2.6.24. MADÁR VÍRUSVAKCINÁK: VIZSGÁLAT IDEGEN KÓROKOZÓK JELENLÉTÉRE AZ OLTÓCSÍRA-TÉTELEKBEN

2.6.24. Madár vírusvakcinák: Vizsgálat idegen kórokozók jelenlétére oltócsíra-tételekben Ph.Hg.VIII. Ph.Eur.8.1. - 1 04/2014:20624 2.6.24. MADÁR VÍRUSVAKCINÁK: VIZSGÁLAT IDEGEN KÓROKOZÓK JELENLÉTÉRE AZ OLTÓCSÍRA-TÉTELEKBEN ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK a) A következő vizsgálatokban használt csirkék és/vagy csirkéktől származó anyagok, mint például tojások és sejttenyészetek meghatározott kórokozóktól mentes (SPF) állományból (5.2.2) származzanak. b) Az idegen kórokozók jelenlétére vonatkozó vizsgálatban használt sejttenyészetek feleljenek meg az 5.2.4. Állatgyógyászati vakcinák előállítására szánt sejttenyészetek fejezet törzs-sejtbankra vonatkozó követelményeinek, kivéve a kariotípusra és a daganatkeltő tulajdonságra vonatkozó vizsgálatokat, melyeket nem kell elvégezni. c) A sejttenyészetek alkalmazásával végzett vizsgálatokban pontosan meg kell határozni a párhuzamos tenyészetek számát, az egyrétegű tenyészet felületnagyságát és a tenyészetek minimális túlélési arányát. Más párhuzamos tenyészetszámot és sejttenyészet felületnagyságot is lehet használni, ha legalább két párhuzamos tenyészetet alkalmaznak, és az alkalmazott vizsgálatban a vizsgált anyag teljes felületének nagysága és teljes térfogata nem kisebb, mint az itt előírt érték, és a túlélési arányra vonatkozó követelményeket megfelelően adaptálják. d) A fagyasztva szárított készítményeket megfelelő folyadékban reszuszpendáljuk. Amennyiben nincs más előírás, vagy másképp nem indokolt, a vizsgálathoz használt anyag 0,1 ml inokulumonként legalább tíz adaggal egyenértékű vírusmennyiséget tartalmazzon. e) Ha az oltócsírában lévő vírus a vizsgálat lefolytatását vagy érzékenységét befolyásolja, a vírust monospecifikus immunsavóval közömbösítjük. f) A felsorolt vizsgálatokban a sejttenyészetekhez, vagy más célra használt monospecifikus immunsavók és madár eredetű savók nem tartalmazhatnak ellenanyagokat a 7. Az idegen kórokozók jelenlétére vonatkozó vizsgálatokban használt savók ellenanyagtartalmának jellemzői pontban felsorolt organizmusok ellen, illetve nem fejthetnek ki gátló hatást ezekre. g) Ahol egy cikkely követelményei között szerepel, vagy más okból indokolt az oltócsíra-vírus közömbösítése, de ennek kivitelezése nehézségekbe ütközik, akkor az alábbiakban leírt vizsgálatokat kell szükség szerint úgy adaptálni, hogy kellő biztonsággal megállapítható legyen az idegen kórokozóktól való mentesség. h) A felsorolt vizsgálatokon kívül más vizsgálatok is alkalmazhatók, ha legalább azonos érzékenységűek és megfelelően specifikusak. A nukleinsav-amplifikációs módszerek (2.6.21) is lehetőséget adnak számos kórokozó specifikus kimutatására; alkalmazásuk az érzékenység és a szelektivitás validálása után válik lehetővé. 1. VIZSGÁLAT IDEGEN KÓROKOZÓK JELENLÉTÉRE ELŐKELTETETT TYÚKTOJÁSOK FELHASZNÁLÁSÁVAL Annyi vizsgálati anyagot használunk, szükség esetén megfelelően hígítva, amely legalább tíz adag vakcinával egyenértékű semlegesített vírust tartalmaz 0,2 ml inokulumban. A vakcinához megfelelő

2.6.24. Madár vírusvakcinák: Vizsgálat idegen kórokozók jelenlétére oltócsíra-tételekben Ph.Hg.VIII. Ph.Eur.8.1. - 2 antibiotikumok adhatók. Három, egyenként tíz előkeltetett tyúktojásból álló csoportot a vizsgálati anyaggal az alábbiak szerint oltunk: 1. csoport: 0,2 ml-t oltunk minden egyes 9-11 napos előkeltetett tyúktojás allantois-üregébe, 2. csoport: 0,2 ml-t oltunk minden egyes 9-11 napos előkeltetett tyúktojás chorio-allantoishártyájára, 3. csoport: 0,2 ml-t oltunk minden egyes 5-6 napos előkeltetett tyúktojás szikzsákjába. Az 1. és a 2. csoportba tartozó tojásokat 7 napon keresztül, míg a 3. csoport tojásait 12 napon keresztül naponta lámpázzuk. Az első 24 órában elhalt embriókat mint nem specifikus elhullásokat a vizsgálat értékelésénél nem vesszük figyelembe: a vizsgálat csak akkor értékelhető, ha mindegyik csoportból legalább hat embrió túléli az oltás utáni első 24 órát. Minden embrión, amely az oltást követő 24. órán túl hullik el, vagy amelyik túléli az inkubálási időszakot, megvizsgáljuk a makroszkópos elváltozásokat. Azt is megvizsgáljuk, hogy ezeknek a tojásoknak a chorio-allantois-hártyáján megfigyelhető-e valamilyen elváltozás; vizsgáljuk továbbá, hogy az allantoisfolyadék tartalmaz-e hemagglutinációt kiváltó kórokozót. Az előző vizsgálat után egy újabb embrió-passzázst végzünk. A túlélő, az elhullott és a rendellenesen fejlődött embriókból származó anyagokat külön-külön összegyűjtjük. Az összegyűjtött elegyeket tíztíz tojásba oltjuk minden egyes, a fentiekben megadott módon, a chorio-allantois-hártyákból nyert anyagot a tojások chorio-allantois-hártyájára, az allantois-folyadékból nyert anyagot a tojások allantois-üregébe és az embriókból nyert anyagot a tojások szikzsákjaiba oltva. Az allantois-üregbe és a chorio-allantois-hártyákra oltott tojásokat hét napon át naponta lámpázzuk. A további eljárás és az anyagok vizsgálata azonos a fentiekben leírtakkal. A szikzsákba oltott tojásokat 12 napon át naponta lámpázzuk. A további eljárás és az anyagok vizsgálata itt is azonos a fentiekben leírtakkal. Az oltócsíra-tétel megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha egy embrió sem mutat makroszkópos rendellenességeket, vagy hullik el az oltócsírának tulajdonítható okokból, illetve a chorioallantoishártyák és az allantois-folyadékok vizsgálata nem utal idegen kórokozók jelenlétére. 2. CSIRKE VESESEJTEKEN VÉGZETT VIZSGÁLAT Hét darab egyrétegű, egyenként kb. 25 cm 2 felületű tenyészetet készítünk csirke vesesejtekből. Két egyrétegű tenyészetet negatív kontrollnak hagyunk, és ezeket ugyanúgy kezeljük, mint a vizsgált anyaggal az alábbiak szerint beoltott öt egyrétegű tenyészetet. Amint a sejtek összefüggő tenyészetet képeznek, a tápfolyadékot leöntjük. Az öt egyrétegű tenyészetre egyenként 0,1-0,1 ml vakcinát oltunk. Egy órán keresztül adszorbeálódni hagyjuk az anyagot, majd tápfolyadékot adunk hozzá. A tenyészeteket összességében legalább 21 napig inkubáljuk, olyan módon, hogy 4-7 napos időközönként továbboltásokat készítünk. Minden továbboltást az öt egyrétegű tenyészetről összegyűjtött sejtek és folyadékok elegyével végzünk egy fagyasztási-felolvasztási ciklust követően. Mindegyik átoltásnál az elegy 0,1 ml-ét 5 frissen készített, csirkeembrió fibroblaszt sejtekből álló, kb. 25 cm 2 felületű egyrétegű tenyészetre oltjuk. Az A pontban leírt vizsgálathoz az utolsó továbboltásnál a sejteket egy olyan megfelelő hordozón is elszaporítjuk, hogy az egyes egyrétegű tenyészetek területe kb. 10 cm 2 legyen. A vizsgálat nem értékelhető, ha az egyes átoltásoknál a túlélő vizsgálati egyrétegű tenyészetek aránya kisebb, mint 80%. A teljes inkubálási időszak alatt gyakori időközönként megvizsgálunk minden egyes sejttenyészetet mikroszkóp alatt, hogy mutatkozik-e sejtkárosító hatás vagy szennyező kórokozó jelenlétére utaló jel a vizsgálati anyagban. A teljes inkubálási idő végén a következő műveleteket végezzük el:

2.6.24. Madár vírusvakcinák: Vizsgálat idegen kórokozók jelenlétére oltócsíra-tételekben Ph.Hg.VIII. Ph.Eur.8.1. - 3 A. Mind az öt egyrétegű tenyészetből kb. 10 cm 2 -nyi összefüggő sejtréteget fixálunk és megfestünk (Giemsa vagy hematoxilin-eozin festéssel). A sejteket mikroszkóp alatt megvizsgáljuk, hogy van-e sejtkárosító hatás, vagy zárvány- illetve syncytium-képződés, vagy bármely más bizonyíték, amely a vizsgálati anyagban levő szennyező kórokozó jelenlétére utal. B. Mind az öt egyrétegű tenyészetből kb. 25 cm 2 -nyi összefüggő sejtrétegről leöntjük a tápfolyadékot és mossuk a tenyészetet. A sejtekre mosott csirke vörösvérsejtek 0,5%-os szuszpenzióját rétegezzük (a sejtréteg minden egyes 5 cm 2 -éhez legalább 1-1 ml szuszpenziót használunk). A sejteket 4 ºC-on 20 percig inkubáljuk, majd nátrium-klorid-tartalmú foszfát tompítóoldattal (ph 7,4) óvatosan mossuk. A sejteket mikroszkóp alatt megvizsgáljuk a vizsgálati anyagban jelenlévő hemadszorpciót előidéző kórokozók által okozott hemadszorpció jelenlétére. C. A vizsgálati anyagban jelenlevő hemagglutináló kórokozók által okozott hemagglutinációt az egyes sejttenyészet-felülúszókon külön-külön, csirke vörösvérsejtek segítségével vizsgáljuk. A vizsgálat nem értékelhető, ha a negatív kontroll tenyészetekben idegen kórokozók mutathatók ki. Az oltócsíra-tétel megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha nincs idegen kórokozó jelenlétére utaló bizonyíték. 3. VIZSGÁLAT MADÁRLEUKÓZIS VÍRUSOK JELENLÉTÉRE DF-1 sejtekből vagy 9-11 napos embriók szöveteiből származó, a madárleukózis vírusok A, B és J alcsoportjaira genetikailag fogékony, az exogén madárleukózis vírusok szaporodását elősegítő, az endogén vírusokét nem támogató elsődleges (primer) vagy másodlagos (szekunder) csirkeembrió fibroblasztokból 13 darab egyrétegű, egyenként legalább 50 cm 2 felületű tenyészetet készítünk (a C/E törzs csirkéiből származó sejtek megfelelőek). Amint a sejtek összefüggő tenyészetet képeznek, leöntjük a tápfolyadékot. Öt egyrétegű tenyészetre 0,1-0,1 ml-t oltunk a vizsgálati anyagból. Az anyagot egy órán keresztül hagyjuk adszorbeálódni, majd tápfolyadékot adunk hozzá. A párhuzamos egyrétegű tenyészetek közül kettőt pozitív kontroll létrehozása céljából a madárleukózis vírus A alcsoportjával (0,1 ml-ben legfeljebb 10 CCID 50 ), kettőt a madárleukózis vírus B alcsoportjával (0,1 ml-ben legfeljebb 10 CCID 50 ), kettőt pedig a madárleukózis vírus J alcsoportjával (0,1 ml-ben legfeljebb 10 CCID 50 ) oltunk. Legalább két oltatlan egyrétegű tenyészetet meghagyunk negatív kontrollnak. A sejteket összesen legalább kilenc napon keresztül inkubáljuk, miközben három-négy napos időközönként továbboltásokat készítünk. A sejteket minden egyes átoltási lépésből megtartjuk, és a teljes inkubálási idő elteltével is learatjuk. Minden egyes átoltási lépés minden egyes párhuzamos tenyészetének sejtjeit mossuk, majd a Madárleukózis Komplementkötési Próbához (Complement Fixation for Avian Leucosis, COFAL) nátrium-klorid-tartalmú barbitál tompítóoldattal, illetve az enzimhez kapcsolt immunszorbens meghatározáshoz (Enzyme-Linked Immunosorbent Assay, ELISA) nátrium-klorid-tartalmú foszfát tompítóoldattal 10 7 sejtszám/ml-re reszuszpendáljuk. Ezután három fagyasztás-felolvasztási ciklust végzünk, hogy a csoportspecifikus antigének felszabadulhassanak, majd minden egyes extraktumon elvégezzük a COFAL vagy az ELISA vizsgálatot az esetlegesen jelenlevő csoportspecifikus madárleukózis antigén kimutatására. A vizsgálat nem értékelhető, ha a hat párhuzamos pozitív kontroll tenyészet közül ötnél kevesebb esetben mutatható ki csoportspecifikus ellenanyag, vagy ha bármely negatív kontroll egyrétegű tenyészetnél pozitív eredményt kapunk, illetve ha a két negatív kontroll egyrétegű tenyészetre kapott eredmény nem egyértelmű. Ha a vizsgálati mintával készült párhuzamos egyrétegű tenyészetek közül

2.6.24. Madár vírusvakcinák: Vizsgálat idegen kórokozók jelenlétére oltócsíra-tételekben Ph.Hg.VIII. Ph.Eur.8.1. - 4 egynél több eredménye nem egyértelmű, akkor a fibroblaszt egyrétegű tenyészetek megmaradt részéből újabb továbboltásokat készítünk, és vizsgálatokat végzünk mindaddig, amíg egyértelmű eredményre nem jutunk. Ha a vizsgálati mintával készült bármelyik egyrétegű tenyészet esetében pozitív eredményt kapunk, az a madárleukózis vírus jelenlétét bizonyítja a vizsgálati anyagban. Az oltócsíra-tétel megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha nincs madárleukózis vírus jelenlétére utaló bizonyíték. 4. VIZSGÁLAT A MADÁR RETIKULOENDOTELIÓZIS VÍRUSÁNAK JELENLÉTÉRE 11 darab egyrétegű, egyenként kb. 25 cm 2 felületű tenyészetet készítünk 9-11 napos embriók szöveteiből származó, elsődleges vagy másodlagos csirkeembrió fibroblasztból vagy 13-14 napos embriók szöveteiből származó kacsaembrió fibroblasztból. Amint a sejtek összefüggő tenyészetet képeznek, leöntjük a tápfolyadékot. A vizsgálati anyagból öt egyrétegű tenyészetre 0,1-0,1 ml-t oltunk. Az anyagot egy órán keresztül adszorbeálódni hagyjuk, majd tápfolyadékot adunk hozzá. Négy egyrétegű tenyészetet pozitív kontrollként a madár retikuloendoteliózis vírusával oltunk (0,1 ml-ben legfeljebb 10 CCID 50 ). Két oltatlan egyrétegű tenyészetet negatív kontrollnak hagyunk. Összesen legalább tíz napon keresztül inkubáljuk a sejteket, miközben három-négy napos időközzel két továbboltást végzünk. A vizsgálat nem értékelhető, ha bármelyik továbboltást követően a négy pozitív kontrollból háromnál kevesebb, vagy az öt egyrétegű, a vizsgálati mintát tartalmazó tenyészetből négynél kevesebb, illetve a két negatív kontroll egyike sem éli túl az átoltásokat. A következő vizsgálathoz mind a 11 eredeti egyrétegű sejttenyészet utolsó továbboltásánál a fibroblasztokat olyan megfelelő edényzetben tenyésztjük, hogy az összefüggő egyrétegű tenyészetek felülete egyenként kb. 10 cm 2 legyen: a 11 eredeti egyrétegű tenyészetből származó összefüggő fibroblasztok kb. 10-10 cm 2 -ét immunfestéses módszerrel vizsgáljuk a madár retikuloendoteliózis vírus jelenlétére. A vizsgálat nem értékelhető, ha a madár retikuloendoteliózis vírust a négy pozitív kontroll egyrétegű tenyészetből háromnál kevesebbnél lehet kimuatatni, ha a negatív kontroll egyrétegű tenyészetek bármelyikénél pozitív eredményt kapunk, illetve amennyiben a két negatív kontroll egyrétegű tenyészet eredménye nem egyértelmű. Ha egynél több, a vizsgálati mintát tartalmazó egyrétegű tenyészet eredménye nem egyértelmű, akkor a megmaradt fibroblaszt egyrétegű tenyészetekből addig készítünk újabb továbboltásokat, és végzünk vizsgálatokat, amíg egyértelmű eredményre nem jutunk. Az oltócsíra-tétel megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha nincs bizonyíték a madár retikuloendoteliózis vírus jelenlétére. 5. VIZSGÁLAT CSIRKE ANÉMIA VÍRUS JELENLÉTÉRE 11 20 ml, milliliterenként kb. 5 10 5 sejtet tartalmazó szuszpenziót készítünk az MDCC-MSBI sejtvonalból vagy egy másik, ugyanolyan érzékenységű sejtvonalból 25 cm 2 -es lombikokban. Öt lombikba egyenként 0,1 ml vizsgálati vakcinát oltunk. Négy másik szuszpenziót pozitív kontrollként 10 CCID 50 csirke anémia vírussal oltunk. Legalább két szuszpenziót oltatlanul hagyunk. A sejttenyészeteket összesen legalább 24 napig tartjuk fenn, miközben 3-4 napos időközökben nyolcszor továbboltjuk azokat. A továbboltások készítése során a csirke anémia vírus jelenlétére utalhat a fertőzött tenyészeteknek a metabolizmus következtében fellépő színváltozása, melynek során a

