12. A VESEMŰKÖDÉS VIZSGÁLATA

Átírás

1 12. A VESEMŰKÖDÉS VIZSGÁLATA A veseműködés, vagyis a vizeletkiválasztás, illetve a vese szűrőfunkciójának zavara renalis és extrarenalis okokból is kialakulhat. Az extrarenalis okok között a praerenalis és a postrenalis okokat említhetjük. A praerenalis okok között elsősorban a vese vérellátásának zavarát, a postrenalis okok között pedig, az alsó húgyúti rendszer elváltozásait említhetjük. A vese, mint szerv megbetegedései a glomerulusoknak és/vagy a tubulusoknak, a vesemedencének, illetve a vese interstitiumának kóros állapota, illetve működészavara következtében alakulnak ki. A veseműködés zavaraiban gyakran tapasztalható kóros vizeletürítés. Ez megnyilvánulhat az ürített vizelet minőségében, mennyiségében, valamint az ürítés módjának (ürítés gyakoriságának, nehezítettségének stb.) változásaiban. Vízfogyasztás és a vizelet mennyisége Ha a veseműködést vizsgálni kívánjuk, mindenek előtt ismernünk kell az állatok élettani vízfogyasztását, illetve az ürített vizelet mennyiségét. Figyelembe kell vennünk, hogy ezek az értékek tág határok között változnak az életkor, a testtömeg, a külső környezeti hőmérséklet, a relatív páratartalom, a takarmány, ill. az eleség minősége, az ivari állapot, valamint a munkavégzés mennyisége és minősége szerint. Az állatok élettani vízfogyasztása: kutya: átlagosan ml/ttkg/nap, maximum: 80 ml/kg/nap (30 kg-os testtömegű kutyánál, kb. 1 liter naponta, 10 kg-os kutyánál kb. 3 dl naponta) macska: 40 ml/ttkg/nap (3 kg-os testtömegű macskánál kb. 1 dl naponta) ló: átlagosan l/nap, 0,6-2 ml/ttkg/nap szarvasmarha: átlagosan l/nap juh, kecske: átlagosan 1-2 l/nap sertés(100 kg-os): átlagosan 3-8 l/nap Az állatok vizeletének élettani mennyisége: kutya: ml/ttkg/nap macska: ml/ttkg/nap ló: 5-15 l/nap szarvasmarha: l/nap juh, kecske: l/nap sertés (100 kg-os): 5-30 l/nap A fent említett értékekhez képest a fokozott, vagy csökkent vízfogyasztás, illetve vizeletürítés kórosnak minősül. Sokszor azonban nem, vagy nem csak a vízfogyasztás, illetve a vizeletürítés,

2 vagy vizelet minősége változik jellegzetesen, étvágytalanság, kondícióromlás, hányás, hasmenés, anaemia stb. is jelentkezik a veseműködés zavarában. Fontos ismernünk azokat a laboratóriumi paramétereket is, amelyek változása jelzi a vese kóros működését. A glomerulusok működészavarában bekövetkező változások vizsgálata A veseműködés renalis és extrarenalis zavaraiban egy bizonyos súlyossági fokot elérve nagyban romlik a vese glomerularis tevékenysége is, így azokban a laboratóriumi paraméterekben tapasztalunk változást, amelyek a primer vizelet filtrációjának zavarát, vagyis a romló glomerularis funkciót jelzik. A vérben a nitrogéntartalmú anyagok (pl. karbamid, kreatinin, kreatin, guanidin, alifás aminok stb.) koncentrációjának emelkedését azotaemiának nevezzük. Az azotaemiának prae-, postrenalis és renalis okai lehetnek. A glomerulusok működését elsősorban a vér karbamid és kreatinin koncentrációjának mérésével ítélhetjük meg. Számos más paraméter is meghatározható, pl. a vese különböző anyagokra (pl. elektrolitok) vonatkozó szűrési, clearance értékei, a