vágási kapacitások jöttek létre. Az egyik Hetes (Somogy megyében Kaposvárhoz közel) községben, a másik Hajdúnánáson kezdte meg működését, és jutott el a kapacitása és termékei jelenlegi szintjére. Ezek mellett létezik néhány vágópont, illetve kis kapacitású, több állatfaj egyedeinek vágására alkalmas egység az ország több pontján, de ezek kapacitása összesen évi néhány ezer egyedre tehető. Egy elnyert támogatási program keretében egy további juh (és kiegészítésként kecske és borjú) vágóhíd megvalósítása indult el Kunszentmiklós központtal az elmúlt években, amelynek éves kapacitása 140.000 juh és 35.000 borjú lett volna. Sajnos, a támogatási összeg mellett további források bevonása különböző okokból nem járt kellő sikerrel, így bár minden építési- és kivitelezési terv, valamint a szükséges hatósági engedélyek rendelkezésre állása ellenére- maga a beruházás nem kezdődhetett meg időben. Tekintettel a határidő túlzott csúszására a támogatási szerződést a finanszírozó felmondta, ennek megfelelően ez a kapacitás nem jött létre. Egy további juhvágásra alkalmas vágóhíd jött létre Kardoskúton 2012-ben, amely alapvetően a muszlim vevők lehetséges kiszolgálását tette tervei közepébe, bár a vágóhidat létrehozó és fenntartó cég tevékenysége még más termékekre irányul.. 18
3.2 A jelenlegi kapacitás Tekintettel arra, hogy az érdemi piaci megjelenést tekintve a kis kapacitású, vegyes célú, inkább vágópontnak kezelhető vágóhidak nem vehetők érdemben figyelembe, csak az utóbbi években létrejött három juhvágóhíddal számolhatunk az elemzésben. A Lac-Hús Kft (Hajdúnánás) juh vágási kapacitása a felnőtt állatok esetén 100-500 egyed/nap, a bárányok (és kecskék) esetében 1.000 egyed, naponta. Ez 200 napos vágással kalkulálva 200.000 báránynak és 20-100.000 felnőtt juhnak felel meg. A jelenlegi vágási kapacitása alig több mint 20%-át köti le a juhvágás, ezért szarvasmarha, ló, strucc, és sertés vágásával foglalkoznak (igaz, ezzel más vonalon). A termékeik - a vágott testen felül - darabolt és fóliázott, valamint vákuum csomagolt szeletelt termékeket tartalmaznak. Az üzemben kiegészítő, speciális bővítésre lehetne igény a kapacitás kihasználás növekedése esetén. Az előállított hústermékeik főleg a hazai piacra, különböző áruház láncokba és éttermekhez kerülnek, exportra a termékeik néhány %-a jut el. A Kapos Terneró Kft (Hetes) a sertés vágást elhagyva jelenleg bárány, juh és borjú vágással, darabolással, darabolt fóliázott és szeletelt vákuum csomagolt (esetenként fűszerezett) áru forgalmazásával foglalkozik. A jelenlegi kapacitása évi 25.000 bárányt (kb. 250 tonna, ami 50.000 egyedre - 600 tonna - fejleszthető), 150 tonna juhhúst (ami évi 500 tonnára, kb. 20.000 egyedre fejleszthető), valamint 300 tonna borjúhúst foglal magába. A jelenlegi juhhús előállításuk 65%-át belföldön, a többit (főleg bárányhúst) Ausztriában és Japánban) értékesítik. A hazai forgalmuk évi 15%-kal bővült az utóbbi években A hűtő kapacitás bővítésére és korszerűsítésére lenne szükség a vágási kapacitás bővítéséhez. A vágóhíd Kósher vágásra alkalmas minősítéssel is rendelkezik. A Times Square Holding Ltd (Budapest) által tulajdonolt Halal vágási minősítéssel rendelkező vágóhidat 2012 szeptemberében adták át Kardoskúton. A vágóhíd kapacitása a közzétett információk szerint napi 1500 bárány, ami éves szinten 250.000 állat levágásának felel meg. A bejelentések szerint iráni és egyéb közel keleti országok piacait kívánják megcélozni termékeikkel. A híradások szerint 2012 októberében indult volna az üzem működése, de azóta pontos adattal nem rendelkezünk a cégről. A telefonos megkeresésre nem válaszoltak, az E-mail címről pedig visszajött a megkeresés. A cég jelenleg közzétett termékei között erdei vadak húsa, erdei gombák, erdei gyümölcsök és szürkemarhahús szerepel, juh nem. A rendelkezése álló információk szerint a vágás még nem indult el az üzemben. 3.3 A lehetséges kihasználás és a szükséges lépések Megfelelő vágóhidak és húsfeldolgozók nélkül aligha lehet az élő vágóállat helyett a hús és hústermékek kivitelének növelése irányába fejleszteni az ágazat (juh és kecske) exportját. Ezek a vágóhidak rendelkezésre állnak, de az élőállat kiviteli hagyomány erőssége mellett, a vágóbárányok (és vágógidák) minőségi sokszínűsége, és az új-, húst és nem élőállatot igénylő piacok megszerzésére irányuló tevékenység gyengesége ezek kihasználását eddig még nem szolgálta. Ennek megfelelően a juhhús kivitel továbbra is a lehetséges mérték és mennyiség alatt van. A három vágóhíd vágási kapacitása elegendő lehetőséget nyújtana különösen bővítés esetén a juhhús és kecskehús (ezen belül darabolt-, illetve szeletelt, konyhakészen fogalomba hozott) piac bővítéséhez. Emellett, a hagyományos, Kóser és Halal vágásra képes vágóhíd is megtalálható az országban, amelyek kapacitása elegendő lehetne a piaci igények kiszolgálására. Ez nemcsak új piaci szegmensek megtalálását, és kihasználását teszi szükségessé, hanem egy 19
