POVIDONUM. Povidon. 07/2009:0685 javított 7.0. C 6n H 9n+2 N n O n [ ]

Átírás

1 07/2009:0685 javított 7.0 POVIDONUM Povidon C 6n H 9n+2 N n O n [ ] DEFINÍCIÓ α-hidro-ω-hidropoli[1-(2-oxopirrolidin-1-il)etilén]. Az anyag 1-etenilpirrolidin-2-on lineáris polimerjeiből áll. Tartalom: 11,5 12,8% nitrogén (N; A r 14,01) (vízmentes anyagra). A különböző típusú povidonokat oldatuk viszkozitásával jellemzik, K-értékként kifejezve. SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy sárgásfehér por vagy lemezkék; nedvszívó. Oldékonyság: vízben, etanolban (96%) és metanolban bőségesen oldódik; acetonban alig oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, E. Második azonosítás: B, C, D, E. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Mintakészítés: az anyagot előzetesen 105 C-on 6 órán át szárítjuk; a szárított anyag 4 mg-jának spektrumát vesszük fel. Összehasonlítás: CRS povidonnal. B. Az S1 oldat (lásd Vizsgálatok) 0,4 ml-éhez 10 ml R vizet, 5 ml R hígított sósavat és 2 ml R káliumdikromát oldatot elegyítünk. Narancssárga csapadék válik le. C Az S1 oldat 1 ml-éhez 0,2 ml R1 dimetilaminobenzaldehid oldatot és 0,1 ml R tömény kénsavat elegyítünk. Az oldat rózsaszínűre színeződik. D Az S1 oldat 0,1 ml-éhez 5 ml R vizet és 0,2 ml 0,05 M jód oldatot elegyítünk. Az oldat vörösre színeződik. E. 0,5 g anyagot 10 ml R vízzel összerázunk. Az anyag feloldódik. VIZSGÁLATOK S oldat. 1,0 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 20 ml-re oldunk. A vizsgálandó anyagot kis részletekben szórjuk a mágneses keverővel kevert vízbe.

