Városi szétterülés, a szuburbanizáció folyamatai Budapesten és környékén

Átírás

1 Városi szétterülés, a szuburbanizáció folyamatai Budapesten és környékén Kocsis János Balázs, PhD, egyetemi docens Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Társadalmi és Térbeli Kutatások Központja BEVEZETÉS A főváros körüli agglomeráció átalakulásának jellegében jelentős változások álltak be az elmúlt évtizedben. A városi szétterülés folyamata egyre nagyobb területen és egyre átfogóbban érezteti hatását, a térben új csomósodási pontok jelentek meg és átalakult a központ és a periféria viszonyrendszere. az agglomeráció lakossága és gazdasági tevékenysége egyre jobban fölzárkózik a hagyományos városmagéhoz. Az alábbiakban ezen átalakulások főbb tényezőit, és a folyamatokból levonható következtetéseket vesszük számba. A főváros körüli térben1 zajló összetorlódott és egymásra csúszott események eredőjeként több magvú, gazdaságilag egyre inkább a külső területekre átkerülő súlypontú, de központját fenntartó, változatos módon összekapcsolt, társadalmilag szegregált városi tér alakul ki a korábbi monocentrikus jellegű, horizontális egyirányú kapcsolatokkal rendelkező fölépítés helyett. A magyarországi városfejlődés átmeneti jellegű, egyszerre mutatja a nyugati vonásokat és különül el fontos vonásaiban a nyugati fejlődési pályától. A budapesti városi térben lezajló változások eléggé összetett jellegűek. Ennek legfontosabb oka, hogy a nyugat-európai nagyvárosok esetében lezajló folyamatok történelmi indítékok miatt rövid idő alatt, összegyűjtve zajlanak le. A második világháború után a folyamatokat a fennálló szocialista rendszer mesterséges úton a korábbiaktól eltérő irányba terelte. A nyugati struktúrákhoz való közeledés ott hosszú időszakok által lezajlott folyamatok egyfajta sűrített és egymásra rétegződött végbemenetelét hozta az 1980-as évek második felétől. A folyamatokat tovább bonyolítja, hogy a kelet-európai rendszerváltás idejétől a nyugati városfejlődésben is a globalizáció egyre erősebben jelentkező hatására új típusú folyamatok indultak be és írták fölül a korábbiakat. Az alábbiakban e részfolyamatok számbavételével és a budapesti agglomerációban való megjelenésükkel igyekezünk hipotézisünket alátámasztani. 1 Másképpen metropolis térség, amin a jelenlegi KSH definiált agglomerációnál nagyobb, központja által dominált, társadalmilag és gazdaságilag is integrált térséget értek, inkább a gazdasági tényezőre kiemelkedő hangsúlyt fektető amerikai Metropolitan (Statistical) Area (U.S. Census Bureau, 2008), mintsem inkább az ingázást alapul vevő európai Functional Urban Area (Antikainen, 2005) értelmében.

2 VÁROSFEJLŐDÉS ÉS AGGLOMERÁCIÓ Megközelítőleg a 20. század eleje óta a közép-európai térség domináns városfejlődési folyamata a város szétterülés, amelynek jellegzetessége a város és környéke viszonyának átalakulása, a város területének kiterjedése és a városi jellegzetességek korábban rurális térségekben történő megjelenése. E folyamat a 20. század végére alapvetően átalakította a város és környezete képét és viszonyrendszerét; azonban országoktól és régióktól függően más-más jellegzetességek és súlypontok jellemzik e folyamatot. A másik meghatározó jelenségkör a szintén nagyjából az ettől az időtől datálható szegregációs, elkülönülési folyamatok, amikor is a különböző társadalmi rétegek és csoportok bizonyos, és egyre sokasodó jellegzetesség 2 mentén különülnek el egymástól homogén egységekbe. A helyi jellegzetességek, történelmi, kulturális háttérből fakadó tényezők, a városi szétterülés mellett párhuzamosan zajló folyamatok döntő mértékben át is alakíthatták, akár háttérbe is szoríthatták a kívülről és nyugatról érkező hatásokat, egyedi útra terelve és egyedi jellegzetességekkel felruházva a városfejlődést. Budapest külső területén és agglomerációjában zajló folyamatokat alapvetően két fő jellegzetesség alapján különíthetjük el. A jelenségek egyik része a fejlett világban zajló társadalmi, gazdasági és technológiai folyamatok helyi leképeződései; míg a másik része hely specifikus olyan értelemben, hogy a közép-európai térség városaira, vagy esetleg csupán Budapestre korlátozódik megjelenésük.3 a főbb folyamatokat az alábbi táblázat foglalja össze. 2 a rassz, etnikum és anyagi helyzet mellett az életmód, a presztízs, a kor, de foglalkozás és divat is. 3 a szociológiai szakirodalom elsősorban angolszász eredetű fogalmakat és megközelítéseket használ, így az ott leírt folyamatokat veszi alapesetnek, és ehhez képest határozza meg a más területeken tapasztalható eltéréseket. Természetesen felvethető egy közép-európai folyamatokat alapul vevő modell is, bár ennek kidolgozása éppen Közép-Európa átmenetisége miatt (lásd még: Szűcs Jenő: Vázlat Európa három történeti régiójáról) nehezebben indokolható.

3 Városi folyamatok az ezredfordulón. 1. tábla Általános folyamatok Helyi jellegű folyamatok Folyamat Funkcionális átalakulás Reurbanizáció Városi életmód elterjedése (rurbanizáció) Szuburbanizáció Policentrikus fejlődés Gazdasági agglomerálódás Demográfiai változások Szegénységi szuburbanizáció Külterületre költözés Infrastrukturális elmaradás Új lakóparkok Elszigeteltség, koordinálatlanság Jellemzők A belső mag hagyományos funkcióinak eltűnése, új magvak kialakulása és megerősödése, új funkciók megjelenése Dzsentrifikáció és a belső területek gazdasági újraerősödése A városi életmód elterjedése nem-városi térségekben Tehetősek áramlása a központból a perifériák irányába A városon belül és határain túl alközpontok kiemelkedése A központtól távoli részeken gazdasági tevékenységek megjelenése és megerősödése, mint termelés, logisztika, kereskedelem, szolgáltatások. Családok méretének csökkenése, egytagú háztartások elterjedése, kitolódó házasodási kor, elöregedés Alacsony státuszúak áramlása a központi területekról a perifériák felé, vagy még kijjebb Alacsony és közepes státuszúak vidékről való beáramlása a vidékies, falusi jellegű külső területekre Alacsony szintű infrastrukturális kapcsolódás a központ és a külső területek, az alközpontok között, alacsony szintű motorizáció Ifjú házasok beköltözése a maghoz közeli sűrűn beépített területekre Az önkormányzatok és különböző szférák közötti együttműködés hiányosságai A helyzet egyediségét adó, térbeli folyamatokat módosító, illetve meghatározó alap, azaz a gazdasági, kulturális, társadalmi és történeti háttér adja a fenti helyspecifikus folyamatok keretét, melyből jelen elemzés szempontjából talán legérdekesebb a lakosságnak a nyugati szinthez képest alacsonyabb anyagi lehetősége. A folyamatok ilyetén elkülönítése természetesen csupán csak bizonyos erős korlátozásokkal lehetséges; részben abból kifolyólag, hogy ezen folyamatok egymásra is hatással vannak, valamint abból, hogy történelmi okokból fakadóan máshol egymásra következő, hosszabb idő alatt lezajlott folyamatok egymás mellett, rövid idő alatt folytak le. Az alábbiakban a nyugati városfejlődési folyamatok és a budapesti agglomerációs folyamatok bemutatását és elemzését mutatom be a fenti keretnek megfelelően, míg a belső területeket érintő folyamatokat csak akkor és annyiban érintem, amennyiben a külső területek és az agglomeráció szempontjából érdekes.

