Polónyi István Polónyi, István

Átírás

1 Polónyi István Polónyi, István

2 Az oktatás gazdaságtana: Polónyi, István Szerzői jog 2002 Osiris kiadó Szerzői jog 2002 Polónyi István Minden jog fenntartva. Bármilyen másolás, sokszorosítás, illetve adatfeldolgozó rendszerben való tárolás a kiadó előzetes írásbeli hozzájárulásához van kötve.

3 Tartalom 1. Bevezetés fejezet Az ember szerepe a gazdaságban A közgazdaságtan rövid története és irányzatai A kezdetek A merkantilizmus Fiziokratizmus A klasszikus közgazdaságtan A neoklasszikus közgazdaságtan Keynes és a keynesiánusok Monetarizmus Egyéb teoretikusok és irányzatok, újabb törekvések Befejezésül A közgazdaságtan családfája Az ember és az oktatás szerepe a gazdaságban A klasszikusok Néhány 20. századi növekedéselmélet és ökonometriai modell Az emberi erőforrás fogalma és az azzal foglalkozó elméletek csoportosítása Az emberi beruházás (Human Capital) Az emberi erőforrás nemzetközi összehasonlítása Az emberi erőforrás fejlesztésének tervezésével foglalkozó elméletek Az oktatás hatékonyságával és finanszírozásával foglalkozó elméletek A szűrőelméletek Kételyek az oktatás gazdasági szerepében Az oktatás fogyasztása A kollektív döntések elmélete A társadalmi hovatartozás újratermelése és a státusverseny Befejezésül fejezet Demográfiai fogalmak, folyamatok és elméletek A demográfiáról A népesség száma és struktúrája A népesség számának alakulása A népesség területi megoszlása A népesség nem és életkor szerinti megoszlása A népesség megoszlása családi állapot szerint A népesség állampolgárság, nyelv, etnikum és vallás szerinti összetétele Népesedési folyamatok A születések száma és a termékenység Házasság, házasság megszűnése Halálozás, halandóság Vándorlás Reprodukció Népesség-előreszámítások Demográfia és foglalkoztatás Gazdasági aktivitás Az egyéni foglalkozás Foglakozási ág Foglalkozási viszony Társadalmi-gazdasági csoportosítás A népesség iskolázottsági jellemzői A népesség iskolázottsági helyzetének mérési lehetőségei A népesség iskolázottságának alakulása A cigány lakosság néhány iskolázottsági jellemzője Magyarországon Demográfiai változások magyarázata A népszaporodás alakulásának biológiai elméletei A demográfiai átmenet elmélete Közgazdaság-tudomány és a népesedéselméletek iii

4 Polónyi István 5.4. Szociológiai elméletek Népesedéspolitika A népesedéspolitika néhány típusa A magyar népesedéspolitika Befejezésül Táblázatok fejezet A munkaerőpiac Munkaerőpiaci elméletek Az ortodox neoklasszikus munkaerőpiaci modell A neoklasszikus elmélet javításai Az új munkaerőpiaci elméletek Neomarxista-radikális munkaerőpiaci elméletek Institucionalista-szegmentált munkaerőpiaci elmélet Duális-szegmentált munkaerőpiaci elméletek A munkaerőpiac makroökonómiája A munkaerőpiaci egyensúlyhiány értelmezése és típusai A foglalkoztatottság és a munkaerőpiac néhány jellemzője A munkaerőpiac globális egyensúlytalansága A foglalkoztatottság hatása a relatív bérszínvonalra A munkaerőpiac szerkezete A munkaerő-kínálat gazdaságtana A népesség és a munkaerő Néhány demográfiai jellemző A termékenység A halandóság Nemzetközi vándorlás A népesség és a munkaerőforrás A népesség megoszlása korcsoportok szerint Gazdasági aktivitás A fiatalok gazdasági aktivitása A foglalkoztatottak ágazatok szerinti megoszlása A lakosság és a munkaerő iskolázottságának néhány jellemzője Iskolázottság és munkanélküliség Befejezésül Táblázatok fejezet Az oktatás finanszírozása Az oktatási kiadások terjedelme Ki miért fizeti az oktatást? Az egyének oktatási ráfordításainak motivációi A munkaadók oktatási ráfordításainak motivációi Az állam oktatási ráfordításainak motivációi Az oktatás kvázi közjószág jellege externális hatások Az oktatási piac tökéletlensége Hogyan fizesse az állam az oktatást a kvázipiaci megoldások Közkiadás-politika A közkiadás-politika változása a jóléti államokban A hazai közkiadás-politika és az államháztartási reform A közoktatás finanszírozása A hazai közoktatás finanszírozási rendszerének jellemzői A közoktatás-finanszírozás történelmi előzményei A közoktatás finanszírozása A hazai közoktatás néhány költséghatékonysági jellemzője A közoktatás-finanszírozás fejlesztési lehetőségei Nemzetközi tendenciák A közoktatás-finanszírozás formái és hazai tapasztalatai Intézményfinanszírozás Normatív finanszírozás További finanszírozási lehetőségek A Felsőfokú oktatás finanszírozása A felsőoktatás finanszírozásának nemzetközi tendenciái iv

5 Polónyi István A finanszírozás átalakulása Hazai felsőoktatási ráfordítások A hazai felsőoktatás néhány költséghatékonysági jellemzője A hazai felsőoktatás az államháztartás rendszerében A hazai felsőoktatás finanszírozása A finanszírozás néhány jellemzője A normatív finanszírozás Az oktatás önköltségszámítása Az oktatás közvetlen költségei Az oktatás fel nem osztott költségei Befejezésül Fejezet Oktatástervezés Az oktatástervezés alapfogalmai Az oktatástervezés fogalma és feladatai Az oktatástervezés modellje A munkaerő-kereslet A munkaerő-kínálat Az oktatási modell Az oktatási rendszer inputja Az oktatási rendszerek szerkezeti sajátosságai A részvételi hányad alakulásának nemzetközi tendenciái Részvételi hányad a közoktatásban A felsőoktatási részvétel a felsőoktatás tömegesedése A hazai felsőoktatás fejlődése Oktatási részvétel Magyarországon Az óvodai részvétel Az Alapfokú oktatás részvételi jellemzői Részvétel a középfokú oktatásban Magyarországon A felsőfokú oktatás részvételi arányai Felnőttképzés A lakosság iskolázottsága Az oktatás és a foglalkoztatás néhány területi jellemzője A hazai régiók néhány demográfiai jellemzője A tanulók aránya és az iskolázottság területi különbségei A foglalkoztatás néhány jellemzője Az oktatástervezés szintjei Magyarországon A közoktatás irányítása és tervezése Az állami tervezés Területi tervezés Helyi tervezés Intézményi szintű tervezés Felsőoktatás irányítása és tervezése Központi tervezés Területi tervezés Intézményi tervezés Befejezésül Táblázatok Irodalom v

6 Az ábrák listája 1. A közgazdaságtan családfája(samuelson Nordhaus 1987) A népességszám és az élveszületések számának alakulása Magyarországon között Az ezer férfira jutó nők száma Magyarországon között Magyarország korfája 1999 január 1-jén (ezer fő) A férfiak családi állapota kor szerint Magyarországon 1995-ben A nők családi állapota kor szerint Magyarországon 1995-ben A cigány és a teljes lakosság generációk szerinti megoszlása 1993-ban Az ezer lakosra jutó élveszületések számának alakulása az európai országokban A teljes termékenység néhány európai országban Élveszületések száma Magyarországon A születéskor várható élettartam Európa országaiban a 90-es években Az 1000 lakosra jutó állandó és ideiglenes vándorlás Magyarországon A népességváltozás sémája A zárt népesség továbbszámításának sémája A férfiak gazdasági aktivitása (1994) A nők gazdasági aktivitása (1994) Az összevont egyéni foglalkozási csoportokba tartozók aránya Magyarországon között Az aktív keresők gazdasági ágak szerinti megoszlásának változása Magyarországon A társadalmi rétegkategóriák szerinti megoszlás Magyarországon között A tisztított iskolai végzettség alakulása Magyarországon között A népesség iskolai végzettsége kor szerint 1994-ben A demográfiai átmenet szakaszai A foglalkoztatás és munkanélküliség vizsgálatában alkalmazott népességkategóriák (Gábor (1990, 11) alapján) A munkaerőpiac- állomány modellje (Gábor (1990, 13) alapján.) A nők gazdasági aktivitásának változása korcsoportonként között Az egyes gazdasági szektorokban foglalkoztatottak arányának változása a gazdasági fejlődéssel összefüggésben A foglalkoztatottak ágazatok szerinti megoszlásának változása Magyarországon Az egy lakosra jutó befejezett iskolaévek száma Magyarországon A 8 vagy annál kevesebb osztályt végzett népesség aránya A 15 éves és idősebb lakosság iskolázottságának alakulása Magyarországon ( ) Egy aktív keresőre jutó befejezett iskolaévek száma Magyarországon A 8 vagy annál kevesebb osztályt végzett aktív keresők aránya A gazdaságilag aktívak iskolázottsága Magyarországon A munkanélküliség és az iskolázottság összefüggése Magyarországon (1995) Az oktatási kiadások a nemzeti jövedelem %-ában néhány fejlett országban ( ) Az oktatási kiadások az állami költségvetés %-ában néhány fejlett országban a 60-as években Az oktatási kiadások a nemzeti jövedelem %-ában néhány fejlődő országban a 60-as évek körül Az oktatási kiadások az állami költségvetés %-ában néhány fejlődő országban a 60-as években Az oktatási ráfordítások a bruttó nemzeti termék arányában a fejlett országokban Az oktatási kiadások az állami költségvetés %-ában néhány fejlett országban 1955 és 1997 között Az oktatási kiadások az állami költségvetés %-ában néhány fejlődő országban a 1955 és 1997 között Konszolidált államháztartási kiadások a GDP %-ában néhány fejlett országban (1995) A közoktatási kiadások alakulása a GDP %-ában Magyarországon a 90-es években A különböző szereplők relatív hozzájárulási aránya a közoktatás finanszírozásához A középfokú közoktatás finanszírozási áramlásai (1995-ös adatokkal) A közoktatás ráfordításai a GDP-hez viszonyítva Magyarországon Az alapfokú oktatási létszám és az egy tanulóra jutó kiadások alakulása között Egy gimnáziumi tanulóra jutó oktatási kiadás az egy főre jutó GDP-hez viszonyítva között Egy szakközépiskolai tanulóra jutó oktatási kiadás az egy főre jutó GDP-hez viszonyítva között vi

