A tananyag címe: Kompetitív és kooperatív stratégiák

A tananyag címe: Kompetitív és kooperatív stratégiák A tananyag alcíme: Játszmák és játékelmélet Szerző: Korpics Márta Lektor: Horányi Özséb

Bevezető Ebben az elektronikus tananyagban Ön megismerkedhet a személyközi kommunikáció dinamikájához tartozó fontos fogalmakkal, a kommunikáció dinamikus vizsgálatához tartozó elméleti keretekkel. Bemutatjuk, mit értünk a kommunikáció stratégiája és taktikája fogalmán, illetve, hogy mit jelent a forgatókönyv és a séma ebben a vonatkozásban. Részletesen bemutatásra kerülnek a kooperatív és a kompetitív stratégiák esetei. Kitérünk a játszmák és a játékelmélet kommunikációs kérdéskörére is, arra, hogy mit jelent a játszma fogalma, hogyan valósulnak meg ezek a játszmák a mindennapi kommunikáció során, és hogy hogyan lehet ezeket elkerülni. A játékelmélet ebben a vonatkozásban a kommunikáció dinamikájának egy sajátságos eseteként kerül bemutatásra.

Tartalom Első rész: A kommunikáció stratégiái. A stratégia mint forgatókönyv Második rész: A tranzakcioanalízis sajátosságai Harmadik rész: A játszma fogalma, a játszma szerepe az emberek közötti kommunikációban. A játszmák típusai Negyedik rész: A játékelmélet leírása, lényegi sajátosságai. A játékelmélet helye a tudományterületek között Ötödik rész: A játék-elmélet alapfogalmai Hatodik rész: Játék-tipológia

Első rész A kommunikáció stratégiái. A stratégia mint forgatókönyv

A kommunikáció dinamikája A személyközi kommunikáció vizsgálatában szokás szerint két vizsgálati irányt lehet megkülönböztetni. Ezek a vizsgálatok (elemzések) a kommunikáció szerkezeti elemeire, illetve a kommunikáció azon folyamataira, eseményeire fókuszálnak, amelyek szükségesek és elégségesek vagy lehetségesek a kommunikáció sikeréhez. Ez utóbbi vizsgálati irány abból a feltevésből táplálkozik, hogyha a kommunikáció a személyközi kommunikáció perspektívájában esemény (aktus, aktivitás), akkor ennek az időben való létrejötte kell, hogy a vizsgálat tárgya legyen. Az első ilyen típusú vizsgálatok leginkább az információátadás sebességére, a kódolás, dekódolás folyamatára voltak figyelemmel (pl. Shannon-Weawer 1949). A dinamikus vizsgálódás ma már sokkal inkább a személyközi kommunikációnak az időben megvalósuló, létrejövő elemeivel, és az azokban lezajló törvényszerűségekkel foglalkozik (vö Horányi 1999).

A kommunikáció folyamatszerűsége Buda Béla is megerősíti a kommunikáció dinamikus vizsgálatára vonatkozó azon tételt, mely szerint a dinamikáról leginkább a kommunikáció folyamatszerűségének figyelembevételével szokás beszélni (vö Buda 1988). A kommunikációs folyamatban erők és ellenerők hatására jönnek létre, alakulnak ki különböző események, vagy állapotok. A kommunikáció folyamatának, ezen belül pedig a dinamikájának van néhány olyan tulajdonsága, amelyek olyannyira tisztázottak és bizonyítottak, hogy a kommunikációkutatásban alapelvként lehet ezeket használni. Ezek közül néhányat a kommunikáció alapaxiómáinak is nevezünk. Az elvek kidolgozásában főként a Palo Alto-i iskola képviselői vettek részt.

A kommunikációs folyamat (dinamika) alapelvei A kommunikáció szükségszerű: nem lehet nem kommunikálni. A kommunikáció szükségszerűen többcsatornás és többszintű (első szint: közléstartalom szintje, második szint: kapcsolati szint). Digitális és analógiás kommunikáció: Mindazok a jelentéstartalmak, amelyen a nem verbális jelentésalakzatokban fejeződnek ki, általában nem foglalhatók szavakba. A nyelvi kommunikáció digitális kód, a nem verbális kommunikáció szimbolikus analógiás kód segítségével megy végbe. A kommunikáció tagolt, szükségszerűen és állandóan belső tagoltsággal rendelkezik. A kommunikáció mint folyamat két típusú lehet: egyenrangú résztvevők szempontjából nézve. vagy egyenlőtlen a A kommunikációban reciprocitás uralkodik, ezt jelenti a válaszkényszer, válaszkölcsönösség elve. A kommunikáció pszichológiai szükséglet. Minden kommunikációs eseményben a hírközlő tendencián kívül cselekvésre felszólító tendencia is érvényesül. (vö Buda 1988, 131-134, Watlzlawick-Beavin-Jackson 2009)

Stratégia és taktika Buda Béla a katonai hadműveletekben használt jelentések alapján világítja meg a kommunikációs stratégia és taktika kifejezések értelmét. A kommunikációs folyamatok egyik legfontosabb célja, hogy a kommunikációban részt vevő egyének megfelelő képet (önkép) alakítsanak ki saját magukról. Ez a cél rövid távú programot ad a kommunikációnak. A célok egy része a kapcsolat kialakítására és stabilizálására irányul. Stratégia: egy célkitűzés, amely tartalmazza azokat a lépéseket, lehetőségeket és módokat, amelyek a megvalósításhoz és a kommunikáció sikeréhez fontosak. Taktika: a konkrétan megvalósuló eljárások, a részfeladatok sokasága, amelyeket a kommunikációban részt vevőknek kell az önmagukról kialakítandó képpel kapcsolatban megtenni. A kapcsolatok kiépítésében van szerepe a stratégiának, mert az általános cél eléréséhez vezető részcélok hierarchikus és programszerűen rendezett sorozata rejlik bennük. A stratégia az emberi kapcsolatokban nem tudatos. Gyakran nem is kialakul, hanem a fő cél képzetének irányításával rövid távú taktikai lépésekben bonyolódik le (Buda, im, 177). A stratégia kötött, míg a taktika változtatható.

A dinamika vizsgálatának részei A kommunikáció dinamikájának vizsgálatához a kommunikációba történő belebonyolódás, a kommunikációból történő kihátrálás, és a kommunikáció törzsszakaszához tartozó stratégia vizsgálata tartozik. A személyközi kommunikáció megvalósuló stratégiája egy olyan viselkedésminta-lánc, amelye a kommunikáció törzsi szakaszának meghatározó eleme. A stratégiák nagyon gyakran forgatókönyvként jelennek meg a személyközi kommunikáció dinamikájának vizsgálatában. A forgatókönyv viselkedésminták (benne igényelt szerepek) rendezett halmaza (vagy sora) választásokat megengedő elágazásokkal és feltételekkel; valamilyen cél elérését, probléma megoldását adja; többnyire kétszemélyes (bár néha kettőnél több): alkalmi vagy állandó partnerek részére. A forgatókönyv nyilvános és személytelen tudások halmaza (Horányi, 1999, 76)

