Lakóhelyi szuburbanizációs folyamatok a Budapesti agglomerációban

Átírás

1 Széchenyi István Egyetem Regionális Gazdaságtudományi Doktori Iskola Doktori iskolavezető Prof. Dr. Rechnitzer János Schuchmann Júlia Lakóhelyi szuburbanizációs folyamatok a Budapesti agglomerációban Témavezető: Hardi Tamás PhD. Egyetemi docens, Széchenyi István Egyetem, Győr Munkahelyi vitára február

2 Tartalomjegyzék 1. Bevezetés A dolgozat kutatási céljai, a kutatás kérdései és a hipotézisek Alkalmazott módszerek köre A kutatási terület bemutatása Az agglomeráció fogalma Tudományos előzmények Globális urbanizáció trendek A szuburbanizáció fogalma Szuburbanizáció típusai Szuburbanizációs folyamatok Nyugat-Európa nagyvárosaiban A szuburbanizáció gazdasági okai A szuburbanizáció társadalmi okai A szuburbanizáció infrastrukturális okai A Budapesti agglomeráció történeti fejlődése: a lakóhelyi szuburbanizáció előzményei A kiegyezés időszaka és az agglomerálódás kezdetei ( ) Budapesti agglomeráció a két világháború közötti időszakban Nagy-Budapest kialakulása és az államszocializmus időszaka A Budapest és agglomerációjának fejlődését meghatározó tényezők a rendszerváltozás után Lakóhelyi szuburbanizációs folyamatok jellemzői a Budapesti agglomerációban Migrációs folyamatok: országos és agglomerációs trendek Demográfiai-társadalmi összetételének változása Lakásállomány alakulása Gazdasági fejlettség Költözési szándékok és a lakóhelyi szuburbanizáció a Budapesti agglomerációban Az elemzés lehetőségei és korlátai A lakóhelyi szuburbanizáció térbeni-társadalmi következményei Gyál és Törökbálint példáján: összehasonlító esettanulmány Gyál és Törökbálint kiválasztásának szempontjai: hasonlóságok, különbségek Gyál és Törökbálint földrajzi helyzete az agglomerációban A lakónépesség növekedése Lakásállomány változása A helyi társadalom összetételének változása Gazdasági fejlettség A szuburbanizációval összefüggő helyi társadalmi konfliktusok Gyálon és Törökbálinton Gyál és Törökbálint jövőbeni fejlődési irányai Összegzés A kutatás új tudományos eredményei: kérdések- hipotézisek-válaszok Irodalmak jegyzéke... Hiba! A könyvjelző nem létezik. 9. Ábrák-, Táblázatok jegyzéke

3 Köszönetnyilvánítás Köszönettel tartozom Prof. Dr. Rechnitzer Jánosnak, a Széchenyi István Egyetem Regionális Gazdaságtudományi Doktori Iskolája vezetőjének a doktori disszertációm megírásában, és az azt megelőző doktori tanulmányaim során nyújtott támogatásáért, azért a bátorításért, amit mindvégig éreztetett velem. Köszönettel tartozom a doktori értekezés kidolgozásában nyújtott szakmai segítségéért témavezetőmnek, Dr. Hardi Tamásnak a MTA KRTK RKI NYUTO, tudományos főmunkatársának. Köszönettel tartozom még Dr. habil Izsák Éva, az ELTE TTK docensének, aki doktori tanulmányaim alatt figyelemmel kísérte a dolgozat alakulását. Korábbi és jelenlegi munkahelyi vezetőimnek szintén köszönettel tartozom, Dr. Csobod Évának, a Regionális Környezetvédelmi Központ (akkori nevén) Magyar Iroda igazgatójának hogy lehetőséget nyújtott egy olyan párizsi szakmai tanulmányút megvalósulásához, amely módot nyújtott a vizsgálati témám továbbfejlesztéséhez. Dr. Lados Mihálynak a MTA KRTK RKI NYUTO, osztályvezetőjének pedig azért, hogy egy új területen a kutatómunka lehetőségét kínálta számomra. Köszönettel tartozom Dr. Ferencz Zoltánnak, az MTA TK Szociológia Intézet munkatársának a dolgozatban használt kérdőívek eredményeinek elemzés-módszertani kérdéseiben nyújtott szakmai segítségéért. Köszönöm Dobos Mártának a szöveg rendbetételét. Végül, de nem utolsósorban köszönettel tartozom szüleimnek, akik lehetővé tették, hogy erre a pályára mehessek és tanulhassak. Köszönettel tartozom nekik azért a szakmai és lelki segítségért is, amely nélkül ez a munka nehezebben készülhetett volna el. 3

4 1. Bevezetés Az európai nagyvárosok mindegyikében megfigyelhető globális jelenség, a szuburbanizáció. A központi városok népességének csökkenését, ezzel párhuzamosan a városkörnyéki lakosság számának emelkedését egyrészt a városkörnyéki települések gazdasági funkcióinak változása, másrészt a környékbeli települések vonzerejének növekedése is okozza. A városcentrumok problémái, a belvárosi környezeti ártalmak, a légszennyezettség növekedése, illetve a közlekedési nehézségek és a belvárosban koncentrálódó társadalmi problémák szintén a szuburbanizációs jelenségeket erősítik. A városközpontok fizikai és társadalmi megújulása, a rehabilitációs programok következtében növekvő belvárosi ingatlan árak szintén bizonyos rétegek kiszorulását eredményezik a belvárosokból. A városkörnyéki településeken szintén egy sor társadalmi és gazdasági probléma jelenik meg. A város és környék közötti közlekedési problémák, a bejárás nehézségei, valamint az infrastrukturális ellátással kapcsolatos hiányok, a városkörnyéki őslakók és az újonnan betelepedettek közötti helyi társadalmi érdekkonfliktusok, a munkalehetőségek szűkössége új trendeket hoztak magukkal. Az új trendek megjelenését mutatják a városi lakosság csökkenő kiköltözési törekvése, a városkörnyéki lakosság csökkenő lakóhelyi elégedettsége és a városba történő visszavágyódás, sokszor visszaköltözés. Az új folyamatokat bizonyítják például Párizs, Bécs legújabb, a népesség alakulására vonatkozó adatai, amelyek a városközponti népesség növekedését jelzik (Cattan 2012; Fassman et al. 2012). A folyamatokat vizsgáló kutatók szerint az új nagyvárosi területi társadalmi paradigmák mögött egy újabb erőteljes agglomerálódás és népesség koncentráció (Enyedi, 2012), mások szerint egy reurbanizáció zajlik le. A korábbitól eltérő új európai trendek a szuburbanizációs problémák magyarországi vizsgálatát, esetleges újraértelmezését igénylik. Fontos lenne annak elemzése, hogy a fent bemutatott városfejlődési folyamatok az ország egyetlen metropolisztérségében, a Budapesti agglomerációban is megjelentek-e. A legújabb főváros térségi statisztikai adatok azt mutatják, hogy a most kibontakozó európai trendek a budapesti agglomerációt is elérték. A statisztikai vizsgálatok, amelyek hosszú időn 4

