Szegedi Péter Bevezetés a tudományfilozófiába (nem-hivatalos vázlat)
Ez a vázlat az ELTE Társadalomtudományi Karán tanuló elsőévesek számára meghirdetett Bevezetés a logikába és a tudományfilozófiába című tárgy 6-12. előadásaihoz kapcsolódó anyagot tartalmazza. A vázlat célja az, hogy segítséget nyújtson a félév végi dolgozatra történő felkészülésben. Figyelem: A vázlat nem azért ennyire rövid, mert a számonkérés az ismeretek hasonlóan csekély körét fogja előfeltételezni, hanem ezért, hogy az összefüggések felmutatásával és a lényeg kiemelésével az anyag nagyobb mértékű érthetőségét szolgálja. A [ ] zárójelek között olyan irodalmakat adok meg, amelyekben további részletek találhatók az érdeklődők számára. Az anyaggal kapcsolatban felmerülő további kérdések tekintetében a következő könyveket ajánlom: Carl G. Hempel: Philosophy of Natural Science (Prentice-Hall, Englewood Cliffs 1966) az előadás ezt a gondolatmenetet követte Fehér Márta Hársing László: A tudományos problémától az elméletig (Kossuth, Budapest 1977) vagy Hársing L. Bevezetés a tudományelméletbe (Bíbor, Miskolc 1999) Jó munkát! Budapest, 2003. december 7. Szegedi Péter ELTE TTK Tudománytörténet és Tudományfilozófia Tanszék e-mail: szegedi@hps.elte.hu web: http://hps.elte.hu/~szegedi A jegyzet a következő címről letölthető: http://hps.elte.hu/~szegedi/szociol/tudjegyz.pdf 2
Tartalomjegyzék 1. A tudományos kutatás: felfedezés és ellenőrzés... 4 1.1. Az eset: Semmelweis és a gyermekágyi láz... 4 1.2. A hipotézisek ellenőrzésének alapjai... 5 1.3. Az indukció szerepe... 6 2. 2. A hipotézisek ellenőrzése... 7 2.1. Az eset: A légnyomás... 7 2.2. A kísérleti ellenőrzés... 7 2.3. A segédhipotézisek szerepe... 8 2.4. Döntő kísérletek (experimentum crucis)... 8 2.5. Ad hoc hipotézisek... 8 2.6. Empirikus ellenőrizhetőség... 9 3. A konfirmáció kritériumai... 10 3.1. A konfirmáció... 10 3.2. A hipotézisek egyszerűségének követelményei... 10 3.3. A hipotézisek elfogadhatósága az egész tudásbázistól függ... 11 4. A tudományos magyarázat... 12 4.1. Előrejelzés, megértés, magyarázat... 12 4.2. A deduktív-nomológikus magyarázat... 12 4.3. A valószínűségi magyarázat... 13 4.4. Statisztikai valószínűségek és valószínűségi törvények... 13 4.5. A valószínűségi magyarázat induktív jellege... 14 5. Az elmélet... 15 5.1. Az elmélet... 15 5.2. Az elméleti magyarázat... 15 5.3. A teoretikus entitások (elméleti létezők) státusza... 16 6. Fogalomalkotás... 17 6.1. A definíció... 17 6.2. Az operacionális definíció előnyei és problémái... 18 7. Az elméleti redukció... 19 7.1. A mechanizmus-vitalizmus vita... 19 7.2. A pszichológiának a biológiára (vagy a fizikára és a kémiára) való redukciója... 19 7.3. A társadalomtudományok redukálhatósága... 20 3
