16,6 7 »Elõt te tek megy Galileába.«

Átírás

1 16,2 5 Má ria, Ja kab [any ja], va la mint Szalómé il lat sze re ket 1008 vá sá rol - tak be, hogy el men je nek és meg ken jék õt (2) Nagyon ko rán reg gel, a hét elsõ nap ján 1010 mentek a sír hoz, nap fel kel te kor. (3) Azt mond ták egy más kö zött: Ki fog ja el hen ge rí te ni ne künk a kö - vet a sír bolt aj ta já ból? 1011 (4) Ami kor azon ban föl te kin tet tek, ész - re vet ték, hogy [va la ki már] vissza gör dí tet te a kö vet; ugyan is igen nagy 1012 volt. (5) Miután bementek a sírboltba, meglátták, hogy egy hosszú fe hér ru há ba öl tö zött fi a tal em ber ül jobb fe lõl; 1013 ek- Akár ho gyan tör tént is azon ban az, amit Jé zus fel tá ma dá sá nak ne - ve zünk, egy biz tos: Akár fel tá madt, akár nem, akár cso dás mó don, akár ter mé sze tes úton, akár a túl vi lág ra ment át, akár ebbe a vi lág ba tért vissza, akár e két utób bi kom bi ná ci ó ja igaz mind ez nem érin ti Jé zus ta - ní tá sá nak ér vé nyes sé gét; Jé zus ugyan is so sem mond ta, hogy bár me lyik sza va is csak at tól lesz ér vé nyes, hogy õ meg hal és fel tá mad, ha nem csak Pál tel je sen meg ala po zat lan ma gán vé le mé nye volt, hogy ha Krisz tus nem tá madt fel, ak kor sem mit sem ér a ke resz tény ige hir de tés, és sem - mit sem ér a ke resz té nyek hite (vö. 1Kor 15,14.17) Az itt kö vet ke zõ so rok ban a leg õsibb és leg hi te le sebb, s ezért leg fon to - sabb hús vé ti be szá mo ló val van dol gunk; egy sze rû, ter mé sze tes, hét köz na pi nyel ve ze te még nem az õs egy ház te o ló gu sa it ál lít ja elénk, ha nem azo kat az egy sze rû em be re ket, akik köz vet le nül ré sze sei vol tak az ese mé nyek nek Ez azt je len ti: szombaton este 6 után, mi vel a zsi dó idõ szá mí tás a tárgy - na pot meg elõ zõ este 6 órá tól a tárgy na pon este 6 órá ig szá mol ta a na po kat Kü lön fé le fû sze rek kel ke vert olaj ról van szó En nek a meg ke nés nek a cél ja nem va la mi fé le be bal zsa mo zás volt, ha nem a vár ha tó hul la szag el nyo má sa, az ugyan is na gyon kel le met len né tet te vol na a szo ká sos te en dõk és szer tar tá sok el vég zé sét A mi idõszámításunk sze rint va sár nap Arimateai Jó zsef fel való (idõ pont-) egyez te tés nél kül nem kel het tek útra az asszo nyok, egy részt mert nem volt jo guk egy ide gen sír ba be ha tol - ni, más részt mert szük sé gük volt va la ki re, aki el hen ge rí ti a kö vet. Nem is azt kér dez ték hát egy más tól, va jon el hen ge rí ti-e majd va la ki ne kik a kö - vet, ha nem csak azt, kicsoda. Nem is le põd tek meg, ami kor föl te kint ve azt lát ták, hogy va la ki már tény le ge sen el hen ge rí tet te a kö vet (4. v.) Le het sé ges, hogy ez csak annyit akar je len te ni: asszo nyok szá - má ra igen nagy, mi vel azon ban a 15,46-ban Márk nem je lez te, hogy kü lö nö sen nagy (= a szo kott nál na gyobb) kõ rõl lett vol na szó, alig ha nem in kább az evan gé li um vég szer kesz tõ jé nek be tol dá sa, amellyel hang sú lyoz ni akar ja az ese mé nyek cso dás jel le gét Ezt a fi a tal em bert ér tel me zé sünk sze rint Arimateai Jó zsef hagy ta hát ra a sír ban (mi u tán el vit te on nan Jé zust), hogy tá jé koz tas sa a ké sõbb ér ke zõ asszo - nyo kat a tör tén tek rõl. (To váb bi rész le te ket róla ld. a füg ge lék ben: Egy rej té lyes fi a tal em ber.) A fi a tal em ber bõl már Máté ég bõl jött an gyalt csi nál (28,2.5)

2 kor meg ret ten tek (6) 1015 Õ vi szont azt mond ta ne kik: Ne ret - ten je tek meg! A na za ré nus 1016 Jé zust ke re si tek, akit ke reszt re fe - szítettek? [Isten] fölébresztette Nincs itt. Íme, a hely, ahová tet ték õt. (7) De men je tek el gyor san 1018, és mond já tok meg ta nít - vá nya i nak és Pé ter nek:»elõt te tek megy Galileába.«1019 Ott lát ni , A nyit va álló sír lát tán leg in kább két do log ra gon dol hat tak: vagy itt járt már Jó zsef, és el vit te Jé zust, vagy sír rab lók jár tak itt, és ugyan csak el vit ték Jé zust. Arra szá mít hat tak a leg ke vés bé, hogy élõ em ber tar tóz - ko dik a sír ban. Tel je sen ért he tõ hát, hogy ek kor meg ret ten nek. Ezek az asszo nyok nem vol tak ije dõ sek: Ha nap fel kel te kor már a sír nál vol tak, ak kor még sö tét ben kel lett ta lál koz ni uk egy más sal, és ke resz tül men ni - ük az éj sza kai vá ro son. To váb bá fér fi vé de lem nél kül lép tek be a ho má - lyos bar lang ba, ahe lyett hogy kinn vá ra koz tak vol na. De ki ne ijed ne meg ilyen hely zet ben? Nincs szük ség arra, hogy va la mi lyen ter mé - szet fö löt ti je len ség okoz ta szent bor zon gás ra gon dol junk A fi a tal em ber tel je sen nor má li san, a hely zet nek meg fe le lõ en vi sel - ke dik (6-7. v.): Elõ ször bá to rít ja az asszo nyo kat, az tán kér dé sé vel meg bi zo nyo so dik ar ról, hogy va ló ban az il le té ke sek ér kez tek a sír hoz, és rög tön köz li a leg fon to sabb hírt: Jé zus él, s meg mu tat ja a nyil ván hi - tet len ke dõ asszo nyok nak, hogy nincs ott, a sír üres, majd át ad ja Jé zus fon tos üze ne tét, ame lyet ne kik kell to váb bí ta ni uk a ta nít vá nyok nak és a kü lön is meg ne ve zett Pé ter nek. Mind ez se több, se ke ve sebb, mint ami eb ben a hely zet ben lé lek ta ni lag és tár gyi lag nor má lis Az egész evan gé li um kö vet ke ze te sen na za ré nus Jé zus ról be