5 keresztül a fővárosi népesség csökkenését rögzítették, változást jeleznek: 2001 és 2006 között a Budapest esetében megfigyelhető vándorlási különbözet csökkenése 2007-ben megállt. Sőt, a főváros esetében lassú népességszám emelkedés is tapasztalható 1. Ennek alapján is az a tudományos kérdés merül fel, vajon milyen szuburbanizációs változások történtek a Budapesti agglomerációban? Lelassult-e a szuburbanizáció lendülete, vagy éppen más területi folyamatok magyarázzák a népességszám területi elhelyezkedésének alakulását? A 2007-es évet megelőző időszakról számos tudományos mű született. Képet kapunk a Budapest környéki szuburbanizációról, annak gazdasági és társadalmi jellemzőiről (Kovács- Sági-Dövényi, 2001), a kilencvenes évek közepén egyre dinamikusabbá váló kiköltözés területi, települési egyenlőtlenségeiről és a kiköltözés meghatározó okairól is (Kőszegfalvi 1995; Dövényi-Kovács 1999; Kovács K, 1999, Izsák, 2003). Ismertek Budapest belső kerületeinek funkcionális és társadalmi átalakulási folyamatai (Kovács, 2007), ezek társadalmi térbeni meghatározottságai és következményei. A rehabilitációs, szegregációs és dzsentrifikációs folyamatok is feltártak (Csanádi-Csizmady, 2004; Egedy 2005). Kiderültek a városkörnyéki településeken létrejövő, a lakóhelyi szuburbanizációval összefüggő települési, társadalmi érdekkonfliktusok is (Kovács-Váradi, 1999). A gazdaság erősödéséről, a lakóhelyi szükségletek átalakulásával összefüggő új költözési igényekről és a kiköltözés okairól is képet kaptunk (Váradi M.M; 1998, Hardi 2001; Izsák 2003, Szirmai et al. 2008). A statisztikai adatokból ismertek már a főváros és az agglomerációs települések esetében lezajlott népességszám változások is. Tudjuk azt is, hogy a városkörnyéki települések népessége az utóbbi húsz évben dinamikusan növekedett, miközben Budapest és a többi nagyváros lakosságszáma visszaesett. Egy korábbi tanulmányomból, az egyetemi szakdolgozatomból, amelyben a Budapesti agglomerációban zajló szuburbanizáció alakulását elemeztem, a térségre érvényes 2005-ös statisztikai adatok alapján még a szuburbanizáció dinamizálódása derült ki. A térbeli, társadalmi, gazdasági és népesedési folyamatok átlendültek a hivatalosan definiált agglomeráció határain is (Schuchmann, J. 2007). A 2007-es év utáni folyamatokat, azok demográfiai, társadalmi-gazdasági hátterét azonban csak részben ismerjük. Nem tudjuk pontosan, hogy az utóbbi években mi zajlik le a budapesti agglomerációban. Nem tudni, hogy a globális urbanizáció nagy folyamatai, köztük a nyugat- 1 Lásd később 13.számú ábra 5

6 európai trendek milyen módon, hasonlóan vagy éppen másképp érvényesülnek a Budapesti agglomerációban. Milyen (országos, egyben regionális) gazdasági és társadalmi okok magyarázzák a szuburbanizáció mai dinamikáját, a változásokat? Nem ismert még, hogy a gazdasági válság hogyan alakította és alakítja a Budapesti agglomerációban élő lakosság lakóhelyi igényeit, egyebek között, költözési törekvéseit. A világgazdasági és a hazai válságjelek miatt, az egyéni eladósodás, a lakáshitelek, a munkanélküliség térségi alakulása, enyhe romlása miatt megvan annak a reális lehetősége, hogy átalakultak a költözési törekvések. A kutatási előzményekből a szuburbanizáció adott korszakokra jellemző társadalmi hatásai és társadalmi konfliktusai, a térségi társadalmi egyenlőtlenségek folyamatai is kiderültek. Ezekből világossá vált, hogy az agglomerációs településeken éles érdekellentétek jöttek létre a régi és az új lakók, az önkormányzatok között. (Váradi, M. 1998, Szirmai, 2009, Szirmai, 2011 Váradi, 2011). Mindezek figyelembevételével az a kérdés is felmerül, hogy az új folyamatok hatására milyen új társadalmi érdekellentmondások jöttek létre a város környéki településeken, ezek a hatások milyen következményekkel jártak az önkormányzatok szuburbanizációs politikájára, valamint a szuburbanizáció lendületére. A doktori disszertáció ezért arra vállalkozik, hogy a Budapesti agglomerációban, elsősorban a főváros környékén, tehát az agglomerációs övezetben megvizsgálja a szuburbanizációt, ennek keretében főként a lakóhelyi szuburbanizáció folyamatait, annak változásait, néhány fontos meghatározó tényezőjét, különösképpen a 2007-es év utáni időszak esetében. 2 Ennek megvalósításához elsősorban empirikus településszociológiai és statisztikai módszereket használ. A szakirodalmi elemzések segítségével bemutatja azokat a globális szuburbanizációs trendeket is, amelyek a Budapesti agglomerációban lezajló folyamatok értelmezéséhez szükségesek. A disszertáció nyolc nagy fejezetből áll. Az első fejezetben, vagyis a bevezetésben ismertetésre kerül a dolgozat témaválasztásának indoklása, a módszertani háttér, a kutatás 2 A fővárosra vonatkozó elemzések nem képezik a dolgozat tárgyát (kivéve a költözési szándékokkal kapcsolatos részt), részben a terjedelmi korlátok, részben az empirikus adatok hiányában. De azért sem, mert a kutatás a főváros környékén lezajló lakóhelyi szuburbanizációs változásokra koncentrál. 6

7 céljai, a meghatározó kutatási kérdések és hipotézisek. Ebben a fejezetben bemutatásra kerül a vizsgált kutatási terület és az agglomeráció fogalma is. A második elméleti fejezet célja, hogy a nemzetközi (elsősorban angolszász és francia), valamint hazai szakirodalom alapján áttekintse és összefoglalja napjaink meghatározó globális urbanizációs trendjeit, kiemelten a lakóhelyi szuburbanizációs folyamatokat. A harmadik fejezet a szuburbanizációt mint a globális urbanizáció egyik meghatározott szakaszát elemzi a nemzetközi szakirodalom alapján, illetve ennek érvényesülését a nyugat-európai nagyvárosokban és a kelet-közép európai nagyvárosok esetében is. A negyedik fejezet a Budapesti agglomeráció történeti kialakulását mutatja be a 19. század városegyesítés időszakától egészen a rendszerváltozást követő évtizedig. Az ötödik fejezet az elmúlt húsz év keretében mutatja be a Budapesti agglomerációban zajló lakóhelyi szuburbanizációt, elsősorban a statisztikai adatelemzés segítségével. A hatodik fejezet a Budapesti agglomerációban élők költözési szándékait, azok változását, irányait, a meghatározó okokat, a költözési szándékok és lehetőségek társadalmitérbeni összefüggéseit, lakóhelyi elégedettséget vizsgálja a térségre reprezentatív empirikus szociológiai vizsgálati eredmények önálló újraelemzése alapján. A hetedik fejezet két esettanulmányra épül. A Gyál és Törökbálint várost elemző rész két eltérő történelmi múlttal és társadalmi-gazdasági fejlettséggel bíró városkörnyéki település szuburbanizációs folyamatait mutatja be empirikus mélyinterjúkra alapozott kutatás eredményei alapján. A nyolcadik, összegző fejezet célja, hogy a dolgozat megalapozó hipotéziseit egybevesse az empirikus kutatás tényeivel, a különböző fejezetekben bemutatott folyamatok főbb trendjeivel, és ennek alapján összegző módon megválaszolja a dolgozat elején felvetett kutatási kérdéseket, ellenőrizze a hipotéziseket, egyszersmind összegezze a legfontosabb eredményeket. A dolgozat végén a felhasznált irodalmak jegyzéke, ábrajegyzék, térképjegyzék, fotók jegyzéke található. 7

