Igézés az aranyosszéki Szentmihályon

Átírás

1 Igézés az aranyosszéki Szentmihályon Hozzáadta: KOMÁROMI Tünde :: Székelyföld (Kivonat) Az igã zã s Szentmihályon (Kolozs megye) a falu hiedelemvilágában kã zã nsã ges jelensã g. Az igã zã s megnã zã rábámulás által tã rtã nik, az igã zett lehet ember vagy állat, leggyakoribb tã¼nete embernã l a fejfájás. Szenesvízzel vã dekeznek ellene, ez hã tkã znapi használatú, egyszerû, házilag elkã szíthetõ gyógyszernek számít, elkã szítã se kã tã szerkezetû rituális mûvelet. Az ilyenkor rã gebben elhangzott ráolvasásokat Szentmihályon ma már teljesen felváltotta az ima. Az igã zã s hiedelme à s a szenesvízkã szítã s a faluban általánosan elterjedt, de nem mindenki hiszi igazán. A dolgozat elemzi a kapcsolódó általános kã pzeteket, elvã gzi az igã zã s megnevezã seinek à s a vonatkozó kifejezã seknek a szemantikai vizsgálatát, magát az igã zã st à s az ellene való vã dekezã st, mellã kletã ben kã zã lv gyûjtã si adatokat.  (Kivonat) Az igã zã s Szentmihályon (Kolozs megye) a falu hiedelemvilágában kã zã nsã ges jelensã g. Az igã zã s megnã zã rábámulás által tã rtã nik, az igã zett lehet ember vagy állat, leggyakoribb tã¼nete embernã l a fejfájás. Szenesvízzel vã dekeznek ellene, ez hã tkã znapi használatú, egyszerû, házilag elkã szíthetõ gyógyszernek számít, elkã szítã se kã tã szerkezetû rituális mûvelet. Az ilyenkor rã gebben elhangzott ráolvasásokat Szentmihályon ma már teljesen felváltotta az ima. Az igã zã s hiedelme à s a szenesvízkã szítã s a faluban általánosan elterjedt, de nem mindenki hiszi igazán. A dolgozat elemzi a kapcsolódó általános kã pzeteket, elvã gzi az igã zã s megnevezã seinek à s a vonatkozó kifejezã seknek a szemantikai vizsgálatát, magát az igã zã st à s az ellene való vã dekezã st, mellã kletã ben kã zã lv gyûjtã si adatokat. 1. Az igã zã srõl Az igã zã s1 megnã zã s, rábámulás által tã rtã nik, az adatkã zlõk tã bbsã ge szerint akaratlanul; a tudattalanság egy à rdekes megfogalmazása, miszerint magától tã rtã nik (SZ.R.) Az igã zõ szemã lyrõl vallott legáltalánosabb nã zet az, hogy à sszenõtt szemã ldã kû. Lehet nõ is, fã rfi is. Az igã zett lehet ember vagy állat, leggyakrabban kisgyerek vagy szã p lány, az állatok kã zã¼l pedig a disznó, mint à rtã kes háziállat. Az igã zã s ellen a gyermek karjára kã tã tt piros szalaggal, a rá adott piros ruhával vagy fordítva feladott ruhadarabbal lehet vã dekezni (SZ.G.). Az igã zni kã pes szemã ly is vã dekezhet a "Pü-pü-pü, meg ne igã zzelek!" mondással háromszor kikã pve (inkább szimbolikusan) a gyermek/szemã ly/állat irányába. Tünetei: fejfájás, szã dã¼lã s, hányinger, gyomorfájás, rosszullã t, hábaradik a mellye (K.I.), e vã sz a szemed világa (SZ.G.). Leggyakoribb tã¼net a fejfájás, amely gyengã bb fájás pl. a hûlã skor jelentkezõnã l. Az igã zã sre való gyanakvásnak általános feltã tele valamely említett tã¼netnek vagy e tã¼netek kombinációiból álló tã¼netegyã¼ttesnek ismeretlen okú fellã pte. Az igã zã s megtã rtã ntã rõl a gyógyszer - a szenesvíz elkã szítã sekor lehet bizonyosságot szerezni. A pohárba ejtet csak igã zã s esetã n "fut le" a víz fenekã re. A gyógyító erejû szenesvíz elkã szítã se kã tã tt szerkezetû rituális mûvelet. A szertartás lã pã seinek pontos betartásáva azonban szinte bárki elvã gezheti, maga az igã zett is. Leggyakrabban a család valamelyik nõtagja (nagyanya vagy à desanya), ritkábban egy kã zelben lakó gyógyítóasszony kã szíti el. Rà gen a szenesvizet a kályhából fogóval vagy lapáttal kivett parázsdarabkákkal, manapság - a gáz bevezetã se óta - gyufával kã szítik. Kellà kek: egy pohár (decis) hideg víz, 3, 7 vagy 9 szã n a kemencã bõl (kályhából) vagy 3-4 gyufa szã¼ksã ges (leggyakoribb számok 9/3). Az elkã szítã s archaikusabb módja szerint az asztal kã zepã re keresztet vetnek ráhelyezik a pohár vizet. A szã n vagy a gyufák elõkã szítã se elõtt elmondanak egy Miatyánkot vagy egy Ãœdvà zlã gyet. Ezután egyenkã nt beledobják a parázsdarabokat a vízbe, vagy rendre meggyújtják a gyufákat: a már ujjbegyig à gett gyufa vã gã vel a kã vetkezõt, à s sorba beleverik az új gyufa vã gã vel az elõzõ elã gett felã t a pohárba (vã. K a parazsak lemennek, igã zã s tã rtã nt. Minà l tã bb szã n megy le, annál erõsebb az igã zã s; ugyancsak fokjelzõ a hanghatás, amit a vízbeesõ parázs vált ki. A szenesvíz elkã szítã se után mã g egy imát el kell mondani, à s mã g egy keresztet kell vetni a pohárra. Ekkor már bizonyosságot nyert az igã zã s tã nye, amit az igã zettel nyomban kã zã lnek

2 (szenesvízkã szítã s kã zben). Ugyanakkor felhívják figyelmã t arra, hogy a vele tã rtã nt igã zã srõl mi mindent árul el a viselkedã se.2 A szenesvízbõl az igã zettnek háromszor három kicsi kortyot kell innia. A víz megivása után azonnal à rzi, hogy fejfájása szûnni kezd. Maga a gyógyító folyamat általában rituális mosdatással egã szã¼l ki: a szenesvízbe mártott ujjal homlokra, szívtájã kra, tenyã rbe à s talpra keresztet rajzolnak. K.I. szerint az igã zettet nem kell megmosdatni, hanem az elkã szített szenesvízbõl egy kã s hegyã vel kilencszer vizet kell kidobni a levegõbe. A megmaradt szenesvizet az ajtó sarkára, az eresz alá vagy egy kutyával szembe kell kiã nteni. A szenesvíz mindig használ, amikor az ember meg van igã zve. Újabb nã zetek szerint a hatóanyag a vízben feloldódott szã n. Nemrà g halt meg egy szentmihályi gyógyítóasszony (a gyûjtã sszã vegekben sokat emlegetett Rózsika nã ni, N.P. volt felesã ge), aki mã g kã¼lã nbsã get tett a leszálló szenek száma, sorrendje szerint nõ, fã rfi, lány à s fiú igã zõ kã zã tt igã zõ ilyenfajta meghatározását ráolvasásszã vegek3 is õrzik, amelyeket már nem ismernek Szentmihályon (ma kizárólag imákat mondanak). Fontos, hogy a szenesvízkã szítã s kã zben mindig jelen van az igã zett szemã ly is, tudja, hogy mi à s mi cã lból tã rtã Ismeri a szenesvíz hatását, à s bízik benne, egyrã szt, mert a családtagja javallja à s kã szíti, másrã szt, mert máskor is használt (számára empirikusan bizonyított). A gyógyulás folyamatában olyan fontos szerepet játszó biztonságtudat à s bizonyosságã rzet a szenesvízkã szítã s során kielã gíttetik: nem csupán családi kã rnyezetben van a beteg,vagy egy biztonságos gyógyító kezei kã zã tt, de a betegsã g mibenlã tã rõl is meggyõzõdhetik a szenesvízkã szítã s által. Annak garanciája, hogy a szenesvíz nem hamis szer, az, hogy a szenek nem mindig szállnak le a pohár aljára. Bár az igã zã s hiedelme à s a szenesvízkã szítã s általánosan elterjedt, mã gsem állítható az, hogy mindenki igazán his benne; sok felnõtt ember a szenesvizet szkepticizmussal fogadja, ha fel is ajánlják neki, csupán azã rt fogyasztja el", mert vã lemã nye szerint "ha nem használ, nem is árt". Az igã zã s a falu hiedelemvilágában kã zã nsã ges, nem kã tsã gbeejtõ jelensã g, a szenesvíz pedig hã tkã znapi használatú, egyszerû, házilag elkã szíthetõ gyógyszer, amely pillanatnyi, kis mã rtã kû kellemetlensã get old meg. 2. A jelensã g elemzã se 2.1. Általános