(11) Lajstromszám: E (13) T2 EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA

Átírás

1 !HU T2! (19) HU (11) Lajstromszám: E (13) T2 MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (21) Magyar ügyszám: E (22) A bejelentés napja: (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP A (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP B (51) ( ) A61M 39/04 ( ) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO PCT/US 04/ (30) Elsõbbségi adatok: US (72) Feltaláló: RAYBUCK, John, Los Angeles, CA (US) (73) Jogosult: Cardinal Health 303, Inc., San Diego, CA (US) (74) Képviselõ: dr. Vida György, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest (54) Önzáró csatlakozódugó HU T2 A leírás terjedelme 42 oldal (ezen belül 24 lap ábra) Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az évi XXXIII. törvény 84/H. -a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.

2 1 HU T A találmány tárgya A jelen találmány általában szeleppel ellátott orvosi folyadékáramlási csatlakozókra, különösen önzáró, tûmentes csatlakozódugókra vonatkozik. Orvosi folyadékok csatlakozódugóit és csatlakozóhüvelyeit számos orvosi alkalmazásban használják. Egy szokásos alkalmazási példában egy orvosi eszközt egy beteg intravénás (iv.) orvosi folyadékadagoló készletének részét képezõ csõvezetékkel kívánják összekapcsolni. Az ilyen adagoló ellátó készletek jellemzõen egy vagy több olyan csatlakozóhüvelyt tartalmaznak, amelyekhez a folyadékáramlás létrehozása érdekében csatlakozódugók illeszthetõk. A csatlakozóhüvelyek jellemzõen olyan belsõ szelepet tartalmaznak, amely a csatlakozódugónak a csatlakozóhüvelybe illesztése által aktiválódnak, vagy kinyílnak. Amikor a belsõ szelep nyitott állapotba kerül, a folyadék mind a csatlakozóhüvelyeken, mind a csatlakozódugókon keresztül mindkét irányba áramolhat. Az intravénás folyadékcserélõk legáltalánosabb típusainál olyan injekciós tût használnak, amelyek a beteg intravénás készletéhez csatolt csatlakozóhüvelybe való illeszkedésre tervezett csõrrel vannak ellátva. Az injekciós tû használható egyrészt a beteg keringési rendszerébe folyadék fecskendezésére, másrészt a beteg testébõl folyadék levételére. A fent tárgyalt példában egy ilyen célokra használt hagyományos csatlakozóelem Luer-zárral felszerelt részt tartalmaz. Az ilyen típusú csatlakozók tûmentes csatlakozóelemként való felhasználása jól ismert alkalmazási terület, mivel a folyadék vezetéséhez nem használnak éles tárgyakat, például kihegyezett tûket. A Luer-záras csatlakozóhüvelyek befelé, a csatlakozóelem közepe irányába szûkülõ üreggel rendelkeznek, az általánosan elfogadott ISO Luer elõírásoknak megfelelõen. A csatlakozódugók esetén a csatlakozódugó vagy csõr olyan kúpos véggel van ellátva, amely a csatlakozóhüvely szûkülõ üregének ellendarabját képezi, és szintén teljesíti az ISO Luer elõírásokat. A csatlakozódugó általánosan csonka gúla alakú. Azon csatlakozók, amelyek alaphelyzetben zárt állású, azaz a folyadék áramlását megakadályozó pozícióban álló, beépített szeleppel rendelkeznek, önzáró csatlakozóelem néven is ismertek. A beépített szelepet záróelemnek is lehet nevezni. A technika állása szerint jelenleg ismert és alkalmazott önzáró, tûmentes csatlakozóelemek általában egy beteg intravénás vezetékéhez, gyógyszer vagy oldat forrásához, vagy más orvosi eszközhöz való csatlakoztatásra vannak tervezve úgy, hogy a csatlakozóelem záróeleme a mûködés során az összes folyadékot a csatlakozóelem beteg felõli vagy más eszköz irányába esõ oldalán tartja vissza. Az ilyen típusú csatlakozóelemek csatlakozóhüvelyek. Egy csatlakozódugó ezzel szemben jellemzõen nem tartalmaz záróelemet. Használat során az injekciós tû vagy más eszköz gyakran Luer-záras csatlakozódugóval van felszerelve annak érdekében, hogy az egy önzáró csatlakozóhüvely Luer-záras csatlakozóhüvelyéhez kapcsolódjon, és a csatlakozódugó Luer-zára központi, kúpos végének a csatlakozóhüvely zárómembránjával való érintkezését okozza, a membránban kialakított hasítékot kinyissa, és a csatlakozóelemen keresztül folyadékáramlási útvonalat képezzen. Az US 5,676,346 számú szabadalom (Leinsing) egy példát mutat be Luer-záras csatlakozóhüvellyel és beépített szeleppel ellátott csatlakozóelemre. Miután a szükséges mennyiségû folyadékot beadták vagy levették, az injekciós tût eltávolítják, és a tûmentes csatlakozóelem zárómembránjában található hasíték lezáródik annak érdekében, hogy a csatlakozóelemet visszazárja és a testnedvek áramlását beleértve az éppen beadott gyógyszerkészítményeket megállítsa a csatlakozóelem beteg felõli oldalán. Ez a kialakítás megakadályozza a folyadékok bárminemû szivárgását, és megóvja mind a beteget, mind a betegellátó személyt a veszélyt jelentõ esetleges szennyezõdésektõl. Azonban az injekciós tû szabad vége és az abban található folyadékmaradványok lezáratlanul és szabadon maradnak. Kemoterápiás kezelések esetén némelyik felhasznált kémiai reagens mérgezõ, és a betegellátó személynek kerülnie kell az azzal való érintkezést. Ezt sokkal nehezebb megvalósítani abban az esetben, ha a csatlakozódugó nincs lezárva. A csatlakozódugóból szándék ellenére is cseppek hullhatnak ki, és azok olyan sík felületen maradhatnak meg, ahol a betegellátó személy bõrével érintkezésbe kerülhetnek, vagy adott esetben a csatlakozódugóból közvetlenül a betegellátó bõrére eshetnek. Mindkét fenti eset nagymértékben kerülendõ. Más esetben, például radioaktív orvosságok területén, ahol radioaktív izotópokat juttatnak a betegekbe, kritikus fontosságú, hogy mind a betegellátó személy, mind a beteg biztonsága érdekében minimális legyen az izotópok hatásával való véletlenszerû kapcsolat. Az ilyen típusú instabil elemek betegellátó személlyel való nemkívánatos érintkezését nagy gondossággal kell megakadályozni. Bár a technika állása szerint ismert és alkalmazott jelenlegi csatlakozóelemek segítségével a fenti mûködési mód alapján az izotóp mind a felhasználás elõtt még az ampullában, mind a betegbe beadást követõen a jellemzõen alkalmazott önzáró, tûmentes csatlakozóhüvely beteg felõli oldalán lezárható, azonban az izotópnak a tárolóedénybõl a betegbe juttatására használt injekciós tû vagy más eszköz a beadás során lezáratlan, és így nem gátolja meg az izotóp hatásával való nemkívánatos kapcsolatot. Annak ellenére, hogy az önzáró, tûmentes Luer-záras csatlakozóhüvelyek a technika állása szerinti megoldásoknál jelentõs elõnyökkel járnak, és általában kiszolgálják a felhasználók azon igényét, hogy egy olyan zárt, tûmentes csatlakozást biztosítsanak, amelyek a beteg kezelõeszközeire és hasonló eszközökre tartósan felszerelhetõk, és biztosítják egy injekciós tû, vagy más ilyen típusú eszköz csatlakoztatását folyadékok beadása vagy levétele érdekében, mégis a szakterületen jelentõs fejlõdést jelentene, ha hasonlóan lezárható csatlakozódugók állnának rendelkezésre, és így bizonyos folyadékok nem fordulhatnának elõ injekciós tûk és más eszközök külsõ felületein. Ilyen típusú önzáró 2

3 1 HU T2 2 csatlakozódugók a folyadékoknak való kitettséget is jobban kézbentartanák. Néhány tömített, tûmentes csatlakozódugó a szakterületen már korábban ismertté vált; azonban egyes esetekben a nagyszámú, viszonylag szûk mérettûréssel rendelkezõ alkatrész megnehezíti az ilyen típusú csatlakozóelemek alacsonyabb költségû gyártását. Az orvosieszköz-gyártók számára továbbra is célkitûzés marad a nagyon jó minõségû orvosi alkatrészek lehetõ legalacsonyabb költségráfordítással való gyártása azért, hogy a megfelelõ orvosi ellátásban a lehetõ legnagyobb számú ember részesülhessen. Tehát a szakterületen jártas szakember számára felismerhetõ egy olyan szeleppel vagy záróelemmel ellátott csatlakozódugó megvalósításának igénye, amely megakadályozza a folyadék csatlakozóelembõl való szivárgását, és a csatlakozódugónak egy másik csatlakozóelemtõl való szétválasztása során fellépõ szivárgást. Továbbá felismerhetõ az igény egy olyan tûmentes, Luer-záras csatlakozódugóra is, amely a Luer-záras csatlakozódugót egy apa-anya elemet tartalmazó elrendezésben úgy tömíti, hogy a csatlakozóelem felhasználói védettségben legyenek a csatlakozás bontását követõen a Luer-zár csúcsán hátramaradó veszélyes orvosságokkal szemben. További igény ismerhetõ fel olyan beépített szeleppel ellátott csatlakozódugóra is, amely sokkal egyszerûbben és kisebb költségráfordítással gyártható. A jelen találmány a fenti és amellett további igényeket is kielégít. Az US számú közzétételi irat egy csatlakozóhüvely házába illesztendõ csõrrel ellátott dugós közdarabot ismertet. A dugós közdarab csõre fölött egy szeptum található a csatlakozóhüvellyel való csatlakozás létrehozása és bontása során a tömítettség fenntartása érdekében. Az US számú közzétételi irat egy szabványos Luer-záras csatlakozóhüvelyhez csatlakozó Luer-záras csatlakozódugót mutat be. A Luer-záras csatlakozóhüvely a Luer-záras csatlakozódugó rugalmas elemét összenyomott helyzetbe viszi a Luer-záras csatlakozódugó elülsõ végének megnyitása és a folyadékáramlás létrehozása érdekében. Az US 5,700,248 számú szabadalom tût tartalmazó orvosi szelepet ismertet, ahol a tû csúcsa egy belsõ üregben van elhelyezve, és legalább egy nyílás van a tû távolabbi végénél kialakítva. A találmány összefoglalása Röviden és általánosan a jelen találmány egy csatlakozóhüvelyhez tû nélkül csatlakozó, az 1. igénypont szerint meghatározott önzáró csatlakozódugóra vonatkozik. A csatlakozóhüvely a beteg intravénás vezetékének vagy más ilyen típusú vezetéknek, vagy egy edénynek a részét képezheti. A hagyományos Luer-záras csatlakozóhüvely külsõ csavarmenetes szakaszokat tartalmazó csõ alakú testtel és egy közelebbi irányba nézõ, a folyadékáramlás számára nyílást meghatározó peremmel van ellátva. A csatlakozóhüvelyben egy belsõ, összenyomható dugattyú lehet elrendezve A jelen találmány szerint olyan csatlakozóhüvelyhez való csatlakoztatásra alkalmas önzáró csatlakozódugót valósítunk meg, amelynek egy csõszerû testben a folyadékáramlást biztosító nyílása van, a csõszerû test egy, a nyílás mellett elrendezett kapcsolóelemmel ellátott közelebbi oldali peremet tartalmaz, a csatlakozódugó a folyadékáramlás számára közelebbi oldali nyílással ellátott közelebbi véggel rendelkezõ testet, egy, a távolabbi oldalirányába kiterjedõ, a test végét képezõ csúccsal rendelkezõ és a csúcson a folyadékáramlás biztosítására távolabbi oldali nyílással ellátott hosszúkás csõrt tartalmaz, ahol a csõrnek külsõ felülete van, továbbá egy folyadékáramlási járat húzódik a testen keresztül a közelebbi oldali nyílástól a távolabbi oldali nyílásig, és a csõr a távolabbi csúcsán olyan külsõ átmérõvel rendelkezik, amely elegendõen kicsiny a csatlakozóhüvely folyadékáramlási nyílásába való beilleszkedéshez, továbbá egy rugalmas, a csõr külsõ felületét beburkoló módon kiterjedõ védõsapka van a testre szerelve a csõr távolabbi oldali nyílásának lezárása érdekében, és egy második kapcsolóelem van a testre szerelve, ahol a második kapcsolóelem a csatlakozóhüvely elsõ kapcsolóelemével való együttmûködésre van kialakítva a csatlakozóhüvely és csatlakozódugó egymáshoz kapcsolása céljából. A védõsapka végén sugárirányban kiszélesedõ karima van kialakítva, és a karima a távolabbi oldal felé nézõ zárófallal van ellátva. A karimának a zárófalban a távolabbi oldali csúcs fölött elrendezett nyílása van. A találmány fenti és további jellemzõi és elõnyei nyilvánvalóvá válnak a célszerû kiviteli alakok alábbi részletes leírása alapján, ahol a leírást a találmány elvét példaként illusztráló csatolt rajz segíti. A rajz rövid leírása Az 1. ábrán egy betegek infúziózására használt jellemzõ elrendezés látható, amelyben egy folyadékforrástól egy beteg érrendszere felé infúzió útján beadott orvosi folyadék Y csatlakozóelemmel ellátott orvosi folyadékadagoló készleten keresztüláramlott mennyiségének pontos szabályozására való infúziós szivattyút használunk, és az Y csatlakozóelem csatlakozóhüvely felõli bemenete arra van felhasználva, hogy azon keresztül infúzió útján járulékos orvosságot adagoljunk azáltal, hogy egy injekciós tû Luer-záras csatlakozódugó vége az Y csatlakozóelem hüvelye bemenetéhez van csatlakoztatva, a 2. ábrán nagyított, perspektivikus, részben kivágott nézetben, felülrõl rátekintve látható a jelen találmány egyik kiviteli alakja szerinti önzáró csatlakozódugó, ahol a csatlakozóelem testet, rugalmas védõsapkát és egy csatlakozóhüvelyhez kapcsolódó menetes agyat tartalmaz, a 3

