Polónyi István A felnőttképzés finanszírozása 9. Magyar Nemzeti és Nemzetközi Lifelong Learning Konferencia 9th Hungarian National and International Lifelong Learning Conference Szegedi Tudományegyetem 2013. április 18-19.
FELNŐTTKÉPZÉS CÉLJAI
A felnőttképzés jelentősége és céljai Theodore Schultz szerint az emberi tőkét növelő öt fő tényező a formális, szervezett, elemi, közép-és felsőfokúoktatás valamint az egészségügyi létesítmények és szolgáltatások továbbá a változó munkalehetőségekhez való alkalmazkodás érdekében megvalósuló vándorlása és a munka közbeni képzés mellet a felnőttképzési programok. (Schultz, 1983.) Schultz szerint az emberi tőke mind közvetlen mind közvetett (külső) hatásaival hozzájárul a gazdasági fejlődéshez. A társadalom, gazdaság, tudomány, technológia fejlődésének következtében a termelő ember ismeretei elavulnak, s így egyre nagyobb súllyal jelentkezik a folyamatos továbbképzés szükségessége. Az egész életen át tartó oktatás azonban ennél többet jelent. "Az egész életen át tartó oktatás ahhoz nyújt eszközöket mindnyájunk számára, hogy megtaláljuk a munka és a tanulás egyensúlyát, hogy aktív polgárok lehessünk Oktatás -rejtett kincs. (1997)
A felnőttképzés jelentősége és céljai Az OECD megközelítése szerint az élethosszig tartó tanulás három alapvető célja a személyiségfejlődés, a szociális összetartásés a gazdasági növekedés(1996: Lifelong learning for All ) Az EU megfogalmazása szerint az élethosszig tartó tanulás egy lényeges politika az állampolgári minőség, a társadalmi kohézió és a foglalkoztatás fejlesztéséért. (Lisszaboni stratégia 2000) A Tanács állásfoglalása a felnőttkori tanulásra vonatkozó megújított európai cselekvési programról (2011/C 372/01) című dokumentum megállapítása szerint: a gazdasági válság mind rövid, mind hosszú távú következményeinek a kezelése céljából szükség van arra, hogy a felnőttek rendszeresen növeljék személyes és szakmai készségeiket, kompetenciáikat. A munkaerőpiac jelenlegi instabilitására és a társadalmi kirekesztettség csökkentésének szükségességére tekintettel ez különösen érvényes az alacsony képzettségű munkaerőre. Azonban minden felnőttnek köztük a magasan képzetteknek is jelentős előnye származhat az egész életen át tartó tanulásból.
RÉSZVÉTELI JELLEMZŐK
A felnőttképzési részvétel jellemzői itthon és a fejlett világban
Az iskolarendszerű felnőttképzés résztvevői Magyarországon 1950-2011
Az iskolarendszeren kívüli felnőttképzés résztvevői Magyarországon 1995-2012
Mitől függ a részvétel? A részvételi arányok korrelációt (+0,5835) mutatnak az egy főre jutógdp-vel, tehát az iskolarendszeren kívüli képzés részvételében való lemaradásunk összefügghet gazdasági helyzetünkkel. Ennek ellenére meglehetősen ijesztő, hogy a felnőtt népesség több mint 90%-a semmilyen képzésen nem vesz részt. További tényezők, amelyek befolyásolják a részvételi arányokat az állami szerepvállalás, beleértve a vállalatok képzési politikáját ösztönző/kényszerítő adópolitikát, az ösztönző finanszírozási módszerek, és persze az egyének motivációi.
A FINANSZÍROZÁS FORMÁI MÓDSZEREI
A felnőttképzés finanszírozási módszerei
Milyen finanszírozás legyen? A korábban már idézett A Tanács állásfoglalása a felnőttkori tanulásra vonatkozó megújított európai cselekvési programról (2011/C 372/01) című dokumentum Európai cselekvési program a felnőttkori tanulásra című melléklete a finanszírozásról is ír. Eszerint a tagállamok felkérést kapnak arra, hogy mindenekelőtt.hozzanak létre olyan életképes és átlátható rendszert a felnőttkori tanulás finanszírozására, amelynek alapja: a felelősség megosztása, a felnőttkori tanulás iránti magas fokúállami kötelezettségvállalás, a fizetni nem tudók támogatása, a pénzforrásokkiegyensúlyozott, az egész életen át tartótanulás folyamatát végigkísérőelosztása, valamennyi érdekelt fél méltányos pénzügyi hozzájárulása, továbbá a hatékonyabb és eredményesebb finanszírozás innovatív eszközeinek feltárása.
