A pozitív pszichológia és a jó élet filozófiája

Átírás

1 BARCSI Tamás Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar A pozitív pszichológia és a jó élet filozófiája A jó élet, a boldogság mibenlétének kérdései az embereket leginkább foglalkoztató kérdések közé tartoznak. Ezekre próbál tudományosan is alátámasztható válaszokat adni a pszichológia egyik, napjainkban népszerűségnek örvendő ága, a pozitív pszichológia, amelynek talán két legnagyobb hatású képviselője Martin Seligman és Csíkszentmihályi Mihály. Seligman az Amerikai Pszichológiai Társaság elnökeként 1998-ban tartott programadó beszédében hívta fel a figyelmet a pozitív pszichológia tanulmányozásának fontosságára és lehetséges céljaira ben Seligman és Csíkszentmihályi együtt publikáltak tanulmányt, amelyben megfogalmazták a szenvedés pszichológiája meghaladásának fontosságát: a pszichológia tudományának inkább a pozitív emberi működés feltételeinek vizsgálatára kellene törekednie. (SELIGMAN CSÍKSZENTMIHÁLYI 2000: 5-14., a pozitív pszichológia programjáról lásd: OLÁH 2012: 3-11.). A következőkben az említett szerzők elméleteinek néhány fontosabb gondolatát mutatom be, majd a jól-lét pszichológiai és filozófiai megközelítésének néhány lehetséges kapcsolódási pontjára mutatok rá. I. Csíkszentmihályi a flow-ról, a transzcendens Én-ről és a kreativitásról, Seligman flourishing-elmélete Csíkszentmihályi flow elméletének hátterében empirikus vizsgálatok állnak (mint az Élményértékelő Mintavételi Eljárás). A flow az áramlatélmény, a tökéletes élmény, amelynek átélésekor teljesen együvé válunk azzal a tevékenységgel, amit végzünk. Ez a pszichikai entrópiával (a rendezetlen tudattal) ellentétes állapot, ekkor a pszichikus energia erőfeszítés nélkül áramlik bennünk. A flow élmény után énünk összetettebb, azaz differenciáltabb, de egyúttal integráltabb is lesz, mint amilyen előtte volt. Csíkszentmihályi hangsúlyozza, hogy az áramlatélmény autotelikus élmény, célját önmagában hordozza, önmagáért való tevékenység. A legtöbb tevékenység, amit végzünk, se nem tisztán autotelikus, se nem tisztán exotelikus (ekkor külső okok játszanak szerepet, pl. pénzt kapunk érte, elismerést akarunk elérni), hanem a kettő kombinációja. Az autotelikus tevékenységet akkor is végeznénk, ha külső okok erre nem kényszerítenének bennünket. (CSÍKSZENTMIHÁLYI 2010: ) A tökéletes élménynek kilenc főbb eleme van. 1. Felkészültséget kívánó feladat. 2. A követelmények és a felkészültség egyensúlya, 3. A cselekvés és a figyelem eggyéolvadása, 4. Világos célok és folyamatos visszacsatolás megléte. 5. A feladatra való összpontosítás. 6. Nincs kudarctól való félelem: túlságosan el vagyunk foglalva ahhoz, hogy a kudarccal foglalkozzunk. 7. Az éntudat elvesztése. 8. Az idő átalakulása, az időérzék torzulása. 9. Ha ezek a feltételek fennállnak, a tevékenység autotelikussá válik, elkezdjük élvezni azt, amit csinálunk. (CSÍKSZENTMIHÁLYI 2010: , CSÍKSZENTMIHÁLYI 2009b: , lásd továbbá: CSÍKSZENTMIHÁLYI 2009a: ) 1 Egyetlen áramlattevékenység sem abszolút ételemben jó állítja Csíkszentmihályi csak annyiban az, hogy segíthet érdekesebbé, jelentősebbé tenni az életet, fokozza az én komplexitását. Nagyon fontos továbbá, hogy értelmet adjunk 1 Csíkszentmihályi a különböző műveiben eltérően csoportosítja a flow elemeit, hol többet, hol kevesebbet jelöl meg, bár a legfontosabb jellemzők mindenhol szerepelnek. A fenti tagolásnál a Flow könyvet és a Kreativitás könyvet együttesen vettem figyelembe. 1

2 az éltünknek. Egy keretet, amelyben megélhetjük a flow élményeket. A szerző hangsúlyozza az alapvető életcél(ok) kiválasztásának jelentőségét: ezt mindenki saját maga tegye meg, ne csak a genetikailag és a társadalmilag belénk programozott célok megvalósítói legyünk. Az autentikus életterv szabad választáson, racionális döntésen alapul. (CSÍKSZENTMIHÁLYI 2010: ) A fejlődés útjai című könyvében Csíkszentmihályi evolúciós szempontból vizsgálja a boldogság problémáját. Álláspontja szerint bizonyos illúziók tartják fogva a tudatunkat és akadályozzák meg sok esetben a boldogságot: Maya fátylai -ként utal a génekre, a kultúrára és az Énre. Az a probléma, ha valaki teljes egészében génjei utasításainak, egy adott kultúrának, vagy saját Énjének a foglya. (CSÍKSZENTMIHÁLYI 2009a: ) Mindezekkel szemben fogalmazható meg az autonóm, önmagával és a világgal harmóniában élő ember ideálja. Csíkszentmihályi szerint két tendencia érvényesül az evolúcióban: a harmóniát teremtő változások (az organizmus együttműködéssel jut energiához) és az entrópia növekedéséhez vezető változások (az organizmus más organizmusok kizsákmányolásával jut energiához). A harmónia olyan változások révén érhető el, amelyek növelik az organizmusok komplexitását. Az emberi kultúra komplexitásának (differenciálódás, integrálódás) növelése lenne fontos a fennmaradásunk érdekében. Fontos szerepe van ebben az erkölcsnek, a mémek szabályozásának. (CSÍKSZENTMIHÁLYI 2009a: ). A flow élményre törekvés segíthet hozzá a transzcendens Én kialakításához, amely nem csak differenciált, hanem integrált is: a másokkal való törődés, a közösség, a természettel való harmónia szempontjai is jellemzik. Ez tágabb fogalom a szerző értelmezésében, mint a maslow-i transzcendens önmegvalósító, ami az előbbinek egy megvalósítási módja ( Kozmikus Én ). Olyan közösségek ( a jövő sejtjei ) kialakításának van nagy jelentősége, amelyek tagjai hisznek a komplexitás evolúciójában, nagyobb harmóniára, a flow élmények megélésére törekszenek. (CSÍKSZENTMIHÁLYI 2009a: ) Csíkszentmihályi kreativitásról írott könyve kiemelkedő teljesítményt nyújtó és legalább hatvan éves tudósokkal, művészekkel, cégvezetőkkel, közéleti emberekkel köztük Nobel-díjasokkal készített élet-interjúkon alapul. A kreatív ember megváltoztatta az adott kultúrát találmányával, alkotásával, tevékenységével (Csíkszentmihályi tehát főként a nagy K-val írt Kreativitás -sal foglalkozik). Beszélhetünk még személyes, egyéni kreativitásról is, olyan emberek vonatkozásában, akik a saját eredeti módjukon fogják fel a világot, próbálnak alkotó módon viszonyulni az élethez, de az egyetemes kultúrát tevékenységükkel érdemben nem befolyásolják (esetleg szűkebb környezetükre hatnak, CSÍKSZENTMIHÁLYI 2009b: 35.). 2 A kreativitást Csíkszentmihályi rendszer-modellben értelmezi, aminek három összetevője van (a tartomány, a szakértői kör, az újdonságot létrehozó egyén, CSÍKSZENTMIHÁLYI 2009b: 33-40). A kreatív folyamatban fennállnak az áramlat feltételei, Csíkszentmihályi szerint ez az egyik legörömtelibb tevékenység, amit az ember végezhet. 3 A könyv részletesen bemutatja a kreatív emberek különböző életszakaszainak sajátosságait (mi jellemezte őket fiatalkorukban és felnőttként, illetve hogyan élnek idősödő emberként). Nem lehet mindenkiből nagy tudós, vagy művész, azonban fontos lenne a szerző szerint, ha minél több kreativitást vinnénk az életünkbe (ez a személyes kreativitás), amelynek fejlesztésével kapcsolatban különböző tanácsokat is olvashatunk. (CSÍKSZENTMIHÁLYI 2009b: ). 2 A hétköznapi nyelvhasználatban a szerző szerint a szokatlan gondolatokat kifejezőket is nevezzük kreatívnak, de őket inkább a briliáns jelzővel kellene illetni. 3 Bár a flow korábban felsorolt elemei közül kettő (cél és visszajelzés) csak kisebb módosításokkal igaz a kreatív tevékenységre. Vö. CSÍKSZENTMIHÁLYI 2009b:

