A propozicionális és a képi tartalom reprezentációi

Átírás

1 Gál László BBTE A propozicionális és a képi tartalom reprezentációi Összefoglalás A dolgozatban megkülönböztettük a képi és a propozicionális tartalmakat. A képi tartalmakra alkalmazott értékelés eredményeképpen ezeket hiteleleseknek, illetve nemhiteleseknek tekintettük. Ezzel szemben a modatok igazak vagy hamisak lehetnek. Következésképpen a két értéktengely nem találkozik egymással. Megpróbáltuk képeket értelmezni a mondatok verifunkcionális logikai összefüggéseinek mintájára és létrehoztuk a hitelfunkcionális logikai összefüggésének fogalmát. Nem jutottunk egy minden szempontból meggyızı eredményre. Végül megvizsgáltuk milyen összefüggébe vannak egymással a képek és a mondatok. Megállpítottuk, hogy a képek csak mondatokban megfogalmazva állíthatnak. Továbbá különbséget tettünk az állítás pragmatikai és fregei értelmei között. Bevezetés A jelen dolgozat a Fogalom és kép címő konferenciának felvezetıjére próbál elsı lépésben reagálni. Azért elsı lépésben, mert a résztvevık dolgozataiból adódóan teljesen realistának tőnik az az álláspont, hogy a téma összetettségének köszönhetıen, valószínüleg több konferencia megrendezése után lehetünk majd abban a helyzetben, hogy egy valamilyen végsı képet alakíthassunk ki. Választásom a The Philosophical Quaterley egyik legutóbbi számára esett, ahol is egy a mi témánkkal rokon téma megtárgyalása gyüjtötte össze az angolszász analitikus filozófia több kimelkedı

2 90 Fogalom & kép személyiségét. Azon nemzetközi szimpózium témája Az észlelés megengedhetı tartalmai (Symposium on the Admissible Contetnts of Perception) volt. A szimpózium anyagát a The Philosophical Quaterley 2009 júliusi száma közölte összesen 183 oldalon. Ide sorolom a szimpózium résztvevıinek nevét, illetve intézményes hovatartozásukat: Tim Bayne (St Chaterine s College, Oxford), S. Butterfill (University of Warwick), Alex Byrne (MIT), Tim Crane (University College London), Alva Noë (University of California, Berkeley), Adam Pautz (University of Texas, Austin), Richard Price (All Souls College, Oxford), Susanna Siegel (Harvard University), Michael Tye (University of Texas at Austin). Az én szempontomból az ott bemutatott dolgozatok közül különösen kettı volt fontos: Tim Crane: Is Perception a Propositional Attitude? (Propozicionális attitődök-e az észleletek?), valamint Adam Pautz: What are the Contents of Experiences? (Melyek a tapasztalati tartalmak?). A továbbiakban ezen tanulmányok kritikai elemzését végzem majd el és ennek alapján próbálok meg, általunk is haszosítható következtetésket megfogalmazni. Észlelési tapasztalat Köztudott, hogy az észlelési tapasztalatnak különbözı fajtáit tartjuk számon. Így, beszélhetünk látási, hallási, ízlelési stb. tapsztalatról. Ezek tartalmait az képezi amit észlelünk. Például a látási észlelés tartalma az amit látunk, a hallási észlelés tartalma az amit hallunk, az ízlelés tartalma az amit ízlelünk stb. Tehát az észlelés tárgyai végeredményben észlelési tartalmak, amelyek együttesen képezik a tapasztalati tartalmakat. Amennyiben a tapasztalati tartalmak reprezentálnak, azaz képi kifejezést nyernek annyiban összességük a világ egy képét nyújtják. Ugyanazon fajta észlelési tapasztalat három szemponból különbözik egymástól. Elsısorban, az észlelt tárgy különbözıképpen nézhet ki, azaz különbözik a kinézése (aspect). Tehát ugyanazon dolgot különbözıképpen láthatom (ami nem feltétlenől csak a vizuális reprezentációval kapcsolatos), elsısorban azon szándék szerint amellyel észlelem. Másodsorban, az