2.6.24. Madár vírusvakcinák: Vizsgálat idegen kórokozók jelenlétére oltócsíra-tételekben Ph.Hg.VIII. Ph.Eur.8.1. - 5 tápfolyadék a kontroll tenyészetekkel szemben vörösre színeződik. A sejtkárosító hatás kimutatására a sejteket mikroszkóp alatt vizsgáljuk. Ekkor, vagy az inkubációs időszak végén a sejteket lombikonként külön-külön kis fordulatszámmal centrifugáljuk, majd milliliterenként kb. 10 6 sejtszámra reszuszpendáljuk, majd soklyukú lemez tíz mélyedésébe 25-25 μl-t mérünk belőlük. A sejteket immunfestéssel vizsgáljuk. A vizsgálat nem értékelhető, ha a csirke anémia vírus a négy pozitív kontroll közül háromnál kevesebből mutatható ki, vagy ha bármelyik oltatlan kontrollból kimutatható. Ha a vizsgált szuszpenzióra kapott eredmények közül egynél több nem egyértelmű, akkor a vizsgált szuszpenziók visszamaradt részéből mindaddig újabb továbboltásokat készítünk és vizsgálunk, amíg egyértelmű eredményre nem jutunk. Az oltócsíra-tétel megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha nincs a csirke anémia vírus jelenlétére utaló bizonyíték. 6. VIZSGÁLAT IDEGEN KÓROKOZÓK JELENLÉTÉRE CSIBÉK FELHASZNÁLÁSÁVAL Legalább tíz csibét intramuszkulárisan száz, illetve szembe cseppentéssel tíz adag vakcinával oltunk. A vizsgálathoz kéthetes csibéket használunk, kivéve, ha az oltócsíra vírus patogén az ilyen korú madarakra, ilyenkor, amennyiben szükséges és indokolt, idősebb madarakat lehet használni. Ha az oltócsíra vírus az oltás időpontjában patogén az adott korcsoportra, kivételes esetekben az inaktivált vakcináknál a vírust fajlagos immunsavóval közömbösíthetjük. Az oltásokat két hét múlva megismételjük. Az állatokat az első oltás napjától számított öt héten át megfigyelés alatt tartjuk. A csirkéket a megfigyelési idő alatt nem szabad antimikrobás szerekkel kezelni. A vizsgálat csak akkor értékelhető, ha azt a csirkék legalább 80%-a túléli. A vizsgálat végén minden egyes csibéből vért veszünk. Minden egyes savómintát megvizsgálunk valamennyi, az alábbiakban felsorolt kórokozó elleni ellenanyagra (kivéve az oltócsíra vírusát), az illető kórokozó vizsgálatára feltüntetett valamelyik vizsgálati módszerrel. A vizsgálat ideje alatt a csibéken fellépő, betegségre utaló klinikai tünetek (az oltócsíra-tétel vírusának tulajdoníthatókat leszámítva), és az oltás után a csibék szervezetében kimutatott ellenanyagok (az oltócsíra-tétel vírusa elleni ellenanyagok kivételével) az oltócsíra-tételben idegen kórokozók jelenlétét bizonyítják. Ajánlatos megőrizni az ezekből a madarakból származó savókat, hogy a követelmények megváltozása esetén további vizsgálatok elvégzése lehetséges legyen. A. Standard vizsgálatok Kórokozó Madár adenovírusok, 1. csoport Madár enkefalomielitisz vírus Fertőző madár bronchitis vírus Fertőző madár laryngotracheitis vírus Madárleukózis vírusok Madár nefritisz vírus Madár ortoreovírusok A vizsgálat típusa SN, EIA, AGP AGP, EIA EIA, HI SN, EIA, IS SN, EIA IS IS, EIA

2.6.24. Madár vírusvakcinák: Vizsgálat idegen kórokozók jelenlétére oltócsíra-tételekben Ph.Hg.VIII. Ph.Eur.8.1. - 6 Madár retikuloendoteliózis vírus Csirke anémia vírusa Egg drop syndrome (EDS) vírus Fertőző madár bursitis vírus Influenza A vírus Marek betegség vírusa Newcastle betegség vírusa Pulyka rhinotracheitis vírusa Salmonella pullorum AGP, IS, EIA IS, EIA, SN HI, EIA 1. szerotípus: AGP, EIA, SN 2. szerotípus: SN AGP, EIA, HI AGP HI, EIA EIA Agg Agg: agglutináció AGP: agargél precipitáció EIA: enzim-immun meghatározás, pl. ELISA, azaz enzimhez kapcsolt immunszorbens meghatározás HI: hemagglutináció gátlás IS: immunfestés, pl. fluoreszcens ellenanyaggal SN: savóközömbösítés B. Kiegészítő vizsgálatok pulyka-eredetű idegen kórokozók jelenlétére Ha az oltócsíra vírus pulyka-eredetű vagy pulykából származó szubsztrátumban szaporították, akkor a következő kórokozók elleni ellenanyagokra vonatkozó vizsgálatokat is el kell végezni. Kórokozó Chlamydia spp. Fertőző madár haemorrhagiás enteritis vírus Madár paramyxovírus 3 Fertőző madár bursitis vírus, 2. típus A vizsgálat típusa EIA AGP HI SN A pulykák limfoproliferatív betegség vírusától való mentesség vizsgálatát húsz, négyhetes pulykapipe intraperitoneális oltásával végezzük. Negyven napon keresztül megfigyelés alatt tartjuk a pulykapipéket. A vizsgálat nem értékelhető, ha a pulykapipék között a nemspecifikus elhullás 20%-nál magasabb. Az oltócsíra-tétel megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha két héttel az oltás után tíz pulykapipe lépe és thymusa közül egyik sem mutat sem makroszkópos, sem mikroszkópos károsodást (az oltócsíra-tétel vírusa által okozotton kívül) és egy pulykapipe sem hullik el az oltócsírának tulajdonítható okok miatt. C. Kiegészítő vizsgálatok kacsa-eredetű idegen kórokozók jelenlétére Ha az oltócsíra vírus kacsa-eredetű vagy kacsából származó szubsztrátumban szaporították, akkor a következő kórokozók elleni ellenanyagokra vonatkozó vizsgálatokat is el kell végezni. Kórokozó Chlamydia spp. Kacsa és liba parvovírusok A vizsgálat típusa EIA SN, EIA

