A KÖZÖS AGRÁRPOLITIKA KERETÉBEN A FEHÉRJENÖVÉNY- ÁGAZATBAN ALKALMAZOTT INTÉZKEDÉSEK ÉRTÉKELÉSE

Átírás

1 LMC INTERNATIONAL A KÖZÖS AGRÁRPOLITIKA KERETÉBEN A FEHÉRJENÖVÉNY- ÁGAZATBAN ALKALMAZOTT INTÉZKEDÉSEK ÉRTÉKELÉSE Összefoglaló november New York 1841 Broadway New York, NY USA Tel.:+1 (212) Fax: +1 (212) analysis@lmc-ny.com LMC International Oxford George Street Oxford OX1 2AF UK Tel.: Fax: analysis@lmc.co.uk Kuala Lumpur Level 2, No 33 Jalan Tengku Ampuan Zabedah B 9/B Seksyen 9, Shah Alam Selangor Darul Ehsan Malaysia Tel.: Fax: analysis@lmc-kl.com

2 E tanulmány elkészítését az Európai Bizottság finanszírozta. Az ebben a jelentésben ismertetett következtetések, ajánlások és vélemények a tanácsadó véleményét fejezik ki, és nem feltétlenül tükrözik a Bizottság véleményét.

3 Tartalomjegyzék Tartalom Összefoglaló...1 S.1 A fehérjenövény-ágazatra alkalmazott KAP-intézkedések...1 S.2 A fehérjenövény-ágazatban alkalmazott KAP-intézkedések költségvetési terhei 1 S.3 Fehérjenövény-termesztési területek...1 S.4 A fehérjenövény-termesztés kereslet-kínálati egyensúlya...1 S.5 Árak...1 S.6 Eszközök és módszertan...2 S.7 Az adatok korlátozottsága...3 S.8 A fehérjenövény-termesztésre gyakorolt hatások...3 S.9 A feldolgozóipar ellátására gyakorolt hatások...4 S.10 A fehérjenövények versenyképessége...5 S.11 A mezőgazdasági termelők jövedelmének szinten tartása...6 S.12 Eredményesség az intézkedés célkitűzéseinek megvalósítása terén...7 S.13 Összhang a évi KAP-reformmal...7 S.14 A termelők és felhasználók igényeinek való megfelelés...8 S.15 Általános következtetés...8 S.16 Ajánlások...9

4 Ez a jelentés a KAP-intézkedések fehérjenövény-ágazatban kifejtett hatásait értékeli. Középpontjában az 1782/2003/EK tanácsi rendelet által bevezetett intézkedések állnak. Figyelembe veszi az 1251/1999/EK tanácsi rendelet (Agenda 2000) 4. cikkének (3) bekezdése értelmében alkalmazott korábbi intézkedéseket is. Ez az értékelés a reformot követő időszakot ( ) vizsgálja, de kitér a reformot megelőző időszakra ( ) is. S.1. A fehérjenövény-ágazatra alkalmazott KAP-intézkedések A 2003-as reform a következő intézkedéseket vezette be a fehérjenövények vonatkozásában. Az EU-15 tagállamaiban az Agenda 2000 keretében nyújtott támogatást részben beemelték az egységes támogatási rendszerbe, és a garantált legnagyobb terület erejéig hektáronként 55,57 EUR különleges támogatást vezettek be. Az EU-12 tagállamokban bizonyos növényi kultúrák esetében kiegészítő nemzeti közvetlen támogatások kifizetését engedélyezték a nemzeti költségvetési keretösszegekből. Ezeket fel lehetett használni a fehérjenövény-termelés támogatására. S.2. A fehérjenövény-ágazatban alkalmazott KAP-intézkedések költségvetési költsége között a fehérjenövények esetében a termeléstől függő támogatás átlagos éves költségvetési költsége 494 millió EUR volt. Ezek a terhek 2005 és 2008 között 58 millió EUR-ra csökkentek az egységes támogatási rendszert bevezető tagállamokban. A kiegészítő nemzeti közvetlen támogatások alá tartozó, termeléstől függő támogatások mértéke évi 2 millió EUR volt. A támogatást a termeléstől független kifizetések váltották fel. S.3. Fehérjenövény-termelési területek 2006 és 2008 között az EU teljes gabona-, olajipari- és fehérjenövény-termelési területének mindössze 1,5%-án (1,02 millió hektár) folyt fehérjenövény-termelés, ami 25%-kal maradt el a közötti időszaktól. S.4. A fehérjenövény-termelés kereslet-kínálati egyensúlya A közötti 4,3 millió tonnás termeléshez képest között a megtermelt fehérjenövények mennyisége 2,8 millió tonnára esett vissza. A kereslet ennél kissé gyorsabban csökkent (4,7 millió tonnáról 2,9 millió tonnára), ami a takarmánycélú növények esetében volt a legdrasztikusabb. Az importszint meglehetősen alacsony volt, míg az exportot sikerült ennél magasabb szinten tartani, főleg az értékes élelmiszer-minőségű lóbab és takarmányborsó esetében. S.5. Árak A fehérjenövények közül egyedül a takarmányborsó rendelkezik szabályos uniós és világpiaci ársorokkal. A 2000/01 és 2006/07 közötti időszakban a takarmányborsó tonnánkénti kereskedelmi ára 140 és 175 EUR között alakult Ardennes megyében és Rotterdamban. Ez 2007/08-ban 250 EUR fölé emelkedett, majd a 2008/09-ben visszaesett. Az importvámok igen alacsonyak, így a belső piaci árak a világpiaci árakat követik. S1