3 Seligman korábbi elméletében, az autentikus életöröm koncepcióban három elemre bontotta a boldogságot (a pozitív érzelem, az elmélyülés, tehát a flow állapotának megélése, illetve az értelem: az értelmes élet azt jelenti, hogy vannak olyan céljaink az életünkben, amelyek önmagunkon túlmutatnak). Seligman később módosította elméletét: a cél nem a minél nagyobb fokú elégedettség, jó hangulat, az így értett boldogság (a hétköznapi nyelvhasználatban is ezt jelenti a boldogság). A pozitív pszichológia átfogalmazott tárgya a jól-lét, célja a jól-lét elemeihez kapcsolható flourishing (virágzás) növelése. 4 Míg a boldogság egyszerű tapasztalati jelenség (hogy érzem magam az adott pillanatban), addig a jól-lét konstruktum, összetett állapot, amelynek öt eleme van, a fenti három tényező: a pozitív érzelem, a flow, az értelem, továbbá a pozitív kapcsolatok és a teljesítmény. A két utóbbi összetevőt azért emeli ki Seligman, mert pozitív emberi kapcsolatok nélkül, magányosan elképzelhetetlen a jó élet, a magány megnyomorító állapot. A teljesítményre való törekvés önmagában való cél, hiszen a teljesítmény elérése, a sikeres élet a többi négy elemtől függetlenül is fontos lehet (tehát akkor is, ha a sikerhez vezető út nem jár pozitív érzésekkel, elmélyüléssel, pozitív emberi kapcsolatokkal és nincs benne értelem). Seligman a teljesítményt a képesség x erőfeszítés egyenlettel írja le. 5 Az összetevők mindegyike megtapasztalható, mérhető, de önmagában az egyik sem definiálja a jól-létet. Seligman továbbá leír huszonnégy karaktererősséget: a karaktererősség-teszt hozzásegít bennünket ahhoz, hogy felmérjük elsőrendű erősségeinket, amelyek alkalmazása a jól-lét öt elemét támogatja. (SELIGMAN 2011: , a Karaktererősségek tesztet lásd: ). A pozitív pszichológia célja a szerző meghatározásában a jól-lét összetevőinek mérése és a flourishing elősegítése. (SELIGMAN 2011: , ). Seligman a könyvében bemutat olyan gyakorlatokat, amelyeket akár egyénileg is lehet végezni a jól-lét növelése érdekében (ilyen pl. a három áldás, a karaktererősség, az aktív konstruktív válasz gyakorlat, lásd SELIGMAN 2011: , , ). A szerző továbbá leír olyan, már megvalósított programokat, amelyek a jól-lét növeléséhez járultak hozzá. 6 Továbbá létezik a pozitív pszichológia eredményeit alkalmazó pozitív pszichoterápia is, amely hatékonyan alkalmazható depressziósok kezelésében (SELIGMAN 2011: 48-51). Seligman részletesen foglalkozik a fizikai és a lelki egészség közti összefüggésekkel. 7 II. A jól-lét elmélet egy alternatív leírása. A pozitív pszichológia és a jó élet filozófiája Csíkszentmihályi a vázolt elméletek szerint a boldogságot a flow-élményhez kapcsolja, továbbá ezzel összefüggésben a kreativitás és az egyszerre differenciált 4 A magyar fordításban az örömállapot kifejezés kissé megtévesztő, mivel a flourishing esetében hangsúlyozottan nem érzésről van szó. 5 Az erőfeszítés a feladattal töltött időt jelenti. Azok a karakterjellemzők, amelyek az erőfeszítést befolyásolják, az önfegyelem és a határozottság (GRIT, egy cél elérése érdekében tanúsított nagy kitartás). A teljesítményről lásd: SELIGMAN 2011: Az oktatásban: a Geelong Gimnázium Projekt, a hadseregben: Global Assessment Tool, online kurzusok, poszttraumatikus fejlődés kurzus, rugalmasság, lendület mesterkurzus, SELIGMAN 2011: , ). 7 Vö. SELIGMAN 2011: A szerző részletesen bemutatott kutatások alapján többek között arra a következtetésre jut, hogy az optimizmus szoros kapcsolatot mutat a szív és érrendszeri egészséggel, a pesszimizmus a szív és érrendszeri betegséggel, a nagyon optimista embereknél kisebb valószínűséggel alakul ki a rákbetegség, a pozitív hangulat összefüggést mutat az influenza elleni védelemmel (SELIGMAN 2011: 212.). 3

4 és integrált Transzcendens Én kialakításának fontosságát hangsúlyozza. Az elméletben meghatározó szerepe van az értelemnek (a flow-élményeket egy értelmes élet keretében kell megélnünk), a társas vonatkozásoknak (a flow elérésének egyik lehetősége a társas kapcsolatokban rejlik), a teljesítménynek (egyre komplexebb tevékenységek végzésére kell törekednünk, ezek kreatív eredményekhez vezethetnek), illetve a pozitív érzelmeknek (a flow átélését követően pozitív érzelmek töltenek el bennünket). Seligman a jól-létet, ahogy láttuk, öt elemből álló konstruktumként értelmezi: a flow mellett az értelem, a pozitív érzelem, a pozitív kapcsolatok és a teljesítmény külön is tárgyalandók és vizsgálandók. Természetesen a pozitív pszichológiában további jól-lét elméleteket is találhatunk (pl. Cloninger, Kahneman, Ed Diener), Keyes a szociális jól-lét összetevőit írja le, Carol D. Ryff pedig a hedonikus jól-lét mellett arisztotelészi fogalmat használva az eudaimonikus jól-létet is vizsgálja az előbbihez a pozitív érzelmeket (boldogság, elégedettség érzése) köti, az utóbbi kulcsdimenziói pedig az önelfogadás, az élet célja (értelme), a személyes növekedés, a másokkal való pozitív kapcsolat, a kiválóság, és az autonómia. Ryff munkatársaival továbbá azt is kimutatta, hogy az eudaimonikus dimenziók nagyobb fokú biológiai meghatározottsággal bírnak, a jobb egészségi mutatókkal inkább összefüggésben állnak, mint a hedonikus jóllét összetevői (az elméletek részletes kifejtésére nincs lehetőség, lásd ezek kitűnő összefoglalóját: OLÁH KAPITÁNY-FÖVÉNY 2012: ) Érdemes megjegyezni, hogy pozitívnak tekinthető pszichoterápia már korábban is létezett, ha Seligman nem is utal rá, ez a Viktor Frankl által kidolgozott logoterápia és egzisztenciaanalízis, amely szellemi megközelítésű pszichoterápiaként főként olyan embereknek nyújt segítséget, akik egzisztenciális frusztrációtól vagy ún. noogén neurózistól szenvednek (de egyéb neurózisok esetén is alkalmazható a módszer). A Frankl-féle terápia az egyéni élet-értelem megtalálásához nyújt segítséget, azáltal, hogy a felelős-létet tudatosítja az emberben (FRANKL 1997: 27-29, 51). A pozitív pszichológián alapuló terápiának is fontos feladata az értelmes élethez való hozzásegítés (a karaktererősségek feltárása ezt szolgálja), de ezen túlmenően más célkitűzései is lehetnek (pozitív érzések megerősítése, szociális kapcsolatok erősítése, stb.), mindenestre talán hasznos lenne a kétféle terápiát közelíteni egymáshoz, illetve a Frankl-féle elmélet bizonyos belátásai jól felhasználhatók egy jól-lét koncepció leírásakor. A pszichológiai jól-lét modellek nagy részével, így a részletesebben vizsgált felfogásokkal kapcsolatban is megfogalmazható, hogy a filozófiai szempontokat kevéssé érvényesítik. Vannak ugyan filozófiai utalások, de ezek általában csak felületesek, vagy éppen az adott filozófus elméletének félreértésén alapulnak. A jó élet problémája a görögöktől kezdve fontos része a nyugati filozófiának. Arisztotelész jól-lét elmélete e tradíció kezdetének meghatározó alkotása. Arisztotelész a Nikomakhoszi etikában arról ír, hogy a boldogság (eudaimonia) tökéletes és önmagában elégséges valami, s egyben minden cselekvésnek a végcélja, legfőbb jó, a léleknek erény szerinti tevékenysége (ARISZTOTELÉSZ 1997: 18., 1097b, 20.,1098a). Arisztotelész az erényeket két alapvető kategóriába: az erkölcsi és az észbeli erények közé sorolja. Az észbeli erények, az értelmes lélekrész erényei természettől fogva bennünk vannak és tapasztalattal, tanulással gyarapíthatók, az erkölcsi erények a köztes lélekrész erényei és a szokásból erednek, nem adottságok. Egy ember akkor cselekszik erényesen, ha tudja mit tesz, tehát rendelkezik az okosság (phronésis) észbeli erényével. A közép fogalma az erkölcsi erény meghatározásának a differencia specifikája: Középhatár két rossz között, melyek közül az egyik túlzásból, a másik a hiányosságból ered.. (ARISZTOTELÉSZ 1997: 4