2.6.24. Madár vírusvakcinák: Vizsgálat idegen kórokozók jelenlétére oltócsíra-tételekben Ph.Hg.VIII. Ph.Eur.8.1. - 7 Kacsa enteritis vírus SN I. típusú kacsa hepatitis vírus SN Az oltócsíra megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha idegen kórokozó jelenléte nem mutatható ki. D. Kiegészítő vizsgálatok liba-eredetű idegen kórokozók jelenlétére Ha az oltócsíra vírus liba-eredetű vagy libából származó szubsztrátumban szaporították, akkor a következő kórokozók elleni ellenanyagokra vonatkozó vizsgálatokat is el kell végezni. Kórokozó Kacsa és liba parvovírusok A vizsgálat típusa SN, EIA Kacsa enteritis vírus Liba haemorrhagiás polyomavírus SN az alábbiakban leírt, pipéken végzett vizsgálat vagy más megfelelő vizsgálat Tíz, 1 napos életkorú, fogékony libapipe mindegyikét legalább 10 adag vakcinával szubkután oltjuk. A pipéket 28 napon keresztül megfigyeljük. A vizsgálat nem értékelhető, ha a pipék között a nemspecifikus elhullás 20%-nál magasabb. Az oltócsíra-tétel megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha egy pipe sem hullik el az oltócsírának tulajdonítható okok miatt. 7. AZ IDEGEN KÓROKOZÓK JELENLÉTÉRE VONATKOZÓ VIZSGÁLATOKBAN HASZNÁLT SAVÓK ELLENANYAGTARTALMÁNAK JELLEMZŐI Az idegen kórokozók kimutatására szolgáló savók minden egyes tételének, akár a vakcinavírus közömbösítéséhez használjuk (az oltócsírában vagy a késztermék gyártási tételében), akár kiegészítésként adjuk a sejt szövettenyészetekhez, megfelelően érzékeny vizsgálatokkal igazoltan mentesnek kell lenniük az alábbi mikroorganizmusok elleni ellenanyagoktól, kivéve azon típust, amely feltételezhetően közömbösíti a virus ellenei ellenanyagokat. Madár adenovírusok Madár enkefalomielitisz vírus Fertőző madár bronchitis vírus Fertőző madár bursitis 1. és 2. típusú vírusa Fertőző madár haemorrhagiás enteritis vírusa Fertőző madár laryngotracheitis vírus Madár leukózis vírusok Madár nephritis vírus Madár paramyxovírus 1-9 Madár ortoreovírusok Madár reticuloendotheliosis vírus Csirke anémia vírusa Kacsa enteritis vírus I. típusú kacsa hepatitisz vírus

2.6.24. Madár vírusvakcinák: Vizsgálat idegen kórokozók jelenlétére oltócsíra-tételekben Ph.Hg.VIII. Ph.Eur.8.1. - 8 Egg drop syndrome (EDS) vírus Baromfihimlő vírusa Influenza vírusok Marek betegség vírusa Pulyka herpeszvírus Pulyka rhinotracheitis vírusa A táptalajhoz adott nem-immun savó a fenti vírusok ellenanyagától mentesnek fogadható el, ha az adott kórokozóról ismert, hogy nem fertőzi meg azt a fajt, amelyből a savó származik; ekkor nem szükséges a savót ezen ellenanyagokra megvizsgálni. A vírusközömbösítéshez használt monospecifikus immunsavót a fenti vírusok ellenanyagaitól mentesnek fogadjuk el, ha az immunizáló antigénről igazolható, hogy nem szennyeződött az adott vírus antigénjével, és ha a vírusról ismert, hogy nem fertőzi meg azt a fajt, amelyből a savó származik; ilyen esetben nem szükséges a savót ezen ellenanyagokra vizsgálni. A meghatározott kórokozóktól mentes (SPF) csirkeállományból (5.2.2) származó madarakból származó savót nem szükséges újra vizsgálni. A vakcinavírus semlegesítéséhez előállított savók gyártási tételeit nem szabad sem az oltócsíra törzstétel elkészítéséhez használt vírusizolátum bármely átoltásával (passzázs), sem pedig egy ugyanazon sejtvonalon tenyésztett izolátumból előállítani.

2.8.2.-Vizsgálat idegen anyagokra Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur. 8.1. 1 2.8.2. VIZSGÁLAT IDEGEN ANYAGOKRA 04/2014:20802 A növényi drogok nem tartalmazhatnak sem penészgombákat, sem rovarokat, sem más, állati eredetű szennyezéseket. Idegen anyagnak tekintendők: 1.) A növény egyéb részei: az anyanövényből származó, de nem a drogként meghatározott anyagok. 2.) Idegen eredetű szennyezések: nem az anyanövényből származó, növényi vagy ásványi eredetű anyagok. SZÁRÍTOTT NÖVÉNYEK Mintavétel és mintaelőkészítés. A 2.8.20. Növényi drogok: mintavétel és mintaelőkészítés általános fejezetben leírtak szerint járunk el. Idegen anyagok meghatározása. 100-500 g vagy a cikkelyben megadott legkisebb mennyiségű anyagot lemérünk és vékony rétegben szétterítünk. Az idegen anyagokat szabad szemmel vagy 6-szoros nagyítású nagyító segítségével vizsgáljuk, különválasztjuk, majd tömegüket lemérjük és kiszámítjuk százalékos mennyiségüket. FRISS NÖVÉNYEK Ahol a 2.8.20. Növényi drogok: mintavétel és mintaelőkészítés általános fejezet nem alkalmazható a következő módszerek egyikét használjuk: az A módszert, ha a vizsgálat alkalmazható a vizsgálandó anyag teljes gyártási tételére, a B módszert akkor, ha a vizsgálat nem alkalmazható a teljes vizsgálandó anyag gyártási tételére. A MÓDSZER Mintavétel és mintaelőkészítés: A vizsgálatot a teljes vizsgálandó anyag gyártási tételére alkalmazzuk. Idegen anyagok meghatározása: a vizsgálandó anyagot vékony rétegben szétterítünk és az idegen anyagokat szabad szemmel vagy 6-szoros nagyítású nagyító segítségével vizsgáljuk, különválasztjuk, majd tömegüket lemérjük és kiszámítjuk százalékos mennyiségüket. B MÓDSZER Mintavétel és mintaelőkészítés: Amennyiben a vizsgálatot a teljes vizsgálandó anyag gyártási tételére nem tudjuk alkalmazni a következő módon járunk el. Ömlesztett minta: az ömlesztett mintát a 2.8.20. Növényi drogok: mintavétel és mintaelőkészítés általános fejezetben leírtak szerint készítjük. Vizsgálati minta: az ömlesztett mintát használjuk, illetve ha ennek tömege 1 kg-nál nagyobb, csökkentsük 500-1000 g-ra olyan megfelelő módszerrel, hogy megtartsuk az ömlesztett minta reprezentatív jellegét. Idegen anyagok meghatározása: a vizsgálandó anyagot, vagy az egyedi cikkelyekben megadott mintamennyiséget vékony rétegben szétterítünk. Az idegen anyagokat szabad szemmel vagy 6-szoros nagyítású nagyító segítségével vizsgáljuk, különválasztjuk, majd tömegüket lemérjük és kiszámítjuk százalékos mennyiségüket.

2.9.47 Az adagolási egységek egységességének Bizonyítása nagyszámú minták esetében Ph.Hg.VIII. Ph. Eur. 8.1 1 2.9.47. AZ ADAGOLÁSI EGYSÉGEK EGYSÉGESSÉGÉNEK BIZONYÍTÁSA NAGYSZÁMÚ MINTÁK ESETÉBEN 04/2013:20947 javított 8.1 Az eljárás elsősorban olyan gyógytermékek minősítésére javasolt, amelyeket analitikai technológiai módszerekkel (process analytical technology; PAT) állítanak elő. Nagyszámú minta minősítése során (ha a mintaszám n 100) Az adagolási egységek egységessége (2.9.40) című általános fejezet követelményeinek való megfelelést a következő eljárással bizonyíthatjuk. E fejezet alkalmazása nem tartozik a kötelező követelményekhez. Két vizsgálatot ismertet; ezek közül lehet választani (1. változat és 2. változat). Ha a két változat bármelyikének követelményei teljesülnek, egyértelműen megállapítható, hogy a vizsgált gyógytermék megfelel a 2.9.40. fejezetnek. A két változat egyenértékűen bizonyíthatja a 2.9.40. általános fejezetnek való megfelelést. 1. VÁLTOZAT (PARAMÉTERES) Legalább 100 egységet kiválasztunk egy előre meghatározott mintavételi terv alapján. Az adagolási egységek állandóságát vagy a hatóanyagtartalom egységessége vagy a tömegingadozás alapján értékeljük (lásd 2.9.40.-1. táblázat). Az elfogadási értéket (acceptance value; AV) a következő kifejezés alapján számoljuk ki: M X + ks. A kifejezéshez fűződő definíciók a 2.9.40.-2. táblázatban találhatók, a mintaszámtól függő k értékeket azonban a 2.9.47.-1. táblázatban találjuk. KÖVETELMÉNYEK Ha nincs más specifikáció, a következő követelményeket alkalmazzuk: Az adagolási forma egységességére vonatkozó követelmények akkor teljesülnek, ha 1. az elfogadási érték AV = L1, vagy ennél kisebb; és 2. az elfogadási értéket (AV) a hatóanyagtartalom egységessége alapján vagy a tömegingadozás alapján kiszámítva, az (1 ± L2 x 0,01)M értéken kívül eső egyedi adagolási egységek száma c2 vagy ennél kisebb. A c2-t adott n mintaszámra a 2.9.47.-1. táblázat definiálja. Ha nincs más specifikáció, L1 = 15,0 és L2 = 25,0. A 2.9.47.-1. táblázatot a következőképpen kell értelmezni: ha a mintaszám n = 400, a táblázatban ennek megfelel n 385: k = 2,23 és c2 = 3; ha a mintaszám n = 450, a táblázatban ennek megfelel n 407: k = 2,24 és c2 = 3; ha a mintaszám n = 500, a táblázatban ennek megfelel n 490: k = 2,24 és c2 = 4.

