(11) Lajstromszám: E (13) T2 EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA

Átírás

1 !HU T2! (19) HU (11) Lajstromszám: E (13) T2 MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (21) Magyar ügyszám: E (22) A bejelentés napja: (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP A (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP B (51) Int. Cl.: B23Q 16/00 ( ) B26B 7/00 ( ) (30) Elsõbbségi adatok: DE (72) Feltaláló: SCHUMACHER, Hermann, Reutlingen (DE) (73) Jogosult: C. & E. Fein GmbH, Schwäbisch Gmünd- Bargau (DE) (74) Képviselõ: Kis-Kovács Annemarie, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest (54) Oszcillációs hajtómû mélységütközõvel és mélységütközõ oszcillációs hajtómû része HU T2 A leírás terjedelme 10 oldal (ezen belül 4 lap ábra) Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az évi XXXIII. törvény 84/H. -a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.

2 1 HU T2 2 A jelen találmány tárgya oszcillációs hajtómû egy oszcillálóan forgó hajtott tengellyel egy szerszám hajtásához, egy mélységütközõvel a szerszám behatolási mélységének határolásához, ahol a mélységütközõ egy rögzítõrésszel rendelkezik, amely az oszcillációs hajtómûvön az oszcillációs hajtómû egy oszcillációs síkjával lényegében párhuzamosan van rögzítve és a rögzítõrészen egy távtartó van elrendezve, amely a rögzítõrészhez képest egy ágyazótengely mentén eltolható, ahol a távtartó egy, a mélységütközõn kiképzett tartókészülékben az ágyazótengely körül elfordíthatóan van tartva, és ahol a távtartó legalább egy szakasza az ágyazótengelyhez képest nem forgásszimmetrikusan van kialakítva. Ilyen oszcillációs hajtómû, amely egy ilyen mélységütközõvel rendelkezik, ismert az US A iratból. Ez esetben hús vágásához alkalmazott oszcillálóan hajtott kés van egy mélységütközõvel ellátva. A mélységütközõ itt azonban nem minden alkalmazáshoz állítható be optimálisan. Egy további hasonló felépítésû oszcillációs hajtómû ismert a DE C1 iratból. Egy oszcillációs hajtómû alatt egy olyan hajtást értünk, amelynek hajtott tengelye üzem közben oszcilláló forgómozgást végez. A hajtott tengelyen rögzített szerszám így sokféle feladathoz, például fûrészeléshez, vágáshoz vagy csiszoláshoz alkalmazható. Kézzel vezetett oszcillációs hajtómûvek nagy flexibilitást kínálnak a lehetséges felhasználási területüket illetõen. Oszcillációs hajtómûvek lehetõvé teszik a nagy pontosságú munkát, jóllehet a munka eredménye függ a felhasználó készségétõl is az oszcillációs hajtómû kezelését illetõen. Az oszcillációs hajtómûvel végzett munka nehezebb feladatai közé számít a munkadarab bevágása egy meghatározott mélységig. Ez például szükséges lehet egy munkadarabban egy mélyedés kimunkálásánál anélkül, hogy a munkadarab átvágásra kerülne, vagy anélkül, hogy a munkadarab egy másik szakasza megsérülne. Értékes segítséget kínál ez esetben az elõzõekben említett mélységütközõ, amely határolja a felhelyezett szerszámnak a munkadarabba való behatolási mélységét. Mindaddig, amíg a mélységütközõ a munkadarabot nem érinti, a szerszám egyre mélyebben hatolhat be a munkadarabba. Abban az esetben azonban, ha a mélységütközõ a munkadarabon felfekszik, meg tudja akadályozni a szerszám további behatolását a munkadarabba. A DE C1 irat szerinti oszcillációs hajtómû rendelkezik egy mélységütközõvel, amelynél egy