1. A tudományos kutatás: felfedezés és ellenőrzés 1.1. Az eset: Semmelweis és a gyermekágyi láz Halálozási arány százalékban: év/osztály 1844 1845 1846 1848 I. Szülészet 8,2 6,8 11,4 1,27 II. Szülészet 2,3 2,0 2,7 1,33 (Még az utcai szüléseknél is alacsonyabb a halálozási arány!) Magyarázatok: 1. járvány-hatások (általánosan elterjedt nézet): légköri-kozmikus-földi változások pont ezen a kis területen, se a II. osztályon, se az utcán, a környéken? 2. zsúfoltság a II. osztályon nagyobb (oda menekülnek)! 3. étkeztetés ugyanaz a két osztályon 4. gondozási színvonal ugyanolyan a két osztályon 5. az I. osztályon gyakorló medikusok durva vizsgálatai okozta sérülések (vizsgálóbizottsági vélemény) a) a szülés okozta természetes sérülések sokkal súlyosabbak; b) a II. osztályon gyakorló bábaképzősök ugyanúgy vizsgálnak; c) a medikusok számának felére csökkentése és a vizsgálatok minimumra történő redukálása után a halálozási arány átmeneti csökkenés után még magasabbra nőtt 6. pszichológiai: az utolsó kenetet feladó pap megjelenése a pap útvonalának megváltoztatása nem csökkentette a halálozási arányt 7. háton fekve szülés az I. osztályon (a II-on oldalt fekve) az oldalt fekvés bevezetése nem változtatta meg a halálozási arányt. 8. hullaméreg: vérmérgezés (miután Kolletschka doktort boncolás közben egy hallgató véletlenül szikével megszúrta, és ugyanolyan tünetekkel halt meg) a) a bábaképzősök nem boncoltak; b) az utcán szülteket ritkán vizsgálták; c) csak azok az újszülöttek kapták meg, akiknek az anyja is vajúdás közben (a közös vérkeringés miatt); d) klórmeszes kézmosás után a halálozási arány lecsökkent 9. hullaméreg vagy élő szervezetből származó rothadó anyag (miután egy méhnyakrákos nő vizsgálata után 12-ből 11 vizsgált anya meghalt). 4
1.2. A hipotézisek ellenőrzésének alapjai Közvetlen módszerek: pl. 2, 3, 4 esetén, de hogyan ellenőrizzük a pap által okozott sokkot és annak hatását? Közvetett (indirekt) módszerek: ha a hipotézis igaz lenne, akkor az útvonal megváltoztatása használna; ha az oldalfekvés tényleg jobb lenne, akkor Általában véve: ha H igaz, akkor annak K ellenőrizhető következménye is igaz kellene hogy legyen. Azaz pl. Ha H igaz, akkor K is. Viszont (ahogy tapasztaljuk) K nem igaz. H nem igaz. Ez a modus tollens, egy érvényes következtetési séma két premisszával és egy konklúzióval. [Kutrovátz jegyzet, 12. o.] Egy másik eset pl. amikor Semmelweis abból a következtetésből, hogy a gyermekágyi lázat a hullaméreg általi vérmérgezés okozza, arra következtet, hogy a fertőtlenítési eljárások redukálni fogják a halálozási arányt és a tapasztalat ezt igazolja: Ha H igaz, akkor K is. (Ahogy tapasztaljuk) K igaz. H igaz. Ez akkor is így van, ha Ez egy érvénytelen következtetési séma, mivel a konklúzió hamis lehet, még akkor is, ha a premisszák igazak. (Adott esetben pl. a hullaméreg nem az egyetlen ok.) [Kutrovátz jegyzet, 12. o.] Ha H igaz, akkor K 1, K 2,, K n is. (Ahogy tapasztaljuk) K 1, K 2,, K n igaz. H igaz. Az ilyen sémák tehát nem bizonyítják a hipotézist, legfeljebb megerősítik azt [Rudolf Carnap: Ellenőrizhetőség és jelentés. In: Forrai Gábor-Szegedi Péter: Tudományfilozófia. Szöveggyűjtemény (Áron Kiadó, Budapest 1999); a hálón: http://nyitottegyetem.phil-inst.hu/tudfil/ktar/forr_ed/forr_ed.htm]. 5