vizelet fehérjetartalma stb.. A karbamid- és a kreatininkoncentráció akkor emelkedik jelentősen, ha a nephronok 75%-a inaktív. Ezért érdemes más paraméterekkel (pl. a clearance vizsgálatok, vizelet elektrolit-koncentrációjának mérése stb.) a vese kisebb mértékű károsodását is kimutatni. A vér (vérplazma) karbamidtartalma A karbamid az NH3-ból a májban képződik. Az NH3 elsősorban a szöveti fehérjék lebontásából származik, kisebb részben pedig a belekből szívódik fel, ahol a fehérjeemésztést követően az aminosavak bakteriális bontáson esnek át. A keringésben lévő karbamid döntően a vesén keresztül választódik ki. Mintegy ¼-e a bélbe kerül, ott ismét ammóniává alakul, majd felszívódik. A vese glomerulusain filtrálódik, azonban ennek mintegy a fele reabszorbeálódik a tubulusokon. A reabszorpció mértéke függ az állat vízellátottságától, és vizeletürítésének mértékétől. A karbamid kimutatása enzimatikus kolorimetriás eljárással történik. Lényege, hogy a karbamid H2O és O2 jelenlétében ureáz hatására NH3-vá és CO2-dá bomlik, az NH3-ból képződő NH keto-glutársavval 2NADH + H + -jelenlétében gluatminsav dehidrogenáz hatására L-glutaminsavvá bomlik, miközben NAD és víz képződik. Az elegyben a NADH + H + - NAD + átalakulás 340 nmes hullámhosszúságú fényben abszorbanciacsökkenést eredményez, aminek percenkénti változása arányos a minta karbamid-koncentrációjával. Élettani érték: 3-10 mmol/l.

3 A vér karbamid koncentrációja több tényezőtől függ, ez a leletek értékelésben gondot jelenthet. A karbamidkoncentráció növekedésének okai: Praerenalis okok: Ép veseműködés, fokozott fehérje lebontás (túlprodukciós azotaemia) 1. A takarmánnyal, eleséggel bejutó fehérje- (vagy nitrogén-) tartalmú anyagok mennyiségének növekedése. 2. A kérődzőkben a bendő energiastátuszának romlása. Ha a kérődző (abszolút vagy relatív) szénhidrátfelvétele nem megfelelő, akkor a mikroflóra és a fauna által egyébként 90%-ban NH3- má bontott növényi fehérjéket és NPN anyagokat azok nem képesek proteinekké szintetizálni. Így nő a bendőbeli NH3-koncentráció, majd ép májműködés esetén a vérben a karbamid-koncentráció is. 3. A fokozott bélbeli NH3 felszívódás. Bélgyulladás vagy bélvérzés esetén fokozódik a bélbeli NH3-képződés, ezért nőhet a vérben a karbamid koncentrációja (9-25 mmol/l) is. 4. A szöveti fehérjék fokozott bontása: a) szénhidrát bevitel csökkenése révén kialakuló energiahiány b) láz, c) szöveti necrosis, d) hyperthyreosis, e) fokozott izommunka, f) katabolikus gyógyszerek (glükokortikoidok, pajzsmirgyhormonok) adása. Romló veseműködés esetén, csökkent vese perfúzió - retenciós azotaemia 1. dehidráció a leggyakoribb ok, 2. sokk, pl. nagyfokú vérvesztés, anaphylaxiás reakció, fájdalom stb. miatt, 3. hypoadrenocorticismus (Addison-kór), 4. szívelégtelenség (a perctérfogat csökkenése) Renalis okok: A glomerularis filtráció csökkenése (pl. glomerulonephritis, amyloidosis, vesekéreg-hypoplasia). Az ép nephronok számának csökkenése (idült veseelégtelenség, vesefibrosis) - retenciós azotaemia. A tubularis funkció csökkenése (pl. tubulonephrosis, Fanconi-szindróma) - tubularis reabszorpciós azotaemia.

