Szerző: Sztárayné Kézdy Éva Lektor: Fokasz Nikosz TÁMOP A/1-11/ INFORMÁCIÓ - TUDÁS ÉRVÉNYESÜLÉS

Átírás

1 Kutatásmódszertan és prezentációkészítés Szerző: Sztárayné Kézdy Éva Lektor: Fokasz Nikosz

2 Első rész Bevezetés a tudományos elemzésbe

3 Tartalomjegyzék Mi a Tudomány? A világ megismerésére szolgáló egyéb tevékenységek A tudományos megismerés A tudomány alapfeltevései Ok-okozati viszonyok a társadalomban és a természetben A modern tudomány Dedukció indukció Az ún. empirikus ciklus Empirikus ciklus Metodológia módszertan a tudományban Felhasznált irodalom

4 Mi a tudomány? A minket körülvevő világ megismerésére irányuló tevékenység egyidős az emberiség történetével. Természetes emberi mivoltunkból fakadó igénynek érezzük, hogy megismerjük és megértsük a természeti és társadalmi jelenségeket. Mindez feltehetően az emberi közösségek fennmaradásának és túlélésének is egyik alapvető feltétele volt. Megismerésünk során leginkább több-kevesebb stabilitással rendelkező szabályszerűségeket keresünk, ezektől remélve, hogy segítenek eligazodni a világban, akár úgy is, hogy a jövőre vonatkozó várakozásainkat építhessük rájuk, hogy előrejelzéseket tehessünk, mondjuk. az időjárás alakulására, vagy akár embertársaink viselkedésére vonatkozóan. A tudomány mibenlétére vonatkozóan két alapvető álláspontot különböztethetünk meg. Az egyik a tudományos nézetek alakulásában és formálódásában a valóság meghatározó szerepére fektet különös hangsúlyt, s amelyet ezért realistának vagy másképp internalistának nevezhetjük. Ennek a megközelítésnek az a közvetlen következménye, hogy ez a tudományfelfogás kiemeli a tudományos tevékenységet a többi közül, és a legjobb, leghatékonyabb, azaz kitüntetett megismerési módszernek tartja. A másik álláspont a tudományos tudás formálódásában a társadalmi meghatározottságot emeli ki, ezért konstruktivista vagy externalista felfogásnak nevezhetjük. Eszerint tehát a tudományos megismerés csak egy a sok lehetséges megismerési tevékenység közül és azt a módszer mellett erősen meghatározza a tudomány társadalmi kontextusa is. Előzetesen tehát annyit mondhatunk, hogy a tudomány a bennünket körülvevő világ megismerésére szolgáló tevékenység, és az ezen tevékenységek során szerzett új és rendszerezett ismeretek összessége.

5 A világ megismerésére szolgáló egyéb tevékenységek Azonban nem minden megismerő tevékenység tudomány, hiszen segíthetnek minket a világban való eligazodásban más jellegű tudásfajták is. Ilyen lehet például (Del Ratzsch, Héra-Ligeti 2005 és Babbie 2008 alapján) a hétköznapi/mindennapi megismerés. A hétköznapi/mindennapi megismerés amelynek bár nagy a jelentősége, azonban mély meggyőződések és érzelmek befolyásolják, rengeteg benne a szubjektív elem, így számos hibát követünk el a valóság egészére vonatkozó mindennapi adatgyűjtésünk és adatelemzésünk során. Az így szerzett ismereteink véletlenszerűek és felületesek, a használt adatgyűjtési módszerünk is esetleges. Hiszen megfigyeléseink pontatlanok, rendszertelenek, hajlamosak vagyunk a túláltalánosításra, azaz néhány hasonló esetből következtetünk az egészre, csak az olyan eseményekre figyelünk, amelyek összefüggnek elméleteinkkel (szelektív észlelés), ha viszont megfigyeléseink ellentmondanak elméletünknek, magyarázatot keresünk és így a hozzáköltés hibájába eshetünk. Ezen túl gyakran illogikusan okoskodunk ( éjfél után megfordul a szerencse, kivétel erősíti a szabályt ), valamint elfogultak vagyunk a magyarázatban és megértésben ( wishful thinking ), az érthetetlen jelenségnek természetfeletti okot tulajdonítunk (misztifikáció ), ill. idő előtt megállunk a megismerési folyamatban és általánosító megállapításokat teszünk. Mindezen hibákat, ill. hiányosságokat a tudományos megismerés igyekszik szisztematikusan kiküszöbölni.