4 Nyugati városfejlődési folyamatok az ezredfordulón Az 1970-es évek második felétől kezdődően új típusú folyamatok jelentek meg a nyugati országok4 nagyvárosi agglomerációiban. A párhuzamos társadalmi és gazdasági átalakulás tünetei leginkább 1968-as eseményekben kulminálódó társadalmi és az 1973-as és 1979-es olajválságokban csúcsosodó gazdasági történések új jellegű térszerveződési jelenségek képződéséhez vezettek. Ezen átalakulás számos rétege közül a gazdaság új alapokra szerveződése élvez kitüntetett szerepet a városkörnyék átalakulása szempontjából. A megdráguló alapanyagok és energiaforrások nagyobb hozzáadott értékű termékek előállítása irányába kényszerítették a gazdaságot, minek következtében a hagyományos ipari tevékenységek súlya csökkent, az ipar átstrukturálódott, a tercier gazdasági tevékenységek döntő jelentőségre tettek szert, a kutatás és ezzel párhuzamosan eredményeinek gazdasági hasznosítása egyre intenzívebbé vált. A városok, városi térségek, illetve városrészek funkciója átalakult, illetve eltűnt. A hagyományos ipari központok egy jelentős része súlyos válságba került: népességük és súlyuk erőteljesen csökkent, megemelkedett a munkanélküliség aránya és deviáns társadalmi jelenségek ütötték föl fejüket. A magok rehabilitálásába befektetett óriási összegek ellenére a magok gazdasági teljesítménye és lakóhelyi státusza erősen hanyatlott; lévén a korábbi funkciókat fölváltó új funkciók meghonosítása sikertelen volt, ha egyáltalán történtek rá kísérletek. Ezzel párhuzamosan a városok peremvidékei vették át a korábbi városi funkciókat - termelés, lakóhely, irányítás és jellegzetességeket tevékenységek, utcakép heterogenitása, szolgáltatások, változatos társadalmi összetétel (Jacobs, 1961; Frieden Sagalyn, 1989; Marshall, 2000; Kocsis, 2007) Más, innovatívabb ipari központok erőteljes átalakuláson mentek keresztül, s gazdaságuk alapját más tevékenységekre állították át. Jellemző módon a korábban ipari központként kevésbé jelentős, a korábbi ipari városokhoz képest jobbára délre találhatón városok váltak központjaivá az új típusú termelési tevékenységeknek, melyeket immár a csúcstechnológiájú termékek előállítása jellemez. Az infokommunikációs eszközök elterjedése a térnek, mint gazdaságszervező faktornak jelentőségét csökkentette számos gazdasági tevékenység esetében, melynek folytán egyre távolabbi területek kapcsolódtak be a gazdaság vérkeringésébe, illetve szűkebb értelemben az egyes termékek előállításába. Ezen szerkezetek elterjedése a gazdasági tevékenység tágabb területre való megszervezését, illetve a tevékenységek térbeli szétválasztását tették lehetővé. Ez mind mikro-szinten, azaz a városok és környezetük esetében, mind makro-szinten, azaz az egyes országok között igaz. 4 Ezalatt értve Nyugat- és Észak-Európát és az angolszász országokat.

5 Az átalakulások másik fő vonulatát a globalizáció fogalom alatt összegyűjtött jelenségek halmaza adta és adja a mai napig. Ennek része már az előzőekben is említett térbeli dekoncentráció abban az értelemben, hogy egyre távolabbi országok, földrészek között alakulnak ki gazdasági kölcsönös függések, amely eredményeként a fejlett országokban a deindusztrializáció egyre erőteljesebbé válik. Másrészt a globalizálódó, komplexszé váló gazdaság irányítása egyre speciálisabb készségeket és drága, különleges infrastruktúrát követel meg, amelyek csak bizonyos térben koncentrált területeken találhatók meg és ott éri meg ki- illetve továbbépíteni, ami bizonyos központok további fejlődésében ölt testet. Mindezek következtében a térbeli társadalmi struktúrákat egyszerre jellemzi a dekoncentráció, a városok népességének stagnálása vagy egyenesen csökkenése (dezurbanizáció), a városi életmód vidékre való szétterjedése (rurbanizáció); illetve a koncentráció, a globális, illetve kontinentális városok, mint London, Párizs, Berlin, népességének és gazdasági súlyának további növekedésének megjelenése az 1990-es évek elején. CBD 1. A monocentrikus modell 2. A policentrikus modell: A városi falu változat CBD CBD 3. A policentrikus modell: Véletlenszerű mozgásos modell 4. A mono-policentrikus modell: Egyidejű sugárirányú és véletlenszerű mozgások erős kapcsolatok gyenge kapcsolatok

6 A városmagok fölértékelődése hamarosan a fent említett városokon túl, a hierarchia alsóbb fokain is megjelent és a nagyobb, jelentősebb városokban általánossá vált. A reurbanizáció ilyetén megjelenése váratlanul érte a városi szakértőket: a korábbi nagy ívű programok dacára nem sikerült a belső területek státuszzuhanását megállítani, míg múlt század utolsó évtizedében gyakorlatilag minden jelentősebb program nélkül megindult a dzsentrifikáció. A dzsentrifikáló népességet eleinte a yuppie-knak5 hívott jól kereső, fiatal, egyedülálló, vagy gyermektelen párok alkották. A demográfiai átalakulással, azaz a munkába állás és a családalapítás közötti időszak meghosszabbodásával és a háztartásméret lecsökkenésével a fenti csoport méretében jelentőssé és városalakító erejűvé vált. Az ezredfordulót követően immár kisgyermekes, magas státuszú párok6 megjelenését is rögzítik a beszámolók, akik tudatosan vállalják a városmaghoz közeli életmódot. A szuburbanizáció következtében a középosztály túlnyomó része elhagyta a belső területeket; az új típusú belvárosi funkciók jelentős mérvű alulfizetett és alacsony képzettségű munkaerőt kívánnak meg, így az alacsony státuszú rétegek kerülnek a városokba a magas státuszúak mellé, erős társadalmi polarizáltságot kiváltva. Mindezen folyamatok átalakították a város és környezete viszonyát is. A globalizációhoz sikeresen alkalmazkodó, azt előnyükre változtatni tudó városok között kialakuló hálózat szerepe meghatározó vált, illetve a hálózat térben kiterjedt, egyre távolabbi városok között alakultak ki szoros kapcsolatok. Ezzel párhuzamosan a fenti városok és az egyéb települések, illetve a városok és régiójuk közötti kapocs erőssége csökkent; sőt, magának az államnak a szerepe is mérséklődött e városok életében: a városok egyre inkább kiemelkedtek és függetlenedtek környezetüktől.7 Másik oldalról viszont e városok egyre inkább szétterjedtek, agglomerációjukkal való kapcsolat erősödött és a köztük levő határ elmosódott. A város és agglomerációja közötti viszony is átalakult. Ez részben a korábbi monocentrikus városmodellt fölváltó többmagvú városi szerkezetben jelentkezik, másrészt a korábban vidéki, falusi jellegű térségekben is uralkodóvá válik a városi életmód. A decentralizáció, dekoncentráció, illetve az alközpontok és a központ közötti kapcsolatok és erősorrend függvényében létrejövő formákat az 1. ábra, az új városi terek jellegzetességeit a 2. ábra mutatja. Az első ábrán ábrázolt második esetben az alközpontok mintegy elszakadnak a városmagtól és a városmag ereje csökken: több kvázi-egyenrangú mag alakul ki, amelyek saját környezetükben dominánsak. A harmadik esetben eltűnnek a központok és térbelileg kevésbé strukturált tér alakul ki. E két modell jellemzi az észak-amerikai városok jelentős részét elsőre példa Boston, másodikra Los Angeles. 5 Young urban professional rövidítéseképp elterjedt műszó. 6 Yupps, azaz young urban professional parents. 7 Sokan ezt új városállamok kialakulásaként írják le.