Hogy keletkezik ez a tudás? Hogy hogyan jön létre, alakul ki ez a tudás? Szociálpszichológiai vizsgálatok bebizonyították, hogy a társadalmi interakcióra vonatkozó ismereteink nem asszociatív természetűek, hanem sokkal inkább tudás-karakterűek. Az interakciókra vonatkozó séma (social framework) először Bartlett (1932) munkáiban jelent meg. Az értelmezési séma, vagy más szóval társadalmi ismeretkeret segíti a résztvevőket az aktus jelentésének meghatározásában, sőt, még a partnerek identitására vonatkozó információ is ebben a keretben jelenik meg. A séma kognitív szerkezet, amely az egy adott fogalomra vagy ingerre vonatkozó szervezett ismereteket reprezentálja, és amely befolyással van az észlelésre, az emlékezetre és a következtetésre" (Hewstone és tsai., 1999, 490). A séma fogalmát Sir Federic Charles Bartlett amerikai pszichológus vezette be, amikor 1932-ben az emlékezés című könyvében írt a séma működéséről. Tanulságos példájában egy rövid történet továbbadását mutatja be, amely jól illusztrálja azt, hogy egy korábban nem ismert történet újramesélésében hogyan is működnek ezek a sémák. A kísérleti személyeknek egy rövid történetet kellett meghallgatnia és felidéznie. A kísérletben résztvevő személyek különböző variációkban adták vissza a történetet.

Sémákban való emlékezés - történetmesélés A történet a szellemek háborújáról szól: Amikor a nap felkelt, a földre zuhant. Valami fekete jött ki a szájából. Arca eltorzult. A kísérleti személyek variációi: Amikor a nap felkelt, a földre zuhant. Felkiáltott, s ahogy kinyitotta a száját, valami fekete dolog szállt ki abból. Egészen másnap napfelkeltéig nem voltak fájdalmai, amikor is, mikor megpróbált felállni, egy nagy fekete dolog jött ki a szájából. Még túlélte ezt az éjszakát s a következő napot, naplementekor azonban lelke feketén elhagyta a száját. Még élt az éjszaka során s a következő napon, naplementekor azonban meghalt, s lelke eltávozott a száján keresztül. Szelleme elhagyta a világot. A történet értelmezése a narratív pszichológia olvasatában:

A séma variánsa a forgatókönyv Van Dijk (1977) volt az, aki a társadalmi interakció kognitív sémájának részletesebb leírását adta, mégpedig a beszédaktusokkal egyénértékű mikrokeretek elkülönítésével, amelyet megkülönböztetett magának az eseménysornak a makrokeretétől. A forgatókönyv elmélet kiegészíti a korábbi megfigyeléséket, Shank és Abelson (1975) kutatásai alapján megállapítják, hogy a gyakran megélt szituációkban a szituációra vonatkozó ismeretek un. forgatókönyvekbe rendeződnek. A sémák egyik variánsa a forgatókönyv. Shank és Abelson (1997) elmélete szerint a forgatókönyv cselekvéssort tartalmaz olyan esetekre, amelyeket már ismerünk, amiről már van valamilyen tapasztalatunk. A forgatókönyv általános elemeket tartalmaz, ezeket a konkrét helyzetekben aktualizáljuk. A forgatókönyvek fontosak a közös kulturális feltételezések gyűjteményeiként is. Nemcsak a társalgás megértésében van fontos szerepük, hanem azért is, mert használatukkal az emberi viselkedés megtervezhető és a helyzetnek megfelelő tud lenni.

Az életre szóló forgatókönyvek: Sorskönyv Eric Berne amerikai pszichológus Sorskönyv című könyvében az életre szóló forgatókönyvek kialakulásáról, szerveződéséről, az egyén életében betöltött szerepéről ír. A sorskönyv a gyermekkorban kialakított, szülők és a környezet által megerősített, a későbbi események által igazolt különböző élethelyzetekben és szituációkban megtapasztalt és kiegészített nem tudatos életterv, amely tulajdonosát segíti (vagy akadályozza) abban, hogy hogyan bonyolítsa életét. Ez a sorskönyv egy olyan tudáskészlet, amelynek vizsgálatából az is megállapítható, hogy a tulajdonos életvezetésére, stratégiájára a nyertes, vagy vesztes pozíció a meghatározó, hogy képes-e az emberekkel kijönni, vagy nehezen boldogul velük (Berne 2008). Ahogy Berne írja: "Minden ember már kora gyermekkorában elhatározza, hogyan fog élni, és hogyan fog meghalni, és ezt a tervet minden lépésünkkel magunkkal hurcoljuk. Sokan szívesen megválnának ettől a tehertől. (Berne 2008) Néhány filmajánlat, amely a sorskönyvek megváltoztathatóságát mutatja be: Holt költők társasága Mona Lisa mosolya

Beszédaktus elmélet és stratégiai cselekvés A beszédaktus elmélet értelmében kommunikáció útján végrehajtott stratégiai cselekvés kísérletéről akkor beszélhetünk, ha a közlőnek egy illukóciós aktus végrehajtásában olyan perlokúciós hatásokat is szándékában áll kiváltani, hogy a befogadóban a kommunikáció következményeképpen alakuljon ki valamilyen gondolati-megismerési, érzelmi vagy intencionális attitűd, azaz a fogadó higgyen, illetve tudjon (meg) valamit, kerüljön valamilyen érzelmi állapota, tegyen meg valamit, vagy legalábbis meg akarjon tenni. A stratégiai cselekvés sikere azon múlik, hogy a közlő mennyire ismeri a befogadót, ki tudja-e számítani szavai hatását, meg tudja-e valósítani az általa fontosnak tartott kommunikációs stratégiát, amely elvezethet a befogadó oldalán megcélzott attitűdök megjelenéséhez (vö Terestényi 2006, 152). Meggyőzés: nyílt, nem leplezett stratégiai cselekvés. Manipuláció: rejtett perlokúciós szándékok.

A kommunikációs kapcsolat funkciók szerinti csoportosítása Eric Berne a kommunikációs kapcsolatot funkciók szerint csoportosítja, mégpedig az alapján, hogy a kommunikáló felek az idő strukturálását milyen módon hajtják végre. Az időtöltésnek öt ilyen módját különbözteti meg, és írja le bonyolultságuk sorrendjében : Rituálé: sztereotipizált minták sorozata. pl. köszönés, bemutatkozás (rövid példa); a szomszéddal való találkozás, amely ugyanazt a mintát követi nap, mint nap (hosszabb időtartam). Időtöltés. Egyetlen terület köré csoportosul, félig rituális, egyszerű kiegészítő tranzakciók sorozata, amelynek elsődleges célja valamely időköz strukturálása. Társadalmi és időbeli mátrixai nem egyformák összetettek, ezért bonyolultság dolgában is különböznek, emiatt különbözőképpen osztályozhatók. Szociológiai jellegűek, nem, kor, családi állapot, kulturális, faji vagy gazdasági helyzetre utalnak a külső meghatározók. pl, autómárkák, ki győzött, divatbemutató, konyhaművészet, szülői munkaközösség. Játszma: Kiegészítő, rejtett tranzakciók sorozata, amely pontosan meghatározott, előre látható kimenetel felé halad. Hétköznapi nyelven megfogalmazva, csapdás, vagy trükkös lépések sorozata. Rejtett jellegűek, és nyereséggel járnak. Intimitás. A kommunikációban a felek nyíltan, hátsó szándék nélkül kommunikálnak egymással, érzéseiket és szükségleteiket nyíltan megosztva egymással. Tevékenység (ezt utóbbi mintául szolgálhat a másik négy bármelyikéhez). (vö Berne, 1987)

