A vállalkozások pénzügyi célja Ha nem tudod, hogy hová tartasz, mindegy, hova jutsz
A fő elv Akkor ruházz be egy programba, ha számodra többet ér, mint amennyibe a megvalósítása kerül. A program értékét a program által generált pénzáramok jelenértékével mérd; vedd figyelembe a program közvetett hatásait is. Kockázatosabb programoktól magasabb hozamot várj el Olyan finanszírozási szerkezetet válassz, ami illeszkedik a finanszírozott eszközökhöz, és minimális költségű Ha nem találsz elég beruházást, ami kielégíti az első követelményt, akkor add vissza a tulajdonosoknak a pénzüket Fizess osztalékot Vásárolj saját részvényt Cél: Részvényesek vagyonának maximalizálása
A klasszikus nézőpont Van Horne: Ebben a könyvben feltételezzük, hogy a vállalat célja a részvényesek vagyonának maximalizálása. Brealey&Myers: A sikert általában értékkel mérik:: A részvényesek jobban járnak az olyan döntésekkel, amik növelik a vállalatbeli részesedésük értékét A siker titka a pénzügyi vezetésben az értéknövelés. Copeland&Weston: A legfontosabb az, hogy a vállalat célja a részvényesek vagyonának a növelése. Brigham and Gapenski: E könyvben azzal a feltételezéssel élünk, hogy a vállalatvezetés fő célja a részvényesek vagyonának maximalizálása, amit úgy is mondhatunk, hogy maximalizálni kell a törzsrészvények árát.
Miért koncentrál a hagyományos vállalati pénzügyi elmélet a részvényesek vagyonának növelésére A részvényárak könnyen megfigyelhetők és folyamatosan változnak (ellentétben más teljesítménymérő mutatókkal, amelyeket nem könnyű megfigyelni és nem változnak olyan gyakran). Ha a befektetők racionálisak (azok?), a részvényárak azonnal visszatükrözik a rövid és hosszú távú döntések helyességét. A részvényárfolyam növelése, mint cél, nagyon elegáns elméletet ad arra, Hogyan válasszuk ki a befektetéseket. Hogyan finanszírozzuk őket. Mennyi osztalékot fizessünk.
Miért nem profitnövelés? A vagyon a profit kockázatára is érzékeny. A profit jelenbeli (múltbeli) adat, a vagyon viszont a hosszú távú növekedési kilátásoktól függ A számviteli eredmény igen manipulálható és torz mérőszáma a vállalati teljesítménynek A részvényeseket a saját személyes vagyonuk alakulása érdekli. Profitadat csak alkalmanként áll rendelkezésre.
Részvényesek érdeke vagy részesedők érdeke A részvényár növelése nem ellentétes az alkalmazottak érdekével. Az alkalmazottak gyakran tulajdonosok is. A jól működő vállalat tudja megfelelően kezelni az alkalmazottait. A részvényár növelése nem jelenti a vevők elhanyagolását. A pénzáram a vevőktől származik. Az ügyfelek elégedettsége nélkül nincs profit. A részvényár növelése nem jelenti azt, hogy a vállalat ne lenne érzékeny a társadalmi környezetre Megfelelő gazdasági szabályozás A részvényár növelése a kötvénytulajdonosok (hitelezők) érdeke is. A magasabb saját tőke magasabb fedezetet és alacsonyabb kockázatot jelent.
