A KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK BANKI FINANSZÍROZÁSÁNAK FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON

A KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK BANKI FINANSZÍROZÁSÁNAK FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON Kovács Kitti V. évfolyam, közgazdász-gazdálkodási szak Kaposvári Egyetem Gazdaságtudományi Kar, Kaposvár Pénzügy- és Közgazdaságtan Tanszék Konzulensek: Dr. Geszti Szilárd egyetemi adjunktus Gál Veronika Alexandra PhD hallgató

ÖSSZEFOGLALÓ Dolgozatomban a kis- és középvállalkozások (továbbiakban kkv-k) banki finanszírozásának fejlődését fogom bemutatni. Arra keresem a választ, hogy mi az oka annak, hogy egyre fontosabb ügyfélkörré váltak a bankok számára; melyek voltak azok a tényezők, amelyek a legnagyobb hatást gyakorolták a finanszírozásuk fejlődésére, és mindezek következtében az elmúlt években hogyan alakult banki finanszírozásuk Magyarországon. Először bemutatom a kis- és középvállalkozások törvény szerinti meghatározását. Majd bemutatom azokat a legfontosabb sajátosságokat, amik a kkv szektort jellemzik, és amelyek ismerete feltétlenül szükséges, ahhoz, hogy egy általános képet kapjunk ezen szektor működéséről. Ezt követően szeretném bemutatni, hogy hazánkban mekkora a kkv-k gazdasági jelentősége a vállalkozásokon belül, milyen a foglalkoztatáshoz és a bruttó hozzáadott értékhez való hozzájárulásuk. Majd ezután, térnék rá dolgozatom fő témájára és bemutatom, hogy milyen finanszírozási források ismertek a kis- és középvállalkozások számára, és hogyan fejlődött a banki finanszírozásuk. Hogyan hatott rájuk a viselkedési kódex és a Bázel II. tőkeegyezmény, amelyek alapvető változásokat hoztak a kkv szektor banki finanszírozásával kapcsolatban. Végezetül pedig a kis- és középvállalkozások banki hitelezésének hazai helyzetét, annak elmúlt évekbeli alakulását mutatom be a PSZÁF és a KSH adatai alapján készített diagramok segítségével. BEVEZETÉS Dolgozatom témájaként, azért a kis- és középvállalkozások banki finanszírozásának fejlődését választottam, mert hazánkban, az Európai Unió más tagállamaihoz hasonlóan egyre fontosabb szerepet játszanak a gazdasági életben. Ez abban is megnyilvánul, hogy a hazai és az Európai Unió közös gazdaságpolitikája is egyre nagyon figyelmet fordít a gazdaság ezen szereplőire. A téma aktualitását, fontosságát azzal az idézettel lehetne legjobban megfogalmazni, amelyet Erkki Liikanen biztos a Kisvállalkozások Európai Chartája című kiadvány előszójában fogalmazott meg: A kisvállalkozások gazdaságunk alapját jelentik. A kisvállalkozások teszik ki vállalkozásaink 99%-át és alkotják a munkahelyteremtés, az innováció és a vagyonképzés egyik kulcsfontosságú forrását. ANYAG ÉS MÓDSZER Elsőként a témához kapcsolódó szakirodalmat tanulmányoztam át. Ez alapján meghatároztam, hogy milyen adatok és táblázatok segítségével kívánom bemutatni a kis- és középvállalkozások finanszírozásának fejlődését. Vizsgálataimat szekunder adatokra alapozom, melyek több forrásból származnak. A szekunder adatgyűjtéshez a MNB, KSH, PSZÁF interneten elérhető adatbázisait és tanulmányait használtam. A már rendelkezésre álló adatokat alapján egy olyan adatbázist készítettem, ami már lehetővé tette számomra, hogy olyan diagrammokat, táblázatokat készítsek, amelyek már elegendő, és megfelelő információt nyújtanak a téma elemzéséhez. Az elemzésben az adatok ábrázolásán túl megoszlási viszonyszámokat, valamint bázisviszonyszámokat is alkalmaztam. 1

EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK 1. Fogalmi meghatározás A kis-és középvállalkozások finanszírozásának vizsgálata előtt fontos tisztázni azokat a fogalmakat, amelyek egyértelműen definiálják, hogy mely vállalkozások tartoznak a kis- és középvállalkozások körébe. Magyarországon a fogalmi meghatározást, besorolást a 2004. évi XXXIV. törvény a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szabályozza, amely eleget tesz a 2003/361/EK bizottsági ajánlásnak. Fontos megjegyezni, hogy a legfőbb kritérium, amely alapján hazánkban a vállalatokat besorolják az a foglalkoztatottak létszáma. A törvényi szabályozás 2005. január 1-jétől van érvényben. (BÉZA et al., 2007) 1. táblázat