(11) Lajstromszám: E (13) T2 EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA

Átírás

1 !HU T2! (19) HU (11) Lajstromszám: E (13) T2 MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (21) Magyar ügyszám: E (22) A bejelentés napja: (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP A (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP B (51) ( ) A47J 43/28 ( ) A47J 36/06 ( ) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO PCT/FR 06/ (30) Elsõbbségi adatok: FR (72) Feltalálók: CUILLERY, Pascal, Faverges (FR); PLICHON, Stéphane, Annecy (FR); MAGNOULOUX, Guy, Pringy (FR); BRASSET, Jean-François, Annecy (FR) (73) Jogosult: SEB SA, Ecully (FR) (74) Képviselõ: Sipos József, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest (54) Rakatban egymásra rakható konyhaedények, valamint ezekhez való fedõ és kellékek (57) Kivonat A találmány rakatban egymásra rakható konyhai fõzõedényekre (1, 10) vonatkozik, amelyek legalább egy fogantyút (5, 50) tartalmaznak a puszta kézzel való megfogáshoz, valamint egy tartályrészt (3, 30) az élelmiszer befogadására. HU T2 A leírás terjedelme 20 oldal (ezen belül 11 lap ábra) 1. ábra Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az évi XXXIII. törvény 84/H. -a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.

2 1 HU T2 2 A találmány lényege az, hogy ez a konyhai fõzõedény, amely egy további konyhai fõzõedényre rárakható, tartályrészével (3, 30) úgy van kialakítva, hogy az alját (100) alulról melegíthetõ módon rá lehessen helyezni egy tûzhely fûtõfelületére vagy egy fõzõlapra, emellett legalább egy rakatban megtartó csapot (9, 90) tartalmaz, amely a fogantyúján (5, 50) van elrendezve, valamint legalább egy, a csappal együttmûködõ fészket (11, 110), amely szintén ezen a helyen van kialakítva, és legalább részben a fogantyú (5, 50) egy bemélyített tartománya képezi, hogy biztosítsák a további fõzõedényre rárakott fõzõedény rakatban való megtartását, lefelé nézõ aljával, ahol a fészek (11, 110) és a csap (9, 90) ehhez úgy van kialakítva, hogy egyrészt befogadjon egy további csapot (9, 90), illetve beilleszthetõ legyen egy másik fészekbe (11, 110), amelyek mindegyike kiegészítõ alakú az elõzõ részek alakjához, és a további fõzõedényen van kialakítva. A találmány tárgyát képezi továbbá egy együttes ezekbõl az egymásra rakható konyhaedényekbõl, valamint egy fedõ és egyéb kellékek ezekhez az edényekhez. A találmány tárgya konyhai fõzõedény, egymagában, vagy készletben, valamint fedõ vagy egyéb kellék, mint például kanál. A találmány egy speciális elõnyös alkalmazásánál a találmány tárgyát nyeles serpenyõk vagy fedõvel ellátott füles lábasok készlete képezi, amely nagyjából lényegében vízszintesen rakható egymásba, ahol a fogantyúk egymásba vannak illesztve. Az US A vagy az US A számú irat egy másik konyhai fõzõedényre ráilleszthetõ konyhai fõzõedény leírását ismerteti, ahol mind az elsõ, mind a második fõzõedény legalább egy fogantyút tartalmaz a puszta kézzel való megfogásához, valamint egy tartályrészt az élelmiszer befogadására. Az US A számú irat kiegészítõ kelléket mutat be egy konyhaedényhez, a GB A számú irat pedig egy fedõt ismertet egy konyhaedényhez. Azon kívül, hogy a felsõ edény tartályrésze nem feltétlenül alkalmas arra, hogy laposan illeszkedjen egy konyhai tûzhely fûtõfelületéhez vagy egy fõzõlaphoz azért, hogy alulról lehessen melegíteni, felmerül itt az egymásra rakás problémája, ha el kívánják kerülni az edények egymáson való támaszkodását a tartályrészeik teljes külsõ kerületén. Egy készlet esetében leginkább arra törekszenek, hogy két olyan edény is egymásba rakható legyen, amelyek átmérõje nem sorban egymás után következik, amely elrendezés megfelel annak az esetnek, amikor például egy, a sorozat közepébe tartozó edény berakható a sorozat alján levõ edénybe. Ugyanakkor kívánatos, hogy amennyire lehetséges, az edénysorozatot ne csak lényegében vízszintes irányban lehessen stabilizálni, hanem függõleges irányban is, hogy elkerülhetõ legyen a legfelsõ edény lebomlása. Elõnyös módon az edények egymáshoz képesti oldalirányú dõlésének a stabilizálását is célozza a találmány. A fentebb említett fedõ esetében a találmány elõnyös módon az érintett konyhaedény fedõvel való befedésének fontosságát célozza meg. A gõz kiszökésének ellenõrzését vagy szabályozását célozza így elõnyös módon a találmány, különösen nyeles serpenyõk és fedõvel ellátott füles lábasok esetében. Megjegyzendõ, hogy konyhai fõzõedény alatt olyan edény értendõ, amely leginkább arra készült, hogy láng fölé lehessen rakni vagy egy alulról fûtött fõzõfelületre, a sütõn kívül, leginkább egy tûzhelyre vagy fõzõlapra. A találmány egy elsõ jellemzõje szerint az alatta levõ edényre rárakandó edény tartályrésze úgy van kialakítva, hogy az alulról fûtött fõzõfelületre rá lehessen helyezni, és az említett edény emellett legalább egy rakatban megtartó csapot tartalmaz a fogantyún, valamint legalább egy együttmûködõ fészket ugyanitt, amelyet legalább részben a fogantyú egy bemélyített tartománya képez, mindez a felsõ edény rakatban való megtartásához, ahol a fészek és a csap ehhez úgy van kialakítva, hogy egyrészt befogadjon egy másik csapot, illetve beilleszthetõ legyen egy másik fészekbe, amelyek mindegyike kiegészítõ alakú az elõzõk alakjához, és az alsó edényen van kialakítva. Elõ van irányozva, hogy a tartályrész/az egyes tartályrészek lapos aljának vízszintes állapotában a csapok és a fészkek mindegyikét egy körbefutó oldalfelület határolja, amelyet a fogantyú felsõ vagy alsó oldalával szemközti alkotók határoznak meg. A fogantyú és az edény tartályrésze közötti csatlakozózóna jobb kihasználására egyebek között javasolják, hogy a fészek határait részben a tartályrész külsõ oldala és/vagy annak a felsõ nyílásánál levõ pereme határozza meg. Különbözõ alakú csapok és fészkek vannak elõirányozva, különösen olyanok, amelyek oldalfalának alkotói párhuzamosak vagy összetartóak a tárgyalt csap csúcsa felé haladva. A mellékelt igénypontokban, amelyek eredeti és fontos jellemzõi itt figyelembe lettek véve, különös hangsúllyal kezeljük az olyan kérdéseket egy ilyen rakatban, mint az egyensúly, a stabilitás, az elfordulás lehetséges megakadályozása, a súlypont tartófelülethez viszonyított helyzete, a kireteszelhetõ beszorítás lehetséges átváltása. Minden hasznos részletet illetõen ezekre az igénypontokra fogunk hivatkozni. Különösen az elfordulás elõnyös szabályozásához, elõnyös módon megakadályozva a túlzott mértékû kitérést egy függõleges, vagy lényegében függõleges tengely körül, az van elõirányozva, hogy az edények egy vagy több kitüremkedést vagy olyan központosító oldalpofákat tartalmaznak, amelyek oldalirányban el vannak tolva a rakatban való megtartáshoz szükséges 2