2.9.47 Az adagolási egységek egységességének Bizonyítása nagyszámú minták esetében Ph.Hg.VIII. Ph. Eur. 8.1 2 2. VÁLTOZAT (NEM-PARAMÉTERES) Legalább 100 egységet kiválasztunk egy előre meghatározott mintavételi terv alapján. Az adagolási egységek állandóságát vagy a hatóanyagtartalom egységessége vagy a tömegingadozás alapján értékeljük (lásd 2.9.40.-1. táblázat). Vagy az egységek egyedi hatóanyagtartalmát vagy az egységek tömegét mérjük meg, és az egységek hatóanyagtartalmát a 2.9.40. általános fejezetben előírtak szerint számoljuk ki. Megszámoljuk azon egyedi adagolási egységeket, melyeknek a hatóanyagtartalma túllépi a (1 ± L1 X 0,01)T értéket, és azokat, melyeknek hatóanyagtartalma túllépi a (1 ± L2 X 0,01)T értéket. Ellenőrizzük, hogy a kapott értékek a 2.9.47.-2. táblázat által definiált határokon belül esnek-e. KRITÉRIUMOK Ha nincs más specifikáció, a következő követelményeket alkalmazzuk: Az adagolási forma egységességére vonatkozó követelmények akkor teljesülnek, ha 1. az (1 ± L1 X 0,01)T értéken kívül eső egyedi adagolási egységek száma c1 vagy ennél kisebb, és 2. az (1 ± L2 X 0,01)T értéken kívül eső egyedi adagolási egységek száma c2 vagy ennél kisebb. c1-et és c2-t valamely n mintaszámra a 2.9.47.-2. táblázat definiálja. Ha nincs más specifikáció, L1 = 15,0 és L2 = 25,0. A 2.9.47.-2. táblázatot a következőképpen értelmezzük: ha a mintaszám n = 400, a táblázatban ennek megfelel n 394: c1 = 11 és c2 = 3; ha a mintaszám n = 450, a táblázatban ennek megfelel n 434: c1 = 12 és c2 = 3; ha a mintaszám n = 500, a táblázatban ennek megfelel n 490: c1 = 13 és c2 = 4.

2.9.47 Az adagolási egységek egységességének Bizonyítása nagyszámú minták esetében Ph.Hg.VIII. Ph. Eur. 8.1 3 2.9.47.-1. Táblázat Elfogadhatósági állandó (k) és az adagolási egységek elfogadható száma adott n mintaszámra, ha a c.o. * (1 ± L2 X 0,01)M (= c2) * c.o. = content outside = azon adagolási egységek száma, melyeknek hatóanyagtartalma a határértéken kívül esik.

2.9.47 Az adagolási egységek egységességének Bizonyítása nagyszámú mintán Ph.Hg.VIII. Ph. Eur. 8.1 4 2.9.47.-2. Egyedi adagolási egységek elfogadható száma adott n mintaszámra, ha a c.o. (1 ± L1 x 0,01)T (= c1) illetve (1 ± L2 x 0,01)T (= c2)

4. Reagensek Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.8.1.-1 Amerícium-243 tartalmú szennyező oldat. 1167500. 4.1.1. REAGENSEK 04/2014:40101 243 Am 50 Bq/l aktivitású oldata, amely literenként 134 g R lantán(iii)-klorid-heptahidrátot és 103 g R tömény sósavat is tartalmaz. Réz(II)-acetát. C 4 H 6 CuO 4.H 2 O. (M r 199,7). 1022200. [6046-93-1]. Réz(II)-acetát-monohidrát. Kékeszöld kristályok vagy por. Forrásban lévő vízben bőségesen oldódik, vízben és alkoholban oldódik, 85%-os glicerinben kevéssé oldódik. Dimetilaminobenzaldehid. 1029800. R9 dimetilaminobenzaldehid oldat. 1029806. 1,0 g R dimetilaminobenzaldehidet 3,5 ml 600 g/l töménységű perklórsavban (HClO 4 ) oldunk, majd lassan 6,5 ml R 2-propanolt adunk hozzá. Ditioeritritol. C 4 H 10 O 2 S 2. (M r 154,3). 1187500. [6046-93-1]. (2R,3S)-1,4-diszulfanilbután-2,3-diol. DTE. op. kb. 83 C. Heparináz I. 1187600. [9025-39-2]. Heparin liáz. (EC 4.2.2.7). Flavobacterium heparinumból származó enzim, amely poliszacharidokban található (1 4)-helyzetű D- glükoronát vagy L-iduronát és (1 4)-α-helyzetű 2-szulfoamino-2-dezoxi-6-szulfo-D-glükóz egységek eliminációs kötéshasítását végzi, melynek eredményeképpen olyan oligoszacharidok keletkeznek, melyek nem-redukáló végén/terminálisán 4-dezoxi-α-D-galakt-4-enuronoszil csoportok találhatók. Heparináz II. 1187700. [149371-12-0]. Flavobacterium heparinum heparinumból származó enzim, amely depolimrizálja az 1 4 helyzetben kapcsolódó hexózaminokat és uronsav részeket (mind az iduronsav és glükuronsav részt) tartalmazó szulfatált poliszacharid láncokat. A reakciótermékek olyan olgoiszacharidok, (főleg diszacharidok), melyek telítetlen uronsavat tartalmaznak. Heparináz III. 1187800. [37290-86-1]. Flavobacterium heparinum heparinumból származó enzim, amely szelektíven depolimrizálja az 1 4 kötéssel kapcsolódó hexózamin és uronsav részeket tartalmazó szulfatált poliszacharid láncokat., melynek eredményeképpen oligoszacharidok, (főleg diszacharidok), melyek telítetlen uronsavat tartalmaznak. Luteolin-7-glükozid. C 23 H 20 O 11. (M r 448,4). 1163400. [5373-11-5]. 2-(3,4-Dihidroxifenil)-7-(β-D-glükopiranoziloxi)-5-hidroxi-4H-1-benzopirán-4-on. Sárga por. Abszorbancia (2.2.25). Az anyag R metanolos oldata 255, 267 és 350 nm-en abszorpciós maximumot mutat. op: kb. 247 C.

4. Reagensek Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.8.1.-2 Plutónium-242 tartalmú szennyező oldat. 1167400. 50 Bq/l 242 Pu aktivitású oldat, amely literenként 134 mg R lantán(iii)-klorid-heptahidrátot és 284 g R tömény salétromsavat is tartalmaz. 4.1.2. MÉRTÉKOLDATOK HATÁRÉRTÉK-VIZSGÁLATOKHOZ Hidrogén-peroxid mértékoldat (2 ppm H 2 O 2 ). 5005200. 04/2014:40102 10,0 ml R hígított hidrogén-peroxid oldatot R vízzel 300,0 ml-re hígítunk. A hígított oldat 2,0 ml-ét R vízzel 1000,0 ml-re hígítjuk. Az oldatot közvetlenül felhasználás előtt készítjük. Kálium-foszfát tompítóoldat (ph 7,0). 4014700. 4.1.3. TOMPÍTÓOLDATOK 04/2014:40103 10 mg R bovin albumint és 68 mg R kálium-dihidrogén-foszfátot 30 ml R vízben oldunk. Szükség esetén a ph-t R kálium-hidroxiddal 7,0 -ra állítjuk be, majd R vízzel 50 ml-re hígítjuk az oldatot, végül megszűrjük. Kalcium/nátrium -acetát tompítóoldat (ph 7,0). 4014800. 10 mg R bovin albumint és 32 mg R kálcium-acetátot 60 ml R vízben oldunk, majd 580 μl R tömény ecetsavat adunk az oldathoz és a ph-t R 2 M nátrum-hidroxid oldattal 7,0-ra állítjuk be. A kapott oldatot R vízzel 100 ml-re hígítjuk és szűrjük.

