2.4.8. Nehézfémek Ph.Hg.VIII. Ph.Eur.6.0-1 2.4.8. NEHÉZFÉMEK 01/2005:20408 A következőkben leírt módszerek R tioacetamid reagens használatát igénylik. Úgy is eljárhatunk, hogy R1 nátrium-szulfid oldatot (0,1 ml) alkalmazunk. A cikkelyekben előírt vizsgálatok R tioacetamid reagens felhasználására vannak kifejlesztve, ezért, amennyiben ehelyett R1 nátrium-szulfid oldatot használunk, az A és a B módszert ellenőrző oldat vizsgálatával is kiegészítjük. Az ellenőrző oldatot a vizsgálandó anyagnak a vizsgálathoz előírt mennyiségével készítjük, és ehhez az ólom mértékoldat azon mennyiségét adjuk, amely az összehasonlító oldat készítéséhez van előírva. A vizsgálat csak abban az esetben értékelhető, ha az ellenőrző oldat színeződése legalább olyan erős, mint az összehasonlító oldaté. A MÓDSZER Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag előírt vizes oldatának 12 ml-e. Összehasonlító oldat (standard). Az előírástól függően R ólom mértékoldat (1 ppm Pb) vagy R ólom mértékoldat (2 ppm Pb) 10 ml-ének és a vizsgálandó anyag előírás szerint készült vizes oldata 2 ml-ének elegye. Üres oldat. 10 ml R víz és a vizsgálandó anyag előírás szerint készült vizes oldata 2 ml-ének legye. Mindegyik oldathoz 2 ml R tompítóoldatot (ph 3,5) elegyítünk, majd 1,2 ml R tioacetamid reagenst adunk hozzájuk. Az oldatokat késedelem nélkül elegyítsük. Az oldatokat 2 perc múlva vizsgáljuk. A vizsgálat csak abban az esetben értékelhető, ha az összehasonlító oldat az üres oldathoz hasonlítva gyenge barna színeződést mutat. A vizsgálandó anyag akkor felel meg a vizsgálat követelményének, ha a vizsgálati oldat barna színeződése nem erősebb az összehasonlító oldaténál.
2.4.8. Nehézfémek Ph.Hg.VIII. Ph.Eur.6.0-2 2.4.8.-1. ábra Készülék a nehézfémek vizsgálatához (méretek milliméterben) B MÓDSZER Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag előírt oldatának 12 ml-e. Az oldásra kis %- ban vizet tartalmazó szerves oldószert használunk (pl. 15% vizet tartalmazó dioxánt vagy 15% vizet tartalmazó acetont). Összehasonlító oldat (standard). Az előírás szerinti ólom összehasonlító oldat (1 vagy 2 ppm) 10 ml-ének és a vizsgálandó anyag szerves oldószerrel, előírás szerint készült oldata 2 ml-ének elegye. Az ólom összehasonlító oldatot (1 vagy 2 ppm) R ólom mértékoldatnak (100 ppm Pb) a vizsgálandó anyag oldására használt oldószerrel történő hígításával készítjük. Üres oldat. A vizsgálandó anyag oldására használt oldószer 10 ml-ének és a vizsgálandó anyag szerves oldószerrel, előírás szerint készült oldata 2 ml-ének elegye. Mindegyik oldathoz 2 ml R tompítóoldatot (ph 3,5) elegyítünk, majd 1,2 ml R tioacetamid reagenst adunk. Az oldatokat késedelem nélkül elegyítsük. Az oldatokat 2 perc múlva vizsgáljuk. A vizsgálat csak abban az esetben értékelhető, ha az összehasonlító oldat az üres oldathoz hasonlítva enyhe barna színeződést mutat. A vizsgálandó anyag akkor felel meg a vizsgálat követelmények, ha a vizsgálati oldat barna színeződése nem erősebb az összehasonlító oldaténál.
