Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola D94

Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola D94 Iskolavezető: Dr. Komoly Sámuel A - 319 Nefrológia - Diabetológia programvezető: Dr. Wittmann István Dr. Wittmann István II. sz. Belgyógyászati Klinika Oxidatív stressz hatása az inzulin és erythropoetin effektusára Nephrológiai Centrum Az alábbi hipotézisek vizsgálatát tervezzük: 1. Az enos foszforiláció változik dohányfüst hatására 3T3-L1 adipocytákban. Western-blot-vizsgálatok. 2. Az Akt foszforilációjának vizsgálata Westernblot módszerrel 3T3-L1 adipocytákban oxidatív stressz hatására. 3. Az Erk foszforilációjának vizsgálata 3T3-L1 adipocytákban oxidatív stressz hatására Western-blot módszerrel. 4. Az antioxidáns rezveratrol hatásának vizsgálata az inzulin és erythropoetin jelátviteli útra Western-blottal. 5. A szénhidrátanyagcsere és az oxidatív stressz kapcsolatának vizsgálata folyamatos interstitiális cukormonitorozással (CGMS) és oxidatív stressz markerek mérésével. 6. Hidrogén-peroxid in vivo mérése fejlesztés alatt álló szenzorral. Dr. Wittmann István II. sz. Belgyógyászati Klinika Nephrológiai Centrum A hidroxil szabadgyök-termék orto- és meta- tirozin akkumulációja a krónikus hormonrezisztencia oka A Hormon rezisztencia című szabadalmunkban leírtaknak megfelelően fény derült arra, hogy a hidroxil szabadgyöktermékek akkumulációja következik be az oxidatív stressznek kitett érfalban. Ezeket az eredményeket akarjuk kiterjeszteni: vizsgálni akarjuk a zsírsejtekben az orto- és meta-tirozin akkumulációjának hatására bekövetkező inzulin- és eritropoetin-rezisztenciát, az érben létrejövő acetilkolin-rezisztenciát. Tanulmányozni kívánjuk veseelégtelenségben a kóros tirozinok akkumulációját és annak hatását is. Dr. Nagy Judit II. sz. Belgyógyászati Klinika Kardiovaszkuláris rizikófaktorok és kardiovaszkuláris megbetegedések Nephrológiai Centrum krónikus vesebetegekben A krónikus vesebetegek több mint fele szív- és érrendszeri betegségekben meghal, mielőbb veséiben előrehaladott károsodás alakulna ki. Jelenleg a nephrológia egyik nagy kihívása a szív- és érrendszeri betegségekre való fokozott hajlamú egyének ill. a már kialakult betegségek korai felismerése és megfelelő kezelése krónikus vesebetegekben. A rendkívül sok feladatot tartalmazó témában két résztémát hirdetünk meg: 1. A krónikus vesebetegek (IgANP, polycystas vesebetegek stb.) kardiovaszkuláris rizikóstátusának felmérése non-invazív kardiovaszkuláris vizsgáló módszerek segítségével. 2. A krónikus vesebetegek (IgANP, polycystás vesebetegek stb.) preklinikai kardiális és vaszkuláris (elsősorban arteriosclerosis és atherosclerosis) megbetegedéseinek diagnózisa és prognosztikai faktorai. 1

A - 442 Reproduktív endokrinológia programvezető: Dr. Gőcze Péter Dr. Ertl Tibor Szülészeti és Nőgyógyászati Újszülöttkori neurohumorális adaptáció Klinika A Perinatális Intenzív Centrumok kialakulásával lehetõség nyílott a terhességi, szülés alatti, valamint a neonatális periódusra jellemzõ fiziológiai változások egy intézeten belüli tanulmányozására. A tudományos igénnyel végzett felmérések eredményeinek kritikus elemzése közvetlen gyakorlati jelentõséggel bír. Klinikánkon évtizedekre visszanyúló hagyományai vannak a neonatális adaptáció tanulmányozásának. Alapvetõ megfigyeléseket tettünk koraszülöttek respirációs zavarainak megelõzésére, koraszülöttek vesefunkcióinak érési folyamatait szabályozó hormonális változásokra vonatkozólag. A téma átöleli az idegrendszer és az endocrin szervek fetalis fejlődését, a fetus-újszülött átmenet fiziológiáját, a neonatális periódus hormonális sajátosságait, valamint a különböző szülésmódok hatását az újszülöttek adaptációjára. Az anyatejes táplálás és az anyatejben levő hormonok a neonatális periódusban szintén befolyásolják az újszülöttek idegrendszerének és endocrin szerveinek működését. Dr. Szabó István Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika A méhen belüli koraszülött magzat életkilátását javító módszerek (klinikai tanulmány). Amnioinfúzió. Méhen belüli direkt szteroid kezelés Hazánkban a koraszülés gyakorisága 8-9 %, melynek oka 30-40 %-ban az idő előtti burokrepedés. A legnagyobb problémát az jelenti, amikor a magzatvíz 24-32. terhességi hét között, de főleg a 28. hét előtt folyik el. Ebben az időben a magzat igen alacsony súlyú, különböző szervei éretlenek és megszületése után lecsökken az életben maradási esélyük. A legfőbb cél, hogy próbáljuk a szülést késleltetni. Abban az esetben, ha magzatvíz minimális és ha a feltételek adottak, akkor a magzatvizet pótolni tudjuk fiziológiás nátriumkloriddal. Ezzel lehetővé válik, hogy a magzat tovább fejlődjön méhen belül és a szülést nem kell megindítani. Eddig ezzel a beavatkozással átlagosan 30 nappal sikerült a terhességet meghosszabbítani. A koraszülött magzatoknál az egyik legnagyobb probléma a tüdő funkcionális éretlensége. Az édesanyának adott szteroid injekció sietteti a magzati tüdő érését, kedvező hatásának eléréséhez azonban 24-48 óra szükséges. Abban az esetben, ha a szteroid injekció kontraindikált, vagy a kedvező hatás kifejtéséhez nincs elegendő idő, akkor méhen belüli magzat kapja meg intramuscularisan ezt az injekciót. A kedvező hatás kifejtéséhez elegendő pár óra és a megszületett koraszülötteknél a légzési zavarok kisebb mértékben jelentkeznek. A témában jelentkező feladata, a klinikai tanulmány során a kezelésben nem részesült, illetve a kezelést kapottak (amnioinfúzió, direkt magzati szteroid kezelés) eredményeinek összehasonlítása. Dr. Szilágyi András Szülészeti és Nőgyógyászati A polycystas ovarium syndroma (PCOS) etiológiája, diagnosztikája és Klinika kezelése A polycystas ovarium syndroma (PCOS) a fertilis korú nők leggyakoribb endokrinopathiája, etiológiája ennek ellenére még nem teljesen tisztázott. Az utóbbi években előtérbe került a hyperinsulinaemia, insulin rezisztencia etiológiai szerepe, és ennek megfelelően az insulin érzékenységet fokozó szerek terápiás alkalmazása a PCOS kezelésében. A kutatási téma felöleli a PCOS hormonális és klinikai jellemzőinek (vérzészavar, meddőség, obesitas, a petefészkek ultrahang eltérései) összefüggését az insulin rezisztenciával, valamint az eredmények alapján az insulin érzékenységet fokozó szerek klinikai alkalmazásának indikációját. A PCOS betegek insulin rezisztenciája hosszú távú következményeinek (terhességi diabetes, 2-es típusú diabetes, cardiovascularis rizikó) vizsgálata, prevenciója is a kutatási téma részét képezi. 2