5 S.6. Eszközök és módszertan Az elemzés alapjául szolgáló hat fő adatforrás: mezőgazdasági számviteli információs hálózat (FADN), Eurostat, FAO, országos és regionális adatbázisok, termelőknek és takarmánygyártó cégeknek szóló kérdőívek és a velük készített interjúk, valamint egy kanadai esettanulmány. Helyszíni vizsgálatra az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Lengyelországban, Magyarországon, Németországban és Spanyolországban került sor. Az elsődlegesen alkalmazott ökonometriai eszköz a lineáris regresszió-analízis volt. Az analízis régiók között, ágazatközi megközelítésű alkalmazása nem hozott statisztikailag szignifikáns eredményt. A fehérjenövények árainak idősorelemzése viszont statisztikailag szignifikáns eredménnyel járt. Az alkalmazott modellek egyszerű, független egyváltozós modellek, amelyek minden esetben figyelmen kívül hagyják a világ mezőgazdasági piacain 2003 után bekövetkezett változásokat. Szimulációs módszerek alkalmazására is sor került, például a különleges támogatások felfüggesztése által kiváltott hatás felméréséhez. S2

6 S.7. Az adatok korlátozottsága Az adatokkal kapcsolatos legfőbb problémák között szerepelnek a következők: a tagállamok által szolgáltatott adatok gyűjtése nem egységes alapon történt, ezért kiigazításra szorulnak, a FADN csak a 2006-ig rendelkezik adatokkal, és gazdaságonként, nem növénykultúránként, a FAO végfelhasználókra vonatkozó adatai 2004 óta nem frissültek, a COMEXT kereskedelmi adatai között nincs összhang az EU-n belüli export- és importkereskedelemre vonatkozó adatok között, átfogó ársorok csak a takarmányborsó esetében állnak rendelkezésre, a vetésforgó alkalmazásából származó haszon mértékéről a mezőgazdasági szakemberek véleménye eltérő. S.8. A fehérjenövény-termelésre gyakorolt hatások EQ1 Milyen mértékben befolyásolták a fehérjenövény-termelést a fehérjenövényágazatra vonatkozó KAP-intézkedések a növénykultúrák megválasztása, a terület, a terméshozam, a termelőknek fizetett ár és a földrajzi megoszlás tekintetében? A fehérjenövényekre vonatkozó különleges támogatások milyen mértékben járultak hozzá e növények termelés növeléséhez? (A vetésforgóhoz kapcsolódó hatások kiemelt figyelmet kapnak.) Az EU-27-ben a fehérjenövények termelési területe a reform után csökkent. Ugyanakkor, míg a takarmányborsó termőterülete , illetve között 24%-kal csökkent, addig a lóbab és az édes csillagfürt termőterülete 8% illetve 18%-kal nőtt. A relatív szórási együttható tekintetében a legnagyobb kockázatot a takarmányborsó hozama hordozta. A hektáronként 55,57 EUR különleges támogatás összegét az EU-15-ben alkalmazott korábbi intézkedések során kialakult, a fehérjenövények és más gabonafélék termeléstől függő területalapú támogatása közötti különbség súlyozott átlaga alapján számították ki. Így mivel az EU-15-beli fehérjenövény-termelők hektáronkénti jövedelme a reform után nem változott, a cæteris paribus elv alapján a fehérjenövények termelési területének nagyságában is csak minimális változás lett volna várható. A reform után bekövetkezett fő területi változásokat külső tényezők okozták. Ezek közé tartozott a szántóföldi növények világpiaci árának változása, az aphanomyces gomba által Franciaországban okozott károk, a hús- és csontliszt a legtöbb takarmányban való felhasználásának 2001-től életbe lépett tilalma megszüntetve a takarmányok fehérjenövények melletti kiegészítő összetevőjét, valamint a KAP energianövényekre vonatkozó intézkedései, amelyek az olajrepce-termelést és ezáltal a repcedara-ellátást is növelték. Az EU-12 és az EU-15 tagállamokban a tól ig bekövetkezett változások a fehérjenövény-termelési területek megoszlásában különbözően alakultak. Az EU-15-ben a takarmányborsó és az édes csillagfürt termelési területe csökkent, míg a lóbabé nőtt. Az EU-12-ben a takarmányborsó és a lóbab területe szűkült, miközben az édes csillagfürt termelési csaknem háromszorosára nőtt. Az elemzés instabil, statisztikailag nem szignifikáns bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy a termelés földrajzi megoszlása alig észrevehetően az alacsonyabb hozamú régiók felé tolódott. S3