7 Polónyi István 16. Egy szakmunkásképző intézeti tanulóra jutó oktatási kiadás az egy főre jutó GDP-hez viszonyítva között Az egy hallgatóra jutó felsőoktatási célú közösségi kiadások az egy lakosra jutó, GDP-hez viszonyított aránya néhány fejlett országban ( ) A költségvetés felsőoktatásra fordított kiadásainak aránya a GDP-hez viszonyítva A hazai felsőoktatás néhány finanszírozási jellemzőjének alakulása ( ) A különböző szereplők relatív vállalási aránya a felsőoktatás finanszírozásából A magánköltségek megoszlása a felsőoktatás finanszírozásában A felsőoktatás finanszírozási áramlásai (1995-ös adatokkal) A felsőoktatási szakcsoportok normatíváinak alakulása Magyarországon ( ) A hazai normatívák nemzetközi összehasonlítása Az 5 14 éves korosztály arányának alakulása az összes népességhez viszonyítva néhány OECDországban A jellemző iskolai korosztályok létszámának várható alakulása 2050-ig Egyes oktatási szintek kumulált képzési évei néhány fejlett országban (1995) Az iskolakötelezettség vége és az azt követő részvételi hányad néhány OECD-országban (1995) A 17, 18, 19 és 20 évesek iskolai részvétele különböző oktatási szinteken néhány fejlett országban (1995) A 100 ezer lakosra jutó hallgatók számának alakulása között a fejlett országokban A 100 ezer lakosra jutó hallgatók számának alakulása között a (poszt)szocialista országokban A felsőoktatási hallgatólétszám alakulása Magyarországon között Az oktatás egyes szintjein tanulók létszáma Magyarországon (nappali tagozat) (efő) A középfokú oktatási részvétel alakulása Magyarországon ( ) A éves korosztály középfokú részvételének várható kívánatos alakulása A nappali tagozatos hallgatólétszám alakulása között korcsoportonként Az iskolarendszerű felnőttképzésben résztvevők számának alakulása Magyarországon ( ) A lakosság iskolázottságának várható alakulása Magyarországon Az élveszületések alakulása régiónként Magyarországon A szektorok szerinti foglalkoztatás arányai megyénként A halálozás alakulása régiónként a lakosság arányában (1998) A felsőoktatási szféra költségvetési tervezésének döntési rendszere vii

8 A táblázatok listája 1.1. Az oktatás egyéni belső megtérülési rátája oktatási fokozatonként a megelőző fokozathoz képest Az oktatás társadalmi belső megtérülési rátája oktatási fokozatonként a megelőző fokozathoz képest Az emberi erőforrások és a gazdasági fejlettség mutatói A világ népességégének és néhány jellemzőjének alakulása Kr. e Kr. u között A településtípusok számának alakulása Magyarországon A cigányok megoszlása településtípusok szerint A cigány lakosság foglalkoztatási jellemzői Magyarországon a 90-es évek közepén A világ népességének történeti alakulása A világrészek népességének alakulás (millió fő) A világ 10 legnépesebb országa (millió fő) Magyarország élveszületési és népességszámának alakulása az ország mai területére vonatkozóan A világ legnépesebb (8 millió lakos feletti) megavárosai (népesség millió fő) Magyarország legnépesebb (100 ezer lakos feletti) városai (népesség ezer fő) Magyarország legnépesebb (40 ezer lakos feletti) városai (népesség ezer fő) A népesség anyanyelv és nemzetiség szerint Magyarországon A világ népességének megoszlása vallás szerint 1993-ban A cigányság területi megoszlás Magyarországon A cigány lakosság alakulása Magyarországoni A cigány és a teljes lakosság generációk szerinti megoszlása 1993-ban A cigány lakosság változása az egyes magyarországi régiókban 1971 és 1994 között Ezer lakosra jutó élveszületések száma Teljes termékenységi adatok Európa országaiban Teljes házasságkötési arány Európában (a nők 50 éves koráig házasulók aránya%) Teljes válási arány Európában (válási valószínűség %) Magyarország lakosságának halálokok szerinti halandósága 1997-ben A férfiak egyes halálokok miatti halálozása 100 ezer lakosra vonatkoztatva az OECD-országokban A születéskor várható élettartam Európa országaiban a 90-es években A belföldi vándorlási mozgalom alakulása Magyarországon Vándorlási különbözet A Magyarországra bevándorlók száma között Az egyéni foglalkozási csoportokba tartozók aránya Magyarországon között A éves népesség és a munkaerő megoszlása iskolai végzettség szerint (1996) Az egyetemi végzettséggel rendelkezők aránya egyes korcsoportokban egyes OECD-országokban (1996) A 7 éves és idősebb népesség legmagasabb iskolai végzettsége Magyarországon ( ) A tisztított iskolai végzettség alakulása Magyarországon ( ) Az iskolázottság nemek szerinti alakulása Magyarországon Az iskolázottság nemek szerinti alakulása a éves korosztály esetén A cigány népesség korcsoportjainak iskolai végzettség szerinti megoszlása 1993-ban A cigány népesség és az összlakosság iskolázottsága korcsoportok szerint Egy lakosra jutó befejezett iskolaévek száma Magyarországon A 8 vagy annál kevesebb osztályt végzett népesség aránya Egy aktív keresőre jutó befejezett iskolaévek száma Magyarországon A 8 vagy annál kevesebb osztályt végzett aktív keresők aránya A gazdaságilag aktívak iskolázottsága Magyarországon A népesség megoszlása korcsoportok szerint a világ néhány országában a 90-es években (%) A népesség és a munkaerőforrás létszáma Magyarországon (ezer fő) A éves népesség gazdasági aktivitása az európai országokban A népesség gazdasági aktivitásának változása Magyarországon A foglakoztatottak ágazatok szerinti megoszlása Európa országaiban ( ) A éves foglalkoztatott férfiak munkanélkülisége az OECD-országokban (1998) viii

9 Polónyi István 4.1. Az oktatási ráfordítások a bruttó nemzeti termék arányában a fejlett országokban A közoktatásban részesülő tanulók megoszlása a különböző fenntartók között A különböző szereplők relatív hozzájárulási aránya a közoktatás finanszírozásához Az oktatási kiadások a GDP-hez viszonyítva Magyarországon ( ) Oktatási kiadások a GDP-hez viszonyítva néhány OECD-országban (1997) Az egy tanulóra jutó kiadások az egy főre jutó GDP-hez viszonyítva Általános iskolák és tanulók településcsoportonként a 90-es évek végén Az egy hallgatóra jutó felsőoktatási célú közösségi kiadások az egy lakosra jutó, GDP-hez viszonyított aránya néhány fejlett országban ( ) Az egy hallgatóra jutó felsőoktatási költségek az egy főre jutó GDP-hez viszonyítva ( ) A költségvetés felsőoktatásra fordított kiadásainak aránya a GDP-hez viszonyítva A felsőfokú oktatás létszámának és az egy hallgatóra jutó kiadásoknak alakulása Magyarországon A különböző szereplők relatív vállalási aránya a felsőoktatás finanszírozásából A hazai normatívák nemzetközi összehasonlítása A magyar oktatási rendszer (1999) Az 5 14 éves korosztály arányának alakulása az összes népességhez viszonyítva néhány OECDországban Az egyes oktatási szintek átlagos kezdő és befejező életévei egyes OECD-országokban A különböző iskolai szintek kumulált évei néhány OECD-országban Az adott korosztályok iskolakezdési részvétele az oktatásban néhány OECD-országban (1995) Az iskolakötelezettség vége és az azt követő részvételi hányad néhány OECD-országban (1995) A (felső) középfokú és a harmadik szintű képzés közötti átmenet részvételi arányai A 100 ezer lakosra jutó hallgatók száma A középfokú oktatási részvétel alakulása Magyarországon ( ) Az általános iskola és a középfokú oktatás közötti átmenet jellemzőinek várható alakulása A felsőoktatási hallgatólétszám alakulása Magyarországon ( ) A felnőttképzés részvételi hézaga és a hézagzárás várható költsége Magyarországon A felnőttképzési részvétel alakulása Magyarországon A lakosság iskolázottságának várható alakulása Magyarországon Élveszületések száma 1000 lakosra régiónként Magyarországon Az élveszületések száma megyénként, régiónként A reprodukciós jellemzők régiónként Magyarországon (1998) A népesség korösszetétele régiónként Magyarországon (1999) A régiók 1000 lakosra jutó iskolai részvételi jellemzői (1998) A megyék 1000 lakosra jutó iskolai részvételi jellemzői (1998) A középfokú oktatás tanulóinak megoszlása a régiókban iskolatípusonként (1998) A középfokú oktatás tanulóinak megoszlása megyénként iskolatípusonként (1998) A nappali tagozatos felsőoktatási hallgatók a szülők lakóhelye szerinti megoszlása régiók szerint (1998) A nappali tagozatos felsőoktatási hallgatók a szülők lakóhelye szerinti megoszlása megyék szerint (1998) A lakosság iskolázottsága megyénként Magyarországon a 90-es évek végén Foglalkoztatási jellemzők régiónként Foglalkoztatási jellemzők megyénként Az egy lakosra jutó bruttó hazai termék és a munkanélküliségi ráta megyénként A szektorok szerinti foglalkoztatás arányai megyénként A halálozás néhány jellemzője régiónként A halálozás néhány jellemzője régiónként Az önkormányzatok néhány iskolafenntartási jellemzője ix