Felhasznált irodalom Buda Béla 1988 A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei. Budapest, Membrán. Berne, Eric 1987 Emberi játszmák. Budapest, Gondolat. Berne, Eric 2008 Sorskönyv. Budapest, Gondolat. Horányi Özséb 1999 A személyközi kommunikációról. In Béres István- Horányi Özséb: (szerk.) Társadalmi kommunikáció. Budapest, Osiris. 1999, 57-85. László János 1998 Szerep, forgatókönyv, narratívum. Budapest, Scientia Humana. Ilg Barbara-László János 2001 Személyközi forgatókönyvek és a relevancia elv. In Andor József- Szűcs Tibor- Terts István (szerk.) Színes eszmék nem alszanak. Lingua Franca Csoport, Pécs. Terestyéni Tamás 2006 Kommunikációelmélet. Budapest, AKTI-Typotex. Watzlawick, Paul Beavin, Janet Jackson, Don 2009 Az emberi érintkezés. Formák, zavarok, paradoxonok. Budapest, Animula.

Második rész A tranzakcioanalízis sajátosságai

A tranzakcióanalízis Eric Berne a tranzakcióanalízis elméletének kidolgozója az emberek közötti tranzakciók (kommunikáció) megfigyelésével és elemzésével foglalkozott. Néhány alapfeltevésből indult ki, amelyeket meghatározónak tartott az emberek közötti kapcsolatok szempontjából. Az egyik ilyen alapfeltevés, hogy az emberek társas mivoltuknál fogva arra törekszenek, hogy harmóniában éljenek önmagukkal és másokkal. Ha egy embert nem ér megfelelő számú és minőségű inger a társaitól, akkor az érzelmi nélkülözés végzetes is lehet. Az ingeréhség párhuzamba állítható a táplálékéhséggel. Az ideális állapot a gyermeki állapot lehet, de az emberek többsége felnőtté válása során megtanulja, hogy rejtettebb, sőt akár jelképes gondozási formákkal is beérje. Berne ezt az aktust stroke-nak nevezi, mely a magyar fordításban simogatásként került megnevezésre. A simogatás egy olyan elismerés, amelyet az egyik ember ad a másiknak. A simogatás kifejezést az intim fizikai kapcsolat általános fogalmának értelmében használja. Ez a gyakorlatban többféle formát ölthet. Formáját tekintve ez lehet fizikai (ölelés, simogatás, szemkontaktus), vagy verbális (szép vagy, szeretlek, bírlak). A simogatások cseréje a tranzakció, amit Berne a társas érintkezés egységének tekint (Berne, 1987).

Emberi játszmák A tranzakcióanalízis személyiség és pszichoterápiás elmélet, illetve az elméleten alapuló terápiás módszer. A TA jellemzője, hogy hihetetlenül gazdag, sokszor humoros, és a szakmán kívül álló emberek számára is jól érthető szakszókincset alakított ki magának. Maga Berne is meglepődött azon, hogy Emberi Játszmák című könyve bár kifejezetten a szakmának szánta segédkönyvként a laikusok között is nagyon gyorsan sikerkönyvvé vált. A siker titka pedig az, hogy a szerző elméletét rengeteg példával, történettel illusztrálva szinte folyamatos aha -élményt kiváltva mutatja be az emberek közötti kommunikációt is meghatározó játszmákat. Az elmélet lényegét a tananyagban leegyszerűsítve mutatjuk be, a különböző szakkifejezések magyarázatával és a hozzá csatolt ábrák értelmezésével.

A tranzakcióanalízis sajátosságai A TA egyik kulcsfogalma az Énállapot. Berne pszichoterápiás csoportokban végzett megfigyelései alapján megállapítja, hogy az emberek folyamatosan változtatnak magatartásukon, nézőpontjukon, hangjukon, szókincsükön. A viselkedésbéli változások gyakran érzelmi változásokat is jelentenek. Ezen megfigyelés alapján Berne azt a következtetést vonja le, hogy a magatartásformáknak bizonyos készlete minden emberben egy bizonyos lelkiállapotnak a megfelelője, míg egy másik készlet egy másfajta pszichikus attitűd járuléka. A kettő viszont gyakran ellentétben áll. A változások és eltérések az én-állapotokban nyilvánulnak meg. Az én-állapot érzések összefüggő rendszere, működését tekintve pedig összefüggő magatartásminták készleteként írható le. Berne három ilyen én-állapotot határoz meg, amelyeket nem szerepként, hanem lélektani realitásként nevez meg. A Három én-állapot, a szülői (Sz), a felnőtt (F) és a gyermek (Gy). A kommunikációt ezek az én-állapotok határozzák meg. Berne ezt így látja: egy-egy emberi közösség minden egyes tagjában, minden pillanatban szülői, felnőtt vagy gyermeki én-állapotok jutnak kifejezésre; az egyének, ha különböző fokú készséggel is, de képesek átváltani az egyik én-állapotból a másikba. (Berne 1988, 32). A TA az emberi személy egészét három, egymásra helyezett körrel ábrázolja. Nagyon leegyszerűsítve így fogalmazható meg: mindenkiben lakozik egy szülő, egy felnőtt és egy gyerek.

Az egyén teljes személyiségének diagramja A TA megállapításai: Minden esetben különböző én-helyzetekből kommunikálunk. A három én-állapot: Szülő Felnőtt Gyermek. Szülői én-állapotban a gyerekkorban a szülőktől hallott mondatokat mondja az én. Felnőtt én-állapotnak a fennmaradásban van nagy szerepe. Információkat dolgoz fel, tapasztalatokat szerez. Gyermeki én-állapotban olyan gondolatok, érzések és magatartásminták a jellemzőek, amelyeket gyermekként élt át az én. A három én-állapot tartalma érzéseknek és tapasztalatoknak a mintái, amelyekhez megfelelő viselkedésminták kapcsolódnak. Kommunikációnk során én-állapotaink folyamatosan változnak, változhatnak. Egyszerre mindig egy a domináns. Ezek az én- állapotok konfliktusba is keveredhetnek egymással.. A három én-állapot elkülönül egymástól, mert erősen különbözik és sokszor ellentétbe is kerülhet egymással. Szülő Felnőtt Gyermek

Szülői én-állapot Kritikus szülő Az egyén ellenőrzésére, irányítására vagy bírálatára használ, másoknak vagy önmagának ad utasításokat. Funkciója a normák, a szabályok érvényesítése, az ellenőrzés. Negatív formája a másik személyiség méltóságát sértő, leértékelő bírálat, az eltúlzott kontroll, önmaga és mások öncélú korlátozása. Kommunikáció típusa: utasítások, tilalmak, erkölcsi minősítések. Gondoskodó szülő Az egyén akkor alkalmazza, amikor másokról vagy önmagáról gondoskodik, testi és szellemi táplálékot ad, vigasztal, segítséget nyújt, bátoríja az önálló cselekvést, örül a sikernek. Negatív formája a túltámogató magatartás, amikor a személy nincs tekintettel arra, hogy partnere valóban igényel-e támaszt. Kommunikáció típusa: dicséretek, illemszabályok, figyelmeztetések.