4 1 HU T ábrán perspektivikus nézetben felülrõl rátekintve látható a 2. ábra szerinti csatlakozódugó teste, ahol a test egy közelebbi oldali csatlakozóhüvelyt és egy távolabbi oldali keskenyedõ csõrt tartalmaz, a csatlakozóelem más részeinek megtartása céljából a csõrön elrendezett szerelõkarimákkal, a 4a. ábrán nagyított, perspektivikus, részben kivágott nézetben, felülrõl rátekintve látható a 3. ábrán bemutatott test csõrének távolabbi oldali csúcsa úgy, hogy a belsõ folyadékáramlási áramlási csatorna és a távolabbi oldali csúcson ehhez a csatornához rendelt nyílás is látható, a 4b. ábrán is nagyított, perspektivikus, részben kivágott nézetben, felülrõl rátekintve látható a 3. ábrán bemutatott test csõrének távolabbi oldali csúcsa úgy, hogy a belsõ folyadékáramlási csatorna és ebbe a csatornába ki és befelé vezetõ nyílások lehetséges további kiviteli alakjai is láthatók, a 4c. ábrán egy még további nagyított, perspektivikus, részben kivágott nézetben felülrõl rátekintve látható a 3. ábrán bemutatott test csõrének távolabbi oldali csúcsa úgy, hogy a belsõ folyadékáramlási csatorna és ebbe a csatornába ki és befelé vezetõ nyílások lehetséges további kiviteli alakjai is láthatók, és a csatornában a távolabbi oldali csúcsnál laterális irányú hasíték van kialakítva, az 5. ábrán elölnézetben látható a találmány egyik kiviteli alakja szerinti csatlakozódugó 3. ábra szerinti testének metszete, a 6. ábrán perspektivikus nézetben, felülrõl rátekintve látható a jelen találmány egyik kiviteli alakja szerinti csatlakozódugó 2. ábra szerinti védõsapkája, ahol a védõsapka egy közelebbi oldali szájat, egy távolabbi oldali karimát és egy közbensõ rugós részt tartalmaz, a 7. ábrán elölnézetben látható a 6. ábra szerinti védõsapka metszete, a 8. ábrán perspektivikus, részben kivágott nézetben, felülrõl rátekintve látható a 2. ábrán bemutatott csatlakozódugó agya, amely közelebbi oldali szerelõszájat és egy csatlakozóhüvely külsõ csavarmenetéhez való kapcsolódó belsõ csavarmenetet tartalmaz, a 9. ábrán robbantott perspektivikus nézetben látható a 2. ábrán bemutatott csatlakozódugó, a 10a. ábrán elölnézetben látható a 2. ábrán bemutatott önzáró csatlakozódugó metszete, továbbá látható a mellette levõ hagyományos Luer-záras csatlakozóhüvely metszete éppen a csatlakozódugóhoz való kapcsolódás közben, valamint látható, hogy a csatlakozódugó védõsapkájának karimája nagyobb a csatlakozóhüvely folyadékáramlási járatának nyílásánál, a 10b. ábrán elölnézetben látható a 2. ábrán bemutatott önzáró csatlakozódugó metszete, továbbá a mellette levõ, belsõ tömítõdugattyúval ellátott hagyományos Luer-záras csatlakozóhüvely metszete éppen a csatlakozódugóhoz való kapcsolódás közben, és látható, hogy a csatlakozódugó védõsapkájának karimája nagyobb a csatlakozóhüvely folyadékáramlási járatának nyílásánál, a 11a. ábrán elölnézetben látható a 10a. ábrán bemutatott csatlakozódugó metszete, a 10a. ábrán bemutatott Luer-záras csatlakozóhüvelyhez való kapcsolódásának kezdeti fázisában, amikor a csatlakozóhüvely pereme elkezdi összenyomni a védõsapkát azért, hogy megkezdõdjön a csatlakozódugó csõre távolabbi oldali csúcsának védõsapkán keresztüli áthatolása egy folyadékáramlási útvonal létrehozása érdekében, a 11b. ábrán látható nézet hasonló a 11a. ábrán elölnézetben bemutatott metszethez, azzal a különbséggel, hogy a Luer-záras csatlakozóhüvely egy, a 10b. ábrán bemutatott belsõ dugattyút tartalmaz, a 12. ábrán perspektivikus nézetben, felülrõl rátekintve látható a csatlakozódugó csõrének egy része, amikor az a védõsapkán kialakított hasítékon keresztül a csõr áramlási csatornájával együtt áthatol, és ekkor képes a csatlakozódugón kívül folyadékáramlást létrehozni, a 13a. ábrán elölnézetben látható a 10a. és 11a. ábrán bemutatott Luer-záras csatlakozóhüvellyel összekapcsolt csatlakozódugó metszete, amikor a Luer-záras csatlakozóhüvely a Luer-záras csatlakozódugóra van rögzítve annak érdekében, hogy érintkezésben álljon a védõsapkával, és azt teljesen összenyomja a csatlakozóelemek közötti akadálytalan folyadékáramlás biztosítása érdekében, a 13b. ábrán elölnézetben látható a 10a. és 11a. ábrán bemutatott Luer-záras csatlakozóhüvellyel összekapcsolt csatlakozódugó metszete, amikor a Luer-záras csatlakozóhüvely a Luer-záras csatlakozódugón van rögzítve annak érdekében, hogy érintkezésben álljon a védõsapkával, és azt teljesen összenyomja a csatlakozóelemek közötti akadálytalan folyadékáramlás biztosítása érdekében, a 14. ábrán perspektivikus nézetben, felülrõl rátekintve látható a csatlakozódugó csõré- 4

5 1 HU T2 2 nek részlete, amikor az a védõsapkán kialakított hasítékon a 13a. és 13b. ábrán bemutatott kialakítás szerint áthatol, a 15. ábrán perspektivikus nézetben, felülrõl rátekintve, a belsõ kialakítás jobb áttekinthetõsége kedvéért részlegesen kivágott nézetben látható a jelen találmány szerinti önzáró csatlakozódugó egy másik lehetséges kiviteli alakja, ahol a csatlakozóelem testet, rugalmas védõsapkát és menetes agyat tartalmaz, a 16. ábrán perspektivikus nézetben, felülrõl rátekintve látható a 15. ábrán bemutatott rugalmas védõsapka, ahol a védõsapka egy közelebbi oldali szerelõszájat, egy keskenyedõ részt és egy rugós részt tartalmaz, a 17. ábrán elölnézetben látható a 16. ábra szerinti védõsapka metszete, a 18a. ábrán elölnézetben látható a 15. ábrán bemutatott önzáró csatlakozódugó metszete, továbbá látható a mellette levõ hagyományos Luer-záras csatlakozóhüvely metszete éppen a csatlakozódugóhoz való kapcsolódás közben, a 18b. ábrán elölnézetben látható a 15. ábrán bemutatott önzáró csatlakozódugó metszete, továbbá a mellette levõ, önzáró Luer-záras csatlakozóhüvely részletének metszete éppen a csatlakozódugóhoz való csatlakoztatás közben, ahol a csatlakozóhüvely ebben az esetben egy belsõ tömítõdugattyút tartalmaz, a 19a. ábrán elölnézetben látható a 18a. ábrán bemutatott csatlakozódugó és csatlakozóhüvely metszete, amikor a Luer-záras csatlakozóhüvely úgy van a csatlakozódugóval összekapcsolva, hogy érintkezésben álljon a védõsapkával, és azt teljesen összenyomja a folyadékáramlás biztosítása érdekében, a 19b. ábrán elölnézetben látható a 18b. ábrán bemutatott csatlakozódugó és csatlakozóhüvely metszete, amikor a Luer-záras csatlakozóhüvely úgy van a csatlakozódugóval összekapcsolva, hogy érintkezésben álljon a védõsapkával, és azt teljesen összenyomja a folyadékáramlás biztosítása érdekében, miközben látható a csatlakozódugó csõre és a csatlakozóhüvely dugattyúja közötti kapcsolat, a 20. ábrán perspektivikus nézetben, felülrõl rátekintve, a csatlakozóelem kialakításának jobb áttekinthetõsége kedvéért részlegesen kivágott nézetben látható a jelen találmány szerinti önzáró csatlakozódugó egy további lehetséges kiviteli alakja, ahol a csatlakozóelem központi testet, rugalmas védõsapkát és csavarmenettel ellátott agyat tartalmaz, a 21. ábrán perspektivikus nézetben, felülrõl rátekintve látható a 20. ábrán bemutatott csatlakozódugó teste, ahol a test egy közelebbi oldali csatlakozóhüvelyt, egy csavarmenetes tengely való kapcsolódásra alkalmas horonnyal ellátott középsõ részt és egy, a védõsapka felszerelésére alkalmas karimával ellátott távolabbi oldali keskenyedõ csõrt tartalmaz, a 22. ábrán elölnézetben látható a 21. ábrán szemléltetett test metszete, a 23. ábrán elölnézetben látható a 20. ábrán szemléltetett csatlakozódugós eszköz metszete. A célszerû kiviteli alakok részletes leírása A példaként bemutatott rajzon ahol a számos bemutatott nézetben a hasonló hivatkozási számok egymással megegyezõ, vagy hasonló alkatrészeket jelölnek az 1. ábrán egy jellemzõ infúziós elrendezés látható. Egy 30 infúziós szivattyú mûködik együtt egy adagoló- 34 készlet 32 vezetékével egy 36 orvosi folyadék 38 folyadékforrásból infúzió útján 40 betegbe beadott mennyiségének szabályozására, ahol jelen esetben az infúziós forrás egy felfüggesztett zacskó. A vezeték a távolabbi végén olyan, a beteg véredényébe vezetett 42 punkciós tûben végzõdik, amelyen keresztül az orvosi folyadék infúzió útján a betegbe jut. A vezetékre hüvelyes csatlakozónyílással ellátott 44 Y csatlakozóelem, vagy beépített belsõ szelepet tartalmazó 46 csatlakozóelem van felszerelve. Az utóbbi 46 csatlakozóelem olyan kialakítású lehet, mint a fent hivatkozott US 5,676,346 számú szabadalomban bemutatott csatlakozóelem. Egy további orvosi folyadékot tartalmazó 48 injekciós tû is a csatlakozóhüvelyhez van csatlakoztatva. Ebben az esetben az injekciós tûnek a csatlakozóhüvelyhez csatolt 50 csúcsa van, és a csúcs egy ilyen típusú összekapcsolás útján a csatlakozóhüvely belsõ szelepét megnyitja azért, hogy a vezeték és az adagolókészlet között folyadékáramlás jöjjön létre. Az injekciós tû arra használható, hogy az injekciós tû csövébõl folyadékot juttassunk az adagolókészletbe, vagy folyadékot szívjunk le az adagolókészletbõl. Amennyiben a 48 injekciós tû a 40 betegbe juttatandó kemoterápiás gyógyszert tartalmaz, ezen gyógyszerek egyik típusa esetén sem lenne kívánatos a gyógyszer injekciós tû 50 csúcsáról való véletlenszerû lecseppenése akkor, amikor az injekciós tût a 44 Y csatlakozóelem 46 csatlakozóhüvelyébõl eltávolítjuk. Az ilyen típusú gyógyszereknek nem tanácsos érintkezésbe kerülniük a betegellátó személy bõrével, azonban ilyen szituáció mégis lehetséges akkor, ha az 50 csúcs nincs ellátva a csatlakozóhüvelybõl való eltávolításakor a saját maga lezárását biztosító eszközzel. A 2. ábra szerint részben kivágott perspektivikus nézetben, felülrõl rátekintve látható egy példakénti önzáró Luer-záras 60 csatlakozódugó. A Luer-záras 60 csatlakozódugó 62 testet, rugalmasan záródó 5