2 S1 oldat. 2,5 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 25 ml-re oldunk. A vizsgálandó anyagot kis részletekben szórjuk a mágneses keverővel kevert vízbe. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta (2.2.1) legyen. Színe nem lehet erősebb, mint a B 6, BS 6, vagy P 6 szín mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). ph (2.2.3). A legfeljebb 30 deklarált K-értékű povidonokból készített S oldat ph-ja 3,0 5,0. A 30 feletti deklarált K-értékű povidonokból készített S oldat ph-ja 4,0 7,0. Viszkozitás, K-értékként kifejezve. A 18 vagy annál kisebb névleges K-értékű povidonok vizsgálatakor 50 g/l töménységű oldatot használunk. A 18-nál nagyobb, de 95-nél nem nagyobb névleges K-értékű povidonokból 10 g/l töménységű oldatot készítünk. A 95-nél nagyobb névleges K- értékű povidonok esetében 1,0 g/l töménységű oldatot használunk. Az oldatot 1 óra hosszat állni hagyjuk, majd az oldat viszkozitását (2.2.9) 25 C-on az 1. sz. viszkoziméterrel határozzuk meg; az átfolyási idő legalább 100 másodperc. A K-értéket az alábbi kifejezés alapján számítjuk ki:, ahol c = a vizsgálandó anyag vízmentes anyagban kifejezett koncentrációja, g/100 ml-ben, η = az oldat R vízre vonatkoztatott kinematikai viszkozitása. A 15 vagy annál kisebb deklarált K-értékű povidonok K-értéke a deklarált érték 85,0 115,0%-a legyen. Azon povidonok esetében, melyeknél a deklarált K-érték vagy a deklarált tartomány átlaga 15-nél nagyobb, a K-érték a deklarált értéknek vagy a deklarált tartomány átlagának 90,0 108,0%-a legyen. Aldehidek: legfeljebb 500 ppm, acetaldehidben kifejezve. Vizsgálati oldat. 1,0 g vizsgálandó anyagot R foszfát tompítóoldattal (ph 9,0) 100,0 ml-re oldunk. A lezárt lombikot 1 órán át 60 C-on melegítjük, majd szobahőmérsékletűre hagyjuk lehűlni. Összehasonlító oldat. 0,140 g R acetaldehid-ammónia-trimer-trihidrátot R vízzel 200,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R foszfát tompítóoldattal (ph 9,0) 100,0 ml-re hígítjuk. Három, egyforma, 1 cm rétegvastagságú spektrofotometriás küvettába külön-külön 0,5 ml vizsgálati oldatot, 0,5 ml összehasonlító oldatot és 0,5 ml R vizet (üres kísérlet) mérünk. Mindegyikhez hozzáadunk 2,5 ml R foszfát tompítóoldatot (ph 9,0) és 0,2 ml R nikotinamid-adenin-dinukleotid oldatot. Az oldatokat összekeverjük és a küvettákat szorosan lezárjuk. 22±2 C-on 2 3 percig állni hagyjuk, majd 340 nm-en mérjük az egyes oldatok abszorbanciáját (2.2.25), R vizet használva kompenzáló folyadékként. Ezután mindegyik küvettába 0,05 ml R aldehid-dehidrogenáz oldatot mérünk, az oldatokat összekeverjük és a küvettákat szorosan lezárjuk. 22±2 C-on 5 percig állni hagyjuk, majd az így kapott oldatok abszorbanciáját 340 nm-en mérjük, R vizet használva kompenzáló folyadékként. Az aldehidtartalmat a következő kifejezéssel számítjuk ki:, ahol A t1 = a vizsgálati oldat abszorbanciája, az aldehid-dehidrogenáz hozzáadása előtt, A t2 = a vizsgálati oldat abszorbanciája, az aldehid-dehidrogenáz hozzáadása után, A s1 = az összehasonlító oldat abszorbanciája, az aldehid-dehidrogenáz hozzáadása előtt,