Dr. Szilágyi András Szülészeti és Nőgyógyászati Újabb lehetőségek a meddőség kezelésében Klinika A meddőség a gyermeket tervező párok mintegy 5-10%-át érinti. A kezelési lehetőségek a meddőség okától függően szerteágazóak, ugyanakkor egyre újabb módszerek kerülnek kidolgozásra, majd rutin klinikai alkalmazásra. A legjobban fejlődő területeket az ovuláció indukciós módszerek, továbbá a különböző asszisztált reprodukciós technikák ( lombikbébi program ) képezik. A kutatási téma elsősorban klinikai vizsgálatokat jelent az új kezelési protokollok kidolgozása terén, valamint az alkalmazott eljárások eredményességének összehasonlító vizsgálatát. Az asszisztált reproduktív technikák alkalmazása során számos klinikai és laboratóriumi altéma kutatására nyílik lehetőség. A kezelési protokollok, a cyclus monitorizálása, a kiegészítő gyógyszeres kezelések, az in vitro laboratóriumi munka, valamint az újszülöttek nyomon követése, mind nyitott kérdéseket, kutatási lehetőségeket nyújtanak. A - 146 Molekuláris patológiai és laboratóriumi vizsgálatok jelentősége az orvosi diagnosztikában és terápiában programvezető: Dr. Miseta Attila Dr. Miseta Attila Laboratóriumi Medicina Intézet A foszfoglükomutáz szerepe a lítium terápiás hatásmechanizmusában A mániás-depressziós pszichózisok között a bipoláris affektív megbetegedés az unipoláris depresszió után a második helyen áll gyakoriság tekintetében. Előfordulása hazánkban különösen gyakori, de más országokban is meghaladja az 1%-ot. Saját feledzésünk az, hogy a PGM csökkent aktivitása jelentősen (6-9szer) megemelkedett kalciumraktározással is jár galaktóz jelenlétében élesztőben. A kalcium anyagcsere drámai megváltozása kihat a sejtben végbemenő fehérje módosulásokra különösen az ergasztoplazmás retikulumban. Ez a jelenség szerepelhet a lítium hatás alapját képező mechanizmusok között, s részleteit sejt és molekuláris biológiai módszerekkel kívánjuk tovább vizsgálni. Dr.Ludány Andrea Laboratóriumi Medicina Intézet A proteomika módszertanának alkalmazása a humán fehérjék vizsgálatában A módszertani fejlesztés elsődleges célja a kutatási eredményeink hasznosulása a klinikai biokémiában. Az elmúlt évek során az egyedi fehérje molekulák specifikus (immunkémiai) kimutatása eredményezte az egyik megújuló irányát az orvosi laboratóriumi diagnosztikának. Ezzel párhuzamosan ma már a molekuláris genetikai vizsgálatok is közvetlenül hasznosulnak a klinikai laboratóriumi diagnosztikában. A laboratóriumi medicinában tekintettel a fehérje molekulák biológiai változékonyságára (poszt transzlációs módosulások) - forradalmi változás várható a proteomika vizsgálatoktól, amelyek a jövőben kikerülhetetlenül az analízisek előterébe kerülnek. Ez a kutatási terület, egyrészt a minták fehérjéinek nagyfeloldású elektroforetikus elválasztását (különböző egy és két dimenziós technikák), érzékeny fehérje detektálási lehetőségeket (ezüstözési eljárások), valamint célirányosan válogatott betegmintákat igényel. Esetünkben a módszertan jórészt kidolgozott és előzetes tapasztalatokkal rendelkezünk különböző normál humán mintákra ( a véren kívül pl. szekrétumokra és vizeletre is). A klinikai biokémiában ritkán analizált és nem invazív módon nyerhető betegmintákra (nyál és könny) szándékozzuk a vizsgálatokat elsősorban kiterjeszteni. Ismert és még azonosítatlan biomarkerek kimutatását várjuk hasznosulni a daganatos betegségek vagy a krónikus metabolikus zavarok (diabetes) diagnosztikájában. 3

Dr. Kőszegi Tamás Laboratóriumi Medicina Intézet Savoldékony kismolekulasúlyú szérumfehérjék vizsgálata szisztémás megbetegedésekben Az albuminnál kisebb molekulatömegű szérumfehérjék között sok, biológiailag aktív molekulát találunk (citokinek, akut fázis fehérjék, stb.). Intézetünkben néhány évvel ezelőtt perklórsavas kicsapásos módszert dolgoztunk ki a 67kDa-nál kisebb szérumfehérjék izolálására, mennyiségi mérésére és elektroforetikus szeparálására. Immunoblot vizsgálattal kimutattuk, hogy a perklórsavban oldódó fehérjék közt az alfa-1-glikoprotein jelentős mennyiségben szerepel. Egészséges egyének fehérje mintázatát összehasonlítva szisztémás betegségben szenvedők fehérje mintázatával, jelentős mennyiségi és minőségi különbségeket találtunk. A módszerrel malignus daganatos betegségnél kimutattuk, hogy a kemoterápia során a savoldékony fehérje frakció mennyisége megnő, az elektroforetikus mintázatokban jellegzetes eltéréseket találtunk. A tervezett kutatás célja malignus betegségekben és szepszisben a perklórsavban oldódó szérumfehérjék további jellemzése, betegségre specifikus molekulák vagy molekula mintázatok keresése, a markernek ítélt fehérjék azonosítása. Módszerként nagyfeloldású egy- és kétdimenziós gélelektroforézist, western blot módszert, immunkémiai vizsgálatokat és a PTE Biokémiai és Orvosi Kémiai Intézetével kollaborálva tömegspektrometriás méréseket alkalmazunk. Dr. Kőszegi Tamás Laboratóriumi Medicina Intézet Humán szérum aktin, és aktinkötő fehérjék prediktív értékének vizsgálata súlyos katabolikus állapotokban A szervezet egészét érintő szöveti károsodások mértékének megítélése a jelenlegi rutin laboratóriumi diagnosztikában használt paraméterek alapján nem végezhető el kielégítő pontossággal. Ugyanakkor jól ismert, hogy minden sejtünk tartalmaz aktint, mely a citoszkeleton integráns részét képezi. A legújabb irodalmi adatok alapján vált csak ismertté, hogy súlyos szöveti lézió (kiterjedt műtét, trauma, szepszis, ARDS) esetében az elpusztult sejtekből az elsősorban fibrilláris formában lévő aktin G aktinná depolimerizálódva a vérbe kerül. A G aktint scavanger jellegű fehérjék (Gelsolin, D vitamin kötő fehérje) megkötik és a keringésből eliminálják. Amennyiben az aktin kínálat meghaladja a kötő fehérjék kapacitását, a G aktin többlet szabaddá válva megjelenik a plazmában és mennyiségétől függően súlyos többszervi elégtelenséget képes kiváltani. A kutatás célja SDS-poliakrilamid gélelektroforézis + western blot és kvantitatív kemilumineszcenciás detektálás alkalmazásával a keringő aktin- és aktinkötő fehérjék meghatározása a fenti betegcsoportok szérum mintáiból. A vizsgálat monitorozó jellegű, összefüggést keresünk a mért paraméterek és a szisztémás szöveti károsodás közt. Az aktin és a gelsolin meghatározása várhatóan új fehérje markerként lesz alkalmazható a fokozott szöveti károsodás