4 Postrenalis okok: 1. A vizeletelvezetés akadályozottsága, pl. vese-, ureter-, húgyhólyag-, húgycső elzáródás (obstructio, összenyomatás miatt), Bowmann-tokban növekvő nyomás miatt retenciós azotaemia. 2. Húgyhólyag ruptura - reabsorpciós azotaemia A karbamidkoncentráció csökkenésének okai: 1. Haemodilutio. 2. Csökkent fehérjebevitel. 3. A máj szintetizáló funkciójának csökkenése. (elégtelen májműködés esetén csökken a karbamidszintézis). A vérplazma kreatinintartalma A kreatinin az izomból energiaraktáraként szolgáló kreatin lebontási terméke. A kreatinnak, mintegy 2%-a alakul naponta kreatininné. Ezért a keringésbe kerülő kreatinin mennyisége függ az izomtömeg nagyságától, azonban értéke élettani körülmények között állandó. A glomerulusokon keresztül filtrálódik, de a tubulusokon keresztül nem reabszorbeálódik. Kutyák tubulushámsejtjei aktív szekrécióját is végzik. A glomerularis filtrációs ráta (GFR) 1/4-ére való csökkenése a kreatininkoncentráció %-os emelkedésével jár. A kreatininkoncentráció mérését többféle módszerrel végezhetjük. Az egyik legismertebb a spektrofotometriás, ún. Jaffe-féle pikrinsavas, nem enzimatikus kinetikus, valamint az enzimatikus módszer. A Jaffe-féle módszer lényege, hogy a kreatinin alkalikus közegben a pikrinsavval narancssárga színű ionkötéses komplexet képez, ami 492 nm ullámhoszúságú fényben elnyelési maximumot ad. Az abszorbancianövekedés időegység alatti változása arányos a plazma kreatininkoncentrációjával. Megjegyzendő, hogy más molekulák, pl. a ketonok, cefalosporin antibiotikumok, aszkorbinsav, glükóz szintén reagálnak a pikrinsavval, de a reakció kompetitív, és a kreatinin reakciósebessége gyorsabb. Ezért alkalmazunk kinetikus módszert. Az enzimatikus módszer szintén kolorimetriás eljárás. Specifikusabb kreatininmeghatározást tesz lehetővé. Lényege, hogy a kreatinint kreatinináz, kreatináz, szarkozin-oxidáz enzimek jelenlétében sok köztes termék keletkezése közben végül N-etil-N-(2-hidroxi-3-szulfopropil)m-toluidinné és H2O2-vé alakítjuk. A H2O2-ot a színképző 4-aminopirin jelenlétében a peroxidáz bontja, miközben a színképző vörös kinonszármazékká alakul, ami 555 nm hullámhsszúságú fényben elnyelési

5 maximumot ad. Az abszorbancianövekedés időegység alatti változása arányos a kreatininkoncentrációval. A kreatnin élettani értéke: µmol/l A plazma kreatinin koncentrációját kevesebb tényező befolyásolja, mint a karbamidét, ezért ennek a paraméternek a változása alkalmasabb a filtrációs funkció megállapítására, mint a karbamid. A kreatininkoncentráció növekedésének okai: csökkent glomerularis filtráció (prae-, postrenalis, renalis okok), dehidráció, nagymennyiségű hústartalmú eleség etetése, túlfejlett izomzat, heveny izomgyulladással, -necrosissal járó betegségek (pl.: trauma, im injectio adása, fokozott izommunka, myoglobinuria paralytica equorum, daganat),. A kreatininkoncentráció csökkenésének okai: cachexiás állapot (kevesebb izomszövetből szabadul fel a kreatinin), haemodilutio. A glomerularis filtrációs ráta (GFR) vizsgálata clearnace-vizsgálatokkal Tekintettel arra, hogy a kreatinin plazmaszintje viszonylag állandó, nem szívódik vissza, és csak nagyon kis mennyiségben