GINKGO FOLIUM. Páfrányfenyőlevél

Átírás

1 Ginkgo folium Ph.Hg.VIII. Ph.Eur GINKGO FOLIUM Páfrányfenyőlevél 07/2009:1828 DEFINÍCIÓ A drog a Ginkgo biloba L. egész vagy aprított, szárított levele. Tartalom: flavon-glikozidban (M r 757) kifejezett flavonoidtartalma legalább 0,5% (szárított drogra vonatkoztatva). AZONOSÍTÁS A. A páfrányfenyőlevél szürkés- vagy sárgászöld, illetve sárgásbarna színű; színi oldala kissé sötétebb, mint a fonáki oldala. A levélnyél kb. 4-9 cm hosszú. A levéllemez kb cm széles, legyező alakú, általában kétlebenyű, vagy ritkán tagolatlan. Mindkét oldala sima, az erezet villásan elágazó, az erek a levéllemez alapjától kiindulva sugárirányúak és mindkét felszínen egyenlő mértékben kidomborodnak. A levél csúcsa szabálytalanul és változó mértékben bemetszett, szabálytalanul kicsípett, vagy lebenyes. A levélszél ép, a levéllemez az alapja felé elkeskenyedik. B. A drogot elporítjuk (355) (2.9.12). A drogpor szürkés- vagy sárgászöld vagy sárgásbarna színű. A drogport mikroszkóp alatt, R klorál-hidrát oldatban vizsgáljuk. Benne a levéllemez szabálytalan alakú töredékei láthatók felülnézetben. A színi epidermiszt szabálytalanul, mélyen hullámos falú, hosszúkás sejtek alkotják. A fonáki epidermiszsejtek kisebbek, kutikulájuk finoman ráncolt és mindegyikük kis papillákat visel. A nagy, kb. 60 μm-es gázcserenyílások mélyen besüllyedtek, 6-8 melléksejttel rendelkeznek, és a fonáki epidermiszben sűrűbben fordulnak elő. A mezofillumban gyakoriak a nagy, változatos méretű kalcium-oxalát rozettakristályok. A levélnyélből és -erekből származó szállítószövetrészletek is megfigyelhetők.

2 Ginkgo folium Ph.Hg.VIII. Ph.Eur A. Fonáki epidermisz felülnézetben, papillás felszínű sejtekkel (Aa) és gázcserenyílásokkal (Ab) B. Fonáki epidermisz oldalnézetben C. Szállítószövet farésszel (Ca) és kalcium-oxalát rozettakristályokkal (Cb) D. Színi epidermisz felülnézetben (Da), paliszád parenchimával (Db) E. A levéllemez széle, színi oldal, oldalnézet ábra. Illusztráció a porított páfrányfenyőlevél droghoz (lásd B azonosítás) C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 2,0 g porított droghoz (710) (2.9.12) 10 ml R metanolt adunk. A keveréket 10 percig 65 C-os vízfürdőben melegítjük, közben gyakran rázogatjuk. A megadott idő letelte után hagyjuk szobahőmérsékletűre hűlni, majd megszűrjük. Összehasonlító oldat. 1,0 mg R klorogénsavat és 3,0 mg R rutint 20 ml R metanolban oldunk. Lemez: R VRK szilikagél lemez.

3 Ginkgo folium Ph.Hg.VIII. Ph.Eur Kifejlesztőszer: R vízmentes hangyasav R tömény ecetsav R víz R etilacetát (7,5+7,5+17,5+67,5 V/V). Felvitel: 20 µl, sávok formájában. Kifejlesztés: 17 cm-es fronttávolságig. Szárítás: C-on. Előhívás: a meleg lemezt R 2-aminoetil-difenilborinát R metanollal készített 10 g/l töménységű oldatával bepermetezzük. Ezt követően a lemezt R makrogol 400 R metanollal készített 50 g/l töménységű oldatának azonos mennyiségével permetezzük be. A lemezt kb. 30 percig levegőn hagyjuk száradni, majd 365 nm-es ultraibolya fényben értékeljük. Értékelés: A vizsgálati és az összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő zónák sorrendje az alábbiakban látható. A vizsgálati oldat kromatogramján további, gyengébb fluoreszcenciájú zónák is láthatók. A lemez teteje Klorogénsav: világoskéken fluoreszkáló zóna Rutin: sárgásbarnán fluoreszkáló zóna Összehasonlító oldat Sárgásbarnán fluoreszkáló zóna Két sárgásbarnán fluoreszkáló zóna Intenzív világoskéken fluoreszkáló zóna, melyet gyakran átfed egy zöldesbarnán fluoreszkáló zóna Két sárgásbarnán fluoreszkáló zóna Sárgásbarnán fluoreszkáló zóna Vizsgálati oldat VIZSGÁLATOK Idegen anyagok (2.8.2): legfeljebb 5% szár és legfeljebb 2% egyéb idegen anyag. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 11,0%. 1,000 g porított drogot (355) (2.9.12) szárítószekrényben 105 C-on 2 órán keresztül szárítunk. Összes hamu (2.4.16): legfeljebb 11,0%. TARTALMI MEGHATÁROZÁS

4 Ginkgo folium Ph.Hg.VIII. Ph.Eur Flavonoidok. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 2,500 g porított drogot (710) (2.9.12) R aceton 60 %V/V töménységű oldatának 50 ml-ében, visszafolyóhűtőt alkalmazva, 30 percig melegítünk. A keveréket megszűrjük, és a szüredéket félretesszük. A drog maradékát R aceton 60 %V/V töménységű oldatának 40 ml-ével, azonos módon, másodszor is extraháljuk, a keveréket megszűrjük. A szüredékeket egyesítjük, majd R aceton 60 %V/V töménységű oldatával 100,0 ml-re egészítjük ki. Az oldat 50,0 ml-ét az aceton eltávolítása cáljából bepároljuk, majd a maradékot, az átmosáshoz 30 ml R metanolt használva, 50,0 ml-es üvegcsébe visszük. Az oldathoz 4,4 ml R1 sósavat adunk, majd R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk, végül centrifugáljuk. A felülúszó folyadék 10 ml-ét barna üvegű üvegcsébe visszük. Az üveget gumidugóval és alumíniumkupakkal lezárjuk, majd tartalmát vízfürdőn 25 percig melegítjük. A kapott oldatot hagyjuk szobahőmérsékletűre hűlni. Összehasonlító oldat. 10,0 mg R kvercetin-dihidrátot 20 ml R metanolban oldunk. Az oldathoz 15,0 ml R hígított sósavat és 5 ml R vizet elegyítünk, majd R metanollal 50,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: méretei: l = 0,125 m, = 4 mm, állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 µm), hőmérséklet: 25 C. Mozgófázis: A-mozgófázis: R tömény foszforsav ph 2,0-ra beállított, 0,3 g/l töménységű oldata, B-mozgófázis: R metanol, Idő A-mozgófázis B-mozgófázis (perc) (%V/V) (%V/V) Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 370 nm-en. Injektálás: 10 µl. Relatív retenció a kvercetinre (retenciós ideje = kb. 12,5 perc) vonatkoztatva: kempferol = kb. 1,4; izoramnetin = kb. 1,5.

5 Ginkgo folium Ph.Hg.VIII. Ph.Eur Rendszeralkalmasság: csúcsfelbontás: legalább 1,5 a kempferol és az izoramnetin között. A vizsgálati oldat kromatogramján a kvercetin előtt és az izoramnetin után eluálódó csúcsokat nem vesszük figyelembe. A flavon-glikozidokban kifejezett százalékos flavonoid-tartalmat az alábbi összefüggés szerint számítjuk: F1 m1 2,514 p 2 F2 m2 ahol: F 1 = az összes figyelembe vett csúcs területének összege a vizsgálati oldat kromatogramján, F 2 = a kvercetinnek megfelelő csúcs területe az összehasonlító oldat kromatogramján, m 1 = az összehasonlító oldat készítéséhez használt kvercetin tömege grammban, m 2 = a vizsgálati oldat készítéséhez használt vizsgálandó drog tömege grammban, p = az R kvercetin-dihidrát százalékban kifejezett vízmentes kvercetin tartalma.