8 1. 1. A dolgozat kutatási céljai, a kutatás kérdései és a hipotézisek Ebben az alfejezetben kerül sor a kutatás céljainak, a főbb kutatási kérdések, hipotézisek, valamint a konkrét elemzési módszerek körének bemutatására. Az értekezésnek négy átfogó célja van. Az egyes célokhoz kapcsolódnak a konkrét kutatási kérdések: 1.) Az első cél a dolgozat tudományos elméleti megalapozása, a nemzetközi és hazai szakirodalom áttekintése alapján a globális urbanizáció meghatározó trendjeinek összefoglalása, valamint a szuburbanizáció általános problematikájának a bemutatása. Az ehhez kapcsolódó kérdés: Milyen globális városfejlődési-, közte szuburbanizációs folyamatok jellemzik ma a Budapesti agglomerációt? 2.) A második fő cél a Budapesti agglomerációban az elmúlt huszonöt évben, közte a 2007 óta lezajlott főbb városfejlődési trendek történeti bemutatása, a szuburbanizációs jelenségek konkrét elemzése, részben a kapcsolódó szakirodalom áttekintése, részben statisztikai adatelemzés segítségével. Ehhez a célhoz kapcsolódó kérdés: Hogyan érvényesültek az elmúlt huszonöt évben a globális városfejlődési folyamatok, kiemelten a lakóhelyi szuburbanizációs trendek a Budapesti agglomerációban? 3.) A harmadik cél a lakóhelyi szuburbanizáció, az azt meghatározó társadalmi-térbeni tényezők, kiemelten a költözési szándékok vizsgálata. Ehhez a következő kutatási cél kapcsolódik: Mi jellemzi a Budapesti agglomerációban élő lakosság költözési szándékait és ezek hogyan befolyásolják a térségben zajló lakóhelyi szuburbanizációs folyamatokat? 4.) A negyedik cél a város és környék közötti szuburbanizációs kapcsolatok, érdekviszonyok feltárása. A kapcsolódó kutatási kérdés: Az utóbbi évek változásai, a gazdasági válság hatásai miképp hatottak a városkörnyéki települések önkormányzatainak szuburbanizációval összefüggő érdekviszonyaira? 8

9 Az egyes célokhoz és kérdésekhez kapcsolódó hipotézisek a következőképpen foglalhatóak össze: Az első kérdéskör feltevései: H.1.A.) A Budapesti agglomeráció szuburbanizációs jelenségeiben a globális hatások, de a történeti települési és területi sajátosságok következményei is érzékelhetők, azonban az utóbbiak hatásmechanizmusai erőteljesebbek, mint az előbbiek. H.1.B.) A Budapesti agglomerációban érzékelhető szuburbanizáció dinamikája erőteljes. Ez a trend a jövőben is érzékelhető marad, részben a városkörnyéki települések dinamikus fejlődése, a megfelelő területi kínálat és infrastrukturális lehetőségek következtében, továbbá azért is, mert a városkörnyéki közte a családi házas életforma, a ma még városlakók meghatározott rétegei számára továbbra is vonzó marad. H.1.C.) A szuburbanizáció korábban tapasztalt dinamikája erőteljesen lecsökken. Részben a gazdasági és társadalmi válság miatt visszaesik a lakóhelyi mobilitásban részt venni képes városlakó rétegek aránya. A város belső részeinek megújulása, a dzsentrifikáció továbbra is a városban tartja a korábban kiköltözni vágyók egy részét. Fontos szempont, hogy a városkörnyéki települések infrastrukturális fejletlensége vagy annak nem megfelelő dinamikája, a bejárás emelkedő költségei és nehézségei miatt egyre kevésbé vonzó a városkörnyéki életforma. A második kérdéskör feltevései A szuburbanizáció folyamata történeti eltérésekben valósult meg. A rendszerváltás előtt a szuburbanizáció visszafogottan jelent meg a Budapesti agglomerációban, a magyar lakás- és ingatlanpiaci sajátosságok, a piaci mechanizmusok korlátozottsága miatt. A lakás mobilitás főleg a fővároson belül valósult meg. A belvárosi leromlott lakásállománnyal és egyéb életviszonyokkal elégedetlenek, a társadalom hierarchiájában megfelelő érdekérvényesítéssel rendelkező rétegek vagy az új lakótelepekre, vagy társasházas övezetekbe költöztek. A rendszerváltás után azonban a szuburbanizációs folyamatok a piaci típusú lakás és ingatlanpiaci körülményeknek és a lassú polgárosodás jelenségeinek köszönhetően felgyorsultak. 9

10 A rendszerváltozás, a piaci és globális hatások figyelembevételével két különböző feltevést érdemes jelezni: H.2.A.) A megnövekedett szuburbanizációs igények miatt a városkörnyék szinte minden településén dinamikus fejlődés indult, beleértve a nyolcvanas években már szuburbanizálódó településeket is. Ezért a történeti fejlettségbeli különbségek csökkentek, közeledés zajlott le az egyes városkörnyéki települések között. H.2.B.) A megnövekedett szuburbanizációs igények differenciáltak voltak, a magasabb és alacsonyabb társadalmi státusúak különböző városkörnyéki övezetek felé mozdultak el. Mindez tovább erősítette a történeti területi differenciáltságokat. A harmadik kérdéskör feltevései A Budapesti agglomerációban élő népesség költözési szándékai eltérőek. Különbségek vannak a magas és az alacsony státusúak költözése és az azt meghatározó tényezők között, valamint, a városból a kiköltözőket fogadó települések szempontjai (politikája, lehetőségei, érdekei) között. Ennek alapján feltehető, hogy: H.3.A.) Az alacsony társadalmi státusú városlakók esetében a költözési szándékok vélhetően növekedni fognak a megnövekedett belvárosi ingatlanárak és lakásfenntartási költségek miatt. A gazdasági krízis hatásai, a lakáshitelek egyre nehezebb visszafizetési kötelezettségei és egyéb társadalmi problémák (pl. a leginkább őket sújtó munkanélküliség) szintén a költözési szándékok növekedését adják. H.3.B.) A magasabb társadalmi státusú városlakók esetében a költözési szándékok vélhetően csökkeni fognak a belvárosi rehabilitáció és dzsentrifikáció miatt átalakult és megjavult új társadalmi szerkezet eredményeként. A gazdasági krízis hatásai, a lakáshitelek visszafizetési kötelezettségei őket kevésbé érintik, miközben a városkörnyék már kevésbé vonzó számukra. A magasabb társadalmi státusú városlakók esetében az is feltehető, hogy a városkörnyéki családi házas életforma továbbra is vonzó számukra, ezért vállalják az ezzel járó életforma nehézségeit, költségeit és a kiköltözés mellett döntenek. 10

