Börtönbıl a munkaerıpiacra A börtönviselt emberek munkaerı-piaci (re)integrációja

Átírás

1 Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kar Börtönbıl a munkaerıpiacra A börtönviselt emberek munkaerı-piaci (re)integrációja Készítette: Kaczvinszki Gábor Humánmenedzsment szakértı szak Posztgraduális Konzulens: Dr. Dabasi Halász Zsuzsanna Egyetemi adjunktus Miskolc, 2011.

2 Tartalomjegyzék BEVEZETÉS 1 I. A büntetés végrehajtás szerepe a modern gazdaságokban, munkaerı-piaci attitődök a büntetés végrehajtással kapcsolatban 3 I.1. Fenyítıházak szemlélete, funkciója; magyar börtönviszonyok 4 I.2. A pártfogás és a rehabilitáció eszméjének megjelenése, kialakulása 6 I.3. Az elítéltek számának alakulása 1990 és 2009 között 10 I.4. Az elítéltek nemek szerinti megoszlása 1990 és 2009 között 11 I.5. Az elítéltek korcsoportok szerinti megoszlása 1990 és 2009 között 12 I.6. A fogvatartottak számának alakulása 1990 és 2009 között 14 I.7. A fogvatartottak nemek szerinti megoszlása 1990 és 2009 között 15 II. Büntetés végrehajtási Intézetek szerepe a munkaerı-piaci (re)integrációban 17 II.1. Munka- és képzés lehetıségek a miskolci Fazekas utcai Bv. intézetben 17 II.2. A magyar BV intézetekben mőködı foglalkoztató gazdasági társaságok 26 II.3. A fogvatartottak foglalkoztatásának szokásai a világban 33

3 II.4. Képzések és azok lehetıségei valamint akadályai a büntetés-végrehajtási intézetekben 38 II.4.1 Fogvatartotti képzések nehézségei: szervezés, motiváció, tanulás 38 II.4.2. A fogvatartottak (re)integrációját segítı egyéb tréningek 47 II.5. Képzések a világ egyéb Bv. Intézeteiben 54 III. (Re)integrációban résztvevı egyéb intézetek, szervezetek 57 III.1. Munkaügyi központ (TÁMOP ) 57 III.2. Váltó-Sáv Alapítvány 60 III.3. Pártfogói Felügyelıi Szolgálat 63 IV. Eredmény- és hatáselemzés a munkaerı-piaci reintegrációt célzó programokról 69 ÖSSZEGZÉS 74 FELHASZNÁLT IRODALOM 77

4 BEVEZETÉS Amikor elıször említem a szakdolgozatom témáját, mindenki megdöbben és értetlenül kérdezi: miért? Honnan az ötlet? Kétségtelen, egyik tanszék honlapján sincs fent ez a téma. Az ötlet több motívumból eredeztethetı. Egyrészt reggelente munkába menet az utam a miskolci Fazekas utcai Büntetés Végrehajtási Intézet elıtt visz el és gyakran látom, hogy egy-egy ır felügyeletével egy rab sepreget a kapuk elıtt. A másik motívum egy film: A remény rabjai. Ebben a filmben több jelenetben is dolgoznak a rabok és különbözı munkát végeznek (növénytermesztés, takarítás, konyhai munka, épület felújítási munka). Majd a szabadulás után a korábbi elítélt egy boltba kerül kisegítıként. Itt hangzik el egy mondat, amit szeretnék szó szerint idézni, de a vulgaritása miatt elıre elnézést kell kérnem. A korábbi elítélt kisegítıként dolgozik a boltban és egy zsúfolt idıszakban int a fınökének, aki ezt észreveszi és magához hívja. - Mit akar? - Fınök ki szeretnék menni, lehet? - Nem kell mindig engedélyt kérnie, ha ki akar menni. A korábbi rab elindul a mellékhelyiség felé és közben arra gondol: az elmúlt negyven évben hugyozni sem mehettem ki engedély nélkül, lehet anélkül már nem is menne Ez az a jelenet, amely után felmerültek bennem a kérdések: Vajon milyen hatással van a börtönben végzett munka a fogvatartottak további életére? Mennyiben hasonlítanak a büntetés-végrehajtási intézet által biztosított munka körülmények a kinti világ körülményeihez? Egyáltalán hogy találnak munkát az elítéltek? Van-e aki segít nekik ebben? A BV intézetnek van-e egyáltalán ilyen funkciója? Segítenek-e ott a fogvatartottaknak felkészülni a való világ kihívásaira? Nem sokat tudtam errıl. Ekkor tulajdonképpen már eldöntöttem, hogy én ennek a témának utána járok. Aztán néhány hónappal az elhatározás után a következıket olvastam a boon.hu oldalon egy témába vágó cikk bevezetéseként: Lapunk levelezıfórumán,