szél a nadzarénosz ki fe je zés sel (1,24; 10,47; 14,67; 16,6), amely a kéz irat ok ban a nadzoraiosz-szal vál ta ko zik. E ki fe je zé sek ér tel mé rõl vita fo lyik; le het - sé ges, de nem biz tos, hogy Ná zá ret re mint Jé zus szü lõ he lyé re utal nak (vö. Nadzareth: Mk 1,9; Nadzara: Lk 4,16; a kéz irat ok szö veg vál to za ta i ban még Nadzaret és Nadzared is), az is el kép zel he tõ azon ban, hogy Jé zus va - la mi lyen ko ráb bi, nyil vá nos fel lé pé se elõt ti fo ga da lom té te lé re Az egeirein igé nek (= fel ál lít, talp ra ál lít, fel éb reszt, baj ból ki húz) eb - ben az eset ben a le he tõ leg hét köz na pibb ér tel me van (vö és 868. lábj.). A szen ve dõ szer ke zet (passivum divinum) mi att vá lasz tot tuk az Is- ten föl éb resz tet te for dí tást, amely egyút tal a ko ra be li zsi dó gon dol ko dás - mó dot is tük rö zi, de ugyan olyan he lyes len ne a föl éb redt, ma gá hoz tért for dí tás is. Máté itt is ki ja vít ja Már kot, megintcsak fan tasz ti kus cso dát su gall va: föl éb redt [értsd: föl tá madt] a ha lot tak kö zül (28,7) Vö lábj Nyelvtanilag rend kí vül prob le ma ti kus ez az üze net. Egy fe lõl nincs ki té ve a mon dat ala nya, s így bi zony ta lan, hogy Jé zus vagy Pé ter megy-e a ta nít vá nyok elõtt Galileába. Más fe lõl a proagein ige az evan gé li u mok - ban (egyetlen át vitt ér tel mû, képletes je len té sét le szá mít va: Mt 21,32) min dig azt je len ti: va la ki vagy va la mi lá tó- vagy hal ló tá vol ság ban ha lad

3 16,7 jegyz. va la kik elõtt (Mt 2,9; Mk 10,32; Mk 11,9 = Mt 21,9; Mk 14,28 = Mt 26,32; Lk 18,39), eset leg az zal a mel lék je len tés sel, hogy az a va la ki vagy va la mi ve ze ti a töb bi e ket (Mt 2,9; Mk 10,32; 14,28); igaz le het ez még Mk 6,45 = Mt 14,22 esetében is, hiszen Mk 6,48 vi lá go san kimondja, hogy Jé zus a part ról lát ta, amint a ha jó ban ülõ ta nít vá nyok küsz köd nek az evezéssel. Így hát azt mond hat juk, hogy en nek az igé nek az evan gé li u - mok ban (ter mé sze te sen Mk 16,7-et most nem szá mít va be) sosincs va la - ki va la ki ket idõ ben meg elõz, elõ re megy je len té se; eb bõl vi szont meg ala - po zot tan von hat juk le azt a kö vet kez te tést, hogy itt (a 16,7-ben) sem lehet Jé zus az ala nya (mint ha azt je len te né az üze net, hogy Jé zus a ta nít vá nyo - kat meg elõz ve, tõ lük füg get le nül elõ re megy Galileába), ha nem csak a kü lön meg ne ve zett Pé ter. Ma gya rán az üze net azt je len ti: Jé zus uta sí tá sa sze rint Pé ter ve ze ti (= neki kell ve zet nie) Galileába a töb bi e ket. (Aki még is ra gasz kod ni akar ah hoz, hogy itt Jé zus a proagei alanya, an nak szük ség kép pen azt kell fel té te lez nie, hogy Jé zus cso dás-fan tasz ti kus mó don tá madt fel a ha lot tak kö zül, és vagy arra kell gon dol nia, hogy fan - tasz ti kus, túl vi lá gi és evi lá gi tu laj don sá gok kal egy aránt bíró test ben fog oda- re pül ni Galileába mert fel tá ma dott ként mi nek gya lo gol na vagy sza ma ra - gol na, s a ta nít vá nyok va ló sá go san lát hat ják és ta pint hat ják majd, vagy arra, hogy a ta nít vá nyok ún. je le né sek ben fog ják lát ni, azaz lá to má sa ik lesz nek el te kint ve most a le het sé ges lé lek ta ni ma gya rá za tok tól. Mind er re néz ve ld. a Ho gyan ke let kez he tett a hús vé ti hit? c. ta nul mányt a füg ge lék ben.) Nyil ván va ló, hogy Jé zus üze ne te vissza uta lás a 14,28-ban le jegy zett mon dá sá ra, ezért pon tos ér tel me vél he tõ en a kö vet ke zõ: Jé zus azt re - mél te, hogy Is ten ki húz za majd a baj ból (egerthénai!), bár mi tör tén jék is Je ru zsá lem ben, de az tán nem ma rad nak ott, ha nem vissza ve ze ti õket (proaxó hümasz!) Galileába (ld és 872. lábj.). Most azon ban, hogy Is ten va ló ban ki húz ta õt a baj ból (égerthé! noha ko ráb ban alig ha erre a meg ol dás ra gon dolt, ha nem arra, hogy nem esik bán tó dá sa), lát ja, hogy nem tud ja õ maga meg ten ni, amit ter ve zett (rész ben azért, mert fi - zi ka i lag kép te len még a já rás ra, de még a sza má ron ülés re is, rész ben pe - dig azért, mert csak ti tok ban mo zog hat, hogy is mét el ne fog ják, vö lábj.), ezért meg üze ni, hogy Pé ter ve ze ti (proagei!), ér te lem sze rû - en: ve zes se a töb bi e ket Galileába (ez benn fog lal tan per sze tar tal maz za, vagy leg alábbis tar tal maz hat ja, hogy ott majd ta lál koz hat nak vele al kal - mas idõ ben). Va gyis: a pas sió mi att fel dúlt és csa ló dott, re mény vesz tett ta nít vá nyok ne fus sa nak szét, mert mû vé nek foly ta tód nia kell... Fel té ve, hogy ilyen vi lá gos a do log, jo gos le het az el len ve tés, hogy ak - kor mi ért olyan ho má lyos a szó ban for gó mon dat, s mi ért nincs ben ne leg - alább egy ekeinosz = õ, amaz, amely egy ér tel mû vé ten né, hogy Pé ter a proagei (= va la kik elõtt megy, elöl megy, ve zet) ala nya vagy pe dig egy autosz = õ maga, ha még is Jé zus len ne az alany. A ma gunk ré szé rõl azt gon dol juk, hogy az ere de ti szö veg igenis vi lá gos volt, csak hogy a hús vé ti hit ki ala ku lá sa so rán az idõ mú lá sá val egy re cso da sze rûb bé ala kí tot ták Jézus fel éle dé sé nek eredetileg ter mé sze tes fo lya ma tát (ld lábj.), 241

