ABSTRACT 1. BEVEZETÉS

Átírás

1 szunyog2009:szunyog2009.qxd :01 Page 80 A felsõoktatás szerepe a csípõszúnyog-gyérítésekhez kapcsolódó vizsgálatok elvégzéséhez szükséges szakértõk képzésében Szabó László József Debreceni Egyetem, TTK, Ökológiai Tanszék, H-4010 Debrecen, Egyetem tér 1., szlj55@gmail.com ABSTRACT The role of higher education in the training of specialists needed for control of mosquitoes. In recent years, the biological control has been mo re and mo re emphasized in thinning of mosquitoes. Surveys pri or to actual protection and estimation of protection efficiency make it necessary to develop a set of entomological specialists. In this process the higher education has a significant role. Within the course of BSc training, only such specialists could be trained who can equally regard interests of economical, ecological and environmental protection. In MSc training there could be obligatory subjects which provide mastery taxonomical knowledge (e.g. General taxonomy, Hydrobiology, Water qualify, Habitat typology). In addition, students can obtain special knowledge on optional courses. In specialist training, the most efficient means are the PhD training and special courses as postgraduate studies. 1. BEVEZETÉS A csípõszúnyogok közegészségügyben játszott szerepe közismert. Számos betegség kórokozójának emberre, vagy emlõsállatokra, ill. madarakra történõ átvitelében (vektor) igen nagy jelentõségûek. Ez elsõsorban a trópusi területeken jelent nagy problémát, mivel a csí põ szú nyo gok pél dá ul a ma lá ria, a dengue láz, a sár ga láz, az ele fánt kór, és to váb - bi mintegy 40 arbovírus vektor szervezetének tekinthetõk. Magyarország területén ugyan endemikus maláriát már régen nem regisztráltak, bizonyos, a csípõszúnyogok által terjesztett betegségek [tularémia, nyugat-indiai láz (WNV)] fõleg az állatokkal (hörcsögökkel, libákkal) foglalkozó emberek körében elõfordulnak (DARVAS et al. 2006). Mindezek mellett hazánkban a csípõszúnyogok elsõsorban az emberek közérzetében ját sza nak nem el ha nya gol ha tó sze re pet. Je len tõ sé gük el sõ sor ban a ki emelt üdü lõ kör - zetekben (Balaton, Velencei-tó, Tisza-tó) igen nagy, de a falusi turizmus elõtérbe kerülésével más területeken is jelentõsen megnövekedett. A csípõszúnyogokkal szembeni regionális, vagy lokális védekezési módok két fõ csoportját az imágókkal szembeni kémiai védekezések (légi és földi), valamint a lárvákkal szembeni biológiai védekezések képezik. Magyarországon a jóval olcsóbb kémiai védekezések voltak eddig az elterjedtek. Ezt támasztják alá ZÖLDI (2005) ada tai is, me lyek sze - rint 2004-ben az állam által részben finanszírozott védekezésekben a légi kémiai ( ha) és földi kémiai ( ha) módszerrel kezelt területek mellett a biológiai védekezés jóval kisebb területen (8.209 ha) valósult meg. Bár a kémiai védekezés jóval olcsóbb, alkalmazásával szemben nálunk is komoly kifogások merültek fel. Ezek a mintavételezés módjára (a csípésszám becslés hibái és etikai vonatkozásai) (DARVAS et al. 2006b), a szelektivitásának hiányára, a környezetre, valamint az emberek egészségi állapotára gyakorolt káros hatásaira (DARVAS & GERGELY 2006) egyaránt kiterjednek. 80