2.4.8. Nehézfémek Ph.Hg.VIII. Ph.Eur.6.0-3 C MÓDSZER Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag előírt mennyiségét (legfeljebb 2 g) kvarctégelyben R magnézium-szulfát R hígított kénsavval készült oldatának (250 g/l) 4 ml-ével, vékony üvegbot segítségével összekeverjük és óvatosan melegíteni kezdjük. Amennyiben a keverék folyékony halmazállapotú, vízfürdőn enyhe melegítéssel beszárítjuk. Ezután fokozatosan izzásig hevítjük, majd az izzítást addig folytatjuk, amíg a maradék csaknem kifehéredik, illetve legfeljebb szürkés színű lesz. Az izzítás folyamán a hőmérséklet nem emelkedhet 800 C fölé. Lehűlés után a maradékot néhány csepp R hígított kénsavval átnedvesítjük, majd bepárologtatjuk, ismét kiizzítjuk és hagyjuk lehűlni. Az izzítás teljes időtartama legfeljebb 2 óra lehet. A maradékot 2 5 ml R hígított sósavban oldjuk. Az oldathoz 0,1 ml R fenolftalein oldat hozzáadása után addig adagolunk R tömény ammónia oldatot, míg rózsaszínű nem lesz. Ezután lehűtjük, és R tömény ecetsav hozzáadásával elszíntelenítjük, majd további 0,5 ml R tömény ecetsavat elegyítünk hozzá. Szükség esetén megszűrjük, a szűrőt átmossuk. Az oldatot R vízzel 20 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (standard). A vizsgálati oldatnál leírt módon készítjük, azzal az eltéréssel, hogy a vizsgálandó anyag helyett R ólom mértékoldat (10 ppm Pb) előírt térfogatát használjuk. Az így kapott oldat 10 ml-éhez a vizsgálati oldat 2 mlét elegyítjük. Ellenőrző oldat. A vizsgálati oldatnál leírt módon készítjük, a vizsgálandó anyaghoz R ólom mértékoldat (10 ppm Pb) olyan térfogatát adva, mely az összehasonlító oldat készítéséhez van előírva. Az így kapott oldat 10 ml-éhez a vizsgálati oldat 2 ml-ét elegyítjük. Üres oldat. 10 ml R víz és 2 ml vizsgálati oldat elegye. Mindegyik oldat 12 ml-éhez 2 ml R tompítóoldatot (ph 3,5) elegyítünk, majd 1,2 ml R tioacetamid reagenst adunk. Az oldatokat késedelem nélkül elegyítsük. Az oldatokat 2 perc múlva vizsgáljuk. A vizsgálat csak abban az esetben értékelhető, ha az összehasonlító oldat az üres oldathoz hasonlítva gyenge barna színeződést mutat, és, ha az ellenőrző oldat színeződése legalább olyan erős, mint az összehasonlító oldaté. A vizsgálandó anyag akkor felel meg a vizsgálat követelményének, ha a vizsgálati oldat barna színeződése nem erősebb az összehasonlító oldaténál.
2.4.8. Nehézfémek Ph.Hg.VIII. Ph.Eur.6.0-4 D MÓDSZER Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag előírt mennyiségét kvarctégelyben alaposan összekeverjük 0,5 g R1 magnézium oxiddal. A keveréket gyenge vörös izzáson hevítjük mindaddig, amíg a maradék teljesen kifehéredik vagy szürkésfehér színű lesz. Amennyiben 30 percnyi izzítás után a maradék színes, kihűlés után vékony üvegbottal megkevergetjük, és az izzítást újra elvégezzük. Szükség esetén megismételjük a műveletet. Az izzítást 800 C-on, kb. 1 órán át folytatjuk. A maradékot R1 hígított sósav és R víz 1:1 arányú elegyének 2 5 ml-ében felvesszük. Az oldathoz 0,1 ml R fenolftalein oldat hozzáadása után addig adagolunk R tömény ammónia oldatot, míg rózsaszínű nem lesz. Ezután lehűtjük és R tömény ecetsavval elszíntelenítjük, majd további 0,5 ml R tömény ecetsavat elegyítünk hozzá. Szükség esetén megszűrjük, a szűrőt átmossuk, és az oldatot R vízzel 20 mlre hígítjuk. Összehasonlító oldat (standard). A vizsgálati oldatnál leírt módon készítjük, azzal az eltéréssel, hogy a vizsgálandó anyag helyett R ólom mértékoldat (10 ppm Pb) előírt térfogatát használjuk, majd az elegyet szárítószekrényben 100 105 C-on megszárítjuk. A leírtak szerint kapott oldat 10 ml-éhez a vizsgálati oldat 2 ml-ét elegyítjük. Ellenőrző oldat. A vizsgálati oldatnál leírt módon készítjük, a vizsgálandó anyaghoz az R ólom mértékoldat (10 ppm Pb) olyan térfogatát adva, amely az összehasonlító oldat készítéséhez van előírva, ezután az elegyet szárítószekrényben 100 105 C-on megszárítjuk. A leírtak szerint kapott oldat 10 ml-éhez a vizsgálati oldat 2 ml-ét elegyítjük. Üres oldat. 10 ml R víz és 2 ml vizsgálati oldat elegye. Mindegyik oldat 12 ml-éhez 2 ml R tompítóoldatot (ph 3,5) elegyítünk, majd 1,2 ml R tioacetamid reagenst adunk hozzájuk. Az oldatokat késedelem nélkül elegyítsük. Az oldatokat 2 perc múlva vizsgáljuk. A vizsgálat csak abban az esetben értékelhető, ha az összehasonlító oldat az üres oldathoz hasonlítva gyenge barna színeződést mutat, és, ha az ellenőrző oldat színeződése legalább olyan erős, mint az összehasonlító oldaté. A vizsgálandó anyag akkor felel meg a vizsgálat követelményének, ha a vizsgálati oldat (esetleges) barna színeződése nem erősebb az összehasonlító oldaténál.
