A szõlõtõkét anyagcseréje és életfunkciói környezetéhez kapcsolják.

Átírás

1 A szõlõtõkét anyagcseréje és életfunkciói környezetéhez kapcsolják. Az élettanilag hatékony környezeti tényezõk összessége az ökológiai környezetet alkotják. Fény, hõ, víz, oxigén, széndioxid, ásványi tápelemek. Az élettanilag hatástalan elemek az inaktív tényezõket alkotják. Szél, füstgázok, légnyomás.

2 Ökológiai tényezõk csoportosítása 1. Klimatikus tényzõk: a fény, a hõ, a csapadék, a levegõ, a levegõ nedvessége és mozgása. 2. Talaj tényezõk: a talajok és alapkõzetek mechanikai összetétele, fizikai tulajdonságai, kemizmusa, mikrobiológiája. 3. Biotikus tényezõk: vírusok, baktériumok, gombák, állatok, magasabbrendû növények, emberi hatások. Az ökológiai tényezõk a mennyiséget és minõséget nagy mértékben meghatározzák klíma kb. 45 %-ban; talaj kb. 27 %-ban. Ehhez adódik a fajta kb. 27 %-os hatása. AGROÖKOLÓGIAI POTENCIÁL

3 Klimatikus tényezõk Fényviszonyok A szõlõ a fénykedvelõ növények közé tartozik, alkalmazkodása következtében a szórt fényt is jól tudja hasznosítani. A szõlõültetvény a területre érkezõ fiziológiailag aktív fénynek kb. 50 %-át nyeli el. Fénykihasználási együttható a rendelkezésre álló fiziológiailag aktív fény hasznosított mennyiségét jelenti (szõlõnél ez maximum 5 %). Értékét a sor- és tõtávolsággal, a támrendszerrel, a hajtásvezetési és kötözési móddal, a zöldmunkákkal, a permetezõ-porozó anyagokkal befolyásoljuk. Lombozat tömege függ a fajtától, tápanyagellátottságtól, a tõketerheléstõl, a tõkemûvelés és metszésmódjától, a tenyészterület nagyságától.

4 A napsütéses órák száma Magyarországon 50 év átlagában

5 A termesztõtáj fényviszonyait az órákban kifejezett napsütéses idõtartammal fejezzük ki. A vegetációs idõ alatti napsütéses órák száma Napfényben leggazdagabb a Nagyalföld déli fele, legszegényebbek a nyugati megyék. A szõlõhöz jutó fény összetételére módosítólag hatnak a földrajzi, topográfiai viszonyok, erdõk,tavak közelsége, épületek színe. A szõlõfajoknak a származási helyüknek megfelelõ fotoperiodikus reakciójuk van. A Vitis vinifera fajtái hosszó és normál nappalos növények. A hosszú nappalok hatására (16 óránál hosszabb) erõs hajtásnövekedés, rügyekben a virágkezdemények kilakulása jellemzõ. A rövid nappali megvilágítás hatására hajtásnövekedés csökken, virágkezdemények nem alakulnak ki, azonban a gyökérzet intenzíven fejlõdik, a hajtás beérés fokozódik, fagyrezisztencia meg nõ.

6 A rügyfakadás-virágzás periódusa napokban Klimatikus tényezõk Hõviszonyok Az évi vegetációs periódus és fázisok csak jellemzõ minimális hõmennyiség és hõhatási idõtartam mellett folynak le /9 20/15 26/21 32/27 38/33 Hõmérséklet (nappal/éjszaka) o C Syrah Clare rizling Rajnai rizling Cabernet s. (Hale-Buttrose, 1974)

7 A Vitis vinifera hõigény szerint mezoterm növény, a meleg mérsékelt égöv növénye. A szabadföldi üzemi szõlõtermesztés földrajzi határa a 9-21 o C-os évi középhõmérsékleti izotermák között húzódik. Évi középhõ 9 o C Évi középhõ 21 o C

8 A szõlõtermesztés számára a legkedvezõbb a o C-os izotermák közötti területek. A szõlõ vegetációba indulásához és befejezéséhez szükséges biológiai null fok a 10 o C. A szõlõtermesztés északi határa felé haladva kisebb, dél felé haladva nagyobb. A szõlõtermesztésre kedvezõ az éghajlat, ha a júliusi hõmérséklet 18 o C. A június-szeptemberi középhõmérsékletnek 1 o C-kal való emelkedése 20 g/l cukorral növelheti a termés cukortartalmát.