mértékének objektív megítéléséhez. Dr. Kőszegi Tamás Laboratóriumi Medicina Intézet Ochratoxin A toxicitásának vizsgálata különböző szövetkultúrákon Az ochratoxin A (OTA) egy világszerte előforduló mikotoxin, mely jelentős szerepet játszik az un. Balkáni Endemikus Nefropátiában. Az OTA toxicitása elsősorban a vese tubulus sejtjeire irányul, de hatásmechanizmusa jelenleg sem tisztázott kellőképpen és más szervek (pl. máj) is károsodást szenvedhetnek. Az OTA hatásmechanizmusa még nem kellően felderített, feltehetően genotoxikus, fehérjeszintézist gátló, fokozza a szabadgyök képződést, mindezek hatására nekrózist és apoptózist idéz elő a célsejtekben. A tervezett kutatás célja az OTA toxikus hatásainak molekuláris szintű jobb megismerése in vitro szövettenyészeti modellben. Az OTA hatásmechanizmusának tisztázására tervezzük új citotoxicitási módszerek kifejlesztését, a fehérjék transzkripciós rátájában bekövetkező változások felderítését. Nyomon követjük a citoszkeleton morfológiájának változását fluoreszcens mikroszkópos vizsgálattal (aktinfalloidin). Kiemelt fontossággal bír az OTA-sejt kölcsönhatás vizsgálata fluoreszcens spektroszkópiával és flow cytometriával. A toxin hatásmechanizmusának felderítése lehetőséget ad védő hatású molekulák tesztelésére. Ebben az összefüggésben a természetben is előforduló, elsősorban növényi eredetű protektív faktorok (antioxidánsok, kompetitív hatású molekulák) vizsgálatát tervezzük. A sejtes modellekben kitapadó és szuszpenzióban növő sejtkultúrákat egyaránt alkalmazni kívánjuk. 4

Dr. Kőszegi Tamás Laboratóriumi Medicina Intézet Etnofarmakobotanikai szempontból jelentős gyógynövényfajok Dr. Papp Nóra Farmakognóziai Intézet citoprotektív hatásának in vitro vizsgálata szövettenyészetekben Erdély etnobotanikai szempontból feltáratlan, állandó orvosi és gyógyszerellátással nem rendelkező településein számos ígéretes új gyógynövény taxon, vagy már ismert fajok új indikációja keltette fel az érdeklődést további kutatások céljából. A feljegyzett fajok hatóanyagokra vonatkozó adatai között a téma a taxonok antioxidáns és egyéb lehetséges citoprotektív hatásának vizsgálatára koncentrál. A jelölt feladata az egyes településeken folytatott terepmunka során a gyűjtött adatokból kiválasztott taxonok és drogrészeik vizsgálata in vitro sejtes modellben. A gyógynövényekből izolált karotinoidok, flavonoidok, polifenolok és sok más, elsődlegesen antioxidáns hatással bíró molekula jelentős preventív tényezőnek számít a krónikus degeneratív betegségek (malignus adaganatok, autoimmun kórképek, szív érrendszeri betegségek, stb.) kialakulásában. Az epidemiológiai vizsgálatokból, állatkísérletes modellekből és in vitro kísérletes rendszerekből nyert nagyszámú megfigyelés ellenére a protektív növényi anyagok hatásmechanizmusa nem teljesen ismert. Feltételezhető és modell kísérletekben részben igazolt is, hogy a citoprotekcióban az egyik legjelentősebb tényező az antioxidáns sajátság. Ugyanakkor a jelenség megértését nehezíti, hogy az irodalomban a legtöbb szerző egy izolált molekulát vizsgál, viszont a kedvező hatás kifejtéséhez minden bizonnyal több protektív faktor együttes jelenlétére van szükség. A jelen kutatás részben a már ismert antioxidáns molekulák további jellemzésére, részben több antioxidáns együttes hatásának vizsgálatára fókuszál. A kísérletekhez sejtes modelleket kívánunk használni: kitapadó szövetkultúrákat (pl. fibroblaszt, HepG-2, MDCK, stb.), illetve szuszpenzióban növő limfoid sejteket (pl. Jurkat, K-562). A citoprotekciót szabadgyökös indukció (pl. menadion adása) után mérjük biolumineszcenciás életképesség (ATP/protein) módszerrel, kemilumineszcenciás követéssel és fluoreszcens spektroszkópiás eljárásokkal, ahol a sejteket intracellulárisan az oxidációs fokra érzékeny fluoreszcens festékkel jelöljük. A fluoreszcenciás módszert flow cytométerre is adaptálni kívánjuk. A vizsgálatok további részét képezi a kezelt sejtek fehérje mintázatában bekövetkező változások követése SDS-PAGE módszerrel, kiegészítve kemilumineszcenciás Western blot analízisekkel. Dr. Kőszegi Tamás Laboratóriumi Medicina Intézet Gyulladásos mediátorok vizsgálati lehetőségei szeptikus betegeknél Dr. Mühl Diána AITI A szepszis mind a mai napig az intenzív osztályok vezető halálokai közé tartozik. Mostanáig 178 biokémiai marker ismeretes a kórkép diagnózisához és a betegek állapotának követéséhez. Ebbe a csoportba tartoznak a proinflammatorikus mediátorok és a klasszikus akut fázis fehérjék. A vér klinikai biokémiai vizsgálata mellett a vizelet és egyéb testfolyadék markerek használata csak kevéssé terjedt el. Korábbi megfigyeléseink szerint az orosomucoid vagy savanyú alfa-1-glikoprotein (AGP) mint akut fázis fehérje az egészséges egyének vizeletében is mérhető, melyet az általunk kidolgozott érzékeny és specifikus módszerrel igazoltunk. Továbbá azt találtuk, hogy az AGP szeptikus betegek vizeletében extrém magas koncentrációban van jelen. Így az AGP egy lehetséges szepszis markerként is szóba jöhet a vizeletben. A tervezett kutatás célja annak vizsgálata, hogy monitorozó jelleggel összefüggést keressünk a vizelet AGP és a szérum gyulladásos mediátorok szintjének változása közt. További célunk annak felderítése, hogy a vizelet AGP szintjének mérése rendelkezik-e prediktív értékkel a vizsgált betegeknél. Módszertani fejlesztésként tervezzük rutin sorozatvizsgálatra alkalmas vizelet AGP teszt kidolgozását. 5

B - 145 Molekuláris patomorfológia programvezető: Dr. Pajor László Dr. Pajor László Pathológiai Intézet Kombinált in situ pheno- és genotypus analizis alkalmazása a pathomorphologiában Egy mikroszkóposan azonositható phenotypushoz (morphologia és immunphenotypus) nem feltétlenül egy genotypus rendelhető, ami phenotypus szinten fel nem ismerhető heterogenitást jelent. Ilyen azonos phenotipushoz tartozó genetikai heterogenitás gyakran előfordul reaktiv és daganatos sejtek között, mivel a daganatos transzformáció során nem változik meg feltétlenül a phenotipus, de a specifikus genotypus változás ( akvirált genetikai aberráció) csak a tumorsejtre jellemző. Példaként emlithető a pre-b-sejt és a call leukaemiás sejtek u.a. CD10+, CD19+, CD34+ phenotypusa vagy a plasmasejtek és a myeloma sejtek u.a. CD20-, CD38+. CD45-, CD138+ phenotypusa. Biokémiai módszerekkel nem, esetleg csak nagy mennyiségű anyagot igénylő és nem teljesen tiszta populációt adó sejtszortirozást követő molekuláris