10

11 1. fejezet - Bevezetés Jelen könyv célja az, hogy megismertesse az olvasót az oktatás gazdasági összefüggéseinek különböző aspektusaival. Először áttekintést ad a közgazdaságtan azon elméleteiről, amelyek az ember és az oktatás gazdasági szerepét magyarázzák. Majd ezt követően kitér a demográfia legfontosabb fogalmainak, jelenségeinek bemutatására. Ezután a munkaerőpiac fogalmaival, jelenségeivel ismertet meg. Ezt követi az oktatásfinanszírozást bemutató rész, s végül a könyvet az oktatástervezésről szóló fejezet zárja. A könyv első három fejezete inkább az elméletek bemutatását helyezi előtérbe, míg az utolsó kettő inkább a hazai és nemzetközi adatokat, tendenciákat. A könyv több olvasói réteget igyekszik megcélozni. Részint azokat az oktatásban dolgozó pedagógusokat, szakembereket, menedzsereket és pedagógus szakos hallgatókat, akik képzésük, továbbképzésük során vagy csak egyszerűen önképzésként az oktatás és a gazdaság kapcsolataival foglalkoznak. Célozza a központi vagy önkormányzati közigazgatásban, az államigazgatásban dolgozó, s az oktatásirányítással valamilyen kapcsolatban álló szakembereket. S végül mindazokat, akik egyszerűen csak érdeklődnek ezen témakör iránt. Az oktatás-gazdaságtan és az oktatástervezés jelentőségét elég csak azzal a két ténnyel indokolni, hogy az összes oktatási ráfordítás a fejlett országokban a 20. század végén a bruttó nemzeti termék 5-7%-át tette ki 1 (az összes közösségi oktatási kiadás egyébként az összes közösségi kiadás 10-17%-a körül alakult 2 ) s az oktatásban dolgozó alkalmazottak aránya a teljes munkaerő-állományhoz viszonyítva 5-8% volt. 3 Tehát az oktatás egy egyre több embert foglalkoztató, igen jelentős volumenű közösségi és egyéni ráfordítást igénylő, s egyre nagyobb népességet érintő nagyiparrá vált. Más oldalról az oktatás, az oktatási rendszer mint a társadalom tagjainak, a gazdaság alkalmazottainak nevelője, ki- és átképzője meghatározó szerepet játszik a társadalom fejlődésében és a gazdaság teljesítményének alakulásában. A kiterjedő oktatás egyéni és közösségi ráfordításai és az oktatás társadalmi, gazdasági hatásai egyértelművé teszik, hogy az oktatás gazdasági szemléletű elemzése fontos és megkerülhetetlen. Ez a könyv ehhez ad segítséget Polónyi István ****** 1 Az összes (magán és közösségi) oktatási intézményi kiadás OECD országátlaga 5,8% volt 1997-ben. (Lásd Education at a Glance o.) 2 Az évi OECD-országok átlaga 12,6% volt. (Education at a Glance o.) 3 Az összes oktatási személyzet az összes alkalmazotthoz viszonyított arányának OECD országátlaga 1995-ben 5,4% volt. (Lásd Education at a Glance o.) 1

12 2. fejezet - 1. fejezet Az ember szerepe a gazdaságban Ebben a fejezetben a közgazdasági gondolkodás fejlődésével és néhány, az oktatás szempontjából fontosnak ítélhető megközelítéssel ismerkedhetünk meg röviden. Először a közgazdaságtan elmélettörténetéről igyekszünk rövid áttekintést adni, majd azokkal a közgazdasági teóriákkal ismerkedünk meg, amelyek az ember, az emberi erőforrás, valamint az oktatás gazdasági szerepével foglalkoznak. 1. A közgazdaságtan rövid története és irányzatai A közgazdaságtan igen fiatal tudomány, lényegében a 19. századig nem is igen tekintették önálló tudománynak, hanem a filozófia egyik ágának. 1 Azt is hozzá kell tenni, hogy a 20. századig nem is közgazdaságtannak, hanem politikai gazdaságtannak nevezték. A közgazdaságtan meghatározására igen sok definíció létezik. Az egyik szerint a közgazdaságtan a hiány és a választás tudománya. Másik szerint azt tanulmányozza, hogy az emberek miként szervezik meg a fogyasztást és a termelőtevékenységet. Samuelson a következő definíciót adja a közgazdaságtanról: A közgazdaságtan annak tanulmányozásával foglalkozik, hogy az emberek és a társadalom miként választják meg a szűkösen rendelkezésre álló, alternatív módon felhasználható erőforrások alkalmazását annak érdekében, hogy különböző árukat termeljenek, és hogy elosszák őket a társadalom különböző tagjai és csoportjai között a folyó vagy a jövőbeli fogyasztás céljára (Samuelson Nordhaus 1987, 30) A kezdetek A közgazdasági gondolkodás egyidős a történelemmel. Az ókori virágzó birodalmak működése, kereskedelme, ipara, mezőgazdasága, pénzforgalma stb. aligha képzelhető el nélküle. Schumpeter véleménye szerint a Kung Fu-ce (azaz Konfucius Kr. e ) és Meng Tzu (Kr. e ) műveiben található gondolatokból összeáll egy átfogó gazdaságpolitikai rendszer, s ők már használták a monetáris irányítás és a valutaszabályozás kategóriáit (Deane 1984, 36). A közgazdaságtan mint tudomány sokak szerint azonban Arisztotelész (Kr. e ) munkáira vezethető vissza, s ő adott nevet is e tudománynak (oikonomia). 2 Arisztotelész az etikát, a politikát és a közgazdaságtant egy olyan gyakorlati filozófia részeinek tekintette, amelynek az a témája, hogy miként lehet elérni az ember számára jót, a jó életet, a boldogságot, a közösségi élet lehető legjobb rendjét. Közgazdasági gondolatait Arisztotelész elsősorban a Nikomakhoszi etika és a Politika című munkáiban fejti ki. 3 1 A közgazdasági gondolat történetét Dean négy korszakra osztja (Dean 1984, o.): I. a klasszikus görög kor, amikor a közgazdasági eszmék a politikai filozófia része voltak, amely a rabszolgatartó városállam etikai problémáira koncentrált; II. a középkori skolasztika, amikor a tudomány egyházi monopólium, s a közgazdasági gondolatok alapvetően teológiai tanulmányokban találhatók, melyek szemlélete főként etikai (pl. az igazságos ár, vagy a kamattilalom mint az egyénekre vonatkozó erkölcsi parancsolat jelenik meg); III. a merkantilista korszak, amikor az egymással háborúzó nemzeti monarchiák és a bővülő tőkés kereskedelem gazdasági problémái olyan közgazdasági értekezéseket inspiráltak, amelyek a nemzeti gazdaságnak és a hatalomnak a kereskedelem szabályozásán keresztüli növelési módjaival foglalkozik; IV. a modern korszak, amely a 18. században a francia fiziokratákkal és Adam Smithszel veszi kezdetét. Innentől kezdődik a közgazdaságtan mint önálló diszciplína, mint speciális elemzési technika, mint tudomány vagy kvázitudomány. 2 Mások kétségbe vonják, hogy a házvezetéssel, a házi gazdaság kormányzásával foglalkozó három Arisztotelész-könyvet csakugyan ő írta volna. Egyébként az ökonómia szó háztartást, a háztartási keretek között folyó gazdálkodást, birtokkezelést jelent. (Oikosz = ház, némein = elosztani, használni, élvezni, igazgatni.) 3 A Nikomakhoszi etikában olyan pénzelméletet vázol fel, amely a mai közgazdaságtani elgondolásokhoz hasonlóan írja le a pénz funkcióit. A Politikában a politika céljait és feladatait elemzi, annak primátusát hangoztatva. A politika a szabadság birodalma, az ökonómia pedig a szükségszerűségé. 2