A kis-és középvállalkozások törvény szerinti meghatározása Kis és középvállalkozás - az a vállalkozás, amelynek összes foglalkoztatotti létszáma 250 főnél kevesebb, - éves nettó árbevétele legfeljebb 50 millió eurónak megfelelő forintösszeg, vagy mérlegfőösszege legfejtebb 43 millió eurónak megfelelő forintösszeg Mikrovállalkozás Kisvállalkozás Középvállalkozás - összes foglalkoztatotti - összes foglalkoztatotti - összes foglalkoztatotti létszáma 250 létszáma 10 főnél kevesebb - éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfejtebb létszáma 50 főnél kevesebb - éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfejtebb főnél kevesebb, - éves nettó árbevétele legfejtebb 50 millió eurónak megfelelő forintösszeg, 2 millió eurónak megfelelő 10 millió eurónak megfelelő vagy mérlegfőösszege legfejtebb 43 forintösszeg forintösszeg millió eurónak megfelelő forintösszeg Fontos kritériuma a törvénynek, hogy nem minősül kis- és középvállalkozásnak az a vállalkozás, amelyben az állam vagy az önkormányzat közvetlen vagy közvetett tulajdoni részesedése tőke vagy szavazati jog alapján külön-külön vagy együttesen meghaladja a 25%-ot. Forrás: saját szerkesztés a 2004. évi XXXIV. törvény alapján 2. Kisvállalatok működési és irányítási sajátosságai A kisvállalkozások vizsgálatakor sajátos, de ugyanakkor általános működési, irányítási jellemzők fogalmazhatók meg. A kisvállalatokat a szervezeti egyszerűség, a döntési mechanizmusok gyorsasága jellemzi. A kisvállalatok többségét egy személy, vagy egy kis csoport irányítja, birtokolja, ők gondoskodnak a vállalkozás működéséhez szükséges tőke előteremtéséről. (CSUBÁK, 2003) A több tulajdonos léte elősegítheti, hogy megfelelő szakértelem, tapasztalat és kapcsolatok álljanak a vállalkozás rendelkezésére. A tulajdonos személye gyakran azonos a vezető személyével, így a vezető és a tulajdonos közötti érdekellentét nem jellemző. Azon jellemzőből, hogy a tulajdonos és a vezető személye egybeesik, következik az a tény is, hogy a tulajdonos maga az aki, elvégez minden feladatot a vállalkozással kapcsolatban. Abban az esetben, ha a vezető, mint kulcsszemély valamilyen oknál fogva például: baleset, betegség nem tud részt venni a vállalkozás irányításában, még ha ez az idő nagyon rövid, akkor is a vállalkozás teljesítménye komoly mértékben visszaeshet. (BÉZA et al., 2007) A kisvállalatok további fontos jellemzője, az alacsony tőkeellátottság, minimális tőkével alapítják őket, így a kezdeti finanszírozási probléma nagyon sok cég esetében a többi életciklusban is fennmarad. Ezt mérsékelhetik a vállalatok oly módon, ha nem tőkeintenzív tevékenyégi kört választanak. Azonban ez könnyebbé teszi az újabb versenytársak megjelenését a piacon, ami gyenge alkupozíciót eredményez. A vállalkozások számára a védekezési mód ekkor az lehet, ha szaktudásukra, helyismeretükre, szolgáltatásaik egyediségére próbálnak támaszkodni, és így védekezni a piacra lépőkkel szemben. Gyenge alkupozíció jellemzi kapcsolatukat a vevőkkel és a szállítókkal szemben is. A vevőket erősíti, 2

hogy a kkv-k által kínált termékek és szolgáltatások nagyon hasonlóak, így könnyen helyettesíthetőek. A vállalkozások szállítókkal szembeni gyenge alkupozíciójának az oka, hogy kevés terméket és szolgáltatást rendelnek, így nem számítnak kiemelt ügyfeleknek. Helyzetük a hitelintézetekkel, pénzügyi intézményekkel szemben is hasonló, kénytelenek elfogadni a pénzügyi intézmények által kínált szerződési feltételeket, egyedi konstrukciókra nincs lehetőség. (BÉZA et al., 2007) 3. Kis-és középvállalkozások Magyarországon A kis-és középvállalkozások gazdasági jelentősége világszerte kiemelkedő. Magyarországon az Európai Unió más országaihoz hasonlóan ezen vállalkozások központi szerepet játszanak. (EURÓPAI BIZOTTSÁG, 2006) A Központ Statisztikai Hivatal 2005 előtt adatait a vállalati regiszter alapján közölte, amelyről 2005-ben áttért egy új egységes európai módszertanra, amely vállalatdemográfiai adatokat közöl. (ROMÁN, 2006) Hazánkban a KSH adatai szerint 2007-ben több mint 1,2 millió db regisztrált vállalkozás volt, ez mintegy 50 000-el több a 2006-os évhez képest. Az 1. ábrán megfigyelhető, hogy a regisztrált vállalkozások száma 2000-től 2005-ig egyenletesen növekedett. 