6 A tudományos megismerés Ugyanis a tudományos megismerés során a tevékenységünk tipikusan tudatos és szándékos, előre megtervezett, rendszeres és szisztematikus, ugyanakkor nem feledkezhetünk meg a nem szándékolt, véletlen tudományos felfedezésekről sem. A tudomány egyes ágainak sajátos tárgyköre van, azaz a valóság egy adott területére koncentrál. Minden tudományág jellegzetes fogalomkészlettel és módszerrel rendelkezik. Fontos kritériuma a tudományos megismerésnek, hogy a tevékenység bárki (más tudós) által megismételhető legyen. (Ezért nem szokták a filozófiát tudománynak tartani, ugyanis az egyedi gondolkodás eredménye, így nem reprodukálható módon tesz megállapításokat a világról. Másrészt a világgal szembeni elvárásait is megfogalmazza, amit a tudomány nem tehet meg, hiszen nem normatív/előíró, hanem deskriptív/leíró jellegű.)

7 A tudomány alapfeltevései A természettudományok a következő három előfeltevésből indulnak ki: a természet megérthető; a természet egyöntetű, azaz a természet alaptörvényei egyetemesek és állandóak; a megfigyelt jelenségekből következtethetünk a nem megfigyelt jelenségekre. A modern társadalomtudományok kialakulásukkor abból a feltevésből indultak ki, hogy a társadalom a természethez hasonlóan megismerhető, valamint a társadalmi életben is léteznek tartósan fennálló szabályszerűségek, törvényszerűségek, amelyek megfigyelése kulcsot adhat nekünk a társadalmi folyamtok előrejelzésére.

8 Ok-okozati viszonyok a társadalomban és a természetben A modern természet- és társadalomtudományos magyarázatok, ill. elméletek azon alapulnak, hogy az eseményeknek és állapotoknak okaik vannak (nem véletlen egybeesések), ezek az ok-okozati viszonyok pedig megismerhetőek. Ha ezeket az okokat megismerjük, tudni fogjuk, hogy miért úgy vannak a dolgok, ahogy vannak. A természettudományok közül is kiemelkedik a fizika, mely szigorú módszertanával és letisztult fogalomrendszerével a többi természettudomány számára is például szolgált. A fizika klasszikus (makroszkopikus) elméletei ún. determinisztikus okokozati modellel dolgoznak, amely szerint bizonyos feltételek fennállása esetén bizonyos események bekövetkeznek. Valamint megfordítva bizonyos esemény bekövetkezésének meghatározott feltételei vannak. A társadalomtudományok pedig, mivel az emberi magatartásokat vizsgálják, amelyben a szabad akaratnak nagy szerepe van, ún. sztochasztikus, azaz valószínűségi ok-okozati modellel dolgoznak. Pl. ha a tudományos elmélet szerint a magasabb iskolai végzettségűek magasabb jövedelemmel rendelkeznek, nem azt jelenti, hogy minden magas végzettségű jól keres, ill. hogy a gazdagok között csak magas végzettségű lenne. Csak azt jelenti, hogy nagyobb eséllyel fognak jól-fizetett állásba kerülni azok, akiknek magasabb az iskolai végzettsége.

9 A modern tudomány Az ún. modern tudományfogalom (XVII. sz.-tól) szerint a tudományos megismerésnek további három kritériumnak kell megfelelnie: Objektivitás, azaz értéksemlegesség, tárgyilagosság az empirikus (tapasztalati) adatok kezelésében és az elméletek megfogalmazásában. Az objektivitást biztosítja egyrészt a kutató szubjektumára irányuló önreflexiója, másrészt a tudományos közösségek, és a tudományos nyilvánosság, ill. kontroll. A tudományos viták fő kérdései e tekintetben, hogy az adott elmélet cáfolható-e? ellenőrizhető-e? reprodukálható-e? Nem lehet ugyanakkor letagadni, hogy a társadalomtudományokban erről nem létezik egységes álláspont. (Bővebben l. Karl Popper: A történetírás és a történelem értelme In: Megismerés, történelem, politika, AduPrint, oldal.) Empirikus alátámasztottság annyit jelent, hogy az elméleteknek összhangban kell lennie a megfigyelt, ill. megfigyelhető tényekkel. A racionalitás követelménye szigorúan következetes, logikus okfejtést igényel. Léteznie kell egy racionális kapocsnak az empirikus adatok és a magyarázó elméletek között. (Pl. hiába tapasztalunk empirikus együttjárást pl. a szemszín és a politikai szimpátia között, amíg nem találunk az együttjárásra - mások számára is elfogadható - racionális magyarázatot, nem tekinthetjük tudományos elméletnek.)