2 szunyog2009:szunyog2009.qxd :01 Page 81 Szakmai körökben ismert, hogy az Európai Unió a légi kémiai kijuttatás betiltását tervezi, ami a biológiai gyérítésre már többé-kevésbé adott technikai feltételek mellett új igényeket, a költségtakarékos eljárások alkalmazását és a gyors, pontos térképezések elvégzését, ill. napra kész állapotban tartását igényli (KENYERES et al. 2008). A lárvákkal szembeni környezetbarát védekezési mód alkalmazásának jövõben, ill. közeljövõben várható elõtérbe kerülése, vagy kizárólagos alkalmazása hatására megnövekszik a társadalmi igény olyan megfelelõ és széleskörû ismeretanyaggal rendelkezõ szakembergárda kialakulása iránt, mely magas szinten és megbízhatóan képes ellátni a tenyészõhelyek monitorozásával, a védekezés elvégzésével és az értékelésével kapcsolatos teendõket. A szakképzetlen munkaerõvel végzett monitorozás a bizonytalansága és kis megbízhatósága mellett jelentõs költségnövekedést is eredményezhet. A fenti megfontolás alapján joggal feltételezhetõ, hogy a megfelelõ szakembergárda képzésében a hazai felsõoktatásnak (egyetemek és fõiskolák) jut a meghatározó szerep. A felsõoktatási intézményekben olyan szakembereket kell képeznünk, akik stabil taxonómiai és ökológiai ismeretek mellett interdiszciplináris környezetszemlélettel is rendelkeznek és képesek megtalálni a gazdasági-, természetvédelmi- és ökológiai érdekek közötti középutat. 2. A FELSÕOKTATÁS JELENKORI HELYZETE ÉS KAPCSOLATA A TÁRSADALMI IGÉNYEKKEL A felsõoktatási képzés az utóbbi években (a Nyugat-európai változásokat követõen) komoly átalakuláson ment, ill. megy át. A gazdasági növekedés lassulása, ill. megtorpanása miatt a csökkenõ költségvetési források új helyzetet teremtettek. A felsõoktatási intézmények egyre inkább rá vannak utalva a költségvetési források hatékonyabb felhasználására, annál is inkább, mivel a felvett hallgatók száma alapján kapják a költségvetési támogatást. Így az egyetemek egyre inkább a hallgatói létszám emelésében érdekeltek, ami sajnos a tömegképzés uralkodóvá válása mellet a minõség csökkenéséhez vezet, ill. vezethet. Ugyanakkor számottevõen változott a felsõoktatási intézményekkel, elsõsorban az egye te mek kel szem ben tá masz tott tár sa dal mi igény is. Az UNESCO 1998-as, a 21. szá - zad egyetemeinek feladatait felvázoló deklarációja leszögezi, hogy az egyetemek csak akkor képesek kezelni a hallgatói létszám szinte megállíthatatlan növekedésébõl és a fokozódó finanszírozási nehézségekbõl adódó permanens válságot, ha elfogadtatják magukat országuk és lokális környezetük társadalmával, ha láthatóan hasznos tevékeny sé get foly tat nak, ha re le váns tu dást köz ve tí te nek, a gya kor lat ban al kal maz ha tó ku - tatási eredményeket produkálnak (World Declaration 1998 in: HRUBOS 2001). A fen ti ek ér tel mé ben a ha zai fel sõ ok ta tá si in téz mé nyek is igye kez nek a kép zés gya kor la ti ol da lát erõ sí te ni, tö re ked nek a tár sa da lom ál tal fel me rü lõ igé nyek nek megfelelõ szakemberek képzésére. Valójában ezt a célt is szolgálja a felsõoktatási intézményekben három éve bevezetett háromszintû (Bolognai) képzés is. Az alap kép zés (BSc) sok szor igen nagy hall ga tói lét szám mel lett az adott szak ra vo nat - kozóan csak az alapvetõ ismeretek megszerzését biztosítja. A gyérítésben aktívan szerepet játszó szakembergárda kialakításában ennek a képzési formának a szerepe kicsi. Bizonyos speciális ismeretek megszerzésére inkább csak a szakdolgozat készítése során nyílik 81

