Egri Törvényszék 2.Gf.20.274/2017/4. számú ítélete Közbeszerzési Értesítő száma: 2018/16 Beszerzés tárgya: Hirdetmény típusa: Bírósági határozat KÉ Eljárás fajtája: Közzététel dátuma: 2018.01.23. Iktatószám: 0853/2018 CPV Kód: Ajánlatkérő: Teljesítés helye: Ajánlattételi/részvételi jelentkezési határidő: Nyertes ajánlattevő: Ajánlatkérő típusa: Ajánlatkérő fő tevényeségi köre: Fővárosi Bíróság ítélete Szöveg: Egri Törvényszék mint másodfokú bíróság 2.Gf.20.274/2017/4. Az Egri Törvényszék mint másodfokú bíróság a Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság felperesnek (1026 Budapest, Riadó u. 5.) - dr. Prokaj Rudolf jogtanácsos által képviselt Markhot Ferenc Oktatókórház és Rendelőintézet I. rendű (3300 Eger, Széchenyi u. 27-29.) - dr. Kiss Ottília ügyvéd (9021 Győr, Árpád u. 16. fszt. 3.) által képviselt WOLF Orvosi Műszereket Forgalmazó, Szolgáltató Kereskedelmi Korlátolt Felelősségű Társaság II. rendű alperes (9027 Győr, Csörgőfa sor. 4., Cg.08-09-018077) ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti perében az Egri Járásbíróság 2017. szeptember 11. napján hozott 7.G.20.426/2017/11. szám alatti ítéletével szemben a felperes részéről 12. szám alatt benyújtott fellebbezése folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ÍTÉLETET: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és megállapítja, hogy az alperesek között 2015. március 6. napja és 2015. december 31. napja között létrejött szállítási szerződések érvénytelenek. Kötelezi az I. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 50.000.-(ötvenezer) forint bírságot. A másodfokú bíróság kötelezi az alpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 20.000.- (húszezer) forint elsőfokú perköltséget, egyben mellőzi a felperes elsőfokú perköltségben marasztalását. A másodfokú bíróság a II. rendű alperes által fizetendő kereseti illeték összegét 293.900.-(kétszázkilencvenháromezer-kilencszáz) forintra emeli fel. A másodfokú bíróság egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A másodfokú bíróság kötelezi az alpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg 1
a felperesnek 10.000.- (tízezer) forint másodfokú perköltséget. A másodfokú bíróság kötelezi a II. rendű alperest, hogy fizessen meg az államnak - az adóhatóság külön felhívására - 24.000.- (huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. INDOKOLÁS Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az I. rendű alperes járó-és fekvőbeteg ellátó intézmény, míg II. rendű alperes orvosi műszerek, gyógyászati segédeszközök, kötszerek, egészségügyi, laboratóriumi és munkavédelmi termékek forgalmazásával foglalkozó gazdasági társaság. Az I. rendű alperesi intézményben 2015. évben az összes távozott betegszám 35.344 fő volt, míg a járóbeteg ellátásban 837.862 eset volt, 9.982 műtétre, valamint 1431 szájsebészeti 1 napos műtétre került sor. Az I. rendű alperes mint megrendelő és II. rendű alperes mint szállító között 2014. március 4-én közbeszerzési eljárás eredményeként szállítási szerződés jött létre határozott egy éves időtartamra kötszerek beszerzése tárgyában. Az egy év után az alperesek együttműködése folytatódott és a 2015. március 6. és 2015. december 31. napja közötti időszakban alperesek között szóbeli egyedi megrendelés alapján közbeszerzési eljárás mellőzésével szállítási szerződések jöttek létre kötszerek, orvosi műszerek, egészségügyi laboratóriumi és munkavédelmi termékek, gyógyászati segédanyagok vonatkozásában 4.898.109 Ft értékben. A felperes D.683/12/2016. számú határozatában megállapította, hogy az I. rendű alperes mint beszerző megsértette a közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény (Kbt.) 119. és 18. (2) bekezdésére tekintettel a Kbt. 5. -át, mert jogtalanul mellőzte a közbeszerzési eljárást. A felperes az I. rendű alperessel szemben 200.000 Ft pénzbírságot szabott ki. Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a felperes által kizárólagosan fenntartott másodlagos kereseti kérelmében az alperesek között 2015. március 6. és 2015. december 31. napja közötti megrendelések realizálódásaként létrejött szerződések érvényessé nyilvánítását, az alperesekkel szemben a beszerzések értéke (4.898.109 Ft) legfeljebb 15%-nak megfelelő összegű bírság kiszabását és alperesek perköltségben történő marasztalását kérte. Az I. rendű alperes a kereset elutasítását kérte, a szerződések érvényessé nyilvánítását nem ellenezte, a bírság vonatkozásában azonban a kereset elutasítását és felperes perköltség megfizetésére kötelezését kérte. A II. rendű alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását, a felperes perköltségben való marasztalását kérte. A bírság elutasítását arra hivatkozással is kérte, hogy ő maga nem tartozik a Kbt. hatálya alá, ilyen szankció vele szemben nem alkalmazható. Az elsőfokú bíróság az ítéletében az alperesek között 2015. március 6. és 2015. december 31. napja közötti megrendelések alapján létrejött szállítási szerződéseket a szerződések megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal érvényessé nyilvánította, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alpereseknek személyenként 97.960 Ft perköltséget. Kötelezte a II. rendű alperest, hogy fizessen meg az államnak 44.085 Ft feljegyzett eljárási illetéket, és megállapította, hogy a további le nem rótt illetéket az állam viseli. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a jogvita elbírálására a Kbt. rendelkezései irányadók, a 2
felperesnek törvényi kötelezettsége volt a jelen per megindítása. Az alperesek a felperes jogsértést megállapító D.683/12/2016. számú határozatával szemben nem terjesztettek elő keresetet annak bírósági felülvizsgálata iránt. Az I. rendű alperes a döntőbizottság határozatát, a jogsértés megállapítását nem vitatta, azt elfogadta. Az elsőfokú bíróság rámutatott, hogy a felperes a 2017. augusztus 8. napján érkezett beadványában arra figyelemmel, hogy a beszerzések teljesedésbe mentek, a szerződések érvénytelenségének megállapítása, az eredeti állapot helyreállítására irányuló elsődlegesen kereseti kérelmét nem tartotta fenn, hanem a szerződések érvényessé nyilvánítását és alperesek bírságolását kérte. Az elsőfokú bíróság osztotta a felperes azon álláspontját az I. rendű alperesi intézmény által ellátandó feladatok kiemelkedő fontos közérdeknek minősülnek, a felperes kereseti kérelmét a szerződések érvényessé nyilvánítása tárgyában alaposnak találta és a perbeli szerződéseket az érvénytelenségük jogkövetkezményeként a megkötésük időpontjára visszamenő hatállyal érvényessé nyilvánította. Az elsőfokú bíróság a bírság kiszabására irányuló felperesi kérelmet nem találta alaposnak, melyet azzal indokolt, hogy a bíróságnak akkor van bírságolási kötelezettsége, ha olyan szerződés érvényessé nyilvánítására kerül sor, amelyet közbeszerzési eljárás lefolytatásának eredményeként kötöttek. Jelen ügyben azonban olyan szerződések érvényessé nyilvánítására került sor, melyeket közbeszerzési eljárás mellőzésével kötöttek. Az elsőfokú bíróság szerint a II. rendű alperessel szemben azért sincs helye bírság kiszabásának, mert a II. rendű alperes nem tartozik a Kbt. személyi hatálya alá. Az elsőfokú bíróság szerint a felperes 30%-ban lett pernyertes, mert kizárólag a szerződések érvényessé nyilvánítására irányuló keresete alapos, ezért a 70%-os pervesztességére eső illetéket az állam viseli a felperes költségmentessége folytán. Az alperesekre jutó 30% illeték felét az I. rendű alperes illetékmentessége folytán szintén az állam viseli, míg a további 15%, azaz 44.085 Ft megfizetésére az elsőfokú bíróság a II. rendű alperest kötelezte a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban című 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. (2) bekezdése alapján. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a pertárgy érték 5%-nak megfelelő munkadíj összege 244.900 Ft. A felperesnek járó munkadíj 73.470 Ft, míg az alpereseknek fejenként járó munkadíj összege 171.430 Ft. Ezen összegek beszámítását követően kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alpereseknek személyenként 97.960 Ft perköltséget. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben kérte az ítélet megváltoztatását és a felperes kereseti kérelmének teljes egészében történő helyt adásával megállapítani, hogy a perbeli szerződések érvénytelenek. Továbbá kérte, hogy az alperesekkel szemben egyetemlegesen bírságot szabjon ki, valamint kötelezze az alpereseket, hogy a felperes részére első- és másodfokú perköltséget fizessenek. A felperes sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem bírálta el a felperes elsődleges kereseti kérelmét, azaz nem állapította meg, hogy az alperesek között 2015. március 6. és 2015. december 31. napja közötti megrendelések realizálásaként létrejött szállítási szerződések semmisek, így az érvényessé nyilvánítás csak akkor alkalmazható, ha a bíróság a semmisség kérdésében is határozott. Bár az elsőfokú bíróság az érvénytelen szerződést érvényessé nyilvánította, azonban ki kellett volna mondania a szerződések semmisségét is. A felperes kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe, hogy a jelen érvénytelenségi pernek a Kbt. szabályai a kereseti kérelem körét, elemeit és az előterjeszthető érvénytelenségi jogkövetkezményeket kógensen és alapvetően meghatározzák, így az elsőfokú bíróság nem 3
minősíthette volna alaptalannak a Kbt. és Ptk. szerint is a bíróság mérlegelési körébe eső eshetőleges kérelmi elemek bármelyikét, melyek látszólagos tárgyi halmazatban állnak egymással. A Kbt. 167. (5) bekezdésének 1. fordulata értelmében a bíróság bírságot köteles kiszabni, melynek összegét mérlegeléssel állapítja meg. Az érvénytelenség megállapítása a feltétele az érvénytelenség jogkövetkezményei alkalmazásának, így a bírság kiszabásának is. Az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe a kiszabandó bírság, mint a Kbt. 164. (5) bekezdése szerint kötelező érvénytelenségi jogkövetkezmény elbírálása során, hogy a Kbt. 164. (5) bekezdése visszautal a Kbt. 127. (3) bekezdésére, amely szabály a Kbt. 127. (1) bekezdésére utal vissza, annak a) és c) pontjaira, így a Kbt. 127. (1) bekezdés a) pontja szerinti mellőzés alapján kötött szerződésre is. A felperes az elsőfokú eljárásban kifejtett álláspontját fenntartotta, hogy az elsődlegesen alkalmazandó kötelező jogorvoslati irányelvi rendelkezésekre is figyelemmel a Kbt. 164. (5) bekezdése a legsúlyosabb közbeszerzési jogsértés esetére a Kbt. mellőzésére vonatkozóan is tartalmazza a kötelező bírság szankciót. A felperes szerint az elsőfokú bíróság tévesen kötelezte őt perköltség megfizetésére. Véleménye szerint annak nem lehet pernyertesség-pervesztesség megítélése körében relevanciája, hogy az eredeti állapot helyreállítására nincs lehetőség. Az I. rendű alperes a fellebbezési ellenkérelmében kérte az elsőfokú ítélet helybenhagyását egyben a Debreceni ítélőtábla (helyesen a Fővárosi ítélőtábla) 18.Gf.40.592/2016/8. számú ítéletére hivatkozva állította, hogy nincs helye bírság kiszabásának jelen esetben, mivel a közbeszerzési eljárás mellőzésével történt a szerződéskötés. A másodfokú bíróság a fellebbezést a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 256/A. (1) bekezdés f) pontja, (2) és (3) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A fellebbezés túlnyomórészt megalapozott. 1. A szerződés érvénytelensége és érvényessé nyilvánítása: A felperes megalapozottan sérelmezte a fellebbezésében, hogy az elsőfokú bíróság nem mondta ki az ítéletében, hogy a perbeli szerződések érvénytelenek. Az elsőfokú bíróság ezt azzal indokolta, hogy a felperes a 2017. augusztus 8. napján érkezett beadványában az eredeti állapot helyreállítására irányuló elsődlegesen kereseti kérelmét nem tartotta fenn, hanem a szerződések érvényessé nyilvánítását és alperesek bírságolását kérte. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes ilyen nyilatkozatot nem tett, mert a beadvány a következőket tartalmazza: A felperes a közigazgatási határozatában és a kereseti kérelmében is egyezően megjelölt 2015. március 6-a és december 31-e között kötszer beszerzésekre vonatkozó megrendelések realizálásaként létrejött szerződések érvénytelenségének és az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása iránti kereseti kérelmet terjesztett elő. (...) A felperes figyelemmel arra, hogy a kereseti kérelemben foglalt beszerzések teljesedésbe mentek, nem tartja fenn az ideiglenes intézkedésre vonatkozó kérelemét, továbbá ezzel összefüggésben a másodlagos kereseti kérelmét tartja fenn, a megrendelések útján realizálódott szerződések érvénytelenségének megállapítását követően." Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a felperes vagylagos kereseti kérelmei a - felperes megfogalmazása szerint - következők voltak. A felperes elsődlegesen kérte a szerződések érvénytelenségének a megállapítását, és az eredeti állapot helyreállítását. A felperes másodlagosan kérte az érvénytelenség megállapítása után a szerződések érvényessé nyilvánítását, és ez esetben bírság kiszabását. A kérelmét a Kbt. vonatkozó jogszabályi rendelkezésinek megfelelően terjesztette elő. A felperes kereseti kérelme tehát a szerződések érvénytelenségének bíróság általi megállapítása irányult. Míg az érvénytelenség jogkövetkezményeként terjesztett elő vagylagos kérelmet: 4
1.eredeti állapot helyreállítása, 2.amennyiben ez nem lehetséges (figyelemmel az irreverzibilis szolgáltatásra és a közérdekre) a szerződések érvényessé nyilvánítsa, és bírság kiszabása. A hivatkozott augusztusi beadványban a felperes tudomásul vette, hogy az eredeti állapot helyreállítása nem lehetséges, ezért a másodlagos kereseti kérelmét, az érvényessé nyilvánítást kérte a szerződések érvénytelenségének megállapítását követően. Ugyanis az esetben, ha a bíróság nem állapítja meg a szerződések érvénytelenségét, nincs mit érvényessé nyilvánítania. Mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által elmulasztott rendelkezésről, azaz az érvénytelenné nyilvánításról határozott az ítéletében. 2. Bírság közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzése esetén: A felperesi fellebbezés alapján kellett a másodfokú bíróságnak - a bírság összegszerűségének meghatározása előtt - döntenie arról, hogy van-e egyáltalán bírság kiszabására jogszabályi lehetőség abban az esetben, ha olyan szerződést nyilvánít érvényessé a bíróság, melyet nem közbeszerzési eljárás alapján, hanem annak mellőzésével kötöttek meg. Meg kellett állapítania, hogy arra irányult-e a jogalkotó akarata, hogy a sokkal súlyosabb közbeszerzési jogsértés - Kbt. mellőzése - következtében létrejött érvénytelen szerződés érvényessé nyilvánítása esetén ne szabjon ki a bíróság bírságot, hanem csak a kisebb súlyú jogsértés, a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződés érvényessé nyilvánítása okán kerüljön bírság kiszabásra. A másodfokú bíróság ennek megállapítása során vizsgálta a perben alkalmazandó 2011. évi Kbt.-t megelőzően, illetve azt követően hatályos közbeszerzési törvényeket, a Kbt. indokolását, az EK Irányelveket, és a bírói gyakorlatot. A közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény 350/C. (2) bekezdése kimondja: Ha a bíróság a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződés részleges érvénytelenségét, illetve az érvénytelenség hiányát kifejezetten a 306/A. (3) bekezdése alapján állapítja meg, bírságot köteles kiszabni, amelynek összege - az eset összes körülményét figyelembe véve -legfeljebb a szerződés értékének tizenöt százaléka. Ha az érvénytelenség jogkövetkezményeinek megállapításakor a bíróság a.szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja, bírságot köteles kiszabni, amelynek összege - az eset összes körülményét figyelembe véve - legfeljebb a szerződés értékének tíz százaléka. A közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény 164. (5) bekezdése szerint: Ha a bíróság a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződést a 127. (3) bekezdése alapján érvényessé nyilvánítja, bírságot köteles kiszabni, amelynek összege - az eset összes körülményét figyelembe véve - legfeljebb a szerződés értékének tizenöt százaléka. A közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény 176. (5) bekezdése kimondja: Ha a bíróság a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződést a 137. (3) bekezdése alapján érvényessé nyilvánítja, bírságot köteles kiszabni, amelynek összege - az eset összes körülményét figyelembe véve - legfeljebb a szerződés értékének 15%-a. Megállapítható, hogy valamennyi törvény ugyanazt a kifejezést használja. A 2011. évi Kbt. 164. -hoz fűzött indokolás szerint: A a szerződés közbeszerzési jogsértés miatti érvénytelenségének megállapítása iránti, a Döntőbizottság által indított polgári per szabályait tartalmazza. A törvény a Közbeszerzési Döntőbizottságot eljárás-indítási joggal (és kötelezettséggel) ruházza fel arra az esetre, amikor a törvény 127. -a (1) bekezdés a)-c) pontjai szerinti jogsértést állapít meg az ügy érdemében hozott határozatában. Ebben az esetben pert indít a szerződés érvénytelenségének és az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt. A fenti szabályozás értelmében amennyiben a KDB olyan közbeszerzési jogsértést állapít meg, amelynek következménye a szerződés érvénytelensége, az érvénytelenség megállapítása, 5
