Dr. habil. Lakatos László HONVÉDELMI IGAZGATÁS

Dr. habil. Lakatos László HONVÉDELMI IGAZGATÁS Budapest, 2011

ZRÍNYI MIKLÓS NEMZETVÉDELMI EGYETEM HONVÉDELMI IGAZGATÁS ( EGYETEMI JEGYZET ) 2011

Szerző: Dr. habil. Lakatos László ny. okl. mk. vezérőrnagy c. egyetemi tanár, egyetemi docens a Magyar Tudományos Akadémia Hadtudományi Bizottságának tagja Egyetemi E-jegyzet Zrínyi Miklós Nemezetvédelmi Egyetem Egyetemi Központi Könyvtár 2011 november 2

TARTALOMJEGYZÉK 1. A NEMZETI BIZTONSÁG ÉS A BIZTONSÁGPOLITIKA KAPCSOLATA... 4 2. A NEMZETI BIZTONSÁG ÉS A HONVÉDELEM KAPCSOLATA... 10 3. A HONVÉDELEM TÁRSADALMI FUNKCIÓJA... 12 3.1 A NEMZETI ÉS A NEMZETKÖZI BIZTONSÁG VISZONYA... 12 3.2 A NEMZETI BIZTONSÁG ÉS A HONVÉDELEM VISZONYA... 15 4. A HONVÉDELEM ALAPELVEI, CÉLJA ÉS RENDSZERE... 18 4.1 A HONVÉDELMI RENDSZER ALAPELVEI... 18 4.2 A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HONVÉDELMI RENDSZERE... 20 5. A HONVÉDELEM ÁLTALÁNOS KERETEI ÉS A FEGYVERES ERŐ (MAGYAR HONVÉDSÉG) FELADATRENDSZERE... 22 6. A HONVÉDELEM JOGI SZABÁLYOZÁSA... 26 6.1 A HONVÉDELEM HAZAI JOGI SZABÁLYOZÁSÁNAK TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE... 27 6.2 A HONVÉDELEM JOGI SZABÁLYOZÁSÁNAK HATÁLYOS ALAPJAI... 28 6.3 A HONVÉDELEM ÉS AZ ALAPVETŐ JOGOK ÖSSZEFÜGGÉSEI... 32 7. A HONVÉDELMI IGAZGATÁS RENDSZERE, AZ IGAZGATÁSI SZERVEK JOG- ÉS HATÁSKÖREI... 37 7.1 A HONVÉDELMI IGAZGATÁS RENDSZERE... 38 7.2 A HONVÉDELEM KÖZPONTI IRÁNYÍTÁSA... 39 7.3 A HONVÉDELEM HELYI IGAZGATÁSA... 40 7.3.1 A honvédelmi igazgatás területi szervei... 41 7.3.2 A honvédelmi igazgatás helyi (települési) szervei... 43 8. A MAGYAR HONVÉDSÉG RENDELTETÉSE, FELADATAI, SZERVEZETE, IRÁNYÍTÁSA ÉS VEZETÉSE... 46 8.1 A MAGYAR HONVÉDSÉGRE VONATKOZÓ SZABÁLYOZÓK JOGFORRÁSAI... 46 8.2 A MAGYAR HONVÉDSÉG SZERVEZETE, SZEMÉLYI ÁLLOMÁNYA... 47 8.3 A MAGYAR HONVÉDSÉG FELADATAI... 48 8.4 A MAGYAR HONVÉDSÉG IRÁNYÍTÁSA ÉS VEZETÉSE... 49 9. A HONVÉDELMI KÖTELEZETTSÉGEK RENDSZERE ÉS ALAPVETŐ TARTALMA... 55 9.1 A HADKÖTELEZETTSÉG... 56 9.1.1 Tájékoztatási (adatszolgáltatási) kötelezettség... 56 9.1.2 Bejelentési (adatváltozás-jelentési) kötelezettség... 57 9.1.3 Megjelenési kötelezettség... 57 9.1.4 Szolgálati kötelezettség... 58 9.2 A POLGÁRI VÉDELMI KÖTELEZETTSÉG... 58 9.3 A HONVÉDELMI MUNKAKÖTELEZETTSÉG... 59 9.4 VAGYONI SZOLGÁLTATÁSI KÖTELEZETTSÉGEK... 59 10. A HONVÉDELMI IGAZGATÁS ELTÉRŐ SAJÁTOSSÁGAI A MINŐSÍTETT IDŐSZAKOKBAN (A RENDKÍVÜLI JOGREND GYAKORLÁSA)... 60-3 -