A Felnőtt én A fennmaradásban van nagy szerepe. Információkat dolgoz fel, tapasztalatokat szerez. Az itt és most helyzetelemzés a feladata. Fontos jellemzője a tudatosság, és hatékonyság. Szabályozza a Gyerek és a Szülő tevékenységét és közvetít közöttük. Működései: a tájékozódás, a célirányos, pontos kérdések feltevése Tevékenység-területek: külső-belső ingerek értékelése; hipotézisek felállítása, a döntések- különböző szempontok egyeztetése; A rendelkezésre álló erőforrások mozgósítása.

A Gyermeki én Kétféle létezésmódja van: alkalmazkodó, ami szülői befolyásra módosítja viselkedését, illetve természetes, amely lehet spontán lázadó vagy alkotó. Alkalmazkodó Gyermeki én-állapot: leginkább a szabálykövetésben nyilvánul meg, abban, ahogy az én viszonyul a társadalmi elvárásokhoz. Alávetett Gyermeki én-állapot: Itt nem az alkalmazkodás, hanem az alávetettség a hangsúlyos. A szülők és társadalmi elvárásoknak való megfelelési kényszer, alárendelődés jellemzi. Negatív formája, ha valaki akkor is alárendelődik másoknak, ha azt semmi sem indokolja és képes lenne maga is dönteni Lázadó Gyermeki én-állapot: fellázad a szabályok ellen, jelzi, ha egy kapcsolatban az egyensúly megbillen, ha a felek egyike elégedetlenné válik. Negatív formája az öncélú lázadás, a megegyezésre való képtelenség. Szabad gyermeki én-állapot: Lehetővé teszi az egyén számára, hogy szabadon kifejezze érzéseit, vágyait. A lázadó Gyermekitől a függetlenség különbözteti meg, azaz tisztán belső indítékok, pillanatnyi ötletek, a kreatív fantázia vezérlik.

A tranzakcionális elemzés Ha két vagy több ember valamilyen társas összejövetelen találkozik, egyikük előbb vagy utóbb beszélgetésbe kezd, vagy más módon jelzi, hogy tudomásul vette a többiek jelenlétét. Ezt nevezzük tranzakciós ingernek. Erre egy másik személy olyasmit mond vagy tesz, ami valamilyen módon ezzel az ingerrel kapcsolatos; ezt nevezzük tranzakciós válasznak. (Berne im, 38.) Berne a kommunikációt tranzakciókra bontva vizsgálja és elemzi. Az egyszerű elemzés annak a megállapításával foglalkozik, hogy az előzőekben felvázolt én-állapotokból hogyan is zajlik a kommunikáció (milyen én-állapotok mozgósították a tranzakciós ingert, és milyen váltották ki a választ). Berne ezeket a tranzakciókat az én-állapotokat jelölő strukturális diagrammok segítségével mutatja be és magyarázza el. A tranzakciót a két személyt ábrázoló 3-3 kör közötti balról jobbra, illetve jobbról balra mutató nyilak modellezik.

Egy tranzakció Cselekvő személy Reagáló személy Sz F Gy Inger Válasz Sz F Gy

Egyszerű tranzakciók és keresztezett tranzakció Szimmetrikus Kiegészítő jellegű tr. Komplementer Keresztezett tranzakció: a kommunikáció megszakad

Keresztezett tranzakció Ez a tranzakció áll a pszichiáterek figyelmének középpontjában, és mivel a kommunikáció ebben az esetben megszakad, ezért a kommunikáció dinamikája szempontjából a kommunikációkutatás sem hagyhatja figyelmen kívül. Berne két egyszerű, hétköznapi példán keresztül mutatja ennek a mindennapokban megvalósuló kommunikációt. Példa 1. F: Nézzük csak meg, hátha kiderül, hogy miért kezdtél erősebben inni az utóbbi időben? F: Nézzük meg, engem is nagyon érdekelne. A segítségeddel talán kideríthetjük. Gy: Csak kritizálni tudsz, ahogy annak idején apám. Példa 2. F: Nem tudod, hol vannak az inggombjaim? F: Az íróasztalon. Gy: Már megint rajtam keresed a dolgaidat, én vagyok a felelős mindenért..

Rejtett tranzakciók Szöget bezáró A rejtett tranzakciók során egyidejűleg kettőnél több én-állapotot mozgósítanak. A rejtett tranzakciók nem egy-egy, hanem két-két üzenetet hordoznak. Ezeknek a tranzakcióknak a viselkedésbeli kimenetelét nem a társadalmi, hanem a pszichológiai szint határozza meg. Berne példája egy kereskedő és egy háziasszony közötti beszélgetést elemzésén keresztül mutatja be ennek működését. Társadalmi szinten előadó és vevő közötti felnőtt-beszélgetés, pszichológiai szinten a kereskedő befolyásolni akarja a háziasszonyban lévő gyermeket, hogy anyagi körülményei ellenére döntsön a vásárlásról. Kereskedő: Ez itt jobb, de maga ezt aligha engedheti meg magának. (Két állítás: jobb, és nem engedheti meg magának.) Háziasszony: Márpedig ezt fogom megvenni. Társadalmi szinten két felnőtt beszélget egymással, de pszichológiai szinten a felnőtt manipulálja a gyermeket, akinek a válaszában a csak azért is megveszem (bár tudom, hogy nincs rá pénzem) állítás is benne rejlik.

Rejtett tranzakciók Duplafenekű Ebben a típusú tranzakcióban négy én-állapot vesz részt. Előfordulása leginkább a férfiak és a nők között lezajló flörtjátszmákban figyelhető meg. Egy párbeszéd: Tehenészfiú: Jöjjön, nézze meg az istállót! Látogató: Kislány korom óta imádom az istállókat! A beszélgetés TA szerinti elemzése alapján megállapítható, hogy társadalmi szinten Felnőtt beszélgetés folyik az istállóról, pszichológiai szinten azonban valójában Gyermek beszélgetés a szexjátékról.

Összetett tranzakciók 1 1 2 2 Szöget bezáró tr. 1: Társadalmi szint 2: Pszichológiai szint Dupla fenekű tr.

Tranzakcionalízis ma A téma és a módszer népszerűségét bizonyítják az alábbi filmrészletek és a módszer hatékonyságát bemutató pszichiáter oldala. Buda Béla pszichiáter beszélget Nagy Gábor ügyvéddel, Járó Katalinnal, Juhász Erzsébettel, Magyar Judittal és Antal Sándorral. Bővebben a módszer alkalmazásáról:

Felhasznált irodalom Buda Béla 1988 A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei. Budapest, Membrán. Berne, Eric 1987 Emberi játszmák. Budapest, Gondolat. Berne, Eric 2008 Sorskönyv. Budapest, Gondolat. Horányi Özséb 1999 A személyközi kommunikációról. In Béres István- Horányi Özséb: (szerk.) Társadalmi kommunikáció. Budapest, Osiris. 1999, 57-85. Járó Katalin (szerk.) 1999 Játszmák nélkül. Tranzakcionalízis a gyakorlatban. Budapest, Helikon. Járó Katalin (szerk.) 2011 A játszmák világa. Felfedezések a tranzakcióanalízis tájain. Budapest, Háttér.

Harmadik rész A játszma fogalma, a játszma szerepe az emberek közötti kommunikációban. A játszmák típusai.