11 H.3.C.) A költözési szándékok alakulására a fogadó települések szempontjai is hatással lehetnek. A fejlett települések inkább nyitottabbak, a beköltözők életfeltételeit inkább támogatják, a fejletlen települések esetében ez kevésbé igaz. A negyedik kérdéskör feltevései Az elmúlt huszonöt évben megváltozott a városkörnyéki települések szuburbanizációval kapcsolatos érdekeltsége. Az ezredfordulóig a városkörnyéki településeket erőteljes anyagi érdekeltség fűzte a lakóhelyi szuburbanizáció és a beköltözések számának dinamizálásához. Ennek oka az országos adópolitikában keresendő, hiszen a települések anyagi gyarapodásukat a beköltözők számának növelésében és a személyi jövedelemadó növelésében is látták. Az ezredfordulót követő évtizedben a megváltozott adórendszer és támogatáspolitika okán, (jelentős összegű elvonás a személyi jövedelemadó helyben maradó részéből, a települések fejlesztésére fordítható központi támogatások drasztikus lecsökkenése) megváltozott a városkörnyéki települések érdekeltsége a lakóhelyi szuburbanizáció és újonnan beköltözők támogatásával kapcsolatosan. Mindezek figyelembevételével két hipotézis állítható fel. H.4.A.) A gazdasági válság és az ország gazdasági nehézségeinek súlyosbodása nyomán az agglomerációs települések a kiutat egyre inkább a növekedésben és a terjeszkedésben látják. A települések stratégiája a lakosságszám növelése, a még szabad területek átminősítése lakó illetve gazdasági célra, további ingatlanfejlesztések generálása. Ennek következményeként tovább növekszik az agglomerációs övezet népessége, a szuburbanizáció lendülete nő, következésképpen a beépített területek nagysága növekszik, miközben csökken a zöldterületek aránya. H.4.B.) A települési önkormányzatok az ország általános gazdasági nehézségei, a Budapesti agglomerációban is jelen levő válságjelenségek, továbbá egyre nehezebbé váló anyagi helyzetük miatt nem támogatják településeik további extenzív növekedését. Az extenzív növekedést egy intenzívebb, a meglévő erőforrásokat hatékonyabban felhasználó növekedés váltja fel. A városkörnyéki települések 11

12 önkormányzatainak megváltozott érdekeltsége és településfejlesztési politikája a lakóhelyi szuburbanizáció dinamikájának csökkenését hozhatja magával Alkalmazott módszerek köre A disszertáció témájának a feldolgozásakor elméleti és empirikus (ezen belül kvalitatív és kvantitatív) módszereket egyaránt használtam. A kitűzött kutatási célokat és konkrét kérdéseket meghatározott kutatási módszerekkel vizsgáltam meg, mégpedig: 1.) Mindenekelőtt elméleti elemzési módszereket használtam fel. A vonatkozó nemzetközi (angolszász és francia) valamint a hazai szakirodalmak alapján bemutattam a globális urbanizációs trendeket, a nyugat-európai nagyvárosokban zajló szuburbanizációs folyamatokat, valamint a szuburbanizáció fogalmát. (A nemzetközi, elsősorban francia szakirodalom feldolgozását és elemzését segítette, hogy 2010 novemberétől 2010 decemberéig a Francia Intézet fiatal kutatói ösztöndíjasaként, kutatómunka céljából egy hónapot töltöttem Párizsban, (Université Paris8 Départmenet Géographie/ LADYSS). 2.) A Budapesti agglomerációban az elmúlt huszonöt évben zajló szuburbanizációs folyamatok bemutatásához és vizsgálatához statisztikai adatbázisokat elemeztem. 3 Ehhez 3 A disszertáció megírása során alkalmazható elemzések körét jelentősen szűkítette, hogy a évi népszámlálás részletes adatai még a dolgozat beadásának időpontjában sem álltak rendelkezésre. Ezért több (előzetesen tervezett) elemzésre nem kerülhetett sor, ez pedig több vonatkozásban korlátozta a témával összefüggő megállapítások helytállóságának alátámaszthatóságát. Csak a népszámlálás részletes (település és kerületsorosan elemezhető) adatai adhattak volna pontos képet a lakóhelyi szuburbanizáció alakulása részleteiről, arról, hogy az elmúlt évtizedben kik, (mely társadalmi rétegekhez, korosztályokhoz, foglalkozási és jövedelmi csoportokhoz tartozók) voltak azok, akik kiköltöztek Budapestről az agglomerációs övezetbe. Honnan, és hová költöztek. Bár Budapest és Pest megye viszonyrendszerében összességében ismertek a ki és a beköltözők (az állandó lakást változtatók) évenkénti számai, de nem ismert (ezért nem is elemezhető) ugyanez települési szintű bontásban, ami lehetőséget adott volna a népesség területi elhelyezkedése változásának részletesebb bemutatására. Részletesen elemezhető adatok hiányában az sem ismert, hogy az agglomeráció településein kimutatott népességnövekedés településenként milyen arányban származott az ország távolabbi térségeiből való beköltözésből, illetve a Budapestről való kiköltözésből. Az sem ismert, hogy a vizsgált időszakban jelentős számban Budapestre beköltözők között milyen részarányt képviselnek (és milyen társadalmi réteghez tartozók) azok, akik korábban kiköltöztek a városkörnyékre, hogy honnan költöztek vissza. Részletes statisztikai adatok hiányában az sem volt elemezhető, hogy milyen összefüggés volt a lakóhelyi szuburbanizáció és a térség gazdasága erősödése között. 12