7 Az utolsó változatban a központ és az agglomeráció közötti hierarchia és kapcsolat megmarad az alközpontok megjelenése ellenére, illetve ezen alközpontok is leginkább a városmaghoz képest határozzák meg magukat, mintsem egymáshoz képest. A nyugateurópai nagyvárosok többsége és az észak-amerikai nagyvárosok jelentős kisebbsége (New York, Chicago) tartozik jelen állapotban ebbe a kategóriába. 2. ábra CBD Population density Ability to pay for land ($) Ability to pay for land ($) Center Distance Center Distance Population density Center Distance Center Distance CBD (A) CBD activities (B) Manufacturing Residential Agriculture Commercial Policentrikus városfejlődés. Forrás: Clark, 2000:144. A szuburbanizáció, azaz a középosztály kiáramlása a városkörnyéki területekre, amely folyamat a huszadik század elejére vált meghatározóvá a nyugati társadalmakban, eljutott végső határáig azáltal, hogy a városmagban már csak azok maradtak lakóként, akik értékelték az ott kínált lehetőségeket és alkalmakat és anyagilag meg is engedhették ezek igénybevételét, míg a külső területek vonzereje kevéssé hatott rájuk. az e folyamat nyomán az 1960-as évekre kialakultak a társadalmilag homogén, középosztályi fehér lakosságú, kiterjedt és alvófunkciójú szuburbok, melyek meghatározó képévé váltak a városoknak.

8 Az 1970-es évek második felétől számos társadalmi folyamat változtatta meg e szuburbok képét. Egyrészt társadalmi kisebbségek, elsősorban az újonnan középosztályba lépők is a szuburbok felé mozdultak, ezzel azok sokkal heterogénebbé váltak bár erős szegregáció tapasztalható a szuburbok között is. Másrészt a belső területek drágasága miatt az alacsonyabb státusú rétegek is elkezdtek az agglomerációba, vagy azon túli területekre költözni. A szegényebb rétegek célterületei látványosan eltérnek a középés felsőrétegek célterületeitől. A városi gazdasági tevékenységek elhelyezkedésében egyre meghatározóbb szerepet játszik egyrészt, hogy mennyire igénylik a központi területek infrastruktúráját, hálózatait és szolgáltatásait, másrészt aszerint, hogy mennyi helyet igényelnek. A központban azon tevékenységeknek éri meg a jelenlét, amelyek egyrészt igénylik az ott elérhető lehetőségeket, másrészt elég jövedelmezőek, hogy megfizessék ennek magas árát. Ennek következtében a központban egyre inkább az irányító és más menedzseri funkciók összpontosulnak a nagy jövedelmezőségű kiszolgáló és kereskedelmi tevékenységek mellett, míg a háttértevékenységek, alacsony jövedelmezőségű, nagy teret követelő gazdasági és kereskedelmi tevékenységek a perifériára vándorolnak. A népességfejlődés után a gazdasági fejlődés dinamikája is az agglomerációba helyeződik át. A korábbi monocentrikus városi agglomerációban több alközpont jelenik meg, leginkább közlekedési folyosók metszéspontja közelében, jelentős részben az agglomeráció távolabbi részein, s ezen alközpontok a korábbi központ számos funkcióját átveszik. Élesen elkülönül a központ sorsa a globalizációs trendekhez új szolgáltatási szerkezettel alkalmazkodó, ezáltal belvárosukat megőrző és a más irányba fejlődő városok között. Extrém esetben, főképp azon észak-amerikai városokban, ahol a fent említett globalizációs irányítási tevékenységek nem, vagy csak kismértékben összpontosulnak, azaz a centralizációs erők alig hatnak és a centrifugális erők dominálnak, a hagyományos központot el is lehetetlenítve, ami akár az eltűnésével is járhat. Továbbá ezen esetekben a korábbi szuburbok leszakadhatnak a hagyományos várostól, s városias mag nélküli agglomerációvá válnak. A fenti társadalmi és gazdasági agglomerációs átformálódások eredményeképpen létrejövő új típusú perifériális települések, a szuburboktól megkülönböztetendő, az angolszász terminológiában új elnevezéseket kapnak,8 jelezve, hogy a korábbitól gyökeresen eltérő jelenségről van szó. 8 Technoburb, edge city, stb.