módszerekkel lehet ezt a genotypus heterogenitást feltárni. Ugyanakkor az immuncytologia / histologia és konzekutiv in situ hybridizáció (ISH) alkalmazásával, relokalizációs mikroszkópos rendszerekben a phenotypus asszociált genotypus egyedüli módon és nagy precizitással vizsgálható és azonositható.a program e fenti módszertannal a genetikai heterogenitás vizsgálatát célozza meg pall-ben és myeloma multiplex-ben komplex flow cytometrias és PCR technologiát is felhasználva és az adatokat a betegség-lefolyással korreláltatva. Tekintettel arra, hogy az ISH-ós jelmintázat automatizált felismerésében döntő jelentősége van a genomikus vs fizikai jeltávolság aránynak, ezen technologia standardizációjának vizsgálata ugyancsak része a programnak. Dr. Pajor László Pathológiai Intézet Hyperdiploid gyermekkori acut lymphoblastos leukaemia cytogenetikájának vizsgálata Az acut lymphoblastos leukaemia (ALL) a leggyakoribb gyermekkori rosszindulatú, daganatos megbetegedés. Az alul- illetve túlzott kezeléseket elkerülő, optimális terápia megválasztását a betegségspecifikus, nem random kromoszómális genetikai aberációk jelenlétén vagy hiányán alapuló nemzetközi osztályozás határozza meg. A betegség két leggyakoribb subtypusa az ETV6/RUNX1 translocatiot hordozó, illetve az 51-67 közötti modalis kromoszóma számmal bíró hyperdiploid csoport, melyek együttesen az összes gyermekkori ALL kb. 55%-át, a 2-7 éves korban kialakuló betegségek kb. 80%-át teszik ki. A kutatás célja a feltételezhetően in utero kialakuló hyperdiploid ALL korai felismerése és kezelése szempontjából legfontosabb 4 vagy 5 kromoszómális eltérés azonosítása. A nem osztódó, interfázisban lévő sejtmagokon elvégzett, relocalizációs technikát is alkalmazó, automatizáltan kiértékelt fluorescencia in situ hibridizációs vizsgálat (i-fish) a leghatékonyabb módszer az említett számbeli kromószómális elváltozás illetve ennek klonalis fejlődése kimutatásához. A vizsgálatok a Pathologiai Intézetben archivált nagy számú gyermek ALL csontvelő minták vizsgálatán alapszanak. Dr. Pajor László Pathológiai Intézet Prognosztikus és prediktiv faktorok diagnosztikus és klinikai jelentősége prostata carcinomában A prostatarákos betegek számára az onkológiában használt prognosztikus és prediktiv márkerek vizsgálata meghatározó, a műtéti indikációkban és a target terápiában stratifikációt tehet lehetővé. A projekt során az új prognosztikus és prediktiv faktorok ( AMACR, androgén receptor /AR/, Bcl-2, HER2/neu, synaptophysin, chromogranin, p53, MIB-1, ERG, EGFR, caspase, 34βE12) morphologiai és immunhistologiai vizsgálatát tervezzük. Ezeket a hagyományos morphologiai (grading, Gleason-score, tumorméret, Helpap-grading), valamint klinikai (UH) és labor (PSA) paraméterekkel vetjük össze. A szövettani metszeteken tömegspektrometriára épülő molekuláris képalkotási technikával (Imaging Mass Spectrometry) proteomikai illetve metabolomikai vizsgálatokat is végzünk. A fentiekkel új, komplex imformáció remélhető a PSA-csökkenés, a tumor progresszió, a terápia reszisztencia / válaszkészség vonatkozásában. A projekt keretében együttműködünk a PTE-ÁOK Biokémiai Intézetével valamint a Johannes Orth Institut für Pathologie und Neuropathologie Göttingen, Németország intézettel is. 6

A - 327 Keringéspatológiai állapotok vizsgálata kísérletes modelleken és klinikai beteganyagon programvezető: Dr. Jancsó Gábor Dr. Rőth Erzsébet Sebészeti Oktató és Kutató Intézet A glutathion-s-transzferáz enzim és gén-polimorfizmusának szerepe az endogén adaptációban és a posztkondicionálás folyamatában kísérletes és klinikai vizsgálatok során Az iszkémiás posztkondicionálással kiváltható védelem a ma ismert leghatékonyabb celluláris endogén védelmi mechanizmus az I/R károsodásokkal szemben. Az elmúlt évtizedben a jelenség vizsgálata a kardiovaszkuláris kutatások egyik kiemelt területévé vált, hatékonyságát és mechanizmusát kísérletes körülmények között számos tanulmány igazolja. A glutathion-s-transzferáz (GST) antioxidáns enzim aktivitása nagyban meghatározza a sejtek oxidatív stresszre adott gyulladásos és adaptív válaszát, valamint fontos szerepet tölt be az iszkémiás posztkondicionálás során. A GST legfőbb szerepe az oxidatív stressz során keletkezett káros termékek redukált glutationnal történő konjugálása, így kevésbé toxicus termék létrehozása. A GST enzim három fő csoportja különböztethető meg, melyek közül a citoszólban jelenlevő GST enzim jelentős szerepet tölt be az oxidatív stresszel szembeni védelem, sejtproliferáció, apoptózis irányításában. A GST családnak mai ismereteink szerint hét alcsoportja különböztethető meg (Mű, Pi, Téta, Alfa, Szigma, Omega és Zéta), melyek genetikai polimorfizmusa összefüggésbe hozható az oxidatív stresszel, gyulladásos folyamatokkal szembeni sejtszintű védekezés károsodásával. A tervezett vizsgálatok egy részében primer szívizom sejttenyészeten tanulmányozható a GST szerepe az oxidatív stresszel és az iszkémia-reperfúzióval szembeni védekezésében, valamint az intracelluláris jelátviteli utak szerepe az iszkémiás posztkondicionálás során. A munka további célkitűzése klinikai beteganyagon az I/R károsodás következtében kialakuló oxidatív és gyulladásos válaszfolyamatok kimutatása és ezek összefüggése a GST polimorfizmusával.ezen folyamatok részletesebb megismerése segíthet új diagnosztikus és terápiás stratégiák kifejlesztésében, melyek javíthatják az IR károsodás kimenetelét, csökkentve a betegek hospitalizációs idejét és annak költségeit. Dr. Rőth Erzsébet Sebészeti Oktató és Kutató Intézet Sebészeti és traumatológiai beavatkozások kísérletes és klinikai vizsgálata különös tekintettel az oxidatív stressz és a cytokin egyensúly monitorozására Jól ismert, hogy az elmúlt évtizedben a minimálisan invazív sebészi technikák térhódításával a betegek műtéti megterhelése lényegesen csökkent, gyógyulásuk gyorsabb. Ez a jelenség azonban nemcsak a kisebb műtéti behatolással magyarázható, hanem a szervezet részéről fellépő gyulladásos válaszreakciók intenzitásának csökkenésével is. E mellett számos vizsgálat igazolja, hogy az endogén adaptáció csökkenésével párhuzamosan a műtéti megterhelést követően kialakul az oxidatív stressz állapota, melynek monitorozása humán vérmintákból jól reprodukálhatóan elvégezhető. Klinikai kollaborációban végzett vizsgálatok során a hallgató az operált betegektől meghatározott protokoll szerint gyűjtött vérmintákból sejteket izolálhat (leukocyták, thrombocyták) melyeknek szabadgyök termelése, illetve aggregációs képessége jól tükrözi az oxidatív stressz súlyosságát. E mellett spektrofotometriás, ELISA és flowcytometriás módszerekkel a lipidperoxidáció mértéke, illetve az antioxidáns enzimek mennyisége is meghatározható. Az aktivált sejtek alkalmasak a különböző jelátviteli utak tanulmányozására különös tekintettel a mitogén aktiválta protein kináz család (MAPK), az extracelluláris szignál regulálta kináz (ERK1/2), p38 mitogén aktiválta protein kináz foszforilációs szintjének meghatározására. A molekuláris biológiai módszerekkel kapott eredmények alapján a későbbi terápiás beavatkozásokhoz lehet támpontot nyerni. 7