3 A s2 = az összehasonlító oldat abszorbanciája, az aldehid-dehidrogenáz hozzáadása után, A b1 = az üres kísérlet során kapott oldat abszorbanciája, az aldehid-dehidrogenáz hozzáadása előtt, A b2 = az üres kísérlet során kapott oldat abszorbanciája, az aldehid-dehidrogenáz hozzáadása után, m = a povidon vízmentes anyagra számított tömege, grammban, C = az acetaldehid koncentrációja az összehasonlító oldatban, az acetaldehid-ammónia-trimertrihidrát tömegéből 0,72 faktorral számolva, milligramm/milliliterben. Peroxidok: legfeljebb 400 ppm, H 2 O 2 -ban kifejezve. 4,0 g vízmentes anyagnak megfelelő mennyiségű vizsgálandó anyagot 100 ml R vízben oldunk (alapoldat). Az oldat 25,0 ml-éhez 2,0 ml R titán(iii)-klorid-kénsav reagenst elegyítünk és 30 percig állni hagyjuk. Az oldat abszorbanciáját (2.2.25) 405 nm-en mérjük. Kompenzáló folyadékként a következő elegyet használjuk: a vizsgálandó anyag alapoldatának 25,0 ml-éhez R tömény kénsav 13 %V/V-os oldatából 2,0 ml-t elegyítünk. Az abszorbancia legfeljebb 0,35 lehet. Hangyasav. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 2,0 g vízmentes anyagnak megfelelő mennyiségű vizsgálandó anyagot R vízzel 100,0 ml-re oldunk (vizsgálati alapoldat). Oszlopkromatográfiás célra szánt R erősen savas ioncserélő gyanta R vízzel készített szuszpenzióját egy 0,8 cm belső átmérőjű üvegcsőbe visszük úgy, hogy a töltethossz kb. 20 mm legyen, és az ioncserélő gyantaréteget állandóan R vízbe merítve tartjuk. 5 ml R víz betöltése után az áramlási sebességet úgy állítjuk be, hogy a víz kb. 20 csepp/perc sebességgel csepegjen. Ha a vízszint az erősen savas ioncserélő réteg tetejéhez közeledik, rávisszük a vizsgálati alapoldatot az oszlopra. 2 ml oldat lecsepegése után felfogjuk a következő 1,5 ml-es részletet, és ezt használjuk vizsgálati oldatként. Összehasonlító oldat. 0,100 g R vízmentes hangyasavat R vízzel 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: méretei: l = 0,25-0,30 m, = 4-8 mm, állófázis: R kromatográfiás célra szánt, erősen savas ioncserélő gyanta (5 10 µm), hőmérséklet: 30 C. Mozgófázis: 5 ml R perklórsavat R vízzel 1000 ml-re hígítunk. Áramlási sebesség: úgy állítjuk be, hogy a hangyasav retenciós ideje kb. 11 perc legyen. Detektálás: spektrofotométerrel, 210 nm-en. Injektálás: 50 µl; vizsgálati oldat és összehasonlító oldat. Rendszeralkalmasság: ismételhetőség: az összehasonlító oldat hatszori injektálása után kapott relatív szórás legfeljebb 2,0%. Követelmény: hangyasav: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének tízszerese (0,5%). Hidrazin. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Frissen készített oldatokat használunk. Vizsgálati oldat. 2,5 g vízmentes anyagnak megfelelő mennyiségű vizsgálandó anyagot 25 ml R vízben oldunk. Az oldatot R szalicilaldehid R metanollal készített, 50 g/l töménységű oldatának 0,5 ml-ével elegyítjük. Összekeverjük és vízfürdőben 60 C-on 15 percig melegítjük. Megvárjuk, amíg lehűl, majd hozzáadunk 2,0 ml R toluolt, 2 percig rázzuk és centrifugáljuk. A tiszta felülúszó folyadékot használjuk. Összehasonlító oldat. 90 mg R szalicilaldehid-azint R toluollal 100 ml-re oldunk. Az oldat 1 ml-ét R toluollal 100 ml-re hígítjuk.

4 Lemez: R VRK szilanizált szilikagél F 254 lemez. Kifejlesztőszer: R víz R metanol (1+2 V/V). Felvitel: 10 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn. Előhívás: 365 nm-es ultraibolya fényben. R F -érték: szalicilaldehid-azin kb. 0,3. Követelmény: hidrazin: a vizsgálati oldat kromatogramján a szalicilaldehid-azinnak megfelelő folt nem lehet intenzívebb az összehasonlító oldat kromatogramján látható foltnál (1 ppm). A-szennyező. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 0,250 g vízmentes anyagnak megfelelő mennyiségű vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 50,0 mg R 1-vinil-2-pirrolidont R metanollal 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R metanollal 100,0 ml-re hígítjuk. Az így készített oldat 5,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 mlre hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 10 mg R 1-vinil-2-pirrolidont és 0,5 g R vinil-acetátot R metanollal 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Előtétoszlop: méretei: l = 0,025 m, = 4 mm, állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 µm). Oszlop: méretei: l = 0,25 m, = 4 mm, állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 µm), hőmérséklet: 40 C. Mozgófázis: R acetonitril R víz (10+90 V/V). Áramlási sebesség: úgy állítjuk be, hogy az A-szennyezőnek megfelelő csúcs retenciós ideje kb. 10 perc legyen. Detektálás: spektrofotométerrel, 235 nm-en. Injektálás: 50 µl. A vizsgálati oldat injektálása után kb. 2 percet várunk, majd átmossuk az előtétoszlopot, oly módon, hogy a mozgófázist a vizsgálatnál alkalmazott áramlási sebességgel 30 percig visszafelé áramoltatjuk. Rendszeralkalmasság: csúcsfelbontás: legalább 2,0, az A-szennyező és a vinil-acetát között, a b) összehasonlító oldat kromatogramján, ismételhetőség: az a) összehasonlító oldat hatszori injektálásával kapott relatív szórás legfeljebb 2,0%. Követelmények: A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (10 ppm). B-szennyező. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 0,100 g vízmentes anyagnak megfelelő mennyiségű vizsgálandó anyagot R vízzel 50,0 ml-re oldunk.

