MEZŐGAZDASÁGI ALAPISMERETEK Szarvasmarha NOVOTNINÉ DR. DANKÓ GABRIELLA DEBRECENI EGYETEM AGTC

MEZŐGAZDASÁGI ALAPISMERETEK Szarvasmarha NOVOTNINÉ DR. DANKÓ GABRIELLA DEBRECENI EGYETEM AGTC

SZARVASMARHA TENYÉSZTÉS A gazdasági állatfajok közül a szarvasmarha-tenyésztés (Bos taurus) hazánkban és világviszonylatban is igen nagy jelentőségű. Egyik legfontosabb nemzetgazdasági feladata a lakosság tejjel és tejtermékekkel való ellátása. Magyarországon az egy főre jutó tejfogyasztás: 163,5 kg/év (KSH, 2007); 67,5 l/év (Gfk Hungária, 2010). A szarvasmarha-tenyésztés második legfontosabb haszna a hústermelés, amely hazánkban főleg az exportlehetőségek kihasználása miatt nagy jelentőségű. Az egy főre jutó hazai marhahús-fogyasztás 3,3 kg/év (KSH, 2007). Napjainkra mintegy 400 szarvasmarhafajtát tenyésztettek ki. A hasznosítás iránya szerint megkülönböztetünk tejtermelő (például holstein-fríz, jersey stb.), hústermelő (például hereford, charolais stb.) és vegyes hasznosítású (például magyartarka, brown swiss stb.) fajtákat. Napjainkban is jelentős őshonos fajtánk a magyar szürkemarha.

Fontosabb Magyarországon tartott Magyar fajták: Magyartarka szarvasmarha Magyar szürkemarha Tejhasznú fajták: Holstein-fríz Jersey Ayrshire Húsfajták: Limousine Charolais Aberdeen angus Hereford Blonde d'aquitaine Fehér-kék belga Kettős hasznosításúak: Szimentáli Pinzgaui Lapály marhák fajták

Magyar tarka

Magyar szürke marha

Holstein fríz

Limusin Lincoln red Hereford Charolais

Aberdeen angus Blonde d'aquitaine Fehér-kék belga

Ayshire Jersey Brown Swiss

Szimentáli

A mezőgazdaság bruttó termelési értékének 13%-át, az állattenyésztés bruttó termelési értékének 30%-át adja. Az ágazatot nagy értékű erőforrás lekötés és gazdasági rugalmatlanság jellemzi. A lakosság fehérjeszükségletének fedezésében döntő szerepe van, de ipari nyersanyagokat is ad. A legelő, tömegtakarmányok és melléktermékek fontos hasznosítója. Szarvasmarha-tenyésztés helyzete ellentmondásos, a visszaeső tejfogyasztás csökkenő létszámot és stagnáló hozamot eredményez. Hasznosítási irányok: tejtermelő: friss árutej hústermelő: hízóalapanyag, előhizlalt borjú, növendék, hízóállat

Anatómiai ismeretek

Testtájak

Húsipari szakkifejezések marhában

I. osztályú marhahúsok vagy hirtelen sütésre alkalmas pecsenyehúsok (steak): Bélszín, rostélyos, hosszú felsál, gömbölyű felsál, fehérpecsenye II. osztályú marhahúsok vagy leveshúsok: fartő, csípőfartő, lapocka, oldallapocka, puha hátszín, csontos oldalas, szegy. III. osztályú marhahúsok (gulyáshúsok): tarja, nyak, szegy, lábszárhús.

Küllemi bírálat A küllemi bírálat célja annak megítélése, hogy a külső testalakulás mennyiben áll összhangban az állat gazdasági haszonvételével. Vizsgáljuk, hogy Az állat magán viseli-e a fajtájára jellemező bélyegeket Külleme szolgálja-e azt a termelési célt, amiért tartjuk (tej, hús, igaerő) Képes-e minél hosszabb ideig termelni Kellően szilárd szervezetű-e

Kondíciópontozás A tejelő szarvasmarha kondícióbírálata: képet ad az állatok pillanatnyi tápláltsági állapotáról, alkalmazásával nyomon követhetők a tartás- és takarmányozás hiányosságai, használatával egyszerűbb az állományok csoportosítása. Hazánkban a kondíció vizsgálata eddig leginkább hústípusú állományokban jellemző. A tejelő tehenek kondíciópontozására még nem fordítanak kellő figyelmet a tenyésztők.

Holstein-fríz fajta kondíció bírálati 1 pont: rendszere (USA) A faroktő körül mély üreg, A medencecsontok és a rövid bordák élesek, könnyen kitapinthatók, Faggyúszövet nincs a medencén és az ágyékon, Az ágyék igen éles.

BCS= 1

BCS=2

3 pont: A faroktő körül üreg nincs, Könnyen kitapintható a faggyúszövet a faroktőn és az ülőgumón, A medence enyhe nyomásra érezhető, A rövid bordák felületét vastag faggyúréteg borítja, Az ágyéki gerincszakasz csak enyhén kiemelkedő.

BCS= 3

BCS= 4

5 pont: A faroktövet vastag faggyúréteg borítja, A medencecsontok erős nyomásra sem kitapinthatók, A rövid bordákat vastag faggyúréteg borítja.

BCS= 5

Kívánatos pontszámok Többször ellett tehenek ellés után: 3,5-4 pont Először ellett tehenek: 3 pont Szárazra állításkor és alatt: 3,5 pont Soha ne legyen 2-es pont! Szárazon állás alatt ne legyen 4-es pont feletti egyed!

