Dr. Kollár János Egyetemi adjunktus Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Központ Népegészségügyi Kar Magatartástudományi Intézet
Miközben az orvostudomány rendkívüli eredményeket ért el az élettartam meghosszabbításával, az orvoslással kapcsolatos elégedetlenség soha nem volt olyan nyilvánvaló, mint ma. Knowles (1977): Egyre jobban vagyunk, de egyre rosszabbul érezzük magunkat. Orvos-beteg kapcsolati problémák
Beteg Szakemberek Környezet (személyek pl. rokonok, barátok, ismerősök - és személytelen pl. média)
Sámánizmus: a gyógyító, a varázsló és a művész egy személy Hippokratész: az egészség legfőbb feltétele az ember testi-lelki folyamatai és a környezete közötti harmónia. Betegség = diszharmónia Platón: holisztikus, pszichoszomatikus szemlélet Biológiai szemlélet: egytényezős - szinte kizárólagos jelentőséget tulajdonít a biológiai folyamatoknak. Descartes: az ember két különálló entitásban létezik: testben, és lélekben, de NEM kapcsolódik egésszé.
Platón, a Kharmidészben a cselekmény időpontjában még zsenge ifjú nagybátyjának, a címszereplőnek józanságra, szófroszünére, tehát a gőg, a hübrisz ellentétére való neveléséről a következőket olvashatjuk:... talán már hallhattad azt magad is, hogy a jó orvosok, ha valaki szemfájással megy hozzájuk, megmondják, hogy nem lehet ám csupán egyedül a szemet gyógyítani, hanem az egész fejet kezelésbe kell venni, ha azt akarjuk, hogy a szem rendbe jöjjön; de azt sem kisebb esztelenség gondolni, hogy lehet a fejet magában gyógyítani az egész test nélkül; ennek a megfontolásnak alapján aztán az orvosok az egész testre irányítják figyelmüket, s az egésszel együtt próbálják a részt is kezelni és gyógyítani. (Platón 1984 1. köt. 61 62)
Egy hadjárat során Zalmoxisz király egyik trák orvosával beszélgetve utóbbi azt mondta:... amiről az imént beszéltem, azt helyesen tanítják a görögök is. Zalmoxisz azonban... azt tanítja, hogy amint a szemet a fej nélkül és a fejet a test nélkül nem szabad gyógyítani próbálni, éppen úgy a testet sem a lélek nélkül. Hiszen éppen ez az oka annak, hogy a görög orvosok nem értenek sok betegséghez, mert az egészet, amire a legjobban kellene ügyelniük, elhanyagolják; mégpedig ha az egész van rosszul, lehetetlen, hogy a rész egészséges legyen. Mert szerinte minden, a rossz is, meg a jó is, a lélekből árad ki a testre és az egész emberre, és onnan ömlik szét mint a fejből a szemre. Először és legfőképpen tehát a lelket kell ápolni, ha azt akarjuk, hogy a fej is meg az egész test is egészséges legyen. A lelket pedig... bizonyos ráolvasásokkal kell ápolni és ezek a ráolvasások a szép beszédek. E beszédek következtében a lelkekben bölcs józanság támad; s ha ez megvan, könnyű már megszerezni az egészséget a fejnek is, meg az egész testnek is. (Platón 1984 1. köt. 61 62)
Az orvos sok lényeges információt nem kap meg. Kapcsolati problémák az orvos és a beteg között. Csökken az orvos sikerélénye. Elszemélytelenedik az orvos-beteg kapcsolat. Nő a kiégés veszélye. A betegségre koncentrál, nem a betegre.
Hippokratész + Galénosz Hippokratész a testnedvek szerepét hangsúlyozta a betegségek kialakulásában. Galénosz emellett a különféle érzelmi állapotok hatását is. (Pl. egy nőbeteg orvosilag nem magyarázható tüneteit rejtett szerelmi érzésekkel magyarázta, amire a páciens pulzusának szabálytalanságából következtetett - Jackson, 1969).
Sigmund Freud a hisztéria tanulmányozásakor szembesült a problémával, hogy látványos testi tünetekkel jelentkező hisztériás és más neurotikus páciensek tünettana nem magyarázható anatómiai eltérésekkel vagy neurológiai mechanizmusokkal. Konverzió-elmélet. Transzformáció: bizonyos tudattalan vágyak konfliktusba kerülhetnek a valósággal, és így kerülőutakat kell keresniük. Mivel ez sok szempontból akadályozott, a kifejezésmód számos áttételen keresztül módosul, transzformálódik.
