Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR. Nemzetközi Kommunikáció SZAK. Nappali tagozat. EU üzleti tanulmányok szakirány

Átírás

1 BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad Információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Nemzetközi Kommunikáció SZAK Nappali tagozat EU üzleti tanulmányok szakirány A DÉL-DUNÁNTÚL GAZDASÁGI PERSPEKTÍVÁI AZ EURÓPAI UNIÓBAN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A STRUKTURÁLIS ALAPOKRA ÉS A NEMZETI FEJLESZTÉSI TERVRE Készítette: Bábel Zsófia Budapest, 2004.

2 Tartalomjegyzék I. BEVEZETÉS II. AZ EURÓPAI UNIÓ STRUKTURÁLIS ALAPJAI ÉS MAGYARORSZÁG A Strukturális Alapok A Strukturális Alapok működési elvei és magyarországi vetületük Hova tovább? A támogatáspolitika várható változásai Magyarország alkalmassága a források fogadására és felhasználására Magyarország és a régiók III. SZCENÁRIÓK Görögország példája: amikor a segítség nem segít Az ír recept: megismételhetetlen siker Magyarország lehetséges szerepei IV. A DÉL-DUNÁNTÚL A régió kialakulása és kapcsolódási pontjai az Európai Unió fejlesztési irányvonalaihoz A dél dunántúli régió SWOT-analízise A Dél-Dunántúl pozíciója Magyarországon és az Európai Unióban A regionális fejlesztés szereplői és fejlesztési dokumentumok A) Szereplők B) Fejlesztési dokumentumok Az operatív programok illeszkedése a régió problémáihoz A) Gazdasági Versenyképességi Operatív Program B) Regionális Operatív Program C) Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program D) Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program E) Környezetvédelmi és Infrastrukturális Operatív Program 65 3

3 6. A kitörés lehetséges területei és eszközei A) A kitörés területei (1) Mezőgazdaság (2) Turizmus (3) Közlekedés B) A kitörés eszközei (1) Befektetésösztönzés (2) Régiómarketing (3) A Dél-Dunántúli Régió útja: az összefogás (4) Kutatás-fejlesztés és innováció (5) Külkapcsolatok Pályázati tapasztalatok Konklúziók A) Nemzeti Fejlesztési Terv II B) Régiók V. BEFEJEZÉS VI. MELLÉKLETEK VII. SZAKIRODALOM

4 I. BEVEZETÉS Magyarország májusi Európai Uniós csatlakozásának sokak szerint a támogatási források megnyílása az egyik legkézzelfoghatóbb eredménye. Közelebbről és most már belülről nézve azonban kiderül, hogy az Unió támogatási rendszere nem is olyan egyszerű, inkább bonyolult és szövedékes, gazdasági hatásait pedig nehéz egyértelműen tetten érni. Mindemellett érdemes gyorsan és minél hatékonyabban kihasználni ezt a számunkra még új és kicsit idegen rendszert, amelynek számos eleme a magyar gazdaság fellendülését szolgálhatja, de csak akkor, ha minden érintett behatóan megismeri és helyesen használja ezeket az eszközöket. Az EU-támogatásoknál nincs biblia, semmi sem fekete vagy fehér, ezért ingoványos talajon jár az, aki azt kutatja, sikeres lesz-e Magyarország a strukturális és egyéb alapok lehívásában, valóban végbemegy-e a várva várt felzárkózás, vagy épp ellenkezőleg: a különbségek csak nőnek majd, és a magyar gazdaság belebukik az EU-nak való túlzott megfelelni akarásba (pl. konvergencia-kritériumok). A dolgozatnak nem célja, hogy ebben a kérdésben döntsön (bár írójának szubjektív véleménye elkerülhetetlenül megjelenik benne). Ehelyett azt kívánja bemutatni, hogy melyek azok a tényezők, amelyek szerepet játszhatnak a felzárkózásban, a modernizációban, és melyek azok a területek, amelyekből kiindulva meghatározhatjuk saját fejlesztési céljainkat. A belső erőforrásokon alapuló fejlődés mindvégig hangsúlyos szerepet kap, hiszen az ún. gazdasági centrumországok modelljének átvétele a periférián ritkán sikeres. 1 Közép-Európa sosem válik Nyugat-Európává, bizonyos eszmék, és értékrendszerünk meghatározóbb elemei megegyeznek, és ezáltal összekapcsolnak minket a kontinens nyugati felével, de mégis évszázadokig a történelem eltérő ösvényeit jártuk, ezért a fejlett gazdaságú országok útja számunkra nem járható. Mindazonáltal hasznos ismerni ezeket, tanulni a hibákból, és átvenni a helyesnek bizonyult gyakorlatokat. A dolgozat tartalmilag három nagyobb egységre bontható. Az első rész röviden bemutatja az EU támogatáspolitikáját, különös tekintettel a Strukturális Alapokra, majd ezzel kapcsolatban szeretném bemutatni a rendszer magyarországi tükörképét és azt, hogy hogyan 1 Balázs Péter: Európai egyesülés és modernizáció. Osiris Kiadó. Budapest,

5 működik. Ehhez a részhez különösen hasznosak a mellékletben található ábrák, amelyek tagoltabban és áttekinthetőbben világítják meg ezt a kérdéskört. A második tartalmi egység két szélsőséges alternatívát vázol fel az uniós források lehívásának és felhasználásának gyakorlatában, két valós példán: Görögország és Írország példáján keresztül. A harmadik rész, amely a leghangsúlyosabb, a Dél-Dunántúli Régióról szól: modernizációs lemaradásairól és saját erőforrásairól, valamint arról, hogy hogyan jelenik meg az EU Magyarországra vonatkozó támogatáspolitikája ezen a szinten, és hogy melyek a hatékony felhasználás eszközei és területei. A dolgozat készítése során hasznos információval és észrevételeivel segítségemre volt Boros László program menedzser, a Tolna Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány munkatársa, Varga Zsuzsanna, a Tamási Térségfejlesztő Kht. vezetője valamint Keller Anikó pályázati menedzser, a Tolna Megyei Területfejlesztési Iroda munkatársa, nekik ezúton szeretnék köszönetet mondani. 6