kã pzetek Az igã zã s vagy szemmelverã s a szem emanációs hatásának tulajdonított jelensã g, melyet már az ókorban is ismertek, à s szemmel való bûvã lã skã nt, varázsoláskã nt tartottak számon (vã. BIEDERMANN 1989, ). A szemmel, tekintettel kapcsolatban párhuzamos kã pzetek alakultak ki a kã¼lã nbã zõ kultúrákban, amelyek a látás à rzã kelã sbeli kiemelt fontosságát jelã lik. A jelensã ggel kapcsolatos elkã pzelã sek általános emberi kã pzeteken alapulnak (vã. BIBÓ 1917), ezã rt gyã¼mã lcsã zõbb lehet egy kultúrán, világkã pen belã¼li elemzã sã¼k, mint a motívumok migrációját kutató tã rtã neti megkã zelítã sek. Az ilyen elmã letek hátterã ben egymástól fã¼ggetlen elemekb szabadon à pítkezõ kultúrafelfogás áll. Pedig a világkã p egy organikus egysã g, amely csak akkor enged meg elemã sszetã telã ben változtatásokat, ha azok nem à sszefã rhetetlenek archetipikus mã lyszerkezetã vel. Az idegen elemek à rtelme átvã telkor az új kultúra jelentã shálójával kompatibilisen módosul. A kã¼lã nbã zõ tã rtã neti korokban kã¼lã nbã zõ nã peknã l más-más felfogások uralkodtak a szemmelverã srõl, máskã nt ítã ltã k meg jelentõsã gã t. A szem mágikus erejã re, a halált okozó pillantásra mitológiai pã ldakã nt a Medúza-fej említhetõ. Medúza a gã rã g mitológiabeli Gorgók kã zã¼l a halandó. Egyetlen pillantása elegendõ ahhoz, hogy bárki halandót kõvã változtasson. (RÓHEIM 1984, 465)4 RÓHEIM Medúza tã rtã netã t elemzi a szemmelverã s kapcsán. A tã rtã netet à s jelentõsã gã t a kã vetkezõkã ppen foglalja à ssze: Perszeusz megã li Medúszát, mert vã di a pajzs, amit Pallasz Athà n maga is szublimált Gorgó - adott neki. Álmában lepi meg a szã rnyet, az arcát látja ugyan, de csak pajzsában visszatã¼krã zve. Levágja a fejã t. Ez a fej nã pszerû apotropaion szemmel verã s ellen. Említà sre mã ltó tã ny, hogy a leggyakrabban csã szã k belsejã ben alkalmazták: aki ilyen csã szã bõl iszik, vã dve van a szemmel verã stõl. Ivás kã z kã pre nã z, à s ez elhárítja a rontást. RÓHEIM a csã szã ben kã szített szenesvíz párhuzamakã nt hangsúlyozza a fen pã ldát. A Medúzával tã rtã nteknek freudista (pszichoanalitikus) magyarázatát adja. A gã rã g mitológia szerint Narkisszosz amikor tizenhat esztendõs korában elõszã r pillantja meg tã¼kã rkã pã t a Helikón egyik forrása fã lã hajolva, szerelemre gyullad à nmaga iránt, majd boldogtalan, beteljesã¼letlen szerelmã be belehal. Emlà kã t a Nárcisz virágnã v à s a gã rã g narkã szó õrzi, amely kábítást jelent (vã. KERÉNYI 1977, 116). Narkisszosz mítoszának párhuzama lelhetõ fel abban a magyar hiedelemben, miszerint az à ntudatlan csecsemõt óvni kell à nnã n tã¼kã rkã pã nek szemlã lã sã tõl, mert megigã zheti magát. Ez az igã zã s kã¼lã nã sen veszã lyes, a gyermek h okozhatja.5 Az igã zã s ilyen formája Moldvában is ismert (vã. ERDÉLYI 1976, 107). Az említett mítosz felveti az igã zã s à s szerelem kapcsolatának gondolatát (szem, tekintet hatalma a szerelem felkeltã sã ben). A narkã /kábítás fogalma egy - az igã zã s jelensã gã vel kapcsolatos - fogalmi háló kialakításához is

3 hozzásegít. A kábítás fogalmához kã nnyedã n asszociálhatóak azok a kifejezã sek, amelyekkel általában az igã zã s, szemmelverã s jelensã gã t szokás magyarázni: bûvã lã s, bájolás, varázslás. Az igã zã s à rtelmezã sã ben igen jó fogódzót jelentene, ha igaz volna, a Gorgók à s Graiak egyenã rtã kûsã gã ne azonban - RÓHEIM szã vegã n kívã¼l - sehol sem találtam megerõsítã st. A Graiak fõ jellemzõje - à regsã gã¼k mellett -, hogy hármuknak csupán egy szemã¼k à s foguk van; RÓHEIMnà l mindez a Gorgókra vonatkozik, a Graia pedig csupán a Gorgó nã v másik változata Az igã zã s, szemmelverã s kifejezã sek szemantikai vizsgálata Az a tã ny, hogy kã t fogalom használatos a vizsgált jelensã g megnevezã sã re, problematikus. A fogalmak nem tûnnek egyenã rtã kûnek. A kã ztã¼k lã võ kã¼lã nbsã g meghatározására a fogalmak nyelvi kã rnyezetã nek megvizsgálásá valamint a kã rdã ses kifejezã sek etimológiájának áttekintã sã t találom a legcã lravezetõbbnek. A fogalmak nyelvi kã rnyezete alatt mindazokat a kifejezã seket à rtem, amelyek rájuk, kã rã jã¼k à pã¼lnek, à s szemantikai kapcsolatban állnak velã¼k. A vizsgálat tulajdonkã ppen a fogalmak nyelvi világmodellbeli helyã t deríti ki (vã. SZILÁGYI 1996), abból a feltevã sbõl kiindulva, hogy egy kã zã ssã g világkã pe nyelvã ben (is) tã¼krã zõdik. A szem szó igã zã ssel kapcsolatba hozható szemantikai mezõjã t a kã vetkezõkã ppen lehetne felvázolni: megigã z lenyûgã zõ rajtafelejti issza a felfalja látvány szemã t a tekintetã vel a szemã vel A fenti vázlatban azokat a kifejezã seket állítom fokozati vagy folyamatszerû sorrendbe, amelyeknek mintegy vã gkimenetelã t kã pezi a megigã z kifejezã s (eredmã nyã¼k az igã zã s, igã zettsã g). A számbevett tã rtã nã agressziót à s nem szándã koltságot hangsúlyoznak, inkább egy tudattalan folyamat mozzanatait jelzik. Úgy tûnik, az igã zã s kifejezã s ma a jelensã g tudattalan változatát fedi, a látvány általi elragadtatottságot à s kã vetkezmã nyã t, az igã zã st. Az ótã rã k eredetû igã z megbûvã l szónak, valamint a vele kapcsolatba hozható szintã n ótã rã k eredetû bá szavak jelentã sei arra utalnak, hogy az igã z szó a nã pi nyelvben mást is fedett: a szándã kos, varázsló erejû bûvã lã st, bájolást, mã ghozzá varázsigã k kísã retã ben. Az igã z szó tã rtã netileg a varázsige jelentã ssel hozható kapcsolatba. báj egyrã szt kã telã k, kã tã l, zsinór jelentã sû, másrã szt varázslás -t, kã tã s -t jelent az ótã rã kben. A bájolás m kuruzslást jelent A magyar nyelv tã rtã neti-etimológiai szótára szerint. Az igã z szó bájolással (megkã tã s), illetve a bûvã lã ssel, kuruzslással való kapcsolata egy másik jelentã sszfã rát fed fel. A magyar nyelv világkã pã ben a szem mint a világ birtokbavã telã re alkalmas eszkã z jelenik meg. A vak ember világtalan, az Ómagyar Mária-Siralomban Jà zus a "világnak világa" (világ világossága: az igaz à let, a lã t teljessã gã ben való megã lã sã nek ideá(l)ja). A világot a szemã vel birtokba vevõ ember a társadalom normáit sã rtõ, de számára elfogadható tettek fã lã tt szemet huny. Azonkívül, hogy látvány à s lã tezõ igen erõsen à sszefã¼gg ebben a világkã pben (vã. Hiszem, ha látom!), a fentiek alapján is elmondható, hogy a szem-birtokbavã tel konnotáció bizonyos szinten az emberi interakciókra is kiterjed. A megragadja a tekintetã vel7, szemmel tart olyan jelensã geket ír le, melyek lã nyege az embertárs szabadságának, integritásának tekintet általi korlátozása, megsã rtã se.8 Az emberi reakció elsõdleges fokozata ilyen esetben, hogy elkapja a tekintetã t (ez a rajtafelejti a szemã t esetã ben is áll). Az erõteljesebb fokozatok már jóval erõteljesebb reakciókat váltanak ki, így szóbeli vã dekezã st, kitartott tenyã rrel való vã dekezã st vagy elfordulást. Szintà n az emberi interakciók sorába tartozik, hogy az ember a szúrós tekintetet à sztã nã sen megã rzi, à s odafordul, mondván: Érzem, hogy valaki erõsen nã