2.4.8. Nehézfémek Ph.Hg.VIII. Ph.Eur.6.0-5 E MÓDSZER Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag előírt mennyiségét 30 ml (vagy az előírt térfogatú) R vízben oldjuk. Összehasonlító oldat (standard). Ha nincs más előírás, az R ólom mértékoldat (1 ppm Pb) előírt térfogatát a vizsgálati oldatéval megegyező térfogatra hígítjuk. A szűrőkészüléket egy 50 ml-es fecskendőből a dugattyú kiemelésével nyert hengeres tartály felhasználásával készítjük, úgy, hogy a hengeres tartályt egy olyan szűrőkerethez erősítjük, amelyre membránszűrőt (pórusmérete 3 µm), efölé pedig előszűrőt helyeztünk (2.4.8.-1. ábra). A vizsgálati oldatot a fecskendő tartályába öntjük, a dugattyút visszahelyezzük és egyenletes nyomást gyakorolva rá, a teljes folyadékmennyiséget átszűrjük. Ezután a szűrőkeretet szétszereljük, az előszűrőt kiemeljük és ellenőrizzük, hogy a membránszűrő szennyezésmentes maradt-e. Ha nem, akkor a membránszűrőt kicseréljük, és a műveletet azonos körülmények között megismételjük. A szüredékhez vagy annak előírt részletéhez 2 ml R tompítóoldatot (ph 3,5) elegyítünk. Ezt az oldatot 1,2 ml R tioacetamid reagenshez öntjük, ügyelve az oldatok késedelem nélküli elegyítésére.10 perc várakozás után az oldatot a fent leírtak szerint, de a szűrők sorrendjét megcserélve, ismét megszűrjük, tehát a folyadék először a membránszűrőn halad át és csak azután az előszűrőn (2.4.8.-1. ábra). A szűrési folyamatnak lassúnak és egyenletesnek kell lennie. Ezt a fecskendő dugattyújának mérsékelt és állandó nyomásával biztosítjuk. A szűrés befejeztével a szűrőkeretet szétszereljük, a membránszűrőt kiemeljük és szűrőpapírra helyezve megszárítjuk. Párhuzamosan az összehasonlító oldatot a vizsgálati oldattal azonos módon kezeljük. A vizsgálati oldattal kapott folt színe nem lehet erősebb, mint az összehasonlító oldattal kapott folté. F MÓDSZER Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag előírt tömegét, illetve térfogatát tiszta, száraz, 100 ml-es, hosszú nyakú roncsolólombikba mérjük. (Ha a reakció folyamán túlságosan nagy habképződés várható, 300 ml-es lombikot használunk.) A lombikot 45 -os szögben befogjuk. Ha a vizsgálandó anyag szilárd halmazállapotú, az anyagot 8 ml R tömény kénsavból és 10 ml R tömény salétromsavból készített