Elnevezés kor és hasznosítás szerint Szopós borjú: a tejtáplálás ideje alatt az elválasztásig. Választott borjú: Elválasztás után ½ éves korig, Növendék: 7-12 hónapos koráig. Üsző: nőivarú szarvasmarha Bika: hímivarú szarvasmarha Tinó: ivartalanított hímivarú növendékmarha Borjúfogas tinó: 2-3 éves tinó Ökör: 4 éves tinó Vemhes üsző vagy előhasi üsző: először vemhes nőivarú szarvasmarha Elsőborjas tehén: 1. ellés után a nőivarú szarvasmarha Tehén: 2. ellés utántól a nőivarú sz.m. Anyatehén: nem fejt tehén, fő terméke a borjú

Hazánkban a holstein-fríz fajta használata az utóbbi 30 évben meghatározóvá vált. A tenyésztési stratégia a tejelő szarvasmarha tenyésztésben a tejtermelés gyors növekedésére irányult. Az utóbbi időszakban elsősorban a termelési tulajdonságokra irányult a szelekció, ezért az élettartam jelentősen csökkent. Az intenzív tejtermelésre történő folyamatos szelekció mellett az állomány genetikai képességeinek olyan további fejlesztése is szerepel a jelenlegi tenyésztéspolitikában, mint például a hasznos élettartam növelésének tenyésztési lehetőségei.

A genetikai képességek javításában a tenyészbikák célszerű kiválogatása és okszerű felhasználása játssza a legnagyobb szerepet. A genetikai előrehaladáshoz a következő generációt mindig a legmagasabb örökítő értékű tenyészállatok párosításával kell előállítani. Az ivadékvizsgálat jelentősége igen nagy a tejelős szarvasmarha tenyésztésben, mivel a genetikai fejlesztési programok ezen alapulnak.

Néhány fontos szaporodásbiológiai jellemző Ivarérés bika (hó) üsző (hó) Tenyészérettség (hó) bika tehén Két ellés közti idő (nap) tejelő húshasznú Vemhességi idő (nap) 5-7 4-6 14-30 13-24 380-420 360-380 280 Ivari ciklus hossza (nap) 21 Ivarzás neve üzekedés, folyatás Ivarzás időtartama (óra) 12-24 Ovuláció ideje az ivarzás vége előtt, vagy után (óra) után 10 Forrás: Nagy (1996)

Méhregeneráció (involúció): 42-50 nap Szerviz periódus (elléstől az újravemhesülésig): 90-120-145 nap (függ a fajtától, az anyagcserétől, energiaellátástól, stb.)

A KÉT ELLÉS KÖZÖTTI IDŐ JELENTŐSÉGE ÉS CSÖKKENTÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI TEJTERMELŐ TEHENÉSZETEKBEN Dr. Gábor György - Tóth Fruzsina, ÁTK, Herceghalom A tejtermelő tehenészetek napi problémája a két ellés közötti idő csökkentése. Az újratermékenyítés az előző elléstől számított 60-90. nap között lenne kívánatos, hiszen a méh involúciója ekkora befejeződik. A gyakorlatban azonban ez nehezen megoldható az ellést követő különböző oktanú szaporodásbiológiai zavarok, illetve az ivarzók nem megfelelő hatásfokú felderítése miatt.

Az elmúlt években az ellenőrzött tehenészetekben a két ellés közötti idő átlagosan elérte ill. mára valószínűleg meg is haladta a 425-430 napot. (tehát 140-145 nap az újratermékenyítésig eltelt idő) A szaporodási teljesítmény javítása főként a két ellés között eltelt idő és az egy vemhesülésre eső termékenyítések számának csökkentésével érhető el.

A két ellés közötti idő csökkentésének legkézenfekvőbb módja a termékenyítés után üresen maradt tehenek mielőbbi felderítése. Sokan képesek rektális palpációval az üres tehenek kiszűrésére már a termékenyítést követő 35-42 nap között is, de a 42 nap körüli rektális vemhességvizsgálat alkalmazása ma sajnos nem jellemző a magyarországi tehenészetekben, hanem eltolódott a 60. nap környékére (sőt sok üzemben 90 csak napra vizsgálnak).

A korai vemhességvizsgálatok (pontosabban szólva az üres tehenek felderítése) jelenleg legelterjedtebb módszerei a gyakorlatban az ultrahangos és a különböző vemhességi fehérjék kimutatásán alapuló laboratóriumi vizsgálatok.

Ultrahangos vemhességvizsgálat Nagy biztonsággal a vemhesítés utáni 28-30. napon végezhető el. Az ultrahang segítségével felállított diagnózis nagy előnye, hogy a vemhes állatok sárgatestjének állapota, ill. az üresen maradt tehenek petefészkének ellenőrzése a méh vizsgálatával egyidejűleg könnyen kivitelezhető. Ennek megfelelően az üresen maradt állatokat azonnal oktani kezelésben lehet részesíteni és újratermékenyítésük hamar megtörténhet. Hátránya ugyanakkor egyrészt a készülék magas ára, másrészt alkalmazása során komoly figyelmet kell fordítani a járványtani szempontok betartására (ha nem csak egy üzemben használják), és a petefészek-vizsgálatok elsajátítása meglehetősen hosszú időt vesz igénybe. Nagy gyakorlattal rendelkező vizsgáló képes az implantáció körüli embrionális veszteségek felderítésére is. 35 napos vehem ultrahangos képe:

Vemhességi fehérjék kimutatása A vemhességi fehérjék kimutatásán alapuló laboratóriumi vizsgálatok a termékenyítés utáni 28-30. napon szintén elvégezhetők. A vizsgálat során a vemhes kérődzők vérszérumából mutatják ki a vemhességspecifikus fehérjét, a (PSPB, Pregnancy Specific Protein B) egy diagnosztikai (ELISA) eljárással. Vemhességi teszt: színreakció alapján lehet elkülöníteni a vemhes és az üres tehenekből származó mintákat :

A tejtermelő és húshasznú tehenészet technológiája

Tejtermelő tehenészet Tejtermelő tehenészetben a tehéntartás fő terméke a tej, ikerterméke a született borjú, mellékterméke az istállótrágya. Laktációs időszak: A tejtermelés időszaka. A fejőstehén az elléstől a következő ellés előtti 6-8 hétig fejhető. Szárazra állítás: az ellés előtt 6-8 héttel abbahagyják a fejést és részlegesen megvonják az abrakot. Involúciós időszak: az ellés utáni regenerálódási időszak. Kritikus tejhozamszint: költségfedezeti pont. Az a hozamszint, ami az adott gazdadaság viszonyai között 0 jövedelmet ad. Laktációs termelés: a 2 ellés közti tejtermelés. Nagy állomány esetén havi próbafejéssel állapítják meg.

Tejtermelő képesség komponensei 1. Tejmennyiség Napi tejtermelés: 5-30 kg Maximális termelés időpontja az ellés után: 6 hét Laktációs tejtermelés: 1500-9000 kg Laktáció időtartama: 305-350 nap 2. Perzisztencia A tejtermelés kiegyenlítettsége a laktáció alatt

3. Tej összetétele Megnevezés Szárazanyag, % Zsír, % Fehérje, % Ebből kazein, % Tejcukor, % Hamu, % Energia, MJ/kg Humán 12,2 3,8 1,2 0,4 7,0 0,2 2,90 anyatej Tehén 12,7 3,7 3,4 2,8 4,8 0,7 3,04 Tehén 22,8 4,9 13,6 5,2 3,2 1,1 5,73 föcstej Anyakecske 13,2 4,5 2,9 2,5 4,1 0,8 3,10 Anyajuh 18,4 7,4 5,5 4,6 4,8 0,8 4,96 Forrás:Schmidt,1993

Laktációs görbék Tej, kg Két ellés közötti idő (vemhesség + szervíz periódus B tehén Elapasztás A tehén Tejelő napok

Tejleadási görbe szakaszai 1. Emelkedő szakasz: 0,5 perc 2. Egyenletes tejleadás szakasza: kb. 3 perc 3. Leszálló szakasz: kb. 1 perc 4. Vakfejési idő 5. Gépi utófejés: 1 perc 6. Főfejési idő: 2 + 3 szakaszok

Magyar tartka elsőborjas tehenek (n=186) fejhetősége (Húth, 2003) Tejmennyiség: 8,78 kg Maximális fejési sebesség: 2,62 kg/perc Átlagos fejési sebesség: 1,78 kg/perc A főfejés hossza: 4,91 perc Az egyenletes tejleadás hossza: 2,22 perc A leszálló szakasz hossza: 1,94 perc

Tejmennyiség kifejezésmódjai fejési átlag, istálló átlag, a laktációs hozam (elléstől az elapasztásig termelt tej), az éves termelés (egy naptári év termelése), az életteljesítmény (a kérdéses egyed élete során termelt tej összes mennyisége), csonkalaktációs termelés (a 240 napnál kevesebb tejelő napra elszámolt termelési eredmény), egy takarmányozási napra jutó tejtermelés, egy életnapra jutó termelés.

Kötött tartás Az állatokat állásokra lekötve tartjuk. Az optimális álláshosszt a tehén testmérete határozza meg.

Kötetlen tartás Nyitott rendszerű kötetlen tehéntartás Zárt rendszerű kötetlen tartás

A tejtermelő tehenészet technológiája A korszerű tehenészeti telep jellemzői: Termelés alapján 60-100 db-os csoportokba helyezik az állatokat Azonos napi takarmányadagok Egyszerre terelik a várakozóba fejés előtt (megfigyelhető a viselkedés, esetleges ivarzó egyedek kiválasztása) Fejés stabil fejőberendezéssel, legalább napi 2x A tej vezetéken megy a tejhűtőbe (4-5 C) A tej csíraszám szerinti minősítése Ma a kötetlen tartásmód a jellemző. A nyitott kötetlen tartásrendszer jó lehetőséget ad a telepi munkák gépesítésére (fejés, takarmányozás, kitrágyázás). Pótabrak etetés: azonosítójel a tehén nyakán, takarmánykiosztón jelfogó Trágyázás: mélyalmos tartás a nyitott istállókban Ivóvízellátás: önitatókkal.

A gépi fejés műveletei Tőgy előkészítése: 1. Tőgymosás (35-40 C o -os vízzel) 2. Tőgytörlés és masszálás 3. Első tejsugarak kifejése Gépi fejés 4. Fejőkelyhek felhelyezése 5. Fejőkelyhek előre, lefelé történő meghúzása és a tejfolyás ellenőrzése 6. Gépi utófejés 7. Fejőkelyhek levétele A fejés utóművelete 8. kézi utócsepegtetés (a tőgy megfelelő kifejésének ellenőrzése) 9. a tejcseppek letörlése és a tőgybimbók fertőtlenítése.

Milking taxi

A telepek munkaszervezetének kialakításakor a nagy állatlétszám miatt szakosodnak a dolgozók: Elletősök Fejősök Takarmányosok Karbantartók Tejkezelők.