1. A NEMZETI BIZTONSÁG ÉS A BIZTONSÁGPOLITIKA KAPCSOLATA Biztonság, honvédelem, országvédelem, honvédelmi igazgatás,védelmi igazgatás, honvédség, fegyveres erők megannyi fogalom, amelyek tisztázása, egyértelmű alkalmazása nélkül mind a jogalkotók, mind a jogalkalmazók eltérő szabályozási környezettel szembesülnek.a mindennapokban egyre gyakrabban hallani a globális, illetve regionális biztonság egyre fokozódó szerepéről a nemzeti biztonsággal szemben, miközben egyetlen állam sem mondhat le a nemzeti öntudat egyik alapvető elemének, a nemzeti biztonság szavatolásáról. A nemzeti biztonság a nemzeti érdekek és célkitűzések szolgálója, azok érvényesítésének egyik eszköze. A korábbi évszázadokban domináns szerepet játdzott benne a katonai biztonság, egyes történelmi időszakokban a nemzet biztonságát a katonai képességekre alapozták. Napjainkra a honvédelem szélesebb értelmet kapott, egy adott állam területi integritásának és szuverenitásának védelme nem korlátozódhat kizárólag a határok védelmére. A globalizációs folyamatok összetettsége a gazdasági, a külpolitikai, a munkaerő és tőkepiaci folyamatokon keresztül kihat a korábban csak nemzeti keretek között értelmezett biztonságra és honvédelemre is. A nemzeti biztonság és a honvédelem fogalomrendszere az államiság kialakulása óta szorosan összefüggő, egymást kölcsönösen feltételező fogalmak. Egy ország biztonsága feltételezi az adott állam honvédelmi képességeinek meglétét, beleértve ezen honvédelmi képességekbe ugyanúgy a külkapcsolatokat biztonsági érdekei szerint alakítani képes diplomáciai tevékenységet, mint az azt alátámasztó védelmi potenciálok egyéb (társadalmi, gazdasági stb.) összetevőit nem utolsó sorban a fegyveres erőket is. Bármely ország, így hazánk vonatkozásában is megállapítható, hogy az adott ország nemzeti biztonsági érdekei és biztonságpolitikai stratégiája, valamint az annak érdekében kialakított honvédelmi politikája függvényét képezi az ország geostratégiai helyzetének, a közeli régiókban lezajló társadalmi-gazdasági és - 4 -

geopolitikai változásoknak, a nemzeti szuverenitás és a kollektív biztonság intézménye iránti politikai elkötelezettségnek. A nemzeti biztonság fogalma természetesen szélesebb értelmű, mint az adott ország katonai biztonsága. Napjaink komplex fogalmi értelmezésében a biztonság kiterjed az állam és az egyén biztonságának fogalmára, és a politikai, a társadalmi, a gazdasági, a szociális, a védelmi (katonai) szférákra egyaránt. A biztonság fogalma egyidejűleg a társadalmi-gazdasági fejlettség fokának is függvénye lehet amíg a korábbi évszázadokban elsősorban a külpolitikai és az azzal szorosan összefüggő katonai biztonság került előtérbe, addig a Katonai biztonsággal szemben napjainkra egyre nagyobb szerepet kapnak a szociális, gazdasági, környezeti biztonság területei is. Az állami szintű biztonságpolitika két nagy területre terjed ki, amelyek relatív egyensúlya biztosítja a biztonságpolitika eredményességét. Az egyik terület amely normál időszakban prioritást élvez a másik területtel szemben a béke megőrzésére, a válságkezelésre és a katonai konfliktusok (szélsőséges esetben a háború) megelőzésére irányuló, az állami szervek által irányított biztonságpolitikai tevékenység. Ennek eredményessége ugyan háttérbe szoríthatja a másik a háborús, kifejezetten katonai védelemmel kapcsolatos biztonságpolitikai területet, azonban napjainkban még nem zárható ki ezen utóbbi biztonságpolitikai területtel kapcsolatos tevékenység esetlegesen szükségessé váló szerepe sem. A konfliktusmegelőző és konfliktuskezelő biztonságpolitikának így támaszkodnia kell mind a külső, mind a belső veszélyek elleni eredményes fellépést végső soron az ország megvédését biztosító biztonságpolitikai tevékenységre is, amely a fegyveres erők, az államszervezet, a gazdaság és a lakosság nemzeti és szövetségi keretek közötti honvédelmi felkészítésére irányul. Ezen állami feladatrendszer a szélesebb értelemben vett védelmi, szűkebb értelemben pedig honvédelmi igazgatás szervezet- és feladatrendszerén keresztül valósul meg. - 5 -

