Dr. Gayane BadalianVery

Hasonló dokumentumok
Norvég Finanszírozási Mechanizmus által támogatott projekt HU-0115/NA/2008-3/ÖP-9 ÚJ TERÁPIÁS CÉLPONTOK AZONOSÍTÁSA GENOMIKAI MÓDSZEREKKEL

Szinoviális szarkómák patogenezisében szerepet játszó szignálutak jellemzése szöveti multiblokk technika alkalmazásával

Tüdő adenocarcinomásbetegek agyi áttéteiben jelenlévő immunsejtek, valamint a PD-L1 és PD-1 fehérjék túlélésre gyakorolt hatása

II./3.3.2 fejezet:. A daganatok célzott kezelése

Célzott terápiás diagnosztika Semmelweis Egyetem I.sz. Pathologiai és Kísérleti Rákkutató Intézet, Budapest Tamási Anna, Dr.

Primer emlőcarcinomák és metasztázisaik immunfenotípusának vizsgálata

In Situ Hibridizáció a pathologiai diagnosztikában és ami mögötte van.

Her2 fehérje overexpresszió gyomorrákokban: Hazai tapasztalatok

A 22C3 PD-L1 tesztek értékelése intézetünkben. Dr. László Terézia PTE ÁOK Patológiai Intézet, Pécs

OPPONENSI VÉLEMÉNY. Dr. Kulka Janina MTA doktori értekezéséről

meghatározásának jelentősége

CONFIRM anti-estrogen Receptor (ER) (SP1) Rabbit Monoclonal Primary Antibody

A tüdőcitológia jelentősége a tüdődaganatok neoadjuváns kezelésének tervezésében

Az orvosi biotechnológiai mesterképzés megfeleltetése az Európai Unió új társadalmi kihívásainak a Pécsi Tudományegyetemen és a Debreceni Egyetemen

Digitalizált immunhisztokémiai reakciók automatikus kiértékelése a Pannoramic TM Platform-mal

A.) Biopsziás mintavétel lehetőségei és a biopsziás anyagok kezelésével kapcsolatos tudnivalók.

MAGYOT évi Tudományos Szimpóziuma Május 5-6, Budapest

Metasztatikus HER2+ emlőrák kezelése: pertuzumab-trasztuzumab és docetaxel kombinációval szerzett tapasztalataink esetismertetés kapcsán

A keringı tumor markerek klinikai alkalmazásának aktuális kérdései és irányelvei

Lymphoma sejtvonalak és gyerekkori leukémia (ALL) sejtek mikro RNS (mir) profiljának vizsgálata

Az orvosi biotechnológiai mesterképzés megfeleltetése az Európai Unió új társadalmi kihívásainak a Pécsi Tudományegyetemen és a Debreceni Egyetemen

Diagnózis és prognózis

Kulka Janina: Prediktív és prognosztikai vizsgálatok emlőkarcinómában

Emlőtumor agyi áttéteinek korszerű kezelése: a tumorválasz és extracraniális progresszió

A tüdőrák agyi metasztázisainak komplex kezelése az onkopulmonológus szemszögéből

TUMORSEJTEK FENOTÍPUS-VÁLTOZÁSA TUMOR-SZTRÓMA SEJTFÚZIÓ HATÁSÁRA. Dr. Kurgyis Zsuzsanna

Bevacizumab kombinációval elért hosszútávú remissziók metasztatikus colorectális carcinomában

Receptorok és szignalizációs mechanizmusok

Kvantitatív immunhisztokémia a patológiában

Tóth Erika Sebészeti és Molekuláris Patológia Osztály Országos Onkológiai Intézet. Frank Diagnosztika Szimpózium, DAKO workshop 2012.

Immunhisztokémia: Előhívó rendszerek, problémák és megoldások

Az Egészségügyi Minisztérium módszertani levele Immunhisztokémiai és immuncitokémiai módszerek alkalmazása a patológiában

Epithelialis-mesenchymalis átmenet vastagbél daganatokban

Engedélyszám: /2011-EAHUF Analitika követelménymodul szóbeli vizsgafeladatai

Kérdések és megoldások Immunhisztokémiai eljárások. Az eredmények interpretálása.