szekretálódik, így alkalmas a GFR vizsgálatára. Minden vizelettel kiválasztásra kerülő anyag clearancét (kiválasztódásának mértékét) vizsgálni lehet. A GFR-t a kreatininen kívül az inulin-clearance vizsgálattal is mérni lehet. A clearance-vizsgálat egyszerűsített képlete: C = U x V / P x tt. (C=clearance, U=vizeletben lévő anyag koncentrációja, P=az adott anyag plazmbeli koncentrációja, V=percdiurézis, 1 perc alatt képződő vizelet mennyisége általában 24 órán át kell vizeletet gyűjteni, tt=az állat testtömege). A GFR (inulinv. kreatinin-clearence) élettani értéke: 2,8-3,7 ml/perc/ttkg Az egyik érzékeny módszer a szulfanilit-clearence. Alapvérminta vételt követően a szulfanilit 5%- os oldatát 10 mg/ttkg adagban iv beadjuk az állatnak, majd ezután 3 perccel, illetve 1,5-2 órán át félóránként vért veszünk. A vérmintákból meghatározzuk a szulfanilitkoncentrációt. Ép veseműködés esetén a szulfanilit felezési ideje kutyában perc, macskában perc. Még pontosabb meghatározást tesznek lehetővé a radioizotópos módszerek, pl. a C 14 -inulin clearance, vagy a H 3 -tetraetil-ammóniumklorid clearance vizsgálatok. A vizelet fehérjetartalmának meghatározása Élettani körülmények között glomerulus maximum D nagyságú fehérjéket filtrál (pl. hemoglobin D), amelyek a tubulusokban többnyire visszaszívódnak. A glomerularis betegségekben (glomerulonephropathia, amyloidosis) a glomerulusok károsodnak, és nagymennyiségű fehérjét filtrálnak. Ezekben az esetekben és az idült fokozott fehérjeürítéssel járó

6 egyéb kórképeknél (pl. idült tubulonephrosis, immunmediált kórképek, lymphoid daganatok stb.) a vizelettel ürülő fehérjék pontos kvantitatív meghatározására is szükség van. Ugyanakkor, a vizelet fehérjetartalma számos kórfolyamatban nő. Ennek mértékét általában elegendő szemikvantitatív vizsgálatokkal (tesztcsík, szulfoszalicilsavas próba, Heller próba l. később) végezni. Kvantitatív vizelet fehérje meghatározások A vizelet fehérjetartalma általában alacsony ( 0,5 g/l), így a Biuret-reakciónál érzékenyebb fehérjemeghatározási módszerre van szükség. Ilyen az ultraszenzitív fehérje meghatározás, vagy a Lowry-féle Folin-fenol reagenst felhasználó módszer is (l. 39. old.) A vizelet fehérjekoncentrációja függ a sűrűségtől, így a 1030 g/l sűrűségű vizeletben a 2 g/l és fehérjeérték is élettani lehet. A napi fehérjeürítés kutyákban 15 mg/ttkg (0-30 mg/ttkg), kiszámítása az alábbiak szerint történhet: 24 órás vizeletürítés (l) x fehérjekoncentráció (g/l) x 1000 Fehérjeürítés (mg/ttkg/nap) = testtömeg (ttkg) Minőségi fehérjeanalízis A proteinuria súlyossága alapján elkülönítünk nem szelektív és szelektív proteinuriát. Nem szelektív proteinuria jelentkezik glomerularis permeabilitási zavarban, amely általában kóros. Ilyenkor, a D-nál (pl. makrogloulinok) nagyobb fehérjék is a vizeletbe kerülnek. Glomerularis funkciózavarban tartós albuminürítés (nem szelektív proteinura) van, továbbá súlyos tubularis funkciózavarokban is. Szelektív proteinuriáról akkor beszélünk, ha és D közötti fehérjék ürülnek (pl. albumin D, globulinok). Ez előfordulhat vesekárosodás nélkül is, veseelégtelenségben tubularis funkciózavarra utal, mert a reabszorpciós képesség