13 felhasználtam a KSH 1990, 2001, 2010-es népszámlálási adatait. Mivel a Budapesti agglomerációra összesített adatbázisok csak korlátozott számban adottak, ezért az agglomerációs övezetre vonatkozó elemzésekhez saját adatbázist alakítottam ki. Ehhez legyűjtöttem a KSH és a VÁTI TEIR településsoros adatainak a Budapesti agglomerációs övezetére vonatkozó értékeit. Az ábrázoláshoz térinformatikai szoftvert (Mapinfo) használtam fel. A Budapesti agglomerációban elemzett lakóhelyi szuburbanizáció folyamatát a következő indikátorok segítségével elemeztem: Népességszám változás 1990/2010 A magyar régiók migrációs együtthatója, az oda- és elvándorlások 1000 lakosra jutó arányának változása 1990/2010 Vándorlási különbözet 1990/2010 Korstruktúra változása 1990/2010 Lakásszám változás (1990/2010) 3.) A disszertáció empirikus vizsgálati eredményekre is támaszkodik a Budapesti agglomerációban élő népesség költözési szándékainak, a lakóhelyi elégedettségeknek, és az eladósodottságnak valamint ezek térbeni-társadalmi összefüggéseinek vizsgálata esetében. 3.a.) A költözési szándékok elemzését, valamint ennek változásait vizsgáló elemzéshez felhasználtam (akkori nevén) a MTA SZKI, Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézete Város és Környezetszociológiai Műhelyében 2004 és 2007 között zajló Várostérségek. Térbeli, társadalmi egyenlőtlenségek és konfliktusok című kutatás fős, 2005-ben lekérdezett kérdőíves adatbázisát. Az adatbázis Budapesti agglomerációra vonatkozó adatait (1000 fős leválogatott mintán) a költözési szándékokra és lakóhelyi elégedettségre vonatkozóan önállóan elemeztem. 3.b.) A Budapesti agglomerációban élő népesség költözési szándékaival kapcsolatos adatbázist egy másik kutatás nyújtotta és 2010 között zajló Fenntartható fogyasztás, termelés és kommunikáció. A modern fogyasztási modelleket meghatározó társadalmi mechanizmusok és érdekviszonyok. A fenntartható fogyasztás térbeli 4 Várostérségek. Térbeli, társadalmi egyenlőtlenségek és konfliktusok című kutatási Projekt. ( ) Megvalósulását a NKFP finanszírozta. Vezetője: Prof. Dr. Szirmai Viktória Referencia szám: 5/083/

14 modellje 5 című projekt főre vonatkozó reprezentatív kérdőív adatbázisából önállóan elemeztem a Budapesti agglomerációban élő népesség költözési szándékait és irányait. 3.c.) A Norvég Alap által támogatott kutatás keretében empirikus kutatás alapozta meg a két esettanulmányt Törökbálinton és Gyálon, ahol mélyinterjú készült a település meghatározó döntéshozóival, civil szervezetek képviselőivel, valamint ingatlanfejlesztőkkel. A települések kiválasztása esetén cél volt, hogy az egyik település mind társadalmi, mind pedig gazdasági értelemben fejlett, míg a másik az agglomerációs övezet kevésbé fejlett övezetének települése legyen. 5 Projekt megvalósulását a Norvég Finanszírozási mechanizmus biztosította, a kutatás vezetője: Prof. Dr.Szirmai Viktória, MTA Szociológiai Kutatóintézet, Referenciaszám: HU

15 1. Összegző ábra: A kutatás céljai, kutatás kérdései, hipotézisek, módszerek Téma: A lakóhelyi szuburbanizáció, mint a globális urbanizáció egy meghatározott szakaszának érvényesülése a Budapesti agglomerációban között A téma jelentőségének indoklása: 1.) Mert globális jelenségről van szó, s a szuburbanizáció egy általános európai folyamat 2.) Mert új trendek érvényesülnek a világban 3.) Mert a hazai relevancia kevéssé feltárt Célok: Kutatási kérdések: Hipotézisek: Módszerek: 1.) A globális urbanizáció meghatározó trendjeinek összefoglalása, a szuburbanizáció általános problematikájának a bemutatása 2.) A Budapesti agglomerációban az elmúlt húsz évben lezajlott szuburbanizációs jelenségek elemzése 3.) A lakóhelyi szuburbanizáció, az azt meghatározó társadalmi-térbeni tényezők, költözési szándékok vizsgálata a Budapesti agglomerációban 4.) A város és környék közötti szuburbanizációs kapcsolatok, érdekviszonyok feltárása 1.) Milyen meghatározó városfejlődési folyamatok jellemzik ma a világ és Nyugat-Európa globális nagyvárosait? Mennyire tekinthetők ezek a folyamatok globális érvényűnek? 2.) Hogyan érvényesültek az elmúlt húsz évben a globális városfejlődési folyamatok, kiemelten a lakóhelyi szuburbanizációs trendek a Budapesti agglomerációban? 3.) Mi jellemzi a Budapesti agglomerációban élő lakosság költözési szándékait, és ezek hogyan befolyásolják a térségben zajló lakóhelyi szuburbanizációs folyamatokat? 4.) Az utóbbi évek változásai, a gazdasági válság hatásai miképp hatottak a szuburbán települések önkormányzatainak érdekviszonyaira? 1.) Több folyamat érvényesül egy időben. A globális hatások mellett a történeti települési sajátosságok a meghatározóbbak 2.) A lakóhelyi szuburbanizáció nem egyforma erősséggel érintette a városkörnyéki településeket 3.) A Budapesti agglomerációban élők költözési szándékai és lakóhelyi elégedettsége megváltozott, de ezekben térbeli-társadalmi különbségek vannak 4.) A gazdasági válság és a megváltozott központi támogatási rendszer miatt megváltozott a városkörnyéki települések lakóhelyi szuburbanizációval kapcsolatos érdekeltsége 1.) Nemzetközi és hazai szakirodalom elemzése 2.) Hazai szakirodalom elemzése 3.) Empirikus kutatás, kérdőves felmérés újraelemzése 4.) Empirikus kutatás, mélyinterjúk készítése, terepbejárás 15

16 1.3. A kutatási terület bemutatása A doktori disszertáció kutatási területe a Budapesti agglomeráció, mely a fővárost és a 80 városkörnyéki települést foglalja magába. A Budapesti agglomeráció alatt azt a jogilag is meghatározott, tervezési és fejlesztési dokumentumok alapját is képező térséget értjük, amelyet a területfejlesztésről és területrendezésről szóló évi XXI. törvény kiemelt térségként definiált, és amelynek területi határait a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) és az akkori illetékes minisztérium (Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, KTM) együttes javaslatára a 89/1997. (V. 28.) kormányrendelet határozott meg. (A kormányrendelet Budapestet és 78 Pest megyei települést határozott meg az agglomeráció részeként, de két település szétválásával az érintett települések száma 80-ra nőtt.) 2. ábra: A Budapesti agglomeráció országon belüli elhelyezkedése, az érvényben lévő lehatárolás szerint Forrás: PESTTERV Kft A kutatási terület kiválasztását indokolja, hogy a lakóhelyi szuburbanizáció Magyarországon bár az ezredfordulón a nagyobb vidéki nagyvárosokban is megjelent és általánossá vált (Tímár 2000; Hardi 2002 ; Szebényi 2006; Bajmóczi 2006 ) mind társadalmi, mind pedig gazdasági jelentőségét tekintve a legteljesebb formában és legerőteljesebben a Budapesti agglomerációban bontakozott ki. Ennek nyilvánvaló oka e térség sajátos társadalmi és gazdasági helyzete az országban. Budapest az ország egyetlen olyan millió főt meghaladó 16