Szaporítás Mesterséges termékenyítés napi 2x Vemhesség megállapítás Vemhes állatok figyelése, vetélt állatok azonnali eltávolítása Elletés

Takarmányozás A tejelő szarvasmarhák takarmányozása és szaporodásbiológiája közötti összefüggés bonyolult, sokat vizsgált és vitatott terület. Vitathatatlan azonban, hogy a megfelelő tápanyagellátás a korszerű szarvasmarha tartástechnológia elválaszthatatlan részét képezi. A tejtermelés növekedése világszerte együtt jár a szaporodási mutatók szinte megállíthatatlannak tetsző, folyamatos romlásával. A szarvasmarhák takarmány-összetétele többkomponensű, a szaporodásra ható tényezők három fő csoportba sorolhatók: energia, fehérje és ásványi anyagok.

Az energia felvétel hatása a szaporodásra A tejtermelő szarvasmarhák energiafelvétele és petefészek működése közötti összefüggés már régóta ismert. A szaporodást befolyásoló legfontosabb takarmányozási faktorként általában az energia ellátottságot jelölik meg, hiszen az alacsony energiatartalmú takarmányozás negatívan befolyásolja a fertilitást. A laktáció első heteinek legfontosabb eseménye a petefészek működésének ciklikussá válása, ami a negatív energia egyensúly miatt korántsem zavartalan folyamat. Az energiahiány mértéke és a testkondíció pontszám az ellést követő néhány hétben szoros összefüggést mutat az első ivarzás idejével, valamint a fogamzási aránnyal, az egy fogamzásra jutó termékenyítések számával és idejével. Az energiahiány hatása a hipofízis vagy a petefészek megváltozott működésében nyilvánul meg.

A zsírmobilizáció ellés körüli fokozódása és következményei A nagy tejtermelésű tehenekben a laktáció első heteiben a tejtermelés és energiaszükséglete gyorsabban nő, mint az állat szárazanyag-felvevő képessége. Ezt a 8-12 hétig tartó időszakot negatív energiamérleg jellemzi. Ez időszak alatt a tehén pillanatnyi enegiaszükségletének fedezése céljából a saját testének energiatartalékait mozgósítja. A zsírszövetből fokozott lipidmobilizáció (FLM) indul meg. Az energiaforrásként mozgósítható fehérje mennyisége már lényegesen kevesebb, a szénhidrát tartalék pedig szarvasmarha esetében elhanyagolható Rendszerint az ellés előtt a kívánatosnál jobb tápláltsági állapotba került tehenek a legveszélyeztetettebbek, hiszen esetükben gyakran kialakul az ún. kövér-tehén szindróma. Az FLM legszembetűnőbb klinikai következménye a testtömegvesztés és a tápláltsági állapot romlása, melyet a vérplazma jellegzetes klinikai-kémiai változásai kísérnek. Ezek közül legkorábban a vércukorszint csökkenése, valamint a nem észterifikált zsírsavak (NEFA) mennyiségének gyors növekedése figyelhető meg, amelyeket a ketonanyagok (βoh-vajsav-bhb, acetecetsav-acac, és aceton) szérumkoncentrációjának emelkedése követ. Hiperketonémiai esetén a ketonanyagok a vizeletben, illetve a tejben is megjelennek (ketonuria, ketolactia). Ezzel egyidőben a zsírok, főleg trigliceridek és más lipidanyagok halmozódnak fel a májsejtekben, ami zsírmájszindróma kialakulásához vezet.

A tejelő szarvasmarhák takarmányozását tömegtakarmányokra kell alapozni, azonban a jelenlegi magas termelési szint mellett nélkülözhetetlen a jó minőségű abraktakarmányok etetése is. Mivel a laktációs szakaszok, illetve a szárazonállás során a tejtermelő tehenek termelése, takarmányfelvétele, élősúlya, energia- és fehérjemérlege, energia- és fehérjeszükséglete szintén változik, a napi takarmányadagot úgy kell összeállítani, hogy az állatok táplálóanyag szükséglete a laktációs fázis és a termelés volumene figyelembevételével a legmegfelelőbben legyen kielégítve.

Fejős tehén takarmányozása A tehén napi tejtermelése a fajta termőképessége és az ellés óta eltelt idő mellett alapvetően függ a takarmányozás színvonalától. A felmerülő költségek 45-55 %-a. Alaptakarmány: tömegtakarmányból áll és fedezi a létfenntartó tápanyagszükségleten felül egy bizonyos napi tejtermelés (10-15 l) tápanyagszükségletét is. Pótabrak: azok a tehenek kapják, akik az alaptakarmánnyal lefedezett tejmennyiségnél többet termelnek. Különböző abrakféleségből áll. Téli takarmányozási időszak: október 1-től május 1-ig. betárolt széna- és szilázskészletre épül. Nyári takarmányozási időszak: május 1-től október 1- ig. Zöldtakarmányokra épül.

A tehenekkel etetett takarmányok Zöldtakarmányok: őszi takarmánykeverékek, kukorica csalamádé, pillangós fűfélék. Napi adag 30-60 kg Tartósított tömegtakarmányok: szilázs 30-50 kg, szenázs 10-15 kg, szénák 3-5 kg Lédús takarmányok: takarmányrépa 10-15 kg, tarlórépa 10-15 kg, burgonya 6-10 kg. Mezőgazdasági és ipari melléktermékek: takarmányszalmák, kukoricaszár 3-6 kg, leveles répafej 30-40 kg, melasz 1 kg répaszelet 10-15 kg, szeszmoslék 20-40 kg, sörtörköly 8-15 kg Abrak: keverőüzemekben készült tápok. 40 dkg/tejliter

Példa napi takarmányadagra Életfenntartó + 8 liter tej: 30 kg silókukorica szilázs 5 kg lucernaszéna 40 dkg/liter pótabrak Kötetlen tartású telepeken az állományt csoportosítani kell termelés szerint, hogy kivitelezhető legyen a termelés szerinti takarmányozás.

