(11) Lajstromszám: E (13) T2 EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA

Átírás

1 !HU T2! (19) HU (11) Lajstromszám: E (13) T2 MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (21) Magyar ügyszám: E (22) A bejelentés napja: (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP A (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP B (1) Int. Cl.: C09J /04 (06.01) B27G 11/00 (06.01) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO PCT/SE 04/ () Elsõbbségi adatok: EP (72) Feltalálók: NORLING, Hakan, Lars, Erik, Nacka (SE); ABRAM, Eugeniusz, S Solna (SE) (73) Jogosult: Akzo Nobel Coatings International BV, 6800 SB Arnhem (NL) (74) Képviselõ: Szabó Zsolt, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest (4) Eljárás felületek összekötésére HU T2 A leírás terjedelme 6 oldal Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 199. évi XXXIII. törvény 84/H. -a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.

2 A jelen találmány felületek összekötésére szolgáló eljáráshoz kapcsolódik. A találmány ugyanakkor egy faalapú termék gyártási eljárásához is kapcsolódik. A ragasztott termékek, úgymint tömbösített gerendák, furnérborítású termékek, parkett padló, farostlemez, enyvezett bútorlap és furnérlemez stb. gyártásakor ragasztóanyag felhordását követõ préselési lépéssel faanyagból lévõ darabokat egyesítenek. A megfelelõ viszkozitás eléréséhez néhány ragasztóanyag a felületre történõ felhordásnál viszonylag nagy mennyiségû oldószert, például vizet igényel. Az emulzióalapú ragasztóanyagoknál, melyeket diszperziós ragasztókként is ismerünk, továbbá a mûgyantaalapú ragasztóanyagoknál rendszerint oldószerfeleslegre van szükség a stabil emulzió vagy a stabil mûgyantaalapú ragasztóanyag eléréséhez. A ragasztóanyag magasabb szilárdanyag-tartalma esetén az emulzió öregedése következtében fellépõ viszkozitásnövekedés lényegesen erõteljesebb, mint alacsonyabb szilárdanyag-tartalom esetén. Egy ragasztási folyamat egy fizikai elpárologtató/filmképzõ lépést és/vagy egy vegyi kikeményítési lépést foglal magában. Egy viszonylag nagy oldószertartalmú ragasztóanyag alkalmazásakor megnövelik a nyomási idõt, hogy a ragasztás vonalán a ragasztóanyag elégséges fizikai elpárologtató/filmképzõ folyamatát biztosítsák. Az általában hosszú nyomási idõket megkívánó ragasztóanyagok rendszerint a vízbázisú emulziók formájában biztosított ragasztóanyagok, úgymint a polivinil-acetát ragasztóanyagok vagy az emulziós polimer izocianát ragasztóanyagok, vagy a vízbázisú amino- vagy fenolgyanták. Ilyen ragasztóanyagok alkalmazása esetén a ragasztást megelõzõen csökkenteni kell a ragasztani szándékozott faanyagok nedvességtartalmát, hogy ezáltal a ragasztott fatermék végleges nedvességtartalma ne legyen túlságosan magas. A nedvességtartalom csökkentése nedves ragasztóanyag alkalmazásával kombinálva a nedvességtartalom változása következtében káros hatásokat eredményezhet, ami az anyagokban fellépõ mozgásokhoz vezethet negatív hatásokat, úgymint vetemedést kiváltva. Az emulzióalapú ragasztóanyagok használatakor felmerülõ másik problémát az egyenetlen felületek összeragasztásának nehézsége jelenti. A felhordott ragasztó az összenyomás közben hajlamos kipréselõdni, a felületek közötti távolság kitöltéséhez túl keveset hagyva a felületek teljes egészén. A szükséges nyomási idõ csökkentése céljából különféle megoldásokat javasoltak. Például az EP 1,190,823 A2 számú európai közzétételi irat egy, a felületek melegítésére szolgáló eljárást tárgyal. Egy másik megoldást a ragasztóanyag felhordást követõ szárítása jelent. A felhordott ragasztóanyagok szárításához kapcsolódó eljárásokat