13 1. fejezet Az ember szerepe a gazdaságban Ugyancsak fontos megemlíteni a középkor elejének gondolkodói közül Aquinói Szent Tamást ( ), aki Summa theologiae című munkájában foglalkozik többek között közgazdasági gondolatokkal is. A szerző az igazságosság emberi erényéhez kapcsolja az árképzést és a pénzgazdaság kérdéseit. A kereskedéssel kapcsolatban azt hangsúlyozza, hogy mindkét félnek egyenlő haszna kell hogy legyen. Sok témát mai szemmel is érthetően ír le (pl. az árképzés, a verseny néhány kérdését). Hangsúlyozza, hogy a gazdaság alapja a magántulajdon. Szerinte a javak hatékony termelésének az önérdek a legjobb előfeltétele. Társadalomfilozófiájának középpontjában a társadalom tartós funkcionálásáról való gondoskodás, valamint a Biblia előírásaihoz ragaszkodva a kamattilalom, a kamatmentes hitel áll A merkantilizmus A 15. század végétől a 16. század közepéig az európai országokban meghatározó szerepet játszott a kereskedelmi tőke, így a közgazdasági gondolkodásban is a forgalmi folyamatok kerültek előtérbe. E korszak közgazdasági nézetrendszerét szokták merkantilizmusnak nevezni (merkantor = kereskedő). A merkantilisták a nemzet gazdagságát a pénzzel azonosítják. Céljuk minden eszközzel pénzt felhalmozni az országban, árukivitel útján, mindennemű pénzkivitel betiltásával, aktív pénzügyi mérleg kialakításával. Később az aktív kereskedelemi mérleg politikája került előtérbe. A merkantilizmus jelentős mértékű állami beavatkozást hangsúlyozott: magas behozatali vámok, a manufaktúrák támogatása stb. segítette elő az aktív pénzügyi, majd kereskedelemi mérleget. Franciaországban XIV. Lajos minisztere, Jean Baptiste Colbert ( ) volt a merkantilizmus legismertebb képviselője. 4 Angliában és Németországban viszont aktív és gazdag kereskedők Mun, T., 5 illetve North, D. fogalmazták meg, hogy mire van szüksége az erős államnak és a virágzó kereskedelemnek (Madarász 2000, 32). A Németországban és Ausztriában megjelenő merkantilizmust kameralizmusnak nevezik, mivel ez idő tájt ezen országokban a polgárság még gyenge volt ahhoz, hogy saját ideológiát alkosson így a közgazdasági kérdések tanulmányozói elsősorban a kincstári bevételek növelésével foglalkoztak (Madarász 2000, 34 35). Fontos megjegyezni, hogy a merkantilista s a kameralista közgazdaságtant sokan nem tekintik sem rendezett diszciplínának, sem egységes doktrínának. Csak a 18. századi filozófusok, elsősorban a fiziokraták (és persze Adam Smith) kezdték rendszeresen alkalmazni a közgazdasági jelenségek vizsgálatához a létező világot meghatározó természetes rend elméletét. Ekkor kezdett a közgazdasági elmélet a magyarázat egységes rendszerévé, az elemzés meghatározott technikájává válni (Dean 1984, 40 41) Fiziokratizmus A 16. század végén, 17. század elején (előbb Franciaországban, majd Angliában) kialakuló irányzat, amely az állami beavatkozást élesen elutasítja. Megteremtője és legismertebb képviselője François Quesnay 6 ( ). Ebben az időszakban a franciák túlnyomó többsége a mezőgazdaságból élt, ugyanakkor a parasztokat rendkívül súlyos adók sújtották. Quesnay olyan gazdasági táblázatokat dolgozott ki, amelyekkel az egész nemzetgazdaság modellezhető volt, s ezek alapján új adórendszert, szabad gabonakereskedelmet s az állami beavatkozás leszorítását javasolta. Ez a megközelítés a természet rendjéből indul ki (phüszisz = természet, kratosz = hatalom). Az elnevezés onnan ered, hogy a fiziokraták a zavaró állami beavatkozástól mentes gazdasági életet természetes, Isten által elrendelt rendnek tekintették. 7 Az állami beavatkozás lehető legkisebbre szorítását (az egyének és a tulajdon védelme, honvédelem, utak és kikötők építése) hangsúlyozták. A fiziokraták a földművelést tekintették a nemzet vagyonosodása egyetlen forrásának. Quesnayt és a körülötte kialakult tanítványi kört a kortársak fiziokratáknak vagy közgazdászoknak nevezték. Számukra a politikai gazdaságtan a természetes rend átfogó tudománya volt, amely egzakt eszközökkel tanulmányozza a minden politikai rend alapját és minden gazdagság forrását jelentő mezőgazdaság tiszta terméke körforgásának és gyarapításának kérdéseit, ahol az abszolút hatalom feladata a tulajdon és a piac autonóm erői szabad kibontakozását biztosítani (Madarász 2000, 37) A klasszikus közgazdaságtan 4 Tulajdonképpen ugyancsak a merkantilisták közé lehet sorolni Luca Pacioli ( ) szerzetest is, aki a kettős könyvvitel feltalálója (bár többen kételkednek abban, hogy csakugyan ő találta-e ki, vagy csupán plagizálta). 5 Thomas Mun könyvét (England s Treasure by Fooaign Trade, or the Ballance of our Forraign Trade is the Rule of our Treasure. London, Clark, 1664) tartják a legnevezetesebb merkantilista munkának. 6 Érdemes megemlíteni, hogy Quesnay madam Pompadour háziorvosa volt. 7 Boisguillebert Pierre le Pesant ( ) a fiziokraták egyik neves képviselője szerint a helyes árarányokat és ezzel az érdekek harmóniáját gazdasági szabadság esetén spontán módon a természet maga hozza létre. A természetes rend feleslegessé, sőt károssá teszi az állam beavatkozását. 3

14 1. fejezet Az ember szerepe a gazdaságban A 17. század az ipari forradalom kibontakozásának, a modern kapitalizmus kezdeteinek időszaka, amely összekapcsolódik a gazdasági liberalizmus rendszerének kialakulásával. E korszak meghatározó teoretikusa 8 Adam Smith, s ismert közgazdasági gondolkodói David Ricardo, Robert Malthus és Jean-Baptiste Say. A 16. és 17. században a természettudomány nagy felfedezései, az ipari termelés fejlődése, az angol polgári és ipari forradalom újabb és újabb ösztönzést adott a gondolkodás szabadságának, ami elvezetett a felvilágosodás kialakulásához. A felvilágosodás eszmerendszerének egyik alapvető forrása az angol Francis Bacon 9 munkássága, aki az empirikus 10 ismeretelméleti felfogás egyik kidolgozója volt. Ez a korszak mint láttuk a fiziokratáknál a közgazdaságtan megszületésének korszaka is. A közgazdaságtant azonban tudományos diszciplínának 1776-tól, Adam Smith 11 A nemzetek gazdagsága című munkájának megjelenésétől szokás tekinteni 12 mivel ez a munka teremtette meg azt az új diskurzust, amely a gazdasági jelenségek ábrázolásának közös kiindulópontja, általánosan elfogadott nyelve és fogalomrendszere maradt az őt követő századokban (Madarász 2000, 112). Adam Smith 13 ( ) a gazdasági liberalizmus alapjainak megteremtője. A gazdasági élet fejlesztésében meghatározó szerepet tulajdonít a cserének és a piacnak: a gazdaság alapja a munkamegosztás és a csere, amelynek színtere a piac, ezért az ország gazdagsága a piac kiterjedtségétől függ. Alapvető tehát a piacot megkötő szabályozások, korlátok leépítése, megszüntetése. Smith hangsúlyozza, hogy a köz javát szolgálja, ha mindenki önérdekét követi, hiszen mindenki megtalálja a piacon, amit keres, mert azt termelik, amit keresnek (stb.). A piacon a láthatatlan kéz 14 egymáshoz igazítja az ellentétes érdekeket, a keresletet és kínálatot. Minden gazdagság forrása a termékeny emberi munka, nem pedig a kereskedelem, mint ahogy a merkantilisták állították, s nem is a természet, ahogyan a fiziokraták vélték. Smith a munkamegosztást elemezve megállapítja, hogy az növeli az egy főre jutó jövedelmet, javítja a munka és a tőke hasznosulását, lehetővé teszi a szakosodásból fakadó nyereséget, ösztönzi az új termékek és technológiák bevezetését végül is egyet jelent a gazdasági haladással. A munkamegosztás bővülésével a piacok szükségszerűen bővülnek. 15 David Ricardo 16 ( ) a tőkefelhalmozás szükségességét hangsúlyozza a gazdaság fejlődése érdekében. Elemzéseiben kidolgozza a munkaérték-elméletet, a komparatív költségek elméletét, vizsgálja a nemzetközi munkamegosztás termelékenységet befolyásoló hatását, valamint a gazdasági járadék természetét Sokan a klasszikus közgazdaságtan előfutáraként William Petty ( ) munkásságát emelik ki főleg Marx alapján, aki A politikai gazdaságtan bírálatában úgy ír, hogy a klasszikus politikai gazdaságtan Angliában William Pettyvel indul. Más vélemények szerint azonban Petty inkább merkantilistának tekinthető (lásd Madarász 2000, 34. o.). Munkáiban az anyagi gazdagság forrását a földre és a munkára vezeti vissza, s a kettő között igyekszik természetes egyenlőségi viszonyt találni. Rámutat az egyszerű és a bonyolult munka különbségére s átszámításuk lehetséges arányaira. Petty érdeme alapvetően az, hogy igyekezett törvényszerűségeket feltárni a gazdasági folyamatok alakulásában. 9 Az angol filozófus, Francis Bacon ( ) az újkori materializmus egyik megalapozója. Novum organon (1620) című munkájában kiemelte a hamis képzetek leküzdésének szükségességét. Elsőként mutatott rá a tudomány önálló, a vallás ideológiájától független jellegére. A tudománynak szerinte az emberi haladást kell szolgálnia. 10 Az empirizmus szerint ismereteink végső forrása a tapasztalat, az érzékelés. Módszere az indukció: az egyes adatoktól a tudományos általánosításhoz való eljutás. 11 Legfontosabb művei: Theory of Moral Sentiment [Az erkölcsi érzetek elmélete], 1759, valamint An Inquiry into the Nature and Causes of the Welth of Nations [Vizsgálódás a nemzetek gazdaságának természetéről és okairól], Fontos hozzátenni, hogy Smith nem közgazdasági specialista a mai értelemben, hanem akadémiai filozófus, aki számára a politikai gazdaságtan az erkölcsfilozófia egy ága volt. 13 Adam Smith ( ) négy évvel Isaac Newton ( ) halála előtt született, és olyan tudósok és művészek kortársa volt, mint Denis Diderot ( ), Jean-Jacques Rousseau ( ), François-Marie Voltaire ( ), Immanuel Kant ( ), Johann Wolfgang von Goethe ( ), Friedrich Johann Christoph Schiller ( ), illetve a magyar Bessenyei György ( ), Batsányi János ( ), Csokonai Vitéz Mihály ( ). Mint Buchholz írja: Adam Smith ebbe a korba született bele. Akárcsak Galilei és Newton, Smith is felfedezte az ok-okozati összefüggéseket. De velük ellentétben nem a bolygókra, hanem az emberekre koncentrált. (Buchholz 1998, 24. o.) 14 Az önérdeküket szabadon követő egyének magatartása társadalmi szinten nem káoszt eredményez, hanem a gazdasági folyamatok szabályozott alakulását, a gazdasági rendet. Ez a gazdasági rend anélkül alakul ki, hogy az egyénnek az közvetlen célja lett volna. Tehát az egyéni önzés a lehető legjobb mértékben megvalósítja a társadalom érdekét. Sokkal jobban, mintha az egyénnek a társadalmi előny megvalósítása lenne a célja. Arról van tehát szó, mint Dean írja (Dean i. m. 44. o.), hogy Smith teljességgel kora racionális, teista, mechanikus világképét vallotta, amelyben a társadalom egy olyan fenséges gépezet, amelyet ha magára hagynak, a társadalmi jólét maximumát biztosítja. 15 Adam Smith a munkát a gazdasági növekedés hajtómotorjának tekintette, amely akkor gyorsul, ha 1. nő a munkaerő-kínálat, 2. nő a munkamegosztás, vagy 3. ha új gépek, berendezések révén emelkedik a munka minősége. Mindaddig, amíg újabb és újabb ötletek születnek jövedelmező beruházásokról, találmányokról, és engedélyezett a szabad kereskedelem, a gazdaság növekedése töretlen. (Buchholz 1998, i. m. 51. o.) 16 Fő műve: Principles of Political Economy and Taxation. [A politikai gazdaságtan és az adózás alapelvei] Ezek mellett (helyesebben ezekkel összefüggésben) igen jelentős erőfeszítéseket tett, hogy bebizonyítsa a protekcionizmus káros gazdasági hatásait. Fontos azt is hangsúlyozni, hogy Ricardo rendkívül jelentős szerepet játszott a közgazdaságtan módszertani fejlődésében. Ricardo mutatta meg először, hogy egy egyszerű, analitikus modell nagyon kevés precízen definiált és jól érthető stratégiai változóval hogyan alkalmazható 4

