2.2.35. Ozmolaritás Ph.Hg.VIII. Ph.Eur.7.3-1 2.2.35. OZMOLALITÁS 01/2012:20235 Az ozmolalitás egy gyakorlati mérőszám, amellyel a különböző oldott anyagoknak az oldat ozmózisnyomásához történő együttes hozzájárulását fejezzük ki. Valamely vizes oldat közelítő ozmolalitása (ξm) az alábbi összefüggéssel adható meg : ξ m = ν m Φ Ha az oldott anyag nem ionos állapotú, akkor v = 1; egyébként v értéke az oldott anyag egy molekuláját alkotó, vagy abból szolvolízissel keletkező ionok száma. m = Φ = az oldat molalitása, azaz az oldott anyag móljainak száma egy kilogramm oldószerben, molális ozmotikus koefficiens, amely az oldatban lévő, ellentétes töltésű ionok közti kölcsönhatásokat veszi figyelembe. Értéke m nagyságától függ, és meghatározása annál nehezebb, minél bonyolultabb az oldat összetétele. Az ozmolalitás egysége az osmol per kilogramm (osmol/kg), de inkább ennek ezredrésze, a milliosmol per kilogramm (mosmol/kg) használatos. Ha nincs más előírás, az ozmolalitást a fagyáspontcsökkenés mérésével határozzuk meg. Az ozmolalitás és a fagyáspontcsökkenés (ΔT) között a következő összefüggés áll fenn: ξ m Δ = T 1000 mosmol/kg 1,86 Készülék. A készülék (ozmométer) részei: a méréshez használt tartály hűtésére szolgáló hűtő; hőmérsékletet mérő berendezés, amely egy hőmérsékletre érzékeny ellenállásból (termisztor) és megfelelő áramerősség- vagy feszültségkülönbség-mérő műszerből áll; a műszer skáláján a hőmérsékletcsökkenés vagy közvetlenül az ozmolalitás olvasható le, a készülékhez általában keverőberendezés is tartozik. R nátrium-klorid R vízzel készült oldatának koncentrációja (g/kg víz) 2.2.35.-1. táblázat Oldatok az ozmométer kalibrálásához Valódi ozmolalitás (mosmol/kg) Ideális ozmolalitás (mosmol/kg) Molális ozmotikus koefficiens Fagyáspont csökkenés ( C) 3,087 100 105,67 0,9463 0,186 6,260 200 214,20 0,9337 0,372 9,463 300 323,83 0,9264 0,558 12,684 400 434,07 0,9215 0,744 15,916 500 544,66 0,9180 0,930 19,147 600 655,24 0,9157 1,116 22,380 700 765,86 0,9140 1,302
2.2.35. Ozmolaritás Ph.Hg.VIII. Ph.Eur.7.3-2 Vizsgálat. A 2.2.35.-1. táblázat alapján elkészítjük a vizsgálathoz szükséges kalibráló oldatokat. A készülék nullpontját R vízzel végzett méréssel állapítjuk meg. A kalibráló oldatból a műszer gyártója által javasolt mennyiségeket mérünk a mérőcellába, és bekapcsoljuk a hűtőrendszert. Az erős túlhűlés elkerülésére a keverőberendezést általában úgy programozzák, hogy a keverés kevéssel a várható fagyáspont alatt induljon be. Az egyensúly elérését megfelelő kiegészítő berendezés mutatja. A mérőcellát minden mérés előtt átöblítjük a mérendő oldattal. A vizsgálati oldat mérését hasonlóképpen végezzük. Ha az ozmolalitás nem olvasható le közvetlenül, akkor a fagyáspontcsökkenésből számoljuk ki. A vizsgálat csak abban az esetben értékelhető, ha a kapott eredmény két kalibrációs mérési pont közé esik.
2.4.13. Szulfát Ph.Hg.VIII. Ph.Eur.7.3-1 2.4.13. SZULFÁT 01/2008:20413 javított 7.3 A vizsgálathoz kizárólag R desztillált vízzel készült oldatok használhatók. R bárium-klorid 250 g/l-es oldatának 3 ml-ét 4,5 ml R1 szulfát mértékoldathoz (10 ppm SO 4 ) elegyítjük. Az oldatot összerázzuk, majd 1 perc várakozás után az előbbi szuszpenzió 2,5 ml-éhez 15 ml vizsgálandó oldatot és 0,5 ml R ecetsavat elegyítjük. Az összehasonlító oldatot azonos módon készítjük, azzal az eltéréssel, hogy a vizsgálandó oldat helyett 15 ml R szulfát mértékoldatot (10 ppm SO 4 ) alkalmazunk. 5 perc elteltével a vizsgálati oldatban észlelt opaleszcencia nem lehet erősebb, mint a szulfát mértékoldatot tartalmazó összehasonlító oldatban.
2.7.15. Hepatitis B vakcina (rdns) hatóértékének meghatározása Ph.Hg.VIII. Ph.Eur.7.2-1 01/2012:20715 2.7.15. HEPATITISZ B VAKCINA (rdns) HATÓÉRTÉKÉNEK MEGHATÁROZÁSA A hepatitisz B vakcina (rdns) hatóértékét in vivo és in vitro is meghatározhatjuk. Az in vivo meghatározás során adott körülmények között egerekben vagy tengerimalacokban vizsgáljuk a vakcina hepatitisz B felületi antigén (HBsAg) elleni specifikus antitestképződést előidéző hatását, és ezt hasonlítjuk össze a referenciakészítmény azonos hatásával. Az in vitro meghatározás esetében az antigéntartalmat immunkémiai módszerrel határozzuk meg. IN VIVO HATÓÉRTÉK-MEGHATÁROZÁS A kísérleti állatok kiválasztása és csoportosítása. A vizsgálathoz azonos törzsállományból származó, kb. öthetes, egészséges egereket választunk. A vizsgálathoz használt egértörzs antigéndózisválasz görbéjének szignifikáns meredekséget kell mutatnia; a H-2 q vagy H-2 d haplotípusú egerek megfelelőek erre a célra. Egészséges, 300-350 g testtömegű (kb. héthetes), azonos törzsállományból származó tengerimalacok szintén alkalmasak. A vizsgálathoz azonos nemű állatokat használunk. Az állatokat legalább hét egyenlő, a vizsgálat követelményeinek megfelelő létszámú csoportba osztjuk. A vizsgálandó vakcina hatóértékének meghatározása. A vizsgálandó vakcinából R nátriumklorid 9 g/l töménységű oldatával, amely a vakcinához használt alumínium-adjuvánst is tartalmazza, legalább három hígítást készítünk és ugyanilyen hígításokat készítünk a referenciakészítményből is. A hígítások készítéséhez egyéb olyan hígítóoldatot is használhatunk, amely megfelel erre a célra. Az állatcsoportok mindegyikéhez más-más hígítást rendelünk és mindegyik állatnak ugyanannyit, de legfeljebb 1,0 ml-t injektálunk intraperitoneálisan, a csoportjához rendelt hígításból. Egy csoportot nem vakcinált kontrollként tartunk fenn; ebben a csoportban az állatoknak az előbbivel azonos térfogatú hígító oldatot injektálunk intraperitoneálisan. Megfelelő idő (pl. 4-6 hét) elteltével az összes állattól érzéstelenítést alkalmazva vért veszünk. Az egyedenként külön-külön gyűjtött szérumokban alkalmas immunkémiai módszerrel (2.7.1) egyenként végezzük el a HBsAg-vel szembeni specifikus antitesttartalom meghatározását. Értékelés. A számításokat a kvantális válasszal jellemezhető meghatározásokra alkalmazott szokásos statisztikai módszerek segítségével végezzük (5.3). A nem vakcinált csoport szérumaira kapott reakciók mértékének megoszlásából megállapítjuk, hogy mekkora a nem-vakcinált állatok esetében várható maximális reakció az adott vizsgálatban. Minden olyan válasz, amely vakcinált állatok esetében meghaladja ezt a mértéket, definíció szerint szerokonverziónak tekintendő. A szerokonverziót mutató állatokra csoportonként kapott százalékos értékeket alkalmas módon (pl. probit-transzformációval) transzformáljuk, és a kapott adatokat a log dózis-választ ábrázoló párhuzamos egyenesek módszerével értékeljük. A vizsgált készítmény ható-értékét a referenciakészítmény hatóértékéhez viszonyítva határozzuk meg. Az érvényesség feltételei. A vizsgálat csak abban az esetben értékelhető, ha mind a vizsgálandó, mind a referenciavakcina ED50-értéke az állatoknak adott legkisebb és legnagyobb dózis közé esik, a statisztikai analízis nem mutat szignifikáns eltérést a linearitástól és a párhuzamosságtól, a relatív hatóérték konfidenciahatárai (P=0,95) a becsült hatóérték 33 és 300%-a közé esnek. Hatóérték-követelmény. A becsült relatív hatóérték felső konfidenciahatára (P=0,95) legalább 1,0 legyen.