9 A szõlõ vegetációs periódusának normális lefolyásához szükséges hõösszegek Effektív vagy aktív hõösszeg A vegetációs idõszak középhõmérsékletét megszorozzuk a vegetációs idõ napjainak számával. A vegetációs idõt a tavaszi napi +10 o C-os középhõmérséklet beállásától az õszi +10 o C középhõmérsékletû napok megszûnéséig számítjuk. Minimális effektív hõösszeg: 2500 o C. A borok minõsége az effektív hõmennyiség növekedésével javul, csökkenésével pedig romlik. Hatásos hõösszeg Az effektív hõösszegbõl levonjuk a vegetációs idõ alatti +10 o C-on aluli hõmérsékletek összegét. A minimális hatásos hõösszeg: 850 o C. Ez pontosabb és használhatóbb, az egyes vegetációs fázisokra jól kiszámítható.

10 Magyarország hõviszonyai Hazánk a 45,5-48,5 földrajzi szélességek között fekszik. Az évi középhõmérséklet izotermái délen o C, északon 9-10 o C. A tenyészidõszak alatt hazánk legmelegebb tája a dél-keleti ország rész. Az effektív hõösszegek 2600 és 3300 o C között alakulnak. Legtöbb meleget kapnak Csongrád, Békés, Baranya. Közepes mennyiséget kapnak a középsõ dél-nyugat észak-kelet irányban húzódó megyék, legkevesebbet az északi megyék. 9,6 o C 9,5 o C 11,4 o C 11,4 o C A három nyári hónap középhõmérséklete 50 éves átlagban: júniusban 18 20,4, júliusban 20,1 22,7, augusztusban 19,2 21, 8 o C.

11 Káros hõmérsékleti hatások Túl alacsony hõmérséklet A duzzadó rügyek még 3 és 4 o C-ot is kibírnak, a kifakadt rügyek már 1 o C-on fagysérülést szenvedhetnek. A hajtások, középsõ és alsó levelek 0,5 és 0,7 o C-ot fagysérülés nélkül elviselhetnek. A levelek õsszel a 2 o C-os fagyot még károsodás nélkül elviselik. A zsendülõ bogyók 2 és 3 o C-ot kibírnak, a teljesen érett bogyók 4 o C-on sem károsodnak. Csemegszõlõtermesztésben okoznak a kora õszi fagyok nagyobb kárt. Nyugalmi idõ alatt a szõlõ általában a 15 o C-os minmumot károsodás nélkül kibír. Azonban 18 és 20 o C-os hõmérséklet 24 óra alatt már jelentékeny károsodást okozhat. A szõlõ a 35 o C-os tartós hidegben még talajtakarás esetén is elpusztul. Az eurázsiai fajták gyökere november-december hónapokban a 9 és 10 o C- os, januárban és februárban 10 és 11 o C-os talajhõmérsékleten elfagy.

12 Káros hõmérsékleti hatások Túl magas hõmérséklet Ha a hõmérséklet 35 o C fölé emelkedik a szõlõ lombja perzselõdhet. A lombperzselõdésnél gyakorib a bogyó perzselõdés, amely o C léghõmérsékletû napokon következhet be. A perzselési kárt fokozhatjuk a helytelenül végzett csonkázással, hónaljhajtások eltávolításával, kurtításával aminek következtében az árnyékból a napra kerülnek a fürtök.

13 Klimatikus tényezõk Nedvességviszonyok A talaj és a levegõ nedvességének alakulása A szõlõültetvény a vegetációs periódus egyes szakaszaiban eltérõ arányban igényli a vizet. R: rügyfakadás V: virágzás Zs: zsendülés Sz: szüret L: lombhullás Vegetációs fázis Napok száma Pannónia kincse mm/nap OET összesen R-V 55 1,47 78 V-Zs 51 2, Zs-Sz 39 2, Sz-L 51 1,36 71 R-L 196 2, (Füri Kozma, 1978)

14 Hervadási pont: az a vízmennyiség amely mellett a növény vissza nem fordítható hervadása megkezdõdik. Agyagtalajon ez 17 % körüli érték. A növény szempontjából a relatív páratartalom az érdekes (opt. 70 % körül). Kedvezõtlen 40 % vagy alatta, illetve 80% vagy fölötte. A talajnedvesség elsõdleges forrása a csapadék. A mérsékelt égöv alatt mm évi csapadék menyiség mellett öntözés nélkül termeszthetõ a szõlõ. A szõlõtermesztésre káros a jég esõ és az ólmos (ónos) esõ. Bogyóérés idején a felvett nagy mennyiségû víz hatására a bogyók megrepedhetnek. A szõlõtalaj lemosását (eróziót) eredményezheti az intenzív zápor.