17 európai léptékű nagyvárosa, amihez kiterjedt agglomerációs övezet tartozik. A Budapesti agglomeráció országon belüli társadalmi-gazdasági súlyát jelzi, hogy itt koncentrálódik az ország népességének egyötöde, és itt termelődik meg az ország GDP-jének több mint 40%-a. Az elmúlt néhány évben mind a Budapesti agglomerációval foglalkozó szakemberek, mind pedig a szakpolitikusok részéről felmerült az igény az 1997 óta érvényben levő lehatárolás felülvizsgálatára. Ennek szükségességét a Budapesti Agglomerációs Fejlesztési Tanács által elfogadott a térségre vonatkozó hosszú távú területfejlesztési koncepció is megfogalmazta már 2006-ban, amit az eltelt két évtized társadalmi-gazdasági térbeli folyamatai is alátámasztották. A saját korábbi kutatásom során kimutattam, 6 hogy a főváros vonzáskörzete nem mindenhol, de meghatározott irányokban már jelentősen túlmutat a mai KSH lehatároláson. Ilyen nyúlványok figyelhetőek meg az agglomeráció Pest megye és Fejér megye határán fekvő, de már Fejér megyébe tartozó településeinek estében, az agglomeráció Pest megye déli részén az M5-ös autópálya, s ugyanígy az M3-as autópálya menti települések esetében is. 3. ábra A Budapesti agglomeráció kiterjedése az agglomerációs index alapján Agglomerációs index értéke 9-10 (57) 8-9 (27) 7-8 (35) 6-7 (69) 0-6 (55) Forrás: Saját diplomamunka ELTE, 2007, KSH adatok alapján saját szerkesztés 6 Lásd a bevezető fejezetben jegyzett lábjegyzet szerint 17

18 A rendelkezésre álló statisztikai adatok felhasználásával agglomerációs index képzésével a már korábban jelzett diplomamunka a mai agglomeráció határán kívül 34 erőteljesen agglomerálódó és 27 agglomerálódó települést határozott meg. Ezek a vizsgálatok is bizonyították, hogy az eltelt bő egy évtized társadalmi-gazdasági térbeli változásai figyelembevételével a főváros vonzáskörzete ugyan nem mindenhol, de meghatározott irányokban már túlmutat a ma hatályos lehatároláson ben a Budapesti Agglomeráció Területrendezési Tervéről szóló 2005 évi LXIV. számú törvény felülvizsgálatának és módosításának előkészítése keretében ismételten felmerült a Budapesti agglomeráció lehatárolása felülvizsgálatának kérdése. 7 E vizsgálat eredménye döntést előkészítő szakmai anyagot a KSH (dr. Tóth Géza) részletes vizsgálatai alapján a PESTTERV Kft. készítette. Bár a területfejlesztésért akkor felelős minisztérium (NFGM) döntéshozói a évi népszámlálást követő időszakra halasztották a döntést, a 13 mutató átfogó értékelésével készült vizsgálat egyértelműen mutatta az agglomeráció kiterjedésének változását, melynek alapján a Budapesti agglomerációban érintett települések köre első alternatívában kibővítésre kerülhetett volna 28 közte 5 Pest megyén kívüli - településsel. A második alternatíva szerint 13 településsel bővült volna az agglomeráció. Mivel a térség agglomerálódásának folyamata szoros kapcsolatban van a szuburbanizációval, az e megközelítésben alkalmazott szűkítés indokolt. 7 A lehatárolás felülvizsgálata során vizsgált térség kiterjedt Pest megye egész közigazgatási területére, valamint a mai agglomerációval határos kistérségek területére, az ott érintett települések körére. A felülvizsgálathoz kiválasztott mutatók a lehetőségekhez mérten összességükben fejezik ki az agglomeráció definíciójának tartalmát. A korábban készült agglomeráció lehatárolásokhoz képest a használt mutatók kiegészültek a térség településeinek fejlettségét érzékeltető elemekkel, valamint az egyéni, illetve közforgalmú elérhetőségre vonatkozó adatokkal. Az alkalmazott és értékelt mutatók: 1. Lakónépesség-változás , % 2. A években épített lakások aránya a 2008-as lakásállomány %-ában 3. Népsűrűség, január 1., fő/km 2 4. Ezer lakosra jutó vándorlási különbözet, Ezer állandó lakosra jutó szja-alapot képező jövedelem, 2008, Ft 6. Ezer lakosra jutó személygépkocsi (2008), db 7. Foglalkoztatottak aránya, február 1., % 8. Az iparban, építőiparban és a szolgáltatásban dolgozók aránya, február 1., % 9. Naponta a Budapestre eljárók aránya, február 1., % 10. Naponta a Budapestről eljárók aránya a helyben foglalkoztatottakhoz viszonyítva, február 1., % 11. Ezer lakosra jutó működő vállalkozások száma, Budapest városközpont közúti elérhetősége (Egyéni elérhetőség), 2009, perc 13. Budapest városközpont közforgalmi elérhetősége (Közforgalmú elérhetőség), 2009, perc A kiértékelés eredményeként az agglomeráció bővítésére szóló javaslat két alternatívában fogalmazódott meg. Az első alternatíva szerint mindazok a települések a Budapesti agglomerációba tartoznak, amelyek normalizált adatai a vizsgálati terület átlagánál magasabbak, illetve 2000-ről 2008-ra a népességük is gyarapodott. A második alternatíva ezt a feltételrendszert tovább szűkíti azzal, hogy fentiek alapján kiválasztott települések közül csak azokat tekinti a Budapesti agglomeráció részének, ahol 2000 és 2008 között épült új lakások aránya a 2008-as lakásállomány százalékában eléri, vagy meghaladja az országos átlagot (7,2%). 18

19 4. ábra Az agglomeráció kiterjedése a KSH vizsgálatai alapján Forrás: Budapesti Agglomeráció Területrendezési Terve módosítása (egyeztetési dokumentáció, PESTTERV Kft 2010) A többirányú vizsgálatok eredményei alapján megállapítható, hogy az agglomerálódó települések köre részben Pest megye és Fejér-, illetve Komárom-Esztergom megye határán, illetve Pest megye agglomerációval határos délkeleti részén (legerőteljesebben az M5-ös autópálya mentén) nagyobb, mint a hivatalos agglomerációs lehatárolásban szereplőké. Ezekben a település együttesekben sok helyütt a népességnövekedés dinamikája már az agglomerációs településekével volt egyenlő mértékű, társadalmi-demográfiai szerkezetük is átalakulóban van, az agglomerálódás jeleit mutatják, és egyre inkább elvesztik rurális jellegüket. Egyes kutatók épp ezen folyamatok miatt már nem is nagyvárosi agglomerációról, hanem egy urbanizált városrégió kialakulásáról beszélnek Budapest körül. Az urbanizált városrégió a nagyvárosi agglomerációknál egy sokkal nagyobb kiterjedésű térséget jelöl. Enyedi György definíciója alapján: Napjaink nagy területű-nagyvárosi régiói egymagvúak, de több alközpontúak. A különböző méretű városok között jelentős a funkcionális munkamegosztás. E nagyvárosi régiók többnyire a nagyvárosi agglomerációk további bővülésének s belső szerkezeti átalakulásának következtében formálódnak ki. Például fontos ipari, kereskedelmi, kutatásfejlesztési vagy kulturális oktatási funkciók-intézmények 19