4 fog já tok õt [ma gát], amint meg mond ta nek tek (8) Mi u tán ki ,8 míg nem a vé gén ott állt a vi lág tör té ne lem egy sze ri és leg na gyobb cso dá ja, Jé zus fel tá ma dá sa a ha lot tak kö zül az ebbe ve tett hit hez pe dig már nem il lett az ere de ti szö veg, ezért manipulálták azt (bi zo nyá ra több szö rö - sen is), igye kez ve hoz zá iga zí ta ni az ural ko dó hit hez, és et tõl lett olyan za - va ros, mint most. Te gyük fel, hogy ere de ti leg így hang zott: Is ten föl éb - resz tet te [Jé zust]. Nincs itt... De men je tek el gyor san, és mond já tok meg ta nít vá nya i nak és Pé ter nek:» Õ [ekeinosz, va gyis Pé ter] megy elõt te tek [= ve zet ti te ket] Galileába.«Ott lát ni fog já tok õt [auton, va gyis Jé zust] (vö lábj.). Elég kihagyni az õ -t, be tol da ni az amint meg mond ta nek - tek -et, és te kin tet tel még arra, hogy a ko ra be li gö rög ben nem volt köz - pontozás (vö lábj.), ezért nem fel tét le nül egy ér tel mû, met tõl med dig tart egy idé zet, ese tünk ben Jé zus üze ne te nyelv ta ni lag már is bi zony ta - lan, hogy az elõt te tek megy ala nya Jé zus-e, vagy Pé ter. El gon do lá sun kat nem csak az láb jegy zet ben le ír tak erõsítik meg, ha nem köz vet ve az is, hogy Máté ( hûen ön ma gá hoz, ld és lábj.) már ki hagy ja a maga szö ve gé bõl Pé tert, to váb bá át ala kít ja a mon da tot (28,7), meg szün tet ve ez zel a bi zony ta lan sá got, és ha tá ro zot - tan Jé zust téve meg a proagei ala nyá nak (ne hogy fölmerülhes sen ol va - só i ban az ál ta lunk kép vi selt ter mé sze tes ma gya rá zat le he tõ sé ge?) Az elõ zõ láb jegy zet ben le ír tak ból is kö vet ke zik, hogy az Ott lát ni fog - já tok õt, amint meg mond ta nek tek (a maga egé szé ben) nem le he tett ré sze Jé zus üze ne té nek: 1) ha va ló ban azt mond ta, hogy Péter ve ze ti/ve zes se a ta - nít vá nyo kat, ak kor azért nem, mert a 14,28-ban nem er rõl van szó; 2) ha még is azt mond ta vol na, hogy a ta nít vá nyok tól füg get le nül õ maga elõ re - megy Galileába ( megelõzi õket ), akkor azért nem, mert a 14,28-ban szin tén nem er rõl van szó te hát sem az elsõ, sem a má so dik eset ben nincs mire vissza utal nia; de ál lí tá sun kat meg erõ sí ti még, hogy 3) Jé zus (a lát sza - tok el le né re) so sem jö ven dölt (ld lábj.), ezért itt sem em lé kez tet he ti a ta nít vá nyo kat arra, hogy lám, most meg va ló sul az, amit ak kor mond tam nek tek ; 4) ha Jé zus mond ta vol na az Ott -tal kez dõ dõ részt is, ak kor a lát ni fog já tok õt, amint meg mondta nek tek he lyett így kel lett vol na fo gal - maz nia: lát ni fog tok engem, amint meg mondtam nek tek ; vé gül 5) ki zár - hat juk, hogy az Ott lát ni fog já tok õt, amint meg mond ta nek tek mon da tot a maga egé szé ben az asszo nyok kal tár gya ló fi a tal em ber mond ta, mert a) õ nem volt fül ta nú ja an nak, amit Jé zus a 14,28-ban mon dott (bi zo nyá ra még Je ru zsá lem be ér ke zé se elõtt, ld lábj.), és b) a mos ta ni hely zet ben, ép - pen csak ma gá hoz tér vén, szin te még fél hol tan Jé zus alig ha tár sal gott vele ar ról, hogy mit mon dott õ an nak ide jén a ta nít vá nyok nak. Két meg ol dás le het sé ges tehát: 1) Az Ott látni fog já tok õt, amint meg mond ta nek tek a Márk-evan gé li um vég szer kesz tõ jé nek be tol dá sa, min den va ló szí nû ség sze rint az zal a cél lal, hogy szo ká sá hoz hí ven, ld lábj. Jé zus 14,28-be li jö ven dö lé sé nek be tel je se dé se ként ál lít sa be a most tör tén te ket. 2) Az Ott lát ni fog já tok õt fél mon dat a fi a tal -

5 16,8 men tek, el fu tot tak a sír bolt tól 1021, ugyanis re me gés és ön kí vü let em ber Jé zus üze ne té hez fû zött kom men tár ja, ame lyet az asszo nyok nak cí mez, akik a jó hír vé te le után ért he tõ mó don lát ni sze ret nék Jé zust (ta- lán ezért a hang sú lyos ott nem pe dig itt, Je ru zsá lem ben, ahol a Jé - zus be teg ágyá hoz za rán dok lás is mé telt el fo gá sá nak ve szé lyé vel jár - na, vö lábj.), és akik rõl tel jes jog gal fel té te le zi, hogy Jé zus út mu - ta tá sá nak meg fe le lõ en a Pé ter ve zet te ta nít vá nyok kal együtt visszatér nek Galileába, hi szen (to váb bi asszo nyok tár sa sá gá ban) Jé zus sal és ve lük együtt men tek is föl Je ru zsá lem be (ld. 15,41), ahol im már nincs mi ért ma rad ni uk. El kép zel he tõ, hogy az asszo nyok Jé zus tar tóz ko dá si he lyét tu da ko ló kérdése nyo mán fe le li: Ott lát ni fog já tok õt, az vi - szont biz to san ben ne van e sza vak ban, hogy ha majd kel lõ en fel épül - vén, utá na tok ment Galileába! Ez a vál to zat meg ol da ná az elõ zõ be - kez dés 4. pont já ban em lí tett ra go zás-egyez te té si prob lé mát, de ter mé - sze te sen azt is je len te né, hogy csak az utol só, amint megmondta nek tek fél mon da tot kell vég szer kesz tõi be tol dás nak tar ta nunk. Min den eset re ér de mes föl fi gyel ni még arra, hogy Má té nál (28,7) az amint meg mond ta nek tek már nem Jé zus üze ne té nek ré sze (mint ahogy Márk be ál lít ja), ha nem (át ala kí tott for má ban) csu pán az an gyal - lá vál toz ta tott fi a tal em ber (ld lábj.) köz lé se ar ról, hogy idé zet vége : Íme, én meg mond tam nek tek, Luk ács nál pe dig (24,6-7) a szin - tén an gya lok ként funk ci o ná ló fér fi ak (24,4) egé szen más ra em lé kez te tik a ta nít vá nyo kat, ne ve ze te sen arra, hogy Jézus még Galileában meg - mond ta: az em ber fi á nak bû nö sök ke zé