Emlékek és élmények a szlovén magyar Nemzetközi Levéltári Kutatótáborról

Átírás

1 20 éves a szlovén magyar Nemzetközi Levéltári Kutatótábor Kulcsár Annamária Emlékek és élmények a szlovén magyar Nemzetközi Levéltári Kutatótáborról A konferencia szervezői arra kértek, hogy a levéltári kutatótábor egykori résztvevőjeként meséljek a táborban szerzett élményeimről. Örömmel látom, hogy a táboros társaim közül többen el tudtak jönni a mai napon, hiszen kétségtelen, hogy a szlovén és magyar levéltárak közös kezdeményezése számunkra egy olyan különleges élményt adott, amely nemcsak a továbbtanulásunkra, de több esetben a pályaválasztásunkra, néhányunknál a jelenleg végzett munkánkra is hatással volt. Már több mint 10 éve annak, hogy éppen itt, Szentgotthárdon, nagymamámnál töltöttem a nyári szünidőt, amikor egy gimnáziumi tanárnőm felhívott, és arra kért, hogy szlovén fiatalokkal vegyek részt egy történelmi levéltári kutatótáborban. Nem igazán tudtam, milyen is lehet egy ilyen rendezvény, de a történelem már akkor is érdekelt, Szlovéniához pedig személyes kötődésem is van, hiszen a mai napig rokonaim élnek az országban, így természetesen igent mondtam a meghívásra. Külön szeretném megköszönni a szervezőknek, hogy ott töltött 1 hét után még további két nyáron visszahívtak, és az újabb kutatásoknál is jelen lehettem. Készülve erre a konferenciára, Kata barátnőmmel aki szintén mindhárom évben részt vett velem a táborban egy este megpróbáltuk felidézni táboros élményeinket, és meglepődve vettem észre, hogy mindketten milyen tisztán emlékszünk még mindenre, mintha csak a múlt nyáron történt volna. Az 1 hét alatt, amit egy nyáron ott töltöttünk, táborvezetőinkkel Bajzik Zsolttal és Németh Lászlóval, valamint szlovén fiatalokkal és levéltárosokkal határmenti településeket jártunk be. Házról házra haladva olyan régi iratokat, dokumentumokat, fényképeket vagy tárgyakat gyűjtöttünk, amelyek a határmenti falvak életét, a magyar és szlovén nemzetiség együttélését, egymáshoz való viszonyát, kapcsolatait ismertette meg velünk. 131

2 20 let delovanja slovensko-madžarskega Mednarodnega arhivskega raziskovalnega tabora Kutattunk padlásokon és pincékben, ahonnan birtoklevelek, cselédkönyvek, elemi iskolai értesítők vagy éppen a tűzoltó egyesület megalakulásáról, a helyi szüreti mulatságról, esküvőkről készült fényképek kerültek elő. Az összegyűjtött emlékek feldolgozásában nagyon sokat segítettek az érintett falvakban élő helytörténészek, tanárok, polgármesterek, papok, akik jól ismerték a falu múltját, neves eseményeit és az ott élő családok történeteit. A falvak felfedezése, a dokumentumok leltározása, és helyiekkel folytatott beszélgetések mellett még érdekesebbé tette a munkát, hogy megnéztük a régi tűzoltókocsit, a kápolnát a hegytetőn, és a zsidótemetőt, vagy éppen előadást hallgattunk az 1848/1849. évi forradalom és szabadságharc muravidéki eseményeiről, a magyarországi honvédegyletek megalakulásáról. A tábor végén az összegyűjtött írásos, képi és tárgyi emlékeket a lendvai várban egy kiállítás keretében a helyi lakosok számára is bemutattuk. Ők mindig nagy örömmel és érdeklődéssel fogadták a tárlatot, amely szüleik, nagyszüleik életét, és a falu történelmét és mindennapjait, amelyben éltek, számukra is színesebbé tette, őket pedig büszkévé mindarra, amit a dokumentumokban olvashattak, vagy a fényképeken láttak. A legkedvesebb emlék azt hiszem minden táborlakó számára mégiscsak az a vendégszeretet volt, amellyel a muravidéki emberek fogadtak minket. Velük beszélgetve megismerhettük élettörténeteiket, múltjukat, régi és mai mindennapjaik. A kikészített fotók és egyéb iratok mellett sokszor megkínáltak bennünket egy kis pereccel, töpörtyűkrémes kenyérrel vagy süteménnyel. Felidéztek számunkra a régi hagyományokat, húsvéti szokásokat, falunapokat és eldúdolták számunkra a régi katonadalokat. A tábor 1 hete alatt a munka mellett azért pihentünk és szórakoztunk is: volt hajnali fürdőzés, hatalmas fagylaltkelyhek, és még egy kis borozás is. A közben kötött barátságok pedig a mai napig elkísérnek minket. A két ország közös programja azonban nemcsak a felkutatott falvak és ott élők éle tére, vagy a levéltári tevékenységére volt nagy hatással. Ennek az egyedülálló kez de mé nyezésnek köszönhetően, a táborban szerzett tapasztalatok több táborlakó mel lett az én későbbi továbbtanulásom és a pályaválasztásom során is meghatározó je len tőségűnek bizonyultak. Szociológusként végeztem az Eötvös Loránd Tu dományegyetem Társadalomtudományi Karán, szakdolgozatomat pedig egy másik, az osztrák határmentén létrehozott nemzetek közötti együttműködésről, a Natúrparkról írtam, amelyben közvetlenül is felhasználhattam a Muravidéken szerzett élményeimet. Ma a Nemzetei Fejlesztési Ügynökségnél európai uniós programok tervezésével, fejlesztések megvalósításával foglalkozom. Bár munkám ma már nem a határmenti térségekre, a nemzetek közötti együttműködésére korlátozódik, tudom, hogy a múlt megismerése nélkül nem lehet a jövőt építeni. Ezért is tartom fontosnak a két nemzet közötti kapcsolat további erősítését akár a kultúra, az 132