1.3. Az indukció szerepe Honnan jönnek a hipotézisek? Egyesek szerint az előzetesen összegyűjtött adatokból induktív (általánosító) következtetések útján. [Az induktív következtetésekről l. Kutrovátz jegyzet, 31-34. o.] Ha p, akkor q. Nem áll fenn, hogy q. Nem áll fenn, hogy p. A deduktív következtetésnek ezt a modus tollens nevű fajtáját már láttuk [5. o.]. Egy másik fajtája: Bármilyen nátrium só, ha egy Bunsen-égő lángjába tesszük, a láng színét sárgára festi. Ez a darab kősó nátrium só. Ez a darab kősó, ha egy Bunsen-égő lángjába tesszük, a láng színét sárgára festi. Itt az általánosból következtetünk (dedukálunk) az egyesre. Ennek a fordítottja lenne az egyesből az általánosra következtetés (indukció), ahol tehát a premisszák egyes esetekről szólnak, a konklúzió pedig általános törvény vagy elv jellegű. (A fenti só-bunsen példa fordítva.) Csakhogy ott nincs garantálva a következmény (pl. erős mágneses térben stb.), hiába vizsgáltunk meg már sok mintát, azok legfeljebb a valószínűséget növelhetik. Az ideális tudós a szűken vett induktivista értelmezés szerint a következőképpen járna el: (1) összegyűjt minden tényt bármiféle válogatás vagy a jelentőségre vonatkozó előzetes (a priori) találgatás nélkül; (2) minden előzetes feltevés nélkül elemzi, összehasonlítja és osztályozza a rögzített tényeket; (3) az elemzés alapján általánosít az osztályozási vagy oksági relációkra vonatkozóan; (4) a megalapozott általánosításokból további következtetéseket von le induktív vagy deduktív módszerekkel, ellenőrzi az egészet. 2. (1) lehetetlen, mert még mostanig is lényegében végtelen tényt kellene összegyűjteni; mert még azt sem tudjuk előre, hogy mik a releváns tények egy speciális probléma szempontjából (további lehetséges Semmelweis-hipotézisek, népszámlálási problémák); (2) az osztályozás problémái: sokféle lehetséges (a nők osztályozása Semmelweisnél, a társadalmi struktúra kutatása), van-e természetes osztályozás (natural kind [Willard van Orman Quine: Természeti fajták. In: Forrai.-Szegedi: Tudományfilozófia; a hálón: http://nyitottegyetem.phil-inst.hu/tudfil/ktar/forr_ed/forr_ed.htm])?; (3) nincs mechanikus (logikai) eljárás az indukcióra; az elméleti terminusok bevezetésére (pl. a nátriumsós eset, a rúd hőtágulása vagy a kerékpár rozsdásodása empirikus és teoretikus szinten); ehhez kreatív képzeletre, intuícióra, asszociációs képességekre stb. van szükség (Kepler, Kekulé) a tudomány objektivitása nem ebből fakadhat, hanem a kifejtett elgondolások kritikájából, ellenőrzéséből; [Karl Popper: A tudományos kutatás logikája (Európa, Budapest 1997) 1. pont] (4) de az ellenőrzés is csak korlátozott, mert mint láttuk a hipotéziseket csak megerősíteni tudjuk, véglegesen igazolni nem. 6 Következésképpen a tudomány csak egy tágabb értelemben lehet induktív.