5 az Agórán felmerült: a börtönökben fogva tartottakat is dolgoztatni kellene. Ezzel kapcsolatban Szalai Tímea, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának sajtóiroda-vezetıje elmondta: a jogerısen szabadságvesztésre ítélteknek kötelezı munkavégzés van elıírva, ami alól csak akkor mentesülhetnek, ha azt egészségi állapotuk nem teszi lehetıvé. 1 Dolgozatom elsı fejezetében a büntetés-végrehajtás szerepét vizsgálom a modern gazdaságokban, illetve a munkaerıpiaci attitődöket a büntetés végrehajtással kapcsolatban. Ez a rész elsısorban a szakirodalomra, az ezzel kapcsolatos statisztikákra épül, mintegy bevezetıjeként a témának. A második részben a fogvatartottak képzési és foglalkoztatási lehetıségeit vizsgálom a Büntetés-végrehajtási intézetek (Bv. intézet) falain belül. Ez egyaránt tartalmaz primer és szekunder forrásokat. Ellátogattam a miskolci fazekas utcai Büntetés-végrehajtási Intézetbe, ahol egy felügyelı segítségével betekintést nyerhetünk a helyi viszonyokba, körülményekbe, lehetıségekbe. Ezután szakirodalom alapján megvizsgálom a magyar börtönökben mőködı foglalkoztatási funkcióval létrehozott gazdasági társaságokat, majd véleményezem az általuk kínált lehetıségeket munkaerıpiaci szempontból. A továbbiakban megvizsgálom a Bv. intézetekben nyújtott képzéseket, azok lehetıségeit, nehézségeit. A harmadik részben bemutatok pár olyan intézményt, amelyeknek van olyan funkciója, hogy a fogvatartottaknak segítsenek a szabadulás utáni életbe való beilleszkedésbe. Ez a fejezet tisztán irodalmi feldolgozás. Az utolsó fejezet a visszacsatolás vagy hatáselemzés fejezete. Ismét egy interjú áll a középpontjába, amelyben egy egy évvel ezelıtt szabadult fogvatartott mondja el saját tapasztalatait a szabadulás utáni életrıl. Ennek az interjúnak köszönhetıen szinte mérhetıvé válik, hogy a dolgozatomban ismertetett munka mennyire hatékony és mennyire segíti elı a börtönviselt emberek munkaerıpiaci reintegrációját

6 I. A büntetés-végrehajtás szerepe a modern gazdaságokban, munkaerıpiaci attitődök a büntetés végrehajtással kapcsolatban Megítélésem szerint, a téma kifejtéséhez szervesen hozzátartozik a magyarországi büntetés végrehajtás történeti múltjának és jelenének kritikai ismertetése. Dolgozatom ezen fejezetében arra szeretnék rámutatni hogy a mai helyzetet mennyiben magyarázzák történeti, jogszabályi gazdasági kérdések. A vizsgálat módszere alapvetıen szekunder, irodalom feldolgozás azzal a törekvéssel, hogy a mindenkori véleményemet megfogalmazom. A magyar büntetés-végrehajtás története több, mint 150 éves. A XIX. század elejétıl Európa szerte a szabadságvesztés az uralkodó büntetési forma. A nyugat-európai országok hozzánk képest gazdag elızménnyel rendelkeztek a börtönbüntetések területén. Magyarországon az elmaradottságból kifolyólag csak a XIX. század utolsó harmadában hoztak létre az egész országra kiterjedı börtönhálózatot, aminek a nyugat-európai börtönök szolgáltak mintául. Ez az új típusú büntetési forma, a hosszú idejő elzárás. Nagy számú alkalmazása hívta fel elıször a figyelmet a rehabilitáció intézményének szükségességére. A szabadságvesztés szóval illetett büntetésnem hazánkban elıször a magyar törvények győjteményében, a Corpus Juris Hungariciben, az évi 12. Törvénycikkben jelent meg. A XIX. század közepéig a vármegyék és a pallosjoggal bíró uradalmak tömlöcei voltak a büntetés végrehajtás színhelyei. A fejlett börtönhálózatot a régi hagyománnyal rendelkezı egyházi büntetés, a távoli gyarmatok rabkolóniái és a fenyítı- és dologházak mintája alapján hozták létre.