9 Folyamatok a budapesti agglomerációban Magyarország esetében köszönhetően a történelmi sajátosságoknak mindeme folyamatok időben késve, egymással átlapolódva és kölcsönös egymásra hatásban mentek, mennek végbe. A rendszerváltás után új történések léptek föl, korábbi, elfedett vagy lassú ütemű jelenségek kerültek meghatározó jellegbe és formálták át a társadalmi térszerkezetet. A fent leírt folyamatok, amik a nyugati társadalmakban hosszú évtizedek alatt mentek végbe, itt sűrítve jelentkeztek, a helyi adottságok által módosítva és csupán a Közép- Európára, illetve annak bizonyos részeire jellemző folyamatokkal párhuzamosan. Az ipar, főképp a nehézipar összeomlása jelentős hagyományos ipari körzetek súlyos és hosszas válságához vezetett, elsősorban az ország északkeleti vidékein, de számos kisebb vidéki város esetében is.9 Néhány városnak, főképp az ország nyugati tájain, sikerült iparszerkezetét, gazdasági alapjait megújítva alkalmazkodnia a kihívásokhoz10, illetve a főváros esetében a korábbi ipar helyét és szerepét a szolgáltatások, a kutatás vette több-kevesebb sikerrel át. A globalizációhoz, az információs technológiák elterjedéséhez alkalmazkodó települések esetében mélyreható változások mentek keresztül az agglomeráció és a központi mag tekintetében. Budapest esetében az akkori értelemben vett agglomeráció11 már a XX. század elejétől a népességnövekedés súlypontjává vált, illetve az ipari tevékenység is egyre inkább e térségekben találta meg helyét. A város peremterületei, illetve az agglomeráció nagyon hamar elkezdett diverzifikálódni, az ipar bizonyos kitüntetett területekre, mint például Újpest áramlott a munkásság jelentős részével egyetemben. A dominánsan lakófunkciójú peremtelepülések eltérő társadalmi státusú népességet vonzottak: Rákoskeresztúr inkább az alacsony, míg Rózsadomb és környéke az elitrétegek kedvelt célpontjává vált. Budapestre, illetve agglomerációjára már a huszadik század elejétől a nyugati városfejlődésben ismert szuburbanizációs folyamatok, azaz a közepes és annál magasabb státuszú belső területi rétegeknek a külső részekre áramlása mellett megjelent az alsó és alsóközép rétegeknek vidékről közvetlenül a város peremterületeire, illetve az agglomerációjában található elővárosokba áramlása. E két folyamat két, társadalmilag és térbeli elhelyezkedésében is alapvetően különböző jellegű, családi házak által dominált lakónegyedeket hozott létre az egyik oldalán a magas presztízsű budai szuburbokkal, másik oldalán a pesti elővárosokkal és agglomerációs településekkel. 9 Mint Miskolc, Salgótarján, Ózd, Komló, Oroszlány, Ajka. 10 Mint Győr, Szombathely. 11 Gyakorlatilag az 1950-ben a városhoz csatolt területek.

10 A szocialista időszakban e folyamatok jelentősen átalakulva folytatódtak. A város területének kiterjesztése az akkori agglomeráció gyakorlatilag teljes mértékben12 a város részévé vált; másrészt a város határa a korábbihoz képest is jelentősebb válaszvonalat képezett. A csatolt területek betelepülése folytatódott, illetve a korábbi beépített területek és a peremterületek közötti rés beépült; ipartelepítés, lakótelep-építés, illetve családi házas beépítésnek köszönhetően szinte a korábbi szegregált, heterogén mintákat követve. A gyorsan kiterjedő agglomerációnak a fővároson kívül maradt térségeiben jelentősen eltérő folyamatok indultak meg. Egyrészt az ipartelepítési stop miatt új ipari munkahelyek nem jöhettek létre e térségekben, másrészt az infrastrukturális feltételek elmaradottsága, illetve települések többségének 1971-es OTK-ból következő sorvasztása miatt nagyon kedvezőtlen körülmények alakultak ki. Harmadrészt a budapesti beköltözési akadályok miatt sok, leginkább kevésbé tehetős bevándorló kénytelen volt az agglomerációba telepedni, és innét bejárni. E tényezők következtében az agglomerációba áramlók többsége alacsony státuszúvá vált, és relatív homogén, nagy kiterjedésű területek vették körbe a fővárost, míg a szuburbanizációs, illetve a szuburbanizációt pótló folyamatok mint a középosztálynak a magból a lakótelepekre áramlása a város közigazgatási területein belül maradt.13 A budapesti agglomeráció népessége, ezer fő. 2. tábla Budapest Aggl. Tel Összesen Forrás: KHS A rendszerváltás után az agglomeráció fejlődésének korlátai megszűntek. Első időszakban az újraéledő és tömegessé váló szuburbanizáció határozta meg a folyamatokat. A kitelepülés célterülete szerint, a korábbi mintákhoz hasonlatosan, jelentős eltérés volt tapasztalható. A Budát övező északnyugati szektor bizonyult a legmagasabb státust vonzó területnek, míg Pestet övező északkeleti szektor a közepes státusú népesség célterületévé vált. E két területet érintő szuburbanizáció fő okaiként a jobb életkörülmények (nagyobb lakás, kert, környezet), a terület presztízse, divat, a városi környezet lepusztultsága és egyéb taszító hatásai hozhatók föl. 12 Vecsés és környező települések, másoldalról Budaörs és környéke kivételével. 13 a szuburbanizációt pótló másik folyamat, a hétvégi telkek és kiskertek, második házak jelensége jelent meg csupán az agglomerációban, mivel itt az infrastrukturális lemaradás kevésbé volt érdekes; viszont jellemző módon a magasabb státuszúak itt is elkülönülve és zömmel távolabbi vidékeken bukkantak föl.

11 A déli területek pedig ennél némileg alacsonyabb státusú népesség számára lettek vonzóak mind a belsőbb területekről, mind a vidékről a főváros felé tartók számára.14 Ezen utóbbi területeket érintő folyamat a korábbi időszakok elővárosokba áramlásához hasonló indokok következtében zajlik le olcsóság és költségek ellenőrzése, mezőgazdasági termelési lehetőségek, falusias életmód, és oda is sorolható. Az alacsonyabb státusú népesség időben kissé később meginduló kiáramlása a fővárosból a szegénységi szuburbanizáció okai a magas budapesti lakhatási és létfenntartási költségek voltak. E vándorlás célterületei nagyobb térséget öleltek föl, mint a korábbi szuburbanizációé. Jelentős részben a kivándorlók el is hagyták a fővárosi agglomerációt, visszaköltöztek családjuk származási helyére, az ott esetleg még megtalálható családi fészekbe (Csanádi-Csizmady, 2002). Az agglomeráció, különös tekintettel a déli részek külső területei szolgáltak másrészt célpontként azoknak, akik a főváros közelében kívántak maradni. Harmadrészt az agglomerációban elszórva található, a szocialista időszakban kiparcellázott zártkertek jelentettek egy lehetséges olcsó alternatívát a kiköltözésre. Mind a közepes, mind az alacsonyabb státuszú népesség számára a bérlakások privatizálása előnyös lehetőséget nyújtott a lakóhelyük megváltoztatására. Az épülő lakások jellemzői az agglomerció különböző szektoraiban. 3. tábla Terület között épült lakások A között épült lakások közül száma átlagos 100 m 2 -nél nagyobb többlakásos épületben épült alapterülete, m 2 lakások aránya, % Budapest ,4 82,4 Északi szektor ,7 45,6 Keleti szektor ,7 17,2 Délkeleti szektor ,3 22,1 Déli szektor ,7 27,3 Nyugati szektor ,3 27,8 Északnyugati szektor ,9 16,8 Forrás: KSH, 2014:7 14 a területek nem homogének természetesen ebből a szempontból, itt a hangsúly a tendencián van.