károsodása miatt alakul ki. A szelektív és nem szelektív proteinuriák esetén szükség lehet specifikus fehérje-meghatározásra is. Ezt elektroforézises, immunelektroforézises, western-blot analízises vizsgálattal, vagy specifikus albumin-, vagy glubolinkoncentráció meghatározással végezhetjük. Vizelet fehérje - vizelet kreatinin arány A fehérjevizelés mértékének minősítésére kisállatokban használatos képlet. Lényege, hogy az egészséges állatban egyrészt a fehérjeürítés minimális, másrészt a kreatininürítés állandó, ezért a két anyag vizeletben mérhető koncentrációjának a hányadosa is állandó. Élettani körülmények

7 között ez akkor is így van, ha több, vagy ha kevesebb vizeletet ürít az állat, illetve, ha a vizelet híg, vagy tömény. Ez a módszer helyettesítheti a 24 órás vizeletvételt is, mert viszonylag jó közelítéssel tájékoztat a fehérjeürítés mértékéről. A számítás elvégzésének csak akkor van értelme, ha nincs haematuria vagy, postrenalis fehérjeürítés (pl. pyelonephritis, cystitis miatt). Ezért centrifugálni kell a vizeletmintát és a felülúszóból történt fehérje- és kreatininmérés alapján számítani a hányadost. Kiszámításához azonos mértékegységek használata szükséges. Így a kreatinin µmol/les értékét g/l-re kell váltanunk. Konverziós faktor: 0, Élettani érték: 1. Ha az érték 1- nél nagyobb, akkor patológiás mértékű proteinuriáról beszélünk. Ebben az esetben egy 20 kg-os kutya fehérjeürítése kb. 30 mg/ttkg/nap vagy 1g/nap. Praerenalis fehérjeürítésnél az érték általában 1-5 közötti. Renalis proteinuria esetén, ha a fehérjeürítés nő, de a kreatininürítés alig változik, akkor a tört értéke nő (pl. glomerulonephropathia), csakúgy, mint amikor a kreatiniürítés csökken és a fehérjeürítés alig változik (idült tubulonephrosis). Ilyenkor az érték 5. A tubulusok működészavarában bekövetkező változások vizsgálata A tubulusok működését elsősorban azok exkretáló és reabszorbeáló tulajdonságai alapján ítélhetjük meg. Ennek egyik fontos eleme a vese koncentráló képessége, valamint egyes anyagok (Na +, K +, Cl -, HCO3 - ) visszaszívódásának és kiválasztásának a vizsgálata. Az előbbit szomjaztatási próba keretében a vizelet sűrűségének többszöri meghatározásával vizsgálhatjuk, az utóbbit a vizeletbe kerülő anyagok koncentrációjának, ill. clearance-ének mérésével elemezhetjük. A tubulushám sejtjeinek károsodását úgy vizsgálhatjuk, hogy egyrészt a sejtekből a vizeletbe kikerülő enzimek (ALKP, GGT) aktivitását mérjük a vizeletben, másrészt a vizeletüledék mikroszkópos elemzését végezzük el. Szomjaztatási próba A distalis tubulusok károsodása esetén a vese hígító és koncentrálóképessége romlik. Ilyenkor polyuria, polydipsia, és a vizeletsűrűség alacsony volta (hyposthenuria) alakul ki. A vizeletsűrűség többszöri meghatározása képezi a vizsgálat alapját. Ennek a megítélésére egyetlen vizeletminta sűrűségének meghatározása önmagában nem alkalmas. Erre a vízmegvonási (szomjaztatási) próba és az ADH-stimulációs teszt alkalmas. A szomjaztatási próba előtt a beteg általános állapotát vizsgáljuk meg. Uraemiás státuszban a szomjaztatási próba kontraindikált. Kérődzőkben a próba értékelhetetlen a bendő nagy folyadéktároló szerepe miatt.