A játszma A játszmák az időtöltéstől eltérően inkább egyéni, mint társadalmi programozásúak. Ha a tranzakciók felől nézzük, akkor kiegészítő, rejtett tranzakciók sorozataként lehet ezeket meghatározni. Hétköznapi nyelven megfogalmazva csapdás, vagy trükkös lépések sorozata A játszmáknak két olyan tulajdonsága van, amely alapján egyértelműen meg lehet ezeket különböztetni a többi időstrukturáló tevékenységtől: a rejtett jelleg és a nyereség. Berne egészen sarkosan fogalmaz, amikor a játszmákról azt írja, hogy a többi időtöltéssel szemben a játszma alapvetően tisztességtelen, kimenetele pedig drámai jellegű. Társadalmi tevékenységünk során főként játszmákat játszunk. A játszmák a valódi átélt intimitás pótlékai. A társas dinamika során a felek között zajló kommunikáció vizsgálata történik meg (vö Berne im, 61-73). A játszma fő jellemzője, hogy rejtett célja van, amely a kommunikáció során rejtve marad. Ha ez lelepleződik, akkor a partner ellenlépéseket tehet a cél megvalósítása ellen. A játszma kiegészítő, rejtett tranzakciók folyamatos sorozata, amely pontosan meghatározott, előre látható kimenet felé halad. A játszmát Berne megkülönbözteti a művelettől egy szemléletes példával. Amikor valaki bátorításért fordul a másikhoz, s azt megkapja, akkor az egy művelet. Ha valaki bátorításért fordul a másikhoz, s miután megkapta, a másik ellen fordítja, az játszma.

Egy tipikus játszma: Ha te nem lennél Berne a tipikus játszma leírását egy a házastársak között leggyakrabban alkalmazott játszma ismertetésével adja. Az adott példán keresztül illusztrálja, hogy egy játszmának milyen jellegzetes vonásai, jellemzői vannak. Fehérné arról panaszkodik, hogy mivel férje erősen korlátozza őt mindenféle társadalmi tevékenységében, bár szeretett volna, soha nem tanult meg táncolni. A terápia során magabiztosabb lett, férjével szemben akaratát és kívánságait megtanulta érvényesíteni. Férje is elnézőbb és elfogadóbb lett. Fehérné beiratkozott egy tánctanfolyamra, ahol azzal szembesült, hogy betegesen retteg a táncparkettől, így fel kellett hagynia tervével. Több ehhez hasonló végkimenetű próbálkozása egyértelművé tett élete addigi szervezésének mozgatórugóit. Több kérője közül olyan férfit választott, akire alapvetően az uralkodni vágyás volt a jellemző. Barátnője többségére is ez volt a jellemző, így közös együttléteik leginkább a Ha ő nem lenne játszásával teltek. A tánccal kapcsolatos próbálkozása azonban rávilágított arra, hogy férje tiltásával, korlátozásával tulajdonképpen szolgálatot tett neki, hiszen távol tartotta azoktól a területektől, amelyektől titokban félt. Fehérnében a Gyermek volt az, aki ilyen férjet választott annak idején magának. A férj tilalmai és a feleség panaszai a házaspár között gyakran adtak okot a veszekedésre, ezek a veszekedések váltak a köztük meglévő kommunikáció egyedülálló eseményeivé (hiszen máskor nem beszélgettek). Az asszony számára a házasélet így kezdeti feltételezéseit egyértelműen igazolta: minden férfi fösvény és zsarnok.

A játszmaelemzésben használatos séma Tézis: A játszma általános leírása. A leírás során mind a társadalmi szint, mind a pszichológia szint megjelenik. Társadalmi szint: események közvetlen egymásra következése. Pszichológiai szint: pszichológiai háttér, fejlődés, jelentőség. Antitézis: A játszma egzisztenciális síkon történő hitelesítése. A hitelesítés két módja: a, a játszma visszautasítás; b, a nyereség jutányosabbá tétele. Célzat: A játszma általános célja, ami lehet többszintű is. Szerepek: A formális leírás során különbséget kell tenni a szerepek és az én-állapotok között. A játékosok én-állapota és szerepe néha egybevág, néha pedig nem (példában: szerep: férj-feleség; én-állapot: felnőtt-felnőtt, szülő-gyerek, stb.) Dinamika: Meg kell keresni, hogy melyik az a pszichodinamikus fogalom, amelyen a leginkább találóan (hasznosan, kellő jelentéstartalommal) jellemzi a helyzetet. (példában: fóbikus források alapján kell levezetni) Példák: Az elemzett játszma korábbi előzményeit kell megkeresni a vizsgált személy életében. Tranzakciós paradigma: A tranzakciók megállapítása, megrajzolása, modellezése. (példában: társadalmi szinten szülő-gyermek játszma, pszichológiai szinten gyerekgyerek játszma)

Az elemzés további egységei Lépések: egy játszma lépései megfelelnek egy-egy rituálé simogatásainak. A lépések rögzítése a verbális kommunikációt figyelembe véve, az elhangzott mondat/szó beazonosítása a valódi jelentés rögzítésével együtt. Előnyök: A biológiai előnyöket a tapintással kapcsolatos fogalmakban lehet rögzíteni. (példa férj: visszakézből adott pofon, feleség válasza: sípcsonton rúgás (még a negatív simogatás is jobb, mint a teljes ingerszegénység!) egzisztenciális előny: A feleség beállítottságának minden férfi zsarnok megszilárdulása belső pszichológiai előny: A pszichikus háztartásra gyakorolt közvetlen hatás. (példa: a férfi tekintélye társadalmilag elfogadott, megkíméli a feleséget saját félelmeinek elszenvedésétől). külső pszichológiai előny: a játszma segít elkerülni az egyén számára rettegett helyzettel való szembenézést. belső társadalmi előny: A játszmák elnevezésre mindig erre utal. példa: Ha te nem lennél strukturálja az azt időt, amit a házaspárnak együtt kell töltenie. külső társadalmi előny: az, amit az illető a helyzetből külső társadalmi kapcsolataiban hasznosít.

Játszma-elemzés másképpen Egy világosan körülírható elméleti feltételezéshez mindig lehetséges megfelelő gyakorlati példát találni (.) Ám ahhoz, hogy kielégítően szemléltessük, mit értünk a különböző rendszertulajdonságokon, mint szabály, visszacsatolás, azonos végződés, stb. roppant nagy anyagra és hosszú szövegmagyarázatokra lenne szükség. (.) Edward Albee rendkívüli és világhírű színműve, a Nem félünk a farkastól mindkét feltételt teljesíti. Természetesen ez az anyag is alá van vetve a minden színjátékra jellemző korlátozásoknak, de némely tekintetben valóságosabb annál a valóságnál, amelyet mi ábrázolni tudnánk, tűz a naturalizmus nedves hamujában. (Watzlawick, Beavin-Jackson 2009, 105). A kommunikáció dinamikáját és zavarait illusztráló családi kommunikációs szituációk leírása, átírása és rendszerszerű szemléltetése időt rabló és még a szakmai közönséget is elriasztó eredménnyel járna. Bár a kutatók tisztában vannak azzal, hogy a fiktív műfajon szemléltetni ezen folyamatok működését némileg torzított eredményekkel jár, mégis gyakran fordulnak ehhez az eszközhöz. Watlawick-Beavon-Jackson a kommunikációs folyamatok elemzését a Nem félünk a farkastól című drámán keresztül mutatják be. A darab egymás követő jelenetei egy-egy játszmával azonosíthatók be: pl. házigazda-gyalázó, vendégszorongató, háziasszony-hentergető, alkoholizmus. Az első felvonást a szerző Fun and Games -nek nevezi, és ez kitűnően illik az emberek között ismétlődő, de pusztító magatartásminták itt színre vitt tanulmányához. Albee szemlátomást a játék hogyanját mutatja be, a miértjét a közönségnek és a kritikusoknak engedi át. (Schimel cit Watlawick-Beavin-Jackson im, 109.)