3 szunyog2009:szunyog2009.qxd :01 Page 82 lehetõség, de csak erõsen korlátozott számú hallgató esetében. Az alapképzés jelentõsége ennek ellenére igen nagy, hiszen a hallgatók nagy száma biztosíthatja a környezettudatos gondolkodás és az interdiszciplináris környezetszemlélet kialakítását. Ez utóbbi jelentõségét hangsúlyozta az UNESCO-IAU szeminárium anyaga is (1983). A mes ter kép zés ben (MSc) már sok kal több le he tõ ség nyí lik a spe ci á lis, szak irá nyú ismeretek megszerzésére és bõvítésére. A képzés keretén belül lehetõség nyílik olyan kötelezõ, vagy választható kollégiumok teljesítésére, melyek elengedhetetlenül szükségesek a hallgató jó szakemberré válásához. A gyérítésben szerepet játszó szakemberek képzésében talán legnagyobb lehetõség a mesterképzést követõ doktori (PhD) képzés keretében adódik. Erre a szintre már csak a legjobb, legelkötelezettebb hallgatók jutnak el. Az entomológus irányultságú, vagy vizes élõhelyekkel, ill. magukkal a csípõszúnyogokkal foglalkozó és a doktori címet teljesítõ hallgatók a késõbbiekben egy stabil és megbízható szakember gárda kialakulásának biztosítékai. 3. MONITOROZÁS, GYÉRÍTÉS, HATÁSVIZSGÁLAT ÉS A FELSÕOKTATÁS A gyérítésekkel összefüggésben a monitorozással és a hatásvizsgálatokkal kapcsolatos feladatok elvégzése során komoly nehézségek léphetnek fel (SZABÓ 2007), ezért e téren mindenképp biológiai, vagy azzal szorosan összefüggõ (ökológus, zoológus, entomológus, hidrobiológus) szakterületeken végzett szakembergárda kiépítésére van szük ség. Ugyan ak kor e szak em be rek nek ren del kez ni ük kell olyan is me re tek kel, ill. jel - lemzõkkel, melyek a munka sikeres elvégzése szempontjából meghatározó jelentõségûek: a rovarokkal, ill. csípõszúnyogokkal kapcsolatos biztos taxonómiai alapok; a legfontosabb mintavételi eljárások, azok elõnyeinek valamint alkalmazásuk feltételeinek ismerete; víztér-tipológiai alapismeretek; a víztér legfontosabb, a csípõszúnyog lárvák fejlõdését leginkább befolyásoló jellemzõinek ismerete, mérési eljárások alkalmazása; interdiszciplináris környezetszemlélet A felsõoktatás szerepe a stabil taxonómiai alapok megszerzésében A felsõoktatásban a biológia, vagy azzal szorosan összefüggõ szakokon a hallgatók képzésében nagy hangsúlyt fektetünk a stabil taxonómiai alapok megteremtésére. Nyilvánvaló, hogy a monitorozás és hatásvizsgálatok végzése gyakorlatilag lehetetlen stabil és biztos taxonómiai ismeretek nélkül. Ez különösen nagy jelentõségû a csípõszúnyogok esetében. Sajnálatos tény, hogy jelenleg nagyon kevés azon szakemberek száma, akik teljes biztonsággal képesek az egyedek identifikációjára (DARVAS et al. 2006). A begyûjtött imágók és lárvák identifikációja során ugyanis komoly nehézségek léphetnek fel, melyek az alábbiakban foglalhatók össze. Imágók A csípõszúnyogok között vannak olyan fajcsoportok (pl. Anopheles maculipennis faj cso port), me lyek fa jai, és olyan fa jok (pl. Culex pipiens), melyek alfajai külsõ 82