12 A városmag és az külső területek közötti nagyfokú infrastrukturális különbség, amely jellemzően megállította a szocialista időszakban a szuburbanizációnak a város közigazgatási határán való átcsapását, a rendszerváltást követően gyorsan eltűnt, sőt, sok esetben az agglomerációs települések kedvezőbb helyzetben vannak az újonnan kiépített közműveikkel, iskoláikkal. Igazából egy-két területen maradt meg csupán lemaradás. A közép-, illetve felsőfokú oktatás területén hatékonysági indokok miatt maradt meg a mag fölénye, bár nagyon jelentős fejlesztések történtek e téren is és részterületeken a peremvidék fölzárkózott. Azonban a legfontosabb infrastrukturális hiányosság a közlekedés terén jelenik meg, mely alapjaiban befolyásolja a folyamatokat. A rossz közlekedési viszonyok mind a mag-periféria viszonylatban, mind az alközpontok közötti kapcsolatban immár napi szinten működési zavarokat okoznak. A mag-periféria relációk gyengeségét és elmaradottságát az ezredfordulón készített városfejlesztési koncepciók és elemzések erősségként fogták föl, azt feltételezvén, hogy mindez visszafogja a szuburbanizációt és a magasabb sűrűségű beépítés, a belső területek felé irányítja a népességet (Szirmai, 2004), amelyre új típusú telepek a lakótelepszerű lakóparkok megjelenésével és elterjedésével mutatkoznak is meggyőző jelek.15 Más oldalról mindez azonban a mag bezárkózását, a peremterületek, a kialakuló alközpontok el- és leszakadását, a nagyobb méretből fakadó szinergiák kihasználatlanságát okozzák. Az épülő körgyűrű az agglomerációs települések közötti összeköttetésen jelentősen javít. Míg az sugárirányú úthálózat fizikai, földrajzi és társadalmi adottságok miatt érdemben nem fejleszthető, különösen nagymérvű a lemaradás az elvileg legjobb megoldást kínáló, a külső és belső peremvidékek és városmag közötti kötöttpályás közlekedési összeköttetésében (Vitézy, 2008). Míg egyik oldalon a rossz összeköttetés a városmag felé irányítja a beáramlást, illetve visszaáramlást generál, a másik oldalon a gazdasági tevékenységeknek a keresletet és a munkaerőt követő kifelé áramlása is megjelenik olyan cégek esetében is, amelyek jobb összeköttetések esetén inkább a maghoz közelebbi térségben maradnának. A kulturális-történelmi tényezők és társadalmi faktorok szinte predesztinálják a főváros és az agglomerációs települések közötti ellentéteket, a bizalmatlanság légkörét, és a kooperációra való képtelenséget. Ezen tovább lendítenek budapesti és az agglomerációs közigazgatás egyedi kialakítása és a politikai ellentétek és ellenérdekek. Ezek már az 1960-as Budapest és környéke Általános Rendezési Terv által kezdeményezett koordinációt és kooperációt vitték vakvágányra, amely helyzet gyakorlatilag azóta sem változott. A koordináció hiánya más oldalról a lakosság különböző csoportjai, a valójában embrionális állapotban működő civil szervezetek és az önkormányzatok és hatóságok között lép föl. 15 Lásd Csizmady Adrienne lakóparkokat érintő legutóbbi vizsgálatait.

13 Ellentétek és együttműködési nehézségek megfigyelhetők a települések őslakói akik jelentős része az elmúlt évtizedekben költözött az adott településre, és amely csoportba tartozik számos friss, a településre az utóbbi időben költözött és ott valamilyen mértékben elvegyülni kívánó tartozik és az elkülönült telepek számos vonásában gyökeresen különböző társadalmi jellegzetességű és értékrendszerű újonnan beköltözői között.16 Gazdasági értelemben az 1990-es évtized második felében indult be az agglomeráció látványos fejlődése. A lassan kiépülő M0 és az autópályák bevezető szakaszai mellett nagyon látványos fejlődés indult meg, leginkább kereskedelmi, ipari és logisztikai tevékenység formájában. Másik oldalról a rendszerváltás radikálisan átalakította a gazdasági környezetet. A központi tervutasításos gazdálkodás megszűnésével a kis- és középvállalkozások száma megsokszorozódott, illetve a döntési központok centralizációja csökkent. Az a tény, hogy a nagyobb jelentőségű vállalkozások közel felének Budapestre van bejegyezve (Koós, 2004) elfedi azt, hogy tevékenységük már korántsem ennyire koncentrált. Mindezek ellenére látható a Budapest súlyának csökkenése a régióját tekintve, ami 2006 után nagyjából a %-os sávba jutott. Pest megye aránya a Közép-Magyarországi Régió GDP-jében. 4. tábla Év Arány, % 17,3 19,2 18,8 20,9 22,5 21,0 21,8 21,9 21,1 21,5 Forrás: KSH évkönyvek, kiadványok A gazdasági tevékenység vándorlását kutató vizsgálatok (Koós, 2004) azt mutatták, hogy 1999 és 2001 között jelentős mérvű kiáramlás volt tapasztalható Budapestről Pest megyébe, ami jóval fölülmúlta a Pest megyéből Budapestre költöző cégek számát. A jelenség különösen kimutatható a sugárirányú országos főutak mentén található településeken, a fővárostól akár kilométeres távolságra is, de jellemzően a főváros közelében, az M0-s autóút vonala mentén található települések jönnek számításba. Más oldalról közelítve, ugyanebben az időszakban a Pest megyébe költöző vállalkozások kétharmada Budapestről érkezett. Nemzetközi tendencián alapuló kutatások azt mutatták (Szirmai, 2004), hogy a mag és a periféria gazdasági fejlődése között jelentős különbség van. 16 a két csoport elkülönülése egyrészt könnyen tetten érhető a házaik, kertjeik teljesen más jellegeiben és használatában, e vizuális elkülönülés gyakran társul akár mesterséges fizikai szeparációhoz is. Másrészt a két csoportnak a lakókörnyezetükhöz való viszonya is más, az új beköltözők elkülönülő csoportjai kevésbé, vagy alig kötődnek a helyi közösséghez, mint inkább általánosan a fővároshoz vagy az agglomerációhoz.

14 Az irányítási funkciók globalizációs folyamatokban lezajló koncentrációja és az ehhez köthető tevékenységek javuló jövedelmezősége a belső területekre irányítja a nagyobb vállalatok vezetési központjait, míg a kisebb cégek központjai, a rutinjellegű, back office, illetve nagyobb területet igénylő tevékenységek inkább a perifériát választják. Ennek okaként a vezetési központok által megkövetelt szolgáltatások elérhetősége, a központi hely okozta gazdasági előnyök, illetve a kontinenst jellemző nagyváros-központúság jelöltetett meg. A folytatódó szétterülés, a dekoncentráció, a mag leromlása és a közlekedési nehézsége azonban más forgatókönyvet is mutatnak. A Közép-Magyországi Régió meghatározó cégei negyedének immár az agglomeráció fővároshoz közeli részén van központja (például a Pannon GSM központja Törökbálinton), a logisztikai tevékenységeknek az autópályák bevezető szakaszai, illetve az épülő M0-ás gyűrű biztosít teret. A kereskedelmi tevékenységek agglomerálódása talán a leglátványosabb, amely az autópályák bevezető szakaszai (M1/M7, M3, M5) mentén ment végbe, a főváros határában, de azon kívül. A kiköltöző cégeket érintő kutatások (Koós, 2004) a kiköltözés motivációjaként a nemzetközi tendenciákkal egyező okok mellett mint a jó megközelíthetőség, központi elhelyezkedés a körgyűrű mentén, nagy alapterület más, helyspecifikus indokok is megjelentek. A kényszervállalkozások (a számlások ) elhelyezkedésének változását egyszerűen a szuburbanizáció okozta: mivel ezek a vállalkozások a számlaadáson kívül más érdemi gazdasági tevékenységet nem folytatnak, telephelyük megegyezik a számlaadó lakóhelyével, így annak költözése a céget is érinti. Sokkal lényegesebb azonban a zömmel magyar tulajdonú kis- és közepes vállalkozások kiköltözése mögötti indokok. A telephely kiválasztásánál náluk legfontosabb döntési szempont a terület mellett a vezetők és a munkatársak általi jó megközelíthetőség; a cég vezetője legfeljebb fél órát szán az ingázásra, és törekszik a munkavállalói számára is előnyös közlekedést biztosítani. A vezetőket és kiemelt alkalmazottakat fokozottan érintő szuburbanizáció és a közlekedési nehézségek együttesen az agglomerációba való költözés felé irányítják e cégeket.