5 Összehasonlító oldat. 0,100 g R 2-pirrolidont R vízzel 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 3,0 ml-ét R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. Előtétoszlop: méretei: l = 0,025 m, = 3 mm, állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililett szilikagél (5 μm). Oszlop: méretei: l = 0,25 m, = 3 mm, állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (5 µm), hőmérséklet: 30 C. Mozgófázis: R tömény foszforsavval ph 2,4-re beállított R víz. Áramlási sebesség: úgy állítjuk be, hogy a B-szennyező retenciós ideje kb. 11 perc legyen. Detektálás: spektofotométerrel, 205 nm-en. Injektálás: 50 µl. A vizsgálati oldat valamennyi injektálása után lemossuk a povidon-polimereket az előtétoszlopról, oly módon, hogy a mozgófázist a vizsgálatnál alkalmazott áramlási sebességgel kb. 30 percig visszafelé áramoltatjuk. Rendszeralkalmasság: ismételhetőség: az összehasonlító oldat hatszori injektálása után kapott relatív szórás legfeljebb 2,0%. Követelmény: B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (3,0%). Nehézfémek (2.4.8/D): legfeljebb 10 ppm. 2,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 2,0 ml R ólom mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 5,0%. Az anyag 0,500 g-ját vizsgáljuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 100,0 mg vizsgálandó anyagot (m mg) roncsolólombikba helyezünk. 1 g R réz(ii)-szulfát, 1 g R titándioxid és 33 g R kálium-szulfát keverékéből 5 g-ot és 3 üveggyöngyöt juttatunk a lombikba. A lombik nyakához tapadt részecskéket, szükség esetén, kevés R vízzel bemossuk. Hozzáadunk 7 ml R tömény kénsavat, a lombik oldalán lecsurgatva. Előbb fokozatosan addig melegítjük a lombikot, amíg az oldat színe tiszta sárgászöldre nem változik, és a lombik falán már nem láthatók elszenesedett anyagok. A hevítést ezután további 45 percig folytatjuk. A lombik tartalmát lehűtjük, a keverékhez óvatosan 20 ml R vizet adunk, majd a lombikot olyan vízgőzdesztilláló készülékhez csatlakoztatjuk, amit előzetesen vízgőz átáramoltatásával átmostunk. A szedő lombikba R bórsav 40 g/l töménységű oldatából 30 ml-t, 3 csepp R brómkrezolzöld metilvörös oldatot, valamint annyi R vizet adunk, hogy a folyadék ellepje a hűtő végét. A tölcséren keresztül 30 ml R tömény nátrium-hidroxid oldatot juttatunk a roncsolólombikba, a tölcsért 10 ml R vízzel óvatosan leöblítjük, majd haladéktalanul lezárjuk a gumicső szorítóját, és megindítjuk a vízgőzdesztillálást ml desztillátumot fogunk fel. Ezután a szedőt eltávolítjuk a hűtő végétől, és a cső alsó részét kevés R vízzel a szedőbe öblítjük. A desztillátumot 0,025 M kénsav mérőoldattal addig titráljuk, amíg az oldat színe zöldből halvány szürkéskéken át halvány szürkés-vöröses-bíborra nem változik. Üres meghatározást is végzünk. 1 ml 0,025 M kénsav mérőoldattal 0,7004 mg N egyenértékű.

6 ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban. FELIRAT A címkén feltüntetjük a névleges K-értéket. SZENNYEZŐK A. R = CH=CH 2 : 1-etenilpirrolidin-2-on (1-vinilpirrolidin-2-on), B. R = H: pirrolidin-2-on (2-pirrolidon).