3 1 HU T2 2 csaphoz képest és/vagy a csap külsõ oldalfelületérõl kiálló oldalsó bordákat tartalmaznak, ezekhez illeszkedõ bemélyített alakzatokkal a fészekben, olyan együttmûködõ felületekkel, amelyek eleve nem végeznek forgómozgást. Ezeket a pofákat fõként (legalább) egy második pár, egymást kiegészítõ alakú csap és fészek környezetében lehet létrehozni, amelyek azonban különböznek a rakatban való megtartást biztosító elsõ, egymást kiegészítõ alakú csap/csapok és fészek/fészkek együttesétõl. Pontosabban szólva, az van elõirányozva, hogy a rakat legalább két, egymást követõ méretû edényének mindegyike tartalmazhat több említett csapot és fészket, ezek között: egy elsõ pár, egymást kiegészítõ alakú csapot és fészket, amelyek egymásba vannak illesztve, és így oldalirányban érintkezésbe kerülnek legalább az átellenes, vagy lényegében átellenes felületi tartományok környezetében, követve a tárgyalt fogantyú tengelyét, hogy biztosítsák a felsõ edény (102) lebillenésmentes megtartását az alsó edényhez (104) képest, egy meghatározott szögérték felett, és egy második pár, egymást kiegészítõ alakú csapot és fészket, amelyek szintén egymásba vannak illesztve, és emellett olyan oldalfelületi tartományokkal rendelkeznek, amelyek egymással szembenézõ és nincs körbefutó alakjuk, hogy biztosítsák a felsõ edény elfordulásmentes megtartását az alsó edényhez képest a rakat tengelye mentén meghatározott szögérték felett. Egy másik jellemzõ szerint, a csap, vagy legalább a csapok egyike, kis mértékben aszimmetrikus lehet a saját oldalfalához képest, a csúcsa felé húzódó összetartó alkotók mentén. Különösen elõnyös módon, ez a csap/ezek a csapok a tartályrésszel átellenes hátsó oldalán/oldalukon a függõlegeshez közelebbi csúcsszöget képeznek, mint elöl, a tartályrész felõli oldalon. Ez kedvez egy stabil, megbízható rakatfelépítéshez. Egy, a fedõn levõ ütközõ egyebek között azt a célt szolgálja, hogy egy meghatározott irányban rögzítve tartsa a fedõt a befedendõ tartályrészhez képest. Ütközõ nélkül, a csap/fészek együttes mindenféleképpen elõsegíti ezeknek az edényeknek a rakatba rendezését, a fedõ könnyebb helyretételét az edényen, valamint az edény befedésének fontosságát a fedõ lapja által. A megvalósítás korlátozást nem jelentõ kiviteli példáit szemléltetik a csatolt rajz ábrái, ahol: az 1. ábra két egymásra rakott serpenyõ átmérõ menti metszetét mutatja, egy, a fogantyúik hossztengelyén átmenõ függõleges sík mentén, a 2. ábra az egymásra rakás egy hasonló metszetben ábrázolt részlete, egy fészekbe illesztett csappal, ahol a felsõ nyél enyhén megdöntött helyzetben van, a 3. ábra két hasonló módon egymásra rakott edény egy másik lehetséges kiviteli alakja, azonos síkban vett metszetben, a 4. ábra az 1. ábra szerinti kiviteli alakot mutatja felülnézetben, egy részleges fedésben levõ fedõvel, az 5. ábra egy másik kiviteli alak perspektivikus nézete, amely a rakatba rendezés elõkészületét mutatja, a 6. ábra az 5. ábra egy részletét tünteti fel, az 1. ábrához hasonló metszetben, a 7. és 9. ábra szintén ugyanebben a metszetben két másik kiviteli alakot szemléltet, a 8. és 10. ábra két helyi metszetet mutatnak, a VIII VIII, illetve a X X vonal mentén, a 11. ábra egy további kiviteli alakot tüntet fel ugyanezen átmérõ menti metszetben, ugyanez vonatkozik a 12. ábrára, valamint a 13. ábrára is, ahol az alsó edény egy nagy füles lábas, míg a 14. és 15. ábra két egymásra rakható fedõt mutat, ahol a 15. ábra ezeket alulnézetben szemlélteti. Amint az mindegyik rakat esetében látható, a fogantyúk (beleértve felerõsítésüket is a tartályrészre) azonosak, legalább az ugyanolyan típusú edények esetében. Az 1. ábrán két, nem egymást követõ méretû serpenyõ látható, melyek ugyanahhoz a készlethez tartoznak, és amelyek tartályrészét részben egymásba lehet helyezni. Mindegyik 1, 10 konyhaedény tartalmaz egy 3, 30 tartályrészt és egy 5, 50 fogantyút az edény használatához. Mindegyik fogantyú itt egy hosszúkás nyélként van kialakítva, amely az egyik végén egy 6, 60 lángvédõ szereléken keresztül van rögzítve a tartályrész oldalfalához annak felsõ részén, a körbefutó felsõ 13, 130 perem közelében, amely mindegyik tartályrészt határolja annak felsõ 7, 70 nyílása körül. Mindegyik 5, 50 fogantyú hõszigeteléssel van ellátva, így lehetõvé teszi, hogy puszta kézzel és teljes kézzel meg lehessen fogni a szóban forgó konyhaedényt. Egyébként mindegyik 5, 50 fogantyú tartalmaz, a találmánynak megfelelõen, egy 9, 90 csapot és egy vele együttmûködõ 11, 110 fészket. Az 1. ábra szerinti kiviteli alaknál a kiemelkedõ 9, 90 csapok és a hozzájuk illeszkedõ 11, 110 fészkek a megfelelõ 5, 50 fogantyún kerültek szervesen kialakításra. Azért, hogy megfelelõ stabilitással lehessen az 1 edényt a nagyobb tartályrész-átmérõjû 10 edényre ráhelyezni, a 90 csap a 11 fészek belsejében van elrendezve. A rakat stabil ezen kapcsolódás következtében, anélkül hogy más érintkezés is lenne az 1 és 10 edények között, mint a 90 csap 90a oldalfelületének és a 11 fészek 11a oldalfelületének az érintkezése, amely itt szorosan körbeveszi az elõbbit. Jellemzõ módon a tartályrészek nincsenek egymással érintkezésben. Az 1. ábrán, feltételezve, hogy a tartályrész 100 alja vízszintesen van elrendezve, a létrehozott rakatban levõ csapok és fészkek mindegyike egy függõleges tengely mentén húzódik. 3