15 Társadalmi és gazdasági aktivitás a budapesti agglomerációban, december 31-i állapot. 5- tábla Ezer lakosra jutó vállalkozások száma Nyilvántartott álláskeresők a munkavállalalási korú népesség százalékában Egy adófizetőre Egy állandó lakosra jutó személyi jövedelemadó-alapot képező jövedelem, ezer forint Budapest 206 1, Északi szektor 129 1, Keleti szektor 122 2, Délkeleti szektor 99 2, Déli szektor 125 1, Nyugati szektor 174 1, Északnyugati szektor 155 2, Agglomeráció összesen 183 2, Forrás: KSH, Az agglomerációs gazdasági tevékenység térbeli strukturálódásában a fent leírtak jól követhetők. A nyugati szektor gazdasági aktivitása kiemelkedő, bár nem éri el a fővárosi szintet. Ugyanezen térség szolgál lakóhelyéül a magasabb státuszú döntéshozók jelentős részének is, amit az is mutat, hogy az ott lakók egy főre jutó adózott jövedelme meghaladja a fővárosi átlagot. Az agglomerációban központtal rendelkező külföldi tulajdonú cégek is e területen összpontosulnak. A 2006-ban is tetten érhető változások későbbiekben is megerősödtek ban az egy adófizetőre jutó SZJA alapot képező jövedelem már fokozatosan összeér a fővárosban és az agglomerációs övben (2 548 ezer forint Budapesten, ezer az agglomerációs övben, míg ezer a teljes agglomerációban). A munkaerő-struktúra terén is jelentős az átalakulás. A nyugati és északnyugati szektorban a dolgozók több mint 70 %-át a szolgáltatási szektor foglalkoztatja. A nyugati szektor, különösen a Budaörsi környéke munkaerővonzó képessége jelentős, és egyre inkább növekszik, mind a magasan képzett, mind a szakképzett munkakörök tekintetében, de jelentős az alacsony képzettségűek foglalkoztatására való igény is. E térségben a munkanélküliség aránya 2006-ben 1-2 %-os volt, ami gyakorlatilag munkaerő-hiányt jelez.

16 6. tábla Ingázás és a munkaerő gazdasági tevékenysége a budapesti agglomerációban, február 1-i állapot. Szolgáltatási szektorban dolgozók aránya, % Budapestre ingázók aránya a foglalkoztatottak között, % Budapest 78,2 - Északi szektor 65,4 35,3 Keleti szektor 68,9 40,3 Délkeleti szektor 64,7 49,1 Déli szektor 64,6 37,7 Nyugati szektor 74,0 44,7 Északnyugati szektor 70,1 38,3 Agglomeráció összesen 75,3 - Forrás: KSH, A délkeleti szektorban a dolgozók alacsonyabb státuszúak és továbbra is meghatározó módon ingáznak a fővárosba, itt a munkanélküliség aránya is némileg magasabb, 2-4 % (ami továbbra is gyakorlatilag teljes foglalkoztatást jelent), és jóval alacsonyabb, mint az országos átlag. Összefoglalóan megállapítható, hogy a globalizáció által nyugati városok esetében kiváltott folyamatok megjelentek a budapesti agglomerációban is, azonban a helyi történelmi és társadalmi adottságok erősen átalakítják ezek megjelenési formáját. Megfigyelhetők a városkörnyéki új központok csírái, a városkörnyéki térségek erős differenciálódása és társadalmi szegregációja erősödő formái, különösen az északnyugati és a déli területek között. A városmag átalakulása a fent jellemzett, a globalizációt kiszolgáló, ezzel a magot rehabilitáló modell és a dinamikát a városkörnyékre helyező, és a magot elhanyagoló modell között helyezkedik el: a belváros társadalmi és gazdasági vonzereje jelentősen csökkent, de közel sincs eltűnőben. A városi népesség létszáma csökkent a rendszerváltás óta, de a csökkenés üteme mérséklődik, talán már meg is állt; a mag megőrzi központi funkcióját, de néhány kiemelkedő alközpont szervezi át a teret és a társadalmat, illetve ad új funkciókat a társadalmi-gazdasági tevékenységeknek.

17 RÉSZLETES KUTATÁS EGY MEGHATÁROZÓ TERÜLETEN A XXI. század elején a globalizáció kiváltotta nagyvárosi újraerősödési és koncentrációs folyamatok, az ezzel párhuzamos policentrikus agglomerációs átalakulás, a metropolisz térségnek, mint új egységnek megjelenése a korábbiakban vártakhoz képest jelentősen más jellegű folyamatokat indukáltak a nagyvárosok menti települések társadalmi és gazdasági szerkezete tekintetében; amelynek jelentős kihatása jelentkezett a nagyvárosban, a helyi és tágabb társadalomban, az országos és helyi gazdasági folyamatokban és a helyi politikában. Az alábbiakban bemutatott kutatás célja ezen folyamatok bemutatása, elemzése volt, minél részletesebb mikroszintű helyzetkép megadásával, elkerülendő az általánosításokból fakadó hibákat. A vizsgált települések: Biatorbágy, Budakeszi, Budaörs, Herceghalom, Páty, Törökbálint. 17 Kisoroszi Dunabogdány Tahitótfalu Pilisszentlászló Leányfalu Sződliget Csörög Vácrátót Pilisszentkereszt Pócsmegyer Sződ Szentendre Göd Őrbottyán Pilisszántó Erdőkertes Pilisjászfalu Szigetmonostor Csomád Csobánka Pomáz Piliscsaba Dunakeszi Veresegyház Tinnye Pilisvörösvár Fót Szada Perbál Pilisborosjenő Budakalász Mogyoród Gödöllő Pilisszentiván Üröm Nagykovácsi Solymár Tök Budajenő Kerepes Remeteszőlős Telki Csömör Kistarcsa Nagytarcsa Zsámbék Budakeszi Isaszeg Páty Pécel Herceghalom Biatorbágy Budapest Budaörs Ecser Maglód Törökbálint Gyömrő Pusztazámor Diósd Sóskút Vecsés Tárnok Érd Gyál Halásztelek Dunaharaszti Üllő village larger village town city Szászhalombatta Tököl Majosháza Visegrád Felsőpakony Szigetszentmiklós Taksony Alsónémedi Szigethalom Ócsa Dunavarsány Délegyháza Vác 17 az alábbi irodalmak alapján: Kocsis, 2010, Kocsis, 2011, Kocsis, 2012, Kocsis, 2015.