6 II. AZ EURÓPAI UNIÓ STRUKTURÁLIS ALAPJAI ÉS MAGYARORSZÁG A 2004 májusában csatlakozott 10 ország előtt így hazánk előtt is megnyílnak az Unió változatos és olykor nehezen átlátható eszközei, forrásai. Ez egyrészt örvendetes tény, esélyt jelent a kitörésre, másrészt hatalmas és embert, illetve országot próbáló feladat, amely a központi, regionális, megyei és helyi szintű irányítási rendszerek, valamint a gazdasági és civil szféra szereplőinek mind horizontális mind vertikális együttgondolkodását és együttműködését, összehangolt munkáját követeli meg. Az Uniós támogatáspolitika különös figyelmet érdemlő eszközei a Strukturális Alapok, az ERFA, az EMOGA, az ESZA és a HOPE, igaz, utóbbi Magyarországra nem vonatkozik. A dolgozat központi témája az ezeken az eszközökön keresztül valóra váltható fejlesztés, fejlődés. A Kohéziós Alap, a közösségi kezdeményezések (Interreg, Equal, Leader és Urban) és programok (pl. Socrates, Leonardo, LIFE stb.) természetesen szintén igen fontos szerepet játszanak a felzárkózásban, de az előbb említett négy pénzügyi eszköz mind forrásaik nagyságában mind szélesebb körű hatásaik tekintetében fajsúlyosabbak. Ezt leszámítva a Strukturális Alapok támogatásai valamivel közelebb is állhatnak az átlagemberhez (vállalkozókhoz, önkormányzathoz), hiszen magyarul kell rájuk pályázni, magyar hatóságoknál, és az összegek folyósítása is hazai intézményrendszeren keresztül valósul meg. Ennek a fejezetnek nem célja az Alapok működési mechanizmusainak és alapelveinek általános, önmagában álló leírása, a központban inkább maga Magyarország áll, az, ahogy az EU-s támogatáspolitika, a Strukturális Alapok által megkövetelt rendszer leképződik az ország szintjén. Az elemzés során arra próbálok választ keresni, hogy az adott keretek között hogyan válhatunk eminens diákká, hogyan aknázhatjuk ki maximálisan a lehetőségeinket. Ezzel párhuzamosan a Magyarországon körvonalazódó intézményrendszert is igyekszem bemutatni. 1.A STRUKTURÁLIS ALAPOK általunk ma ismert és használt mechanizmusa évtizedes fejlődés eredménye. Ez idáig három jelentősebb reform hagyta rajta keze nyomát, napjainkban formálódnak az újabb átalakítás alternatívái. Az 1988-as reform közvetlen kiváltó okaként a két mediterrán ország, Portugália és Spanyolország 1986-os csatlakozása jelölhető meg. Ettől fogva nevezzük az Európai 7

7 Regionális Fejlesztési Alapot (ERFA), az Európai Szociális Alapot (ESZA) és az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap Orientációs Részét (EMOGA) együttesen Strukturális Alapoknak. Az ún. Delors-reform lényege volt az Alapok működésének koordinálása a pénzösszegek hatékonyabb felhasználásának érdekében. 2 Ekkor születtek meg azok az alapelvek is, amelyek mind a mai napig főszerepet (kell hogy) játszanak a pénzek kiosztásánál és az intézményrendszer működésében. A megújulás második szakasza 1993-ban kezdődött, közvetlen előzménye a közös piac kialakításának sürgető feladata volt. Ekkor született a Kohéziós Alap és a negyedik Strukturális Alap, a Halászati Orientációs és Pénzügyi Eszköz. Időközben az Egységes Európai Okmány életbelépésével (1987) a regionális politika közös politikává vált. A második reformprogram az alapok működésében csekély módosításokat hajtott végre, a hozzáférhetőség kritériumai, a programozás időtávja és az igazgatási eljárás azonban megváltozott. 3 E két jelentős reform korántsem helyezte nyugvópontra az EU regionális politikájának, illetve a Strukturális Alapoknak a fejlődését. A folyamatosan változó világban az Uniót újabb és újabb kihívások érik (mint például a 2004-es bővítés), amelyekre meg kell felelnie, versenyképesebbé kell válnia. Ennek megfelelően a közös politikák hatékonyságát szinte folyamatosan javítani kell. Így történt, hogy az Agenda 2000 (ami egy hatalmas programcsomag a os költségvetésről, a bővítésről és a közös politikák reformjáról) a Strukturális Alapok korábbi 6 támogatási célterületét háromra csökkentette, jobban mondva sűrítette, a 13 közösségi kezdeményezés helyébe pedig 4 lépett. Az alapvető szabályok melyeket az 1260/1999 Európai Tanácsi Rendelet határoz meg egyelőre változatlanok: A tagállamoknak terveket kell készíteniük, melyben fejlesztési területeket és ezekhez rendelve a Közösségtől igénylendő kiegészítő eszközöket határoznak meg. A terveknek országos, regionális és helyi érdekegyeztetésen kell átesniük. A terveknek illeszkedniük kell a Közösség fejlesztési prioritásaihoz és egyéb politikai követelményeihez (pl. versenypolitika, környezetvédelem). A tagállamok benyújtják terveiket (Nemzeti Fejlesztési Terv, ha az ország teljes területe 1. célkitűzés alá esik; Egységes Programozási Dokumentum, ha csak egyes régiók támogatandók) az Európai Bizottsághoz. 2 Kengyel Ákos: Az Európai Unió regionális politikája. Aula Kiadó, o. 3 Horváth Gyula: Regionális támogatások az Európai Unióban. Osiris Kiadó, Budapest, (20.o.) 8

8 A tagállam és az EB közötti tárgyalások eredménye a Közösségi Támogatási Keret (KTK), amely az EU és a tagállam kötelezettségvállalásait tartalmazza, aláírása megteremti a jogi alapot az EU számára a pénzügyi források átutalására. A KTK a régiók számára a programozás legfontosabb dokumentuma, a regionális programozás alfája és ómegája. 4 Ha a Strukturális Alapokat alulról, a majdani pályázók, a támogatások végső címzettjei szempontjából nézzük, az alapokból való forráshoz jutásnak egy alapvető szabálya van: a pályázóknak nem kell Brüsszelbe, közvetlenül a Bizottsághoz benyújtani a pályázatokat. 5 Ez az 1988-as reformok óta van így, amikor Brüsszel feladta a projektek egyenkénti figyelemmel kísérésének rendőr-elvét, ő maga most már csak a stratégiai szintet, az átfogó képet ellenőrzi és bírálja. Ez az átfogó kép esetünkben a Nemzeti Fejlesztési Terv, egy olyan egységes koncepció, mely a Magyarország számára megnyíló strukturális támogatások célzott felhasználására vonatkozó szándékokat foglalja össze. A magyar NFT az előírásoknak megfelelően tartalmazza az ország társadalmi-gazdasági helyzetének elemzését, a fejlesztésre kidolgozott stratégiát, a terv előzetes (ex ante) értékelését, a végrehajtás intézményrendszerét és a finanszírozási tervet. A terv megvalósítására szolgáló intézkedések konzisztens rendszerét tartalmazzák az operatív programok (OP). Az NFT elkészítésének koordinációjáért a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) Nemzeti Fejlesztési Terv és EU Támogatások Hivatala volt felelős. Az egyes OP-k egy-egy minisztérium fő felelőssége mellett, az érintett tárcák és gazdasági-szociális partnerek bevonásával készültek. 6 A dokumentumok leadásának határidejéül Magyarország december 31-ét vállalta, ezt követően kezdődhettek a tárgyalások a Bizottsággal szeptemberéig pedig az ún. Programkiegészítő Dokumentumokat is ki kellett dolgozni, ezek részletes információt tartalmaznak minden egyes intézkedésről. A Magyarország és az EB között folyó tárgyalások alapját a magyar NFT képezte, melynek alapfilozófiája a humán erőforrás által vezérelt, a tudásalapú társadalomra alapozó fejlődés (ezzel egyértelműen az ír modellt tekintjük példának). 7 Nemzeti Fejlesztési Tervünket Brüsszelben jó kiindulási alapnak tekintették. Erényeként említették, hogy világos 4 Forman Balázs: Az Európai Unió Strukturális és előcsatlakozási alapjai. Interpress, Budapest, ( 139.o.) 5-6 Vörös Andrea Damjanovich Katalin (szerk.): Felkészülés a Strukturális Alapok felhasználására: válogatott tanulmányok. Tempus Közalapítvány Strukturális és Kohéziós Alapok Képzőközpont, Budapest, (10.o.) 7 Pócs Balázs: Az ír példa és a bőség kosara. in: Népszabadság