z. A tekintetek emberi (állati) interakciója párbajszerûvã fajulhat. Ez a farkasszemet nã z9 jelensã ge. A farkasszemetnã zã s vã lemã nyem szerint erõpróba: a lã lekerõk párbaja/ã sszemã rã se egy tekintetek kã zti párbajban. Ugyaneze párbajon belã¼l a szem bûvã lõ, mã rgezõ ereje is szerephez jut, s talán ilyen à rtelemben hozható kapcsolatba a farkasszemet-nã zã s valamint maga a farkas nã v azzal, hogy mã rgezõ nã vã nyek nevã ben elõtagkã nt szerepel, pã farkasalma, farkasboroszlán, farkashárs stb. A farkas szó jelentã s-hátterã ben nem utolsó rangú à sszetevõ az agresszió, ami a farkasszemet-nã zã snek, a szemmel való elnyelã snek stb. fontos tã nyezõje. Ezen agresszió oralitását hangsúlyozza a farkasã tvágy kifejezã s is, aminek azonban nem a szem, hanem maga a farkas (orális agressziója) szolgálhatott alapul. A szemmelverã s kifejezã s szintã n a nã zã s agresszív tartalmát hangsúlyozza. A kifejezã s jelentã se: a szemen keresztã¼l kibocsájtott energiával való ártás (a verã s átvitt à rtelemben van használva, ártást jelent). A nyelvi forma rokonítható az isten verã se kifejezã ssel, mely Isten ártó/bã¼ntetõ cselekedetã t verã skã nt nevezi meg (vã. bosz a haragos Isten kã pzetã vel à sszefã¼ggõ kifejezã s). A hasonlóság annál inkább à rdekes, mivel istenverã skã nt leginkább betegsã get szoktak számontartani(egyã ni vagy járvány). Míg az igã zã s inkább a csodálattal, elbûvã ltsã ggel (esztã tikai à lmã ny) rokon, a szemmelverã s kifejezã s az irigysã ggel hozható kapcsolatba (rossz-, ár à rzã sek, indulatok). Az itt sejtett ellentã t azzal is bizonyítható, hogy a szemmelverã s az, amit általában boszorkánynak tulajdonítanak, à s bûnnek tartják; tehát rosszindulatú, szándã kos cselekedetnek, míg az igã zã st akaratlan ártásnak.

4 Az elõbbi eset kapcsolatba hozható a hipnotizálás jelensã gã vel; egy gyõrzámolyi (F.M.) tã rtã net szerint az igã zõ kã pe embertársát tekintete erejã vel helyhezkã tni (elmozdulásra kã ptelennã tenni) vágtató lovakkal szemben állva az országúton. Érdekes módon Szentmihályon, ahol mindenki azt tartja, hogy az igã zõ szem lehet ártó hatású, a jelensã gre csupán az igã zã s terminust használják. Ugyanitt már igen kevesen hisznek boszorkányok lã tezã sã ben, s ha rontásra gyanakodnak, mindig kã zã nsã ges embernek tulajdonítják. A nyelvi világmodell szerint nem csupán az ember veheti birtokba szemã vel a világot, a világ is uralmat gyakorolhat fã lã tte a szemã n keresztã¼l (vã. lenyûgã zõ látvány). Az igã zã s jelensã gkã rã bõl a megkívánás, megcsodálás jelensã ge tartozik ide. A nã p szemlã lete szerint a terhes asszony fokozott mã rtã kben ki van szolgáltatva a látványainak. A megkívánás jelensã gã ben az orális agresszió à nmaga à s a magzat ellen fordul, a megkívánás esetã n pedig a látvány/jelensã g szuggesztív ereje keríti hatalmába a terhes nõt, s ez a szuggesztió szomatikus elváltozásokat eredmã nyezhet a magzaton. Azok a figyelmeztetã sek, amelyek a terhes asszonyt óva intik csúnya látvány hosszadalmas (szuggesztiónak idõt adó) nã zã sã tõl, erre a jelensã gre alapoznak. A terhes asszonyt à rt hatások (valami megnã zã se vagy valamivel való megdobása) az emberek rengeteg tã rtã netet mesã lnek (P.G.; SZ.R.). HEIM Vilmos patológus foglalkozott ezzel a jelensã ggel. Elismeri, hogy "hasonló esetek valóban tã rtã ntek, s lehetsã gesnek tartj pszichoszomatikus patomechanizmusok szerinti à rtelmezã sã¼ket" (OLÁH 1986, 139). A megkívánás à s megcsodálás tulajdonkã ppen az igã zã s fordítottjakã nt is felfogható, olyan à rtelemben, hogy a szem általi szuggesztió a nã zõ ellen irányul. Nem emanáció tã rtã nik, hanem a látvány szuggeráló ereje à s az à nkã ntelenã¼l beinduló à nszuggesztió egyã¼ttesen hat az áldozatra. Ha a megnevezã sek nem is magyarázzák meg maradã ktalanul számunkra a jelensã g mibenlã tã t, arról mindenkã ppe információt nyújtanak,hogy a nã p számára mit jelentenek, világkã pã¼kben a jelensã g milyen kã pzeteken keresztã¼l raktározódott. A nã pi kã pzetek szerint a szemmelverã s kã pessã gã vel "megáldott egyã n kã¼lsõsã gekben is kã¼lã nbã zik m à sszenõtt szemã ldã ke, erõs vagy szúrós tekintetû barna vagy fekete szeme van. Az igã zã srõl való nã pi gondolkodásba fellelhetõ a szignatúratan, tágabb à rtelemben, mint azt PARACELSUS kifejtette, kã rã¼lbelã¼l a Bà HME-i (idã zi BIEDERMANN 1989, 308) elkã pzelã sbe illõen, miszerint minden dolog, teremtmã ny magán hordozza rendeltetã se, valamirevalósága ismertetõ jegyeit. A nã pi szimbolika szerint a szem a lã lek tã¼kre. Nem egã szen biztos, hogy pusztán a szem általi emanációnak tulajdonítható az igã zã s, ám a szem a kã¼lsõ megfigyelõ számára kã nnyen hozzáfã rhetõ. A tekintet minõsã gã bõl à intenzitásából kã nnyen lehet arra kã vetkeztetni, hogy ártó-e vagy sem. Az igã zã s tã nyã nek megállapítása nã ha ilyen megfigyelã sek alapján tã rtã nik, másrã szt a megnã zã s mozzanata látatlanban is feltã telezett: azt gondolják a tã¼netek (fejfájás, rosszullã t, stb.) jelentkezã se folytán, hogy a beteget valaki erõsen megnã zte (megigã zte). A tekintet a társadalom normái szerint (melyek a maguk rendjã n à sztã nã s mã lysã gek által megszabottak) nem szabadon legeltethetõ. Ma is illem, jóã rzã s szab korlátokat egy bizonyos ember megnã zã sã nek; ugyanez a jóã rzã s rã gen az à nfegyelem megnyilvánulása lehetett annak tudatában, hogy a tekintet árthat. Az emberben à sztã nã s fã lelem à l az idegen szem tekintetã nek erejã vel szemben. E. T. HALL (HALL 1995) megfigyelã se szerint a sûrûn egymás mellã zsúfolt idegen szemã lyek (vã gsõ elzárkózási kísã rletkã nt) mindig kínosan kerã¼lik a szemkontaktust. De bárkinek à lettapasztalatát kã pezhetik olyan kellemetlen à rzã sek, melyeket az õt erõsen nã zõ idegen emberek okoztak. Ha arra gondolunk, hogy az állatvilágban is ismert jelensã g a szemkontaktus kínos volta, mely nã mely esetekben a vã gletesen agresszív farkasszemet-nã zã sig fokozódhat, valamint az olyan jelensã gekre, ami az ember pã ldául egy kutyát kã pes elsomfordálásra kã nyszeríteni tekintetã vel, arra kã vetkeztethetã¼nk, hogy etológiai gátlásról lehet szó, amelyet állat à s ember egyaránt à rã kletesen hoz magával. A hiedelmek szerint az igã zã s elsõsorban kisgyermekeket, valamint a szã pet à rinti, à s halálos kimenetelû lehet az állatokra nã zve. Ez a szelekció megengedettã teszi a kã vetkezõ feltã telezã st: a kã zã ssã g felnõtt- à s valamelyest szocializálódott gyermektagjait vã dettebbã teszi az igã zã srõl való tudás, mert általa valamelyest elkerã¼lhetik az igã zã lehetõsã geit; a mã g nem szocializálódott gyermek vã dtelenebb, mert nem kerã¼li a szemsugarakat, az állatra nã zve pedig azã rt lehet halálos az igã zã s, mert kulturálisan vã dtelen. Eme elkã pzelã shez viszonyítva a problã ma másfajta szfã ráját indukálja a szã p kã rdã skã re (asszociációi itt: a kã¼lã nã s, az idegen). Az idegen ember az új kã rnyezetben kulturálisan vã dtelen, viselkedã se feltûnõ (az adott rendszerben abnormális), így tã bbszã rã sen kiszolgáltatott szociális kã rnyezetã nek. Feltûnõ volta miatt a figyelem kã zã ppontjába kerã¼l, igã zhetõsã gã nek lehetõsã ge nagyon megnõ.10 Az idegensã g kã¼lã nã s esetã t kã pezi a hosszabb idõn át izolált frissen nyilvánosságra lã põ ember, aki elszokott az (idegen) emberi erõterekkel való ütkà zã stõl, azok pozitív vagy negatív erõtartalmának feldolgozásától, esetleges à sztã nã s vagy tudatos (máskor rutinszerû) megválaszolásától, s így sokkal nagyobb energiájába kerã¼l megkã¼zdenie mindezekkel. Az igã zã snek kitett jelensã gek másik (említett) szfã ráját a szã p, a kã¼lã nã s kã pezi. Az igã zã s eme eseteivel