jogkövetkezményeinek alkalmazása érdekében még külön bírósághoz kell fordulnia. Mivel a szerződés érvénytelenségével kapcsolatos döntés a bíróság előtti polgári per útjára tartozik, a jogorvoslati rendszer hatékonysága érdekében szükséges előírni, hogy ha a KDB megállapítja, hogy olyan jogsértés történt, amelynek az Irányelv értelmében a kötelező jogkövetkezménye a szerződés érvénytelenségének kimondása, akkor a KDB ideiglenes intézkedésként kérje a bíróságtól a szerződés további teljesítésének megtiltását. A törvény szerint a KDB az (1) bekezdés szerinti pert érdemi határozatának meghozatalától számított harminc napon belül indítja meg; a perindításról a Döntőbizottság a Közbeszerzési Hatóság honlapján tájékoztatást tesz közzé. Az (5) bekezdés - összhangban a 2007/66/EK Irányelv rendelkezéseivel - biztosítja alternatív szankció alkalmazását arra az esetre is, amikor a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja; a törvény - megegyezően a kombinált pereknél alkalmazandó szabállyal - erre az esetre is bírság alkalmazását irányozza elő. A bírság összegének megállapításakor a bíróság mérlegeli a jogsértés súlyát, illetve az eset összes körülményét. Az indokolás nem mutatott arra rá, hogy a jogalkotónak a bírság kiszabásakor eltérő jogkövetkezmény alkalmazása lett volna szándékában, ha a közbeszerzési eljárás alapján vagy annak mellőzésével kötött szerződés érvényessé nyilvánításáról rendelkezik a bíróság. A 2015. évi Kbt. indokolása megegyező a 2011. évivel. A 89/665/EGK és a 92/13/EGK tanácsi irányelvnek a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó jogorvoslati eljárások hatékonyságának javítása tekintetében történő módosításáról szóló az Európai Parlament és a Tanács 2007. december 11 i 2007/66/EK Irányelvének releváns rendelkezései a következők: (13) A szerződések jogellenes, közvetlen odaítélésének - amit a Bíróság a közbeszerzésre vonatkozó közösségi jognak az ajánlatkérő általi legsúlyosabb megsértésének minősített -visszaszorítása érdekében hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókról kell rendelkezni. A jogellenesen, közvetlen módon odaítélt szerződést ezért elviekben érvénytelennek kell tekinteni. Az érvénytelenség nem automatikus, hanem azt egy független jogorvoslati szervnek kell megállapítania, illetve ilyen szerv döntése következményének kell lennie. (19) Az alaki követelmények egyéb megsértései esetén a tagállamok úgy ítélhetik meg, hogy az érvénytelenség elve nem megfelelő. A tagállamoknak ilyen esetekben rugalmasságot kell biztosítani alternatív szankciók előírására. Az alternatív szankciók kizárólag az ajánlatkérőtől független szervnek befizetendő bírság kiszabására vagy a szerződés időtartamának lerövidítésre korlátozhatók. Az alternatív szankciók részleteit és alkalmazásuk szabályait a tagállamok határozzák meg. (20) Ez az irányelv nem zárja ki a nemzeti jog szerinti szigorúbb szankciók alkalmazásának lehetőségét. (21) A szerződések érvénytelenségére vonatkozó szabályok tagállamok általi meghatározásakor azt a célt kell szem előtt tartani, hogy a felek szerződésből eredő jogainak és kötelezettségeinek érvényesítése és teljesítése megszűnjön. A szerződés érvénytelennek nyilvánításából fakadó következményeket a nemzeti jog határozza meg. A nemzeti jogszabályok ennélfogva előírhatják például valamennyi szerződéses kötelezettség visszamenőleges megszüntetését (ex tunc) vagy - ezzel ellentétesen - a még teljesítendő kötelezettségekre korlátozhatják a megszüntetés hatályát (ex nunc). Ez nem vezethet a szigorú szankciók hiányához, ha a szerződéses kötelezettségeket már egészében, vagy majdnem egészében teljesítették. Ilyen esetekben a tagállamoknak alternatív szankciókat is elő kell írniuk, figyelembe véve a szerződés hatályban maradásának nemzeti jog szerinti mértékét. Hasonlóképpen, a nemzeti jogszabályok határozzák meg az esetlegesen kifizetett 6