2.7.15. Hepatitis B vakcina (rdns) hatóértékének meghatározása Ph.Hg.VIII. Ph.Eur.7.2-2 IN VITRO HATÓÉRTÉK-MEGHATÁROZÁS Az antigéntartalmat immunkémiai módszerrel (2.7.1) határozzuk meg. Az elfogadási követelményeket az in vivo vizsgálatra történt validálással állapítjuk meg. Mind az enzimhez kapcsolt immunszorbens meghatározás (ELISA), mind a radioimmunmeghatározás (RIA), a HBsAg védelem-indukáló epitópjaira specifikus monoklonális antitestek alkalmazása esetén, megfelelőnek bizonyult. A vizsgálandó vakcinából, valamint a referenciakészítményből megfelelő számú hígítást kell készíteni, és a szükség esetén megfelelően transzformált eredmények értékeléséhez a párhuzamos egyenesek módszerét kell alkalmazni. A HBsAg in vitro méréséhez szükséges reagenskészletek ( kit -ek) a kereskedelmi forgalomban kaphatók, és az ilyen reagensek vizsgálati módszerei alkalmazhatók az in vitro hatóértékmeghatározásra. Az adott referenciakészítmény alkalmazása esetén érvényes elfogadási követelményeket a validálási adatok alapján az illetékes hatóság hagyja jóvá.
2.7.2. Antibiotikumok mikrobiológiai értékmérése Ph.Hg.VIII. Ph.Eur.7.3-1 01/2009:20702 javított 7.3 2.7.2. ANTIBIOTIKUMOK MIKROBIOLÓGIAI ÉRTÉKMÉRÉSE Az antibiotikumok hatóértékét úgy állapítjuk meg, hogy összehasonlítjuk a vizsgálandó antibiotikum és a referenciaanyag ismert koncentrációinak az antibiotikumra érzékeny mikroorganizmusok szaporodására kifejtett gátló hatását. Az értékmérésekben alkalmazott referenciaanyagok olyan anyagok, amelyeknek aktivitását a megfelelő nemzet-közi standardhoz vagy nemzetközi referenciakészítményhez viszonyítva pontosan meghatározták. Az értékmérést úgy kell megtervezni, hogy a hatóérték kiszámításának alapját képező matematikai modell érvényességét (validitását) ellenőrizhessük. Ha a párhuzamos egyenesek módszerét választjuk, akkor a vizsgálandó készítményre és a referenciaanyagra kapott log dózis-válasz (vagy transzformált válasz) görbéknek a számolás alapjául szolgáló koncentrációtartományban lineárisnak, valamint egymással párhuzamosnak kell lenniük. Ezen feltételek teljesülését adott valószínűségi szinten (rendszerint P=0,05) végzett validitási próbákkal igazolni kell. Más matematikai modell, iránytangenshányados módszer is alkalmazható, ha annak érvényessége bizonyított. Ha a vonatkozó cikkelyben nincs más előírás, az érték-mérés során kapott megbízhatósági határok (P=0,95) a becsült hatóérték 95 105%-án belül legyenek. A vizsgálatot az A- vagy a B-módszerrel végezzük. A. DIFFÚZIÓS MÓDSZER A meghatározáshoz alkalmas táptalajt felolvasztjuk, és megfelelő hőmérsékleten, vegetatív alakok esetében pl. 48 50 C-on, beoltjuk a vizsgálandó antibiotikumra érzékeny mikroorganizmus szuszpenziójának ismert mennyiségével, úgy, hogy a meghatározáshoz használt antibiotikumkoncentrációk hatására megfelelő átmérőjű, egyértelműen mérhető gátlási zónák alakuljanak ki. A beoltott táptalajból a szükséges mennyiséget azonnal Petri-csészékbe vagy nagyméretű négyszögletes edényekbe öntjük, oly módon, hogy 2 5 mm-es, egyenletes vastagságú réteg keletkezzék. Kétrétegű táptalajjal is dolgozhatunk, ez esetben csak a felső réteget oltjuk be. A csészéket, illetve edényeket ezután úgy tároljuk, hogy felhasználás előtt a mikroorganizmusok ne szaporodjanak, de ne is pusztuljanak észrevehető mértékben, és amikor a felhasználásra sor kerül, a táptalaj felülete száraz legyen. A 2.7.2.-1. táblázatban megadott oldószer és tompítóoldat felhasználásával a referenciaanyagból és a vizsgálandó antibiotikumból azonos hatáserősségűnek feltételezett, ismert koncentrációjú oldatokat készítünk. Ezeket az oldatokat a táptalaj felületén elhelyezett, pl. porcelánból, rozsdamentes acélból vagy más alkalmas anyagból készült steril hengerekbe, vagy az agarban kialakított lyukakba visszük. Minden hengerbe vagy lyukba azonos térfogatú oldatot mérünk be. Úgy is eljárhatunk, hogy megfelelő minőségű, steril szűrőpapírkorongokat használunk; a korongokat átitatjuk a referenciaanyag, illetve a vizsgálandó antibiotikum oldatával és az agar felületére helyezzük.
2.7.2. Antibiotikumok mikrobiológiai értékmérése Ph.Hg.VIII. Ph.Eur.7.3-2 2.7.2.-1. táblázat Diffúziós módszer Antibiotikum Referenciaanyag A törzsoldat - készítéséhez használt oldószer Tompítóoldat (ph) Mikroorganizmus Táptalaj és végső ph (±0,1 ph-egység) Inkubációs hőmérséklet Amfotericin B CRS amfotericin B R dimetil - szulfoxid ph 10,5 (0,2 M) Saccharomyces cerevisiae ATCC 9763 IP 1432-83 F ph 6,1 35 37 C Bacitracin-cink CRS bacitracincink 0,01 M sósav ph 7,0 (0,05 M) Micrococcus luteus NCTC 7743 CIP 53.160 ATCC 10240 A ph 7,0 35 39 C Bleomicinszulfát CRS bleomicinszulfát R víz ph 6,8 (0,1 M) Mycobacterium smegmatis ATCC 607 G ph 7,0 35 37 C Framicetinszulfát CRS framicetinszulfát R víz ph 8,0 (0,05 M) Bacillus subtilis NCTC 10400 CIP 52.62 ATCC 6633 Bacillus pumilus NCTC 8241 CIP 76.18 E ph 7,9 E ph 7,9 30 37 C 30 37 C Gentamicinszulfát CRS gentamicinszulfát R víz ph 8,0 (0,05 M) Bacillus pumilus NCTC 8241 CIP 76.18 Staphylococcus epidermidis NCIB 8853 CIP 68.21 ATCC 12228 A ph 7,9 A ph 7,9 35 39 C 35 39 C Jozamicin CRS jozamicin R metanol (l. a cikkelyt) ph 5,6 Bacillus subtilis CIP 52.62 ATCC 6633 NCTC 10400 A ph 6,6 35 37 C Jozamicinpropionát CRS jozamicinpropionát R metanol (l. a cikkelyt) ph 5,6 Bacillus subtilis CIP 52.62 ATCC 6633 NCTC 10400 A ph 6,6 35 37 C Kanamicinmonoszulfát Savanyú kanamicinszulfát CRS kanamicinmonoszulfát R víz ph 8,0 (0,05 M) Bacillus subtilis NCTC 10400 CIP 52.62 ATCC 6633 Staphylococcus aureus NCTC 7447 CIP 53.156 ATCC 6538 P A ph 7,9 A ph 7,9 30 37 C 35 39 C Kolisztimetátnátrium CRS kolisztimetátnátrium R víz ph 6,0 (0,05M) Bordetella bronchiseptica NCTC 8344 CIP 53.157 ATCC 4617 Escherichia coli NCIB 8879 CIP 54.127 ATCC 10536 B ph 7,3