5 kapcsolatban kifejtendõ elkã pzelã sem alapjául az az igen gyakori vã lemã ny szolgál, hogy az igã zã s à sztã nã s, ne tudatos (nem akaratlagos) tett. Az erõs nã zã s alkalomadtán realizálódik (az egyã n tudatától fã¼ggetlenã¼l), bizonyos látványnyal való szembesã¼lã s esetã n. A szã p vagy tetszetõs lã ny vagy tárgy magára vonja az ember figyelmã t, à s lelki tartalmait aktivizálja. Az emberben ilyenkor felkeltett à rzã seket a birtoklási vágy, valamint a RÓHEIM (1984, 472) által is kiemelt irigysã g fogalmai által lehetne megnevezni, újra aláhúzva, hogy mindez általában tudattalanul játszódik le, valamint lã teznek árnyalatbeli fokozatok. Ha azt mondom, hogy az igã zõ vágyával az igã zett libidójára (jungi à rtelemben, tehát általánosabban vett à leterõre), valamint tárgy esetã ben a benne rejlõ rejtett szemã lytelen varázserõre tã r (vã. mana), azt hiszem, nem rugaszkodom el az általános nã pi kã pzetektõl, pusztán lehetõsã geim szerint a nã prajz valamint a lã lektan fogalmaival próbálom leírni a lejátszódó jelensã get. RÓHEIM (1984, 465) a szemmelverã srõl írott tanulmányában megpróbálja a jelensã g lã lektani magyarázatát adni. Szerinte a hiedelem kulcsa abban a megállapításban ragadható meg, miszerint a megnã zett szoptatós asszonynak elapad a teje. Eszerint a szemmelverã s kulcsa orális fã ltã kenysã g, à s orális agresszió jellegû. Azt hiszem, buktatója az à rtelmezã snek, hogy miután egy (alapvetõ) táplálã k megkívánásának tã nyã bõl indul ki, à s a táplálã k jelenlã tã bõ à sztã n oralitását konnotálja, nem lã p tovább megvizsgálni másfajta eseteket, így az emberi egyedekre vagy bármely megtetszõ dologra vonatkozóakat. RÓHEIM freudiánus magyarázatából a fã ltã kenysã g à s agresszió tã nyezõje figyelemre mã ltó, ám negatív tã ltetã¼k nã mely esetekben túlzottnak bizonyulhat. A jelensã ghez társítható agreszszió inkább à rzelmi, tudatosodása nem feltã tlenã¼l megvalósuló dolog. Ilyenformán az elkã pzelã s nem à sszefã rhetetlen a nã pi nã zettel, ami a tudattalan szintjã n lejátszódó igã zã st mã g tolerálja, az ártatlanság szfã rájába utalja. ("Nem tud róla."; "Nem tehet róla."; "Ilyen a nã zã se.")11 Ezzel szemben a tudatosodás fázisában az illetõ már à szleli, hogy mily mã rtã kben nã zett meg valakit à s hogy árthatott.a tudatot ellenõrzõ kontrollnak (felettes à n vagy társadalmi tudat, kã zã ssã gi tudat) tulajdonítható, ha háromszor kikã p à s vã dõ módon ezt mondja: Pü-pü-pü, meg ne igã zzelek. egyã n vã dekezã sã ben a kã zã ssã gi normarendszernek a kontrollja mûkã dik, hiszen azt teszi, amit elvárnak tõle; ez esetenkã nt egybeeshet azzal, ami lelkiismeretã t is kielã gíti. A problã ma ezen a ponton erkã lcsi termã szetet à lt; jóã à nkontroll fã¼ggvã nye elsõsorban, hogy megigã z-e vagy sem valakit az ember. Adott igã zã srõl való tudás tulajdonában az igã zã s negatív tã ltetû interperszonális cselekedet, embertárs elleni bûn A szemmelverã s elleni vã dekezã s A szemmelverã s elleni vã dekezã s az à letnek igen tág jelensã gkã rã vel áll à sszefã¼ggã sben. Legtágabb à rtele a nyilvánosságtól való fã lelemrõl, bizonyos à letszfã rák nyilvánosság elõli elrejtã sã rõl van szó. A magánã let (bár tã rsã gã¼nkben, falusi kã rnyezetben általában nem annyira, mint polgárosult társadalmakban) valamelyest mindig zárt világban zajlik. Emà gã tt nem csupán az intimitás utáni vágy, hanem a rosszindulattól, irigysã gtõl való fã lelem is áll. De maga az intimitás is bizonyos à rtelemben nem jelent mást, mint vã dettsã get, ha csupán egy kã¼lã n világ vã dettsã gã t is. Az ember ilyen termã szetû fã lelmã t említi Dà Mà Tà R Tekla. Szerinte az ember nyilvánosságtól va nem csupán a kisgyerekre, de a gyã¼mã lcsfára, virágszál à letã re, sõt mã g az új fonott kerítã sre is kiterjedhet. A jószerencse vã delme hasonló okokkal magyarázható: "nem szabad elkiábálni", mert valaki megfigyelheti, à s mágikus úton megfoszthat tõle. Éppen ezã rt a magyar ember nagyon ritkán mond jót a termã srõl, állatokról, idõjárásról. A lekopogás városi hiedelme - teszi hozzá -szintã n a jó szerencse (irracionális) vã dõgesztusa (Dà Mà Tà R 1981, 151). Az említett à sztã nã s óvatosság, fã lelem szã¼li egyrã szt az elfedã s, eltitkolás, másrã szt a vã dekezã s jelensã g SUMNER (1978, ) szerint a szemmelverã stõl való fã lelem szã¼lte az illemszabályokat, az à ltã zkã dã s jelensã geit, sõt a nõk zárdábavetã sã t is. Bár mindez igaz lehet, ezeket a jelensã geket már rã gen a civilizáció termã szetes velejáróinak tekintjã¼k. Eme szubtilis, nem tudatos vã dekezã si formák mellett azonban lã teznek olyan módszerek, amelyeket ma is kizárólag a szemmelverã s elleni vã dekezã s cã ljából alkalmaznak. Ilyenek pã ldául a gyerm csuklójára kã tã tt piros pántlika, obszcã n gesztusok, pl. fenã k vagy fallosz mutogatása vagy fallikus amulettek viselã se (vã. BIEDERMAN 1989, 307); trágár kifejezã sek, szã vegek Szentmihályon pl. "Kigyófasz a szemed kã zã!". Mindezeknek a trágár, obszcã n tã nyeknek túlkompenzáló, ezáltal elijesztõ, kiábrándító, a megcsodálás, megkívánás, bûvã lã s folyamatát megszakító, kizã kkentõ hatásuk van. Miután kultúránkkal egyã¼tt jár az à ltã zet viselã se, az ilyen elijesztõ gesztusok elã g meglepõek ahhoz, hogy az embert kizã kkentsã k a szemlã lõdã sbõl. Az em vã dekezõ gesztusokhoz mã g sokfã le hasonló cã lzatú grimasz társítható, melyeket az ember spontánul produkál zavaró hatásra. A szemmelverã s elleni vã dekezã sben használatos piros színrõl szólnã k mã g, amelynek szerepe a kisgyermeken, állat az, hogy a figyelmet "elterelve"12 megóvja õt a rontástól. A piros szó a pirkad, pã rkã l, pirítás szócsaládból ered, tehát a tûzzel áll kapcsolatban, ilyen à rtelemben szervesen kapcsolódik a szemmelverã s elleni piros színnel való vã dekezã shez rontó anyagok à getã ssel való megsemmisítã se, purifikálása (lásd a rontásról szóló fejezetben). Bár nem soroltam fel az à sszes vã dekezã si módot, rátã rek a vã dekezã s másik aspektusának megvizsgálására, amely magát az igã zõ embert à rinti. Igà zã s veszã lye esetã n háromszor ki kell kã pni a gyermek/állat/nã vã ny stb. megfelelõ vã dõige elmondása kã zben. A kikã pã s jelensã ge az igã zã s orális jellegã vel13 kapcsolható à ssze, à s à rtelmezhetõ, mint a már elnyelt szubsztancia kikã pã se, visszaszolgáltatása.

