(11) Lajstromszám: E (13) T2 EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA

Átírás

1 !HU T2! (19) HU (11) Lajstromszám: E (13) T2 MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (21) Magyar ügyszám: E (22) A bejelentés napja: (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP A (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP B (1) Int. Cl.: F24F 11/00 ( ) G01N 33/00 ( ) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO PCT/NL 0/ (30) Elsõbbségi adatok: NL (72) Feltaláló: Boxhoorn, Arie, 264KX Delfgauw (NL) (73) Jogosult: Itho B. V., 311 HB Schiedam (NL) (74) Képviselõ: Farkas Tamás, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest (4) Igényszabályozott szellõztetõrendszer központi légminõség méréssel és eljárás ennek megvalósítására (7) Kivonat HU T2 A találmány tárgya épületszellõztetõ rendszer (1) épület helyiségeinek (, 13, 14, 1, 16) légelszívására, ahol a berendezés tartalmaz egy központi szellõztetõvezetéket (2), továbbá számos helyi szellõztetõvezetéket (, 6, 7), amelyek áramlási összeköttetésben vannak a központi szellõztetõvezetékkel (2), a levegõ szén-dioxidtartalmának mérésére alkalmas mérõeszközt (23), számos áramlásszabályozót (2, 26, 27), amelyek úgy vannak elrendezve, hogy meghatározzák az áramlási sebességet egy helyi szellõztetõvezetékben (, 6, 7), szabályozórendszert (22), amely úgy van elrendezve, hogy vezérelje a mérõeszközt (23), valamint az áramlásszabályozókat (2, 26, 27), és a mérõeszköz (23) a központi szellõztetõvezetékben (2) van telepítve, valamint a szabályozórendszer (22) meghatározza az említett egy vagy több áramlásszabályozó (2, 26, 27) helyzetbeállítási sorrendjét, és az említett helyzetbeállítási sorrend folyamán a központi szellõztetõvezetékben (2) mért szén-dioxid-tartalom értékének mérése segítségével kiszámítja a szén-dioxid-tartalom értékét legalább egy helyi szellõztetõvezetékben (, 6, 7) lévõ levegõben. A leírás terjedelme 12 oldal (ezen belül lap ábra) 1. ábra Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 199. évi XXXIII. törvény 84/H. -a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.

2 1 HU T2 2 A jelen találmány tárgya épületszellõztetõ rendszer levegõ kiszellõztetésére számos helyiségbõl, ahol a rendszer tartalmaz: központi elszívóvezetéket és számos helyi szellõztetõvezetéket, amelyek áramlási összeköttetésben vannak a központi elszívóvezetékkel; a levegõ mérésére szolgáló mérõeszközt; számos áramlásszabályozót, amelyek mindegyike úgy van elrendezve, hogy meghatározza az áramlási mértékét egy helyi szellõztetõvezetékben; szabályozórendszert, amely arra szolgál, hogy szabályozza a mérõeszközt és az áramlásszabályozókat. Ilyen típusú épületszellõztetõ rendszert ismertet a WO 02/49 számú közzétételi irat. A WO 02/49 számú közzétételi iratban szellõztetõrendszert ismertetnek, amelyben a levegõ minõsége az épület különbözõ helyiségeiben egy központi mérõrendszer segítségével mérhetõ. A mérõrendszer csatlakoztatva van egy különálló vezetékrendszerhez, amelyben minden egyes vezeték egy bizonyos helyiségbe nyílik, amelyben a levegõ minõségét mérni kell. A mérõrendszer mintákat vesz minden egyes tér levegõjébõl és analizálja a mintákat. Ha a levegõ minõsége nem jó, a légkondicionáló rendszer révén beavatkoznak. Mivel egy ilyen szellõztetõrendszer esetében a levegõ mennyiségét a frisslevegõ-igény alapján határozzák meg, az ilyen szellõztetõrendszert igényszabályozott szellõztetõrendszernek is hívják. A vezetékrendszer, amely a mérõrendszer részét képezi, elkülönül a tulajdonképpeni szellõztetõrendszertõl. Így külön vezetékrendszert kell kiépíteni a mérõrendszer számára. Ez a technológia nem túlzottan alkalmas a meglévõ épületek esetében, továbbá költséges is, és így csak nagy méretû épületek esetén alkalmazható, illetve költség hatékony. Az US számú szabadalmi leírás hálózatos mérõrendszert ismertet, amely tartalmaz egy csõhálózatot, amely a szellõztetõrendszer közelében telepíthetõ annak érdekében, hogy mérje a levegõminta egy paraméterét. Maga a mérõrendszer nem alkalmas a terek szellõztetésére és így nem tekinthetõ szellõztetõrendszernek. Más ismert igényszabályozott szellõztetõrendszerek esetében többszörös mérõrendszereket alkalmaznak, amelyeket helyben telepítenek az egyes terekben. Minden egyes mérõrendszer információt