7 I.1. Fenyítıházak szemlélete, funkciója; magyar börtönviszonyok Ez a rendészet és a büntetés-végrehajtás határvidékén kiformálódó intézmény korábban nem ismert vagy legfeljebb ötlet szintjén megfogalmazott princípiumokat épített be a szegénygondozásba, hogy azután transzformálva továbbítsa azokat a büntetés-végrehajtásnak. A fenyítıházak felállításával a hatóságok a kriminálisok nagy tömbjérıl kisebb-nagyobb sikerrel megkísérelték leválasztani a csekélyebb súlyú bőnelkövetık, a deviánsnak tőnı magatartást tanúsítók valamint a szegények rétegeit. 2 Jellegzetes bizonyítéka annak, hogy eredetileg a fenyítıházak nem szoros értelemben vett büntetés-végrehajtási intézetként születtek meg (még ha a kiskriminálisok okán volt is némi büntetı karakterük), a lakókról készített felsorolásszerő összefoglaló. A Münchenben, 1682-ben életre hívott fenyítıház alapító rendelete szerint az intézetnek feladata volt befogadni az öntelt lakájokat, rossz házasfeleket, szentségtelen szolgálókat, hanyag és indolens kézmőves fickókat, haszontalan inasokat, büntetendı iskolás fiúkat, a neveletlen, engedetlen gyermekeket, pimasz és könnyelmő embereket, rossz és lassú szobainasokat és építészsegédeket, mindazokat, akik különben nem jót cselekedtek és azokat, akik magukat koldulással és csavargással akarták fenntartani. Mindezeket a beutaltakat kellett az alapító célja szerint megfegyelmezni, megnevelni, s jobbulásuk után visszabocsátani a társadalomba. 3 Ez az új rendészeti-büntetı áramlat a társadalom számára hasznossá formálás, a jobbítás, a nevelés, a meggyızés, az oktatás és a lelki gondozás céljait kitızve, a társadalomba történı visszavezetés, lényegében egy korai reszocializációs gondolat körvonalait rajzolta meg. A koncepció erıteljesen hangsúlyozott vonatkozása volt a fogvatartottakkal végeztetett munka, mely egyszerre volt eszköz és cél. A fenyítıházi rezsimmel érkezett a börtön zárt világába a szervezett munkáltatás. 2 MEZEY, o. 3 MEZEY, o.

8 A társadalomba történı visszavezetés céltételezése az új mozgalom legfontosabbnak tekinthetı vezéreszméjévé a becsületes karaktert tette, mely a tömlöc korábbi, megbecstelenítı hatásával szemben óvni próbálta a fogvatartott tisztességét a társadalom elıtt. A protestáns munkaethosz képviselıi ugyan bőnnek tekintették a tétlen szegénységet, de a jobbítás, nevelés, visszatérés eszméje megakadályozta, hogy az emiatt bezártakat hagyományos értelemben vett bőnözıként kezeljék. Ezt a köztes megítélést tükrözte a házak becsületes jellege. Az Angliában is felbukkanó, de a kontinensen hódító útjára Amszterdamból induló fenyítıházi intézmény két évszázad alatt bejárta az elsısorban német nyelvő territóriumokat, elıször északon a Hanza városokban, majd dél felé haladva keresztül a német birodalmon elérte Ausztriát, s végül a 18. század utolsó évtizedeiben Magyarországon is felbukkant. 4 Az országos fenyítıház gondolata elıször 1763-ban merült fel, németalföldi minta hatására. Az elsı országos fenyítıház 1772-ben kezdte meg mőködését. Szencen létesült ez az elsı intézet, ahová azokat zárták, akik nem halálbüntetést kaptak vagy az alól kegyelmet kaptak. 5 A reformkorban a liberális gondolkodók a föld alatti bőzös vermek ellen emelték fel a hangjukat ban Eötvös József fogalmazta meg elıször, hogy a rabokkal való sikeres bánásmódhoz nem csak a büntetı társasággal kell fellépni, hanem egy olyan intézettel is, amely felkarolja elsısorban lelkipásztorok segítségével a süllyedt szerencsétlent, 1843-ban Deák Ferenc már utógondozási patronázsi javaslatot fogalmazott meg ben hatályba lépett az osztrák birodalmi büntetı törvénykönyv, mely központi büntetési nemként a szabadságvesztést jelölte meg. Megnövekedett az elítéltek létszáma, a tömlöcök befogadóképessége pedig csekély volt. A Habsburgkormányzat kénytelen volt létrehozni a fegyintézetek hálózatát. Így 1854 és 1858 között a régi várakat és egyéb középületeket fegyintézetté alakítottak át. Fegyintézet 4 MEZEY, o. 5 SEVERNYÁK VIDONYI.- oc letöltve 2011.február 11.