20 telepednek különböző városokba. A napi munkába járás térpályái sokirányúak. Különböző méretű és szerepű ám egyenrangú települések horizontális együttműködése, hálózatba szerveződése váltja fel a korábbi hierarchizált tagoltságot (Enyedi, 2012,17. old). E lehatárolási alternatívák helytállóságát igazítják ki Tóth Géza kiegészítő vizsgálatai is, amelyek a komplex fejlettségi mutatók eloszlását vizsgálják. 5. ábra A komplex fejlettségi mutató eloszlásának lokális hasonlósága a vizsgált térségben, 2009 Forrás: Tóth G.-Schuchmann P.,(2010): A Budapesti agglomeráció kiterjedésének vizsgálata In: TERÜLETI STATISZTIKA 13. (50.) évf:(5. szám) pp Mindezeket ismerve és elfogadva, a disszertáció a statisztikai adatgyűjtés megkönnyítése és az egyértelmű fogalomhasználat érdekében Budapesti agglomeráció alatt a hivatalos (kormányrendeletben és területrendezési tervről szóló törvényben is meghatározott) lehatárolást alkalmazom többek között azért is, mert a disszertáció megalapozása során felhasznált empirikus vizsgálatok is erre a térlehatárolásra alapoztak. Egyéb agglomerációs lehatárolások Észak-Amerika nagyvárosaiban a központi települést és az azt körülölelő funkcionálisan tagolt és egymással sok szállal összekapcsolódó nagyvárosi agglomerációt Metropolitan 20

21 Statistical Area-nak (MSA) hívják Az agglomeráció definiálásánál a központi város népességének meg kell haladnia az főt. A központi várost körülölelő agglomerációs övezet népességének pedig a et. A központi város körüli települések népességének több mint 25%-a pedig ingázik lakó- és munkahelye között. Jelenleg Észak-Amerikában 374 ilyen agglomerációs övezetet határoltak le. A nyugat-európai városok közül a francia statisztikai hivatal (INSEE) már 1962-ben definiálta a szuburbanizáció következtében a város és a falu között keletkezett új, átmeneti teret s bevezette a ZPIU (Zone de Peuplement Industriel et Urbain), azaz a Városi lakó és ipari zóna fogalmát. Ezek a városiasodott terek egyaránt magukba foglalnak városokat és falvakat is, amelyek gazdaságát azonban már nem mezőgazdasági, hanem ipari tevékenység jellemzi. Területükön egyszerre működnek kereskedelmi, ipari üzemek, vagy akár adminisztratív funkciót betöltő intézmények. Ugyancsak megtalálhatóak ezekben a zónákban a lakófunkciók is, azonban ezek a települések sok esetben csak az alvótelepülésként szolgálnak. A városi tér egyre nagyobb mértékű terjeszkedésével 1996-ban már szükség volt a fogalom újabb tisztázására, ezért bevezették a ZAU (Zone en Aires Urbain), város régió fogalmát. Ez a fogalom, az előbbinél már egy sokkal strukturáltabb agglomerációt feltételezett. Ebbe a térszerkezetbe beletartoznak azok városi alközpontok is, amelyek legalább 5000 főt foglalkoztató vállalkozásoknak adnak otthont, így maguk is munkaerő vonzó pólusokká válnak. A francia statisztikai hivatal azonban megkülönbözteti a városrégión belül a couronne périurbaines-t is, azaz a szuburbán övezetet. Ebbe az övezetbe azok a települések tartoztak, amelyek lakónépességének legalább 40%-a központi településre jár dolgozni. Megkülönböztetik továbbá azokat a településeket is a városrégión belül, amelyek lakossága nem csak központi városba, hanem a környező nagyobb városi központokba jár át dolgozni. Ezeket multipoláris településegyütteseknek (Les communes multipolarisées) nevezték el. Külön kategóriát alkotnak a városrégión belül azok települések (jellemzően rurális települések), amelyek lakosságának legalább 40%-a a mezőgazdaságból él. ( l Espace á dominante rurale). Ennek a kategóriarendszernek a használata alapján, 1999-ben Franciaország lakosságának 61%-a lakott városokban, 16%-a lakott szuburbán övezetben, 5%-a élt multipolarizált térségben, és 18%-uk élt jellemzően falusi régióban (Berger, 2004). 21

22 1.4. Az agglomeráció fogalma A világ nagyvárosai agglomerációs övezetének definiálása és lehatárolása korántsem egyszerű feladat, és nem is létezik rá egységes módszertan. Az agglomeráció fogalmát több tudományterület is használja. Többek között a közgazdaságtan, a regionális gazdaságtan vagy a településföldrajz is. Az alábbi táblázatban összegyűjtöttem néhány meghatározást, amelyek alapján kiderültek a meghatározások közös szempontjai. Ezekre a dolgozatom készítése során figyelemmel voltam. Kőszegfalvi György (1995) 1. táblázat: Az agglomeráció különböző meghatározásai Szerző Defínició Forrás agglomerációnak nevezzük azt a nagyvárosok körül kialakult település együttest, amelynek lakossága és vállalkozásai szoros, napi szintű kapcsolatban vannak egymással. Az agglomerációk olyan település struktúrák, ahol az ott elhelyezkedő település együttesekben a tágabb régiójukat meghaladó mértékű a népességszám növekedés és a lakásállomány növekedése is Rechnitzer János (1998) Kovács, Zoltán (2001) Izsák, Éva (2003) Perger Éva (2004) Az agglomeráció egy olyan új koncentrációs folyamat színtere, ahol a nemzeti és a nemzetközi nagyvállalatok irányító szervező központjai találhatók és amelyek serkentően hatnak a további gazdasági és üzleti szolgáltatások, a kutatásfejlesztés további koncentrációjára, vagyis az innovációk kiinduló pontjai Többnyire az urbanizáció első szakaszában (városrobbanás) a termelőerők térbeli koncentrációja eredményeképpen kialakuló település együttes, várostömörülés Budapest és környékének kapcsolatrendszere felfogható egy olyan speciális centrumperiféria relációként, amelynek kezdőpontját a funkcionális kapcsolatok észrevehető felerősödése, végpontját pedig a nagyvárosi centrumba való teljes a legkülönbözőbb gazdasági, társadalmi és térszerkezeti dimenziókat magában foglaló integráció jelöli ki. Az agglomerációk többnyire közigazgatási határokkal tagolt, ugyanakkor szoros társadalmi gazdasági és funkcionális-területi kapcsolatokkal egységbe fogott település-csoportok. Az agglomerációk a városiasodás, városfejlődés (urbanizáció) folyamatában alakultak ki, mely során korábban önálló települések összefonódnak. Mekkora a Budapesti agglomeráció? KSH, 1995 Területi stratégiák oldal Társadalomföldrajzi Kislexikon, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, pp.7. A városfejlődés természeti és társadalmi tényezői. Budapest és környéke. Napvilág kiadó old A főváros és környéke régióként való értelmezése, a központi régió problémája. In: Horváth M. T. (szerk): A regionális politika közigazgatási feltételei Magyar Közigazgatási Intézet, Budapest, 2004, pp