2. A hipotézisek ellenőrzése 2.1. Az eset: A légnyomás Galilei: a szivópumpa csak kb. 10 m-ig jó, de miért? Torricelli feltevése a levegőtenger nyomásáról. Indirekt ellenőrzés: ha igaz, akkor a higanyt is fenn tudja tartani 760 mm magasan. A Torricelli-kísérlet. Pascal további ellenőrizhető következtetése: magasabban a higanyos barométer kevesebbet fog mutatni. A Périer-kísérlet: 1500 m magasan a higanyoszlop 700 mm-nél is rövidebb (ha változatlan marad, vagy csökken, akkor Torricelli hipotézise hamisnak bizonyult volna). 2.2. A kísérleti ellenőrzés Egy hipotézis ellenőrizhető következménye általában feltételes jellegű: azt állítja, hogy meghatározott feltételek mellett egy bizonyos eredményt kapunk. Ha az F feltételek megvalósulnak, akkor E esemény megtörténik. Pl. ha a barométert felfelé visszük, akkor a higanyoszlop magassága csökkeni fog (vagy ha a nők oldalsó helyzetben szülnek, akkor a gyermekágyi lázból eredő halálozási arány csökken). Az ilyen ellenőrizhető következmények kétféle értelemben is következtetések, egyrészt a hipotézisből vezetjük le őket, másrészt a logikai kondicionális [Kutrovátz jegyzet, 9. o.] formáját öltik. Az eddig példákban a meghatározott F feltételek technikailag megvalósíthatóak, befolyásolhatóak voltak, ezért képezhették a kísérleti ellenőrzés alapját. A kvantitatív hipotézisek gyakran ilyenek, de van, amikor a feltételek nem befolyásolhatóak, ezért csak a megfigyelésekre hagyatkozhatunk (pl. változócsillagok). 7
2.3. A segédhipotézisek szerepe A hipotézisek ellenőrzése közben szinte mindig alkalmazunk bizonyos rejtett, természetesnek tekintett segédfeltevéseket vagy segédhipotéziseket. Pl. a Semmelweiss-probléma megoldásához azt is fel kellett tételezni, hogy a klórmeszes víz elpusztítja a mérget. Valójában tehát a megfelelő modus tollens érv a következőképpen néz ki, ha S a segédhipotézis: Ha H és S igaz, akkor K is. Viszont (ahogy tapasztaljuk) K nem igaz. H és S nem mindketten igazak. 2.4. Döntő kísérletek (experimentum crucis) Ha H 1 és H 2 rivális hipotézisek, és a belőlük levonható ellenőrizhető következmények kölcsönösen ellentmondanak egymásnak, akkor a megfelelő kísérlet elvégzése megcáfolhatja az egyiket és megerősítheti a másikat. 2.5. Ad hoc hipotézisek A H hipotézis ellenőrzésekor felhasználjuk az S 1, S 2, S n segédhipotéziseket, és ha a K ellenőrizhető következmény negatív eredményt ad, akkor csak azt tudjuk, hogy H vagy valamelyik segédhipotézis hamis kell legyen. Ekkor még mindig kitalálhatunk olyan segédhipotézis(eke)t, amely(ek) megmenti(k) a fő hipotézist. A Périer-kísérlet után pl. A természet irtózik a vákuumtól hipotézis fenntartásához helyettesíthetjük az irtózás mindenütt azonos mértékű segédhipotézist helyettesíthetjük az irtózás függ a helytől (pl. csökken a magassággal) segédhipotézist. Ez azonban ad hoc hipotézis: egyetlen célja a fő hipotézis megmentése és nem következik belőle semmi más. (Ezzel szemben pl. a levegőtenger nyomásának hipotéziséből Pascal arra következtet, hogy egy csak részben felfújt léggömb a hegytetőn jobban felfújódik, ami igaz a másik hipotézisből ez nem következik.) Egy hipotézis ad hoc mivoltát természetesen csak utólag könnyű megállapítani. [A segédhipotézisek, döntő kísérletek stb. egy érdekes felfogását l. pl. Lakatos Imre: A falszifikáció és a tudományos kutatási programok metodológiája. In: Forrai.-Szegedi: Tudományfilozófia; a hálón: http://nyitottegyetem.phil-inst.hu/tudfil/ktar/forr_ed/forr_ed.htm] 8