2.7.2. Antibiotikumok mikrobiológiai értékmérése Ph.Hg.VIII. Ph.Eur.7.3-3 Neomicinszulfát Netilmicinszulfát Nisztatin Rifamicinnátrium CRS mikrobiológiai értékmérésre szánt neomicin-szulfát CRS netilmicinszulfát CRS nisztatin CRS rifamicinnátrium R víz ph 8,0 (0,05 M) R víz ph 8,0 ± 0,1 R dimetilformamid ph 6,0 (0,05 M); 5 %V/V R dimetilformamidot is tartalmaz R metanol ph 7,0 (0,05 M) Spiramicin CRS spiramicin R metanol ph 8,0 (0,05 M) Sztrepto-micinszulfát CRS sztreptomicin-szulfát R víz ph 8,0 (0,05 M) Teikoplanin CRS teikoplanin ph 6,0 (0,05M) ph 6,0 (0,05M) Tilozin, állat-gyógyászati célra Tilozin-tartarát, állat-gyógyászati célra Vankomicin hidroklorid CRS tilozin CRS vankomicin hidroklorid R metanol R 0,1 M foszfáttompítóoldattal (ph 7,0) készült 2,5 %V/V-osoldata 40 térfogatrész R metanol és 60 térfogatrész R 0,1 M foszfáttompítóoldat (ph 8,0) elegye R víz ph 8,0 Bacillus pumilus NCTC 8241 CIP 76.18 Bacillus subtilis NCTC 10400 CIP 52.62 ATCC 6633 Staphylococcus aureus ATCC 6538P CIP 53.156 Candida tropicalis CIP 1433-83 NCYC 1393 Saccharomyces cerevisiae NCYC 87 CIP 1432-83 ATCC 9763 Micrococcus luteus NCTC 8340 CIP 53.45 ATCC 9341 Bacillus subtilis NCTC 10400 CIP 52.62 ATCC 6633 Bacillus subtilis NCTC 8236 CIP 1.83 Bacillus subtilis NCTC 10400 CIP 52.62 ATCC 6633 Bacillus subtilis NCTC 10400 CIP 52.62 ATCC 6633 Micrococcus luteus NCTC 8340 CIP 53.45 ATCC 9341 Bacillus subtilis NCTC 10400 CIP 52.62 ATCC 6633 E ph 7,9 E ph 7,9 30 37 C 30 37 C A ph 7,9 32 35 C F ph 6,0 30 37 C F ph 6,0 30 32 C A ph 6,6 35 39 C A ph 7,9 30 32 C A ph 7,9 30 37 C A ph 7,9 30 37 C H ph 7,8 8,0 35 37 C A ph 8,0 32 35 C Annak érdekében, hogy az értékmérés érvényességét (validitását) ellenőrizhessük, a referenciaanyagból legalább három különböző mennyiséget kell vizsgálnunk, a vizsgálandó antibiotikumból pedig három akkora mennyiséget, melyeknek hatáserőssége feltehetőleg a referenciaanyag-mennyiségek hatáserősségével azonos. Célszerű a koncentrációsorozatokat mértani sor szerint készíteni. Rutinvizsgálatok esetében, ha a rendszer linearitása megfelelő számú, háromdózisos értékméréssel bizonyított, kétdózisos vizsgálat is elegendő lehet, feltéve, hogy az illetékes hatóság ehhez hozzájárul. Vitás esetekben azonban mindig a fent leírt, háromdózisos értékmeghatározást kell alkalmazni.
2.7.2. Antibiotikumok mikrobiológiai értékmérése Ph.Hg.VIII. Ph.Eur.7.3-4 A nagyobb Petri-csészékbe vagy a négyszögletes edényekbe a statisztikai szempontoknak megfelelően rendezzük el az oldatokat, a kisméretű Petri-csészék esetében viszont amelyekbe csak hat-hat oldat mérhető be arra kell ügyelni, hogy a vizsgálandó antibiotikum és a referenciaanyag oldatai úgy váltakozzanak, hogy a töményebb oldatok egymást zavaró hatása ne érvényesülhessen. Kb. 18 órán át megfelelő hőmérsékleten inkubálunk. Annak érdekében, hogy az oldatok bemérése közötti időeltolódás kihatását a lehető legkisebbre csökkentsük, és hogy a regressziós egyenesek meredekségét növeljük, ajánlatos az inkubálást megelőzően időt hagyni a diffúzióra, ami az adott esettől függően szobahőmérsékleten vagy 4 C körül rendszerint 1 4 óra. A kör alakú gátlási zónák átmérőit legalább 0,1 mm pontossággal lemérjük, vagy területüket megfelelő pontossággal megállapítjuk, és a szokásos statisztikai módszerekkel kiszámítjuk a hatóértéket. Az egyes meghatározások folyamán annyi párhuzamos mérést végzünk egy-egy mennyiséggel, amennyi a megkövetelt pontosság biztosításához elegendő. A megkövetelt pontosság elérése érdekében és annak megállapítására, hogy a vizsgált antibiotikum hatóértéke eléri-e a megkövetelt minimális értéket, a meghatározást megismételhetjük, és a mérések eredményeit statisztikai módszerekkel egyesíthetjük. B. TURBIDIMETRIÁS MÓDSZER A megfelelő táptalajt oly módon oltjuk be a vizsgálandó antibiotikumra érzékeny mikroorganizmus szuszpenziójával, hogy a vizsgálati körülmények között a mikroorganizmusok növekedésére kifejtett gátló hatás elegendően nagy legyen. A kiválasztott szuszpenzióból akkora ismert mennyiséget használunk, hogy a kb. 4 órás inkubálás után mutatkozó zavarosság jól mérhető legyen. A beoltott táptalajt elkészítése után azonnal felhasználjuk. A 2.7.2.-2. táblázatban megadott oldószerrel és tompítóoldattal a referenciaanyagból és a vizsgálandó antibiotikumból olyan ismert koncentrációjú oldatokat készítünk, amelyeknek hatáserőssége feltehetőleg azonos. 2.7.2. -2. táblázat Turbidimetriás módszer Antibiotikum Referenciaanyag A törzsoldat készítéséhez használt oldószer Tompítóoldat (ph) Mikroorganizmus Táptalaj és végső ph (±0,1 ph-egység) Inkubációs hőmérséklet Framicetinszulfát CRS framicetinszulfát R víz ph 8,0 Staphylococcus aureus NCTC 7447 CIP 53.156 ATCC 6538 P C ph 7,0 35 37 C Gentamicinszulfát CRS gentamicinszulfát R víz ph 7,0 Staphylococcus aureus NCTC 7447 CIP 53.156 ATCC 6538 P C ph 7,0 35 37 C
2.7.2. Antibiotikumok mikrobiológiai értékmérése Ph.Hg.VIII. Ph.Eur.7.3-5 Gramicidin CRS gramicidin R metanol ph 7,0* Enterococcus hirae CIP 58.55 ATCC 10541 Staphylococcus aureus ATCC 6538 P C ph 7,0 35 37 C * Szükség esetén detergenst, pl. 0,1 mg/ml R poliszorbát 80-at kell a tompítóoldathoz adni, hogy a hígítások folyamán elkerüljük az adszorpciót az anyagon. Jozamicin CRS jozamicin R metanol (l. a cikkelyeket) ph 5,6 Staphylococcus aureus CIP 53.156 ATCC 6538 P NCTC 7447 C ph 8,0 35 37 C Jozamicinpropionát CRS jozamicinpropionát R metanol (l. a cikkelyeket) ph 5,6 Staphylococcus aureus CIP 53.156 ATCC 6538 P NCTC 7447 C ph 8,0 35 37 C Kanamicinmonoszulfát Savanyú kanamicinszulfát CRS kanamicinmonoszulfát R víz ph 8,0 Staphylococcus aureus NCTC 7447 CIP 53.156 ATCC 6538 P C ph 7,0 35 37 C Kolisztimetátnátrium CRS kolisztimetátnátrium R víz ph 7,0 Escherichia coli NCIB 8666 CIP 2.83 ATCC 9637 C ph 7,0 35 37 C Neomicinszulfát CRS mikrobiológiai értékmérésre szánt neomicinszulfát R víz ph 8,0 Staphylococcus aureus NCTC 7447 CIP 53.156 ATCC 6538 P C ph 7,0 35 37 C Rifamicinnátrium CRS rifamicinnátrium R metanol ph 7,0 Escherichia coli NCIB 8879 CIP 54.127 ATCC 10536 C ph 7,0 35 37 C Spiramicin CRS spiramicin R metanol ph 7,0 Staphylococcus aureus NCTC 7447 CIP 53.156 ATCC 6538 P C ph 7,0 35 37 C