be kell adat nia, ke reszt re kell fe - szít tet nie és a har ma dik na pon fel tá mad nia, és meg sem em lí tik, hogy akár Jé zus, akár Pé ter a ta nít vá nyok elõtt megy Galileába. Le von hat - juk te hát a kö vet kez te tést, hogy sem Máté, sem Luk ács nem tu dott mit kez de ni az amint meg mond ta nek tek -kel, il let ve az Ott lát ni fog já - tok,amint meg mond ta nek tek -kel; egy sze rû en ér tel mez he tet len nek tar - tot ták, és be ír tak he lyet te va la mi mást tet szé sük sze rint... Raj tuk kí vül még a leg ko ráb bi ak közé tar to zó D kó dex ké szí tõ je is bir kó zott a fent (elsõ be kez dés, 4. pont) em lí tett ra go zás-egyez te té si prob lé má val (a k kó dex fel te he tõ en csak át vet te az õ meg ol dá sát), és azt vé gül egy hu - szár vá gás sal old va meg, mind két mon da tot át ír ta: Íme, elõt te tek me - gyek (proagó) Galileába. Ott lát ni fog tok en gem, amint meg mondtam volt nek tek. (Két ség te len, hogy az elõt te tek me gyek it te ni ér tel me nél kü le tek, ti te ket meg elõz ve me gyek oda de kér dés, hogy a de rék V-VI. szá za di kó dex író szá mot ve tett-e az ál ta lunk fel so rolt prob lé mák - kal, és az is, hogy Jé zu sé val össz hang ban álló te o ló gi á ja volt-e...) 1021 A pheugein ér tel me nem csak az, hogy el me ne kül, amint sok for dí tás írja, ha nem az is, hogy el si et, el fut. Ha ezek a nem ije dõs asszo nyok a sír - ba lép ve meg ret ten tek is a fe hér be öl tö zött fi a tal em ber vá rat lan lát vá nyá tól (ld lábj.), de még sem for dul tak ki és me ne kül tek el, mint ha kí sér te tet lát tak vol na, ak kor mi ért me ne kül né nek most, ami kor a fi a tal em ber ér tel - 243

6 fog ta el õket 1022, és sen ki nek sem mit nem mond tak el 1023, at tól tar tot - tak 1024 ugyan is ,8 me sen be szél, és oly jó hírt kö zöl ve lük?! Márk vi lá go san meg ad ja a si et ség okát: re me gés és ön kí vü let fog ta el õket, ami bõl egy ben az el fu tás cél ja is kö vet ke zik: ro han nak, hogy meg vi gyék a ta nít vá nyok nak a jó hírt A tromosz je len té se nem csak ré mü let, ijedt ség, ha nem (fel in dult - ság mi at ti) re me gés is, az eksztaszisz-é pe dig nem csak ré mü let, iszo - nyat, ha nem eksz tá zis, (öröm mi at ti) ön kí vü let is. A bol do gí tó hír nyo - mán mi ért fog ta vol na el õket ijedt ség, ré mü let vagy iszo nyat? Nem ma - gá tól ér te tõ dõ-e, hogy örö mük ben re meg nek és szin te ön kí vü let be es nek? 1023 En nek szó sze rint vé te le ab szur di tás hoz ve zet: Ha tény leg nem mond - tak el sen ki nek sem mit (sem mi be véve egyéb ként a Mes ter uta sí tá sát...), ak kor az evan gé lis ta ho gyan szer zett tu do mást a do log ról? Csak ez le het te hát az ér tel me: Leg szí ve seb ben már az úton vi lág gá ki ál tot ták vol na a bol do gí tó hírt, hogy Jé zus él, de õk hall gat tak, és csak az il le té ke sek kel kö zöl ték. Hall ga tá suk de re kas do log volt, mél tó a föl jegy zés re A phobeiszthai nem csak azt je len ti, fél, megfélemledik va la ki tõl, va - lamitõl (föltéve, hogy megfelelõ utómondat következik), hanem azt is, tart va la mi tõl, ag gó dik, ag gód va mér le gel, ha bo zik, té to vá zik. Az elsõ je - len tés itt nem csak azért nem he lyén va ló, mert bá tor asszo nyok ról van szó (1014. lábj.), ha nem azért sem, mert ha a sír ban lévõ an gyal tól vagy kí- sér tet tõl ijed tek vol na meg, ak kor ép pen ség gel az lett vol na lo gi kus, hogy se gít sé gért ki ál ta nak, és fér fi a kat hív nak, hogy néz ze nek utá na a do log nak. A má so dik je len tés vi szont ke zünk be adja a kul csot an nak meg ér té sé hez, miért nem mondtak el senkinek semmit az asszonyok: Attól tar tot tak (per sze tel jes jog gal), hogy ha ki de rül, a ki vég zés nem érte el cél ját, és Jé zus él, ak kor is mét meg in dul utá na a haj sza, hogy im már ha tá so san vég re hajt - sák raj ta az íté le tet. Ezt pe dig nem koc káz tat hat ták fe cse gé sük kel Ma már min den szent írás tu dós köz meg egye zé se, hogy ere de ti leg itt ért vé get a Márk-evan gé li um, és egy ön te tû en fur csá nak ta lál ják azt is, hogy az evan gé li um egy ugyanissal (gar) fe je zõ dik be anél kül hogy meg ad ná, mi tõl vagy mi ért fél tek az asszo nyok (mert hogy gya kor la ti lag va la mennyi - en fél tek -kel for dít ják az ephobúnto-t). E fur csa be fe je zõ dés ma gya rá za - tára viszont egy más tól el té rõ, bonyolult teológiai hipotéziseket ál lí tot tak föl, vagy egy sze rû en az zal ütik el a dol got, hogy meg em lí tik: két olyan mû vet is is me rünk az óko ri pro fán iro da lom ból, amely pon to san így fe je zõ - dik be (Plotinosz, Enneade és Musonius Rufus, tractatus XII). Vé le mé nyünk sze rint a rej tély nek az a ma gya rá za ta, hogy ami ere de ti leg itt kö vet ke zett (...hogy ha ki de rül: a ki vég zés nem érte el cél ját, és Jé zus él, ak kor is mét meg in dul utá na a haj sza ), az a Márk-evan gé li um (vég sõ) szer - kesz té sé nek ide jén már nem il lett a ko rai egy ház (rész ben a le gen da kép zõ dé si fo lya mat ré vén, rész ben Pál fel tá ma dás ta ná nak ha tá sá ra már ki ala kult) cso - dák kal teli fel tá ma dás hi té hez, sõt el lent mon dás ban állt az zal egy sze rû en tö - rölték te hát az ere de ti foly ta tást, és más be fe je zést ra gasz tot tak a mû höz.