összegek lehetséges visszafizetésével, valamint a kárpótlás minden egyéb formájával - köztük a természetbeni visszatérítés lehetetlensége esetén az ellenérték visszatérítésével - kapcsolatos következményeket. (22) Az alkalmazott szankciók arányosságának biztosítása érdekében azonban a tagállamok lehetővé tehetik a jogorvoslati eljárások lefolytatásáért felelős szerv számára, hogy -amennyiben az adott ügy kivételes körülményei megkívánják bizonyos, általános érdekkel kapcsolatos kiemelkedően fontos indokok elismerését - ne veszélyeztesse a szerződést, vagy annak egyes vagy valamennyi időbeli joghatását ismerje el. Az ilyen esetekben is alternatív szankciókat kell alkalmazni. Az ajánlatkérőtől független jogorvoslati szerv minden lényeges szempontot megvizsgál annak megállapítása érdekében, hogy általános érdekkel kapcsolatos kiemelkedően fontos indokok miatt hatályban kell-e tartani a szerződést. Az EK Irányelv alapján hozott törvény rendelkezéseiből megállapítható, hogy a döntőbizottság és a bíróság által kiszabott bírság ugyanazt a védett jogi érdeket szolgálja: a legsúlyosabb közbeszerzési jogsértések elleni fellépést, eltérő azonban a tény- és jogalap, mivel a döntőbizottsági bírság a jogszabálysértés, a bíróság által kiszabott bírság viszont az érvénytelen szerződés érvényessé nyilvánításának következménye, a szerződéses jogviszony felszámolása helyett alkalmazott alternatív szankció. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a közbeszerzési eljárás mellőzésével kötött szerződés esetében is van a bíróságnak bírságolási kötelezettsége. A polgári bíróság által kiszabandó bírságot a 2003. évi Kbt. 350/C. (2) bekezdése szabályozta, mely a 306/A. (3) bekezdésére utalt vissza, mely kiemelkedően fontos közérdek esetére az érvénytelenség hiányának megállapítását lehetővé tette. A 306/A. (3) bekezdése viszont a 306/A. (2) bekezdése szerinti szerződésekre volt irányadó, amely magába foglalta a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzésével megkötött szerződéseket is. A 2003. évi Kbt. alapján a bírságot a közbeszerzési eljárás mellőzésével megkötött szerződés esetén is ki kellett szabni, és ez a szabályozási elv nem változott a 2011. évi Kbt. és a 2015. évi Kbt. alapján indult eljárásokban sem. A 2011. évi Kbt. 164. (5) bekezdése a 127. (3) bekezdésre utal vissza - kiemelkedően fontos közérdekből érvényessé nyilvánítható a szerződés -, a 127. (3) bekezdése viszont valamennyi, a 127. (1) bekezdése szerinti szerződésre vonatkozik, így a 127. (1) bekezdés a) pontja alapján a közbeszerzési eljárás mellőzésével kötött szerződésekre is. A 2015. évi Kbt. 176. (5) bekezdése, a 137. (3) bekezdésre, az pedig a 137. (1) bekezdés szerinti valamennyi szerződésre, így a közbeszerzési eljárás mellőzésével kötött szerződésre is utal, ezért a bírság kiszabása abban az esetben is kötelező, ha közbeszerzési eljárás mellőzésével kötötték a felek a szerződést. Az I. rendű alperes által hivatkozott Fővárosi ítélőtábla 18.Gf.40.592/2016/8. számú ítéletében kifejtett állásponttal ellentétesek a következő - szintén ítélőtáblai - határozatok: BDT2017. 3651.: A 2010. január 1. napját követően közbeszerzési eljárás mellőzésével megkötött szerződés érvényessé nyilvánítása esetén is bírságot kell kiszabnia a bíróságnak a közbeszerzési eljárásra kötelezettel szemben. [Pécsi ítélőtábla 2017. február 9. napján hozott Pf.IV.20.177/2016/16. ítélete] A Fővárosi ítélőtábla 2017. július 7. napi 35.Gf.40.540/2016/8. és 2017. február 9. napi 5.Pf.21.151/2016/3. sz. ítéletei, a Debreceni ítélőtábla 2017. április 28. napi Pf.II.20.092/2017/5. ítélete. Ezekben a perbelihez azonos tényállás - közbeszerzési eljárás mellőzése - alapján került bírság kiszabásra az ajánlatkérővel szemben. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság helytelenül állapította meg, hogy jelen esetben nem állnak fenn a bírság kiszabásának jogszabályi feltételei. 3. A bírság alanya: 7