Az interakció mint rendszer elemzése Az elemzésben nem Berne játszma-elemzési menete alapján mutatják be a szereplők között zajló játszmákat a szerzők, hanem saját elméleti konstrukciójuk az interakció mint rendszer megközelítés szerint. 1. idő, rend, akció-reakció: A vizsgálat szerint a két főszereplő Martha és Goerge egymásra adott reakciónak vizsgálata. 2. A rendszer meghatározása: személyközi viszonyok egész sor játszmája, amelynek szabályai folyton felállítódnak, követésre kerülnek és megszegik ezeket. 3. Rendszerek és részrendszerek: A két főszereplő mint nyílt rendszer, illetve a két mellékszereplőnek a főszereplőkkel keletkező rendszerei. 4. Azonos végződés Jelenet a darabból a Győri színház előadásában:

A nyílt rendszer tulajdonságai A nyílt rendszer tulajdonságai: 1. Egész jelleg: A rendszer egy házassági viszonyrendszer. A feleség a kasztráló nő típusának feleltethető meg. A férj hozzájárulása konfliktushoz, hogy a központozásban a nő az aktív, a férfi a passzív fél. Ez egy taktika a játszmákban, de a játékot mindvégig együtt játsszák. 2. Visszacsatolás: A szimmetrikus versenytárs alapképlete: Bármit csinálsz, én sokkal jobban tudom csinálni veszélyezteti a rendszer stabilitását. Ugyanakkor a komplementaritásra való átállás a másik fél álláspontjának elismerése, az engedékenység, a humor, néhol a passzivitás a rendszer egyensúlyi állapotának helyreállásához vezet. 3. Azonos végződés: Egy személyközi rendszerben, mint amilyen Goerge és Martha viszonya, a kiinduló feltételek jegyességük, illetve házasságuk első éveinek közös élményei lehetnek, vagy tovább visszamenve az időben, a még korábbi élettapasztalatokban rejtőzhetnek (Watzlawick- Beavin-Jackson im, 112) de nagyon sokszor a múlt a jelen viszonyrendszerében a jelen pillanatba folyó viszony játékának anyagává válhat, ezért a vizsgálatban inkább a rendszer paramétereinek vizsgálata folyik, mint pl. az interakciót befolyásoló szabályoknak, határoknak a vizsgálata. (Az elemzést bővebben lásd: Watzlawick-Beavin-Jackson im, 114-133)

A gyakorlati játszmaelemzés helye a tudományterületeken belül A gyakorlati játszmaelemzéssel - mint társas cselekvés vizsgálatával - több tudományterület is foglalkozik. A szociálpszichiátria foglalkozik a személyes történetek és az érintett egyének pszicho- dinamikájának vizsgálatával. Az antropológia azzal, hogy mennyire elterjedt egy adott játszma egy bizonyos társadalomban. A kommunikáció pedig azzal, hogy a nyílt kommunikáció helyett milyen módokon és eljárásokkal zajlik a kommunikáció. További játszma-leírások és elemzések itt találhatók: Az alkoholizmus című játszma: Jeanne Heeswijk kiállításai és művei élőképekben műalkotásként jelenítik meg az emberek közötti játszmákat:

Felhasznált irodalom Berne, Eric 1987 Emberi játszmák. Budapest, Gondolat. Berne, Eric 2008 Sorskönyv. Budapest, Gondolat. Horányi Özséb 1999 A személyközi kommunikációról. In Béres István- Horányi Özséb: (szerk.) Társadalmi kommunikáció. Budapest, Osiris. 1999. 57-85. Járó Katalin (szerk.) 1999 Játszmák nélkül. Tranzakcionalízis a gyakorlatban. Budapest, Helikon. Járó Katalin (szerk.) 2011 A játszmák világa. Felfedezések a tranzakcióanalízis tájain. Budapest, Háttér. Watzlawick,Paul-Beavin,Janet-Jackson,Don 2009 Az emberi érintkezés. Formák, zavarok, paradoxonok. Budapest, Animula.

Negyedik rész A játékelmélet leírása, lényegi sajátosságai. A játékelmélet helye a tudományterületek között.

Mi is az a játékelmélet? Egy anekdotával kezdem. Az 1950-es évek közepén, amikor a dogmatizmus szorításából szabaduló Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem legfelvilágosultabb oktatói felvetették, hogy a diákokat játékelméletre kellene tanítani, egy tudatlan tanár tiltakozott: az egyetem nem kártyaklub. Ma már minden elsőéves közgazdászhallgató tanul játékelméletet, és az oktatók legtöbbször szemérmesen elhallgatják, hogy a játékelmélet egyaránt foglalkozik társasjátékokkal és gazdasági, katonai, biológiai versengéssel is. (Simonovits 2003) Az idézett cikkben Simonovits részletesen bemutatja a játékelmélet történetét, a játékelmélet leírásával foglalkozó tudósok munkáit, és sok matematikai képletettel is illusztrálja munkáját. A hivatkozott cikk:

Mitől kommunikáció? A fentiekben leírtak azonban nem adnak magyarázatot arra, hogy miért foglalkozik ez a tananyag a játékelmélettel, annak bemutatásával. Ennek a tananyagnak az a feladata, hogy a kommunikáció törzsére jellemző dinamikus kommunikációt bemutassa, illetve, hogy bemutasson olyan elméletek és modelleket, amelyek ismeretével jól lehet leírni, magyarázni az itt zajló kommunikációt. A résztvevők viselkedésmintáinak leírásakor különböző stratégiákat lehet beazonosítani. Alapvetően kétféle kommunikációs stratégiát különíthetünk el, a kompetitív és a kooperatív stratégiákat. Játékelméleti terminusokkal ezt a kommunikáció során szerezhető nyereség felől lehet megmagyarázni. A játékelmélet terminusaival a kompetitív (versengő) kommunikáció úgy is leírható, hogyha a kommunikáció során szerezhető nyereség állandónak tekinthető, akkor ilyen esetben az egyik fél által megszerzett nyereség a másik kárára megy. Kooperatív (együttműködő) kommunikációs stratégiáról akkor beszélünk, ha a felek együttes erőfeszítéseit a lehetséges nyereség együttesen elért maximalizálására törekszenek. A kommunikáció ilyen típusú leírása játékelméleti alapokon nyugszik, éppen ezért fontos, hogy ne csak a közgazdász-hallgatók, hanem a kommunikáció szakos hallgatók is megismerkedjenek a játékelmélet alapjaival.