2.7.2. Antibiotikumok mikrobiológiai értékmérése Ph.Hg.VIII. Ph.Eur.7.3-6 Sztreptomicinszulfát CRS sztreptomicinszulfát R víz ph 8,0 Klebsiella pneumoniae NCTC 7427 CIP 53.153 ATCC 10031 C ph 7,0 35 37 C Tilozin, állatgyógyászat i célra Tilozintartarát, állatgyógyászat i célra CRS tilozin R metanol R 0,1 M foszfáttompítóoldattal (ph 7,0) készült 2,5 %V/V-os oldata ph 7,0 Staphylococcus aureus NCTC 6571 ATCC 9144 CIP 53.154 C ph 7,0 37 C Tirotricin CRS gramicidin R alkohol R alkohol Enterococcus hirae ATCC 10541 C ph 7,0 37 C Vankomicinhidroklorid CRS vankomicinhidroklorid R víz ph 8,0 Staphylococcus aureus CIP 53.156 ATCC 6538 P C ph 7,0 37 39 C A meghatározás érvényességének igazolására a re-ferenciaanyagból legalább három különböző mennyiséget mérünk be; a vizsgálandó antibiotikumból szintén három különböző mennyiséget veszünk, amelyek ha-tás-erős-sége feltehetőleg azonos a referenciaanyag-mennyiségek hatáserősségével. A mennyiségeket mér-tani sor szerint célszerű megválasztani. A kívánt linearitás elérése érdekében szükség esetén nagy-számú koncentráció közül kell három egymást köve-tőt úgy kiválasztani, hogy a referenciaanyag és a vizsgált antibiotikum mennyiségei megfeleljenek egymásnak. Egyforma kémcsövekbe mindegyik oldatból azonos térfogatot mérünk, majd mindegyik kémcsőbe azonos térfogatú mennyiséget adagolunk a beoltott táptalajból (például 1 ml oldathoz 9 ml táptalajt). A tirotricin értékmérésénél 9,9 ml beoltott táptalajhoz 0,1 ml oldatot mérünk. Kontrollként egyidejűleg két kémcsövet készítünk elő a beoltott táptalajjal, de antibiotikum nélkül, és az egyikhez azonnal 0,5 ml R formaldehid oldatot keverünk. Ezeket a kémcsöveket használjuk a zavarosság meghatározására szolgáló optikai eszköz beállítására. A kémcsöveket randomizált, latin négyzetes vagy randomizált blokk elrendezés szerint vízfürdőbe vagy más olyan készülékbe helyezzük, amely alkalmas arra, hogy az összes kémcsövet egyidejűleg és gyorsan a megfelelő inkubálási hőmérsékletre melegítse, majd 3 4 órán át ezen a hőmérsékleten tartsa. Ügyeljünk arra, hogy a hőmérséklet és az inkubálási időtartam mindegyik kémcső esetében azonos legyen. Inkubálás után mindegyik kémcső tartalmához 0,5 ml R formaldehid oldatot elegyítünk vagy hőkezelést alkalmazunk a mikroorganizmusok növekedésének leállítása céljából, majd alkalmas optikai eszköz segítségével három tizedesjegy pontossággal meghatározzuk az opacitást. Olyan mérőmódszert is alkalmazhatunk, amely lehetővé teszi, hogy a zavarosságot mindegyik kémcsőben pontosan azonos inkubációs idő-tartam után mérjük. Megfelelő statisztikai módszerekkel kiszámítjuk a hatóértéket. A dózis válasz összefüggés akár transzformáljuk, akár nem gyakran csak nagyon szűk tartományban lineáris. Ezt a tartományt kell a hatóérték kiszámításához felhasználni. A tartománynak legalább három, egymást követő koncentrációt kell tartalmaznia, hogy a vizsgálat alkalmas legyen a linearitás igazolására. Rutinvizsgálatok esetén, ha a rendszer linearitása megfelelő számú,
2.7.2. Antibiotikumok mikrobiológiai értékmérése Ph.Hg.VIII. Ph.Eur.7.3-7 háromdózisos értékméréssel bi-zonyított, kétdózisos vizsgálat is elegendő lehet, feltéve, hogy az illetékes hatóság ehhez hozzájárul. Vitás esetekben azonban mindig háromdózisos meghatározást kell alkalmazni. Az egyes meghatározások során dózisonként annyi párhuzamos mérést végzünk, amennyi a szükséges pontosság eléréséhez elegendő. Annak érdekében, hogy a kívánt pontosságot elérjük, és megállapítsuk, hogy a vizsgált antibiotikum hatóértéke eléri-e az előírt alsó határértéket, a meghatározást megismételhetjük, és a mérések eredményét statisztikai módszerekkel egyesíthetjük. A fejezet következő részei tájékoztató jellegűek. Ajánlott mikroorganizmusok A következőkben ismertetjük az ajánlott mikroorganiz-musokat és azok felhasználásának körülményeit. Ezeken kívül más, a vizsgálandó antibiotikumra bizonyítottan érzékeny mikroorganizmusokat is felhasználhatunk, ha biztosítjuk a megfelelő táptalajt, valamint a megfelelő hőmérsékletet és ph-t. A felhasznált oldatok koncentrációját úgy kell megválasztani, hogy a vizsgálati körülmények között a dózis logaritmusa és a biológiai válasz közti összefüggés lineáris legyen. Inokulumok készítése. Bacillus cereus var. mycoides; Bacillus subtilis; Bacillus pumilus. Az inokulumként használandó mikroorganizmusok spóraszuszpenzióját az alábbiak szerint készítjük. A mikroorganizmust 35 37 C-on, 7 napon át tenyésztjük alkalmas táptalaj felszínén; a táptalajhoz elő-ze-te-sen literenként 0,001 g R mangán(ii)-szulfátot adunk. A tenyészetet, amely főként spórákból áll, steril R vízzel lemossuk. A szuszpenziót 30 percig 70 C-on melegítjük, majd úgy hígítjuk, hogy a spórakoncentráció megfelelő általában milliliterenként 10 10 6 és 100 10 6 közötti érték legyen. A spóraszuszpenziók 4 C-ot meg nem haladó hőmérsékleten hosszú ideig eltarthatók. Spóraszuszpenziót úgy is készíthetünk, hogy a mikroor-ganizmusokat a C-táptalajon, 26 C-on, 4 6 napon át tenyésztjük, majd aszeptikus körülmények között literenként 0,001 g R mangán(ii)-szulfátot adunk a táptalajhoz, és további 48 órán át folytatjuk az inkubálást. A szuszpenziót hogy a megfelelő mennyiségű spóra (kb. 80%) képződéséről meggyőződjünk mikroszkóposan megvizsgáljuk, majd centrifugáljuk. Az üledéket annyi steril R vízben szuszpendáljuk, hogy a spórakoncentráció milliliterenként 10 10 6 és 100 10 6 között legyen, majd a szuszpenziót 30 percig 70 C-on melegítjük, és 4 C-ot meg nem haladó hőmérsékleten tároljuk. Bordetella bronchiseptica. A teszt-mikroorganizmust a B-táptalajon, 35 37 C-on, 16 18 órán át tenyésztjük. A baktériumtenyészetet steril R vízzel lemossuk és olyan mértékben hígítjuk, hogy a szuszpenzió opacitása megfelelő legyen. Staphylococcus aureus; Klebsiella pneumoniae; Esche-richia coli; Micrococcus lutens; Staphylococcus epidermidis. A B. bronchiseptica tenyésztésére elő-írtak szerint járunk el, azzal a különbséggel, hogy az A-táptalajt használjuk, és az opacitást úgy állítjuk be, hogy turbidimetriás meghatározás esetében kielégítő dózis válasz összefüggést kapjunk, a diffúziós módszer esetében pedig úgy, hogy megfelelő átmérőjű, jól körülhatárolt gátlási zónákat kapjunk. Saccharomyces cerevisiae; Candida tropicalis. A teszt-mikroorganizmusokat F-táptalajon, 30 37 Con, 24 órán át tenyésztjük. A tenyészetet R nátrium-klorid 9 g/l töménységű, steril oldatával lemossuk, és a kellő opacitás elérése érdekében ugyanilyen oldattal hígítjuk. Tompítóoldatok. Az 5,8 és 8,0 közötti ph-értékű tom-pítóoldatokat úgy készítjük, hogy 50,0 ml R 0,2 M kálium-dihidrogén-foszfát oldatot a 2.7.2.-3. táblázatban megadott mennyiségű 0,2 M nátriumhidroxid oldattal elegyítünk. Az oldatokat frissen készített R desztillált vízzel 200,0 ml-re hígítjuk. A 2.7.2.-1. táblázatban felsorolt valamennyi mikrobiológiai értékméréshez, a bleomicin-szulfát és az amfotericin B kivételével, ezeket a tompítóoldatokat használjuk.