A GI daganatok onkológiai kezelésének alapelvei. dr Lohinszky Júlia SE II. sz Belgyógyászati Klinika

Mikroszatellita instabilitás immunhisztokémiai kimutatása colorectális carcinomában: antitestek, módszerek, standardizálás

20 éves a Mamma Klinika

Alapfogalmak I. Elsősorban fehérjék és ezek szénhidrátokkal és lipidekkel alkotott molekulái lokalizációjának meghatározásának eszköze.

A pre-analitika szerepe a patológiai minták. Dr. Lotz Gábor Semmelweis Egyetem, II. sz. Patológiai Intézet

Katasztrófális antifoszfolipid szindróma

A bőrmelanoma kezelésének módjai. Dr. Forgács Balázs Bőrgyógyászati Osztály

Daganatok kialakulásában szerepet játszó molekuláris folyamatok

Mit tud a tüdő-citológia nyújtani a klinikus igényeinek?

XIII./5. fejezet: Terápia

A tumor-markerek alkalmazásának irányelvei BOKOR KÁROLY klinikai biokémikus Dr. Romics László Egészségügyi Intézmény

Rosszindulatú daganatok célzott, molekuláris gyógyszeres kezelése

ÚJDONSÁGOK ELŐREHALADOTT NEM KISSEJTES TÜDŐRÁK KOMPLEX ONKOLÓGIAI KEZELÉSÉBEN

I./5. fejezet: Daganatok növekedése és terjedése

Tüdőadenokarcinómák célzott terápiája epidermális növekedési faktor receptort (EGFR) gátló szerekkel

Tumor immunológia

Sentinel nyirokcsomó biopszia szájüregi laphámrák esetén

Mellékhatás menedzsment költségének változása az onkoterápia fejlődésével nem-kissejtes tüdőrák esetében

Kappelmayer János. Malignus hematológiai megbetegedések molekuláris háttere. MOLSZE IX. Nagygyűlése. Bük, 2005 szeptember

Immunológia I. 2. előadás. Kacskovics Imre

Tumorprogresszió és előrejelzése. Statisztikák. Statisztika - USA Megbetegedés / 10 leggyakoribb (2012)

A tüdő adenocarcinomák szubklasszifikációja. Dr. Szőke János Molekuláris Patológiai Osztály Budapest, 2008 december 5.

Az EGF-receptor és a claudinok expressziós mintázatának vizsgálata a fej-nyak régió laphámrákjaiban. Dr. Szabó Balázs

Humán genom variációk single nucleotide polymorphism (SNP)

Két kevéssé ismert humán ABCG fehérje expressziója és funkcionális vizsgálata: ABCG1 és ABCG4 jellemzése

Nemzeti Onkológiai Kutatás-Fejlesztési Konzorcium a daganatos halálozás csökkentésére

Pathologiai lelet értéke a tüdőrákok kezelésének megválasztásában. Nagy Tünde Országos Onkológiai Intézet B belosztály

Daganatok Kezelése. Bödör Csaba. I. sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet november 30., ÁOK, III.

A proteomika új tudománya és alkalmazása a rákdiagnosztikában

A lézer-szkenning citometria lehetőségei. Laser-scanning cytometer (LSC) Pásztázó citométer. Az áramlási citometria fő korlátai

Immunológia I. 4. előadás. Kacskovics Imre

Biológiai módszerek alkalmazása környezeti hatások okozta terhelések kimutatására

Összehasonlító elemzések az emlőrák HER-2 státuszának meghatározásában

Immunológia 4. A BCR diverzitás kialakulása

Sztereotaxiás emlő core biopszia Részben eltávolított emlő a tumorral Teljes egészében eltávolított emlő (ablált emlő) Finomtű aspirációs biopszia

SUPRACLAVICULARIS NYIROKCSOMÓ DAGANATOK DIFFERENCIÁLDIAGNOSZTIKÁJA CSAPDÁK

A termesztett búza diploid őseinek molekuláris citogenetikai elemzése: pachytén- és fiber-fish.