23 Nemes-Nagy József (2005) A termelőerők koncentrációs és centralizációs folyamatainak eredményeként létrejövő olyan település együttes, amelyben alapesetben a környezetéből kiemelkedően fejlett várost és a körülötte fekvő településeket a gazdasági és társadalmi élet területein intenzív kapcsolat köti össze, és ahol a központi város körül népességtömörülés megy végbe. Nemzetközi és hazai tendenciák a területi elemzésben, Területi Statisztika 1. sz., pp Közép Magyarországi Fejlesztési Tanács 2009 évi agglomeráció definíciója Az agglomeráció a településrendszer strukturális átalakulásának eredménye, terméke. Olyan sajátos településképződmény, melyre a népesség, a termelési eszközök, az infrastruktúra rendszereinek nagymérvű térbeli koncentrációja jellemző. Romváry Ferenc (2010) Somlyódyné Pfeil E. (2011) Enyedi, György (2012) Az agglomeráció olyan egy- vagy többközpontú urbanizált településrendszer, amelyben a központot és a közvetlen vonzáskörzetébe tartozó településeket szoros kulturális, gazdasági, kommunális és szolgáltatási kapcsolatok jellemzik. Az agglomeráció fogalma a normatív állam szemszögéből abszolút fontossággal bír (a közigazgatás-szervezés és a gazdaságfejlesztés szempontjából egyaránt), tekintettel arra, hogy az agglomeráció az egymás közelében, egy térségben sűrűsödő gazdasági tevékenységek összessége, amely lehet iparági körzet vagy egy nagyváros és vonzáskörzete. A nagyvárosi agglomerációk a 19. század második felében az ipari forradalom bázisán létrejött település együttesek. Közös jellemzőjük, hogy egy központi nagyvárosból és az agglomerációs gyűrű településeiből állnak, melyek a nagyvárosok kihelyezett hálószobái gazdasági és szolgáltatási szempontból is alárendelt helyzetben vannak a központhoz képest. (Pécs Lexikon I. (A M). főszerkesztő Romváry Ferenc, Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010, Pécs. 24. o. ISBN ) Tér és Társadalom 25. évf., 3. szám, 2011 Városi világ, Akadémiai Kiadó, 16. old A fenti meghatározások alapján összesített agglomeráció definíciók közös szempontjai 1. Nagyvárosok körül kialakult település együttes 2. Népesség és a gazdasági szereplők erőteljes koncentrációja 3.Város és környéke közötti szoros társadalmi-gazdasági és funkcionális kapcsolatok megléte 4. Településrendszer strukturális átalakulása 5. Hierarchikus településstruktúra 6. Közigazgatásilag megosztott térség 23

24 2. Tudományos előzmények 2.1. Globális urbanizáció trendek A dolgozat a tudományos előzményeket tárgyaló részében elsőként a globális urbanizációs szakaszok bemutatását tűzi ki célul, majd ezt követően bemutatja, hogy a világ különböző fejlettségű nagyrégióiban mely urbanizációs trendek érvényesülnek. A globális urbanizáció szakaszai A városfejlődési folyamatokban észlelhető és kimutatható törvényszerűségek mindig is kiemelt kutatási területe volt a regionális tudomány képviselőinek. A gazdasági növekedés ciklikusságát már az 1930-as években kimutatta Nikolaj Kondratyev orosz közgazdász (Kondratiev, 1984). Kidolgozott elmélete (Kondratyev ciklusok, vagy K-hullámok) alapján, a gazdasági fejlődés nem egy egyenesen felfelé ívelő, hanem 7-8 éves ciklusokra bontható folyamat. Hasonlóképpen a gazdasági ciklusokhoz, amelyek mindegyike egy-egy gazdaságtörténetileg jelentős korszakhoz köthető (agrárforradalom, ipari forradalom, információs elektronika forradalma stb.); a városok fejlődésében is megkülönböztethetünk jól elkülöníthető szakaszokat. A gazdasági fejlettség minden szintjéhez más és más városfejlődési ciklus köthető. A városfejlődési és a gazdasági ciklusok közötti összefüggést először 1980-ban publikálta a dán van Den Berg és kutatótársai A Study of Growth and Decline című könyvben, amely azóta alapművé vált a regionalisták, geográfusok, városszociológusok, a várossal foglakozó szakemberek körében. A könyvet megalapozó kutatás során, között 14 európai ország nagyváros térségeinek negyed évszázad alatt megfigyelhető fejlődési folyamatait vizsgálták meg, az eredményeket pedig összegezték a kutatók. Ebben négy városfejlődési szakaszt különítettek el. 1. Urbanizáció; 2. Szuburbanizáció; 3. Dezurbanizáció; 4. Reurbanizáció. Az eredményekből kiderül, hogy a regionális és városfejlődési folyamatok jól leírhatóak a gazdasági-társadalmi berendezkedés strukturális átalakulásával is. A gazdaság strukturális átalakulásai a térben is megjelentek. A mezőgazdaságra alapozott agrártársadalmi berendezkedésből az ipari, indusztriális társalomba való áttérés eredményeként koncentrációs folyamatok zajlottak le, amelyek a nagyvárosok és nagyvárosi régiók kialakulását eredményezték. Míg az ipari társadalomból a posztindusztriális vagy információs 24

25 társadalomba való átmenetet a térben dekoncentrációs folyamatok követik, a nagyvárosok esetében ez a népesség várostérségen belül való koncentrálódásán keresztül írható le. 2. táblázat A városnövekedés szakaszai van Den Berg et al. (1982) alapján Népességszám változás Városfejlődési szakasz Térbeli folyamat Központ Agglomeráció Összes I. Urbanizáció Abszolút centralizáció II. Szuburbanizáció Relatív decentralizáció III. Dezurbanizáció Abszolút decentralizáció IV. Reurbanizáció Relatív centralizació Forrás: Berg, L. van Den et al. (1982): Urban Europe vol I. Study of Growth and Decline. Pergamon Press, New York, Oxford Van Den Berg modelljét Enyedi György gondolta tovább, illetve utolsó könyvében kritikailag is elemezte. Enyedi György szerint a globális urbanizációs szakaszok a kelet- és középeurópai volt szocialista országok nagyvárosi agglomerációira is érvényesülnek, de időbeli megkésettséggel. Enyedi urbanizációs modellje négy szakaszt különít el. Ezek a következők: az első szakasz, a városrobbanás időszaka. Ebben a szakaszban az extenzív iparosítás és a városnövekedés a jellemző, de anélkül, hogy a társadalom széles rétegeinek általános életszínvonal javulásával járna. Az életszínvonal javulás csupán egy nagyon szűk réteg kiváltsága, s ez a szakasz általában a térbeli-társadalmi egyenlőtlenségek éleződésével jár. A fejlett világ országaiban ez a korszak már a 19. században lezárult, egyes fejlődő világbeli országokban még nem zajlott le. A második szakasz a viszonylagos dekoncentráció szakasza, ahol a termelésre alapozott gazdaságot egyre inkább felváltja egy szolgáltatásokon alapuló gazdaság. A városrégiókon belül átrendeződik a népesség, és a térben dekoncentráltan helyezkednek el. Ebben a szakaszban beszélhetünk a szuburbanizációról is. A harmadik szakasz a dezurbanizáció szakasza, amikor már valódi dekoncentráció zajlik, továbbá amikor a népességnövekedés súlypontja áttevődik a rurális térségekre. Ez már csak a posztindusztriális társadalmakban jellemző, a fejlődő világban nem. 25