3 20 éves a szlovén magyar Nemzetközi Levéltári Kutatótábor idegenforgalom, vagy éppen a gazdaság, a foglalkoztatás vagy a közlekedés terén. Ezek az együttműködések, a közösen megvalósított kulturális, oktatási programok, turisztikai rendezvények hozzájárulnak a muravidéki magyarság nemzeti identitástudatának ápolásához, a muravidékiek hagyományainak megőrzéséhez, valamint a térség általános társadalmi gazdasági fejlődéséhez. Úgy gondolom, minden régi táboros nevében köszönetet mondhatok azért, hogy e program részesei lehettünk, és ha kis mértékben is, de mi is hozzájárulhattunk a Muravidék múltjának megismeréséhez. Kívánom, hogy ez a 20 év más intézmények, szervezetek, esetleg más nemzetek számára is olyan jó gyakorlatként szolgáljon, amely a jövőben a térség fejlődésének, fejlesztéseinek alapja lehet. A tábor szervezői számára további sok sikert, és jó munkát kívánok! Fotók válogatása Csentén, Izbiranje fotografij v Čentibi,

4 20 let delovanja slovensko-madžarskega Mednarodnega arhivskega raziskovalnega tabora Annamária Kulcsár SPOMINI IN DOŽIVETJA IZ SLOVENSKO- MADŽARSKEGA mednarodnega ARHIVSKEGA RAZISKOVALNEGA TABORA Organizatorji konference so me prosili, naj kot nekdanja udeleženka arhivskega raziskovalnega tabora predstavim svoja doživetja iz tabora. Z veseljem ugotavljam, da so izmed mojih»taborskih tovarišev«danes tukaj mnogi, saj ni dvoma, da nam je skupna pobuda slovenskih in madžarskih arhivov dala posebno doživetje, in da ni vplivala le na naš nadaljnji študij, ampak v mnogih primerih tudi na izbiro poklica, pri nekaterih pa tudi na delo, ki ga trenutno opravljamo. Že več kot deset let je tega, ko sem prav tu, v Monoštru, pri babici preživljala poletne počitnice, in ko me je poklicala moja profesorica iz gimnazije in me prosila, nas se udeležim arhivskega raziskovalnega tabora, v katerem so sodelovali tudi mladi iz Slovenije. Niti vedela nisem, kakšna prireditev je to, vendar me je zgodovina že takrat zelo zanimala, s Slovenijo pa sem bila tudi osebno povezana, saj sem imela tam sorodnike, zato sem seveda odgovorila na povabilo pritrdilno. Rada bi se posebej zahvalila organizatorjem, da so me po enem tednu bivanja v taboru povabili tudi naslednji dve poletji, da sem lahko prisostvovala novim raziskavam. Ko sem se pripravljala na to konferenco, sva s prijateljico Kato, ki je prav tako tri poletja sodelovala v taboru, nekega večera poskusili priklicati v spomin doživetja iz tabora, in presenečeno sem opazila, kako jasno se obe spominjava vsega, kakor bi se zgodilo na taborih. V enem tednu, ki smo ga v taboru prebili skupaj z vodjema Zsoltom Bajzekom in Lászlójem Némethom, in z mladimi iz Slovenije ter arhivarji, smo obiskali obmejna naselja. Hodili smo od hiše do hiše, zbirali stare listine, dokumente, fotografije in predmete, prek katerih smo se seznanjali z življenjem obmejnih vasi, s sožitjem med Slovenci in Madžari in z njihovim medsebojnim odnosom in povezanostjo. Iskali smo po podstrešjih in kleteh, kjer smo našli posestniške liste, osnovnošolska spričevala, fotografije z ustanovitve gasilskega društva, krajevne trgatvene veselice in poroke. Pri obdelavi zbranega gradiva so nam veliko pomagali 134