küld egy központi szabályozórendszernek, amely szabályozza a különbözõ terekbe juttatandó levegõ áramlási sebességét a mért levegõminõség alapján. A mérõrendszer helyi telepítése költséges, valamint kiépítése és fenntartási költségei jelentõsek. A jelen találmány egyik célkitûzése az, hogy olyan épületszellõztetõ rendszert hozzunk létre, ahol csak egy központi mérõeszköz van, és nincs szükség további csõrendszer kiépítésére a levegõminõség méréséhez. Az említett célkitûzést olyan épületszellõztetõ rendszerrel valósítottuk meg, amelyet az 1. igénypontban igényelünk A szabályozórendszer egyik kiviteli alakjában úgy van elrendezve, hogy a következõ lépéseket tudjuk megvalósítani: (a) egy vagy több áramlásszabályozó helyzetének megfelelõ beállítása elsõ beállítási idõnél; (b) az elsõ beállítási idõnél késõbbi elsõ mérési idõnél mért elsõ mért érték meghatározása; (c) a levegõ szén-dioxid-tartalmának kiszámítása legalább egy helyi szellõztetõvezetékben elsõ mért érték felhasználásával. Egy vagy több áramlásszabályozó helyzetének megfelelõ beállítása, valamint a levegõ szén-dioxid-tartalmának ezt követõ mérése révén a központi szellõztetõvezetékben a levegõ szén-dioxid-tartalma a helyi szellõztetõvezetékekben kiszámítható a mért értékbõl, és a különbözõ áramlásszabályozók helyzete is meghatározható a helyi szellõztetõvezetékekben. A találmány szerinti épületszellõztetõ rendszer épületben telepített légkeringtetõ rendszer, amely adott helyiségek légterében lévõ szén-dioxid százalékos mennyiségét meghatározza. Ebben az esetben feltesszük, hogy a szén-dioxid százalékos mennyisége a kiszellõztetendõ helyiséghez csatlakoztatott szellõztetõvezetékben látszólag megfelel annak a szén-dioxidtartalomnak, amely az adott helyiségben van. A széndioxid százalékos értékének központi mérése, valamint az áramlásszabályozók megfelelõ beállítása révén a szén-dioxid százalékos mértéke a helyi vezetékben (leolvasó szellõztetõvezetékek) meghatározható, és így a szén-dioxid százalékos értéke a csatlakozó helyiségekben meghatározható anélkül, hogy érzékelõt kellene telepíteni a különbözõ helyiségekben. A szabályozórendszer egy további kiviteli alakjában a következõ lépéseket hajtjuk végre: (d) meghatározunk egy második mért értékét második mérési idõpillanatban, amely megelõzi az elsõ beállítási idõt; (e) kiszámoljuk a levegõ szén-dioxid-tartalmának értékét legalább egy helyi szellõztetõvezetékben az elsõ mért érték és a második mért érték segítségével, ahol csak egyetlen áramlásszabályozó helyzetét állítjuk be az elsõ beállítási idõben, és ahol az egyik helyi szellõztetõvezetékben lévõ levegõ szén-dioxid-tartalmának értékét az elsõ és a második mért érték segítségével számítjuk ki. Ebben a kiviteli alakban csak egy áramlásszabályozót kell beállítani. A mérés nem befolyásolja a szellõztetést más helyi szellõztetõvezetékekben, mérõterekben. A találmány továbbá a 16. igénypont szerinti eljárásra is vonatkozik. A jelen találmány további elõnyei és jellemzõi világossá válnak néhány kiviteli alak leírása, illetve ismertetése alapján, amelyet a csatolt rajzokra hivatkozással teszünk meg, ahol a rajzon az 1. ábra a találmány egyik kiviteli alakjának megfelelõ szellõztetõrendszer diagramszerû bemutatása; a 2. ábra egy további kiviteli alak szerinti szellõztetõrendszer diagramszerû bemutatása; a 2

3 1 HU T ábra a találmány szerinti szabályozási és mérési eljárás egy kiviteli alakjának folyamatábrája; a 4. ábra helyi értékek esetében mutatja be a mérési eljárás kiviteli alakjait folyamatábrán; és az. ábra egy példát mutat be a mérési értékekre az idõ függvényében. Az 1. ábra a jelen találmány egyik kiviteli alakját mutatja be. Ebben a kiviteli alakban egy épület 1 szellõztetési rendszere tartalmaz egy központi 2 szellõztetõvezetéket és három helyi, 6 és 7 szellõztetõvezetéket. A szellõztetendõ 8, 9,, 11, 12 helyiségek szintén láthatók az 1. ábrán. A helyi szellõztetõvezeték elszívja a levegõt a 8 helyiségbõl, és a helyi 6 szellõztetõvezeték elszívja a levegõt a 9 helyiségbõl. Továbbá 7 szellõztetõvezeték szívja el a levegõt a, 11 helyiségekbõl, valamint a 12 helyiségbõl. 