Dr. Rőth Erzsébet Sebészeti Oktató és Kutató Intézet Az endogén adaptációt indukáló posztkondicionálás kísérletes és klinikai vizsgálata Az endogén adaptáció indukálásának az utóbbi években egyik legkutatottabb területe az u.n. posztkondicionálás. Ennek lényege, hogy az előzően hipoxiás, iszkémiás szöveteket a teljes reperfúzió megindítása előtt rövid iszkémiás,(10-15 sec.) és reperfúziós (2-3 perc) ciklusok előzik meg. A védő hatás kialakulása az adott célszerv (szív, tüdő, máj, vese) funkcionális és morfológiai vizsgálatával igazolható. Kísérletes munka során altatott nyulakon, illetve sertéseken torténik a modell létrehozása, a vizsgálni kívánt szerv kipreparálásával., majd 1-2 órás iszkémiat követően a reperfúzió megindítása elött a posztkondicionáló ciklusok alkalmazásával. Vérminták és szövetminták egyaránt rendelkezésre állnak a biokémiai és molekuláris biológiai kiértékeléshez (flow cytometer, ELISA technika, Western blot). Klinikai kollaboráció kialakítását követően (érsebészet, szívsebészet, transzplantációs sebészet) a betegektől megfelelő protokoll alkalmazásával vérminták gyüjthetők, melyekből az oxidatív stressz paramétereit, az endogén védelem státuszát jelző hősokk fehérjéket és az antioxidáns enzimek fehérjéit lehet meghatározni. Eredményes munka esetén javaslatot lehet tenni az eljárás klinikai alkalmazására. Dr. Menyhei Gábor Sebészeti Tanszék A műtét típusának és az érzéstelenítés módjának hatása a carotis endarteriectomiák eredményeire Számos magas szintű evidenciát nyújtó tanulmány bizonyította a carotis endarteriectomia jótékony hatását és előnyeit a stroke primér és szekundér prevenciójában. Ellentmondó adatok ismertek arról, hogy a műtét típusa (endarteriektomia folttal, folt nélkül, eversiós endarteriectomia) hogyan befolyásolja a műtét eredményességét, a különböző posztoperatív szövődmények arányát, valamint a restenosis gyakoriságát. Intézetünkben az utóbbi években kedvező tapasztalatokat szereztünk a locoregional anaesthesiában végzett carotis reconstructiókkal. A tervezett kísérletes és klinikai vizsgálatok során arra keressük a választ, hogy különböző érzéstelenítési és műtéti típusok mely kombinációjánál érhető el a legjobb klinikai eredmény. Vizsgálni kívánjuk azt is, hogy a műtéti szövődmények arányát hogyan befolyásolja az érzéstelenítés módja a különböző életkorú betegcsoportokban. További tisztázandó kérdés, hogy a műtét alatti carotis-kirekesztés időtartama befolyásolja-e a műtét kimenetelét, szövődményarányát. Ennek a kérdésnek a vizsgálatára intraoperatív oxymetriás méréseket is tervezünk. Prospektív klinikai tanulmánnyal kívánjuk elemezni a műtét típusának késői restenosisra kifejtett hatását. Dr. Jancsó Gábor Sebészeti Oktató és Kutató Intézet A celluláris endogén adaptációs válaszmechanizmusok kísérletes és klinikai vizsgálata Az akut verőérelzáródás okozta szöveti ischaemia és ezt követő szövetelhalás megelőzésére és kezelésére irányuló törekvések alapvető fontosságúak az orvosi kutatásokban. A miokardium iszkémiás prekondicionálása és posztkondicionálása a szív rendkívül fontos adaptációs mechanizmusa, mely hatékonyan fokozza a miokardium stressztoleranciáját. Perifériás szöveteken (vázizom, vese, máj, bélszövet) a pre-és posztkondicionálás hatása és mechanizmusa még kevésbé ismert, klinikai jelentősége sebészeti kórképekben jelentős lehet. Kutatásaink során az adaptációs mechanizmusok komplex folyamatát, és a klinikai alkalmazásának lehetőségeit vizsgáljuk. A program során a miokardium vizsgálatára lehetőség nyílik nyitott és zárt mellkasú (perkután transzlumináris koronária angioplasztika technikával) állatmodell elkészítésére, valamint az endogén adaptáció sejtszintű, molekuláris folyamatainak (szignáltranszdukció, transzkripciós faktorok aktivációjának) vizsgálatára sejtkultúrában. Humán betegekből vett vér, illetve szövetmintákban vizsgálható a reperfúziós folyamatok lefolyása, súlyossága. Állatkísérletes modellekben, illetve sejtkultúrában vizsgálhatók a különböző már a klinikumban használt, illetve új fejlesztésű gyógyszereknek a sejtek adaptációját befolyásoló hatása. 8

Dr. Jancsó Gábor Sebészeti Oktató és Kutató Intézet A központi idegrendszer iszkémiás-reperfúziós károsodásának vizsgálata Az artéria carotison végzett sebészi beavatkozásokat követően még gondos preoperatív kivizsgálás esetén viszonylag magas a központi idegrendszeri hipoxiás-reperfúziós károsodások kockázata. Kutatásaink célkitűzése egyrészt meghatározni azt a regionális szaturációs (perfúziós) határértéket, illetve intervallumot, amely esetében a sebészi beavatkozások során még nem alakul ki neurológiai deficit, illetve biokémiai paraméterekben sem detektálható neuronális károsodás. Másik célkitűzésünk biokémiai vizsgálatok, illetve funkcionális tesztek segítségével összehasonlítani az általános anesztézia, valamint a regionális anesztézia mellett végzett carotis endarteriectomiák posztoperatív szövődményeit. A kialakuló neuronális károsodásokat biokémiai vizsgálatokkal, funkcionális cognitív tesztekkel, és klinikai neurológiai státusz meghatározásával értékeljük. Plazmából vizsgáljuk a Neuron Specific Enolase, Endothelin, Platelet Derived Growth Factor Hypoxia inducible factor (HIF)1-alpha szintjének változásait. Cognitív teszteket (reakcióidő, rövidtávú memória), és neurológiai státusz (afázia, érzés-, mozgászavar) rögzítését a pre- és posztoperatív szakban hosszútávú követéssel végezzük. Dr. Jancsó Gábor Sebészeti Oktató és Kutató Intézet A diabetes mellitus és az inzulin hatása az iszkémiás-reperfúziós károsodásokban A cukoranyagcserére gyakorolt hatásain kívül az inzulinnak számos sejtvédő hatása ismert. Csökkenti az oxidatív stressz indukálta szabadgyökprodukciót, mérsékeli