2.4.8. Nehézfémek Ph.Hg.VIII. Ph.Eur.6.0-6 elegy kellő mennyiségével alaposan átnedvesítjük; ha a vizsgálandó anyag folyadék, a 8 ml R tömény kénsavból és 10 ml R tömény salétromsavból készített elegy néhány milliliterét elegyítjük hozzá. A lombikot enyhén melegítjük, míg a reakció megindul. Amint a reakció hevessége csillapul, a savkeverékből újabb adagokat adunk hozzá, az egyes adagok között mindig megmelegítve a lombikot, mindaddig, amíg a 18 ml savkeverék el nem fogy. Ezután fokozzuk a melegítést, és az oldatot mindaddig enyhén forraljuk, amíg meg nem sötétedik. Ekkor lehűtjük, 2 ml R tömény salétromsavat adunk hozzá és ismét addig melegítjük, amíg meg nem sötétedik. A melegítést és a salétromsav-adagolást mindaddig folytatjuk, amíg az oldat már nem sötétedik meg; ekkor a melegítést fokozzuk és a sűrű, fehér gőzök megjelenéséig folytatjuk. Az oldatot lehűtjük, óvatosan 5 ml R vizet elegyítünk hozzá, majd ismét felmelegítjük és a sűrű, fehér füst megjelenéséig enyhén forraljuk; a melegítést tovább folytatjuk, mindaddig, amíg az oldat térfogata 2 3 ml-re csökken. Lehűtés után óvatosan 5 ml R vizet adunk hozzá, és megfigyeljük, hogy milyen színű az oldat. Ha az oldat sárga színű, óvatosan 1 ml R tömény hidrogén -peroxid oldatot adunk hozzá, és ismét a sűrű, fehér füst megjelenéséig melegítjük, majd ismét 2 3 ml-re bepárologtatjuk. Ha az oldat még mindig sárga, megismételjük az 5 ml R víz és az 1 ml R tömény hidrogén -peroxid oldat hozzáadását, mégpedig annyiszor, ahányszor erre az oldat elszíntelenedéséig szükség van. Az elszíntelenedett oldatot lehűtjük, R vízzel óvatosan hígítjuk és összehasonlító vizsgálatokhoz használt, 50 ml-es kémcsőbe mossuk át. Eközben ügyelünk arra, hogy az oldat végső térfogata ne haladja meg a 25 ml-t. Külső indikátorként szűk ph-tartományú indikátorpapírt használva, R1 tömény ammónia oldattal 3,0 és 4,0 közötti értékre állítjuk be az oldat ph -ját. (Az előírt intervallumhoz közelítve R1 hígított ammónia oldatot is használhatunk a pontos ph-beállításhoz.) Az oldatot ezután R vízzel 40 ml-re hígítjuk és összekeverjük. 2 ml R tompítóoldatot (ph 3,5), majd gondoskodva az azonnali elegyítésről 1,2 ml R tioacetamid reagenshez adjuk az oldatot. Az elegyet R vízzel 50 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (standard). A vizsgálati oldattal egyidejűleg és azonos módon készítjük, készítéséhez R ólom mértékoldat (10 ppm Pb) előírt térfogatát használjuk. Ellenőrző oldat. A vizsgálati oldatnál leírt módon készítjük, a vizsgálandó anyaghoz R ólom mértékoldat (10 ppm Pb) olyan térfogatát adva, amely az összehasonlító oldat készítéséhez van előírva. Üres oldat. A vizsgálati oldatnál leírt módon készítjük, de elhagyjuk a vizsgálandó anyagot. Az oldatokat fehér alapon, felülnézetben vizsgáljuk. 2 perc elteltével a vizsgálati oldat barna színeződése nem lehet erősebb az összehasonlító oldaténál.