7 A fehérjenövények összes hozama 2003 után visszaesett. A takarmányborsó után az édes csillagfürt termelése csökkent a leggyorsabban, míg a lóbab hozama viszonylag állandó maradt. A termelésre külső tényezők is (pl. az aphanomyces-fertőzés) is hatással voltak. Az elemzés ugyanakkor arra nem talált bizonyítékot, hogy a mezőgazdasági termelők 2003 után csökkentették volna az inputanyagok felhasználását. Az alacsonyabb fehérjenövény-hozamot vélhetően a termelés súlypontjának a magasabb hozamú területekről az alacsonyabb hozamú területekre való áthelyeződése okozta, de az e felvetés bizonyítására alkalmazott regresszió-analízis nem hozott szignifikáns eredményt. Az, hogy a 2003-as intézkedések és a termőterületek, illetve a hozamok csökkenése közötti összefüggésre nincs egyértelmű bizonyíték, azt jelenti, hogy a reform és a fehérjenövény-termelésben bekövetkezett változások között nem tudunk kapcsolatot teremteni. A FADN adatbázisából kiderül, hogy fehérjenövényeket általában elsősorban nagyobb gazdaságokban termelnek. Ezek átlagosan a mezőgazdasági terület kevesebb mint 10%-át foglalják el. Nincs bizonyíték arra, hogy a gazdaságok szerkezetében bekövetkezett változáshoz a 2003-as reform vezetett. A FADN adatai 2006 után nem állnak rendelkezésre, ezért az csak egy olyan év adatait tartalmazza, amikor az EU-15- valamennyi tagállamában az egységes támogatási rendszert alkalmazták. A minimális importvámoknak köszönhetően a fehérjenövények belső piaci árai a világpiaci árakat követik. A megtermesztett fehérjenövények nagy részét takarmányozásra használják fel, míg a takarmányborsó- és a lóbabtermelés egy kisebb része prémiumáras élelmiszeripari felhasználásra kerül. S.9. A feldolgozóipar ellátására gyakorolt hatások EQ2 Milyen mértékben befolyásolták a fehérjenövény-ágazatra vonatkozó KAPintézkedések az összetett takarmányok ágazatának ellátását a növénykultúrák (bab, borsó, édes csillagfürt), a mennyiség, az árak és a területi megoszlás tekintetében? Ez az ellátás mennyire állt összhangban az összetett takarmányok ágazatának növényi fehérje-szükségletével, és hogyan befolyásolta az egyéb növényi fehérjeforrásokkal való kiváltást? A fehérjenövények összetett takarmányként történő felhasználása 2003 után visszaesett. A visszaesés azonban nem minden takarmányformát sújtott egyformán. A helyben megtermelt és felhasznált takarmányokat kevésbé érintette, mint az összetett takarmányokat. Bizonyítékok utalnak arra, hogy a GMO-mentes és az ökológiai szegmensekben a fehérjenövények réspiacokkal rendelkeznek, de míg Franciaországban a biotermesztés termelésbeli részaránya csökkent, addig Németországban emelkedett. A prémium minőségű élelmiszerek és állateledelek kereskedelme stabil maradt, előbbit főként Észak-Afrikába és Dél-Ázsiába exportálták. Kanada takarmányborsótermelésének növekedése nagymértékben az exportnak köszönhető. A 2004 utáni alacsonyabb fehérjenövény-termelés csökkentette annak takarmánycélú felhasználását, de a takarmányipar fehérjenövény-keresletének csökkenéséhez külső tényezők is hozzájárultak. Az egyik ilyen tényező a hús- és csontliszt takarmánycélú felhasználásának 2001-ben kivetett tilalma volt, amellyel egy, a takarmányborsó és a bab sorrendben 21% és 26%-os fehérjetartalmának ellentételezésére szolgáló 50 60%- S4