8 Kórházi módszer: A vízmegvonás előtt testtömegmérés szükséges, majd vérvétel és az alábbi paraméterek vizsgálatát végezzük el: hematokrit, kreatinin-, karbamid-, TP-koncentráció. A vízmegvonás kezdetén teljes hólyagürítés történik katéterrel, (fél)óránkénti testtömegmérés, és vizeletvétel. A vízmegvonást addig tartjuk, amíg az állat a testtömege 5%-nyit csökken. Ez az ún. 5%-os dehidráció. Ekkor vizeletvétel és ismételt sűrűségmérés történik. Ha a vizeletsűrűség 1030 g/l, akkor nincs tubularis károsodás, a polyuria és a hyposthenuria hátterében. Ekkor pszichogén polydipsiát gyaníthatunk. Ha a vizeletsűrűség 1030 g/l, akkor biztos, hogy tubularis funkciózavar van. Annak kizárására, hogy ez ADH-hiány miatt alakult-e ki, 0,5 U/ttkg ADH-t adunk im, vagy intranasalisan (Adiuretin csepp) maximum 5 U-ig. Ha perc múlva a vizeletsűrűség 1030 g/l, akkor a betegnek ADH-hiánya van (centralis diabetes insipidus). Ha viszont a vizeletsűrűség még mindig 1030 g/l, akkor egyértelműen tubularis károsodás (renalis diabetes insipidus) áll fenn, ui. a beadott ADH nem tudott a megfelelő effektorsejtekhez kapcsolódni, vagy hatását kifejteni. Egyszerűbb módszer: Ha a beteget előző nap koplaltatjuk, majd másnap száraz eleséget nyújtunk neki miközben a vizet megvonjuk. Ezt követően a hólyagot kiürítjük és 3 óránként vizeletmintákat gyűjtünk, majd a sűrűségét meghatározzuk. Ha 3-6 óra múlva a sűrűség elérte az 1030 g/l-es értéket, a vizsgálatot abbahagyhatjuk a tubulusfunkció ép. A centrális és perifériás diabetes insipidust 2-3 IU ADH adásával különíthetjük el. Centrális diabetes insipidusban a szomjaztatási próba során nem nő, ADH adása után perc múlva viszont 1030 g/l fölé emelkedik a vizelet sűrűsége. Renalis diabetes insipidusban az ADH adását követően sem nő a vizelet sűrűsége. Elektrolitok kimutatása a vizeletből Az ionok, az ionos molekulák és az elektrolitok megjelenését a vizeletben a tubulushám reabszorpciós, és szekréciós hatásai is befolyásolják. Az aldoszteron hatására, pl. a Na + visszaszívódik a K + pedig szekretálódik ATP jelenlétében. Ha a tubulshám károsodik, akkor többek között nátriumürítés és kálium reabszorpció alakul ki. Az elektrolitok ürülését a frakcionált elektrolit-clearance vizsgálattal ellenőrizhetjük. vizelet Na + -konc./ plazma Na + -konc x 100 Na + -elektrolit-clearance: vizelet kreatinin konc. / plazma kreatinin konc. Élettani érték: Na + 1, K + 24, Cl - 1,3, anorganikus-foszfát 39 kutya, 73 macska Élettani esetben vizelet Na + -koncentrációja nem több, mint 20 mmol/l.

9 Tubularis működés vizsgálata clearance-módszerekkel A tubulusfunkció vizsgálatára olyan anyagok használhatók, amelyek csak a tubulusokbna szekretálódnak (pl. fenolvörös, paraamino-hippursav, PAH, diodrast stb.). A fenolvörös, vagy a fenolszulfoftalein- (PSP-) vizsgálat során a proximalis tubulusok működését vizsgáljuk. Kiürítjük a vizsgálandó kutya húgyhólyagját katéterrel, majd összesen 0,1 ml-ben oldott, mintegy 6 mg PSP-t adunk iv testtömegtől függetlenül. A következő 20 percben termelődött vizeletből megmérjük a PSP-koncentrációt. Élettani esetben a PSP 45%-a kiválasztódik 20 percen belül. Felezési idő: perc. Az enzimuriák vizsgálata A tubulushám károsodásakor a sejtekből az enzimek kijutnak, így a vizeletben nő az aktivitásuk. A vizelet kreatinin-koncentrációhoz viszonyítjuk az értékeket. Annak érdekében tesszük ezt, hogy az esetleg koncentrált