Vízellátás Fontos! Nedves takarmányok- vegetációs víz Tiszta ivóvíz Egy átlagos élőtömegű tehén napi vízigénye az elfogyasztott takarmányszárazanyag x 5-6 l víz vagy az élőtömeg 12-15 %-a =50-100 l víz/nap

Itatás technológiája Nagy tejtermelésű (40-50 l tej/nap) állatoknál különösen fontos a megfelelő ivóvízellátás. Az önitató lehet aktív (szelepes vagy szopókás) vagy passzív (szintszabályzós temperált) Nyáron 120 l víz/tehén is kellhet. Rendszerkapacitás meglegyen. Az itató - mindenkor elérhető legyen - ne szennyeződjön

Az adag vagy komplett keverék összeállításának szempontjait a táplálóanyag-igény mellett főként a várható szárazanyag felvétel befolyásolja. A laktáció eleji csökkent étvágy miatt bekövetkező negatív energia- és fehérjemérlegű állapot esetén jó emészthetőségű takarmányokból álló, koncentrált takarmányadag etetése szükséges, mert csak e módon fedezhető minél nagyobb mértékben a szükséglet.

A kívánatosnál kisebb takarmányfelvétel jelentkezik az ellés előtti és az ellés utáni időszakban. Az első esetben az ellés időpontjához közeledve az étvágy csökken, a takarmányfelvétel visszaesik, ugyanakkor a vehemépítés táplálóanyag-igénye exponenciálisan nő. Az utóbbiban a laktáció megindulásával az egyik napról a másikra hirtelen bekövetkező nagy tejtermelést a takarmányfelvétel növekedése lényegesen később követi: a csúcstermelést a tehenek az ellés utáni 4-8. hét között érik el, míg takarmányfelvételük maximuma az ellés utáni 10-14. hétben következik be.

Laktáció eleji energiahiány A laktáció eleji energiahiány mérséklése magas energia koncentrációjú takarmányadagok etetésével oldható meg. Az abrak arányának növelése az adagban azonban csak részben oldhatja meg az energia koncentráció növelését, mivel így csökken az adagban a rost aránya, az abrakkal bevitt nagy mennyiségű keményítő pedig acidózist és tejzsír depressziót válthat ki. Az energiadeficit mérséklésére nyújthat megoldást - a rosttartalom lényeges csökkentése nélkül - natúr vagy védett zsírforrásoknak a nagy termelésű tehenek takarmányadagjába juttatása, melyek növelik az adag energiakoncentrációját és energiaértékét. A takarmányadagok nyerszsírtartalmát hozzávetőlegesen 1,5-2 %-kal lehet növelni normál (olajosmag, pogácsák, egyéb zsírféleségek) zsiradékokkal, és ezen felül 2-2,5 %- kal bendőben inert (védett) zsírféleségekkel.

Takarmányadagok összeállításának szempontjai a csúcstermelés időszakában E laktációs fázis az elléstől a 8-10. hétig tart. A tehenek ekkor érik el csúcstermelésüket és a táplálóanyag-felvételük főként az ellés utáni néhány hétben - elmarad a táplálóanyag-szükségletüktől. A termelésükhöz elengedhetetlen, de a takarmányfelvétellel nem kielégíthető táplálóanyagok szükségletüket testtartalékaik lebontásával fedezik, ezért elmondható, hogy a tejelő tehenek takarmányozásának talán legfontosabb eleme a laktáció elején fellépő fehérje- és energiahiány mérséklése. Ennek fontos eszköze ebben a laktációs fázisban a takarmányadag bypass jellegének növelése oly módon, hogy az ne a bendő mikrobiális működésének rovására történjen. Fontos tudni, hogy a testtartalékok lebontása lényegesen több tej termeléséhez nyújt energiát, mint fehérjét és a fehérjetartalékok gyorsabban ürülnek ki a zsírtartalékokhoz képest, emiatt azok az adagok megfelelőek, melyek több tej termeléséhez szolgáltatnak fehérjét, mint energiát.

A laktáció elején szintén előnyös lehet pufferanyagok etetése. A nátriumbikarbonát önmagában, vagy magnéziumoxiddal együtt alkalmazva közömbösíti a bendőerjedéskor keletkező savak egy részét, így megakadályozhatja az acidózis kialakulását és ezúton növelheti a takarmányfelvételt. A javasolható NaHCO 3 mennyiség 100-200 g/nap.

Takarmányadagok összeállítása a laktáció közepén A tejtermelés valamelyest csökken, a takarmányfelvétel viszonylag magas szintű a laktáció közepén, így az energia- és fehérjeszükséglet biztosítása általában nem jelent problémát. Ez indokolttá teszi az abrak mennyiségének csökkentését, s a szálas- és tömegtakarmányok növelését a napi takarmányadagban.

Takarmányadag összeállítás a laktáció végén A tehenek takarmány- és táplálóanyag ellátása a laktáció végén könnyen kielégíthető. A tömegtakarmányokból és a rendszerint csak néhány kilogramm abrakot tartalmazó adagokból a tehenek többet képesek felvenni, mint a szükségletük, s ez lehetőséget biztosít arra, hogy a laktáció elején elvesztett tartalékaikat tovább pótolhassák. Kívánatos, hogy az állatok ebben az időszakban jó kondíciót érjenek el, s testtartalékaik pótlását be tudják fejezni az apasztás idejére. Kerülendő azonban, hogy a túlkondícionált tehenek nagyobb számban jelenjenek meg az állományban. Ezen állatok esetében nagyobb a veszélye az ellés körüli problémák kialakulásának, a következő laktációban kevesebb takarmányt vesznek fel és hajlamosabbak az anyagcsere betegségekre.