8 os fehérjetartalmú terméket vontak ki a piacról. Az egyéb tényezők között említhető a magas fehérjetartalmú takarmány-keresletet kielégítő szójaliszt megfelelő kínálata; a gabona intervenciós árainak 1990-es évek óta tartó csökkenése; a takarmánybúza és a szójaliszt keverékének amellyel a takarmányborsóéval azonos aminosav-összetételű termék nyerhető elterjedése, és az energianövényekre vonatkozó KAP-intézkedések hatására megemelkedett repcedara-termelés. Ez utóbbi 38%-os fehérjetartalma miatt népszerű a takarmánygyártók körében. A 2003-as intézkedések nyomán a fehérjenövények takarmánycélú felhasználása nem csökkent, de a versenyképes áron kínált helyettesítő termék-ellátás következtében a takarmánygyártók csak kis mértékben érezték az alacsonyabb szintű fehérjenövénytermelés hatásait. Az 1990-es évek óta a takarmánykeverő-üzemek a gabonatermő területekről az import szempontjából előnyösebb, kikötőkhöz közeli területekre kerültek át. Ez csökkentette a fehérjenövény-felhasználást és megemelte az egy egységre jutó kezelési költséget. Nincs bizonyíték arra, hogy e strukturális változások mögött a 2003-as reform állt. A takarmányborsó ára, valamint a takarmánybúza és szójaliszt árának súlyozott átlaga között 1993 óta fennálló szoros korreláció arra utal, hogy a takarmányborsó ára továbbra is versenyképes. Az étkezési célú sárgaborsóra fizetett prémiumot dél-ázsiai importkereslet határozza meg. Ebből adódóan a fehérjenövények árait nem a 2003-as szakpolitikai intézkedések, hanem a piaci tényezők határozzák meg. A fehérjenövény-ellátás a takarmánygyártók annak felhasználására való hajlandóságát is befolyásolja. A kritikus mennyiséget gyakran korlátozó tényezőként emlegetik. A takarmánygyártók és a kereskedők e célra rendelt tárolókapacitással külön telephelyeket létesítettek a fehérjenövények számára. Az ellátás visszaesése azonban növelte ezek működési költségét, üzemeltetésük ezért költségesebbé vált. S.10. A fehérjenövények versenyképessége EQ3 Milyen mértékben járultak hozzá a fehérjenövényekre vonatkozó KAPintézkedések a fehérjenövények versenyképességének javításához, valamint hogyan segítették elő a termelés piaci orientációját? A fehérjenövény-termelés más növények termeléséhez viszonyított versenyképességét a reform előtti és a reform utáni időszakban, a termeléstől teljesen függetlenített támogatások mellett, a kapcsolódó termelés hatásaival együtt is elemezni kell. A kiválasztott régiók egy hektárra eső bruttó árrésének és bevételének elemzésekor arra derült fény, hogy a as és a es időszakban a fehérjenövények lemaradtak a gabona-, olajipari- és fehérjenövényekkel folytatott versenyben. A es időszakban versenyképességük a vizsgált hét régióra jellemző növényfaj-permutációból hatban tovább romlott. A kivétel a vizsgált régiók közül a legalacsonyabb hozamú Kasztília-La Mancha régió volt. A szórási együtthatóval megállapított teljes bruttó haszon vonatkozásában megállapítást nyert, hogy a fehérjenövény-termelés kockázatos. A Kasztília-La Mancha és más régiók közötti eltérés azt sugallja, hogy a 2003-as reform nem maradt hatás nélkül az EU-15-ön belüli termelés megoszlására (2003 után az EU- 15 tagállamai közül a takarmányborsó termesztési területe Spanyolországban volt a legkiterjedtebb), de a területi változások elemzése nem hozott statisztikailag szignifikáns eredményt után a takarmánykereslet kielégítésében vállalt részesedést tekintve a fehérjenövények versenyképessége csökkent. Mint feljebb látható, ez a hanyatlás az új intézkedésekkel nem hozható összefüggésbe. S5