2006-ban egyfajta csökkenés volt megfigyelhető, de 2007-es évre újra növekvő tendenciát mutatott. A regisztrált vállalkozásokat a KSH három kategóriába sorolja: működő vállalkozás, valódi új vállalkozás ás valódi megszűnt vállalkozás. (BÉZA et al., 2007.) db Regisztrált vállalkozás 1 400 000 1 200 000 1 000 000 800 000 600 000 400 000 200 000 0 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 Forrás: saját szerkesztés a KSH adatai alapján 1. ábra: Vállalkozások Magyarországon 2000-2007 között Működő vállalkozás Valódi új vállalkozás, 2000=100% 140 % 120 % 100 % 80 % 60 % 40 % 20 % A működő vállalkozásokra is hasonló tendencia mondható el, mint a regisztrált vállalkozásokról, a 2000-2004 közötti időszakban nőtt a számuk, majd 2005-ben és 2006-ban egyfajta csökkenés figyelhető meg. A működő vállalkozásokról, 2007 év adatainak hiányában mivel a KSH idősoraiban ilyen bontásban még nem találhatók meg az adatok azt lehet megállapítani, hogy 2005-ről 2006-ra mintegy 9, 61 ezerrel csökkent, viszont a vizsgálati szempontból fontos 2000 évhez képest 73 ezerrel nőtt. (KSH, 2008) Érdemes megfigyelni a valódi új vállalkozok számának alakulását is. Egy vállalkozást akkor tekint a KSH valódi új vállalkozásnak, ha abban az évben a működő vállalkozások halmazához tartozik és a megelőző két évben nem számított működőnek. A jogelőddel rendelkező szervezetek nem számítanak valódi alakulásnak. (KSH, 2008) A valódi új vállalkozás kritérium alapján a KSH adatait vizsgálva 2000-ben több mint 86 ezer db vállalkozást sorolunk ebbe a kategóriába. Ez 2001-re 2 ezerrel csökkent, majd ezután a 2002-es év végére egyfajta dinamikus növekedés indult meg, és a vizsgált időszakban, a valódi új vállalkozások számának maximumát a 2002-dik évben érte el, közel 104 ezer 0 % 3

darabbal. Ennek oka az lehetett, hogy ebben az évben az egyéni vállalkozásoknak újra kellett regisztrálniuk magukat. (KSH, 2008) A harmadik kategória a vállalkozások vizsgálatánál a valódi megszűnt vállalkozások csoportja, amiről adatok csak a 2000-2002 között állnak rendelkezésre ezért ennek az elemzésétől eltekintek. 0-9 fő foglalkoztatott 10-49 fő foglalkoztatott 50-249 fő folalkoztatott 250 fő feletti foglalkoztatott 0,718% 0,132% 4,209% 94,941% Forrás: saját szerkesztés a KSH adatai alapján 2. ábra: A működő vállalkozások létszám-kategóriák szerinti megoszlása Mint a regisztrált vállalkozások, mind pedig a működő vállalkozások létszám kategóriák szerinti vizsgálatakor megállapítható, amit a 2. ábra is jól mutat, hogy a vállalkozások 95%-a 2007-ben mikrovállalkozás volt, és ha ehhez hozzávesszük a kisvállalkozásokat is akkor eléri a 99%-ot.(GKM, 2008) A 2. táblázatból kiolvasható, hogy a regisztrált vállalkozásokon belül, 2006-ban és 2007- ben is az egyéni vállalkozások voltak többségben. 2007-ben a társas vállalkozások összes vállalkozáson belüli aránya 43%, még az egyéni vállalkozásoké 57% volt. Regisztrált gazdasági szervezetek száma gazdálkodási forma szerint Regisztrált gazdasági szervezetek száma gazdálkodási forma szerint 2006 2007 egyéni vállalkozás társas vállalkozás egyéni vállalkozás társas vállalkozás 670 20 = 56, 6% 513 750 = 43, 39% 702 595 = 56, 95% Összes regisztrált vállalkozás 1 183 953=100% 1 233 704=100% Forrás: saját szerkesztés a KSH adatai alapján 531 109 = 43% 2. táblázat A társas vállalkozásokon fontos megemlíteni, hogy az elmúlt években a korlátolt felelősségű társaságok száma egyfajta növekedést mutatott, amely azzal függ össze, hogy időközben változtatásra került a gazdasági szervezetekről szóló törvény, és azzal hogy csökkentették az alapításához szükséges tőkét, egyre népszerűbb lett, és a betéti társaságoknál is jóval több regisztrált kft. szerepel a nyilvántartásban. A betéti társaságok szerepe is jelentős annak ellenére, hogy összességében számuk az elmúlt években csökkent. (KSH, 2007) A kkv-knak hazánkban nem csak a száma jelentős, hanem a gazdaságban betöltött szerepük is, ők adják a vállalkozások nettó árbevételének és a beruházásoknak a felét. Az alkalmazottak csaknem 60%-át a mikro- és kisvállalkozások foglalkoztatják, és ha hozzáadjuk a középvállalkozások arányát, akkor a kis-és középvállalkozások foglalkoztatásból való 4