4 1 HU T A 90 csap és a megfelelõ 110 fészek tengelyei közötti vízszintes d eltolódás csekély. Mindegyik 9, 90 csap a fogantyú felsõ részén található, míg a fészkek az ellenkezõ, alsó felületen vannak kialakítva. A két edény így egymásba nyúlva tartja egymást, mégpedig jelen esetben csupán a 90 csapnak a 11 fészekbe való illeszkedésével. Ez az illeszkedés itt kúpos, mivel a csapok és a fészkek mindegyike csonka kúp alakú. A 2. ábrán a vázlatosan ábrázolt 15 csap, amely az illetõ felsõ edény a 19 fogantyújának 17 fészkébe illeszkedik, párhuzamos alkotójú 15a oldalfallal (oldalfalakkal) rendelkezik, miként egy derékszögû paralelepipedon vagy egy henger, ahol a 17 fészek alakja ehhez illeszkedõ alakú. Megjegyezzük, hogy a 15 csap Y1 tengelye függõleges, ugyanakkor az Y2 tengely, amelynek mentén a 17 fészek húzódik, enyhén elhajlik balra, ahol a C betû jelzi ezen az oldalon a konyhai fõzõedény tartályrészét, amelyhez hozzá van csatlakoztatva a 19 fogantyú, az 1. ábra szerinti elrendezésben. Így a 19 fogantyú enyhén elhajlik a 15 csappal ellátott alsó edény 21 fogantyújához képest. A helyzet fordított is lehet, tudniillik a csap és a fészek felcserélhetõ, oly módon, hogy a csap a felsõ fogantyú alsó felületérõl állna ki, míg a fészek az alsó fogantyú felsõ felületében lenne kimélyítve (a 3. ábra szemléltet egy ilyen példát), mindez annak a jelzésére, hogy az alább következõk jól alkalmazhatók a csap és a fészek helyének felcserélése esetén is. A 2. ábrán legalább két 23a, 23b érintkezési tartomány van meghatározva (ezek az 1. ábrán is jelölve vannak), amelyek abból adódnak, hogy a csap kapcsolódik a fészekbe. A 2. ábrán az elsõ 23a érintkezési tartomány a 15 csap töve körül, a 17 fészek 17a nyílásának közelében található (arról a nyílásról van szó, amelyen keresztül a csap kapcsolódik a fészekbe), és mindez a csapnak és a C tartályrész azon részéhez legközebb esõ fészeknek a kerülete mentén, ahol fel van szerelve a két 19, 21 fogantyú (vagy az 5 és 50 fogantyú az 1. ábrán). A másik 23b érintkezési tartomány (jelen esetben fent, hátul) átellenben helyezkedik el, a 17 fészek 17b alja táján, és a 15 csap 15a csúcsa felé. A két 23a, 23b érintkezési tartomány egymással átellenben helyezkedik el, a tengelyt, mint például a tárgyalt fogantyú 25b tengelyét követve, sugárirányban tehát a tartályrészhez képest; ugyanez vonatkozik a 23 a, 23 b érintkezési tartományokra, a többi ábrán. Tekintve tehát a C tartályrész oldalának elejét (AV) és annak átellenben levõ hátulját (AR), az elsõ kerület menti 23a érintkezési tartomány elöl, a fészek és a csap alján van, ugyanakkor a másik 23b tartomány vele átellenben hátul, fent. Az 1. ábrán észrevehetõ, hogy a csap kapcsolódása a fészekbe jóval kiterjedtebb érintkezési tartományokat eredményez, anélkül hogy akár egy csekély elbillenést megengedne a felsõ edénynek az alsó edényhez képest, ami a 2. ábra feltételezései szerint adódik (3 és 15 közötti szögben, elõnyös módon). A 2. ábrán észrevehetõ még, hogy két 25a, 25b sík, amelyek merõlegesek az elsõ 23a érintkezési tartományra, illetve az átellenben levõ második 23b érintkezési tartományra a csap és a fészek kerületén, összetartanak a C tartályrész irányába. Az 1. ábrán ez a két sík ugyanígy van jelölve, és itt észrevehetõ, hogy a 25a síkot jelölõ alsó vonal elhajlik a vízszintestõl, mivel ebben a változatban a fészek és a csap alkotói összetartók. Az 1. ábrán a 25a és 25b vonallal ábrázolt két sík egy 27 pontban keresztezi egymást az 1 tartályrész belsejében, a 28 függõleges síkon túl, amely tartalmazza a felsõ 1 edény súlypontját. Amint azt az 1. és 2. ábra mutatja, ez a helyzet úgy áll elõ, hogy van¹e vagy nincs játék a fészek és csap között és hogy az alkotók párhuzamosak¹e, vagy sem. A 3. ábrát tekintve, ahol ismét láthatjuk ugyanezekkel a jelölésekkel (25a, 25b) a két összetartó síkot, az is megérthetõ, hogy ugyanez egy olyan 31 csapra is vonatkozik, amely egy fogantyú alsó oldalából emelkedik ki és egy 33 fészekbe kapcsolódik, amely a másik fogantyú felsõ oldalában van kialakítva, és a két sík keresztezõdése a 35 hivatkozási számmal jelölt pontban jóval a 37 függõleges síkon túl helyezkedik el, amely magában foglalja a rakatban levõ felsõ 40 edény súlypontját. Ezen a 3. ábrán ismételten feltüntettük a két érintkezési tartományt, melyek itt 23 a, 23 b hivatkozási számmal vannak jelölve, és az elbillenést meggátló 31 csap és az együttmûködõ 33 fészek között találhatók. Az elsõ tartomány a csap tövénél található, a 43 tartályrészhez legközelebbi részen, míg a másik az ellenkezõ oldalon, a 33 fészek aljánál és a 31 csap csúcsánál. A 3. ábrán látható, hogy a 31 csappal azonos és a 33, 330 fészkek alakját kiegészítõ alakú kiemelkedõ 310 csap összetartó alkotóinak csúcsszöge annyi mint =6,5. A csap/csapok és a fészek/fészkek alakját elõnyösen a csonka kúp, a csonka gúla, a paralelepipedon, a henger és az ovális valamelyike közül választjuk ki. Ha most az 1. és 4. ábrát vizsgáljuk, rögtön észrevehetõ, hogy a 4. ábrán a felsõ tartályrészt két görbe 3a, 3b félfelület képezi, amelyek lényegében azonosak, és a 45 középsík környezetében vannak egyesítve, amely merõleges az 5 fogantyú 5a hosszirányára, amelynek mentén ez a fogantyú a 3 tartályrészhez csatlakozik. A 45 középsík a tartályrész belsõ terét két 300a, 300b féltérre osztja, amelyek lényegében azonosak. Ebben az 1. ábra szerinti egymásra rakott állapotban, egyebek között észrevehetõ, hogy ez a 45 középsík az alsó edény ugyanezen függõleges 450 középsíkja és 50 fogantyúja között helyezkedik el, amely oldalirányban eltolja a felsõ tartályrészt, de mindig lényegében vízszintesen vagy csekély dõlésszöggel, az alsó 30 tartályrész belsejében. Így ebben az egymásra rakott állapotban, az alsó edényen felfekvõ, tartályrészével az alsó edény tartály- 4