9 A termeléstől teljesen független támogatás hatását a fehérjenövény-termelés hektáronkénti összes bevételének csökkentésével szimuláltuk. A mezőgazdasági termelők által kitöltött kérdőívek eredményei, valamint a fehérjenövények jövedelmezősége és a művelés alatt álló területek változásai közötti kapcsolat ökonometrikus elemzése (statisztikai értelemben egyik szemlélet sem megalapozott) alapján végzett analízis eredménye arra utalt, hogy a termeléstől teljesen független kifizetések a 2008/09-es szinthez képest 2,9 8,6%-kal csökkentenék a fehérjenövények termesztési területét. Egy másik szimuláció annak megállapítását célozta, hogy a világpiaci árakban, vagy a KAP tágabb értelemben vett keretén belül bekövetkező változások (mint például az alacsonyabb intervenciós árak) csökkentették-e az EU-15-ben a takarmányborsó termelést a búzáéhoz képest. A szimuláció azt mutatta, hogy az EU-15 magas hozamú régióiban a takarmányborsó termelése 2001 után fokozatosan veszített versenyképességéből, míg az alacsony hozamú régiók takarmányborsó iránti érdeklődése csak 2003 után csökkent. Ezek az eredmények összecsengenek a művelés alá vont területeken megfigyelt változásokkal. A fehérjenövények alacsonyabb termelése miatt azon vetőmagüzemek száma is csökken, amelyek számára a fehérjenövény-termelés továbbra is hasznot hozó ágazat. Közülük sokan kijelentették, hogy számukra már nem indokolt egy nagyszabású kutatás elindítása. A probléma leginkább a takarmányborsó-termelést érinti. S.11. A mezőgazdasági termelők jövedelmének szinten tartása EQ4 Milyen mértékben járultak hozzá a fehérjenövény-ágazatra vonatkozó KAPintézkedések a mezőgazdasági termelők jövedelmének szinten tartásához/növeléséhez? Az egységes támogatási rendszer 2006-os teljes végrehajtása után az EU-15 valamennyi tagállamában csökkent a termeléstől függő támogatás mértéke. Franciaországban és Spanyolországban a csökkenés mértéke kisebb volt: a szántóföldi növények termeléstől függő támogatásának 25%-át tette ki. A termeléstől függő támogatás csökkenését az új, termeléstől független támogatás ellensúlyozta között a termeléstől független és a termeléstől függő támogatások együttes hektáronkénti értéke az elemzésünk tárgyát képező hét régió/fehérjenövény-kombináció közül hatban kevéssel ugyan, de elmaradt a között kifizetett (teljes mértékben termeléstől függő) támogatás mértékétől. Ez alól Kasztília-La Mancha / takarmányborsó kombináció volt az egyetlen kivétel. A fehérjenövények esetében a vetésforgóból származó haszon 2003 után növekedett a nitrogén-műtrágya magasabb árának következtében, valamint azoknak a gabonaféléknek köszönhetően, amelyek hozama megnövekedett, ha a vetésforgóban a fehérjenövények után következtek. A fehérjenövények közvetlen költségeit alacsony műtrágyaigényük ugyan csökkentette, azonban a hektáronkénti összes bevétel szempontjából alacsony hozamuk és a versengő növényi kultúrák magasabb ára miatt veszítettek versenyképességükből után a fehérjenövény-termelők összes jövedelme nem nőtt olyan mértékben, mint a gabona-, olajipari- és fehérjenövény-termelők hektáronkénti jövedelme, de ezt nem a 2003-as reform eredményezte. S6