4 szunyog2009:szunyog2009.qxd :01 Page 83 morfológiai bélyegek alapján csak nehezen különíthetõk el, és erre csak biztos taxonómiai alapokkal rendelkezõ szakemberek képesek. A nõstény imágók identifikációjában igen fontosak a testen található sörték és pikkelyek. Ezek azonban az állat élete során, vagy a gyûjtési módszer eredményeképpen rövid idõ alatt lekophatnak, ami igen megnehezíti az identifikációt. A hímek külsõ morfológiai bélyegek alapján történõ identifikációja nehéz, az ilyen határozókulcsok száma igen kicsi. Az ivarszerv általi identifikáció viszont nehézkes és komoly felkészültséget, jártasságot igényel. Lár vák és bá bok Teljes biztonsággal csak az idõsebb lárvák identifikálhatók. Fõleg a szakszerûtlen gyûjtés, valamint a hosszabb idejû alkoholos tárolás során a lárvák identifikációjában meghatározó jelentõségû sörték lekophatnak. A fen ti ne héz sé gek mi att a biz tos ta xo nó mi ai ala pok meg szer zé sé nek igen nagy jelentõsége van. Az állatrendszertan oktatása során ilyen relatíve kis élõlénycsoport részletes ismertetése nyilvánvalóan nem lehetséges, e tárgy legfeljebb általános ismereteket adhat, melyek megalapozzák a további tanulmányokat. E tárgy keretében szintén nincs idõ az általános taxonómiai ismeretek és módszerek elsajátítására. Ez utóbbi hiányosságot pótolhatja az Általános taxonómia tárgy oktatása, ami a Debreceni Egyetem biológus szakán eddig is megtörtént (régi képzés), ill. a Hidrobiológiai Tanszék által indított Hidrobiológus MSc keretein belül kötelezõ tárgyként jelenleg is szerepel. E tárgy keretében a hallgatók megismerkednek az általános taxonómiai alapokkal (elnevezési szabályok, prioritás elve, idézés szabályai, típusok kérdése stb.), a taxonómiában alkalmazott hagyományos és új módszerekkel, valamint a határozókulcsok készítésének elveivel és szabályaival. A gyakorlati képzés keretében elsajátítják a különbözõ határozókulcsok használatát, miáltal szilárd identifikációs gyakorlatra tesznek szert és megismerik a különbözõ, kiemelt jelentõségû élõlénycsoportok (beleértve a csípõszúnyogokat is) gyûjtésének, preparálásának és tartósításának módszereit A felsõoktatás szerepe az alkalmazható mintavételi módszerek megismertetésében A monitorozás és a hatásvizsgálat eredményessége szempontjából kiemelkedõ jelentõségû a ha zai se kély vi zek mint le het sé ges élõ he lyek ala pos is me re tén túl (GÕRI et al. 2000, TÓTH et al. 2000), a cél nak meg fe le lõ és a leg ki sebb hi bá val ter helt, ugyan ak kor még (gaz - daságosan) kivitelezhetõ mintavételi módszer alkalmazása. Nem megfelelõ, vagy erõsen torzított becslést adó módszerek hetek, hónapok, esetleg évek fáradtságos munkáját tehetik semmivé, nem is beszélve a feleslegesen felhasznált anyagi erõforrásokról. A megfelelõ szakembergárda képzésében a felsõoktatásra e téren is jelentõs feladatok hárulnak. Egy adott szakterületen