13, 14, 1 és 16 nyilak jelzik azt a helyet, ahol a levegõt bejuttatjuk a 8, 9, 1, 16 helyiségekbe. A gyakorlatban ez például egy szellõztetõablakkal vagy szellõztetõráccsal oldható meg. Az 1 szellõztetési rendszer továbbá tartalmaz három 2, 26 és 27 áramlásszabályozót, például szellõztetõszelepet, amelyek a helyi, 6, 7 szellõztetõvezetékben vannak elrendezve. A helyi és 6 szellõztetõvezetékek egy 20 gyûjtõvezetékben egyesülnek. A 20 gyûjtõvezeték egyesül a helyi 7 szellõztetõvezetékkel. Az elsõ kiviteli alak továbbá tartalmaz egy 24 szellõztetõventilátort, amely az épületbõl mechanikusan távolítja el a levegõt. Az áramlási sebességet a helyi, 6, 7 szellõztetõvezetékekben a 2, 26, 27 áramlásszabályozók és az elhelyezhetõ 24 ventilátor határozza meg. Egy vezeték telepítése, mint amilyen például a 20 gyûjtõvezeték, nem befolyásolja a találmány mûködését. Egy vezetéket helyi szellõztetõvezetéknek nevezünk, ha ez áramlási összeköttetésben van a központi 2 szellõztetõvezetékkel és az áramlási sebesség a vezetékben egy helyi áramlásszabályozóval van meghatározva. Ennek a helyi áramlásszabályozónak nem kell a vezetékben lennie. Elképzelhetõ, hogy az áramlásszabályozó abban a helyiségben van elrendezve, amely áramlási összeköttetésben van a helyi szellõztetõvezetékkel. Az 1 szellõztetési rendszer továbbá tartalmaz egy 22 szabályozórendszert és egy 23 mérõeszközt, amely a találmány szerint a központi szellõztetõvezetékben van telepítve. A 23 mérõeszköz tartalmaz például egy szén-dioxid-érzékelõt vagy számos különbözõ érzékelõt, amelyekkel a levegõ számos paraméterét mérhetjük, mint például a hõmérsékletet vagy a levegõ nedvességtartalmát. Ugyanabban a 23 mérõeszközben helyezhetõ el egy levegõmennyiség-mérõ vagy áramlási sebességmérõ is. A 22 szabályozórendszer arra szolgál, hogy szabályozza a 23 mérõeszközt és a 2, 26, 27 áramlásszabályozókat. A találmány szerint a 22 szabályozórendszer úgy van elrendezve, hogy bizonyos idõpillanatokban rögzíti a 23 mérõeszközök által mért értékeket. A 22 szabályozórendszer úgy van elrendezve, hogy beállítja a 2, 26, 27 áramlásszabályozók helyzetét, és szabályozza az esetleg alkalmazható 24 ventilátort A szabályozórendszer lehet például egy számítógép, de lehet különbözõ együttmûködõ számítógépek csoportja is. A szabályozórendszer teljes egészében vagy részben analóg vagy digitális technikán alapulhat. A jelek továbbítása vezetékek vagy vezeték nélküli technika segítségével valósítható meg. Az 1 szellõztetési rendszer továbbá tartalmaz egy 21 adatbázist, amelyben a szellõztetõrendszerre vonatkozó ismeret és tapasztalat tárolható. Algoritmusok, amelyek felhasználják ezt az ismeretet és tapasztalatot, szellõztetõprotokollnak is tekinthetõk. A különbözõ szellõztetõprotokollok segítségével a 22 szabályozórendszer képes arra, hogy optimális módon mérje és szabályozza a szabályozórendszert. A lehetséges szellõztetési protokollok a 21 adatbázisban vannak tárolva. A különbözõ típusú szellõztetési protokollokat részletesebben tárgyaljuk a leírás további részében. A 2. ábra a találmány további kiviteli alakját mutatja be. Itt az 1 szellõztetési rendszer az 1. ábrához hasonlóan hasonló, de tartalmaz egy bemeneti rendszert, amelyben számos helyi 30, 31, 32, 33 bemeneti vezeték van. Bemeneti 34, 3, 36, 37 áramlásszabályozók vannak illesztve a helyi bemeneti vezetékhez. A bemeneti 34, 3, 36, 37 áramlásszabályozók határozzák meg az áramlási sebességeket a 30, 31, 32, 33 vezetékekben. A bemeneti rendszer továbbá tartalmaz egy központi 38 bemeneti vezetéket, amelyben egy bemeneti 39 ventilátor helyezendõ el. A bemeneti 39 ventilátort a 22 szabályozórendszer szabályozza. Mûködés közben a bemeneti 39 ventilátor úgy van beállítva, hogy az épületbe bejuttatott levegõ mennyisége egyenlõ az épületbõl a központi 2 szellõztetõvezetéken át elszívott levegõ mennyiségével. Nyilvánvaló, hogy a találmány felhasználható olyan szellõztetõrendszerekben is, amelyek mechanikus kimenettel és természetes levegõbemenettel vannak kiképezve. Ezekben az esetekben a helyi bemeneti vezeték például pusztán egy bemeneti szelep vagy szellõzõablak. Lehetséges az is, hogy a találmány lényegét felhasználjuk egy olyan rendszerben is, amely csupán természetes szellõztetést használ. Ebben az esetben a központi 38 bemeneti vezeték és a bemeneti 39 ventilátor hiányzik. Rendszerint áramlási térfogatot mérõ érzékelõt telepítünk a központi szellõztetõcsatornában. A 3. ábra az egyik kiviteli alak mûködésének folyamatábrája, ahol a 22 