MENNYIT KÖLTÜNK FELNŐTTKÉPZÉSRE?
A felnőttképzés finanszírozásának terjedelme az egyes teherviselők szerepe a.) Az állam Az állam közvetett, tehát az intézményeknek nyújtott támogatás formájában támogatja az iskolarendszerű felnőttképzést Az iskolarendszerű felnőttképzés állami támogatása évi 22-23 milliárd Ft (2009-ben 22,1 milliárd, 2010-ben 22,5 milliárd, 2011-ben 23,6 milliárd forintra becsülhető). Az állam az iskolarendszeren kívüli képzést is támogatja. az állam(háztartás)i forrásból származó felnőttképzési támogatás 2009- ben közel 17 milliárd forint volt (ÁSZ jelentés) Ennek két legmeghatározóbb összetevője a vállalkozásoktól (munkáltatóként) a szakképzési hozzájárulási kötelezettség terhére kifizetett képzéstámogatás (51%), valamint a Munkaerőpiac Alapból kifizetett képzéstámogatás (37%) Államilag kondicionált hiteleknek (Diákhitel 1. és 2.) alig van jelentősége a felnőttképzésben 2012-től a hitelhez jutás életkori határát leszállítják a 35. életévre (a korábbi 40-ről)
A felnőttképzés finanszírozásának terjedelme az egyes teherviselők szerepe b.) A vállalatok és szervezetek A vállalatok és foglalkoztató szervezetek a 2009-es iskolarendszeren kívüli képzések támogatásából 17%-ot viselnek, ami meglehetősen szerény ráfordítási arány. Ugyanakkor csalóka ez az alacsony arány, - ugyanis mint fentebb említettük az állami ráfordítás felét a szakképzési hozzájárulás teszi ki. Ráadásul az állami kiadások további 7%-a a költségvetési szervek által munkáltatóként fizetett képzéstámogatás, amit lényegében ide is lehetne sorolni. c.) A résztvevők A képzésben résztvevők 2009-ben az iskolarendszeren kívüli képzés ráfordításainak több mint negyedét finanszírozták, (10,6 md Ft) Hozzá kell tenni, hogy az iskolarendszerű képzésben, a felsőoktatási részképzésben részt vevő államilag nem finanszírozott hallgatók ugyanebben az évben mintegy 20 milliárd forint költségtérítést fizettek. d.) Egyéb források Az iskolarendszeren kívüli felnőttképzés forrásai között (2009-ben) jelentős, közel 11%-ot tettek ki az Uniós és egyéb nemzetközi források és hazai társfinanszírozásuk.
Az alacsony vállalati teherviselés (ellentmondásai ellenére is) nemzetközi összehasonlításban is szembetűnő. A munkaadók ilyen irányú kiadásai egyértelműen a legalacsonyabbak, az OECD országok között.
Összességében a felnőttképzés két legnagyobb teherviselője (2009-ban) az állam és a tanuló egyén. Ugyanakkor a vállalatok meglehetősen szerény terheket viselnek alkalmazottaik képzésében. Az összes számba vett felnőttképzési kiadás 2009-ben a GDP mindössze 0,3%-át tette ki.