részesedése több mint 75%. A szektor bruttó hozzáadott értékből való részesedése is jelentős, bár 2002-2006 között nem változott jelentősen. A mikro- és kisvállalkozások részesedése a teljes GDP-ből 35%, még a középvállalkozásokat is beleszámítva több mint 50% körül alakult. (GKM, 2008) 4. A kis- és középvállalkozások finanszírozási lehetőségei Világszerte és hazánkban is a kis és középvállalkozások egyre fontosabb szerepet töltenek be a gazdasági életben, ezért pénzügyi forrásokhoz való jutásuk is kiemelkedő fontosságú. Több tanulmány készült hazánkban és az Európai Unió többi tagállamában is, ami a kis-és középvállalkozások helyzetével foglakozott, és amelyek arra a megállapításra jutottak, hogy ezen vállalatok teljesítménye és növekedési lehetőségei általában a finanszírozási problémáiktól függ. Ez jelentette mind az idegen tőkéhez való jutás nehézségét, mint pedig a nem megfelelő saját tőke nagyságát. A szektor finanszírozásában, az utóbbi időben azonban pozitív változások következtek be, de ennek ellenére még mindig hátrányban vannak a nagyvállalatokhoz képest. (NÉMETHNÉ, 2008) A vállalkozások finanszírozásában a döntő szerep a saját forrásoké. Ugyanakkor modern piacgazdaságban a külső források igénybevétele is általános. A vállalkozás szempontjából a kérdés általában úgy merül fel, hogy egy adott helyzetben milyen a saját és a külső források optimális szerkezete. (KÁLLAY et al., 2003) A vállalkozások finanszírozását több alapesetre lehet bontani, amelyet a 3. táblázatban foglaltam össze. Vállalatfinanszírozási alapesetek Vállalatfinanszírozás Külső finanszírozás (adósság jellegű intézményes, adósság jellegű, nem intézményes, tőkejellegű Vagyonfinanszírozás - alaptőke emelés keretében, véglegesen bocsátják a tulajdonosok és a befektetők a vállalkozás rendelkezésére a kívánt tőkét finanszírozási források) Adósságfinanszírozás - hitel jellegű forrásokat, ekkor a pénzt kölcsönként nyújtják a vállalkozásnak, amit meghatározott idő után vissza kell fizetni Adósság jellegű intézményes - bankhitel - lízing - faktoring - kötvény Adósság jellegű nem intézményes - tagi vagy tulajdonosi kölcsön - családi, baráti kölcsön - szállítói hitel - vevői előleg - közraktárjegy Forrás: saját szerkesztés BÉZA et al., 2007 alapján Külső tőke jellegű finanszírozás - informális befektetők: család, barátok, munkatársak - üzleti angyalok - kockázati tőke 3. táblázat Belső finanszírozás az adott vállalkozás a saját, rendelkezésre álló és folyamatosan képződő forrásaiból elégíti ki pénzügyi szükségleteit Hazánkban a pénzügyi rendszer banki típusú, a kis- és középvállalkozások finanszírozásában a bankoknak van a legnagyobb szerepe, a tőkepiaci finanszírozás jelentéktelen. A hazai vállalati méretek és jellemzőikből adódóan a vállalkozások számára a tőkepiaci finanszírozás nem kifizetődő. A jövőre vonatkozóan továbbra is várható, hogy fennmarad a bankszektor dominanciája a vállalatfinanszírozásban mindenekelőtt a hazai tőkepiac fejlődése előtt álló korlátok miatt. A magyar vállalatok viszonylag kis mérete ugyanis nem teszi gazdaságossá számukra a tőkepiaci értékpapír-kibocsátást a banki hitelfelvételhez képest (ÁRVAI, 2002) 5

A kis-és középvállalkozásokra jellemző, hogy munka intenzív szektorban végzik tevékenységeiket, a nagy volumenű és hosszú távú finanszírozási igények nagyon ritkák. A vállalkozások finanszírozási igényei jellemzően kis összegű, rövid lejáratú hiteligények formájában jelentkeznek. (BÉZA et al., 2007) Még a sikeres kisvállalatok körében is gyakori probléma a folyamatos fizetőképesség fenntartása, mivel a működésből származó bevétel nem fedezi a kiadásokat. Ilyenkor van igénye a vállalatoknak a rövidtávú kölcsönök iránt, amivel átmeneti likviditási zavarukat tudják orvosolni. Kutatások azonban azt mutatták ki, hogy a vállalkozások, ha tehetik, kikerülik az intézményes finanszírozást, és nem vesznek igénybe külső forrásokat. Abban az esetben, ha a vállalkozás elkezd jól működni és növekedni, a folyamatos fizetőképesség fenntartsa egyre nehezebbé válik, és a vállalkozás már nem tudja elkerülni a külső források igénybevételét. Ugyanakkor a kisvállalatok hitelezési igényét jelentősen