15 1. fejezet Az ember szerepe a gazdaságban Thomas Robert Malthus 18 ( ) teóriája szerint a népesség növekedése 19 mértani haladványt, az élelmiszer-termelés pedig számtani haladványt követ, így az éhínség állandóan fenyegeti az embereket. De a katasztrófa elkerülhető, ha az emberek áttérnek a késői házasságkötésre, a házasság előtti önmegtartóztatásra. Ebben az oktatás is pozitív szerepet játszik. Jean-Baptiste Say 20 ( ) rendszerezte a közgazdasági jelenségeket a termelés, a jövedelem-eloszlás és a fogyasztás szerint, hírnévre az értékesítési piacok elméletével és az ezzel kapcsolatban megfogalmazott Saytörvénnyel (Say-dogmával) tett szert. A Say-dogma szerint minden termelés megteremti a maga piacát, azaz nem lehetséges általános túlkínálat, sem pedig tartós munkanélküliség. 21 A klasszikusok közül érdemes megemlíteni még John Stuart Mill 22 ( ), az utolsó jelentős angol filozófus-közgazdász nevét, akinek közgazdasági, filozófiai és politikai értekezései egyformán híresek és jelentősek. 23 A klasszikus közgazdaságtan tehát feltárta, hogy miként gyarapítja a munkáslétszám és a munka termelékenységének növekedése a nemzetek gazdagságát. A munka termelékenységét a munkamegosztás szélesítése növeli, ami feltételezi az előzetes tőkefelhalmozódást. A klasszikus közgazdák ádáz harcot vívtak a polgárság szabad tevékenységéért, a termelés fejlesztését akadályozó régi intézményi korlátok megszüntetéséért. A klasszikus közgazdasági teoretikusok figyelme elsősorban a hosszú távú gazdasági problémákra irányult. A gazdasági összefüggéseket elsősorban a termelés oldaláról közelítették meg, s az áralakulást a kínálat, a termelési költségek oldaláról magyarázták (munkaérték-elmélet) A neoklasszikus közgazdaságtan A neoklasszikus közgazdaságtan a munkaérték-elmélettel vitatkozva született meg. 24 A gazdasági összefüggéseket a fogyasztás és a szükségletek alapján közelíti meg, és ismét a csere szabadságát helyezi előtérbe ami a klasszikus megközelítés megújulását jelenti, innen származik az irányzat elnevezése. Ugyanakkor a gazdaság mint rendszer eredetével és fejlődésével foglalkozó klasszikus kérdések helyett a gazdálkodó egyén, az erőforrás allokálása, a gazdálkodási célok vizsgálata került előtérbe. A neoklasszikus közgazdaságtan kialakulása lényegében az optimalizálási-eredmény-maximálási elv egyre szélesebb hatókörű gazdasági kiterjesztésének folyamata, egyre kifinomultabb módszereket alkalmazó megfogalmazása. A klasszikus felfogásról a neoklasszikus közgazdaságtanra váltás felfogható a politikai gazdaságtanról mint tudományági megközelítésről a közgazdaságtanra mint újabb, szűkebb tárgykörű tudományági koncepcióra való átállásként is (Bekker 2000, 212). A neoklasszikus közgazdaságtan megszületését a marginalista forradalomhoz szokták kapcsolni, amikor is S. Jevons ( ) angol, C. Menger ( ) osztrák és L. Walras ( ) francia közgazdászok egymástól függetlenül, az 1870-es évek elején megjelent munkáiban 25 egyszerre fogalmazódik meg a csökkenő határhaszon elve. Ezeknek az elméleteknek a középpontjában a fogyasztó áll. Egy áru nem azért kétszer olyan értékes, mint egy másik, mert kétszer annyi munkamennyiség testesül meg benne (mint azt a munkaértékelmélet állítja), hanem azért, mert a vásárlók hajlandók voltak kétszer annyit adni érte. A hasznosság tehát komplex gazdasági folyamatok elemzésére és egyértelmű politikai törekvések igazolására. Módszere valójában inkább matematikai, mint történelmi, vagy filozófiai volt. (Dean 1984, i. m o.) A ricardói technika alkalmazása lehetővé tette a közgazdasági elméletnek a többi társadalomtudománytól független fejlődését. (Dean 1984, i. m o.) 18 Legfontosabb munkája: An Essay on the Principle of Population. [Tanulmány a népesedés törvényéről] Az ipari forradalom előtt a magas halálozási arányok ellensúlyozták a magas születési arányszámokat, így a népesség csak mérsékelten növekedett ugyanakkor az ipari forradalom korai időszakában a javuló életkörülmények miatt csökkentek a halálozási ráták, s a változatlanul magas születési arányok miatt a népességszám megugrott. Ez utóbbi időszakról írt Malthus. (Tegyük hozzá, hogy a fenti két szakaszt hamarosan követte a harmadik demográfiai szakasz, amikor a terjedő városi életforma és a kiteljesedő közoktatás hatására az emberek egyre kevesebb gyereket vállaltak, s habár a halálozás is tovább csökkent, a népszaporulat mérséklődése következtében a népességnövekedés erősen lelassult. Majd a negyedik demográfiai fejlődési szakaszban a legfejlettebb társadalmakban a nők munkába állása, a születésszabályozás elterjedése (a válások számának növekedése stb.) nyomán a házaspárok (általában) egy-három gyereket nevelnek fel így az ország népessége stabilizálódik, sőt csökken. Ez utóbbi két demográfiai fejlődési szakaszt azonban Malthus nem látta előre. 20 Legfontosabb munkája: Traité d economie politique. [Értekezés a politikai gazdaságtanról] A Say-dogma és a valóság közötti ellentmondás nyilvánvaló több közgazdász (pl. Malthus, Keynes stb.) mutattak rá, hogy a dogma naturálgazdaság esetében lehet csak igaz, ahol nincs pénz, csak cserearányok vannak. 22 Mill 1848-ban publikálta közgazdasági főművét, amelynek címe: A nemzetgazdaságtan alapelvei. Munkássága során elsősorban az indukció módszerét alkalmazta. Közgazdasági tevékenységét úgy szokták jellemezni, hogy nem a nagy felfedezések jellemzik, viszont sok kilazult téglát cserélt ki a közgazdaságtan építményében. 23 Pl. A szabadságról című röpirata. 24 Fel kellett oldani az értékparadoxont. Az értékparadoxon azt a problémát jelenti, hogy miért lehet kevésbé hasznos javaknak (pl. gyémántnak) igen magas áruk, míg nagyon hasznos javaknak (pl. víz, levegő) nagyon alacsony az áruk, vagy nincs is áruk. 25 Mint később kiderült, kb. harminc évvel korábban Herman Heinrich Gossen ( ) is hasonló felismerésre jutott. 5