szabályozórendszer úgy van elrendezve, hogy kiszámolja a levegõ egyik paraméterét, például a levegõ százalékokban mért szén-dioxid-tartalmát. A 22 szabályozórendszer továbbá úgy van elrendezve, hogy szabályozza a 2, 26, 26 áramlásszabályozók helyzetét, valamint a 22 ventilátort, mégpedig a levegõ paraméterének számított értékétõl függõen. Ebben az esetben a 22 szabályozórendszer egy mérõés szabályozórendszer. A 3. ábra mérõ és szabályozó 0 eljárást mutat be, amely 1 kezdeti eljárással indul, és ezt követõen n számláló például 1 értéket vesz fel 2 lépésben. A központi 2 szellõztetõvezetékben m n mérés történik, majd ezt követi a 3 lépés. A 4 lépésben a mért W n érték az m n mérés esetében tárolódik a 21 adatbázisban. Ki kell emelnünk, hogy a 3

4 1 HU T mért értékek egy véletlenszerû memóriahelyen tárolhatók is a szabályozórendszerben, Így ez nem szükségképpen kell, hogy az adatbázis legyen. Egy következõ lépésben (lásd lépés) a mért W n indexet összehasonlítjuk egy paraméterrel, például egy alsó és egy felsõ küszöbértékkel. Az is lehetséges, hogy a mért W n értéket összehasonlítjuk az elõzõ mérésekkel. A 6 lépésben ezt követõen egy tesztet hajtunk végre, hogy meghatározzuk, hogy vajon a W n mért érték meghalad¹e például egy felsõ küszöbértéket vagy egy alsó küszöbérték alatt marad¹e. Ha ez (még) nem így van, 7 lépés következik, amelyben ellenõrzést hajtunk végre annak érdekében, hogy meghatározzuk, hogy vajon egy érvényes szellõztetési protokoll van¹e érvényben. Hogyha nem, ezt követi egy 8 lépés, amelyben bizonyos számú másodpercig várunk. Egy 9 lépésben ezt követõen az n számláló értéke 1¹gyel növekszik. A 9 lépés után újra 3 lépés következik. A 6 lépésben lehetõség van arra, hogy megnézzük, hogy vajon tapasztalható¹e egy különleges trend, például gyors növekedés a mért értékekben. Ha ez nem így van, akkor a 7 lépés következik. Ha egy bizonyos küszöbértéket elértünk vagy egy bizonyos trendet tapasztaltunk a 6 lépésben, 1 lépés következik, amelyben helyi értékek mérése megy végbe. A 1 mérési eljárásban egy vagy több központi mérés megy végbe, míg az áramlásszabályozók helyzete megfelelõen be van állítva. Ezt a lépést részletesebben a 4. ábrán mutatjuk be. 1 lépés követi a 7 lépést is, amennyiben a 7 lépésben úgy találtuk, hogy egy érvényes szellõztetési protokoll okozta a szabályozást. Miután a helyi értékek, például a szén-dioxid százalékosan kifejezett mennyisége megállapításra került az épület különbözõ pontjain, 111 szabályozási lépés következik, amelyben a szellõztetési szint és a helyi, 6, 7 szellõztetõvezetékekben az áramlás sebessége, illetve a 30, 31, 32, 33 bemeneti vezetékekben az áramlás sebessége kerül beállításra. Az áramlásszabályozók szabályozása számított érték segítségével megy végbe, például az, 6, 7 szellõztetõvezetékekben lévõ szén-dioxid-mennyiség alapján, valamint egy érvényes szellõztetési protokoll szerint. A helyi értékek meghatározására szolgáló 1 mérési eljárás egy kiviteli alakja látható a 4. ábrán egy folyamatábra segítségével. A 1 mérési eljárás 201 lépésnél indul. 202 lépésben egy számláló m értéke egyre változik. A 203 lépésben ezt követõen egy vagy több áramlásszabályozó helyzete megváltozik. Az áramlásszabályozók beállíthatók specifikus mérési algoritmusnak megfelelõen. Lehetséges például, hogy jelezzük a mérési algoritmusban, hogy melyik helyiséget, olvasó, szellõztetõvezetéket kell elõször mérnünk. Például, ha a levegõ páratartalma meghalad egy felsõ küszöbértéket, ez ok lehet arra, hogy elsõ mérést hajtsunk végre egy helyi szellõztetõvezetékben, amely elszívja a levegõt egy fürdõszobából. Ha úgy találjuk, hogy a küszöbérték túlhaladása közvetlen következménye a páratartalom növekedésének a fürdõszobában, akkor nincs szükség további mérésekre. Ezt követõen meghatározhatók a ventilátor és az áramlásszabályozók szükséges beállításai annak érdekében, hogy a levegõ minõségét és paramétereit a kívánt értékekre szabályozzuk a különbözõ helyiségekben. Így a szellõztetõrendszer szerkezetének, valamint a mérendõ levegõ paramétereinek ismerete révén lehetséges az, hogy gyorsan és célzott módon mérjünk anélkül, hogy kötve lennénk egy specifikus rögzített mérési sorrendhez. Az említett ismeret eltárolható a 21 adatbankban, lásd 1. és 2. ábra. A 203 lépést követõen várakozás következik a 204 lépésben mindaddig, amíg bizonyossá nem válik, hogy a levegõ, amely áthalad a megváltoztatott helyzetû áramlásszabályozókon, miután az áramlásszabályozók helyzetét megváltoztattuk, eléri a központi 23 mérõeszközt. A 20 lépésben m n mérés következik. Ez az m n mérés W n mért értéket eredményez, amelyet a szabályozórendszer tárol. 