A nemzeti biztonság széles területre kiterjedő rendszere az egyes biztonsági elemek kölcsönhatására épül, amely rendszeren belül a nemzeti biztonság elemei hierarchikus felépítésben kapcsolódnak egymáshoz. A nemzeti érdekek meghatározzák a nemzeti célkitűzéseket, amelynek keretei között kerülnek megfogalmazásra a nemzeti biztonság alapelvei és azok megvalósításának célkitűzései. Tartalmuk formailag a különböző stratégiákban jelennek meg, így a nemzeti biztonsági stratégia és a nemzeti katonai stratégia a célkitűzések megvalósításának módjára adnak választ. Ezen hierarchiában a nemzeti biztonsági stratégia determinálja a aktonai eszközökel megvalósítandó célkitűzések kereteit, a katonai képességeket és feladatokat, valamint a honvédelem szervezetrendszerét és működésének módját egyaránt. A nemzeti biztonsági célok alapvető rendeltetése a nemzeti célkitűzések támogatása, amelynek keretében a fő figyelem a nemzeti célkitűzések biztonsági aspektusaira kerül összpontosításra. A nemzeti biztonsági célok ennek keretében magukban foglalhatják: a nemzeti identitás, az állam- és intézményrendszer megőrzését; a gazdasági jólét elősegítését; a nemzetközi társadalmi rendhez való hozzájárulást; a nemzeti érdekek, más nemzetek (a szövetség) közös érdekeinek támogatását. A nemzeti biztonsági célok kialakításának és meghatározásának felelőssége össztársadalmi jellegű, össznemzeti érdekű. Rendszerint hosszú távra, stratégiai okmányformában az államszervezet működési elvének megfelelően a kormányzat legfelsőbb szintjén kerülnek meghatározásra. Azok kimunkálásában minden érintett minisztérium és főhatóság részt vesz, ugyanakkor szabályozási kereteik meghatározása a törvényhozó hatalmi ág, az Országgyűlés hatáskörébe tartozik. Ezen kereteket a honvédelem vonatkozásában a Magyar Köztársaság biztonság- és védelempolitikai alapelveiről szóló, 1998. decemberében elfogadott országgyűlési határozat 1 képezi. 1 94/1998. (XII. 29.) OGY határozat a Magyar Köztársaság biztonság- és védelempolitikai alapelveiről. Magyar Közlöny. 1999. - 6 -

Ezen határozat alapján született meg először 2002. májusában 2, majd a 2004. tavaszán 3 a Nemzeti Biztonsági Stratégia, amelyeket a Kormány fogadott el határozati formában. A Nemzeti Biztonsági Stratégia rendeltetése a nemzeti érdekek megvalósítása biztonsági aspektusainak érvényesítéséhez kiválasztott stratégiai eljárás és az általa megkövetelt feladatok leírása, a stratégiával kapcsolatos specifikus feladatok végrehajtásához szükséges felelősségi területek elosztásának konkrét meghatározása, valamint annak bemutatása, hogy milyen módon használhatók fel a nemzeti hatalom egyes elemei a kiválasztott stratégia megvalósítására. A Nemzeti Biztonsági Stratégia elemeire épül illetve annak katonai eszközökkel való biztosítását mutatja be a Nemzeti Katonai Stratégia, amelynek rendeltetése az alábbi területek keretjellegű meghatározása: a nemzeti haderő felépítése és annak indoklása; a biztonsági környezet azon elemeinek leírása, amelyek a kijelölt nemzeti biztonsági célkitűzése elérését szolgáló katonai képességeket befolyásolják; azon műveleti koncepciók leírása, amelyeket a nemzeti haderő (a Magyar Honvédség) alkalmazhat a kitűzött célok elérésére; azon nemzeti biztonsági feladatok leírása, amelyek végrehajtására a nemzeti haderőnek (a Magyar Honvédségnek) fel kell készülnie; ezen nemzeti biztonsági feladatok végrehajtásához szükséges katonai képességek meghatározása; annak leírását, hogy a kívánt katonai képességek hogyan szerezhetők meg és miként tarthatók fent. A Nemzeti Katonai Stratégia keretében meghatározott katonai célkitűzések összességében azon sajátos feladatrendszert jelentik, amelyet a nemzeti haderőnek (a MagyarHonvédségnek) be kell töltenie a nemzeti biztonsági célkitű- 2 2144/2002 (V. 6.) Korm. határozat a Magyar Köztársaság nemzeti biztonsági stratégiájáról. Határozatok Tára. 2002. május 3 2073/2004 (IV. 15.) Korm. határozat a Magyar Köztársaság nemzeti biztonsági stratégiájáról. Határozatok Tára. 2004. április - 7 -

zések támogatása érdekében. Ilyen katonai célkitűzések lehetnek mind hagyományos katonai jellegűek, mind nem hagyományos az úgynevezett "új típusú kihívásokkal" kapcsolatos célkitűzések. A hagyományos katonai célkitűzések közé az alábbi főbb tevékenységi területek sorolhatók: a nemzeti határok védelme más államok agressziója ellen; az ország területi integritásának megőrzése; az Alkotmányban meghatározott keretek között részvétel a belső biztonsági feladatok végrehajtásában; részvétel szövetségi (NATO), illetve európai biztonsági (EU) keretekben végrehajtott katonai műveletekben; részvétel a nemzeti és nemzetközi keretekben végrehajtott műveletekben (békefenntartás, humanitárius segítségnyújtás); jogszabályban meghatározott, speciális katonai képességeken alapuló, a polgári szférát támogató feladatok végrehajtása. A nem hagyományos katonai célkitűzések közé az új típusú kockázatok és kihívások figyelembevételével az alábbi feladatok (nem hagyományos katonai missziók) sorolhatók: a terrorizmus elleni harc katonai feladataiban való részvétel; a szervezett bűnözés, kábítószercsempészet elleni fellépés speciális támogatása; a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásában való részvétel; a környezetbiztonsági (katasztrófavédelmi) feladatok. A nemzeti biztonság elemeinek hierarchiáját, a célkitűzések és a megvalósítási stratégia, továbbá a honvédelemmel összefüggő katonai feladatok egymásra épülését az 1. számú ábra szemlélteti. - 8 -