5.8. Gyógyszerkönyvi harmonizáció Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur. 8.1.-1 5.8. GYÓGYSZERKÖNYVI HARMONIZÁCIÓ Jelen általános fejezet útmutatóul szolgál a felhasználók számára. 04/2014:50800 Információt nyújt az Európai, az Amerikai és a Japán Gyógyszerkönyv különböző általános fejezeteit, illetve cikkelyeit érintő harmonizáció fokáról. Ez az információ magában foglalja: általános módszerek esetében a megfelelő gyógyszerkönyv szerinti szöveg adott kiadásának a Nemzetközi Harmonizációs Konferencia (International Conference on Harmoisation, ICH) által észlelt állapotát és a szabályozó elfogadási bejelentést; segédanyagok egyedi cikkelyei esetében a 3 Gyógyszerkönyv által hozott döntést, amely alapján a harmonizált szöveget kibocsátották. Mindemellett a felhasználó alapvető felelőssége, hogy igazolja a szöveg érvényességét az adott gyógyszerkönyvben. Abban az esetben, ha az Európai Gyógyszerkönyvnek való megfeleléssel kapcsolatban bármilyen kétség vagy vitás kérdés merül fel, ez a fejezet nem befolyásolja a cikkelyek és általános fejezetek azon jogi státuszát, hogy hivatalos hivatkozási alapnak kell őket tekinteni. Az Európai Gyógyszerkönyvi Bizottság nagyra értékeli annak a közös munkának a hasznosságát, amelyet más gyógyszerkönyvi testületekkel együttesen, harmonizált cikkelyek és általános fejezetek kidolgozása érdekében végzett. Az ilyenfajta harmonizáció tökéletesen összhangban van a Bizottság által kitűzött célokkal, és számos előnye van, melyek közül kiemelkedik a minőségellenőrzési módszerek és engedélyező eljárások egyszerűsítése és racionalizálása. Ez a harmonizáció növeli a Nemzetközi Harmonizációs Konferencia (International Conference on Harmonisation, ICH) és a Nemzetközi Állatgyógyászati Harmonizációs Együttműködés (Veterinary International Cooperation on Harmonisation, VICH) munkájából származó előnyöket is, mivel számos kidolgozott irányelv alkalmazása a gyógyszerkönyvi általános fejezeteken alapul. A harmonizációs tevékenységet az Európai, a Japán és az Amerikai Gyógyszerkönyvek társulásával létrejött Gyógyszerkönyvi Tárgyalócsoport (Pharmacopoeial Discussion Group, PDG) megfelelően kialakított, de nem hivatalos eljárás szerint végzi. Jelen általános fejezet tartalmazza az információkat azon témakörökben, amelyekkel e csoport már foglalkozott: az általános fejezetek harmonizálásának célja egymással kölcsönösen felcserélhető módszerek és követelmények kialakítása. Ez azt jelenti, hogy ha egy termék a három gyógyszerkönyv egyikének általános fejezetét alkalmazva megfelelőnek bizonyul, akkor a másik két gyógyszerkönyv általános fejezetét alkalmazva is ugyanahhoz az eredményhez jutnánk. Ez az általános fejezet mindig külön felhívja a figyelmet arra, ha az ICH a kölcsönös felcserélhetőség hivatalos közzétételét javasolta. Ha a harmonizált általános fejezetekben maradnak még eltérések, az ezekre vonatkozó információkat ez az általános fejezet tartalmazza. az egyedi cikkelyek harmonizálásának célja, hogy a három gyógyszerkönyvben az adott termék minden jellemzőjére azonos követelmények vonatkozzanak. Néhány termék esetében azonban jogi vagy értelmezésbeli különbözőségek miatt különösen nehéz a teljes harmonizációt megvalósítani; ennek következtében a Tárgyalócsoport érdemesnek vélte jóváhagyni és kiadni azokat a cikkelyeket is, amelyekben a lehető legtöbb minőségi jellemző egységesítésére sor került. A nem harmonizált jellemzőkre/rendelkezésekre és bármely helyi követelményre, pl. csak a Ph. Eur. szövegekben megtalálható jellemzőkre/rendelkezésekre, vonatkozó információt jelen általános fejezet tartalmazza. Az Európai Gyógyszerkönyvben a nem harmonizált jellemzőkre/rendelkezésekre vonatkozó szövegrészeket fekete rombuszok ( ), míg a helyi gyógyszerkönyvi követelményekre vonatkozó szövegrészeket üres rombuszok határolják ( ).

5.8. Gyógyszerkönyvi harmonizáció Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur. 8.1.-2 A FELHASZNÁLÁST BEFOLYÁSOLÓ SAJÁTSÁGOK RÉSZ A PH.EUR-RA JELLEMZŐ, NEM KÖTELEZŐ, EZÉRT NEM RÉSZE A GYÓGYSZERKÖNYVI HARMONIZÁCIÓNAK EZÉRT A VONATKOZÓ SZÖVEGRÉSZEKET NEM HATÁROLJÁK FEKETE ÉS ÜRES ROMBUSZOK. A három Gyógyszerkönyv vállalta, hogy sem a harmonizált cikkelyeket, sem az általános fejezeteket nem módosítja egyoldalúan, hanem egyeztetett felülvizsgálati eljárást alkalmaz, melynek során a partnerek egyidőben fogadják el a változtatást. 2.2.31. ELEKTROFORÉZIS Az alábbi összehasonlító magyarázat a XV. Japán Gyógyszerkönyv 23. Nátrium-dodecil-szulfát poliakrilamid gélelektroforézis (SDS-PAGE) című fejezetére és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP31 NF26 2. kiegészítő kötetének <1056> Biotechnológiai termékek Poliakrilamid gélelektroforézis című fejezetére valamint a Ph. Eur. 2.2.31. Elektroforézis című fejezetére vonatkozik. Az Európai Gyógyszerkönyvben a harmonizált fejezetet egy általánosabb, az Elektroforézis fejezet Nátrium-dodecil-szulfát poliakrilamid gélelektroforézis (SDS-PAGE) című bekezdése tartalmazza. Az általános fejezet további, nem harmonizált részei: Alapelvek, Szabad vagy mozgó határfelületű elektroforézis, Hordozóanyaggal végzett zónaelektroforézis, Poliakrilamid-rúd gélelektroforézis. A fejezet ezen részeit fekete rombuszok határolják ( ). Mivel az általános rész további információkat is tartalmaz, ezért az Európai Gyógyszerkönyvben található fenti eltérések nem befolyásolják a harmonizációs eljárást. Ezért a három gyógyszerkönyv szövegei harmonizáltnak tekinthetők. 2.2.47. KAPILLÁRIS ELEKTROFORÉZIS A XV. Japán Gyógyszerkönyv 4. Kapilláris elektroforézis című fejezetének és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP31 NF26 2. kiegészítő kötetének <727> Kapilláris elektroforézis című fejezetérnek, valamint a Ph. Eur. 2.2.47. Kapilláris elektroforézis című fejezetének szövegei az értékelés során harmonizáltnak bizonyultak. 2.2.54. IZOELEKTROMOS FÓKUSZÁLÁS A XV. Japán Gyógyszerkönyv 9. Izoelektromos fókuszálás című fejezetének és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP31 NF26 2. kiegészítő kötetének <1054> Biotechnológiai termékek Izoelektromos fókuszálás című fejezetének, valamint a Ph. Eur. 2.2.54. Izoelektromos fókuszálás című fejezetének szövegei az értékelés során harmonizáltnak bizonyultak. 2.2.55 PEPTIDTÉRKÉP-VIZSGÁLAT Az alábbi összehasonlító magyarázat a XV. Japán Gyógyszerkönyv 15. Peptidtérkép-vizsgálat című fejezetére és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP31 NF26 2. kiegészítő kötetének <1055> Biotechnológiai termékek Peptidtérkép-vizsgálat című fejezetére, valamint a Ph. Eur. 2.2.55. Peptidtérkép-vizsgálat című fejezetére vonatkozik. Validálás (USP). Az USP ezt Rendszeralkalmassági vizsgálat címen tartalmazza. Ezt a terminológiát mindhárom gyógyszerkönyv elfogadja. A peptidtérkép-vizsgálat alkalmazása genetikai stabilitás becslésére (USP). Ez a kiegészítő bekezdés nem érinti a harmonizációt, mivel csak módszerfejlesztésre használják.