206 döntési lépésben ellenõrzést hajtunk végre annak érdekében, hogy megállapítsuk, hogy vajon megfelelõ információt gyûjtöttünk¹e a mérésekkel. Ha ez még nem következett be, 208 lépés következik, amelyben az m számláló értéke eggyel növekszik. Ezt követõen ismét 203 lépést hajtunk végre. Ha megfelelõ kielégítõ információ áll rendelkezésre a 206 lépésben és képesek vagyunk meghatározni például a szén-dioxid százalékos mennyiségét minden egyes helyi szellõztetõvezetékben, akkor 207 lépés következik. A 207 lépésben a szén-dioxid százalékos mennyisége a helyi szellõztetõvezetékekben meghatározásra kerül a nyert mérési értékek felhasználásával. Itt újra felhasználjuk a W n mért értékeket, amelyeket a 4 lépésben tároltunk az adatbázisban. A továbbiakban egy példát mutatunk be a fent említett mérési eljárásra az. ábra segítségével. A kiindulási pont itt egy olyan szellõztetõrendszer, amelynek három helyi X, Y és Z szellõztetõvezetéke van. A 24 szellõztetõventilátort úgy szabályozhatjuk a 22 szabályozórendszerrel, hogy a nyomás a központi 2 szellõztetõvezetékben állandó maradjon. Ennél a beállításnál az adott helyi szellõztetõvezetékben fellépõ áramlási sebesség változás nem befolyásolja a többi vezetékben a levegõ áramlását. Lehetséges az is, hogy a 24 ventilátort úgy szabályozzuk a 22 szabályozórendszerrel, hogy ez megnöveli az adott szellõztetési légáramot, amelyhez a különbözõ áramlásszabályozókat beállította a szabályozórendszer. Még további lehetõség az, hogy úgy állítjuk be az áramlásszabályozókat és/vagy a ventilátort a 22 szabályozórendszerrel, hogy ez a beállítás részben a központi 23 mérõeszköz útján mért légáramlás vagy a különbözõ szellõztetõvezetékekben lévõ légáramlás függvénye. A szellõztetõvezetékekben áramló levegõ szennyezettségének fokát V X, V Y és V Z -vel jelöljük. Feltesszük, hogy egy V=0 érték felel meg a teljesen friss levegõnek és 0¹as érték felel meg a teljesen szennyezett levegõnek, t 0 mérési idõpillanatban W(t 0 ) értékét 3,3-nek mérjük. Ebben a pillanatban az áramlásszabályozók helyzete olyan, hogy 2 dm 3 /s mennyiségû levegõ áramlik az X csatornában, 3 dm 3 /s áramlik az Y csatornában és 1 dm 3 /s levegõmennyiség áramlik a Z csatornában. t 1 beállítási idõpillanatban az Y csatornában áramló levegõ áramlási sebességét csökkentjük 4

5 1 HU T2 2 2dm 3 /s¹ra. Ezt követõen a W(t 2 ) értéket 8¹nak mérjük késõbbi t 2 idõpontban. t 3 beállítási idõpontban az Y csatornában áramló levegõ mennyiségét lecsökkentjük 1dm 3 /s¹ra. W(t 4 ) értéket 6¹nek mérjük egy t 4 mérési idõpontban. A következõ egyenletrendszert állíthatjuk fel ezek alapján: (2V X +3V Y +V Z )/6=3,3 (2V X +2V Y +V Z )/=8 (2V X +V Y +V Z )/4= lépésben megállapítjuk, hogy megfelelõ méréseket hajtottunk végre. A 22 szabályozórendszer most kiszámíthatja a V X,V Y és V Z változókat a három fent ismertetett egyenlõség felhasználásával. V X =90, V Y =30 és V Z =0 fokú szennyezettségnek adódik. A fenti példában az áramlásszabályozók helyzete úgy változott meg, hogy egyik helyi szellõzõcsatornát sem zártuk le. A mérések így nem szakították meg az érintett helyiségek szellõztetését. Mindazonáltal az is lehetséges például, hogy az Y vezetékben teljesen lezárjuk az áramlásszabályozót t 1 idõpontban és t 3 idõpontban visszaállítjuk az eredeti helyzetet, míg ebben az idõpillanatban a Z vezeték áramlásszabályozóját teljesen lezárjuk. Ekkor végrehajtva ugyanazokat a méréseket, mint az elsõ példában, három háromismeretlenes egyenletrendszert állíthatunk fel. Egy ilyen kiviteli alak elõnye az, hogy viszonylag nagy számú vezetékkel ellátott rendszer esetében lehetõvé válik a kívánt mérési felbontás elérése anélkül, hogy nagy érzékenységû mérõmûszerekre lenne szükség. Egy további kiviteli alakban a 22 szabályozórendszer megfelelõ módon beállítja egy vagy több áramlásszabályozó helyzetét elsõ t 1 beállítási idõpillanatban. Egy elsõ mért értéket határozunk meg ezt követõen, amelyet elsõ t 2 mérési idõben mérünk, amely az elsõ beállítási