6 2.4. Az igã zettsã g tã¼netei Ha ennek ellenã re megtã rtã nik az igã zã s, leggyakoribb à s mindig elsõsorban említett tã¼nete a fejfájás. Ezt kã veti szã dã¼lã s, hányinger, szã lsõsã gesen súlyos esetben jelenkezhet az ájulás à s vã gsõ stádiumkã nt a halál. Manapság ez utóbbi kã t fejlemã ny nagyon ritka, ez a változás az uralkodó orvostudományi nã zetek átszivárgásának à s elfogadásának tulajdonítható. Az orvostudomány ugyanis az olyan súlyos eseteket, mint a hirtelen halállal vã gzõdõk, általában kã zzelfogható testi vagy kã rnyezeti okokkal magyarázza, de mindenkã ppen fiziológiai à s nem misztikus okokkal. A lelki eredetû halálokok kã zã¼l az embert lassan felemã sztõek a lã lektan által is elfogadottak, pã ldául szorongás, fã lelem. A nã prajztudomány felmã rã sei szerint viszonylag sûrûbb az olyan adatok száma, melyek szerint állat halálát okozta igã zã s. Gyûjtà seim is ezt igazolják: pl. ló (T.B.) à s disznó (SZ.R.) Gyógyítás A tã¼netek általában az egã sz emberre kiterjednek, s a gyógyítás - mintegy feleletkã nt - szintã n az egã sz embert cã lozza meg. A szenesvízzel homlokra, szívtájã kra, tenyã rbe, talpra rajzolt keresztek rituális mosdatás jellegûek, esetleg ki is egã szã¼lnek a gyermek megmosdatásával. A gyógyítási folyamatból a belsõ sem maradhat ki: a betegnek innia kell a szenesvízbõl. A beteg mágikus kã rã¼lkerítã sã ben nemcsak a szenesvíznek, hanem a keresztvetã snek is funkciója van: a szentsã g erejã vel telíti a gyógyító rítust. Maga a víz is tã bbszã rã sen szent: kã szítã se kã zben Miaty mondanak, à s fã lã je keresztet vetnek, másrã szt, amint azt egyes ráolvasószã vegek à s archaikus imádságok is jelzik, mint pl. a vízvetã s, gyeszkentálás Moldvában (vã. ERDÉLYI 1976, 106), a szenesvíz analógiás gyógyító eszkã z; egyrã szt mint a Jordán vizã nek párhuzama, másrã szt ama elsõdleges recept analógiájára kã szã¼l, amelyet valaha Szûz Máriának ajánlottak a megigã zett Jà zus gyógyítására. Ilyen biblikus hátterû analógiás elvû gyógyító imádságot BORNEMISZA Pà ter is kã zã l az à rdã gi kísã rtetekben, bár a bájolást hazugságnak, à rdã gi találmánynak minõsíti (ERDÉLYI 1976, 106). A bájoló gyógyító imádságok keresztã ny elemei kã tsã gkívã¼l egyházi eredetûek; arra az idõre utalnak, amikor a papság gyógyított, à s Isten nevã ben ûzte ki a betegsã get okozó dã mont/sátánt az emberbõl (ERDÉLY 1976, 108). Az igã zã s szenesvízzel való gyógyításának folyamatában fontos szerepe van a rituálã pontos elvã gzã sã nek, hiszen gyógyító eljárás csak úgy hatásos. A hármas szám a rítuson belã¼l fontos szerephez jut, úgy is mint 3x3=9: három gyufa vagy kilenc szã n, három Miatyánk, háromszor három kicsi korty víz, három kereszt a homlokra stb. Általános emberi kã pzetekben a hármas az erõ, a hatalmasság, a teljessã g száma, a keresztã nysã gben ezt testesíti meg a Szentháromság kã pzete. A gyógyító folyamatban megjelenõ tûz (parázs) à s víz szimbolikusan is à rtelmezhetõ. A kã t elem archetipikus ellentã tpár pl. a taoizmusban (HOPPÁL-SZEMADÁM-JANKOVICS 1995, 227), vagy az alkímia világkã pã ben, ahol az à let vize nem más, mint az ouroborosz, az ellentã tegyesítã s szimbóluma (JUNG 1995, 84). A szenesvíz ugyancsak a tã¼zet magába fogadó víz, ilyen à rtelemben az à let analógiája. Magyar nyelvterã¼leten tã bb helyen is a szenes vizet csupán az igã zõ szemã lyã nek felfedã sã hez használják fel jã vendã lõ segã deszkã zkã nt (vã. RÓHEIM 1984, 468.). A tulajdonkã ppeni gyógyítás az igã zõ szemã ly hajának, sz beszerzã se után ezek à getã se általi fã¼stã lã ssel tã rtã nik, a gyermeket a fã¼st fã lã tartják. Ilyen gyógymódot em tã bbek kã zã tt Dà Mà Tà R Tekla is. A szenesvíz hatása valószínûleg placebo-hatás (vã. MELZACK 1977, 42), a gyógyulás pedig a család à s a gyógyító szuggesztiójának, valamint a hatásos à nszuggesztiónak tulajdonítható, mã g az olyan racionalizált jelentã sek esetã n is, amikor a vízben "oldódó" szã nnek tulajdonítják a gyógyulást (P.E.; SZ.R.). A maga korában PÁPAI PÁRIZ Ferenc is ezt tartotta a szenesvíz hatóanyagának, elítã lvã n a babonás, mesterkedõ vã nasszonyokat: A szenes vizet vehetnõk kã rdã Legalább abban a szã nben vagyon belsõ felforrást elnyomó erõ, izzaszt is: azã rt nem haszontalan, ha jól adnak innya benne. A kivûl a vã le mosás nem tã szen tã bbet mint ha kofa-vizzel mosdatnád, hivesíti à s kã nnyebben elaluszik utánna. 14 Mint minden ismeretlen hátterû betegsã g esetã ben, itt is irracionális gyógymódról van szó. A szenesvízzel való gyógyítás rítusának a bele vetett hit kã vetkeztã ben pszichoszomatikus hatása van. Más irracionális gyógymódokhoz hasonlóan a hitre alapoz, à s a megnyugvást, a lã lek egyensúlyát cã lozza meg, elõsegítve a szervezet gyógyulását. A gyógymód mai használatának irracionalitása nem zárja ki egy olyan világkã p lã tezã sã t, amelybe koherensen illeszkedik, tehát "racionális". Vizsgálni lehetne azt is, hogy milyen mã rtã kben fã¼gg az igã zã s jelensã gã nek ismertsã gi fokától az igã zã s gyakorisága, valamint hogy az igã zhetõsã g milyen mã rtã kben fã¼ggvã nye a jelensã g ismeretã nek. Ugyanazt a tã¼ teljesen más hatásnak is tulajdoníthatják, à s akkor sikeresen kezelhetõ más módszerrel. Ennek legfontosabb feltã tele, hogy a beteg legyen meggyõzõdve a diagnózis igaz voltáról, à s a gyógymódnak legyen hitele. A kultúrában bekã vetkezõ változások miatt sok falusi kã rnyezetben à lõ ember sem hisz már a szemmelverã s lehetõsã gã ben (T.B.). De a fejfájásra bevett Algocalmin, Fasconal stb. tabletták csupán egy új hiedelem-állapotot tã¼krã znek, ugyanúgy kommendálás (szã¼lõ, barát, ismerõs ajánlata) hatására szedik az emberek, s a