vizeletben mért nagyobb enzimértéket ne tekintsük feltétlenül kórosnak, ha csak azért nagy az enzimaktivitás, mert a vizeletben koncentrálódott az enzim is. alkalikus foszfatáz(alkp) (U/l) / kreatinin (µmol/l) arány, élettani érték 0,02 -glutamil-transzferáz (GGT) (U/l) / kreatinin (µmol/l) arány, élettani érték 0,01 Jelentős enzimuriára csak akut/perakut tubulushám károsodáskor (pl. oxalát-nephrosis), amennyiben ez proximalis tubulusokat érinti. Az enzimuriák egyidejű glomerularis károsodásnál téves eredményt szolgáltatnak, mert ilyenkor a vizelet kreatinintartalma a csökkent filtráció miatt kisebb a megszokottnál. Vizeletüledék vizsgálat A tubulusok károsodásakor számos sejt leválik és a tubulusok lumenébe, és a vizeletbe kerül. A vizelet centrifugálását követően az üledék mikroszkópos vizsgálatával tájékozódhatunk a tubulusok károsodásának meglétéről, okairól, súlyosságáról (l old. A postrenalis veseelégtelenség következményei A postrenalis veseelégtelenség főbb következményeit tárgyaltuk. A vesemedence, az ureter, a húgyhólyag nyak, és a húgycső elzáródása (eltömődése, vagy összenyomatása, lefűződése) a vizeletelvezetést akadályozza, így a nyomásfokozódás alakul ki az alsó húgyutak, illetve a tubulusok lumenén belül, így a vese filtrációs képessége romlik. A húgyhólyag, vagy az ureter

10 átszakadása (rupturája) a már kiválasztott anyagok hasüregbe kerülését eredményezi, így azok a hasfal szemipermeabilis hártyáján visszaszívódhatnak. A hasűri folyadékgyülemek karbamid- és kreatinin-koncentrációjának változása Abban az esetben, ha hasűri folyadékfelhalmozódás tüneteit tapasztaljuk (főként, ha trauma áll az anamnesisben) és emellett az állat nem ürít vizeletet vagy a vizelet véres, esetleg incontinentia is jelentkezik, akkor érdemes megvizsgálni a hasűri folyadékgyülem karbamid- vagy kreatinintartalmát. Amennyiben a hasűri punctatum karbamid- vagy kreatininkoncentrációja magasabb, mint a vérplazmáé, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy repedés, vagy szivárgás van a vesemedencében, illetve az alsó húgyutakban. Vizeletüledék vizsgálat A postrenalis veseelégtelenség esetén nagy jelentősége van a vizeletüledék vizsgálatnak, mert az elzáródás okáról (vér, vérsejtek megjelenése, kő, kristályképződés, daganatsejtek megjelenés, prosztata betegsége stb.), valamint következményeiről is tájékoztat. A praerenalis és a renalis eredetű veseelégtelenség elkülönítése Plazma karbamid (mmol/l) - kreatinin (µmol/l) arány Ennek az értéknek az ismerete elsősorban a praerenalis veseelégtelenségnek a renalis és a postrenalis típustól való elkülönítésében segít. Élettani értéke: <0,08 A vizsgálat elve az, hogy praerenalis veseelégtelenségben (pl. dehidráció, sokk, thrombusképződés az arteria renalis-ban stb. esetén) a vese vérellátása romlik, de a veseszövet ép, így a plazmából valamennyi karbamid filtrálódik a glomerulusokon keresztül. Az ép veseszövet tubulusai koncentrálják a karbamidot. A koncentrált tubularis folyadékban (vizelet) lévő karbamid kis molekulatömege és jó penetráló képessége révén visszajut a tubulusok melletti kis kapilláris ereken keresztül a vérbe. A jelenség egyszerű, a hyperosmoticus tubularis folyadékban lévő nagy koncentrációban lévő karbamid átdiffundál a kisebb karbamidkoncentrációjú folyadékba, ami jelen esetben a vér. Így folyamatosan, és jelentős mértékben nő a vérplazma karbamidkoncentrációja. A kreatinin esetében más a helyzet. Praerenalis veseelégtelenségben valamennyi kreatinin szintén filtrálódik a glomerulusokon keresztül, azonban nem képes a tubulusokból visszaszvódni, ezért a vizeletbe kerül. Természetesen a praerenalis