2.7.2. Antibiotikumok mikrobiológiai értékmérése Ph.Hg.VIII. Ph.Eur.7.3-8 ph 2.7.2.-3. táblázat 0,2 M nátrium-hidroxid oldat (ml) 5,8 3,72 6,0 5,70 6,2 8,60 6,4 12,60 6,6 17,80 6,8 23,65 7,0 29,63 7,2 35,00 7,4 39,50 7,6 42,80 7,8 45,20 8,0 46,80 A bleomicin-szulfáthoz a tompítóoldatot (ph 6,8) úgy készítjük, hogy 6,4 g R kálium-dihidrogénfoszfátot és 18,9 g R dinátrium-hidrogén-foszfátot R vízzel 1000 ml-re oldunk. Az amfotericin B-hez a következő módon készítjük a 0,2 M foszfát-tompítóoldatot (ph 10,5): 35 g R dikálium-hidrogén-foszfátot 900 ml R vízben oldunk, az oldathoz 20 ml 1 M nátrium-hidroxid mérőoldatot elegyítünk, és az így nyert oldat térfogatát R vízzel 1000,0 ml-re kiegészítjük. Táptalajok. Az alábbiakban megadott vagy velük egyen-értékű táptalajok használhatók. A-táptalaj Pepton Kazeinpepton (pankreász-hidrolizátum) Marhahúskivonat Élesztőkivonat Glükóz-monohidrát Agar Víz 6 g 4 g 1,5 g 3 g 1 g 15 g ad 1000 ml B-táptalaj Kazeinpepton (pankreász-hidrolizátum) 17 g Szójapepton (papain-hidrolizátum) 3 g Nátrium-klorid 5 g Dikálium-hidrogén-foszfát 2,5 g Glükóz-monohidrát 2,5 g Agar 15 g Poliszorbát 80 10 g Víz ad 1000 ml A poliszorbát 80-at a többi alkotórész felforralt, még forró oldatához adjuk, közvetlenül az adott térfogatra történő hígítást megelőzően.
2.7.2. Antibiotikumok mikrobiológiai értékmérése Ph.Hg.VIII. Ph.Eur.7.3-9 C-táptalaj Pepton Marhahúskivonat Élesztőkivonat Nátrium-klorid Glükóz-monohidrát Dikálium-hidrogén-foszfát Kálium-dihidrogén-foszfát Víz D-táptalaj Szívkivonat Élesztőkivonat Kazein-pepton Glükóz-monohidrát Nátrium-klorid Dikálium-hidrogén-foszfát Kálium-dihidrogén-foszfát Kálium-nitrát Víz 6 g 1,5 g 3 g 3,5 g 1 g 3,68 g 1,32 g ad 1000 ml 1,5 g 1,5 g 5 g 1 g 3,5 g 3,68 g 1,32 g 2 g ad 1000 ml E-táptalaj Pepton 5 g Hús-kivonat 3 g Dinátrium-hidrogén-foszfát 12 H 2 O 26,9 g Agar 10 g Víz ad 1000 ml A dinátrium-hidrogén-foszfátot steril oldat formájában adjuk az előzetesen sterilezett táptalajhoz. F-táptalaj Pepton Élesztőkivonat Marhahúskivonat Nátrium-klorid glükóz-monohidrát Agar Víz 9,4 g 4,7 g 2,4 g 10,0 g 10,0 g 23,5 g ad 1000 ml
2.7.2. Antibiotikumok mikrobiológiai értékmérése Ph.Hg.VIII. Ph.Eur.7.3-10 G-táptalaj Glicerin Pepton Húskivonat Nátrium-klorid Agar Víz A táptalaj ph-ja sterilezés után 7,0±0,1 legyen. 10 g 10 g 10 g 3g 15g ad 1000 ml H-táptalaj Pepton 5,0 g Agar 15,0 g Marhahúskivonat-por 3,0 g Víz ad 1000 ml A táptalaj ph-ja, 0,1 M nátrium-hidroxid oldattal beállítva, 7,0 8,0 legyen.
2.9.3. Szilárd gyógyszerformák hatóanyagának kioldódási vizsgálata Ph. Hg.VIII. Ph. Eur. 6.8-1 01/2012:20903 2.9.3. SZILÁRD GYÓGYSZERFORMÁK HATÓANYAGÁNAK KIOLDÓDÁSI VIZSGÁLATA Jelen vizsgálat célja annak megállapítása, hogy valamely orálisan alkalmazott szilárd gyógyszerforma megfelel-e a kioldódási követelményeknek. Ebben a fejezetben adagolási egységnek 1 tablettát, 1 kapszulát, vagy az előírt mennyiséget tekintjük. KÉSZÜLÉK 1. Berendezés (forgókosaras készülék). A berendezés a következő részekből áll: üvegből, vagy más közömbös, átlátszó anyagból (3) készült lefedhető tartály; motor; hajtott keverőszár; hengeres kosár (keverőelem). A tartály részben a megfelelő méretű vízfürdőbe merül, vagy alkalmas eszközzel pl. fűtőköpennyel melegíthető. A vízfürdő, ill. a fűtőszerkezet lehetővé teszi a tartályon belüli hőmérséklet 37±0,5 o C-on tartását a vizsgálat során, valamint a kioldófolyadék állandó egyenletes mozgását. Sem a készülék részei, sem annak környezete nem növelheti jelentős mértékben az egyenletesen forgó keverőelem által előidézett mozgást, keverést, rezgést. Célszerű olyan készüléket használni, mely a vizsgálat alatt lehetővé teszi a minta és a keverő megfigyelését. A tartály hengeres, alul félgömb alakú, 1 l térfogatú; magassága 160 210 mm, belső átmérője 98 106 mm. Az oldalfalak felül peremesek. A párolgás csökkentésére rögzíthető fedél használható (4). A helyesen beállított keverőszár függőleges tengelye bármely ponton legfeljebb 2 mm-nyire térhet el a tartály tengelyétől, és egyenletesen kell forognia, jelentős ingadozások nélkül, hogy ez ne befolyásolja az eredményeket. A keverőszár fordulatszám-szabályozóhoz csatlakozik, mely lehetővé teszi a keverés sebességének beállítását és ±4%-os hibahatáron belül tartását. A keverőszárat és -kosarat 316 típusú rozsdamentes acélból, vagy azzal egyenértékű anyagból készítik, a 2.9.3.-1. ábrán feltüntetett előírásoknak megfelelően. Kb. 2,5 µm vastagságú aranyréteggel bevont kosár is használható. A vizsgálati minta adagolási egységét minden vizsgálat kezdetén a száraz kosárba helyezik. A tartály aljának belső felszíne és a kosár közötti távolság a vizsgálat alatt 25±2 mm legyen. 2. Berendezés (forgólapátos készülék). Az 1. Berendezés szerinti összeállítást kell használni, azzal a különbséggel, hogy keverőelemként a keverőszárhoz rögzített lapátot alkalmazunk. A helyesen beállított keverőszár függőleges tengelye bármely ponton legfeljebb 2 mm-nyire térhet el a tartály tengelyétől, és egyenletesen kell forognia, jelentős ingadozások nélkül, hogy ez ne befolyásolja az eredményeket. A keverőlapát függőleges tengelye egybe esik a keverőszár-tengellyel, úgy, hogy a lapát alja és a keverőszár alja egy síkban van. A keverőlapát feleljen meg a 2.9.3.-2. ábrán megadott előírásoknak. A keverőlapát alja és a tartály aljának belső felszíne közötti távolság a vizsgálat alatt 25±2 mm legyen. A fémből, vagy megfelelő inert anyagból készült merev keverőlapát és keverőszár egy egységet alkot. Megfelelő, két részből álló, szétszerelhető változat is használható, feltéve, hogy az alkatrészek a vizsgálat során szilárdan kapcsolódnak egymáshoz. A keverőlapát és -szár megfelelő, inert bevonattal is ellátható. A vizsgálati minta adagolási egységét a tartály aljára hagyjuk lesüllyedni a keverés megkezdése előtt. Az olyan készítményekre, melyek egyébként nem süllyednének el, inert anyagból készült, néhány menetből álló spirált helyezhetünk. Egy másik lehetséges süllyesztő eszköz a 2.9.3.-3. ábrán látható, de egyéb, validált eszközök is alkalmazhatók. (3) (4) A tartály anyaga nem kötheti meg, nem reagálhat és nem léphet kölcsönhatásba a vizsgálandó készítménnyel. Amennyiben fedelet használunk, azon megfelelő számú nyílásnak kell lennie hőmérő behelyezése és mintavétel céljából.