7 16, (9) 1027 Mi u tán a hét elsõ nap ján kora reg gel fel tá madt, [Jézus] elõször a magdalai Má ri á nak jelent meg, akibõl [an nak ide jén] hét dé mont ûzött ki (10) Õ út nak ered ve meg vit te a hírt azok nak [a fér fi ak nak], akik vele vol tak 1029 [ko ráb ban], [most pe - dig] gyá szol tak és sír tak. (11) Ezek azon ban meg hall ván, hogy él, és hogy [Má ria] lát ta õt, nem hit ték el [neki]. (12) Ez után kö zü lük 1026 Az evan gé li um ere de ti be fe je zé sé nek el ve szé se vagy tör lé se okoz ta hi ányt ké sõbb kü lön fé le kép pen igye kez tek pó tol ni. A leg el ter jed tebb az a hosszabb vál to zat, ame lyet a v. tar tal maz (ún. Ariszton-záradék); ezt már két II. szá za di egy ház atya, Tatianosz és Eirénaiosz is is mer te, azon ban hi ány zik két na gyon je len tõs IV. szá za di kéz irat ból, a Sínai- és a Va ti ká ni kó dex bõl. Má sok egy rö vi debb zá ra dé kot csa tol tak a 8. v. után, s ez így hang - zik: Õk pe dig [ti. az asszo nyok] min dent, amit meg hagy tak ne kik, rö vi - den je len tet tek a Pé ter kö rü li fér fi ak nak. Ez után pe dig maga [az újra fel - éledt] Jé zus is nap kel té tõl nap nyug tá ig ki küld te ál ta luk az örök meg - men tés szent és [örök re] ma ra dan dó ige hir de tés ét. Is mét más szö veg ta núk egy más után köz lik a rö vid és a hosszabb be fe je zést is. Vé gül akad egy kó dex ( W ), amely a hosszabb vál to zat ban a 14. v. után tar tal maz egy olyan be tol dást (az ún. Freer-logiont), amely a ta nít - vá nyok men te ge tõ zé sét (vö. meg szid ta hi tet len sé gü ket... ) és Jé zus nak arra adott vá la szát tar tal maz za, s amely nek Jé zus tól ide gen, de az apo ka - lip ti kus iro da lom hoz, il let ve Pál hoz és a jánosi ira tok hoz (Já nos-evan - gé li um, 1. Já nos-le vél, Je le né sek köny ve) kö zel álló te o ló gi á ja elsõ ol - va sás ra is nyil ván va ló: És õk vé de kez tek, és azt mond ták:»a tör vény - te len ség és a hi tet len ség e vi lág kor sza ka a Sá tán [ha tal ma] alá tar to zik, aki nem en ge di meg, hogy a tisz tá ta lan szel le mek fel fog ják Is ten igaz sá - gát (más vál to zat ban: Is ten igaz sá gát és ere jét). Tárd fel ezért már most igaz sá gos sá go dat!«így be szél tek õk Krisz tus hoz, Krisztus pe dig így szólt hoz zá juk:»be telt a Sá tán ha tal ma éve i nek ha tá ra, de va la mi más ret te ne tes [do log] kö ze le dik; és a bû nö sö kért adat tam át a ha lál nak, hogy meg tér je nek az igaz ság hoz, és töb bé ne kö ves se nek el bûnt, hogy örö - köl hes sék majd az igaz sá gos ság szel le mi és [örök ké] ma ra dan dó di csõ - sé gét, amely az ég ben van.«1027 Az itt kö vet ke zõ, össze fog la lás sze rû meg je le né si be szá mo lók hoz nem fû zünk ma gya rá za tot, csak meg ad juk azo kat a he lye ket, ahol rész - le te seb ben ol vas ha tunk tar tal muk ról. A fel tá madt Jé zus meg je le né - se i nek ér tel me zé sé vel a Má té- és a Luk ács-evan gé li um meg fe le lõ he - lye in fog lal ko zunk majd Vö. Jn 20, Jé zus szû kebb ta nít vá nyi ( apos to li ) kö ré nek kö rül írá sa ez, vö. Mk 3,14; lábj. 245

8 ket tõ nek mu tat ta meg [õt] Is ten 1030 más alak ban, ami kor vi dék re mentek (13) Ezek is elmentek, és meg vit ték a hírt a töb bi ek - nek, de ezek nek sem hit tek. (14) Ké sõbb Is ten meg mu tat ta 1032 [õt] a Ti zen egy nek is, ami kor asz tal nál ül tek 1033, [õ pe dig] meg szid ta hi tet len sé gü ket és kõ szí vû sé gü ket, hogy nem hit tek azok nak, akik lát ták õt, mi u tán [Is ten] föl éb resz tet te (15) 1035 Az tán így szólt hoz zá juk: Menjetek el az egész világra, és hirdessétek ki az örömüzenetet az egész te rem tés - nek! 1036 (16) Aki bízik [Is ten ben] 1037 és [mégis] 1038 alámerítet , Az ere de ti ben szen ve dõ szer ke zet (passivum divinum); vö. ApCsel 10,40-41! 1031 Ld. Lk 24, Ld lábj Vö. ApCsel 10,41; Lk 24, ; Jn 21, Ér de mes föl fi gyel ni arra, hogy bár ez a zá ra dék (jó val?) ké sõbb író - dott, mint Márk evan gé li u ma, meg õriz te Jé zus fel tá ma dá sá nak leg - õsibb, a 16,6-ban hasz nált ki fe je zés mód ját is (égerthé egégermenon: mind ket tõ a fel egye ne sít, talpra ál lít, baj ból ki húz ige megfelelõ passzív alak ja, passivum divinum; vö lábj.) Né hány do log amel lett lát szik szól ni kü lö nö sen ha a meg szo kott fordításokat tart juk szem elõtt, hogy a ver se ket késõbbi krisztológiai meg fon to lá sok alap ján fo gal maz ták meg, s ezért nem tar tal - maz nak hi te les jé zu si ta ní tást: csak a meg ke resz tel tek üd vö zül nek, a hi tet le nek el kár hoz nak, a hí võ ket bi zo nyí tó cso dák kö ve tik. Ám né hány szem pont még is amel lett szól kü lö nö sen ha az ere de ti szö ve get Jé zus szel le mé ben és a kéz irat-vál to za tok fi gye lem be vé te lé vel pon to san for dít juk le, hogy ezek a so rok Jé zus tól ide gen te o ló gi ai fel - dolgozás keretében ugyan, de hiteles jé zu si mon da ni va lót hordoznak: Fel tû nõ, hogy a Má té-, Luk ács- és Já nos-evan gé li um hús vé ti be szá mo ló i - nak rö vid re fo gott össze ál lí tá sá