6 1 HU T védõsapkát, és belsõ 68 csavarmenettel ellátott menetes 66 agyat tartalmaz. A védõsapka és az agy a testre vannak ráültetve, és egymással együttmûködve képezik a Luer-záras csatlakozódugót annak érdekében, hogy egy hagyományos, a szakterületen ismert és használt Luer-záras csatlakozóhüvelyekhez csatlakoztathatók legyenek. A 70 test közelebbi vége hagyományos Luer-záras 72 csatlakozóhüvelyt tartalmaz, azonban nyilvánvalóan számos csatlakozóelem és eszköz alkalmazható a jelen találmány oltalmi körétõl való eltérés nélkül. Például egy másik kiviteli alakban a test közelebbi vége közvetlenül egy vezetékhez vagy egy injekciós tûhöz csatlakoztatható, vagy egy injekciós tû részeként alakítható ki. A továbbiakban a távolabbi a beteg felé esõ irányra vonatkozik, és a közelebbi a betegtõl távolabbra mutató irányt jelöli. Ebben az esetben a távolabbi kifejezést a csatlakozóelem 64 védõsapkával fedett végére használjuk, és a közelebbi kifejezést ebben a kiviteli alakban a csatlakozóelem 70 csatlakozóhüvelyes végének jelölésére használjuk. Továbbra is a 2. ábránál maradva a Luer-záras 72 csatlakozóhüvely a csatlakozóelem testének közelebbi 70 végén két csavarmenetes 74 szelvénnyel rendelkezik a menetes aggyal való összekapcsolás céljából. A jelen leírásban a csavarmenetek, csavarmenetes szelvények vagy csavarmenetes elemek kifejezések egymás szinonimái. A 62 test távolabbi (nem látható) 80 vége és a közelebbi 70 vége között sugárirányban kiemelkedõ 82 karima, és tengelyirányban kiemelkedõ 78 csõr van. Az egyes kiviteli alakokban a csõrnek különbözõ alakja van, de általánosan hosszúkás alakú és a távolabbi csúcsán orr-részt képezõ módon van lekerekítve, ahogy azt a késõbbi ábrákon látni fogjuk. A csõr 84 alapján egy 86 tartókarima (3. ábra) van kialakítva azért, hogy így a tartókarima és a test 82 karimája között egy elsõ 88 horony képzõdjön. Ebben az esetben a tengely befelé szûkülõ 90 szája az elsõ horonyba illeszkedõen van felszerelve. Az elsõ horony szélessége úgy van kialakítva, hogy közelítõleg egyenlõ, vagy kismértékben nagyobb legyen az agy szájának szélességénél, és ezáltal a tengely mozgása a hosszanti 92 irány mentén korlátozott legyen. Az érthetõség kedvéért a hosszanti 92 irányt vagy tengely menti 92 irányt a 2. ábrán szemléltetjük, és ez az összes további ábrára is érvényes. A 64 védõsapka egytengelyû, koncentrikus elrendezésben kerül a 78 csõrre (3. ábra). A védõsapka egy központi, lényegében gyûrû alakú, összefüggõ, a hosszanti tengely mentén kialakított, tengelyirányban térközönként ismétlõdõ rugalmas, gyûrûs 96 szelvényekbõl felépülõ 94 falszakaszt tartalmaz, ahol a szelvények képesek a központi fal hosszanti irányú, harmonikaszerû összezsugorítására. A védõsapka megnövelt átmérõjû 98 alappal, és egy a késõbbiekben bemutatandó és ismertetendõ, sugárirányban befelé szûkülõ, hajlítható gyûrûs szájjal van elkészítve, amely a továbbiakban szintén bemutatásra kerülõ második horonyban fog ülni, annak érdekében, hogy a védõsapka a csõrön biztonságosan legyen rögzítve. A védõsapka a távolabbi 98 végén sugárirányban kiszélesedik egy megnövelt méretû távolabbi oldali 100 karimát alkotva. A védõsapka távolabbi 98 zárófala átszúrható 102 hasítékot tartalmaz. A henger alakú, menetes 66 agy egytengelyûen van a 62 testre, lényegében a 64 védõsapka köré felszerelve, azonban a védõsapka a távolabbi irányban az agyon túlra is kiterjedhet. Az agy a belsõ felületén olyan 68 csavarmenettel van ellátva, hogy az egy hagyományos Luer-záras csatlakozóhüvely külsõ csavarmenetéhez vagy csavarmenet szelvényéhez kapcsolódjon. Ilyen típusú, Luer-záras csatlakozóhüvelyen elrendezett csavarmenet vagy csavarmenetszelvény a fent tárgyalt US 5,676,346 számú szabadalomban látható. Az agy közelebbi oldali 90 szája kismértékben rugalmas, és annak a középsõ 104 nyílása elegendõen nagy ahhoz, hogy a 62 testen kialakított elsõ 88 horonyba beilleszkedjen. Az agy szája az alsó oldalán befelé a távolabbi irányba megdöntött átlósan levágott 106 élt tartalmaz az agy testre, közelebbrõl a tartóhoronyra (lásd alább) való felszerelésének biztosítása céljából, a menetes agy testen való végleges elhelyezése érdekében. A 3. ábra szerint perspektivikus nézetben, felülrõl rátekintve látható a 62 test. A testnek van egy 72 csatlakozóhüvelyként kialakított, külsõ 74 csavarmenettel ellátott közelebbi 70 vége. Ebben a kiviteli alakban a közelebbi vég képes befogadni a csatlakozódugó csõrét és egy injekciós tû menetes agyát, és így képes az injekciós tût a találmány szerinti, az 1. ábrán bemutatott önzáró csatlakozódugóhoz adaptálni. A testnek egy távolabbi 80 vége, valamint a közelebbi és a távolabbi végek között a testen elhelyezett kerület menti 82 pereme is van. A hosszúkás 78 csõr a test karimájától a távolabbi irányba húzódik, és arra lényegében középpontosan van ráültetve. A test 78 csõre ebben a kiviteli alakban egy lényegében hengeres 84 alapot tartalmaz. A test alapja körül egy olyan elsõ 86 tartókarima van kialakítva, amely az alap kerülete mentén húzódik, és a test 82 pereméhez képest a távolabbi irányban van bizonyos távolságban elrendezve. Így a 2. ábrával kapcsolatosan már tárgyalt módon egy 88 tartóhorony alakul ki. Azon az ábrán a menetes 66 agy az elsõ horonyra volt felszerelve, és abban megtartva. Az agy 90 szájrésze a horonyra volt felszerelve. Az elsõ kiviteli alakban az elsõ horony hossza meghaladta az agy szájrészének szélességét, így az agy képes volt csekély mértékû elmozdulásra a hosszanti irány mentén, mindazonáltal megfelelõen rögzítve volt. A horony átmérõje szintén úgy volt kiválasztva, hogy a menetes agy szabadon elfordulhatott a csõr körül. A csõr második 108 karimája a csõr 84 alapja körül a kerület mentén az elsõ 86 karimához képest a távolabbi irányba esõ pozícióban van kialakítva, ezáltal a csõrön egy második 110 horony kialakulását eredményezi. E második horonyra van a 64 védõsapka felszerelve, annak ellenére, hogy az ábrán ez nincs feltüntetve. Ahogy az a késõbbiekben következõ rajzokon részletesen látszani fog, a 64 védõsapka szintén tartalmaz 6

7 1 HU T egy olyan nyílással ellátott gyûrû alakú szerelõszájat, amelyet összeszerelés céljából a második horonyba kell helyezni. Így a két 88 és 110 horony a menetes agy és a védõsapka testen történõ pontos rögzítését szolgálja. A hornyok egyedi geometriájának és elrendezésének köszönhetõen az önzáró csatlakozódugó összeszerelése biztosított, továbbá az eszköz viszonylag kevés alkatrészt tartalmaz, és alacsony költségráfordítással gyártható. Megjegyezzük, hogy a bemutatott kiviteli alakban az elsõ és a második hornyok úgy keletkeznek, hogy a csõrön karimákat hozunk létre, amelyek gyakorlatilag hornyok kialakulását eredményezik a karimák között. Azonban más módszerek is alkalmazhatók a hornyok kialakításához. Például a csõr alapja sokkal nagyobb méretû külsõ átmérõvel is elõállítható, és annak anyagában az elsõ és második horony kialakítása céljából bemetszések hozhatók létre. Ebben a kiviteli alakban is úgy tekintettük a hornyokat, hogy azok a csõrön lettek kialakítva; azonban a csõr ebben a kiviteli alakban a test részét képezi, viszont a hornyok kialakíthatók a test más részein is, és ezt a késõbbiekben következõ ábrákon szemléltetni is fogjuk. Továbbra is a 3. ábránál maradva a 78 csõr a hosszanti irányban a nagyobb átmérõjû 84 alaptól a kisebb átmérõjû távolabbi 114 csúcs irányába 112 keskenyedõ részt tartalmaz. A 3. ábrán bemutatott példában a csõr távolabbi csúcsa általában lekerekített alakú. Úgy találtuk, hogy a lekerekített 114 csúcs elõsegíti a védõsapka (2. ábra) hasítékának átszúrását. Továbbá a csõrnek e keskenyedõ sajátossága hasznosnak bizonyult annyiban, hogy a külsõ 64 védõsapka zárt állapot felé kényszerítésében szerepet játszik, lásd 2. ábra. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a védõsapka a közelebbi irány felé mozdult el a csõrhöz képest az önzáró csatlakozódugónak egy csatlakozóhüvellyel való összekapcsolása következtében, a védõsapka nyitott állapotú hasítéka egy, a csõr keskenyedõ része mentén található pozícióba kerül. Mivel azonban a keskenyedõ rész átmérõje a távolabbi irányban kisebb, és a védõsapka rugalmas, eleve meglevõ feszültséggel rendelkezõ, a zárt és tömített állapotba azaz a 2. ábrán bemutatott elrendezésbe való visszatérést elõsegítõ anyagból készült, ezért a csõr keskenyedõ szakasza elõsegíti a védõsapka zárt állapotot eredményezõ alakváltozását. A 4a. ábrára fordítva figyelmünket felnagyított, perspektivikus, részben metszeti nézetben, felülrõl rátekintve, látható a 78 csõr távolabbi 114 csúcsa. Egy központi, hosszanti irányú belsõ áramlási 116 csatorna van kialakítva lényegében a csõr 92 hossztengelye mentén. E kiviteli alakban az áramlási csatorna a csõr csúcsának burkológörbéjét úgy metszi, hogy a csúcson lényegében egy középpontosan elrendezett, a hossztengelyirányba mutató, a csúcs és a belsõ áramlási csatorna között folyadékáramlást lehetõvé tevõ furat vagy 118 nyílás jön létre. Sõt, a szakterületen jártas szakember számára rögtön nyilvánvaló, hogy a csõr és a csõrben húzódó áramlási csatorna mérete úgy van kiválasztva, hogy a 118 nyílás középpontosan be tud illeszkedni egy technika állása szerinti önzáró Luer-záras csatlakozóhüvelyben (nem látható) kialakított belsõ csõr vagy tû csúcsába. A 78 csõr távolabbi 114 csúcsának egy másik lehetséges kiviteli alakja látható felnagyított, perspektivikus, részben metszeti nézetben, felülrõl rátekintve a 4b. ábrán. A csõr csúcsa ismételten általában lekerekített alakú, és a csõr hosszanti irányban húzódó belsõ áramlási 116 csatornát tartalmaz. Azonban a 4a. ábrán szemléltetett kiviteli alakkal ellentétben az áramlási csatorna nem a csúcs burkológörbéjét metszi, hanem a csõr csúcsán belül a csúcs burkológörbéjének közelében végzõdik. A csõr csúcsában a 92 hossztengelyhez képest általában sugárirányban húzódó, a központi áramlási csatornába csatlakozó 120 keresztfuratok vannak kialakítva. Az egyes keresztfuratok belsõ átmérõje a belsõ áramlási csatorna átmérõjénél kisebb lehet, azonban például a 4b. ábrán bemutatott módon három ilyen típusú keresztfurat alkalmazásával a keresztfuratok által képzett folyadékáramlási útvonal teljes keresztmetszete egyenlõ lehet a belsõ áramlási csatorna keresztmetszetének területével, vagy nagyobb lehet annál, így a keresztfuratok nem gátolják a folyadék belsõ áramlási csatornán való áthaladását. A szakterületen jártas szakember számára rögtön nyilvánvaló, hogy a fentitõl eltérõ számú, és méretû keresztcsatornák is alkalmazhatók a kívánt áramlási jellemzõk elérése érdekében. Nyilvánvaló továbbá, hogy a csõr csúcsában több nyílást kialakítva és a nyílásokat az orr-rész körül sugarasan elrendezve az áramlási útvonal eldugulásának valószínûsége lecsökken. Olyan esetekben, ahol a jelen találmány szerinti dugós csatlakozóeszköz egy olyan technika állása szerinti önzáró csatlakozóhüvelyhez csatlakozik, amelyen hornyolással egy közelebbi oldali (nem látható) furathoz vezetõ keresztirányú áramlási útvonalak vannak kialakítva egy központi átmenõnyílás helyett, ott a csõr 4b. ábrán bemutatott lehetséges kiviteli alakjának tompa orr-része képes a tûhöz való illeszkedésre, miközben a keresztfuratok és a csatlakozóhüvely tûjének keresztirányú áramlási csatornái között a tompa orr-rész és a tû hegyének illeszkedése által akadálymentes folyadékáramlási útvonal alakul ki. A 78 csõr egy másik lehetséges kiviteli alakja látható felnagyított perspektivikus, részben metszeti nézetben, felülrõl rátekintve a 4c. ábrán. A csõr 114 csúcsa ismételten általában lekerekített alakú, és olyan belsõ áramlási 116 csatornát tartalmaz, amely a 4a. ábrához sokkal inkább hasonló módon a csúcs burkológörbéjét úgy metszi, hogy azon egy 122 nyílás alakul ki. Továbbá egy keresztirányú 124 kereszthorony van kiképezve a csúcs burkológörbéjét keresztben metszõ, a 92 hossztengelyre merõleges irányban. A 124 kereszthorony szélessége lényegében egyenlõ lehet a belsõ áramlási csatorna átmérõjével, és így a lekerekített orr fennmaradó, a kereszthorony két oldalán egymással szembenálló részei a 122 nyílás körül a távolabbi irányba kiemelkedõ 126 fogakat képeznek. A fogak az alábbiakban bemutatandó módon lehetõvé teszik a csõr csúcsának a 64 védõsapka 102 hasítékán való át- 7