5 53., 1107a) A filozófus az erkölcsi erények közé sorolja a bátorságot, a mértékletességet, a szelídséget, a nemes lelkű adakozást, az áldozatkészséget, a nemes becsvágyat, az igazmondást, a szellemességet, kedvességet és az igazságosságot, amelynek kiemelkedő jelentősége van. A barátságnak (ami tágabb jelentésű a mi barátság fogalmunknál) Arisztotelész két könyvet is szentel a Nikomakhoszi etikában, ezzel kapcsolatban olvashatjuk: a barátság lényege inkább abban van, hogy mi szeretünk, semmint abban, hogy minket szeretnek, illetve: az ember természettől fogva társas életre van alkotva (ARISZTOTELÉSZ 1997: 275.,1159a, 318., 1169b). Arisztotelész szerint a boldogságot a tevékenységgel kell kapcsolatba hoznunk (ARISZTOTELÉSZ 1997: 347., 1176b), pontosabban a bennünk lévő legkiválóbb részhez, az észhez kapcsolódó tevékenységgel, az elmélkedéssel. Ezt tekinthetjük a legtökéletesebb tevékenységnek, hiszen ezt önmagáért végezzük, míg a többi tevékenységünkből több-kevesebb hasznot húzunk. (ARISZTOTELÉSZ 1997: , 1177a, b, Arisztotelész etikájáról lásd pl. ROSS 1996: ) Természetesen a jó-létet nem feltétlenül úgy értelmezni, ahogy Arisztotelész tette (az egyéni jó élet felfogás kialakításakor figyelembe vehetjük, ahogy a többi etikai koncepciót is), de mindenképpen fontos lenne olyan keret-elméletet kialakítani, amelyben a filozófiai szempontok hangsúlyosabban jelennek meg. Emellett természetesen tekintettel kell lennünk a pozitív pszichológia kutatási eredményeire, illetve más pszichológiai elméletekre (különösen a humanisztikus pszichológusok teóriáira: Maslow, Rogers, az alábbiakban csak Maslow elméletére utalok jelzésszerűen, erről lásd Maslow 2003, illetve Maslow-ról: Fodor 2007: ), továbbá Viktor Frankl bizonyos megállapításaira is. A filozófiai perspektíva a keretelméletben az erkölcsi dimenzió szempontjainak hangsúlyozásában jelenik meg, ezen túl a filozófiának nagy szerepe van annak tisztázásában is, hogy melyek a bármiként értelmezett jó élet kiteljesítésének lehetőségi feltételei, illetve a filozófiaietikai elméletek, mint a jó életre vonatkozó ajánlások, támpontokat adnak a jó élettel kapcsolatos egyéni kérdések megválaszolásához. A jól lét összetevőit három főbb csoportba sorolom: a fizikai jól-lét, a pszichológiai és társadalmi jól-lét és a szellemi jól-lét (értelmes élet) csoportjába, ezek további összetevőkre bonthatók. A növekedést, a flow-t és a pozitív érzéseket a jól-lét alapelemeinek tekintem, amelyek minden jól-lét összetevő-csoporthoz kapcsolódhatnak. I. A fizikai jól-lét. A fiziológiai szükségletek, a fizikai biztonság szükségletének kielégítése (Maslownál az 1., 2. szükséglet-csoport), a fizikai jól-léthez kapcsolódó értékek realizálása, fejlesztése, flow-élmények és pozitív érzelmek megélése a fizikai jól-lét összetevők vonatkozásában. II. A pszicho-szociális jól-lét. Az önmagunkhoz és más emberekhez fűződő pozitív viszony kialakítása: tartalmas emberi kapcsolatok megléte, az egyén személyiségéhez illő társadalmi szerepvállalás, szociális integráció, megbecsülés, önelfogadás. A valahová tartozás, a szeretet, a társadalmi presztízs és az elismerés szükségletének kielégítése (Maslow, 3., 4.), az önelfogadáshoz, a szociális integrációhoz kapcsolódó értékek realizálása, fejlesztése, flow élmények és pozitív érzelmek megélése a pszicho-szociális összetevők vonatkozásában. III. A szellemi jól-lét (az autonóm, értelmes élet). Főbb összetevői: A morális értékek (mindenkitől elvárt együttélési normák) betartásán túl saját etikai értékek választása (mint viszonyulási értékek az I., II. és III. csoportba (lásd lent) sorolt jól-lét értékek értelmezésében, az élethelyzetekhez, más emberekhez, a nem humán környezethez való viszony kialakításában játszanak szerepet). 5

6 Tanulás, megismerés, esztétikai élmények befogadása, mint szellemi élményértékek megvalósítása. Vallási, spirituális élmények átélése, mint szellemi élmény-értékek megvalósítása. Az önmegvalósítás, mint szellemi alkotói-érték megvalósítása (kreativitás). Az önmegvalósító tevékenység lehet alkotómunka, valamely rendkívüli teljesítmény elérésére törekvés, transzcendens önmegvalósítás, a szeretet (az agapé értelmében vett szeretet) élethivatásként való felfogása. Az elkerülhetetlen szenvedéshez kapcsolódó beállítódás kialakítása, mint szellemi beállítódási érték megvalósítása. A jól-lét összetevőinek harmadik csoportjába a kognitív, esztétikai, önmegvalósítás szükséglet (Maslow 5., 6., 7.) és a spirituális szükséglet kielégítése, a tudás, a szépség, a spiritualitás élmény- és az önmegvalósítás alkotói-értékének realizálása, fejlesztése, ezekhez kapcsolódó flow élmények és pozitív érzelmek megélése, a morális és az etikai értékek érvényesítése és a szenvedéshez való megfelelő viszony kialakítása tartozik. A következőkben néhány értelmező megjegyzést teszek a koncepcióval kapcsolatban (minden felmerülő problémára terjedelmi okok miatt nem tudok kitérni). 1. A jól-lét alapelemei: növekedés, flow, pozitív érzelmek Növekedés: az adottságok kiteljesítése. A jó-lét valamennyi összetevője az önfejlesztést és a jól-lét társadalmi feltételeinek fejlesztését kívánja meg. Arisztotelész is beszél szerencsejavakról a boldogsággal összefüggésben. Az emberi képességek azonban csak részben meghatározottak, és egy bizonyos szintig fejleszthetők. A cél a képességek fejlesztése annak érdekében, hogy a biológiai, pszicho-szociális, szellemi jól-lét összetevők (fizikai egészség, szociális integráció és önelfogadás, autonóm értelmes élet) az adott egyén számára lehetséges legmagasabb szinten megvalósíthatók legyenek. A nevelés mellett az önfejlesztésnek is nagy szerepe van természetesen. Emellett a jól-lét társadalmi feltételeit is folyamatosan fejlesztenie kell az államnak, a civil szerveződéseknek: olyan környezet biztosítására kell törekedni, amely a lehető legjobban elősegíti a jóllét összetevőinek megvalósítását az egyének számára. Ez azonban egyáltalán nem egyszerű feladat, mivel különbözőképpen lehet megválaszolni azokat a kérdéseket, amelyek a jól-lét összetevők társadalmi feltételeire vonatkoznak. Milyen a jó állami berendezkedés, a jó gazdasági rendszer, jogrendszer? Milyen elveket kövessünk a nevelés során? Ezekre a kérdésekre nemcsak a szaktudományok adhatnak választ, az alapkérdések felvetése a filozófia (társadalomfilozófia, politikai filozófia, gazdaságfilozófia, jogfilozófia, nevelésfilozófia) feladata. Külön kiemelném a morálfilozófia jelentőségét, amelynek tárgya az alapvető, mindenki számára érvényes morális minimum leírása, a bárhogyan értelmezett jó élet alapvető morális feltételeinek kidolgozása (kanti morálfilozófia, utilitarizmus, hegeliánus elismeréselméletek, emberi jogi elméletek, diskurzusetika, stb.). Ernst Tugendhat rámutat, hogy az etika antik értelemben elsődlegesen az igazi boldogság problémájával foglalkozik, de másodlagosan magába zárja a moralitás problematikáját is. A modern etika elsődlegesen a morált tartja szem előtt és az igazi boldogság kérdését már egyáltalán nem ismeri (TUGENDHAT 1984: 45., a problémáról lásd továbbá WEISS 2004: 90.). Jürgen Habermas a diskurzusetika egyik kidolgozója megkülönbözteti a mindenki számára kötelező morális normákra irányuló morális diskurzusokat és a jó élet problémáját felvető etikai diskurzusokat. Habermas kiemeli, hogy a jó élet kérdései mindig egy partikuláris életforma vagy egy individuális élettörténet egészére vonatkoznak és a kulturális értékek annyira összeszövődnek egy sajátos életforma totalitásával, hogy eredendően nem tarthatnak igényt normatív érvényességre, 6

7 csupán csak pályázhatnak arra. A hétköznapi gyakorlat a szigorú igazolás követelményeinek alávethető normákra és a különböző életmódokba integrált értékekre hasad szét, amellyel szemben már nem vethetők fel normatív szempontok. (HABERMAS 2001: ) Írásomban ennek megfelelően különbséget teszek morális normák és a jó élet egyéni felfogásához kötött etikai értékek között. Mindkettőt a jól-lét szellemi összetevőjéhez kapcsolható viszonyulási vagy értelmezési" értékeknek tekintem, megkülönböztetve más összetevőkhöz kapcsolódó jól lét értékektől (pl. egészség, biztonság, önelfogadás, társadalmi elismertség, stb), illetve más szellemi jól-lét értékektől, amelyeket Viktor Frankl tipológiáját (FRANKL 1997: ) figyelembe véve élmény (tudás, művészet, spiritualitás), alkotói (önmegvalósítás) és beállítódási (a szenvedéssel kapcsolatos beállítódás, mint teljesítmény) értek-kategóriákba sorolok. A morális normák az emberi együttélés alapelvárásait tartalmazzák, az etikai értékek pedig a jó élet egyéni értelmezéséhez kapcsolódnak, ahhoz, hogy miként fogom fel az egyes jól-lét értékeket, milyen prioritásaim vannak, stb. (lásd erről még lent). Ahogy a morálfilozófia és a jó élet kérdéseivel foglalkozó etika különvált az újkorban, úgy vált el az etikától a társadalomelmélet is (Arisztotelésznél az egyéni és közösségi szempont szorosan összetartozik: a jól-lét csak az állami közösség keretei között valósítható meg, de a keresztény gondolkodóknál is ezt találjuk, lásd erről: WEISS: 2013: ). Az újkortól a társadalomfilozófiában alapvetően a bárhogyan felfogott jó-lét társadalmi alapfeltételeinek kutatása lesz fontos (a társadalomfilozófia és a morálfilozófia szempontjai kapcsolódnak tehát össze). Illetve a kultúrkritikát vagy társadalomkritikát megfogalmazó szerzők annak feltárásával foglalkoznak, hogy egy adott kultúrában, társadalomban miért nem lehet jó életet élni, ez már megkívánja a jó élet valamiféle értelmezését is. (Az emberi méltóság filozófiáját, mint morálfilozófiát fejtem ki: BARCSI: 2013, egy másik írásomban kultúrkritikai kérdéseket vizsgálok: BARCSI: 2012) A Flow és a pozitív érzelmek. A jó élet optimális élményekben és pozitív érzelmekben gazdag élet. Minél több jól-lét összetevő vonatkozásában éli meg a flow-élményt valaki, annál jobb életet él. Áramlatélmény valamennyi összetevőcsoporthoz kapcsolódhat, de a legnagyobb örömet okozó, a személyiség komplexitásának növeléséhez leginkább hozzájáruló áramlatélmények az önmegvalósító tevékenység során tapasztalhatók. A pozitív érzelmeket is az egyes összetevőkhöz kapcsolódóan érezzük: pl. valamely fizikai vagy társas szükségletünk kielégülésekor, vagy egy adott összetevő vonatkozásában megélt flow élmény után. Az önmegvalósító tevékenység flow élményét követően azért érezzük jól magunkat, mert létrehoztunk, megalkottunk valamit, nagy teljesítmény áll mögöttünk (ezt akkor is érezhetjük, ha nem kaptunk az adott vonatkozásban elismerést, bár az elismerés megléte is nagyon fontos ahhoz, hogy az ember jól érezze magát), önkiteljesítő spirituális élményben volt részünk, vagy éppen támaszt nyújtottunk egy szenvedőknek az agapé szellemében. A jól-lét elméletben nem az a cél, hogy mindenáron jól érezzük magunkat, hanem a jól-lét összetevők megvalósítása általi növekedés, de a pozitív érzelmeknek is fontos szerepük van. Seligman azt írja a pozitív érzelmekről (büszkeség, hála, öröm, megelégedés, érdeklődés, remény), hogy olyan jelenségeket állítanak reflektorfénybe, amelyek egybevágnak céljainkkal, ezek lehetnek továbbá erőforrás-építők is. A büszkeségünket pl. ne nyomjuk el, hiszen ezt valamilyen képességünk, tehetségünk miatt érezzük, amelyekre később is építhetünk. (SELIGMAN 2011: ) Ha hálát érzünk valaki iránt, az azért van, mert valaki hozzájárult jól-létünkhöz: ennek kifejezésével viszont a másik embert 7