ba vi szony lag bõ be szé dû en Jé zus köz vet - len beszédét szõtték bele (töb bes szám har ma dik sze mé lyû el be szé lés he lyett Men je nek el... hir des sék ki... stb. töb bes szám má so dik sze - mé lyû meg szó lí tás). Ké sõb bi Krisz tus-tisz te lõk ki ta lá ci ó ja el len szól az az igen sze rény ígé ret Jé zus be szé dé nek ( v.) vé gén, hogy a be te - gek jól fog ják érez ni ma gu kat. Ké zen fek võ, hogy e hosszabb Márk-zá - ra dék szer zõ je az eredeti, el ve szett/el ha gyott befejezésbõl (vö lábj.) vet te Jé zus itt idé zett sza va it (aho gyan eset leg az apo ka lip ti kus 13. fe je zet hi te les nek tart ha tó jé zu si mon dá sa it is, vö lábj.) Itt még an nál is több rõl van szó, mint Mt 28,19-ben (amely nek hi te - les sé gét ott iga zol juk): Jé zus kö ve tõ i nek nem csu pán min den nép nek kell hir det ni ük az öröm üze ne tet ( Is ten ben csak jó ság van! ), ha nem az egész te rem tett vi lág nak, min den te remt mény nek is, va gyis: Is ten sze re te te nem kor lá to zó dik Iz ra el re, de még csak az em be ri ség re sem, ha nem ki ter jed az

9 16,17 ték 1039, azt [Is ten] meg fog ja men te ni, aki nem bí zik [Is ten ben], azt [Is ten] el fog ja ítél ni (17) Az [Is ten ben] bí zó kat pe dig ezek egész ál ta la te rem tett vi lág ra, és en nek meg fe le lõ en az em ber sze re te té nek sem sza bad ha tá ro kat is mer nie. Két ség te len, hogy ez a koz mi kus szem - lé let mód ke reszt re fe szí té se elõtt még nem jel le mez te Jé zust, de fel té te le - zé sünk sze rint azért le het még is hi te le sen tõle szár ma zó, mert halálközeli él mé nyei so rán nem csak szá má ra ad dig is me ret len ta pasz ta la tok ra te he - tett szert, ha nem új fel is me ré sek re is. E fej lõ dé se lé lek ta ni lag is hi te les, még pe dig nem csak azért, mert már ko ráb ban is az egye te mes jó sá got hir - det te (pl. Mt 5,44-48), ha nem azért is, mert ha son ló nagy ug rás sal már találkoztunk nála nyil vá nos mû kö dé sé nek kezdetén, még hoz zá ugyan - csak egy halálközeli él mény nyomán (ld. 8. és 16. lábj.)! Hogy pe dig mind ez nem a szö veg nek a kor hoz és Jé zus hoz nem illõ öko ló gi ai túl - erõl te té se, an nak bi zony sá gát lát hat juk a 18. v. ele jén (ld lábj.!), és ab ban a kis tör té net ben is, ame lyet az apok rif iro da lom ban, még pe dig az isz lám ha gyo mány ban je gyez tek fel Jé zus ról: Ván dor lá suk köz ben egy dög lött ró kát lát tak az út men tén.»mi cso da bûz!«ki ál tot tak fel ta - nít vá nyai.»mi lyen szé pek a fo gai!«mond ta Jé zus Ld. 24. lábj. Az ott mon dot tak ér vé nye sek e mon dat kö zép sõ és utol - só har ma dá ra, va la mint az a 17. v. ele jé re vo nat ko zó an is Vö lábj., 3. bek A passzív szer ke zet passivum divinumként itt is utal hat na Is ten re (vö. 59. és 500. lábj.), a mon dat ér tel me, bel sõ lo gi ká ja alap ján azon ban (ld lábj.) azokra vo nat ko zik, akik az alá me rí tést végzik (vö lábj.), ezért ezt ér vé nye sí tet tük a for dí tás ban is. Bár a mon dat egé sze jövõ ide jû ese mé nyek re vo nat ko zik, a múlt ide jû alá me rí tet ték alak kal az ige aoristos alak já ra utal tunk. Ez a jövõ idõ be li múlt egy ál ta lán nem rit ka gon do la ti és nyelv ta ni je len ség, je len té se itt: ha majd [még is] be kö - vet ke zik az, hogy alá me rí tet ték, ak kor [Is ten] meg fog ja men te ni Ez a mon dat a szo ká sos for dí tás ban Aki hisz és meg ke resz tel ke - dik, üd vö zül, aki nem hisz, el kár ho zik min de nes tül ide gen Jé zus tól, mert a) a hin ni Jé zus fel fo gá sá ban egé szen mást je lent, mint az egy há - zi ha gyo mány ban és te o ló gi á ban (vö. 24. lábj.), b) Jé zus el ve tet te azt a fel fo gást, hogy kul ti kus mó don Is ten sze mé ben tisz tá vá le het vál ni, és az üd vös ség ki zá ró la gos fel té te le ként a szív meg té ré sét je löl te meg (vö. Mk 7,14-23; Jn 3,25-26; 4,1-2), c) Jé zus nem hir det te a vég ér vé nyes el - kár ho zás ta nát, amennyi ben az azt je len ti, hogy az em ber el ve szí ti a meg té rés, és ez zel az üd vö zü lés le he tõ sé gét is (vö és 654. lábj.), d)ha a ha gyo má nyos for dí tás nak és ér tel me zés nek iga za len ne, ak kor ez zel a fel té tel rend szer rel Is ten nem hogy a maga is te ni mi vol tá nak, de még az em be rek kel szem ben tá masz tott jé zu si kö ve tel mény nek sem fe - lel ne meg (vö. Lk 6,35-36), és a mai em be ri ség nek leg alább négy ötö de el kár hoz na, mert a hisz eb ben a mon dat ban ér te lem sze rû en csak azt je lent he ti: hisz Krisz tus ban. Egyéb ként ennyi erõ vel a for dí tók azt is 247