Rüdiger Dahlke: A lélek nyelve a betegség. Bálint Mihály munkássága (Bálint csoportok, áttétel viszontáttétel, orvosgyógyszer, mellékhatások, túladagolás, kóros függőség) Pszichoneuroimmunológia Narratív medicína: a szubjektív beszámolók fontos adalékokat szolgáltathatnak azzal kapcsolatban, hogy az emberek miként észlelik saját viselkedésüket a társas térben, és miként gondolkodnak saját magukról (László, 2005).
Az 1970-es évek végén alakult ki. Az egészségorientáltságot hirdeti a betegségközpontúsággal szemben. Elsősorban a testi betegségek és a fizikai egészség viselkedéses aspektusával foglalkozik. Elindítója: Joseph Matarazzo, amerikai kutató.
Joseph Matarazzo definiciója (1984): Az egészségpszichológia a pszichológia tudományának speciális oktatási, tudományos és szakmai hozzájárulása az egészségmegőrzés és fenntartás, a betegségek prevenciója és kezelése, az egészség és betegség illetve diszfunkciók etiológiai és diagnosztikus korrelátumainak meghatározása és az egészségügyi rendszer és népegészségügy formálásának terén.
1.) Viselkedéses rizikófaktorok ill. patogének területe: olyan magatartásformák vizsgálata és kezelése, melyek különböző epidemiológiai vizsgálatok szerint megnövekedett veszélyt jelentenek az egészségre akár általánosságban, akár pedig bizonyos betegségekkel kapcsolatban.
2.) Az egészség viselkedéses megőrzése olyan magatartásminták (és környezeti tényezők) tanulmányozása, melyek az egészség megőrzése szempontjából jótékonyak : viselkedéses immunogének. a viselkedéses patogének kerülése vagy elhagyása, egészségre ártalmas tényezők kiküszöbölése. A magatartás pozitív aspektusai: a tiltás vagy korlátozó szabályozás helyett. Beavatkozások problémája: rizikóviselkedések feladása és egészséges életmód követése nehéz.
3.) A betegségekkel kapcsolatos nézetek Összefonódik a testünkben lezajló folyamatokkal, az egészséget fenyegető veszélyekkkel, egészségügyi információkról alkotott képünkkel.
4.) Kommunikáció, döntéshozatal, együttműködés Az egészségügyi szakemberek és a betegek interakciójával foglalkozik. Területei: a.) a betegek elégedettségének és az orvossal való együttműködésének vizsgálata; b.) az orvosi döntéshozatal folyamatának megismerése. a közös döntéshozatal kérdése.
5.) A kezelés környezetének vizsgálata a betegek kórházi tartózkodásának előkészítése, felkészítés az ott várható kellemetlen vizsgálati és kezelési eljárásokra, miként hat a munkahelyi környezet az egészségügyi dolgozókra, milyen stresszt élnek át munkájuk során. Az egészségpszichológusok álljanak készen a káros hatások kivédésére és leküzdésére szolgáló megfelelő intervenciókra.
6.) Krónikus és haldokló betegek pszichológiai problémái A társas támogatás kérdése: egyén kapcsolatai milyen értékkel bírnak az illető számára, és milyen valós támogatást jelent az egészségromlással illetve annak fenyegető veszélyével való megküzdésben.
1.) Klinikai Állapotfelmérés, terápia, tanácsadás, kutatás 2.) Preventív (egészségfejlesztő) Főként egészséges személyekkel dolgoznak. Területeik: iskolák, munkahelyek, média. 3.) Közösségi Veszélyeztetett és/vagy hátrányos helyzetű közösségek tagjaival foglalkoznak. 4.) Kritikai Fő terepe és célpontja a hatalom (kormányzati szervek)
Magatartásorvoslás: Az egészség és betegség vonatkozásában megjelenő viselkedéses és biomedikális ismeretek és technikák integrálásával, valamint ezeknek a prevenció, a diagnózisalkotás, a kezelés és a rehabilitáció területén való felhasználásával foglalkozó interdiszciplináris tudományterület (Scwartz és Weiss 1978). Konceptuális bázisaként szerepelnek az antropológia, szociológia és közgazdaságtan releváns ismeretei is.
Visszajelzés (feed-back) Az érzelmek hatása az egészségi állapotra Motiváció Tanulás Emlékezet Személyiségfejlődés Csoportfolyamatok, döntéshozatal
A gyógyítás pszichológiai alapfogalmai és mechanizmusai A fizikai és pszichológiai jelenségek közötti összefüggések A gyógyítás lélektana (az orvos és beteg szempontjából egyaránt) Az orvos-beteg kapcsolat fejlesztésének lehetőségei Betegközpontú gyógyítás Személyészlelés és tipikus hibái
http://mti.dote.hu
A 10. héten, az Orvosi Pszichológia szeminárium keretén belül
Forrás: Csabai Márta - Molnár Péter: Orvosi pszichológia és klinikai egészségpszichológia (Medicina, Budapest, 2009.)