16 1. fejezet Az ember szerepe a gazdaságban szubjektív kategória. Egy jószágfajta egy-egy egysége azért hasznos, mert szükségletet elégít ki. A szükségletkielégítés folyamata pedig telítődési folyamat, s így a jószágkészlet mennyiségének növekedésével a jószág egyegy egységének a hasznossága csökken. (Ez a csökkenő hasznosság elve.) Az érték ebben az új felfogásban tehát a fogyasztó szubjektív értékítélete, amely azt fejezi ki, hogy mennyire van szükséglet-kielégítésében valamely jószágfajta egy-egy egységére ráutalva. Minél nagyobb készlet áll belőle rendelkezésre, annál kevésbé. A fogyasztó a jószágkészlet egy-egy egységétől annyira függ, mint az utolsótól, amely a legkisebb intenzitású szükségletet elégíti ki. Tehát a fogyasztó a határhaszon szerint értékeli az adott nagyságú jószágkészlet minden egységét, s annak megfelelő árat hajlandó adni érte a piacon. 26 Így magyarázható tehát a csereérték a használati érték révén. A határhaszon fogalmán alapuló csereérték sokkal általánosabb, mint a költségeken nyugvó értékelmélet, mert tartalmazza mind a termelés révén tetszés szerint szaporítható, mind a nem szaporítható javak áralakulásának magyarázatát. Kiterjed a termelési tényezők, a munka, a tőke, a föld értékének s azon át a termelési költségeknek a magyarázatára is. Így megadja nemcsak a fogyasztási cikkek, hanem a termelési tényezők optimális allokációjának logikáját is. Vilfredo Pareto ( ) munkásságának máig ható eredménye a Walras-féle általános egyensúlyi rendszer matematikai feltételeinek kiterjesztése. E modell egyik eleme a Pareto-optimum, a javak olyan eloszlása, amelyet az egyének maguk végeznek el választási cselekvéseikkel, és amely megfelel egy szigorú kritériumnak: ebben az optimumban az egyén csak az által juthat kedvezőbb helyzetbe, ha mástól valamit elvesz. Másként kifejezve: a jólétet növeli minden olyan cselekvés, amely a gazdaságnak legalább egy szubjektumát kedvezőbb helyzetbe hozza, de senkinek sem rontja el a helyzetét. Alfred Marshall 27 ( ) rendszerezte és kiegészítette a klasszikusok gondolatait, 28 és ebből megalkotta a pénz- és árupiacok elméletét. Marshall másik közismert eredménye a Marshall-kereszt, amely az emelkedő kínálatgörbe és a süllyedő keresletgörbe diagramja, ahol is az egymást metsző görbék eredményeként megjelenik az objektív költségekből és a szubjektív hasznokból az egyensúlyi ár. 29 Marshall fontos módszertani vívmánya a ceteris paribus elv alkalmazása. 30 Arthur Cecil Pigou ( ) igen sok témával foglalkozott életében: többek között a munkanélküliség problémáival, a pénz- és konjunktúraelmélettel, adó- és pénzkérdésekkel. Legfontosabb eredménye azonban a jóléti gazdaságtan megteremtése, amely kérdéskör legjelentősebb munkája az Economics of Welfare [A jólét gazdaságtana], amelyben kimutatta az állami laissez faire határait, és első ízben fogalmazta meg elméletileg, hogy mikor és miért kell az államnak beavatkoznia a gazdasági folyamatokba. A neoklasszikus közgazdaságtan képviselői közül fontos megemlíteni még Joseph Schumpeter 31 ( ) és Fridrich August von Hayek ( ) nevét, továbbá az irányzat német képviselői közül Johann Heinrich von Thünnent ( ) és Fridrich Listet 32 ( ). A marxizmus Karl Marx 33 ( ) helye a közgazdasági gondolkodás történetében rendkívül ellentmondásos. Hatalmas szerepe volt a 20. század gondolkodására és történelmére, hiszen emberek milliárdjai küzdöttek életben 26 Ez azután megoldja az értékparadoxont, ugyanis a gyémánt azért drága, mert kevés van belőle, a határhaszna tehát magas; a vízből nagy mennyiség áll a fogyasztók rendelkezésére, határhaszna tehát kicsi, így az ára is. 27 Fő műve az 1890-ben megjelent A közgazdaságtan alapelvei. Fontos megjegyezni, hogy míg a klasszikus közgazdászok a newtoni tudományos módszereket használták, addig Marshall a darwini evolúciós szemléletmódot követte. (A jelenségeknek mint organikusan fejlődő dolgoknak a megközelítése először Millnél jelenik meg, s ezt követi Marshall.) 28 Sok tekintetben Marshalltól számítható a közgazdaságtan mint önálló diszciplína létrejötte. Marshall ugyanis egész életében azért küzdött, hogy a közgazdaságtant a történelemtől és az erkölcstantól elkülönítve kezeljék. Ez végül is 1903-ban sikerült, amikor Cambridge-ben először önálló közgazdasági kurzusok indultak. Ő a cambridge-i közgazdasági iskola megalapítója. 29 Marshall szerepét a közgazdaságtan történetében több tényező igazolja: először is ő alkalmazta legvilágosabban a határelemzést, másodszor: ő alapozta meg a napjaink mikroökonómiájában is uralkodó marginalista hagyományokat, harmadszor: a 20. század legkiválóbb közgazdászait tanította (Keynes-t, Pigou-t és Joan Robinsont). (Lásd Buchholz 1998, i. m o.) 30 A ceteris paribus elv azt jelenti, hogy a komplex, egymással kölcsönhatásban álló viszonyok elemzése során csak egyetlen tényező megváltoztatásával elemezzük a jelenségeket. Tehát a vizsgált tényezőn kívül valamennyi hatótényezőt változatlanul hagyunk, így vizsgáljuk a jelenséget, majd lassan szélesítjük az elemzés területét, megengedve más tényezők hatását is. 31 Schumpeter fő műve, A gazdasági fejlődés elmélete 1911-ben jelent meg németül (s 1934-ben angolul). Schumpeter megállapította, hogy a piacon soha nincs egyensúly, az úttörő vállalkozók állandóan új termékeket, technológiákat, értékesítési és beszerzési piacokat és új piacstruktúrákat (monopóliumokat) hoznak létre, vezetnek be. Azaz az innováció kiemelkedő fontosságú a tőkés társadalomban ez viszi előre a gazdasági fejlődést. 32 List nézetei mindenképpen figyelmet érdemelnek, hiszen jelentős hatással voltak Kossuth Lajosra is. List a még feudálisan széttagolt Németországban dolgozott, s munkásságának célja az volt, hogy megmutassa, miként lehetne felgyorsítani a tőkés fejlődést Németországban. Írásai erősen nacionalisták, a német ipar védelmét, egységes belső piac kialakítását szorgalmazták. A közgazdaság feladata szerinte az, hogy megmutassa, miként lehet egy nemzet termelőerőit fejleszteni. Különösen kiemeli, hogy a nemzeti érdek felette áll az egyéni érdeknek, mivel az egyének önmagukban nem gondoskodnak a későbbi nemzedékek jólétéről, nem lennének hajlandók áldozatot hozni annak érdekében, hogy a nemzeti termelőerők fejlődjenek. Ez a feladat az államhatalomra vár. 6

17 1. fejezet Az ember szerepe a gazdaságban maradásukért a magukat marxistának nevező országokban, s csak tízezer tonnában mérhető a mára kidobott marxista társadalomtudományos írások száma. Ugyanakkor életében igen kevéssé ismerték. Marx aki tudományos munkásságát mindig politikai feladatnak is tekintette filozófiai és közgazdaságtani munkássága a mind jobban kibontakozó kapitalizmus társadalmi, gazdasági viszonyainak, valamint a kapitalizmus megszüntetési, továbbá a szerinte azt törvényszerűen követő szocialista-kommunista társadalom megteremtési lehetőségeinek elemzésére irányult. Közgazdasági elemzéseiben a munkaérték-elmélet 34 alapjain áll. Felfogása szerint értéket, így új értéket és értéktöbbletet is csak az emberi munka hozhat létre. A tőkések profitja (értéktöbblete) tehát a munkás által termelt és a tőkés által a termelőeszközök magántulajdona következtében ellenszolgáltatás nélkül elsajátított értékrész. (Ez az elsajátítás a kizsákmányolás.) Marx véleménye szerint a munkásosztály forradalommal dönti meg a kapitalizmust, s megteremti a szocializmust és a kommunizmust, amelyet a termelési eszközök köztulajdona, az áru- és piaci viszonyok hiánya, a központi tervezés szerinti gazdálkodás és igazságos elosztás jellemez. Marx barátja, anyagi támogatója és felfogásában követője Friedrich Engels ( ) volt Keynes és a keynesiánusok Az as világgazdasági válság megrendítette a piac önszabályozásába vetett bizalmat. Az ár- és béralakulás korántsem olyan rugalmas, mint azt a neoklasszikus elméletek vallották, s ezen merevségek miatt a túlkínálatok tartósan megmaradhatnak. Nélkülözhetetlen tehát az elégtelen kereslet növelése, ami az állam gazdasági feladata. A gazdasági egyensúly, a viszonylag teljes foglalkoztatás és a gazdasági növekedés érdekében nélkülözhetetlen az állam gazdasági tevékenysége, az aktív adó- és költségvetési politika a társadalom stabilitásának megőrzése végett. John Maynard Keynes 36 ( ) közgazdasági hatása forradalminak mondható. 37 Keynes megállapította, hogy az emberek vagyonuk egy részét mindig likvid formában tartják, részben óvatosságból, részben hogy manőverezési képességüket megtarthassák. Ez a likviditási preferencia olyan méreteket ölthet, hogy megfojtja a konjunktúrát, mert a parkoló pályán lévő pénz miatt a kereslet elmarad, lecsökken. Az árak és a bérek viszont igen merevek sokkal merevebbek, mint ahogyan azt az ortodox elméletek állítják, így az alkalmazkodás elmarad. 38 Az államnak tehát be kell avatkozni, be kell vetnie gazdasági súlyát, s hogy a helyzetet rendezze, az állam a beruházások megindítása végett pénzt ad kölcsön. Mára a fejlett piacgazdasági rendszerekbe számos olyan elem épült be, amely a keynesi logikának megfelelően stabilizátorként működik a ciklusok ellen. 39 Michael Kalecki ( ) egyik legjelentősebb eredménye, hogy sikerült magyarázatot találnia a takarékossági paradoxonra. (A takarékosság ugyanis az ortodox elmélet szerint fontos érték, mégis a nemzetgazdaság egészét bajba sodorhatja azáltal, hogy mindenki kevesebbet költ, s így a kereslet visszaesik, eladhatatlan készletek halmozódnak fel, így a termelést csökkentik, a munkásokat elbocsátják.) Megállapítja, hogy a termelés és a foglalkoztatás a piacgazdaságban döntően az összkereslettől függ. 40 Kalecki felismerte, hogy a kölcsönből fedezett állami kiadások ugyanúgy elősegítik az elégtelen kereslet növelését, mint a beruházások. 33 Fő műve: A tőke (Das Kapital). 34 Marx szerint Smith és Ricardo nézeteihez hasonlóan a termékek árát az előállításukhoz szükséges munka mennyisége határozza meg. 35 A marxizmus mai követői közül érdemes kiemelni a massachusettsi egyetem radikális közgazdászait. A»radikális«szó eredete etimologiailag a»gyökér«,»gyökeres«re vezethető vissza. A radikális közgazdászok, akárcsak Marx, azt gondolják, hogy a modern közgazdaságtan igazi gyökere Marx kapitalizmuselemzésére vezethető vissza. (Buchholz 1998, i. m o.) 36 Fő műve: General Theory of Employment, Interest and Money, 1936 magyarul: A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elmélete. Budapest, 1965, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. 37 A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elmélete című meghatározó munkájának központi kérdése amellyel addig a neoklasszikus közgazdaságtan nem tudott hatásosan szembenézni az aggregált termelés keresletének és kínálatának meghatározó tényezői. E munkájában azért forradalmasította a közgazdaságtant, mert a) az alapvető elméleti problémát a gazdasági aktivitás színvonalának és nem az áraknak a meghatározásában látta; b) alapvető elemzési módszerként a nemzeti jövedelem elemzést választotta; és c) elméletének politikai következménye a politikai és a monetáris hatóságok által megvalósítandó tudatos keresetszabályozás. (Dean 1984, i. m o.) 38 Keynes szerint tehát nem létezik a smithi láthatatlan kéz, amely a magánérdekeket átalakítja társadalmi közjóvá. 39 Az olyan automatikus stabilizátorok, mint a progresszív adózás vagy a munkanélküli segély közömbösítik a visszaesést vagy az infláció felgyorsulását. Ha a gazdaság növekedése lelassul és a jövedelmek csökkenni kezdenek, az emberek automatikusan alacsonyabb adósávba kerülnek Amikor az alkalmazottakat elbocsátják, a munkanélküli segély segít, hogy továbbra is fogyaszthassanak, pénzt költhessenek. Amikor újra alkalmazni kezdik őket, a segélyezés leáll. Ezek a stabilizátorok a ciklussal ellenkező irányba hatnak és csökkentik az ingadozásokat, és ezáltal egy ország álmát őrzik. (Buchholz 1998, i. m o.) 40 Ezt Kalecki már 1933-ban felismerte lényegében hamarabb, mint Keynes, de ezzel foglalkozó munkáját csak 1966-ban fordították le angolra. 7