8 1 HU T hatolását, és megelõzik a társított csatlakozóhüvelyben vagy más, a folyadékrendszerhez tartozó nagyobb tárgyban található zárófelületek által a 122 nyílás irányába érkezõ hirtelen folyadékelárasztást, és megállítják a nyíláson keresztüli áramlást. Így a kereszthorony együttmûködik az áramlási csatornával annak érdekében, hogy lehetõvé váljon a folyadéknak a csúcs végén mind középpontosan, mind laterálisan történõ áramlása, és ezáltal csökkenjen a nyílás eltömõdésének valószínûsége. A szakterületen jártas szakember számára nyilvánvaló, hogy a csõr csúcsa számos más kialakításban is alkalmazható a ma ismert vagy a késõbbiekben kifejlesztendõ csatlakozóhüvelyekkel való optimális illesztéshez anélkül, hogy a találmány oltalmi körétõl eltérnénk. Az 5. ábrán oldalnézetben látható a 2. és 3. ábrán perspektivikus nézetben bemutatott 62 test metszete. A 78 csõr 84 alapján elhelyezkedõ elsõ és második 86 és 108 karimák átlós felfutású profillal rendelkeznek a menetes agy és a védõsapka mozgásának biztosítása céljából arra az esetre, amikor azokat a megfelelõ 88 és 110 hornyokba szereljük be. Ebben az esetben az átlós felfutás, vagy az él ferde levágása, vagy a lekerekített él a karimák távolabbi irány felõli oldalán található. Egy másik kiviteli alakban a karimák négyszögletesek lehetnek annak érdekében, hogy a 64 védõsapka és a menetes 66 agy hozzájuk tartozó szerelõfelületeinek megtartására jól definiált éleket biztosítsanak, ami különösen nagy jelentõséggel bír az elsõ és második karimák közelebbi irányba esõ 128 és 130 élei esetén. Mindamellett, hogy az 5. ábrán a karimák úgy vannak bemutatva, mintha azok átmérõje általában egymással egyenlõ nagyságú lenne, nyilvánvaló, hogy a második 108 karima átmérõje kisebb lehet, mint az elsõ 86 karima átmérõje, és így a menetes 66 agy sokkal könnyebben átfér a második karimán, és a testre ráültetése céljából csak bepattanóillesztéssel rögzül az elsõ karimán. Szintén az 5. ábra alapján látható, hogy a test belsõ áramlási 116 csatornája lépcsõzetesen változó átmérõjû 132, 134 és 136 szakaszokat tartalmaz. A közelebbi irányban található áramlási 132 csatornaszakasznak a legnagyobb a belsõ átmérõje, és egy belsõ szûkítéssel rendelkezik, amivel egy Luer-záras 72 csatlakozóhüvelyt képez. A középsõ áramlási 134 csatornaszakasz egy, a csõr 84 alapjában elhelyezkedõ, kisebb belsõ átmérõjû szakasz. A legtávolabbi áramlási 136 csatornaszakasz egy, a csõr 112 keskenyedõ részében található, legkisebb belsõ átmérõjû szakasz. A legközelebbi és a középsõ áramlási csatornaszakaszok az ábrán bemutatottak szerint olyan négyszögletes alsó részben végzõdnek, amelyre a következõ, megfelelõen lépcsõzetes kialakítású áramlásicsatornaszakasz középpontosan rá van ültetve. Az egymás után következõ áramlásicsatorna-szakaszok alsó részei lekerekített, vagy az egytengelyûségbõl bizonyos szögben kifordított élekkel is kialakíthatók. Nyilvánvaló, hogy különbözõ lépcsõs kialakítású áramlásicsatornaelrendezések hozhatók létre a testen belül abból a célból, hogy a kívánt falvastagságot és a test közelebbi 70 végétõl a távolabbi 80 végéig húzódó folyadékáramlási útvonal szükséges méretét elérjük. A szakterületen jártas szakember számára nyilvánvaló, hogy a 40 test 2., 3. és 5. ábrán bemutatott kiviteli alakja fröccsöntéses gyártási technológiához nagyon jól adaptálható, így a test viszonylag egyszerûen, kétrészes öntõformában egyszerû lineáris magkihúzó géppel elõállítható. A távolabbi 80 csúcs 4b. ábra szerinti keresztfuratokkal való kialakítása különálló betétpofákon elhelyezett formamagcsapok alkalmazását igényelheti. Mivel a test kialakítása különösképpen fröccsöntésre van tervezve, ezért a test alapanyaga mûanyagok széles skálájából válaszható, így például lehet polietilén, polipropilén, polikarbonát, PVC, ABS, akril és K¹gyanta. Továbbá a test kialakítható fémfröccsöntési eljárással (MIM) is olyan anyagokból, mint például az alumínium, magnézium, üveg, nejlon és polikarbonát. A találmány oltalmi körén belül más alapanyagok és más öntési vagy formázási eljárások alkalmazására is lehetõség van. A 6. és 7. ábrán a 64 védõsapka látható különbözõ nézetekben. A 6. ábrán perspektivikus nézetben, felülrõl rátekintve látható a rugalmas védõsapka, és a 7. ábrán oldalnézetben látható ugyanennek az alkatrésznek a metszete. A védõsapkának általában egy, a 78 csõr (3. ábra) második 110 hornyára felszerelhetõ módon kialakított közelebbi 138 vége, és egy 102 hasítékkal rendelkezõ távolabbi 98 vége van. A bemutatott példakénti kiviteli alakban a védõsapka közelebbi és távolabbi végei között több párhuzamos, egymás mellett a kerület mentén körbefutó borda vagy 98 szelvény van kialakítva, amelyek együtt egy tengelyirányban összenyomható rugós 140 részt képeznek. A 64 védõsapka a közelebbi 138 végén gyûrûs, a tengely irányába nézõen elrendezett, kör alakú 144 nyílást meghatározó 142 szájjal van ellátva. A száj a nyílással együtt úgy van kialakítva, hogy a kiválasztott belsõ átmérõ közel megegyezik a 78 csõr 84 alapjának a második 110 hornyon (3. ábra) belül mért külsõ átmérõjével, és a vastagsága kisebb vagy egyenlõ a második horony szélességével annak érdekében, hogy a védõsapka szája stabilan rögzüljön a horonyban. A közelebbi irányba esõ 146 oldalfalnál a száj sugárirányban kiszélesedõ formában végzõdik, és így a belsõ átmérõ elegendõen nagy ahhoz, hogy a csõr második 108 karimáján átférjen. A védõsapka közelebbi irányba esõ oldalfala ezt követõen ismét sugárirányban befelé fordulva folytatódik, és átmenetet képez a középsõ bordázott rugós 140 részbe. A rugalmas 64 védõsapka rugós 140 része egy lehetséges, példakénti kiviteli alak szerint négy, egymással párhuzamos, egymás mellett a kerület mentén körbefutó, szelvényt képezõ 96 bordából van kialakítva. A bordák sugárirányban kiemelkedõ, a védõsapka középsõ részén egymástól bizonyos távolságra elrendezett íves 148 szakaszokat tartalmaznak. Az íves szakaszok lényegében azonos térközönként következnek, és egymáshoz lineáris 150 szakaszok közvetítésével kapcsolódnak annak érdekében, hogy egységes össze- 8

9 1 HU T2 2 nyomható rugót képezzenek a hossztengely mentén a védõsapka középsõ szakaszán. A rugós rész úgy van kialakítva, hogy az íves szakaszokat és a lineáris szakaszokat is beleértve lényegében állandó falvastagsággal rendelkezik. Ilyen módon az önzáró 30 csatlakozódugó használata közben a védõsapka összenyomása esetén az íves szakaszok összezáródhatnak és a lineáris szakaszok rugalmasan alakulhatnak, ezáltal lehetõvé teszik a védõsapka teljes hosszának lényeges rövidülését a védõsapka tengelyirányú beállításának megõrzésével egyidejûleg. Nyilvánvaló, hogy a bordák száma és mérete változtatható a védõsapka tengelyirányban összenyomható rugós részének megvalósítása céljából. Továbbá szintén nyilvánvaló, hogy miközben az összenyomható részt a kerület mentén körbefutó bordákat tartalmazó rugóként szemléltettük és ismertettük, számos további, tengelyirányú összenyomhatóságot biztosító elrendezés elképzelhetõ, például harmonikaszerû felépítés, ellenkezõ irányokból befelé mozgó kúpos kialakítású falak, hajtogatott vagy feltekercselt falak, hosszanti irány mentén elrendezett rugalmas bordák vagy lemezek, teleszkóposan mûködõ tengelyirányú szakaszok, spirális, rugalmas szakaszok, vagy összenyomható habszerû anyag mind alkalmazható a jelen találmány szerinti megoldásban. Más típusú rugók is alkalmazhatók, amelyek a védõsapkát a megfelelõ feszítettségû állapotba juttatják. Például egy különálló, megfelelõ anyagból készült spirálrugó tervezhetõ a védõsapkának a csatlakozóelem távolabbi végéhez feszítésére. A 2. ábrán bemutatott testen keresztül kialakuló áramlási útvonal olyan áramlási csatornán halad keresztül, amely a csõr belsejében található, így a rugó elhelyezése a folyadékáramlási útvonalon kívülre irányozható elõ. A 64 védõsapka rugós 140 részének távolabbi vége beletorkollik a védõsapka távolabbi 98 végébe, amely egy távolabbi irányba nézõ 156 zárófallal, és zárófalban az átmérõ mentén kivágott 102 hasítékkal ellátott nagyobb méretû 152 karimát tartalmaz. Az átszúrható 102 hasíték számos különbözõ formában vagy alakban kialakítható, például kereszt alakú hasítékok, egymással átlapoló lapok, hajlítható élek vagy más, a szakterületen jártas szakember által ismert, vagy a jövõben kifejlesztésre kerülõ szerkezetek formájában. A védõsapka távolabbi 152 karimája szintén tartalmaz egy gyûrû alakú 160 oldalfal útján a távolabbi 156 zárófallal összekapcsolt közelebbi oldali 158 felületet (7. ábra). A közelebbi oldali 158 felület a kerülete mentén a közelebbi irányba kiemelkedõ gyûrû alakú 162 szájat tartalmaz a védõsapka karimája egységének és stabilitásának biztosítására és a felület általában sík alakja megõrzésének elõsegítésére még arra az esetre is, amikor a védõsapka összenyomódik. Ahogy a 62 test (3. ábra), úgy a rugalmas 64 védõsapka is elõállítható fröccsöntéses eljárással. A 102 hasíték és a közelebbi oldali 144 nyílás egy másodlagos mûvelet során képezhetõk. Ebben az esetben rugalmas, orvosi tisztaságú polimerek családjából származó mûanyag alkalmazható, például poliuretán, szilikon, Kraton, hõre lágyuló elasztomerek és gumi A 8. ábrán perspektivikus, részben kivágott nézetben, felülrõl rátekintve látható a 2. ábrán bemutatott menetes 66 agy. Az agy általában hengeres alakú 170 oldalfalat, és az agy közelebbi 172 végén egy közelebbi oldali 90 zárófalat vagy szájat tartalmaz. A távolabbi 174 vég nyitott. A gyûrû alakú oldalfal belsõ felülete ebben a kiviteli alakban egy csatlakozóhüvelyen található csavarmenethez vagy csavarmenetszakaszhoz való kapcsolódásra alkalmas 68 csavarmenetet tartalmaz. Itt a Luer-záras csatlakozóelemek szokásos csavarmenetei alkalmazhatók, vagy attól eltérõ kialakítás is elképzelhetõ. A menetes agy közelebbi irányba esõ szája olyan központi 104 nyílást tartalmaz, amely a 78 csõr (3. ábra) 84 alapján található elsõ 88 horonyba való illeszkedésre van kialakítva. Ennek következtében az agy 104 nyílásának belsõ átmérõje kismértékben nagyobb az elsõ horony külsõ átmérõjénél, azonban kisebb a testen található kerületi 82 karima külsõ átmérõjénél, és kisebb a csõrön található elsõ 86 karima külsõ átmérõjénél. Ha az agyat a 78 csõrön (3. ábra) túlra elmozgattuk, és bele lett ültetve az elsõ 88 tartóhoronyba, akkor az elsõ 86 karima az agy mozgását a távolabbi irány felé korlátozza, míg a test kerületi 82 karimája az agy mozgását a közelebbi irány felé korlátozza. Az elsõ 86 karima és a test kerületi 82 karimája közötti távolság jellemzõen nagyobb az agy 90 szájának vastagságánál, ezáltal lehetõvé válik az agy csekély mértékû mozgási szabadsága a hosszanti irány mentén. E kialakítás eredményeképpen az agy a csõr körül szabadon elfordulhat, azonban a csõr mentén a hosszanti irányú mozgásában korlátozva van. Továbbra is a 8. ábránál maradva látható, hogy a menetes 66 agy 78 csõrre (3. ábra) szerelésének biztosításához a közelebbi oldalon található 90 száj átlós felfutású, vagy ferdén levágott élû annak érdekében, hogy a kerület mentén megdöntött, befelé a nyílás irányába vezetõ 106 felület legyen kialakítva, és ezáltal lehetõvé tegye az agy bepattanóillesztéses csatlakozását, amikor annak éppen a közelebbi oldali végével a csõrre szerelése történik. A szakterületen jártas szakember számára nyilvánvaló, hogy a 90 száj kiképezhetõ kerületi bemetszésekkel vagy a kerület mentén kialakított hornyokkal (nem látszik) egy sokkal rugalmasabb, csuklósan forgatható száj megvalósítása céljából, ami az agy testre szerelését tovább könnyíti. Hosszanti irányú bordák, vagy rovátkolt mintázat (nem látszik) szintén képezhetõ a 170 oldalfal külsõ oldalán az agy mûködés közbeni jobb befogásának és forgathatóságának biztosítására. Nyilvánvaló, hogy az említett típusú jellemzõk és az agy egészének kialakítása az agyat alkalmassá teszik fröccsöntéses eljárással való gyártásra, ahol olyan mûanyag alapanyagok alkalmazhatók, mint polietilén, polipropilén, polikarbonát, PVC, ABS, akril és K¹gyanta. Nyilvánvaló az is, hogy bár az agyat a testre forgatható módon felszerelhetõ tulajdonságúnak mutattuk be és írtuk le, az agy a testre nem forgatható módon is fel lehet szerelve, azaz a testhez véglegesen rögzítve lehet például oldószeres ragasztóval vagy ultrahangos hegesztéssel, vagy egy lépésben együtt fröccsönthetõ a testtel, vagy egy követ- 9

