II. TÉMA. A közigazgatás működésének követelményrendszere (TK 69 76)

Átírás

1 1 II. TÉMA A közigazgatás működésének követelményrendszere (TK 69 76) A közigazgatás közérdekű tevékenységét különböző alapelvek jellemzik. Ezek nem jogági alapelvek vagy csak bizonyos fokig azok. Így a jogszerűség alább kifejtendő alapelve a törvényesség kifejezéssel köszön vissza a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló eljárási törvényben (Ket.), de mint ilyen szerepel a büntetőeljárási vagy a polgári eljárási törvényben is. Ezt a kívánalmat az Alaptörvény alkotmányos elveiből lehet levezetni. A közigazgatás nevezett alapelvelve, mint az eljárási jogban (is) érvényesülő követelményt az magyarázza, hogy a közigazgatás alapelveinek érvényesülnie kell annak jogában is, a közigazgatás minden aktusában. Ugyanakkor hangsúlyozandó, hogy a közigazgatás alapelvei inkább tudományos konstrukciók, amelyek a legáltalánosabban jellemzik a terület egészét. Így a szervezet felépítését, a működést, a jogalkotását és jogalkalmazását. Visszatükrözik a társadalom politikai berendezkedését és elvárásait, olyan zsinórmértéket alkotnak, amelyekhez viszonyítva értékelhető az alkotmányosság és annak érvényesítése, az államvezetés helyessége, a lakosság elvárása az egész közigazgatással szemben.

2 2 A közigazgatási alapelveket egyetlen jogszabály sem sorolja fel tételesen. Az alábbi alapelvi elemek bizonyos mértékig ugyan szubjektív kiválasztásúak, de többnyire visszaköszönnek az elmúlt néhány év ilyen tárgyú publikációiban, illetve bírják a tudományterület művelői többségének hasonló nézetét. Ennek alapján a közigazgatás alapelvei: demokratizmus hatékonyság, eredményesség jogszerűség. Ezek az alapelvek keretezik a közigazgatás működésének legalapvetőbb követelményeit. 1. Demokratizmus A demokráciának többféle, bár a lényegét tekintve egy irányba mutató meghatározása ismert. Így a demokratizmus: a közösség minden választójoggal rendelkező tagjának részvétele a közügyek intézésében, vagy általánosabban: az állam kötelékén belül lévő összes szellemi, erkölcsi és anyagi erő, illetve egyéni törekvését lehető legjobb kifejtése a közjóra, az igazságosságra, az állampolgári jogegyenlőség és szabadság elve alapján, de a demokratizmust kifejezi a többség akaratának érvényesülését a kisebbség jogainak tiszteletben tartásával meghatározás is. A közigazgatásban nem a fenti harmadik megközelítés adja a demokratizmus érvényesülését. De nem is adhatja, mivel azt könnyű

3 3 belátni, hogy egy minisztérium vagy egy kormányhivatal vagy egy rendsézeti szerv nem az ott dolgozók többségének akarata szerint működik. Ilyen helyeken nincs többségi elv, a hivatali szervezetek (döntő többségében) egyszemélyi vezetés elve szerint funkcionál és adott esetben a vezető álláspontja érvényesül a teljes személyi állomány azzal ellentétes véleményével szemben. Ez szükségszerű! Ugyanakkor korlátozott mértékben előfordul a többségi elv szerinti érvényesülés, méghozzá a testületi elve működő szervezeteknél. A közigazgatás demokratizmusa azt jelenti, hogy működése a nyilvánosság előtt zajlik és tevékenysége ellenőrizhető. A demokratizmus tartalmi elemei, formái: a közösségi vélemény és akaratkifejezés, állampolgári vagy/és szervezeti részvétel a közigazgatási feladatok ellátásában. A közösségi vélemény és akaratkifejezés eszközei lehetnek közvetettek és közvetlenek. Előbbi esetről akkor beszélünk, amikor az országgyűlési vagy az önkormányzati (illetve az EU s) választások alkalmával a polgárok választójoggal rendelkező tömege a szabad választás útján képviselőket küld azokba a jogalkotói helyekre, ahol aztán a közigazgatást (is) szabályozó normák megszületnek. Vagyis a demokratizmus a választások útján kihat az egész közigazgatásra.

4 4 A közvetlen közösségi vélemény és akarat kifejezésének eszközei: a népszavazás, a népi kezdeményezés, a központi államigazgatás által kezdeményezett nemzeti konzultáció rendszere (lsd.: az Alaptörvény kapcsán a szociális konzultáció, határon túli magyarok bevonása stb.), állampolgári közérdekű kérelmek és bejelentések, illetve a panasz intézménye (lsd.: évi CLXV. törvény). Ezeknek az eszközöknek a kifejtésére az alkotmányjogi és a későbbi közigazgatási jogi stúdiumok keretében kerül sor, illetve érinti ezeket más tudományterület is. 2. Hatékonyság, eredményesség A hatékonyság, eredményesség régi követelmény a közigazgatással szemben. Ebbe az alapelvbe értendő a legáltalánosabban: a politikának való szorosabb alárendeltsége, egy gazdasági egységhez képest a felszámolhatatlansága, a végtermék igen nehezen nézhetősége, vagyis a társadalmi elégedettséget ami az eredményesség mutatója nem lehet úgy mérni, mint a gazdasági szférában a hatékonyabb termelést. A közigazgatás hatékonyságát sokszor csak szubjektív alapon lehet megítélni, vagyis egy adott közigazgatási döntésnek az egyes ember szintjén való tükröztetésében. Megelégedett e az adott engedély kiadásának gyorsaságával, jogszerűségével, az ezt kísérő közigazgatási együttműködéssel vagy nem?

5 5 Az eredményességet, hatékonyságot kifejezi a hatásosság is, vagyis az, hogy egy konkrét közigazgatási döntés a célhoz képest milyen hatást váltott ki. Relativizálja ezt a cél kiválasztásának és megfogalmazásának helyessége. A hatékonyságot és eredményességet szemben a gazdasági szférával nem lehet profit centrikusan nézni. Mérésére ugyanakkor többféle nem is mindig sikeres eszközt dolgoztak ki, ezek közül a legfontosabb: összehasonlítás, hatásvizsgálat, költség/haszonelemzés, ügyintéző/ügyfeldolgozási mutató modellje. 3. Jogszerűség A közigazgatás jogszerűsége az alábbi négy elem együttes és egymást feltételező értelmezésével ragadható meg. Nevezetesen: a., a közigazgatás csak törvényi felhatalmazás alapján cselekedhet, b., hatáskörét kizárólag a jog keretei között érvényesítheti, c., az eljáró szervek betartják és betartatják a jogot, d., a jogalanyt a közigazgatási döntéssel szemben megilleti a jogorvoslat joga.