Kooperatív vagy kompetetív? Az emberi társadalmak története nagyon sok példát hozott mind a kooperatív mind a kompetitív viselkedésformák megvalósításra. A versengés mögött sokszor az emberek önérdekkövető viselkedése állt. Ez a viselkedésforma azonban nagyon sok konfliktushelyzetet teremt, mert a javak (nyereség) bizonyos szempontból mindig is korlátozott mennyiségben állt az emberek rendelkezésére. A közösségek és társadalmak sikerességének szempontjából azonban sokkal inkább kifizetődő az együttműködés. A játékelmélet alkalmas keret lehet annak vizsgálatára és leírására, hogy az önérdekkövető viselkedés stratégiái milyen kimenetelűek lehetnek egy-egy szituáció megoldásában. A játékelmélet több tudományterület (matematika, közgazdaságtan, biológia, kommunikációelmélete) alkalmazásában is megjelent teória. Fő szempontja annak a modellezése, hogy mi a racionális viselkedés olyan helyzetekben, ahol a résztvevők döntéseinek eredményét befolyásolják a többiek lehetséges választásai. A játékelmélet tehát a stratégiai gondolkodás vizsgálatáról (modellezéséről), egy adott döntésben hozott stratégiai döntések sorozatának vizsgálatáról szól. A tudományoktól függetlenül is megjelennek a döntési helyzetek a mindennapi élet során (pl. tárgyalások, alkudozások, lakásvásárlás). Az elmélet annyiban segíti ezeknek a döntéseknek a megértését, hogy megmagyarázza, és matematikai nyelven is leírja a racionális gondolkodásból adódó logikai következtetéseket.

Neumann János Az elmélet megalapozója a magyar származású polihisztor Neumann János volt. Neumann a pókerjátékot vizsgálatán keresztül kiváló példáját adta a társas viselkedés matematikai leírásának (1928, 1944).

Racionális szereplők stratégiai interakciói Mészáros József játékelméletről szóló könyvének bevezetőjében a játék meghatározását egy kommunikációelméleti alapfogalomból, az interakcióból vezeti le: Egy interakciót stratégiai játéknak nevezünk, ha a szereplők tudatában vannak ennek a hatásnak, sőt magatartásuk során figyelembe is veszik. (A játékos tisztában van azzal, hogy a másik is tisztában van azzal, hogy ő is tisztában van azzal stb.). A stratégiai játékot így egyelőre úgy képzelhetjük el, mint egy, a szereplők közötti interakciót, ahol is a szereplők magatartásuk kialakítása során figyelembe veszik az ellenérdekelt fél általuk ismert, illetve lehetségesnek vélt magatartását is. (Mészáros 2003). A játékelmélet tehát a racionális szereplők stratégiai interakciónak elemzése. Az elemzés során figyelemmel kell lenni arra, hogy hány szereplő vesz részt a döntéshozatalban (egy játékos esetében ugyanis nincs játék, csak döntési probléma). Interakcióról csak abban az esetben lehet beszélni, hogyha legalább egy játékos döntései közvetlenül befolyásolják egy másik játékos magatartását a csoporton belül. A stratégia olyan cselekvések sorozata, amelynek során a szereplők számításban veszik kölcsönös függésüket. És végül a racionális jelző ebben a meghatározásban arra utal, hogy a szereplők (játékosok) a kölcsönös összefüggések ismeretében, figyelembevételével a számukra adott legjobb cselekvést választják.

Alapesetek Egyszerű eset 10 ember étterembe meg. Abban az esetben, ha mindenki külön fizeti a saját fogyasztását, akkor ez egy döntéselméleti probléma. Ha azonban előre megállapodnak abban, hogy a vacsora végeztével közösen és utólag elosztva fizetik saját fogyasztásukat, akkor játékelméleti kérdés. Professzionális eset Azt még a laikusok is tudják, hogy a kereskedelem mértéke nagymértékben függ az egyes államok vámpolitikájától. Játékelméleti kérdés annak eldöntése, hogy milyen vámpolitika választásához fűződik az egyes államoknak érdeke, hogyha azt tartják szem előtt, hogy a gazdaság legtöbbet profitáljon.

Felhasznált irodalom Mérő, László 2000 Mindenki másképp egyforma. A játékelmélet és a racionalitás pszichológiája. Budapest, Tercium Kiadó Kft. Ropolyi László-Szegedi Péter (szerk.) 2003 Neumann János válogatott írásai. Budapest, Typotex. Simonovits András 2003 Neumann János és a játékelmélet. Természet világa, 2003/III. Különszám. Mészáros József 2003 Játékelmélet (hálózati közlemény). Zagare, F. C. 2006 Játékelmélet Fogalmak es alkalmazások. Budapest, Helikon.

Ötödik rész A játékelmélet alapfogalmai

Fogalom-rendszer Az előző részben már több fogalom magyarázatára sor került. A játékelmélet azonban az alapokon túl is tartalmaz leírásokat és elemzéseket. A fogalmak magyarázata és a játékok osztályázása szempontrendszerének kidolgozása nagyon sokban hozzájárulhat ezen viselkedések stratégiáinak leírásához. Először nagyon röviden megmagyarázzuk a játékelmélet által használt legfontosabb fogalmakat, majd egy elemzési szempontrendszert mutatunk be. játékos: tetszőleges számú, egyének, vagy csoportok halmaza stratégia: döntési alternatíva, illetve döntési alternatívák egy sorozata kifizetés: egy adott stratégiakombinációval elért eredmény racionalitás: A játékosok a rendelkezésükre álló alternatíva (stratégiák és kifizetések) alapján döntést hoznak a számukra legkedvezőbb eset mellett, és ezt próbálják meg elérni. (vö Mészáros im, 17-19)

Nash-egyensúly John F. Nash matematikus az általa kidolgozott elméletért 1994-ben elnyerte a közgazdasági Nobel-díjat. Nash eredményeit a nem kooperatív játékelmélet területén nyerte el. Nash olyan stratégiai játékokat vizsgált, ahol a játékosokról azt feltételezte, hogy nem kötnek megállapodásokat egymással. A játék lényege még, hogy minden játékosról feltételezhető, hogy ismeri saját maga és a többi játékos által választható lehetőségeket (stratégiákat), és az ezekkel lehetségesen elérhető nyereségeket (kifizetések). Fontos még annak a közös tudása, hogy minden információnak minden játékos a birtokában van. A játékokat leginkább formalizált változatban írják le, mégpedig úgy, hogy egy táblázatban az mutatják be, hogy az egyes stratégiák választása milyen nyereséget eredményez az azt választó játékos számára. A Nash-egyensúly képlete alapján lehet levezetni minden olyan játékot, amely a nem kooperatív stratégiákon alapul. John F. Nash életét és betegségét bemutató film:

A játékok osztályozásának egy lehetséges szempontrendszere A játékok osztályozásához használt szempontrendszert Mészáros József Játékelméleti tankönyve alapján ismertetjük (vö Mészáros im, 3-17). 1. A játékosok lépései idejének vizsgálata 2. A játékosok érdekkonfliktusának természete 3. A játékosok informáltsága 4. A játék szabályai rögzítettek-e vagy manipulálhatóak? 5. Lehetséges-e a játékosok közötti kooperáció, és ha igen, mennyiben? 6. A játék egyszeri vagy többszöri megismétlése 7. Véges vagy végtelen játékok 8. Evolúciós (tanuló) játékok

A játékok vizsgálatának szempontjai 1. A játékosok lépései idejének vizsgálata Egyidejűek, vagy egymást követőek-e. A sakkot egymás utáni (szekvenciális) lépések sorozata, egy árverést a résztvevők Egy időben történő lépése jellemez. Mindkét játékfajta más gondolkodásmódot igényel. Szekvenciális esetében az okoz fejtörést, hogy a saját lépés milyen reagálást vált ki a másikból. Az adott lépést tehát a többiek jövőbeni lépéseinek kalkulációja adja. Szimultán egy időben történő lépések esetén a lépéssel kapcsolatos döntések az ellenérdekű felek adott lépésével kapcsolatos várakozáson alapulnak. 2. A játékosok érdekkonfliktusának természete Minden egyszerű játék esetén van nyertes és van vesztes. Sok esetben az egyik fél nyereménye a másik fél vesztesége (pl. kártyajáték). Ezeket a játékokat nevezik zéró összegű játéknak. Ha egy játék során egy előre meghatározott nyeremény játékosok közötti elosztásáról van szó, a lehetséges nyeremény összege nem feltétlenül zérus. Ezt az esetet konstans összegű játéknak nevezik.

További szempontok 3. A játékosok informáltsága Teljes információs a játék, hogyha a játékosok pontosan ismerik helyzetüket, lehetséges lépéseiket, illetve az ellenfél lehetséges lépéseit. Ez a helyzet viszonylag ritka, de néhány játékot jól jellemez (pl sakk). Vannak azonban olyan szituációk is (ezek a gyakoribbak), amikor néhány játékos olyan többletinformációval is rendelkezik, amellyel a többiek nem, és ezen információk birtokában próbálják megtéveszteni a többieket (pl. kártyajátékok). A lehetséges információs állapotok alapján 8 csoport alakul ki: közös tudás, teljes információ, perfekt információ, szimmetrikus információ, magáninformáció, teljes emlékezet, visszacsatolás nélkül. A minden játékos rendelkezésére álló információt játékelméleti szóhasználattal közös tudásnak (common knowlodge) nevezzük. Egy közismert példa erre: Egy szigeten él 40 házaspár. A helyi szokásoknak megfelelően, ha egy asszony felfedezi, hogy a férje hűtlen volt, kötelessége a felfedezést követő éjfélig a falu főterén megszégyeníteni férjét. A példázatnak megfelelően a faluban minden asszony viszonyt tart fenn az összes férfival, miközben azt gondolja, hogy a saját férje hűséges. Ez már régóta így folyik. Egy napon érkezik egy idegen, aki átlátva a helyzetet kijelenti: van egy férj, aki hűtlen. Természetesen csak a számára felismert tényt mondta ki, hiszen a meglévő gyakorlatot nevezte néven. Aznap Éjfélkor mindenki ott van a főtéren, és ekkor válik közös tudássá az, hogy mindenki hűtlen.

További szempontok 4. A játék szabályai rögzítettek-e vagy manipulálhatóak? Nagyon sok játék szabályai rögzítettek, ezeknek a lebonyolítását a szabályok, és a szabályokra ügyelő bírók, játékvezetők irányítják és ellenőrzik. A gazdasági, politikai, társas együttlétek lebonyolódása során bonyolult folyamatok játszódnak le. Így tehát nagyon fontos elemzési szempont a játékok megismeréséhez, ezen játékokban milyen dinamizmusok érvényesülnek. Lehet-e bármilyen szabályról beszélni, ezek betartása mennyire érdekes a játékosoknak, illetve hogy van-e jelen manipuláció egy-egy ilyen játék során. 5. Lehetséges-e a játékosok közötti kooperáció, és ha igen, mennyiben? A játékosok stratégiai interakciói minden esetben a kooperáció (együttműködés) és a konfliktusok keverékéből állnak. Bizonyos esetekben megéri kooperálni, vannak azonban olyan esetek is, amikor egy játékos számára az az előnyös, hogyha az egyezséget egyoldalúan megszegi, abban bízva, hogy a többiek nem ezt teszik. Az egyezségeket kikényszerítő játékokat kooperatívnak, az egyezség nélkülieket nem kooperatívnak nevezzük.

További szempontok 6. A játék egyszeri vagy többszöri megismétlése Vannak játékok, amelyek egyszeriek, és miután a játékosok lejátszották a játékot és ki-ki megkapta a nyereményét (vagy veszteségét) véget vetnek a játéknak és távoznak. Van olyan eset is, amikor a játékosok többször egymás után játsszák el ugyanazt a játékot. Ilyen esetekkel találkozhatunk a gazdasági életben, a családban és a szervezetekben. Az ilyen játékokat ismétlődéses játékoknak nevezzük. Ezeket is lehet tovább csoportosítani, véges számú és végtelen ismétlődésű játékokra. 7. Véges vagy végtelen játékok Akkor lehet véges játékról beszélni, hogyha a játékosok száma véges, és a véges számú játékosnak véges számú stratégia áll rendelkezésére. Végtelen egy játék akkor, ha akár a játékosok, akár a stratégiák száma végtelen. Első végiggondolásra úgy tűnhet, hogy kevés végtelen játék van a világban, de ez valójában nincs így. 8. Evolúciós (tanuló) játékok Nagyon gyakran lehet találkozni olyan játékokkal, ahol a játék kimenetele nagymértékben a játékosok felkészültségén múlik.

Felhasznált irodalom Mérő, László 2000 Mindenki másképp egyforma. A játékelmélet és a racionalitás pszichológiája. Bp. Tercium Kiadó Kft. Ropolyi László-Szegedi Péter (szerk.) 2003 Neumann János válogatott írásai. Budapest, Typotex. Simonovits András 2003 Neumann János és a játékelmélet. Természet világa, 2003/III. Különszám. Mészáros József 2003 Játékelmélet. (hálózati közlemény). Zagare, F. C. 2006 Játékelmélet Fogalmak es alkalmazások. Budapest, Helikon.

Hatodik rész Játék-tipológia

Típusok, példák A tananyag utolsó részében játék-típusokat mutatunk be, amelyek jól illusztrálják a játékelmélet valóságban történő alkalmazási lehetőségeit, az elemzés során feltárt stratégiákat. A példákon keresztül a játékelmélet modellje megfoghatóbbá és érthetőbbé válik.

A fogoly-dilemma A fogolydilemma a nem zéró összegű játékok közül az egyik legtöbbet hivatkozott és bemutatott példa. Már a neve is utal arra, hogy miről is szól a játék. Két fogoly van vizsgálati fogságban külön cellákban úgy, hogy nem kommunikálhatnak egymással. A két foglyot kisebb bűntény miatt hozták be, de tudni lehet, hogy korábban már elkövettek komolyabb bűntényeket is. Az ügyész ezt szeretné rájuk bizonyítani. Az ügyész kezében nincsenek bizonyítékok, így csak a foglyok beismerő vallomására, illetve az egymás elleni vallomásukra számíthat. Mindkét fogolynak két lehetősége van: vall (V), vagy nem vall (N). Attól függően, hogy vallanak, vagy nem vallanak más és más kimenetele van az eseteknek. Az alábbi kimenetelei lehetnek a játéknak: Ha az 1. fogoly nem vall, és a 2. sem vall, akkor mindketten 2-2 évet kapnak. Ha az 1. fogoly vall, és a 2. nem vall, akkor az első fogoly 1 évet, a második fogoly 10. évet kap. Ha a 2. fogoly nem vall, és az első fogoly sem vall, akkor mindketten 2-2- évet kapnak. Ha mindketten vallanak, mindketten 5-5 évet kapnak.