ERŐS SAV-ERŐS BÁZIS TITRÁLÁSOK KIÉRTÉKELÉSE A GRAN-MÓDSZERREL

Átírás

1 GRT ERŐS SA-ERŐS BÁZIS TITRÁLÁSOK KIÉRTÉKELÉSE A GRAN-MÓDSZERREL A GYAKORLAT CÉLJA: Erős sav erős bázssal történő ttrálásának követése potencometrás módszerrel, ph-érzékeny üvegelektróddal. A ttrálás ekvvalencapontjának megállapítása a mérés adatok lnearzálásával. A lúgmérőoldat karbonáttartalmának becslése. A MÉRÉSI MÓDSZER ELE Potencometra. A potencometra az elektroltoldatba merülő elektród felületén kalakuló potencál mérésén alapuló elektroanaltka módszer. Például ha egy ezüstonokat (Ag + ) tartalmazó oldatba ezüstdrótot helyezünk, a dróton kalakul egy sztatkus (vagy egyensúly) elektromos potencál. Az így kapott, az oldatba merülő elem állapotú fémből és a fém sójából álló oldat együttesét elsőfajú elektródnak nevezzük. Az elsőfajú elektródok potencálja pontosan ellenőrzött körülmények között jól defnált módon változk az elektródfém onjanak oldatbel koncentrácójával, ezért alkalmas annak mennység meghatározására. Az elsőfajú elektródok mellett számos olyan elektródot s kfejlesztettek már, amelyek potencálját egy adott (nem feltétlenül fém-) on vagy esetleg molekula oldatbel koncentrácója szabja meg. Ilyenek például a ph-érzékeny-, onszelektív-, enzm-, gáz-, redox- és amalgámelektródok. Mvel ezek potencálváltozása alapján pl. a ttrálások során az oldatokban bekövetkező koncentrácóváltozások nyomon követhetők, a felsorolt elektródokat az analtka kéma gyakorlatban együttesen ndkátorelelektródoknak s nevezk. A Nernst egyenlet. Az az on- vagy molekulafajta, amelyk az elektród potencálját meghatározza (ez a fentebb példa esetében az Ag + on), az ún. elektródaktív komponens. Az elektródaktív komponens kéma aktvtása (a) és az elektród potencálja (E) között kapcsolatot a Nernst egyenlet írja le. Ha az elektródpotencál mérése során bztosítjuk (pl. jelentős mennységű ndfferens vezetősó, ún. háttérelektrolt, hozzáadásával), hogy az oldat onerőssége és ezzel az elektrolt aktvtás koeffcense állandó maradjon, akkor utóbb összevonható a normálpotencállal (más néven standard potencállal), és így az elektródaktív komponens egyensúly koncentrácóját (c) az alább egyenlet alapján számíthatjuk: 1

2 E = E RT + nf ' lgc ahol E az elektród formálpotencálja (am a normálpotencálból és az aktvtás koeffcenst s tartalmazó kfejezésből tevődk össze), R az egyetemes gázállandó, F a Faraday-állandó, T az abszolút hőmérséklet, n pedg az elektródreakcó során bekövetkező elektronszámváltozás. Az RT/nF kfejezés (az elektród meredeksége) szobahőmérsékleten és egyelektronos átmenetre vonatkozóan,591. Ez azt jelent, hogy (az előző példánál maradva) az Ag + onok koncentrácójában egy nagyságrendny változás (tehát pl.,1 mol/dm 3 -ről,1 mol/dm 3 -re 59,1 m változást déz elő az Ag-elektród potencáljában. Az elektródpotencál abszolút értékének pontos megmérése révén, E smeretében (vagy kalbrácó révén) a koncentrácó kszámítható - ezt az eljárást drekt potencometrának nevezzük. A laboratórum gyakorlatban E általában nem smert és meghatározása gyakran hosszadalmas és körülményes művelet. Szerencsére ttrálások potencometrás végpontjelzésekor (ndrekt potencometra) az E értékének pontos smeretére nncs s szükség, hszen lyenkor a potencál változását követjük és a potencálnak a végpontban bekövetkező ugrásából határozzuk meg a ttrálás ekvvalencapontjának helyét. szonyítás elektródok. Közsmert, hogy egy elektród potencálját mndg csak egy másk elektródhoz képest, ahhoz vszonyítva lehet meghatározn, az elektródpotencálok különbségének (feszültség) mérésével. Technkalag ez azt jelent, hogy az ndkátorlektródot egy ún. vszonyítás (vagy referenca) elektróddal kapcsolják össze. Ha a vszonyítás elektród potencálja mérés során jó közelítéssel állandó, akkor bekövetkező potencálváltozás egyedül az elektródaktív komponens koncentrácójának (aktvtásának) változását fogja tükrözn. szonyítás elektródként szolgálnak az ún. másodfajú elektródok, a gyakorlatban a Ag/AgCl vagy a Hg/Hg 2 Cl 2 (kalomel) elektródok a legelterjedtebbek. A másodfajú elektródok egy fémből, annak rosszul oldódó sójából, valamnt a só anonját tartalmazó, jól oldódó só elegendően nagy koncentrácójú (esetenként telített) vagy oldatából álló rendszer. Ebben az elrendezésben az elektródaktív on koncentrácója bzonyíthatóan állandó, am egyúttal garantálja az állandó elektródpotencált. A potencometrás cella. Egy, az elektródaktív komponenst tartalmazó oldatot, a belemerülő, elektródaktív komponensre érzékeny ndkátorelektródot és az állandó potencálú vszonyítás elektródot tartalmazó zárt áramkört együttesen potencometrás cellának nevezzük. Egy potencometrás cella feszültségét az ndkátor és referencaelektródok közé kötött feszültségmérővel mérhetjük meg. A ph-érzékeny üvegelektród. A ph-érzékeny üvegelektród a nap gyakorlatban leggyakrabban alkalmazott elektródfajta, amely az oldatok ph-jának meghatározására szolgál. A kereskedelm forgalomban beszerezhető üvegelektródok általában az 1 < ph < 13 tartományban használhatóak megbízhatóan. Az üvegelektród lényegében egy vékony falú üveggömb (membrán), amely az oldat H + onjaval oncsereegyensúlyt alakít k. A membránon kalakuló potencált a két oldalán levő H + onkoncentrácók aránya határozza 2

3 meg. Ha az üveggömb belsejében állandó H + onkoncentrácót bztosítunk (pl. megfelelő pufferoldattal való feltöltés révén), az elektródpotencál változása egyedül a külső H + onkoncentrácótól, azaz az oldat ph-jától fog függen. Az egyk legközsmertebb üvegelektród az ún. kombnált üvegelektród, ennek belsejében még egy vszonyítás elektród (általában Ag/AgCl) s be van építve. A kombnált üvegelektróddal és egy voltmérővel gen egyszerű az oldatok ph-jának közvetlen meghatározása (drekt ph-metra) lletve a ph-ban bekövetkező változások követése (ph-metrás ttrálás). Természetesen drekt ph-metrás mérések előtt a cellát lleszten (htelesíten) kell, ezt smert ph-jú standard pufferekkel végezzük el. Erős sav-erős bázs ttrálások. A kéma laboratórumokban az egyk leggyakorbb, rutnszerűen végrehajtandó feladat az erős savak erős bázssal való ttrálása. Noha az lyen típusú mérések trválsnak tűnnek, mégs pontos végrehajtásuk gen nagy körültekntést gényel. Emellett a belőlük származó nformácók, pl. a sav- vagy lúgoldat pontos koncentrácója és tsztasága s gyakran kulcsfontosságúak, ezért megbízható smeretük számos alkalmazás során alapvető fontosságú. Az üvegelektród egyk leggyakorbb alkalmazása éppen az lyen típusú ph metrás ttrálások végpontjelzése. Az ekvvalencapont környékén bekövetkező több nagyságrendny csökkenés a hdrogénonkoncentrácóban ([H + ]) jelentős (gyakran több száz m) elektrópotencál változást okoz, ennek alapján a végpont könnyen észlelhető, ll. ennek alapján a ttrálások automatzálása s vszonylag egyszerűen megoldható. A Gran függvény. A ttrálás végpontjának pontos meghatározása nem trváls feladat. Az ekvvalencaponttól távol az oldat ph-ja általában jól mérhető (a laboratórum zsargonban ezt úgy s mondjuk, hogy az oldat jól pufferolt ), így annak ph-ját megbízhatóan tudjuk mérn. Mnél közelebb kerülünk azonban az egyenértékponthoz, annál ksebb lesz a rendszer pufferkapactása, amvel együtt a ph-mérés bzonytalansága s növekszk. Ebben a tartományban ks analtka hbák (pl. a térfogatmérés ks bzonytalansága) ll. a ph-val változó kéma állapotú szennyeződések (pl. karbonátonok, bővebben ld. alább) jelenléte nagy hbákat okoz a mért ph értékekben. Nagyon gyakran még az s előfordul, hogy az egyenértékpontban az üvegelektród potencálja nem s képes stablzálódn. Az egyenértékpont meghatározására használt különböző grafkus és az első dfferencálhányados maxmumának megkeresésén alapuló numerkus módszerek legnagyobb hbaforrása éppen az, hogy alkalmazásukhoz szükség van az egyenértékpont közelében levő mérés pontok felhasználására. E mérés pontok bzonytalansága matt a grafkus és numerkus módszerek még a legoptmálsabb körülmények között s legfeljebb néhány tzed százalék pontossággal képesek ekvvalencapont meghatározására. Ennél nagyobb pontossággényű (±,1%) ekvvalencapont meghatározásra fejlesztették k az erős sav erős bázs ttrálások analtkus kezelésén alapuló kértékelés módszert, amelyet felfedezőjéről Gran eljárásnak s neveznek. A Gran módszer lényege a ph-metrás ttrálás görbék lnearzálása. A módszer előnye, hogy a ttrálás görbe jól pufferolt, az ekvvalencaponttól távol eső pontjat használja fel az ekvvalencapont meghatározására, és hogy alkalmas arra s, hogy a mérendő rendszer deálstól való eltérésenek okára s nformácóval szolgáljon (pl. a 3

4 lúgmérőoldat karbonát vagy egyéb ph-aktív szennyeződésenek kmutatása ll. az üvegelektród hbás működésének jelzése, stb.). A Gran módszer nem csak erős sav erős bázs ttrálások esetében alkalmazható, hanem gyenge savak ll. gyenge bázsok ttrálásának kértékelésére s, az érdeklődő hallgatók az erre vonatkozó részleteket megtalálhatják például Burger Kálmán: Az analtka kéma alapja. Kéma és műszeres elemzés. című tankönyvében. A Gran módszer alkalmazása erős sav erős bázssal történő ttrálásának kértékelésére. együnk egy üvegelektródot, amelynek potencálja a defnícó szernt ' + ' E = E +,591 lg[ H ] = E, 591pH Ha a mérés során egy térfogatú, C x (smeretlen) koncentrácójú erős sav oldatot ttrálunk egy C koncentrácójú lúgoldattal, akkor az ekvvalencapont előtt, a ttrálószer térfogatrészletének hozzáadása után az oldat [H + ]-ja (ha eltekntünk a víz dsszocácójából származó protonoktól) [ H + ] = C x + C Fgyelembe véve, hogy az ekvvalencapontban C x = e C ahol e a lúgmérőoldat ekvvalens térfogata (azaz a lúgfogyás), a három fent egyenlet egymásba helyettesítését majd átrendezését követően adódk + ph C 1 = e lletve átrendezve 1 + C C ph ph 1 = e A baloldalon szereplő kfejezés, amelynek értékét a ttrálás mnden pontjában k tudjuk számítan, az ún. savas ágra vonatkozó Gran függvény, am a függvényében egy negatív meredekségű egyenest ír le (1. ábra). Ez az X-tengelyt épp az ekvvalencapontnak megfelelő térfogatértéknél metsz (az egyenlet jobboldala ott válk zérussá). Hasonló megfontolások alapján belátható, hogy a lúgos tartományba eső mérés pontokban a megelőzőhöz formalag gen hasonló + ph Kv 1 C 4 = e

5 összefüggés érvényes (tt K a víz onszorzata, a számításokhoz esetünkben 1 14 mol 2 dm 6 - nak vehető), ennek balodala az ún. lúgos ágra vonatkozó Gran függvény (1. ábra). Ha az ekvvalencaponton túl mérés pontokra ábrázoljuk a fent kfejezés baloldalát a 1 8 G ,5 5 5,5 6 Hozzáadott NaOH (ml) 1. ábra Erős sav erős bázssal történő ttrálásának Gran (G) függvénye. függvényében, akkor egy poztív meredekségű egyenest kapunk, amelynek metszéspontja az X-tengelyt smét az ekvvalencapontnak megfelelő térfogatnál fogja elmetszen. Fontos megjegyezn, hogy a Gran függvény savas és a (a képletben szereplő K tényezőt egységnynek véve számított) lúgos ág meredekségenek hányadosából a víz adott körülményekre vonatkozó vízonszorzata meghatározható. Ideáls esetben a Gran függvény mndkét ága egyenes és ugyanabban a pontban metszk egymást és az X-tengelyt. Az deáls vselkedés eléréséhez szükséges, hogy a mntánk pontos térfogatát mnden mérés pontban tudjuk, és hogy a Nernst egyenletben szereplő mennységek közül az elektród standard potencál és meredeksége, valamnt a vízonszorzat a mérés során ne változzanak. Az deáls vselkedéstől való eltérések fontos dagnosztka jellegű nformácókat hordoznak a mérő- ll. mérendő rendszerre vonatkozóan. Gyakran előfordul például, hogy a savas ág alacsonyabb fogyásnál ( s ) metsz az X-tengelyt, mnt a lúgos ( l ), azaz s < l. Ez többnyre arra utal, hogy a lúgmérőoldat valamelyest elkarbonátosodott (pl. CO 2 -t abszorbeált a környezetből). Ha feltesszük, hogy a két ág metszéspontja között különbség kzárólag a lúg karbonáttartalmából adódk, akkor a ttrálás ekvvalencapontja a lúgos ág 5

6 metszéspontjánál lesz megtalálható. Emellett a két ág metszéspontja között térfogatkülönbséghez tartozó lúg anyagmennység (n = ( l s ) c NaOH /2) megadja, hogy az ekvvalencapont környékén mekkora volt karbonát anyagmennysége a ttrált oldatban (n) lletve koncentrácója a lúgoldatban (n/ l, utóbb számításnál hallgatólagosan feltételezzük, hogy a ttrált oldatba karbonátonok csak a lúgmérőoldatból jutottak). Hogy a mérés során a levegőből történő CO 2 abszorpcót elkerüljük lletve mnmalzáljuk, a nagyobb pontossággényű ttrálások során szükséges a rendszeren valamlyen nert gáz (N 2 vagy Ar) átbuborékoltatn. A Gran függvény egyes áganak lneartástól való eltérése (görbülése) többféle tényezőtől s származhat, például a mérés során az onok aktvtás koeffcense vagy a potencometrás cellában képződő dffúzós potencálok nem állandóak. Mndkét hatás megfelelő mennységű nert vezetősó alkalmazásával elkerülhető lletve mnmalzálható. Tovább hbaforrás lehet még ez üvegelektród membránjának elfáradása (öregedése), membránmérgezések (pl. felületaktív anyagok megtapadása a membránon), egyéb ph-függő kéma vselkedésű szennyezések jelenléte az oldatban. SZÜKSÉGES ANYAGOK ÉS ESZKÖZÖK,1 M NaOH mérőoldat (pontos koncentrácója feljegyzendő!) Standard pufferoldatok (ph ~ 2 és 9) 5 mol dm 3 koncentrácójú NaCl oldat 1 db 1 cm 3 -es mérőhenger 1 db 1 cm 3 -es hasas ppetta 1 db 5 cm 3 -es mérőlombk 2 db 25 cm 3 -es főzőpohár 1 db üvegedény (elektród-öblítéshez) 1 db mágneses keverőrúd Radelks OP-28/1 típusú ph-mérő Radelks OP-88P típusú kombnált üvegelektród Radelks OP951/1 típusú mágneses keverő OP-93/1 típusú automata büretta AZ ELÉGZENDŐ FELADATOK ÉS A FELHASZNÁLANDÓ MŰSZER LEÍRÁSA A ph-mérő beállítása. Először a dgtáls ph-mérőt (Radelks OP-28-1) kell beállítanunk úgy, hogy az a rendelkezésre álló üvegelektróddal a pontos ph értéket mérje. Ezt a beállítást két standard pufferoldat (ph= 2 ll. 9 körül, a pontos ph-érték a tárolóedényen fel van tüntetve) segítségével végezzük el. A művelet elv alapját az képez, hogy az elektródpotencál ph-tól való lneárs függése matt az egyenes meredekségét és 6

7 tengelymetszetét úgy kell szabályoznunk, hogy a mérőműszer a helyes ph értéket tudja kjelezn. Öntsünk kb. 25 cm 3 -t a két pufferoldatból egy-egy száraz és tszta 5 cm 3 -es főzőpohárba. Mossuk le az üvegelektródot desztllált vízzel és egy szűrőpapírral óvatosan, mnmáls dörzsöléssel tassuk le a folyadékot az elektród membránjáról. Fgyelem, a dörzsölés rendkívül módon árt az elektród membránjának, ezért az mndg kerülendő! Merítsük az elektródot a ph ~ 2-es pufferba úgy, hogy az oldat ellepje az elektród üveggömbjét, és hogy a gömb fölött levő kb. 1 mm átmérőjű pórusos üveg- vagy keráma szűrő (am elektromos kontaktust teremt a beépített referens elektród és a membrán külső része között) s a folyadék szntje alatt legyen. A dgtáls ph-mérőn eresszük k a STDBY/MEAS és nyomjuk be a ph nyomógombokat (előbbvel a műszert mérőállásba, utóbbval ph-mérő üzemmódba helyezzük). Ezután a SET STD.1 beállítószerven állítsuk be az első pufferoldat tényleges ph-értékét, majd a STD.1. fne gombbal szabályozzuk addg a dgtáls kjelzőn látható ph-t, amíg az pontosan meg nem egyezk a puffer tényleges ph-jával. A beállítást akkor fejezzük be, amkor a dgtáls kjelzőn mutatott ph-érték gyakorlatlag már nem változk. Emeljük k az elektródot, mossuk le desztllált vízzel, tassuk le és merítsük a másodk pufferoldatba (ph ~ 9). Az STD.2. forgatógomb segítségével állítsuk be a dgtáls kjelzőn a másodk pufferoldat tényleges ph értékét. Ugyanúgy mnt az előbb, a beállítást az elektród oldatba merítése után.5 1 perccel végezzük el, általában enny dő szükséges ez elektródon az egyensúly beállásához. Ha a ph-mérő által mutatott érték még egy perc után s változk, akkor kérjük a gyakorlatvezető segítségét, ugyans feltehetően cserére szorul az elektród. A kalbrálás végén nyomjuk be a STDBY/MEAS. gombot és az elektródot helyezzük vssza a tároló oldatba (am általában desztllált víz). A pufferoldatokat újra fel lehet használn, ezért azokat vsszaöntjük a tárolóedényekbe. Az automata büretta használata. A Gran módszer alkalmazhatóságának egyk kulcsfontosságú eleme a pontos térfogatmérés ll. a ttrálandó oldat térfogatának pontos smerete a ttrálás mnden pontjában, ezért a méréshez egy nagy pontosságú automata bürettát alkalmazunk. Az OP-93/1 típusú automata büretta működése egy szabályozható sebességű, precízós elektromos léptetőmotorral hajtott fecskendőn alapul. A büretta a felső részén látható üvegfecskendőben tárolja mérőoldatot; ha a léptetőmotorral hajtott dugattyú utasításra felfelé mozdul, akkor az oldat kadagolásra kerül, míg lefelé mozdítva a dugattyút, a fecskendő felszívja az oldatot. A fecskendő kvezető nyílása egy elektromos érzékelővel ellátott üvegcsap révén kétfelé ágazk a csap egyk állása a felszíváshoz, a másk az adagoláshoz tartozk. Az üvegcsap kmenetehez toldott műanyag csövek szolgálnak az oldat el- és hozzávezetésére. Az üvegcsap kétállású: a pllanatny pozícó megállapítását a csap fedőlapján elhelyezett, a folyadékáramlást fekete vonallal szmbolzáló ábra segít (fgyeljük meg a csőkapcsolatok követésével, hogy melyk állás felel meg felszívásnak és az adagolásnak!). A büretta nyugalm állapotában a csapot felszívó állásba hozva a fecskendő automatkusan teleszívja magát oldattal ha ez megtörtént, akkor a csapot fordítsuk vssza kadagoló állásba. A büretta egyszerre két dugattyút/fecskendőt s képes lenne működtetn, azonban most csak egyet fogunk használn; ügyeljünk arra, hogy mndkét csapnak azonos állásban kell lenne! A csapot mndg végállástól végállásg fordítsuk el. Használat előtt 7

8 mndg gondoskodjunk arról, hogy az oldatvezető csövek buborékmentesek legyenek ha szükséges, a buborékokat kocogtatással (azokat felfelé kvezetve ) vagy oldatmozgatással távolítsuk el. Az utóbb esetben mndg vgyázzunk, hogy az esetleg gyorsan káramló mérőoldat ne kerüljön szembe, bőrre! A felszívó csőnek mndg a mérőoldat tároló edény folyadékszntje alá kell érne, a kadagoló cső pedg a ttrálandó oldatba ér. Az előlapon található kezelőszervek funkcója a következő. A Mans kapcsoló a hálózat főkapcsoló (ezt értelemszerűen be kell kapcsoln). A Speed felratú választókapcsoló a kadagolás sebességét szabályozza (ezt állítsuk 2-es állásba). A négydgtes kjelző a már kadagolt mérőoldat-térfogatot jelz k,1 cm 3 felbontással. A Reset pllanatkapcsolót megnyomva bármkor nullázható a kjelzőn látható érték, a Start nyomógomb megnyomásakor ndul az adagolás (az ndítás előtt mndg nullázzuk a kjelzőt továbbá ellenőrzzük, hogy az üvegcsap adagolás állásban van és a fecskendőben s van elegendő oldat), a Stop nyomógombbal bármkor megszakítható a kadagolás, a 1 µl nyomógomb a lépésenként való adagoláshoz szükséges. Az Aut./Manual. kapcsoló mndg legyen Manual állásban. Sósavoldat koncentrácójának meghatározása. Az smeretlen koncentrácójú sósavoldatot kvanttatíven átvsszük egy 1, cm 3 -es mérőlombkba, jelretöltés előtt mérőhengerből hozzáadunk 1 cm 3 5 mol dm 3 koncentrácójú NaCl oldatot, majd desztllált vízzel jelg töltjük. Az így kapott oldat 2, cm 3 -es részletét tszta és száraz 25 cm 3 -es főzőpohárba ppettázzuk. Melőtt a mérendő oldatba helyeznénk, alaposan mossuk le az elektródot desztllált vízzel. Az elektród érzékelő membránját szűrőpapírral tassuk le. Ügyeljünk arra, hogy a főzőpohárban levő mágneses keverő ne érhessen hozzá az elektród érzékeny és törékeny membránjához. A büretta fecskendőjét töltsük fel a lúgoldattal, a számlálót nullázzuk le és a bevezető csövet töröljük szárazra.árjuk meg, amíg a ph-mérő állandó értéket jelez k, majd helyezzük el az automata büretta kvezető csövét a ttrálandó oldatba. Intenzív keverés mellett,2 cm 3 -es (2 1 µl-es) részletekben adagoljunk az oldathoz NaOH mérőoldatot az automata bürettából, a 1 µl felratú nyomógomb segítségével. A ph értéket akkor jegyezzük fel, amkor a műszer legalább 1 másodpercg másodk tzedesjegyben nem változk (az ekvvalencapontok közvetlen környékében ettől a feltételtől tekntsünk el). Jegyezzük fel az összetartozó fogyás-ph értékeket. Az ekvvalencapontot kb. 2 cm 3 lúgfogyásnál fogjuk észleln. A ttrálást folytassuk 4, cm 3 -es fogyásg. Három ttrálást végezzünk, a bürettát mndannyszor teljesen feltöltött és nullázott állásból ndítsuk. Az ekvvalencapont meghatározása. Táblázatosan adjuk meg és mllméterpapíron ábrázoljuk az összetartozó fogyás ( ) ph Gran függvény értékeket. Ha a fogyás tengelyen 1 cm 3 -nek 1 cm felel meg, akkor az ábrázolás pontossága kb. ±,1 cm 3, azaz ±,5% lenne. Ez javítható, ha a ttrálás pontokra számítógép segítségével, lneárs regresszót alkalmazva egyenest llesztünk. Ha a gran függvény valamelyk ága görbült, akkor az egyenesllesztéstől tekntsünk el és kérjük a kértékeléshez a gyakorlatvezet6ő segítségét. Számítsuk k mndhárom ttrálásból a savas és a lúgos ágak X-tengellyel való metszéspontjaból számítható 8

9 egyenértékpontok helyét és abból az smeretlen sósavoldat koncentrácóját. A két metszéspont különbsége alapján becsüljük meg a lúgoldat mol%-ban kfejezett karbonáttartalmát s. (Ld. fentebb megadott példát.) BENYÚJTANDÓ ADATOK, EREDMÉNYEK Legalább három erős sav erős bázs ttrálás során mért fogyás, ph és a számított Gran függvény értékek táblázatosan és grafkusan megadva. A lúgmérőoldat becsült karbonáttartalma mol dm 3 -ben megadva. Az smeretlen sósavoldat koncentrácója mol dm 3 -ben, a Gran függvény savas és lúgos ágának lneárs regresszóval meghatározott metszéspontja alapján kszámítva. KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK ÖNÁLLÓ FELKÉSZÜLÉSHEZ 1. Ismertesse a Nernst-egyenlet általános alakját, és adja meg a benne szereplő mennységek defnícóját! 2. Mt nevezünk ndkátorelektródnak? Sorolja fel a legfontosabb ndkátorelektród tpusokat! 3. Írja le az első- és másodfajú elektród fogalmát! 4. Írja le a potencometrás cella fogalmát és annak alkotórészet! 5. M az üvegelektród működés elve? 6. Rövden smertesse, hogyan lehet a Gran módszert alkalmazn erős sav erős bázssal történő ttrálásának kértékelésénél! 7. Szükséges-e a Gran módszer alkalmazásához a mndenkor oldattérfogat pontos smerete? Mért? 8. Mlyen tényezők okozhatják a Gran függvény deálstól eltérő lefutását? 9. Rajzoljon fel egy olyan Gran függvényt, amelyet egy erős sav jelentős mennységű karbonátot tartalmazó lúggal való ttrálásakor kapunk! Hogyan tudja ebből az ábrából megbecsüln a lúgmérőoldat karbonáttaratalmát? 1. Melyek a Gran módszer előnye a potencometrás ttrálás görbék ekvvalencapontjának meghatározására szolgáló egyéb eljárásokkal szemben? 9