8 ahhoz segítjük, hogy pozitív módon viszonyuljon magához, az erre adott reakció további jó érzést kelthet bennünk, és erősítheti kapcsolatunkat. 2. A jól-lét összetevőinek néhány aspektusáról A jól-lét összetevőinek kapcsolódásai. A leírt összetevők között sokféle összefüggés feltárható. Az pszicho-szociális egészség, illetve az értelmes élet kihatással van a fizikai egészségre (lásd erről pl. Seligman hivatkozott művét, vagy Ryff kutatásait), de a hatás fordítva is működik: a fizikai egészség megőrzésének fontos szerepe van abban, hogy megfelelő módon betölthessük a társadalomban szerepünket, hogy képesek legyünk alkotómunkára. Ha egy beteg ember alkotómunkát már nem tud végezni, élményeket még átélhet (különösen a szellemi élményeket, de akár a spirituális önmegvalósítás is nyitott számára), illetve a szenvedéshez való megfelelő viszony kialakítása is egyfajta teljesítményt jelent (lásd erről FRANKL: 1997: ). Optimális esetben az egyén alkotó tevékenységével az élet anyagi alapjait is biztosítani tudja (ez ugyanakkor nem célja annak, aki a spiritualitásban vagy éppen a szeretet-elv érvényesítésében találja meg önmegvalósítását, ilyenkor általában az élet anyagi alapjainak biztosítása nem az önmegvalósító tevékenység révén történik, kivéve pl. a szerzetesek esetében), pozitív kapcsolatokat szerez munkája révén, és elismerésben is részesül. Ha egy ember folyamatosan anyagi problémákkal küzd, vagy végletesen elszigetelődik embertársaitól, nem biztos, hogy jó életet tud élni, annak ellenére sem, hogy munkájában esetleg kiteljesíti magát, de arra is kihathatnak problémái (bár a maslowi elmélet szükséglethierarchiáját nem szabad mereven felfogni, pl. Frankl hangsúlyozza, hogy az értelem akarása szükséglet megjelenésének nem feltétele az alacsonyabb rendű szükségletek kielégülése, vö. FRANKL: 2005: 157., illetve Maslow kritikájáról: FODOR 2007: ). Önkiteljesítő alkotómunka, nagy teljesítmény elérése általában egyféle tevékenységhez kapcsolódóan lehetséges, ritkábban több egymással rokon tevékenységben is kiteljesítheti magát az ember, nagyon ritkán fordul elő az, hogy valaki több, egymástól távol eső területen is képes alkotómunkára (az gyakoribb, hogy egy ember az önmegvalósítás többféle módját gyakorolja, pl. alkotó munka mellett spirituális önmegvalósításra is törekszik). Ez azért van így, mert ahhoz, hogy egy adott szférához kapcsolódva alkotótevékenységet tudjunk végezni, el kell sajátítanunk sokféle ismeretet és minél bonyolultabb egy szféra, annál több idő vesz igénybe a tanulás, majd olyan szintre kell eljutnunk, hogy egyéni módon műveljük a szakterületet, vagy művészeti ágat. Mindez nem jelenti azt, hogy ne lehetne más olyan tevékenységeket végezni, flow élményeket megélni, amelyekkel életünket jobbá, teljesebbé tesszük. Sőt, elméletünkből az következik, hogy akkor tudunk jó életet élni, ha ez minél inkább így van. Ha valaki szélsőséges módon csak az egyik összetevő valamelyik értékére koncentrál, a többit pedig végletesen elhanyagolja, kérdésessé válik a jól-lét. Ez így van akkor is, ha az önmegvalósító alkotómunka miatt nem fordítunk elég figyelmet a jól-lét egyéb összetevőire, de még inkább így van, ha az egyén számára pl. az anyagi biztonság növelése, a saját fizikai szépségének fokozása, vagy a társadalmi presztízs minden áron való elérése jelenti az élet alapvető célját. A hétköznapi szóhasználatban gyakran önmegvalósításról beszélünk az utóbbi esetekben is. Értelmezésemben az önmegvalósítás olyan tevékenységet jelent, amellyel más/mások jól-létének növeléséhez járulunk hozzá. Ezek valamiképpen a többi jól-lét összetevőhöz (szellemi: tudás, művészet, spiritualitás, szenvedéshez való viszony, illetve a pszicho-szociális és fizikai összetevőkhöz) kapcsolódnak. Az ilyen módon értett önmegvalósítás tágabb fogalom Csíkszentmihályi nagy K-val írt Kreativitásánál, hiszen ez olyan eredményt kíván meg, amely jelentősen előreviszi a kultúrát. 8

9 Ugyanakkor nem is csak a szerző személyes kreativitás fogalmáról van szó, ami az egyéni élet kreatív módon való megélését jelenti. Itt olyan alkotótevékenységről beszélünk, amely azon túl, hogy elősegíti az egyén kiteljesedését más emberek életére is kihatással van többé vagy kevésbé Autonóm, értelmes élet és etikai értékek. A jó élet autonóm értékválasztáson alapuló értelmes élet. Mindenkinek egyéni döntést kell hoznia arról, hogy számára mit jelent az értelmes élet és ezt milyen etikai értékek figyelembevételével valósítja meg: milyen célok elérésére törekszik, miként fogja fel az egyes jól-lét összetevőket, melyik összetevőknek ad inkább prioritást, miben keresi az önmegvalósítását. Mindehhez a jó életről folytatott beszélgetések, viták, tehát az etikai diskurzusok segíthetnek hozzá. A jól-lét értékekhez tehát a morális értékeken túl (pl. az emberi méltóság tisztelete) egyéni módon felfogott etikai értékek kapcsolódnak. Teljesen eltérő elképzelések szerint lehet felfogni erkölcsileg a pozitív és a negatív tulajdonságokat, cselekvéseket (még egyszer hangsúlyozva: a morális konszenzuson túl), tehát, hogy mi is irányadó az egyes jól-lét összetevők értelmezése, esetleges összeütközésük feloldása során. A (szűkebb értelemben vett) szeretet-kapcsolatokon túli emberi viszonyaink értelmezésében irányadó lehet számunkra valamiféle korrektség-etika, de akár a felebaráti szeretet keresztény elve is. Az igazságosságot is nagyon sokféleképpen foghatjuk fel. Az I. összetevő-csoport vonatkozásában fogalmazza meg Arisztotelész a mértékletesség erényét, amely a keresztény etikában is fontos, de elképzelhető, hogy ezeket az értelmezéseket elveti az, akinek szimpatikusabb egy hedonistább életfelfogás. Mivel itt alapvetően filozófiai kérdésekről van szó, sokat segíthetnek a megfelelő egyéni életelvek megtalálásában a jó élet filozófiái: ezek mint ajánlások figyelembe vehetők. Az ókori görög és latin gondolkodók etikájától a középkori keresztény bölcselőkön és a keleti vallási-filozófiai tanokon keresztül Kierkegaard, Schopenhauer, Nietzsche életfilozófiáján át, a 20. századi egzisztencializmusig számos figyelembe vehető koncepció van ebből a szempontból. A filozófiának tehát meghatározó szerepe van témánk szempontjából három vonatkozásban is. A jól-lét általános keretét leíró elmélet pszichológiai-filozófiai elmélet. A jól-lét növekedés alapelemével kapcsolatban: főként a jó élet egyéni felfogásnak megfelelő kialakítását biztosító társadalmi és morális alapfeltételek tisztázásában van a filozófiának nagy szerepe. A jól-lét szellemi aspektusához, tehát az értelmes élet kialakításához a jó élet filozófiája (az így értett etika) nyújthat segítséget, mivel figyelembe vehető ajánlásokat fogalmaz meg (milyen élet az értelmes élet, milyen elveknek, erényeknek megfelelően éljünk). Fontos lenne, ha a kortárs filozófusok is akár valamelyik etikai tradíciót megújítva ajánlásokat fogalmaznának meg a jó élet vonatkozásában, támpontokat adva az etikai diskurzusokhoz. Hiszen napjainkban is sokan szenvednek az egzisztenciális vákuumtól (Frankl kifejezésével élve), identitásproblémáktól, az értelmes célok, életelvek hiányától. A kutatók számos olyan kérdőívet kidolgoztak, amelyekkel az élet értelmessége, mint jól-lét összetevő vizsgálható (Életcél kérdőív, Logo-teszt, Egzisztencia skála, stb.). Az Élet Értelme Kérdőív (Meaning in Life Questionnaire) külön méri az élet értelmességének megélését és az értelem keresését. A kutatók azt találták, hogy az értelem keresése együtt jár bizonyos fokú feszültséggel, érzelmi labilitással, magában hordozza a pszichológiai sérülékenység kockázatát, ugyanakkor a fejlődés lehetőségét is (lásd részletesen: MARTOS KONKOLŸ THEGE 2012: ). A serdülőkoron kívül is 9