2.6. Empirikus ellenőrizhetőség Ha egy hipotézisnek vagy hipotézisek egy halmazának (egy elméletnek) a megfelelő segédhipotézisekkel együtt elvileg sincs semmilyen ellenőrizhető következménye, akkor azt nem tekintik tudományosnak. A segédhipotézisek miatt ennek eldöntése sem mindig könnyű. 9
3. A konfirmáció kritériumai 3.1. A konfirmáció A konfirmáció javul: a pozitív esetek számának növekedésével; változatosabbá válásával (pl. Snell-törvény stb.); új ellenőrizhető következmények megjelenésével (Balmer-sorozat); a magasabb elmélet támogatásával (Galilei-törvény, Balmer-sorozat); A konfirmáció problémái (paradoxonjai) [Carl G. Hempel: Tanulmányok a konfirmáció logikájáról. In: Forrai.-Szegedi: Tudományfilozófia; a hálón: http://nyitottegyetem.phil-inst.hu/tudfil/ktar/forr_ed/forr_ed.htm]: A Hempel (vagy holló) paradoxon: A Minden holló fekete. és az Ami nem fekete, az nem holló. logikailag ekvivalens hipotézisek közül a másodikat nyilvánvalóan konfirmálja bármely nem fekete dolog, ami nem holló (pl. egy barna cipő), kérdés azonban ennek konfirmáló ereje az első hipotézisre nézve. A Goodman paradoxon: x (H(x) F(x) x ( F(x) H(x)) Egymással bizonyos értelemben ellentétes hipotéziseket ugyanazok az esetek konfirmálhatnak, mint pl. A minden smaragd zöld. és a Minden smaragd zöké. állítások esetében (ahol a zöké pl. egy olyan szín, amely bizonyos időpont előtt kék, utána zöld). 3.2. A hipotézisek egyszerűségének követelményei a) Viszonylag egyszerűbb hipotézis Tegyük fel, hogy valamely rendszer egy v paraméterének értékei rendre 2, 3, 4 és 5 értéket vesznek fel az u változó 0, 1, 2 és 3 értékeinél. Melyik hipotézist választanánk a következők közül (mindegyik megfelel a jelzett adatoknak): v = u 4 6u 3 + 11u 2 5u + 2 v = u 5 4u 4 u 3 + 16u 2 11u + 2 v = u + 2 b) Kevesebb független hipotézis 10
3.3. A hipotézisek elfogadhatósága az egész tudásbázistól függ A hipotézisek megerősítettségének jellegét, ad hoc mivoltát, egyszerűségét stb., a kísérletek döntő szerepét és a tudomány minden más logikailag nem teljesen tisztázható elemét csak tudásunk összességéhez viszonyítva tudjuk megítélni (l. Popper hasonlatát a sziklára illetve annak hiányában a megfelelő alapokra épített házról). 11
4. A tudományos magyarázat 4.1. Előrejelzés, megértés, magyarázat A magyarázat igénye és fajtái. A tudományos magyarázat releváns és ellenőrizhető. 4.2. A deduktív-nomológikus magyarázat (a) A Torricelli-féle barométerben a zárt csőben levő higanyoszlop nyomása egyenlő a nyílt edény feletti levegőoszlop [ábra, 7. o.] nyomásával, bárhol mérjük is. (b) Ez a nyomás arányos a higany illetve a levegő súlyával. (c) A hegy tetején a levegőoszlop a nyitott edény felett rövidebb. (d) (Ezért) a zárt csőben levő higanyoszlop a magasban rövidebb. A magyarázat egy olyan érvelés, amelyben a magyarázandó (d)-t várjuk az (a), (b), (c) magyarázó tények fényében, amelyekből levezethető. A magyarázó állítások közül (a) és (b) általános törvény (állandó empirikus kapcsolat) jellegű, (c) pedig egy bizonyos konkrét tényt ír le. Általános formája: T 1, T 2,, T r F 1, F 2,, F k Explanans E Explanandum [Carl G. Hempel-Paul Oppenheim: A tudományos magyarázat logikája. In: Forrai.