2.9.3. Szilárd gyógyszerformák hatóanyagának kioldódási vizsgálata Ph. Hg.VIII. Ph. Eur. 6.8-2 1) Rács hegesztett szegéllyel: 0,22 0,31 mm drótátmérő, 0,36 0,44mm-es közökkel. A hegesztést követően a rács kicsit megváltozhat 2) A megengedett legnagyobb túlnyúlás A -nál 1,0 mm, amikor az egységet a felszerelt kosárral középpontosan forgatjuk 2.9.3.-1- ábra 1. berendezés, Forgókosaras keverőelem (méretek milliméterben)
2.9.3. Szilárd gyógyszerformák hatóanyagának kioldódási vizsgálata Ph. Hg.VIII. Ph. Eur. 6.8-3 2.9.3.-2. ábra 2. berendezés, Forgólapátos keverőelem (méretek milliméterben) 2.9.3.-3. ábra Lehetséges süllyesztőegység (méretek milliméterben)
2.9.3. Szilárd gyógyszerformák hatóanyagának kioldódási vizsgálata Ph. Hg.VIII. Ph. Eur. 6.8-4 3. Berendezés (függőleges mozgású készülék). A berendezés egy sorozat sík aljú, hengeres üvegtartályból, egy sorozat függőlegesen mozgatható üveghengerből, 316 típusú rozsdamentes acélból vagy más alkalmas közömbös anyagból készült csatlakozókból és megfelelő, közömbös és nem adszorbeáló anyagból készült, a mozgóhengerek aljához és tetejéhez illeszkedő szűrőkből áll. További része a berendezésnek a motor és a meghajtóegység, ami a hengereket a tartályokban függőlegesen mozgatja, és ha szükséges, azokat vízszintesen másik sor üvegtartályba helyezi át. A tartályok bizonyos mélységig alkalmas méretű vízfürdőbe merülnek, ami lehetővé teszi a hőmérséklet 37±0,5 o C-on tartását a vizsgálat során. Sem a készülék részei, sem annak környezete nem növelheti jelentős mértékben az egyenletesen függőlegesen mozgó hengerek által előidézett mozgást, keverést, rezgést. Külön egységet alkalmazunk a mozgatás sebességének beállítására és ±5%-on belül tartására. Célszerű olyan berendezést használni, amely lehetővé teszi a vizsgálati minta és a mozgó hengerek megfigyelését. A vizsgálat során a tartályokat párolgásgátló fedéllel fedjük le. A készülék részeinek méretei, ha más előírás nincs, feleljenek meg a 2.9.3.-4. ábrán megadott értékeknek. 4. Berendezés (átfolyócellás készülék). A készülék a következő részekből áll: kioldófolyadékot tartalmazó tartály és pumpa; átfolyócella; vízfürdő, amely a vizsgálófolyadék hőmérsékletét 37±0,5 o C- on tartja. Előírt méretű cellát használunk. A pumpa felfelé áramoltatva átnyomja a kioldófolyadékot az átfolyócellán. A pumpa szállítóképességének 240 960 ml/óra között kell lennie, a következő szabványos áramlási sebességértékekkel: 4 ml/perc, 8 ml/perc és 16 ml/perc. A pumpának állandó áramlási sebességet kell biztosítania (ami a névleges értéktől ±5%-ban térhet el); az áramlási profil szinuszoid, 120±10 pulzus/perc pulzálási sebességgel. Nem-pulzáló áramlású cella is alkalmazható. Átfolyócellával végzett kioldódásvizsgálatok során a cellát jellemezni kell, hogy pulzáló-e és meg kell adni az áramlási sebességet is. Az átfolyócella (2.9.3.-5. és 2.9.3.-6. ábra) átlátszó és inert anyagból készült, függőleges helyzetben rögzített kis tartály, amelyben a cella felső részén található beépített szűrőrendszer akadályozza meg a fel nem oldódott részecskék távozását; a szabványos cellaátmérők 12 mm és 22,6 mm; a cella kúposan kiképzett aljába egy kb. 5 mm átmérőjű üveggyöngyöt helyezünk, hogy megakadályozzuk a folyadék visszaáramlását a csőbe, majd erre kisméretű, kb. 1 mm átmérőjű üveggyöngyöket rétegezünk; a speciális adagolási egységek elhelyezésére tablettatartó (2.9.3.-5 és 2.9.3.-6 ábra) alkalmazható. A cellát vízfürdőbe merítjük, a hőmérsékletet 37±0,5 o C-on tartjuk. A készülék részeinek rögzítésére csíptető szerkezet és 2 tömítőgyűrű szolgál. A pumpa külön áll a kioldó-egységtől, annak érdekében, hogy az utóbbi védve legyen a pumpa bármilyen rezgésétől. A pumpa nem lehet magasabban a gyűjtőtartályoknál. A csőcsatlakozások a lehető legrövidebbek legyenek. Megfelelő, inert anyagból (pl. politetrafluoretilén) készült, 1,6 mm belső átmérőjű csöveket és inert peremes csatlakozókat alkalmazunk.
2.9.3. Szilárd gyógyszerformák hatóanyagának kioldódási vizsgálata Ph. Hg.VIII. Ph. Eur. 6.8-5 2.9.3.-4. ábra 3. Berendezés, üvegtartály és függőleges mozgású henger (méretek milliméterben, ha nincs másképp megadva)
2.9.3. Szilárd gyógyszerformák hatóanyagának kioldódási vizsgálata Ph. Hg.VIII. Ph. Eur. 6.8-6 2.9.3.-5. ábra 4. Berendezés, nagy cella tablettákhoz, kapszulákhoz (fent), tablettatartó a nagy cellához (alul)(méretek milliméterben, ha másképp nincs megadva)
2.9.3. Szilárd gyógyszerformák hatóanyagának kioldódási vizsgálata Ph. Hg.VIII. Ph. Eur. 6.8-7 2.9.3.-6. ábra 4. Berendezés, kis méretű cella tablettákhoz, kapszulákhoz (fent), tablettatartó a kis cellához (alul) Készülékalkalmasság. A készülék kioldásvizsgálathoz való alkalmasságának megállapításához ellenőrizni kell, hogy a készülék megfelel-e a fentiekben megadott méreteknek és tűréshatároknak. Ezen túlmenően a használat során kritikus vizsgálati paraméterek a kioldófolyadék térfogata és hőmérséklete, forgási sebesség (1. és 2. berendezés), bemerülési sebesség (3. berendezés), a folyadék áramlási sebessége (4. berendezés) rendszeres ellenőrzése is szükséges. Időközönként meg kell határozni a kioldókészülék elfogadható teljesítőképességét.