és eszközöket ismertetnek például az US 3,1,43 számú, az US 4,812,366 számú és az US,234,19 számú USA-beli szabadalmak, valamint az EP 0,979,712 A1 számú európai szabadalmi bejelentés. A felhordott ragasztóanyag mesterséges szárításnak történõ alávetésekor jelentkezõ egyik probléma abban áll, hogy a mesterséges szárítási lépés végrehajtása, valamint a felületek érintkeztetésének és összepréselésének kötelezõ végrehajtása között eléggé keskeny a rendelkezésre álló maximális idõablak. Ha a préselési lépést megelõzõen túlságosan hosszú idõ telik el, a túl korai filmképzõdés vagy elõkeményedés következtében a ragasztókötés túlságosan gyenge lesz. Az elõzõekben hivatkozott anyagok egyike sem ismertet azonban semmit azzal kapcsolatosan, hogyan történjék a ragasztóréteg szárítása és a rákövetkezõ préselési lépés között eltelni engedélyezett maximális idõtartam növelése vagy szabályozása. Továbbmenve, egyenetlen felületek összeragasztásával kapcsolatosan sem kerül semmi említésre. A jelen találmány célja olyan ragasztási eljárás megvalósítása, amely már rövid nyomási idõk mellett is kiváló minõségû kötéseket ad, továbbá amely a ragasztóréteg mesterséges szárítási lépésének vége és a rákövetkezõ préselési lépés kezdete között hosszú maximális idõablakot biztosít. A jelen találmány további célja egyenetlen felületek javított összekötési eljárásának a kidolgozása is. A fenti célokat felületek összekötésére szolgáló olyan eljárással érjük el, amelynek során az alábbi intézkedéseket foganatosítjuk: elsõ anyagdarab felületére oldószert tartalmazó A ragasztóanyag-összetételt hordunk fel, az oldószert mesterséges szárítással részben vagy teljes egészében elpárologtatva az A ragasztóanyag-összetételben közvetlenül a szárítási lépést követõen X tömeg% szilárdanyag-tartalmat hozunk létre, második anyagdarab felületére oldószert tartalmazó Z tömeg% szilárdanyag-tartalmú C összetevõt hordunk fel, ahol Z<X, a két felület egymásra helyezésével az A ragasztóanyag-összetételt a C összetevõvel érintkezésbe hozzuk, és a két felületet összepréseljük. Alkalmas módon az eljárások az alábbi intézkedéseket foglalják magukban: a második darab felületére a C összetevõ felhordását megelõzõen oldószert tartalmazó B ragasztóanyag-összetételt hordunk fel, az oldószert a B ragasztóanyag-összetételbõl mesterséges szárítással részben vagy teljes egészében elpárologtatva a B ragasztóanyag-összetételben közvetlenül a szárítási lépést követõen Y tömeg% szilárdanyag-tartalmat hozunk létre, ahol Z<Y, és a C összetevõt felhordjuk az A ragasztóanyag-összetétel és a B ragasztóanyag-összetétel legalább egyikére. Az oldószer elõnyösen részben kerül elpárologtatásra a felhordott A ragasztóanyag-összetételbõl és/vagy a B ragasztóanyag-összetételbõl. Jelen esetben a ragasztóanyag-összetétel megjelölés alatt olyan összetételt értünk, amely önmagában is képes ragasztóanyagként mûködni, és nem csupán egy olyan ragasztóanyag egyik összetevõjét képezi, amely ragasztóanyag létrehozásához egy vagy több további összetevõt igényel. Jelen esetben a szilárdanyag-tartalom megjelölés alatt egy ragasztóanyag alkotórészeinek az alábbi eljárás szerint megmért mennyiségét értjük: 1 g ragasztóanyagot fémbõl készült tálkában helyezünk el, és hõ- 2