10 Dedukció - indukció A tudományos elméletet és az empirikus tapasztalatot logikailag két módszerrel kapcsolhatjuk össze: Dedukció a deduktív modellben kiindulópontunk egy elmélet, amely alapján megfogalmazunk egy hipotézist, amit a gyakorlatban megfigyelünk, majd megfigyelésünk alapján elvetjük, vagy megtartjuk hipotézisünket. Azaz az általános felől haladunk az egyedi felé. Indukció az induktív modellben pedig megfigyeléseket teszünk, a megfigyeléseink között összefüggéseket keresünk, majd levonjuk következtetéseinket, azaz elméletet alkotunk. Ebben az esetben az egyes felől haladunk az általános felé. Indukció esetén soha sem lehetünk abban biztosak, hogy mindent megfigyeltünk, ill. elsősorban valószínűségi oksági viszonyokat tárunk fel. A tudományban mindkét logikai modell érvényben van, bár bizonyos tudományfilozófusok, ill. a Francis Bacont ( ) megelőző tudománytörténeti korszakban csak a deduktív logikai modellt fogadták el tudományosnak. A gyakorlatban tisztán deduktív módszert csak az ún. absztrakt tudományok, azaz az elméleti matematika és a logika alkalmaz, amelyeket nevezhetnénk deduktív rendszernek is. Az ún. tapasztalati tudományokban is alkalmazzák a deduktív módszert, de nem elégszenek meg a deduktív elméleti rendszer felépítésével, hanem azt egybevetik az empirikus adatokkal.

11 Az ún. empirikus ciklus Viszont a tapasztalati tudományok sem tisztán induktív modellel dolgoznak, mivel egyrészt a megfigyelés alapján megfogalmazott eredményeket elméleti keretbe helyezik, másrészt bizonyos elméletek irányítják a tudományos megfigyeléseket is. Pl. elméleti előfeltevés nélkül a választói szimpátiát meghatározó változók közül mindent meg kellene figyelnünk a választók szeme színétől étkezési szokásaikon keresztül, ami lehetetlen lenne. A tapasztalati tudományos kutatások valóságában tehát egy ún. empirikus ciklusban zajlik a kutatási tevékenység, az elfogadott tételek és az abból levezetett hipotézisek nélkülözhetetlenek (dedukció), ugyanúgy mint a megfigyeléseken alapuló hipotézisalkotás és általánosítás (indukció). (Babbie 2008: 68)

12 Empirikus ciklus (Babbie 2008: 40. W. Wallace: The Logic of Science in Sociology. New York 1971 alapján): INDUKCIÓ DEDUKCIÓ Elméletek Empirikus általánosítások Hipotézisek Megfigyelések Az empirikus általánosításokból az elméletre való továbblépés esetében a következtetés nem logikai (ahogy az elméletből a hipotézisek levezetése esetében), hanem inkább ugrás a sötétbe.

13 Metodológia módszertan a tudományban Minden tudományág sajátos, rá jellemező módszertannal (metodológia) rendelkezik, amelynek segítségével a valóság általa vizsgált területe a legjobban megismerhető. Ahogy korábban láttuk, a megfelelő módszer az elméletek empirikus alátámasztottságát, objektivitását és a racionalitás kritériumát egyaránt szolgálja. Jelen tananyag további fejezeteiben a társadalomtudományok módszertanának alapvető téziseit foglaljuk össze, valamint a leggyakrabban használt módszereket ismertetjük.

14 Felhasznált irodalom: Babbie, Earl: A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Budapest, Balassi Kiadó, ISBN: Bertalan László (szerkesztő): Magyarázat, megértés, előrejelzés. Budapest, Tömegkommunikációs Kutatóközpont, ISBN: Giddens, Antony: Szociológia. Budapest, Osiris, ISBN: Héra Gábor Ligeti György: Módszertan. A társadalmi jelenségek kutatása. Budapest, Osiris, ISBN: Popper, Karl: A történetírás és a történelem értelme. In: Popper: Megismerés, történelem, politika, AduPrint, oldal. Ratzsch, Del: Miből lesz a tudomány? Rövid bevezetés a tudományfilozófiába. Harmat, Budapest, Schleicher Nóra: Kvalitatív kutatási módszerek a társadalomtudományokban. BKF jegyzet. Századvég, Budapest ISBN: