Furcsa történet. Új Katedra Pedagógusok lapja. Beköszöntő. A tartalomból november 1

Átírás

1 ÚJ KATEDRA Új Katedra Pedagógusok lapja Kiadja: COMMITMENT Kommunikációs Iroda Kft Budapest, Máriássy u Tel.: , fax: Felelős kiadó: Ekler Gergely Alapító-főszerkesztő: Pecsenye Éva Felelős szerkesztő: Varga Gabriella Varga.Gabriella@cki.hu Szerkesztőbizottság: Kojanitz László (elnök), Barlai Róbertné, Szebedy Tas Főmunkatárs: Horváth Gábor Miklós Munkatársak: Gyulai Zsófia, Simonyi Gáspár Tervezőszerkesztő: Molnár Tamás Olvasószerkesztő: Nagy Márton A szerkesztőség címe: 1095 Budapest, Máriássy u Tel.: , fax: Hirdetésfelvétel: Kovács Balázs, 30/ Nyomdai munkák: OOK-Press, Veszprém Felelős vezető: Szathmáry Attila ISSN (nyomtatott) ISSN (online) A tartalomból Félig teli, félig üres: költségvetés Iskolai hiányzások: van, aki már első héten összegyűjtötte az ötven órát Esélylatolgatás a szakképzésről a Commitmentkonferencián Német tapasztalatok a duális képzésről Konferencia a pedagógus-életpályamodellről A cigányok (iskolai) integrációjáról A hódmezővásárhelyi modell madártávlatból.. 20 Parlamentlátogatás a múzeumi napon Családi életre neveletlenül Sajgó Szabolcs költészete Tizenkét menetes beszélgetés Erdei Zsolttal Rákoshegyi Bartók Zeneház Interjú Dinnyés József daltulajdonossal Kárpátalján járt a Határtalanul Alapítvány Furcsa történet Beköszöntő Júniusban ellenszavazat nélkül fogadta el az Országgyűlés Az érettségi vizsga és a felsőoktatási intézménybe való felvétel egyes szabályainak módosításáról szóló törvényt. A jogszabály szerint a jövőben nem a felsőoktatási intézmények döntenek majd arról, megkövetelik-e a hozzájuk jelentkezőktől az emelt szintű érettségi vizsgát, hanem a kormány. Ahhoz, hogy a 2013-as felvételi már az új szabályok szerint bonyolódhasson, a törvényjavaslat úgy rendelkezik, hogy a kormánynak október 30-ig kell kiadnia azt a rendeletet, amely leírja, hogy mely intézmények milyen képzései esetén belépési feltétel az emelt szinten letett vizsga. A rendeletet a sajtó híradásai szerint el is készítette az érintett államtitkárság, kihirdetésére azonban nem kerül sor. Nyilvánosságra hozták ugyanakkor az új felsőoktatási törvény koncepcióját, mely szerint törvény írná elő, hogy a felsőoktatási intézménybe való felvétel feltétele minden esetben két emelt szintű vizsga. Az október 30-i határidőt nem véletlenül kötötte ki a törvény: ilyen jelentős változtatás esetén ugyanis biztosítani kell a megfelelő felkészülési időt mind a diákok, mind az intézmények és fenntartóik számára. A 2013-as határidő akkor tartható, ha 2011/2012-es tanévben már az új szabályoknak megfelelően kezdődik meg a középiskolákban a diákok érettségire történő felkészítése. Ehhez viszont arra is szükség van, hogy a évi költségvetés már ezt figyelembe véve határozza meg a támogatási összegeket. Az államtitkárság tehetetlenkedésből vagy szándékosságból fakadó késlekedése tehát nagy valószínűséggel azt jelenti, hogy az emelt szintű érettséginek mint kötelező felvételi elvárásnak a bevezetése 2014-re csúszik, ami választási év. És olyankor sok minden történhet. A júniusban elfogadott törvény realistán, a kötelező emelt szintű vizsga rugalmas bevezetése mellett tette le a voksát, többek között figyelembe véve az intézmények és a diákok lehetőségeit, a demográfiai adatokat, a költségtérítéses képzés helyzetét. Ezzel szemben az új felsőoktatási törvény koncepciójában szereplő javaslat meglehetősen merev, akarnok, s nem utolsósorban drága elképzelést fogalmaz meg. S ha mindehhez hozzácsapjuk azokat a híreket is, melyek szerint a jelenlegi öt helyett hat tárgyból kellene maturálniuk a fiataloknak, s megszűntetnék (vagy jelentősen korlátoznák) az előrehozott vizsga lehetőségét is, akkor könnyen olyan helyzet állhat elő, hogy drasztikusan visszaesik a felsőoktatásba jelentkezők száma. Egy ilyen forgatókönyv aligha lehet kívánatos bárkinek is. Nem jó a fiataloknak, akiket az átgondolatlanul, egymást kiszámíthatatlanul erősítő szigorítások hoznak kedvezőtlen helyzetbe. Nem jó a felsőoktatási intézményeknek sem, amelyeknek már önmagában a demográfiai mozgás miatt százalékkal megcsappanó hallgatószámmal kell számolniuk néhány éven belül, s ezt faragnák tovább az új szabályok. S nem jó a gazdaságnak, Magyarországnak sem, hiszen minden kutatás, mérés egyértelműen jelzi a képzettség és a gazdaság teljesítménye közötti szoros összefüggést. Nehéz belátni, mi akadálya lenne annak, ha az elkészült rendeletet a kormány gyorsan kihirdetné, s elkezdődhetne a felkészülés az intézményekben. Ha pedig a jelenleg csupán koncepció formájában meglévő új felsőoktatási elképzelésekből az elkövetkező években valamikor törvény születik, lehet korrigálni a szabályokon. Abban ugyanis minden szereplő egyetért, hogy a standard, emelt szintű érettségi vizsga mint felsőoktatási belépési feltétel bevezetése elkerülhetetlen. Ennek ütemezéséről lehet vita, de a legrosszabb, ami történhet, az erre való hivatkozással történő halogatás november 1

2 Súlypont Félig teli, félig üres Költségvetés 2011 ÚJ KATEDRA Egyelőre nem köszönnek vissza a jövő évi költségvetésben azok az új finanszírozási elképzelések, amelyeket a tárca irányítói korábban megfogalmaztak. Nem növekednek a közoktatás alapnormatívái és változatlan marad a közalkalmazotti bér. Megszűnik a bölcsődék és más közoktatási intézmények infrastrukturális fejlesztésére fordítható keret, eltűnik a pedagógusok teljesítménymotivációs alapja, és nem számíthatnak költségvetési támogatásra a nem minősített alapfokú művészetoktatási intézmények sem. Más oldalról emelkedik a pedagógiai szakszolgálatokra jutó forrás, a kistérségi társulások támogatása, az ingyenes étkezésre, illetve tankönyvre jogosultak után járó normatíva. A költségvetési törvény tervezete szerint összességében valamelyest emelkedik az önkormányzatok oktatási célú támogatása 2011-ben. Lényegében változatlan marad az idei támogatási struktúra a közoktatásban, és többségében nem változnak a támogatási összegek sem. Ez azt jelenti, hogy 2011-ben még biztosan nem lesz elmozdulás a fejkvóta alapú finanszírozástól a feladatfinanszírozás irányába, s a támogatások reálértéke is csökken majd. Igaz, ez a csökkenés jelentős mértékben elmarad a korábbi években tapasztalt mértéktől, aminek meghatározó oka, hogy a közoktatási alaptámogatások úgynevezett teljesítménymutatón alapuló számításának felmenő rendszerű bevezetése a most futó tanévben befejeződik. (Kivételt ez alól csak a 13 évfolyammal működő iskolák utolsó évfolyamai jelentenek, az itt tanuló gyerekek száma azonban nem túlságosan magas, ami természetesen nem jelenti azt, hogy itt ne okozna gondot az alapnormatíva csökkenése.) Az alap-hozzájárulás összege már a 2007-es bevezetéskor is azt jelentette, hogy az egy gyerekre jutó támogatás nemcsak reálértéken, de nominálisan is jelentősen csökkent. Ez az összeg ráadásul több évig nem változott, idén azonban még csökkent is, miközben az Állami Számvevőszék évről évre jelezte, hogy a támogatás nem elegendő a hozzá kapcsolódó feladatok ellátására. A költségvetési törvény 3. számú mellékletében szereplő kiegészítő normatívák néhány kivétellel változatlan összeggel szerepelnek a jövő évi büdzsében is. A kivételek közé tartozik a kedvezményes óvodai, iskolai, kollégiumi étkeztetés és a tanulók ingyenes tankönyvellátásának támogatása, előbbi Ft/fő/év összegről Ft-ra, utóbbi Ft-ról Ft-ra emelkedik. Szeptembertől ugyanakkor nem igényelhetnek normatív költségvetési támogatást azok az alapfokú művészetoktatási intézmények, amelyek nem minősíttették magukat. Komoly működési zavarokat okozhat az a két változás, amely az érettségi lebonyolítását, illetve az iskolai informatikát érinti. Ezek a támogatások eddig a költségvetés 5. számú mellékletében szerepeltek, azaz felhasználásuk kötött volt, a fenntartók csak ezekre a célokra fordíthatták őket. A szabadon felhasználható források közé sorolásuk önmagában is komoly kockázat, de ennél is nagyobb baj, hogy a támogatás mértéke is jelentősen csökken: a döntően az iskolai adminisztráció informatikai támogatását szolgáló forrás a felére, az érettségi és szakmai vizsgák megszervezésére és lebonyolítására szolgáló összeg pedig a jelenlegi kétötödére csökkenne a javaslat szerint. Ez ellehetetlenítené az elektronikus iskolai adminisztráció rendszerének fenntartását, működtetését, az érettségiztető intézmények és tanáraik pedig még az eddigieknél is kevesebb ellenszolgáltatást kapnának munkájukért. (Sovány vigasz, ha egyáltalán az, hogy a tárca költségvetésében eközben az érettségi központi lebonyolítására szánt összeg jelentősen, 700 millió Ft-ról 1000 millió Ft-ra emelkedik, amely növekedés lényegében megegyezik a fenntartóknál, illetve az iskoláknál tapasztalható csökkenéssel.) Szintén a pedagógusok zsebét érinti, hogy Változatlan bértábla, változatlan jövedelem Nem változik jövőre a közalkalmazotti bértábla, mint ahogyan ugyanakkora marad a pótlékalap, a vezetői illetménypótlék alapja és a kiemelt munkavégzésért járó pótlék alapja is. Ez azt jelenti, hogy a pedagógusok jövedelme az adójogszabályok változásától függően nő vagy csökken. Jelen állapot szerint a gyermeket nevelők biztosan jobban járnak 2011-ben, mint idén, a gyermektelenek azonban egy-kétezer forinttal kevesebbet találnak majd a borítékban. A jövedelem alakulását három elem befolyásolja: a csökkenő adókulcs, az adójóváírás, melynek összege jövőre csökken, illetve a gyermekek után járó adókedvezmény. Utóbbi változás okozza a legnagyobb eltérést, hiszen jövőre ez már akár egy gyermek után jár (míg idén még csak három vagy több gyermek esetén), s a tervezet szerint nem lesz jövedelemhatárhoz sem kötve. A pedagógusok jövedelmének alakulása * 2010 (nettó jövedelem családi pótlék nélkül) 2011 (nettó jövedelem családi pótlék nélkül) bruttó 0 gyermek 1 gyermek 2 gyermek 3 gyermek 0 gyermek 1 gyermek 2 gyermek 3 gyermek *számítás: november

3 ÚJ KATEDRA Súlypont Néhány közoktatási támogatás alakulása (millió Ft/fő/év) Bölcsődék és közoktatási intézmények infrastrukturális fejlesztése 4350 Kisiskolák újraindítása 300 Az osztályfőnöki feladatot ellátók támogatása A sajátos nevelésű igényű gyerekekkel foglalkozó gyógypedagógusok támogatása ,5 Az integrációs rendszerben részt vevő intézményekben dolgozó pedagógusok anyagi támogatása Pedagógiai szakszolgálat Pedagógus-szakvizsga, továbbképzés, szakmai szolgáltatások igénybevételének támogatása 1491* A középszintű érettségiztetés és a szakmai vizsgáztatás támogatása Ft/fő/év Érettségi vizsga lebonyolítása Szakmai, informatikai fejlesztési feladatok támogatása Ft/fő/év A közoktatásban tanulók határon túli kapcsolatainak támogatása 300 Nemzeti Tehetség Program 403,9 859,6 * forint/fő/év a 2010-ben jelentősen csökkentett szakkönyvvásárlási támogatás teljes egészében megszűnik, jó hír azonban, hogy a szintén idén felfüggesztett továbbképzési támogatás jövőre Ft/ fő/év összeggel ismét megjelenik a költségvetési tervezetben. A költségvetés legnagyobb nyertesei egyértelműen a pedagógiai szakszolgálatok, amelyek támogatása 50 százalékkal, 1630 millió forinttal emelkedik jövőre. Nő a kistérségi társulások támogatása is, összességében mintegy 3500 millió forinttal, ami 10 százaléknál valamivel több pénzt jelent jövőre ezen intézmények számára. Ezen belül a közoktatási feladatok közül az 5 8 évfolyamos bejáró tanulók után adott támogatás, valamint a tagintézményi támogatás és a szakszolgálati feladatok ellátására biztosított forrás emelkedik jelentős mértékben. Ezzel azonos irányba mutató lépés, hogy kisiskolák újbóli elindítására, illetve a még működők kiegészítő támogatására csupán egy 300 millió forintos keretet találni a büdzsében, annak ellenére, hogy ezt a tárca oktatási vezetése kiemelt feladatnak tekinti, s milliárdos összeget tervezett erre a célra. Sőt nemcsak hogy erre az új feladatra alig jut pénz jövőre, de a bölcsődék és a közoktatási intézmények infrastruktúrájának fejlesztésére többek között férőhelybővítésre idén rendelkezésre álló keret folytatását is hiába keressük a tervszámok között. A tárca költségvetésében többlettámogatásra számíthat a Nemzeti Tehetség Program és a központilag szervezett érettségi vizsgák, illetve új elemként jelenik meg a közoktatásban tanulók határon túli kapcsolatainak támogatása. Ezzel egyidejűleg azonban drasztikusan csökken a hátrányos helyzetű fiatalok tanulmányait segítő Útravaló ösztöndíjprogram keretei között felhasználható forrás és a gyakorló iskolák normatív támogatása. Néhány közoktatási támogatás alakulása (Ft/fő/év) Közoktatásialap-hozzájárulás * * Családi napközi ellátás és gyermekfelügyelet Iskolai gyakorlati oktatás a szakiskola és a szakközépiskola évfolyamán, nyelvi előkészítő évfolyam esetén évfolyamán Szakmai gyakorlati képzés a szakképzési évfolyamokon Gyógypedagógiai (konduktív pedagógiai) nevelés, oktatás az óvodában és az iskolában Korai fejlesztés, gondozás Fejlesztő felkészítés Nem magyar nyelven folyó nevelés és oktatás, valamint a roma kisebbségi oktatás Nemzetiségi nyelvű, két tanítási nyelvű oktatás, nyelvi előkészítő oktatás Párhuzamos művészetoktatás támogatása Középiskolába, szakiskolába bejáró tanulók ellátása Intézményi társulás óvodájába, általános iskolájába járó gyermekek, tanulók támogatása Kedvezményes óvodai, iskolai, kollégiumi étkeztetés Tanulók ingyenes tankönyvellátása A többcélú kistérségi társulások támogatása Bejáró gyermekek, tanulók alapján járó támogatás (óvodás és 1 4. évfolyamos tanuló) Bejáró gyermekek, tanulók alapján járó támogatás (5 8. évfolyamos tanuló) Autóbusszal utaztatott gyermekek, tanulók alapján járó támogatás Egységes iskola évfolyamára bejáró tanuló Többcélú kistérségi társulás által fenntartott intézmény Tagintézményi támogatás Kistelepülési tagintézményi támogatás Közoktatási szakszolgálati feladat Továbbtanulási, pályaválasztási tanácsadás Nevelési tanácsadás; gyógypedagógiai tanácsadás, korai fejlesztés és gondozás; fejlesztő felkészítés; logopédiai ellátás; gyógytestnevelés) *Ft/teljesítménymutató/év november 3

4 Súlypont Iskolai hiányzások Van, aki már első héten összegyűjtötte az ötven órát ÚJ KATEDRA Az új kormány egyik első intézkedéseként a nyár folyamán szigorította az iskoláztatási támogatás folyósításának feltételeit. A települések jegyzőihez még csak most érkeznek meg az iskoláktól az első bejelentések a mulasztókról, így pontosan nem tudni, hogy összesen hány olyan tanuló van, aki a szeptember 1-jei iskolakezdés óta már 50 igazolatlan hiányzást szedett össze, s akinek esetében intézkedni kellett a pótlék felfüggesztéséről. Sajtóhírek szóltak olyan 17 éves szabolcsi diákról, aki házasodni szeretne és már túlkorosnak is érzi magát a 9. osztályban, ezért nem jár iskolába. A szülők ígéretet tettek arra, hogy a gyerek addig járni fog az iskolába, amíg házasságot nem köt akkortól ugyanis már nagykorúnak számít, és nem kötelezhető iskolalátogatásra. Van olyan diák is, aki rögtön az első héten összegyűjtötte a jogszabályban meghatározott hiányzást, az idei tanévben egyáltalán nem jelent meg ugyanis az iskolában. Tóth Árpád, Nyírbátor jegyzőjének szeptember végi közlése szerint a kisvárosban egy általános iskolai tanuló lépte túl az 50 órás hiányzást, s az ügyben meg is indították az eljárást. A törvényi kötelezettségnek megfelelően intézkedtek a családi pótlék fizetésének felfüggesztéséről, gyám kirendeléséről, sőt szabálysértési eljárás is indult a szülők ellen. Szemán Sándor, Nyíregyháza címzetes főjegyzője arról számolt be, hogy a megyeszékhelyen hat gyermek került közel az ötvenórás igazolatlan hiányzáshoz, további tizenhat pedig túllépte a tíz tanórás hiányzási határt. Korábban is figyeltek erre, most pedig, a törvények megváltozásával még szigorúbban ügyelnek az igazolatlan hiányzások elkerülésére. Kacsur Gábor, Nyírvasvári jegyzőjének közlése szerint nemcsak az 50 órás hiányzást kísérik figyelemmel a településen, hanem a kisebb mértékű iskolai távolmaradás miatt is eljárnak. Az iskola jelzése alapján az önkormányzati hivatal figyelmezteti az érintett szülőket. Eddig öt esetben tették ezt, egy középiskolai tanuló ugyanis már 20, négy pedig órát hiányzott igazolatlanul az oktatási intézményből. Göndör Judit, az észak-borsodi Kazincbarcika városházának szóvivője arról számolt be, hogy a városban 2600 általános iskolás korú gyermek van, és egy-két tanulónál már előfordult olyan mértékű mulasztás, amikor a hivatalos eljárást meg kellett indítani, ezek jelenleg zajlanak. Az új kormány kezdeményezésére elfogadott törvény augusztus 30-i hatállyal arról intézkedik, hogy ha egy diáknak összegyűlik 50 igazolatlan órája, akkor a jegyzői gyámhatóság az iskola jelzése alapján felfüggeszti az iskoláztatási támogatást és védelembe veszi a gyermeket. A jegyzőnek e körben mérlegelési lehetősége nincs, az 50 igazolatlan óra automatikusan az iskoláztatási támogatás felfüggesztésével és a gyermek védelembe vételével jár. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium szociális, család- és ifjúságügyért felelős államtitkárságának az egyes települések illetékes hivatalaihoz elküldött módszertani útmutatója szerint háromhavonként és a tanév vége után a jegyzői gyámhatóságnak felül kell vizsgálnia, hogy továbbra is indokolt-e a felfüggesztés, azaz a gyermek helyzete rendeződött-e, teljesíti-e tankötelezettségét. A jegyzői gyámhatóság csak akkor szüntetheti meg a felfüggesztést, ha a vizsgált időszakban a gyermek egy óráról sem hiányzott igazolatlanul. A folyósítást határozatlan időre kell felfüggeszteni, annak kezdő időpontja a döntés hónapját követő második hónap első napja. A támogatást a részére megküldött jogerős döntés alapján a Magyar Államkincstár családi pótlékot folyósító regionális igazgatósága a helyi önkormányzat családtámogatási folyószámlájára utalja. Az iskoláztatási támogatás felfüggesztésének megszüntetése után a gyermek védelembe vételét még legalább a felfüggesztés idejével megegyező időtartamig, de legkésőbb a nagykorúság eléréséig fenn kell tartani, megelőzendő az újbóli tankötelezettség-mulasztást. Az oktatásért felelős államtitkárság tájékoztatása szerint a korábbi Oktatási és Kulturális Minisztériumnak nem voltak adatai arra vonatkozóan, hogy melyik településen hányan lépték túl az 50 tanórás hiányzást, csak azokat az eseteket összesítették, amikor a diákok hiányzásaik miatt a tanév ismétlésére kényszerültek. A terveik szerint az idei tanévtől azonban országos szinten statisztikát vezetnek majd az egyes településeken tapasztalható igazolt és igazolatlan hiányzásokról. A 2008/2009-es tanévben Budapesten 232 ezer diákból több mint ezer, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében pedig tanulóból 960-an kényszerültek pótvizsgázni a hiányzások miatt (ebben benne vannak azok is, akik igazoltan, például betegség miatt hiányoztak sokat az iskolából). A magyarországi intézkedés nem számít hungarikumnak. A francia parlament szintén a nyár folyamán fogadta el azt a kormánypárti javaslatot, amely alapján rendszeres iskolai hiányzás esetén egy első figyelmeztetés után megvonhatóvá válik a családi pótlék a szülőtől. Az elfogadott törvény fokozatosan teszi lehetővé a családi pótlék megvonását rendszeres hiányzás esetén: amenynyiben egy tanuló legalább négyszer hiányzik igazolatlanul egy hónapon belül, az oktatási intézmény vezetője értesíti a megye oktatási vezetőjét. Ez utóbbi írásban figyelmezteti a családot és segítséget javasol a szülőknek. Ezzel párhuzamosan a megye közigazgatási vezetője a szülőkkel szerződést írat alá az őket érintő felelősségről. Amennyiben a ta nuló a következő hónapban is többször hiányzik, az oktatási vezető felszólíthatja az illetékes szerveket a családi pótlék utalásának felfüggesztésére. Amint a gyerek ismét rendszeresen jár iskolába legalább egy hónapig, a juttatásokat visz november

5 ÚJ KATEDRA szamenőleg is átutalják a családoknak az illetékes szervek. Az intézkedésre azért volt szükség, mert az ottani oktatási minisztérium adatai szerint a 2007/2008-as tanévben a felső tagozatosoknak és a középiskolásoknak hét százaléka hiányzott rendszeresen igazolatlanul. Szintén francia módszer: egy marseille-i középiskolában futballal, pontosabban labdarúgó-mérkőzésekre szóló jegyekkel próbálják csökkenteni a hiányzók számát. Az órák legszorgalmasabb látogatói minden hónapban belépőt kapnak a város híres csapata, az Olympique de Marseille mérkőzéseire. Hollandiában a kilencvenes évek második felében mulasztásjelzővel próbálkoztak. Ha egy tanuló nem jelent meg, tanítója ezt közölte egy mulasztásjelzővel, aki nyomban hívta a gyermek szüleit, hogy megtudakolja a csemete oktatási intézményből való távolmaradásának okát. A fentieknél drasztikusabb eszközhöz nyúltak Ukrajnában, ahol rendőrségi akció indult idén ősszel Tanóra fedőnéven. Ennek során felkutatták és visszavitték iskoláikba a tanévkezdés során igazolatlanul távol maradó tanulókat. S hogy mit mondanak az intézkedés ellenzői? Franciaországban bár a franciák 63 százaléka támogatta az államfő azon elképzelését, hogy az igazolatlan iskolai hiányzás a családi pótlék megvonását vonja maga után, az ellenzék a családi pótlék megvonásáról szóló javaslat ellen szavazott, amelyet a legfőbb pedagógus-szakszervezetek és szülői egyesületek sem támogattak. A szocialista Yves Durand azzal vádolta meg a kormánypártot, hogy feladta az esélyegyenlőség elvét, és ennek árát a leginkább kiszolgáltatottakkal Súlypont fizetteti meg. A kommunista Marie-Hélene Amiable pedig azt hangsúlyozta a vitában, hogy a kormány nincs tisztában a hiányzások valódi okaival, s a vélt gyógyírrel még inkább megbélyegzi a nehéz helyzetben lévő családokat. Magyarországon is elsősorban a balliberális oldal támadta a kezdeményezést. Szűcs Erika (MSZP) a parlamenti vitában azt hangoztatta, hogy hosszú távon nem a szankció, hanem a család normális működése biztosíthatja a gyermekek iskoláztatását. Szerinte az iskolai hiányzások csökkentéséhez nincs jobb motiváció, mint amikor a szülő és a gyerek együtt indul a munkába, iskolába. Osztojkán Ágnes (LMP) kijelentette: ki kell terjeszteni a szociális hálót, és el kell érni, hogy azon a hátrányos helyzetű családok fennmaradhassanak. Az egyik gyermekjóléti szolgálat vezetője az intézkedés kapcsán arra figyelmeztetett, hogy a családi pótlék megvonásának azokban a családokban lehet eredménye, ahol eddig a szülőkön múlott, hogy a gyermek nem jár iskolába. Ott, ahol fontosnak tartják, hogy iskolába járjon a gyermekük, de az valamiért nem hajlandó szót fogadni, úgy érzik, hogy bár ők mindent megtettek, felőrlődtek, még pénz megvonásával is büntetik őket. Ez azonban feltehetőleg az esetek kisebb hányada lehet. Azt már most lehet látni, hogy a szülők és az intézmények kapcsolatában javulást hozott az intézkedés, szorosabb az együttműködés, s a tanárok akár az interneten, a digitális naplón keresztül értesítést küldenek, vagy megkeresik a szülőket, ha a gyermek nem jelenik meg az iskolában. RA november 5

6 Szakképzés ÚJ KATEDRA Zsákutca előtt vagy után? Az elmúlt húsz év legnagyobb átalakítása előtt a szakképzés Esélylatolgatás, véleményütköztetés a Commitment által szervezett konferencián Magyarországon az általános iskolát végzett tanulók alig tizenöt százaléka folytatja és fejezi be tanulmányait szakiskolában, s ezt a mintegy húszezer főnyi fiatalt sem elsősorban az adott szakma iránti vágy vezérli oda, hanem a tankötelezettség teljesítéséhez számára kínálkozó valójában egyetlen lehetőség. Jó felkészültségű szakmunkásokból pedig jelentős hiány van a piacon, a társadalomban. Hol rontottuk el? Az általános iskola teljesítményének utóbbi években, évtizedekben tapasztalható visszaesése húzta-e magával a szakképzés minőségének hanyatlását, vagy a diplomaigényes világ csökkentette le a szakképzés és általában a fizikai munkák többségének presztízsét? Bármi is legyen a mai, aggasztó helyzet kialakulásának az oka, a szakképzéskérdés megoldása a nemzetgazdasági szempontokra, a kormány egymillió munkahely teremtésére tett ígéretére tekintettel is sürgetőbb, mint bármikor. Magyarországon a szakiskolai tanulók arányát és a szakiskolát végzettek versenyképességét egyaránt növelni kell ennek módozatát, formáját tekintve azonban még csak az útkeresés zajlik a Nemzetgazdasági és a Nemzeti Erőforrás Minisztériumokban. Merthogy a szakképzés, mint tudjuk arra való hivatkozással, hogy szakmai és nemzetstratégiai szempontból egyaránt fajsúlyos kérdés, a nemzet gazdaságáért felelős ágazat, amelynek legfontosabb kimeneti teljesítménye meghatározza gazdaságunkat, gazdaságfejlesztő szerepét tehát minél gyorsabban és minél hatékonyabban be kell töltenie kikerült az oktatási tárca kezéből. Ám mivel a szakképzés a közoktatástól sem választható el, hiszen annak a tankötelezettségtől kezdve a közismereti tárgyak arányáig számos pontját nagymértékben érinti, a hogyan, merre tovább-utat a két tárca külön érdekei és szempontjai alapján kialakított közös álláspontja kell, hogy kijelölje. Ez pedig miután egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a német duális modell hazánkban korántsem látszik sikerrel alkalmazhatónak a két minisztérium között folytatott intenzív tárgyalások ellenére is ma még csak a keresés szakaszában van, vagy legalábbis kevéssé közeledik a zsákutcából kivezetés iránya felé ez derült ki azon a konferencián, amelyet a Commitment szervezett október 20-án a nagyon bonyolult szakképzési rendszer átalakításáról, és amelyen az elhangzott előadások által, majd az azt követő vitafórumon a szakterület érintettjei fejtették ki, illetve ütköztették véleményeiket. Evidenciák és kihívások Mi nem képezi vita tárgyát? A szakképzés legfőbb küldetése, hogy a gazdaság munkaerőpiaci igényeit kielégítse, és hogy az egyént jól értékesíthető, versenyképes tudás birtokába juttassa erről az előadók egy pillanatig sem vitatkoztak. Abban is egyetértettek: nagyon fontos, hogy a tanulók ne töltsék a képzés teljes idejét a képzőintézményekben, hanem az iskolai tanműhelyek alapozó felkészítése után életközeli helyzetben, vállalati környezetben, a termelési folyamatba integrálódva tegyenek szert a gyakorlati ismeretekre. Tényként fogalmazták meg egy nyitott, átjárható, megfelelő esélyeket biztosítani képes szakképzési rendszer igényét, amelynek kialakításakor nem lehet figyelmen kívül hagyni azt az alapvetést, hogy a gazdasági növekedésre nem a képzésben eltöltött idő mennyisége, hanem az iskolázottság minősége, az oktatás hatékonysága van elsődleges hatással. Utóbbival kapcsolatban elhangzott: alapvető problémák vannak a szakiskolások írás-, olvasás- és számolási készségeivel, s éppoly gyakran jelenik meg náluk a tanulás iránti érdektelenség, a teljesítménynélküliség és sok esetben a fizikai munka elutasítása is. A konferencia résztvevői kiábrándítónak tartották, hogy a szakképzést a legtöbb diák nem azért választja, mert az egyetemi diploma helyett szakmát akar, hanem azért, mert semmit sem akar. Ezen csak motivációval lehetne változtatni, ami pedig a jelenlegi rendszerben nincs, vagy alig van. A gyerekeket már 14 éves koruk előtt meg kellene tanítani a kétkezi munka becsületére de ez az életkor a termelésbe bocsájtásukhoz még korai! A szakképzést mindenki problémamegoldó helynek látja, holott nem az. Egy bádogosmester nem tudja megoldani azt a problémát, hogy a gyerek nem tud írni, és nem is akarja jelentette ki Hajnal János, a Debrecen TISZK ügyvezetője, majd hangsúlyozta: a közoktatás feladata, hogy a szakképzésbe megfelelő kompetenciákkal rendelkező fiatalokat küldjön. Nem a szakképzés dolga, hogy mindenféle felzárkóztató programokat indítson. Ahogy Hora János, a hatvani Grassalkovich Iskola igazgatója fogalmazott: addig nem lesz változás, amíg nagyrészt az általános iskolai diákok selejtje megy tovább a szakképzésbe, az alapképzések pótlására ugyanis a rendszer nem alkalmas. A szakmunkásképzőkben tanító és dolgozó pedagógusoknak elegük van abból, hogy nem pályaorientációval, hanem szocializációval kell kezdeniük a tanítást, és elegük van a nulla képességű, analfabéta gyerekekből. Az előrehozott szakképzés nem jelent mást, mint hogy a kilencedik osztályok tele vannak iskolába nem járt, írni, olvasni nem tudó gyerekekkel, akik viszont beléptek a szakképzésbe és most hiányszakmákat tanulnak vázolta a helyzetet Hajnal János, majd ő is leszögezte: Amíg a szakképzés nem kap a közoktatástól megfelelő alapot, addig nem lesz Magyarországon minőségi szakképzés november

7 ÚJ KATEDRA A szakmák vonzóerejének növelését szolgálnák a normális bérek is hangzott el a konferencián. Nem várhatjuk el, hogy egy gyerek, amikor azt látja, hogy a végzettek mindössze egyharmada tud egy éven belül elhelyezkedni, és hogy a munkaerőpiacon minimálbér vagy feketefoglalkoztatás várja, lelkesen szaladgáljon, hogy ő géplakatos szeretne lenni. Eltűnődhetünk Svájc példáján: ott alig van különbség a szakmunkások és a diplomások keresete között. Már a problémafelvetések egyértelművé tették tehát, hogy a szakképzésben a tudományos megalapozottság és a gyakorlat által is igazolt, kiérlelt területekre épülés kritériumai nak megfelelő, alapvető változtatásokra van szükség. Szilágyi János, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara oktatási és képzési igazgatója elmondta: a két minisztérium a legtöbb tekintetben egyetért egymással, sokkal több az öszszekötő kapocs, mint az olyan kérdés, amelyben vannak még viták, nézetkülönbségek. Körvonalazódik az a konszenzus, amely mentén megpróbáljuk kivezetni a szakképzést a jelenlegi helyzetből egy szebb jövő irányába igyekezett megnyugtató helyzetről biztosítani a jelenlévőket, akik viszont továbbra is a bizonytalanságot és a sokasodó kérdőjeleket látják maguk és a szakképzés rendszere előtt. Duális képzés a magyar gazdaság nem alkalmas rá A duális képzésről Farkas Péter, a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet vezető tanácsadója elmondta: Németországban nagyon magas a duális képzés presztízse. A tanulószerződés keretében folyó szakképzésben az évjáratok közel kétharmada vesz részt, a képzésben részt vevők létszámát azonban nem tervezik, azt a gazdaság irányítja azzal, hogy képzőférőhelyeket, kedvező tanulóbért és kedvező munkafeltételeket kínál. A tanulóbér tekintélyes: a legutóbbi statisztikák szerint átlagosan nettó 478 euró/hónap (egy fodrásznak tanuló lány eurót, egy ácsnak vagy kőművesnek készülő fiú pedig a harmadik képzési évben 1000 eurónál is többet kaphat). Éppen a magas tanulóbér miatt a munkaadóknak akkor éri meg vállalni a képzést, ha a tanulószerződést kötők képesek hatékonyan dolgozni. Vannak olyan ágazatok, amelyekben nem szívesen alkalmaznak hátrányos helyzetű vagy gyengén teljesítő gyerekeket. A képzési kínálat nem követi a demográfiai változásokat, időnként kevesebb a férőhely, mint a gyerek. Nagyok a regionális különbségek is, a volt NDK területén kevesebb az üzemi férőhely, a következő években várható demográfiai hullámvölgy pedig lehet, hogy szűkíteni fogja a duális képzés merítési bázisát. Egy másik kihívás, amivel a duális képzésnek szembe kell néznie, az, hogy a technológiai és munkaszervezési változások miatt egyes üzemek nem alkalmasak a duális szakképzésben való együttműködésre, egy repülőgépgyárban például a tanulóknak az alkatrészek közelébe engedése elég nagy biztonsági kockázatokkal járhat. A hazai helyzetre térve, Farkas Péter hiányolta, hogy az általános iskola végén nincs semmiféle, a franciákéhoz hasonló mérés vagy vizsga, ami alapján a nyolcadikos gyereknek javasolni lehetne nem előírni: javasolni!, hogy gimnáziumban tanuljon-e tovább vagy szakiskolában, avagy inkább Szakképzés egy felzárkóztató, szakmai orientáló programra van szüksége. A hatályos francia közoktatási törvény előírja azt is, hogy a szakképzésbe lépés előtt a diákoknak pálya- és szakmai alkalmassági vizsgát kell tenniük. Az ilyen jellegű vizsgák időpontját itthon is be kellene illeszteni a tanév rendjéről szóló törvénybe, és biztosítani kellene a feltételeit vélte, majd elmondta azt is, hogy Németországban az általános és a szakképzés között kialakítottak egy, az utóbbitól teljesen különválasztva működő úgynevezett hídprogram-rendszert, amelynek feladata a szakmatanulásra éretlen gyerekek arra való felkészítése. A német modell meglehetősen költséges állapította meg. Az osztrákok ennél lényegesen olcsóbb megoldást választottak, amikor a duális képzés mellett egy alternatív iskolai szakképző formát, a középfokú szakképző iskolát is bevezették tájékoztatott. A duális képzés kiterjesztésének és az előrehozott szakképzés sikeres bevezetésének a feltételeit így foglalta össze: a szakmák vonzóerejének növelése normális tanulóbérrel, normális munkakörülményekkel és normális munkabérrel; átfogó reform az általános iskola felső tagozatán; a pályaorientáció megerősítése hetedik nyolcadik osztályban; diagnosztikus mérés a nyolcadik osztályban a továbbtanulási jelentkezési lapok beadása előtt; a szakmai és pályaalkalmassági vizsgálatok intézményi szakmai feltételeinek tisztázása és beillesztése a tanév rendjébe; az általános és a szakképzők között felzárkóztató, pályaorientáló, szakmatanulásra felkészítő alternatív programkínálat azok számára, akik formálisan teljesítik a nyolcosztályos követelményeket, de nem érettek a szakmatanulásra; a mesterképzés kibővítése (egy hétköznapi szakmunkás nem biztos, hogy rendelkezik azokkal a szakmai, vállalkozói és pedagógiai ismeretekkel, amelyek a hatékony tanulóképzéshez szükségesek, és fontos lenne, hogy foglalkozzunk a termelésbe integrált szakképzés pedagógiai modelljével is). Végül megemlítette, hogy az osztrák tapasztalatokat is figyelembe véve az alternatív iskolai képzési kínálatot szakmunkás szinten is biztosítani kellene, nemcsak a szakképzési hagyományokkal nem rendelkező ágazatokban, de azokban a régiókban is, ahol a hátrányos helyzetű tanulókat a duális képzés nem tudja fogadni. Farkas Péter véleménye szerint az előrehozott szakképzés szervezésére vonatkozó oktatásszervezési, finanszírozási szabályokat is tisztázni kellene, hiszen az OKM által kiadott kerettantervben leírt kompetenciák fejlesztése a jelenleg rendelkezésre álló pénzmennyiségből, 30 fő körüli nagy csoportokban nem teljesíthető. Dirk Wölfer, a Német Kereskedelmi és Iparkamara osztályvezetője arról beszélt, hogy szerinte a német modell német környezetben jól működik, Magyarországon azonban középtávon sem megvalósítható, ennek ellenére elengedhetetlennek tartja, hogy a munkahelyeket adó vállalkozásokat itt is bevonjuk a képzés rendszerébe. Gloviczki Zoltán is úgy látja, a magyar gazdaság nem alkalmas arra, hogy duális felvevőpiacot biztosítson a szakképzésben részt vevő diákoknak, a mai magyar ipar szereplői nehezen vállalnának alapképzés-ellátást. Úgy vélte, a szakmai alapképzésnek meg kell maradnia a tanműhelyekben és a november 7

8 Szakképzés ÚJ KATEDRA Német tapasztalatok a magyar szakképzés átalakításánál Dirk Wölker A magyar szakképzési rendszer átalakítása során érdemes kitekinteni a nemzetközi tapasztalatokra is. Dirk Wölker, a Német Magyar Kereskedelmi és Iparkamara kommunikációs osztályvezetője előadásában kiemelte, hogy Németországban a vállalatok adják az egész rendszer gerincét, a képzési struktúra a partnerségen alapul és érdemi belső érdekeltséget tételez fel. Az ottani rendszerben a képzés 70 százalékát a gyakorlati oktatás adja és 30 százalék az iskolai képzés. A költségek 80 százalékát a vállalati szféra biztosítja, s a fennmaradót adja az állam. Az iskolák és a vállalati szféra mellett partnerként említette a szakmai szövetségeket, amelyek a szakmai hátteret biztosítják. Németországban a kamarák közvetítenek a vállalatok és az iskolák között, s biztosítják a rendszer folyamatos működését. A kamaráknál 15 ezer tanácsadó dolgozik, akik folyamatosan járják az országot, és meggyőzik a cégeket arról, hogy teremtsenek férőhelyeket a tanulók számára. Ez az egyik legfontosabb feladatuk a kamaráknak, amelyek emellett megszervezik a vizsgákat is, és érdekvédelmet biztosítanak a tanulók számára. Németországban nemcsak az ipari és kereskedelmi kamarák vesznek részt a képzésben, a költségvetési szféra, az agrár- és ügyvédi kamarák is szerepet vállalnak benne. Ha a tanulók megoszlását nézzük az egyes szektorok szerint, azt lehet látni, hogy az ipari és kereskedelmi szektorban folyik a diákok 58 százalékának képzése, míg a kisipar részesedése 29 százalék, a mezőgazdaságé 3 százalék, a szabad foglalkozású szektoré 7 százalék, a költségvetési szféráé 2 százalék, a háztartásoké 1 százalék. A tanulók alapvetően elégedettek a duális képzés minőségével, kifogásokat fogalmaztak meg ugyanakkor a tanulóhelyek kooperációja és a tanulási környezet kapcsán, erre tehát nagyon kell figyelni, ha itthon is hasonló rendszert alakítanak ki. A vállalatok készségének javítását a felmérések szerint az adminisztrációs terhek csökkentésével, pénzügyi és adóügyi ösztönzőkkel és szorosabb egyeztetéssel lehetne elérni, ezeket a szempontokat mindenképp érdemes szem előtt tartani, ha Magyarországon is hasonló struktúrában gondolkodunk. Dirk Wölker kitért arra is, hogy bár a cégek negyede képez tanulókat, de a vállalatok negyven százalékát a teljes körből le kell vonni, mert például méretük miatt nem alkalmasak oktatásra. Képzésre majdnem az összes ottani nagy cég alkalmas, s 99 százalék vállalja is a tanulók oktatását. Mintegy 500 ezer vállalatnál 750 ezer oktató tanítja a diákokat, vizsgázatással 150 ezren foglalkoznak. Az üzleti szférában 40 milliárd eurót költenek vállalati oktatásra, GDP-arányosan ez 1,5%. Magyarországra számítva ez 450 milliárd forint lenne. Egy évben egy tanuló képzése 2007-ben 15 ezer euróba került, a nettó költség azonban mivel termelőmunkát végeznek a diákok ennek negyede, mintegy 3600 euró. Jelenleg Németországban 350 elismert szakma van, 15 ezer munkakörre képesítenek. A német szakember egy tervezett átalakítás során fontosnak nevezte a szervezeti-intézményi feltételek harmonizálását, a tartalmi-minőségi követelmények biztosítását. Az összes érintett között nagyon világosan és határozottan meg kell határozni, hogy kinek mi a feladata és a hatásköre, és megfelelő pénzügyi forrásokat kell hozzárendelni mutatott rá, hozzátéve: a vállalatok számára az utánpótlás biztosítása miatt fontos a szakképzés ezen formája, így ugyanis saját igényeiknek megfelelő szakembereket tudnak kiképezni. RA november

9 ÚJ KATEDRA Szakképzés TISZK-ekben. Mint mondta, Németországgal szemben az is hátrányunk, hogy míg ott a mestervizsgához pedagógiai képzésre is szükség van, addig mi ettől nagyon messze állunk, az pedig, hogy tizedikes diákokat egy eleve szűkített szakképzési rendszerből pedagógiai felkészítés nélkül bocsássunk ki az iparba, a közoktatás szempontjából nagyon erős elképzelés. A szakközépiskolákra vonatkozó kérdések sokasága kapcsán a helyettes államtitkár elmondta: e téren ők is kivárásban vannak, hiszen a kormányzati munkára készülésükkor nem ismerhették azokat az elvárásokat, szándékokat és terveket, amelyek előtt most állnak. Az viszont tény, hogy a szakközépiskolát illetően szeretnének érvényesíteni olyan, Nyugat-Európában már létező eljárásokat, miszerint valamely szakmai mesterproduktum kiválthasson egy emelt szintű elméleti érettségit. Megjegyezte: kritizálhatjuk az érettségizők és az egyetemre járók számát, miközben nemcsak nemzeti, hanem EU-s elvárás is velünk szemben, hogy adott korosztály hány, a jelenleginél nagyobb százalékát kell diplomához juttatnunk. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy van a magyar társadalomnak egy jelentős szegmense, amely nem arra hivatott, hogy érettségizzen és egyetemre járjon más kérdés, hogy ez mekkora. Az átmeneti évet illetően jogosnak tartotta az általános iskolával szembeni kritikát, de meglátása szerint nemcsak ez jelenti a szakképzésbe vezető menekülési útvonalat. Kétségtelen tény, hogy a közoktatás minősége nem megfelelő, de az is, hogy a szakképzésben jelenleg létező kerettantervek nemcsak kiscsoportban, de egyáltalán nem működtethetőek. Nem kell azt az illúziót kergetni, hogy itt olyan gyerekekről van szó, akik egyfajta alternatív útvonalon haladnak az érettségi felé fogalmazott a helyettes államtitkár. Szilágyi János a duális képzés egyik lényeges vonásaként említette annak a diplomásképzéssel való azonos értékét. Elmondta: az iskola és az üzem optimális kétpólusosságában az iskolának bizonyos mértékben tartózkodónak kell lennie. A munkára szocializálás szempontjából nagyon lényeges minél több idő üzemben való eltöltése: Németországban ez a felosztás 320 szakmai és 160 közismereti órát jelent. Hároméves egységes szakképzési rendszer Gloviczki Zoltán arról tájékoztatott, hogy az oktatásirányítás a kilencedik, tizedik és az azt követő szakképző évfolyamok rendszerét nem látja organikusan megvalósíthatónak. Nyolcadik után a szakképzést is egységesen tartják elképzelhetőnek, hiszen nehéz bármi mást adaptálni a es rendszerbe. Mint mondta, a képzési időt és a tankötelességet illetően ennél képlékenyebb a helyzet. Mivel az OKJ-s képzési időszintek átlaga is körülbelül három év, a Nemzetgazdasági Minisztérium várhatóan standardizálni fogja a szakképzés háromévűségét, és ha ennek a közös tartalma is kialakul, a tankötelességet is ehhez kell majd igazítani, 17 éves korban maximálva. A nemzetgazdasági tárca 80% szakmai és 20% közoktatási tartalmat tervez a szakképzésben. Mi ezt a 20%-ot bizonyos feltételekkel tudnánk elfogadni jelentette ki Gloviczki Zoltán. Elmondta: vannak bizonyos oktatási-nevelési tartalmak mint például a testnevelés vagy az osztályfőnöki tevékenység, amelyeket nem tekintenek a 20%-nak megfelelő heti másfél óra részeként. A 20%-nyi közoktatásrészt ők két modultípusra osztanák: a civilizációs modul praktikus társadalmi, fogyasztóvédelmi, gazdasági, állampolgári ismereteket adna, a másikban az alapkompetenciák fejlesztése történne tantárgyi vagy tartalmi keretek között. Szilágyi János szerint a modern, hároméves szakmunkásképzés-rendszer kidolgozásakor tudomásul kell venni, hogy nincs lehetőség valamennyi műveltségi terület összes fejlesztési célját egy időben biztosító programok alkalmazására már a szakiskolában. A három évben itthon 3252 óra Németországban 4200 óra az a kritikus szint, ami alatt nem lehet felkészíteni egy gyereket arra, hogy kőművesként falazni és burkolóként burkolni tudjon. A civilizációs ismeretekről szólva elmondta: a Nemzetgazdasági Minisztérium is alapvető műveltségismeretekben, gyakorlatias, életköz- Szakképzési fordulópont Csaknem 140 szakma kerül át a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) oltalma alá annak a megállapodásnak a keretében, amely lényegében a duális rendszerű szakképzés hazai bevezetését rögzíti a kormány második akciótervében. Az átvétel annyit takar, hogy a szóban forgó szakmákban többek között építőipari, valamint idegenforgalmi területekről az MKIK határozza majd meg, mennyi gyakorlati és mennyi közismereti óraszámban, és milyen vizsgakövetelmények mentén képzik a nebulókat. A kormányhatározatban rögzített változások a szakképzésben részt vevők 80 százalékát érintik, ők ezeket a tervek szerint a 2011 szeptemberében kezdődő tanévben már a saját bőrükön érezhetik. Mivel a megállapodás rögzíti a feladatokat és az irányokat, a kamaránál már az idén decemberben megkezdődhet a munka a megvalósítás érdekében avatott a részletekbe Bihall Tamás, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara oktatási és képzési alelnöke. Mint mondta: a feladatok finanszírozási feltételeiről amelyről jelenleg is folynak az egyeztetések a szakképzés területéért is felelős Czomba Sándorral, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkárával november végére állapodhatnak meg. Ahhoz, hogy Magyarországon erős duális rendszerű szakképzés épülhessen ki, mindenképpen szükség van az egyes elemek átgondolására mutatott rá Bihall. Ezek egyike a felnőttképzés és az iskolai rendszerű oktatás harmonizációja, valamint a tankötelezettség korhatárának újragondolása. A szakember szerint ugyanis a jelenlegi, 18 éves korig tartó tankötelezettség túl hosszúnak bizonyul a szakképzésben, így legalább egy évvel le kellene csökkenteni. Bihall szerint sürgős intézkedésért kiált az a tény is, hogy a gyermeküknek pályát választó szülők sokszor nincsenek tisztában a munkaerő-piaci igényekkel, így gyakran olyan szakmát kényszerítenek a csemetéjükre, amelyben később nem tudnak elhelyezkedni. A kormány és az MKIK reményei szerint a most megkötött megállapodás, amellett, hogy erősíti majd a minőségi szakképzést, a munkaerő-piaci igényeket is kiszolgálja. (Vö november 9

10 Szakképzés pontú tanulási mezőkben gondolkozik, nem tantárgyakban, hiszen ezekkel a személyi, társadalmi és kulturális tudatosság fejlesztése a cél. Ebben az egyik lábat az írás, olvasás, számolás, szövegértés, a szakmához kapcsolódó idegen nyelvi kommunikáció, életvezetési ismeretek, mentálhigiénia, egészséges életmód, testnevelés, a másikat pedig az állampolgári ismeretek, felkészítés a munka világára, alkalmazott számítástechnika, infokommunikációs ismeretek, környezetünk védelme, fenntartható fejlődés, modern világ képezné ezeket tartják korszerű tématerületeknek. Az ebben a kérdésben megszülető konszenzust követi majd a tartalomfejlesztés kidolgozása. Hajnal János arra hívta fel a figyelmet, hogy jelen pillanatban sem az üzemekben, sem az iskolákban nincs megfelelő kapacitás és megfelelő számú alapozó tanműhely, márpedig az ezek iránti igény az idei és a jövő évben nagyjából meg fog háromszorozódni. 10 ÚJ KATEDRA A TISZK-ek a felnőtt korosztályt is elláthatnák Farkas Péter szerint az évfolyamonként szakképzetlenül maradó 25 ezer gyerek képzése mellett a ezernyi éves szakképzetlen és elhelyezkedni nem tudó fiatal felnőtt korosztály ellátása is lehetne a TISZK-ek feladata az RFKB erőforrás- is igény-összehangolása mellett. A felnőttképzésben szerinte is meg kellene szüntetni a vállalkozások monopóliumát, abban az iskoláknak is teljesen egyenrangú partnerként kellene részt venniük. Hajnal János a duális képzés egy sikeres hazai példáját mutatta be a Debrecen TISZK 2009/2010-es tanévéből: egy szakmai alapozó képzésre megszerzett speciális kamarai akkreditációval 28 gyerek tanulta meg náluk a géplakatos, a gépi forgácsoló és a szerkezetlakatos szakma alapjait. A szakképzésről szóló évi LXXVI. törvény 19. (1) bekezdés d) pontja kimondja, hogy a tanulók gyakorlati képzését például: a tanuló gyakorlati képzésére több gazdálkodó szervezet által közösen működtetett üzemközi tanműhelyben lehet megszervezni (Németországban üzemek feletti tanműhelynek hívják). A Debrecen TISZK ezt valósította meg, az üzemközi tanműhelyeknek pedig Hajnal János így foglalta össze az előnyeit (hozzátéve, hogy hátrányt egyáltalán nem tapasztalt): tanulói jogviszony mellett nem iskolai környezetben folyt a képzés a TISZK-ben; jól szervezhető volt a kapacitás kihasználása; két szakoktató bérének 70%- át megkapták; további kapcsolatépítési lehetőségük nyílt a kis- és közepes vállalkozói (kkv) szektorral. Az előrehozott szakképzés kapcsán hangsúlyozta: abban az alapozó képzést az iskolai tanműhelyek, tehát a TISZK-ek biztosíthatnák, a szakmai támogatás és a szintvizsga szintén történhetne a TISZK-ekben, miként a csúcstechnika is a TISZK-ekben lenne elérhető. Véleménye szerint a szakképzés finanszírozásának hárompillérűségével normatív jellegű iskolai szakképzés finanszírozása, a piaci cégekkel együttműködve a gyakorlati képzés megszerzése, valamint felnőttképzés, továbbá a TÁMOPos programokban munkanélküliek átképzésére fordítandó európai uniós források normatív alapon történő meghatározásával a TISZK-ek és az iskolák élete tervezhető lenne. A szakképzési hozzájárulásról úgy tartotta, az abból vásárolt eszközöknek nemcsak az iskolarendszerű szakképzést kellene szolgálniuk papíron, már csak azért sem, mert ma az ország összes szakképzője ugyanebből a forrásból finanszírozott eszközökön végzi a felnőttképzést is. Hajnal János szerint a TISZK jól működésének feltételei: a kötelező, egyszerű, egyértelmű szabályrendszer; az átjárható finanszírozás; a kkv-k meggyőzése az együttműködés fontosságáról; a folyamatos központi kapcsolattartás a TISZKekkel; illetve hogy OKJ-s szakma csak OM-azonosítóval rendelkező képzőhelyen legyen megszerezhető. Ennél is jobban pedig ez az intézmény akkor működhetne, ha a szakképzés megrendelőként és nem problémamegoldóként viszonyulna a közoktatáshoz; ha kötelező tervezés (időterv, eszközkihasználtság, beruházás) előzné meg a munkamegosztást; s ha a szabad kapacitás kihasználása a felnőttképzés révén pluszbevételt termelne (normatív alapon finanszírozott munkanélküli képzés-átképzés). Halász József, az Országközepe TISZK projektvezetője nehezményezte a különböző hivatalok által vezetőkre rótt irreálisan nagy adatszolgáltatási terhet, majd kitért arra, hogy szerinte egyenként kellene megvizsgálni a különböző TISZK-ek fejlesztési koncepcióját, s így kiszűrni a valódi, illetve ál-tiszk -eket. Elmondta: számukra a hosszú távú fejlesztés, a TÁMOP-os projekt fenntarthatósága elsősorban az integrált informatikai rendszerek szakképzésbe való bevezetését jelenti, az oktatási, s azon belül is a szakképzési szektor ugyanis nem használta ki az informatika adta lehetőségeket, nem tud naprakészen adatokat szolgáltatni. Az elektronikus naplónak éppen az a jelentősége, hogy az intézmény vezetője már aznap este, nem pedig a félévi tantestületi ülésen értesül a hiányzásokról mondta. Nálunk nincs papíralapú napló, és egy éven belül ez a TISZK egészére igaz lesz. Ugyanígy szeretnénk bevezetni a mérésértékelési rendszert és az on-line pályakövetést is. Következtetések A szakképzési rendszerben 100 milliárd forint, 1700 plusz gyakorlati óra terve és reformakarat van kérdés, hogy ebből lesz-e elegendő jó szakember is. A konferencia résztvevői megállapították: azt kell tanítani, amire a piacon kereslet van, ehhez viszont a regionális különbségeket is fel kell mérni, mert nem ugyanaz az igény Győrben, mint Nyíregyházán. A kutatásba be kell vonni a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara megyei irodáit. Helyi szinten, a cégek bevonásával olyan munkahelyeket kell népszerűsíteni, amelyek biztosítják az elhelyezkedést és a megélhetést. A gyerekek és a szülők igényei mellett ugyanolyan fontosak a vállalkozói elvárások. Egyszóval: a jelenleginél praktikusabb, a szakmákat külön-külön kezelő, átgondolt és már az általános iskolára is építeni tudó szakképzésre van szükség. Ami ehhez a legfontosabb: meg kell tanítani a fiatalokat arra, hogy akarjanak és tudjanak szakmát tanulni, s ezt lehetőleg igazi munkakörülmények között tegyék. De ne 14 évesen szereljenek villanyt. Varga Gabriella november