7 kommendálóval fennálló enberi kapcsolat rã vã n hisznek a hatásosságában. Csupán egy váltás tã rtã nt: szenesvízrõl tablettára, à s állandó "hatóanyagkã nt" maradt a szuggesztió. A szenesvízzel való gyógyítás (à s a fenti pã ldában, a nem orvosi tanácsra szedett gyógyszerekã is) olyan problã mamegoldó stratã gia, ami lehetõvã teszi az orvos elkerã¼lã sã t kisebb egã szsã gi panaszok esetã n. Az em ilyen jellegû tudásra szã¼ksã gã¼k van biztonságã rzetã¼k megerõsítã sã hez (a világban való biztonságã rzetã¼khã z Kà nyelmetlen, kínzó állapot, ha a betegsã ggel kapcsolatos tudás az orvos monopóliuma. Igà zã s Szentmihályon (Adattár) Adatkà zlõk: Gyõrzámoly, 1993 T.B., 8O à ves Szentmihály, P.E., 57 à ves (1995) E. SZ.L., 12 à ves (1995) L. P.G., 78 à ves SZ.R., 8O à ves R. SZ.G., 65 à ves G. SZ.S., 72 à ves S K.I., 83 à ves K.J., 82 à ves Adattár (Gyõrzámoly, 1993) T.B., 8O à ves 1. Meg olyan is vót, hogy a gazdával ment a - szolgálójuk volt - a leány. Igen szã p lova volt a parasztnak, aztán mentek ki a határba. Egyszer csak a ló elkezdett izzadni, fõdhã vágta magát, aztán megdã glã tt ott a kocsi elõtt. A paraszt azonnal elzavarta a leánt. Nem alkalmazta tovább, mer ráfogta, hogy a verte meg a szemã vel a lovat, azã rt dã glã tt meg a ló. Há csak ennyi eszã¼k vót a rã gieknek. Mindenbe szellemet láttak, meg boszorkánt láttak. 2. (...) má semmi baja se vót a gyereknek. Hogy aztán a szenesvíztã¼l-e, vagy a maga szerã n is, de ez furcsa, hogy a mai világba má ilyent nem hallok, hogy szenesvíz, a mai asszonyok má nem is tudnának szenesvizet csinányi! Aztán azã r mã gse pusztul el egy gyerek se szemverã sbe! Szentmihály, Sz.R., 8O à ves R. Sz.G., 65 à ves G. Sz.S., 72 à ves S. 1. Az igã zã s ellen? Az igã zã s ellen csak a szenes vizet csinálták. (Szenes vizet? S azt hogy csinálták?) Azt úgy csináljuk, hogy teszek egy pohárba, egy decis pohárba vizet, à s nã gy gyufát meggyújtanak, úgy rendre, s mikó derã kig elã gett, akkó beleã¼tã m a fejit a pohárba. És a pohárba, hogyha meg van igã zve, akkó leszáll mind a háram, vagy a nã gy, És abbó aztán megkeni a homlokát az izã t... Ez tiszta igaz, de ennek mi a à zã je, ennek azt nondják, hogy csinálja a gyufa feje azt a szã n - valamilyen szã nsavat -, à s az azã jó. Aztán kiã ntjã¼k oda nã, a csatorna alá. (S imádságot nem mondtak, mikor kik csinálják a szenes vizet?) Egy Miatyánkat. (S keresztet nem vetettek rá a

8 pohárra?) Nem. Há van aki vet. 2. (Ki tud igã zni?) Hogy ki tud igã zni? Akinek itt à ssze van nõve a szemã ldã ke egã szen. (S az akar igã zni, vagy csak...) Nem, az úgy magától igã z. S. Megnà z jól tã gedet, s aztán... R. Valaki állapotosan marad, à s õ megnã z valami csúnyát, valamit. Az má csinál egy olyan gyermeket. Ez úgy van. Ez nem akaratból van. Ez csak vã letelenã¼l. Rápillant, vagy valami, s meglátja, s mit ahagy hasonlítanak a gyermekek egymásra, hát ez csak úgy, ez csk azã van. (S a terhes asszony nem vã dekezhet az ellene sehogy?) Hát... ez nem, ez csak akkó van, amikó má meg van szã¼letve a gyermek. Ezt állapotosan... (Én azt hallottam, hogy ha megdobják valamivel...) Há ha megdobják valamivel mind ahogy vót Szà kely Gizi, õ azt mondta mindã g, hogy megdobták egy szekfûve, s akkó, itt maradt a szekfû nyoma. 3. (Kicsigyermeket az igã zã stõl?) G. Azt mondják, hogy a kicsi ruhát adják fordítva rája, igen, alól a kicsi majóját, vagy inget, valamit mindig, vagy bugyikáját fordítva. R. Akit nagyon fog az igã zet. De pã ldául, ha nem fogja az igã zet, elã g hogyha à n elmegyek, s te fogod az à ledbe a gyermeket, s látom, hogy milyen, nem à ppen, hogy szã p, tetszik nekem az a gyermek, megnã zem, s elã g. G. Engem olyan hama fogott mindig az igã zet. Úgy fájt a fejem, egy olyan rosszullã t onnan jã tt. Mondam: Vessed a szenes vizet, me nekem most má gátá. R. Gyütt haza, mondom, vetettem a szenes vizet. G. S lement a szenesvíz, s ittam belõle, s helyrejã ttem. (S mi lehet a jele annak, hogy megigã ztã k, a fejfájáson kívã¼l?) Hát onnan jã n aztán a rosszullã t. Ha meg vagy igã zve, persze, onnan à rzed, hogy evã sz a szemed világa akkó! De nem tudom, hogy abba az izã be, az a szã n aztán, az csinálja - úgy mondják annak, na. R. Nem tudom, milyen szã nsav. G. Az, az van benne, à s az asztán segít a te izã dben. R. Abba a vízbe az segít. (Most már így magyarázzák, hogy az segít?) G. Igen, igen. Má ezen má láttam à n, hogy meg vótam igã zve. Vagy szã nbõl, ha van fa, à gett a tã¼zen fa; a szã n az mã g jobb, mind a gyufa. Csak gyufáva elmondad a Miatyánkat, s ott mind mondad a tiã det, s aztán dobad kã zbe belã a gyufát a vízbe. G. A szã n jobb mint a gyufa. R. Má tã bb anyag van benne. K.I., 83 à ves (1995) 1. Hát aztán csak a szenesvíz annak az orvossága. Az igízã snek. (S azt hogy csinálták rã gen?) Hát aztán rã gen szã nbõ, de most má gyufábó, me gáz van. Most háram szál gyufa, elã g, s annak a tã¼zit, szóval a szenit. Elà g az a háram szál gyufa, egã sz ameddig tudad fogni, s akkó belã ereszted a vízbe. A háram szálat. Rà gen kilenc szenet tettek a vízbe. (S honnan? Egyenesen a tûzbõl?) A tûzbõl, igen. Fogóval. (S a pohárba tettã k azt is?) Olyan vasfogóval vettã¼k ki, s aztán kilenc szemet belã a pohárba, a vízbe. (S imádkoztak kã zbe valamit?) Há, ha lement a szã n, akkó igaz vót. Ha nem ment le a szã n - má sokszó fennmaradt -, akkó nem vót igã zã s. (De mondom, hogy kã zbe imádkoztak valamit, mondtak valami imádságot?) Há hogyne, imádságat. (S milyent?) Mielõtt nem kezdte meg a szenet, hogy vegye, akkó mondatt egy imádságat. S akkó vetett keresztet, s a poharat rátette. S akkó vett aztán kilenc szenet, s belã tette a vízbe. S mikó mind a kilenc szemet belã tette, akkó megint mondatt egy imát. S akkó aztán úgy a kã ssel kilencszer, a kã s hegyivel, vizet kilencszer kidobatt, úgy a levegõbe. (Nem kentã k be azt, akit megigã ztek?) Ó, nem, nem soha. (S hova à ntã ttã k el a vizet?) Úgy szembe vaegy kutyával, vagy az ajtósarkára. (Egy kutyával szembe - miã rt?) Hát aztán akkó mondta: Na, akkó legyen mã g igã zã s, mikó ez a víz visszagyû. S ráã ntã d a kutyára, a kutyával szembe, vagy az ajtó sarkára. De oda is csak azt mondad. Ez igaz. Mert aztán má itt sokszor kellett vessek à n Melindának, amã g itthan vót. És nekã¼nk is nã, egyszer-egyszer. (Ki tudott igã zni?) Hásztán azt nem lehet tudni! Azt nem, Tünde drága. Van egyegy, hogy e tátja a száját, à s (kacag) megvan az igã zã s. (Mirõl vettã k à szre, hogy megigã ztek valakit?) Hát annak fáj a feje, s hábaradik a mellye, s erõst rosszul van. Igen, nagyon rossz à rzã s! (S ez más rossz à rzã s, mint máskor?) Hát