állítóhüvelyen, amely az oszcillációs hajtómû hajtott tengelyével koaxiálisan van elrendezve, egy lényegében tárcsa alakú, közel ovális alapformájú ütközõ van elrendezve. Az ütközõ egy hosszlyukkal van ellátva. Az állítóhüvely egy menettel van ellátva, amelybe egy csavar csavarható be, amely az ütközõ hosszlyukán át van átvezetve. Az ütközõ elõször a kívánt helyzetbe állítható, azután rögzíthetõ azáltal, hogy azt a csavar segítségével az állítóhüvelyhez hozzányomják Az említett oszcillációs hajtómû a gyakorlatban bevált. Bizonyos munkahelyzetekben, például olyan tartományokban, amelyek szûk területeken komplexen vannak alakítva, a behatolási mélység pontos rögzítése megnehezülhet. A találmány feladata egy jobb oszcillációs hajtómû létrehozása, amelynél a szerszám behatolási mélysége kedvezõbb költséggel kialakított eszközökkel, különösen flexibilisen beállítható. A feladat találmány szerinti megoldása a bevezetõben ismertetett típusú oszcillációs hajtómûvel oldható meg, amelynél a tartókészülék a rögzítõrészhez képest forgathatóan vagy elfordíthatóan van ágyazva. A rögzítõrész segítségével biztosítható, hogy a mélységütközõ az oszcillációs hajtómûvel biztosan össze van kötve. Itt a rögzítõrész elõnyösen egy elõre megadott helyzetben van az oszcillációs hajtómûhöz képest rögzítve. Függõen a mindenkori alkalmazástól, a szerszám kívánt behatolási mélysége beállítható. Ez úgy történik, hogy a távtartót a rögzítõrészhez képest eltoljuk és/vagy elfordítjuk, és ezzel a távtartó érintkezési szakaszát a szerszámhoz képest egy kívánt helyzetbe hozzuk. Minthogy a távtartó a rögzítõrészhez képest eltolható és elfordítható, a behatolási mélység nemcsak sík felületekre vonatkoztatva, hanem nehezebb munkahelyzetekben is, például sarkokban eszközölt munkavégzésnél vagy hullámos felületek esetében is jól beállítható. Ugyancsak lehetséges a tartókészüléket és ezzel a távtartót különbözõ sarkokban az oszcillációs hajtómûhöz képest pozicionálni. Ezen a módon a mélységütközõ flexibilitása a beállítási lehetõségeit illetõen még tovább fokozható. Ha a rögzítõrész kerülete kör vagy körrész alakjában van kiképezve, a tartókészülék forgathatósága vagy elfordíthatósága egyszerû eszközökkel megvalósítható. A tartókészülék következtében már nem szükséges a távtartót a hajtott tengely mindkét oldalán vezetni. Teljesen kielégítõ a távtartót a hajtott tengely egyik oldalán tartani, miáltal konstruktív egyszerûsítések és ezáltal további flexibilitás érhetõ el. A tartókészülék a rögzítõrésszel lehet egy darabból kialakítva. Ez esetben egy kedvezõ költséggel kialakított megoldás áll rendelkezésre, minthogy a távtartó említett állíthatósága egyszerû eszközökkel érhetõ el. A találmány egy további kialakítása esetén a rögzítõrész egy központi rögzítõnyílással rendelkezik, amelynek középtengelyével a tartókészülék forgástengelye egybeesik. A központi nyílás lehetõvé teszi a mélységütközõt oly módon elrendezni az oszcillációs hajtómûvön, hogy a hajtott tengely a rögzítõrész központi nyílásán át van vezetve. Egyszerûbben szólva a rögzítõrész bizonyos mértékben koaxiálisan helyezkedik el a hajtott tengelyhez képest, ami azt jelenti, hogy a központi nyílás középtengelye és a hajtott tengely középtengelye egybeesik. Ha a tartókészülék forgástengelye a központi nyílás középtengelyével egybeesik, a tartókészülék kör alakú 2