t 1 idõ utáni idõpillanat. A levegõ paraméterének értéke a legalább egy helyi szellõztetõvezetékben ezt követõen kiszámítható az elsõ mért érték felhasználásával. Egy példa egy ilyen kiviteli alakra az, amikor a 22 szabályozórendszer lezárja az összes áramlásszabályozót, kivéve azt, amelyet az elsõ beállítási t 1 idõpillanatban állítottunk be. Ezt követõen értéket mérünk t 2 mérési idõpillanatban. A mért W(t 2 ) érték egy helyi légvezetékben lévõ levegõ meghatározandó paraméterének közvetlen mérése. Egy további kiviteli alakban a 22 szabályozórendszer második mérési értéket határoz meg egy második t 0 mérési idõpillanatban, amely megelõzi az elsõ t 1 beállítási idõpillanatot. A levegõ paraméterének értéke legalább egy helyi légvezetékben ezt követõen kiszámítható az elsõ mért érték és a második mért érték felhasználásával. Egy egyszerû kiviteli alakban csak egy áramlásszabályozó helyzetét állítjuk be az elsõ t 1 beállítási idõpillanatban. Az egyik áramlásszabályozónak megfelelõ egyik helyi légvezetékben lévõ levegõ jellemzõjének értékét most kiszámíthatjuk az elsõ és a második mért érték felhasználásával. A 22 szabályozórendszer egyik kiviteli alakjában úgy van elrendezve, hogy egy vagy több áramlásszabályozó helyzetét szabályozzuk az egyik helyi légvezetékben lévõ levegõ jellemzõjének számított értékétõl függõen, valamint egy eljárási paraméter függvényében. Az eljárási paraméter például a mérendõ érték küszöbértéke. Hogyha a mért érték meghalad egy felsõ határértéket vagy alatta marad egy bizonyos alsó határértéknek, a szabályozórendszer szabályozni kezdi az áramlásszabályozókat. Ebben az elrendezésben az áramlásszabályozókat optimális módon állítjuk be úgy, hogy a helyi értékek a szellõztetõrendszerben újra a kívánt határértékek közé fognak esni. Ki kell emelnünk, hogy az áramlásszabályozókat így a 22 szabályozórendszer szabályozza mind a mérési eljárás, mind pedig a szabályozási eljárás tekintetében. A fent említett eljárási paraméter lehet egy specifikus mért trend is. Ebben az esetben a mért értékeket idõnként tároljuk és idõnként összehasonlítjuk. Hogyha egy specifikus jellemzõ értéke viszonylag nagymértékben növekszik, például ez lehet az az eset, amikor egy bizonyos beavatkozást kell eszközölni még mielõtt egy specifikus küszöbértéket meghaladnánk. Például, ha a levegõ páratartalmának gyors emelkedését és az ezzel egyidejûleg gyors hõmérséklet emelkedést mérünk egy helyiségben, amelyben találmány szerinti szellõztetõrendszer van elrendezve, és egyúttal nem mérünk változást a szén-dioxid-tartalomban, akkor ezt követõen eldönthetõ a szellõztetõrendszer ismeretében (mint például: 7 vezeték kiszellõztet egy fürdõszobát), hogy mérést végezzünk¹e elõször a 7 vezetékben. Ha úgy találjuk a 7 vezeték helyi mérési értékének egyetlen mérése alapján, hogy a levegõ páratartalmában mutatkozó emelkedés, valamint a hõmérséklet emelkedése elsõsorban a fürdõszoba mûködésének a következménye, a szabályozórendszer ezt követõen képes arra, hogy azonnali szabályozásokat hajtson végre. Ekkor a többi helyiséget nem mérjük. Ez a legfõbb elõny a szellõztetõrendszer ismeretének következménye, és a levegõ minõségének még általánosabb ismerete. Ez az ismeret tárolható a 21 adatbankban, mégpedig mérési algoritmusok és/vagy szellõztetõ protokollok formájában. Alkalmazhatjuk a szellõztetõrendszerrel kapcsolatos ismereteket és az általános ismereteket akkor is, amikor szabályozzuk az áramlásszabályozókat (így a szabályozási eljárás során például). Két lehetséges szabályozási helyzet lehetséges a találmány szerinti szellõztetõrendszer esetében, amelyet az alábbiakban ismertetünk. Amennyiben a külsõ levegõ hõmérséklete nyáron alacsonyabb, mint a belsõ levegõ hõmérséklete, a szellõztetõrendszer mûködése fokozódik úgy, hogy elõször a hálószobák hõmérséklete csökken (például egészen 16 fokig vagy néhány fokkal nagyobb hõmérsékletig, mint a külsõ levegõ), majd ezt követõen a lakószobák szellõztetése fokozódik. Ez a szabályozás éjszakai szabályozásnak tekinthetõ. Lehetséges az is, hogy ha a külsõ levegõ hõmérséklete legalább 2 C¹kal kisebb, mint a belsõ levegõ hõmérséklete és a belsõ levegõ hõmérséklete nagyobb, mint 23 C, a szellõztetést fokozhatjuk. Ezt a szabályozás nyári hûtésnek hívjuk. A 22 szabályozórendszer által végrehajtandó intézkedések be vannak építve egy úgynevezett szellõztetõ protokollba az elsõ kiviteli alakban. Ez a szellõztetõ