5 20 éves a szlovén magyar Nemzetközi Levéltári Kutatótábor lokalni zgodovinarji, učitelji, župani in župniki iz posameznih krajev, ki so dobro poznali zgodovino vasi, dogodke in zgodovino posameznih družin. Poleg»odkrivanja«vasi, inventarizacije dokumentov in pogovora z domačini so naše delo popestrili tudi ogledi starih gasilskih vozil, kapelice na vrhu hriba in židovskega pokopališča, poslušali pa smo tudi predavanja o revoluciji v letih in o boju za svobodo, o dogodkih v Pomurju, o ustanovitvi vojaških enot na Madžarskem in o še marsikaj. Ob koncu tabora smo zbrane dokumente, fotografije in predmete v okviru razstave v lendavskem gradu prikazali tudi lokalnemu prebivalstvu. Krajani so z velikim veseljem in zanimanjem spremljali razstave, ki so prikazovale življenje njihovih staršev, starih staršev in zgodovino vasi, v katerih so živeli, in bili ponosni na vse, kar so videli v dokumentih in na fotografijah. V najljubšem spominu nam je ostalo mislim, da vsem prebivalcem tabora vendarle gostoljubje domačinov, s katerim so nas v Prekmurju sprejeli. Ko smo se pogovarjali z njimi, smo spoznavali njihove življenjske zgodbe, preteklost, življenje nekoč in danes. Poleg pripravljenih fotografij in starih dokumentov so nas pogosto ponudili s»pereci«, s kruhom in z zmletimi ocvirki za namaz ter pecivom. Pripovedovali so nam o starih zgodbah, navadah, velikonočnih običajih, vaških praznikih in nam zapeli stare vojaške pesni. V času enotedenskega tabora smo poleg dela tudi počivali in se zabavali: hodili smo na zgodnje jutranje kopanje, naročali smo si velikanske sladoledne kupe, ali pa odšli na pokušnjo vin. Prijateljstva, ki so se sklepala, nas spremljajo še danes. Skupni program obeh držav pa ni vplival le na življenje vasi, ki smo jih raziskovali in njenih prebivalcev ter na dejavnost arhivov. Tej edinstveni pobudi in mojim pridobljenim izkušnjam v taboru gre zahvala tudi za moj poleg drugih»prebivalcev tabora«kasnejši študij in izbiro poklica, saj je imela odločilen vpliv. Na univerzi Eötvös Loránd sem na Fakulteti za družbene vede diplomirala iz sociologije, v svoji diplomski nalogi pa sem pisala o sodelovanju med narodi na avstrijskem obmejnem območju, o naravnem parku, kjer sem lahko tudi neposredno uporabila svoja doživetja iz Pomurja. Zdaj se ukvarjam z načrtovanjem programov in realizacijo razvojnih nalog, ki se uresničujejo iz sredstev Evropske unije, pri Nacionalni razvojni agenciji. Čeprav se moje delo ne omejuje več na obmejna območja, vem, da prihodnosti ne moreš graditi, če ne poznaš preteklosti. Tudi zato menim, da je nadaljnja krepitev sodelovanja med obema narodoma pomembna, bodisi na področju kulture, turizma, gospodarstva, zaposlovanja ali prometa. Te oblike sodelovanja skupaj z realiziranimi programi na področju kulture, izobraževanja in turizma prispevajo k negovanju narodne identitete pomurskih Madžarov, k ohranjanju tradicije pomurskih ljudi ter k splošnemu družbenogospodarskemu razvoju celotnega območja. 135

6 20 let delovanja slovensko-madžarskega Mednarodnega arhivskega raziskovalnega tabora Mislim, da se lahko v imenu vseh udeležencev tabora zahvalim za to, da smo bili udeleženci tega programa, in smo, četudi le v majhni, meri prispevali k raziskovanju in spoznavanju preteklosti Prekmurja. Želim, da bi ta 20-letna tradicija bila dobra praksa tudi za druge organizacije in narode, da bo lahko v prihodnosti temelj razvoja tega območja. Organizatorjem tabora želim pri njihovem delu veliko uspeha tudi vnaprej! Látogatás a Maribori Területi Levéltár restaurátorműhelyében, Obisk v restavratorski delavnici Pokrajinskega arhiva Maribor,