-Szegedi: Tudományfilozófia; a hálón: http://nyitottegyetem.philinst.hu/tudfil/ktar/forr_ed/forr_ed.htm] A magyarázandó nemcsak egyedi tény, hanem szabályszerűség, empirikus általánosítás stb. is lehet. A magyarázat gyakran részleges (a törvényt nem mondják ki, csak feltételezik pl. ugyanaz az ok, ugyanaz a hatás alakban); megvilágító ereje nem csupán a törvényekben lehet. A törvények mindig megfelelően széles univerzumra vonatkozó igaz, szükségszerű (nem esetleges) univerzális állítások. A történelmi és társadalmi törvények problémája. [C. Hempel: Az általános törvények szerepe a történelemben (Oktatási segédlet a tudományfilozófiához, ME BI Társadalom- és Tudományfilozófiai Tanszék, 1995)] 12
4.3. A valószínűségi magyarázat A fertőzésnek kitett személyek nagy valószínűséggel elkapják a kanyarót. Jancsi ki volt téve a fertőzésnek. {nagyon valószínűvé teszi, hogy} Jancsi elkapta a kanyarót. 4.4. Statisztikai valószínűségek és valószínűségi törvények Alapkísérlet (U): színes golyók húzása egy urnából (visszadobással). a) U-ban minden golyó fehér. Univerzális állítás: minden húzás eredménye F. b) U-ban 600 fehér és 400 zöld golyó van. P(F, U) = 0,6. c) Érmedobálásnál: P(fej, É) = 0,5. d) Kockadobálásnál: P(6, K) = 1/6. A valószínűségi állítások jelentése: a) a valószínűség a kedvező események és az összes lehetséges esemény aránya (ha egyenlő valószínűségűek de ha cinkelt a kocka?) b) a valószínűség az esetek relatív gyakoriságának határértéke (von Mises) c) statisztikai értelemben P(eredmény, véletlen kísérlet) = r azt jelenti, hogy a véletlen kísérletek hosszú sorozataiban az adott esetek aránya majdnem biztosan r közelében lesz d) hajlam interpretáció (Popper) stb. A matematikai valószínűségelmélet néhány alapvető elve: 0 P(E, V) 1 független (egymást kizáró) eseményekre: P(E 1 vagy E 2, V) = P(E 1, V) + P(E 2, V) P(E vagy nem E) = 1 A valószínűségi állítások ellenőrizhetőségének (cáfolásának, megerősítésének) problémája (Popper). 13
4.5. A valószínűségi magyarázat induktív jellege Ismét Jancsi, általánosabban megfogalmazva: P(E, V) közel van 1-hez. e egy eseménye V-nek. {nagyon valószínűvé teszi, hogy} e egy eseménye E-nek. A { } nem statisztikus valószínűséget jelez (hanem logikait), de egyszerű esetekben feltételezhetjük, hogy felírható a következő forma: P(E, V) = r. e egy eseménye V-nek. {r} e egy eseménye E-nek Így a deduktív-nomológikus magyarázattal szemben (amely deduktív), itt inkább induktív eljárással van dolgunk [Kutrovátz jegyzet, 35. o.]. Ennek ellenére használjuk egyedi események magyarázatára is (gyakorlati bizonyossággal). 14
5. Az elmélet 5.1. Az elmélet Az elmélet rendszerint az empirikus törvények magyarázatára, megértésére és újak előrejelzésére szolgál, olyan létezők konstruálása révén, amelyek az empirikus mögött vannak. (Pl. a ptolemaioszi vagy a kopernikuszi rendszer az égitestek megfigyelt (látszólagos) mozgását a csillagászati világegyetem egy-egy alkalmas modelljével írja le; vagy a kinetikus gázelmélet a termodinamika számos törvényét az alatta levő molekuláris és atomi jelenségek megnyilvánulásaként magyarázza). Az elmélettől megkövetelik, hogy világos és pontos legyen, rendelkezzen ellenőrizhető következményekkel, előrejelzésekkel (a negatív és pozitív példa az életerő-elmélet illetve a gravitációs erő elmélete). Az elméleti elvek egy része a (megfigyelhetetlen) teoretikus terminusok (elméleti fogalmak) között teremt