9 prioritásokat tudott meghatározni, és megfelelően bemutatta a fejleszteni kívánt területek összekapcsolódásait. 8 A tárgyalások eredményeként született meg a Magyarországra vonatkozó Közösségi Támogatási Keret. Ezután illetve ezzel párhuzamosan történt az egyes operatív programok kidolgozása. A tárgyalássorozat lezárásának és a támogatási keretek felszabadításának, egyúttal a támogatások felhasználását szabályozó programozási dokumentumok véglegesítésének formális aktusára december 18-án került sor. Ekkor az illetékes EU főbiztosok hivatalos levelekben értesítették az illetékes magyar minisztereket az egyes forrásfejezetek vonatkozásában a Közösségi Támogatási Keret (KTK) rendelkezésre állásáról. Minden OP végrehajtásának hatékonyságáért és szabályszerűségéért egy-egy Irányító Hatóság (IH) felel. Ezek a szervek azokban a minisztériumokban kerülnek felállításra, amelyek az adott OP elkészítéséért is felelősek. Az OP Irányító Hatóságok mellett Magyarországon is szükség van egy, az egész KTK végrehajtását koordináló Irányító Hatóságra (KTK IH), ezt a szerepet a MeH Nemzeti Fejlesztési Terv és EU Támogatások Hivatala kapta. A támogatási intézményrendszer szerves részét képezik még az egyes Monitoring Bizottságok (operatív programonként és külön a KTK-hez), melyek tagságának kialakításakor az Unió elvárja a partnerség érvényesülését. Magyarországon például a KTK MB tagjai az Irányító Hatóságok, a szociális partnerek (munkaadói és vállalói oldalról), egyegy tag horizontális prioritások (környezetvédelem, esélyegyenlőség), valamint a vidékfejlesztés és az oktatás képviseletére. A Kohéziós és Strukturális Alapok Kifizető Hatósága a Pénzügyminisztériumhoz tartozó Nemzeti Programengedélyező Iroda. Az EU támogatásai ennek a szervezetnek a számlájára érkeznek. Feladatai teljesítése során együttműködik a Kincstárral és az Államháztartási Hivatallal is. A os időszakra két részletben érkezik előleg: ben 10%, 2005-ben pedig további 6%. A tényleges kifizető szerv lehet az illetékes irányító hatóság, vagy annak valamely közreműködő szervezete. Amikor az IH (vagy valamely közreműködő szervezete) jóváhagyja a benyújtott számlacsomagot, a jóváhagyott összeg erejéig utasítást ad a kifizetésre a Magyar Államkincstárnak. 9 A végrehajtás alsóbb láncszemei a Közbenső Szervezetek, melyek részt vállalnak a programok pénzügyi vagy technikai lebonyolításában. Ezeket a köz- vagy magánintézményeket az IH-k vagy KH-k bízzák meg, sokféle tevékenységben részt vehetnek 8 Seres Attila: Az okos az elektronokat mozgatja. in: Népszabadság ) 9 Az EU pénz útja a nyertesig. in: Világgazdaság

10 a pályáztatástól a tanácsadásig. Általánosságban elmondható, hogy míg az IH-k a program menedzsment, koordináció, monitoring és ellenőrzés feladatait látják el, a Közbenső Szervezetekre a pályázatokkal kapcsolatos napi feladatok hárulnak. Magyarországon az említett intézmények kialakításáról az NFT-ről, az EU Strukturális Alapjai és a Kohéziós Alap igénybevételéhez szükséges intézményi felkészülésről szóló 2199/2002. (VI. 26.) Korm. határozat illetve a 2187/2002. (VI. 14) Korm. határozat rendelkezett. Az Európai Unió és Magyarország intézményrendszerének működésének jobb megértését szolgálja az 1-es, 2-es és 4-es számú melléklet, a 3-as számú pedig a kifizetések menetét világítja meg. 2.A STRUKTURÁLIS ALAPOK MŰKÖDÉSI ELVEI ÉS MAGYARORSZÁGI VETÜLETÜK Az Európai Uniós társfinanszírozással megvalósuló vagy megvalósítani kívánt fejlesztési ötletek sikerét nagymértékben befolyásolja, hogy a pályázatok és a lebonyolító intézményrendszer mennyire építette magába az uniós támogatáspolitika alapelveit. Az alapelveknek való megfelelés nem üres formai követelmény, hiszen azok komoly gyakorlati értékkel rendelkeznek, a pályázónak is a javát szolgálják. Ezeket az elveket érdemes tehát integrálni nem csak projektjeinkbe, hanem gondolkodásmódunkba, szemléletünkbe is. A szubszidiaritás és decentralizáció szükségességét magyarázza, hogy a pályázás és fejlesztés folyamata akkor hatékony, ha a helyi vagy regionális szinten is elvégezhető feladatokat nem magasabb szinten irányítják. Bizonyos feladatokat és hatásköröket valamint az ezekhez rendelt finanszírozási eszközöket tehát a központi irányítás szintjéről alacsonyabb szint(ek)re kell delegálni. Ez a követelmény nehéz feladat elé állít, főleg egy olyan erősen központosított, unitárius államot, mint Magyarország, ahol történelmi hagyományai sincsenek az egyes területi egységek nagyobb fokú önállóságának. A decentralizációhoz kapcsolódik a partnerség elve, bevezetése és alkalmazása az Unió regionális politikájának megszervezése óta a legfontosabb reformlépésnek tekinthető. 10 Az alapelv számos vetülete közül kiemelném a támogatások kedvezményezettjeinek együttműködését. Az EU előnyben részesíti a konzorciumban (vagyis szövetségben) történő pályázást, méghozzá jó okkal. A kooperációban megvalósuló projektek számos előnnyel járnak mind a részt vevő szervezetek, mind a donor unió számára. A partnerség - többféle szaktudás egyesítésére, egymás kiegészítésére ad lehetőséget; 10 Horváth Gyula: Regionális támogatások az Európai Unióban. Osiris Kiadó, Budapest,