9 létesült Lipótváron (Nyitra megyében), Illaván (Trencsén megyében) és Munkácson (Bereg megyében). Ekkor telepítették át a Pest megyei fegyintézetet Vácra. Az elsı nıi intézetet 1858-ban adták át Márianosztrán. Az erdélyi hálózatot még 1860-ban kiegészítették a nagyenyedi és a szamosújvári fegyintézettel. A túlzott központosítás és a hozzá nem értés következtében a börtönnek kinevezett építmények többnyire alkalmatlanok voltak erre a célra. Így míg a nyugat európai intézetek a modernizálás útján haladtak, addig a magyar börtönhálózatra csak a hiábavaló költekezés volt jellemzı. A XIX. század utolsó negyedében példátlan börtönépítési program vette kezdetét. Az 1880-as években épült az állampusztai, a szegedi, a sopronkıhidai intézet. Az 1890-es években épült a Budapesti Győjtıfogház és a Budapesti Törvényszéki Fogház (Markó utca). Ezen kívül sorra épültek a kisebb intézetek az ország számos területén. Az I. világháborúig 9 országos fegyintézet, 65 törvényszéki és 315 járásbírósági fogházból állt a magyar börtönhálózat. A férıhelyek száma volt. A két világháború között azonban a perifériára szorult a börtönügy kérdése, és az anyagi támogatottsága jelentısen visszaesett. Az 1945-öt követı években a szabadságvesztéses büntetés helyett az internálás és a kényszermunka büntetés foglalta el a központi helyet. 6 kialakulása I.2. A pártfogás és a rehabilitáció eszméjének megjelenése, Az 1867-es kiegyezés során éledtek újjá az utógondozási javaslatok, elıtérbe került a rabsegélyezés eszméje. Ekkor tettek kezdeményezéseket a modern börtönrendszer kiépítésére is. Létrejött az elsı magyar büntetı törvénykönyv Csemegi-kódex néven. Ez a szabadságvesztés büntetésének öt nemét különítette el: fegyház, államfogház, börtön, fogház és elzárás. 6 SEVERNYÁK Illés VIDONYI Dániel: Fontolva haladók A börtönviseltek rhabilitációjáról.- oc letöltve 2011.február 11.

10 A magyar börtönrendszer az angol és az ír minta alapján indult fejlıdésnek. A fokozatosság elvét követték, ami azt jelenti, hogy a szabadulás elıtt álló fogvatartott körülményeit fokozatosan közelítették a szabad élet körülményeihez. A fokozatos rendszer meghonosításához új intézeteket kellett létesíteni, melynek során 1873-ban megalakul az elsı magyar rabsegélyezı egylet. Amit 1878-ban a Patronázs-tevékenység törvénybe iktatása követ, ahol állami feladatként határozták meg ezen cselekedetet,(1878 V. tcz 27 ) bár hozzá kell tenni, hogy a tevékenységben a civil szervezetek jártak élen ben megalapítják a Patronázs Egyesületek Országos Szövetségét, a civil szervezıdések összefogására, és munkájuk hatékonyabbá tétele érdekében. Ekkoriban került sor a fiatalkorú büntetés-végrehajtási intézettípusnak az amerikai mintára való megalakítására is. Jellegzetessége a fokozatosság elvének alkalmazása és az, hogy az oktatásra nagy hangsúlyt helyeztek. A két világháború között azonban a perifériára szorult a börtönügy kérdése, és a szellemi támogatottsága jelentısen visszaesett öt követı években a szabadságvesztéses büntetés helyett az internálás és a kényszermunka büntetés foglalta el a központi helyet. Fıként a politikai elítélteket sújtotta ez a büntetés. A kényszermunkára ítélteket táborokban helyezték el. Gondot okozott, hogy a régi személyzet alkalmatlannak bizonyult a tábori létesítményben élı rabok ırzésére, hiszen ez egészen más feladat volt, mint a hagyományos börtönırizet. Ebben az idıben, mint az élet minden más területén, a magyar büntetés-végrehajtás számára is a szovjet példa volt a mérvadó. A rabmunkáltatást a tervgazdálkodás rendszerébe illesztették bele, a munka célja csak fennkölt, politikai szózatokban a rehabilitáció, a gyakorlatban a rendszer az ellenségeinek megbüntetését, és termelési tevékenységet látott benne ben a börtönökben lecserélték a személyzetet, és a szakmai rátermettség helyett a politikai megbízhatóság lett a mérvadó január 1-jén lépett hatályba az a törvény, mely az addig fennálló Csemegi-kódex büntetési nemeit eltörölte és csak egyetlen szabadságvesztési büntetési formát ismert el, a börtönbüntetést.