A klasszikus célfüggvény Kötvényesek Alkalmazza és felügyeli a vezetőket Kölcsönöz Védi a kötvényesek érdekeit Az információkat becsületesen és azonnal jelentik Részvényes Vállalatvezetők Pénzügyi piacok Maximalizálja a részvényesek vagyonát Piacok hatékonyak és jól mérik az értéket Nincsenek társadalmi költségek A költségeket a vállalat figyeli Társadalom
Mi mehet rosszul? Részvényes Kötvényesek Vállalatvezetők érdekeiket a részvényeseké elé helyezik Visszahívás. Kötvényeseket kijátsszák. Késleltetik az új híreket és félrevezető információkat adnak. Vállalatvezetők Nem ellenőriz Piacok tévednek és túlreagálnak. Pénzügyi piacok Lényeges társadalmi költségek A költségeket a vállalat nem figyeli Társadalom
Ügynökprobléma megoldása Menedzsment érdekeltségének megteremtése a vagyonnövelésben Részvényopció Tulajdonszerzés engedélyezése Erős tulajdonosi kontroll Közgyűlési részvétel Igazgatósági, felügyelő-bizottsági tagság Könyvvizsgáló megbízása Piaci kontroll Részvények eladása Menedzserek piaca
A Közgyűlés, mint ellenőrző eszköz A részvényesek befolyásoló szerepét a Közgyűlésen három dolog gyengíti A legtöbb kisrészvényes nem vesz részt a Közgyűlésen, mivel a részvétel költsége meghaladja részesedésének értékét. A jelenlegi menedzsment jól jár, ha sok meghatalmazott küldött van, ezek ugyanis általában a menedzsmentnek kedvezően szavaznak. A nagy részvényesek számára a legkisebb ellenállásnak az az útja, ha nem ütköznek az általuk nem kedvelt menedzsmenttel, hanem a lábukkal szavaznak.
Az Igazgatótanács, mint ellenőrző eszköz Minél többet keres egy igazgatótanácsi tag, annál kevesebbet dolgozik. Korn/Ferry 1992-es kutatásában azt találta, hogy a vállalatok 74%-nál az Igazgatótanács tagjait a vezérigazgató javaslatára nevezik ki. Az Igazgatótanácsi tagoknak gyakran csak kis részesedésük van a vállalatban. Sok igazgatótanácsi tag más vállalat vezérigazgatója. A vezérigazgató szabja meg az Igazgatótanács napirendjét, elnököl az üléseken és ellenőrzi az információáramlást. A konszenzus keresése elnyomja a konfrontáció minden kísérletét.
Mikor jó az Igazgatótanács? Korlátozza a belső igazgatók számát Többségében külső igazgatók Korlátozza a korábbi belső menedzsment bekerülését Külső igazgatóknak konzultációs, informálódási lehetőség Igazgatótanács elnöke különválik a vezérigazgatótól Hatékonyság önértékelése Igazgatóknak nem fizetnek nyugdíjjárulékot Minimális részvénytulajdonlási kötelezettség
Így mi marad? Ha távol a macska, cincognak az egerek Ha a vezetés nem fél a tulajdonosoktól, gyakran saját érdekei szerint jár el Zöld levél: Az ellenséges felvásárlás célvállalatának menedzsmentje jóval magasabb áron vásárolja vissza a potenciális felvásárló részesedését, a békénhagyásért cserébe. Arany ejtőernyő: A menedzserszerződésben nagy összegű végkielégítés kikötése, ha a menedzser elveszíti az állását felvásárlás következtében. Méregpirulák: Biztosíték, jog, vagy készpénz, amit külső esemény, általában ellenséges felvásárlás idéz elő. Cápariasztó: Felvásárlás elleni védelem a társasági szerződésben. A felvásárlás túlfizetése
A felvásárlások túlfizetése A leggyorsabb és talán a legdöntőbb módja a részvényesek elszegényítésének, ha túlfizetnek egy felvásárlást. A felvásároló vállalat részvényesei nem tűnnek úgy, hogy osztanák a vállalatvezetők lelkesedését. Az ajánló cég részvényára gyakran csökken a felvásárlás bejelentésekor. Sok felvásárlás nem működik: Az egyesült cég jövedelmezősége a benchmark-hoz képest nem nő lényegesen. Sok felvásárlást visszacsinálnak néhány év múlva, ami nyílt beismerése a kudarcnak.