10 a je lek fog ják kö vet ni: 1041 az én nevemben démonokat fog nak ki ûz ni, 1042 új nyelveken beszélnek, 1043 (18) kí gyó kat tá vo lí ta nak ,18 ír hat nák: Aki hisz és meg mo sak szik, üd vö zül..., hi szen az alá me rü - lés ezt is je len ti (Lk 11,38). Csak hogy az alá me rí tés, alá me rü lés egy ál ta lán nem csu pán a víz - zel kap cso la tos (vö. Mk 1,8; Mt 3,11), és Jé zus sal kap cso lat ban sem csu pán a Jor dán fo lyó ba tör tént alá me rí té sé re vo nat ko zik (Mk 1,9). Sa - ját sza vai kö zött két szer is ta lál ko zunk még vele, mind két szer a szen ve - dés be alá me rí tést-alá me rü lést jelenti, még pe dig nem csak önmagára (Mk 10,38; Lk 12,50), ha nem ta nít vá nya i ra, min den kö ve tõ jé re vo nat - ko zó an is (Mk 10,38-39; vö. Mk 8,34), és ez zel a po hár ból ivás ké pé - vel (Mk 10,38; 14,36) azo nos je len té sû! Mind ezek alap ján itt ar ról van szó, hogy a ke reszt re fe szí tés után újra fel éledt Jé zus im már sa ját ta pasz ta la ta alap ján is ta nít ja, amit an nak elõt - te is hir de tett már (ld. 8,31; 9,31; 10,34 és 444. lábj.), hogy aki bí zik Is - ten ben, azt bû nös em be rek (14,41) be me rít he tik ugyan a szen ve dés be, Is ten még is meg fog ja men te ni. Ez per sze csak sa já tos ese te (vö. 869., ill lábj., 3. bek.) Is ten egye te mes meg men té sé nek (vö lábj.). Az Is ten ben nem bí zó kat pe dig úgy íté li el Is ten, aho gyan örök vé - tek fog lyai azok, akik gya láz zák a szent Lel ket, ld és 654. lábj Akik bíz nak Is ten ben, azok ba ha nem is aka dály ta la nul, de aka - dály ta la nab bul be áram lik ma gá nak Is ten nek, az Erõ nek (vö lábj.) az ere je (dünamisz-a, vö lábj.), s ez az erõ egy részt fel erõ sí ti sa ját élet ere jü ket, más részt tovvábbáramolva má sok felé fel erõ sí ti min den em be ré vel azo nos fokú, ter mé sze tes gyó gyí tó ké pes sé gü ket (vö lábj.). Így az tán csodatevés nél kül is csodálatos dolgokat fog nak meg él ni anél kül hogy ezek re tö re ked né nek: je lek fog ják kö vet ni õket (a parakolúthein betû sze rin ti je len té se: va la kit mel let te ha lad va kö vet ); je lek, de nem bi zo nyí té kok, va gyis nem kény sze rí tõ ere jû ek azok szá má ra, akik más képp (ter mé sze tes je len ség nek, vé let len nek, csa lás nak, dé mo ni ha - tás nak stb.) akar ják ér tel mez ni õket, már csak azért sem, mert a cso dák kal bizonyítás vágyát Jézus éppenséggel Is ten ben nem bízó, istenellenes ma ga tar tás ként lep lez te le (ld lábj., és vö. még 686. és 968. lábj.) Ez ért he tõ úgy is, aho gyan Jé zus ör dög ûzé se it ér tel mez tük (vö. 1,21-28; 5,1-20; 7,24-29; 9,14-29), de pa ra pszi cho ló gi ai mó don is, ami vel azon ban itt nem kí vá nunk fog lal koz ni Mi vel Jé zus ról se hol sem je gyez ték föl, hogy õt ma gát jel le mez te vol na az a faj ta ( ide gen ) nyel ve ken be szé lés, a glosszolália, amely az 1Kor 12,10 és 14,1-33 sze rint a páli gyü le ke ze te ket jel le mez te, és azt sem, hogy ilyes faj ta ka riz mát ígért vol na va la kik nek, nyu god - tan ál lít hat juk, hogy nem erre gon dolt itt, és fel té te lez het jük, hogy in - kább a sze re tet új nyel vé re gon dolt, amely re min den képp szük sé ge van an nak, aki Jé zus üze ne tét to vább akar ja adni, akár sa ját ha zá já ban te szi ezt, akár egy olyan or szág ban, amely nek a nyel vét nem is me ri. A

11 16,18 el (a kezükkel) 1044, és ha valami halált okozót isznak, sem - miképp sem fog ár ta ni ne kik, 1045 [továbbá] gyengélkedõkre te - sze re tet nyel vét ugyan is min den ki érti, nem csak min den em ber, ha nem min den te remt mény is (vö és lábj.!) A for dí tá sok gyak ran ki hagy ják a ke zük kel ki egé szí tést, pe dig az leg alább annyi je len tõs kéz irat ban ben ne van, mint amennyi ben nincs, il let ve szin te ki vé tel nél kül fel emel -lel for dít ják az airein igét, pe dig an nak az em lí tet tel azo nos sú lyú jelentése az el visz, el szál lít, el tá vo lít is. Ezek nek a fi gye lem be vé te le hoz zá se gít ah hoz, hogy Jé zus e mon dá - sát úgy ér tel mez zük, aho gyan fel te he tõ leg maga is ér tet te. Az 1Móz 1,28-ban azt ol vas suk, hogy Is ten ál lí tó lag az zal bíz ta meg az em bert, hogy ural kod jék a föl dön moz gó min den élõ lé nyen, a 91. zsol tár 13. ver sé ben pe dig az áll, hogy aki a Fel sé ges rej te ké ben la kik és a Min den ha tó ár nyé ká ban pi hen (1. v.), mondhatnánk úgy is: aki Is - ten ben bí zik, az el ta pos sa a vi pe rát. Ezek tük ré ben vá lik világossá Jé zus ra di ká li san új mon da ni va ló ja: Az Is ten ben bízó em ber nem ta- pos sa el, nem üti agyon a kí gyót, ha az vé let le nül az út já ba ke rül, ha - nem el tá vo lít ja, el szál lít ja, és még csak nem is mond juk egy bot tal, ha nem a ke zé vel, de nem azért, hogy ural kod jék raj ta, ha nem hogy meg véd je a kí gyót, aki ér te ni fog ja a sze re tet új nyel vét (1043. lábj.), és nem fog ja meg mar ni õt! Hoz zá te het nénk: az Is ten ben bízó em ber nem csak öko nó mi ai szá mí tás ból fog ja óv ni-vé de ni a ter mé sze tet (hogy an nak elpusztítása el ne pusz tít sa õt ma gát is), ha nem öko ló gi ai ér zü let bõl is (mert min dent e vi lá gon te remt mény tár sá nak te kint, és sze - re te te va la mennyi ük re ki ter jed), vö lábj. Ez a szem lé let mód és ér tel me zés leg fel jebb szá munk ra le het új don ság, Jé zust már pá lyá ja ele jén is jel le mez te: Is ten ben va ló ban és fel tét le nül bízó em ber ként sze ré nyen be le il lesz ke dett a te rem tés rend