3 1 HU T vagy részben kör alakú pereme a rögzítõrész kör alakú vagy részben kör alakú peremén vezethetõ. Ez a tartókészülék és ezzel a távtartó jó állíthatóságát biztosítja, ami azonkívül egyszerûen valósítható meg. A találmány egy további kialakítása szerint a tartókészülék egy szorítóeszközzel rendelkezik a távtartónak a tartókészülékben való rögzítéséhez. Egy ilyen szorítóeszköz egyrészrõl a távtartó egyszerû állíthatóságát, másrészrõl a távtartó biztos rögzítését teszi lehetõvé a munkafolyamathoz való beállításakor. A távtartó beállításához a szorítóeszközt elõször meglazítjuk. Ezt követõen a távtartót a tartóeszközön belül úgy állítjuk be, amint ez a mindenkori munkához szükséges. Miután a kívánt beállítás megtörtént, a szorítóeszközt meghúzzuk, és ezzel a távtartót a tartókészülékben rögzítjük. Amennyiben a munka közben a távtartóra erõ hat, például mert a kívánt behatolási mélységet elértük és a távtartó a munkadarabnak nyomódik, akkor a szorítás megakadályozza a távtartó elmozdulását a tartóeszközön belül. Egy ilyen szorítóeszközt elõnyösen két szorítópofával lehet megvalósítani, amelyek egy szorítócsavarral egymás irányába mozgathatók és ily módon a távtartót összeszorítják. A találmány egy további kialakításánál a távtartó a tartóeszközben oly módon van tartva, hogy a távtartó a rögzítõrészen egy horonyba benyúlik. Alapjában elõnyös, ha a rögzítõrész és a tartókészülék egymástól elkülöníthetõk. Ezáltal lehetséges a tartóeszközt a távtartóval az oszcillációs hajtómûrõl levenni anélkül, hogy a rögzítõeszközt az oszcillációs hajtómûrõl el kellene távolítani. Minthogy a rögzítõrész ezt követõen az oszcillációs hajtómûvön marad, a távtartót szükség szerint gyorsan fel vagy le lehet szerelni. Ha a távtartó a rögzítõrészen egy horonyba benyúlik, a felszerelés vagy a leszerelés különösen könnyen valósítható meg. A távtartó ez esetben azt a funkciót is betölti, hogy a rögzítõrész és a tartókészülék különválását megakadályozza. A szereléshez csak a tartóeszközt kell az oszcillációs hajtómûvön már felszerelt rögzítõrészre felhelyezni. A távtartót azután betoljuk a tartókészülékbe, ahol az egyidejûleg a rögzítõrészen egy horonyba benyúlik. A tartóeszköz ezt követõen már nem tud a rögzítõrészrõl leválni. A szétszerelésnél fordított sorrendet követünk. Elõször a távtartót a tartókészülékben oly mértékben áthelyezzük, hogy az a rögzítõrészen már ne nyúljon be a horonyba, különösképpen elõnyös a távtartót a tartókészülékbõl teljesen kihúzni. Ezáltal a tartókészülék szabaddá válik, és a rögzítõrészrõl lehúzható. A találmány egy további kialakításánál a horonyban legalább egy rugalmas elem van elrendezve. Ennél a kiviteli alaknál a távtartó behelyezett állapotban a rugalmas elemen felfekszik, és nyomást fejt ki a rugalmas elemre. A rugalmas elem ezáltal mechanikai ellenállást fejt ki a távtartó áthelyezése ellenében. Amennyiben a távtartó a tartókészülékben a munkafolyamat során rögzítve van ez általában megtörténik azért, hogy a távtartó a beállított helyzetét ne változtassa, úgy a rugalmas elem a tartókészülék elfordítása ellen is hat. Egy elfordulás elleni biztosítás elérhetõ egy fogazott koszorúval is. Ez esetben a rögzített állapotban a rögzítõrész fogai a tartókészülék fogaiba kapaszkodnak. Amennyiben a távtartót a horonyból kihúzzuk, a tartókészülék leemelhetõ és egy másik helyzetben a rögzítõrészre ismét felhelyezhetõ. A találmány egy további kiviteli alakjánál az oszcillációs hajtómû egy felfekvõ felülete, amelyen a rögzítõrész az oszcillációs hajtómûvön való rögzítéskor felfekszik, egy szerelési síkot határoz meg, és a távtartó az oszcillációs sík és a szerelési sík között van elrendezve. Ezáltal az oszcillációs hajtómû összességében helytakarékosan alakítható ki. A találmány egy további kiviteli alakjánál a távtartó egy egyenes szakasszal és elõnyösen egy görbe szakasszal kialakított rúdként van kiképezve. A távtartó így lényegében egy hosszúkás alakkal rendelkezik, ahol az egy vagy több görbülettel rendelkezhet. A rúd elõnyösen kis átmérõvel rendelkezik annak érdekében, hogy a távtartó érintkezési szakaszának beállítása szûk közbensõ terekben is lehetségessé váljék. Amennyiben a rúd kör alakú keresztmetszettel rendelkezik, különösen egyszerû azt a tartókészülékben elfordíthatóan vezetni. A találmány egy további kialakításánál a rögzítõeszköz szorító- és/vagy csavarkötéssel van az oszcillációs hajtómûvön rögzítve. Ez elõnyös, mert így a rögzítõrész és ezzel az egész mélységütközõ egyszerû módon szerelhetõ le az oszcillációs hajtómûrõl, illetve rögzíthetõ az oszcillációs hajtómûvön. Magától értetõdik, hogy az elõzõekben ismertetett és a következõkben bemutatásra kerülõ jellemzõk nemcsak a mindenkor megadott kombinációban, hanem más kombinációkban is vagy önállóan alkalmazhatók anélkül, hogy a jelen találmány keretein túllépnének. A találmány kiviteli példáit a rajzon közelebbrõl ábrázoltuk és azokat a következõ leírásban közelebbrõl ismertetjük. A mellékelt rajzokon az 1. ábra egy oszcillációs hajtómû egy mélységütközõvel; a 2. ábra a tartóberendezés az 1. ábra szerinti mélységütközõ behelyezett távtartójával; a 3. ábra az 1. ábra szerinti mélységütközõ rögzítõrésze; a 4. ábra a mélységütközõ az 1. ábra szerinti oszcillációs hajtómû részére; az 5. ábra az 1. ábra szerinti mélységütközõ egy hátoldali nézete; a 6. ábra az 5. ábra szerinti mélységütközõ metszete; és a 7. ábra az oszcillációs hajtómû az 1. ábra szerinti mélységütközõvel oldalnézetben. Az 1. ábra egy 10 oszcillációs hajtómûvet szemléltet egy 12 mélységütközõvel, amely a 10 oszcillációs hajtómû egy 14 szerszámának behatolási mélységét 3