6 1 HU T2 2 protokoll tartalmazhatja többek között a következõ paramétereket a már említett ismereteken felül: a mérendõ paraméterek küszöbértékei; minimális szellõztetési értékek a helyi szellõztetõvezetékek vonatkozásában; az áramlásszabályozók szabályozásának lépésnagyságai. A küszöbértékek függhetnek az idõtõl. Egy példa erre az a szezonális szabályozás, amikor az épületben uralkodó hõmérséklet nyáron nagyobb lehet, mint télen. Egy szellõztetési protokoll meghatározhatja azt is, hogy milyen gyakori méréseket kell végezni. Továbbá lehetséges az is, hogy a protokoll ismereteket tartalmaz az adott területen lévõ emberek átlagos számáról. A találmány szerinti épületszellõztetõ rendszer egy további kiviteli alakjában a 22 szabályozórendszer úgy van elrendezve, hogy meghatározza egy vagy több áramlásszabályozó helyzetét a múltbeli mérések segítségével. A múltból származó mérési és szabályozási adatok tárolásával, valamint ezeknek az elemzésével a szabályozórendszer képes arra, hogy egyre növekvõ intelligenciával szabályozzon, illetve mûködjön (vagyis sokkal optimálisabban és sokkal hatékonyabb módon). SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Épületszellõztetõ rendszer (1) épület helyiségeinek (, 13, 14, 1, 16) légelszívására, ahol a berendezés tartalmaz: egy központi szellõztetõvezetéket (2), továbbá számos helyi szellõztetõvezetéket (, 6, 7), amelyek áramlási összeköttetésben vannak a központi szellõztetõvezetékkel (2), a levegõ szén-dioxid-tartalmának mérésére alkalmas mérõeszközt (23); számos áramlásszabályozót (2, 26, 27), amelyek úgy vannak elrendezve, hogy meghatározzák az áramlási sebességet egy helyi szellõztetõvezetékben (, 6, 7); szabályozórendszert (22), amely úgy van elrendezve, hogy vezérelje a mérõeszközt (23), valamint az áramlásszabályozókat (2, 26, 27), azzal jellemezve, hogy a mérõeszköz (23) a központi szellõztetõvezetékben (2) van telepítve, valamint a szabályozórendszer (22) meghatározza az említett egy vagy több áramlásszabályozó (2, 26, 27) helyzetbeállítási sorrendjét, és az említett helyzetbeállítási sorrend folyamán a központi szellõztetõvezetékben (2) mért szén-dioxid-tartalom értékének mérése segítségével kiszámítja a szén-dioxid-tartalom értékét legalább egy helyi szellõztetõvezetékben (, 6, 7) lévõ levegõben. 2. Az 1. igénypont szerinti épületszellõztetõ rendszer, azzal jellemezve, hogy a szabályozórendszer (22) a következõ lépéseket hajtja végre: (a) az említett egy vagy több áramlásszabályozó (2, 26, 27) helyzetének megfelelõ beállítása elsõ beállítási idõpillanatban (t 1 ); (b) elsõ mérési idõpillanatban (t 2 ) mért elsõ mért érték meghatározása, amely idõpillanat késõbbi, mint az elsõ beállítási idõpillanat (t 1 ); (c) a levegõ szén-dioxid-tartalmának kiszámítása az említett legalább egy helyi szellõztetõvezetékben (, 6, 7) az elsõ mért érték segítségével. 3. A 2. igénypont szerinti épületszellõztetõ rendszer, azzal jellemezve, hogy a szabályozórendszer (22) a következõ lépéseket hajtja végre: (d) az elsõ beállítási idõpillanatot (t 1 ) megelõzõ második mérési idõpillanatban (t 0 ) mért második mért érték meghatározása; (e) a legalább egy helyi szellõztetõvezetékben (, 6, 7) lévõ levegõ szén-dioxid-tartalmának kiszámítása az elsõ mért érték és a második mért érték segítségével. 4. A 3. igénypont szerinti épületszellõztetõ rendszer (1), azzal jellemezve, hogy csak egy áramlásszabályozó (2, 26, 27) helyzetét állítjuk be elsõ beállítási idõpillanatban (t 1 ), továbbá az egyik helyi szellõztetõvezetékben (, 6, 7) lévõ levegõ szén-dioxid-tartalmának értékét az elsõ és a második mért érték segítségével számítjuk ki.. A 3. igénypont szerinti épületszellõztetõ rendszer (1), azzal jellemezve, hogy a szabályozórendszer (22) a következõ lépéseket hajtja végre: az (a) és (b) lépések megismétlése N alkalommal úgy, hogy N számú mért értéket határozunk meg, ahol N a helyi szellõztetõvezetékek száma, valamint N számú helyi szellõztetõvezetékben (, 6, 7) lévõ levegõ szén-dioxid-tartalmának kiszámítása az N számú mért érték segítségével. 6. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti épületszellõztetõ rendszer (1), azzal jellemezve, hogy az áramlásszabályozók helyzetét oly módon változtatjuk meg, hogy egyik helyi szellõztetõvezetéket sem zárjuk le. 7. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti épületszellõztetõ rendszer (1), azzal jellemezve, hogy a szabályozórendszer (22) meghatározza az említett egy vagy több áramlásszabályozó (2, 26, 27) helyzetének beállítási sorrendjét egy mérési algoritmus, valamint a szellõztetõrendszer (1) ismeretének segítségével. 8. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti épületszellõztetõ rendszer (1), azzal jellemezve, hogy a szabályozórendszer (22) az említett egy vagy több áramlásszabályozó (2, 26, 27) helyzetét az egyik helyi szellõztetõvezetékben (, 6, 7) lévõ levegõ számított szén-dioxid-tartalma, valamint egy eljárási paraméter függvényében szabályozza. 9. A 8. igénypont szerinti épületszellõztetõ rendszer, azzal jellemezve, hogy az eljárási paraméter egy mért paraméter küszöbértéke.. A 8 9. igénypontok szerinti épületszellõztetõ rendszer (1), azzal jellemezve, hogy az eljárási paraméter egy mért trend. 11. A 8. igénypontok szerinti épületszellõztetõ rendszer, azzal jellemezve, hogy tartalmaz egy bemeneti rendszert, amelyben: 6

7 1 HU T2 2 számos helyi bemeneti vezeték (30, 31, 32, 33) van elrendezve levegõnek a helyiségbe történõ bevezetésére; számos bemeneti áramlásszabályozó (34, 3, 36, 37) van elrendezve, amelyek mindegyike meghatározza az áramlás sebességét egy helyi bemeneti vezetékben (30, 31, 32, 33), valamint a szabályozórendszer (22) a bemeneti áramlásszabályozókat (34, 3, 36, 37) szabályozza. 12. A 11. igénypont szerinti épületszellõztetõ rendszer (1), azzal jellemezve, hogy a bemeneti rendszer tartalmaz egy központi bemeneti vezetéket (38), valamint egy ventilátort (39), amely a központi bemeneti vezetékben (38) van elrendezve. 13. A igénypontok szerinti épületszellõztetõ rendszer, azzal jellemezve, hogy a szabályozórendszer (22) az áramlásszabályozók (2, 26, 27) helyzetét egy szellõztetési protokoll segítségével szabályozza, ahol a szellõztetési protokoll legalább egyet tartalmaz a következõ paraméterek közül: a mérendõ szén-dioxid-tartalom küszöbértéke; az egyes helyi szellõzõvezetékek (, 6, 7) minimális szellõztetési értékei; lépésközök az áramlásszabályozók (2, 26, 27) szabályozásához. 14. A 9. vagy 13. igénypont szerinti épületszellõztetõ rendszer (1), azzal jellemezve, hogy a küszöbértékek az idõ függvényei. 1. A igénypontok szerinti épületszellõztetõ rendszer, azzal jellemezve, hogy a szabályozórendszer (22) az egy vagy több áramlásszabályozó (2, 26, 27) helyzetét a múltból származó mérések segítségével határozza meg Eljárás épületszellõztetõ rendszerben (1) áramló levegõ szén-dioxid-tartalmának legalább mûködés közbeni meghatározására, azzal jellemezve, hogy az épületszellõztetõ rendszer (1) tartalmaz egy központi szellõztetõvezetéket (2), valamint számos helyi szellõztetõvezetéket (, 6, 7), amelyek áramlási összeköttetésben vannak a központi szellõztetõvezetékkel (2), továbbá számos áramlásszabályozót (2, 26, 27), amelyek mindegyike egy helyi szellõztetõvezetékhez (, 6, 7) van rendelve, azzal jellemezve, hogy: meghatározzuk az egy vagy több említett áramlásszabályozó helyzetének beállítási sorrendjét; megmérjük a központi szellõztetõvezetékben (2) lévõ levegõ szén-dioxid-tartalmát; az említett beállítási sorrend folyamán a központi szellõztetõvezetékben mért szén-dioxid-tartalom értékének segítségével kiszámítjuk legalább egy helyi szellõztetõvezetékben (, 6, 7) lévõ levegõ szén-dioxid-tartalmát. 17. A 16. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az említett eljárás során: az említett egy vagy több áramlásszabályozó (2, 26, 27) helyzetét elsõ beállítási idõpillanatban (t 1 ) megfelelõen beállítjuk; megmérjük a központi szellõztetõvezetékben (2) lévõ levegõ szén-dioxid-tartalmát elsõ mérési idõpillanatban (t 2 ), amely késõbbi, mint az elsõ beállítási idõ (t 1 ); a központi szellõztetõvezetékben (2) mért érték segítségével kiszámítjuk legalább egy helyi szellõztetõvezetékben (, 6, 7) lévõ levegõ szén-dioxid-tartalmának értékét. 7

8 HU T2 Int. Cl.: F24F 11/00 8

9 HU T2 Int. Cl.: F24F 11/00 9

10 HU T2 Int. Cl.: F24F 11/00

11 HU T2 Int. Cl.: F24F 11/00 11

12 HU T2 Int. Cl.: F24F 11/00 Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest Felelõs vezetõ: Törõcsik Zsuzsanna Windor Bt., Budapest