11 1952-ben a Belügyminisztérium fennhatósága alá került a börtönügy, és a büntetıintézetek központi irányítására létrehozták a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságát. Sztálin halála után megkezdıdhetett a táborok felszámolása, az ártatlanok rehabilitálása. Ezzel az elítéltek többsége újból zárt intézetbe került. A következı években számos törvény született, mely a rehabilitáció elısegítését volt hivatott segíteni ben miniszteri rendelet született arról, hogy a letartóztatott szabadulásakor annak munkájáról gondoskodni kell tıl a bv személyzetnek pontja alapján a szabadulótól érdeklıdni kell annak terveirıl, és ellátni jótanácsokkal, a visszaesés elkerülése érdekében. Az 55/1960 kr. rendelkezik a szabadultak munkába állításáról. Konkrét feladatokat fogalmaz meg az intézetek számára az elítéltek szabadulásának elıkészítésével. Hiányzott azonban az együttmőködés a tanácsi és a rendıri szervek között ben a szabadságvesztés két nemét különböztették meg: a börtönt és a büntetésvégrehajtási munkahelyet tól a börtönügy felügyelete az igazságügyi miniszter feladata lett. A 12/1965 kormányrendelet konkrétumokat fogalmaz meg az utógondozásról: a büntetésvégrehajtási intézeteknek gondoskodni kellet a szabadultak letelepedésének támogatásáról és arról, hogy 8 napon belül jelentkezzen a tanácsnál. A rendelet legnagyobb problémája az volt, hogy nem hívott életre olyan szervezetet ami összehangolta volna az utógondozásban résztvevık munkáját. A 9/1966 rendelet lehetıvé tette az önkéntes pártfogói felügyelı kirendelését, bár feladataik és jogaik nem voltak tisztázva, így a szisztéma nem mőködött megfelelıen tól a szabadulókat a kellı idıben fel kellett készíteni a szabadulásra, a társadalomba való minél sikeresebb beilleszkedés érdekében. Összességében az állapítható meg, hogy ekkoriban még nem volt cél a komplexutógondozói háttér kiépítése, mindössze csak segítséget kívántak adni a szabadulóknak. Elıírták, hogy minden száz elítélttel egy nevelı foglalkozzon. A fı céllá az elítéltek átnevelése vált. Az elítélt ekkor a végrehajtás tárgyából a végrehajtás alanyává lépett elı. Megjelent a szabadságvesztés büntetési nemének

12 négy fokozata: szigorított börtön, börtön, szigorított büntetés-végrehajtási munkahely és a büntetés-végrehajtási munkahely. Az 1975-ös 20.tvr. egységes irányítás alatt mőködı utógondozási pártfogói rendszert hozott létre, az utógondozás-pártfogás állami összefogása a bíróságok feladata lett. A megyei bíróságok mellett hivatásos párfogói szervek létesültek. A 70-es évek elejétıl a börtönökben a személyzet generációváltása következett be. Jóval felkészültebb tiszti és tiszthelyettesi állomány lépett az elızı generáció helyére tól a szabadságvesztés büntetés három fokozatát különítették el: fegyház, börtön, fogház. Az elítélteknek egyre nagyobb lehetıséget biztosítottak a külvilággal való kapcsolattartásra. Célkitőzésé vált, hogy az elítéltet a társadalomba helyezzék vissza ben eltörölték a halálbüntetést. 7 Napjainkban alapjában véve sem könnyő munkát találni, amirıl a 12%-os munkanélküliségi ráta illetve az 55-56%-os foglalkoztatási ráta is tanúskodik. Mint az közismert a munkerıpiacon több hátrányos szereplı is jelen van. Elsıként emlegetjük ezen témakörben a nıket, a pályakezdıket, illetve az ötven év felettieket, de nyugodtan emlegethetnénk ebben a körben a börtönbıl szabadultakat is. Általános probléma velük kapcsolatban legtöbbször az alacsony képzettségük, a szakmai tapasztalat hiánya, illetve óriási hátrány az erkölcsi bizonyítványba történı bejegyzés. A bevezetı fejezetben említett cikkbıl is kiderül, hogy az átlagembernek nincsenek ismeretei a börtönben zajló életrıl, körlüményekrıl. Emiatt a nagyfokú tájékozatlanság miatt még mindenkiben az az elképzelés él, hogy a börtönökbe bőnözık kerülnek, akik letöltik a rájuk kirótt büntetést, aztán szabadulás után a korábban megszokott életmódot folytatják. Sajnos ahogy az dolgozatomból ki is fog derülni, valóban egy jelentıs rétegre ez a jellemzı. Ugyanakkor van egy szők réteg, akik valódi büntetésként élik meg a bent töltött éveket és feltett szándékuk, hogy a börtönéveket hasznosan töltsék el, munkával, képzésben való részt vétellel, hogy szabadulás után hasznos tagként tudjanak beilleszkedni a 7 SEVERNYÁK Illés VIDONYI Dániel: Fontolva haladók A börtönviseltek rhabilitációjáról.- letöltve 2011.február 11.