4 1 HU T2 2 határolja. A 14 szerszám egy 15 hajtott tengelyen van elrendezve, amely itt a rajz síkjára merõlegesen áll. A 15 hajtótengely a 10 oszcillációs hajtómû üzemeltetése esetén egy, a 15 hajtott tengely 53 hossztengelye körül ide-oda oszcilláló forgómozgást végez. A 14 szerszám ezáltal egy 22 oszcillációs síkban oszcillálóan ide-oda mozog. A 12 mélységütközõ egy 16 rögzítõrésszel, egy 18 tartókészülékkel és egy 20 távtartóval rendelkezik. A 16 rögzítõrész lényegében a 10 oszcillációs hajtómû, illetve a 14 szerszám 22 oszcillációs síkjával párhuzamosan van elrendezve. A 22 oszcillációs síkot itt egy koordináta-rendszer két tengelyének segítségével szimbolikusan ábrázoljuk, amely oszcillációs sík itt a rajz síkjának felel meg. A 14 szerszám oszcillációs irányát a 24 kettõs nyíl segítségével jelöljük. Egy szokásos oszcillációs frekvencia mintegy oszcilláció/perc tartományban fekszik, és egy tipikus oszcillációs szög mintegy 0,5 és 7 között helyezkedik el. A 20 távtartó a 18 tartókészüléken belül egy 25 ágyazótengely mentén eltolhatóan (26 kettõs nyíl), valamint a 25 ágyazótengely körül elfordíthatóan (28 kettõs nyíl) van tartva. Továbbá a 20 távtartó a 18 tartókészülékkel együtt a 16 rögzítõrészhez képest forgathatóan van ágyazva. A 20 távtartó egy egyenes 33 szakaszához egy görbe 31 szakasz csatlakozik, amely a 25 ágyazótengelyhez képest nem forgásszimmetrikusan van kialakítva. Ez a 31 szakasz egy 32 érintkezõ szakasszal rendelkezik, amely a munkafolyamat során egy munkadarabbal kapcsolatba lép, ha a kívánt behatolási mélység elérésre került, és a 14 szerszám további behatolását megakadályozza. A 32 érintkezési szakaszra itt egy mûanyagból elõállított 34 védõsapka van felhelyezve. A 12 mélységütközõ egy 36 szorítóeszközzel rendelkezik, amely a 20 távtartónak a 18 tartókészülékben való rögzítésére szolgál. A 36 rögzítõeszköz itt egy felsõ 38 szorítópofából és egy alsó 39 szorítópofából (az alsó 39 szorítópofát a felsõ 38 szorítópofa takarja) és egy recézett fejjel rendelkezõ 40 szorítócsavarból áll, ahol a 40 szorítócsavar egy 62 anyába (5. ábra) van az alsó 39 szorítópofán becsavarva. Amennyiben a 40 szorítócsavar meghúzásra kerül, úgy a 38, 39 szorítópofák egymás felé mozognak, és a 20 távtartót megszorítják. Ha a 40 szorítócsavar meglazításra kerül, a 38, 39 szorítópofák közötti távolság megnövekszik és a 20 távtartó a megfogott állapotából kilazul, illetve szabadon mozgatható. Az itt szemléltetett kiviteli példánál a 16 rögzítõrész két 42 csavarral van a 10 oszcillációs hajtómûvön rögzítve. A 2. ábra, a 3. ábra és a 4. ábra segítségével amelyek a 18 tartókészüléket a 20 távtartóval, a 16 rögzítõrészt és a 12 mélységütközõt szemléltetik a 12 mélységütközõ felépítését pontosabban ábrázoljuk. A 18 tartókészülék egy gyûrû alakú 44 szakasszal rendelkezik, amelynek 46 belsõ pereme a 16 rögzítõrész 48 külsõ peremével mûködik együtt