10 lehetnek olyan időszakok minden ember életében, amikor az élet értelmének keresése erősebben van jelen, ekkor a társas támogatás mellett a filozófiai-etikai művek nagy segítséget jelenthetnek. Ezzel összefüggésben kell megjegyezni, hogy a pozitív pszichológia eredményeinek terápiás felhasználása mellett egyre inkább fel kell ismerni az olyan terápiák jelentőségét is (mint a logoterápia, illetve a nem csak frankl-i módszereket alkalmazó filozófiai praxis, lásd erről: NEMES 2012: ), amelyek célja, hogy a filozófiai-etikai kérdésekről való közös gondolkozás, az ilyen tárgyú beszélgetések a pácienseket az egyéni élet-értelem megtalálásához segítsék hozzá. Irodalom ARISZTOTELÉSZ: Nikomakhoszi etika. Fordította: Szabó Miklós. Bp.: Európa, BARCSI Tamás: Az emberi méltóság filozófiája. Bp.: Typotex, BARCSI Tamás: A kivonulás mint lázadás. Pécs: Publikon, CSÍKSZENTMIHÁLYI Mihály: Flow. Az áramlat. A tökéletes élmény pszichológiája. Fordította: Legéndyné Szabó Edit. Bp.: Akadémiai Kiadó, CSÍKSZENTMIHÁLYI Mihály: A fejlődés útjai. A harmadik évezred pszichológiája. Fordította: Buda Júlia. Bp.: Nyitott Könyvműhely, 2009a. CSÍKSZENTMIHÁLYI Mihály: Kreativitás. A flow és a felfedezés, avagy a találékonyság pszichológiája. Fordította: Keresztes Attila. Bp.: Akadémiai Kiadó, 2009b. FODOR László: Fejezetek a motivációkutatásból. Bp.: Gondolat, FRANKL, Viktor E.: Az ember az értelemre irányuló kérdéssel szemben. Fordította: Molnár Mária, Schaffhauser Ferenc. Bp.: JEL, FRANKL, Viktor E.: Orvosi lélekgondozás. Fordította: Jakabffy Imre, Jakabffy Éva. Bp.: UR Kiadó, HABERMAS, Jürgen: Feljegyzések a diszkurzusetika megalapozásának programjához. Fordította: Felkai Gábor. In: HABERMAS, Jürgen: A kommunikatív etika. Bp.: Új Mandátum, MARTOS Tamás KONKOLŸ THEGE Barna: Aki keres, és aki talál az élet értelmessége keresésének és megélésének mérése az Élet Értelme Kérdőív magyar változatával. In: A pozitív pszichológia világa. Szerk. OLÁH Attila. Bp.: Akadémiai Kiadó, MASLOW, Abraham H.: A lét pszichológiája felé. Fordította: Turóczi Attila. Bp.: Ursus Libris, NEMES László: Filozófiai praxis az egészségügyben. In: LAM, 22 (8-9), p OLÁH Attila: A pszichológia napos oldala. In: A pozitív pszichológia világa. Szerk. OLÁH Attila. Bp.: Akadémiai Kiadó, OLÁH Attila KAPITÁNY-FÖVÉNY Máté: A pozitív pszichológia tíz éve. In: A pozitív pszichológia világa. Szerk. OLÁH Attila. Bp.: Akadémiai Kiadó, ROSS, David: Arisztotelész. Fordította: Steiger Kornél. Bp.: Osiris, SELIGMAN, Martin: Flourish élj boldogan! A boldogság és a jól-lét radikálisan új értelmezése. Fordította: Bozai Ágota. Bp.: Akadémiai Kiadó, SELIGMAN, M. CSÍKSZENTMIHÁLYI M.: Positive Psychology: An Introduction. In: American Psychologist, 55., p , TUGENDHAT, Ernst: Antike und moderne Ethik. In: TUGENDHAT, Ernst: Probleme der Ethik. Stuttgart: Reclam Verlag, WEISS János: Az elismerés elmélete. Bp.: Áron Kiadó, WEISS János: Az etika társadalomelméleti kontextusban. In: Etikák, identitások, perspektívák. Szerk. BERTÓK Rózsa, BARCSI Tamás. Pécs: ETHOSZ Virágmandula Kft

11 KMECZKÓ Szilárd Debreceni Református Hittudományi Egyetem Kultúrkritika és antikvitás (Megjegyzések Polányi Mihály Nietzsche-kritikájához) Nem tűnhet különösebben magvas felismerésnek, ha az olvasó a jobb megértés céljából úgy dönt, hogy egy másik szöveg állításai és kérdései felől közelít a vizsgált szöveghez. Az értelmezés eszközeként használt szöveg szerzőjének ekkor természetesen nem szükséges megegyeznie a vizsgált szöveg szerzőjével. Polányi Mihály filozófiai szövegeinek olvasásakor azonban nem magától értetődő ennek a módszernek a választása, amennyiben szoros szövegértelmezés a célunk. Polányi ugyanis nem bánik jó filológusként a hivatkozott szerzőivel. A legtöbb esetben nem konkrét írások meghatározott szöveghelyeit értelmezi, hanem az egyes gondolkodók teljesítményeit szellemtörténeti keretek közé illesztve értékeli. A hosszú 19. század számára fontos filozófiai teljesítményeivel legyen szó Marxról, Nietzschéről vagy Freudról pontosan így tesz, kiemelendő ezzel saját törekvéseinek irányát, amelyeknek szintén a napnyugati szellemtörténet horizontján jelöli ki a helyét s vonja meg jelentőségét. Nietzsche valamely kiválasztott szövegének irányából megkísérelni újraolvasni Polányi filozófiai esszéit korántsem magától értetődő vállalkozás. Hiába is lapoznánk fel az írásokat Nietzsche-szöveghelyekből kiinduló elemzések után kutatva, ilyeneket nem fogunk találni. 8 Nietzschének még a neve sem fordul elő a Polányi filozófusi pályaívének első szakaszát összegző Személyes tudás című nagy műben (1958), holott már fellelhetők a szövegben azok a szerkezeti helyek, amelyek a későbbi esszék visszatérő toposzai lesznek, s amelyek majd befogadják a nietzschei gondolkodást összegző sommás értékeléseket. Szemet szúró Polányinak a Nietzsche iránti merev elutasítása és az iránta táplált, Polányi gondolkodói habitusára egyáltalán nem jellemző éles ellenszenv. Polányiánus szemmel nézve, ennek így is kellett történnie, hiszen szöges ellentétben álló filozófiai programokról van szó. Vajon miként ragadható meg az a döntő momentum, amely Polányit szembefordítja Nietzsche gondolkodásával? Tatár György Nietzsche ateizmusának gyökereit kutatva jut el a felismerésig, hogy a nietzschei gondolkodásban időszámításunk első századainak pogány-keresztény összecsapása éled újjá, olyan személyes átéléssel és intenzitással, ahogyan azt egykor antik oldalról vagy nem vívták, vagy nem maradt ránk, mert a győztesek művei maguk alá temették. Az antik görögséghez»megtért«, a tragikus értékek körében»újjászületett«gondolkodó tart itt szemlét a számára új dimenzióban mutatkozó valóság fölött. (Tatár 1995 : 52) A kereszténység elutasítása tehát a dolgok tragikus látásmódjához való visszatérést jelenti. A kérdésre, hogy lehetséges, avagy szükséges volna-e visszatérni a kereszténység előtti szellemi világba? Nietzsche válasza: határozott igen. Csakhogy máris nyelvkritikai észrevételt szükséges tenni, mivel nem általában az antik görögség látásmódjához s életfelfogásához történő visszatérésről, hanem kifejezetten a Platón és Szókratész előtti görögséghez való visszatérésről van szó. Polányi irányából téve fel a kérdést, 8 Nietzschétől vett idézetekkel persze találkozunk, de ezek inkább az előzetesen már értékelt nietzschei gondolkodás, azaz Polányi Nietzsche képének illusztrálására szolgálnak. Vö. Polányi 1992: 107; Polányi 1998:

12 nem tudjuk megkerülni a szellem kifejezést, hiszen az ember világa mindig szellemi világ. Csakhogy itt platóni gondolati örökséggel van dolgunk, amelyet nem alkalmazhatunk a Szókratész előtti világra. Mindebből a Platónhoz fűződő eltérő viszonyulásmódok rajzolódnak ki, amelyből azonban még nem következik Polányi hagyományos értelemben vett platonizmusa. Mivel a görögség más és más korszakaihoz való visszatérés következne Nietzsche és Polányi gondolati erőfeszítéseiből, ezért vizsgáljuk meg annak a kérdését Polányinál, hogy lehetséges-e egyáltalán visszatérni valamely kereszténység előtti világ keretei közé? Képesek volnánk-e görög módon élni és gondolkodni? A választ megelőzően azonban pontosan látnunk kell, hogy mi választja el világunkat az antikvitástól, s melyek ennek a világnak a szellemi gyökerei. A modern gondolkodás alapjait elemezve, Polányi a keresztény hitet, annak messianizmusát és morális perfekcionizmusát, valamint a görög filozófiát, annak racionalizmusát és mindenben kételkedni képes attitűdjét jelölte meg. (Polányi 1992 : 68) Ez a két pillér azonban összeegyeztethetetlen, s a közöttük munkáló feszültség eredményezi a nyugati kultúra és társadalom átalakulásokra nyitott dinamizmusát. A dinamikus társadalmi szerkezet kialakulását a 18. század végétől, a francia forradalomtól datálja. Világos volt már egy ideje Polányi számára, hogy a nem reformer, hanem diktatúrákat eredményező korlátlan társadalmi dinamizmus mögött a morális szenvedélyeknek és a tudományos objektivitás iránti vágynak az általa morális inverzióként leírt dinamikus-objektív összekapcsolódása mutatható ki. Mint azt a Hit és ész című esszében közreadja, a 60-as évek legelején került a kezébe Josef Pieper Scholastik című könyve, amely önreflexióra készteti a saját filozófiai törekvéseivel kapcsolatban. Innentől a nyugati filozófia történetét nagy vonalakban a hit és ész viszonyának újragondolására tett kísérletek történetének tekinti, és saját filozófiáját pontosan ilyen kísérletként fogja fel. (Polányi 1992 : 161) E megközelítésből kiindulva, az Én Te és Én Az viszonyok alakulásának a szempontjából, a következő korszakhatárokat jelöli meg: a filozófia megjelenése a Krisztus előtti 6. században mint a mitikus világlátás átformálódása, az Én Az viszonyok meghatározta gondolkodás felbukkanását jelzi; majd a keresztény hit berobbanása a késő antik szellemi világba az Én Te viszonyt ismét a középpontba állítja. Az első nagy kísérlet hit és ész (tudás és tekintély) összehangolására Szent Ágostonhoz köthető, és évszázadokkal később, egészen Occamig, a skolasztika pontosan ezt a kérdéskört járja körbe, ennek variációival kísérletezik. Pieper könyvének jelentősége Polányi szempontjából ezen a ponton ragadható meg, mert ekkor sikerült az antik gondolkodást lezáró Szent Ágostontól hidat találnia a skolasztika évszázadain keresztül addig a törésig, amikor is felborul hit és ész egyensúlya, s a Szent Ágostonnál megállapított pozíciók helyet cserélnek. A hit többé már nem a tudás ész működése elől elzárt forrása. Hit és ész elválnak egymástól, a hit személyessé válik és kívül kerül a racionális mérlegelés körén, vagyis azon kérdéseknek a körén, amelyekkel kapcsolatban elvárható a racionális bizonyíthatóság. Polányi, aki a 20. század közepén-második felében saját törekvéseinek előképét látja a keresztény racionalista ágostoni gondolkodásban, a történetmondásnak ezen a pontján nem fogalmaz egyértelműen. A reneszánsz számos tekintetben szekularizált világával és annak földrajzi elterjedésével kapcsolatban mintha nem zárná ki egy az antik vallási közömbösséget mutató világ létrejöttét. Mintha a szekularizáció elcsendesíthetné a vallási buzgalmat és viszálykodást, mintha lett volna egy történelmi pillanat, amikor ennek a lehetősége fennállt volna, aztán a 12

13 dolgok mégis másként alakultak. Csakhogy a Hit és ész végén ismét előkerül ez a kérdés, és Polányi itt már egyértelműen fogalmaz. Anélkül, hogy részletesen tárgyalnánk Polányi episztemológiáját, ki kell emelni, hogy az új megismeréséről, a felfedezés aktusáról, valamint az evolúciós lépcsőkről adott elemzéséből következően a felfedezés érzelmi-indulati-mentális szerkezete analógiát mutat az Istenéhez közeledő keresztény hívő szellemi helyzetével. Polányi mindkettőt megismerésnek tekinti. Felismeri, hogy a rétegezett univerzumban az ember helyzete zavarba ejtően hasonló módon írható le, mint amiként a teológia az ember bűnös természetéről nyilatkozik: [A]z emberben ( ) létrehozták az evolúció lépcsői K. Sz. a megrögzött hajlandóságot a gonosztettekre. Szükségképpen ilyen egy morálisan felelős lény állapota, amely olyan bestialitásra tapad, ami nélkül képességeit ki sem tudná fejteni. (Polányi 1992: 176) Mind az ember ekként vázolt sorsa, a sajátos emberkép, mind pedig a felfedezésről adott leírása, amely Szent Pál tanításával rokon, arról tanúskodik, hogy a szekularizált posztkeresztény világ lakóját nem ereszti a keresztény örökség. Még a vallási tanításokkal szemben racionális alapokon nyugvónak hitt tudomány egyik nehezen megközelíthető, ám annál inkább fontos mozzanatában, a felfedezés aktusában is kimutatható a racionálisan megalapozhatatlan elköteleződés és alárendelődés a még ismeretlennel kapcsolatban, s mindezt Polányi Pál apostol tanításához kapcsolja hozzá: A felfedezőnek ( ) éjt nappallá téve kell fáradoznia. Mert bár a fáradozás még nem jelent felfedezést, nincs felfedezés megfeszített, elmélyült, odaadó munka nélkül. Íme a hit, a cselekedetek és a kegyelem páli formulájának egy paradigmája. A felfedező abban a hitben dolgozik, hogy fáradozásai felkészítik szellemét az igazság befogadására olyan forrásokból, amelyek felett nincs hatalma. Ezért szememben Pál apostol formulája a tudományos felfedezés egyetlen helyes felfogása. (Polányi 1992: 177) A keresztény örökséghez való kapcsolódás tehát nem a vallási gyülekezetekhez való tartozás függvénye, hívő és hitetlen egyaránt részese. A szekuláris nyugati társadalom továbbra is keresztény alapokon nyugszik, s éppen ez zárja el az utat az antikvitás vallási közömbösséggel jellemezhető szellemi világának feltámasztása előtt. Kétség sem férhet hozzá, nincs visszaút. Jézus Bibliában elmesélt kereszthalálára utalva írja Polányi, hogy [e]z az akár történelmi, akár mitikus esemény törte szét a görög racionalizmus kereteit, helyezte az ember reményeit és kötelességeit örök időkre messze a görög filozófia horizontján túlra. (Polányi ) És ez az a pont, ahol Nietzsche és Polányi gondolkodása homlokegyenest más irányt vesz dacára azon témák együttesének, amelyek esetében a két gondoló problémalátása nagyon is hasonló (nyelvkritikai fejtegetések a nyelvben kódolt univerzum-elmélet, a test, illetve a test gyengeségének jelentősége a megismerésben a testi járulékos elemek episztemológiai funkciója stb.) Az ember mint a gondolkodás alanya és tárgya más-más, fabulaként előadott kozmikus történet szereplőjévé válik. Nietzsche az 1873-ban született A nem-morálisan fölfogott igazságról és hazugságról című, hagyatékból előkerült írását az ember kozmikus helyzetének és lehetőségeinek ecsetelésével kezdi: A számtalan villódzó naprendszerbe szétporciózott Világmindenség egyik félreeső szegletében volt egyszer egy égitest, amelyen bizonyos okos állatok kitalálták a megismerést. Ez volt a legelbizakodottabb és leghazugabb pillanata a»világtörténelemnek«: de éppenséggel nem volt több egy pillanatnál. A természet néhány lélegzetvétele után megdermedt a bolygó, s az okos állatok egytől-egyig elpusztultak. Így szólhatna valamely mese, de kitalálója még ezzel a fabulával sem illusztrálhatná kellőképpen, milyen szánalmasnak, 13

14 árnyékszerűnek és tűnékenynek, mennyire céltalannak és nem szükségszerűnek mutatkozik a természet egészén belül az emberi intellektus. Örökkévalóságokon át nem létezett, és semmi sem fog történni, ha ismét szertefoszlik. Ezen intellektusnak ugyanis semmiféle olyan missziója nincs, amely az emberéleten túlmutatna. (Nietzsche 1992: 3) Polányi emberképe egészen más történetet implikál: [A]rra ösztönöznek bennünket elszántan és ismételten, hogy vessünk el minden szentimentális egoizmust és nézzük magunkat objektíven az idő és a tér valódi perspektívájában. Mit is jelent ez pontosan? Egy»egész estét betöltő«filmben, amely híven idézné fel az univerzum egész történetét, egyetlen másodperc mutatná be az emberi lények fejlődését az ősember első próbálkozásaitól a huszadik századi teljesítményekig. ( ) Mondani sem kell, hogy nincs az az ember a tudósokat is beleértve, aki így szemlélné az univerzumot, bármennyit papol is az»objektivitásról«. S ebben nincs is semmi meglepő. mert mint emberi lények óhatatlanul egy önmagunkban levő centrumból nézzük a világegyetemet, s egy olyan nyelven beszélünk róla, amelyet az emberi érintkezés véletlenei alakítottak ki. Minden rigorózus igyekezet arra, hogy iktassuk ki világképünkből emberi nézőpontunkat, csak képtelenséghez vezethet. (Polányi 1994 I. : 19) A fontos tudománytörténeti példa, a kopernikuszi forradalom esetében is az új, ez esetben a szoláris nézőpontba való belehelyezkedés egy nagyobb intellektuális kielégülést nyújtó nézőpont választását jelenti. A nagyobb mértékű objektivitás pontosan a nagyobb mértékű intellektuális kielégülésből következik. Az érzékek durvább antropocentrizmusát (Ptolemaiosz) felváltja az értelem nagyratörőbb antropocentrizmusa. (vö. Polányi 1994 I. : 21) Nem tudjuk meghaladni sajátosan emberi nézőpontunkat. A Nietzsche által elmondott történet egyik tanulságaként a sajátosan emberi nézőpont meghaladásának kívánalmára mutathatunk rá, míg Polányi kozmikus története vállaltan befogadja az antropocentrikus nézőpontú világlátást. Itt azonban korántsem csak egy többihez képest kitüntetett létező nézőpontjáról van szó. Az anthroposz itt nem az embert jelenti, mivel ezen a kategórián belül sem tekinthető semlegesnek, hiszen magatartása, mint azt felmutattuk, értékválasztások sorát tükrözi. Nem más, mint a keresztény örökséget büszkén vállaló vagy tudtán kívül teherként cipelő nyugati ember. Polányi filozófiájában a sokféle nagyon is emberi nézőpontok sorából kiemelkedik a modern nyugati ember világlátása. Ezt nem is rejti véka alá, hiszen kendőzetlenül ír a primitív népekkel szembeni felsőbbrendűségéről (vö. Polányi 1992: ), de hierarchikus viszonyt lát a judaizmus által konstituált szellemi világ tekintetében is. Ebből kiindulva érthető meg a zsidó szokások szerint nevelt Polányi asszimilációs álláspontja, amely szerint a kereszténységhez való asszimiláció az univerzális célokhoz való kapcsolódás, az emberiség nagy ügyeiben való részvétel lehetőségeit teremti meg az egymáshoz asszimilálódó nemzetek egységesülő Európájában. (Polanyi 1943: 45) Az egységes Európa víziója a nagy háború tapasztalatából levont következtetés. Az asszimilációs álláspont optimizmusa pedig a 19. századi polgári világ értékuniverzumának helyreállíthatóságába vetett hitét tükrözi. Egy olyan világét, amelybe Polányi 1891-ben beleszületett, s amelynek közegében gyermekként, majd ifjú felnőttként meghatározó élményeit szerezte, s amelybe később, hosszú élete során mindvégig visszavágyódott. 14