10 S.12. Eredményesség az intézkedés célkitűzéseinek megvalósítása terén EQ5 A 2003-as reform után mennyire voltak hatékonyak a fehérjenövény-ágazatra vonatkozó KAP-intézkedések ezen intézkedések célkitűzéseinek megvalósítása tekintetében? A közötti időszakhoz képest a hét vizsgált régióból hatban a fehérjenövénytermelők hektáronkénti összes támogatása (termeléstől függő és termeléstől független) ben enyhén csökkent. Az egyetlen régió Kasztília-La Mancha volt, ahol a hektáronkénti összes támogatás magasabb volt. Mivel a reform után a hektáronkénti összes támogatás csak kis mértékben változott, az intézkedések továbbra is biztosították a fehérjenövény-termelő mezőgazdasági üzemek bevételének stabilitását. Az elemzés eredménye arra enged következtetni, hogy az intézkedések során nem lépett fel az ún. holtsúlyeffektus, mivel a fehérjenövények termelési területe és termelése sokkal jelentősebb mértékben csökkent volna a különleges támogatások nélkül. A fehérjenövény-termelés fenntartását célzó intézkedések költségvetési költséghatékonyságát a termelői kérdőívek, valamint a telepítések és a haszonnövények jövedelmezősége közötti kapcsolat lineáris regresszió-analízise alapján állapították meg, noha statisztikai értelemben ezek egyike sem volt szignifikánsnak mondható. E módszerek azt sugallták, hogy a fehérjenövények egy hektárjának fenntartására jutó nettó költségvetési teher EUR volt, ami az intézkedések eredménytelenségére utal. Ezt az eredményt az 55,57 EUR összegű különleges támogatás és a fehérjenövény-termőterületnek a termeléstől független támogatás nyomán mutatkozó becsült csökkenése (2,9% 8,6%; lásd S.10 pont) hányadosaként kaptuk. A fehérjenövény-termőterület megoszlását elemezve kevés bizonyíték van arra, hogy az intézkedések az alacsony hozamú régiókban csak korlátozottan serkentették volna, a magas hozamú területeken pedig egyenesen gátolták volna a telepítést. Ez az intézkedések nem kívánt mellékhatásaként is értelmezhető. A különleges támogatások a KAP-reform állapotfelmérésével megszűnnek, de az egyes tagállamok a 73/2009/EK rendelet 68. cikke értelmében fenntarthatják a termeléstől függő támogatás intézményét. Elemzésünk kimutatta, hogy a évi reform nem okozott változást a fehérjenövénytermelők és a kormányhivatalok adminisztrációs terheiben. S.13. Összhang a évi KAP-reformmal EQ6 A fehérjenövényekre vonatkozó KAP-intézkedések 2003 utáni változásai mennyire állnak összhangban a évi KAP-reform általános koncepciójával és elveivel? Az EU-n kívülről érkező fehérjenövény-ellátás szempontjából az EU piaca a évi intézkedések értelmében nyitott maradt után az ágazat versenyképessége a kedvezőtlen külső tényezők és nem a fehérjenövényekre vonatkozó intézkedések miatt a legtöbb régióban tovább romlott az egyéb gabona-, olajipari- és fehérjenövényekkel szemben. A takarmánygyártók fehérjenövény-felhasználását olyan külső tényezők sújtották, mint a hús- és csontliszt használatának tilalma és az energianövényekre vonatozó KAPintézkedések eredményeként megemelkedett repcedara-ellátás. A évi intézkedések nem játszottak szerepet a fehérjenövények felhasználásának visszaesésében. S7