5.8. Gyógyszerkönyvi harmonizáció Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur. 8.1.-3 A fenti különbségek az USP szövegében nem érintik a harmonizációt. Ezért a három gyógyszerkönyv szövege harmonizáltnak tekinthető. 2.2.56 AMINOSAV-ANALÍZIS Az alábbi összehasonlító magyarázat a XV. Japán Gyógyszerkönyv 1. Aminosav-analízis fejezetére és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP31 NF26 1. kiegészítő kötetének <1052> Biotechnológiai termékek Aminosav-analízis szövegére, valamint a Ph. Eur. 2.2.56. Aminosav-analízis fejezetére vonatkozik. Az aminosav-analízis módszertana: általános alapelvek (USP). Az USP a 6-aminokinolil-Nhidroxiszukcinimidil-karbamát, vagy o-ftálaldehid szövegrészt 6-aminokinolil-Nhidroxiszukcinimidil-karbonát -tal helyettesítette. Ezen reagensek különböznek ugyan, de kompatibilisek, és bármelyiket alkalmazzuk, ez nem érinti a harmonizációt. Az USP valamennyi alább felsorolt módszer leírására részletes példával szolgált: 1. módszer: oszlop utáni ninhidrines származékképzés; 2. módszer: oszlop utáni OPA származékképzés; 3. módszer: oszlop előtti PITC származékképzés; 4. módszer: oszlop előtti AQC származékképzés; 5. módszer: oszlop előtti OPA származékképzés; 6. módszer: oszlop előtti DABS-Cl származékképzés; 7. módszer: oszlop előtti FMOC-Cl származékképzés; 8. módszer: oszlop előtti NBD-F származékképzés. A fenti példák a további tájékoztatást szolgálják, és nem befolyásolják a harmonizációt. Ezért a három gyógyszerkönyv szövege harmonizáltnak tekinthető. 2.4.14 SZULFÁTHAMU Az alábbi összehasonlító magyarázat a XV. Japán Gyógyszerkönyv 2.44. Izzítási maradék fejezetére és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP32 NF27 1. kiegészítő kötetének <281> Izzítási maradék szövegére, valamint a Ph.Eur. 2.4.14. Szulfáthamu fejezetére vonatkozik. A JP a szövegben egy nem harmonizált bevezető részt jelentetett meg, melyet fekete rombuszok határolnak. E szövegrész csupán további információként szolgál, így nem befolyásolja a harmonizációt. Az USP a 600±50 C-tól eltérő hőmérsékleten is megengedi a vizsgálat elvégzését, amennyiben azt az egyedi cikkely előírja. Ugyanígy, amennyiben az egyedi cikkely megengedi, a vizsgálat során általánosan alkalmazott 1 2 g-os mintamennyiségtől való eltérést is megengedi. Az USP egy további bekezdést is tartalmaz (melyet fekete rombuszok határolnak), mely a tokos kemence használatát és kalibrálását írja le. A fenti különbségek az USP szövegében nem érintik a harmonizációt. Ezért a három gyógyszerkönyv szövege harmonizáltnak tekinthető. MEGJEGYZÉS: az ICH ezt a módszert kölcsönösen felcserélhetőnek tekinti, az ICH régiókon belül. 2.6.1. STERILITÁSI VIZSGÁLAT

5.8. Gyógyszerkönyvi harmonizáció Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur. 8.1.-4 Az alábbi összehasonlító magyarázat a XV. Japán Gyógyszerkönyvnek az Egészségügyi, Munkaügyi és Népjóléti Minisztérium 190. számú Értesítője által 2009. március 31-én hivatalossá tett részleges felújításában megjelent 4.06. Sterilitási vizsgálat fejezetére, az Amerikai Gyógyszerkönyvben 2009. május 1-jétől hivatalos, a Pharmacopeial Forum 34(6) kötetében, a 6. számú Ideiglenes Felújítási Bejelentésben (Interim Revision Announcement) 2008. december 1-jén megjelent <71> Sterilitási vizsgálat szövegére, valamint a Ph.Eur. 2.6.1. Sterilitási vizsgálat fejezetére vonatkozik. Az Amerikai Gyógyszerkönyv követelményeket állít egyrészt a gyógyszertári, ömlesztve csomagolt antibiotikumokra (melyekre nem vonatkozik sem a Japán Gyógyszerkönyv, sem a Ph. Eur.), másrészt a gyógyászati segédeszközökre (ezek nem alkotják a Ph. Eur és a Japán Gyógyszerkönyv részét) Azokat a megfelelő szövegrészeket, melyek nem alkotják a gyógyszerkönyvi harmonizáció részét, fekete rombuszok határolják ( ). A Japán Gyógyszerkönyv törölte a követelményeket a "Bélhúr és egyéb, az állatgyógyászatban használatos sebészeti varróanyagok"-ra vonatkozóan a 2.6.1.-2. táblázatból, a "Táptalaj közvetlen beoltása" bekezdésből, továbbá a 2.6.1.-3. táblázatból. A bélhúr és egyéb sebészeti varróanyagok nem alkotják a Japán Gyógyszerkönyv részét. A fenti különbségek az USP és Japán Gyógyszerkönyv szövegében nem befolyásolják a harmonizációt. Ezért a három gyógyszerkönyv szövege harmonizáltnak tekinthető. MEGJEGYZÉS: Az ICH ezt a módszert kölcsönösen felcserélhetőnek tekinti az ICH régiókon belül. 2.6.12. NEM STERIL TERMÉKEK MIKROBIOLÓGIAI VIZSGÁLATA: MIKROORGANIZMUSSZÁM-MEGHATÁROZÓ VIZSGÁLATOK A XV. Japán Gyógyszerkönyv 1. kiegészítő kötetének 4.05 Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata: I. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata Mikroorganizmusszám-meghatározó vizsgálatok című fejezetének és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP30 NF25 <61> Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata: Mikroorganizmusszám-meghatározó vizsgálatok című fejezetének, valamint a Ph.Eur. 2.6.12. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata: Mikroorganizmusszám-meghatározó vizsgálatok című fejezetének szövegei az értékelés során harmonizáltnak bizonyultak. MEGJEGYZÉS: Az ICH ezt a módszert kölcsönösen felcserélhetőnek tekinti, az ICH régiókon belül. 2.6.13. NEM STERIL TERMÉKEK MIKROBIOLÓGIAI VIZSGÁLATA: VIZSGÁLAT MEGHATÁROZOTT MIKROORGANIZMUSOKRA A XV. Japán Gyógyszerkönyv 1. kiegészítő kötetének 4.05 Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata: II. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata Vizsgálat meghatározott mikroorganizmusokra című fejezetének és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP30 NF25 <62> Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata: Vizsgálat meghatározott mikroorganizmusokra című fejezetének, valamint a Ph. Eur. 2.6.13. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata: vizsgálat meghatározott mikroorganizmusokra című fejezetének szövegei az értékelés során harmonizáltnak bizonyultak. MEGJEGYZÉS: Az ICH ezt a módszert kölcsönösen felcserélhetőnek tekinti, az ICH régiókon belül. 2.9.1. TABLETTÁK ÉS KAPSZULÁK SZÉTESÉSE Az alábbi összehasonlító magyarázat a XV. Japán Gyógyszerkönyv 6.09. Szétesés vizsgálat fejezetére, az Amerikai Gyógyszerkönyv USP32 NF27 1. kiegészítő kötetének <701> Szétesési vizsgálat