15 Irodalom NIETZSCHE, Friedrich: A nem-morálisan fölfogott igazságról és hazugságról. Ford. Tatár Sándor. In: Athenaeum I. kötet 3. füzet p NIETZSCHE, Friedrich: Túl jón és rosszon. Ford. Tatár György. Bp. : IKON Kiadó, POLANYI, Michael: Personal Knowledge. London : Routledge & Kegan Paul, POLANYI, Michael: Jewish Problems. In: The Political Quarterly, január március, 14. évf. p POLÁNYI Mihály: A következetlenség veszélyei. Ford Ujlaki Gabriella. In: Polányi Mihály filozófiai írásai I. Szerk. NAGY Endre, UJLAKI Gabriella. Bp. : Atlantisz Könyvkiadó, 1992, p POLÁNYI Mihály: Túl a nihilizmuson. Ford. Beck László. In: Polányi Mihály filozófiai írásai I. Szerk. NAGY Endre, UJLAKI Gabriella. Bp. : Atlantisz Könyvkiadó, 1992, p POLÁNYI Mihály: Történelem és remény. Korunk analízise. Ford. Lapos Ágnes. In: Polányi Mihály filozófiai írásai I. Szerk. NAGY Endre, UJLAKI Gabriella. Bp. : Atlantisz Könyvkiadó, 1992, p POLÁNYI Mihály: Hit és ész. Ford. Nyírő Zsuzsanna. In: Polányi Mihály filozófiai írásai I. Szerk. NAGY Endre, UJLAKI Gabriella. Bp. : Atlantisz Könyvkiadó, 1992, p POLÁNYI Mihály: A mítoszok igazsága. Ford. Orthmayr Imre. In: Polányi Mihály filozófiai írásai I. Szerk. NAGY Endre, UJLAKI Gabriella. Bp. : Atlantisz Könyvkiadó, 1992, p POLÁNYI Mihály: Személyes tudás I II. Bp. : Atlantisz Könyvkiadó, POLÁNYI Mihály: Az ember tudománya. Ford. Beck András. In: Uő.: Tudomány és ember. Három tanulmány. Bp. : Argumentum Kiadó Polányi Mihály Szabadelvű Filozófiai Társaság, 1997, p POLÁNYI Mihály: A hallgatólagos dimenzió. Ford. Bánki Dezső. In: Uő.: Tudomány és ember. Három tanulmány. Bp. : Argumentum Kiadó Polányi Mihály Szabadelvű Filozófiai Társaság, 1997, p POLÁNYI Mihály: Tudomány és ember. Ford. N. Tóth Zsuzsa. In: Polanyiana, évf sz. p PROSCH, Harry: Michael Polanyi. A critical exposition. Albany : State University of New York Press, TATÁR György: A vallásról: Magyarázó megjegyzések a 3. részhez. In: NIETZSCHE, Friedrich: Túl jón és rosszon. Ford. Tatár György. Bp. : IKON Kiadó, 1995, p. 52. TATÁR Sándor: A fordító reflexiói. In: Athenaeum I. kötet 3. füzet p

16 VISZTENVELT Andrea Eszterházy Károly Főiskola Neveléstudományi Doktori Iskola Felnőttoktatás a hátrányos helyzetű álláskeresők körében A hátrányos helyzet felszámolására, a munkaerő- piaci esélyek javítására az Európai Unióhoz való csatlakozásunk óta számos lehetőség áll rendelkezésre az önkormányzatok, civil szervezetek működésén keresztül. Munkánk célja annak bemutatása, hogy a leghátrányosabb helyzetű térségek egyikében élő álláskeresők mennyiben tudnak élni az Európai Unió által finanszírozott felnőttképzési lehetőségekkel. A tanulmány az elméleti áttekintés után egy empirikus kutatásra alapozva azt vizsgálja, hogy Szendrő településen, a pályázati forrásokból finanszírozott felnőttképzési rendszer milyen hatékonysággal működik, melyek azok a tényezők, amelyek a felnőttképzésbe való belépést, a bizonyítvány megszerzését támogatják, s mely tényezők megjelenése vetítheti elő a képzési programból való lemorzsolódást. Hátrányos helyzet A hátrányos helyzet soha nem volt egzakt módon, tudományosan meghatározott fogalom, sokkal inkább egy gyűjtőfogalom. Ennek a minősítő kategóriának a határai az általánosan elfogadott ismérvek hiánya miatt elmosódottak, és ez lehetővé teszi szemlélettől függő alkalmazásukat. A hátrányos helyzet fogalmát többen, többféle módon határozták meg az elmúlt évtizedekben, és a kutatók más-más központi mozzanatra helyezték a hangsúlyt. Pásztor (1966) relatív kategóriának tartja, míg Kozma (1975) az egyenlőtlenségre, a mobilitásra helyezi a hangsúlyt. Koltai (2007) a negatív megkülönböztetést, mint a hátrányos helyzet következményét közli. A hátrányos helyzet fogalmának tartalma általában attól függ, hogy használata milyen kontextusban merül fel. A megközelítés módja leggyakrabban gazdaság-, illetve társadalompolitikai aspektusú. A két ágazat összefüggései következtében a hátrányos helyzetnek egymásra épülő, egymásból következő tételei vannak. A magyar szakirodalomban a szerzők egymástól eltérő csoportokat jelölnek meg a munkaerő-piac szempontjából hátrányos helyzetűnek. Őry (2005) az alacsony végzettségűeket, a bevándorlókat (menekülteket), a megváltozott munkaképességűeket (fogyatékossággal élő embereket), valamint a cigányságot tartja ehhez a gyűjtőfogalomhoz tartozónak. Halmos (2005) a pályakezdőket, az idősebbeket, a tartós munkanélkülieket, a nőket, a roma népességet és az egészségkárosodottakat sorolja ide. Cserné (2006) munkatársaival munkaerő-piaci aspektusból hátrányos helyzetűnek írja le az alacsony iskolázottságúakat, a tartós munkanélkülieket, a megváltozott munkaképességűeket, a gyermekgondozási ellátásban részesülőket, a 45 év felettieket és a korkedvezményes nyugdíjasokat. A foglalkoztatáspolitika aspektusából a fentieket röviden úgy lehet összefoglalni, hogy hátrányos helyzetűek azok, akiknek munkaerő-piaci esélyei az átlagnál alacsonyabbak. 16

17 Kenderfi (2012) szerint a hátrányos helyzetben a szociális tartalom hangsúlyos, itt a társadalmi érvényesülés áll célként a középpontban. Ennek megállapítása a társadalmi státus vizsgálatával történik, melynek során azt kérdezhetjük, hogy milyen körülmények között szocializálódik vagyis ez adja a szocializáció feltételeit. A hátrányos helyzet azzal a veszéllyel jár, hogy az egyes ember nem tudja optimálisan kifejleszteni adottságait. Ennek alapján azt mondhatjuk, hogy hátrányos helyzetű az a személy, akinek életfeltételeiből, körülményeiből következő társadalmi karrierlehetősége nem biztosított. Felnőttkori tanulás A felnőttképzésről szóló évi LXXVII. törvény az állam az Alaptörvényben biztosított művelődéshez való alapvető emberi joggal összhangban kifejezi azon akaratát, hogy a közoktatási rendszer, az iskolai rendszerű szakképzés és a felsőoktatás eredményeire alapozva a felnőttek, amikor változó élethelyzetük azt szükségessé teszi vagy érdeklődésük miatt tanulni van kedvük, azt megtehessék. A felnőttek tanulása nagymértékben eltér a gyermekek, fiatalok tanulásától. A felnőtt ember úgy kapcsolódik be a tanulás folyamatába, hogy élettapasztalatokkal, korábbi tanulmányaiból és más forrásokból származó valamilyen szintű általános műveltséggel és szakmai tudással rendelkezik, amelyekkel a tanításnak és tanulásnak számolnia kell (vö. Simándi- Oszlánczi 2012). A felnőttek emlékező képessége átstrukturálódott, problémamegoldó képessége kialakult, bizonyos viselkedési sémák mélyen rögzültek. A tanulás fő mozgatója az interperszonális energia, nem pedig a gyermekeknél nélkülözhetetlen külső irányítás (jutalmazás, büntetés). Időbeosztásában rugalmasan kell alkalmazkodni egyéb, a felnőtt szerepből fakadó kötelezettségeihez (szülő, dolgozó, házastárs, háztartás fenntartó, stb.). Csoma Gyula (2005) a felnőttek tanulási motívumainak három típusát különíti el: az egzisztenciális, az érdeklődési és a presztízsmotívumokat. Az egzisztenciális motívumoknak munkával kapcsolatos vonatkozásait hangsúlyozza, melyek akkor ösztönzik a felnőttet tanulásra, ha munkahelyén előbbre szeretne lépni, vagy meg szeretné tartani jelenlegi pozícióját. Akkor is egzisztenciális motívumokról beszélünk, ha a tanulás hajtóereje a munkaerőpiacra való bekerülés, egy állás, egy jó munkahely megszerzése. Az érdeklődésre alapozott motívumok alapján elkezdett tanulásnál egy probléma megoldásához a felnőtt a tanulástól várja a segítséget. Akkor is ezekről a motívumokról beszélünk, ha azért kezd az egyén tanulásba, mert a tananyag kifejezetten érdekli. A presztízs motívumok közvetlen környezetünkből fakadnak. Ilyen jellegű motiváció akkor lép fel, ha közvetlenebb vagy tágabb környezetünkben a tanulás tekintélyt adó tevékenységnek számít. Az idetartozó motívumokat a család, a baráti kör vagy a munkahely élteti, alakítja. Csoma Gyula felhívja a figyelmet arra, hogy egy tanulási folyamatban ideális esetben valamennyi motívum szerepet játszik. 17