Szárazonálló tehenek takarmányozása - Az elapasztástól az ellés előtti 2-3. hétig: A teheneknek a tejtermelésük befejeztével szükségük van szervezetük, tőgyszöveteik regenerációjára hogy felkészülhessenek a következő tejtermelő ciklusra. Kedvező, ha az apasztás az ellést megelőző 60. nap környékén történik. Amennyiben 40 napnál rövidebb ez az időszak, úgy a tehén nem tudja kellő mértékben regenerálni tőgyét és a következő laktációban kevesebb tejet fog termelni. Mivel a tőgy aktív involuciója (kb. 30 nap) és szöveteinek újraépítése (12-20 nap) átlagos körülmények között mintegy 45-50 napig tart, így a szárazonállás idejének minimálisan el kell érni ezt az időtartamot. A 60 napnál hosszabb szárazonállás nem jelent előnyt az állatok számára, sőt megnőhet az elhízás veszélye.

A szárazonállók táplálóanyag igénye és takarmányfelvétele egyaránt alacsony. A szárazonállás első időszakában (az ellés előtti két hétig) táplálóanyag szükségletük kisebb táplálóértékű, de jó minőségű takarmányok, mint réti széna, fűszenázs étvágy szerinti (ad libitum) etetésével kielégíthető. E takarmányokból nem szabad a takarmányfelvételt korlátozni, fontos, hogy az állatok bendője telített legyen. Takarmányfelvételük ennek ellenére nem lesz nagy, mivel e takarmányok bendőemésztéséhez hosszú időre van szükség. Abban az esetben, ha nem biztosítjuk folyamatosan az étvágy szerinti takarmányfelvételt, úgy az az ellés után is kisebb lesz és hátrányként jelentkezik az állat számára.

- Az ellés előtti 2-3. héttől az ellésig: Az ellést megelőző két hétben ajánlatos a tehenekkel olyan takarmányokat is etetni, melyeket az ellés utáni időszakban is fogyasztani fognak. Ennek egyik lehetősége, hogy a nagy termelésű csoport komplett takarmánykeverékének a harmadát vagy negyedét kapják ebben az időszakban az állatok és étvágy szerint fogyaszthatnak mellé jó minőségű réti szénát. Amennyiben erre nincs lehetőség, a kukoricaszilázs adagja kissé növelhető a szálas rovására és 2-4 kg - a csúcstermelés időszakában is nyújtott - tejelőtáp vagy annak megfelelő abrakkeverék etetése ajánlatos, melyben a gabonadara mennyisége érje el a 2 kg-ot. Lehetőség szerint törekedni kell az adagban a szűk Ca/P arány, illetve a mérsékeltebb Ca szint beállítására.

Zsírféleségek szerepe a kérődzők takarmányozásában Lehel László A zsíroknak többféle szerepe van a takarmányozásban: - Részt vesznek a szervezet energiaszükségletének fedezésében. - Esszenciális zsírsavakat biztosítanak az állatoknak. A zsírok hasznosítható energiatartalma átlagosan kétszerese a többi táplálóanyagénak, amiből következően fontosak az állatok energiaellátásában. A nemesítő munka eredményeként a gazdasági állatok termelése napjainkra jelentősen megnőtt. Ez az állatok energiaszükségletének olyan mértékű emelkedésével járt együtt, hogy az igény egyes esetekben csak a takarmány zsírral történő kiegészítés útján fedezhető.

A zsírok a kérődzők takarmányozásában is fontos szerepet látnak el. A zsíroknak az anyagforgalomban betöltött funkciói közül a kérődzők esetében is az energiaforgalomban játszott szerepüket szükséges első helyen említeni. Ez a funkció a jövőben még fontosabbá válik, hiszen a tehenek laktációs termelésének az elmúlt másfél évtizedben bekövetkezett jelentős növekedése nagymértékben fokozta az állatok energiaszükségletét.

A tejtermelő tehenek termelése, takarmányfelvétele, élősúlya, energia- és fehérjemérlege egyaránt változik a laktáció során. Az első 8-10. hétre az a jellemző, hogy a tehenek szárazanyag fogyasztása nem növekszik olyan mértékben, amint azt a tejtermelés gyors növekedése szükségessé tenné. Amíg ugyanis a tejtermelés a laktációnak már az 5-6. hetében eléri a maximumot (az első laktációjukat teljesítő tehenek esetében a tejtermelés maximuma csak később, a laktáció 6-8. hetében várható), addig a tehenek szárazanyag-fogyasztása csak a laktáció 10-12. hetében éri el a maximumot. Az említett fázis eltolódás miatt a laktáció első heteiben a termelés mértékétől függően napi 15-30 MJ NEl energiahiány áll elő, melyet a tehén testszöveteinek lebontásával kompenzál.

A kutatási eredmények és a gyakorlati tapasztalatok szerint a testsúly csökkenés mérséklésének legfontosabb eszköze az etetett takarmányadag energiakoncentrációjának növelése. Ez azonban nem oldható meg egyedül a napi abrakadag emelésével, hiszen a nagy abrakadag egy határon túl rontja a takarmányadag strukturális hatékonyságát, emellett túlzott abraketetés esetén fennáll a bendőacidózis veszélye is.