alkalmazott módszerek ismertetése az oktatott tárgyak keretében ugyan megtörténik, de erre általában kevés az idõ, a módszerek kevésbé hangsúlyozottak és az így szerzett ismeretek hamar a feledés homályába merülnek. A megoldást egy-egy nagyobb szakterület esetében külön módszertani tárgyak oktatása jelentheti, melyet a hallgatóknak kötelezõen teljesíteni kell. Ilyen megfontolások alapján szerepelnek kifejezetten módszertani ismereteket nyújtó kurzusok a Debreceni 83

5 szunyog2009:szunyog2009.qxd :01 Page 84 Egyetem biológus-ökológus képzésében (Szárazföldi vizsgáló módszerek; Vízi vizsgáló módszerek) melyek az MSc képzésekben is megjelennek. Ezt kiegészíti az ökológiai tárgyak oktatása során az alkalmazható mintavételi módszerek szemináriumi keretek között történõ feldolgozása. A módszertani kollégiumok egyik fontos feladata a mintavételezés elvének, általános jellemzõinek és hibáinak ismertetése. Abból adódóan, hogy az állatok esetében szinte minden mintavételi módszer szelektív, a módszerek ismertetése során különösen nagy hang súlyt kell fek tet ni elõ nye i re, hát rá nya i ra és az adott mód szer al kal ma zá sá nak feltételeire. Az oktatás egyik legfontosabb célja, hogy a felsõoktatási intézményekbõl ki ke rü lõ szak em be rek fe le lõ sen tud ja nak dön te ni az adott prob lé ma meg ol dá sá ra alkalmazható módszerek mellett Élõhely-tipológiai és élõhely-minõsítési ismeretek megszerzése felsõoktatási intézményekben A csípõszúnyogokkal szembeni biológiai védekezés elõtérbe kerülésével egyre nagyobb az a szakértõkkel szemben támasztott igény, hogy képesek legyenek a potenciális és tényleges lárva-tenyészõhelyek felderítésére, feltérképezésére és az adott élõhely jellemzésére. A tenyészõhelyek egyik jellemzõje mindig az adott víztérben található növénytársulás, vagy társulások. A felsõoktatási intézményekbõl kikerülõ hallgatók társulástani (cönológiai) ismeretekkel a Társulástan, vagy Növénytársulástan kurzusok keretei között megismerkednek. Természetesen nem várható el, hogy egy szakértõ mindenhez értsen, de ekkor a monitorozásba fitocönológust kell bevonni. A víz te rek ké mi ai és fi zi kai jel lem zõ i re (NAGY et. al. 2008) vo nat ko zó is me re tek elszórtan több kurzus hallgatása során is megszerezhetõk. Ennek ellenére igen szerencsés, ha ez egy önál ló tárgy ke re té ben is meg tör té nik. A Deb re ce ni Egye te men a korábbi tudományos eredmények (DÉVAI et al. 1999, 2001a-b) alap ján a ré gi kép zés ben volt, és a Hidrobiológus MSc képzésben is megjelenik a Vízminõsítés c. kurzus. E kurzus célja a vízterek állapotának feltárására és értékelésére alkalmas ismeretek elméleti alap ja i nak, ill. a víz mi nõ sé gi ál la pot meg íté lé sé re al kal mas vizs gá la tok és el já rá sok kö ré nek meg is me ré se, mind je len tõ sebb víz fo lyá sa ink, mind ál ló vi ze ink ese té ben, különös tekintettel a csípõszúnyogok szempontjából nem elhanyagolható holtmedrekre (WITTNER et al. 2004, 2005). Ál la pot jel lem zõk és in di ká ci ós mu ta tók be mu ta tá sa és felhasználási lehetõségeik ismertetése Az alapképzésen kívüli képzési lehetõségek Az egyetemeken