13 társadalomba. Sajnos az általánosítás miatt ezek az emberek az igazán hátrányosak. Több ex-rabokkal készített interjúban, esettanulmányban is olvasni olyat, hogy bár a feltételeknek megfeletek volna egy állásra jelentkezéskor, de a priusz miatt negatívan álltak hozzájuk és nem sikerült elnyerniük a pozíciót. I.3. Az elítéltek számának alakulása 1990 és 2009 között Elítéltek számának alakulása Elítéltek száma ábra Saját szerkesztés a KSH adatai alapján -letöltve: A KSH adatai szerint a rendszerváltást követı években fokozatosan emelkedett a felderített bőncselekmények száma és ennek következtében az elítéltek száma is (1.ábra). A rendszerváltás évében mindössze fı elítélt volt az országban. A következı években ezen személyek száma rohamosan emelkedni kezdett. Ez nyilvánvalóan annak köszönhetı, hogy a teljes foglalkoztatottság megszőnt a rendszerváltáskor és a kevésbé versenyképes tudással, szakismerettel rendelkezı szereplıi a munkaerı piacnak nem találtak munkát. Mintegy kényszerpályára kerülve a feketegazdaság szereplıivé váltak és sok esetben a bőnözéstıl sem riadtak vissza, hogy fennmaradásukat biztosítsák. Az 1.ábrán látható, hogy viszonylag rövid idın belül (mintegy öt év alatt) megduplázódik az elítéltek száma. Sajnos ez korántsem jelentette a csúcsot ben regisztrálták a legtöbb elítéltet, fıt.

14 1998 és 2006 között van egy nyolc éves periódus, amikor nagyon magasan, tartósan fı felett van az elítéltek száma. A KSH adataiból azt nem lehet megállapítani, hogy hány fı szerepel visszaesıként a statisztikában. Az utóbbi évek némi javulást mutattak, sikerült tartósan fı alá csökkenteni ezt a számot. Sajnos ez az adat még mindig messze áll az 1990-es évek as adatától, de több mint fıvel alacsonyabb, mint a 2002-es fıs csúcs volt. I.4. Az elítéltek nemek szerinti megoszlása 1990 és 2009 között Elítéltek nemek szerinti megoszlása között Elítéltek száma Ebbıl férfi Ebbıl nı ábra Saját szerkesztés a KSH adatai alapján -letöltve: Ami az elítéltek nemek szerinti megoszlását illeti (2.ábra) szemmel látható, hogy a férfiak jelentıs többségben vannak a nıkhöz képest ben tízszer annyi férfit ( fı) ítéltek el, mint nıt (4.032 fı). Ezek az arányok változatlanul fennállnak a 90-es évek közepéig. Az elıbb látott növekedési tendenciának megfelelıen a nemek között is megfigyelhetı az arányos növekedés. Összességében azt mondtuk 5 év alatt megduplázódott az elítéltek száma. Ez a nık esetében teljesül is, hiszen amíg ben fı volt elítélt, addig ez a szám 1995-re elérte a at. A férfiak is közel járnak a duplázáshoz. Esetükben a vizsgált idıszak kezdetén elítélt volt és 1995-re ez a szám ra emelkedett.

15 Az 1998-tól 2006-ig terjedı idıszakra jellemzı tendencia már nem olyan arányosan jelenik meg. Amíg a férfiak esetében van némi hullámzás, addig a nıi elítéltek száma fokozatosan emelkedik és 2006-ban éri el a csúcsot fıvel. A férfiaknál a 2002-es év az, amelyben a legtöbb elítéltet tartották számon fı. Ekkor már csökken a kezdeti szakaszban meglévı tízszeres arány ben már csak közel hétszer annyi elítélt férfi van, mint nı. A 2007-tıl kezdıdı periódusban mind a két nemnél tapasztalható visszaesés. Amíg ez a tendencia a férfiak esetében állandónak mondható, addig a nık itt is hullámzó teljesítményt képesek felmutatni ben és 2008-ban ott is csökkenésnek indul az elítéltek száma, azonban 2009-re közel kicsit több mint 1000 fıvel emelkedik meg ez az adat. Ekkorra azonban a kiindulási közel tízszeres különbség már a felére csökken és már csak ötször annyi férfit ítéltek el, mint nıt. I.5. Az elítéltek korcsoportok szerinti megoszlása 1990 és 2009 között Elítéltek kor szerinti megoszlása Elítéltek száma ábra Saját szerkesztés a KSH adatai alapján -letöltve: felnıttek fiatalkorúak Az elítéltek kor szerinti megoszlásának vizsgálatakor (3.ábra) megállapítható, hogy szerencsére a fiatalkorúak jóval kevesebb bőncselekményt követnek el, mint a felnıttek. Szerencsére az a tendencia sem jellemzı a fiatalkorúakra, hogy rövid idın belül duplájára emelkedett volna az elítéltek száma.