5 1 HU T2 2 részében elhelyezkedõ felsõ edény középsíkja közelebb van az alsó edény fogantyújához, mint ezen alsó edény középsíkja. A 3. és a 7. ábra szintén ezt az eltolódást mutatja. A 4. ábrán a 3 tartályrészt részben fedi egy 49 fedõ 47 körlapja, amely fedõt egy 51 nyéllel vagy fogantyúval lehet használni, amely sugárirányban emelkedik ki a 47 körlapból, lényegében párhuzamosan azzal a síkkal, amelyben kiterjed. Az 51 nyél rövid és vastag. A nyelek közül az egyiken vagy a másikon, adott esetben a befedendõ edény nyelén egy csap van, a másikon pedig egy nyílás. Elõnyös módon mindkettõ el van látva ütközõvel a fedõ elforgásának megakadályozására, leginkább a tartályrész teljesen lefedett helyzetében. A 4. ábrán látható, hogy a fedõ egy kör alakú áthatoló 53 nyílással rendelkezik, amelynek tengelye merõleges a 47 körlap síkjára és alkalmas arra, hogy egy csapot, mint például egy 9 vagy 90 csapot fogadjon be, amikor az kiáll a fogantyú felsõ oldalán. Ha a csapot az 51 fogantyún kellene kialakítani, akkor az a fogantyú alatt emelkedne ki. A nyíláshoz és a fogantyúhoz illeszkedõ alakú 55a, 55b ütközõk úgy vannak kialakítva, hogy körszegmensként kiemelkednek a csap tövénél (1. és 4. ábra) és bemélyednek az 53 nyílás oldalfalán (4. ábra). Az 59a, illetve 59b csap oldalfelületén kiemelkedõ 57a, 57b hátsó kidomborodás az 5. ábrán, szintén szolgálhatja az elforgás megakadályozását olyan helyzetben, ha a fedõ nyelén levõ nyílás kiegészítõ alakú lenne, és a csap körül lenne elrendezve. Ugyanezen az 5. ábrán az oldalsó 57a, 57b kidomborodások ugyanakkor más célt is szolgálnak, sõt legfõbb céljuk az, hogy meggátolják a két ábrázolt 60a, 60b konyhaedény elforgását a rakat 61 tengelye körül. Ezért az 57b kidomborodás sík 63b, 65b oldalfelületei hozzáérintkeznek, vagy közel vannak a felsõ konyhaedény 69a fogantyúja alatt kimélyített 67a fészek sík 63a, 65a oldalaihoz (vagy oldalfelületeihez) (ahol a felsõ konyhaedény 71a tartályrésze természetesen kisebb átmérõjû, mint az alsó 60b edényé). A 6. ábrán látható, hogy ebben a helyzetben, a csap, mint például az 59a csap, amely a fogantyúból emelkedik ki, annak elülsõ határán található, a 73a hõálló szerelék közvetlen közelében. Ugyanezen az ábrán észrevehetõ az is, hogy a felsõ 59a csap és az illeszkedõ alsó 67a fészek legömbölyített formájú, és ez a kialakítás lehetõvé tesz itt egy szabad elforgatást az edények között, vagy egy edény és a fedél között, ahol az elforgásgátlást lebillenés elleni rögzítésként a megfelelõ 57a kidomborodás biztosítja, mindez legalább is abban az esetben, ha minden csap teljesen belekapcsolódik a megfelelõ fészkébe. Az 57a kidomborodás véget ér az 59a csap csúcsa elõtt. Az alsó 67a fészket illetõen, ez az oldalán nyitott, jelen esetben hátrafelé, a 74a helyen. Ez a nyílás oldalirányban el van tolva a tengelyhez viszonyítva, amelynek mentén húzódik a fészek, így ezen eltolt nyílás lényegében sík oldalain, mint a 65a oldalon, történik a két edény elforgásának meggátlása A 6. ábrán az 59a csap a tövénél, vagyis az 57a kidomborodásával együtt egy kanáltámaszként szolgál, felvéve egy 77 kanál 77a nyelében kialakított 75 nyílást, amely kanalat itt rajta lehet tartani, lényegében vízszintes helyzetben, a 71a tartályrész felsõ peremén (ahol a nyél tövéhez közel van a kanál bemélyített, félgömb alakú 79 feje), valamint a 69a fogantyú hátsó részén (690 vég). Más kellékek is elképzelhetõk itt, mint például csipesz, merõkanál, egyéb kanalak stb. A 7. és 8. ábrán majdnem ugyanazt a megoldást látjuk, mint a 3. ábrán, ahol az egymást kiegészítõ alakú csap és a fészek, miként a 31 csap és a 33 fészek, egymáshoz képest elforgatható elemek, így az edények közötti elforgás megakadályozását egy további 83 csap és egy további 85 fészek biztosítja a felsõ edény 80 fogantyúja viszonylatában (vagy 830 csap és 850 fészek az alsó edény vonatkozásában). Ebben a megoldásban megfigyelhetõ a 81a, 81b oldalfalak jelenléte a 8. ábrán (lásd még 810a oldalfalat a 7. ábrán), amelyek megakadályozzák, hogy a második 830 csap elforogjon, amikor az beleilleszkedik a szomszédos edény (jelen esetben a felsõ edény) fogantyújának a második 85 fészkébe vagy üregébe, lásd még a 7. ábrán látható 850 üreget is. A 81a, 81b, 810a falak nem forgathatók el, és a 85 és 850 fészkek keresztmetszete nem kör alakú, miként egyébként a 83, 830 csapoké sem, azért, hogy meg tudják akadályozni a serpenyõk elforgását. Ugyanakkor megfigyelhetõ, hogy az elhajlás meggátlását itt egyedül a 31 csap és a 330 fészek együttmûködése biztosítja (lásd a kitüntetett 23 a, 23 b érintkezési tartományokat), ahol a második 830 csap csakis az egyetlen 85 fészek hátsó 85a falával mûködik együtt, mivel hogy ez határozza meg a 31 csap elülsõ falát is, ahol a kitüntetett elülsõ 23a érintkezési tartomány található. Így tehát, összefoglalva, ebben a megoldási változatban minden fogantyún található egy elforgást megengedõ elsõ csap és egy elsõ fészek a felsõ edény alsó edényen való megtámasztására, egy billegésgátlással, de az elforgás gátlása nélkül, mivel ezt a második 83 csap és a második 85 fészek biztosítja, amelyek alakja nem teszi lehetõvé az elforgást, és ennek megfelelõen elforgást meggátló oldalfelületeket képeznek. A 7. ábrán megfigyelhetõ még a 95 fedõ 93 fogantyújának lefelé hajló 91 csapban végzõdõ formája. A 91 csap arra szolgál, hogy a 80 fogantyú felsõ oldalában levõ 33 fészekbe illeszkedjen, amelynek elülsõ fala közös a második 83 csap hátfalával. A 9. és 10. ábrán egy olyan megoldás vázlatos rajza látható, ahol egyetlen fészek, mint például a 95 fészek, és egyetlen csap, mint például a 970 csap környezetében van megvalósítva a megtámasztás és a billegésgátlás funkciója (mindkét elem általánosan elforgatható alakjával), mindamellett oldalsó 970a, 970b domborulatok kerültek kialakításra, amelyek a 970 csapon oldalirányú kiemelkedéseket képeznek, valamint oldalirányú bemélyített kireteszelõelemek a 95 fészekben, hogy oldalirányban megtörjék az elforgásra képes alakzatot, és biztosítsák az oldalsó megakasztást, 5