3 Gál László / A propozicionális és a képi tartalom reprezentációi 91 észlelési tapasztalatok különbözhetnek a hiány (absence) szempontjából, azaz abból a szempontból, hogy valóságosan létezı vagy nemlétezı dolgok képezik tárgyukat. Mindkét elıbbi esteben megvan az észlelés szándéka. Harmadsorban az észlelési kép különbözhet hitelessége (accuracy) szempontjából is. Így például hitelesen vagy nemhitelesen lehet észlelni a sötétedéskori szivárványt, de a világ közepét is. Végeredményben ugyanazon fajta észlelési tapasztalat különbözhet tehát kinézésében, hiányában, valamint hitelességében. Ezek adják együttesen az észlelési tapasztalat tartalmát. Ezen tapasztalati tartalom viszont nem propozicionális jellegő. Azaz a világ reprezentálása, elsıre nem mondatokan, szavakban megfogalmazott tartalom. Másszóval a propozicionális tartalom nem azonos magának a reprezentációnak a tartalmával. Következésképpen a reprezentációs tartalmak (nem mondatokban kifejezett) megítélésére nem alkalmazható, használhatatlannak bizonyul az igaz és a hamis igazságérték. Mert például az igaz és a hamis igazságérték a mondatváltozók logikai szemantikai értelmezései. Adott mondat tartalmát szemantikailg az ítélet adja meg Amikor mi ítélünk és ezt nyelvileg kifejezzük, mi ezt mondat formájában fejezzük ki. Ez az amiért mi megítéljük (jugde) a dolgok kinézését és környezetüket és amit megítélünk az a mondat, aminek megítéljük igazságát vagy esetét. (Tim Crane, 463.o) Az idézettel kapcsolatosan tehetı megjegyzésünk az, hogy benne a megítélés és innen eredıen az ítélet szavai szerepelnek. Ezzel szemben az általunk alkalmazott íteletfogalom megnezevésére a következı szóhasználat jellemzı: a kijenetés az az alapvetı logikai forma, amelyben valamirıl állítunk valamit és hozzárendelhetı vagy az igaz, vagy a hamis logikai igazságérték. (Gál L., 2009, 15.o.) A kettıt összevetve a következı megnevezések állnak rendelkezésünkre: angolul a megítélés eredményképpen létrejön az ítélet, amit a mondat segítségével nevezünk meg, valamint magyarul az állítás logikai formájának neveként a kijelentés szerepel. A szóhasználat nagyon különbözı. Magyarul az ítélet megnevezést egészen a XX. század közepéig használták. Azután a mondat és a kijelentés szavai kerültek haszálatba. A mondat magyar szavának haszálatával az a

4 92 Fogalom & kép baj, hogy bizonyos mértékben eltereli a figyelmet a szó nyelvtani értelme fele. Az állítás angol megfelelıje (affirmation) pedig kikerült a logikai szóhasználatból és átkerült a pragmatikába. Innen aztán mindig nagyon nehezen, többnyire leírások segítségével megoldható helyzetek adódnak. Ezen megjegyzések ellenére mi a továbbiakban megmaradunk az ítéletként fordítható angol megnevezések mellett. Ha a reprezentációs tartalmak nem mondatokban kifejezett tartalmak, akkor miként értékelhetük ıket és az elıbbi állítás milyen következméyneket von maga után a reprezentációs tartalmakkal való mentális logikai kapcsolatokra vonatkozóan? Igazság vagy hitelesség A kérdés elsı felére adott válasz tehát meg kell kerülje az igaz vagy a hamis igazáságrétékeire való hivatkozást. Másszóval a reprezentációs tartalmak nem lehetnek igazak vagy hamisak, vagyis nem értékelhetjük ıket eképpen. Milyen lehetnek tehát a reprezentációs tartalmak, azaz a képek? Tim Crane erre a hitelesség fogalmát használja. Ezt írja: A hitelesség nem igazság, a hitelesség fokozatokat enged meg, az igazság nem...például egy kép lehet többé-kevésbé hiteles, de nem igaz vagy hamis. (Tim Crane, 458.o.) Eszerint az igaz és hamis igazságérték, mint a mondatokhoz hozzárendelt szemantikai értékelések olyan rögzített, merev értékek, amelyek fokozatnélküliek. Ez persze így van a kétértékő logikában. Ellenben azon logikákban, amelyek kettınél több, akár n érték meglétét is elfogadják, a megengett fogkozatok száma minimum 3 és maximum n. Következésképpen a képek értékelésének árnyalásában ugyanolyan számú logikai értékelési lehetıség adott mint a hitelesség bármennyire árnyalt lehetıségei. Csakhogy a képek érteklésekor nem vagyunk hozzászokva az igazságértékek terminusaiban való értékeléshez. Ha így lenne akkor az azzal következménnyel járna ami ellent mondana a következı állításoknak: Mint ahogy a képek nem igazak és nem hamisak, úgy nem állíthatók logikai összefüggésekbe. A komplex képek nem az összetett mondatok elemeihez hasonló összefüggésekben.