16 Sajnos az emelkedés itt is megfigyelhetı, még ha nem is olyan rohamos mértékben, mint a felnıttek esetében. A legmagasabb számokat éppen azokban az években rögzítik a statisztikák, amelyek a korábbi vizsgálatoknál is mérföldkınek bizonyultak ben amely évrıl fentebb állítottuk, hogy megduplázódik az elítéltek száma a legmagasabb a fiatalkorú elítéltek száma fı. A másik mérföldkövünk az 1998-as év, amelytıl az eddigiekben kezdıdött egy nyolc éves periódus, amikor is a 20 éves átlaghoz képest több elítélt jelenik meg a statisztikákban. Nos ebben az évben fiatalkorú került bíróság elé és kapott büntetést. Ettıl kezdve 2003-ig folyamatos csökkenés figyelhetı meg. Ekkor fiatalt ítélnek el és 2007 között egy enyhe emelkedés látható, majd beáll ez a közel körüli állapot a vizsgált idıszak utolsó három évére. Összességében elmondható, hogy sajnos a felnıttekkel azonos növekvı tendencia megállapítható a fiatalkorú bőnelkövetık esetében is, de szerencsére jóval visszafogottabb mértékben. Amíg a felnıtteknél a vizsgált 20 év alatt közel duplájára emelkedett az elítéltek száma, addig a fiatalkorúak esetén ez az adat 1/5- ével emelkedett.

17 I.6. A fogvatartottak számának alakulása 1990 és 2009 között Fogvatartottak száma Elítéltek száma ábra Saját szerkesztés a KSH adatai alapján -letöltve: Persze, az hogy valakit elítélnek, még nem jelenti automatikusan, hogy valamely büntetés-végrehajtási intézet vendégszeretetét kell élveznie. Elıfordulhat, hogy közmunkára, pénzbüntetésre vagy kényszergyógykezelésre ítélik az elkövetıt. Számomra dolgozatom témája miatt azok a személyek fontosak, akiknek valamely büntetés-végrehajtási intézményben kellett büntetést letölteniük. Ebbe beleértve az elızetes letartóztatásban és a már ítélet után lévıket is. İket nevezik a büntetés végrehajtás világában egységesen fogvatartottaknak. Ha valaki nem értette az elızı pár mondat fontosságát annak a grafikonok megmutatják a különbséget. Külsı embernek úgy tőnhet, hogy az elítélt valamint a fogvatartott az egy és ugyanaz a személy. Az 1. és a 4. ábra összevetésébıl megállapítható, hogy valójában közel sem azonos kategóriákról beszélünk. Amíg megállapíthattuk, hogy az elítéltek számában 5 éven belül jelentıs emelkedés állt be konkrétan megduplázódott a számuk, addig ugyanez nem mondható el a fogvatartottak számáról. Az emelkedı tendencia itt is megfigyelhetı re zal több fogvatartott volt, mint a rendszerváltás elsı évében. Szerencsére 1996-ig innentıl kezdve csökkenés figyelhetı meg. Amíg az elítéltek száma 1998-tól 2006-ig emelkedett, addig ez a tendencia a fogvatartottak számában már korábban elkezdıdött tól 2002-ig fokozatos