intenzív marketing és promóciós program indítását és több éves fenntartását is. Ehhez azonban mindenképpen szükség van a Juh Terméktanács előző években folytatott marketing és promóció programjainak fel- és megerősítésére, a tervezett marketing program megvalósításához szükséges források megteremtésére. Az eddigi termék fejlesztések és az azok bemutatását szolgáló promóciós programok pozitív fogadtatásra leltek, de folytatásukra és kibővítésükre nem állt rendelkezésre a szükséges forrás. E helyzeten csak másféle szemlélettel, és erőteljes forrás megteremtés révén lehet változtatni. A Juh Terméktanács e fejlesztést szolgáló marketing programja már több mint egy éve elkészült, de a szükséges források megszerzése még nem tudott eljutni a megvalósuláshoz. Ez magába foglalja a termék fejlesztés- és a termelés integrációjának segítését is. Ennek megvalósítására a következő egy-két évben kell a megoldást találni. 4. A kiskérődző szektor költség bevétel elemzése A juh- és a kecske szektor költség bevétel és jövedelem elemzéséhez többféle kiindulási pontból lehet elindulni. Akár a juhtartó, akár a kecsketartó üzemeket vesszük alapul, gyakorlatilag aligha találunk két teljesen azonos termelési feltételekkel és bevételi-, illetve kiadási arányokkal bíró gazdaságot. Nemcsak az állatlétszám, hanem a használható terület (saját és/vagy bérelt) nagysága, a termelési rendszer (fél-intenzív, extenzív, esetleg fejés), a lehetséges bevételek, és a lehetséges igénybe vehető támogatások, illetve a költségek címszava alatt vannak alapvetően eltérések. Mindezen felül, a számításba vett költségek valódi elszámolása a gazdaságok jelentős hányadában meglehetősen hiányos. Ez a kis üzemi kategóriákban elég általános jelenség (pl. a bérrel és bérköltséggel nem számolnak, stb.), míg a kettős könyvelést folytató vállalkozásokban a költségeket és a bevételeket pontosan követni lehet. Ez a kép látható a juhszektorban, ahol gyakorlatilag az állatállomány 98-99%-a egyedileg megjelölt (ENAR) és nyilvántartott, mert e-nélkül nem lehet állatot értékesíteni. A kecskeszektorban a kép egy kicsit bonyolultabb, mert az állat állománynak alig több mint egy harmada szerepel az ENAR nyilvántartásban (és egyedi jelölésben). Ennek megfelelően az e szektorból a születési és termelés helyét feketén elhagyó termékek (tej, vágóállat, hús) hányada nagyobb, mint ami a fehér gazdaságban nyomon követhető. A két szektor között az igénybe vehető támogatások féleségei is eltérnek. Míg a kecske ágazatban a közvetlen támogatás csak a de mini mis anyakecske támogatás, addig a juhszektorban a kérődző szerkezet átalakítási támogatás, a kiegészítő anyajuh támogatás, és a de mini mis támogatás, valamint a SAPS TO U-ból még megmaradt hányad jelenti a közvetlen költség csökkentést. Ezen felül az agár-környezetgazdálkodási és a Batura 2000 támogatás jelenthet kiegészítő költség csökkentő forrást e két ágazatban, bár üzemenként és fajonként eltérő összegben. A terület alapú támogatás (gyep és szántó) jelenleg nem kötött állattartáshoz, ami miatt a juh és kecsketartáshoz csak közvetetten köthető. Mindezeken felül, a nyilvántartott juhtartók néhány %a-a nem veszi igénybe a lehetséges támogatásokat, mert nem kíván semmilyen hivatallal (NAV, MVH, NÉBIH) a juh- és/vagy kecske tartásával kapcsolatosan kapcsolatba kerülni. A kecsketartók esetében ez az arány sokkal nagyobb ennél. Sok termelő esetében olyan véleménnyel találkozunk (főleg a kecsketartók esetében), hogy a támogatás összege és hatása nem ér el akkora szintet, hogy igénybe vétele a fehér gazdaságba való kerülést megérje. Mindezek előre vetítése után a következőket szükséges megemlíteni: - mind a juh-, mind a kecske adatok esetében konkrét üzeni adatokat gyűjtöttünk az elemzés elkészítéséhez; 20