befolyásolja a hitelezési forrásokat kínáló bankok magatartása. (BÉZA et al., 2007) Az Európai Bizottság által 2005-2006-ban a kkv-k körében készített felmérés egyértelműen kimutatta, hogy a finanszírozásukban a bankok játsszák a legnagyobb szerepet. Az 4. táblázat jól mutatja, hogy az EU-15-ben a kkv-k 79%-a, az új tagállamokban a 66%-a, hazánkban 54%-a fordul valamelyik bankhoz, ha pénzügyi forrásra van szüksége. A legkedveltebb pénzügyi eszköz, mint a régi, mint az új tagállamokban a lízing. Magyarországon az igénybe vett pénzügyi eszközök közül ez 43%. Ezt követi a folyószámlahitel, ami 30%-ot tesz ki. 4. táblázat A KKV forráshoz jutás érdekében megkeresett intézmények, és felhasznált eszközök az Európai Bizottság felmérése alapján Régi tagállamok Új tagállamok Régi tagállamok Új tagállamok Megkeresett pénzügyi intézmények Felhasznált pénzügyi eszközök Bankok 79% 66% lízing 51% 53% Lízing cégek 24% 35% folyószámlahitel 50% 37% Befektetéseket 11% 11% 3 évnél hosszabb 45% 14% támogató közintézmények lejáratú kölcsönök Magánbefektetők 7% 8% 3 évnél rövidebb 31% 36% Bankon kívüli magánfinanszírozó cégek Kockázati lejáratú kölcsönök 4% 3% leszámítolás/ faktoring 19% 10% 2% 1% faktoring 9% 10% tőketársaságok Egyéb 1% 1% Kockázati tőke 6% 3% Forrás: saját szerkesztés a GKM: A kis- és középvállalkozások finanszírozási forrásokhoz való hozzáférése, piaci elégtelenségek vizsgálata adatai alapján 5. A kis és középvállalkozások banki finanszírozásának fejlődése Magyarországon Hazánkban a bankszektor érdeklődése és nyitása a kis- és középvállalkozások felé az 1990-es években kezdődött meg. Ennek az oka az volt, hogy a rendszerváltás után egyfajta gazdasági szerkezetátalakulás ment végbe, mely jelentette egyrészt azt, hogy a nagyvállalatok többsége megszűnt, összeomlott, vagy átalakult. Másrészt ez volt az az időszak, amikor a kisvállalkozói kedv megnőtt, és tömegével jöttek létre mikro- és kisvállalkozások, és nekik anyagi forrásra volt szükségük. (BÉZA et al.,2007) 6

A bankszektor így megpróbált alkalmazkodni. A kis-és középvállalkozások számának növekedésével párhuzamosan a hitelintézetek száma, és ezzel együtt a számukra nyújtott hitelek is dinamikus növekedést mutattak az 1990-1995 közötti időszakban. Sok esetben a nagyobb bankok külön szektort hoztak létre ezen ügyfélkör kiszolgálására, abban bízva, hogy ez az ügyfélkör dinamikus fejlődést fog mutatni. (NÉMETHNÉ, 2008) A bankok várakozásai azonban nem az elképzeltek szerint alakultak, mivel ebben az időszakban rengeteg új vállalkozás csődölt be, mivel nem volt meg a kellő tapasztalatuk és menedzseri ismereteik. Nem voltak elég körültekintőek, nem mérték jól fel a piacot, valamint az alulfinanszírozottság gondjával küszködtek. Ezek következménye lett, hogy a hiteleket nem tudták fizetni, és hogy a bankok egyre inkább óvatossá váltak a kisvállalatoknak nyújtott hitelek tekintetében. (BÉZA et al., 2007) A bedőlt hitelek további oka, hogy a kisvállalkozások számára nyújtott szolgálatsásokat, az eljárás rendjét, szabályait a nagyvállalati hitelezés arculatához hasonlóan próbálták kialakítani. Ez azonban nem tűnt túl jó megoldásnak, nem működött és sok kritika érte a vállalkozói oldalról. A bankok nem csak hitelekkel kapcsolatos várakozásai mondtak csődöt. A bankok arra számítottak, hogy a vállalkozások a hitelintézeteknél vezetett bankszámlán helyezik el majd tőkéjüket, és ez hozzájárul a bankok hitelezési likviditásához. Azonban ez sem úgy alakult, vállalkozók jó része a bankszámláját csupán az adók átutalására használta, s a többi forgalom készpénzben bonyolódott. (NÉMETHNÉ, 2008) Mindezek következménye az lett, hogy a kisvállalati hitelezés 1995-től visszaesett és a bankok visszafordultak a nagyvállalati ügyfélkör felé, megszűnt az érdeklődés a kkv ügyfélkör iránt, a szolgáltatásokat visszafejlesztették. Ennek okai: - elégtelen forgótőke, amely a folyamatos működéshez lenne szükséges; - az alacsony banki hitel mellé társult magas monitoring költségek, melyek túl nagy terhet jelentettek mindkét fél számára; - a kevésbé szigorú számviteli követelmények nem szolgáltattak elég információt ahhoz, hogy teljes kép alakuljon ki a vállalkozások valós pénzügyi helyzetéről; - rövid üzleti múlt és jól bevált partnerkapcsolatok hiánya, nincs kialakult goodwill, amely csökkentené a banki kockázatot; - a külső üzleti körülmények módosulása érzékenyebben érinti őket, mint a nagyvállalatokat.