3 kamrában percig 1 C hõmérsékletnek vetjük alá. A szilárdanyag-tartalmat a tálkában visszamaradt ragasztóanyag-hányaddal azonosítjuk. Jelen esetben az oldószer megjelölés alatt tetszõleges olyan anyagot értünk, amely a fent említett feltételek mellett elpárolog. Alkalmasan az A ragasztóanyag-összetételbõl az oldószernek körülbelül tömeg% és körülbelül 0 tömeg% közé, elõnyösen körülbelül tömeg% és körülbelül 90 tömeg% közé esõ mennyiségét párologtatjuk el. Alkalmasan a B ragasztóanyag-összetételbõl az oldószer körülbelül tömeg% és körülbelül 0 tömeg% közé, elõnyösen körülbelül tömeg% és körülbelül 90 tömeg% közé esõ mennyiségét párologtatjuk el. Alkalmasan X körülbelül és 0 közé, ennél elõnyösebben körülbelül 3 és körülbelül 9 közé, ennél elõnyösebben pedig körülbelül 0 és körülbelül 90 közé esik. Alkalmasan Z körülbelül 0 és körülbelül 70 közé, elõnyösen körülbelül és körülbelül közé, ennél elõnyösebben pedig körülbelül és körülbelül 0 közé esik. Alkalmasan Y körülbelül és körülbelül 0 közé, ennél elõnyösebben körülbelül 3 és körülbelül 9 közé, ennél elõnyösebben pedig körülbelül 0 és körülbelül 90 közé esik. A felhordott A ragasztóanyag-összetétel és a felhordott C összetevõ egységnyi felületre vonatkoztatott tömegaránya alkalmasan körülbelül 1:0, és körülbelül 0:1 közé, elõnyösen körülbelül 1:1 és körülbelül 2:1 közé, ennél elõnyösebben pedig körülbelül 2:1 és körülbelül 1:1 közé esik. A mesterséges szárítás alatt jelen esetben tetszõleges olyan módszert értünk, amely egy felületre felhordott ragasztóanyag-rétegnek a környezeti levegõnek való kitétel és a hordozóba irányuló behatolás következtében fellépõ természetes száradásához képest a száradási sebességet megnöveli. Az oldószer tetszõleges mesterséges szárítási módszer alkalmazásával elpárologtatható, úgymint száraz levegõ, száraz gázok, légfúvás vagy melegítés, elõnyösen melegítés alkalmazásával. Alkalmas melegítõmódszereket jelentenek például a sugárzó hõ (IR), a meleglevegõ-fúvás, a szárazlevegõ-fúvás, valamint a mikrohullámú melegítés. Az oldószer elpárologtatása elõnyösen sugárzó hõ alkalmazásával történik. Az A ragasztóanyag-összetétel és a B ragasztóanyag-összetétel lehet ugyanaz a összetétel vagy lehet különbözõ összetétel. Az A ragasztóanyag-összetétel és a B ragasztóanyag-összetétel elõnyösen ugyanolyan típusú ragasztó mûgyantát tartalmaz. Ennél elõnyösebben az A ragasztóanyag-összetétel és a B ragasztóanyag-összetétel egymással lényegében azonosak. A jelen eljárás szempontjából alkalmas A ragasztóanyag-összetételt és B ragasztóanyag-összetételt tetszõleges, oldószert tartalmazó ragasztóanyag képezheti. Az A ragasztóanyag-összetétel és a B ragasztóanyag-összetétel fõ összetevõként elõnyösen nem tartalmaz amid- vagy imidkötést tartalmazó polimert. Az A és B ragasztóanyag-összetételek elõnyösen vizes ragasztóanyag-összetételek. A találmány egyik elõnyös kiviteli alakjában alkalmasan az A ragasztóanyag-összetétel és a B ragasztóanyag-összetétel a polimeremulzió-alapú ragasztóanyag-összetételek csoportjába tartoznak. Ebben az esetben az elõnyös ragasztóanyag-összetételeket a polivinil-acetát, az etilén-vinil-acetát, az emulziós polimer izocianát, a poliuretán, a sztirol-butadién, valamint az akrilátalapú ragasztóanyag-összetételek jelentik. Ennél elõnyösebben az A ragasztóanyag-összetételt és a B ragasztóanyag-összetételt polivinil-acetát-alapú ragasztóanyag-összetételek vagy emulziós polimer izocianátalapú ragasztóanyag-összetételek képezik. A találmány egy lehetséges másik elõnyös kiviteli alakjában az A ragasztóanyag-összetétel és a B ragasztóanyag-összetétel a kikeményedõ mûgyantaalapú ragasztóanyag-összetételek csoportjába tartoznak. Ebben az esetben az A ragasztóanyag-összetételt és a B ragasztóanyag-összetételt elõnyösen aminogyantaalapú vagy fenolgyanta-alapú ragasztóanyag-összetételek képezik. Az A ragasztóanyag-összetétel és a B ragasztóanyag-összetétel egyike vagy mindkettõ polimer emulziót és kikeményedõ mûgyantát egyaránt tartalmazhat. Az A és B ragasztóanyag-összetételek egyikét valamilyen