2.4.8. Nehézfémek Ph.Hg.VIII. Ph.Eur.6.0-7 A vizsgálat csak abban az esetben értékelhető, ha az összehasonlító oldat az üres oldathoz hasonlítva barna színeződést mutat, és az ellenőrző oldat színeződése legalább olyan erős, mint az összehasonlító oldaté. G MÓDSZER FIGYELMEZTETÉS: ha a vizsgálat során nagynyomású roncsolóedényeket használunk, be kell tartanunk a gyártó által előírt biztonsági óvintézkedéseket és használati utasítást. A roncsolási ciklusokat az alkalmazandó mikrohullámú sütő típusától függően (pl. energia-szabályozott, hőmérséklet-szabályozott mikrohullámú készülékek, vagy nagynyomású sütők) kell ki dolgozni. A ciklusok feleljenek meg a használati utasításban leírtaknak. A roncsolási ciklus akkor megfelelő, ha a ciklus végén tiszta oldatot nyerünk. Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag előírt mennyiségét (legfeljebb 0,5 g-ot) egy megfelelő, tiszta főzőpohárba mérjük. A vizsgálandó anyaghoz, mágneses keverő használata mellett egymást követően, 2,7 ml R tömény kénsavat, 3,3 ml R tömény salétromsavat és 2,0 ml R tömény hidrogén-peroxid oldatot adunk.. A reagensek hozzáadása előtt megvárjuk, hogy az anyag elreagáljon az előző reagenssel. A keveréket ezután száraz, nagynyomásálló (fluorpolimer vagy kvarcüveg) roncsolóedénybe visszük át. Összehasonlító oldat (standard). A vizsgálati oldatra előírt eljárás szerint készítjük, de a vizsgálandó anyag helyett R ólom mértékoldat (10 ppm Pb) előírt térfogatát használjuk. Ellenőrző oldat. A vizsgálati oldatra előírt módon készítjük, azzal az eltéréssel, hogy a vizsgálandó anyaghoz R ólom mértékoldatnak (10 ppm Pb) az összehasonlító oldatra előírt térfogatát adjuk. Üres oldat. A vizsgálandó oldatnál leírt módon készítjük, elhagyva a vizsgálandó anyagot. A lezárt edényeket laboratóriumi mikrohullámú készülékbe helyezzük. Tartalmukat két külön program egymást követő alkalmazásával hidrolizáljuk. A programokat több lépésben tervezzük meg, hogy a rendelkezésre álló mikrohullámú sütő típusától függően a hőmérsékletet vagy az energiát monitorozva ellenőrizhessük a reakciót. Az első program lefutása után a roncsolóedényeket hagyjuk lehűlni, majd felnyitjuk. Az edényekbe ezután 2,0 ml R tömény hidrogén-peroxid oldatot mérünk, és a roncsolást a második programmal folytatjuk. Ennek lefutása után az
2.4.8. Nehézfémek Ph.Hg.VIII. Ph.Eur.6.0-8 edényeket hagyjuk lehűlni, majd felnyitjuk. Szükség esetén, annak érdekében, hogy tiszta oldatot nyerjünk, R tömény hidrogén-peroxid oldat újbóli hozzáadása után megismételjük a második roncsolási-programot. Lehűlés után a tiszta oldatot R vízzel óvatosan felhígítjuk, majd egy lombikb öblítjük, ügyelve arra, hogy az oldat végső térfogata ne haladja meg a 25 ml-t. Ezután külső indikátorként szűk ph-tartományú indikátor-papírt használva, az oldatok kémhatását R tömény ammónia oldattal ph 3 4 értékre állítjuk (az előírt ph területhez közeledve R1 hígított ammónia oldatot használhatunk). Az oldatok felmelegedését elkerülendő jeges vízfürdőt és mágneses keverőt használunk. Az oldatot ezután R vízzel 40 ml-re hígítjuk és keverjük. Az így kezelt oldatokat 2 ml R tompítóoldattal (ph 3,5) elegyítjük és 1,2 ml R tioacetamid reagens oldathoz adjuk. Az oldatokat késedelem nélkül megkeverjük, majd R vízzel 50 ml-re hígítjuk, újból megkeverjük, végül 2 percig állni hagyjuk. Az oldatokat ezután membránszűrőn szűrjük (a membránszűrő pórusmérete 3 µm; lásd 2.4.8.-1- ábra). Lassú, egyenletes szűrést végzünk, mérsékelt és állandó nyomást alkalmazva a dugattyúra. Összehasonlítjuk az egyes oldatok átszűrésekor a szűrőkön kapott Megvizsgáljuk a szűrőkön keletkezett A vizsgálati oldattal kapott folt barna színe nem lehet erősebb az összehasonlító oldattal kapott folténál. A vizsgálat csak abban az esetben értékelhető, ha az összehasonlító oldattal kapott folt az üres oldattal kapott folthoz hasonlítva barna színt mutat, és az ellenőrző oldattal kapott folt színe legalább olyan erős, mint az összehasonlító oldattal kapott folt színe.