(némethné, 2008) A bankok visszavonulása a kkv piacról nem abban nyilvánult meg, hogy a kisvállalkozókat kizárták volna bizonyos banki szolgáltatásokból. Elvileg bármit igénybe vehettek a bankok kínálatából, mégpedig ugyanolyan feltételekkel, mint a nagyvállalatok. A diszkrimináció éppen az azonos elbírálásban rejlett. Azok a feltételek és bankköltségek, amelyek egy nagy forgalmú cég számára nem jelentettek különösebb megterhelést, az esetek nagy részében teljesíthetetlennek bizonyultak a kkv-k számára. (NÉMETHNÉ, 2008) Az alábbi tényezők tényezők, továbbra is hátráltatják ezen szektor hitelhez jutását, ezek: - a vállalatok többsége vagy csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tudja a hitelhez szükséges fedezetet megteremteni; - nincs meggyőző üzleti tervük, és még a hitelbírálati folyamaton sem jutnak túl; - nem bocsátanak a hitelintézetek számára megfelelő mennyiségű és minőségű információt; - a bankoknak nincsenek speciális termékeik a kkv-k részére.(némethné, 2008) A helyzet csak 2000-ben kezdett változni, a bankok újra érdeklődést mutattak a kisvállalatok iránt, ennek oka az lehetett, hogy a nagyvállalati szektor már nem tudott tovább bővülni, valamint a kisvállalkozói körben is jelentős változások történtek. (BÉZA et al., 2007) A változások a következők voltak: - a kisvállalkozások zöme a bankszámlát nyitott, betétet helyezett el, és a bank megbízható ügyfelévé vált. 7

- A vállalkozások között voltak olyanok, amelyek már évek óta stabil helyzetben tudtak maradni és jövedelmezőségük is javult. - Az a tény, hogy a tulajdonosok saját vagyonukkal felelnek a vállalkozás kötelezettségeiért, számukra is nagyon fontossá teszi, hogy a felvett hiteleket vissza tudják fizetni, és a hitelbiztosítékot ne veszítsék el. E tény megbízhatóbbá teszi őket a bankok szemében. - A nagyszámú kisebb vállalkozás hitelezése diverzifikálja a banki ügyfélportfoliót, ami elvileg csökkentheti a banki kockázatot. - A nagyvállalati ügyfélkör már nem tud tovább bővülni, a verseny nagyon erős, és a bankok számára elérhető haszonkulcs minimális. - Hazánkban az állami gazdaságpolitika számára is egyre fontosabbá vált a kis- és középvállalkozói szektor, ugyanis a foglakoztatásban betöltött szerepük nagyon jelentős, valamint a fennmaradásuk és teljesítményüktől függ a társadalom széles rétegeinek megélhetése.(némethné, 2008) Mindezek következtében a bankok számára egyre fontosabb ügyféllé váltak, és egyre fontosabb növekedési lehetőségeket látnak a kis- és középvállalkozások finanszírozásában. A bankok megpróbálják minél jobban kiszolgálni az igényeiket, és egyre több tapasztalattal rendelkeznek a kisvállalkozó ügyfélkörrel kapcsolatban, melynek következtében egyre több speciális hitel- és egyéb terméket fejlesztettek ki a számukra. A korábbi banki gyakorlat, hogy a kisvállalkozásoknak a nagyobb kockázat miatt magasabb kamattal nyújtanak hitelt, a 2003-2004-es években kezdett megszűnni. Ennek oka lehetett, hogy egyre erősödik a bankok közötti verseny e ügyfélkör kapcsán, valamint nő az állami támogatások köre és szerepe és ez újabb ajtókat nyit és nyithat ki a bankok előtt. (NÉMETHNÉ, 2008) A kedvező hatásokat a vállalkozások saját maguk tapasztalhatják. Egy európai uniós felmérés során, amelyet az Európai Bizottság megbízásából végeztek 2006 tavaszán, az a eredmény született, hogy a megkérdezett vállalkozások több mint 60%-a úgy gondolja, hogy a jelenleg folyamatban lévő projektjei megvalósításához elegendő finanszírozási forrással rendelkezik. Külön figyelmet érdemel, hogy a legkedvezőbb eredmény éppen a magyar vállalkozók körében született, amelynek 86%-a volt elégedett finanszírozási helyzetével. Ez a felmérés azonban nem csak a bankhitelre vonatkozott. (NÉMETHNÉ, 2008) Mindezek ellenére a banki hitelezés súlya nem arányos a kisvállalkozások gazdasági jelentőségével, és bár kereslete növekedett, hazánkban e vállalkozások többsége, még mindig nem vesz igénybe hitel. Ennek okai a következőkben rejlenek: - információ hiány: az adott bank a kockázatkezeléshez nem kap megfelelő mennyiségű és minőségű információt egy hitelezési múlttal nem rendelkező vállalkozástól; - méretgazdaságosság: egy induló vállalkozás finanszírozása nagyon sok kockázatot jelent egy bank számára, nagyon költséges a kockázatkezelése; - magas tranzakciós költség a kis összegű tranzakcióknál, ami mint a bank, mint a vállalat számára túl költséges lehet; - kevés a speciálisan a számukra kifejlesztett hitelkonstrukció.