Az egészség és a kultúra

Átírás

1 Az egészség és a kultúra kapcsolata

2 Az egészségkultúra fogalma, helye a kultúra rendszerében Az ember személyiségének kialakulása elképzelhetetlen szociális hatások nélkül, e hatások érvényesülésének folyamatát nevezzük szocializációnak. A szocializáció tartalma: maga a kultúra, vagyis mindazoknak az (1)anyagi és (2)szellemi javaknak az összessége, amit az emberiség létrehozott. A személyiség létezésének az a feltétele, hogy ontogenezise során e kultúrának az elemeit elsajátítsa, interiorizálja. Az interiorizált kultúrát nevezzük mőveltségnek. A kultúra javait, mint mőveltségtartalmat sajátítjuk el, a mővelıdés tehát nem más, mint a kultúra bizonyos tartalmainak interiorizációja. Mind a mővelés, mind a mővelıdés aktív folyamat, amely kölcsönösséget feltételez az átadó és a befogadó részérıl egyaránt. A kultúra mőveltségtartalmait jelentısen befolyásolja a társadalom érték- és normarendszere, az egyén individuális sajátosságai.

3 Az egészségkultúra maga az életmód Az egészségkultúra maga az életmód, azaz az elsajátított életmód jelenti azt a közvetítı mechanizmust, amely az objektív társadalmi kultúra valamint a társadalomban létezı egyének egészségi állapota között van. Az egyén életmódja révén szabályozhatja, optimalizálhatja egészségi állapotát, életmódjával elégítheti ki egészségével kapcsolatos szükségleteit. Az egészségi állapot visszahat az életmódra, attól elválaszthatatlan. Az egészségi állapot az egészségkultúra azon része, amely sok részében közvetlenül nem interiorizálható, esetleg csak az életmód közvetett behatásával.

4 Az egészség, mint állapot a szomatikus, a pszichés és a szociális mőködések bizonyos minısége Még napjainkban is gyakori a szomatikus összetevı elsıbbsége, ehhez képest háttérbe szorul a pszichés jelentés köre, végül pedig nyomokban is alig szerepel a szociális kérdéskör. Mindezt igazolja az a tény, hogy pl: az önértékelési zavarok még aligalig jelentkeznek a prevenció tárgyaként. Az egészség az egyén valamennyi mőködésébıl összegzıdı állapot, másrészt egyensúlyi állapot, amely idıben változó, különbözı fokozatú átmenetet képezhet a veszélyeztetettség és a betegség állapotai felé. Az egyén csak szubjektíven képes saját egészségi állapotát átélni, minısíteni, megváltoztatandónak ítélni. Ennek igen nagy a jelentısége, ugyanis az egészségérzet,-tudat, a betegségérzet,-tudat a leghatékonyabb motivációs bázisa lehet a különbözı életviteli történéseknek. Az egészség sohasem fogható fel stabil, állandó minıségként. Bármilyen pontos megítélése is csak a dinamikus folyamat pillanatnyi keresztmetszetére vonatkozhat, s ez a folyamat pozitív vagy negatív irányba egyaránt változhat.

5 Az egészségkultúra és a kultúra kapcsolata Az egészségkultúrát nem lehet elszigetelten vizsgálni, mert szoros összefüggésben áll a kultúra más területeivel. Elválaszthatatlan az erkölcsi, esztétikai, termelési, fogyasztási, szociális, családi kultúra értékeitıl. Az egyén azonban nemcsak az egészségét kívánja biztosítani, hanem egzisztenciáját, esztétikus megjelenését, szakmai elırejutását, megfelelı emberi kapcsolatait is. Tehát a kultúrát interiorizáló egyén nem egysíkú, a komplex szükségleteinek kielégítéséhez igényli a kultúrát.

6 Az egészségnevelés célja, feladata, területei: Az egészségnevelés célja: az egészségkultúráltság kialakítása, s ezzel az egyén alkalmassá tétele arra, hogy az egészségével kapcsolatos szükségleteit önmaga kielégítse. Az egészségnevelés a személyiségre irányul. Az egészségnevelés feladata: az emberek tudatos és felelısségteljes magatartásának kialakítására irányuló sokoldalú nevelıtevékenység. Ez magában foglalja az ismeretek átadását, az egészségi jártasságok, készségek, valamint szokások kialakítását. A fı feladata, hogy az egyén interiorizálja mindezeket. Ez a primer-, a szekunder-, és a tercier prevencióban nyilvánul meg. a primer prevenció az egészséges emberekre irányul (szőrıvizsgálatok, anya-gyermekvédelem, foglalkoztatás egészségügy, stb...). a szekunder prevenció az egészségesekre, a kockázati helyzetekben levıkre, és a betegekre irányul (mentálhigiénés klub, kismama gondozás, stb...). a tercier prevenció a kompenzált állapotú, egyensúlyban levı idült betegekkel, az utógondozottakkal, és a rehabilitációra szorulókkal foglalkozik (gondozóhálózatok).

7 Az egészségnevelés területei: szomatikus: higiénés nevelés (személyi és környezeti), a betegségek elkerülése, kondicionálás (testnevelés, fittség, állóképesség), baleset-megelızés, elsısegélynyújtás, táplálkozás, önvizsgálat-önszőrés. pszichés: egészséges életvezetés (napirend, életrend), stressz-elhárítás (harmónia, rendszeresség), deviancia profilaxisa, érzelmi nevelés (empátia, nonverbális- és metakommunikáció), akarati nevelés és a relaxáció. szociálhigiéné: kedvezı társas miliı mőködtetése, kommunikációs nevelés, szerepfeszültségek feloldása, társadalmi izoláció prevenciója, szociális háló.

8 Intézményrendszere Az egészségnevelés fı feladata: a meglévı értékek megtartására irányuló pozitív, aktív prevenciós szemlélet kialakítása, az aktív egészségtámogató magatartás kialakítása. Az egészségnevelés, mint tudományág komplex jellegő, az orvostudomány és a társadalomtudományok kölcsönhatásában alkot új tudományterületet. Gyakorlata elméleti-tudományos tevékenységre épül, győjti, kutatja, rendszerezi az egészség megvédésére, fejlesztésére, visszaszerzésére vonatkozó nevelési, magatartástudományi ismereteket, ezekbıl gyakorlati következtetéseket von le, s azokat a gyakorlat próbájának veti alá. Elmélete több tudományterület integrációjában született: az alaptudományok: filozófia, etika, közgazdaságtan, az alapozó tudományok: pszichológia, nevelés-oktatástan, szociológia, társadalom-orvostan, egészségnevelés-történet, orvosi-biológiai szaktudományok: anatómia-élettan, közegészség-járványtan, klinikai orvostudományok, szervezés-vezetéstudomány: az egészségnevelés szervezése, módszertana.