11 - innováció, ötletek forrásaként szolgál, új látásmódot nyújt; - visszajelzést tesz lehetővé; - több forrás bevonását teszi lehetővé; - a támogató számára a pályázó kiterjedt partneri, hálózati kapcsolatai garantálják az eredmények széleskörű hasznosulását, terjesztését és fenntarthatóságát. 11 Magyarországon egyelőre még problémát jelent ennek az elvnek a gyakorlatba való átültetése, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Zirci Többcélú Kistérségi Társulás esete. A 17 bakonyi faluból álló társulás 115 millió Ft-ot veszített 2004 szeptemberében, mert az egyébként sikeres pályázatuk utólagos hiánypótlásával kapcsolatban a tagok nem jutottak egyetértésre. 12 A támogatások által érintett intézményeknek (és itt nem csak önkormányzatokról, hanem képzőintézményekről, a szociális partnerekről, non-profit szervezetekről, kis- és középvállalkozásokról is szó van) gyökeres szemléletváltozáson kell átmenniük. Meg kell értsék, hogy a kialakult új helyzetben nem riválisai, hanem csapattársai egymásnak, sikerük kulcsa nem az elzárkózásban és az elért eredmények titkolásában, hanem az információ- és tapasztalatcserében, az együtt tanulásban rejlik. 13 A partnerség másik igen fontos szelete, hogy az egyes fejlesztési dokumentumok (pl. NFT) kidolgozása széleskörű társadalmi vita keretében kell hogy történjen, régiók, önkormányzatok, gazdasági érdekképviseletek és civil szervezetek bevonásával. 14 Fontos, hogy ez az érdekegyeztetés ne csak formális legyen, és ne csak külső kényszerre történjen, hanem valós, tartalmi jelentőséget kapjon. A programozás elve azt jelenti, hogy az uniós támogatások igényléséhez nem egy-egy különálló projektet kell bemutatni, hanem átfogó koncepciókat, amelyek tartalmazzák a fejlesztési prioritásokat, a felhasználandó saját pénzügyi forrásokat és az igényelt EU-s 11 Vörös Andrea Damjanovich Katalin (szerk.): Felkészülés a Strukturális Alapok felhasználására: válogatott tanulmányok. Tempus Közalapítvány Strukturális és Kohéziós Alapok Képzőközpont, Budapest, Pekarek János: A csődöt mondott társulás. in: Népszabadság Vörös Andrea Damjanovich Katalin (szerk.): Felkészülés a Strukturális Alapok felhasználására: válogatott tanulmányok. Tempus Közalapítvány Strukturális és Kohéziós Alapok Képzőközpont, Budapest, Barna Zoltán Dr. Molnár Anna (szerk.): Bevezetés az európai támogatások rendszerébe helyi önkormányzatok részére. A Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap Szerk Municipium Magyarország Alapítvány és a Magyar Közigazgatási Intézet kiadásában, Budapest,

12 támogatások összegét. 15 Ez a komplex tervezésen alapuló megközelítés újfajta gondolkodásmódot követel meg, melynek fő eleme az egyszerre több szempont figyelembevételén alapuló hosszú távú tervezés. A hatéves programozási ciklusokra való előrelátás nehéz feladat elé állítja Magyarország vezetését, amely az utóbbi időben politikai hovatartozástól függetlenül mindig csak négy évben volt képes gondolkodni, és legfőbb célja a választásokon való sikeres szereplés volt. Ilyen rövidlátó politikai vezetés mellett a gazdaság szereplői sem tudnak megbízhatóan hosszabb távra előre tervezni. A támogatások hatékony elosztásának elengedhetetlen feltétele a koncentráció, melynek értelmében a közösségi támogatásokat korlátozott célra szabad felhasználni és el kell kerülni azt, hogy a projektek végrehajtásakor a források szétforgácsolódjanak. 16 Szintén a hatékonysággal kapcsolatos az addicionalitás elve. Fontos kiemelni, hogy az Unió nem jótékony adakozó, a tőle származó források szigorúan kiegészítő és nem pótlólagos jellegűek. A támogatási mechanizmusnak ez az elve lényegében biztosíték arra, hogy a pénzeket valóban fejlesztésre és nem elavult, veszteséges szerkezetek konzerválására használják fel. Ilyen módon van némi kilátás arra, hogy egy-egy terület fejlődése a későbbiekben belülről fakadó és nem külső támogatásoktól függő folyamattá válik. Az addicionalitás másik (kevésbé derűs) oldala, hogy minden fejlesztéshez bizonyos arányú önrészt, saját pénzügyi forrást kell biztosítani. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy a megítélt uniós források folyósítása legtöbbször utólag történik, akkor végleg eloszlik az a tévhit, miszerint az uniós támogatás ingyen pénz. Épp ellenkezőleg: a tőkehiányban szenvedő kis-és középvállalkozások és az alulfinanszírozott önkormányzatok számára az önrész előteremtése gyakran szinte lehetetlen feladat. 3.HOVA TOVÁBB? avagy a támogatáspolitika várható változásai Az Európai Unió struktúrapolitikai szemléletében lassú változások indultak el, mintegy előrevetítve a folyamatosan zajló reform-előkészületek várható irányait is. 17 A változás trendjét jól mutatja az 1. számú táblázat: Flamm Benedek László (szerk.): Kulcs a sikeres EU-pályázatokhoz. A tagállamok tapasztalatai és gyakorlata; Közép-Európai Üzleti Tanácsadó Kft., Budapest,

13 Megnevezés Támogatási célok száma 6,0 3,0 Támogatásban részesülő területeken élő népesség aránya, % 50,6 42,7 Az 1. célterületeken élő lakosság aránya, % 25,0 22,2 A 2. célterületeken élő lakosság aránya, % 16,4 18,0 Az egyéb célterületeken élő lakosság aránya, % 9,2 2,5 A közösségi Kezdeményezések száma 13,0 4,0 Az 1. célkitűzés részesedése a strukturális kiadásokból, % 68,0 74,0 A 2. célkitűzés részesedése a strukturális kiadásokból, % 11,1 12,9 A Közösségi Kezdeményezések részesedése a strukturális kiadásokból, % 10,2 5,4 Az egy évre jutó strukturális kiadás, milliárd euro 23,6 (1992-es árakon) Forrás: Horváth Gyula: Regionális támogatások az Európai Unióban 77.o. ; a szerző szerkesztése 27,9 (1999-es árakon) A Strukturális Alapok eddigi reformjaihoz mindig a globalizálódó nemzetközi gazdaság kihívásai adták az okot. A támogatások felhasználásában 1999-ig jellemző volt, hogy az Unió gyenge teljesítőképességű régiói profitáltak, a versenyképesség tartós elemeinek a megteremtése kevés figyelmet kapott. Inkább az elmaradottság mennyiségi tényezőinek javításán és nem a fejletlenséget előidéző okok felszámolásán volt a hangsúly. Legelőször 1996-ban a Kohéziós jelentés hívta fel a figyelmet arra, hogy az EU támogatáspolitikájában jelentős iránymódosulásra van szükség. A kelet-közép-európai országok csatlakozásának perspektívája tovább mélyítette a dilemmát. A fő ellentét a globalizáció versenyképességet ösztönző és a bővítés szolidaritást igénylő követelményei között feszül. Az egyetlen méltányos megoldás, ami egyben a legnehezebb is, hogy a támogatáspolitika gyakorlata mindkét követelménynek igyekszik megfelelni. Az integrált európai gazdaság versenyképességének erősítését a struktúrapolitikai alapelvek folyamatos fenntartásával párhuzamosan kell megoldani. Megvalósítani ezt persze igen nehéz, ezért bizonyos elvek csorbulására számítani kell, főként a támogatásokból kikerülő régiók szempontjából. Aggasztó az is, hogy sok bizonyíték szól amellett, hogy az uniós átlag alatt lévő mintegy 40 régió többsége jelentős támogatás nélkül nem tudná növekedését fenntartani. 18 Mindennek tudatában nem csoda, hogy a következő ciklusról szóló pénzügyi viták a második legnagyobb uniós politikára, a regionális területre, a strukturális és kohéziós alapra összpontosul. Éppen ez az a terület, amelyet a forráshiányban szenvedő új tagállamok 17 Horváth Gyula: Regionális támogatások az Európai Unióban. Osiris Kiadó, Budapest, (75. o.) 18 Horváth Gyula: Regionális támogatások az Európai Unióban. Osiris Kiadó, Budapest, o. 14