(némethné, 2008) Mindezek szükségessé tesznek további fejlesztéseket és javításokat, amelyre az Európai Unió különböző programjai is felhívják a figyelmet és megpróbálják elérni, hogy javuljon a kapcsolat a hitelintézetek és a kisvállalkozások között, valamint a hogy nőjön a számukra nyújtott bankhitelek aránya. (NÉMETHNÉ, 2008) Ennek érdekében két lényeges intézkedés is történt. Az egyik az Európai Bizottság által elfogadott viselkedési kódex, amelynek célja a bankok és a kkv-k kapcsolatának mindkét fél érdekében és aktív közreműködésével történő javítása. Ebben a viselkedési kódexben különböző alapelvek fogalmazódtak meg, mint: - a kölcsönös bizalom kiépítése: minden kapcsolat alapja a kölcsönös nyíltság és bizalom, csak ez lehet a hosszú távú siker alapja. 8

- Átláthatóság fokozása: a hitelintézeti feltétrendszert a kkv-k számára érthetővé, átláthatóvá kell tenni, és rendelkezésükre kell bocsátani a kellő információkat. De ugyanez vonatkozik a vállalatokra is, lássák el a bankokat megfelelő információval, és időben tájékoztassák a változásokról. - Nyílt párbeszéd: a vállalkozások folyamatosan szolgáltassanak teljes képet üzleti helyzetükről. Ezzel párhuzamosan a hitelintézetek mindig közöljék, milyen típusú információkra van szükség, teljes körűen ismertessék aktuális szolgáltatásaikat és díjakat, hogy a vállalkozások kiválaszthassák a számukra elérhető legjobb szolgáltatást. - Titoktartás: az ügyfelek adatainak bizalmas kezelése. - Tartózkodás a diszkriminációtól: a hitelintézetek legyenek készek üzleti kapcsolatot létesíteni minden vállalkozóval (függetlenül azok nemétől, vallásától, etnikai, vagy nemzeti hovatartozásától) az üzleti etika és a hatályos jogszabályok figyelembevételével. (NÉMETHNÉ, 2008) A második lényeges intézkedés a Bázel II. tőkeegyezmény, amelyben a kkv-kal szembeni pozitív diszkrimináció érvényesül. Ennek lényege, hogy a bankok számára előírt minimális tőkekövetelmény a kkv hitelezés területén kisebb, mint a nagyvállalatok esetében, vagyis a szabályozás igyekszik a kisebb vállalkozások hitelezését vonzóbbá tenni a hitelintézetek számára. (NÉMETHNÉ, 2008) 6. A Bázel II tőkeegyezmény, és hatása a vállalatfinanszírozásra A bankok tevékenysége kockázatos, a bankok működése során előfordulhatnak olyan esetek is, amikor veszteséget kell elszenvedniük ügyfeleikkel szemben. Például, ha az ügyfél akinek hitelt nyújtottak nem képes sem a kamatot, sem a tőkét fizetni. A bankok számára nagyon fontos, hogy az ilyen esetekben biztosítva legyenek és megfelelő nagyságú tőke álljon rendelkezésükre. A banki kockázatvállalás során elszenvedett veszteség fedezetére szolgáló tőkekövetelmény meghatározásában nagy szerepet játszik a bázeli bizottság, melyet 1974 végén a világ legfejlettebb országainak jegybankjai alapítottak. (Jelenlegi tagok: Belgium, Kanada, Franciaország, Németország, Svájc, Olaszország, Japán, Luxemburg, Hollandia, Spanyolország, Svédország, Egyesült Királyság, Egyesült Államok.) (BÉZA et al, 2007) A bázeli bizottság egyfajta szabályozó testületként dolgozik, melynek feladata, többek között, hogy mint iránymutató funkcionáljon, és világszerte elfogadott sztenderdeket dolgozzon ki, a hitelezés és más banki tevékenységek kockázatának elfogadható szinten tartására. Az első szabályozások 1988-ban, a hitelezési kockázatból származó kockázatok tőkekövetelményeire vonatkoztak. 