2.9.3. Szilárd gyógyszerformák hatóanyagának kioldódási vizsgálata Ph. Hg.VIII. Ph. Eur. 6.8-8 ELJÁRÁS 1. ÉS 2. BERENDEZÉS Hagyományos hatóanyag-leadású szilárd gyógyszerformák Eljárás. A megadott térfogatú (±1%) kioldófolyadékot az előírt készülékbe mérjük. A készüléket összeállítjuk, megvárjuk, amíg a kioldófolyadék hőmérsékleti egyensúlya 37±0,5 o C-ra beáll, majd eltávolítjuk a hőmérőt. A hőmérőt nem kell feltétlenül eltávolítani, amennyiben bizonyított, hogy az eredmények egyenértékűek a hőmérő nélküli vizsgálattal. 1 adagolási egységet a készülékbe helyezünk, ügyelve arra, hogy a készítmény felületén ne képződjenek levegőbuborékok. A készüléket az előírt sebességgel működtetjük. Minden előírt időpontban vagy előírt időközökben mintát veszünk; a mintavétel helye a vizsgálófolyadék felszíne és a forgókosár vagy forgólapát teteje közti távolság felénél, a tartály falától legalább 1 cm-re legyen. Amennyiben többszöri mintavétel szükséges, pótoljuk a kivett vizsgálófolyadékot friss, 37 o C-os kioldófolyadék-részletekkel, vagy ha bizonyítható, hogy a vizsgálófolyadék pótlása nem szükséges, a térfogatváltozást a számítások során vegyük figyelembe. A tartályt a vizsgálat időtartamára fedjük le és megfelelő időközönként ellenőrizzük a hőmérsékletet. Az analízist (5) a megfelelő tartalmi meghatározással végezzük el. A vizsgálatot további adagolási egységekkel meg kell ismételni. Amennyiben automatizált mintavevőt használunk, vagy ha egyéb módosítást eszközlünk a készüléken, igazolni kell, hogy a módosított készülék az itt leírt készülékkel egyenértékű eredményt ad. Kioldófolyadék. Megfelelő kioldófolyadékot használunk. Az előírt térfogat 20 25 o C-on végzett mérésekre vonatkozik. Amennyiben a vizsgálófolyadék tompítóoldat, a ph-t a megadottól legfeljebb 0,05 ph-egység eltéréssel állítjuk be. Az oldott gázok buborékokat képezhetnek, melyek meghamisíthatják a vizsgálat eredményét, ezért ilyen esetekben az oldott gázokat a mérés megkezdése előtt el kell távolítani (6). Mintavételi idő. Amennyiben csak egyetlen időpontra van követelmény, a vizsgálat rövidebb idő alatt is elvégezhető, ha a minimálisan kioldódó mennyiségre vonatkozó követelmény teljesül. Egyébként mintavételt kizárólag az előírt időpontban végezhetünk; a megadott időponttól való eltérés legfeljebb ±2% lehet. Nyújtott hatóanyag-leadású szilárd gyógyszerformák Eljárás. A hagyományos hatóanyag-leadású tablettáknál leírtak szerint járunk el. Kioldófolyadék. A hagyományos hatóanyag-leadású tablettáknál leírtak szerint járunk el. Mintavételi idő. A mintavételi időpontokat (általában 3), órában adják meg. Késleltetett hatóanyag-leadású szilárd gyógyszerformák Eljárás. Az A vagy a B módszer szerint járunk el. A módszer. Savas kioldási szakasz. 750 ml 0,1 M sósav oldatot teszünk a tartályba, majd összeszereljük a készüléket. Megvárjuk, amíg 37±0,5 o C-on beáll a hőmérsékleti egyensúly, majd a készülékbe 1 adagolási egységet helyezünk, rátesszük a fedelet, és a készüléket az előírt sebességgel üzemeltetjük. Két óra 0,1 M sósav oldatban történő működtetés után kiveszünk egy oldatrészletet a folyadékból, és késedelem nélkül a Tompítóoldatos kioldási szakasz pontban leírtak szerint járunk el. A kivett oldatrészlettel megfelelő tartalmi meghatározást végzünk. (5) A vizsgálati mintát a mintavételezés során szűrni kell, kivéve ha bizonyított, hogy nincs szükség szűrésre. Inert anyagból készült szűrőt használunk, amely nem köti meg a hatóanyagot és nem tartalmaz kioldható, a vizsgálatot zavaró anyagokat. (6) A gázmentesítés eljárása a következő: Enyhe keverés mellett a közeget 41 o C-ra melegítjük, majd vákuum alatt, erős kevertetés közben 0,45 µm-es vagy kisebb pórusméretű szűrőn azonnal megszűrjük, és még 5 percen át vákuum alatt kevertetjük. Más validált módszerrel is gázmentesíthetünk.
2.9.3. Szilárd gyógyszerformák hatóanyagának kioldódási vizsgálata Ph. Hg.VIII. Ph. Eur. 6.8-9 Tompítóoldatos kioldási szakasz. A tompítóoldat hozzáadását és a ph-beállítást 5 percen belül elvégezzük. A megfelelő keverési sebességgel működtetett készülék tartályában levő folyadékhoz R trinátrium-foszfát dodekahidrát 0,20 M-os oldatának 250 ml-ét adjuk, melynek hőmérsékletét előzőleg 37±0,5 o C-ra állítottuk be. Szükség esetén a ph-t 2 M sósav oldattal vagy 2 M nátriumhidroxid oldattal 6,8±0,05 értékre állítjuk be. A készüléket további 45 percen keresztül, vagy a megadott ideig működtetjük, majd a folyadékból kiveszünk egy oldatrészletet, amellyel megfelelő tartalmi meghatározást végzünk. B módszer. Savas kioldási szakasz. A készülék tartályába 1000 ml 0,1 M sósavat töltünk és összeszereljük a berendezést. Megvárjuk, amíg 37±0,5 o C-on beáll a hőmérsékleti egyensúly, majd a készülékbe 1 adagolási egységet helyezünk, rátesszük a fedelet, és a készüléket az előírt sebességgel üzemeltetjük. Két óra 0,1 M sósavban történő működtetés után kiveszünk egy oldatrészletet a folyadékból, és késedelem nélkül a Tompítóoldatos kioldási szakasz pontban leírtak szerint járunk el. A kivett oldatrészlettel megfelelő tartalmi meghatározást végzünk. Tompítóoldatos kioldási szakasz. Az eljárás ezen szakaszában olyan tompítóoldatot használunk, melynek hőmérsékletét előzőleg 37±0,5 o C-ra állítottuk be. A tartályból leengedjük a sósav oldatot, majd 1000 ml foszfát tompítóoldatot (ph 6,8) töltünk a tartályba. A tompítóoldatot 0,1 M sósav oldat (3 térfogatrész) és R trinátrium-foszfát dodekahidrát 0,20 M oldatának (1 térfogatrész) elegyítésével készítjük. Az oldat ph-ját szükség esetén 2 M sósav oldattal, vagy 2 M nátrium-hidroxid oldattal 6,8±0,05 értékre beállítjuk. Az oldatcserét úgy is elvégezhetjük, hogy a savas edényt új, a tompítóoldatot tartalmazó tartályra cseréljük, melybe áthelyezzük a vizsgált adagolási egységet. A készüléket további 45 percen keresztül, vagy a megadott ideig működtetjük, majd a folyadékból kiveszünk egy oldatrészletet, amellyel megfelelő tartalmi meghatározást végzünk. Mintavételi idő. A megadott vizsgálati időtartamokat, ha nincs más előírás, ±2% tűréshatárral kell betartani. 3. BERENDEZÉS Hagyományos hatóanyagleadású szilárd gyógyszerformák Eljárás. A kioldófolyadék előírt mennyiségét (±1%) a készülék hengereibe töltjük. Összeállítjuk a berendezést, és megvárjuk, amíg 37±0,5 o C-on beáll a hőmérsékleti egyensúly, majd kivesszük a hőmérőt. Minden egyes mozgóhengerbe 1 adagolási egységet helyezünk, ügyelve arra, hogy ne tapadjon rájuk levegőbuborék, és a mozgást az előírt sebességre beállítva a késedelem nélkül bekapcsoljuk a készüléket. A henger lökethossza 9,9 10,1 cm. Az előírt időtartam után, illetve az előírt időpontokban felemeljük a hengereket és mindegyik üvegtartályból mintát veszünk, a kioldófolyadék felszíne és az edény alja közötti távolság felénél. Elvégezzük az előírt vizsgálatot. Amennyiben szükséges, a vizsgálatot további adagolási egységekkel is elvégezzük. A kivett kioldófolyadék-mintát azonos térfogatú, friss, 37 o C-os kioldófolyadékkal pótoljuk, de ha bizonyítható, hogy nem szükséges a folyadék pótlása, akkor elegendő a számolásoknál figyelembe venni a térfogatváltozást. A vizsgálat alatt párolgásgátló fedéllel fedjük be a tartályt, és megfelelő időközönként ellenőrizzük a folyadék hőmérsékletét. Kioldófolyadék. Az 1. és 2. berendezés pontban a hagyományos hatóanyag-leadású szilárd gyógyszerformákra leírtak szerint kell eljárni. Mintavételi idő. Az 1. és 2. berendezés pontban a hagyományos hatóanyag-leadású szilárd gyógyszerformákra leírtak szerint kell eljárni. Nyújtott hatóanyag-leadású szilárd gyógyszerformák Eljárás. A 3. berendezés pontban a hagyományos hatóanyag-leadású szilárd gyógyszerformákra leírtak szerint kell eljárni.