A felperes a fellebbezésében kérte, hogy mindkét alperessel szemben is szabjon ki bírságot a másodfokú bíróság. Az árubeszerzésre és az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslati eljárás alkalmazására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló a Tanács 1989. december 21-i 89/665/EGK Irányelve 2e. cikke az irányelv megsértése és alternatív szankciók címet viseli, és a következőkről rendelkezik: (1) Az 1. cikk (5) bekezdésének, a 2. cikk (3) bekezdésének vagy a 2a. cikk (2) bekezdésének olyan megsértése esetén, amely nem tartozik a 2d. cikk (1) bekezdése b) pontjának hatálya alá, a tagállamok a 2d. cikk (l)-(3) bekezdése szerinti érvénytelenséget vagy alternatív szankciókat írnak elő. A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az ajánlatkérőtől független jogorvoslati szerv - valamennyi lényeges szempont megvizsgálását követően - határozzon arról, hogy a szerződést érvénytelennek kell-e nyilvánítani, vagy alternatív szankciókat kell-e alkalmazni. (2) Az alternatív szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. Az alternatív szankciók a következők: az ajánlatkérőre kiszabott bírság, vagy a szerződés időbeli hatályának a lerövidítése. A tagállamok széles mérlegelési jogkört ruházhatnak a jogorvoslati szervre a tekintetben, hogy valamennyi lényeges tényezőt figyelembe vegye, ideértve a jogsértés súlyosságát, az ajánlatkérő magatartását, valamint - a 2d. cikk (2) bekezdésében említett esetekben - a szerződés hatályban maradásának mértékét. A BDT2017. 3651. határozatban kifejtett - és a másodfokú bíróság által is osztott - álláspont szerint: A Kbt. kifejezetten nem rendelkezik a bírság alanyáról, de a fentiekből, valamint a Kbt. általában meghatározható alanyi hatályából is az következik, hogy az alternatív szankció, a bírság az ajánlatkérővel szemben szabható ki, nincs helye bírság kiszabásának a vele szerződést kötővel szemben. A Kbt. alanyi hatálya alá tartozó szervezetek a Kbt. szabályai szerint kötelesek lefolytatni megadott tárgyú és értékű beszerzéseiket a közpénzek észszerű és hatékony felhasználása, nyilvános ellenőrizhetősége, a verseny biztosítása érdekében. A bírság szankció célját tekintve a Kbt. alanyi hatálya alá tartozókat hivatott a jogkövető magatartásra szorítani, amely a Kbt. előírásainak betartását kell jelentse. A 2015. évi Kbt.-hez fűzött kommentár is utal arra, hogy a bírságot az ajánlatkérővel szemben lehet kiszabni, nincs lehetőség egyetemleges kötelezésre (bírságolásra) a szerződéses partnerével szemben. Mindezek alapján a másodfokú bíróság alaptalannak találta a felperes fellebbezésének, azon részét, mely a II. rendű alperes bírságolására vonatkozott, azonban az I. rendű alperessel szemben a felperes megalapozottan kérte a bírság kiszabását. 4. A bírság összege: A 2007/66/EK irányelv 13. pontja szerint a szerződések jogellenes, közvetlen odaítélésének visszaszorítása érdekében hatékony, arányos és visszatartó erejű szankcióról kell rendelkezni. A (21) bekezdés utal arra, hogy a nemzeti jogszabályok által meghatározott érvénytelenséghez kapcsolódó jogkövetkezmények alkalmazása nem vezethet a szigorú szankciók hiányához, ha a szerződéses kötelezettségeket már egészben vagy majdnem egészben teljesíthették. Az I. rendű alperes védekezésül előadta, hogy a megelőző időszakban a kórházban pályázatok alapján indított jelentős nagyságrendű projektek zajlottak, melyek nagy volumenű építkezésekkel, átalakításokkal, hatalmas munkaigénnyel jártak. A kórház egész területét érintő munkálatok közepette biztosítani kellett a betegellátás, a gyógyító munka folyamatosságát, ez nagyban hozzájárult a közbeszerzési eljárás mellőzéséhez. A másodfokú bíróság ezen előadásra és arra a tényre figyelemmel, hogy korábban a II. rendű alperes közbeszerzési eljárás alapján szállított az I. 8