összefüggést, más részük pedig kapcsolatot hoz létre a teoretikus terminusok és a (már korábban is megfigyelt) empirikus jelenségek között. Utóbbiak nélkül nincs ellenőrizhetőség, magyarázat, előrejelzés. (Pl. a kinetikus gázelméletben a részecskék véletlen sebességeloszlásának elve, mint belső-, az impulzusátadás nyomásként való értelmezése mint híd-elv.) 5.2. Az elméleti magyarázat Egészen eltérő empirikus jelenségekről ad szisztematikus, egységes leírást (pl. a newtoni gravitációs törvény a bolygók, a Hold, az üstökösök stb. mozgásáról, az ár-apály jelenségről, a szabadesésről, az ingáról stb.). Megadja a fennhatósága alá tartozó (korábbi) empirikus törvények érvényességének és pontosságának határait (pl. a Keplertörvények csak kéttest-probléma esetén, a Galilei-törvény csak homogén gravitációs mezőben érvényesek). Olyan jelenségekre is vonatkozik (valamint előrejelzéseket tesz lehetővé), amelyek felépítésének pillanatában nem is voltak ismertek (pl. a légnyomáscsökkenés a magassággal; Einstein általános relativitáselmélete a fény elhajlásával a gravitációs térben; Maxwell elektrodinamikája a rádióhullámokkal). Mindezen tulajdonságok megléte nagyban erősíti az elmélet iránti bizalmunkat, és elmélyíti a megértést. 15
5.3. A teoretikus entitások (elméleti létezők) státusza A klasszikus filozófiai megközelítések Platón (és a modern matematikai platonizmus) Arisztotelész A XX. századi tudományfilozófia empirikus felfogása Mach és követői A szociálkonstruktivista felfogás 16
6. Fogalomalkotás 6.1. A definíció A (tudományos) fogalom és a szó (szakkifejezés). Definíciók: a) az osztenzív definíció (rámutatás) gyakorlata és elmélete b) egy már használatos szakkifejezés elfogadott jelentésének leírása 1. tartalmi vagy analitikus definíció (az intenzióra alapozva) 2. az alkalmazási terület meghatározása (az extenzióra alapozva) Az analitikus definíció szerkezete: A definiendumnak (a meghatározandó kifejezésnek) ugyanaz a jelentése, mint a definiensnek (a meghatározó kifejezésnek). Példák: Az apa ugyanazt jelenti, mint a férfi szülő. A vakbélgyulladás ugyanazt jelenti, mint a vakbél gyulladása. Az előíró definíció szerkezete: A definiendumnak jelentésének ugyanannak kell lennie, mint a definiensnek. vagy A definiendumon ugyanazt értjük, mint a definiensen. Példák: A sűrűség kifejezés a köbcentiméterenkénti tömeg grammban rövidítése. A nulla töltésű és egy tömegszámú részecskéket neutronoknak fogjuk nevezni. c) egy újonnan bevezetett kifejezés vagy egy sajátos technikai értelem előírása (megállapodás) amely természetesen nem igaz vagy hamis A leíró és előíró definíciók kiküszöbölhetők a definiens behelyettesítésével. Ezáltal egy elmélet definíciói láncba rendezhetőek, de a lánc előbb-utóbb körbeér. Példa: szülő = Df apa vagy anya apa = Df férfi szülő anya = Df szülő, de nem az apa Helyettesítsük be az első sor definiendumát a második sor definiensébe, és máris önmagával próbáljuk meg definiálni a második sor Ebből következőleg sosem lehet egy tudományos rendszer minden kifejezését a rendszer más kifejezéseivel definiálni. Mindig lesznek ún. primitív (definiálatlan, magától értetődőnek tekintett stb.) kifejezések, amelyek segítségével a rendszer többi kifejezését definiáljuk, de ők maguk a rendszeren belül nem definiálhatók. Egy lelkiismeretesen felépített axiómarendszer ezek listájával kezdődik. 17