2.9.3. Szilárd gyógyszerformák hatóanyagának kioldódási vizsgálata Ph. Hg.VIII. Ph. Eur. 6.8-10 Kioldófolyadék. Az 1. és 2. berendezés pontban a nyújtott hatóanyag-leadású szilárd gyógyszerformákra leírtak szerint kell eljárni. Mintavételi idő. Az 1. és 2. berendezés pontban a nyújtott hatóanyag-leadású szilárd gyógyszerformákra leírtak szerint kell eljárni. Késleltetett hatóanyag-leadású szilárd gyógyszerformák Eljárás. Az 1. és 2. berendezés pontban a késleltetett hatóanyag-leadású szilárd gyógyszerformák B vizsgálati módszerére leírtak szerint járunk el, úgy, hogy az egyik sor edénynél az előírt rendszerint 300 ml mennyiségben savas, majd a következő sor edénynél tompítóoldat-vizsgálófolyadékot alkalmazunk. Mintavételi idő. Az 1. és 2. berendezés pontban a késleltetett hatóanyag-leadású szilárd gyógyszerformákra leírtak szerint kell eljárni. 4. BERENDEZÉS Hagyományos hatóanyag-leadású szilárd gyógyszerformák Eljárás. Az előírt cellába üveggyöngyöket helyezünk, és a gyöngyrétegre 1 adagolási egységet teszünk. Amennyiben előírják, tablettatartót használunk. Összeszereljük a szűrőfejet, és a részeket megfelelő szorítószerkezettel rögzítjük. A 37±0,5 o C-ra melegített kioldófolyadékot a pumpa segítségével a cella aljáról tápláljuk a cellába az előírt áramlási sebességgel. A mért áramlási sebesség legfeljebb ±5%-kal térhet el az előírttól. Minden előírt időpontban mintát veszünk a kioldófolyadékból, és a megadott módszerrel elvégezzük az analízist. A vizsgálatot további adagolási egységekkel is elvégezzük. Kioldófolyadék. Az 1. és 2. berendezés pontban a hagyományos hatóanyag-leadású szilárd gyógyszerformákra leírtak szerint kell eljárni. Mintavételi idő. Az 1. és 2. berendezés pontban a hagyományos hatóanyag-leadású szilárd gyógyszerformákra leírtak szerint kell eljárni. Nyújtott hatóanyag-leadású szilárd gyógyszerformák Eljárás. A 4. berendezés pontban a hagyományos hatóanyag-leadású szilárd gyógyszerformákra leírtak szerint kell eljárni. Kioldófolyadék. A 4. berendezés pontban a hagyományos hatóanyag-leadású szilárd gyógyszerformákra leírtak szerint kell eljárni. Mintavételi idő. A 4. berendezés pontban a hagyományos hatóanyag-leadású szilárd gyógyszerformákra leírtak szerint kell eljárni. Késleltetett hatóanyag-leadású szilárd gyógyszerformák Eljárás. Az 1. és 2. berendezés pontban a késleltetett hatóanyag-leadású szilárd gyógyszerformákra leírtak szerint kell eljárni, a megadott kioldófolyadékokat alkalmazva. Mintavételi idő. Az 1. és 2. berendezés pontban a késleltetett hatóanyag-leadású szilárd gyógyszerformákra leírtak szerint kell eljárni. KIVITELEZÉS Hagyományos hatóanyag-leadású szilárd gyógyszerformák Ha nincs más előírás, a készítmény akkor felel meg a követelményeknek, ha a vizsgált adagolási egységekből kioldódott hatóanyagmennyiségek megfelelnek a 2.9.3.-1. táblázatban megadott értékeknek. Amennyiben az eredmények sem az S 1, sem az S 2 szint követelményeinek nem felelnek meg, a vizsgálatot a harmadik szintig folytatni kell. Q-val a kioldódott hatóanyag mennyiségét jelöljük, és értékét a feliraton feltüntetett (névleges) hatóanyag-tartalom százalékában adjuk meg; a táblázatban feltüntetett 5%, 15% és 25% értékek szintén a névleges hatóanyag-tartalom százalékában értendők, így ezen értékek és a Q mértékegysége azonos.
2.9.3. Szilárd gyógyszerformák hatóanyagának kioldódási vizsgálata Ph. Hg.VIII. Ph. Eur. 6.8-11 2.9.3.-1. táblázat Szint Mintaszám Elfogadási követelmény S 1 6 Egyetlen egyedi egység hatóanyag-tartalma sem lehet kisebb, mint Q+5% S 2 6 A 12 vizsgálati egység hatóanyag-tartalmának (S 1 +S 2 ) átlaga nagyobb vagy egyenlő legyen, mint Q, és egyetlen egység hatóanyag-tartalma sem lehet kisebb, mint Q 15%. S 3 12 A 24 vizsgálati egység hatóanyag-tartalmának (S 1 +S 2 +S 3 ) átlaga nagyobb vagy egyenlő legyen, mint Q, legfeljebb 2 egység hatóanyag-tartalma lehet kisebb, mint Q 15%, és egyetlen egység hatóanyag-tartalma sem lehet kisebb, mint Q 25%. Nyújtott hatóanyag-leadású szilárd gyógyszerformák Ha nincs más előírás, a készítmény akkor felel meg a követelményeknek, ha a vizsgált adagolási egységekből kioldódott hatóanyagmennyiség megfelel a 2.9.3.-2. táblázatban megadott értékeknek. Amennyiben az eredmények sem az L 1, sem az L 2 szint követelményeinek nem felelnek meg, a vizsgálatot a harmadik szintig folytatni kell. A kioldott hatóanyag mennyiségének határértékeit a névleges hatóanyag-tartalom százalékában adjuk meg. Minden Q i értékhez, melyek az adott részidőintervallumhoz tartozó kioldódott hatóanyag-mennyiséget jelentik, határértékek tartoznak. Ahol több, mint egy intervallum van megadva, ott mindegyik intervallumhoz külön elfogadási követelmény tartozik. 2.9.3.-2. táblázat Szint Mintaszám Elfogadási követelmény L 1 6 Egyetlen vizsgálati egységre vonatkozó érték sem eshet a megszabott határokon kívül, és az utolsó vizsgálati időpontban kapott egyetlen érték sem lehet kisebb, mint az erre a pontra előírt mennyiség. L 2 6 A 12 vizsgálati egység (L 1 +L 2 ) értékeinek átlaga nem eshet a megszabott határokon kívül, és az utolsó vizsgálati időpontban nem lehet kisebb, mint az erre a pontra előírt mennyiség; egyetlen egyedi érték sem eshet a névleges hatóanyag-tartalom 10%-ánál nagyobb mértékben a megadott határokon kívül; az utolsó vizsgálati időpontra kapott egyetlen érték sem lehet a névleges tartalom több, mint 10%-ával kisebb az előírt mennyiségnél. L 3 12 A 24 vizsgálati egység (L 1 +L 2 +L 3 ) értékeinek átlaga nem eshet a megszabott határokon kívül, és az utolsó vizsgálati időpontban nem lehet kisebb, mint az erre a pontra megadott érték; a 24 vizsgálati egység közül az egyes vizsgálati időpontokban legfeljebb 2 eshet kívül a megadott tartományon a névleges hatóanyag-tartalom 10%-ánál nagyobb mértékben; az utolsó vizsgálati időpontban a 24 vizsgálati minta közül legfeljebb 2 esetében lehet a mért érték a névleges hatóanyag-tartalom több, mint 10%-ával kisebb az előírtnál. Egyetlen érték sem eshet a névleges hatóanyag-tartalom 20%-ánál nagyobb mértékben a megadott határokon kívül, és az utolsó vizsgálati időpontban kapott egyetlen érték sem lehet a névleges tartalom 20%-ánál nagyobb mértékben alacsonyabb az előírtnál.