Amennyiben a 18 tartókészülék a 16 rögzítõrészre felhelyezésre kerül, akkor a 18 tartókészülék a 16 rögzítõrészhez képest elfordítható. Ez esetben a 18 tartókészülék 50 forgástengelye a 16 rögzítõrész 52 középtengelyével és a 15 hajtott tengely 53 hossztengelyével amennyiben a 12 mélységütközõ a 10 oszcillációs hajtómûvön rögzítve van egybeesik. Amint az ábrákon jelezve van, az 50 forgástengely és az 52 középtengely a rajz síkjára merõlegesen áll. Végezetül az 58 nyílásokra kívánunk utalni, amelyek a 16 rögzítõrésznek és ezzel a 12 mélységütközõnek a 10 oszcillációs hajtómûvön való szerelését teszik lehetõvé. A 4. ábra a 12 mélységütközõ elölnézetét szemlélteti. Az 5. ábra a 12 mélységütközõ hátoldalát mutatja. Itt a 62 anya ismerhetõ fel, amely a 39 szorítópofába van behelyezve. A 40 szorítócsavar a 62 anyába van becsavarva, és ezáltal a 36 szorítóeszköz szorító hatást tud kifejteni. Ezenkívül egy A metszõvonal van feltüntetve. A 6. ábra az A metszõvonalnak megfelelõen a 12 mélységütközõ metszetét szemlélteti. A 16 rögzítõrész egy körbefutó 54 horonnyal rendelkezik. Az 54 horonyba két elasztikus, gyûrû alakú 56 elem van behelyezve. Amint a 2. ábrából kitûnik, betolt állapotban a 20 távtartó egy része a gyûrû alakú 44 szakaszban fekszik. A 6. ábra szerinti metszetben a 20 távtartó abban a helyzetben van ábrázolva, amikor a 16 rögzítõrész és a 18 tartókészülék össze van állítva, és a 20 távtartó be van tolva. Egyrészrõl felismerhetõ, hogy a távtartó az 54 horonyba benyúlik. Ez megakadályozza, hogy a 18 tartókészülék a 16 rögzítõrésztõl elváljon. Másrészrõl a 20 távtartó nekinyomódik az elasztikus 56 elemek egy szakaszának. Az itt szemléltetett kiviteli példánál ez az elasztikus 56 elemek deformációjához vezet. Ha a 20 távtartó a 36 szorítóeszközzel rögzítve van, ez a 18 tartóeszköznek a 16 rögzítõrészhez képest való szándéktalan elfordítása ellen hat. Amennyiben a 20 távtartót a 18 tartókészülékbõl kihúzzuk, a 18 tartókészülék a 16 rögzítõrészrõl eltávolítható. A 7. ábra a 10 oszcillációs hajtómûvet a 12 mélységütközõvel oldalnézetben szemlélteti. Ez esetben a 22 oszcillációs sík mellett egy 60 szerelési sík van a 10 oszcillációs hajtómûvön ábrázolva. Ebben a 60 szerelési síkban egy felfekvési felület helyezkedik el, amelyen a 16 rögzítõrész szerelt állapotban a 10 oszcillációs hajtómûvön felfekszik. A 20 távtartó a 18 tartókészülékben a 22 oszcillációs sík és a 60 szerelõsík között van elrendezve. Itt az egyenes 33 szakasz teljes mértékben a 22 oszcillációs sík és a 60 szerelési sík között fut. A görbe 31 szakasz a 20 távtartó elfordításával ugyancsak teljesen beállítható a 22 oszcillációs sík és a 60 szerelési sík közé. A szemléltetett 10 oszcillációs hajtómû és a 12 mélységütközõ egyszerû és kedvezõ költséggel elõállítható eszközökkel lehetõvé teszi a 10 oszcillációs hajtómû flexibilisen változtatható behatolási mélységének beállítását. 4