18 A KUTATÁS MÓDSZEREI A kutatás két három fő módszert alkalmazott céljai elérésében. Egyrészt a hozzáférhető adatokból és elemzésekből, illetve a kutató korábban elvégzett elemzéseit felhasználva készült el egyfajta leírás, benne a folyamatok elméleti keretbe helyezése. Másrészt kérdőíves mintavétel történt, melynek lekérdezésére 2011 tavaszán került sor. A minta összetétele a településeket térben (választókörzetek szerint, Herceghalom kivételével, annak nagysága miatt), gazdasági aktivitás és háztartások létszáma szerint reprezentálja a településeket. A minta nagysága lehetővé teszi, hogy a teljes térséget tekintve nagyon nagy megbízhatósággal, míg egyes településekre jó megbízhatósággal tegyünk kijelentéseket. A vizsgált terület népessége. Forrás: Kocsis, 2011, tábla Település Lakosságszám, 2009 Mintanagyság Biatorbágy Budakeszi Budaörs Herceghalom Páty Törökbálint Összesen A kérdőíves kutatást jelentős számú interjú egészítette ki, mélyítendő az információkat. Az interjúk első, jelentősebb hulláma megelőzte a kérdőívezést, megalapozva azt, a második hulláma, mely immár csak Biatorbágy, Budakeszi és Törökbálintra terjedt ki, a döntéshozatali-helyi társadalmi élet tekintetében mélyítette el az ismereteket. A kutatásban végzett interjúk. Forrás: Kocsis, 2011, tábla Település Interjúk száma, összesen Biatorbágy 18 Budakeszi 17 Budaörs 14 Herceghalom 3 Páty 10 Törökbálint 30 Összesen 92

19 ELMÉLETI EREDMÉNYEK A városfejlődési folyamatokat tekintve a szakirodalom és a korábban elvégzett kutatások alapján egy kettős kép rajzolódik ki, melyet az interjúk mélyítenek el. E kép szerint a fővárosi agglomerációban egyszerre vannak jelen az általános városfejlődési folyamatok, valamint az inkább Kelet-Közép-Európára, vagy csupán Budapestre jellemző jellegzetességek. E két csoport együtt hatva egy sajátos, összetett struktúrát hoz létre, melyet árnyalnak a helyi társadalmi jellegzetességek, történelmi folyamatok, földrajzi adottságok, infrastrukturális kapcsolatok és egyéni történések (lásd 1. Táblázat). AZ ÁTALAKULÁS ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI A budakeszi (korábban budaörsi) kistérség lakossága általánoságban folyamatosan növekedett az elmúlt száz évben, de a növekedés dinamikája elég eltérő volt a különböző időszakokban. A terület népessége növekedésében egyrészt a világháborúk okoztak töréseket, főképpen a másodikat követő kitelepítés. A másodikat követő fővárosi lakáshiány gyors növekedéshez vezetett, míg a hatvanas évek lakótelep-építései inkább a fővárosba, mintsem az agglomerációba vonzották a bevándorlókat. Az alábbi ábrán az is világosan látszik, hogy a rendszerváltás után a terület népességének növekedése rohamossá vált. A budaörsi kistérség népességének változása. 3. ábra Budakeszi kistérség, állandó (1970-ig jelenlévő) népesség (KSH, népszámlálás) Forrás: KSH évkönyvek.

20 A különböző települések eltérő mintázatok látszanak: minél közelebb vannak Budapesthez, minél jobban elérhetőek, annál korábban és annál nagyobb ütemben kezdtek fejlődni. A szocialista településpolitika hatása is érezhető volt: az 1917-es OTK a kistérség településeinek túlnyomó részét a nem fejlesztendő kategóriába sorolta (Budaörs és Budakeszi volt a kivétel, elsősorban az előbbi). A vizsgált települések népességszámának alakulása. 4. tábla Budakeszi Budaörs Törökbálint Biatorbágy Páty Herceghaom Forrás: KSH évkönyvek. AZ EMPIRIKUS KUTATÁS EREDMÉNYEI Az alábbiakban néhány táblázat segítségével a kérdőíves kutatás fontosabb megállapításai következnek.

21 Összefoglaló jellemzők Migrációs mintázataikat tekintve a települések két fő csoportba oszthatók: Herceghalom és Páty esetében a lakók úgy fele előző lakhelye is a település volt, míg a többieknél a beköltözők adják a település többségét. Azonban érdekes megemlíteni, hogy Biatorbágy (és kisebb mértékben Budakeszi és Herceghalom) esetében részleges visszaáramlásról is beszélhetünk, azaz fiatalkorukban a településen lakók egy része elköltözik, majd ismét visszaköltözik a településre. A diplomások arányát tekintve kiemelkedő Budakeszi, ahol a kérdezettek majd felének van felsőfokú végzettsége. E tekintetben erősen lemarad Herceghalom, de a többiek is az országos szintnél magasabb képzettségi összetételű lakossággal rendelkeznek. A lakások nagyságát tekintve Törökbálint és Budakeszi emelkedik erősen a mezőny fölé, a többi település e tekintetben nagyjából egységes képet mutat. Szubjektív anyagi állapotot illetően Herceghalom áll a legalacsonyabb szinten, de az aránylag egyforma, magas szintet mutató Biatorbágy, Budakeszi és Budaörs mellett jócskán lemarad a Törökbálint és részben Páty azonban még ez is elég magas szintű elégedettséget mutat. A lakosság főbb demográfiai adatai. 9. tábla % Biatorbágy Budakeszi Budaörs Herceghalom Páty Törökbálint Előző lakóhely Ugyanezen település Budapest Kérdezett lakóhelye 13 évesen Ugyanezen telepölés Budapest Valamilyen diplomával rendelkezők aránya Négy, vagy annál több szobás lakások aránya Kérdezett családjának nincsen, vagy elenyésző anyagi gondjaik vannak Ingatlan vélt értéke (ezer euró, 40% nem adott választ) Forrás: Kocsis, 2011, 2012.