a thrombociták aggregábilitását, valamint receptoron keresztül prekondicionálást indukál, amely növeli a sejtek iszkémia toleranciáját. Kutatásaink során vizsgálni kívánjuk diabéteszes betegeken a preoperatív adott inzulin kedvező keringésprotektív, illetve általános sejtvédő hatásait. Összehasonlítjuk az inzulin, valamint az orális antidiabetikum kezelésben részesült betegek perioperatív kardiológiai, illetve általános műtéti terhelését. A perioperatív szakban a kardiológiai státusz hemodinamikai paraméterekkel detektáljuk /flow-mediált vazodilatáció (FMD); szisztolés-diasztolés nyomás szívfrekvencia cardiac output, végdiasztolés nyomás, dp/dt, EKG/. Az általános műtéti terhelést az oxidatív stressz markerek, és a leukocita aktiváció mértékének meghatározásával végezzük. Vizsgálataink eredményei az anesztézia vezetésének és a perioperatív szak inzulinterápiájának optimális tervezésével biztonságosabbá tehetik a cukorbetegek műtéti körülményeit, illetve nagy mértékben csökkenthetik ezen betegeknél a sebészeti beavatkozások kardiovaszkuláris szövődményeit. Dr. Jancsó Gábor Sebészeti Oktató és Kutató Intézet Szöveti keringésváltozással járó sebészeti beavatkozások klinikai és kísérletes vizsgálata A sebészeti kórképek és beavatkozások során kialakuló szöveti iszkémia-reperfúzió indukálta folyamatok megismerése alapvető fontosságú a következményes szövődmények kivédése, elkerülése céljából. A sebészeti beavatkozásokat követő iszkémiás-reperfúziós károsodások a szöveti iszkémia időtartamától, az érintett szövetek mennyiségétől, és a szervezet általános állapotától függően befolyásolják a műtéti szövődmények kockázatának kialakulását. Bár az elmúlt évtizedekben a műtéti technika igen jelentős fejlődésen ment keresztül, a fejlett ipari országokhoz hasonlóan a civilizációs betegségek (diabétesz, hipertónia, ateroszklerózis) incidenciájának exponenciális növekedése a hazai érsebészetet is egyre komolyabb kihívás elé állítja. A betegek alacsony prevenciós compliancéja miatt a már előrehaladott stádiumú betegek esetében a korszerű technikák mellett is a szövődmények gyakorisága növekszik. A szöveti keringészavarral járó műtéten átesett betegek esetében a tartós szöveti iszkémia, és az azt követő jelentősen javult (a műtét előttihez képest jóval nagyobb volumenű) reperfúzió miatt kifejezetten jelentkeznek a sejt és szöveti szintű iszkémiás-reperfúziós károsodások. Ezek a folyamatok az intracelluláris antioxidáns-prooxidáns egyensúly felborulásához, következményes oxidatív stressz kialakulásához, és szöveti szinten különböző mértékű, leukociták által mediált gyulladásos válaszreakciókhoz vezetnek. Ezek a kórélettani folyamatok a beavatkozások döntő többségében szubklinikai formában zajlanak, a klinikumban használt diagnosztikával nem mutathatók ki. Azonban ezek a gyakorló orvos számára felszín alatti folyamatok nagymértékben befolyásolják a szövetek mikrocirkulációját, gyógyulását és így a műtéti szövődmények kialakulásának kockázatát. 9

Dr. Lantos János Sebészeti Oktató és Kutató Intézet A mátrix metalloproteinázok és szöveti inhibitoraik szerepének vizsgálata ischaemia-reperfúziós kórképekben A mátrix metalloproteinázok (MMP) és szöveti inhibitoraik (TIMP) szerepe mind az ischaemia-reperfúziós károsodásban, mind az azt követő gyulladásos válasz kialakulásában valószínűsíthető. A klinikai együttműködésben tervezett munka lehetőséget nyújt az MMP-TIMP rendszernek az újraélesztés kapcsán kialakult generalizált, valamint hosszan tartó végtagi ischaemiával járó, primeren lokális ischaemia-reperfúziós kórállapotokban játszott szerepének vizsgálatára. Lehetőség nyílik a fenti paraméterek klinikai státusszal és a hagyományos laboratóriumi paraméterekkel történő összehasonlítására is. A tervezett vizsgálatok várható elméleti és gyakorlati jelentősége, hogy az egyes folyamatokban mutatkozó specifikus MMP-TIMP aktiválódás ismerete segíthet a későbbiekben a célzott terápiás lehetőségek kimunkálásában. Dr. Lantos János Sebészeti Oktató és Kutató Intézet Oxidatív stressz, leukocita és trombocita aktiváció vizsgálata szeptikus betegek kiegészítő szelén kezelése során A szepszis a szervezet szisztémás gyulladásos válaszreakciója, melyet a reaktív szabadgyökök felszaporodása, a fehérvérsejtek, trombociták és endothel sejtek aktiválódása és a plazma szelén szint csökkenése kísér. A program keretén belül az oxidatív stressz és leukocita aktiváció változása vizsgálható szeptikus betegek kiegészítő szelén kezelése során, mely várhatóan javítja a szervezet antioxidáns státuszát. A PhD hallgató betegektől származó vérmintákban vizsgálhatja a scavenger enzimek aktivitásának változását, a lipidperoxidáció mértékét, az endogén antioxidáns rendszer mennyiségi viszonyait, a teljes vér stimulált gyöktermelését, valamint a trombociták funkcióját. A program lehetőséget teremt továbbá, a kóros vaszkuláris reakciókért felelős sejtek adhéziós receptorai expressziójának tanulmányozására, valamint a sejtek közti kommunikációban jelentős szereppel bíró pro- és antiinflammatórikus citokinek plazma szintjének mérésére is. Lehetőség nyílik továbbá a fenti paraméterek klinikai státusszal és a hagyományos laboratóriumi paraméterekkel történő összehasonlítására is. A tervezett vizsgálatok várható jelentősége, hogy a szervezet oxidatív egyensúlyának, a leukociták, a trombociták aktivált állapotának nyomon követésével megítélhető a szeptikus betegek kiegészítő szelén kezelésének hatékonysága. Dr. Lantos János Sebészeti Oktató és Kutató Intézet Tüdőzúzódást kísérő immunválasz kísérletes és klinikai vizsgálata A mellkasi trauma kiváltotta tüdőzúzódás önmagában is életveszélyes kórképpé válhat, a multitraumát szenvedett sérült tüdő zúzódása pedig kifejezetten rontja a beteg életkilátásait. A morbiditási és mortalitási következményekért nemcsak a szöveti oxigenizáció elsődleges károsodása a felelős, hanem a kiváltott SIRS is. A szisztémás gyulladásos válaszreakciót a reaktív szabadgyökök felszaporodása, a fehérvérsejtek, trombociták és endothel sejtek aktiválódása kíséri. A program keretén belül az oxidatív stressz és leukocita aktiváció patofiziológiai változásokban játszott szerepe vizsgálható tüdőzúzódást szenvedett betegek kezelése során. A program lehetőséget teremt a kóros vaszkuláris reakciókért felelős sejtek adhéziós receptorai expressziójának tanulmányozására, valamint a sejtek közti kommunikációban jelentős szereppel bíró pro- és anti-inflammatórikus citokinek plazma szintjének mérésére is. Lehetőség nyílik továbbá a tüdőzúzódás állatkísérletes modellezésére is, melynek során a trauma indukálta immunválasz modellezhető, és terápiás beavatkozások hatékonysága is megítélhető. 10

