Jegyzőkönyv. Készült Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének július 14-i rendkívüli üléséről

Átírás

1 3-1-10/2005. Jegyzőkönyv Készült Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének július 14-i rendkívüli üléséről Jelen vannak: Bókay Endre, dr. Bretter Zoltán, Cservék Ágnes, De Blasio Antonio, dr. Fekete Éva, Fratanolo János, Gonda Tibor, dr. Gáspár Gabriella, Hering Gyula, Horváth Zoltán, Hódosi Vera, dr. Hudvágner Sándor, Kablár János, Kittl János, Kukai András, dr. Kunszt Márta, Lengvárszky Attila, Meixner András, dr. Mikes Éva, Mindum Károly, Molnárné Garai Edit, Molnár Ferenc, Molnár Géza, Nagy Csaba, Németh Balázs, Nyőgéri Lajos, Papp Gábor, Pintér János, Sík László Lajos, dr. Schmidt József, Soó László, Staub Ernő, Székely Géza, dr. Toller László, dr. Tóth Bertalan, Várbíró Péter, Weller János Távollévő képviselők: Erb József, dr. Füredi Péter, Juhász István, Tóth Mihályné, Trombitás Károly, Várnai Márton Jelen vannak továbbá: dr. Modrovits Sándor aljegyző, Körömi Attila országgyűlési képviselő, Bakos Edit a Német Kisebbségi Önkormányzat tagja, dr. Kelemen László vezérigazgató, dr. Varga István, Póla József, dr. May Gábor főosztályvezetők, Kelemen György, Decsi János osztályvezetők, Farkas Gabriella a Gyámhivatal képviseletében, Marton Ferenc a Pécs TV Kft. képviseletében, Tarrósy István az Európa Centrum KHT ügyvezető igazgatója, Takáts József Pályázati Kabinet vezetője

2 2 Dr. Toller László: köszönti a jelenlévő képviselőket, kisebbségi önkormányzati képviselőket, érdeklődő állampolgárokat, a városi televízió nézőit. Reményei szerint rövidesen a pécsi Mediterrán Rádió hallgatóit is köszöntheti, hiszen az ORTT úgy döntött, hogy a Pécsi Városi Televízió rádió pályázatát támogatja, melynek eredményeként elindul egy új városi rádió a Pécs TV-vel való együttműködésben. Sok munkájuk van benne, ezért reméli, a pályázat már véglegesen biztosítja a lehetőségeket. Megállapítja, hogy a megjelent 33 fő képviselővel az ülés határozatképes és azt 9,15 órakor megnyitja. A Közgyűlés munkájának megkezdése előtt bejelenti, hogy Pécs lakossága is megdöbbenten értesült a londoni merényletről, amely a XXI. sz. történetének egyik legsúlyosabb terrorcselekménye volt. Úgy gondolja, ezt mindannyian mélyen elítélik, és Pécs lakossága akár szóban, akár tettekben is elveti a terrorizmust. Kéri, hogy a merénylet áldozatainak emlékére 1 perces néma felállással tisztelegjenek. A testület egy perces néma felállással adózik a merénylet áldozatainak. Dr. Toller László: ma van Franciaország nemzeti ünnepe, ennek tiszteletére a város és a részvénytársasága rendbe tetette a francia emlékművet, melyre a francia tricolort is kihelyezték. Így ünnepli Pécs a francia forradalom emlékét. Rendkívüli ülés lévén, szavazást kér az írásban megküldött napirendi javaslatról. Megállapítja, hogy a Közgyűlés 34 egybehangzó igen szavazattal elfogadta a mai ülés napirendjét az alábbiak szerint: N a p i r e n d: 1.) Európa Kulturális Fővárosa második forduló pályázati anyagának elfogadása 2.) Az Integrált Szociális Intézmény számára étkeztetés biztosítása 3.) A Pécs Rákóczi út 6. szám alatti lakóház értékesítése 4.) A PVV Rt. ingatlanainak eladásához alapítói hozzájárulás 5.) Pécs Története Alapítvány támogatási szerződésének módosítása Zárt ülésre javasolt előterjesztés, melyekről /2005. szám alatt külön jegyzőkönyv készült.

3 3 Suhajda Gáspár László lakásfenntartási támogatása ügyében tett ügyészi óvásra észrevétel Közgyűlési vita anyaga 1 4. kazettán. Napirend tárgyalása: A napirendi pont dr. Gáspár Gabriella kérésére szó szerint kerül jegyzőkönyvezésre. 1.) Európa Kulturális Fővárosa második forduló pályázati anyagának elfogadása Előterjesztő: dr. Kunszt Márta alpolgármester Dr. Kunszt Márta: egy hosszú munka jelentős állomásához érkeztünk, hiszen a pályázati szöveg fekszik előttünk, amit szeretnénk beadni a második fordulóban. Tulajdonképpen 20 évvel ezelőtt kezdődött az Európa Kulturális Fővárosa történet, amikor Melina Mercuri, aki akkor Görögország kultuszminisztere volt felvetette egy európai uniós találkozón, hogy mi lenne, hogyha Európa kulturális fővárosává neveznék ki évenként azokat a városokat, amelyek jelentős erőfeszítést tesznek az irányban, hogy az ősi európai kultúrát tovább vigyék és virágoztassák. Ez a gondolat pozitív fogadtatásban részesült, és azóta minden évben különböző európai város kapja ezt a címet. Először természetesen csak az európai uniós tagállamok kapták, tehát ahogy bővült az Európai Unió, úgy bővültek a lehetséges számba jöhető városok is. Most azonban már az unión kívüli városok is elnyerhetik ezt a címet akkor, hogyha egy európai uniós város aki elnyerte a címet meghívja őket erre a szép pályázatra. Pécs testvérvárosai közül Krakkó és Graz már rendelkezik ezzel a kitüntető címmel egy-egy évben ők voltak Európa Kulturális Fővárosa. Látható, hogy nagyon nemes és nagyhírű városok azok, akik ezzel a megtisztelő címmel rendelkeznek. A pályázatnak a kondíciói az évek folyamán hosszasan alakultak, és most a kibővülés alkalmával újabb fordulatot vett a pályázási lehetőség, az Európai Unió - mivel új 10 tagállam csatlakozott a korábbi 15- höz úgy döntött, hogy nem egy, hanem két kulturális fővárost fog megnevezni évente; egy régi és egy új tagállam pályázata nyerheti el egyegy évben a megtisztelő címet ben Magyarország jelölheti meg azt a várost, amelyet Európa Kulturális Fővárosaként kíván feltüntetni abban az esztendőben, egy német várossal közösen. A német verseny tulajdonképpen Németországban már lejzajlott, és ők két kandidált várost neveztek meg; Görlitzet, amelyik a lengyel határon fekvő északi város, és ugyanúgy megosztott, mint Komárom megosztott Magyarország és Szlovákia között. Tehát egy lengyel-német város, amelyik természetesen az Európai Unió kibővítésével egy egyesület Európában már egyesült városként szerepelhet. Az ő pályázatuknak az a filozófiája, hogy hogyan tud a régen kettéosztott város egyesülni, hogyan tudja a régi kultúráját feléleszteni, és Essent,

4 4 amelyik a Ruhr-vidéknek egy nagyvárosa, ahol természetesen egész más problémák vannak. Az esseni pályázat például abban különbözik az összes többi pályázattól, hogy itt infrastrukturális beruházásokra igazán nem kell gondot fordítani, mert mindenük van, ami ideálisan elvárható egy kultúrvárostól. Ugyanakkor a régiónak a kultúráját szeretnék átfogalmazni. Magyarországon még kicsit hátrébb tart a pályázat tulajdonképpen jelenleg hét versengő város van a magyar kiírásban, akik beadhatják a pályázatot augusztus 15-re kell ezt a pályázatot benyújtani. Ahhoz viszont, hogy olyan formában készülhessen el a pályázat, hogy ez méltó legyen a nagyszerű kihíváshoz, nekünk a mai ülés alkalmával jóvá kell hagynunk a pályázatnak a szövegét, hiszen nyilván nyomdai átfutási időre szükségünk van. A pályázat tulajdonképpen illeszkedik ahhoz a koncepcióhoz, amit a város fejlesztésében megjelöltünk a három kitörési irányhoz. Ugye valamennyien emlékezünk rá, hogy az egészségügy, a környezetvédelem, és a kulturális ipar, ez a három kitörési pont, amelyet Pécs a fejlesztési filozófiájaként megfogalmazott. Ennek megfelelően ez a kultúra fővárosa pályázat nem egy egyszerű pályázat a sok közül, hanem a város középtávú fejlesztési tervét is magában foglalja. Tehát ilyen értelemben azt gondoljuk, hogy a XXI. század első évtizedeiben meghatározhatja a város fejlesztését, azokat az irányokat, amelyeket szeretnénk itt a városban az elkövetkezendő években, évtizedekben létrehozni. Ezért is nagyon nagy fontosságú az, hogy felelősséggel tekintsük át ennek a pályázatnak a célkitűzéseit, a megszövegezését, hiszen legalábbis középtávra, de lehet, hogy hosszú távra ennek a városnak az arculatát meg fogja határozni. Én még egyszer szeretném a képviselők és a nagyközönség figyelmét felhívni arra, hogy tulajdonképpen itt egy olyan gondolatsorról döntünk most, amelyik a XXI. századi Pécsnek az arculatát kívánja kialakítani, és nagyon jelentős volt az a konzultáció, amit európai városokkal tudtunk folytatni, és tulajdonképpen teljesen egyértelművé vált, hogy az európai városok hogyan fogják fel a XXI. századi városnak a szervezését, a pályázatnak a bevezető szövegében találkozhatnak vele, hogy hosszasan elmélkedünk arról, illetve elmélkedik a pályázat író arról, hogy miként is értelmezhető egyes korszakokban a város. A mi pályázatunknak az a filozófiája, hogy Pécs mindig is egy urbánus hely volt, a különböző történelmi időszakokban európai rangú események, találkozási pontok és fejlesztések történtek Pécsett. Aztán a történelem ezeket a dolgokat átformálta, hol pozitív, hol negatív irányba, minden esetre az európai szellemiségnek a korszakait szeretnénk kiemelni ennek a városnak a történelméből. Ugyanakkor a városfejlesztési tervek azt célozzák, hogy ezt a várost a történelmi emlékeivel együtt XXI. századi, élhető, jól strukturált, jó közlekedéssel rendelkező és kiváló kulturális adottságokat biztosító várossá tudjuk fogalmazni. A tervben mindezek megtalálhatók, itt vannak a pályázatírók, hogyha esetleg valamilyen részletkérdésben valakinek kérdése van, vagy véleménye, akkor ezeket a kérdéseket feltehetik hozzá. Én remélem, hogy elnyerte a képviselőtársaimnak a tetszését a pályázat szövege. Én magam úgy gondolom, hogy ez a szöveg méltó az első fordulós pályázati szöveghez, amelyről azt írta a Bíráló Bizottság, hogy az egyik legjobb volt az akkor még 11 pályázó közül. A pályázatunkkal bízvást nem vallunk szégyent. Reméljük, hogy a zsűri is úgy értékeli, hogy Pécs városának a pályázata méltó a megvalósításra, és bennünket fognak győztesen kihozni. Természetesen

5 5 addig még rengeteg teendőnk van, többek között a nagy közönséggel megismertetni és elfogadtatni a pályázatunkat. Kérem képviselőtársaimat, hogy stratégiai jellegű kérdésekben fűzzenek megjegyzéseket a pályázathoz, illetve, ha lehetséges, akkor olyan kérdésekben, hogy hogyan lehetne minél jobban megismertetni a pályázatot az elkövetkezendő időszakban, és ilyen mederben folytassuk a tárgyalásunkat. Remélem, hogy egyhangúan tudjuk elfogadni a pályázati szöveget, és ez is azt fogja deklarálni, hogy Pécs városa egyöntetűen kiáll a Kulturális Fővárosa cím elnyerésért. Várom kérdéseiket és javaslataikat. Dr. Toller László: köszönöm szépen, a vitát megnyitom, dr. Gáspár Gabriella jelentkezett elsőként. Dr. Gáspár Gabriella: köszönöm a szót polgármester úr. Kunszt Márta szavaira szeretnék reagálni, és hát frakciónk nevében elmondani azt a véleményt, amit megfogalmaztunk közösen. Természetesen magunk is támogatjuk ezt a projektet, a koncepciót, mint olyat, és a mögötte rejlő tartalmaikat is. Pár kritikai észrevételt majd fogunk mondani, de remélem, ez nem von le majd a támogatásunk értékéből. Elmondanám, hogy ez a kulturális főváros koncepció a város évek óta talán az egyik legfontosabb projektje ben indult az a folyamat ahogy alpolgármester asszony is mondta amikor ez a szándék először megfogalmazódott a városvezetőkbe is, és természetesen az ellenzék is értesült erről. Kezdettől magát ezt az akciót, hogy pályázzunk, és Pécs Európa Kulturális Fővárosa legyen az ellenzék is támogatta és felajánlotta segítségét. Az együttműködés persze apró döccenőkkel zajlott, de az idén tavasz óta el kell, hogy mondjam, hogy a kapcsolat, vagy az együttműködés immár olyan fordulatokat tett, amivel elégedettek lehetünk, tehát bevontak bennünket a városvezetők abba a munkába mégpedig a konzultáció szintjén, tehát valóban meghívót kaptunk minden konferenciára, work shoopra, beszélgetések zajlottak, amelyeken elmondhattuk véleményünket. Ezek jó része be is épült az anyagba, ezért köszönetet is szeretnék mondani a pályázatíróknak. A pályázatíróknak szeretnék gratulálni a pályázat szövegének jó megfogalmazásáért, bár itt-ott fordulnak elő hibák és természetesen a kritikát azért nem fogjuk teljesen mellőzni, de alapvetően a pályázat jó, a koncepció elfogadható, támogatható. A politikai értelméről még annyit szeretnék mondani, hogy azt hiszem, hogy a városvezetők és az ellenzék egyaránt egyetért azzal, hogy ez egy nagyon fontos pályázat, és ennek a fontossága az folyamatosan növekszik a szemünkben. Mindannyian reméljük, hogy ez a pályázat sikeres lesz, és valóban elnyerjük 2010-ben az Európa Kulturális főváros címet. Ha azonban ez mégsem így történne, minden szándék ellenére is, akkor is azt gondolom, a pályázat nem volt haszontalan, ugyanis ennek a pályázatnak van egy olyan rendkívül fontos értelme, ami túlmutat minden egyében. Ez pedig az, hogy ez a város énképének a megfogalmazására tett talán első olyan kísérlet, ami érdeminek mondható. Ez egy hallatlan érdeme ennek a pályázatnak. A kultúrpolitika átértelmezése és összekapcsolása a várostervezéssel szintén újszerű momentum, ami még talán ennyire pregnánsan egyetlen dokumentumban sem fogalmazódott meg, és azzal a szándékkal, hogy egy elképzelés sorozatra fűzzük fel a város további fejlesztésének az elképzeléseit és a várostervezést. Ez nagyon sok felelősséget von maga

6 6 után, tehát legyen az bármilyen pártszinezetű városvezetés, azt hiszem ez a pályázat, és ennek a tartalma főleg maga a koncepcionalitása megkerülhetetlen. Tehát a városban többé úgy érzem nem születhet olyan program, legyen az bármilyen terv, vagy politikai program, pártprogram, amely ezt a pályázatot megkerüli. Tehát legyen az baloldali, vagy jobboldali párt, a programjában szükséges ennek legalább elemeit beleépíteni, de ha az elemeit beleépíti, akkor már a koncepciójával is foglalkozni kell, és ezt én rendkívül fontosnak tartom. A pályázat lényeges még azért, mert itt valami olyan történik, amiben a lokálpatriotizmus azt hiszem mindannyiunkban, akik itt a teremben ülünk tulajdonképpen felülemeli a pártokat a saját párt, vagy közösségi céljaikon, tehát párközösségi céljaikon, és egy együttműködésnek a lehetőségét teremti meg egy olyan projekt megvalósításába, ami a városnak mindenféleképpen érdeme. Ez akkor is így van, hogy ennek elemeit meg kell valósítani, ha valamilyen oknál fogva mégsem nyernénk ezen a pályázaton. Tudjuk, hogy a pályázat több esélyes, mások is pályáznak, nemcsak a mi pályázatunk jó, hanem valószínűleg másoké is az lesz. Tehát azért hangsúlyozom, a pályázatnak azt az érdemét, hogy énkép megfogalmazás, mert ez az, ami túlmutat azon az egyszerű történeten, hogy nyerünk, vagy nem nyerünk. Noha a város számára nyilvánvalóan a nyerés és az ezzel járó javak megszerzése rendkívül fontos, hiszen a kulcsprojektek csak ebből valósíthatók meg. Az ellenzék természetesen tehát még egyszer elmondanám, a FIDESZ frakció legalább is támogatja a Kulturális Főváros koncepciót, gratulál a pályázatíróknak és támogatja a munkájukat, valamint a projekt megvalósulását. A továbbiakban azonban szeretném felhívni a figyelmet egy-két olyan momentumra, először koncepcionális értelemben, majd a részletek felé közeledve frakciónk folyamatosan kifejti álláspontját, amikkel némiképpen talán vitatkoznánk. Az első, amit hangsúlyoztam ezzel a pályázattal kapcsolatban az ez az identifikáció, vagy ez a városi énkép megfogalmazás. Mindjárt ezzel kapcsolatban ki is hangsúlyoznám, hogy a pályázatból ugye a két nagy autonómia, szerkezetileg a két nagy autonómia problematikája és az ő szerepük a város életében, ez pedig ugye az egyetem és a Püspökség, illetve a római katolikus egyház szerepe némiképpen háttérbe szorul, mondhatnám úgy is, hogy zárójelbe tevődik. Most egyszerre fogom védeni és kritizálni a pályázatot, és ezt elég nehéz lesz egyszerre megtenni. Tulajdonképpen érteni vélem, hogy a pályázatból miért maradt ki az egyetem és a Püspökség, mert ugyanígy kimaradt az egészségkultúra és a környezeti kultúra is. Ennek az oka talán az lehet és nem akarom a pályázatíró válaszolási lehetőségét elvenni, csak gyanítom, hogy az lehet hogy a város nyilván nem akarta azokat az erősségeit hangsúlyozni a pályázatban, amik esetleg gyengítik a nyerési pozícióját, hiszen városunk, mint tudjuk, egyetemi város és püspöki város. Amennyiben ezt a momentumot hangsúlyozzuk a pályázatban, annyiban talán kicsit kockázatos talajra tévedtünk volna, hiszen joggal mondhatja bármilyen bíráló, hogyha ez a város ilyen erős, és ahogy a pályázat egy sora megfogalmazza, hogy Budapest után Pécs a második olyan kulturális és művészeti központ, ami ugye nem centrum szerepet tölt be, hanem tulajdonképpen decentrum. Amennyiben ezeket hangsúlyozzuk, talán kisebb az esélyünk a nyerésre. Ugyanakkor ez egy kétélű dolog. Tehát értem én ezt, hogy ez miért szorul háttérbe a pályázatban, és jelenik meg a

7 7 prognózisban, tehát ugye a felvezető éveknek két éve is szól arról, ugye a 2007-es és a 2009-es, az egyik a tanulásról, oktatásról, a másik pedig a vallási kultúra éve lesz, tehát ott nyilván teret kapnak ezek a nagy autonómiák. Ugyanakkor ki kell hangsúlyozni ezzel kapcsolatban, hogy ez a bizonyos város énképe, ahogy mi ezt megfogalmaztuk ebbe a pályázatba, most azért a mi királyi többest használom, mert hiszen mindannyian, akik támogatjuk ezt a pályázatot, valamennyien mi is benn vagyunk ebben, tehát nem szándékozom kívülre helyezni magunkat ettől. Tehát tulajdonképpen megjelenik egy kifelé kommunikáció a pályázatban. A pályázat alapvetően az elbíráló bizottságnak és Brüsszelnek szól, kevésbé szól, ez talán hibája, de egyben erénye is, hiszen a pályázatot megnyerni kell, ugyanakkor az énkép megfogalmazás a város felé, a város polgárai felé mégiscsak nagyon fontos. Tehát az üzenet igazán kifelé szól és nem befele, ez lehet egy stratégiai, bizonyos értelemben stratégiai labilis pontja ennek a dolognak. Mit értek ez alatt? Az erősségeinket nem hangsúlyozzuk, akkor a városlakók számára nem erősítjük meg identitásuknak egy nagyon fontos részét. Magyarán az önbizalmunkat nem erősítjük meg, mikor eltagadjuk, vagy zárójelbe tesszük erősségeinket. Ugyanakkor érthető ez a pályázat szempontjából. Ugyanakkor a régió központ szerepkör hasonlóan jár, bár nem a nagy autonómiák közé tartozik, hanem ugye Pécsnek van egy regionális központi szerepe. Ez megjelenik egy mondat erejéig a pályázatban, szintén nem hangsúlyosan, mivelhogy ez is tulajdonképpen az erősségeink közé tartozik, lássuk be. Ugyanakkor a regionalizmus megjelenik erőteljesen legalább egy fejezet erejéig, egy elég nagy fejezet erejéig a pályázatban, ami viszont hangsúlyozva van. Nyilván a regionalizmusnak egy más értelme van hangsúlyozva, mint ez az elég markáns és pontszerű régióközponti szerep. Majd a pályázatíró nyilván elmondja, hogy jól értelmezem e ezeket a zárójelbe tételeket, vagy sem. Tehát ezeket azért érdekes ez a problematika, vagy tartom én ezt fontosnak, kifelé kommunikálás, befelé kommunikálás erősségeink zárójelbe tétele, mert tulajdonképpen felvet egy olyan kérdést is, és ennyiben a pályázat kicsit tükörszerű, és ez is az előnye, tehát tükröt tartott elénk, hogy milyen a városunk. Tükröt tartott, még hogyha ez a tükör nem is teljesen a valóságot ábrázolja, hiszen bizonyos körvonalak homályosak benne. Annyiban tartott tükröt, hogy vajon miért van az, és ez a városunk egyik nagyon fontos problematikája, azért mondom el, vannak erősségeink és ezzel most csavarok egyet a mondandómon vannak erősségeink, amikkel nem tudunk élni, hiszen egy pályázatban kihangsúlyozódik, hogy Pécs bár potenciálisan, lehetőségeit tekintetben sok minden szempontból központi, tehát kulturális centrum lehetne, mégis kulturális periféria. Tehát ezt a periféria szerepet hangsúlyozzuk, tudjuk, hogy a perifériából a centrum nagyon tud táplálkozni, tehát ez nem feltétlenül baj, hiszen valóban valamennyire periférián vagyunk. Nekünk is azonban, a testület tagjainak és a város értelmiségének is el kell azon gondolkodni, hogy miért van az, hogy vannak erősségeink, egy nagy egyetem, az ország talán egyik legnagyobb egyeteme, ha nem a legnagyobb, van egy Püspökség, történetileg püspöki város vagyunk, régió központ vagyunk, van egy csomó erősségünk. Miért nem tudunk ezzel úgy élni, hogy ezen a periféria szerepünkön egy kicsit változtassunk. Mondhatnánk persze, hogy azért nem, mert a gazdaságunk olyan, amilyen, mert lepasszoló régióban élünk, mert hátrányos helyzetű térségnek

8 8 tekintenek minket, és annak is definiáljuk magunkat. Tehát rövidre zárva, nem kívánom ezzel valóban képviselőtársaimat untatni, azonban el kell azon gondolkodnunk, hogy vajon az erősségeinkkel miért nem tudunk élni. Röviden még, tényleg nagyon hosszúra nyúlt a mondandóm, még annyit szeretnék mondani, hogy ami a pályázatból teljes mértékben kimaradt, egykettőt azért felsorolnék; az egyik a Mecsek. A Mecsek, mint, nemcsak mint földrajzi egység, hanem a Mecsek mint a régi pécsi polgári életnek az egyik kedvelt turista kirándulóhelye, a polgári életnek egy elég központi része volt ez, hiszen kapcsolódott hozzá egy csomó kulturális jelenség. Teljesen kimaradt a sport. Én nem tartozom a sport lobbiba, azonban megjegyzem, hogy a sport kimaradt, és ez eléggé furcsa, hiszen a kultúra és a sport több ponton összekapcsolódik. Kimaradt az agglomeráció, miközben regionalizmusról beszélünk, azok a falvak, amik az agglomerációba tartoznak, tulajdonképpen nem jelennek meg. Ezekben számos olyan érték található, ami idegenforgalmi, turisztikai szempontból fölkarolható lenne, és mutatós lett volna, ha talán egy-két mondat erejéig megjelenik. Kimaradt a megye, a megye, mint területi egység. Nem így ebben a formában vágyom én rá, hogy megjelenjen, hiszen, mint tulajdonos megjelenik, hiszen ugye a vagy kezelő, hiszen ugye a múzeumok kezelője gyakorlatilag a megye. Tehát a megye burkoltan benne van a pályázatban, de nem úgy mint megye, hiszen a megyében vannak ugye olyan területek, az alkotó telepek akár, a siklósi, villányi, ezek föl-föl bukkannak egy fél mondat erejéig, azonban mégis ez a területi egység talán nem kap elég nagy hangsúlyt. Bizonyos fejezetek kritikájára majd később kitérünk, elmondanám, hogy van egy-két fejezet, ami kifejezetten hát finoman próbálok fogalmazni hát nem igazán erős. Ezeket talán erősíteni kéne, ha lesz még rá módom később ezeket szívesen elmondom. Ugyanakkor vannak nagyon jól megírt fejezetek, amik kifejezetten erősek, koncepcionálisak, okosak, és vannak, amik gyengébben sikerültek. A fejlesztési fejezet, nyilván ez veti fel, hogy mondjam, a legtöbb problémát, nem is problémát, hanem annyiban problémás, mint tudjuk a 30-i kulturális bizottsági ülésen is szerepelt, ez amin ugyan én nem voltam jelen, de a jegyzőkönyvét ismerem, hogy sajnos kevesebb pénz áll majd rendelkezésünkre, mint amennyi, mint amennyivel kalkulált a pályázat. Nyilván ebből, lehet, hogy a Közgyűlés az utolsó hely, amikor ebből vissza kell vennünk, hogy a pályázatunka azt az összeget célozza meg, amit nagy valószínűséggel a nyertes pályázat kapni fog, ugye a 25 milliárdot a 30 helyett, hiszen a pályázati nyerési esélyeit ez is elősegítheti, hogy azt az összeget célozzuk meg. Nem örülünk, hogy kevesebb, de hát ez szintén egy fontos dolog. Nagy ívű a pályázat, ez a pályázat valóban, ahogy egy ismerősöm fogalmazott, talán költői, de én nem ezt mondanám, tehát olyan álmok vannak benne megjelenítve, ami helyes, hogy megjelenik. Ugyanakkor ez az előnye, és tulajdonképpen ez a hátránya is. Tehát jogos minden olyan kritika és majd ezekre is sort kerítünk és el fogjuk mondani, ami igazából a megvalósíthatósággal is kapcsolatos. Még egyszer összefoglalva, a pályázatot támogatjuk, annak a megvalósulását is támogatni fogjuk, és felajánljuk segítségünket minden olyan kérdésben, amiben egy ellenzéki párt a nyerést elő tudja segíteni a városvezető koalíció számára. Nyilván politikai segítséget is felajánlunk ehhez.

9 9 Köszönöm szépen. Dr. Toller László: még nem is tudja képviselő asszony, mekkora szükség lesz rá. Tóth Bertalan. Nem jelentkezett? Igen. Meixner András. Meixner András: tisztelt Közgyűlés! Hallgattam Gáspár Gabriellát, és örültem neki, hogy ezeket említette, hiszen azt gondolom, hogy itt egy olyan komplex pályázati anyagról van szó, aminek nyilván vannak különböző rossz, vagy éppen jó oldalai, és azt gondolom, hogy alapvetően a jó oldalak jelentősen felülmúlják a nem is rosszat, csak talán kevésbé tündöklőeket. Ennek az anyagnak az első része az tulajdonképpen egy filozofikus bevezető, amelyik arról szól, hogy hogyan képzeli el Pécs város a XXI. századi önmagát, majd pedig később megpróbálja ezeket valamilyen logikus rendbe szedni. Természetes, hogy nagyon bőbeszédű lett volna, hogyha mindenre kitér, és természetes, hogy éppen ezért szelektálni kellett, és az is természetes, hogy van, akinek hiányérzete is akad bizonyos területek elhagyása miatt, mások persze örülnek, hogy benne vannak akárcsak példaként is. Úgy gondolom, hogy egy zsűrit kell meggyőznünk ezzel az anyaggal, hogy Pécs város tud egy olyan koncepciót letenni az asztalra, amelyik Európa számára is érdekes, és ezen van a hangsúly. Nem önmagunk számára kell érdekesnek lennünk, hanem olyan dolgokat bemutatni, olyan dolgokat előhozni, ami egy európai polgár számára, akár éljen Koppenhágában, Lyonban, vagy éppen Stockholmban, és nemcsak, hogy érdekli, hanem ide is csábítja, hiszen azt tudni kell, hogy Európa Kulturális Fővárosa nem csupán csak egy kulturális esemény, hanem egy nagyon nagy jelentőségű gazdaságfejlesztő, munkahelyteremtő és turisztikai esemény is. Éppen ezért fontos, hogy egy olyan pályázatot adjunk be, amelyben minden elem megvan ahhoz, hogy nyerő legyen ez a pályázat, tehát egyaránt érdekes, egyaránt filozofikus, egyaránt vannak benne olyan mélyenszántó gondolatok, amelyek mentén el lehet képzelni egy városfejlesztést. Az egyik legjelentősebb dolog, ami ebben beenne van véleményem szerint nem csupán azért, mert részben ezen a területen is dolgoztam, hanem azért is, mert ez más pályázatokban kevésbé jelenik meg, és ugyanakkor a legnagyobb hatású, ez az, hogy egyáltalán nemcsak városban gondolkodik, hanem régióban. Egy olyan kulturális régióban, amelyben nemcsak a magyar városok szerepelnek, hanem átnyúlik a határon is, kb. egy 3-4 millió ember összefogását jelentené, és bekapcsolódását abba a programba, amelyet majd később természetesen konkretizálni kell, amelyről ma tulajdonképpen csal slágvortokban tudtunk itt az anyag terjedelmi okainál fogva szólni. Ez a kultur régió tulajdonképpen nyugati oldalról Maribor és Trieszt városától indul és egészen Arad és Temesvár városáig húzódik egy balkáni híd mellett nyilván egy magyar oldal is hozzákapcsolódik, és szólni kell Szeged városról alkotott tandemünkről, amelyet úgy gondolom, hogy azért is fontos hangsúlyozni, mert ez egy szerves együttműködés, nem csupán valamiféle olyan deklaráció, amely más városoknál esetleg megjelenik. Konkrét programok vannak, amelyeket Szeged erre a kultúr régióra gesztorként, tehát rendszergazdaként fog szervezni, nyilván velünk szoros együttműködésben. De nem csupán Szeged a lényeg, hanem azok a régióban lévő városok és ebben a kultúr régiót értem nem csupán ezt a három megyés statisztikai régiót, akik megtalálják

10 10 saját szerepüket, be tudják mutatni saját kultúrájukat és ezzel sokkal többet adnak ehhez a pályázathoz, mint hogyha csupán csak egy egyvárosos pályázatot írtunk volna. Épp a mai nap a postámban kaptam egy levelet Siófokról, amelyben a Somogy Hírlap egy cikkét küldték el, és engedjék meg, hogy én ezt fölolvassam aláhúzva mindazt, amit mondtam, hogy ez egy élő kapcsolat már most, és nem csupán csak egy elképzelt fikció. Azt írja a Somogyi Hírlap Könyvtárért lobbiztak a miniszternél főcím mellett kulturális főváros Siófok a pécsiek Európai uniós pályázatát erősíti alcímmel: Új könyvtár támogatásért lobbizott tegnap Balázs Árpád siófoki polgármester Bozóky András kulturális miniszternél, aki Somogyvámos után érkezett Siófokra. Arról is szót váltottak, Siófok 2010-ben Európa operett fővárosa lehet. A legégetőbb probléma Siófokon a kultúra terén az, hogy kinőtte régi helyét a városi könyvtár mondta Bozóky András a tárca megpróbál segítséget nyújtani ahhoz, hogy a város újat építhessen. Most ismerkedtem meg azzal a nagyszabású elképzeléssel, amivel Siófok kapcsolódik Pécs Európa Kulturális főváros pályázatához. Most a Beach Haus révén a könnyűzene nyári fővárosa, amit remekül egészítene ki az operett fesztivál egy vízi színpadon. Ez jelentős nagyságrendű beruházás lenne a 2010-es kulturális fővárosi cím pályázata azonban megteremtené ennek a feltételeit. A győztes város programjainak támogatása része lesz a nemzeti fejlesztési tervnek. Tehát a városok a régióban mellénk álltak, és nem csupán csak Somogy Megyében, de például a határon túl, sorolhatnám itt akár Eszék városát, akár Tuzlát, és akár a nemrégiben nálunk járt tiresti delegációra is utalhatnék, akik Olaszország északi részét kapcsolnák ehhez a rendszerhez. és ehhez a programhoz. De említhetem például Aradot, az aradi vezetőkkel, múltkor itt járt az aradi polgármester arról állapodtunk meg, hogy szintén közös programként a bor kultúráját bemutató programként a ménesi borvidék, illetve a baranyai borvidékek együttműködésében bemutathatnánk Európa számára mindazt, ami a kultúrában ehhez a területhez kötődik. De ezek mind olyan elemek, amik gyakorlatilag folyamatos tárgyalás alapján bővülnek, és nincsenek benne akár az anyagban sem, legfeljebb majd később, akkor, amikor már a zsűri munkálkodik, és a zsűri itt lesz Pécsen, addigra tudunk összeállítani egy másik olyan programot, amelyet számukra bemutatunk a mellett, hogy ezt a pályázati anyagot is természetesen ők megkapják. Úgy gondolom, hogy az a munka, amit itt Pécs városában akár a Polgármesteri Hivatal dolgozói, akár az a pályázatíró team, amely az Európa Házban működött, letett az asztalra, az valóban egy európai méretű munka, és nagyon remélem, hogy egy ennél sokkal nagyobb feladatot fogunk kapni, tehát nyerni fogunk a pályázaton, ehhez kérem mindenkinek, minden pécsi lakosnak, minden baranyai és a Dél-dunántúli régióban élő lakosnak, országgyűlési képviselőnek, köztisztviselőnek a támogatását, mert hiszen azt gondolom, hogy ami a pályázatunkból is sugárzik, ezt a pályázatot együtt tudjuk megnyerni, és csak együtt tudjuk megcsinálni. Köszönöm. Dr. Toller László: Köszönöm. Itt a nyer, veszít kifejezések között ne vesszünk el. Én kérem azt, hogy mindig úgy fogjuk föl, hogy nyerünk, akármi is a végeredmény, nyerünk, hiszen azokat a célokat, amiket megfogalmaztunk, azt mindenképp megvalósítjuk. Ennek tükrében adom

11 11 meg a szót, bocsánat előbb Bretter Zoltánnak, utána Mikes Évának, majd Várbíró Péter úrnak. Dr. Bretter Zoltán: tisztelt Polgármester Úr, tisztelt Közgyűlés! Köszönöm szépen. Nagyon rövid leszek, a liberálisok támogatják ezt a pályázatot. Nem azért, mert liberálisok, és nem azért, mert a pályázat liberális, de támogattuk, és ezt a politikai támogatást ezt mindvégig megadtuk a pályázatnak és a pályázat íróinak. Természetesen ez itt most egyáltalán nem lényeg, csak megemlítem. Ami a tartalmát illeti, azt gondolom, hogy ez elfogadható. Természetesen úgy, ahogy ez már elhangzott, van itt-ott csiszolnivaló rajta, de ez sem olyan nagyon lényeges, hiszen a legfőbb pillérei ennek a pályázatnak, azok megállják a helyüket. És én most nem akarom ezeket elsorolni, nem akarok a beruházásokról sem beszélni, nem akarok a régiós jelentőségéről, sem az Európai uniós jelentőségéről ennek a pályázatnak beszélni, csupán egyetlen egy elemet emelek ki, jelesül azt, hogy ennek a pályázatnak a sikere mégiscsak végső soron attól fog függeni, hogyha a város lakossága a magáénak érzi ezt a pályázatot. Abban az esetben lesz sikeres a pályázat, hogyha a városnak sikerül egy újfajta lelki tartalomként megjelenni a város lakóiban. Ezt ugye úgy is szokták mondani és pont ez a pályázat alkalmas rá hogy egy újfajta identitást alakítson ki a város. Ez pedig csak akkor lehetséges, hogyha ezt az új identitást, ezt a kicsit más identitást, mint ami eddig volt, mint, ami a hagyományokból, tradíciókból is persze táplálkozik, de benne vannak a fejlesztési elképzelések, a jövő ahogy ezt mondani szokás tehát, hogyha ezt az újfajta önazonosságot sikerül város és polgárai, a polgárok és a terek, utcák, hangulatok között kialakítani. Ezt nagyon nehéz lesz mérni. Lehet, hogy elnyerjük a pályázatot, sőt én biztos vagyok benne, és nagyon bízom benne, mégiscsak végül 2010-ig és az azt követő folyamatban akkor lehetünk elégedettek a pályázatírással és a nyeréssel is talán, hogyha ezt az újfajta identitást, önazonosságot sikerül a város polgárokban kialakítani. Én ehhez továbbiakban is személyesen, a Szabad Demokraták Szövetsége frakciója is minden támogatást meg fog adni. Köszönöm szépen. Dr. Toller László: köszönöm szépen, Mikes Éváé a szó. Dr. Mikes Éva: köszönöm szépen polgármester úr. Minek utána már frakciónk nevében Gáspár Gabriella leszögezte azt, hogy természetesen támogatjuk, és a rendelkezésünkre álló eszközökkel megpróbáljuk elősegíteni ennek a pályázatnak a nyerését, azt gondolom, hogy akár a néhány kritikus pontra is rátérhetünk. Nem kívánok most foglalkozni a fejlesztési résszel, nem mintha azzal kapcsolatban nem lennének egyébként kérdőjelek, hanem azért, mert azt gondolom, hogy igazán a pályázati pozicionálásunk után, vagyis a nyerés, vagy nem nyerés után kell majd annak részleteit és pontos részleteit meghatároznunk. Ha nyerünk, akkor azért, hogy az összes érintett projekt közül mit, és hogyan tudunk megvalósítani, ha nem, akkor pedig azért fogunk rászorulni, hogy válasszunk ezek közül. Meg kell, hogy mondjam ahogy már többen említették hogy ezen projektek között valóban vannak olyanok, amelyek több évtizedes adósságot törlesztenek, hogy ez a város megfelelő

12 12 módon, szinten és presztízzsel működhessék, és vannak olyanok, amelyekkel nyilvánvaló azért lehet vitatkozni, hogy valóban ez e a legfontosabb, de azt gondolom, hogy ezt nem érdemes megtennünk, hiszen a pályázat valóban egy egységes egész. Valóban ez egy olyan szintű pályázat, amihez komoly nyerési reményeket lehet fűzni, de engedjék meg, hogy én kifejezetten ahogy Meixner képviselő úr ezt megfogalmazta az úgy nevezett filozofikus részével foglalkozzak azért, mert azt gondolom, hogy a pályázat megvalósítása, tovább gondolása, tovább élése és a városi programokba való beépülése szempontjából nagyon fontos, hogy erről beszéljünk, és ezen belül is konkrétan a paripának arról a bizonyos túlsó oldaláról szeretnék beszélni. Mégpedig azért, mert én nagyon egyetértek azzal, hogy a város és hadd egyszerűsítsem így le központ jellegét hangsúlyozza ez a pályázat, nem a tervezett és felépítendő, hanem a meglévő, nem az elmúlt néhány évtizedben, hanem az elmúlt ezer évben már meglévő központ jellegét és az erre épülő különböző kulturális és kapcsolati rétegeket. Ezzel a legmaximálisabban csak egyetérteni tudok, hiszen az elmúlt esztendőkben is zárójelben hozzáteszem, hogy hála isten, ez a vita, ez kimúlott a közéletből amikor sorra rendre azzal kerestek meg újságírók, hogy vajon Pécs lesz-e a régió központja, akkor mindig visszakérdeztem, hogy miért, nem az ezer éve? Úgyhogy azt gondolom, hogy ezt a vitát fölösleges bármilyen módon fölmelegítenünk. Ugyanakkor, hogy belevágjak, a pályázat nagyon sok helyen hivatkozik utalásokkal és konkrét mondatokkal arra, hogy Pécs valamifajta a Balkánnal kapcsolatos kapcsolati pont, vagy csatlakozási pont utal rá, hogy Pécsnek van a legtöbb kapcsolata a Balkánnal, és ugyanerre utal egyébként vallási, kulturális és sok szempontból is. Ezért egy dologra hadd hívjam fel a figyelmet, hogy Pécsnek a Balkánnal élő, fontos kapcsolatai a történelem során soha nem voltak. Ennek egy oka van, hogy a Balkán határai nem ott húzódnak, ahol Európának sok kárt okozó államférfiak meghúzták Jugoszlávia határait, hanem a Balkán határai az ortodoxia határain húzódnak kulturális, vallási, minden egyéb szempontból. A térképen húzható egy vonal, amelyik az ortodoxia és a római katolikusság határa, ez a Balkán határa. Ezt a határt Pécs kulturális kapcsolatok, vagy bármi egyéb kapcsolatok tekintetében nagyon ritkán lépte át történelme során, hiszen Pécsnek a hozzá gazdaságilag és kulturálisan történelmileg szervesen kapcsolódó horvát néppel volt kapcsolata, a katolikus Horvátországgal, légyen annak bármilyen fajta államjogi státusza az elmúlt ezer év történelmében. Ezt azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert ez a kulturális kapcsolatoknak egy nem kisebb, nem nagyobb, de más minőségét jelenti. Természetesen gondolhatunk mi arra és ez gazdasági és sok szempontból egy rendkívül életrevaló gondolat hogy valóban a Balkánnal plusz kapcsolatokat építünk, de ennek a terepe Szeged. Tehát, hogyha ezzel kapcsolatban helyesen és örülök is ennek hogy mint partnerváros bekerül, akkor látnunk kell, hogy Szeged az, amelyiknek potenciálisan a balkáni területekkel lehetnek kapcsolatai, és nem mi. Ez egy részletkérdésnek tűnik, noha nem az, mert ne állítsuk, hogy ez nem így volt a történelem során Pécs történelmében, mert így volt, és fűzzünk hozzá reményeket, hogy Szeged partnervárossá emelésével egyebek mellett ez a vonal is beépíthető. Én nem azt mondom, hogy ezt a gondolatot ki kell irtani a pályázatból, félreértés ne essék, csak azért, jó, hogyha magunk számára ezt tisztázzuk, hogyha ezt egyébként nem tudják

13 13 Pécsről a pályázat elbírálói, akkor még javunkra is szolgálhat, ha ezt állítjuk, de ez nem igaz. Szeretném még azt elmondani, hogy ugyanígy nagyon sokat hivatkozik a pályázat a regionalizációra, mint olyanra. Én nem óhajtok itt még véletlenül se ilyen határterület vitákat nyitni, mer ugye van benne olyan mondat, hogy Ez Európában is látszik, hogy a valaha egy központú államok erőteljesen decentralizálódnak és regionálisság válnak. Hát a csudát, hát ezek az államok regionális államokból lettek összerakva, tartományokból, grófságokból, kicsi államokból, úgy kalapálták össze őket, Olaszországot, Németországot, mindent. Ez nem egy központú állam esik szét, hanem kiderült, hogy az az egyközpontúság, ami évig működött, az nem tudta fölülírni egyébként az egyébként meglévő, 1000 éven keresztül meglévő összetartozás tudatokat. Ezt azért mondom nem óhajtok természetesen e felé vitát nyitni azért mondom, mert Magyarországnak, a mai Magyarországnak nincsenek régiói, amire szétessen a központosított államból. A Kárpát-medencének vannak, a mai Magyarországnak nincsenek. Ezt azért fontos tudni, és figyelembe venni, mert van természetesen a Kárpát-medencében mind a mai napig a történelem viharai dacára van páciumi, meg felvidéki, meg bácskai, meg bánáti azonosságtudat, de nincsen Dél-dunántúli, és erre tekintettel kell lennünk. E mellett el kell mondanom, és ez külön szokatlan módon el kell mondanom, hogy a polgármester úrtól ez egy nagy ötlet volt, és nagyon örülök ennek, hogy ezt sikerült így megvalósítani, hogy messze azokon a határokon túl, mint ami egyébként bármely térképasztalon felmerülhető Dél-Dunántúlként felmerül, a meghatározó kisvárosokkal is sikerült támogattatni ezt a pályázatot. Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó ötlet volt és egy nagyon jó irány. Ilyen módon messze túlterjeszkedünk azokon a határokon, amelyet bármiféle jelenlegi Magyarország felosztásban Dél-Dunántúlnak szoktak nevezni. Ez jó, mert reményünk van arra, ami egyébként sok tekintetben így is van, hogy a jelenlegi, vagy a Magyarországon elképzelhető művi regionális beosztás határain túli kisugárzása lehet egy ilyen fajta kulturális központ felépülésének vagy megerősödésének ebben a városban. De ehhez is hozzáteszem zárójelben, hogy természetesen a városnak mindig is a Balaton déli partjáig volt kulturális kisugárzása, ugyanígy a Dunát átlépte a város kulturális központ jellege mindig is a történelemben, és természetesen a jelenlegi magyar-horvát határnál délebbre hatolt a városnak a központ jellege. Tehát tulajdonképpen azt a teret foglaljuk el, amely tér ennek a városnak mindig is megadatott a történelme során, kereskedővárosi, oktatási és kulturális és vallási központ tekintetében is. A vallási központ. Én annak nagyon örülök, hogy a pályázat azt kiemeli, hogy sokféle etnikum, sokféle vallás, külön meg egy mondatban kiemeli ennek mintegy bizonyítására, hogy mert működik benne ortodox imaház és muzulmán dzsámi is, mert krisna tudatú hívőknek a központja, mert szcientológus központ, meg buddhisták is vannak, de ez nem jelenti azt, hogy ennek bármifajta komoly kulturális következménye lenne a városra úgy, hogy a város sokszínűségét és a várost meghatározó kulturális történeti és vallási tereit, ha pályázatban nem is, de a tovább gondolkodásunkban és ezzel a lehetőséggel való bánásmódunkban azért célszerű fölépíteni, hogy ne csússzunk benne olyan gondolati tévutakra, mint a balkán gondolatkörrel. Legalábbis az én véleményem szerint.

14 14 És ha megengedik, még egy gondolatkört felvetnék, amit egyébként Gáspár Gabriella is megemlített, hogy bármilyen derék dolog a regionalizmusnak az egyrészt divatos, és azt gondolom, hogy egy pályázatnak az elvárt divatos szálakat is kell tartalmaznia, mert nyerni akarunk vele, tehát az elvárt marketing szempontoknak is benne kell lenni, én ezzel maximálisan egyetértek, még hogyha szakmai közelítéssel nem is mindig, de azt gondolom, hogy helyesen döntöttek a pályázatírók, hogy ezt így fogták föl, mert ez ma a divat. Tehát ez így esélyesebb. Ugyanakkor a város közvetlen környezete mint egység semmilyen módon nem szerepel ebben. Noha szűkebb egységként, mondjuk turisztikai egységként, vagy egyfajta identifikációs egységként még a pécsiek tudatában is a város a környezetével együtt szerepel. Tehát elképzelhetetlen az, hogy Pécsbe, mint ennek a kulturális regionális gondolatnak a középpontjába mi a pécsiek azt gondolom, mint egy városon belüli részként értjük bele egyébként a villányi borvidéket, ezt a mai művi kistérség határaival nem megegyező és az agglomerációnál egy kicsit tágabb térséget felölelő területet. Azt gondolom, hogy mint ahogy a Dél-dunántúli régiónak semmifajta identitástudata nincsen, hogy a pécsi gondolatban ez a bortermelő vidék, szőlő vidék Pécsnek ez a tulajdonképpen a Tenkesig ható területe ez mindenki számára, mindenki agyában, aki igazán pécsi, ez pécsi egységként szerepel. Én nem mondom, és nem is várom el, hogy most már az utolsó pillanatban külön gondolatkör szülessen a pályázatban erre, de azt gondolom, hogy Pécset, mint turisztikai egységet is felmutatva, mindenképpen azt kéne sulykolnunk, hogy ez egy egység. Tehát itt ez termálvizestül, borvidékestül, borutastul, Mecsekestül, Szársomlyóstul, persze nem lehet mindent megemlíteni ebben a pályázatban, különösképpen akkor, hogyha az általam ugyan nem kedvelt, de most már belenyugodtam a mediterrán gondolatot visszük, amit én kissé mulatságosnak tartok időnként, akkor ez az a terület, amire ki lehet sugározni, mert hangulatában, jellegében ez a Szársomlyóig terjedő terület az, amit egy egységként lehet képezni. És akkor már nem is említem meg a villányi szoborparkot és egyéb dolgokat. Tehát én kérem szépen, hogyha nem is úgy, hogy most akkor írjuk át ezt a pályázatot, mert olyan pályázatot nem lehet írni, amivel kapcsolatban ne lehessen kritikákról, vagy hiányérzetekről beszélni. Tehát én ezt köszönöm a pályázatíróknak ezt a munkát, de azt kérem, hogy szíveskedjenek és mindenkitől azt kérem, hogy ezeket a gondolatokat tovább gondolni, mert azt gondolom, hogyha nem is pontosan olyan formában van igazam, ahogy én itt erre utaltam, de mindenképpen ezeket a szálakat a remélhető végrehajtás folyamatában nem szabad kiejteni a kezünkből. Köszönöm szépen. Dr. Toller László: köszönöm képviselő asszony. Idő közben tisztelettel köszöntöm Körömi Attila képviselő urat, aki megtisztelte a mai Közgyűlésünket. Bár lennének többen az országgyűlési képviselők közül, akik ilyen figyelemmel kísérik munkánkat. Várbíró képviselő úré a szó. Bretter úr már volt. Egy pillanat, maradjunk abban, hogy első kört biztosítunk mindenkinek, és akkor akinek visszatérő gondolata van, vagy reflektálni szeretne valamire, akkor övé a szó. Akkor kérem, csináljunk egy kasszát, leltárt; Várbíró képviselő úr kért szót első körben, Staub Ernő képviselő úr és Bókay Endre frakcióvezető úr. Ebben a sorrendben adom meg a szót.

15 15 Várbíró Péter: köszönöm elnök úr. Elnök úr köszönöm a szót annak figyelembe vételével is, hogy nem első körben, hanem nulladik körben kívántam volna szólni. Tehát ha úgy tetszik, akkor a frakció megnyilatkozások sorából egy kicsikét kilógva, de nem csökkentve a téma iránti lelkesedést és a támogatást, szeretném a frakció nevében is bejelenteni, hogy nagy-nagy lelkesedéssel támogatjuk a projektet. Miután a többi frakció nyilatkozott, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy tudom összegezni, hogy miután a teremben ülő képviselőket már támogató észrevételek elhangzása mellett itt képviseltük, ezért elmondható, hogy a város egyetért, teljes együttgondolkodás van ebben a kérdésben. Hát sajnos nem egészen így indult, hanem egy ilyen erővel történő támogatási igény szándékával, de hát nagyon örülök neki, nagyon örülünk neki, hogy végül is nemcsak a munkamódszerek változtak meg, hanem a véglegesnek látszó összeállítással is teljes mértékben egyet lehet érteni. Mint ahogy az elhangzott frakcióvezetők támogató és egyetértő gondolatait is megismétlés helyett csak aláhúzva ismételten kihangsúlyozom. Természetesen sok részlettel kapcsolatban van apró észrevétel, ami a megfogalmazásokat illeti, és így a frakciónknak is, de azt hiszem, hogy itt és most ezen emelkedett hangulatban nem ezt kell elsősorban kiemelni. Két dolog csupán, ami engem csak simán a tartalomjegyzék olvasásakor egy kicsikét megdöbbentett és szemet szúrt; az egyik az, hogy a közterek és parkok újjá élesztése, vagy a másik, hogy a műemlék gondozás új modellje. Hát akkor az nem volt a szó szoros értelmében köztér és park, hogyha újjá kell ezt éleszteni. Tehát gyakorlatilag nem biztos, hogy a kulturális főváros téma kellett, hogy előhozza ezeket, mint ahogy akár a műemlék gondozás új modelljét. De inkább a pozitívumokról szeretnék szólni, és elsősorban itt azt emelem ki, hogy az együttgondolkodás most végülis egy pozitív sávba, lendületbe ment át. Mivel ez egy ciklusokon átívelő projekt, ezért mindenképpen szükséges, hogy nemcsak ebben a választási ciklusban, hanem a következőkben akármilyen eredménnyel is zárul az idei döntés együtt tudjunk gondolkodni, és ezért szeretném kérni már ebben a ciklusban is immár sokadszor, hogy a szocialista-liberális városvezetés munkamódszere azért változzon más területeken is meg, mert nemcsak akkor kell egyetérteni, amikor teljesen nyilvánvalóan közös a célunk, hanem az apró háttér és más természetű előkészítések különböző személyi, anyagi természetű előkészítése időszakában is feltétlenül szeretnénk partnerek lenni az előkészítés időszakában a város felelősségét úgymond viselő városvezetésnek. Egyetlen egy dolgot szeretnék mindezek után még kiemelni, és ez a vallási kultúra. Szó esett már róla, én nemcsak mint frakcióvezető, hanem mint a Pécsi Kereszténykör vezetője, elnöke is szeretném elmondani, hogy itt bizony egy kicsikét háttérben vagyunk. Az Alkotmány az egyház és az állam szétválasztásáról beszél. Én alapvetőnek gondolom, hogy nem mindegy, hogy a pohár, a félig megtelt pohár vízre azt mondjuk, hogy félig üres, vagy félig tele van. Tehát itt nem a szétválasztáson van a hangsúly, hanem az együttműködésen, az együttműködésen, amit itt feltétlenül fontos és szükséges szerintem hangsúlyozni. Nemcsak azért, mert a jeges kapcsolat már a múlté, hanem rengeteg kapcsolódási pont van a Világörökségtől kezdve, hogy most kimondottan így a vallási kultúrával kapcsolatban mondjam. Alapvetően a bizalom az, ami egy bizonyos lendülettel elindult, de

16 16 azt hiszem, hogy itt még nagyon-nagyon sok mindent kell tenni, és én az elkövetkezendő ciklusnak is egyik fontos feladataként vagy talán saját céljaim programjainak részének is tartom most mondom az Európa Kulturális Fővárosa kapcsán is, hogy ezen a területen tehát a város vezetésének és a város egyházainak az együttműködése nagyobb legyen. Köszönöm szépen. Dr. Toller László: köszönöm szépen. Egy apró észrevételt az utóbbi megjegyzéséhez, képviselő úr nem tudok olyan városról, ahol az egyház, a római katolikus egyház és az egyházak kapcsolata ilyen harmonikus lenne, hozzáteszem, fejlesztés-centrikusan is, mint Pécsé. Talán emlékszik rá, az előző ciklusban három éven keresztül az önkormányzatok és az egyházakkal kapcsolatos. (kazetta vége) és a 2002-től folyó városfejlesztési programoknak jó részében az egyházak véleménye benne van, mint ahogy benne van például ami sajátos dolog a hosszú távú városfejlesztési koncepcióban, és ugyanígy a város szerkezeti tervével kapcsolatosan az egyházak véleménye nevesítetten benne van ezekben a programjainkban. Én azt hiszem, hogy ez ügyben példaértékű munkát végzünk, együtt valamennyi frakcióval, az önkormányzat valamennyi testülete, és azok a rendezvények, amelyeket az egyház, a Római Katolikus Egyházzal külön, vagy a többi egyházzal együtt az ökuménia jegyében folytatunk, azok bizony országosan is követésre méltó példák. Persze lehet, hogy magvasabban kellene egy ilyen pályázatban megjelenni ennek a gondolatnak. Képviselő úr, megadom majd újra a szót, most Bókay, bocsánat, Staub Ernő képviselő úré a szó, s az ülés vezetését visszajövök addigra átadom Gonda Tibor alpolgármester úrnak. Staub Ernő: Tisztelt Közgyűlés! Örülök, hogy ezt a megszólítást elmondhattam. A Kulturális Fővárosa címmel kapcsolatos pályázat kapcsán ugyanis, miközben a Függelék hangsúlyozottan megkülönbözteti Pécs pályázatát a többitől a tekintetben, hogy társadalmi vita útján jött létre, nagy volt a nyilvánossága, aközben meghökkenten hallottam egy kulturális bizottsági ülésen, hogy az eredeti tervek szerint ezt a témát leadott hatáskörben a jogi, ügyrendi bizottság tárgyalta volna. Úgy gondolom, hogy ez nagyon nagy hiba lett volna, és nagyon örülök, hogy a közgyűlés összejött, kezdeményeztük is összehívását. Hát, ha valamiről ebben a városban a közgyűlésnek kell döntenie, akkor az Európa Kulturális Fővárosa cím pályázatával kapcsolatos cím elnyerésére beadandó pályázat ügyében mindenképpen. És akkor ehhez kapcsolódóan még egy dolog. Ugyancsak a Függelék a politika oldaláról, tehát a civil szféra mellett a politika oldaláról még véletlenül sem említi az önkormányzatot, a képviselő-testületet, a közgyűlést, mindig csak a városvezetésről beszél. Ez azt mondom egyébként, hogy nem szokás. Tehát más ügyekben is, még olyan ügyekben is, ahol a döntés nem egyhangú, attól az még hivatalosan a közgyűlés döntése. Ezek után én is megismétlem és hangsúlyozom, hogy a Fidesz támogatja magát a célt, amely nem csak egy megtisztelő cím elnyerése, hanem egy, a városfejlődésben változást hozó célt is takar. És támogatjuk magát a pályázatot, mert a pályázat nívós, azt kell mondanom, hogy egy a lehetséges jó pályázatok közül. Ezen azt értem, hogy nyilván mások, más jó pályázatra lettek volna képesek. Ez vonatkozik a szakmai grémiumra, mint ahogy

17 17 nyilván más politikai felállás más döntéseket hozott volna, pl. helyszínekről, fejlesztésekről, amit a pályázatíróknak ugyanúgy tudomásul kellett volna venni. Tehát azt nem hallgathatjuk el, hogy néhány hangsúlyos kérdésben más volt a véleményünk. Mi tudomásul vesszük, hogy a Balokányligetben épül a zenei és konferencia központ, nem is nyitok róla újra vitát, semmi értelme nem lenne, de nem hallgatjuk el, hogy több ilyen kérdésben más volt a véleményünk. A pályázatról: én a, igenis az erős érvrendszerek, tehát az érvrendszeren belül az erős érvek között tartom számon a kulturális decentralizáció kérdését. Rendkívül fontos dolognak ebben az országban, ahol az utak és a vasutak is csak Pestre vezetnek ugye nem beszélve a kulturális intézményekről, és a többi -, rendkívül fontos érvnek érzem, és tulajdonképpen ehhez kapcsolódik a Pécs alkalmasságáról írt fejezet, mely a város közelmúltjának kulturális, művészeti értékével érvel, miszerint mi vagyunk a vidék legjobbja. Ugye sportban volt ilyen, amikor az Európai Városok Kupájában egy városból csak egy csapat indulhatott, és akkor a vidék legjobbjaként a Pécsi Dózsa meg sem állt a Juventusig. Most erről nekem is eszembe jut az, hogy a sport az teljesen hiányzik a fejezetekből. Tehát, bár periféria és centrum viszonyában határozza meg a szöveg Pécset, de hangsúlyozza, és tényekre alapozva hangsúlyozza, hogy művészete, kulturális élete sokoldalú. Nyilván a vetélytársakat teljesen természetesen nem veszi lajstromba, pécsiként én sem tudom ezt kívülről látni, de ez mindenképpen egy hiteles, megalapozott érvelésnek tűnik. Ugyancsak fontos a gazdasági lépésváltásról szóló fejezet, amelyik a cím kihatásaival foglalkozik, fejlődést generáló kihatásaival. Tulajdonképpen a régió elmaradottságával érvel, és ez nem is idegen a pályázat céljától. Van persze vetélytársunk, amelyik ugyanezt elmondhatja magáról. És valóban igen fontos ez a geopolitikai és én úgy is fogalmazhatok, hogy geo-kulturális határhelyzet, ennek összekötése a város múltjával, építészeti örökségével. Ezzel kapcsolatban a Balkánra, illetve Horvátországra én is rátértem volna, de ezt Mikes Éva megtette, és akkor kétszer nem mondom el. Én is úgy érzem, hogy a Balkánnal Szegednek több kapcsolata van, mint Pécsnek. A pályázat a regionalizmust több régióban hazai és nemzetközi szinten értelmezi, a fejlődés irányát, lehetőségeit jól rajzolja meg. Azt én is nagyon jónak tartom, hogy a régió, a három megye határán túli városok Nagykanizsa, Keszthely, Baja, Dunaújváros ezek szerepelnek benne. És ezek valóban nagyon régi, hagyományos kapcsolatok. Kérem, Baján mindig lehetett vasárnapi meg hétfői Dunántúli Naplót kapni, Bajáról mindig állandó tudósítója volt a Pécsi Rádiónak, tehát itt tulajdonképpen létező hagyományokra épülő dologról van szó. Ez ügyes. A nemzetközi kiterjesztés is fontos. Azt én azért nem hallgathatom el, hogy egy picit, picit én ott úgy érzem, hogy kicsit tán túllövünk a célon. Nyilván arról nincs szó, hogy Temesvártól Triesztig azon szurkolnának, hogy Pécs nyeri-e el ezt a címet. Egy kicsit talán ezt túlrajzoljuk, de semmi probléma összességében nincs vele. Szeged kérdésében én azt azért miközben nagy élvezettel olvastam a pályázatban a kultúrtörténeti összevetést, és a két város kulturális karaktere közötti összevetést, kiegészítő jellegüket -, hát azzal kapcsolatban azért

18 18 jelzem, hogy, mondjuk hasonló nem jutott eszükbe más városoknak, nem biztos, hogy azért, mert ostobák; és hát a Pécs és Szeged közötti közlekedési viszony az szinte azt kell mondanom, hogy tradicionálisan katasztrofális. A fejlesztéseket illetően én egy dologba megyek most bele. Itt is pozitívumként említem a Zsolnay negyedet, ahol nagyon sok jó ötlet van. Nagyon sok jó ötlet van ott a Kreatív Központtól a Kísérletek Házától elkezdve sok minden. Ugyanakkor ezek a fejlesztések, amelyek részben teljesen természetesen, és a koncepcióból fakadóan vonatkoznak egyrészt a Zsolnay gyár területére és a környékre, másrészt korábbi döntések alapján a Balokányra, de kétségtelen, hogy a városközpontot hát keleti irányban növelik. Ha hiszünk abban, hogy ezek húzóprojektek, és valóban megváltoztatják a környezetet, pl. a Zene- és Konferencia Központ, vagy a Regionális Könyvtár, akkor, akkor kisülhet ebből nagyon jó is, de azzal mindenki tisztában van, hogy jelenleg egy lepusztult környezet mellé kerülnek ezek oda, és ha ez egy megnagyobbodott városcentrum lesz, akkor még az is fölmerülhet, hogy 156 ezer lakosú városunk milyen mértékű városcentrumot bír el, akár e programok lefutása után mennyit tesz tulajdonképpen élhetővé, hogy úgy mondjam. A fejlesztéseket nem sorolom föl, mert tényleg rengeteg van bennük. És egy picit azt is mondanám, hogy számomra a pályázat egy kicsit túl hosszú. Tehát itt szó van mindenről, ezek között nagyon sok jó dolog van: a kutak újbóli felszínre hozatala, a vasútállomás rekonstrukciója. Ezzel kapcsolatban persze eszembe jut, hogy a Szirmai Csaba által fémjelzett projekt arról szólt, hogy a vasútállomást kivisszük Mecsekalja Cserkútra. Én örülök, hogy ha ez megváltozott, mert én személy szerint mindig úgy gondoltam, hogy egy vasút az jöjjön be a város központjába, a belváros közelébe, de azért megjegyzem, hogy ehhez akkor talán nem teljesen kapcsolódik. A kutak újbóli felszínre hozatala szintén egy nagyon ötletes, jó dolog. De pl. itt van ez az uránvárosi játszótér program, amelytől a városrész megfiatalodását várjuk. Hát ez nem biztos, hogy ettől bekövetkezik, és akkor meg némi disz-funkció lesz ott tapasztalható. Tehát nekem semmi kifogásom a játszóterek rehabilitációja ellen nincs, csupán annyit jegyzek meg, hogy ezek a dolgok talán túl részletezőek, és ehhez hozzá kapcsolom az utólag elkészült, A város kulturális fejlesztési térképe című részt. Ennek a résznek a bevezetője tisztázza, hogy a programtól független városi fejlesztésekről van ebben szó, és tulajdonképpen azt akarja elmondani, hogy milyen kontextusba illeszkednek a pályázat kulcspontjai. Ezzel együtt ezt túl részletezőnek érzem. Tehát itt az ANK rekonstrukciójától addig, hogy a régi tűzoltó laktanyában majd megnyílik egy bolt, ahol a fogyatékosok művészi termékeit árulják, az Expo Centerig, közösségi rádiókig, külszíni fejtésig mindenről szó van. Én ezt egy picit hosszú lére eresztettnek érzem. A fölvezető érvek alaptémái szerintem igen jól kapcsolódnak a különböző területekhez, és évfordulókhoz, a város kulturális életének más-más arcát mutatják föl, és egyáltalán valóban a város lakosságának ráhangolódását is szolgálhatják.

19 19 Jó. Akkor tulajdonképpen lenne egy-két szövegszerű javaslatom, és amit azért nem tudom, hogy most tegyek-e meg. Ezek apróságok, ez két-három mondat, tehát esetleg lehet ezekre egy következő körben visszatérni. Én zárásként azt mondanám el, hogy Pécs valóban egy többközpontú nemzetközi kisrégió központjaként másként építheti fel városindentitását, mintha csak nemzetállamának egyik periférikus helyzetű középvárosa lenne. A tét tulajdonképpen ez, én nagyon remélem, hogy ezzel a téttel tisztában vannak, és a pályázat színvonalával tisztában vannak a döntéshozók is, miközben a többi pályázatot nem ismerjük, és bízva a győzelemben, és azért azt mondom, hogy ha mégse nyerünk, lemondani az előző célról, és lemondani a konkrét programok többségéről akkor sem kell, ha a cím esetleg nem kerülne ide. Köszönöm. Gonda Tibor: köszönöm szépen. Bókay Endre frakcióvezető kért szót. Bókay Endre: Tisztelt Alpolgármester Úr! Köszönöm a szót. Csatlakozom képviselőtársamhoz, amit az előbb megjegyzett, hogy Tisztelt Közgyűlés! és ezt igen jó érzéssel mondja. Magunk részéről is, hiszen egy nagyon konstruktív vita zajlik közöttünk. S ez hosszú távon történt, ahogy az Önök képviselője dr. Gáspár Gabriella is elmondta, rokonszenves, hogy régóta is együtt dolgozunk ebben a dologban. Azt hiszem, hogy ez a politikának egy jó arca, egy pozitív arca, amikor egy város fejlesztése érdekében a két különböző oldal hangsúlyozom, különböző, tehát nem ellenfél, vagy ellenséges oldal tehát a két különböző oldal igenis képes az együttműködésre, és képes mindenféle, akár koncepcionális, akár elvi ellentétét félretenni, és bizonyos dolgokban együttesen fellépni. Én ezért egy nagyon tartalmas vitának tartom a mai napot, és egyetértek Staub Ernő képviselőtársammal, hogy igenis érdemes volt megreszkírozni azt, hogy a nyári időszakban a közgyűlés össze tud-e ülni, és valóban bizonyította ez a közgyűlés, hogy igenis össze tud ülni, döntésképes, és határozatot tud hozni. A pályázatról lényegében három dolgot szeretnék elmondani. Gyakorlatilag magának a pályázatnak is úgy mondhatjuk, hogy három fő fejezete van. Az első, amit Kunszt Márta alpolgármester asszony összefoglalt, gyakorlatilag azt az elvet próbálja tisztázni, ami alapján pályázunk, ami alapján felépítjük a beruházásainkat, és később a programjainkat, ami alapján egy várost összeállítunk, a szónak egy kicsit átvitt értelmében. Nagyon szimpatikus, és nagyon jól felvezették ezt, hogy mit jelent a város számára, hogy ha van a városnak egy énképe, egy identitása, a város polgárai el tudják helyezni magukat, és tudják azt, hogy milyen jövő vár rájuk. Ez szerintem tényleg a legfontosabb, valószínűleg ezek először csak kis körökbe alakultak ki, ahogy Önök is kifogásolták, nyilván a pályázatíró, nyilván egyetemi, vagy alkotói szellemi műhelyekben jönnek létre. Ezek fokozatosan terjednek el, hiszen minden gondolatunkban, minden érvelésünkben, minden egyes beruházásunkban benne lesz ez az új, ez a más típusú szellemiség. Erre igen nagy szükségünk van, akkor is, ha nyer a pályázat, ha nem nyer a pályázat, mert Pécs mindenképpen ezzel jelentősen előrelépett. Ezt, azt hiszem továbbadni nem kívánom már formázni, mert Önök elmondták nálunk sokkal jobban, sokkal szemléletesen.

20 20 A külső érdeklődő polgárok számára szeretném röviden összefoglalni, hogy milyen beruházásokról lesz szó az elkövetkezendő években, mi az, amit a Kulturális Főváros kapcsán Pécs városa szeretne megvalósítani ennek területén, érintettsége folytán. Ez a második része a mondandómnak, gyakorlatilag öt nagyobb beruházás témakörről volt szó. Elnézést kérek, ha ismétlem Önöket, mert kisebb-nagyobb mértékben mindenki érintette már ezeket. Az első s legjelentősebb a Zsolnay gyár rekonstrukciója, amely 10 milliárdos programot jelent. Itt nemcsak pusztán arról van szó, hogy helyreállítja a város a Zsolnay gyárat, hanem arról van szó, hogy ide szállodától kezdve, oktatási centrumig, az egyetem oktatását kiállító térig, ipartörténeti bemutatóig, tehát rengeteg funkciót ebbe a negyedbe kialakít, és hogy ha valaki járt mert sajnos nagyon zárt ez a terület a gyár belső részébe, az tudja, hogy tényleg itt egy ilyen ékszerdobozba lép, ahogy beteszi a lábát. Gyönyörű, gyönyörű Zsolnay porcelánok, díszítések, rendkívül kellemes, hangulatos kertről van szó, tehát itt önmagába el lehet tölteni egy napot, úgy, hogy a Pécsre látogatók biztos, hogy ezt örömmel fogják megtekinteni, de a város kulturális élete áthúzódik ebbe a centrumba, ez mindannyiunk számára egy csodálatos miliőt fog jelenteni. A másik jelentős beruházás az a hangversenyterem. Hangversenyterem nem messze a Zsolnay gyártól kerülne beruházásra. Annyit megjegyeznék ezzel kapcsolatba, hogy nem valami mit tudom én rossz döntést hozott a város, hanem erre volt lehetősége. Tehát a hangversenytermet megpróbáltuk minél beljebb hozni a belvárosba, de hogy hová tesszük, és hol próbáljuk kiírni a pályázatot hozzá, hol próbáljuk a szükséges állami támogatásokat, céltámogatásokat, címzett támogatásokat ennek a felépítéséhez megszerezni, ez determinálta a helyét. A városnak nem sok választási lehetősége volt, tehát így került sor, hogy ezt a hangversenytermet terveink szerint több mint 6 milliárd forintért itt kerüljön felépítésre. Van egy nagyon sarkalatos hármas pont, ez a nagy kiállítótér. Ennek a fejlesztésére arról van szó, hogy a régi vármegyeházát alakítaná át a város, és egy olyan befogadó kiállítóteret hozna, ez a szó szerint befogadó, amikor nagyon neves, nagyon jó művészeti alkotásokat lehet itt, mintegy ilyen átutazóként két hétre, két hónapra attól függően, hogy milyen a kiállítás jellege befogadni. Budapesten volt jó néhány siker. Emlékezzenek arra, amikor a múzeumi napon is éjszakába nyúlóan tömegek járták, és keresték a fel a múzeumokat. Tehát azt hiszem, hogy ha egy ilyen kiállítóteret meg tudunk csinálni, akkor mi is el tudjuk érni, hogy nemcsak Pécs, hanem Pécs környékén lévő kisebb-nagyobb városok, települések lakói is egy-egy ilyen rendkívül színvonalas kiállításra amit a világ bármely részéről ide tudunk hozni megtekinthessék, és élvezhessék. A negyedik ilyen nagyon fontos fejlesztési program, ez az úgynevezett régionális könyvtár és információs központ. Itt a város és a megye fogna össze egy zöldmezős beruházás megvalósítása érdekében. Én a későbbiekben meggondolásra javaslom, hogy az egyetem társulását is valahogy meg kellene szerveznünk, hiszen az egyetem az egy szinte legfőbb használója ennek a könyvtár- és információs központnak, és valószínű a város egy sokkal színvonalasabb beruházást tud ebbe a pillanatban