14 viszonylag gyors gazdasági felzárkózásuk zálogának tekintenek. Magyarországnak rövid távon nincs miért aggódnia, hiszen az EB 2004 júliusában beterjesztett ra szóló költségvetési javaslata az adott időszakra Mrd forintos strukturális és kohéziós támogatást helyez kilátásba. Azt azonban érdemes látnunk, hogy (akármilyen hihetetlennek tűnik) mi sem leszünk örökké támogatásra jogosultak, egyszer (ha nem is a közeli jövőben) a saját lábunkra kell állnunk, tehát nem szabad elégedetten hátradőlnünk. A támogatások egyelőre kimeríthetetlennek tűnnek, de egy idő után már csökkenni fognak. Addig is keményen kell az országnak dolgoznia, hogy az EU-pénzeket valóban fejlődést generáló célokra fordítsa. A rendelkezésre álló források sikeres felhasználása nagyrészt attól a támogatási rendszertől (is) függ majd, amelyet az EB a korábbihoz képest több lényeges pontban is módosítana: Az eddigi 3 célterület és 4 közösségi kezdeményezés helyett 3 célterület (konvergencia; regionális versenyképesség és foglalkoztatás; területi együttműködés) maradna. Az eddigi 5 uniós alap és egy pénzügyi eszköz helyett 2007 után három (ERFA, ESZA és Kohéziós Alap) alap maradna. A háromszintű programozást egyszintű váltaná fel. A Kohéziós Alap is programalapon működne, a támogatásokra kiterjedne az ún. n+2-es szabály. Az ellenőrzés az arányosság elve alapján (minél nagyobb összegű támogatás, annál szigorúbb a kontroll) működne. A pénzügyi menedzsment a jogcímek szintjéről (pl. vidékfejlesztés, idegenforgalom, városi rehabilitáció) a célterületek szintjére kerülne MAGYARORSZÁG ALKALMASSÁGA A FORRÁSOK FOGADÁSÁRA ÉS FELHASZNÁLÁSÁRA A Nemzeti Fejlesztési Terv, illetve a Közösségi Támogatási Keret az eljövendő 3 évben mintegy 1350 milliárd forint értékű fejlesztés megvalósítását teszi lehetővé. Alkalmas-e Magyarország az európai uniós források befogadására? Elég felkészültek-e a pályázók és az állam? Ezekre az égetően aktuális kérdésekre nehéz pontosan válaszolni, mindenesetre tény: aláírt támogatási szerződése már 63 pályázatírónak van, a kifizetések a kedvezményezettek által benyújtott számlák alapján október folyamán megkezdődnek. Az 19 Gyévai Zoltán: Egy maréknyi euroért. in: Figyelő,

15 általánosan elterjedt pesszimista vélemények ellenére az EU-ban fel sem merül, hogy Magyarország nettó befizető lehet mondja Baráth Etele uniós ügyekért felelős miniszter. 20 A támogatások fogadására és okos felhasználására vonatkozó képességünk alapvetően három tényezőcsoport függvénye. (1) Személyi feltételek Egyrészt fontos, hogy legyenek, akiknek van kedvük, ötletük (és pénzük) pályázni. A csatlakozás helyi szerepét a hazai politikai kommunikáció a pályázati források megnyílására igyekszik súlyozni (mintha ez a belépés egyedüli lényege lenne), ennek következtében a pályázatok lehetőségének szerepe túlhajtottá vált, a várakozás és a forráséhség szinte kezelhetetlenül túlfűtött. 21 Az önkormányzatok és kis-és középvállalkozások túl szép reményei gyakran vezetnek csalódáshoz, így bizalmatlanság terjed el a rendszerrel szemben: nem tartják működőképesnek, vagy azt hiszik, a pénzeket valaki másnak tartogatják. Ennek a jelenségnek a kivédésében játszik fontos szerepet a potenciális pályázók pontos és rendszeres informálása. Az Európa Pályázatelőkészítő Alap (PEA) volt hivatott azt biztosítani, hogy a 2004 elején megjelenő kiírásokra legyen megfelelő mennyiségű és minőségű pályázat. Jelenleg 8671 pályázatot tartanak nyilván a központi információs rendszerben, a tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy nagyon sok a hiányosan beadott pályázat. 22 Másrészt szükség van szakavatott pályázatírókra, tanácsadókra. Ebből az indíttatásból jött létre a Tempus Közalapítvány keretében a Strukturális és Kohéziós Alapok Képző Központ (SAKK). A képzőközpont célja megfelelően képzett szakembergárda biztosítása azokban az intézményekben, ahol majd kezelik az elkészült pályázatokat, valamint a felkészítés magára a pályázatok készítésére. Egy másik kezdeményezés a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumtól származik, ez az ún. multiplikátor program. A képzést, melyen 450-en vettek részt, a Nemzetközi Bankárképző Központ Rt. vezette, célja volt a GVOP s és egyéb, kis-és középvállalkozások számára hozzáférhető pályázatok elkészítésére való elméleti felkészítés. Hasonló kurzust indított a Nemzeti Fejlesztési Hivatal is. Annak ellenére, hogy ma már több színvonalas képzési lehetőség is akad, még mindig fel-felbukkannak kóklerek, ügyeskedők, akik elsősorban a hatalmas üzletet látják a pályázatkészítésben. Az unióban egyelőre nincs központi minősítési rendszer a pályázatkészítők számára, ki kell várni, amíg magától megtisztul a piac Szabó Brigitta: Kötött pályán, éles gyakorlaton in: Népszabadság Mitró Katalin: Ugrás a sötétbe? in: Figyelő Minden pályázatnak örülni kell. in: Világgazdaság Halaska Gábor: Zugírászok kíméljenek. in: Figyelő

16 Harmadrészt ugyanilyen fontos, hogy megfelelő számú elbíráló álljon rendelkezésre. Ez egyrészt képzésekkel valósítható meg, másrészt alkalmazni kell a PHARE, ISPA és SAPARD előcsatlakozási alapok működésében jártassá vált szakembereket is. Jelenleg úgy tűnik, hogy az elbíráló szervezetek humánerőforrás hiányban szenvednek, több pályázat érkezett be, mint várták, ez pedig komoly adminisztratív teher az intézményrendszer számára. (2) Intézményi feltételek A transzformációs szakasz kezdetén a rendszerváltó országok a területfejlesztési politika cél-, eszköz- és intézményrendszerére kevés figyelmet fordítottak. Nem volt ez másképp Magyarországon sem, paradigmaváltás azonban legelőször itt kezdődött. Az EB 1998-as jelentésében megállapította, hogy a regionális politikában Magyarország tűnik a legfelkészültebbnek. 24 A magyar területfejlesztési törvény terjedelmében és tartalmában is megfelel az EU elvárásainak. Magyarország komplex, az EU támogatott térségi kategóriáit alkalmazó, a parlament által jóváhagyott rendszerrel rendelkezik. 25 Hiányosságok azért persze akadnak: az emberi erőforrások, a képzések és a megfelelő ellenőrzési módszertan tekintetében. 26 A Bizottság 1999-ben készült országjelentésében említett kifogásai: - A Strukturális Alapok fogadására alkalmas intézmények működésében a jó előkészítés ellenére, kevés előrehaladás történt. - A megyei és regionális területfejlesztési tanácsok nem mindenütt működnek zavartalanul, a 8-10 fős regionális fejlesztési ügynökségek nem jelentenek erőteljes kapacitásbővítést a regionális irányításban. - Felül kell vizsgálni a területfejlesztés finanszírozását. Mindennek ellenére azonban az állapítható meg, hogy Magyarország a strukturális és kohéziós alapok feltételeit tekintve a csatlakozott országok között kedvező pozíciókkal rendelkezik, e téren versenyképessége jó. 27 (3) Pénzügyi feltételek Az EU előírásai szerint a Strukturális Alapok körében az Unió hozzájárulása egy-egy programhoz maximum 75%-os lehet. A fennmaradó 25%-ot a pályázónak kell biztosítani, ami főként a tőkehiányban szenvedő önkormányzatok számára 24 Horváth Gyula: Regionális támogatások az Európai Unióban. Osiris Kiadó, Budapest, o. 25 Horváth Gyula: Regionális támogatások az Európai Unióban. Osiris Kiadó, Budapest, o. 26 Madureira, Luis Pires: Magyarország területfejlesztési intézményrendszeréről és az Európai Unió strukturális alapjainak kezelésére való felkészülésről. in: Magyar Közigazgatás évf szám (445.o.) 27 Horváth Gyula: Regionális támogatások az Európai Unióban. Osiris Kiadó, Budapest, o. 17

17 jelent nagy gondot. A Pénzügyminisztériumnak sikerült elérnie az EU illetékes bizottságainál, hogy az önerő maximum 30%-át biztosíthassa a központi költségvetés a pályázó önkormányzatoknak. Erre egy 4,4 Mrd Ft-os alap szolgál (eredetileg 10 Mrd-osra tervezték). Kérdés, hogy elegendő lesz-e ez az összeg. Végképp megnehezíti a dolgot, hogy a beruházásokat csak utólag finanszírozza az EU. 28 Itt lépnek be a képbe a bankok, akik egyelőre még nem mutatnak túl nagy hajlandóságot az ilyen üzletekre, de várható, hogy el fognak mozdulni a magasabb kockázatot jelentő ügyfélkör irányába. A vissza nem térítendő támogatások megszerzésénél biztosítékként nagy szerepe van a bankgaranciának; bár egyelőre sok vállalkozónak okoz gondot a hitelképessé válás. A legtöbb nagy pénzintézet hitelt nyújt az uniós projektekhez kellő saját forrás egy részére, illetve léteznek még projektelőkészítési és előfinanszírozási, likviditást biztosító hitelek is. Az Európai Beruházási Bank (EIB) programjának keretében a CIB, az Erste, a Raiffeisen és a Volksbank írt alá megállapodást az önkormányzatok felzárkózását segítő vissza nem térítendő támogatással kombinált finanszírozásról. Az EIB programjában a határ melletti önkormányzatoknak a hitellel együtt megkapható ingyen önerő elérheti a projekt összköltségének 10%-át is. 29 Ez igen jelentős segítség, bár hosszabb távon a megoldás az önkormányzatok finanszírozásának reformja lenne, mert így arra vannak kárhoztatva, hogy csak egyik napról a másikra lássanak előre, hiszen a végsőkig össze vannak kötve a központi költségvetéssel, ezért az önkormányzati finanszírozás teljesen labilis MAGYARORSZÁG ÉS A RÉGIÓK Ha már regionális politikáról beszélünk, érdemes megvizsgálni magát a régió fogalmát: mit is jelent és van-e jelentősége Magyarország számára? Fontos leszögezni: van jelentősége, hiszen a régió az Unió területi és támogatáspolitikai rendszerének alapegysége (közös adatfeldolgozások, gazdasági-társadalmi elemzések, prognózisok alapegysége; programozási, finanszírozási és fejlesztési feladatok kerete). Arra a kérdésre, hogy mit is jelent maga a fogalom már kevésbé egyértelmű a válasz. Nagyon egyszerűen fogalmazva: régió az a területi egység, melyen belül egyfajta homogenitás érvényesül, közös jellemvonások, sajátosságok emelhetők ki. Az EU támogatáspolitikájában a beavatkozási térségek lehatárolása a Tanács Strukturális Alapokról szóló rendelete alapján 28 Tóth Ákos: Gyengeség az önerőben. in: Népszabadság Papp Emília: Az EU-támogatások és a bankok. in: Cégvezetés Mitró Katalin: Ugrás a sötétbe? in: Figyelő

18 történt, mely háromfokozatú statisztikai rendszert hozott létre (Nomenclature of Territorial Units for Statistics, NUTS; a NUTS I. szint jelenti a makrorégiókat, II. közigazgatási egységeket / tervezési statisztikai területi egységeket, III. a fejlesztési régiókat). Az EU szóhasználatában a kifejezés többértelmű. Politikai értelemben az EU önmagát a nyelvi, kulturális és politikai régiók egységének tekinti, azzal a perspektívával, hogy a nagyobb szerveződési egységek az olykor országhatárokon is átnyúló régiók lesznek. Közigazgatási és finanszírozási értelemben viszont az Unió a régió meghatározását a nemzeti kormányokra bízza. 31 Ebből következik, hogy a más és más államfilozófiai elvek alapján működő tagországokban igen eltérően alakul a régiók jelentősége, hatásköre, intézményrendszere, de az azonos NUTS-szinthez tartozó egységek mérete is jelentős különbségeket, nagy szélsőségeket mutat. A Strukturális Alapok 1. célkitűzésének alanyai NUTS II-es szintű régiók (200 db van belőle az EU-ban). Magyarországon a területfejlesztési és területrendezési törvény 1999-es módosításakor (az évi XXI. törvényt az évi XCII. törvény módosította) 3-3 megye (illetve Budapest és Pest megye) összeillesztésével 7 NUTS II-es szintű régió alakult ki: Közép-magyarországi (Budapest), Észak-magyarországi (Miskolc), Észak-alföldi (Debrecen), Dél-alföldi (Szeged), Dél-dunántúli (Kaposvár), Közép-dunántúli (Székesfehérvár), Nyugat-dunántúli (Sopron). Az egyes régiók élén Regionális Fejlesztési Tanácsok állnak, ezek munkaszervezetei a Regionális Fejlesztési Ügynökségek. A szervezetek tagságára jellemző, hogy a megyei jogú városok, kistérségek és megyék delegáltjaival szemben messze többséget alkotnak a minisztériumok képviselői. A régióknak és szervezeteiknek azonban egyelőre nincs valódi önálló hatáskörük a tervezésben, feladataik területfejlesztési célú források elosztására, helyi gazdasági kezdemények felkarolására és koordinálására illetve uniós pályázatok generálására és menedzselésére korlátozódnak. Az EB és a magyar kormány a közötti időszakra vonatkozóan átmeneti megoldásról állapodott meg: a hét helyett egyetlen, központi szinten 31 Ne csinálj felfordulást! in: Népszabadság

19 irányított OP tartalmazza a regionális és helyi fejlesztési kezdeményezéseket (ez a Regionális Operatív Program, ROP). Bizonyos feladatok ugyan ebben az átmeneti időszakban is delegálhatóak lesznek a régióknak, illetve kiszerződhetőek lesznek bizonyos regionális szereplőknek, azonban a programok megvalósításának teljes felelőssége központi szinten marad. 32 Kérdés, hogy 2007-től hogyan, miben fog változni ez a helyzet, és hogy ezt a változást hogyan vinnék végbe. Ahhoz, hogy a következő programozási ciklusban a jelenleg már létező regionális szintű hatóságok erősebb hatáskörrel és fajsúlyosabb feladatokkal rendelkezzenek a központi kormányzat szintjéről kellene jogköröket delegálni, vagy a megyék kezéből kellene feladatokat kivenni. Kétségesnek tűnik azonban, hogy a politikai hatalom bármilyen összetételű és formájú régiók javára történő decentralizációja napirendre kerülne a közeljövőben. 33 A régiók szerepének erősítése ellen szólhat, hogy ehhez gyökeres közigazgatási változtatásokra lenne szükség. Ezen kívül Magyarország EU-s szemszögből nem túl nagy mérete sem indokolja az ország még kisebb egységekre való felbontását. A régiók életképességét aláássa, hogy nálunk nem alakult ki regionális tudat. Míg ma Magyarországon a települések és megyék jól kimutatható identitás-képző erővel rendelkeznek, addig mind a lakosság, mind a polgármesterek és jegyzők körében elég magas a régió elutasításának aránya. A megyék funkcióvesztése ugyan megkezdődött, de továbbra is ezek a legelfogadottabb területi egységek. A régió a lakosság számára elsősorban nem igazgatási, hanem mentális egység, a közigazgatási értelemben használt régióknak nincsenek is hagyományai. 34 Mindennek ellenére úgy gondolom, hogy a magyarországi régióknak nagyobb szerepkört kellene engedni, hiszen az Unió eddigi reformjainak trendje is a regionális politika többszintű irányításának megerősödése felé mutat. 35 Logikusnak tűnik az is, hogy a helyi és regionális problémákat, fejlesztési igényeket (,melyeket az ERFA elsősorban hivatott kezelni) a helyi emberek, vezetők, önkormányzatok jobban ismerik, mint a központi irányítás. Magyarországon igen nagyok a területi különbségek, az egyetlen ROP-ban megjelölt célok nem alkalmasak arra, hogy a helyi specifikumokhoz igazodó fejlesztési pályázatokat írjanak ki. Sok szakértő szerint a ROP Madureira, Luis Pires: Magyarország területfejlesztési intézményrendszeréről és az Európai Unió strukturális alapjainak kezelésére való felkészülésről. in: Magyar Közigazgatás évf szám (442.o.) 34 Dél-Dunántúli Regionális Egészségügyi Tanács: A Dél-Dunántúli Régió gyógyturizmusának fejlesztése I. Stratégiai és Marketingterv, Horváth Gyula: Regionális támogatások az Európai Unióban. Osiris Kiadó, Budapest, o. 20

20 intézkedéseinek többsége így nem igazán szolgálja a területi kiegyenlítődést. A hét magyarországi fejlesztési régió elnöke jogosan sürgeti, hogy a következő programozási ciklusra szervezetileg és forrás tekintetében is erősítsék meg a regionális fejlesztési tanácsokat, hogy a következő NFT-ben már önálló programkészítő és forráselosztó szervezetekként jelenhessenek meg Cseke Hajnalka: Szociális Alapon? in: Figyelő

21 III. SZCENÁRIÓK Ebben a fejezetben egy-egy markáns példán keresztül igyekszem bemutatni az uniós pénzek beáramlásának és felhasználásának két valós alternatíváját. A középpontban két szélsőséges eset áll: a megszívlelendő ír példa valamint Görögország kevésbé sikeres gyakorlata. Konkrét intézkedésekről és fejlesztési eredményekről részletekbe menően nem fogok szót ejteni, csupán igyekszem kiemelni azokat a kulcsfontosságú tényezőket, amelyek meghatározták a két különböző fejlődési pályát. Természetesen sem az ír sem a görög recept nem bír általános érvénnyel, eseteik semmiképpen nem lemásolandó minták, hiszen minden ország más és más, eltérő történelmi, földrajzi meghatározottságuk miatt regionális és gazdasági szerkezetük és az ehhez kapcsolódó illetve kapcsolható politikák és intézményrendszer is különbözik. Az esetleges párhuzamokat azonban mindig tanulságos kiemelni. Magyarország feladata tehát az uniós támogatáspolitikában előtte járó EU-tagországok gyakorlatából és tapasztalataiból azoknak a tanulságoknak a leszűrése, amelyek felhasználhatóak számunkra is. A megszerzett tudást pedig alkalmazni kell a gyakorlatban, és persze ötvözni kell saját, eredeti fejlesztési elképzeléseinkkel. Nézzük tehát: mit tett rosszul Görögország, mit csinált jól Írország? 1.GÖRÖGORSZÁG PÉLDÁJA: AMIKOR A SEGÍTSÉG NEM SEGÍT Görögország 1981-ben vált az Európai Unió teljes jogú tagjává. A csatlakozást követően (,amely a későbbiekben inkább startvonalnak, mintsem célnak bizonyult) még hosszú évekig tartott, amíg egyáltalán megkezdődhetett az Unió gazdasági színvonalának a megközelítése. A 1. ábra: Görögország gazdasági fejlődése (forrás: görög gazdaság fejlődését az 1. ábra mutatja. Az EU támogatáspolitikája önmagában nem volt képes csodákra. Vajon mi hiányzott a sikerhez, és melyek voltak ezeknek a hiányosságoknak a gyökerei? Görögország főleg politikai 22