1996-ban ezt a szabályozást kiegészítették piaci kockázatra vonatkozó előírásokkal. A követelményrendszer lényege, hogy a bankoknak a kockázattal súlyozott mérlegfőösszegük (összes eszközük) legalább 8%-ának megfelelő tőkével kell rendelkezniük.. (BÉZA et al, 2007) 2004-ben a bizottság által újabb irányelvek kerültek meghatározásra, amelyet 2006 júniusában vezettek be a közösség jogrendszerébe. (BÉZA et al, 2007) Az új szabályozásra azért volt szükség, mert a Bázel I-ben több hiányosságot véltek felfedezni. Hiányosságként vették számba, hogy a legújabb pénzügyi innovációk kockázatot növelő, vagy éppen ellenkezőleg, kockázatot csökkentő hatását nem veszi fegyelembe, valamint, hogy az egyes eszközök kockázatossága és a tőkekövetelmény nincs kellően differenciálva, így a Bázel I szerint azon kockázati kategóriába tartozó eszközökön belül a bankok ösztönözve vannak a kockázatosabb tételek felé történő elmozdulásra. Ennek fontossága abban rejlik, hogy a bank számára kockázatosabb vállalatoknak magasabb hitelkamatot tudnak felszámítani, és így nagyobb nyereségre tesznek szert. (CSUBÁK, 2003) 9

A bizottság által elfogadott Bázel II. szabályozás nagyobb szabadságot ad a bankoknak, de ennek ellenére nem kockázatosabb megoldás. Ezért alakult ki az a három alappillér, amelyben biztosítják a betétesek biztonságát, és a megfelelő tőkeszint fenntartását. A Bázel II. párom pillére Minimális tőkekövetelmény - meghatározza a szabályozói tőke számításának módszerét Felügyeleti felülvizsgálati folyamat - fokozott fegyelem - legnagyobb kihívás a bankok számára - azon a feltételezésen alapul, hogy a - nagyobb ellenőrzés, fokozottabb bankok az előírásoknak megfelelően figyelem a bankoknak, az alábbi számítják a tőkét, valamint, a területeken: gazdasági tőkeszámítás és követelményeiket belső tőkeallokáció Forrás: saját szerkesztés, BÉZA et al, 2007 alapján 5. táblázat A piac fegyelmező ereje helyi hatóságok által előírt közzétételi szabályozás Az új szabályozás alapján az alábbi kockázatokat veszik figyelembe a tőkeszámításban: működési kockázat: a működés folyamat során felmerülő problémák az okozói, kiváltója lehet mag a rendszer, vagy a bankkal kapcsolatba álló kívülálló személyek, rendszerek események, ide tartozik a jogi kockázat is. Számítására három alapvető módszert alkalmaznak: 1. Az alapvető mutató rendszere az eredménykategóriákból indul ki, és azokhoz fix, 15%-os szorzószámot használ a tőkekövetelmény meghatározásához. 2. A sztenderd módszer az alapvető mutató módszeréhez hasonlóan az eredményből indul ki. Többletfeladatot abban jelent, hogy el kell készíteni az eredmény üzletági besorolását, majd az egyes üzletághoz rendelt kockázati százalékok alkalmazásával kalkulálható a tőkekövetelmény. 3. A fejlett mérési módszer a korábbi évek veszteségadatai alapján, modell(ek) segítségével határozza meg a működési kockázatot, majd ennek alapján a tőkekövetelményt. (BÉZA et al, 2007) Piaci kockázat: pénzügyi kockázatot jelent, a bank tulajdonában lévő értékpapírok, árfolyamok, kamatlábak stb. bizonytalan jövőbeni értékéből fakad. Hitelezési kockázat: az a kockázat, ami abból fakad, hogy a bankkal kapcsolatban álló ügyfél nem fizeti a bankkal szemben fennálló közételezettségét. Attól függően, hogy az adott banknál mennyire fejlett a kockázatkezelési rendszer, a számítás módszere lehet egyszerűbb, vagy jóval fejlettebb és egyben bonyolultabb. (BÉZA et al, 2007) A hitelezési kockázat tőkekövetelményének meghatározására a bankok a következő lehetőségek közül választhatnak: - sztenderd rendszer: ez a portfolió felosztásában, szegmentálásában tér el az első bázeli tőkeegyezmény szabályaitól, a tőkekövetelmény számítása nagyon hasonló, az egyes szegmensekhez rendel kockázati súlyokat. - Belső minősítésen alapuló alap módszer (FIRB): a bank saját becsléseit is felhasználhatja a tőkeszámításban. Az alapmódszer esetén a PD (Probability of Default- bedőlés valószínűség) értékét becsli és használja fel a tőkeszámításban. - Belső minősítésen alapuló fejlett módszer (AIRB): sokkal összetettebb, a PD becslésen kívül LGD-becslést (Loss Given Default nem teljesítéskori veszteségráta) is készít a bank, amit felhasznál a tőkeszámításban. Ezen módszerek alkalmazása azon a feltételezésen alapul, hogy az ügyfeleikről a bankok megfelelő mennyiségű, minőségű adattal rendelkeznek, amelyek segítségével e statisztikai modellek megfelelően alkalmazhatók. (BÉZA et al, 2007) És ekkor merülhet föl a következő kérdés: hogyan hatott mindez a kis-és középvállalkozások finanszírozására? 10