9 más, más, más. (Nem tudják az okát, hogy mitõl van?) Nem. S akkor aztán csináltunk egy kis szenes vizet, s helyregyã¼tt. (Mindig használt?) Igen! Amikó meg van igã zve; ha nincs megigã zve, aztán azt mind vetheti. De nem jã n le, má látszik, mikó veti, má akkó má vagy nem megy le a szã n, vagy lemegy. De ha meg van igã zve, akkó má a szã n mã g egybõ lefut. Sokszó mã g sírva fut le. Igazán. Szóva, ez igaz vót, má amã g otthan vótam, à desanyám is csinálta, s aztán à n is megtanultam, s csináltam. K.J., 82 à ves (1995) 1. Megtõtünk egy vizes poharat vízzel, à s elõveszek három gyufát. Akkó megkeresztelem aztat, s a kã zepibe teszem a poharat. S akkó aztán meggyújtom az elsõ gyufát, de a másikat már veszem a kezembe, hogy amikó fã lig elã gett, megã¼tã m a fejit, à s az beleesik a vízbe, s rã gtã n lemegy a fenekibe, de a másik már meggyúlt ettõ, s akkó ledobom a másikat is, s akkó vigyázok arra, felveszem a harmadik gyufát, à s akkó kã zbe mondom a Miatyánkat. S akkó megint azt is, mikor má fã lig leã gett, akkó megã¼tã m a fejit, à s az is leesik, úgy mind a háromnak, a feje mikó leesik à s lemegy be egã szen a gyufa, akkó igã zã s. Na s akkó elvã gzem az imát, s keresztet csinálak a pohárra, à s akkó mártam a kezemet a vízbe, s homlokomat, s ajakamat, itt, itt, mindenã¼tt keresztet csinálok a szívre, kezem tenyeribe, innen így túl, à s a lábam talpjára, ha cipõbe, ha csizmába mindegy, csak keresztet kell csinálni s mártani az ujjat a vízbe. És akkó inni háromszó, három kicsi kortyot. S akkó letenni, s mã g áll egy kicsit, s megint egy kicsit, s úgy à rzi mitha tã¼nne el az igã zet. Na à s akkó megint iszok három kicsi kortyot, s megyek az ajtó sarkához, oda tõtã k egy kis vizet, harmadszor kinyitom az ajtót, à s kívã¼lrõl, az udvarról is tõtã¼k ki vizet. (Nem mond semmit ilyenkor?) Nem mondok, csak egy imát mondok. Kettõt: amikó megkeresztelem, s má kezdem, s egyet aztán má mikó vã gzem. (Mindegy hogy milyen imát mond el?) A Miatyánkot. Ez a rã videbb. Vagy az Ãœdvà zlã gy Máriát. Bár egy annyit. Ki amennyit. (Az igã zã s mitõl van?) Én nem tudam. Babona. (Kik szoktak igã zni inkább?) Te, úgy valaki, aki má rã gen nem látott, à s úgy megkã rdez valamit, à n nem is tudom, csak à rzem, hogy úgy fáj a fejem, à s feketekávã t fõzã k, nem múlik el - na ez csak igã zã s kell legyen! (Más mind a rendes fejfájás?) Igen. (Mi a kã¼lã nbsã g?) Hát olyan gyengã n fáj egy kicsit, de mikó nagyan fáj a fejem - hûlã s -, akkó olyan nagyan fáj, hogy má... hogy mindig fasconalt (fájdalomcsillapító) veszek, s akkó rã gtã n karjaimbó, minden, kiáll a fájás, addig úgy fáj, hogy nem tudok mit csinálni. S aztán mã g lepihenek egy kicsit, elmúlik. Ha nem igã zã s, nem mennek le a gyufák, fenn maradnak. Mind. (Nem lehet tudni abból, ahogy mennek le a gyufák, hogy nõ vagy fã rfi igã zte meg?) Én nem tudam aztat. (És azt hallotta, hogy az igã z, akinek à ssze van nõve a szemã ldã ke?) Nem. P.E., 57 à ves (1995) E. Sz.L., 12 à ves (1995) L. 1. E. Azt szokták mondani, az igã z, akinek úgy a szemã ldã ke, úgy à ssze van nõve itt. Nõ is, fã rfi is, hogy úgy à ssze van nõve a szemã ldã ke, az tud igã zni. Õ nem tudja saját magáról, hogy õ tud igã zni. (És nem is akar igã zni...) É nem is akar. Ezt nem akarattal csinálja, valahogy olyan a nã zã se, vagy... (Mivel lehet megakadályozni, hogy megigã zzen?) Hát megakadályozni nem lehetett. Azt szokták mondani, ha valaki à szrevette, hogy valaki úgy megnã zi à s kezd szã dã¼lni, vagy kezd fájni a feje, akkor csináltak szenes vizet. Rà gebben csinálták a szã nnel a kemencã bõ, amikor tã¼zeltek, akkó vettek ki... És most má nincs affã le itt nálunk, most má gyufával. (És szã nnel hogy csinálták?) Égett a kemencã be a tûz, à s akkó úgy húztak ki szenet a kemencã bõl, a szã ndarabokat, olyan kicsi szã ndarabokat, à s azt húzták belã a pohárba, hideg vízbe. (Hányat? S mekkorát?) à tã t, hetet, kilencet. Há nem nagyot, olyan, úgy nã, akkorákat csak. S akkó utána aztán csináltak háromszó keresztet a pohárra, háromszó ivott belõle egy-egy picit, egy kortyot, s keresztet csináltak a homlokára. (Kà zben mondtak imádságot is?) Hát igen. A Miatyánkot. És Rózsika nã nire emlã kszek, hogy olyan babonás asszony vót, hogy õ jã tt ónat vetni, ónat à nteni, ilyen szen vizet csinálni is, aztán õ úgy imádkozott ottan, a Miatyánkot szokta elmondani. 2. E. Fejfájás ellen? szenesvízen kívã¼l egyebet nem tudok. (De mindenfajta fejfájásra szokták csinálni?) Ha nem tudja, nem à rzi, hogy meg legyen hûlve, vagy valami, csak úgy hirtelen megfájdul a feje, itt a szem kã rã¼l szokott fájni a homlok, azt mondják, olyankor van megigã zve. L. Igen, s van egy maszírozás... E. Ezt a szenesvízet, mit tudam à n, a mulkó mã g Lali is csinálta Etinek. Neki is úgy fájt a feje, s nem tudta, hogy mitõ fáj a feje. Az a babonaság mostmá az a szenesvíz, attó múlik e, hanem van az a szã ndioxid, ami a vízbe attól a szã ntõl kerã¼l, à s az...(sasító hatással...) Sasító, vagy igen, mind mikó valakinek a gyomra fáj, vagy hasmenã se van, veszi azt a szã npirulát, az is, abba is egyã b gyógyszer nincsen semmi, me csak a tiszta fekete szã n, de mã gis jó, használ. P.G., 78 à ves (1995) 1. (Terhessà g alatt mi baj à rheti az asszonyt?) Hát aztán nincsen mi baj à rje, esetleg megkíván valamit, vagy esetleg megemel valamit, ebbõl tud baja lenni. 2. (Ha megcsodál valamit?) Hát az nem, hanem ha csak megdobják, fiam. Ha megdobják vele, vagy megã¼tõdik, vagy hozzáã¼ti valamihez magát, akkor látszik egy fót. Vagy arcán, vagy kezã n, pã ldául akármilyen testrã szã n.