18 1. fejezet Az ember szerepe a gazdaságban Joan Violet Robinson 41 ( ) akit Keynes és Kalecki eszméinek közérthető tolmácsolójának tartanak kimutatta, hogy a piacgazdaság a saját erejéből nem képes biztosítani a teljes foglalkoztatást. Hangsúlyozta, hogy ahol a piac csődöt mond, ott az államnak be kell avatkoznia. Többször leírta a piacgazdasági dilemmát: az egyén gazdasági szempontból szigorúan racionális viselkedése a gazdaság egésze szempontjából helytelen lehet. A racionalitás csapdáját, amely többek között a munkanélküliségben juthat kifejezésre, a piacok saját erejükből nem kerülhetik el. A tényleges és a lehetséges termelés közötti rést csak az állam töltheti be a kereslet (kölcsön révén finanszírozott) bővítése útján. A következmény a konjunktúraprogramokat szolgáló állami beavatkozás és az államadósság. A keynesiánusok közül érdemes még megemlíteni Nicholas Kaldor 42 ( ) és Wesley C. Mitchell ( ) nevét is Monetarizmus Az 1960-as évek végén és a 70-es években újra jelentkező infláció és stagnálás okát nem függetlenül az olajválságtól alapvetően a magas bérekben és az állami beavatkozásban jelölték meg a közgazdászok. Az államok eladósodása, a költségvetési deficit növekedése és a fokozódó pénzügyi zavarok csökkentették a keynesi gazdaságpolitika hatását, s egyre inkább háttérbe szorították a keynesi teóriát. A keynesi elmélet leghatásosabb bírálói a 70-es évektől a chicagói iskola képviselői voltak. A chicagói iskola alapvető közgazdasági elve a piacgazdaság liberalizálása, a csekély állami (kormányzati) gazdasági beavatkozás, az alacsony adók, a minimális költségvetés szorgalmazása, s helyette a pénzmennyiség banki szabályozásának azaz a monetáris politikának előtérbe helyezése. Milton Friedman (1912 ) fáradhatatlan kritikusa Keynes nézeteinek. Alapvető tézise szerint, ha a kormány fokozni akarja a konjunktúrát, nem az állami kiadások növeléséhez kell folyamodni, ahogy ezt Keynes tanította. Az állam csak akkor járulhat hozzá a gazdaság növekedéséhez, ha növeli a forgalomban lévő pénz mennyiségét. Hangsúlyozza, hogy amennyiben a politikusok többet kívánnak költeni, akkor ehhez vagy az adófizetőktől, vagy a tőkepiacokon kell pénzt szerezniük, a magasabb adók viszont a pozitív konjunktúrahatást nyomban eliminálják, a magasabb államadósságok pedig kiszorítják a piacról a magán hitelfelvevők egy részét, és így gátolják a beruházást. Az állam által nyújtott kölcsönök egyébként sem mások, mint leendő adók. Friedman azt is hangsúlyozza, hogy az instabilitást nem a piac egyéni résztvevői idézik elő, hanem a politikusok, ezért véleménye szerint egyáltalán nem szabad konjunktúrapolitikát folytatni a kormánynak. Az állam dolga csak a magántulajdon definiálása, az ország védelme, a legszegényebbeknek az éhezéstől és nyomortól való megkímélése s ez minden. 43 Követői közül érdemes Ronald Coase 44 (1910 ) nevét megemlíteni Egyéb teoretikusok és irányzatok, újabb törekvések Az institucionalista irányzat a 19. századra nyúlik vissza. Thornstein Bunde Veblen 45 ( ) institucionalista 46 megközelítése alapjaiban bírálta a neoklasszikus megközelítést. Hangsúlyozza a hivalkodó semmittevést és a hivalkodó fogyasztást, amely arra való, hogy kimutassa a rangot, a vagyont. 47 A későbbi közgazdaságtan integrálta a Veblen-javak fogalmát, ami azt jelenti, hogy vannak olyan termékek, amelyeknél 41 Fontosabb munkái: The Economics of Imperfect Competition. [A tökéletes verseny elmélete] 1933, The Accumulation of Capital. [A tőkefelhalmozás] A magyar származású, s élete vége felé (1974-ben) nemessé ütött Kaldor a közgazdaságtan igen széles témaköreivel foglalkozott, meghatározó munkái az alternatív elosztási elméletekkel foglalkoznak. Érdemes megemlíteni a Pareto-optimum értelmezését, amely szerint van értelme az egyik csoporttól elvenni valamit és azt egy másik csoportnak adni, ha ez utóbbi a rosszabb helyzetbe kerülőket a hátrányért kárpótolhatja saját nyereségéből. 43 Friedman éppúgy el akarja törölni a gépkocsivezetői jogosítványt, mint az iskolakötelezettséget. 44 Coase közismert eredménye a tranzakciós költségek felismerése. Véleménye szerint azért léteznek vállalatok, mert a tranzakciós költségek alacsony szinten tartása azt kívánja, hogy egyes tevékenységeket kivonjanak a piacról, s hierarchia alá rendeljék. Más munkáiban bírálja a károkozói elvet, hangsúlyozva, hogy számos környezeti hatás esetében amit a neoklasszikusok szeretnek külső hatásnak nevezni, s megoldását állami feladatnak tekinteni Coase az érintettek közötti tárgyalásos megoldás helyessége mellett érvel. 45 Szerinte nem létezik egyensúly, a gazdaság állandóan változik ben megjelent munkája, A dologtalan osztály elmélete amelynek alcíme: Gazdasági tanulmány az intézményekről a neoklasszikus teóriák széles körű bírálatát adja. Tévhitnek bélyegzi azt a neoklasszikus feltételezést, hogy a fogyasztó külön-külön mérlegeli a megvásárolandó termék hasznát és költségeit. Veblen szerint az egyének más egyénekhez mérik magukat, azt mérlegelik, mások mit szólnak fogyasztásukhoz: antropológiai elemzések alapján a rivalizálási hajlamot hangsúlyozza mint a fogyasztásban alapvető szerepet játszó tényezőt. 46 Veblennél ösztönszerű a munkálkodási kényszer, a tudásvágy vagy a túlélési ösztön. Ezek az ösztönzők az institúciók korlátai között működnek. Az institúciók az anyagi körülményekre való rögzült reagálások útjában állnak a változásoknak. (Innen származik az institucionalista elnevezés.) 47 Veblen véleménye szerint a termelők tisztában vannak vele, hogy a fogyasztókat az irigység és a fitogtatási kényszer hajtja, így az üzletemberek többet foglalkoznak azzal, hogyan tudnák növelni termékeik elvárt hivalkodó árát, mintsem azzal, hogyan tudnák tökéletesíteni magát a termelést. 8