Dr. Gasz Balázs Zala Megyei Kórház - Sebészeti Oktató és Kutató Intézet Miokardiális iszkémia-reperfúzióval járó szívsebészeti beavatkozások kísérletes és klinikai vizsgálata A szívsebészeti beavatkozások során számos nemkívánatos hatás aktiválódik, melyek egyértelműen összefüggésben állnak a szövődmények kockázatának fokozódásával. A műtéteknél, aorta lefogás közben kialakuló globális miokardiális iszkémia és az azt követő reperfúzió sejtszintű iszkémiás-reperfúziós károsodást okoz, mely oxidatív stressz kialakulása, az antioxidáns egyensúly zavara révén alakul ki. A szívsebészeti beavatkozások során alkalmazott extrakorporális keringés és műtéti megterhelés együttesen a szervezet szisztémás gyulladásos válaszreakciójának nagymértékű aktiválódásához vezet, következményes reaktív szabadgyökök felszaporodással, a fehérvérsejtek, trombociták és endotél sejtek aktivációjával. Ez utóbbi folyamatok kedvezőtlenül befolyásolják a miokardiális iszkémia-reperfúzió hatásait. A szöveti károsodás csökkenthető sejtszintű endogén adaptációs mechanizmusok aktiválásával. Miokardiális iszkémiát követően, váltakozó iszkémiás és reperfúziós periódusok ismétlése révén kialakított iszkémiás posztkondicionálás, valamint az ú.n. kontrollált reperfúzió csökkenti a szöveteket érintő iszkémia-reperfúziós károsodást. Ezen endogén adaptációs mechanizmusok hatásai és pathomehanizmusa kevéssé tisztázott szívsebészeti beteganyagon. Vizsgálataink célja az endogén adaptációs folyamatok sejtszintű és szubcelluláris szintű megismerése szívsebészeti betegekben, mely folyamatok a gyakorlatban is befolyásolhatják a műtéti szövődmények kialakulásának kockázatát. Hallgatóknak lehetőségük nyílik a posztkondicionálás sejtszintű mechanizmusainak meghatározására állatkísérletes modellen, valamint posztkondicionálás és kontrollált reperfúzió hatásainak vizsgálatára vér illetve szövetmintákból, szívsebészeti beteganyagon. Dr. Gasz Balázs Zala Megyei Kórház - Sebészeti Oktató és Kutató Intézet A szívsebészeti műtétek során fellépő iszkémia-reperfúziós károsodás genetikai hátterének vizsgálata A szívsebészeti beavatkozások során számos nemkívánatos hatás aktiválódik, melyek egyértelműen összefüggésben állnak a szövődmények kockázatának fokozódásával. A műtéteknél, aorta lefogás közben kialakuló globális miokardiális iszkémia és az azt követő reperfúzió sejtszintű iszkémiás-reperfúziós károsodást okoz, mely oxidatív stressz kialakulása, az antioxidáns egyensúly zavara révén alakul ki. A szívsebészeti beavatkozások során alkalmazott extrakorporális keringés és műtéti megterhelés együttesen a szervezet szisztémás gyulladásos válaszreakciójának nagymértékű aktiválódásához vezet, következményes reaktív szabadgyökök felszaporodással, a fehérvérsejtek, trombociták és endotél sejtek aktivációjával. Ez utóbbi folyamatok kedvezőtlenül befolyásolják a miokardiális iszkémia-reperfúzió hatásait. A szívsebészeti beavatkozások nemkívánatos hatásai változó mértékben jelentkeznek az egyes egyének esetén. Az antioxidáns enzimek aktivitásának egyéni különbségei szabályozhatják a miokardiális iszkémia-reperfúzió károsító hatását, a szisztémás gyulladásos válasz oxidatív stressz mértékét. Az antioxidáns enzimek aktivitásának különbségei befolyásolhatják, hogy a betegek többségénél sejtszintű, szubklinikai formában lezajló folyamatok mikor aktiválódnak klinikailag is észlelhető károsító hatásokká. A program keretén belül bizonyos antioxidáns enzimek és endogén adaptáció mechanizmusában szereplő fehérjék genetikai polimorfizmusának vizsgálatára nyílik lehetőség szívsebészeti betegek vérmintáiból felállított génbankból. A vizsgált polimorfizmusok irányíthatják a szívsebészeti műtétek során kialakuló miokardiális károsodás mértékét, valamint a szövődmények kialakulásának kockázatát. Dr. Gasz Balázs Zala Megyei Kórház - Sebészeti Oktató és Kutató Intézet A szívsebészeti beavatkozások invazivitásának pathofiziológiája és csökkentésének elméleti, gyakorlati lehetőségei A szívsebészeti beavatkozások során számos nemkívánatos hatás aktiválódik, melyek egyértelműen összefüggésben állnak a szövődmények kockázatának fokozódásával. A műtéteknél, aorta lefogás közben kialakuló globális miokardiális iszkémia és az azt követő reperfúzió sejtszintű iszkémiás-reperfúziós 11

károsodást okoz, mely oxidatív stressz kialakulása, az antioxidáns egyensúly zavara révén alakul ki. A szívsebészeti beavatkozások során alkalmazott extrakorporális keringés és műtéti megterhelés együttesen a szervezet szisztémás gyulladásos válaszreakciójának nagymértékű aktiválódásához vezet, következményes reaktív szabadgyökök felszaporodással, a fehérvérsejtek, trombociták és endotél sejtek aktivációjával. Ez utóbbi folyamatok kedvezőtlenül befolyásolják a miokardiális iszkémia-reperfúzió hatásait. A szöveti károsodás csökkenthető sejtszintű endogén adaptációs mechanizmusok aktiválásával. Miokardiális iszkémiát követően, váltakozó iszkémiás és reperfúziós periódusok ismétlése révén kialakított iszkémiás posztkondicionálás, valamint az ú.n. kontrollált reperfúzió csökkenti a szöveteket érintő iszkémia-reperfúziós károsodást. Ezen endogén adaptációs mechanizmusok hatásai és pathomehanizmusa kevéssé tisztázott szívsebészeti beteganyagon. Vizsgálataink célja, egyrészről, az endogén adaptációs folyamatok sejtszintű és szubcelluláris szintű megismerése szívsebészeti betegekben, mely folyamatok a gyakorlatban is befolyásolhatják a műtéti szövődmények kialakulásának kockázatát. Továbbá, a szívsebészeti beavatkozások nemkívánatos hatásai változó mértékben jelentkeznek az egyes egyének esetén. Az antioxidáns enzimek aktivitásának egyéni különbségei szabályozhatják a miokardiális iszkémia-reperfúzió károsító hatását, a szisztémás gyulladásos válasz oxidatív stressz mértékét. Az antioxidáns enzimek aktivitásának különbségei befolyásolhatják, hogy a betegek többségénél sejtszintű, szubklinikai formában lezajló folyamatok mikor aktiválódnak klinikailag is észlelhető károsító hatásokká. A program keretén belül bizonyos antioxidáns enzimek és endogén adaptáció mechanizmusában szereplő fehérjék genetikai polimorfizmusának vizsgálatára