NEMZETI BIZTONSÁG (alapvető nemzeti érdekek) NEMZETI CÉL- KITŰZÉSEK Elemei: politikai célok gazdasági célok társadalmi-szociális célok környezeti célok katonai célok (a nemzeti célkitűzések biztonságot érintő területei) NEMZETI BIZTONSÁGI CÉLKITŰZÉSEK Elemei: külső biztonság belső biztonság gazdasági biztonság szociális biztonság környezeti biztonság (a nemzeti biztonsági célkitűzések megvalósítási terve) NEMZETI BIZTONSÁGI STRATÉGIA Célja: a nemzeti hatalom elemei nemzeti biztonsági célok elérése érdekében történő felhasználásának bemutatása (a Nemzeti Biztonsági Stratégia katonai összetevője) NEMZETI KATONAI STRATÉGIA Elemei: feladatok körülmények képességek (a nemzeti haderő által a Nemzeti Biztonsági Stratégia támogatásához végrehajtandó feladatok) KATONAI FELADATOK Elemei: alaprendeltetés szerinti feladatok belbiztonsági feladatok környezetbiztonsági feladat k 1. számú ábra A nemzeti biztonság elemeinek hierarchiája Készítette: Dr. habil. Lakatos László ny. okl. mk. vezérőrnagy - 9 -

2. A NEMZETI BIZTONSÁG ÉS A HONVÉDELEM KAPCSO- LATA A nemzeti biztonság és a honvédelem az államiság kialakulása óta szorosan összefüggő, egymást feltételező fogalmak. Egy ország biztonsága feltételezi honvédelmi képességeinek meglétét, beleértve ezen honvédelmi képességekbe ugyanúgy a külkapcsolatokat biztonsági érdekei szerint alakítani képes diplomáciai tevékenységet, mint az azt alátámasztó védelmi potenciálok egyéb összetevőit nem utolsó sorban a fegyveres erőket is. Bármely ország, így a Magyar Köztársaság vonatkozásában is megállapítható, hogy az adott ország nemzetbiztonsági érdekei és biztonságpolitikai stratégiája, az annak érdekében kialakított honvédelmi politikája függvényét képezi az ország geostratégiai helyzetének, a közeli régiókban lezajló társadalmi-gazdasági és geopolitikai változásoknak, a nemzeti szuverenitás és a kollektív biztonság intézménye iránti politikai elkötelezettségnek. A nemzeti biztonság fogalma természetesen szélesebb értelmű, mint az adott ország katonai biztonsága hiszen napjaink komplex fogalmi értelmezésében a biztonság kiterjed az állam és az egyén biztonságának fogalmára, valamint a politikai, a társadalmi, a gazdasági, a szociális és a katonai szférákra egyaránt. Általános értelemben azonban a biztonság fogalma rendszerint leszűkül a politikaikatonai biztonság körére, ami természetesen szoros összefüggésben van a biztonság más szféráival. A biztonság fogalma egyidejűleg a társadalmi-gazdasági fejlettség fokának is függvénye lehet amíg a korábbi évszázadokban elsősorban a külpolitikai és az azzal szorosan összefüggő katonai biztonság került előtérbe, addig napjainkra egyre nagyobb szerepet kapnak a szociális, gazdasági, környezeti biztonság területei is. A változó külső és belső feltételek, körülmények hatására a nemzeti biztonság fogalma kilépett a korábban meghatározó jellegű diplomáciai-katonai keretekből, ezáltal egyre szélesebb társadalmi területekre, kategóriákra terjed ki. A nemzeti biztonság és a honvédelem viszonylatában a biztonságpolitika fogalma is meghatározásra szorul, amelyre inkább jellemző a biztonság a társadalmi viszonyok nem minden területére kiterjedő szűkebb, mint az előzőekben megfogalmazott tágabb értelmezése. A biztonságpolitika ugyanis minden állam - 10 -

esetében a mindenkori általános politika részét képezi, amely magába foglalja a biztonság szavatolására meghatározott politikai célokat és elveket, az adott állam biztonsága érdekében az állami szervek által megvalósított és a társadalom által többségileg támogatott tevékenységkomplexumot. Az állami szintű biztonságpolitika két nagy területre terjed ki, amelyek relatív egyensúlya biztosítja a biztonságpolitika eredményességét. Az egyik terület amely normál időszakban prioritást élvez a másik területtel szemben a béke megőrzésére, a válságkezelésre és a katonai konfliktusok (szélsőséges esetben a háború) megelőzésére irányuló biztonságpolitikai tevékenység. Ennek eredményessége ugyan háttérbe szoríthatja a másik a kifejezetten katonai védelemmel kapcsolatos biztonságpolitikai területet, azonban napjainkban még nem zárható ki ezen utóbbi területtel kapcsolatos tevékenység szükségessé váló szerepe sem. A konfliktusmegelőző és kezelő biztonságpolitikának támaszkodnia kell mind a külső, mind a belső veszélyek elleni eredményes fellépést végső soron az ország megvédését biztosító biztonságpolitikai tevékenységre, amely a fegyveres erők, az államszervezet, a gazdaság és a lakosság honvédelmi felkészítésére irányul. Ez utóbbi tevékenység alapvetően az adott ország honvédelmének megszervezésével kapcsolatban kialakított honvédelmi politikában testesül meg, amely honvédelem az általános biztonság, és amely honvédelmi politika pedig az általános biztonságpolitika folyamodványa. A nemzeti biztonság és az azzal közvetlen összefüggésben álló honvédelem nemzeti érdekeknek megfelelő fenntartása minden szuverén állam létérdeke, állami szintű kötelezettsége. Ennek megfelelően deklarálja a Magyar Köztársaság Alkotmányának 5. -a az alábbiakat: "A Magyar Köztársaság állama védi a nép szabadságát és hatalmát, az ország függetlenségét és területi épségét, valamint a nemzetközi szerződésekben rögzített határait." A biztonság és a biztonságpolitika, illetve a honvédelem és a honvédelmi politika viszonyából tehát az a következtetés vonható le, hogy az előbbi meghatározó jellegű, behatárolja az utóbbi mozgásterét ugyanakkor a két terület folyamatos kölcsönhatásban áll egymással, a honvédelem lehetőségei végső soron determinálják az ország biztonsági helyzetét is. - 11 -

3. A HONVÉDELEM TÁRSADALMI FUNKCIÓJA A honvédelem az állami szuverenitás egyik meghatározó eleme, az állami szervezeti struktúra kialakulásától létező szervezeti és tevékenységi forma. Az állami szuverenitás, ezen belül a honvédelem biztosítása minden ország létfontosságú nemzeti ügye. Az államot fenyegető külső, fegyveres támadások elhárítása, az ország és polgárainak hatékony védelme a történelem során mindig is alapvető követelményként jelentkezett egy adott állam irányítói felé, bármilyen államformáról is legyen szó. A szuverén állam honvédelmi képességének fenntartásában - a nemzetközi együttműködés, a politikai-katonai szövetség előnyeit felhasználva - alapvetően saját erejére: nemzeti erőforrásaira, fegyveres erejének felkészültségére és elszántságára, illetőleg polgárainak a haza védelme iránti elkötelezettségére és áldozatkészségére épít. Ezen célok elérése érdekében a honvédelem megszervezése mindig is "klasszikus" igazgatási ágazatnak minősült, amely fontos helyet foglal el az állami feladatok között. 3.1 A nemzeti és a nemzetközi biztonság viszonya A hidegháborús évek időszakában a nemzetközi biztonságpolitikai helyzetet a kétpólusú világrend fennállása és a globális katonai szembenállás jellemezte. E történelmi időszak nagy biztonsági kockázatot és a totális nukleáris háború veszélyét jelentette a szövetségi rendszerek számára. A kétpólusú világrend azonban paradox módon egy bizonyos fokú stabilizáló hatással is járt, hiszen a kölcsönös elrettentés képességének következtében a hidegháborús viszonyok közötti szembenállás körülményei mellett tiszteletben tartották a II. világháborút követően kialakított érdekszférákat. Az 1990 előtti helyzetet összességében a magas fokú kockázat és a magas fokú stabilitás jellemezte. Napjainkat ezzel szemben az alacsony kockázat és az alacsony fokú stabilitás állapota jellemzi. A globális katonai szembenállás véget ért. Kelet- - 12 -

Közép-Európában összeomlott egy ideológiai rendszer, az arra épülő társadalmi, gazdasági, politikai rend és katonai szövetség. Soknemzetiségű államok bomlottak fel, miközben új államok születtek. Egyes nemzetek először kapták meg a lehetőséget ara, hogy önálló államuk legyen, mások visszanyerték szuverenitásukat. Az új biztonságpolitikai helyzetben minimálisra csökkent az európai államok közötti totális háború valószínűsége. Ezen történelmi értékű változás azonban nem jelentette a kelet-középeurópai térség országai számára a biztonsági kockázatok megszűnését. Új biztonsági kihívások jelentek meg, illetve részben már létező kihívások és kockázatok erősödtek fel. Ide sorolhatók többek között a gazdasági, a politikai és a társadalmi átalakulás nehézségeiből, továbbá a demokrácia egyes elemeinek fejletlenségéből adódó feszültségek, az emberi jogok tiszteletben tartásának hiányából, valamint a vallási és etnikai kisebbségek helyzetének rendezetlenségéből adódó konfliktusok, a tömeges migráció, a tömegpusztító fegyverek elterjedése, a nemzetközi szervezett bűnözés, valamint a környezeti problémák. Európa a II. világháború befejezése óta első ízben egyszerre több, háborús küszöb alatti fegyveres konfliktussal, illetve korlátozott háborúval volt kénytelen szembenézni. Mindezen megállapítások tükröződnek az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének új, 2010. novemberében elfogadott Stratégiai Koncepciójában is, amely a biztonsági környezet értékelése területén az alábbiakat tartalmazza: A biztonsági környezet. Ma az euro-atlanti térség békében él, és egy a NATO területe elleni hagyományos támadás fenyegetése alacsony. Ez a NATO-t több mint fél évszázada jellemző erőteljes védelmi elvek, az euro-atlanti integráció, valamint az aktív partnerkapcsolatok történelmi jelentőségű sikere. Azonban a hagyományos fenyegetéseket nem lehet figyelmen kívül hagyni. A világ számos régiója és állama halmoz fel olyan jelentős, modern katonai képességeket, amelyek olyan következményekkel járhatnak a nemzetközi stabilitásra és az euro-atlanti biztonságra nézve, amelyeket nehéz kiszámítani. Ebbe beletartozik a ballisztikus rakéták proliferációja is, amely valós és növekvő fenyegetést jelent az euro-atlanti térségre. A nukleáris fegyverek, más tömegpusztító fegyverek és célba juttató eszközeik proliferációja - 13 -

kiszámíthatatlan fenyegetést jelent a globális stabilitásra és jólétre. A következő évtized során a proliferáció jelenti majd a legnagyobb fenyegetést a világ több, leginkább instabil régiójában. A terrorizmus közvetlen fenyegetést jelent a NATO tagállamok polgáraira, a nemzetközi stabilitásra és tágabb értelemben a jólétre nézve. A szélsőséges csoportok befolyása továbbra is terjed a Szövetség számára stratégiai jelentőséggel bíró területek felé és azokon belül, miközben a modern technológia növeli a terrorista támadások veszélyét és potenciális hatását, különösképpen abban az esetben, ha a terroristák nukleáris, vegyi, biológiai, vagy radiológiai képességekre tennének szert. A NATO határain kívüli instabilitás vagy konfliktus közvetlenül is érintheti a Szövetség biztonságát többek között a szélsőséges mozgalmak, a terrorizmus, és az olyan transznacionális illegális tevékenységek támogatása által, mint a fegyver-, kábítószer-, és emberkereskedelem. A kibertámadások egyre gyakoribbá, szervezettebbé és a kormányok, vállalkozások, gazdaságok és potenciálisan a közlekedési és ellátási hálózatok valamint más kritikus infrastruktúrák számára is egyre nagyobb károkat okozóvá válnak. Elérhetik azt a küszöböt, ami már a nemzeti és euro-atlanti prosperitást, biztonságot és stabilitást veszélyezteti. Külföldi haderők és titkosszolgálatok, szervezett bűnözők, terrorista és/vagy szélsőséges csoportok egyaránt lehetnek egy ilyen támadás végrehajtói. Minden ország növekvő mértékben függ az alapvető kommunikációs, szállítási és tranzitútvonalaktól, amelyeken a nemzetközi kereskedelem, az energiabiztonság és a jólét nyugszik. Nagyobb nemzetközi erőfeszítésre van szükség, hogy biztosítva legyen ellenálló képességük valamely támadás vagy az ellátás megszakítása ellenében. Néhány NATO-tagország energiaigénye kielégítése terén még inkább függővé fog válni a külföldi energiaellátóktól, és némely esetben a külföldi energiaellátástól és ellátó hálózatoktól egyaránt. Ahogy a világ fogyasztásának egyre nagyobb része kerül szállításra globálisan, az energiaellátás egyre sebezhetőbbé válik a szállítás megszakításával szemben. (4) Ezen változások különösen erőteljesen az utóbbi másfél évtizedben figyelhetők meg. A kétpólusú világrendszer stabilitását felváltó, a hidegháborús erő- 4 A Szövetség Stratégiai Koncepciója. 2010. A biztonsági környezet. 5-10. pont. Lisszabon, 2010. november - 14 -

egyensúlyt átalakító egypólusú nemzetközi biztonsági rendszer több olyan kockázattal szembesül, amelyek a hidegháborús szembenállás időszakában vagy háttérbe szorultak, vagy nem is jelentkeztek. Ezen új típusú kihívások és kockázatok kezelése a biztonságpolitika keretében történik. A biztonságpolitika a nemzeti célkitűzések érvényesítését szolgáló eljárások komplex rendszere, amelyen keresztül az állam megteremti azokat a külső és belső feltételeket, amelyek közötti zavartalanul fejlődik. Amennyiben ezen feltételek megteremthetők a szuverenitást, a függetlenséget, a szervezett állami életet, a demokratikus jogállami környezetet, a gazdaság működőképességét sem külső sem belső körülmények nem korlátozzák az állam szabad, kiegyensúlyozott fejlődése biztosítható. Ezen követelményeknek megfelelően a biztonságpolitika és az annak folyamodványát képező honvédelmi politika az állam magatartási kódexe, amelynek keretében kialakítja kapcsolatait a szubregionális, regionális és globális viszonylatokban. A biztonságpolitika és a honvédelmi politika tehát összetett módon, a politikai, diplomáciai, katonai, gazdasági, ökológiai, jogi és humanitárius, valamint a kulturális tényezők összessége útján törekszik a biztonság garantálására. Mindezek az ország politikai és nemzetközi kapcsolatrendszerén és együttműködésén, a kölcsönös bizalmon, az alapvető érdekek egybeesésén és a haderőknek a biztonsági rendszer keretében behatárolt állapotán múlik. A Magyar Köztársaság nemzeti biztonságát alapvetően és pozitívan befolyásolja az ország csatlakozása az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez, amely által nemzetközi biztonsági garanciákkal is alátámasztott honvédelmi politikát valósít meg és az azt szolgáló honvédelmi rendszert alakított ki. 3.2 A nemzeti biztonság és a honvédelem viszonya A honvédelem alapjainak a nemzeti biztonság területén betöltött helyéből és szerepéből kiinduló rendszerszemléletű vizsgálata mindenek előtt a Magyar Köztársaság honvédelmi rendszerének értelmezését, céljának meghatározását igényli. E feladat keretében értelmezni szükséges a honvédelmi más megfo- - 15 -

galmazásban az országvédelmi rendszer egészét átfogó legáltalánosabb elvi kérdéseket, ezen belül a Magyar Köztársaság honvédelmének fogalmát. A fejlett demokráciákban a honvédelem fogalma a nemzeti biztonsági stratégiából is levezethető. Tekintettel arra, hogy hazánkban ilyen dokumentum még nem került kidolgozásra és elfogadásra, a Magyar Köztársaság honvédelmének fogalmi meghatározásához az ország biztonságpolitikájának és honvédelmi politikájának lényegét kifejező nemzeti biztonsági, illetve a katonai stratégiából, a biztonság- és védelempolitikai alapelvekből, továbbá az országvédelem feltételeiből és követelményeiből célszerű kiindulni ennek során pedig a honvédelem komplex rendszerének összetevőit szükséges elemezni. A honvédelem mint össztársadalmi érdekű feladat-, szervezet- és tevékenységrendszer területén meghatározó, determináló tényező, hogy a honvédelem össztársadalmi jelentőségére, valamint annak az állami szuverenitás és függetlenség biztosításában betöltött meghatározó szerepére való tekintettel a honvédelemmel kapcsolatos rendelkezések legfelsőbb szintű szabályozását az ország alaptörvénye, az Alkotmány határozza meg. A jogszabályi hierarchia következő szintjén az ország fegyveres és nem fegyveres védelmére vonatkozó alkotmányos rendelkezések alapján a honvédelmi törvény részletesen szabályozza a honvédelem irányításában jog- és hatáskörrel rendelkező szervek körét, a honvédelmi feladatokat és kötelezettségeket. A honvédelmi képességek fenntartásáról az alábbiak szerint rendelkezik: " A Magyar Köztársaság a nemzeti és szövetségi védelmi képességének fenntartásában és fejlesztésében a saját erejére: nemzetgazdaságának erőforrásaira, a Magyar Honvédség (a továbbiakban: Honvédség) felkészültségére és elszántságára, a rendvédelmi és más szervek közreműködésére, illetőleg állampolgárainak a haza védelme iránti hazafias elkötelezettségére és áldozatkészségére, továbbá a szövetséges államok és fegyveres erőik együttműködésére és segítségnyújtására, valamint az Európai Unió tagállamainak és azok fegyveres erőinek együttműködésére épít." (5) 5 2004. évi CV. törvény a honvédelemről és a Magyar Honvédségről.. 3. (2) - 16 -

A honvédelemben részt vevő szervek és szervezetek feladatai nem korlátozhatók csak idegen hatalom által indított agresszió elhárítására, hanem figyelembe kell venni a nem háborús szintű válságkezelésben betöltött szerepüket így a potenciálisan meglévő veszélyforrások alacsonyabb mértékű aktivizálódásának illetve eszkalálódásának, valamint a más jellegű veszélyek (természeti és civilizációs katasztrófák) elhárításában jelentkező feladataikat is. Ebből következően a honvédelem olyan egyidejűleg mind szervezeti, mind pedig tevékenységi rendszer, amely a mindenkori államvezetés biztonsági és honvédelmi stratégiájának megfelelő országvédelmi potenciálok és tevékenységek összességét foglalja magába. A honvédelem mint tevékenység mindazon védelmi feladatok végrehajtását jelenti, amelyeket az országot érhető agresszió és más külső veszélyek elhárítására, továbbá a belső (országon belüli) veszélyek megszüntetése érdekében állami szinten határoznak el, állami szintű szervezésben és irányítással, össztársadalmi érdekből, össztársadalmi részvétellel hajtanak végre. - 17 -

4. A HONVÉDELEM ALAPELVEI, CÉLJA ÉS RENDSZERE A biztonsági környezetből eredően bármely állam vagy kizárólagos nemzeti érdekeinek, vagy ha nemzetközi biztonsági szervezet, illetve szövetség tagja azok célkitűzéseivel összhangban álló nemzeti biztonságpolitikájának függvényében határozza meg honvédelmi rendszerének rendeltetését, feladatait, a rendszer alkotóelemeinek hierarchiáját és a rendszer irányítási struktúráját. A Magyar Köztársaság honvédelmi rendszerének elvi alapjait a rendszerváltást követő években első alkalommal a Magyar Köztársaság biztonságpolitikai alapelvei, illetve honvédelmi alapelvei határozták meg, amelyeket az Országgyűlés 1993 tavaszán fogadott el. (6) Hazánk NATO csatlakozását közvetlenül megelőzően, a NATO alapokmányának szellemében került megfogalmazásra a korábbi kizárólag nemzeti keretek között érvényesítendő alapelveket felváltó, a biztonság- és védelempolitikát egy jogforrásban egyesítő, a honvédelmi jogalkotás hatályos alapját képező országgyűlési határozat elfogadására. (7) Ezen alapelvek szolgáltak meghatározó politikai irányvonalként a honvédelem rendszerének kialakításához, struktúrájának és irányítási rendszerének törvényben történő meghatározásához. 4.1 A honvédelmi rendszer alapelvei A honvédelmi rendszer hatályos kereteit és fogalmát a hivatkozott országgyűlési határozat az alábbiak szerint definiálja: "A Magyar Köztársaság a honvédelmet az állampolgárok közös felelősségvállalásán alapuló nemzeti ügynek tekinti. A honvédelem rendszere az Északatlanti Szerződésből fakadó jogok és kötelezettségek egységére, az ország és a Szövetség védelmi igényeit tudatosan elfogadó polgárok önbecsülésére és fele- 6 11/1993. (III. 12.) OGY határozat a Magyar Köztársaság biztonságpolitikájának alapelveiről, illetve 27/1993. (IV. 23.) OGY határozat a Magyar Köztársaság honvédelmének alapelveiről. 7 98/1998. (XII. 29.) OGY határozat a Magyar Köztársaság biztonság- és védelempolitikai alapelveiről. Határozatok Tára. Budapest, 1999. - 18 -

lősségére, a fegyveres erők és a védelem anyagi szükségleteit kielégíteni képes gazdaságra, a védelemre felkészült államszervezetre, a védelem katonai feladatait ellátni képes fegyveres erőkre, a fegyveres erők demokratikus és polgári irányítására és ellenőrzésére, a lakosság és az anyagi javak megóvását szolgáló polgári védelemre, a magyar társadalom legszélesebb rétegeinek támogatására épül." (8) A honvédelem tehát több elemből összetevődő rendszer, az azzal kapcsolatos feladatok megvalósítása pedig az állam egyik fontos funkciója. A honvédelem rendszere kiterjed az állami vezetés, illetőleg a közigazgatás területeire, átfogja az ország lakosságának és gazdaságának tervszerű felkészítését szükség esetén aktivizálását és igénybevételét a haza védelme, illetve a szövetségi keretek között végrehajtandó katonai feladatok teljesítése érdekében. Az alapelvekben kiemelt hangsúlyt kapott a biztonság új, átfogó értelmezése. Ez minőségi változást jelentett a korábbi, erősen nemzeti keretekre korlátozott honvédelmi szemléletű megközelítéshez képest. Az átfogó értelmezés nemcsak a kockázati tényezők kibővült köre miatt vált szükségessé, de hangsúlyt kellett adni annak a ténynek, hogy az ország biztonsága a nemzetközi biztonság része, az ezt érintő tevékenység nem szűkíthető le csak a hagyományos nemzeti védelmi feladatok körére. Az alapelvek elemzik a korunkat jellemző biztonsági helyzetet, felsorolják azokat a kockázati tényezőket és veszélyforrásokat, amelyek meghatározzák az euro-atlanti régió, környezetünk és a világ biztonságát, illetve amelyek közvetlen, vagy közvetett hatással vannak a Magyar Köztársaság biztonságára. Az alapelvek definiálják Magyarország biztonságpolitikájának céljait. Ezek megfogalmazása részben általános, de tekintettel hazánk sajátos helyzetére egyes specifikus kérdések is kiemelt hangsúlyt kaptak így a dokumentum leszögezi az Észak-atlanti Szerződés Szervezete iránti elkötelezettségünket, valamint (tekintettel földrajzi helyzetünkre) külön hangsúllyal szól a kiegyensúlyozott nemzetközi kapcsolatokra és a más nemzetekkel való együttműködési törekvéseinkről. 8 94/1998. (XII. 29.) OGY határozat a Magyar Köztársaság biztonság- és védelempolitikai alapelveiről. - 19 -