19 1. fejezet Az ember szerepe a gazdaságban nem a marshalli kereslettörvény érvényesül, hanem a hivalkodó ár. 48 A vebleni institucionalizmus legismertebb követője John Kenneth Galbraith 49 (1908 ) munkáiban ostorozza a modern kapitalizmust és fő prókátorait, a neoklasszikus közgazdászokat. 50 Elveti a kereslet határhasznának marshalli elméletét; véleménye szerint a piac nem a fogyasztó szívéből származó valódi kereslet, hanem a manipulatív hirdetők által gerjesztett mesterséges szükségleteket tükrözi ezt nevezi függőségi hatásnak. Galbraith szerint a kormányzatnak korlátoznia kellene a magánfogyasztást, s a közösségi szolgáltatások javítására kellene fordítania az erőforrásokat. A közösségi választás elméletének képviselői amely irányzat szülőatyja James M. Buchanan 51 azt hangsúlyozzák, hogy a politika tisztán gazdasági tevékenység, ezért azt közgazdasági eszközökkel és módszerekkel kell vizsgálni. Ebbe az irányzatba sorolható Mancur Olson (1932 ), aki a kollektív irracionalitás kérdéskörével foglalkozik. 52 A közgazdasági irányzatok különböző mértékben ugyan, de elismerték (sőt esetenként szorgalmazták) az állam, a kormányzat gazdasági szerepének szükségességét. A közösségi választások irányzata mutatott először rá, hogy a kormányzat ennek a feladatának rendkívül ellentmondásosan tesz eleget. Az új klasszikus makroökonómia vagy más megnevezéssel a racionális várakozások irányzata a monetáris ellenforradalom másik hulláma. A koncepció első felvetője John Muth. Az irányzat képviselői szerint az állami, kormányzati beavatkozás csak illúzió, amely egyáltalán nem tud semmit sem megváltoztatni. 53 Az irányzat híveinek véleménye szerint egyrészt minden piac tiszta, vagyis az árak mindig azonnal igazodnak, megszabadítva a piacot minden többlettől vagy hiánytól. Másrészt az emberek gazdasági döntéseikben figyelembe veszik az összes elérhető információt, és folyamatosan korszerűsítik a gazdaságról alkotott nézeteiket és várakozásaikat. Az irányzat képviselői, Robert Lucas és Thomas Sargeant azt állítják, hogy az államnak kevés hatalma van a piac felett. Más oldalról a kormány keynesi beavatkozása azért hatástalan, mert a szereplők ismerik a teóriát, és már várják a kormányzati beavatkozást. Végül érdemes néhány további fontos teoretikust megemlíteni. Igen jelentős eredmény az általános egyensúlyelmélet kidolgozása Kenneth Arrow (1921 ) és Gerard Debreu (1921 ), a piaci szerkezetek és piaci elégtelenségek kutatása M. Allais, G. Stigler stb., a játékelmélet közgazdasági alkalmazása Neumann János, Oscar Morgenstein, a tökéletes informáltság és a tökéletes racionalitás problémáinak kutatása. Említést érdemel az alternatív közgazdaságtan kialakulása, s azon belül az ökológiai közgazdaságtan, a vállalkozási forradalom teóriájának, valamint az etikai gazdaságtannak a megjelenése. Az elméleti fejlődés-áttekintések során természetesen mindig találkozunk olyan fontos teoretikusokkal, akik nem sorolhatók be a különböző irányzatokba. Ide tartozik pl. Wassily Leontief (1906 ), az input-output analízis kidolgozója. Meg kell említenünk azokat is, akik az egyes főirányzatok összeegyeztetésével foglalkoznak, többek között Paul Anthony Samuelson 54 teoretikus (1915 ) és James Tobin 55 (1918 ), ők a klasszikus és a keynesi eszmék összeegyeztetésével alakítottak ki saját teóriarendszert. 48 Azaz e javak keresletét a hasznosság és az az ár határozza meg, amiről a fogyasztók azt hiszik, hogy mások azt gondolják, ők ennyit fizettek érte; ez az elvárt hivalkodó ár. (Pl. ha a Gucci retikülök piaci ára esni kezd, és ezáltal már bármely üzletben megvásárolhatók lesznek, akkor hamarosan kevesebbet fognak belőlük eladni. Ugyanis a táskák elvesztik vebleni vonzerejüket. Lásd Buchholz 1998, i. m o.) 49 Galbraith három meghatározó könyve: A bőség társadalma (1958), Az új ipari állam (1967), és a Közgazdaságtan és a társadalmi cél (1973). 50 Alapvető kérdése, hogy a mamutvállalatok korában hogyan lehet hinni a smithi tökéletes versenyben, hogyan lehet hinni a fogyasztói szuverenitásban, ha a nagyvállalatok reklámokkal formálják a fogyasztói szokásokat? 51 Buchanan szerint a politikusi retorika éles ellentétben van a szavazási jegyzőkönyvekkel. Úgy szónokolnak, mint komoly államférfiak és úgy szavaznak, mint a menyét. Szerinte a politikai berendezkedés táplálja a költségvetési hiányt. A képviselők igyekeznek választóik kedvébe járni: ez bőkezű költségvetési költekezést és alacsony adókat eredményez, majd költségvetési hiányhoz vezet. A képviselők választóik jelenlegi jólétét hangsúlyozzák, miközben unokáik boldogulását veszélyeztetik. G. Tullock és W. A. Niskanen Jr. alapos elemzést végez a hivatalokról. Megállapítják, hogy a bürokraták az üzletemberekhez hasonlóan önérdeket követnek. Nem üzleti hasznukat maximalizálják, hanem olyan tényezőket igyekeznek a lehető legnagyobb mértékben kihasználni, mint a fizetés, a mellékjövedelmek, a hatalom, a presztízs, a nyugállományba vonulás utáni lehetőségek stb. Más oldalról a hivatalok nem egyebek, mint büdzsémaximalizáló szervezetek. 52 Olson szerint a társadalmi hatékonyság alapjait kikezdik a speciális érdekcsoportok (szakszervezetek, klubok, társaságok, vállalatok, lobbyk). Az erősen motivált érdekcsoportok eltapossák a fogyasztók érdekeit. A hosszú távon stabil társadalmak lassabban fejlődnek, mint a viszonylag újabbak, mivel a régi stabil társadalmakban igen nagy számban vannak jelen a gazdaság fejlődését akadályozó speciális érdekcsoportok. 53 Érdemes végigtekinteni a különböző közgazdasági irányzatok véleményén a kormányzati beavatkozást illetően. A merkantilisták szerint a kormánynak segítenie kell a gazdaságot, a fiziokraták szerint pedig nem. Smith és a klasszikusok szerint általában kárt okoz az állami beavatkozás. A keynesiánusok azt állították, hogy a kormányzati beavatkozás használ, a monetaristák szerint használhat, de általában kárt okoz. A közösségi választás hívei szerint a leggyakrabban árt, és a racionális várakozások irányzata szerint pedig csak illúzió, azaz hatástalan. 54 Samuelson munkássága igen széles körű, legismertebb munkája, az Economics [Közgazdaságtan] először 1948-ban jelent meg, de a szerző rendszeresen átdolgozta, beépítve a közgazdaságtan újabb vívmányait (1985 óta az átdolgozásokban William Nordhaus is közreműködik). 9

20 1. fejezet Az ember szerepe a gazdaságban 1.9. Befejezésül A teóriák rendszerezése természetesen annál könnyebb, minél nagyobb történelmi távlatból tekintünk azokra. Más oldalról az is sok tekintetben szubjektív, hogy egy-egy teoretikus munkásságából mit emelünk ki. A fejezetben bemutatott áttekintés egy leegyszerűsített elmélettörténeti képet igyekezett felvázolni. A következő oldalon található ábra Samuelson nyomán összefoglalja a közgazdaságtan családfáját. Befejezésül fontos észrevenni, hogy a közgazdaságtan fejlődése szoros összefüggésben volt és van a társadalmi, gazdasági fejlődéssel. Smith és a klasszikusok a kialakulóban lévő kapitalizmust elemzik. Marshall és a neoklasszikusok az érett szabadversenyes kapitalizmus időszakában alkották meg teóriájukat, Keynes és követői pedig a válságban lévő kapitalizmus problémáira igyekeztek választ keresni. A 19. század második felének közgazdászai pedig a globalizálódó és regionálisan integrálódó kapitalista gazdaságának, a jóléti állam éledésének és haldoklásának kérdéseivel szembesülnek. Minden jelentős elmélet és teoretikus korának problémáira keresi a választ. Ne felejtsük el azt sem, hogy mint arról már volt szó a közgazdaságtan igen fiatal tudomány, lényegében a 19. századig a filozófia egyik ága, s a 20. századig nem is közgazdaságtannak, hanem politikai gazdaságtannak nevezték. A közgazdaságtan professzionalizálódása csak a 20. század közepén veszi kezdetét. 56 Végül is a napjainkra kialakult közgazdaságtant Dean így jellemzi: a második világháború utáni időszakban a közgazdasági doktrínák fő vonala: a marginalista forradalomból kinövő mikroökonómia és a keynesi forradalomból kialakuló makroökonómia sajátos keveréke (Dean 1984, 285). Buchholz pedig ezt írja: Keynesnek köszönhetően ma már mindannyian keynesiánusok vagyunk. Friedmannak köszönhetően pedig mindannyian monetaristák lettünk. És egyben mindannyian eklektikusak vagyunk, hála turbulens világunknak (Buchholz 1998, 306) A közgazdaságtan családfája 1. ábra - A közgazdaságtan családfája(samuelson Nordhaus 1987) 2. Az ember és az oktatás szerepe a gazdaságban Ebben a részben az ember és az oktatás gazdasági szerepének aspektusából először a klasszikusok gondolatait tekintjük át, majd a növekedéselméleteken át eljutunk az emberi erőforrások nagy elméleteihez : az emberitőke-elmélethez, az emberi erőforrás nemzetközi összehasonlításával és az emberi erőforrás tervezésével 55 Tobin legismertebb eredménye a Harry Markowitzcal kidolgozott portfolió-elmélet, amely azt kutatja, hogy a befektető hogyan osztja meg vagyonát az egyes lehetőségek (pénz, értékpapír, részvény, földbirtok, gép stb.) között, s ez hogyan befolyásolja a lehetséges beruházásokat. 56 Dean (Dean 1984, i. m o.) mutat rá arra, hogy Angliában a második világháború alatt a közgazdászok mint közgazdászok vonultak be a kormányzati hivatalokba, hogy ott aktív szerepet vállaljanak a háborús gazdaság irányításában. 10