5 Gál László / A propozicionális és a képi tartalom reprezentációi 93 A képek nem implikálják egymást, nem negálhatók vagy elválszthatók. (Tim Crane, 458.o) Másszóval ha a képek az igaz és a hamis igazságértékek terminusaiban lennének értékelve, akkor a között létrejövı kapcsolatok verifunkcionálisak lennének. Mit jelent ez? Verifunkcionális összefüggések Crane fogalom és szóhasználatában a mondat tartalma szematikailag az ítélet, amint a mondat fejez ki. A mondat megnevezi a képet. A logikai összefüggések tehát a mondatok és nem a képek között jönnek létre. Az összetett mondatok között létrejövı logikai összefüggések a kompozacioniltás elvének rendelıdik alá. Ezen elv kimondja, hogy: az összetett mondat kimeneti igazságértéke az ıt alkotó elemi mondatok lehetséges igazságérték kombinációtól függ; ez az éppen jelen levı igazságfüggvény meghatározása szerint automatikusan alakul. Például: S: (p q) ( p v q) kifejezésben, a p és q mondatváltozók közötti,,, v állandó logikai kapcsolatok a mondatok logikai szemantikai értelmezése szerint (ami az 1 és a 0) az állandók meghatározása alapján automatikusan megadják a teljes S séma kimeneti igazságértékeit. p q v Jelen esetben a kimeneti igazságértékek között csak az igaz igazságérték szerepel, tehát az S séma logikai törvény.

6 94 Fogalom & kép A képek közötti állandó, azaz verifunkcionális kapcsolatok ebben az értelmezésben értelmetlenek. Emaitt kell folyamodnunk egy ettıl különbözı értelmezéshez, amire a megoldást a hitelesség képszemantikai értelmezése jelenti. Próbáljuk most meg azt, hogy milyen eredménnyel járna ha az igaz, hamis értékelések helyett a hiteles (H) és nemhiteles (N) értékelésket használnánk. A kezdeti séma így alakulna: Ha a k1 kép hiteles, akkor a k2 kép is hiteles, ami ugyanaz mint vagy k1 kép nemhiteles, vagy a k2 kép hiteles. Kiinduló sémánk ezúttal S: (k1 k2) ( k1 v k2). Ennek értelmezése az állandók megtartott értelmezése mellett a következı: k1 k2 v H H H N H H H N N N N H N H H H H H N N H H H H A kimeneti értékoszlop szerint a képek implikációs, negációs és alternációs összetétele, ebben a formában mindig hiteles képösszetételt alkot. Másszóval ha a k1 kép lehet hiteles és nemhiteles, a k2 kép pedig szintén lehet hiteles és nemhiteles akkor minden esetben a kettejük közötti, ezúttal viszont nem verifunkcionális összetétel mindig hiteles. Nevezzük ezt az összetételt hitelfunkcionálisnak. A mi konkrét esetünkben ez azt jelenti, hogy az alábbi képösszetétel

7 Gál László / A propozicionális és a képi tartalom reprezentációi 95 Mindig hiteles az, hogy (Ha a k1 kép hiteles, akkor a k2 kép is hiteles, ami ugyanaz mint vagy k1 kép nemhiteles, vagy a k2 kép hiteles). Íly módon Crane elıbbi idézete átfogalmazható a következıképpen: Mint ahogy a képek hitelesek és nem hitelesek, úgy logikai összefüggésekbe állíthatók. A komplex képek az összetett képek elemeihez hasonló összefüggésekben vannak. A képek implikálják egymást, negálhatók vagy elválszthatók. Az átfogalmazás úgy történt, hogy az igaz igazságértéket helyettesítettük a hiteles értékkel, a hamis igazságértéket pedig helyettesítettük a nemhiteles értékkel, továbbá megtartottuk az implikáció, a negáció és az alternáció kijelentések logikájából ismert logikai értelmét, és töröltük az eredeti szövegben megjelenı negációkat. Megoldottnak tekinthetjük ezáltal a képek logikai kapcsolatának bonyolult kérdését? Léteznek-e egyáltalán ilyen kapcsolatok? A verifunkcionális kapcsolatok mintájának átültetése hitelfunkcionális kapcsolatokká ennyire leegyszerősítí ezt a bonyolult kérdést? Elsı pillantásra ez így tőnik. A megoldás, mint láttuk az igazságértékek helyettesítésére alapszik és mőködıképesnek bizonyult. Viszont ezzel kiiktatjuk magukat a mondatokat amelyek sajátjai az igazságértékek? A k1 és k2 kép önmagában nem mondat. Az állítani (megítélni), hogy a k1 és k2 kép hiteles illetve nemhiteles viszont már mondatot jelent. Következésképpen a képek között logikai összefüggések kérdése megoldatlan marad, mivel az igaz, hamis helyetti hiteles, nemhiteles szavak nem különbözı fogalmakat neveznek meg, hanem egyszerően különbözı szóhasználatot jelentenek. Tehát továbbra is fennállnak ez elızı bekezdésben feltett kérdések. A képek Mint láttuk a képek tartalmát az adja meg, hogy mit ábrázolnak, valamint az mód amit teszik. Az elızı rész azon próbálkozása, hogy kapcsolataikat verifunkcionálisaknak tekintsük sikertelenül végzıdött. Miként lehetségesek és hogyan jönnek létre a képekrıl megfogalmazott mondatok?