10 1 HU T kezõ lépésben a testre önthetõ, vagy más úton a testtel egy egységet alkotó formában kialakítható. Annak ellenére, hogy a menetes agyra az ábrák alapján példákat mutattunk be és írtunk le, a csatlakozóhüvely csatlakozódugóhoz való kapcsolódásának rögzítésére más eszközök is hasznosnak bizonyulhat. Például a csatlakozóelemek bármelyikén elrendezett olyan kapocs vagy kapcsok, amelyek a másik csatlakozóelemen elhelyezett hasítékokkal vagy kiemelkedésekkel mûködnek együtt, szintén mûködõképesek lehetnek. A szakterületen jártas szakember számára más rögzítési elrendezések is elképzelhetõk. A 9. ábrán robbantott perspektivikus nézetben látható a 2. ábrán bemutatott önzáró 60 csatlakozódugó, együtt szemléltetve a 66 agy és a 64 védõsapka 62 testre szerelésének módjával. Elõször az agyat szereljük fel a 78 csõrre az agynak a csõrre való rányomásával és az agy közelebbi oldali nyílásának az elsõ 88 tartóhoronyba pattintásával. Második lépésként a védõsapkát szereljük fel a csõrre a védõsapkának a csõr tetejére mozgatásával egészen addig a pontig, amikor a védõsapka közelebbi oldali 144 nyílása (7. ábra) a második 110 tartóhoronyba úgy illeszkedik, hogy a védõsapka tengelyirányban kiemelkedik az agy közepébõl és teljesen magába zárja a csõr 114 csúcsát. Ezzel a két egyszerû összeszerelési lépéssel, ami mindössze három alkatrészt foglal magában, a jelen találmány kiviteli alakjai szerinti önzáró csatlakozódugó teljesen elkészült és mûködésre alkalmas. A 10a. ábrán keresztmetszeti nézetben összeszerelt állapotban látható a 2. ábra szerinti önzáró 60 csatlakozódugó éppen a 180 csatlakozóhüvelyhez való illesztésének folyamatában. A csatlakozóhüvelynek általában csõ alakú, hengeres 182 teste van egy közelebbi oldali 184 peremmel és külsõ csavarmenet 186 szakaszokkal. A csatlakozóelem a közelebbi irányba esõ oldalán hosszanti irányú folyadékáramlási 188 járatot tartalmaz. Annak ellenére, hogy nem látható az ábrán, az önzáró 60 csatlakozódugó egy 48 injekciós tûhöz (1. ábra) vagy más adagoló- vagy folyadékkezelõ eszközhöz is csatolható a közelebbi oldali 70 végével, amely egy beteg intravénás 34 vezetékének (1. ábra) vagy egy folyadékadagoló eszköznek a 180 csatlakozóhüvelyéhez csatlakoztatandó. A 180 csatlakozóhüvelyt ezt követõen a csatlakozódugó irányába mozgatjuk, vagy az elõbbit az utóbbihoz, a 190 nyilak által kijelölt irányban. Így eljárva a csatlakozóhüvely közelebbi oldali peremét érintkezésbe hozzuk a 64 védõsapka távolabbi oldali 152 karimájának nagyméretû 156 zárófalával. A védõsapka távolabbi oldali 152 karimájának külsõ átmérõje nagyobb a csatlakozóhüvely folyadékáramlási 188 járatának átmérõjénél, következésképpen a csatlakozóhüvely közelebbi oldali 184 pereme fog érintkezésbe kerülni a védõsapka távolabbi oldali karimájának 156 zárófalával. Így, mivel a 180 csatlakozóhüvely közelebbi oldalirányába nézõ 184 pereme a 60 csatlakozódugó távolabbi oldali 152 karimájával szemközt helyezkedik el, a csatlakozóhüvely további, közelebbi irányba való mozgatása a csatlakozóhüvely külsõ 186 csavarmenet szakaszainak a 66 agy belsõ 68 csavarmenetéhez kapcsolása céljából azt szolgálja, hogy a csatlakozóhüvely pereme és a csatlakozódugó távolabbi oldali karimája érintkezésbe kerül, és a védõsapkát összenyomja, ami a 78 csõr 114 csúcsának a védõsapka távolabbi oldalán kialakított 102 hasítékon keresztüli részleges áthatolását okozza. A 10b. ábrán a 10a. ábrán bemutatotthoz hasonló elrendezésben látható azzal a különbséggel, hogy a 194 csatlakozóhüvelynek belsõ, a csatlakozóhüvely folyadékáramlási 198 járatában elrendezett tömítõeszköze vagy 196 szelepe van. A csatlakozóhüvely szelepe összenyomható belsõ 200 dugattyút tartalmaz, amely a csatlakozóhüvelynek is önzáró tulajdonságot biztosít. Az orvosi szakterületen ismert módon injekciós tûknél és más, orvosi folyadékok vagy testnedvek beadására vagy levételére használt orvosi adagolóeszközöknél jellemzõen hagyományos Luer-záras csatlakozódugót alkalmaznak. A jelen találmány szerinti egyik lehetséges kiviteli alaknál az önzáró 60 csatlakozódugó a 10a. és 10b. ábrán bemutatott típusú Luer-záras hüvelyes csatlakozóeszközökhöz való csatlakoztatásra, és azokkal való együttmûködésre van kialakítva. A menetes 66 agy mérete és annak 68 csavarmenete szabványos Luer-záras hüvelyes csatlakozóeszköz rögzítésére vannak tervezve. A 78 csõr mérete úgy van megválasztva, hogy egy szabványos Luer-záras csatlakozóhüvely folyadékáramlási járatába illeszkedik, és a védõsapka távolabbi oldali 152 karimájának mérete úgy van megválasztva, hogy nagyobb legyen egy szabványos Luer-záras hüvelyes csatlakozóelem folyadékáramlási 188 járatánál. A 60 csatlakozódugó 62 testének közelebbi 70 vége hüvelyes csavarmenet 74 szakaszokat tartalmaz, és így az kényelmesen és egyszerûen csatolható egy injekciós tûn vagy más eszközön található (nem látható) Luer-záras csatlakozódugóra. Ilyen módon a jelen találmány szerinti 60 csatlakozódugó ellátja maga az injekciós tû Luer-záras csatlakozódugójának a feladatát, amennyiben az eszköz hozzá van csatolva. Így a jelen találmány szerinti önzáró csatlakozódugó alkalmassá teszi egy injekciós tû hagyományos, nem önzáró Luer-záras csatlakozódugójának a kívánt, önzáró Luer-záras csatlakozódugóként való mûködésre. Nyilvánvaló, hogy amennyiben a 64 védõsapka nyugalmi pozícióban található, azaz a 2. ábrán bemutatott módon a 102 hasítéka le van zárva, a 78 csõr teljes egészében be van zárva a védõsapkába. Tehát amikor az önzáró 60 csatlakozódugó a közelebbi oldalán található csatlakozóhüvelyes 70 végével egy injekciós tûn található Luer-záras csatlakozódugóhoz csatlakozik, akkor a csõr belsõ áramlási 116 csatornájában a csõr injekciós tû felõli oldalán található bármely folyadék útja le lesz zárva a védõsapka által, és nem lesz számára lehetõség a védõsapkából való kiszivárgásra. Ilyen módon, amikor az önzáró Luer-záras dugós csatlakozóeszköz mûködésre alkalmas módon van egy injekciós tûhöz vagy más ilyen típusú eszközhöz csatlakoztatva, az a korábbiakhoz hasonlóan a Luer-záras hüvelyes csatlakozóelemek és az injekciós tû közötti 10

11 1 HU T közvetítõeszköz szerepét szolgálja, és eközben megakadályozza bármely folyadéknak az injekciós tûbõl való kiszivárgását akkor is, amikor az injekciós tû nincs a Luer-záras hüvelyes csatlakozóelemhez csatlakoztatva, és ezáltal egy injekciós tûn vagy hasonló eszközön keresztül hatékony, biztonságos, és szennyezõdésmentes folyadékátadást biztosít. A találmány szerint nincs szükség éles tûre az önzáró Luer-záras dugós csatlakozóelemmel való kapcsolat kialakításához, ezáltal megakadályozza a keresztszennyezõdés veszélyét is, amit a beteg vagy a betegellátó személy véletlen megszúrása okoz. A 11a. ábrán a Luer-záras hüvelyes 180 csatlakozóelem látható az önzáró Luer-záras dugós csatlakozóeszköz felé a közelebbi irányban való mozgatást követõen, ami azt a célt szolgálta, hogy a Luer-záras hüvelyes csatlakozóeszköz közelebbi oldali 184 peremét a védõsapka távolabbi oldali 152 karimájának távolabbi oldali 156 zárófalával érintkezésbe hozzuk. Látható, hogy a védõsapka rugós 140 része kismértékben össze van nyomva, és a csõr távolabbi oldali 114 csúcsa a védõsapka távolabbi oldalirányába nézõ felületében kialakított 102 hasítékon keresztül éppen elkezd áthatolni. A 12. ábra egy olyan perspektivikus nézet, amely felülrõl rátekintve kizárólag a csõr folyadékáramlási 118 nyílással ellátott távolabbi oldali 114 csúcsának éppen a védõsapka távolabbi oldali 152 karimája távolabbi oldali 156 zárófalán való áthatolását mutatja be. A 11b. ábrán egy olyan, a 11a. ábrához hasonló elrendezés látható, ahol a 78 csõr távolabbi oldali 114 csúcsa áthatolt a védõsapka távolabbi oldali 152 karimáján, és ebben a helyzetben képes a 194 csatlakozóhüvely 200 dugattyújához való kapcsolódásra. Mivel a Luer-záras hüvelyes csatlakozóeszköz csavarozás útján még tovább mozgatható az önzáró Luer-záras dugós csatlakozóeszközre, a csõr 114 csúcsa képes lesz arra, hogy a csatlakozóhüvely dugattyúját a csatlakozóhüvely csövébe benyomja, vagy a hüvelyes csatlakozóeszközt a folyadékáramlás megindulását eredményezõ módon átszúrja. Habár nem szemléltetjük az ábrán, a szakterületen léteznek olyan önzáró Luer-záras hüvelyes csatlakozóeszközök, amelyek a közelebbi oldalirányába kiemelkedõ csõrt vagy tût tartalmaznak, és azok a dugattyú összenyomása esetén a csatlakozóhüvely dugattyújának kinyitása érdekében egy csatlakozódugóval együttmûködnek a csatlakozódugóval való összekapcsolódás útján. A fent korábban tárgyaltak szerint a csõr 114 csúcsa áramlási 116 csatornát tartalmazó formában is kialakítható azért, hogy az a tûhöz kapcsolódjon a csatlakozóelemek egymáshoz képesti központosítása és azok közötti közvetlen áramlási útvonal létrehozása érdekében. Az egyik esetben az itt bemutatott dugós csatlakozóelem 78 csõre csökkentett külsõ átmérõvel rendelkezhet azért, hogy a folyadékáramlás létrehozása érdekében illeszkedjen a Luer-záras csatlakozóhüvely tûjébe. A 13a. ábrán a Luer-záras hüvelyes 194 csatlakozóeszközt mutatjuk be, ebben az esetben a menetes 66 agy belsejében, teljesen az önzáró 60 csatlakozódugóra csavarozott állapotban. A Luer-záras hüvelyes csatlakozóeszköz külsõ csavarmenet 202 szakaszainak a menetes 66 agy belsõ 68 csavarmenetével való összekapcsolódása a csatlakozódugó 66 agyának a távolabbi irányból tekintve óramutató járásával ellentétes irányba való forgatásával történik, miközben a Luer-záras hüvelyes csatlakozóeszköz a közelebbi irányba mozdul el. Az ábra szerint az agynak mindössze hozzávetõleg egyetlen félfordulatát követõen a Luer-záras hüvelyes csatlakozóeszköz már rögzül a Luer-záras dugós csatlakozóeszközön. Ebben a pozícióban a Luer-záras hüvelyes csatlakozóeszköz az agyba a közelebbi irány mentén csak körülbelül a lehetséges úthossz harmadáig van betolva, ez azonban elégséges távolságnak bizonyul a 64 védõsapka rugós 140 részének összenyomásához, valamint a 78 csõr távolabbi oldali 114 csúcsának a védõsapka 102 hasítékán keresztül történõ áthatolásához és a hüvelyes 180 csatlakozóelem áramlási 188 járatába való behatolásához. A 14. ábra perspektivikus nézetben, felülrõl rátekintve mutatja be a távolabbi oldali 114 csúcsnak a védõsapka 13a. ábra szerinti távolabbi oldali 156 zárófalán keresztül történõ áthatolását. Megjegyezzük, hogy a védõsapka távolabbi oldali 152 karimája szorosan illeszkedik a 78 csúcsra a csúcs védõsapka távolabbi oldali zárófalán való áthatolása esetén, és lényegében a csõr kerületéhez idomul. Ismét a 13a. ábrára fordítva a figyelmünket, a 78 védõsapka rugós 140 részének hatékony tengelyirányú összenyomódását mind a bordák, mind a bordák között található lineáris 150 szakaszok rugalmas alakváltozása segítségével érjük el, és így egymásra rakott hullámok sorozata képzõdik. Nyilvánvaló, hogy a védõsapka távolabbi oldali 152 karimájának kialakítása még a védõsapka összenyomott állapotában is gondoskodik arról, hogy a távolabbi oldali karima, és különösen annak a távolabbi oldali 156 zárófala lényegében sík, és a védõsapka 92 hossztengelyére nézve merõleges maradjon, továbbá lehetõvé teszi a védõsapka lényegében egyenletes, tengelyirányú összenyomását, miközben a hüvelyes csatlakozóelem kapcsolódása számára továbbra is sík zárófelület áll rendelkezésre. Ilyen módon a hüvelyes csatlakozóelemnek a védõsapka távolabbi oldali falához való nyomásakor és még tovább a menetes 66 agyba való behajtásakor a csatlakozóhüvely 184 pereme a 156 zárófallal tömítést képez a teljes kapcsolódási folyamat során. Így a dugós 60 és hüvelyes 180 csatlakozóelemeken keresztüli áramlás csupán a csõr áramlási 116 csatornájára és a csatlakozóhüvely áramlási 188 csatornájára korlátozódik. A 13b. ábra alapján, ahol a Luer-záras 194 csatlakozóhüvely egy belsõ 200 dugattyúval van ellátva, látható, hogy a Luer-záras csatlakozóhüvely külsõ csavarmenet 202 szakaszainak a csavarmenetes 66 agy belsõ 68 csavarmenetével való összekapcsolódása által a védõsapka összenyomódott, ami a csõr 114 csúcsának a védõsapka 102 hasítékán való áthatolását eredményezi. A csõr távolabbi oldali csúcsa itt a du- 11