nyílik lehetőség, melyek irányíthatják a szívsebészeti műtétek során kialakuló miokardiális károsodás mértékét, valamint a szövődmények kialakulásának kockázatát. B - 322 Kísérletes cardiológia programvezető: Dr. Tóth Kálmán Dr. Tóth Kálmán I. sz. Belgyógyászati Klinika Oxidatív stressz hatása a vér és vérsejtek tulajdonságaira. Az antioxidánsok védő hatásának vizsgálata Számos betegség kialakulásában játszik szerepet az oxidatív károsodás. Ezek a folyamatok a vérsejteket sem kímélik, így ha megfigyeljük a vérsejtek tulajdonságaiban bekövetkező változásokat, következtethetünk az oxidatív stressz mértékére. Legmarkánsabban a vörösvérsejtek deformálhatósága romlik, ezt filtrációval és ektacitometriával számszerűsítjük. Keressük az oxidatív károsodás modellezésére alkalmas egyéb paramétereket is. Ha az oxidációindukciót bizonyos anyagok jelenlétében végezzük, a károsodás részben kivédhető, így a modell segítségével az ilyen anyagok protektív antioxidáns hatását is mérjük. Dr. Tóth Kálmán I. sz. Belgyógyászati Klinika Az intracellularis jelátvitel vizsgálata szívizom ischaemia-reperfusio során Langendorff perfusios rendszerben, illetve in vivo akut myocardialis infarctus modellben Az endoplasmaticus reticulum (ER) egy multifunkcionális sejtalkotó, mely a fehérjék termeléséért, a fehérje foldingért, a kálcium tárolásért és a jelátvitelért felelős. Az ER működészavarai UPR-hez (nem hajtogatott fehérjeválaszhoz) vezetnek, ami magában foglalja a fehérjeszintézis gátlását, a fehérjék újra hajtogatódását és a rossz konformációjú (misfolded) fehérjék eltávolítását. Az UPR igyekszik fenntartani a sejt homeosztázisát, de az hosszú ER stressz apoptosist indukál. Az ER stressz-indukálta apoptosis sok betegség kialakulásában játszik szerepet (ischaemia/reperfusio, diabetes, szívelégtelenség, neurodegeneratio). A szívben a fehérje oxidáció, az ischaemia-reperfusio során zavart szenvedett kálcium anyagcsere, illetve szívelégtelenségben a fokozott 12

fehérje szintézis vezethetnek UPR-hez és apoptosishoz. Az ER chaperonok XBP-1 és ATF6 által közvetített indukciója protektívnek tűnnek ischemia/reperfusios károsodással szemben. Az ER stress-indukálta szívizomsejt apoptosis pontos mechanizmusa még nem ismert, de a PUMA (a Bcl-2 család proapoptoticus tagja) aktivációja fontos szerepet játszik mindebben. A PUMA gátlása előnyös lehet tehát az oxidatív sejtkárosodás kivédésében. Dr. Tóth Kálmán I. sz. Belgyógyászati Klinika PARP-gátlók, SOD-mimeticumok, illetve természetes polyphenolok Dr. Halmosi Róbert hatásának vizsgálata kísérletes szívelégtelenség modellekben A gazdaságilag fejlett országokban a szívelégtelenség prevalenciája egyre magasabb és a jelen terápiás lehetőségek mellett is magas a betegség mortalitása. Emiatt intenzív kutatások folynak újabb terápiás célpontok azonosítására. A szívelégtelenség modellezése patkányon különböző módszerekkel lehetséges. A LAD-ligatio regionális, isoproterenol subcutan alkalmazása pedig, diffúz subendocardialis myocardialis infarctust okoz, aminek hatására csökken a szív systoles funkciója. Nyomásterhelés miatt alakul ki szívelégtelenség spontán hypertenzív patkányokon, illetve aortaszűkítő beavatkozások (banding) után, ugyanakkor diffúz szívizom károsodást okozhatnak bizonyos cardiotoxicus vegyületek is, mint például az anthracyclin származékok. Meg kívánjuk határozni tehát, hogy a PARP-gátlók milyen molekuláris mechanizmussal képesek gátolni a krónikus szívelégtelenség progresszióját. Vizsgáljuk továbbá a scavenger hatású SOD-mimeticumok és természetes polyphenolok hatását szívelégtelenség modelleinkben, illetve ezen molekulák hatásmechanizmusát. Dr. Tóth Kálmán I. sz. Belgyógyászati Klinika Hemoreológiai paraméterek alakulása klinikai betegcsoportokban. Dr. Késmárky Gábor Diagnosztikai és prognosztikai megfontolások A vér áramlási tulajdonsága, a vérsejtek jellemzői számos megbetegedés kapcsán eltérnek a normálistól; néha ezek a változások felelnek a tünetek előidézéséért, máskor csak kofaktorai a betegség kialakulásának. A hemoreológiai paraméterek értékes segítséget nyújthatnak a rizikóbecslésben és a differenciáldiagnosztikában. Laboratóriumunkban különböző betegcsoportok hemoreológiai felmérését végezzük (plazma és teljes vér viszkozitás, vörösvérsejt deformabilitás és aggregáció, vérlemezke aggregáció), a kapott eredményeket más klinikai paraméterekkel vetjük össze. Újonnan képzett mutatók, pl. a vér oxigénszállító kapacitását jellemző hematokrit/vérviszkozitás arány használhatóságát is vizsgáljuk. Dr. Tóth Kálmán I. sz. Belgyógyászati Klinika Hemoreológiai változások endokrin betegségekben Dr. Mezősi Emese A pajzsmirigy működészavarokban bekövetkező hemoreológiai változásokról ismereteink szórványosak. Hypothyreosisban a vérzékenység fokozódását, hyperthyreosisban a tromboembóliás események gyakoriságának emelkedését észlelték. A hyperthyreotikus állapotban bekövetkező halál oka az esetek 18%- ában pulmonális embolia. Jól ismert, hogy a kardiovaszkuláris és cerebrovaszkuláris mortalitás még szubklinikus hyperthyreosisban is jelentősen fokozódik. Ennek hátterében valószínűleg jelentős tényező a von Willebrand faktor, melynek szintje hyperthyreosisban emelkedik, hypothyreosisban csökken. Hyperthyreosisban a thrombocyta aggregáció fokozódását közölték. A közelmúltban az L-thyroxin direkt, non-genomikus thrombocyta aggregáció fokozó hatását is leírták. Célkitűzések: (i) a hemoreológiai paraméterek változásának részletes vizsgálata hyper- és hypothyreosisban, (ii) a pajzsmirigy hormonok thrombocyta funkcióra gyakorolt non-genomikus hatásának leírása, (iii) a terápiásan alkalmazott thrombocyta aggregáció gátló szerek hatását befolyásolja-e a pajzsmirigy funkció? A másik gyakori endokrin funkciózavar, amely egyértelműen fokozott kardiovaszkuláris mortalitással jár, a glükokortikoid túlsúly, annak endogén és exogén formája egyaránt. Az endotel működészavar mellett a reológiai paraméterek változásai kevéssé ismertek. A nagy dózisú, immunszuppresszív célú pulzatilis steroid kezelés jó modell lehet mind az akut, mind a krónikus hatások kimutatására. Célkitűzések: (i) hemoreológiai vizsgálatok endogén Cushing szindrómában (ii) különböző, terápiásan alkalmazott glükokortikoidok direkt hatásának in vitro vizsgálata egészségesek reológiai paramétereire (iii) nagy dózisú, pulzatilis methylprednisolon kezelésben részesülő betegek reológiai változásainak követése. 13