KONKLÚZIÓK
Konklúziók A 20. század második felétől a felnőttképzés átalakult. A korábbi hiánypótló szerep helyébe egyre inkább a folytató, az át-és továbbképzőszerep lép. Egyben a felnőttképzésfogalma is átalakul, s helyébe az életen át tartótanulásfogalma lép. Mindezek átalakítják a felnőttképzési aréna szereplőinek motivációit is. A felnőttképzés részvételi arányai viszonylag szoros összefüggést mutatnak a gazdasági fejlettséggel: A hazai viszonylag alacsony részvételi arányok ezzel is összefüggnek, a hazai felnőttképzés viszonylag alacsony szintje az ország gazdasági fejlettségével nagyjából összhangban van. Másoldalról éppen a recesszió idején kellenének nagyobb ráfordítások a felnőttképzésben,(elsősorban az állam részéről)
Konklúziók -folyt Az egyének felnőttképzési részvétellel kapcsolatos motivációit jól magyarázza az emberi tőke elmélet. A felnőttképzés különböző formáiban való részvétel egyéni belsőmegtérülési rátái igen magasak. a felnőttképzés motivációs rendszerében meghatározó szerepet játszik a státuszkonfliktus elmélet, amely szerint a felnőttoktatás fő feladata, hogy muníciót adjon az álláskereséshez, a karrierépítéshez. Így felnőttképzésben meghatározóan a magasabb iskolázottságúak vesznek részt, azzal a céllal, hogy második, kiegészítő stb. végzettséget, diplomát szerezzenek, bizonyítva alkalmasságukat ezért fontos az olyan felnőttképzési politika, amely az alacsony iskolázottságúak részvételét ösztönzi
Konklúziófolyt A munkaadók motivációjáról a standard közgazdasági elmélet úgy véli, hogy a racionális munkaadók költségvállalási hajlandósága korlátozott, csak a speciális (azaz a csak náluk hasznosítható ismereteket adó) képzések esetében hajlandók de akkor is csak részben vállalni a képzés költségeit A menedzsment irodalom megközelítése más, eszerint a képzés, továbbképzés, fejlesztés meghatározó része az emberi erőforrás menedzsmentnek. A képzés a vállalatok főleg a nagyvállalatok humán politikájában a piaci alkalmazkodás egyik alapvetőeleme, de egyben az alkalmazottak motivációjának eszköze is. hozzá kell tenni, hogy a munkaadók képzéssel kapcsolatos kiadásai nem kizárólag saját döntésükön múlnak. Ugyanis sok országban a munkaadókat törvény kötelezi meghatározott alkalmazotti képzés viselésére (pl. Franciaország), vagy képzéssel kapcsolatos adók fizetésére, illetve annak visszaigényelhetőségére (pl. Magyarország).
Konklúziófolyt A felnőttképzési aréna meghatározószereplője az állam. Az állam oktatási szerepvállalására a standard közgazdasági magyarázat legfontosabb érveként azt szokták felhozni, hogy az oktatás részint közvetlen, részint közvetett társadalmi hasznokkal jár. Más oldalról a gazdaságpolitikai megközelítések a munkaerőnek a gazdaság szerkezeti változásaihoz történő gyorsabb alkalmazkodását emelik ki. Az államnak mindenképpen feladata a jogszabályi feltételeket megteremteni, amelyek biztosítják a hozzáférés lehetőségétminden felnőtt számára, és ösztönzőfinanszírozási erőteret létrehozni. Ez nem jelent feltétlenül kiemelkedőállami pénzügyi támogatást, de mindenképpen jelent ösztönzést, garanciákat és szabályozottságot a felnőttképzések területén a tanulni akaró felnőttek számára. Bizonyos társadalmi rétegek, célcsoportok esetében finanszírozási és erőteljesebb koordinációs szerepet is el kell látnia a felnőttképzés területén. A munkanélküliek, a szociális hátrányos helyzetű csoportok esetében az állam esélyteremtő szerepe nélkülözhetetlenné teszi a képzések támogatását és bizonyos irányítását.
Összegzésül A hazai felnőttképzés: a fejlett országokhoz hasonlítva viszonylag alacsony fejlettségi szintet mutat. a vállalatok részéről alacsony teherviselési hajlandóság jellemzi, nélkülözhetetlen lenne olyan finanszírozási formák és ösztönző adórendszer kimunkálása, amely a vállalatok tehervállalókészségét növelné. mozgatórugója jelenleg meghatározóan az egyéni érdekeltség, ami azzal a következménnyel jár, hogy a felnőttképzésnek alapvetően azok az alrendszerei fejlődnek, ahol a potenciális résztvevők egyrészt magas várható egyéni megtérülési rátában reménykedhetnek, másrészt pedig jelenlegi keresetük elegendő forrást biztosít a megélhetésük mellett a képzési költségek fedezetére. tehát alapvetően a magas iskolázottságúés keresetűrétegeka meghatározórésztvevői. A felnőttképzés kiterjedéséhez szükséges, hogy mind a munkáltatók, mind az állam felismerjék érdekeltségüket s olyan támogatási és képzés-, befektetés-ösztönzési rendszereket (pl egyéni tanulási számlák, tandíjhitelrendszerek, utalványrendszerek stb.) építsenek ki, amelyek elősegítik a többi réteg bekapcsolódását a felnőttképzésébe. Ehhez világos állami felnőttképzési oktatáspolitika szükséges, amely egyértelműen azonosítja az egyes célcsoportokat, s azok képzésbe vonási céljait, s ezen célcsoportokhoz megfelelő ösztönzési és támogatási rendszereket rendel.
KÖSZÖNÖM A FIGYELMET