22 okokból későn alkalmazkodott a korszakváltásokhoz, a gazdasági világválságokhoz. 37 Így volt ez az 1970-es évek válságaival is, melyek nagyon erősen hatottak a görög gazdaságra. A makrogazdaság külső és belső egyensúlya felborult, a strukturális problémák gyors és megfelelő válaszok, reformok híján tartóssá váltak. Mindez magas inflációval és munkanélküliséggel, gyenge versenyképességgel és tőkevonzó képességgel párosult. Más tagországoktól eltérően Görögország nem volt képes a csatlakozás előnyeit kihasználni, a számottevő nagyságrendű EU-átutalásokat nem tudták a gazdasági modernizáció szolgálatába állítani. 38 A forrásokat látványos (és botrányoktól övezett) beruházások és a fogyasztás emésztette fel. Williem Buiter, az EBRD vezető közgazdásza szerint: Brüsszel segítségével Görögország fenntartja a fenntarthatatlant. Ezt a gondolatot tükrözi számos más közgazdász véleménye is, akik szerint az uniós pénzek inkább hátráltatják, semmint gyorsítják a görög gazdaság előrehaladását, mivel ebből igyekeznek életben tartani a versenyképtelen állami vállalatokat, finanszírozni a felduzzasztott közigazgatást. 39 Összegezve elmondható, hogy a görög gazdaság legakutabb problémái, melyek az uniós források hatékony felhasználását is gátolták, gátolják: a kormányzat nem megfelelő (rövid távú, politikai érdekekre épülő) és gyakran irányt váltó gazdaságpolitikája strukturális reformok elodázása elégtelen mennyiségű közvetlen külföldi tőkeberuházás (mint a modernizációs folyamat legfőbb akadálya), melynek oka a kedvezőtlen gazdasági környezet, túlsúlyos és nehézkesen működő bürokrácia, a külföldi befektetőkre nézve hátrányos jogrendszer az állami szektor kiszorítja a magánszektort a hitelpiacokról (veszteséges, versenyképtelen állami vállalatok finanszírozásával) hazai vállalatok tőkehiánya (ennek következménye volt az a Közösség által igen problémásnak tartott tény, hogy az ország as programjában a magántőke részvétele mindössze 7%-os volt, míg a kormány vállalása túlzottnak bizonyult) A 90-es évek második felétől valamelyest javulni kezdett a helyzet, köszönhetően az 1. konvergencia programnak ( ), mely sikeresen kezelte az infláció és a költségvetési 37 Almássy Eszter: A görög szerpentin, avagy Athén és az európai integráció. Századvég Kiadó, Kengyel Ákos: Az Európai Unió regionális politikája. Aula Kiadó, (56.o.) 39 Hirschler Richárd: A görög példa: amikor a belépés sem gyógyír. in: HVG

23 hiány problémáját. A politikai stabilitás és az elhatározott reformok keresztülvitele kedvezőbb beruházási klímát teremtett. A fent említett gazdasági problémák azonban kiegészülnek még más, közvetlenül a támogatáspolitikával kapcsolatos hiányosságokkal: a hatékony területfejlesztést hátráltatja az állam és a társadalom közötti munkamegosztás alacsony színvonala. Ez a premodern kapcsolat az állam és a regionális fejlődés szereplői közt azt is eredményezi, hogy az uniós kohéziós és strukturális támogatások felhasználásában az állam a kliensrendszer érdekeit veszi figyelembe. Ez a jelenség sajnos Magyarországon is megfigyelhető, és valószínűleg az uniós pénzek kiosztásában és a fejlesztési célok meghatározásában hatni fog. Valós, megfelelő méretű, társadalmilag, gazdaságilag összefonódott régiók nem alakultak még ki az országban, a népesség és a gazdaság túlzott koncentrációja illetve a gyenge városhálózat miatt. Ugyanez a veszély Magyarország régióit is fenyegeti, amelyek a jelenlegi programozási időszakban még nem önállóak. A görög régiók hatás- és feladatköre, valamint pénzügyi önállósága csak lassan és csak kis mértékben bővült, a régiók megalakulásukkor nem is rendelkeztek saját hivatallal. A regionális tanács érdemi döntési illetve finanszírozási önállósággal nem rendelkezik, hatásköre javaslattételekre, véleményezésekre korlátozódik. A görög régió tehát ma még nem jelenti a gazdasági támogatási rendszer alapját, a fejlesztési támogatásokat központilag szabályozzák, a támogatási kérelmek elbírálása is elsősorban központi szinten történik. A támogatások hatékonyságát csökkentette, hogy a felhasználás nem mindig az eredeti célok szerint, vagy nem szabályosan történt (jelentős költségtúllépéssel, határidők csúszásával). Mindezeknek a következtében az első fejlesztési program kevéssé volt sikeres, és számos további problémára mutatott rá: A programok prioritásai nem harmonizáltak a nemzeti fejlesztési stratégiával, és a nemzetközi versenyképesség követelményeivel. Az ágazati és regionális programok közötti erőforrás megosztás nem volt következetes. A támogatások elaprózódtak. Bizonyos pályázatok hiányosan voltak előkészítve (elmaradt, vagy gyenge minőségű volt a teljesítés). 24

24 A programok között nem érvényesült szinergikus hatás (a projekteket gyakran partikuláris érdekek és a kliensrendszer motiválta). 40 A második programozási ciklusban a hangsúlyt már a források koncentrálása kapta, ekkor a strukturális politikának jelentősebb eredményei voltak Görögország fejlődésében, a gazdaság abszorpciós képessége nőtt. A magántőke részesedése a korábbi 7%-ról 29%-ra emelkedett. A hellén gazdaság a vergődés évei után pozitív fejlődési pályára kezd állni, de még sok a megoldatlan probléma (magas munkanélküliség, külföldi befektetések alacsony szintje, K+F re többet kellene fordítani és az oktatási rendszer reformjára is), melyek talán ma nem lennének olyan súlyosak, ha az ország a kezdetektől előnyére tudta volna fordítani az EU-s tagságot. Magyarország számára tanulságként leszűrhető, hogy egy jelentősen eladósodott országban fennáll annak a veszélye, hogy a szerkezetátalakításra kapott támogatásokat és hiteleket elsősorban a fizetési mérleg hiányának a fedezésére, az életszínvonal emelésére, fogyasztásra költik. A hosszú távra szóló, felzárkózást segítő beruházások pedig eleinte háttérbe szorulhatnak, ennek egy egyébként is gondokkal küzdő országban tartósan negatív következményei lehetnek. 41 A kohéziós politika eszközei, a transzferek és hitelek segíthetnek ugyan, de nem helyettesíthetik a hazai, hosszú távra szóló, politikai csatározásoktól és változásoktól független gazdaságpolitikát és fejlesztési stratégiát. 2. AZ ÍR RECEPT: MEGISMÉTELHETETLEN SIKER Írország 1973-ban a Közösség legfejletlenebb tagállamaként mutatkozott be, vásárlóerőparitáson számított egy főre jutó GDP-je az EK átlag 46,5%-a volt csupán tól kezdődően azonban az ír gazdaság az EU-tagállamok átlagos növekedési ütemét messze túlszárnyalva 10 év alatt 80%-kal növelte teljesítményét. Napjainkban 2.ábra: Írország gazdasági fejlődése (forrás: 40 Horváth Gyula: Regionális támogatások az Európai Unióban. Osiris Kiadó, Budapest, (129.o.) 41 Almássy Eszter: A görög szerpentin, avagy Athén és az európai integráció. Századvég Kiadó,