18 emelkedés jellemzı. Eddigre az 1990-es állapothoz képest közel fıvel emelkedik a fogvatartottak száma. Ekkor szerencsére 2007-ig fokozatosan javul a helyzet és egyre kevesebb embert utalnak be büntetés-végrehajtási intézménybe. Sajnos 2008-tól ismét romlott a helyzet és emelkedett a BV intézetek lakóinak a száma. A 2009-es adat szerint összesen fı élvezte valamely fegyház, fogház vagy börtön vendégszeretetét. I.7. A fogvatartottak nemek szerinti megoszlása 1990 és 2009 között Fogvatartottak nemek szerinti megoszlása Fogvatartottak száma férfi nı ábra Saját szerkesztés a KSH adatai alapján -letöltve: A fogvatartottak nemek szerinti vizsgálatakor megállapítható, hogy a rendszerváltást követı években emelkedés indult el. Mindkét nem esetében 1992 a legkritikusabb év ebben a szakaszban. Ekkor férfi és 796 nı mondhatja magát valamely Bv. intézet lakójának. A következı években csökkenés figyelhetı meg. A férfi fogvatartottak száma lecsökken az 1990-es szintre, míg ugyanez elmondható a nıkrıl is. Azonban, ahogy fentebb már láttuk 1996-tól kezdıdıen fokozatos emelkedés figyelhetı meg mind a két nem létszámát tekintve. A csúcsot 2002-ben érik el a férfiak és a nık is. Ekkor férfi és nıi fogvatartottat tartottak számon. Ez a férfiak esetében közel 50%-os emelkedést, míg a nık esetében csaknem 100%-os emelkedést jelent az 1990-es év adataihoz képest.

19 Ahogyan az összesített létszám alapján azt várni lehetett ezután fokozatos a csökkenés 2007-ig. Ekkor férfi és 919 nıi fogvatartottat regisztráltak. Arányaiban közel ugyanolyan mértékő növekedésrıl beszélhetünk mind a két nem esetében. Sajnos az utóbbi években ismét romlott a helyzet és növekedett a fogvatartottak száma. Az elemzett szakirodalom és rendelkezésre álló adatok alapján megállapítom, hogy napjainkban több ezer fogvatartott képzésére és munkáltatására lenne szükség ahhoz, hogy késıbb ezek az emberek hasznos tagként tudjanak a társadalomba integrálódni. Talán ha látványosabbak lennének ezek a programok, akkor ez egyfajta szemléletváltást is hozhatna a társadalom oldaláról a szabadultakhoz való hozzáállás terén. Ezáltal a munkaerı piacon az alapból is hátrányos helyzetőek közé sorolt elítéltek nem indulnának dupla teherrel. A következı fejezetemben azt vizsgálom, milyen lehetısége van a fogvatartottaknak, hogy a szabadulás utáni esélyeiket növeljék a büntetés letöltése alatt; illetve milyen módon kapnak segítséget ennek a célnak az elérésben.

20 II. Büntetés végrehajtási Intézetek szerepe a munkaerı-piaci (re)integrációban II.1. Munka- és képzés lehetıségek a miskolci Fazekas utcai Bv. intézetben Úgy gondolom, egy ilyen témát nem lehet feldolgozni pusztán nyomtatott szakirodalom, illetve interneten elérhetı anyagok alapján. Szükséges, hogy az ember terepmunkát végezzen éppen ezért elkerülhetetlen, hogy látogatást ne tegyen egy büntetés-végrehajtási intézetben. Tulajdonképpen a dolgozatom témáját szolgáltató tevékenységnek a fogvatartottak reintegrációjának ez az elsı állomása. A vizsgálat módszere primer, interjú készítés valamint szekunder irodalom feldolgozása azzal a céllal, hogy képet kapjunk arról, mennyiben hasonlítanak a benti munka feltételei a valós életben tapasztalható körülményekhez, továbbá az elítélteket hogyan indítják el a munkaerı-piaci (re)integráció útján. Véleményem szerint akkor van értelme a börtön falai között végzett munkának, ha a feltételei, körülményei vagy ugyanolyanok, mint a mindennapi életben; vagy szigorúbbak. Amennyiben ugyanolyanok úgy a bent töltött évek alatt lehet rá lehetısége a fogvatartottaknak, hogy megszokják azokat és a szabadulás után természetesen az álláskeresés kihívásának leküzdése után zökkenımentesen álljanak munkába ismerıs körülmények között. Amennyiben szigorúbb körülmények között végeznek munkát és ezalatt az idı alatt sikerül velük az adott tevékenységet megkedveltetni abban az esetben szabadulás után motivációt jelenthet számukra, hogy hasonló munkavégzéssel boldogulnak a valós életben, megállnak a saját lábukon és szabadabbnak érezhetik magukat. Ez talán némi motivációt jelenthet a számukra és elkerülhetik a lehetıségét az ismételt bőnelkövetésnek. Diebel Andrea és Prókai Orsolya tanulmányába is szó esik a fogvatartottak foglalkoztatásáról illetve annak lehetıségeirıl, nehézségeirıl: a célcsoport fogvatartó intézményben történı foglalkoztatásával kapcsolatban felmerülı legfontosabb megoldandó problémák: A börtönben végzett munka nem látja el a fogvatartottakat piacképes szakmai képzettséggel és további, a