11 veseelégtelenségben kisebb mennyiségben kerül a vizeletbe, mint élettani körülmények között, de mégis kiválasztódik. Így a kreatininkoncentráció nem nő a plazmában olyan mértékben, mint a karbamidé. A karbamid / kreatinin arány az élettaninál magasabb lesz. A renalis kórképek (pl. tubulonephropathia, interstitialis nephritis stb. ) esetén sem a karbamid, sem a kreatinin nem filtrálódik a primer vizeletbe kellő mennyiségben, mind a kettő egyenlő mértékben visszamarad, koncentrációjuk közel egyenlő mértékben nő, ezért a karbamid / kreatinin arány sem nő az élettanihoz képest. A postrenalis kórképek (pl. húgycsőelzáródás, húgyhólyag ruptura) kezdeti szakaszában a pangó vizeletből a kismolekulájú, könnyen penetráló karbamid visszajuthat a keringő vérbe (koncentrációja emelkedik), míg a kreatinin nem jut át olyan könnyen a membránokon és a vizeletben marad. Ezért a karbamid / kreatinin arány nő. Azonban, a későbbi időszakban a betegség súlyosbodása esetén a vese kiválasztó képessége annyira romlik, hogy a karbamid / kreatinin arány élettani, esetleg csökken. Mind prae-, mind a postrenalis kórképeket kiváltó tényezők egy idő után renalis veseelégtelenséget is okoznak (pl. sokk esetén a hypoxia miatt veseszövet károsodás következhet be, a húgycsőelzáródás miatt pedig az alsó húgyutakban kialakuló nyomásfokozódás a GFR-t is rontja). A vizelet Na + -koncentrációja A vizelet Na + -koncentrációja a praerenalis folyamatoknál nem nő, mert a vesetubulusok vissza tudják azt szívni az aldoszteron hatására. Élettani értéke: < 15 mmol/l A renalis veseelégtelenségben, főként a tubulonephropathiákban a Na + -reabszorpció csökken, így értéke vizeletben nő. Hasonló helyzet alakul ki az Addison-kórban. Ilyenkor a vizelet Na + - koncentrációja >20 mmol/l Vizelet kreatinin / plazma kreatinin Ha praerenalis folyamatoknál a kiválasztó funkció nem károsodik jelentős mértékben, akkor a vizeletbe még mindig jóval több kreatinin, kerül, mint amennyi a plazmában marad, ezért a vizeletben mért kreatinin, és a plazmában mért kreatinin egymáshoz viszonyított aránya nem csökken. Élettani értéke: >20:1. Azonban renalis, esetleg postrenalis kórképeknél a kiválasztóműködés jelentős károsodása esetén az arány csökken: <10:1.

12 Gyakorlati feladatok: 1. Karbamidkoncentráció mérése Bekészítés: vérplazma-minták (lehetőleg heveny nephropathiában szenvedő kutyák mintái), karbamid-reagens, spektrofotométer, küvetták, termosztát (vízfürdő) 65 o C-ra melegítve, pipetták (5-40 µl-es, µl-es, µl-es). Bemérés: a bemérést a gyakorlatvezető végzi Tapasztalatok leírása: 2. A kreatininkoncentráció mérése Bekészítés: vérplazma-minták (lehetőleg heveny nephropathiában szenvedő kutyák mintái), Jaffeféle kreatinin-reagens, spektrofotométer, küvetták, termosztát (vízfürdő) 65 o C-ra melegítve, pipetták (5-40 µl-es, µl-es, µl-es). Bemérés: a bemérést a gyakorlatvezető végzi Tapasztalatok leírása: 3. A vesebetegek laboratóriumi leleteinek elemzése A Belgyógyászati Tanszék kisállatkórházának beteganyagából származó korábbi betegek laboratóriumi leleteinek elemzése. Bekészítés: korábbi, adott betegekből származó laboratóriumi leletek. Bemérés: - Tapasztalatok leírása: