IG É N Y E K, K I H Í V Á S O K É S M E G O L D Á S O K MINŐSÉG IDŐSKOR VÁROSI KÖRNYEZETBEN. Q-Ageing WP3

Átírás

1 MINŐSÉG IDŐSKOR VÁROSI KÖRNYEZETBEN Q-Ageing WP3 N E M Z E T K Ö Z I H E L Y Z E T F E L T Á R Á S IG É N Y E K, K I H Í V Á S O K É S M E G O L D Á S O K THIS PROJECT IS IMPLEMENTED THROUGH THE CENTRAL EUROPE PROGRAMME, CO-FINANCED BY THE ERDF

2 N E M Z E T K Ö Z I H E L Y Z E T F E L T Á R Á S Kocsis János Balázs, PhD TÁRKI BME október A következő helyzetfeltárás a projektpartnerek által készített regionális összefoglaló jelentéseken alapul, a következő városokból, illetve régiókból: Újbuda, Magyarország; Sopot, Lengyelország; Maribor és Podravje Régió, Szlovénia; Treviso Tartomány, Olaszország; Karlsruhe, Németország; Genova, Olaszország. A jelen tanulmány elkészítésére a megbízást a vezető partner, Újbuda Önkormányzata adta. 2

3 V E Z E T Ő I Ö S S Z E F O G L A L Ó VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ A Q-Ageing projekt harmadik szakaszában a partnerek tevékenységeinek célja a korábbiakban végzett kutatások alapján egy közös tudásbázis felállítása volt, mely nagy mélységű információt nyújt a vizsgált részeken élő időskorúak állapota és jellemzői tekintetében, különös tekintettel a társadalmi integrációjuk, foglalkozási állapotuk, a szociális, kereskedelmi és egészségügyi használati szokásaik, az épített környezet és közösségi helyek használhatósága és az idősek által igénybe vett, illetve nekik szóló programok dimenzióira. Az alacsony termékenység, és a várható életkor növekedése a társadalom gyors öregedéhez vezet. A projektben részt vevő mindegyik térség élesebben szembesül ezzel a jelenséggel más országokhoz, illetve tágabb környezetükhöz képest. A nemzedékek közötti egyensúly eltolódása és a nyolcvanon fölüli népesség számának gyors növekedése roppant kihívások elé állítja a jelenlegi társadalmi és politikai rendszert, a népesség mind nagyobb része válik függővé, közülük számosan szorulnak ellátásra szorulnak késői időskorukban mentális, fizikai és pszichikai képességeik romlása miatt. A népesség öregedése egybeeshet a városok bizonyos területei funkcióvesztésével, amely e területek súlyos hanyatlásához és leromlásához vezethet. Az időskorúak egészségi állapota 75 éves korukig többé-kevésbé jó marad, amely kortól romlás kezdődik és a 80 éves korig az időskorúak majdnem fele mindennapi életvitelében valamilyen fokon korlátozottá válik. A társadalmi kirekesztés és a kapcsolatok számának és minőségének csökkenése elsősorban az idős nőket veszélyezteti, köszönhetően a várható élettartamban a nemek között fönnálló különbségnek, amelyet néhány országban tovább fokoz a társadalmi kohézió alacsony szintje. Az időskorúak többsége elégedett lakáshelyzetével, a lakókörnyezetével és az önkormányzat tevékenységével. Az időskorúak anyagi helyezte kevésbé kielégítő, a nyugdíjba menetellel érezhető életszínvonal-romlás mindenhol elkerülhetetlenül bekövetkezik. Veszélyeztetettséget majdnem mindenhol éreznek az időskorúak, azonban ez ritkán ölt valódi, fizikai formát. Leginkább a kivilágítatlan, illetve fiatalok által tömegesen használt területektől tartanak. Nyugdíjba vonulás korán, általában jóval a korhatár előtt történik. Nyugdíjba vonultak számára a munkaerő-piaci reintegráció egy bizonyos életkor fölött szinte reménytelen. A munkával nem rendelkező nyugdíjasok többsége nem kíván ismét dolgozni, hiába engedné meg egészségi állapota, és nyugdíjas éveit rekreációs tevékenységei időszakának tekinti. Másrészről, a dolgozó év közöttiek, elsősorban férfiak nagy valószínűséggel 75 éves korukig folytatják e tevékenységeiket. Az anyagi nehézségek mellett az időskorúak hagyományosan passzív attitűdje is akadályozza a foglalkoztatási helyzetüket erősítő projektek megvalósítását. A rekreációs tevékenységek elsősorban passzív jellegűek: tévénézés, rádióhallgatás; azonban egy jelentős kisebbségüket, úgy %- ukat kifejezetten érdekelnek ezen túlmenő tevékenységek, mint színházba, természetbe és klubokba járás. Túlnyomó többségük rokonokkal tart kapcsolatot, akik fokozatosan egyre kizárólagosabb szerepet töltenek be, és a barátok, szomszédok szerepe zsugorodik az életkor előrehaladtával. 3

4 N E M Z E T K Ö Z I H E L Y Z E T F E L T Á R Á S Tartalomjegyzék Vezetői összefoglaló 3 Bevezetés 5 Az időskorúak demográfiai helyzete és állapota 7 Társadalmi integráció és kirekesztés 14 Épített környezet 19 Közösségi és közszolgáltatások 24 Gazdaság és az időskorúak 30 Következtetések 36 A szlovén team ajánlásai a további lépésekre 37 4

5 B E V E Z E T É S BEVEZETÉS A Q-Ageing (Minőségi Időskor Városi Környezetben) projekt célja hatékony megoldások keresése az aktív életszakasz utáni kor problémáira két fő és összefüggő területen: egyrészt, a köz- és közszolgáltatások minőségének javításával és időskorúak igényeihez való alkalmazásával, másrészt, a változó életmód és a társadalom öregedése által kiváltott új szükségleteket figyelembe vevő új városi környezet kialakításával. A Q-Ageing projekt kivitelezését kilenc szervezet végzi: Újbuda Önkormányzata, mint vezető partner, Maribor Önkormányzata (Szlovénia), Slovenska Bistrica Önkormányzata (Szlovénia), Maribori Gazdasági Intézet, Emberi Erőforrás Fejlesztő Központ (Szlovénia), Treviso Tartomány (Olaszország), Sopot Önkormányzata (Lengyelország), Genova Önkormányzata (Olaszország), Nemzeti Egészségkutatási Intézet (Olaszország), Karlsruhe-i Civiltársadalom Fejlesztési Központ (Németország). A kutatás hat téregységre, benne vegyesen városokra és térségekre terjed ki. Jelen tanulmány célja a hat téregység időskorú lakossága demográfiai jellemzőinek és állapotának leírása. A tanulmány vizsgálja a társadalmi integráció és kirekesztés, a helyi közösségbe való beágyazottság állapotát, beszámol a társadalmi kapcsolatok főbb jellemzőiről (család, szomszédság, közösségi kezdeményezések, önkéntes munka dimenziói mentén). Továbbá az időskorúak speciális igényei szempontjából leírja és elemzi a városi környezet és közszolgáltatások állapotát; és áttekinti az idősek számára kidolgozott és az általuk használt közösségi és közszolgáltatások, programok és intézmények helyzetét, az egészségügyi és kereskedelmi infrastruktúra állapotának és használhatóságának kérdéskörét. Végül, mind fizetett, mind önkéntes formájú gazdasági aktivitás növelését célzó programokat mutat be az elemzés. Az európai társadalmak öregedése vitathatatlan folyamat, amely mögött két ok búvik meg. Először is, a múlt század második évtizedétől kezdve a termékenység erősen csökkent; másodszor pedig a várható élettartam fokozatosan nő a javuló orvostudomány fejlődése és az időskorúak javuló társadalmi támogatása és gondozása következtében. A fenti két folyamat egymást erősítve meglepő eredményekhez vezetett. Az Európai Unió népessége intenzív öregedési periódus után csökkenni kezd; 2050-ig szóló előrejelzések szerint a népesség a jelenlegi úgy félmilliárdról 382 millióra esik, ha nincsen bevándorlás. A jelenlegi bevándorlási trendek mellett is a népesség nagyjából 19 %-os csökkenése valószínűsíthető; míg a jelenlegi korstruktúra fenntartásához a népességnek az elképzelhetetlen 1015 millióra kellene növekednie a fenti időpontig, ami jól mutatja a jóléti állam nehéz helyzetét. A népesség demográfiai struktúrája alapvetően átalakul, az öregségi indexnek, azaz a 65 évnél idősebb népességnek a 15 évesnél fiatalabbakhoz mért aránya növekszik, azaz az időskorúak jóval többen lesznek, mint a fiatalok. A statisztikai előrejelzések világosak: a világ népességében 2000 és 2050 között a 60 évesnél idősebbek aránya megkétszereződik, 10-ről 22 %-ra növekedve. 5

6 N E M Z E T K Ö Z I H E L Y Z E T F E L T Á R Á S Mindazonáltal úgy tűnik, az öregedés jelenségéhez az európai társadalmak ambivalens módon viszonyulnak. Nem számít, hogy a meghosszabbodott élet hogyan telik, a jelenlegi kultúránk még mindig negatívan viszonyul az időskorhoz, mivel értékként a fiatalabbakra jellemző gyors ütemet, a hatékonyságot, a gyorsaságot tartja. A fenti adatokból az is következik, hogy a 21. század az idősek százada lesz. A minőségi időskor semmiképpen sem elválasztható a nemzedékek közötti szolidaritás és harmónia újjáélesztéséért végzett intenzív tevékenységtől, amely az állam, a család, a civil társadalom, az üzleti szféra, a tudomány és a politikai aktorok közös tevékenységét kívánja meg. Az európai és a globális politika egyre inkább tudatában van a demográfiai helyzet sürgető problémájának és rohamos tempóban készít el intézkedéseket ennek megoldására. Úgy tűnik, a generációk közötti új szolidaritásra való törekvés lehet a válság ígéretes megoldási iránya. Az idősödő népesség változatos jellege és az várható életkor növekedése miatt az időskor maga is különböző szakaszokra oszlik föl. Az elhatárolás pontos éve országonként különbözik, de az irányzat egyöntetű: az időskorba lépők, azaz a 60-tól 70 (vagy 75) éves korig tartó szakaszba tartozók nem tekintik magukat már időseknek és a hagyományos öregkori szerepeket is kevésbé hajlandóak fölvenni. Energikusak, a korábbi életkori szokásaikat, rekreációs tevékenységeiket követik, egy részük továbbra is dolgozik. A 70 (vagy 75) és 80 év közöttiek körében az egészségügyi, mentális és fizikai állapotot érintő gondok jönnek elő és az autonómiájuk korlátozottá válik, azonban ebben az életkori szakaszban is képesek magukat többé-kevésbé önállóan ellátni. A 80 éves kor fölöttiek esetében gyorsan romlanak a fizikai, gazdasági és társadalmi képességek és a mindennapi tevékenységek elvégzésében gondozásra szorulnak. Ha az aktív öregedés jelenlegi és jövőbeli folyatását alapvető stratégiai célnak tekintjük az egyre idősebb emberek jóléte szempontjából, a gazdasági és társadalmi szabályozók változatos és tág aspektusait, a gazdasági és társadalmi rendszerben aktív és felelős szerepet játszani képes személyek viselkedését is figyelembe kell venni. Tisztázni kell, hogy az aktív öregedés nem csak az időskorúak aktivitásának és munkaerőpiaci részvételének fönntartását jelenti, hanem a döntéshozók, közintézmények, vállalatok, családok és egyének meggyőzését is, hogy az egész életciklust érintő stratégiákat alkalmazzanak és tegyék lehetővé valamennyi korosztályba tartozó dolgozóik számára, hogy a társadalom számára hasznossá tehessék magukat. A következő elemzés összegzi és kiértékeli a Q-Ageing projekt második szakasza (WP2) alatt a partnerek által készített, az időskorúak helyzetét számos dimenzió és aspektus mentén leíró beszámolókat. Az elemzés célja a projekt megvalósításához szükséges alapok megteremtése. 6

7 A Z I D Ő S K O R Ú A K D E M O G R Á F I A I H E L Y Z E T E É S Á L L A P O T A AZ IDŐSKORÚAK DEMOGRÁ FIAI HELYZE TE ÉS ÁLLAPOTA A népesség általános elöregedése, és az időskorúak idősödése az elemzésbe vont téregységek mindegyikét jellemzi. E folyamat mögött két alapvető jelenség húzódik meg. Egyrészt, a termékenységi arány az elmúlt évtizedben egyenletesen alacsony volt a partnerországokban (lásd 1. táblázat), sokkal alacsonyabb, mint a jelenlegi népességszám és korstruktúra fönntartásához szükséges. A Q-Ageing projektben vizsgált társadalmak az alacsony termékenységű társadalmak közé tartoznak, amelyek a bevándorlás ellenére csökkenő lakosságszámmal és a 60 évnél idősebb népesség növekvő arányával kénytelenek szembesülni. 1. táblázat: Termékenységi ráta a partnerországokban és néhány más országban 1 Termékenységi ráta 2, év Ország Németország Magyarország Olaszország Lengyelország Szlovénia Franciaország Norvégia Hollandia Spanyolország USA A másik fontos jelenség a várható életkor növekedése (lásd 2. táblázat). 2. táblázat: Várható életkor a partnerországokban és néhány más országban 3 Születéskor várható élettartam 2009-ben Ország Teljes népesség Férfiak Nők Németország , Magyarország Olaszország Lengyelország Szlovénia Franciaország Forrás: 2 Teljes termékenységi ráta az egy nőre jutó gyermekszülések átlaga. A társadalom természetes önreprodukciójához 2,1 érték szükséges. 3 Forrás: CIA World Factbook,

8 N E M Z E T K Ö Z I H E L Y Z E T F E L T Á R Á S Születéskor várható élettartam 2009-ben Ország Teljes népesség Férfiak Nők Norvégia Hollandia Spanyolország USA Ez többoldalú folyamat, az életkor általános növekedése mellett az átlagos kor növekedését, a generációk közötti egyensúly felborulását, az időskorúak körében a legidősebbek arányának növekedését és a várható élettartam nemek közötti különbségének csökkenését is jelenti (lásd 1. ábra). Az összes fenti jelenség tetten érhető a projektpartnerek területén. Genova népesség az 1971-es 812 ezerről 2001-re 610 ezerre csökkent, miközben a 65 évnél idősebbek száma 119 ezerről 159 ezerre növekedett (azaz 14,6 %-ról 25,6 %-ra). A szlovéniai Podravje Régióban a 65 évesnél idősebbek aránya a 2000-es 14,3 %-ról 2007-re 16,5 %-ra nőtt, és a népesség átlagos életkora 39,5-ről 41,8 évre, az öregedési index 4 96,6-ról 127,7-re növekedett a fenti időszakban. Az összes résztvevő téregységre egyaránt jellemző, hogy az elöregedés folyamata előrehaladottabb, mint a környező régióban vagy az adott országban, és a népességszám erőteljesen csökken amely jelenség a partnerek számára a Q- Ageing projekt célját olyan alapvetővé teszi. 3. táblázat: Elöregedés Sopotban (Lengyelország) 5 Év Sopot lakosságának száma Nyugdíjasok aránya Sopotban, % 21,7 26,3 23,8 1. ábra: Korcsoportok eloszlásának előrejelzése Treviso Tartományban (Olaszország) 6 Age Distribution Provision for Treviso Province over A 65 évesnél idősebb és a 15 évnél fiatalabb népesség aránya. 5 Forrás: Sopot WP2 összefoglaló jelentése. 6 Forrás: Treviso Tartomány WP2 összefoglaló jelentése. 8

9 A Z I D Ő S K O R Ú A K D E M O G R Á F I A I H E L Y Z E T E É S Á L L A P O T A A várható életkorban meglévő különbségeknek köszönhetően az időskorúak többsége nő, akiknek aránya gyorsan emelkedik az életkor előrehaladtával, különösen 80 éven fölül. Újbudán a legalább hatvan évesek száma , a kerület népességének 28 %-a, akiknek 68,4 %-a nő. Genovában 2009-ben a legalább 80 évesek számát ötvenezerre teszik, akiknek kétharmada nő. Az időskorúak érése óriási kihívás elé állítja a jelenlegi társadalmi rendszert, mivel a nagy valószínűséggel mentálisan, fizikailag és pszichikailag korlátozott 80 év fölöttieknek több segítség és támogatásra van szükségük. A fenti általános jellemzők azonban jelentős eltéréseket fednek el minden egyes vizsgált téregységben. Genovában a stabil, középosztályi vagy dzsentrifikált területek és a leromlott városrészek közötti különbség élesen jelentkezik, azonban más települések esetében is meglehetősen összetett az időskorúak térbeli összetétele. Újbudán, például, az egyes városrészek építésének időszaka és gyorsasága tisztán megjelenik az ottani időskorú népesség arányában és korösszetételében (lásd 4. táblázat és 2. ábra). A térbeli szegregáció Genovában meglehetősen magas, mindez azonban kevésbé tükröződik a koreloszlásban, amelynek oka valószínűleg a város Újbudához képest sokkal egyenletesebb fejlődésében keresendő (lásd 5. táblázat). 2. ábra: A különböző városrészek hatvan, vagy annál évesnél idősebb népessége korstruktúrája Újbudán 7 100% 90% 24,4% 18,2% 17,5% 17,9% 13,0% 24,2% 19,1% 80% 70% 60% 19,8% 14,9% 15,3% 15,4% 17,6% 16,5% 14,8% 12,6% 15,1% 19,6% 16,3% 16,7% 50% 40% 30% 19,0% 16,4% 20,0% 20,0% 19,8% 20,7% 17,2% 15,8% 19,0% 20% 10% 20,5% 31,6% 29,5% 30,9% 38,6% 23,2% 28,9% 0% Lágymányos Hegyvidék- Kelenvölgy Kelenföld Albertfalva Gazdagrét- Örmező Szentimreváros Újbuda együtt Ibid. 9

10 Lágymányos Kelenvölgy Sashegy-Sasad Péterhegy Gellérthegy Kelenföld Albertfalva Gazdagrét Őrmező Szentimreváros Újbuda total N E M Z E T K Ö Z I H E L Y Z E T F E L T Á R Á S 4. táblázat: Az időskorúak aránya Újbuda különböző városrészeiben népesség száma, ezer 5,6 0,7 4,6 0,3 2,8 12 3,0 2,4 2,0 5,7 39,2 60+ népesség aránya, % táblázat: Az időskorúak térbeli megoszlása Genovában, 2000-ben 9 Teljes népesség 65+ népesség aránya 65+ népességben a 80+ népesség aránya Kerület % Centro est ,52 27,78 Centro ovest ,43 24,49 Bassa val bisagno ,07 25,30 Val bisagno ,02 21,56 Val polcevera ,66 24,15 Medio ponente ,72 24,95 Ponente ,57 22,90 Medio levante ,57 29,11 Levante ,11 25,34 Porto 196 2,55 20,00 Genova ,94 25,27 A háztartások jellegzetességeit vizsgálva megállapítható, hogy az időskorúak legnagyobb csoportja valakivel, tipikusan a házastársával, osztja meg lakását, ez a csoport például Karlsruhe-ban 2005-ben a vizsgált háztartások 60,3 %-át jelentette (lásd 6. Táblázat). Az életkor előrehaladtával az egyedül élők aránya növekszik ben Genovában a évesek 19,4 %-a élt egyedül, míg a évesek 31,8 %-a. A férfiak és nők közötti várható élettartamot érintő különbség következtében az egyedül élők túlnyomó többsége fő. A 2002-es szlovéniai népszámlálás szerint például a legalább 65 éves férfiak 11,4 %-a, míg a nők 33,5 % élt egyszemélyes háztartásban; ugyanezen arányszámok Genovában 30 % és 39 %. Szlovéniában, a évesek körében a férfiak 5,3 %-a, míg a nők 41,8 %-a él egyedül. 8 Forrás: Újbuda Önkormányzatának Q-Ageing és 60 + kérdőíves kutatása 9 Forrás: Genova WP beszámolója 10

11 A Z I D Ő S K O R Ú A K D E M O G R Á F I A I H E L Y Z E T E É S Á L L A P O T A 6. táblázat: Az egyszemélyes háztartások aránya a partnerek téregységeiben 10 Genova Újbuda Karlsruhe Treviso Tartomány Podravje Régio % Az időskorúak egészségügyi állapotukat a hozzáférhető kutatások alapján meglehetősen jónak ítélik meg. Újbudán a 2009-es kérdőíves kutatásban fölkeresett válaszadók több mint háromnegyede korához képest jónak, vagy nagyon jónak értékelte egészségügyi állapotát. Treviso Tartományban, a Q-Ageing projekt során megkérdezettek fele jónak vagy kitűnőnek tartotta egészségét és 85 %- ukat napi tevékenységeikben nem korlátozta semmilyen egészségügyi probléma míg csupán ötödük panaszkodott egészségügyi állapotáról. Karlsruhe-ban, egy 2005-ös kérdőíves kutatás szerint a legalább 60 évesek 43,5 százaléka jónak, míg további 38,9 %-a se jónak, se rossznak nem tekintette egészségügyi helyzetét. Alapvetően hasonlóak jellemzik az összes régiót. Azonban az egészségügyi helyzetet objektív oldaláról tekintve az összkép kevésbé kedvező. Az újbudai kérdőíves kutatás szerint a 60+ népesség 72 %-a rendszeresen szed gyógyszert; egészségügyi problémák 32 %-ukat kisebb, míg további 13 %-ukat jelentősebb mértékben korlátoznak napi tevékenységükben. Az életkor előrehaladtával az egészségügyi helyzet magától értetődően romlik: Újbudán a legalább 75 éves korú népesség 21 %-ának okoz súlyos gondokat a napi tevékenység ellátása és igényel ebben segítséget. Genovából származó adatok hasonló tendenciát mutatnak (lásd 7. táblázat). 7. táblázat: Mozgáskorlátozottság korcsoportok szerint Genovában, Korcsoport Mozgásukban korlátozottak, % közülük súlyosan, % Az időskorúak anyagi helyzete nagyon eltérő a vizsgált területeken, és nagyon jelentős különbségek találhatóak az egyes egységeken belül is, mind területileg, mind a nemek között. A legalább 60 évesek túlnyomó többsége mindenhol nyugdíjas (lásd 8. táblázat), sokuk a hivatalos korhatárnál előbb megy nyugdíjba, ami a nyolcvanas évek megengedő nyugdíjazási szabályai miatt alakulhatott ki. Az átlagos magyar 58 éves korában lesz nyugdíjas, és a éves magyarok csupán 14 %-a dolgozik, míg ez az arány az amerikaiak körében 50 % fölötti. Mindezeken túl Szlovéniában 2007-ben az évesek 33,5 %-a regisztráltatott dolgozóként. Általánosságban szólva, a nyugdíj összege jelentősen elmarad a korábbi fizetés összegétől és sokkal kevesebb, mint az átlagos fizetés, aminek következtében a nyugdíjba menetel az életminőség jelentős romlását vonja magával, ami negatív 10 Forrás: Partnerek WP2 beszámolói 11 Forrás: Genovai WP2 beszámoló, népszámlálási adatok 11

12 N E M Z E T K Ö Z I H E L Y Z E T F E L T Á R Á S társadalmi és pszichikai következményekkel járhat. A munkaerő-piac elhagyása szegénységbe taszíthat akár egy jobb módú családot is, amiről a Genovában készített interjúk tanúskodnak. Mindemellett a nyugdíjból származó jövedelem nagysága a vizsgált téregységekben erősen különbözik, és nagy különbségek vannak az egyes területeken belül is (lásd 9. táblázat) ban Szlovéniában az átlagos nyugdíj összege 467 eurót tett ki, ami az átlagos fizetés 61,5 %-a; a legalacsonyabb nyugdíj 163 eurónyi volt, és a nyugdíjasok 40 %-ának járandósága nem haladta meg a havi 400 eurót. Table 8: A nyugdíjasok aránya a legalább 60 évesek körében 12 Karlsruhe Újbuda Treviso Tartomány 13 Arány, % 86,4 89,0 70 Table 9: Nyugdíj átlagos összege Németország nyugati fele Budapest Szlovénia 16 Lengyelország 17 Euro / hónap Mivel az időskorúak túlnyomó többsége nyugdíjas, a nyugdíj összege elemileg meghatározza az időskorúak jövedelmét. Azonban az alkalmazottak jövedelmei és a nyugdíjrendszer belső szerkezete hatalmas különbségeket okoz. Karlsruhe-ban 2005-ben az időskorú polgárok átlagos jövedelme 956 euró volt, a férfiak és a nők között jelentős különbség állt fönn. Újbudán a nyugdíjasok anyagi körülményei jobbak az országos átlagnál, a válaszadók több mint fele 265 és 370 euró között havi jövedelemről számolt be, 28 %-uk pedig 371 és 560 euró közöttiről, míg mintegy 6 %-uk kap ennél többet. Az újbudai fókuszcsoportos vizsgálatok feltárták az időskorúak kiadási szerkezetét: a legnagyobb összeget étkezésre költik az időskorúak, majd a fűtés következik, elsősorban a távfűtéssel rendelkező lakásokban lakók esetében. A havi bevétel úgy %-át lakásrezsire költik, és az önfenntartással kapcsolatos kiadások azaz a lakásrezsi és az étkezés a bevételek %-át viszik el, továbbá nagy arányt képviselnek még a gyógyszerekre költött összegek is. Mindezek következtében gyakorlatilag nem marad forrás ruházkodásra és kikapcsolódásra. Mindaz ellenére, hogy a treviso-i kutatás kisebb településeket foglalt magában, az eredmények kevéssé lesújtóak: a kérdezettek több mint fele elégedett az átlagos jövedelmükkel és csupán harmaduk érzi ezt a szükségleteikhez képest kissé kevésnek, míg tizedük szerint elégtelen bevételük összes szükségletük fedezésére. Az időskorúak iskolázottsági jellemzői a környező társadalom általános vonásait tükrözik. Karlsruhe ipari jellegének hatása tisztán kimutatható az időskorúak szakmai összetételében: 85,9 %- uknak van hivatalos szakmai végzettsége jelentős eltéréssel a nemek között: férfiaknál ez az arány 12 Forrás: Partnerek WP2 beszámolói 13 A kérdezett, 55 és 80 év közé esők körében ben. Keletein ez 1050 euró volt ben. Magyarországon ez átlagosan 230 euró volt 2009-ben ben ben. 12

13 A Z I D Ő S K O R Ú A K D E M O G R Á F I A I H E L Y Z E T E É S Á L L A P O T A 97 %, nőknél 78 %, és a különbség az életkor előrehaladtával növekszik. A végzettség leggyakrabban szakmunkás bizonyítvány (46,9 %), és az időskorúak 19,5 %-ának van felsőfokú (főiskolai vagy egyetemi) végzettsége. Treviso tartomány kistelepüléses jellege megmutatkozik az időskorúak képzettségében is, tíz kérdezett között hatnak csupán befejezett általános iskolai végzettsége van és csupán tíz közül háromnak van felsőfokú végzettsége. Másik oldalon helyezkedik el Újbuda, amely az egyik legösszetettebb kerülete Budapestnek, jelentős magas presztízsű térségekkel, ahol az időskorúak 36 %-a rendelkezik felsőfokú diplomával és további 36 %-ának van érettségije. Azonban a térbeli eloszlás meglehetősen egyenlőtlen: magas presztízsű kertvárosi környékeken, mint például Sasadon, Sashegyen és Gellérthegyen, az idősek több mint felének van diplomája, és a régen beépült belső, egyetemek melletti részeken is magas arányuk. Lágymányoson az időskorúak 40 %-ának, míg a kedvezőtlenebb helyzetű, nagy és alacsony presztízsű lakótelepekkel rendelkező Albertfalván ez az arány csupán 13 % és az idősek mintegy 45 %-ának nem rendelkezik érettségivel. A lakóházak típusa is tükröződik a közösségek térbeli elrendezésében. Nagyvárosokban, mint Genova, Budapest, Maribor, az időskorúak jelentős része belső részeken, társasházakban lakik, míg a külső részeket kevésbé sűrű beépítés jellemzi, elsősorban családi házak formájában. Ezek a lakásformák eltérő gondokat okoznak lakóiknak a fenntartás és a mozgás terén. Kelet-Közép-Európában a lakótelepek jelentenek sajátos jelenséget. A városi lakásállomány jelentős része bennük található, Újbudán például az időskorúak több mint harmada lakik ilyen épületekben. A térbeli elhelyezkedéstől függetlenül a lakótelepeken lakó időskorúak háztartásainak a többiekhez képest sokkal súlyosabb anyagi gondjai vannak: tizedüknek gondot okoz a közműköltségek (fűtés, víz, áram díjak) kifizetése, míg társasházakban lakók huszada, a családi házban lakók huszonötöde számolt be erről. Ahol az adatok hozzáférhetőek, azt mutatják, hogy az időskorúak többsége elégedett lakáskörülményeivel: 2005-ben Karlsruhe-ban a legalább 60 éves kérdezettek 71 %-a szükségleteiknek megfelelően felszereltként jellemezte lakását és csupán 7,7 %-uk állította ennek ellenkezőjét. A partnerek területeit is ehhez hasonló helyzet jellemzi: Újbudán a lakás vagy ház állapotát a kérdezettek nagy többsége jónak tartja, elégedetlenség leginkább a belső területeken a homlokzat állagával, illetve általánosságban a tágabb környezettel tapasztalható. Mozgás terén leginkább a lépcsők és a liftek jelentenek problémát a városi környezetben. 13

14 N E M Z E T K Ö Z I H E L Y Z E T F E L T Á R Á S TÁRSADALMI INTEGRÁCIÓ ÉS KIREKESZTÉS Részvétel szabadidős társadalmi, kulturális vagy szellemi tevékenységekben, mind a tágabb közösségben, mind a családban lehetővé teszi, hogy az emberek továbbiakban is használhassák képességeiket, tiszteletet és megbecsülést kapjanak, valamint létrehozzanak vagy fenntartsanak kapcsolatokat, amelyeket a későbbiekben támogatásra és gondoskodásra használhatnak. A gazdasági aktivitás növelése mellett a programok fő célja az időskorúak társadalmi integrációjának javítása, az önszerveződő folyamatok beindítása és a helyi identitás erősítése. Emiatt nagyon fontos, hogy megvizsgáljuk az időskorúak integrációja jelen állapotának tendenciáit és főbb vonásait. A tendenciák leírásánál a legfontosabb szempont a szabadidős tevékenységeik minőségével való elégedettség szintje és a szomszédsági hálózatba való beágyazottság. Bármilyen, az idősek helyzetének javítását kitűző programot leginkább hátráltató tényező a passzivitás bármely országban. Például Újbudán általánosságban megállapítható, hogy a kutatás során megkérdezett időskorúak többségének pihenése passzív módon történik: televíziót néznek (97 %- uk), rádiót hallgatnak, vagy újságot olvasnak. Minden nap végeznek valamilyen házimunkát, segítik a családjukat, vigyáznak az unokákra és beteg barátokat látogatnak. Az újbudai fókuszcsoportos vizsgálat szerint az időseknek nincs, vagy alig van anyagi erősforrásuk az aktív pihenésre. A kérdezettek több mint harmada nem végez semmilyen külső tevékenységet és csak tíz százalékuk sportol valamilyen rendszerességgel. Több mint felük nem volt nyaralni az elmúlt év során. A treviso-i önkormányzat beszámolója szerint a helyzet ott is hasonló: az időskorúak szokásos módon az unokákra felügyelnek, takarítanak és egyéb házimunkákat végeznek, miközben felnőtt korú gyerekeik bevásárlásban, a vásárolt áruk hazavitelében és más ház körüli tevékenységben segítik őket. A kutatásban részt vevő időskorúak különösképpen aktívak: csak egytizedük nem végez szabadidős tevékenységet. A minta maradék része átlagosan kettőt jelölt be a felsorolt tevékenységek közül. Részletesebben a leggyakoribb tevékenységek a szabadidő eltöltéséhez kötődnek (kikapcsolódás 36 %, vagy séta 31 %), amit az önkéntes tevékenységek követnek (30 %), majd az állatgondozás következik a sorban (27 %) és gyerekekkel való foglalkozás (25 %), végül fizikai (13 %) és kulturális tevékenységek (12 %): színház, mozi, művészetek. A válaszadók negyede kikapcsolódni és hobbijának élni szeretne (különösen a 55 és 64 év közöttiek) a munkába való újra integráció helyett. Tíz kérdezett közül négy érzi képesnek magát, hogy a társadalom aktív tagja legyen. Ezek általában 55 és 75 év közötti magas végzettségű férfiak. Azonban tíz közül kettő nem érzi magát képesnek, hogy érdemben hozzájáruljon a társadalomhoz (különösképpen a 75 év fölötti és kevéssé képzett nők). A Sopot-ról készített tanulmány szerint a helyzet ott is nagyon hasonló. Az időskorúaknak a közéletben való részvétele kevéssé kielégítő mind a helyi politikában, mind a civil társadalomban. Csupán az idősek nyolc százaléka vesz részt a helyi közösség életében, harmaduk nem vesz részt a környék életében érdeklődés hiánya miatt és további negyedük nem érez elég erőt ehhez. A 65 éves vagy annál idősebb emberek legkevésbé hajlandóak másokkal együtt működni a következő területeken: értékes dolgok kölcsön- 14

15 T Á R S A D A L M I I N T E G R Á C I Ó É S K I R E K E S Z T É S adása, társadalmi munka, gazdasági és politikai tevékenység. Azok az emberek, akik a családjukon kívül mással nem szeretnének együtt működni, legnagyobb része (55 %) a legidősebbek körül kerül ki. Karlsruhe városában az időskorú polgárok több mint fele elégedett a társadalmi kapcsolataik gyakoriságával, míg további 36,7 % nagyjából elégedett. Az életkor előrehaladtával a személyközi kapcsolatokkal való elégedettség csökken. A leggyakoribb szabadidős tevékenység a séta (85,6 %), barátokkal és ismerősökkel való találkozó majdnem ugyanolyan fontos (81,6 %); utazás (57,6 %), kirándulás és túrázás (57,6 %), kertészkedés (48,5 %), kiállítások és előadások látogatása (44 %), sportolás (40,8 %) és színházba, koncertekre járás (39,8 %) jelentik a további tevékenységeket. Arra a kérdésre, hogy hiányolnak-e más szabadidős tevékenységeket, csupán 8,3 %-uk jelzett ilyen igényt. Ebben a 8,3 %-ból többségben voltak a nők: az összes nő 10,2 %-nak voltak ilyen igényei, míg férfiak 5,7%-a jelzett ilyen igényt. Leginkább a másokkal való találkozás lehetőségeit hiányolták, de fizikai tevékenységek, túrázás, kirándulás és továbbképzési lehetőségek szerepeltek a listán. A föntieket összefoglalva egyértelmű összefüggés látható az aktív életmód gyakorlására való készség és az iskolai végzettség között az egyik oldalon: a képzettebb időskorúaknak dinamikusabb pihenési mintázatuk van. Más oldalról hasonló jelenség figyelhető meg a nemek terén is abban az értelemben, hogy életkortól függetlenül a férfiak jóval aktívabbak, mint a nők. A szlovén időskorúak változatos tevékenységi területeken aktívak: segítik gyermekeik családjait, helyi közösség életében vesznek részt, közösségi tevékenységet folytatnak, háztartást vezetnek, hobbijukkal foglalkoznak, a nyugdíjasok szervezetiben tevékenykednek, politikai pártban vesznek részt és a harmadik kor egyetem önkéntes segítő csapataiban tevékenykednek. Magyarországon az időskorúak pozitívan állnak hozzá a civil szervezetek és az önkormányzatok által szervezett programokhoz. Még ha nem is tudnak minden tevékenységben részt venni (elsősorban úszásban és egyéb sportokban), a társasági életet kínáló klubok és ingyenes orvosi segítséget (mint vérnyomásmérés és vércukormérés) nyújtó lehetőségek nagyon népszerűek. Az időskorúak 44%-a hallott az Újbuda Önkormányzata által szervezett 60+ programról, amely az időskorúak életkörülményeinek javítását tűzi ki céljául. Azonban a programról valamilyen szinten tudó időskorúak többsége úgy véli, hogy a program fő célja elsősorban kutatás, és másodsorban közösségfejlesztés. Magyarországon leginkább elterjedt megközelítés szerint az időskorúaknak hiányzik a társadalom életében való részvétel hagyománya: az emberek alulinformáltak és információs igényük alacsony a közösségi felelősségvállalás mikroszinten jelenik meg, azaz családok, rokonok és közeli barátok szintjén. Erős visszavonultság jellemzi az időskorúak társadalmi kapcsolatait. Csupán nyolcaduk látogat heti rendszerességgel barátokat és 38 %-uk beszélget szomszédokkal nyilvános helyen. A helyi közösségbe való beágyazottság különbözik a kerületen belül, ahol is a lakóhely jellege határozza meg legerősebben a különbségeket: minél kisebb házban található a lakóhely, annál nagyobb annak esélye, hogy ismerik a szomszédságot. Mindazonáltal az életkor előrehaladtával a szomszédsági kapcsolatok ereje csökken, míg a családi támogatásra egyre nagyobb igény jelentkezik. Leginkább a családtagok vállalkoznak az önmagukat ellátni nem tudók és a segítségre szorulók ellátására. 15

16 N E M Z E T K Ö Z I H E L Y Z E T F E L T Á R Á S Az idősödő népesség szubjektív mentális állapotában, és ezáltal az aktív életvitelre való hajlandóságukban fontos szerepet játszik az elégedettség érzete. Újbudán, a kérdezettek 22 %-a teljesen elégedett életével és az 1-7-es skálán maximális értéket ad. További 37 %-uk majdnem teljesen elégedett és 18 % pedig közepes (négy vagy annál kevesebb) pontot ad elégedettségére. Mélyebben megvizsgálva az időskorúaknak az őket körülvevő társadalmi környezet kapcsolatát, egy alaposabb és őszintébb képet kaphatunk. A válaszolók csupán 3 % bízik meg néhány emberben és csupán tíz százalékuk érzi úgy, hogy az őket érintő eseményekre befolyásuk van és szintén tíz százalékuk gyakran magányosnak érzi magát. Treviso Tartományban az életminőséggel való általános elégedettség szintje meglehetősen magas és a minta felét jellemzi, míg csupán hét százaléka jelez elégedetlenséget (1-7-es skálán az átlagos érték 5,3). Ezt a pozitív értékelést leginkább a saját családjukkal való elégedettség (5,9) és a szomszédokkal való jó kapcsolat (5,4) befolyásolja. Az utóbbi két aspektushoz képest az életszínvonal kevésbé kielégítő (5,2). Ezeket az eredményeket megerősíti a magukat boldognak valló kérdezettek nagy száma (74 %). A kérdezetteknek rossz képük van a mai társadalomról, amelyet negatív aspektusok jellemeznek, úgy, mint közöny, felületesség és egoizmus, ennek ellenére az időskorúak saját városuknak tartozónak érzik magukat és nem szenvednek magányosságtól. (77 %) családi és baráti hálózatok nagyon szorosnak tűnnek, a minta 84%-nak van gyereke, ennek átlagos száma 2,2. A gyerekekkel való kapcsolat nagyon szoros és valószínűleg ez az oka a lelki jólétüknek. Újbudán a kérdezett időskorúak csupán 2-3 %-a tagja bármilyen szabadidős szervezetnek; helyi közösségi szervezetekben és jótékonysági szervezetekben csupán a kérdezett időskorúak kevesebb, mint két százaléka tag. Egyházi szervezetekben hat százalékuk vesz részt. Összességében az időskorú népesség 14 %-a tagja valamilyen szervezetnek vagy egyesületnek. Az időskorúaknak egymás közötti és a társadalom egészéhez való integrációjának elősegítése fontos üggyé vált. Különböző eszközök és megoldások jelentek meg más-más országokban és térségekben; s változatos szempontokra helyezik a programok hangsúlyát, az egyes társadalmak eltérő jellegzetességeikből következően. Szlovénia egyedülálló jellegzetessége az 1990-ben, Mariborban, nyugdíjas egyesületből alapult politikai párt, Szlovénia Nyugdíjasainak Demokratikus Pártja néven, melynek jelenleg hét képviselője van a parlamentben. Jelenleg gazdaságilag sikeres, társadalmilag igazságos és törvényes államért áll ki. Célja az olyan, szabad emberekből álló társadalom, ahol a profiton és a növekedésen túli értékek vannak előtérben, és olyan társadalom, ahol az üzleti morál és a jó személyek közötti kapcsolatok fontosak. A társadalmi kapcsolat és aktív részvétel legfontosabb formáját a nyugdíjas szervezetek jelentik az időskorúak számára Szlovéniában. Manapság több mint negyedmillió nyugdíjas tevékenykedik aktívan 486 szervezet keretében, melyek a Nyugdíjas Szervezetek Szlovén Szövetségében egyesültek. Céljuk az időskorúak életminőségének javítása, a társadalmi fejlődésben való tevőleges részvétel elősegítése, a társadalmi kötelékek erősítése és a társadalmi kirekesztés elleni harc. A Szövetség a 16

17 T Á R S A D A L M I I N T E G R Á C I Ó É S K I R E K E S Z T É S jogalkotásban is részt vesz. A szervezetek fő tevékenységeik a következők: sport és szabadidős foglalatosságok, társadalmi és egészségügyi tevékenységek, utazás, kulturális aktivitás, mint éneklés, kulturális események látogatása, kézműves foglalkozások, tanfolyamok és előadások keretében való oktatás. A fenti tevékenységek nagy része csak a tagok számára hozzáférhető, míg néhány esemény mindenki számára nyitott. A szervezetekben való részvétel legfontosabb indoka a társadalmi integráció; míg az utóbbi években egyre nagyobb hangsúly került az oktatásra a társadalmi hálózatok erősítésében. A Szövetség 2004 óta bonyolítja Idősek a nagyobb otthoni életminőségért projektjét. Ennek célja az idősek segítség iránti igényei földerítése és a segítség megszervezése; minden 69 évnél idősebb otthon élő számára. Számos nyugdíjas szervezet csatlakozott fokozatosan a kezdetek óta a projekthez, így 2007-ben már 117 szervezet keretében önkéntes látogatott 51 ezer időskorút (a résztvevő szervezetek által lefedett területen élő időskorúak felét). Az önkéntesek aktivizálása a nyugdíjas szervezetek keretében történik. Látogatásaik alkalmával durva bánásmód, erőszak és magány helyzeteit tárják föl. Az eddig elvégzett terepmunkák szerint a 69 évnél idősebbek negyede igényel valamilyen háztartási segítséget. Az időskorúak és a tizenévesek közötti nemzedékeken átívelő tevékenységek létesítése hasonlóképpen nagy fontosságú. Treviso Tartományban nem lehetséges erről megbízható adatokat gyűjteni, mivel e területeken való tevékenység gyakran spontán jön létre, valamilyen más elsődleges célú kezdeményezés alkalmával. Például San Zenone degli Ezzelini-ben, két-három évvel ezelőtt szervezett gyermektábor alatt korosztályok közötti tevékenységet próbáltak ki, amikor is idősek házába gyermekeket vittek régi mesterségekről, helyi történelmi eseményekről vagy régi játékokról elbeszélgetni. Ez a tevékenység csupán a tanár ötlete volt, nem egy tervezett projekt. Ugyanezen település területén, minden évben megrendezik az idősek vacsoráját, ahol a helyiek szervezik meg az eseményt és főznek az időskorúak részére, míg az utóbbiak kis tárgyakat és más ajándékokat készítenek. Ez az esemény gyakran ad remek alkalmat tapasztalatok nemzedékek közötti kicserélésére, de nem formális vagy tervezett módon. Az elöregedéshez tartozó fontos probléma továbbá a valamilyen értelemben korlátozottak gondozásának kérdése is. A támogatás és gondozás legkívánatosabb formájává az otthoni ellátás válik, amely tükrözi mind az időskorúak igényeit és a szociális ellátásra rendelkezésre álló anyagi erőforrások csökkenését. Treviso Tartományban a felmérés alapján az időskorúaknak minőségi öregedés biztosításának területén az egyik legfontosabb alkotóelem az időskorú önkéntesek szerepe bizonyult. Erről a későbbiekben részletesen lesz szó. Genovában is az informális hálózat mutatkozik az időskorúak támogatása legerősebb módjának. Valójában ebben az életszakaszban, a barátok és közeli rokonok hálózatának számos és nyilvánvaló okoknál fogva (munka, távoli lakóhely, elköltözés, stb.) bekövetkező érzékelhető visszaszorulását a szomszédoktól jövő segítés helyettesíti, elsősorban a nők számára. A 74 évesnél idősebb özvegy 17

18 N E M Z E T K Ö Z I H E L Y Z E T F E L T Á R Á S nők 52,4 %-a jelenti ki, hogy szomszéd személyek vagy családok segítségére támaszkodik, szemben az özvegyemberek 47,5 %-ával. 18 Karlsruhe város kutatásának eredményei alapján a kérdezettek úgy negyede segít más időskorúnak, saját otthonában (5,8 %) vagy máshol (17,8 %). Támogatás kapható otthon, egészséggondozással, látogatással, beszélgetéssel, hivatalokkal való ügyintézéssel, szabadidős tevékenységek szervezésével. Mások saját lakáson kívüli segítésére való hajlandóság sokkal magasabb, mint a mért segítési hányad. Az időskorúak mintegy harmada lenne kész más időskorúak segítésére mindennapi életükben. Az időskorúak segítésére való hajlandóság különbözik a város más-más részein. A legtöbb ember legszívesebben társaságot nyújtana, vagy az időskorút látogatná meg otthonában. Kevesebben lennének hajlandóak másokat egészséggondozással segíteni lakásukon kívül. A nemzedékek közötti együttműködés terén Szlovéniának már van némi hagyománya és gyakorlata. Számos szervezet működik e területen egy ideje, kisebb-nagyobb csoportok bevonásával. A 2006-ban indult a fiatalok időseknek segítő önkéntes munkáját bátorító projekt, a Társadalom Gyümölcsei számít jó gyakorlatnak e téren. A projekt kitűzése az otthon élő idősek és az iskoláskorú fiatalok szisztematikus összehozása abból a célból, hogy az utóbbiak segítsék az idősebbeket társaság, újságolvasás, bevásárlás, gyógyszerhozatal, kutyasétáltatás és hasonlók terén, ezáltal téve szert új ismeretekre, tudásra, ismeretségre az idősek körében önkéntes munkájukon keresztül. Azonban ez a nemzedékek közötti együttműködés még távolról sem teljesedett ki. 18 Istat, 2004 adatait idézi a genovai team WP2 jelentése 18

19 É P Í T E T T K Ö R N Y E Z E T ÉPÍTETT KÖRNYEZET A szegregáció a Q-Ageing kutatásban vizsgált minden téregységre jellemző jelenség, de kiterjedtsége és a lakosokat és a közösséget érintő hatásai nagyon eltérőek. Treviso Tartomány településein a szegregáció az egyes települések között jelentkezik, amelyben a migrációnak való kitettség fontos szerepet játszik. Nagyobb települések esetében a szegregáció a közösségen belül jelentkezik. Újbuda esetében a népesség szegregációja szemmel látható és az adatokból is nyilvánvaló megléte, azonban ebből nem származik semmilyen súlyos gond: az alacsony beépítettségű zöldövezeti térségeknek magas a társadalmi státuszuk; a sűrűn beépített belső területek középosztályi jellegűek, amelynek a Belvároshoz és az egyetemekhez közeli részein erős dzsentrifikációs jelenségek bukkantak föl az elmúlt években. A valamikor ipari területekhez közeli délnyugati területek munkásosztályi jellegűek. A lakótelepek majdnem mindenhol megtalálhatóak, elszórva a területen. Társadalmi jellegük tükrözi a környezetükét, leginkább kulturális, mintsem anyagi értelemben, azaz a magasabb státuszú területeken található lakótelepek népessége szerényebb anyagi körülmények között él, de képzettségét tekintve gyakorlatilag a környező térségével egyező. Genova kivételével további partnerek beszámolói nem szólnak súlyosabb, szegregációból fakadó problémáról, ahol is a probléma élesen vetődik föl és az idősek mindennapi életét erősen befolyásolja. Mint kikötőváros, a klasszikus értelemben vett szegregáció mindig is létezett a városon belül a magas státuszú belső vagy szuburbán területek és a munkásnegyedek között. Azonban a bevándorlás és a gazdasági átalakulás az elmúlt néhány évtizedben a fenti képet gyökeresen átalakította. Néhány környék jellegét a bevándorlás alapvetően átformálta és olyan új életstílusok és társadalmi integrációs szabályok jelentek meg, hogy az idősebb generáció már nem képes a fiatalabbakkal nyelvi vagy nyelvjárási különbségek miatt szót érteni. Számos környék elöregedett, míg mások nagymértékben leromlanak és városi slum-okká, gettókká váltak. A két jelenség gyakran párhuzamosan megy végbe számos környéken, ahol szegény, analfabéta időskorúak laknak együtt dél-amerikai fiatalok bandáival. Lepusztulás, szegregáció, ha kisebb mértékben is, de jelen van Karlsruhe-ban is, ahol is a negyedek közötti különbségek szembetűnőek. A Q-Ageing projekt keretében később alaposan megvizsgálandó Mühlburg kerületben, a városi leromláshoz kötődő párhuzamos jelenségek figyelhetőek meg, mint elöregedés (a 65+ népesség aránya 22,1 %, összehasonlítva az egész várost jellemző 19,3 %-kal), magány (az egyszemélyes háztartások aránya 59 %, összehasonlítva az 51 %-kal), bevándorlás (bevándorolt népesség aránya 19,3 %, összevetve 14,3 %-kal), munkanélküliség. A jelenségeknek ilyetén veszélyes halmaza könnyen lepusztulási spirálhoz vezethet. Bizonyos értelemben a biztonság összefügg a fönt említett szegregációval. A leromlott területeken a közbiztonság érzete alacsony, azonban még a jobb környékeken is az elhagyatottság, a piszok és a szegénység jelei, mint a graffiti, romos homlokzatok és a hajléktalanok jelenléte szubjektív veszélyérzetet váltanak ki, különösképpen a belső területeken. A résztvevő települések egyike sem fertőzött bűnözéssel különösképpen, de az elhagyatott épületek, kivilágítatlan sarkok és udvarok még a sűrűn lakott területen is fenyegető érzetet hordoznak. A közbiztonság elérésének aktív és passzív 19

20 N E M Z E T K Ö Z I H E L Y Z E T F E L T Á R Á S eszközei, mint rendőri jelenlét, térfigyelő kamera-hálózat és területek megfelelő közvilágítása biztosíthatná a közbiztonság nagyobb fokú érzetét. Fiatalok közösségi élete és a dzsentrifikáció megjelenése a korábban csöndes belső területeken gyakran váltanak ki kényelmetlen érzéseket az időskorúakban, különösen sötétedés után: számos újbudai és maribori válaszadó azt állította, hogy a belső területeken nem szeretnek sétálni és parkokba bemenni esténként, amikor is fiatalok vannak jelen és szórakoznak kocsmákban és kávézókban. Mariborban, a fiatalok gyakran randalíroznak és viselkednek erőszakosan, leginkább alkohol és kábítószerek hatása alatt. Újbudán az önkormányzat egymásnak ellentmondó kívánalmakkal találkozik, amikor a belső területek újjáéledését kívánja elérni, miközben időskorúak biztonságérzetét is biztosítani akarja. A megváltozott, felgyorsult életstílus más városokban is megzavarja az időskorúakat. Genovában, az időskorúak, elsősorban az alacsony képzettségű nők, bizonytalannak és elveszettnek érzik magukat a városi forgatagban. Ezzel ellentétben Sopot-ból, Podravje Régió vidéki településeiből és Karlsruhe-ből semmilyen biztonsággal kapcsolatos súlyosabb problémáról nem érkezett beszámoló. A néhány helyen tapasztalható, fent említett hátrányok ellenére az időskorúak összességében elégedettek a környezetük általános állapotával minden vizsgált településen és úgy érzik, hogy a környezetük megfelelő keretet nyújt szabadidős tevékenységeik, hobbijaik űzéséhez. Sopot-ban a legalább hatvan éves válaszadók 94 %-a elégedett a városi életkörülményeikkel; Újbudán a kérdezettek 85 %-a pozitívan viszonyul a lakókörnyezetükhöz. Fontos megjegyezni, hogy az újbudai Q-Ageing kutatás világos összefüggést mutatott ki a belső megelégedettség és a környezettel való elégedettség között. 100 pontos skálán, ahol 100 pont jelzi a teljes elégedettséget, azok, akik teljesen elégedettek voltak az életükkel átlagosan 72 pontot adtak a kerület nyújtotta lehetőségekre és szolgáltatásokra, míg az életükkel elégedetlenek átlagosan csupán 37 pontot adtak ugyanerre. 19 A társadalmi integráció hasonlóképpen fontos szerepet játszik: az index 70 pontos volt átlagosan a sok szomszédságbeli ismerőssel rendelkezők körében, míg csupán 60 a magányosabbak esetében. Az életminőség és a városi környezet minősége közötti kapcsolat kétirányú, mint amire a Mühlburgban felvett kérdőív eredményei mutatnak példát: kerületnek a Karlsruhe városi átlagánál alacsonyabb státusza a boldogság egyénenként érzett szintjét. A kerület lakói körében végzett kutatás megmutatta, hogy a lakók több mint ötöde úgy érezte, hogy életminősége romlott a megelőző három évben, 23 %-uknak nincsen ismerőse a kerületben és további 44 %-nak csupán néhány. Alig 13 %-uk kötődött erősebben a kerülethez és volt számára érdekes a kerület élete, és csak 26 %-ot érdekelt a kerület fejlesztésében való részvétel. A fenti adatok világosan rámutatnak a kerületben tapasztalható magas szintű elidegenedésre, társadalmi szétbomlásra és általános társadalmi hanyatlásra. Az újbudai kutatás szintén rámutatott a társadalmi státusz és a lakókörnyezettel való elégedettség közötti szignifikáns negatív korrelációra: minden ötödik, magasabb státuszú területen élőknek, mint például Gellérthegy, Sasad, Sashegy, negatív vagy közömbös a környezetükhöz való viszo- 19 Az összevont index 11 változót tartalmaz, amelyek a környezettel és a szolgáltatásokkal való elégedettséget mérik. Az átlagos értéke az összevont indexnek 67 pont. 20

21 É P Í T E T T K Ö R N Y E Z E T nyulása. Mindazonáltal a fenti területek lakói túlnyomó többsége pozitívan viszonyul környezetükhöz és a kerülethez. A zöldterületek és a parkok alapvető fontossággal bírnak az időskorúak számára és meghatározó szerepet játszanak életkörülményeik megítélésében. E területek, legyenek akár magán- vagy köztulajdonban, a közösségi élet színterei. Genovai interjúalanyok kifejezték igényüket a társadalmi kapcsolatépítésre és közösségi integrációra, amelyben a parkok, kocsmák, borozók és kávézók találkozóhelyként szolgálnak az időskorúak számára, bár ezek használatából bizonyos társadalmakban a nők eléggé ki vannak zárva. Genovában a nőknek jóval kevesebb számú találkozóhely áll rendelkezésükre a férfiakhoz viszonyítva, ebből kifolyólag társadalmi kapcsolatok építésére és fenntartására alkalmas helyek fejlesztése fontos cél. Minden vizsgált társadalomban a parkok és egyéb találkozóhelyek helyi társadalmak alapjául szolgálhatnának, ezáltal erősítve a helyi identitást és beágyazottságot. Újbudai és genovai kutatások megmutatták, hogy üres épületek és telkek kis parkokká alakítása a sűrűn beépített, zöld területben vagy találkozóhelyben hiányt szenvedő környékeken is könnyen elérhető módon javíthatna a helyzeten. Treviso Tartományban megkérdezett időskorúak 36 %-a a szintén kifejezte igényét több találkozóhelyre. Veneto Régióban 2004-ben a legjobb gyakorlatokat összegyűjtve tanulmányt készítettek abból a célból, hogy megvizsgálják a közterületeknek és zöld térségeknek mozgásukban korlátozott emberek számára való átalakításának lehetőségeit, beleértve az időskorúakat is. Ez az írás az önkormányzati alkalmazottaknak, projekttervezőknek, építőipari társaságoknak készült, de maguknak a használóknak is hasznos, amennyiben igényeiket tudatosítja és azokat jobbak kielégítő intézményi keretek kialakítására készteti őket. A Zöldet mindenkinek tanulmány a zöld területekkel foglalkozó építészeket és a fenntartóikat kívánja támogatni abban, hogy a hátrányos helyzetű emberek jobb módon tudják használni és megélni közösségi tereiket és hogy e területeket saját magukénak fogadják el. 20 Újbudán az időskorúak kétharmadának pozitív véleménye van a kerületben található parkok állapotáról, számáról és elérhetőségéről, és a Sopot és Maribor időskorú lakossága tekintélyes többségének hasonló álláspontja van. Mindhárom településnek kiterjedt, minden körzetből könnyen megközelíthető zöldterületei vannak, 21 és a tágabb környék kültéri tevékenység végzésére kínál változatos lehetőségeket, mint kirándulás, kerékpározás. Repedezett járdaburkolat, zebrán átkelésre adott kevés idő, autóvezetők agresszivitása és más vezetők iránti intoleranciájuk, magas lépcsőfokok és járdaszegélyek, illetve az épített környezetnek a mobilitást gátló további akadályai mindegyik beszámolóban szerepelnek az időseket érintő problémaként. Azonban még így is a kérdezettek több mint fele elégedett Újbudán és Sopot-ban a járdák állapotával. Kerékpárutak valamilyen formában és nagyságban mindegyik településen megtalálhatóak, de a hálózat kiterjedtsége és az utak minősége távolról sem kielégítő. A vonatkozó EU sza- 20 A. De Poli és Lucia Lancerin szövegei, idézi Treviso Tartomány WP2 összefoglaló jelentése. 21 Mindez Újbudának Budapesten belüli szokatlan és egyedi elhelyezkedéséből fakad. A legtöbb belső kerület sűrű beépítése miatt nem, vagy alig rendelkezik zöld területtel, különösen a pesti oldalon. 21