22 Helyi életkörülményekkel való elégedettség Az alábbi táblázat néhány, helyi életkörülményekre adott kérdések megítélését mutatja, ahol 1 jelenti az alacsony, 9 a magas elégedettséget, illetve egyet (nem) értést. A vizsgált települések népessége integráltsága. 10. tábla Biatorbágy Budakeszi Budaörs Herceghalom Páty Törökbálint A korábbi lakosok és a betelepülők közötti kapcsolat Társadalmi integráció Társadalmi összetétel Lakók barátságossága Ne legyen több bevándorlás Nem kellenek a szegény bevándorlók Forrás: Kocsis, 2011, A beköltözők és őslakók közötti kapcsolatot tekintve általánosságban elégedettek az emberek, feszültségekről inkább az interjúkból kaphatunk képet. E tekintetben Budaörs az egyik véglet, ahol gyakorlatilag a beköltözők alakították magukhoz a települést, míg a másik Páty, ahol a kisebb mértékű beáramlás okoz az empirikus adatokban is megjelenő ellentéteket. A többi helyen e két szélsőség közötti helyzetet tapasztalunk, vagy azért, mert még alacsony szintű a beáramlás (Herceghalom), vagy mert a városiasodás terjed a beköltözőkkel együtt, de még nem oly mértékben, mint Budaörsön. A helyi körülményekkel való elégedettség jóval vegyesebb képet mutat. Az önkormányzatok működésével Budakeszin, Pátyon és Törökbálinton kevésbé elégedettek; a kutatás időpontja miatt nem tudható, hogy ez az elégedettség mennyiben szól a korábbi vezetésnek, vagy az akkor úgy félé éve hatalomban lévő újnak. Budakeszin és Pátyon is jelentős váltás volt a vezetést tekintve (hasonlóan Biatorbágyhoz), ahol is a korábban jelentős elégedetlenséget kiváltó vezetők távozása történt meg (részben ellentétben Biatorbágygyal), így a régi vezetéssel szembeni érzések hatása valószínűsíthető. Boltokkal mért infrastrukturális ellátottságot tekintve a legkevésbé szuburbanizálódott Herceghalom rossz megítélése érthető, azonban Biatorbágynak is elmaradottabb az átlagostól a megítélése. Budakeszit érzik lakói legkevésbé rendezettnek, tisztának, míg Biatorbágy nagyon jól teljesít e tekintetben. Biztonságosságot illetően Páty (és részben a mellette fekvő Budakeszi) rossz megítélése lóg ki a meglehetősen pozitív összképből.

23 Munkalehetőség legkevésbé Pátyon van, de Budakeszi is rosszul áll e térén. amit az interjúk is alátámasztanak. Az interjúkból kitűnő általános képtől, illetve a statisztikáktól eltérően azonban Biatorbágyon, Törökbálinton is eléggé kevéssé elégedettek a munkaalkalmakkal, míg a statisztikák jelentős munkaerő-keresletet jeleznek e térségben. E kettős képre magyarázatot adhat, hogy ezen, inkább magasabb képzettségűekre irányuló keresletet nem képes kielégíteni az alacsonyabb színvonalú helyi kínálat, illetve, hogy a magasabban képzett munkavállalókat a főváros elszipkázza. Elégedettség különböző dimenziók mentén. Forrás: Kocsis, 2011, tábla Biatorbágy Budakeszi Budaörs Herceghalom Páty Törökbálint Önkormányzat a helyiek érdekeit képviseli Megelégedettség, 1-9 skálán Boltok száma elegendő Rend, tisztaság Biztonság Munkaalkalmak száma Migrációs mintázat Beköltözés időszakait részletezi az alábbi táblázat településenként, a beköltözők között. Budaörs és Budakeszi jelentős migrációs hullámot élt át a hatvanas-hetvenes években, köszönhetően például a budaörsi lakótelep-építkezésnek. A többi településen a rendszerváltás után gyorsult föl a beköltözés, eltérő időszakokban: a beljebb fekvő településeken kissé korábban, miközben Budaörs már kezdett betelni. A 2006-tól hatásait éreztető válság migrációra gyakorolt tünetei is tisztán kivehetők az adatokból.

24 A beköltözés időbeli mintázata. 12. tábla 1970-ig Összesen Budaörs 13.4% 8.7% 20.1% 20.8% 11.4% 25.5% 149 Törökbálint 10.2% 17.3% 16.8% 24.4% 14.7% 16.8% 197 Biatorbágy 3.9% 3.9% 2.9% 24.3% 30.1% 35.0% 103 Páty 4.1% 17.6% 9.5% 25.7% 17.6% 25.7% 74 Budakeszi 12.5% 14.2% 10.8% 33.3% 14.2% 15.0% 120 Herceghalom 28.6% 42.9% 28.6% 14 Összesen 9.4% 12.3% 13.7% 25.7% 16.9% 21.9% 657 Forrás: Kocsis, 2011, A beköltözők társadalmi összetétele, időszakonként bontva, az egész területre mutatja, hogy jelentősen átalakult a beköltözők társadalmi státusza: egyre magasabb képzettségűek költöztek a területre, azonban az alacsonyabb képzettségűek is erősen jelen vannak; azaz nem alakult ki homogén beköltözői csoport. A beköltözők társadalmi státusza. 12. tábla 1970-ig Összesen Max. 8 osztály 23.9% 25.4% 23.9% 13.4% 6.0% 7.5% 67 Szakmunkás 19.1% 13.8% 21.3% 19.1% 6.4% 20.2% 94 Érettségi 7.5% 12.7% 15.7% 27.6% 16.4% 20.1% 134 Szakképzés 5.9% 15.8% 5.9% 22.8% 18.8% 30.7% 101 Főiskola 5.6% 5.6% 9.3% 32.4% 24.1% 23.1% 108 Egyetem, PhD 4.0% 8.1% 11.4% 30.2% 21.5% 24.8% 149 Összesen 9.5% 12.4% 13.8% 25.6% 16.7% 22.1% 653 Forrás: Kocsis, 2011, Az alábbi ábra összefoglalóan ábrázolja a különböző státuszú rétegek beköltözését a beköltözési idő szerint. A beköltözőket eleinte az alacsony iskolai végzettségűek, az alacsony státuszúak dominálták, ami a rendszerváltás környékére gyökeresen átalakult, és a legmagasabb iskolai végzettségű, azaz státuszú, beköltözők nagy arányát hozta. Figyelemre méltó, hogy utóbbi időben, az agglomerációban megjelenő munkaalkalmak, azaz a policentrikus városfejlődés következtében jelentős igény keletkezett az alacsonyabb státuszú munkaerőre is, amelyet a beköltözési adatok is jól mutatnak.

25 A beköltöző iskolai végzettségének időbeni alakulása. 5. ábra 60% 50% 40% 30% 20% 10% ig Max. Szakmunkás Érettségi vagy szakképzés Felsőfokú Forrás: Kocsis, 2011, A beköltözők saját maguk által megítélt anyagi státuszát, szintén idősorosan mutató táblázat hasonló képet mutat, azzal az előző táblázatból is kimutatható tendenciával, hogy a legfelső kategóriákba tartozók aránya 2000-től kezdve némileg csökken. A szubjektív anyagi helyzet. 13. tábla 1970-ig Összesen Kiváló 4.0% 2.0% 6.0% 32.0% 36.0% 20.0% 50 Jó 7.6% 9.1% 14.0% 28.0% 17.3% 24.0% 329 Rossz 13.0% 18.7% 15.9% 21.1% 11.8% 19.5% 246 Nagyon rossz 10.7% 14.3% 7.1% 21.4% 25.0% 21.4% 29 Összesen 9.5% 12.4% 13.8% 25.4% 17.0% 21.9% 653 Forrás: Kocsis, 2011, Előző lakhelyet tekintve a beköltözők között meghatározó Budapest, a közeli települések Törökbálint, Biatorbágy és Páty esetében játszanak fontosabb szerepet, és érdekes módon a távolabbi agglomeráció Biatorbágy esetében fontos még, ahogy a külföldről érkeztek is.