5 1 HU T2 2 SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Oszcillációs hajtómû (10) egy oszcillálóan forgó hajtott tengellyel (15) egy szerszám (14) hajtásához, egy mélységütközõvel (12) a szerszám (14) behatolási mélységének határolásához, ahol a mélységütközõ (12) egy rögzítõrésszel (16) rendelkezik, amely az oszcillációs hajtómûvön (10) az oszcillációs hajtómû (10) egy oszcillációs síkjával (22) lényegében párhuzamosan van rögzítve és a rögzítõrészen (16) egy távtartó (20) van elrendezve, amely a rögzítõrészhez (16) képest egy ágyazótengely (25) mentén eltolható, ahol a távtartó (20) egy, a mélységütközõn (12) kiképzett tartókészülékben (18) az ágyazótengely (25) körül elfordíthatóan van tartva, és ahol a távtartó (20) legalább egy szakasza (31) az ágyazótengelyhez (25) képest nem forgásszimmetrikusan van kialakítva, azzal jellemezve, hogy a tartókészülék (18) a rögzítõrészhez (16) képest forgathatóan vagy elfordíthatóan van ágyazva. 2. Az 1. igénypont szerinti oszcillációs hajtómû (10), azzal jellemezve, hogy a rögzítõrész (16) egy központi rögzítõnyílással rendelkezik, amelynek középtengelyével (52) a tartókészülék (18) forgástengelye (50) egybeesik. 3. Az 1 2. igénypontok egyike szerinti oszcillációs hajtómû (10), azzal jellemezve, hogy a tartókészülék (18) a távtartónak (20) a tartókészülékben (18) való rögzítéséhez egy szorítóeszközzel (36) rendelkezik. 4. Az 1 3. igénypontok egyike szerinti oszcillációs hajtómû (10), azzal jellemezve, hogy a távtartó (20) a tartókészülékben (18) oly módon van tartva, hogy a távtartó (20) a rögzítõrészen (16) egy horonyba (54) benyúlik. 5. A 4. igénypont szerinti oszcillációs hajtómû (10), azzal jellemezve, hogy a horonyban (54) legalább egy rugalmas elem (56) van elrendezve. 6. Az 1 5. igénypontok egyike szerinti oszcillációs hajtómû (10), azzal jellemezve, hogy az oszcillációs hajtómû (10) egy felfekvõ felülete, amelyen a rögzítõrész (16) az oszcillációs hajtómûvön (10) való rögzítéskor felfekszik, egy szerelési síkot (60) határoz meg, és a távtartó (20) az oszcillációs sík (22) és a szerelési sík (60) között van elrendezve. 7. Az 1 6. igénypontok egyike szerinti oszcillációs hajtómû (10), azzal jellemezve, hogy a távtartó (20) egy egyenes szakasszal (30) és elõnyösen egy görbe szakasszal (31) kialakított rúdként van kiképezve. 8. Az 1 7. igénypontok egyike szerinti oszcillációs hajtómû (10), azzal jellemezve, hogy a rögzítõrész (16) az oszcillációs hajtómûvön (10) csavar- és/vagy szorítókötéssel van rögzítve. 5

6 HU T2 Int. Cl.: B23Q 16/00 6

7 HU T2 Int. Cl.: B23Q 16/00 7

8 HU T2 Int. Cl.: B23Q 16/00 8

9 HU T2 Int. Cl.: B23Q 16/00 9

10 Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest Felelõs vezetõ: Szabó Richárd osztályvezetõ Windor Bt., Budapest