polimeremulzió-bázisú ragasztóanyag-összetétel képezheti, míg a másik, a kikeményedõ mûgyantaalapú ragasztóanyag-összetételek csoportjába tartozik. Az A ragasztóanyag-összetétel és a B ragasztóanyag-összetétel kezdeti, vagyis a felhordás pillanatában fennálló szilárdanyag-tartalmai alkalmasan körülbelül 1 tömeg% és körülbelül 9 tömeg% közé, elõnyösen körülbelül tömeg% és körülbelül 90 tömeg% közé, ennél elõnyösebben körülbelül tömeg% és körülbelül 70 tömeg% közé, még elõnyösebben pedig körülbelül tömeg% és körülbelül tömeg% közé esnek. A jelen eljárás szempontjából alkalmas C összetevõt alkalmasan valamilyen folyadék képezi, továbbá az tetszõleges olyan alkotórész lehet, amely oldószert tartalmaz. A találmány egyik példakénti kiviteli alakjában a C összetevõ alkalmasan lényegében az oldószerbõl, elõnyösen lényegében vízbõl áll. A találmány egy másik példakénti kiviteli alakjában a C összetevõ alkalmasan egy, a polimeremulzió-alapú ragasztóanyag-összetételek vagy a kikeményedõ mûgyantaalapú ragasztóanyag-összetételek csoportjába tartozó ragasztóanyag-összetétel. A C összetevõt alkalmasan vizes ragasztóanyag-összetétel képezi. Polimeremulzió-alapú ragasztóanyag-összetételek esetében azon ragasztóanyag-összetételek minõsülnek elõnyösnek, amelyek polivinil-acetáton, etilén-vinil-acetáton, emulziós polimer izocianáton, poliuretánon, sztirol-butadiénen és akrilátokon alapulnak. Ennél elõnyösebben a C összetevõ egy polivinil-acetát-alapú ragasztóanyagösszetétel vagy egy emulziós polimer izocianátalapú ragasztóanyag-összetétel. Kikeményedõ mûgyantaalapú ragasztóanyag-összetételek esetében a C összetevõt elõnyösen aminogyanta-alapú vagy fenolgyanta-alapú ragasztóanyag-összetétel képezi. A C összetevõ egy vagy több kikeményedõ mûgyantához való egy vagy több keményítõszert szintén tartalmazhat. 3

4 Az A ragasztóanyag-összetételben, a B ragasztóanyag-összetételben, valamint a C összetevõben lévõ oldószert tetszõleges, ragasztóanyag-összetételekben történõ felhasználásra alkalmas oldószer képezheti. Alkalmasan az oldószer víz vagy egy, az alkoholok, észterek és ketonok csoportjába tartozó szerves oldószer. Megfelelõ alkoholok például a metanol, az etanol, a propanol, a glikolok, úgymint az etándiol és a propándiol. Elõnyösen az oldószert víz képezi. Az A ragasztóanyag-összetételben, a B ragasztóanyag-összetételben, valamint a C összetevõben lévõ oldószer oldószerek együttesét szintén tartalmazhatja. Az A ragasztóanyag-összetételben, a B ragasztóanyag-összetételben és a C összetevõben különbözõ oldószerek is alkalmazhatóak. Az összeállítás préselése alkalmasan körülbelül 0,1 MPa és körülbelül MPa közé esõ, elõnyösen körülbelül 0, MPa és körülbelül MPa közé esõ, ennél elõnyösebben pedig körülbelül 0,7 MPa és körülbelül 3 MPa közé esõ nyomáson történik. A nyomási idõ változó lehet és például függ az alkalmazott ragasztórendszertõl, az elõállítani szándékozott terméktõl, továbbá attól, hogy milyen típusú préselés kerül alkalmazásra. A ragasztási folyamatok egyik alkalmas változatánál az összekötni szándékozott felületek a préselési lépést megelõzõen egyetlen egésszé kerülnek összeszerelésre. Ebben az esetben a nyomási idõ alkalmasan körülbelül 0,1 s és körülbelül 00 s közé, elõnyösen körülbelül 0,1 s és körülbelül 00 s közé, ennél elõnyösebben pedig körülbelül 1 s és körülbelül s közé esik. A ragasztási folyamatok egy másik alkalmas változatánál az összekötni szándékozott felületek hengerprésen, szalagprésen, vagy frikciós présen áthaladva folyamatosan kerülnek összeszerelésre és összepréselésre. Ezekben az esetekben a nyomási idõ alkalmasan körülbelül 0,001 s és körülbelül 0 s közé, elõnyösen körülbelül 0,1 s és körülbelül s közé, ennél elõnyösebben pedig körülbelül 1 s és körülbelül s közé esik. Speciálisan hengerprés esetében a nyomási idõ alkalmasan körülbelül 0,001 s és körülbelül s közé, elõnyösen körülbelül 0,1 s és körülbelül 1 s közé esik. Alkalmasan a préselést szokványos környezeti hõmérsékleten, alkalmasan C hõmérsékleten, például szobahõmérsékleten végezzük hõközlés nélkül. Bizonyos esetekben, például kikeményedõ mûgyanták jelenléte esetén alkalmasan a préselés melegítés mellett kerül végrehajtásra. Azon esetekben, amikor melegítés alkalmazása kívánatos, a préselési hõmérséklet alkalmasan körülbelül C és körülbelül 0 C közé, elõnyösen körülbelül C és körülbelül 1 C közé esik. A találmány egy további példakénti kiviteli alakjánál az A és B ragasztóanyag-összetételek felhordott rétegeinek szilárdanyag-tartalmai például a közeli infravörös- (NIR) tartományban mûködõ mérõeszközök alkalmazásával a ragasztóanyag-rétegek oldószertartalmának mérésével meghatározhatóak. Ez adott összeszerelési idõtartam és/vagy nyomási idõ eléréséhez lehetõvé teszi a kívánt szárítóhatás pontos beállítását annak intenzitása és/vagy a szárítás idõtartama révén. Például IR¹szárítás alkalmazásakor az oldószertartalom mért értéke felhasználható az IR intenzitása és/vagy a szárítási idõtartam pontos beállításához. A szóban forgó eljárással összekötni szándékozott felületek tetszõleges anyagból lehetnek. Alkalmasan a felületek lignocellulózalapú anyagokból vannak, ideértve a papírt, vagy a szintetikus vagy a természetes polimer anyagokat. A felületek elõnyösen faalapú anyagok. A faalapú anyagok megjelölés jelen esetben kiterjed az olyan anyagokra is, mint a farostlemez, a faforgács lemez és a forgácslapanyagok. A találmány tetszõleges típusú ragasztott termék gyártására alkalmas, különösen faalapú ragasztott termékek, úgymint tömbösített gerendák, furnérborítású termékek, élragasztott termékek, valamint parkett padló gyártására. A találmány egyik elõnyös kiviteli alakjában polivinil-acetát ragasztóanyag vizes diszperziója kerül felhordásra faanyagokból lévõ két munkadarab egy-egy felületére, majd ezután infravörös sugárzást alkalmazva a víz olyan módon kerül elpárologtatásra, hogy mindkét ragasztóanyag-összetétel körülbelül tömeg% és körülbelül 80 tömeg% közé esõ szilárdanyag-tartalommal rendelkezzék. Néhány perc elteltével a megszárított ragasztóanyag-rétegek egyikére ugyanazon polivinil-acetát ragasztóanyag diszperzió vizes diszperziója kerül felhordásra, majd a két munkadarab összeszerelésre és összepréselésre kerül. A találmány egy lehetséges másik, elõnyös kiviteli alakjában polivinil-acetát ragasztóanyag vizes diszperziója kerül felhordásra faanyagból lévõ munkadarab felületére, majd ezt követõen infravörös sugárzást alkalmazva a víz olyan módon kerül elpárologtatásra, hogy a ragasztóanyag-összetétel szilárdanyag-tartalma körülbelül tömeg% és körülbelül 80 tömeg% közé essék. Néhány perc elteltével ugyanazon polivinil-acetát ragasztóanyag-diszperzió vizes diszperziója kerül felhordásra egy faanyagból lévõ másik munkadarab felületére, majd a két munkadarab összeszerelésre és összepréselésre kerül. A találmányt a következõkben az alábbi példákkal ismertetjük részletesebben; a bemutatott példák mindazonáltal nem értelmezendõek a találmányra igényelt oltalmi kört korlátozó példákként. Példák 1. példa 0 tömeg% kiindulási szilárdanyag-tartalommal bíró vízbázisú polivinil-acetát ragasztóanyag felhasználásával kétrétegû terméket állítottunk elõ. A környezeti hõmérséklet C volt. Két darab 1 mm 0 mm méretû és 16 mm vastagságú fa munkadarab 0 tömeg% kiindulási szilárdanyag-tartalommal bíró ragasztóanyaggal került bevonásra 7 g/m 2 vastagságban. Az egyes munkadarabok ragasztóanyag-rétegei infra- 4