és fõiskolákon jelen levõ magasan képzett szakembergárda természetesen lehetõséget nyújt az alapképzésen kívüli képzések megvalósításában is. Talán ez lehet a speciális szakterületre szakosodott szakemberek képzésének az egyik leghatékonyabb módszere. Ilyen képzések indítására már a Debreceni Egyetemen is voltak kísérletek. Az Ökológiai Tanszék szervezésében és részvételével elõször az árvaszúnyogok, késõbb pedig a csípõszúnyogok indentifikációja témában (2004. december Debrecen, DAB Székház) szerveztünk továbbképzõ tanfolyamot. A tanfolyam célja az identifikációs ismeretek el- 84

6 szunyog2009:szunyog2009.qxd :01 Page 85 sajátítása és az identifikációs gyakorlat megszerzése mellett a csípõszúnyogok morfológiájával, ökológiájával, közegészségügyi jelentõségével és a védekezési lehetõségekkel kapcsolatos ismeretek megszerzése, ill. bõvítése is volt. Az öt napos, intenzív (egész napos) képzésben az egyetem oktatói mellett olyan elismert szaktekintélyek vettek részt, mint Dr. Papp Lász ló, Dr. Dar vas Bé la, Dr. Er dõs Gyu la és Dr. Tóth Sán dor (1. ábra). 1. ábra. A 2004-ben tartott tanfolyam programja Csípõszúnyogok identifikációja Továbbképzõ tanfolyam dec Deb re cen, DAB Szék ház Program hét fõ Dr. Papp László: Kétszárnyúak morfológiája Dr. Erdõs Gyula: A csípõszúnyogok közegészségügyi jelentõsége és a védekezés alapelvei Ebédszünet Dr. Papp László: Az identifikációs információszerzés forrásai Dr. Darvas Béla: A csípõszúnyogok gyérítése során alkalmazott hatóanyagok toxikológiája Dr. Tóth Sándor: Tenyészõhely-felmérés és biológiai védekezés kedd Dr. Tóth Sán dor: Culicidae lárvák és bábok morfológiája. Lárvák identifikációja (felhasználható bélyegek, kulcsok). Lárvák gyûjtésének módszerei Ebédszünet Identifikációs gyakorlat lárvák (Dr. Tóth Sándor, Dr. Szabó László József) szer da Dr. Sza bó Lász ló Jó zsef: Nõstény és hím imágók morfológiája. Imágók identifikációja (felhasználható bélyegek, kulcsok). Imágók gyûjtésének módszerei Ebédszünet Identifikációs gyakorlat imágók (Dr. Tóth Sándor, Dr. Szabó László József) csü tör tök Dr. Tóth Sán dor, Dr. Sza bó Lász ló Jó zsef: Speciális módszerek az identifikációban. Ivarszerv felépítésének ismertetése, az ivarszervpreparálás menete. Identifikációban fontos bélyegek, kulcsok. Citotaxonómiai vizsgálatok. Gya ko ribb fa jok és élõhelypreferenciájuk Ebédszünet Ivarszervpreparálás és identifikációs gyakorlat (Dr. Tóth Sándor, Dr. Szabó László József) pén tek Dr. Tóth Sán dor, Dr. Sza bó Lász ló Jó zsef: Csípõszúnyogok fenológiája és ökológiája. Védekezési, gyérítési módszerek és ezek alkalmazhatósága. Természetes védekezési lehetõségek. A ta pasz ta la tok azt mu tat ják, hogy ez a kép zé si for ma igen ha té kony, ugyan ak kor az ilyen tanfolyamok rendszeres meghirdetését sokszor gátolja az anyagi feltételek gyakran tapasztalható hiánya, vagy nem elégséges volta. A helyzeten javítana a gyérítések elvégzésében érdekelt szervezetek és/vagy az érintett önkormányzatok összefogása és támogatása. 85