12 1 HU T gattyú közelebbi oldala irányába nézõ 206 felületében kialakított 204 hasítékba hatol be. Így folyadékáramlási útvonalat hoztunk létre a dugós és hüvelyes Luer-záras 60 és 194 csatlakozóelemek között. Amint a kívánt folyadékcsere lezajlik az összekapcsolt önzáró Luer-záras dugós 60 csatlakozóeszközön és a Luer-záras hüvelyes 194 csatlakozóeszközön keresztül, a Luer-záras dugós csatlakozóeszköz csatlakozása egyszerûen a 66 agy elforgatásával, és a csatlakozóhüvely csavarmenetes 202 szakaszainak kioldásával bontható, ami lehetõvé teszi a Luer-záras csatlakozóhüvely távolabbi irányba mozgatását, és a csatlakozódugótól való eltávolítását. A csatlakozóhüvelynek a csatlakozódugótól való eltávolításával egyidejûleg a 64 védõsapka rugós 140 része a nyugalmi állapot felé kitágul, és az nyomásmentes állapot lehetõvé teszi a védõsapka távolabbi oldali karimájának a csõr keskenyedõ részén lefelé történõ elmozdulását, és ezzel együtt a védõsapka távolabbi oldali 156 zárófala és a Luer-záras hüvelyes csatlakozóeszköz közelebbi oldalirányába nézõ 184 pereme közötti érintkezés fenntartását, ezáltal pedig bármilyen folyadék szivárgásának megelõzését. A védõsapka kitágulásával és hosszának növekedésével egyidejûleg a védõsapka visszafelé, a csõr 66 csúcsát befedõ pozícióba mozog, ahol a 12. ábra szerint a csõr csúcsának már csak a 68 orr-része látszik a védõsapka majdnem lezáródott 106 hasítékán belül. Így a védõsapka ismét teljesen magába zárja a csõr 114 csúcsát, és a védõsapka távolabbi oldali 156 zárófalában kialakított 102 hasíték visszatér a 2. ábrán bemutatott zárt állapotába, ezáltal a Luer-záras 60 csatlakozódugót lezárja, és a minden visszamaradó folyadékot a csõr belsõ áramlási 116 csatornájában fogja fel. Ehhez teljesen hasonló módon, amikor a Luer-záras 194 csatlakozóhüvely 60 csatlakozódugóval való kapcsolását bontjuk, a csatlakozóhüvely 200 dugattyúja a 78 csõrnek a csatlakozóhüvely folyadékáramlási 198 járatából való eltávolítását követõen visszazárja önmagát. Ilyen módon a Luer-záras dugós 60 csatlakozóeszköz és a Luer-záras hüvelyes 194 csatlakozóeszköz csatlakozásának bontása ezzel egyidejûleg azt okozza, hogy a védõsapka a Luer-záras csatlakozódugó távolabbi oldali végét újra lezárja, így a jelen találmány szerinti Luer-záras dugós csatlakozóeszközzel egy injekciós tû csatlakoztatása és csatlakozásának bontása kényelmes, biztonságos és hatékony. A szakterületen jártas szakember számára továbbá nyilvánvaló, hogy amikor a Luer-záras dugós 60 csatlakozóeszköz használat elõtt és használat után a 2. ábrán bemutatott nyugalmi helyzetében található, a védõsapka távolabbi oldali 152 karimája (6. ábra) könnyen hozzáférhetõ. Így a védõsapka karimájának távolabbi oldali 156 zárófala könnyen tisztítható kendõvel vagy fertõtlenítõspray segítségével, vagy más tisztítási eljárással azért, hogy bármilyen lehetséges szennyezõ el legyen távolítva. Egy másik megoldás szerint a teljes Luer-záras dugós csatlakozóeszköz a szakterületen ismert típusú sterilizálható mûanyagból gyártható, amely hatékonyan és biztonságosan alkalmazható együtt etilén-oxidos, gamma-sugárzásos, elektronbesugárzásos, csírátlanító és más hasonló típusú sterilizálási eljárásokkal. Továbbhaladva a 15. ábrára egy önzáró Luer-záras dugós 230 csatlakozóeszközt mutatunk be, amely 232 testet, rugalmas 234 védõsapkát és Luer-záras csatlakozódugóhoz való 236 agyat tartalmaz. Ebben a kiviteli alakban a 232 test és a 236 agy lényegében ugyanolyanok, mint a 2. ábra szerinti elsõ példakénti kiviteli alakban bemutatott 62 test és 66 agy, viszont a 15. ábra szerinti 234 védõsapka kialakítását módosítottuk a 2. ábra szerinti 64 védõsapka kialakításához képest. A 16. ábrán perspektivikus nézetben, felülrõl rátekintve látható a 15. ábrán bemutatott másik lehetséges kiviteli alak szerinti Luer-záras csatlakozódugóban alkalmazott 234 védõsapka. A védõsapkának olyan közelebbi 238 vége van, amely a példakénti kiviteli alakban három, egymástól bizonyos térközökre elrendezett, rugós 240 szakaszt meghatározó, kerület mentén futó 240 bordát tartalmaz. A védõsapka távolabbi 244 vége ebben a kiviteli alakban úgy van kiképezve, hogy kör alakú kerülete van, amely a védõsapka közelebbi végének nagyobb kör alakú kerületébõl indulóan elkeskenyedve kisebbé válik. Ezt az elkeskenyedõ tartományt a 16. ábrán 246 hivatkozási szám jelöli. A 242 rugós szakasz ebben a kiviteli alakban a védõsapka közelebbi végével egybe van építve. A távolabbi 244 vég egy olyan távolabbi oldali 248 zárófelületben végzõdik, amely ebben a kiviteli alakban lényegében sík. A távolabbi oldali zárófelület egy, a 2. ábrán bemutatott 102 hasítékhoz teljesen hasonló átmérõ menti 250 hasítékkal van ellátva azért, hogy vagy a csõr távolabbi oldali csúcsát zárja le, vagy használat során a csõr csúcsa egy részének a hasítékon való áthatolását tegye lehetõvé. A 17. ábrán keresztmetszeti nézetben látható a 16. ábra szerinti 234 védõsapka. A védõsapka közelebbi 238 végén sugárirányban befelé szûkülõ, a védõsapkán gyûrû alakú 252 nyílást meghatározó 250 száj van kialakítva a 2. ábrán bemutatott kiviteli alakhoz hasonlóan. A védõsapka közelebbi vége a rugós 242 szakaszban folytatódik, amely teljesen hasonlít a 2. ábra szerinti rugós szakaszhoz azzal a különbséggel, hogy az itt bemutatott rugós szakasz inkább három bordát tartalmaz, nem pedig négyet. A kerület mentén futó bordák íves 256 szakasszal és ahhoz tartozó belsõ 258 horonnyal rendelkeznek, és a bordák lineáris 260 szakaszokkal vannak egymáshoz csatolva, ugyanúgy, mint a 7. ábrán bemutatott rugós szakasz. A rugós szakasz távolabbi vége ezt követõen az elkeskenyedõ védõsapka 246 szakasz közelebbi 262 végében folytatódik. A 18a. ábrán az önzáró 230 csatlakozódugó teljes szerelvénye látható. Hasonlóan a 2. ábrán bemutatott kiviteli alakhoz a csatlakozódugó menetes 236 agyát elõször rácsúsztatjuk a csõrre, majd rápattintjuk a test elsõ 266 szerelõhornyára. Ezt követõen a 234 védõsapkát illesztjük a test második 268 szerelõhornyába, hogy így a védõsapka a test 264 csõrén a csõrt befedõ módon stabilan legyen rögzítve. 12

13 1 HU T A 18a. ábrával kezdõdõen az önzáró 230 csatlakozódugó lehetséges másik kiviteli alakjának egy 194 csatlakozóhüvellyel való összekapcsolódását szemléltetjük. A 18a. és 19a. ábrákon a csatlakozódugónak egy dugattyúval nem rendelkezõ csatlakozóhüvellyel való kapcsolódása, és a 18b. és 19b. ábrákon a csatlakozódugónak egy belsõ dugattyús szeleppel rendelkezõ csatlakozóhüvellyel való kapcsolódása látható. A menetes 236 agy és 264 csõr használata alapvetõen megegyezik a 10a. ábrától a 13b. ábráig bemutatott elsõ kiviteli alaknál tárgyalt esettel. A 234 védõsapka úgy van kialakítva, hogy a 232 testre nyomásmentes nyugalmi állapotban való felszerelésekor a védõsapka teljesen beburkolja a csõr távolabbi oldali 270 csúcsát és megelõzi a test belsõ áramlási 272 csatornájának és egy csatlakoztatott injekciós tûnek a belsejében található folyadékok szivárgását. A 18a. ábránál meg kell jegyezni, hogy a 234 védõsapka távolabbi oldali 248 zárófelületének átmérõje kisebb a csatlakozóhüvely folyadékáramlási 198 járatának belsõ átmérõjénél. A 19a. ábrán látható, ahogy a Luer-záras 194 csatlakozóhüvelyt a közelebbi irányba mozgatjuk, és a csatlakozóelemek csavarmenetei egymásba kapcsolódnak, a 234 védõsapka távolabbi 244 vége behatol a Luer-záras hüvelyes csatlakozóeszköz folyadékáramlási 198 járatába. Mivel a 234 védõsapka elkeskenyedõ csúcsa távolabbi végének az átmérõje kisebb az átmenõfurat belsõ átmérõjénél, a csúcs képes az átmenõfuratba való behatolásra és önmaga pozíciójának központosítására. Az egyik kiviteli alakban a csatlakozódugó és csatlakozóhüvely közötti kapcsolódás megkönnyítése érdekében a védõsapka elkeskenyedõ szakasza lényegében megegyezik az ANSI/AAMI/ISO szabványok által meghatározott Luer-záras csatlakozódugó-méretekkel. Azonban a 19a. ábra szerinti kiviteli alakban a védõsapka elkeskenyedõ szakasza olyan külsõ átmérõértéket ér el, amely nagyobb a csatlakozóhüvely folyadékáramlási járatának nyílásánál, és a perem a védõsapkának azt a részét érinti, és megkezdi a védõsapka összenyomását. Így a csõr távolabbi oldali csúcsa áthatol a 278 hasítékon, és behatol a Luer-záras csatlakozóhüvely folyadékáramlási járatába. Ezért a 19a. ábrán bemutatott módon amikor a 234 védõsapka keskenyedõ 246 felülete a 194 csatlakozóhüvely áramlási 198 járatában felütközik, és a védõsapka távolabbi 244 vége nem képes a járaton belülre még tovább behatolni, akkor a Luer-záras csatlakozóhüvelynek a csatlakozódugó felé a közelebbi irányban folytatódó elõrehaladása a rugalmas védõsapka rugós 242 szakaszának a szemléltetett módon bekövetkezõ összenyomódását okozza. A bemutatott kiviteli alakban az a pozíció, amelynél a védõsapka keskenyedõ felületének átmérõje lényegében megegyezik a csatlakozóhüvely áramlási járatának átmérõjével, és az a keskenyedõ felületnek a járatban való felütközését okozza, közelebb van a védõsapka távolabbi oldali csúcsához, ezért hozzávetõleg a védõsapka csúcs teljes hosszának az egyharmada hatol be a Luer-záras csatlakozóhüvelyes eszközbe a keskenyedõ felület átmenõfurathoz kapcsolódását megelõzõen. A Luer-záras csatlakozóhüvelynek a csatlakozódugó menetes 236 agyában való további elõrehaladása a rugós részt összenyomja és a 264 csõr távolabbi oldali 270 csúcsának a védõsapka csúcsán elrendezett 278 hasítékon keresztül való áthatolását eredményezi. A 14. ábrán bemutatott kiviteli alakhoz hasonlóan a hasíték éppen illeszkedik az áthatoló csõrre. Sõt, folyadékszivárgással szemben jól záró tömítés alakul ki a védõsapka és a csatlakozóhüvely folyadékáramlási járata között, amikor a keskenyedõ védõsapkacsúcs a csatlakozóhüvely járatában felütközik, és ezáltal a nem kívánt folyadékszivárgást sikerül megelõzni. A 10b., 11b., 13b., 18a. és 19a. ábrákhoz hasonlóan ugyanez a 230 csatlakozódugó van egy belsõ 200 dugattyús tömítéssel ellátott 194 csatlakozóhüvelyre rászerelve. A 19a. és a 19b. ábrák alapján látható, hogy amint a Luer-záras csatlakozóhüvelyes eszköz a 190 nyilak irányában a közelebbi irányba halad elõre, a védõsapka távolabbi irányba nézõ 248 felülete érintkezésbe kerül a csatlakozóhüvely dugattyújának közelebbi irányba nézõ 206 felületével. Amikor a Luerzáras hüvelyes 194 csatlakozóeszköz még tovább halad elõre a 230 csatlakozódugó irányába a dugattyú és a védõsapka megfelelõ közelebbi, valamint távolabbi irányokba nézõ, rendre 206 és 248 felületeinek érintkezése után, a csatlakozóhüvely dugattyúja és a csatlakozódugó rugalmas védõsapkájának rugós 242 része által keltett rugalmas erõk nagysága dönti el, hogy közülük melyik elem fog elõbb összenyomódni. Bármelyik esettel álljunk is szemben, amikor a menetes 236 agy elegendõen távolra, a 230 csatlakozódugóval való érintkezésig húzza a csatlakozóhüvelyt, akkor a 264 csõr távolabbi oldali 270 csúcsa részben áthatol a csatlakozódugó 234 védõsapkájában kialakított 278 hasítékon, továbbá az amellett kialakított 204 hasítékon, vagy egy másik, a csatlakozóhüvely 200 dugattyújában kialakított nyíláson, és ezáltal a csatlakozódugó és a csatlakozóhüvely között folyadékáramlási útvonal jön létre. A szakterületen jártas szakember számára nyilvánvaló, hogy a 194 csatlakozóhüvely önlezáró Luer-záras 230 csatlakozódugóval való csatlakozása szivárgással szemben alapvetõen tömör, mivel a védõsapka 244 csúcsa érintkezésben áll a csatlakozóhüvely áramlási 198 járatával, és a csõr behatoló 270 csúcsával. Ehhez hasonlóan a csatlakozóhüvely csatlakozásának bontása esetén a védõsapka rugós 244 része a Luerzáras csatlakozóhüvely eltávolításakor kitágul, és fenntartja a csatlakozódugó védõsapkájának 248 és a csatlakozóhüvely dugattyújának 206 egymással szembenálló felületei közötti érintkezést mindaddig, amíg a védõsapka visszatér a 18b. ábrán szemléltetett nyomásmentes nyugalmi helyzetébe, és ezáltal teljes egészében beburkolja a csõr csúcsát, mielõtt a védõsapka csúcsának távolabbi irányba nézõ felülete és a dugattyú közelebbi irányba nézõ felülete közötti kapcsolat bontása megtörténne. Továbbá, ahogy a 64 védõsapka 2. ábrán bemutatott kiviteli alakjánál láttuk, a védõsapka távolabbi oldali 248 zárófelülete és a védõsapka 13