8 96 Fogalom & kép Erre vonatkozóan Crane megfogalmaz egy elvet: P elv: Minden P képre van olyan ítélet (sentence) ami megadja P tartalmát. (T. Crane, 460.o.) (P az angol Picture szó kezdıbetőjébıl ered.) Ezen elv alapján lehet tehát átkerülni a képibıl a mondatba (az ítéletbe). Ha viszont a modatokban helyezkedünk el, akkor a mondatok között verifunkcionális összefüggések jöhetnek létre. Következésképpen az ábrázoló kép tartalmát megítélı mondatoknak van propozicionális tartalmuk. Ezen tartalmak között pedig verifunkcionális logikai összefüggések jönnek létre. Az elkövetkezendıkben pedig, gondoljuk a következı konferenciáig jövıbeli tisztázás témája és kérdése marad a képi következtetés, és annak tisztázása, hogy ebben mennyire használható a fogalmi következtetés tárgyalási módja. Kép és állítás Az állítás fogalma az angol és a magyar nyelvterületen különbözı értelmő. Jól tükrözi ezt Crane álláspontja az állításra vonatkozóan. Szerinte mivel a kép nem rendelkezik propozicionális tartalommal önmagában nem állít. Úgy tőnik, hogy valaki csak akkor állíthat valamit ha egyben mond is valamit. Ha veszem például Jaques-Louis David híres festményét Napoleon megkoronázásáról és állítani akarom, hogy mit reprezentál, akkor azt kell mondanom, hogy Napoleon megkoronázta önmagát, vagy valami hasonlót. Nem használhatom egyszerően magát a festményt. Tehát a kép önmagában nem állít, hanem csak abban az esteben ha mondok is valamit róla, és az a mondat állít. Az állítás ebben az értelmezésben cselekedet, azaz nyelvi cselekedetet (speech act) jelent, ami már a pragmatika területére való átkerülést hozza magával. A világon ennek hatalmas irodalma van kezdve Austin-nal és Grice-al egészen Moechler-ig (Pléh, Síklaki, Terestényi, 2001). Ezzel szemben az állításnak általunk adott értelmezése egy fregei ihletéső. İ ezt írja: A jelben a vízszintes vonal a reá következı

9 Gál László / A propozicionális és a képi tartalom reprezentációi 97 jeleket egy egésszé foglalja össze, és erre az egészre vonatkozik az az állítás, amit a vízszintes vonal bal végén a függıleges kifejez. A vízszintes vonalat tartalomvonalnak, a függılegest ítéletvonalnak nevezhetnénk. (Frege, 2000, 21.o) Átfogalmazva Frege jele egyszerően az mondja nekünk, hogy állítom azt, hogy.... Így a fregei jelölés értelme teljesen különbözik az állítás pragmatikai értelemzésétıl. E két értelmezés közötti különbséget tisztázandó azt mondhatjuk, hogy az elsıben az állítás segítségével cselekvést akarunk elıidézni, míg a másodikban a jelet követı mondatban szereplı fogalmak között alakítunk ki logikai kapcsolatot. Melyik értelemzés mellett kötelezzük el magunkat? Úgy godolom, hogy mindkettı mellett, szem elıtt tartva viszont azt, hogy az állításról milyen kontextusban van szó. Ezen idézet szerint Következésképpen arra a világos kérdésre, hogy mi állítható? az egyértelmő válasz az, hogy minden. És ennek egyetlen korlátja van, éspedig az emberi tudás. (Gál L., 2004, 17.o.) Azért mert itt az állításban részt vevı logikai tárgyak között korlátlan állíthatósági lehetıségek vannak, amint az idézetbıl kiderül az egyedüli korlátot az emberi tudás jelenti. Irodalom Crane, Tim, Is Perception a Propositional Attitude? 2009, in The Philosophical Quaterley, vol. 59, No. 236, Frege, Gottlob, 2000, Logikai vizsgálódások, Osiris Kiadó, Budapest Gál László, 2004, Arról, ami logikailag állítható, in Gál László (szerk.) Arról, ami állítható, Editura Presa Universitară Clujeană, Gál László, 2009, A kijelentések logikája, Egyetemi Mőhely Kiadó, Bolyai Társaság, Kolozsvár Pautz, Adam, What are the Contents of Experiences? 2009, in The Philosophical Quaterley, vol. 59, No. 236, Pléh Csaba, Síklaki István, Terestyéni Tamás (szerk.), 2001, Nyelv, Kommunikáció, Cselekvés, Osiriris Kiadó, Budapest