Részvényesek céljai versus kötvényesek céljai Az elméletben: nincs közöttük konfliktus Gyakorlatban: A részvényesek vagyonukat a kötvényesek kárára akarják növelni. Lényesen növelik az osztalékfizetést. Amikor egy vállalat osztalékot fizet ki, a hitelezők érdekei sérülnek, mivel a hitel kockázatosabbá válik. Kockázatosabb projektekbe fognak, mint amiről a megegyezés szólt: A hitelezők a kamatlábat annak megfelelően állították be, amit eredetileg gondoltak a project kockázatáról. Ha a részvényesek kockázatosabb projektekbe fognak, a hitelezők érdeke sérül. Eladósodás: Ha a hitelezők nem védik meg magukat, a vállalat túl sok hitelt vehet fel, és a hiteltörlesztés kockázatosabbá válik.
A vállalatok és a pénzügyi piacok Elméletben: A pénzügyi piacok hatékonyak. A vállalatvezetők becsületesen közlik az információkat és őszinték a pénzügyi piacokhoz. A pénzügyi piacok ésszerű döntéseket hoznak a valós értékről. Következésképpen: A jó hosszú távú beruházásokat megvalósító cégeket megjutalmazzák. A rövid távú számviteli trükkök nem növelik a piaci értéket. A részvények teljesítménye jó mérőszáma a vállalatvezetés teljesítményének. Gyakorlatban: Jó néhány lyuk van a hatékony piacok hipotézisén.
Ellenőrzési lyukak A vállalatvezetők ellenőrzik az információ kibocsátását késve vagy nem adják ki a negatív információkat, számviteli trükköket alkalmaznak. Piacok nem racionálisak A részvényárak volatilisebbek, mint a fundamentumok. A pénzügyi piacok túlreagálják a híreket A pénzügyi piacok gondolkodása rövid távú A pénzügyi piacokat bennfentesek manipulálják.
Vállalat és társadalom Elméletben: Nincsenek olyan költségek, amiket ne lehetne a vállalatokra terhelni. Gyakorlatban: A pénzügyi döntések társadalmi költségeket és hasznokat okoznak (externáliák). környezetszennyezés életminőség költségek (forgalom, zsúfoltság) munkahelyteremtés városkép-fejlesztés
A hagyományos vállalati pénzügyi elmélet megbukik, ha A vállalati döntéshozók érdeke/célja konfliktusba kerül a részvényesek érdekével A kötvényeseket (hitelezők) nem védik meg a részvényesek hazardírozásától. A pénzügyi piacok nem működnek hatékonyan és a részvényárak nem tükrözik a vállalat valós értékét. Lényeges társadalmi költségeket okoz a részvényár maximalizálás.
Ha a hagyományos vállalati pénzügyi elmélet megbukik, a megoldás: egy másik vállalatvezetési formát kell választani, más célokat kell választani, továbbra is a részvényárat kell maximalizálni, de csökkenteni kell a konfliktus és üzemzavar lehetőségét a döntéshozókat és az alkalmazottakat tulajdonossá kell tenni, az információkat becsületesen és azonnal közölni kell a pénzügyi piacokkal
A két vállalatvezetési módszer ideáltipikus példája Szempontok Fő finanszírozó A jellemző befektető Vállalati teljesítmény Preferálja Angolszász Pénzügyi piacok Pénzügyi Pénzügyi mutatószámok Ágazatok közötti tőkeáramlást, induló vállalkozások finanszírozása Kontinentális Pénzügyi közvetítők Stratégiai Pénzügyi és nem pénzügyi mutatószámok Hosszú távú befektetések, nem pénzügyi hozamú befektetések
Eltérő vállalati célok Eltérő végső célok: Nyereségmaximalizálás Árbevételnövelés Cégméret-növelés Piaci részesedés növelés EVA növelése Az ördög mindig a közbenső ösztönzőkben bújik meg.
Ellenreakció Részvényes Kötvényesek A gyengén vezetett vállalatok vezetőit megjegyzik. Önvédelem Korlátozások Vállalatvezetők 1. Aktívabb befektetők 2. Ellenséges felvásárlások Társadalom 1. Jó törvények 2. Társadalmi tiltakozás A vállalatokat megbüntetik a félrevezető információkért. A befektetők és az elemzők szkeptikusabbak. Pénzügyi piacok