18 A vizsgálat körülményei Szendrő város BAZ megyében, az Edelényi Kistérségben helyezkedik el. A város lakosainak száma 4119 fő, ebből 83 százalék magyar, 17 százalék cigány nemzetiségűnek vallja magát. A felnőtt lakosság létszáma 3150 fő, ebből 1625 fő nő, 1525 fő férfi. A népesség korcsoport szerinti megoszlása: 60 évnél idősebb 22 százalék, 14 évnél fiatalabb 18, 9 százalék. A munkaképes korú népesség létszáma 2633 fő, ezzel szemben a regisztrált álláskeresők száma 456 fő, mely közel 18%-os relatív mutatót eredményez. Szendrő városában jelenleg 2 képzési- foglalkoztatási projekt valósul meg, melyek célja a hátrányos helyzetű álláskeresők támogatása. A város életében a legsúlyosabb problémát a munkanélküliség jelenti. A helyi vállalkozások egysíkúak, tőkeszegények és nem a piaci szükségletekre épülnek. Nehezíti a város helyzetét a szakképzettség hiánya, amely nagy munkanélküliséget generál. Alacsony a minőségi munkahelyek száma, amely a magasabban kvalifikált fiatalok elvándorlását eredményezi. Többségben vannak a betanított munkára, szakmunkára és nem az innovatív, a hozzáadott értékekre alapozott munkahelyek. A 2013 szeptemberében lezajlott kérdőíves vizsgálatban 62 olyan hátrányos helyzetű személyt kérdeztem (a teljes minta 65 fő) a felnőttképzéssel, tanulási motivációkkal kapcsolatban, akik jelenleg képzési projektben (erdészeti szakmunkás, zöldségtermesztő, adatrögzítő és gyermek- és ifjúsági felügyelő) vesznek részt. A vizsgálat célja volt, hogy bemutassa a felnőttképzésben résztvevők motivációit, az egyes kiegészítő szolgáltatásokkal kapcsolatban információt szerezzen azok hatékonyságával kapcsolatban, valamint visszajelzéseket adjon a munkaerő- piaci programok tevékenységeinek, szolgáltatásainak relevanciáját illetően. A vizsgálati minta A vizsgálatban 40 nő és 22 férfi vett részt. A minta legnagyobb része a éves korcsoporthoz tartozik, 15 fő szerepelt a éves korcsoportban, 13 fő a éves korcsoportban, és mindössze 8 fő tartozik az 50 éven felüliek kategóriájába. A mintában mindenkinek van általános iskolai végzettsége, hiszen a képzések erre az iskolázottsági szintre épülnek. 24 főnek ez a végzettség a legmagasabb végzettsége, 15 személy rendelkezik valamilyen szakmával (többen, összesen 8 fő rendelkezik több szakmai végzettséggel is), melyet szakmunkásképző iskolában tanult, és 6 főnek van szakiskolai bizonyítványa. Viszonylag magas, 27% azok aránya, akik rendelkeznek érettségi bizonyítvánnyal. A minta legnagyobb része, 45 fő jelenleg regisztrált álláskeresőként vesz részt a képzési programban, 8 fő részesül gyermekek, vagy saját családjában lévő beteg gondozott után járó ellátásban, míg 9 fő foglalkoztatott. Az 53 álláskereső, vagy inaktív személy közül 11 fő az, aki egy évnél rövidebb ideje munkanélküli. 16 fő több, mint 12 hónapja, valamint ugyanennyien, 16- an több, mint két éve nem tudnak elhelyezkedni. 10 fő több, mint három éve kénytelen távol maradni a legális foglalkoztatástól. 18

19 Az egy háztartásban élő személyek számával kapcsolatban elmondható, hogy a 62 személy közül a legtöbben, 40 fő a 3-5 fős családot jelölte meg, míg 10 személy és ennél kisebb, és 12 személy ennél nagyobb, azaz 6 főnél nagyobb létszámú háztartásban él. Összesen 28 személy rendelkezik a háztartásában 18 év alatti gyermekkel, akiknek a száma 1 és 6 fő között mozog, leginkább jellemző az 1-2 gyermekes családok gyakorisága. Eredmények A vizsgálatból a megkérdezettek munkavállalással, képzéssel kapcsolatos válaszait emelem ki. A megkérdezettek képzésen való motivációjáról elmondható, hogy a minta 27%-a, 17 fő valamilyen szakképzettséget szeretne szerezni, míg a résztvevők 24%- a, (15 fő) kizárólag a képzési támogatás (kb Ft/hó), miatt vesz részt a programban. 36 személyre igaz, hogy mások mellett a tanulás is érdekelte, ezért jelentkezett a képzésre, míg 5 személy az új lehetőséget, mint pozitívumot említette a tanulási motiváció forrásaként. 1. sz. ábra. A képzésben való részvétel oka. n= 73 Elmondható tehát, hogy a válaszok alapján a tanulás, illetve az első szakképesítés megszerzésének igénye kiemelkedik, ugyanakkor jelentős azoknak a résztvevőknek a száma is, akik kizárólag a képzési támogatás miatt vállalták a felnőttképzési szerződésben rögzített kötelezettségeiket. A kérdőív néhány kérdése a tanulási folyamattal kapcsolatban azt vizsgálta, hogy mennyire nehéz, vagy könnyű a résztvevőknek felnőttként a tanulás (vö. Simándi- Tengely 2012). A válaszadók pontosan fele- fele arányban választották a könnyen, illetve a nehezen választ. A nagyon nehezen kategóriát egyetlen személy sem jelölte meg. A felnőttkori tanulás nehézségei mellett a csoportban való helytállás, valamint a projekt egyéb elemeinek való megfelelés is nehezítheti a résztvevők helyzetét, illetve a tanulással kapcsolatos egyéb körülmények (család és tanulás összehangolása, időgazdálkodás, szerepek a családban) is gátolják a zökkenőktől mentes, sikeres tanulási folyamat realizálását. A megkérdezett csoport nagy részének, 47 főnek nem voltak a korábbiakban a tanulással problémái. Az a 15 fő pedig, akik jelezték a tanulási gondokat legnagyobb részben az időbeosztással (10 fő), valamint a tananyag nehézségével (5 fő) magyarázta a problémákat. 19

20 A jelenlegi képzések erősségeinek a válaszadók 44%-a az ismeretek gyakorlati használhatóságát jelölte meg, míg 37% szerint a tanárok segítőkészsége, hozzáállása az, ami a képzést erősíti. További 14% szerint a képzés tartalma, és mindössze 5% szerint a tanítási módszerek jelentik a képzési program erősségét. Ezeknek a válaszoknak a vizsgálata során figyelemmel kell lennünk a tényre, hogy a képzések 60-70%- ban gyakorlati képzések, azaz az elsajátítandó szakmai ismeret nagyobb része a gyakorlatban válik elsajátíthatóvá. A képzésből való lemorzsolódással összefüggésben az alábbi eredményeket kaptam. (2.sz. ábra) 2. sz. ábra. A lemorzsolódás lehetséges okai a megkérdezettek szerint n=94 A költözés szerepel legmagasabb arányban a válaszok között, ezt 33 fő jelölte meg, mint a képzésből való kilépés lehetséges okát. Ezt követi 30 jelöléssel a munkavállalás lehetősége, mely azonban nem tér ki arra, hogy legális munkavállalásról, vagy a feketegazdaságban való időszakos munkalehetőségre gondolt-e a válaszadó. A családi okokat (pl. gyermekszületés) és a negatív képzési élményeket közel azonos arányban jelölték meg a válaszadók. A tanulással, a képzés folyamán tapasztalt negatív élménnyel összefüggésben csupán 11 válaszadó gondolta azt, hogy emiatt morzsolódna le a programból. Az összes többi válasz (83 jelölés) valamilyen külső okot jelöl az esetleges lemorzsolódással kapcsolatban. A megkérdezett minta alapján az egyes tényezők alakulása a sikeres elhelyezkedésben az alábbiak szerint alakul. (3.sz. ábra) 3. sz. ábra: Az elhelyezkedéshez szükséges tényezők a megkérdezettek válaszai alapján n=