14 1 HU T2 2 keskenyedõ 246 felületének jelentõs része könnyedén hozzáférhetõ azért, hogy azok a kezelés, tárolás és az azt követõ felhasználás biztonságos kivitelezhetõsége érdekében tisztíthatók legyenek. Mind a 7. ábrán, mind a 17. ábrán bemutatott 64 és 234 kiviteli alak esetén nyilvánvaló, hogy a kiviteli alakoknak megfelelõ védõsapkák belsõ profilja nagyobb a rendre hozzájuk tartozó 78 és 264 csõrök külsõ profiljánál, továbbá azok alakját lényegében követi. Ez jól látható a 10a., 13a., 18a. és 19a. ábrákon. Ilyen módon, amikor az önzáró 60 csatlakozódugó 230 csatlakozóhüvelyhez való csatlakoztatása során a védõsapkák a csõr mentén összenyomott helyzetben vannak, a védõsapka belsõ felülete semmiképpen sem kerül kötésbe a csõr külsõ felületével. A védõsapka belsõ profiljának mérete és alakja, valamint a közte és a csõr külsõ profilja között biztosított méretkülönbség a fentiek alapján sokkal inkább megkönnyíti a védõsapkák könnyû kifelé és befelé mozgathatóságát a csõrön a használat során. Nyilvánvaló, hogy miközben a csõrt és a védõsapkát lényegében kör keresztmetszetû elemekként írtuk le és mutattuk be, a szakterületen jártas szakember számára más alakú keresztmetszet kialakítás is alkalmas a kívánt hatás elérése érdekében. A 2. ábrán perspektivikus nézetben felülrõl rátekintve látható a jelen találmány szerinti önlezáró 290 csatlakozódugó egy másik lehetséges kiviteli alakja. Ez az önlezáró csatlakozódugó 292 testet, rugalmas 294 védõsapkát és menetes 296 agyat tartalmaz. Bár az önlezáró 290 csatlakozódugónak ez a kiviteli alakja úgy van ábrázolva, hogy a 15. ábrán bemutatott csõrhöz és védõsapkához hasonló megjelenésû csõrt és védõsapkát tartalmaz, mégis néhány különbség fennáll. Nyilvánvaló, hogy a bemutatott csatlakozóelem különbözõ alkatrészei tekintetében változtatások tehetõk. A 21. ábrán perspektivikus nézetben, felülrõl rátekintve látható a 20. ábra szerinti kiviteli alak 292 teste. A testnek külsõ csavarmenet 300 szakaszokkal ellátott, Luer-záras csatlakozóhüvelyként kialakított közelebbi 298 vége van. A közelebbi vég a távolabbi irányba haladva a test lépcsõzetesen szûkülõ, kisebb átmérõjû köztes 302 szakaszában folytatódik, amely a távolabbi oldalon egy, a távolabbi oldalirányába nézõ 304 vállban végzõdik. A 304 vállról a távolabbi irányba hosszúkás 306 csõr emelkedik ki, és az a vállon lényegében központosan van pozicionálva. A csõr a test távolabbi 308 végéig húzódik. A csõrnek általában állandó átmérõvel rendelkezõ közelebbi oldali 310 alapja, valamint a csõr hosszában a csõr alapjánál mért nagyobb átmérõtõl egy kisebb átmérõjû 314 csúcs felé keskenyebbé váló keskenyedõ 312 szakasza van. A 304 vállhoz képest a távolabbi irányban a csõr alapja körül a kerület mentén egy kerületi 316 karima van kialakítva. A 316 karima egy második, a karima és a váll között elhelyezkedõ 318 horony kialakulását eredményezi, amely a védõsapka rögzítésére szolgál. Megjegyezzük, hogy más kiviteli alakok esetén már látott módon a horony kialakítható a karima öntésével, vagy egy késõbbi lépésben a csõrbõl anyag eltávolítása útján, vagy más módszerekkel A test köztes 302 szakaszán egy elsõ 322 horony van kialakítva a menetes 296 agy befogadására. Bepattanóillesztéssel a helyére rögzítését követõen egy lehetséges kiviteli alakban a menetes agy hossztengely irányú mozgása a hornyok élei által korlátozva van. Bár a hossztengelyirányú mozgás bizonyos fokig megengedett, annak mértéke korlátozott. Hasonló módon, egy lehetséges kiviteli alakban az agy az elsõ horonyban elfordulhat a test körül a csatlakozóhüvely önzáró csatlakozódugóra való szerelésének elõsegítése érdekében. A most tárgyalt kiviteli alakban a csõr sokkal karcsúbb a korábbi csõröknél. Így a csõr képes számos, a technika állása szerint ismert típusú, vagy a késõbbiek során használatba veendõ típusú Luer-záras csatlakozóhüvelyen való áthatolásra és abban való felütközésre. Az ebben a kiviteli alakban használt keskeny csõrkialakítás tervezésének és gyártásának megkönnyítése érdekében a test viszonylag nagy szilárdságú fém vagy polimer anyagból készülhet fémfröccsöntési (MIM metal injection molding) eljárással. A 22. ábrával folytatva oldalnézetben látható a 21. ábra perspektivikus nézetében bemutatott 292 test metszete. A belsõ áramlási 322 csatorna lépcsõzetesen változó átmérõjû szakaszokat tartalmaz. A közelebbi oldali áramlásicsatorna- 324 szakasz hagyományos, keskenyedõ fallal ellátott Luer-záras csatlakozóhüvelyként van kialakítva. A közelebbi oldali áramlásicsatorna-szakasz távolabbi oldali szakasza szög alatt haladóan, vagy egytengelyûségbõl kifordított helyzetben végzõdõen van ábrázolva. Nyilvánvaló, hogy különbözõ lépcsõzetes áramlásicsatorna-kialakítások képzelhetõk el a testen belül annak érdekében, hogy a kívánt falvastagságot elérjük, és a test közelebbi és távolabbi oldalai között a szükséges folyadékáramlási útvonalat biztosítsuk. A 22. ábrán szintén látható, hogy a csõr 316 karimája úgy van kialakítva, hogy annak egy átlósan levágott élû közelebbi oldali vagy távolabbi oldali karima- 326 éle van azért, hogy a védõsapka második 318 horonyba való beillesztése érdekében a védõsapka szerelõfelületeinek karimán való áttérését a közelebbi oldalirányában megkönnyítse. A közelebbi karima- 328 él lényegében négyszögletes profilú, ami jól definiált élt képez a védõsapka szerelõfelületeinek rögzítéséhez. Ehhez hasonlóan a test 304 válla szintén átlósan levágott élû a menetes agy elsõ 320 horonyba való illesztés útján a közelebbi irányból megvalósuló testre szerelésének megkönnyítésére. Az elsõ horony négyszögletes profilúra van kialakítva azért, hogy optimálisan rögzítse a menetes agyat a testen, és korlátozza annak hossztengelyirányú mozgását, miközben lehetõvé teszi a hornyon belüli forgását. A 23. ábrán az önzáró 290 csatlakozódugó a menetes 296 agy 306 csõrre és 304 vállra való csúsztatása segítségével és az agynak a test elsõ 320 hornyába bepattanóillesztéssel való rögzítése segítségével van összeszerelve. Második lépésként a 294 védõsapka a csõrre van szerelve a közelebbi védõsapka 330 nyílásnak a csõrben kialakított második 318 horonnyal való 14