10 Irodalom 1. BENKÕ Loránd (fõszerk.) ( ) A magyar nyelv tã rtã neti-etimológiai szótára (I-III.). Akadà miai Kiadó, Budapest. 2. BIBÓ István, dr. (1917) A számok jelentã se à s a gondolkodás alapformáinak tã rtã nete. DICK Manó, Budapest (2. kiadás: Metrum, Bp., 1989) 3. BIEDERMANN, Hans (1989) A mágikus mûvã szetek zseblexikona. Budapest. 4. Dà Mà Tà R Tekla (1981) A magyar nã p hiedelemvilága. Corvina. 5. ERDÉLYI Zsuzsanna (1976) Hegyet hágã k, lõtõt lã pã k. Archaikus nã pi imádságok. Magvetõ, Budapest. 6. FREUD, Sigmund (1977) Pszichoanalízis. Kriterion, Bukarest. 7. HALL, Edward T. (1995) Rejtett dimenziók. Katalizátor Iroda, Budapest. 8. HOPPÁL Mihály (1970) Az "igã zã s"-hiedelemkã r alkotóelemei. In: Nà pi Kultúra - Nà pi Társadalom, Akad. K., HOPPÁL-SZEMADÁM-JANKOVICS (1995) Jelkà ptár. Gondolat, Budapest. 10. JUNG, Carl Gustav (1994) Az alkímiai konjunkció. Kà tet K., Budapest. 11. KERÉNYI Károly (1977) Gà rã g mitológia. Gondolat, Budapest. 12. MELZACK, Roland (1977) A fájdalom rejtã lye. Gondolat, Budapest. 13. OLÁH Andor (1986) "Újhold, új király!" A magyar nã pi orvoslás à letrajza. Gondolat, Budapest. 14. RÓHEIM Gà za (1984) A szemmel verã s. In: A bûvã s tã¼kã r. Magvetõ, Budapest SZENDREY Ákos (1986) A magyar nã phit boszorkánya. Magvetõ, Budapest. 16. SZILÁGYI N. Sándor (1996) Hogyan teremtsã¼nk világot? Rávezetà s a nyelvi világ vizsgálatára. Erdà lyi Tankà nyvtanács, Kolozsvár. 17. SUMNER, Graham (1978) Nà pszokások. Gondolat, Budapest, Társadalomtudományi Kà nyvtár. Jegyzet 1. Bár rengeteg gyûjtã s van a szemmelverã srõl à s kã¼lã nbã zõ módszerekkel való gyógyításáról, à sszefoglaló vagy elmã leti jellegû munka igen kevã s szã¼letett. A legalaposabb elemzã st HOPPÁL Mihály írta az igã zã s hiedelemkã rã (HOPPÁL 1970, ). Számomra, e dolgozat szempontjából azonban irreleváns, hiszen megmarad a hiedelem felã pítã sã nek strukturalista elemzã sã nã l. Ezenfelül a jelensã get visszaemlã kezã s- vagy à lmã nyelbeszã vizsgálja, elemzã se alapját tehát maga a szã veg kã pezi, à s nem az általam vizsgált jelensã gháttã r. Hoppál módszer-választása à rthetõ, hiszen saját bevallása szerint à letã ben elõszã r szenesvízkã szítã st Moldvában látott egy gyûjtõútja alkalmával, s ezt hatalmas à lmã nykã nt kã nyveli el. Hoppál a szenesvízzel való gyógyítás elemeit releváns à s irreleváns elemekre kã¼lã níti el. A releváns elemek tárgyi à s nem tárgyi elemekre oszlanak. Az elõzõket tekintve emeli ki HOPPÁL: A hiedelmekben szereplõ hagyományos tárgyak minden hiedelem fontos elemei. Külà nã sen akkor, ha az igã zã shez hasonlóan gyógyítási tã rtã netrõl van szó, mert a gyógyítás sikerã t sok esetben ezek jelenlã te hiánya befolyásolhatja. (272) Fontos tanulmánykã nt említhetõ mã g RÓHEIM Gà za munkája (RÓHEIM 1984, ), amelyre elemzã semben tã bbszã r is hivatkoztam. Bár sok kã vetkeztetã sã vel nehã z egyetã rteni, talán az õ módszere a legihletõbb, annyiban, hogy a jelensã get a lehetõ legtágabb kulturális kã rnyezetbe ágyazva igyekszik elemezni. Számbaveszi a gã rã g mitológiai à s kã¼lã nbã zõ nã peknã l ismeretes változatait a szemmelverã s hiedelmã nek, à s lã lektani magyarázat nyújtja a felmerã¼lõ jelensã geknek, termã szetesen az általa gyakorolt freudista pszichoanalízisnek megfelelõen. A hiedelemkã rrõl à sszefoglaló jellegû áttekintã st ad Dà Mà Tà R Tekla A magyar nã p hiedelemvilágában (1981). Az igã zã st irracionális rontóeljáráskã nt tartja számon à s kiemeli, hogy nem mindig szándã kos. SZENDREY Ákos A magyar nã phit boszorkánya (1986) címû kã nyvã ben a megigã zã st, szemmelverã st a rontó

11 varázslatok kã zã sorolja (maleficium), melyek elsõsorban embertársra, másodsorban az à let fenntartásához szã¼ksã ges dolgokra irányulnak. Õ említi, hogy az igã zã s, mint szómágiával való rontás jelenik meg PÁPAI PÁRIZ Ferencnà l: "fascinantium more laudare", igã zã skã ppen dícsã rni, valamint a CUCZOR-FOGARASI szótárban: "eredetil bizonyos fajta igã kkel, pl. dicsã rõ szavakkal vagy babonás kifejezã sekkel megbûvã l, megront valakit. (SZENDREY 1986, 199). 2. Úgy megy le a szã n (sebessã g stb.), ahogyan (olyan mã rtã kben) õt megigã ztã k. A sistergã s erõssã ge szintã 3. Kalap alól jã ttã l, kalap alá menjã l./párta alól jã ttã l, párta alá menjã l/fõkã tõ alól jã ttã l, fõkã tõ alá menjã l. - G Ferenctõl idã zi RÓHEIM (1984, 469) A fent említett gyógyítóasszony egy ilyen típusú ráolvasásszã veget ismert. 4. A Gorgók hárman vannak, mibenlã tã¼k leginkább ijesztõ maszkkã nt fogható fel (KERÉNYI 1977, 39). 5. A hiedelmet à desanyámtól ismerem. Minden valószínûsã g szerint inkább bencã di (Nyikó-mente, Udvarhelyszà k), mint szentmihályi eredetû. 6. KERÉNYI szerint a Graiak a Gorgók testvã rei, akik vigyáznak az utóbbiakra. Egy szemã¼k à s foguk van, à s ezt egymás kã zã tt cserã lik. Egy ilyen csere folyamán lopja el szemã¼ket Perszeusz, rákã nyszerítve õket a Gorgókhoz vezetõ út megmutatására (i.m. 38-4O). 7. Ez hasonló jegyeket hordoz a nã vmágiával; ha kimondom a nevã t, birtoklom. 8. Bár mã rtã kã ben szemã lyisã gfã¼ggõ, de ismert jelensã g, hogy az embert valaki fixírozó tekintetã vel munkájáb lã tezã sã ben erõsen feszã lyeztetheti. 9. A tã rtã neti-etimológiai szótár a ragadozóállatok egymásra-vagy az áldozatra támadás elã tti merev nã zã sã t tartja a szókapcsolat gyã kerã nek. 10. Feltehetõleg ez a fajta kiszolgáltatottság-ã rzã s szolgált alapul azon hiedelmek kã pzõdã sã ben, melyek szerint idegen fã ldã n az embert nem vã di a hely szelleme. 11. Và : gyûjtã tt szã vegek az igã zã srõl az Adattárban. 12. Ez a falubeliek magyarázata. Tulajdonkà ppen felhívja a potenciális igã zõ figyelmã t, kizã kkenti a szemlã lõdã sbõl, fokozott à nkontrollra szólítja fel. Talán az sem vã letlen, hogy a tûz à s a vã r színe lett a nyugati civilizációban a figyelmeztetã s, a tiltás színe (kã zlekedã s stb.). 13. A megbabonázó szem orális minõsã ge nyilvánvaló. (RÓHEIM 1984, 474); vã. felfal, elnyel a szemã vel stb. 14. L. PÁPAI PÁRIZ Ferenc, Pax Corporis, 1747, 393.  ACTA (A Csíki Szà kely Múzeum à s a Szà kely Nemzeti Múzeum Évkà nyve)