6 1 HU T mindezzel elõnyben részesítve kedvezõ elülsõ és hátsó megtámasztási tartományokat, amint ezt a 3. ábrán a 23 a és 23 b tartományok kapcsán már bemutattuk. A 9. ábrán a jobb megértés érdekében emellett 97 és 950 hivatkozási számmal jelöltük a felsõ edény nyelébõl kiemelkedõ csapot, illetve az alsó edény nyelében kialakított (a csaphoz kiegészítõ alakú) fészket. A 971 helyen található a felsõ fogantyú 972 szerelékének felfekvése az alsó tartályrész felsõ peremén. A 11. ábrán egy olyan változat látható, ahol a felsõ 102 edény stabil felfekvését az alsó 104 edényen nem csak a kiemelkedõ 106 csap együttmûködése biztosítja a felsõ edény hozzá illeszkedõ 108 fészkével, hanem az is, hogy a felsõ edény 112 tartályrészének oldalfelülete egy részen rátámaszkodik az alsó 104 edény 114 tartályrésze belsõ falának egy részére. Ebben az esetben a 116 nyél felsõ oldaláról kiemelkedõ 106 csap behatol a hozzá tartozó 108 fészekbe, ahol legalább elöl játéka van (118 homloktartomány). A felsõ 102 edény kissé megbillen a vízszinteshez képest, elõrefelé, és az alsó edényhez viszonyítva. Ennek az elbillenésnek a mértékét behatárolja hátul a 106 csap felütközése (106a tartomány) a 108 fészek hátsó 108a falának nyílás közeli részén, valamint a 112 és 114 tartályrészek közötti említett érintkezés. A 122a és a 122b hivatkozási számok két elõnyös megtámasztási tartományt jelölnek, a fészek/csap, illetve a tartályrész/tartályrész érintkezések helyén, amelyeken áthaladnak a 124a, 124b síkok, amelyek merõlegesek azokra az érintkezési tartományokra, ahol ezek a 122a, 122b tartományok találhatók, és amelyek az így felrakott felsõ edény súlypontja fölött metszik egymást (a metszéspont itt nincs jelölve, mivelhogy az a két tartályrészen kívül található, ezek felett, a fogantyúk rögzítési tartományaival szemben). A 11. ábrán tehát olyan megoldásról van szó, ahol a stabil rakatba rendezést egy csap/fészek együttmûködés biztosítja a fogantyún, egy kiálló megtámasztáson keresztül ezen csap és ezen fészek között, egy további kiegészítõ megtámasztással, amit egy oldalsó érintkezés biztosít az edények egymásra rakott tartályrészei között, amikor ezek alja (126, 127) bizonyos távolságra van egymástól, és a csap játékkal illeszkedik a fészekbe, különösképpen a csap elülsõ részén, amely a legközelebb van a hozzá tartozó tartályrészhez, lehetõvé téve így egy csekély elbillenést és az említett 124a, 124b síkok keresztezõdését. A 12. ábrán a 131 csap, amely lényegében függõlegesen emelkedik ki a 133 fogantyú alsó oldalából, közel annak a 135 szerelékkel érintkezõ elülsõ végéhez, beleilleszkedik egy 137 fészekbe, amely az alsó edény 139 fogantyújának felsõ részében van kialakítva. Pontosabban szólva, itt mindegyik fészket részben a fogantyú egy fala és részben az ugyanazon edényhez tartozó tartályrész egy tartománya határolja. Így a felsõ 141 edény esetében például, a 142 fészket a hátoldalán a 133 fogantyú elülsõ részén emelkedõ 143 homlokfal határolja, amely, ugyanakkor a homlokrészen (elülsõ részén) ezt a fészket a 145 tartályrész oldalfalának felsõ része határolja, amely a 147 külsõ peremben végzõdik. A megakasztó- 131 csap kapcsán megjegyzendõ egyébként, hogy ahogy a hátsó megakasztás a hátsó 149b érintkezési tartomány környezetében lett kialakítva, a csap 131a csúcsához közeli hátsó oldalfelület egy részén, amely érintkezésbe kerül egy alsó 137a hátsó résszel, amely hátul, a 137 fészek alja közelében található, ugyanakkor a 149a tartományban található az elülsõ megtámasztás, amely a 131 csap aljához van közel, és a 147 perem szélével való érintkezés által valósul meg. Megérthetõ, hogy perem hiányában vagy más kiviteli alak esetében a 149a elülsõ megtámasztás megvalósítható lejjebb, az érintett tartályrész falával érintkezve. Még egyszer megjegyzendõ, hogy figyelembe véve a 131 csap játékkal való kapcsolódását a 137 fészekbe, fennáll a felsõ edény csekély elbillenésének lehetõsége elõrefelé (a tartályrész oldala felé), amely itt a két 151a, 151b sík összetartásából adódik, amely síkok merõlegesek az elõzõkben említett elülsõ 149a és hátulsó 149b érintkezési felületekre, és ez a két sík itt a tartályrészek elõtt metszi egymást, a nyelekkel szemben, sõt, ezen tartályrészek felett, tehát a tartályrészek, sõt, a két ábrázolt komplett konyhaedény súlypontjait tartalmazó függõleges síkon túl. A 12. ábrán észrevehetõ még, hogy a két tartályrész 153a, illetve 153b középsíkjai oldalirányban el vannak tolva, ami itt azt eredményezi, hogy azon tartománnyal átmérõsen átellenben, ahol a 133 és 139 fogantyúk rögzítve vannak a saját tartályrészükhöz, a 145 fal közelebb kerül a 150 falhoz (lásd a 12. ábra bal oldalán). A 13. ábrán látható egy fedõvel ellátott 160 füles lábas 161 tartályrésze, amely befogadja egy felsõ 165 serpenyõ (legalább az átmérõ tekintetében kisebb) 163 tartályrészét, ahol ezen serpenyõ 167 fogantyúja feltámaszkodik a fedõvel ellátott füles lábas két 169a, 169b füle vagy hordozófogantyúja közül az egyikre, például a 169a fülére, mégpedig a 169a fül 171a csapjának a 167 fogantyú együttmûködõ 173 fészkébe való kapcsolódásán keresztül. A 171a csap a fül felsõ felületébõl emelkedik ki, a 173 fészek pedig a 167 fogantyú alsó részében van kialakítva a fogantyú elején, vagyis a 163 tartályrész közelében. Az is észrevehetõ, hogy a szemben levõ, azonos kialakítású 169b fülön ugyanolyan 171b csap található, a fedõvel ellátott 160 füles lábasnak tehát két fogantyúja vagy két füle van, melyek átmérõsen ellentett helyen vannak egymással szemben felszerelve, és mindegyiknek csak egyetlen felsõ csapja van abból a célból, hogy egymásra rakható legyen egy másik konyhaedénnyel, jelen esetben olyasmivel, mint egy serpenyõ, ami lehet egy nyeles serpenyõ is. A 167 fogantyú csúcsán van még egy 175 csap is, amely itt megegyezik a 171a, 171b csapokkal. Az ábrán feltüntetett minden egyes csap vagy csonka kúp alakú (lásd a 6. ábrát is), amelynek a tengelye 6