jé be (vö. 20. lábj.) Jé zus nem azt mond ja, hogy az Is ten ben bí zók szán dé ko san igya nak mér get, és így mu tas sa nak be bi zo nyí tó cso dát, ha nem hogy ha vé - let le nül va la mi ha lá los fo lya dé kot isz nak, ak kor az nem fog meg ár ta ni ne kik hi szen mind az öt itt fel so rolt jel an nak a fõ té tel nek a je gyé ben áll, hogy csak mel lé ke sen fa kad nak az Is ten be ve tett bi za lom ból, nem le - het õket de monst rá ci ós cél lal meg csi nál ni! Ál lí tá sá ban egyéb ként sem mi ter mé szet fö löt ti nin csen, csu pán azt mond ja ki, ami ma már köz tu dott. Perc rõl percre jut nak be szer ve ze - tünk be mér gek, be teg ség csí rák (bak té ri u mok, ví ru sok, ká ros su gár zá - sok, rák kel tõ anya gok), de hogy tény le ge sen meg be teg szünk-e, attól függ, mi lyen erõk ér vé nye sül nek: a mé reg pusz tí tó erõi, vagy a ter mé - szet vé de ke zõ erõi, ez pe dig nagy mér ték ben függ a lel ki fel té te lek tõl. A ta pasz ta lat azt mu tat ja, hogy ugyan azt a be teg sé get, amely egy ijedt és/vagy meg fá radt em bert le dönt, de rû lá tó és nagy élet ked vû szom széd - ja le gyõ zi. Jé zus, aki si ke res gyó gyí tó ként fon tos nak tar tot ta, hogy a be - te gek akar ja nak meg gyógy ul ni (ld. Jn 5,6), a gyógy ulást vá ró kat pe dig 249

12 16,19 20 szik majd rá a ke zü ket, és azok jól lesz nek (19) Az Urat, (Jézust), miután be szélt ve lük, [Is ten] két - ség te le nül fel vit te az égbe, és [ott] Is ten jobb ján ült le (20) Õk pe dig ki men tek, és min de nütt meg hir det ték [az öröm üze ne tet], az buz dí tot ta, hogy ne fél je nek, ha nem bíz za nak Is ten ben (pl. Mk 5,36), azt mond ja: az Is ten be ve tett bi za lom mel lé ke sen elõ se gí ti, meg gyor sít ja a ter mé sze tes gyógy ulást is Ha utó lag ta lál ták vol na ki és ad ták vol na a fel tá madt Jé zus szá já - ba a fel so ro lás nak ezt a vég- és csúcs pont ját, alig ha fo gal maz ták vol na meg ilyen sze ré nyen, ha nem leg alább is gyó gyí tás ról, vagy ép pen ség gel ha lot tak fel tá masz tá sá ról be szél tek vol na. Itt azon ban csu pán ar ról van szó, hogy a gyen gél ke dõk az Is ten ben bí zók kéz rá té te le nyo mán jól fog ják érez ni ma gu kat. Va gyis az Is ten ben bí zók csak azt fog ják ten ni a szá muk ra ide gen gyen gél ke dõk kel, amit min den anya ter mé - szet sze rû en meg tesz sa ját síró gye re ké vel: a fájó pon ton rá te szi a ke zét a gye rek pe dig va ló ban jól, vagy leg alább is job ban fog ja érez ni ma gát. Le het, hogy va ló ban csu pán eb ben áll en nek a ki je len tés nek a kü lön - le ges sé ge, te hát a szûk körû anyai sze re tet ki tá gí tá sá ban, il let ve Jé zus re a liz mu sá ban, mi sze rint az Is ten be ve tett bi za lom va ló ban hat. Ta lán meg koc káz tat hat juk azon ban azt a fel te vést is (kü lö nös te kin tet tel Lk 9,2-re, amely nem a therapeuein = ápol, gon doz, ha nem az iaszthai = gyó gyít igét al kal maz za a ta nít vá nyok fel ada tá nak meg ha tá ro zá sa kor), hogy halálközeli él mé nye i nek ha tá sá ra Jé zus még sze ré nyebb lett, mint volt, és kül de tést adó vég sõ sza va i val ezért be szélt már csak jól le vés - rõl gyógy ulás he lyett. Mert ha gyógyítani nem tud nánk is (vö lábj.), az itt em lí tett fel adat min den ki szá má ra meg va ló sít ha tó, megcselekvése pe dig nem ke vés mert a be teg em ber nek a kor sze rû gyógy sze rek nél és mû sze rek nél is na gyobb szük sé ge van olyan em be ri ke zek re, ame lyek gyen gé den meg érin tik, meg si mo gat ják, és meg iga zít - ják feje alatt a pár nát. Ezt pe dig kü lön le ges ké pes sé gek nél kül is meg te - het jük sa ját ke zünk kel, test sze rû en, érez he tõ en, és konk ré tan, nem csu pán vallási rí tus ként Lk 24,51-ben még Jé zus cso da men tes tá vo zá sá nak be szá mo ló ja áll elõt tünk (az és föl vi te tett az égbe a leg ré gibb kéz irat ok ban nincs ben - ne!), de az Apos to lok cse le ke de te i ben (1,9-11) már Luk ács is meg vál - toz tat ja, amit evan gé li u má ban õ maga mon dott... Itt, a Márk-zá ra dék ban is olyan, tör té ne ti leg nem hi te les krisztológiai be szá mo ló val van dol - gunk, ame lyet Il lés pró fé ta menny be vé tel ének ha gyo má nya nyo mán, a 2Kir 2,11 és a Zsolt 110,1 sza va i val fo gal maz tak meg. Jé zus, aki már a jó Mes ter meg szó lí tást is vissza uta sí tot ta (Mk 10,18), nyil ván va ló an élén ken til ta ko zott volna azellen, hogy az Úr cí met al kal maz zák rá (vö lábj.)

13 15,20 Úr [pedig] együtt munkálkodott velük, és 1048 megerõsítette az üze ne tet az azt kí sé rõ je lek kel Le het sé ges, hogy ez az és ún. ér tel me zõ, ma gya rá zó és, te hát azt je len ti: azaz, va gyis ; eb ben az eset ben a meg erõ sí tet te az üze ne - tet... az együtt mun kál ko dott ve lük ki fej té se len ne Az Úr cí met le szá mít va (ld lábj. vége) ezt a köz lést hi te les - nek fo gad hat juk el, föl té ve hogy az együtt mun kál ko dást, a kí sé rõ je - le ket és a meg erõ sí tést a vers hez adott ma gya rá za tunk szel le - mé ben fog juk fel. 251