15 1 HU T2 2 összekapcsolása által. A védõsapka ekkor teljesen beburkolja a csõr 314 csúcsát. A 23. ábra szerinti 290 csatlakozódugó egy csatlakozóhüvellyel a korábbi kiviteli alakok esetén bemutatottakhoz és leírtakhoz teljesen hasonlóan kapcsolódik. Tehát a jelen találmány szerinti Luer-záras dugós csatlakozóeszköz jól alkalmazható egy orvosi folyadékok, kemoterápiás gyógyszerek vagy ezekhez hasonlók betegbe szállítására használt injekciós tûhöz vagy más adagolóeszközhöz való csatlakoztatásra anélkül, hogy a beteg vagy betegellátó személyzet biztonságát kockáztatnánk. Az alkatrészek kis száma és azok könnyû összeszerelhetõsége miatt a költségek csökkennek, miközben ezzel egyidejûleg a minõség növekedik. A 2., 15. és 20. ábrák alapján belátható, hogy semmi egyéb alkatrész nem található az agy, vagy más csatlakozóeszköz és a védõsapka között. Ez az alkatrészek kis számát eredményezi, és szükségszerûen a gyártási költségeket csökkenti. Szintén belátható, hogy bár a kiviteli alakok során lineáris csatlakozóelemeket mutattunk be, azaz olyan eseteket, ahol a csatlakozóelem nyílásai egymással egy vonalba estek, azonban a nyílások elrendezése ettõl eltérõ is lehet. Például a nyílások egymáshoz képest derékszögben is állhatnak, vagy más tetszõleges orientációjúak lehetnek. Bár a találmány kiviteli alakjainak egyes egyedi formáit és használatát szemléltettük és leírtuk, azonban a szakterületen jártas szakember számára nyilvánvaló, hogy azokon számos változtatás végezhetõ a találmány oltalmi körétõl való eltérés nélkül. Ennek megfelelõen nem áll szándékunkban azok által a találmány oltalmi körének szûkítése, hanem azt a csatolt igénypontok határozzák meg. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Önzáró csatlakozódugó (60) csatlakozóhüvelyhez (72) való csatlakoztatásra (60), amelynek egy hengeres testben (32) folyadékáramlásra szolgáló nyílása van, a hengeres testnek pedig a nyílás mellett elrendezett elsõ kapcsolóelemmel ellátott közelebbi oldali pereme van, és a csatlakozódugó (60) tartalmaz testet (62), amely tartalmaz folyadékáramlás számára kialakított, közelebbi oldali nyílással (72) ellátott közelebbi oldali véget (70); egy távolabbi irányába kiterjedõ hosszúkás csõrt (78), amelynek a test (62) távolabbi végét képezõ távolabbi csúcsa (114), továbbá a távolabbi csúcsán a folyadékáramlás számára távolabbi oldali nyílása (80) van, és a csõr (78) külsõ felülettel rendelkezik; a közelebbi oldali nyílástól (72) a távolabbi oldali nyílásig (80) a testen (62) keresztülhúzódó folyadékáramlási járatot, ahol a csõr (78) távolabbi oldali csúcsnál mért külsõ átmérõje elegendõen kicsiny ahhoz, hogy a csatlakozóhüvely (72) folyadékáramlási nyílásába illeszkedjen; és a testre felszerelt második kapcsolóelemet (66), ahol a második kapcsolóelem a csatlakozóhüvely elsõ kapcsolóelemével (68) együttmûködõ formában van kialakítva annak érdekében, hogy a csatlakozóhüvelyt (72) és a csatlakozódugót (60) egy egymással összekapcsolt elrendezésben rögzítse; egy, a testre (62) felszerelt, és a csõr (78) távolabbi oldali nyílásának lezárása érdekében a csõr (78) külsõ felületén a csõrt beburkoló módon húzódó rugalmas védõsapkát (64), ahol a védõsapka (64) hosszanti irányú tengellyel rendelkezik, azzal jellemezve, hogy a védõsapkának üreges, megnövelt méretû távolabbi karimát (152) képezõ módon sugárirányban kiszélesedõ távolabbi vége van, valamint a karima lényegében sík felületû, és hasítékkal (102) ellátott, valamint a csatlakozóhüvely pereme számára zárófelületet képezõ, a távolabbi irányba nézõ zárófallal (156) van ellátva, továbbá a karima gyûrû alakú oldalfallal (160) és a zárófalhoz csatlakozó, a zárófal stabilitásának biztosítására, és a rugalmas védõsapka (64) összenyomása esetén a karima, valamint a távolabbi oldali karima és zárófal lényegében sík alakjának, és a védõsapka hossztengelyére merõleges helyzetének megõrzésére szolgáló, és ezzel a védõsapka (64) lényegében tengelyirányú, egyenletes összenyomódását lehetõvé tevõ, valamint sík zárófelületet folyamatosan biztosító közelebbi (158) felülettel van kialakítva. 2. Az 1. igénypont szerinti önzáró csatlakozódugó (60), ahol a második kapcsolóelem (66) a testre (62) felszerelt menetes agyat tartalmaz, és a menetes agy (66) a csatlakozóhüvely (72) külsõ felületén található csavarmenethez kapcsolódó belsõ csavarmenetet (68) tartalmaz. 3. Az 1. igénypont szerinti önzáró csatlakozódugó (60), ahol a védõsapka (64) távolabbi végén sugárirányban kiszélesedõ karima (100) van kialakítva, és a karima átmérõje nagyobb a csatlakozóhüvely folyadékáramlási nyílásánál, és egy, a távolabbi irányába nézõ zárófala (98) van; ezáltal a csatlakozóhüvellyel (72) való összekapcsolás során a csatlakozóhüvely (72) pereme a védõsapka (64) kiszélesedõ karimájához (100) kapcsolódó, a karima (100) közelebbi irányába való mozgatását elõsegítõ helyzetben van. 4. A 3. igénypont szerinti önzáró csatlakozódugó (60), ahol a karima (100) a távolabbi oldali csúcs fölött elhelyezkedõ zárófalban (68) egy hasítékot (102) tartalmaz, így a karimának a csatlakozóhüvellyel (72) való összekapcsolás által közelebbi irányba mozgatásakor a távolabbi csúcs a csatlakozódugó (60) és a csatlakozóhüvely (72) közötti folyadékáramlás létrehozása céljából a zárófal (68) hasítékán keresztülhatol. 5. A 2. igénypont szerinti önzáró csatlakozódugó (60), ahol a karima (100) külsõ mérete nagyobb a csatlakozóhüvely folyadékáramlási nyílásának (32) belsõ átmérõjénél, így az elsõ és második kapcsolóelemek összekapcsolásakor a védõsapka zárófala (156) a 15

16 1 HU T2 2 csatlakozóhüvely peremével érintkezésben áll, és ekkor a zárófalnak (156) lényegében a csatlakozóhüvely nyílása mellett elhelyezkedõ nyílása úgy van pozicionálva, hogy a csatlakozóhüvely (72) és a csatlakozódugó (60) összekapcsolt helyzetben egymáshoz közelebb helyezkedik el, a védõsapka (64) összenyomódott állapotban van, és a csõr csúcsa a zárófal (156) hasítékán (102) átnyúlik, és a csatlakozóhüvely nyílásába legalább részben behatol. 6. Az 1. igénypont szerinti önzáró csatlakozódugó (60), ahol a védõsapka (64) távolabbi végén a távolabbi irányába keskenyedõ csúcs van kialakítva, és abban egy védõsapkanyílás van kialakítva, és a keskenyedõ csúcs átmérõje kisebb a csatlakozóhüvely folyadékáramlási nyílásánál. 7. A 6. igénypont szerinti önzáró csatlakozódugó (60), ahol az elsõ és második kapcsolóelemek kapcsolódásakor a védõsapka keskenyedõ csúcsa a csatlakozóhüvely folyadékáramlási nyílásában helyezkedik el, és ebben az állapotban a keskenyedõ vég nagyobb átmérõje a csatlakozóhüvely nyílásának belsõ felületével áll érintkezésben, továbbá a csatlakozóhüvely és csatlakozódugó az összekapcsolás során a két elem egymáshoz még közelebbi, a védõsapka összenyomódott állapotát eredményezõ, a csõr csúcsának a védõsapka hasítékán való áthatolását okozó, és a csatlakozóhüvely és csatlakozódugó közötti folyadékáramlást kialakító helyzetben áll. 8. A 2. igénypont szerinti önzáró csatlakozódugó (60), ahol a védõsapka (64) távolabbi vége egy lényegében gyûrû alakú, keskenyedõ, a közelebbi oldalon mért elsõ átmérõvel és a távolabbi oldalon mért második átmérõvel rendelkezõ csúcsa van, és az elsõ átmérõ nagyobb az átmenõfurat belsõ átmérõjénél nagyobb mérettel rendelkezik, és a második átmérõ az átmenõfurat belsõ átmérõjénél kisebb, az agy Luer-záras csatlakozóhüvelyes eszközhöz való kapcsolódása a védõsapka második átmérõvel rendelkezõ csúcsának az átmenõfuratba való behatolását és a belsõ felülettel való érintkezést okozó mérettel rendelkezik, továbbá a hasíték átmenõfuratban való pozicionálására úgy van kialakítva, hogy az agy a Luer-záras csatlakozóhüvelyes eszközre csavarásakor a védõsapka összenyomódik, a csõr csúcsa a hasítékon áthatol, és az átmenõfuratba legalább részben behatol; a védõsapka csúcsa lényegében a távolabbi második átmérõjénél egy, a távolabbi irányába nézõ csúcsfelülettel rendelkezik, amely úgy van kialakítva, hogy érintkezésben áll a közelebbi oldal irányába nézõ dugattyúfelülettel, és ezen érintkezés kialakulása esetén, amikor a védõsapka csúcsa az átmenõfuratba behatolt helyzetben található, tengelyirányban legalább részben összenyomja a dugattyút; és a csõr csúcsa a hasítékon való áthatolása esetén úgy kapcsolódik a dugattyúhoz, hogy legalább részben behatol annak az átmérõ menti hasítékába. 9. Az 1. igénypont szerinti önzáró csatlakozódugó (60), ahol a csõr csúcsa (114) lényegében lekerekített orrban végzõdik, és így egy lezárócsúccsal rendelkezik; és a belsõ áramlási csatorna (116) egy, a hossztengelyirányba (92) mutató nyílás formájában metszi a lezárócsúcsot. 10. Az 1. igénypont szerinti önzáró csatlakozódugó (60), ahol a csõr csúcsa (114) lényegében lekerekített orrban végzõdik, és így egy lezárócsúccsal rendelkezik; és a belsõ áramlási csatorna (116) a lezárócsúcs közelebbi oldalán végzõdik; és egy vagy több sugárirányú keresztfurat (120) van a csõr csúcsában kialakítva úgy, hogy azok a belsõ áramlási csatornával a keresztfuratok sugárirányban elrendezett nyílásai útján állnak összeköttetésben. 11. Az 1. igénypont szerinti önzáró csatlakozódugó (60), ahol lényegében a lezárócsúcsnál a csõr csúcsát (114) elmetszõ kereszthorony (124) van kialakítva, így a csõr csúcsán egymással szemközti, a távolabbi irányába kiemelkedõ, a védõsapka távolabbi végén elrendezett hasíték (122) kinyílását, és a csõr csúcsának azon keresztül való áthatolását lehetõvé tevõ fogak (126) találhatók. 12. Az 1. igénypont szerinti önzáró csatlakozódugó (60), ahol a védõsapka (64) a hossztengely irányában összenyomható, és a távolabbi végén a távolabbi folyadéknyílás felett kialakított zárófallal van ellátva, és a védõsapkának (64) a zárófalban kialakított olyan hasítéka van, amely a védõsapka összenyomása esetén a távolabbi oldali csúcs által kinyitott állapotban van. 13. A 2. igénypont szerinti önzáró csatlakozódugó (60), ahol a második kapcsolóelem menetes agya (66) a test elsõ hornyába van beillesztve. 14. A 13. igénypont szerinti önzáró csatlakozódugó (60), ahol a test olyan második horonnyal (110) rendelkezik, amelybe a védõsapka (64) van beillesztve. 15. A 14. igénypont szerinti önzáró csatlakozódugó (60), ahol a menetes agy (66) forgatható módon van az elsõ horonyba (88) illesztve, így az agy a testtõl függetlenül elfordulhat; ezáltal a test és a csatlakozóhüvely az összekapcsolás során forgatás tekintetében egymáshoz képest állandó helyzetben marad, miközben a menetes agy (66) a csatlakozóhüvely (72) és a csatlakozódugó (60) rögzítése céljából forgatható kialakítású. 16. A 15. igénypont szerinti önzáró csatlakozódugó (60), ahol az agy (66) közelebbi végén (172) sugárirányban befelé szûkülõ, gyûrû alakú, az agyon egy elsõ gyûrû alakú nyílást (144) meghatározó karima (86) van kialakítva, és az agy karimája az elsõ horonyba (88) való illesztést biztosító módon van kialakítva, így az agy forgásképes módon van a testre felszerelve, és ezzel egyidejûleg az agy karimája az agy hosszanti irányú mozgásának korlátozása céljából a hossztengely irányában az elsõ horonyban (88) rögzítve van. 17. A 14. igénypont szerinti önzáró csatlakozódugó (60), ahol az elsõ és második hornyok (88, 110) a csõr (78) közelebbi alapján vannak kialakítva. 18. Az 1. igénypont szerinti önzáró csatlakozódugó (60), ahol a csõr (78) szerelõhornyot (88) tartalmaz; és a védõsapka a szerelõhoronyba (88) illeszkedõ, a védõsapkának (64) a csõrön (78) megfelelõ pozícióban 16

17 1 HU T való rögzítését biztosító, rugalmas szerelõszájat (90) tartalmaz. 19. Az 1. igénypont szerinti önzáró csatlakozódugó (60), ahol a csõrnek (78) egy, a távolabbi oldali csúcs irányába keskenyedõ közelebbi oldali alapja van, valamint a közelebbi oldali alap átmérõje nagyobb a távolabbi oldali csúcsnál; a keskenyedõ alak a védõsapka testet beburkoló pozícióba való visszatérésének megkönnyítésére van tervezve. 20. Az 1. igénypont szerinti önzáró csatlakozódugó (60), amely tartalmaz egy, a védõsapkát zárt állapot felé, azaz a testet beburkoló pozíció felé kényszerítõ rugót. 21. A 20. igénypont szerinti önzáró csatlakozódugó (60), ahol a védõsapka egy beépített, a védõsapka részét képezõ, a védõsapka összenyomódása esetén a védõsapkát zárt állapot felé, azaz a testet befedõ pozíció felé kényszerítõ rugós részt tartalmaz. 22. Az 1. igénypont szerinti önzáró csatlakozódugó (60), ahol a csatlakozóhüvely egy általában csõ alakú, külsõ csavarmenetszakaszokkal ellátott henger; a csõr közelebbi szakasza hengeres alakú, a csõr távolabbi szakasza pedig egy kisebb átmérõjû szakaszba, végül pedig egy távolabbi csúcsba keskenyedik, és a csõr közelebbi részén egymás mellett elhelyezkedõ elsõ és második horony van kialakítva, és egy belsõ áramlási csatorna kapcsolja össze a közelebbi és távolabbi végeket; a védõsapka nyugalmi helyzetben a csõr távolabbi végét befedõ, ezáltal a belsõ áramlási csatornában található folyadék szivárgását megakadályozó formában van kialakítva; és a második kapcsolóelem belsõ csavarmenetet tartalmazó menetes agyat tartalmaz, és a védõsapka és a csõr kerülete mentén az elsõ horonyra van felszerelve úgy, hogy a távolabbi oldalon nem található semmi az agy és a védõsapka között, továbbá az agy a csatlakozóhüvely csavarmenetszakaszai és az agy belsõ csavarmenete segítségével a csatlakozóhüvelyhez való kapcsolódásra, és kapcsolódáskor a védõsapka távolabbi vége és a csatlakozóhüvely közötti érintkezõkapcsolat létrehozására, a védõsapka összenyomott állapotba mozgatására, és ebben a helyzetben a csõrön található csúcs hasítékon áthatoló elrendezésének biztosítására, továbbá az önzáró csatlakozódugó és a csatlakozóhüvely közötti folyadékáramlást lehetõvé tevõ belsõ áramlási csatorna létrehozására alkalmas módon van kialakítva. 17

18 18

19 19

20 20