5.8. Gyógyszerkönyvi harmonizáció Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur. 8.1.-5 szövegére, valamint a Ph.Eur. 2.9.1. Tabletták és kapszulák szétesése (A-módszer) fejezetére vonatkozik. A Ph.Eur. fejezet A) módszere összhangban van a harmonizált fejezettel, a B) módszer nincs összhangban, mert 18 mm-nél nagyobb tabletták és kapszulák vizsgálatára vonatkozik. A B) módszer nem alkotja a gyógyszerkönyvi harmonizáció részét, ezért fekete rombuszok határolják ( ). A Japán Gyógyszerkönyv és az USP a különböző gyógyszerformák esetén megadja az alkalmazandó módszereket és elfogadási követelményeket. A Ph.Eur. gyógyszerformackkelyei egyenértékű megállapításokat tartalmaznak.. Ezen megállapítások nem alkotják a gyógyszerkönyvi harmonizáció részét. Mindemellett a Japán Gyógyszerkönyv leírást tartalmaz az üvegcsövek védelmét szolgáló segédcsőre és fémlemezre vonatkozóan. E szövegrészt fekete rombuszok határolják ( ). A fenti üvegcső és fémlemez használata befolyásolhatja a hidrodinamikát, így a harmonizációt is. A három gyógyszerkönyv szövege így harmonizáltnak tekinthető. MEGJEGYZÉS: Az ICH ezt a módszert kölcsönösen felcserélhetőnek tekinti, az ICH régiókon belül, az alábbi feltételek mellett. A 18 mm-nél hosszabb tabletták és kapszulák esetében, amelyek esetében más készüléket használunk, a szétesés vizsgálat a három régión belül nem tekinthető felcserélhetőnek. A három régión belül nem tekinthető felcserélhetőnek a késleltetett hatóanyag-leadású, a gyomornedvellenálló és bélben oldódó gyógyszerformák szétesési vizsgálata. 2.9.7 BEVONAT NÉLKÜLI TABLETTÁK KOPÁSI VESZTESÉGE A XV. Japán Gyógyszerkönyv 26. Tabletták kopási veszteségének vizsgálata című fejezetének és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP31 NF26 1. kiegészítő kötete <1216> Tabletták kopási vesztesége című fejezetének, valamint a Ph. Eur. 2.9.7. Bevonat nélküli tabletták kopási vesztesége című fejezetének szövegei az értékelés során harmonizáltnak bizonyultak. 2.9.17 PARENTERÁLIS KÉSZÍTMÉNYEK KIVEHETŐ TÉRFOGATÁNAK VIZSGÁLATA Az alábbi összehasonlító magyarázat a XV. Japán Gyógyszerkönyv 6.05. Parenterális készítmények kivehető térfogatának vizsgálata fejezetére és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP32 NF27 1. kiegészítő kötetének <1> Injekciók szövegére, valamint a Ph. Eur. 2.9.17. Parenterális készítmények kivehető térfogatának vizsgálata fejezetére vonatkozik. A JP a szövegben egy nem harmonizált bevezető részt jelentetett meg, melyet fekete rombuszok határolnak. E szövegrész csupán további információként szolgál, nem befolyásolja a harmonizációt. Az USP-ben ezt a szövegrészt az <1> Injekciók általános fejezet Tartályos Injekciók Térfogatának Meghatározása című pontja tartalmazza. Ez nem érinti a harmonizációt. Ezért a három gyógyszerkönyv szövege harmonizáltnak tekinthető. MEGJEGYZÉS: Az ICH ezt a módszert kölcsönösen felcserélhetőnek deklarálja az ICH régiókon belül. 2.9.19. RÉSZECSKE-SZENNYEZÉSEK: SZABAD SZEMMEL NEM LÁTHATÓ RÉSZECSKÉK Az alábbi összehasonlító magyarázat a XV. Japán Gyógyszerkönyv (javított kiadás, 2007 szeptember) 6.07. Vizsgálat szemcsés anyagokra injekciókban fejezetére, az Amerikai Gyógyszerkönyv USP32 NF27 2. kiegészítő kötetének <788> Szemcsés anyagok injekciókban szövegére, valamint a Ph.Eur. 2.9.19. Részecske-szennyezések: szabad szemmel nem látható részecskék fejezetére vonatkozik.

5.8. Gyógyszerkönyvi harmonizáció Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur. 8.1.-6 Az USP szerint a rendszeralkalmassági vizsgálat elvégezhető az USP RS részecske számláló használatával, de ez nem alkotja a gyógyszerkönyvi harmonizáció részét, ezért fekete rombuszok határolják ( ). Az előbbi különbség nem befolyásolja a harmonizációt. A Japán Gyógyszerkönyv részletes leírást tartalmaz a készülék kalibrációjára vonatkozóan. Követelményeket ad meg a részecskementes víz minőségére vonatkozóan, ezek azonban eltérnek azoktól a megállapításoktól, melyek az USP-ben (lásd. Reagensek, Indikátorok és Mérőoldatok részt) ill. a Ph.Eur-ban (lásd. 4.1.1. fejezet) vannak. A kalibrációra vonatkozó szekció nem alkotja a gyógyszerkönyvi harmonizáció részét. Fekete rombuszok határolják, így ez nem befolyásolja a harmonizációt. A Japán Gyógyszerkönyv továbbá szigorúbb követelményeket ír elő a 100 ml névleges térfogatú parenterális készítmények esetében. A PDG ezt a részt nem tekinti harmonizáltnak, ezért ezt a szövegrészt fekete rombuszok határolják ( ). Ez okból a 100 ml névleges térfogatú parenterális készítmények elfogadási követelményeit nem tekintjük harmonizáltnak. A három gyógyszerkönyv szövege harmonizáltnak tekinthető, a 100 ml névleges térfogatú parenterális készítmények elfogadási követelményeit kivéve. MEGJEGYZÉS: Az ICH ezt a módszert kölcsönösen felcserélhetőnek tekinti, az ICH régiókon belül, a 100 ml névleges térfogatú parenterális készítmények elfogadási követelményeit kivéve. 2.9.26. FAJLAGOS FELÜLET MEGHATÁROZÁSA GÁZADSZORPCIÓVAL Az alábbi összehasonlító magyarázat a XV. Japán Gyógyszerkönyv 3.02. Fajlagos felület meghatározása gázadszorpcióval című fejezetére és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP31 NF26 1. kiegészítő kötetének <846> Fajlagos felület című fejezetére, valamint a Ph. Eur. 2.9.26. Fajlagos felület meghatározása gázadszorpcióval című fejezetére vonatkozik. A JP 3.02 fejezete minden hőmérsékleti értéket Celsius fokban ad meg. Többpontos meghatározás (JP). A JP nem közli a fajlagos felület (S) definíciójában szereplő állandó (értéke 22400) jelentését, és nem követeli meg a módszer linearitásának ellenőrzését. Egypontos mérés (JP). A JP nem közli a gáz P/P 0 értéknek megfelelő egyenérték mennyiségét, továbbá, ezt az értéket kisebb pontossággal adja meg (0,30), mint a többi gyógyszerkönyv (0,300). A JP nem tekinti feltételnek, hogy a C anyagi állandó nem változhat. Vizsgálatok (JP). A JP egyik módszer esetében sem adja meg a vizsgálat kivitelezéséhez szükséges hőmérsékletet. A JP hagyományos készülékek használatára korlátozza térfogatos módszerét, és nem vesz figyelembe alternatív eszközöket. Az említett különbségek a JP szövegében érinthetik a harmonizációt. Ezért csak a Ph. Eur. és az USP szövegét tekintjük harmonizáltnak. 2.9.36 PORFOLYÁS Az alábbi összehasonlító magyarázat a XV. Japán Gyógyszerkönyv 18. Porfolyás című fejezetére és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP31 NF26 1. kiegészítő kötetének <1174> Porfolyás című fejezetére, valamint a Ph.Eur. 2.9.36. Porfolyás című fejezetére vonatkozik. Áramlás kifolyónyíláson keresztül (JP). A JP klasszikus kifolyónyílások alkalmazását írja elő, és nem engedélyezi sem vibrátorok, sem mozgó kifolyónyílások alkalmazását. A JP módszerével végzett vizsgálat eredménye kompatibilis a Ph. Eur. és az USP módszerével kapott eredménnyel. A Ph. Eur., illetve az USP módszerével végzett vizsgálat viszont nem felel meg a JP követelményének, ha a vizsgálatot vibrátor vagy mozgó kifolyónyílás alkalmazásával végezték.