Azonban az is közismert, hogy nagyobb mennyiségben etetve a normál zsírféleségek hátrányosan befolyásolják a bendőemésztést. A szerzők többsége egyetért abban, hogy a normál zsírok bizonyos koncentrációja káros a bendő mikroorganizmusai számára. E káros hatás a takarmányozás gyakorlati módszereinek javításával és az úgynevezett védett, vagy bypass zsírok alkalmazásával jórészt kivédhető.

A zsírkiegészítés történhet: - normál növényi zsíféleségek, pl.: olajok, olajosmagvak (szójabab, napraforgó, gyapotmag,) vagy ezek pogácsáinak felhasználásával - és védett zsírok segítségével. Ez esetben a zsiradékokat olyan eljárásnak teszik ki, melynek hatására a bendőben nem bonthatók, de a vékonybélben jól emészthetők. Védett zsírok etetésekor a bendőerjedés hátrányos befolyásolásának kockázata csökken és a zsírkiegészítés mértéke nőhet.

A zsírok kezelésére számos eljárást alkalmaznak (telítés, szappanosítás, kapszulázás) melyek célja, hogy a zsírok a bendő mikroorganizmusok számára hozzáférhetetlenné, védetté váljanak. 1) Fizikai módszerek: a zsírnak a bendőben le nem bomló burokkal történő bevonásával vagy más módon akadályozzák a zsír hozzáférhetőségét a bendőben. 2) Kémiai módszerek: olyan vegyületet hoznak létre, amely a bendőben közömbös (inert) módon viselkedik, azonban az emésztőrendszer későbbi szakaszában jól emésztődik, illetve hasznosul. (Pl. a zsírokat hidrogénezéssel telítik vagy Ca-sóvá, szappanná alakítják)

A szarvasmarha felnevelése Újszülött borjak ellátása Borjak takarmányozása: előnevelőben, kiscsoportos tartásban, utónevelőben Üszőnevelés: szakszerűsége meghatározza a tehénállomány utánpótlásának mértékét és minőségét.

Borjúnevelési eljárások: Borjúnevelés Szoptatásos (természetes) borjúnevelés Itatásos (mesterséges) borjúnevelés: A borjakat kevesebb tej felhasználásával, olcsóbban lehet felnevelni. Szakaszai: 1. Föcstejes időszak: születéstől 8-10 napos korig 2. Tejitatásos időszak: 50-90 napos korig 3. Utónevelés: tejtáplálás megszüntetésétől 6 hónapos korig

Húshasznú tehéntartás és a szarvasmarha hizlalás A húshasznú tehéntartás célja a hízóalapanyag előállítása árutej termelése nélkül. A gyepterület jó hasznosítója. Kb. 25 e húshasznú tehenet tartanak Magyarországon. Alapvető követelmény a szapora, könnyen termékenyülő, könnyen ellő, jól legelő és az időjárás viszontagságait jól tűrő tehénállomány, pl. hereford, magyar tarka. A tehén hozama a 180-250 kg-os borjú. Tartásmód: Kötetlen tartással: nyáron legelőn, stabil karámban, télen színszerű épületben

Nyitott kötetlen tartás és takarmánykiosztás limusin húsmarha telepen

Tenyésztés szervezés A húshasznú tehén egyetlen hozama a borjú, tehát a jó termékenység alapvetően fontos. Úgy kell szervezni, hogy az állomány minél nagyobb hányada termékenyüljön az előre meghatározott 4-6 héten belül. Tavaszi, nyári, téli elletés A választásra 2 lépcsőben kerül sor. A nagyüzemi ágazat 200-300 tehén. Célravezető, ha egy termelési egységet képez a húshasznú tehéntartás, a növendéknevelés, az állománypótlást szolgáló üszőnevelés a szükséges gyepterülettel.

Húshasznú tehén állományok gyakorlati takarmányozása A klasszikus húshasznú tehéntartás egyetlen produktuma a választott borjú. Ezért az egy tehénre jutó árbevétel alacsony, ennek következményeként a húshasznú tehéntartás csak akkor lehet gazdaságos, ha nagyon olcsó tartási és takarmányozási megoldásokat választunk. A húshasznú marhatartás másik alapvető feltétele, hogy minél jobb borjúszaporulatot érjünk el. Bár gyakorlati körülmények között nehezen megvalósítható, a cél évente egy tehéntől egy választott borjú! A tehenek és a borjak szempontjából egyaránt ideális a legelőn tartás. A húsmarhatartás alapja a gyep.

Szezonális elletés egy ciklusban Ebben az esetben arra törekszünk, hogy a tehénállomány, az év egy meghatározott időszakában, néhány hónap alatt leelljen. A borjak felnevelése, a tehenek takarmányozása szempontjából a legkedvezőbb a tél végi tavaszi elletés. A fedeztetési időszak ebben az esetben május-június hónapokra esik. A húshasznú fajták tejtermelése alacsony általában csak 5-12 kg naponta. Kora tavaszi ellés után, a tehenek, a laktációjuk nagy részében, a legelőn tartózkodnak. A legelőfű fedezi a tehenek táplálóanyagszükségletét és a legelő kiváló tartási feltételeket jelent mind a tehenek, mind a borjak számára. A borjakat a legeltetési idény végén választják, a gyengébb takarmányadottságú téli hónapokban a tehenek vemhesek, amikor is táplálóanyag-igényük jóval szerényebb, mint a szoptatási időszakban.

Szezonális elletés két ciklusban A tehenek ellése két időszakra, a kora tavaszi hónapokra és az őszi októbernovember időszakra esik. Hátránya, hogy az ősszel született borjak részére nehezebb kedvező feltételeket teremteni, a tehenek a téli hónapokban termelnek jelentős mennyiségű tejet, ezért takarmányozásuk is jóval költségesebb.