6.2. Az operacionális definíció előnyei és problémái A tudományos szakkifejezést (annak jelentését) kizárólag egy meghatározott ellenőrzési művelet definiálhatja (Bridgman). Pl. egy fém keményebb a másiknál, ha azt meg lehet vele karcolni (ez az ellenőrző művelet), de ez fordítva nem áll fenn. Így ugyan a keménységet nem igazán lehet kvantifikálni, de pl. egy 10 fémből álló sorozattal meg lehet adni a keménységi fokokat. A hosszúság operacionális definíciója egy szilárd mérőrúdnak a két pont közötti rakosgatásából állhat. A hőmérséklet -é hivatkozhat pl. egy higanyoszlop hosszára. Ezeket a műveleteket bármely kompetens megfigyelőnek végre kell tudni hajtania. Az operacionális definíció gyakran használatos a pszichológiában (pl. az intelligencia az, amit az intelligenciatesztek mérnek) és a társadalomtudományokban. Problémák: - A fenti hosszúság-definíció mellett hogyan mérhető meg egy gömb két pontja közötti távolság, két földrajzi pont közötti távolság, a csillagok és a galaxisok távolsága? Ha más műveleteket használunk, akkor garantálható-e a konzisztencia közöttük? (Ugyanez a hőmérséklet, sőt az idő fogalmánál is felmerül.) - Ebből az is következik, hogy az önmagában operacionálisan nem ellenőrizhető hipotézis kontextusaiban még lehet értelmes. 18
7. Az elméleti redukció 7.1. A mechanizmus-vitalizmus vita Szélesebb értelemben: redukálható-e a biológia a fizikára és a kémiára, vagy beszélhetünk-e autonóm biológiáról? a) A terminusok redukciója csak extenzionális definíciókkal azaz nem logikai, hanem tapasztalati alapon lehetséges, amelyek nem a fogalom jelentését adják meg, csupán ugyanarra a halmazra vonatkoznak. (Pl. az ember csak ebben az értelemben tollatlan kétlábú.) b) A törvények redukciója csak akkor lehetséges, ha léteznek olyan törvények is, amelyek biológiai és fizikai-kémiai kifejezéseket egyaránt tartalmaznak, és összekötik az adott jelenség bizonyos fizikai-kémiai vonatkozásait bizonyos biológiaiakkal; ilyen ismét csak tapasztalati alapon (biológiai kutatás révén) keletkezhet. Mindezek alapján a vitalizmus eredeti formájában ugyan nem tartható, de a biológiai redukálhatósága sem bizonyított, ez a tudományos fejlődés függvénye, jelenleg inkább heurisztikus elvként működik, nem tényként. 7.2. A pszichológiának a biológiára (vagy a fizikára és a kémiára) való redukciója Ugyanezeket a problémákat veti fel (pszicho-fizikai kérdés, test és elme probléma). a) Ennek egyik irányzata, a behaviorizmus a pszichológiai jelenségeket a viselkedésre kívánja visszavezetni. (Azaz kizárja az introspekciót, az észlelést, az érzést, a hitet, az akaratot stb.) b) Egy másik ilyen irányzat a neurofiziológiára vezetné vissza a lelki jelenségeket. 19
7.3. A társadalomtudományok redukálhatósága Egyik elmélete a módszertani individualizmus, amely szerint minden társadalmi jelenség a bennük szerepet játszó egyének helyzetének, viselkedésének leírása, elemzése révén magyarázható. Ezáltal a társadalmi jelenségeket pszichológiai, biológiai, fizikai és kémiai faktorok segítségével kívánja leírni. Hasonló redukcionizmus jellemző a szociáldarwinizmus és a szociobiológia egyes értelmezéseire. Manapság a humánetológiára és a genetikára történő visszavezetés is divatos [Mund Katalin: Biofóbia a szociológiában. Magyar Lettre Internationale 50, 2003 ősz; a hálón: http://www.c3.hu/scripta/lettre/lettre50/mund.htm]. 20