7 1 HU T2 2 nem függõleges, jóllehet közel áll a függõlegeshez. Kerületileg aszimmetrikus az oldalfalára. Így a 6. és 13. ábrán a csonk tartályrész felõli szöge 8, a szemben levõ szöge pedig 3. Tehát van egy hátoldal (AR) a tartályrésszel átellenben, ahol a csúcsszög közelebb van a függõlegeshez, mint az elülsõ oldal (AV) esetében, a tartályrész felõli oldalon. Ez kedvez egy stabil, megbízható rakatképzéshez. Megjegyezzük, hogy azok a jellemzõk, amelyeket itt leírtunk a különféle kiviteli változatok kapcsán, egymás között felcserélhetõk, egymással kombinálhatók. Megjegyezzük azt is, hogy a fogantyúk, mint a 169a, 5, 69a fogantyúk, leginkább olyan fogantyúk, amelyek a tartályrész oldalfalára (163, 13. ábra) egy csapszeg (177, ugyanaz az ábra) segítségével vannak felszerelve vagy rögzítve, amely lényegében vízszintes helyzetben van felhegesztve erre a falra, és befogad egy 179 csavart, amely a fogantyú egy 181 nyílásán át vezethetõ be, olyan módon, hogy ez a csavar frontálisan szorul a 183 tûzálló szerelékhez, beilleszkedve így a 160 fal és a fogantyú elülsõ oldala közé. Egy felszerelhetõ fogantyú eleve jelentõsen megkönnyíti az itt javasolt megoldás gyártási és alkalmazási körülményeit. Megjegyezzük továbbá, hogy a következõkrõl lehet meggyõzõdni mindegyik rajzon ábrázolt változatnál: vegyük például a 3. ábrát. A függõleges 37 sík tartalmazza az alsó 104 edényen a csap fészekbe való kapcsolódása által megtartott felsõ 102 edény súlypontját. A vízszintes 900 vonal egy vetítési felületet határoz meg, és áthalad az edény 901 lapos alján és megtámasztási felülete az a vízszintes felület, amelyen a rakat felépítése történik, lásd még a 9. és 11. ábrákat, ezeken a 903, 905 hivatkozási számokat (függõleges sík) és a 907, 909 hivatkozási számokat (vetítési felület, amely áthalad az edény lapos alján). A három váltakozó mintával szaggatott függõleges vonal minden egyes példa esetében egy függõleges vetület vonalait adja meg. A 37, 903 vagy 905 függõleges síkok elsõ vetülete az említett vízszintes vonalra a felsõ edény súlypontjára vonatkozik. A két másik vetület az edények közötti egész tartófelületre (vagy poligonra) vonatkozik (beleértve a két edény különbözõ érintkezési pontjai közötti tartományt, beleértve magukat az érintkezési pontokat is): arról a vetített tartományról van szó, amelyet a 909, 911, 913 hivatkozási számok jelölnek. Megállapítható, hogy a súlypont merõleges vetülete (915, 917, 919 fekete pont az említett 3., ábrákon) kívül esik (tehát nem tartozik bele) ezen vetített felületen, amely természetesen a függõleges csonk/fészek érintkezési felületen helyezkedik el, eltérõen az US A vagy az US A számú szabadalomtól, ahol a súlypontnak ugyanez a vetülete a korong alakú, illetve négyszögletes vetített tartófelület belsejében van, és minden esetben a nem lokalizált érintkezési pontok határolják (a tartályrészek teljes kerületén) az egymásra helyezett edények között. Megjegyzendõ, hogy matematikailag, az említett csonk/fészek érintkezési felület vagy megtámasztó poligon az érintkezési pontok összességét tartalmazó domború felület. Egy sík esetében, ez a domború felület egy laza rugalmas felülethez hasonlítható, amely tartalmazza az összes ilyen pontot, és amelyet azután kifeszítenek. A 14. és 15. ábrán levõ mindegyik 200, 201 fedõ felhasználható arra, hogy az elõzõ konyhaedények tartályrészét befedjük, és mindegyik fedõ tartalmaz egy 202 körlapot a tartályrész befedésére. A körlap a tartályrész felé nézõ 204a belsõ felületén egy 206 nyílással van ellátva, amely beletorkollik egy 208 fészekbe, amely egy 210 csap belsejében lett kimunkálva, amelyet fogógombnak is neveznek, és amely a körlap átellenes 204b külsõ felületén emelkedik ki. Egy 200 fedõn levõ fészek és egy ezzel a fedõvel azonos kialakítású 201 fedõn levõ csap úgy van kialakítva, hogy egyik a másikba illeszkedjen. A rakat egyensúlyának a megtartására a csap függõlegesen és a körlap közepén emelkedik ki. Általában hengeres alakú és kör keresztmetszetû, mint a fészek. A csap csúcsa közelében, jelen esetben a csúcsa körül egy keskeny 212 gallérral van ellátva, amely szorosan illeszkedik a másik fedõn levõ fészekbe, hogy oldható módon rögzítse, és vízszintes irányban stabilizálja az ilyen módon egymásra rakott fedõket. Több fedõ, amelyek különbözõ méretû (átmérõjû) körlapokkal rendelkeznek, de ugyanolyan a csapjuk/fogógombjuk, tehát ugyanolyanok a fészkeik is, szilárdan egymásra rakható. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Rakatban egymásra rakható konyhai fõzõedény (1, 10), amely legalább egy fogantyút (5, 50) tartalmaz a puszta kézzel való megfogásához, valamint egy tartályrészt (3, 30) az élelmiszer befogadására, azzal jellemezve, hogy ez a konyhai fõzõedény, amely egy további konyhai fõzõedényre rárakható, tartályrészével úgy van kialakítva, hogy az alját (100) alulról melegíthetõ módon rá lehessen helyezni egy tûzhely fûtõfelületére vagy egy fõzõlapra, emellett legalább egy rakatban megtartó csapot tartalmaz, amely a fogantyúján (5, 50) van elrendezve, valamint legalább egy együttmûködõ fészket (11, 110, 33, 330, 85, 850, 67a), amely szintén ezen a helyen van kialakítva, és legalább részben a fogantyú (5, 50) egy bemélyített tartománya képezi, hogy biztosítsák a további fõzõedényre rárakott fõzõedény rakatban való megtartását, lefelé nézõ aljával, ahol a fészek (11, 110) és a csap (9, 90, 59a, 171a, 175, 830) ehhez úgy van kialakítva, hogy egyrészt befogadjon egy további csapot (9, 90), illetve beilleszthetõ legyen egy másik fészekbe (11, 110), amelyek mindegyike kiegészítõ alakú az elõzõ részek alakjához, és a további fõzõedényen van kialakítva. 2. Az 1. igénypont szerinti edény, azzal jellemezve, hogy a tartályrész aljának (100) vízszintes állapotában a csapokat (9, 90, 59a, 171a, 175, 830) és a fészkeket (11, 110, 31, 33, 330, 85, 850, 67a) körbefutó oldalfelület határolja, amelyet a fogantyú felsõ vagy alsó oldalával szemben húzódó alkotók határoznak meg. 7