Takarmányozás kora tavaszi elletés esetén A tejtermelés időszaka A laktáció első hónapjában általában tartósított takarmányokat kell etetni, erre kiválóan alkalmas a fűszilázs, a réti széna vagy a kukoricaszilázs, kiegészítő takarmányként adhatunk borsószárat vagy tavaszi árpa, illetve zabszalmát, etethetünk nedves répaszeletet is, ha rendelkezésre áll. Abrak kiegészítésre csak akkor van szükség, ha a tehenek kondíciója gyenge. A legeltetést minél előbb célszerű megkezdeni, a kora tavaszi, zsenge legelőfű mellé adjunk szénát, szalmát, hogy a hasmenést elkerüljük. A nyári időszakban, ha a legelőfű mennyisége elegendő nincs szükség póttakarmányozásra. Aszályos időszakokban a takarmányhiányt áthidalhatjuk tarlólegeltetéssel, vetett kukorica vagy szudánifű legeltetésével, vagy réti széna, fűszilázs etetésével. Az őszi csapadék hatására a legelő általában újra bőven terem, szalma vagy széna kiegészítésre ismét szükség van. A kora tavaszi rövid időszakot leszámítva, a legelő tartja el a tehenet. A borjaknak célszerű külön borjúóvodában abrakot adni, hogy növekedésüket meggyorsítsuk. Erre a célra a kukoricadara vagy egyéb gabonák darájának keveréke (búza, árpa, zab) tökéletesen megfelel.

A választás utáni időszak A tehenek táplálóanyag-szükséglete a borjak választása után a legkisebb, majd fokozatosan nő a vemhesség utolsó időszakában, ellésig. A tehenek takarmányozására ebben az időszakban kiválóan alkalmas a kukoricatarló, ami a tél végéig legeltethető, kivéve, ha nagy a hótakaró. A tehenek a kukoricaszár legértékesebb részeit fogyasztják el levél, csuhélevél, a szár felső része és összegyűjtik a leesett csöveket is. Kondíciójuk a kukoricatarlón általában javul. Amennyiben kukoricatarló nem áll rendelkezésre, úgy fő takarmányként etessünk betakarított füvet, amit kiegészíthetünk szalmafélékkel borsószalma, gabonaszalmák, kukoricaszár.

Takarmánykészlet, illetve tartósított takarmányok A gyepek termése a tavaszi időszakban több mint amit a tehenek lelegelnek, a felesleget takarítsuk be szilázsként fonnyasztás után vagy szénaként. Vessünk kukoricát aszályos időszakban legeltethető, silózható, illetve szemesként betakarítható, utóbbi esetben a szár legeltethető. A gyep és a kukoricatermesztés a húshasznú tehéntartás szempontjából nagyon jó kombináció. Vethetünk szudáni cirokfüvet aszályban legelő ha nem kell, szénát készíthetünk belőle. Szalmára, almozási és takarmányozási célra is szükségünk van! Ezen túlmenően felhasználható minden olcsó melléktermék: répalevél (korlátozottan!), borsószalma, borsószár-szilázs, répaszelet, ocsúk stb.

A borjúszaporulat növelésének lehetőségei A fedeztetési időszakban törekedjünk arra, hogy a tehenek javuló kondícióban legyenek, ennek érdekében fedeztetést megelőzően még 1 2 kg abrak etetése is megengedhető.

Szarvasmarha-hízlalás A marhahústermelés befejező szakasza. A hízóalapanyagot a tervezett értékesítési tömegre és minőségre felhizlaljuk, feljavítjuk. Fő formái: - vágóborjú előállítás - hízott növendékbika, üsző vagy tinó előállítása - felnőtt marha feljavítása.

Növendékmarha-hizlalás: 4 hónapos korban kezdődik, 14-16 hónapos korig koncentráltabb takarmánnyal rövidül a hizlalási idő Intenzív marhahizlalás: Magas abrakkeverék ár miatt Mo.-on nem terjedt el. Előfeltétele a nagyobb napi táplálóanyag-felvétel. Félintenzív hizlalás: Ez az általános Nyáron zöldtakarmány, télen tartósított takarmány + széna + abrak Extenzív hizlalás: abrakot csak a hizlalás utolsó 10-12 hetében adnak. Nálunk ez sem terjedt el.

A marhahizlalásban általánosan elterjedt: Nyitott, kötetlen Kiscsoportos Mélyalmos tartásmód A termelést alacsony épület- és bérköltség, jó gépesíthetőség jellemzi Az elletés szezonális = szezonális a vágóállatkibocsátás és árbevétel.

Hasított féltestek

Rostélyos szeletek

A vágóértéket meghatározó tulajdonságok kívánatos szintjei hízóbikákon Tulajdonságok Tejelő x hereford x végtermék eá. fajták Húsfajták és keresztezettjeik Vágáskori nettó tömeg, kg 500-560 550-620 Hasított felek tömege, kg 300-350 335-380 Színhús % 65-70 69-75 Csont % 15-17 14-18 Faggyú % 8-12 3-10 Hús-csont arány 4-4,5 4,5-5,5 Hús-faggyú arány 4-7 7-12 Nettó testtömeg-termelés, g/n 1100-1250 1250-1350 Csontoshús-termelés, g/n 700-750 750-850 Színhústermelés, g/n 520-540 550-680 Rostélyos keresztmetszet, cm 2 75-90 85-110

KÖSZÖNÖM A FIGYELMET