7 szunyog2009:szunyog2009.qxd :01 Page 86 IRODALOM DARVAS B. & GERGELY G. (2006): Kör nye zet ba rát vé de ke zé si tech no ló gi ák csí põ szú nyo gok el len (OMFB 0468/2003) prog - ram ele mei. In: SZÉKÁCS A. (szerk.): Kör nye zet ba rát vé de ke zé si tech no ló gi ák csí põ szú nyo gok el len. MTA Nö vény vé - delmi Kutatóintézete, Budapest, 34 pp. DARVAS B., FEKETE G. & ZÖLDI V. (2006a): Ön kén tes vér adás? I. A bi ro da lom vis sza vág szú nyog in vá zió. Élet és Tu do - mány 61: DARVAS B., FEKETE G. & ZÖLDI V. (2006b): Önkéntes véradás? II. Harcban a csípõszúnyogokkal. Élet és Tudomány 61: DÉVAI GY., VÉGVÁRI P., NAGY S. & BANCSI I. (1999): Az ökológiai vízminõsítés elmélete és gyakorlata. Acta biol. Debrecina, Suppl. Oecol. hung. 10., 216 pp. DÉVAI GY., ARADI CS., WITTNER I., OLAJOS P., GÕRI SZ. & NAGY S. (2001a): Ja vas lat a Tiszai-Alföld ví zi és vi zes élõ he lye i - nek állapotértékelésére a holt medrek példáján. In: BORHIDI A. & BOTTA-DUKÁT Z. (szerk.): Öko ló gia az ez red for du - lón III., Diverzitás, konzerváció, szukcesszió, regeneráció, MTA Budapest, DÉVAI GY., NAGY S., WITTNER I., ARADI CS., CSABAI Z. & TÓTH A. (2001b): A ví zi és vi zes élõ he lyek sa já tos sá gai és ti po ló - gi á ja. In: BÓHM A. & SZABÓ M. (szerk): Vi zes élõ he lyek: A ter mé sze ti és a tár sa dal mi kör nye zet kap cso la ta. TEMPUS Institutional Bu il ding Joint European Pro jekt (TIB-JEP ), Bu da pest, GÕRI, SZ., ARADI, CS., DÉVAI, GY. & NAGY, S. (2000): Principles and methodology of integrated categorisation of water bodies and wetlands demonstrated on backwaters. In: GALLÉ, L. & KÖRMÖCZI, L.(eds.): Ecology of River Valleys - TISCIA monograph series, Department of ecology, University of Sze ged, Sze ged, HRUBOS I. (2001): Gazdálkodó egyetem szolgáltató egyetem vállalkozói egyetem. OTKA T32342 kutatási támogatás keretében készült dolgozat. Kézirat, 21 pp. KENYERES Z., SÁRINGER-KENYERES T. & SZABÓ SZ. (2008): Csípõszúnyog-tenyészõhelyek térképezése. Élet és Tudomány 2008/37: NAGY, S.A., DÉVAI, GY., GRIGORSZKY, I., SCHNITCHEN, CS., TÓTH, A., BALOGH, E. & ANDRIKOVICS, S. (2008): The measurement of dissolved oxygen today - tradition and topicality. Acta Zoologica Academiae Scientiarum Hungaricae 54 (Suppl. 1): Szabó L. J. (2007): Csípõszúnyogok felmérése, gyérítése és értékelés az ökológus szemével. IRT-INFO a Magyar Egész - ségügyi Gázmesterek Egyesületének Hírlevele, TÓTH, A., KISS, B., DÉVAI, GY., NAGY, S., BANCSI, I., GRIGORSZKY, I., JUHÁSZ, P., TESZÁR-NAGY, M. & ZSUGA, K. (2000): Importance of the methapytic life form in wetlands: an improved sampling technique. Verh. Internat. Verein. Limnol. 27: UNESCO-IAU Szeminárium anyaga (1983): Az egyetem szerepe a környezetvédelmi oktatásban (Kuenen, D. J. anyaga alapján). Természetvédelem 1. WITTNER I., DÉVAI GY., KISS B., MÜLLER Z., MISKOLCZI M. & NAGY S.A. (2004): A Fel sõ-ti sza men ti holt med rek ál la pot - feltárása. 1. rész Állapotfelmérés. Hidrológiai Közlöny 84(5 6): WITTNER I., DÉVAI GY., KISS B., MÜLLER Z., MISKOLCZI M. & NAGY S.A. (2005): A Felsõ-Tisza-menti holt med rek ál la pot - feltárása 2. rész: Állapotértékelés. Hidrológiai Közlöny 85(6): ZÖLDI V. (2005): A évi szervezett csípõszúnyog-irtás adatai. Kártevõirtás 2005(2) 86