8 1 HU T Az 1. vagy 2. igénypont szerinti edény, azzal jellemezve, hogy a tartályrésznek (145, 150) egy külsõ oldala és egy pereme van, és a fészek határainak egy részét, vagy a fészkek (142, 137) legalább egyikének a határait a tartályrész (145, 150) külsõ oldala és/vagy a perem (147) határolja. 4. Fõzõedény (1, 10) a megelõzõ igénypontok bármelyike szerint, azzal jellemezve, hogy a fogantyú (5, 50) felett és alatt a csap (9, 90) és a fészek (11, 110), vagy az egyik vagy másik rész legalább egyike: csonka kúp, csonka gúla, paralelepipedon, kör vagy ovális keresztmetszetû henger formájában van kiképezve, és/vagy olyan alakúak és olyan keresztmetszettel rendelkeznek, amely kiszélesedik a fészek (11, 110) aljától az ellenkezõ végén levõ nyílás irányába, és a csap (9, 90) szabad végfalától a fogantyúhoz (5, 50) való csatlakoztatásának csatlakozási alapja felé, és/vagy úgy terjednek ki, hogy egy merõleges sík menti metszetben nullával nem egyenlõ csúcsszögük 2º és 20 között van. 5. Edény, a megelõzõ igénypontok bármelyike szerint, azzal jellemezve, hogy sík központosító oldalfalakat vagy oldalfelületeket (81a, 81b, 810a) tartalmaz, amelyek a csaphoz (31, 310) képest annak a fészekben (33, 330) vagy a fészkek egyikében való elhelyezéséhez és/vagy elforgásának megakadályozásához oldalirányban el vannak tolva. 6. Edény a megelõzõ igénypontok bármelyike szerint, azzal jellemezve, hogy oldalsó domborulatokat (970a, 970b) tartalmaz, amelyek oldalirányban kiállnak a csap (97, 970) oldalfelületébõl, hogy megakadályozzák annak elforgását a fészekben (95, 950), amely fészek kiegészítõ bemélyedõ alakkal rendelkezik. 7. Edény a megelõzõ igénypontok bármelyike szerint, azzal jellemezve, hogy: a tartályrész aljának (100) vízszintes állapotában a csapot (9, 90), vagy a csapok (59a, 171a, 175, 830) legalább egyikét egy körbefutó oldalfelület határolja, amelyet a fogantyú felsõ vagy alsó oldalával szemben húzódó alkotók határoznak meg, amelyek összetartanak a csúcsának irányába, ahol a csap a kerülete mentén aszimmetrikus ezen az oldalfelületen, és/vagy a csap (59a, 171a, 175, 830) a tartályrésszel (43, 163) átellenes hátoldalán (AR) olyan csúcsszöggel rendelkezik, amely közelebb van a függõlegeshez, mint az elülsõ oldalon (AV) a tartályrész felõl. 8. Együttes több, rakatban egymásra rakott konyhaedénybõl (1,10), amelyek mindegyike megfelel az elõzõ igénypontok valamelyikének, ahol mindegyik edénynek van egy úgynevezett tartályrésze, amely úgy van kialakítva, hogy aljával (100) egy sütõn kívüli, alulról fûtött fõzõfelületre lehet ráhelyezni, és magát a tartályrészt egy további konyhaedény tartályrészébe aljával lefelé bele lehessen helyezni és maga is képes egy ilyet befogadni, ahol az edények rakatát a rakatban levõ egyik edény (1, 10) rakatban megtartó csapjának (9, 90) és egy további edény ezzel együttmûködõ fészkének (11, 110) helyi kölcsönös kapcsolódása biztosítja. 9. Az 8. igénypont szerinti együttes, azzal jellemezve, hogy az együttes legalább bizonyos edényeinek a fogantyúit (5, 50, 69a, 80 ) egymással azonos nyelek képezik. 10. Az 8. vagy 9. igénypont szerinti együttes, azzal jellemezve, hogy a rakat legalább két egymást követõen egymásra rakott edényének mindegyike több csapot (59a, 171a, 175, 830) és fészket tartalmaz, ezek között: egy elsõ pár csapot (31, 310) és fészket (33, 330), amelyek egymást kiegészítõ alakúak, egymásba kapcsolódnak, és így oldalirányban legalább az egymással átellenes, vagy lényegében átellenes felülettartományok helyén, az érintett fogantyú (5, 50) tengelye mentén érintkezésbe kerülnek a felsõ edény (102) lebillenésmentes megtartásának biztosítására az alsó edényhez (104) képest egy meghatározott szögnél nagyobb mértéken túl, és egy második pár csapot (83, 830) és fészket (85, 850) amelyek egymást kiegészítõ alakúak, és szintén egymásba kapcsolódnak, és ennek kapcsán olyan oldalfelület-tartományokkal (81a, 81b) rendelkeznek, amelyek szembenéznek egymással, és az alakjuk nem körbefutó, hogy megakadályozzák a felsõ edény (80) elfordulását az alsó edényhez képest a rakat tengelye mentén egy meghatározott szögnél nagyobb mértéken túl. 11. A igénypontok legalább egyike szerinti együttes, azzal jellemezve, hogy a rakatban a felsõ edény (102) oldalra kinyúlva van az alsó edényen (104) megtartva, amelyre rá lett helyezve, akár csupán az egyik edény csapjának (9, 90), vagy a csapok (59a, 171a, 175, 830) legalább egyikének a másik edény fészkébe/fészkeibe (11, 110) való kapcsolódással, vagy ezen csapnak (106) a fészekbe (108) való kapcsolódásával, és egy hõálló szerelék (6, 60, 135, 183) szakaszonkénti megtámaszkodásával a tartályrész felsõ kerületi peremén, amely szerelék a hosszúkás nyél formájában kialakított fogantyút a tartályrész oldalfalához rögzíti (9. ábra), vagy ezen csapnak (106) a fészekbe (108) való kapcsolódásával és a felsõ edény (102) tartályrésze (112) oldalfalának szakaszonkénti megtámaszkodásával (122) az alsó edény (104) oldalfalán és egymásnak támaszkodik, miközben az aljuk (126, 127) bizonyos távolságra van egymástól (11. ábra). 12. A igénypontok bármelyike szerinti együttes, azzal jellemezve, hogy egy felsõ tartályrész súlypontjának merõleges vetülete (915, 917, 919) egy, az alsó edény lapos alját tartalmazó síkra, amelyen a két edénybõl álló rakat felfekszik, bizonyos távolságra van a két edény között meghatározott tartófelület síkjára (900, 907, 909) vetített merõleges vetülettõl (909, 911, 913). 8

9 1 HU T A igénypontok bármelyike szerinti együttes, azzal jellemezve, hogy a felsõ edény (102) oldalra kinyúlva van az alsó edényen (104) megtartva, amelyre rá lett helyezve, legalább egy úgynevezett csappal (15, 106), amely ferdén van elrendezve a vele együttmûködõ fészekben (17, 108), ahol egy, a kapcsolódási és rakatépítési irányra keresztirányban kiterjedõ játék áll fenn legalább a csap fészekbe való kapcsolódásának elsõ részénél. 14. A igénypontok bármelyike szerinti együttes, azzal jellemezve, hogy a rakatban levõ említett edények egyikének csapja (9, 90) vagy csapjainak (59a, 171a, 175, 830) legalább egyike kapcsolódik egy alatta vagy felette levõ további edényen levõ fészekbe (11, 110), meghatározva ezek között legalább két érintkezési tartományt (23a, 23b; 23 a, 23 b), amelyek közül az egyik a csap töve körül, a fészek nyílása közelében található, mégpedig a csap (9, 90) és a fészek egy kerület menti szakaszán, amely egy, a tartályrésszel (3, 30) átellenes azon részhez van legközelebb, ahol a fogantyú (5, 15) rögzítve van, vagy egy, a tartályrészek (112, 114) közötti oldalsó érintkezési tartomány (122b) mentén, míg a másik a szemben levõ oldalon található, az említett fészek alja (100) és csap csúcsa körül. 15. A igénypontok bármelyike szerinti együttes, azzal jellemezve, hogy két sík (25a, 25b), amely merõleges a két szemben lévõ érintkezési tartomány (23a, 23b; 23 a, 23 b) mindegyikére, vagy egyikére, egymásba kapcsolódó csap (9, 90) és fészek között, egy függõleges síkon (37) túl metszi egymást, amely a felsõ edény (102) súlypontját tartalmazza, melyet az alsó edény (104) tart meg azáltal, hogy a csap a fészekbe kapcsolódik. 16. Fedõ (49) az 1 7. igénypontok bármelyike szerinti konyhai fõzõedényhez (1, 10, 102), vagy több edény igénypontok bármelyike szerinti együtteséhez, azzal jellemezve, hogy tartalmaz egy körlapot (47) a befedendõ edény tartályrészének (3, 30, 112, 114) a befedésére és egy fogantyút (51, 93) a puszta kézzel való megfogáshoz, amely túlnyúlik a körlap (47) kerületén, emellett a fogantyú (51, 93) egy nyílással (53) vagy egy olyan csappal rendelkezik, amely megakasztóelemmel (55a, 55b) van ellátva, hogy megakadályozza a fedõ elforgását az edényhez képest, amikor a fedõ nyílása vagy csapja kapcsolódik az alatta levõ edény erre a célra készült csapjával vagy fészkével. 17. Kiegészítõ kellék, mint például kanál, az 1 7. igénypontok bármelyike szerinti konyhai fõzõedényhez (60a), vagy több edény igénypontok bármelyike szerinti együtteséhez, azzal jellemezve, hogy egy nyílással (75) ellátott fogantyút (77a) tartalmaz, ahol a nyílás úgy van kialakítva, hogy áthatoljon rajta egy konyhai fõzõedény csapja (59a), amikor a kiegészítõ kelléket ráhelyezik az edény fogantyújára (69a). 18. Fedõ az 1 7. igénypontok bármelyike szerinti konyhai fõzõedényhez, vagy több edény igénypontok bármelyike szerinti együtteséhez, azzal jellemezve, hogy tartalmaz egy körlapot (202) a befedendõ edény tartályrészének a befedésére, ahol ez a körlap a tartályrész felé nézõ belsõ oldalán egy nyílással van ellátva, amely egy fészek (208) felé nyílik, amely egy csapon (210) belül van kiképezve amely a körlap átellenes külsõ oldalán helyezkedik el, emellett egy fedõ fészke és egy ugyanilyen fedõ csapja úgy van kialakítva, hogy egymásba kapcsolódjanak. 19. Az 18. igénypont szerinti fedõ, azzal jellemezve, hogy a csap (210) a csúcsa közelében vagy a csúcsán egy keskeny gallérral (212) van ellátva, amely szorosan illeszkedik a másik fedõn kialakított fészekbe, hogy azt oldható módon rögzítse, és vízszintes irányban stabilizálja az ilyen módon egymásra rakott fedõket (200, 201). 9

10 10

11 11

12 12

13 13

14 14

15 15

16 16

17 17

18 18

19 19

20 Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest Felelõs vezetõ: Törõcsik Zsuzsanna Windor Bt., Budapest