15 A nedvesség hatása a szõlõ vegetatív részeire és termésére A tõkék fiziológiai nedvességének bõsége a rügyfakadást gyorsítja, szegénysége vontatottá teszi, a kedvezõ vízellátás a hajtások növekedését segíti, de törékenyebbek lesznek, az ízközök hosszabbodnak, virágzáskor a termékenyülés csökkenhet. Az optimálisnál nagyobb víztartalom esetén a gyümölcshús lazább lesz, cukortartalma csökken, a bogyóhéj vékony, színe zöldebb, illetve világosabb piros, kék lesz. A vízhiány esetében a bogyók apróbbak, vastag héjúak, cukorban, savban, szárazanyagban és színanyagban szegények lesznek. Vízes talajon a szõlõtõke gyökerei a levegõtõl elzárva elpusztulnak.

16 Hazánk csapadékviszonyai Az évi átlagos csapadék mm közötti. Csapadékban legszegényebb a Nagyalföld közepe, a Tisza két oldala, s a Hernád völgye. Legcsapadékosabbak a délnyugati és nyugati megyék. A tenyészidõ alatti csapadék eloszlása hasonló az évi csapadékmennyiségéhez. A vegetáció alatt mm csapadékot kapnak, az évi csapadék 2/3-át. A csapadékos napok száma nap, 100 mm-en felül esik15-30 nap. A téli hótakaró 50 év átlagában 25 nap. A legcsapadékosabb hónapjaink május, június, július és augusztus.

17 Klimatikus tényezõk A levegõ mint ökológiai tényezõ A levegõ szén-dioxid tartalma Káros, ha talajban feldúsul, ezt a talaj lazításával megakadályozhatjuk. Szervestrágyázás, zöldtrágyázás jelentõsen növelheti az ültetvényben a levegõ szén-dioxid tartalmát. Az oxigén A légzéshez használja fel, földfeletti részek korlátlanul hozzáférnek, a gyökerek ellátottsága talaj szerkezetétõl, tömõdöttségétõl függ. A kallusz képzõdéshez, tenyészõkúp, merisztémasejtek szaporodásakor kiváltképp fontos az ellátottság. A szél Virágok megporzását elõsegíti, módosítja a hõviszonyokat, levegõ relatív páratartalmát, mikroklímát. Deflációs károk az Alföldön fordulhatnak elõ

18 A klimatikus tényezõkre ható környezeti adottságok Földrajzi szélesség Változik a nappali megvilágítás (fotoperiódus), a fény intenzitása és összetétele, a hõviszonyok (Algírtól Szentpétervárig szélességi fokonként 0,6 oc-al csökken az évi középhõmérséklet). A tengerszint feletti magasság Növekedésével csökken az évi hatásos hõösszeg. Ugyanannak a fajtának adott szélességi fokon a cukortartalma 100 máként 5-10 g/l el csökkenhet. Az ültetvény égtáji kitettsége (expozíciója) és a lejtõ foka Nyári hónapokban 8o-os lejtõn 0,3-0,8 oc-kal, 30 o-os lejtõn 1,3 oc-kal nagyobb. A tenger, a tavak és az erdõk közelsége Levegõ páratartalma változik, módosítólag hat a fényösszetételre, szélre. Az emberi létesítmények

19 A talaj A szõlõ a talaj iránt különösebben nem igényes. Azonban a különbözõ talajféleségek eltérõen hatnak a tõkék vegetációjára, a termés mennyiségére, a minõségre és a borok jellegére. A szõlõtermesztésre való alkalmasság meghatározásakor a következõket kell figyelembe venni: származása; típusa; fizikai jellemzõi; rétegezettsége; kötöttsége; humusztartalma; színe; mélysége; vízáteresztõ és víztartó képessége; kémiai sajátosságai; mésztartalma. A borjelleget és minõséget formáló tulajdonságát a talajt kialakító kõzetek alapozzák meg.