11 Néhány pozitívum is létezik azonban. Az ágazat más szegmenseihez képest a következő három területen növekedés tapasztalható: a biotermelésben, a helyi termelésű és felhasználású fehérjenövények esetében és a prémiumáras fehérjenövények termelésében. E fejlemények azonban, mint arról már szó esett, nem voltak kapcsolatba hozhatók a évi intézkedésekkel. A fehérjenövény-termelés munkaerő-igénye a fehérjenövény-termelő gazdaságokban igen csekély. A takarmánygyártás költségeinek is csak igen kis részét képezik a fehérjenövények. Nem volt bizonyíték arra, hogy a évi reformok bármelyik tevékenység esetén befolyásolták volna foglalkoztatást. A fehérjenövények alacsonyabb ráfordításai és magasabb hozamai környezeti externáliákat okoznak a követő növénykultúrák számára. Egy fehérjenövénytermelőkből álló mintacsoport ráfordításainak elemzése azt mutatta, hogy a termelők között nem tapasztaltak változást. Németországban az ökológiai termelésből származó fehérjenövények területi aránya emelkedett, míg Franciaországban csökkent. Így a biogazdálkodással kapcsolatos bizonyítékok vegyes képet mutatnak. A termelők által kitöltött kérdőívekből kiderült: jelentős kisebbségük úgy gondolta, hogy a KAP agrár-környezetgazdálkodási kifizetései fontos szerepet játszottak abban, mikor a fehérjenövény-termelés mellett döntöttek. S.14. A termelők és felhasználók igényeinek való megfelelés EQ7 Mennyire állnak összhangban a KAP-reform céljai a termelők, az állattartók és a takarmánygyártási ágazat szereplőinek igényeivel? A fehérjenövény-termelők hektáronkénti összes jövedelme 2003 után kis mértékben változott, de versenyképességük az egyéb gabona-, olajipari- és fehérjenövények ágazatához képest csökkent. Nem bizonyítható, hogy e következményeket a évi reform eredményezte. A magasabb fehérjetartalmú összetevők bővebb kínálata, valamint a hús- és csontliszt használatának tilalma miatt a fehérjenövények iránti kereslet 2000 óta csökken. Ez a jelenség nincs összefüggésben a fehérjenövényekre vonatkozó évi intézkedésekkel. A kereskedelmi akadályok tényleges hiányának köszönhetően a belső piac szorosan igazodik a nemzetközi árakhoz, ami kedvező a felhasználók számára. Ez a helyzet 2003 előtt magától értetődő volt és a reform nem befolyásolta. Az intézkedések a termelőket két fő szempontból érintették: egyfelől segítették a termelői jövedelmek szinten tartását a reform után is, másfelől biztosították a termelők jövedelmének folyamatos stabilitását. S.15. Általános következtetés Az ágazat hanyatlását és versenyképességének elvesztését nem a 2003-as intézkedések, hanem külső tényezők okozták. Az ágazat (a takarmányborsó-termelés) hanyatlása a kritikus mennyiség csökkenéséhez vezetett a hálózaton belül, ami a vetőmagüzemek, valamint az agrokémiai vállalatok és kereskedők ágazat iránti érdeklődésének lankadásához vezetett. A helyzet azért nem ennyire kilátástalan. A hanyatlás mértéke a takarmányborsóágazatban és az EU-15 tagállamokban volt a legnagyobb. Az EU-12 tagállamainak tapasztalatai ennél sokkal biztatóbbak: 2004 után a fehérjenövények élükön az édes csillagfürttel összes termelési területe növekedésnek indult; e növények elsősorban a S8

12 helyben történő felhasználás miatt kedveltek, amely szempont a fogyasztók nyomon követhetőséggel kapcsolatos mind hangsúlyosabb elvárásai miatt egyre fontosabb. Az EU-15 tagállamaiban a lóbabtermelési ágazat fellendülőben van, amit a felálló hajtásrendszerű fajták kifejlesztése és a tartósan magas értékű élelmiszer-exportpiacok is elősegítenek. Előretekintve három ágazat tűnik sikeresnek: az élelmiszeripari célú termelés (különösen a harmadik országokban); a helyben termelt és felhasznált takarmány előállítása (a nyomon követhetőséggel kapcsolatos elvárások miatt) és a biotermesztés. S.16. Ajánlások Ha az agronómiai korlátokat nem sikerül leküzdeni, a tömegtakarmányozási céllal termesztett fehérjenövények termelése továbbra is csökkenni fog. Az ágazat túléléséhez és újbóli fellendítéséhez a tökéletesített fajták iránti igény kiemelten fontos. A kutatásokra fordított összegek növelése döntő fontosságú az ágazat egyéb gabona-, olajipari- és fehérjenövényekkel szembeni technológiai versenyképességének növelése szempontjából. Le kell vonni a tanulságot Kanada prémiumáras fehérjenövény-exportjának sikereiből. Az állapotfelmérés reformja (73/2009/EK tanácsi rendelet 5. fejezetének 68. cikke) értelmében a tagállamok nyújthatnak különleges támogatást a mezőgazdasági termelők részére a mezőgazdasági termékek ideértve a fehérjenövényeket is minőségének és forgalmazásának javítására; ezt a lehetőséget aktívan támogatni kellene. S9