5 vörös sugárzást használó melegítés útján oly módon kerültek szárításra, hogy mindkét ragasztóanyag-réteg körülbelül 70 tömeg% szilárdanyag-tartalommal (X, Y) rendelkezzék. Az új szilárdanyag-tartalmakat a munkadarabok lemérésével határoztuk meg. Ezt követõen a munkadarabok egymással közvetlen érintkezésbe és percig 1, MPa nagyságú nyomással összepréselésre kerültek. A ragasztóanyag-rétegek szárítása és a rétegek érintkezésbe hozatala között s telt el. A ragasztás erõsségét a vésõtesztnek a közvetlenül az összepréselést követõen történõ végrehajtásával mértük meg. Ezen vizsgálat keretében a két összeragasztott munkadarabot egy vésõ segítségével szétfeszítettük, és meghatároztuk a rostszakadást mutató ragasztott felülethányadot. 2. példa Az 1. példában bemutatott folyamatot ismételtük meg azzal a különbséggel, hogy a ragasztóanyaggal ellátott felületek a megszárítást követõen csupán 2 perc elteltével kerültek egymással érintkeztetésre. A szilárdanyag-tartalmakat a két munkadarabnak közvetlenül a melegítést követõen és épp az összepréselést megelõzõen történt lemérésével határoztuk meg. A ragasztás erõsségét a vésõteszt alkalmazásával mértük. 3. példa (találmány szerinti megoldás) Az 1. példában szereplõ lépéseket követve kétrétegû terméket állítottunk elõ, azzal a különbséggel, hogy a ragasztóanyaggal ellátott felületeket a felületek egyikére való további ragasztóanyag-felhordást megelõzõen 2 percig pihentettük. Az elõzõekkel megegyezõ típusú ragasztóanyagot használtunk, azonban annak Z szilárdanyag-tartalma 2 tömeg%¹ot tett ki, továbbá az 21 g/m 2 vastagságban került felhordásra. Ezt követõen a felületeket egymással érintkeztettük, és az összeállítást percig 1, MPa nyomáson zajló préselésnek vetettük alá. A ragasztás erõsségét a vésõteszt alkalmazásával mértük. 4. példa (találmány szerinti megoldás) Az 1 3. példákban említett anyaggal megegyezõ és annak méretével azonos méretû anyagból, ugyanolyan típusú ragasztóanyagot felhasználva kétrétegû terméket állítottunk elõ. Jelen esetben a munkadaraboknak azonban csupán az egyikét vontuk be 0 tömeg% kezdeti szilárdanyag-tartalommal rendelkezõ ragasztóanyaggal 0 g/m 2 vastagságban. A ragasztóanyag-réteget ezután körülbelül 6 tömeg% X szilárdanyag-tartalom eléréséig szárítottuk és 2 percig pihentettük. Ezt követõen a másik munkadarabot az elõzõekben alkalmazottal azonos típusú, azonban 2 tömeg% Z szilárdanyag-tartalommal rendelkezõ ragasztóanyaggal vontuk be g/m 2 vastagságban. Ezután a felületeket egymással érintkeztettük és az összeállítást percig 1, MPa nyomáson összepréseltük. A ragasztás erõsségét a vésõteszt alkalmazásával mértük. Eredményeinket az 1. táblázatban foglaltuk össze táblázat Ragasztás erõssége (rostszakadásos hányad, %) Szárítás és préselés között eltelt idõ 1. és 2. példa 3. példa 4. példa < másodperc perc Az 1 4. példák alapján nyilvánvaló, hogy a jelen találmány szerinti eljárás olyan esetekben is kiváló ragasztáserõsséget biztosít, amikor a szárítás és a préselés között meghatározott idõtartam már eltelt. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás felületek összekötésére, amely a következõ rendelkezéseket foglalja magában: elsõ anyagdarab felületére oldószert tartalmazó ragasztóanyag-összetételt (A) hordunk fel, az oldószert mesterséges szárítással részben vagy teljes egészében elpárologtatva a ragasztóanyag-összetételben (A) közvetlenül a szárítási lépést követõen X tömeg% szilárdanyag-tartalmat hozunk létre, második anyagdarab felületére oldószert tartalmazó Z tömeg% szilárdanyag-tartalmú összetevõt (C) hordunk fel, ahol Z<X, a két felület egymásra helyezésével a ragasztóanyag-összetételt (A) az összetevõvel (C) érintkezésbe hozzuk, és a két felületet összepréseljük. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, amely a következõ rendelkezéseket foglalja magában: a második darab felületére az összetevõ (C) felhordását megelõzõen oldószert tartalmazó ragasztóanyag-összetételt (B) hordunk fel, az oldószert a ragasztóanyag-összetételbõl (B) mesterséges szárítással részben vagy teljes egészében elpárologtatva a ragasztóanyag-összetételben (B) közvetlenül a szárítási lépést követõen Y tömeg% szilárdanyag-tartalmat hozunk létre, ahol Z<Y, és az összetevõt (C) felhordjuk a ragasztóanyagösszetételre (B). 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, amely a következõ rendelkezéseket tartalmazza: a második darab felületére az összetevõ (C) felhordását megelõzõen oldószert tartalmazó ragasztóanyag-összetételt (B) hordunk fel, az oldószert a ragasztóanyag-összetételbõl (B) mesterséges szárítással részben vagy teljes egészében elpárologtatva a ragasztóanyag-összetételben (B) közvetlenül a szárítási lépést követõen Y tömeg% szilárdanyag-tartalmat hozunk létre, ahol Z<Y, továbbá az összetevõt (C) felhordjuk mindkét ragasztóanyag-összetételre (A, B).

6 4. Az 1 3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, amelynél a ragasztóanyag-összetételbõl (A) az oldószer 0 tömeg%¹át párologtatjuk el.. A 2 4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, amelynél a ragasztóanyag-összetételbõl (B) az oldószer 0 tömeg%¹át párologtatjuk el. 6. Az 1. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, ahol X 0 és 90 közé esik. 7. Az 1 6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, ahol Z és 0 közé esik. 8. A 2 7. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, ahol Y 0 és 90 közé esik. 9. Az 1 8. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, ahol a felhordott ragasztóanyag-összetétel (A) és a felhordott összetevõ (C) egységnyi felületre vonatkoztatott tömegaránya 2:1 és 1:1 közé esik.. Az 1 9. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, amelynél a ragasztóanyag-összetétel (A) és a ragasztóanyag-összetétel (B) az emulziós polimeralapú ragasztóanyag-összetételek csoportjába tartoznak. 11. Az 1. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, amelynél a ragasztóanyag-összetétel (A) és a ragasztóanyag-összetétel (B) a kikeményedõ mûgyantaalapú ragasztóanyag-összetételek csoportjába tartoznak Az igénypontok bármelyike szerinti eljárás, amelynél az összetevõ (C) egy, az emulziós polimeralapú ragasztóanyag-összetételek csoportjába tartozó ragasztóanyag-összetétel. 13. Az igénypontok bármelyike szerinti eljárás, amelynél az összetevõ (C) egy, a kikeményedõ mûgyantaalapú ragasztóanyag-összetételek csoportjába tartozó ragasztóanyag-összetétel. 14. Az igénypontok bármelyike szerinti eljárás, ahol az összetevõ (C) lényegében vízbõl áll. 1. Az igénypontok bármelyike szerinti eljárás, ahol az oldószer víz. 16. A 1. igénypont szerinti eljárás, amelynél az összetevõ (C) az egy vagy több kikeményedõ mûgyantához egy vagy több keményítõszert tartalmaz. 17. Az igénypontok bármelyike szerinti eljárás, ahol a felületeket faalapú anyagok képezik. 18. Az igénypontok bármelyike szerinti eljárás alkalmazása faalapú ragasztott termék elõállítására. 19. A 18. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a faalapú ragasztott termék tömbösített gerenda, élragasztott termék vagy parkett padló. Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest Felelõs vezetõ: Szabó Richárd osztályvezetõ Windor Bt., Budapest