20 Talajképzõ kõzetek: 9. Andezit, bazalt, riolit.(somló, Badacsony, Szentgyörgy-hegy, Sághegy; Tokaj-Hegyalja, Mátra déli lejtõi, egri hegyekbõl Sík-hegy, Pap-hegy, Agárdi-hegy,Bajusz-hegy) 1. Galaciális és alluviális üledék,(duna-tisza köz) 2. Löszös üledék,((szekszárd, Villány-Siklós, Neszmély, Dél- Balaton, Vaskút, Kunbaja) 3. Haramadkori és idõsebb üledék, (Vác, Pilisvörösvár, Mór) 4. Nyirok, 5. Mészkõ, dolomit, (Mór, Balaton-felvidék, Pécs, Villány, Budai-hegyek, Sopron) 6. Homokkõ,(Csopak, Révfülöp, Cserkút, Kõvágószõlõs) 7. Agyagpala, fillit,(alsóõrs, Makár-hegy, Mosel, Beaujolais) 8. Gránit, porfirit,

21 Szõlõtermesztésre alkalmas fizikai talajféleségek: 1. Homok, 2. Homokos vályog, 3. Vályog, 4. Vályog, 5. Agyagos vályog, 6. Agyag. 31 genetikusan kialakult talajtípust és altípust különböztetünk meg. Immunis talajok 75-80% kvarctartalom, 20%-nál nem több a leiszapolható részek aránya (0,02 mm-nél kisebb), alacsony humusztartalom. Ezeken a Vitis vinifera fajtái saját gyökéren nem telepíthetõk!

22 Szõlõtermesztési szempontból a következõképpen csoportosítjuk ezeket: -kiválóan alkalmasak: rendzinák, erubáz talajok, agyagbemosódásos barna erdõtalajok, barna földek (Ramannféle barna erdõtalajok), csernozjom barna erdõtalajok. -alkalmasak: köves, földes kopárok, humuszos homok talajok, savanyú nem podzolos erdõtalajok, kovárványos barna erdõtalajok, csernozjom jellegû homok talajok, mészlepedékes csernozjom, alföldi mészlepedékes csernozjomok, terasz csernozjomok. -kevésbé alkalmasak és alkalmatlanok:futóhomok, pszeudóglejes barna erdõtalajok, mélyben sós réti csernozjomok, szolonyeces réti csernozjomok, szoloncsák-szolonyecek, réti szolonyecek, szeppesedõ réti szolonyecek, szolonyeces réti talajok, réti talajok, réti öntés talajok, lápos réti talajok, síkláp talajok, lecsapolt és telkesített síkláp talajok, mocsári erdõk talajai, fiatal nyers öntéstalajok.

23 A talajok borminõségre gyakorolt hatása tapasztalatok útján meghatározva: 1. Palás, porfír kõzeten testes, színben gazdag, finom, eleinte kevésbé kellemes, de késõbb igen szép, lágy vagy közepes savtartalmú borok. 2. Gránit lágy, közepesen savas, gyorsan fejlõdõ, testes borokat ad. 3. Homokkõ lágy, testes, zamatos, tüzes, olykor különleges föld- (mandula) ízû. 4. Vulkanikus kõzet nehéz, testes, savas, tüzes, különleges zamatú, kiváló minõségû, lassan öregedõ borok. 5. Meszes talajok savban gazdagabb, tüzes, zamatos, gyorsan tisztuló, tartós bor. 6. Mészkõ, dolomit jellege az elõzõhöz képest erõteljesebb. 7. Lösztalajon színben gazdag, közepes vagy gazdag savtartalmú, illatos, zamatos borokat, alkoholban gazdag. 8. Homoktalajon lágy, savszegény, vékony, gyorsan fejlõdõ, jellegtelen, gyorsan öregedõ, alkoholban gazdag. Ha lösszel kevert, akkor a színanyag mélyül, extrakt tartalom növekszik. 9. Humuszban gazdag talajon cser- és színanyagtartalma gazdag. A fajta és talaj szerencsés találkozása egyik fontos feltétele a kiváló minõségû borok gazdaságos termelésének!

24 Talaj Klíma Termesztés technológia Mélység Szerkezet Víz és tápanyag szolgáltatás Fény Hõmérséklet Páratartalom Szél Csapadék evaporáció Tõke növekedési erélye Tenyészterület Nemes és alanyfajta Tápanyagellátás Öntözés Növényvédelem Metszés talajmûvelés A lomb jellemzõi hajtások száma tõkénként levélfelület Lombozat mikroklímája Tõke mûvelésmód Hajtások válogatása Fürt válogatás Tõke fiziológiai állapota Fürt minõség, összetétel Bor minõség Borászati mûveletek