rendű alperessel szemben a szerződés értékének, azaz 4.898.109 Ft-nak kerekítve 1%-ában, 50.000 Ft-ban állapította meg a bírság összegét. 5. Pertárgy érték, kereseti illeték: A Pp. 253. (3) bekezdése értelmében a másodfokú bíróság a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül határoz a le nem rótt illeték, valamint az állam által előlegezett és meg nem térült költség megfizetéséről. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helyesen határozta meg a pertárgyértéket 4.898.109 Ft-ban, és ez alapján 293.900 Ft a kereseti illeték összege, azonban annak viseléséről helytelenül döntött. A szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti kereseti kérelem mellett a bírság kiszabása iránti kereseti kérelem olyan járulékos kérelemnek minősül, melyet a Pp. 25. (4) bekezdése értelmében a pertárgy értékének meghatározásakor figyelmen kívül kell hagyni, különös tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróságnak erre irányuló kereseti kérelem nélkül is kell bírságot kiszabnia. A bíróság által - mérlegeléssel és akár kérelem nélkül is - kiszabott bírság összege nem érinti a felperesi pernyertességet, nem eredményezi a felperes pervesztességét. Az érvénytelenség megállapítására irányuló kereseti kérelem vonatkozásában mindkét alperes pervesztesnek tekintendő, a II. r. alperes azonban nem a teljes illeték 50%-át köteles megfizetni - szemben az elsőfokú bíróság álláspontjával. A Pp. 82. (1) bekezdése alapján a perköltség megfizetésére a Pp. 51. a) pontja alá eső pertársakat egyetemlegesen, a Pp. 82. (2) bekezdése alapján az egyéb pertársakat pedig egyenlő arányban kell kötelezni. Jelen ügyben az alperesek között a Pp. 51. a) pontja szerinti pertársaság jött létre, melyre tekintettel a Pp. 82. (1) bekezdése alkalmazandó, amelynek értelmében a szerződő felek egyetemlegesen felelnek a közöttük létrejött szerződés érvénytelensége folytán megállapított perköltség megfizetéséért. Miután az I. rendű alperes a feljegyzett illeték viselésére nem kötelezhető, mert az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. (1) bekezdés c) pontja alapján teljes személyes illetékmentesség illeti meg, ezért a II. rendű alperest a másodfokú bíróság 293.900 Ft kereseti illeték megfizetésére kötelezte. 6. Elsőfokú perköltség: A felperes a fellebbezésében sérelmezte, hogy őt elsőfokú perköltség megfizetésére kötelezte az elsőfokú bíróság az alperesek javára, egyben kérte az alpereseket kötelezni a felperes részére elsőfokú perköltség megfizetésére. A felperes az érvénytelenség megállapítása vonatkozásában pernyertes lett, függetlenül attól, hogy csak a másodlagos jogkövetkezményt lehetett alkalmazni. A bírság összege nem érinti a felperesi pernyertességet, mert annak kiszabására kérelem nélkül, hivatalból is köteles a bíróság. Az alperesek okot adtak a perre azzal, hogy megkötötték a szerződéseiket, melyek miatt a felperes a Kbt. 164. (1) bekezdése szerint érvénytelenségének megállapítása iránt polgári pert kellett indítania. Mivel az érvénytelenség általános jogkövetkezménye az, hogy ilyen ügyletre nem lehet jogot alapítani, ezért a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti perekben szükségképpeni pertársaság áll fenn a szerződést megkötő felek között, azaz valamennyiük perben állására szükség van az érvénytelenség kimondásához. Mindezek alapján a másodfokú bíróság az alpereseket kötelezte a Pp. 78. (1) bekezdése alapján arra, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 20.000 Ft elsőfokú perköltséget. 7. Fellebbezési illeték, másodfokú perköltség: A felperes fellebbezése a jogkövetkezmény elsőfokú bíróság általi alkalmazása ellenére elmaradt érvénytelenség megállapítására és bíróság mérlegelésétől függő bírság kiszabására és perköltség viselésre irányult, ezért a másodfokú bíróság álláspontja szerint ebben az esetben nem határozható 9
meg a fellebbezési pertárgyérték, a feljegyzett illeték ezért az Itv. 39. (3) bekezdése b) pont 2. fordulata alapján 24.000 Ft. A fellebbezési illetéket az alpereseknek egyetemlegesen kellene viselniük, azonban az I. rendű alperes személyes illetékmentes, ezért a II. rendű alperes köteles azt viselni Kmr. 13. (2) bekezdése alapján. A felperes fellebbezése túlnyomórészt (érvénytelenség megállapítása, perköltség vonatkozásában) alapos volt, ezért a másodfokú bíróság a Pp. 78. (1) bekezdése alapján az alpereseket kötelezte, hogy egyetemlegesen fizessen meg a felperesnek 10.000 Ft másodfokú perköltséget. A fentiek alapján a másodfokú bíróság a Pp. 253. (2) bekezdése értelmében részben megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét. Eger, 2017. november 30. Dr. Szalai Tünde s.k. Dr. Nádai Tímea s.k. Dr. Hunyadi-Buzás Ágnes s.k. a tanács elnöke előadó bíró bíró 10