A csontvelői eredetű haem-és lymphangiogén endothel progenitor sejtek szerepe tüdőrákokban. Doktori tézisek. Dr. Bogos Krisztina

A Her2 pozitív áttétesemlőrák. emlőrák kezelése napjainkban

Engedélyszám: /2011-EAHUF Verziószám: Humángenetikai vizsgálatok követelménymodul szóbeli vizsgafeladatai

IN SITU HIBRIDIZÁCIÓS HISZTOKÉMIA (ISHH)

2. A jelutak komponensei. 1. Egy tipikus jelösvény sémája 2. Ligandok 3. Receptorok 4. Intracelluláris jelfehérjék

Az ABCG2 multidrog transzporter fehérje szerkezetének és működésének vizsgálata

Immundiagnosztikai módszerek

Emlőpatológia. II. Sz. Patológiai Intézet Semmelweis Egyetem

I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS

A krónikus myeloid leukémia kezelésének finanszírozási protokollja (eljárásrend)

Engedélyszám: /2011-EAHUF Verziószám: Analitika követelménymodul szóbeli vizsgafeladatai

OncotypeDX Korai emlőrák és a genetika biztosan mindent tudunk betegünkről a helyes terápia megválasztásához? Boér Katalin

A terápiaeredményesség kockázatának átvétele, megosztása

Az orvosi biotechnológiai mesterképzés megfeleltetése az Európai Unió új társadalmi kihívásainak a Pécsi Tudományegyetemen és a Debreceni Egyetemen

SZUBTÍPUS SPECIFIKUS KRAS ÉS EGFR MUTÁCIÓK VIZSGÁLATA TÜDŐ ADENOCARCINOMÁBAN

HER2 ETŰD kérdőív kiértékelése, minőségbiztosítási tapasztalatok

Az ellenanyagok szerkezete és funkciója. Erdei Anna Immunológiai Tanszék ELTE

Intelligens molekulákkal a rák ellen

CINtec PLUS Cytology Kit

Összehasonlító elemzések az emlőrák HER-2 státuszának meghatározásában

Monoklonális antitestek előállítása, jellemzői

Mit is csinál pontosan a patológus?

Spondylitis ankylopoeticahoz társuló osteoporosis

FEHÉRJE VAKCINÁK BIOTECHNOLÓGIAI ELŐÁLLÍTÁSA III.

A T sejt receptor (TCR) heterodimer

Jelutak. 2. A jelutak komponensei Egy tipikus jelösvény sémája. 2. Ligandok 3. Receptorok 4. Intracelluláris jelfehérjék

A vesedaganatok sebészi kezelése

4. A humorális immunválasz október 12.

Átírás:

Rosszindulatú Daganatok Fenotípusának és Genotípusának Változása Csontáttétekben Dr. Gayane BadalianVery Semmelweis Egyetem Klinikai Orvostudományok Doktori Iskolája (Ph.D) Témavezető: Dr. Szendrői Miklós, D.Sc Opponensek: Dr. Simon Károly, Ph.D Dr. Zalatnai Attila, D.Sc Szigorlati bizottság elnöke: Szigorlati bizottság tagjai: Dr. Szende Béla Dr. Sápi Zoltán, Ph.D Dr. Kulka Janina, Ph.D Budapest 2007.

1. Bevezetés A tumor progresszió és metasztázis képződés menetét 3 fő modell írja le: a klonális evolúció/szelekció, a párhuzamos fejlődés, ugyanazon gén teoria modelljei.. A három modell erősen módon magyarázza a tumorprogresszió menetét. A két szélsőséges elképzelés a párhuzamos fejlődés és az ugyanazon gén teória modellek közül az elsőként említett modell szerint a tumorprogresszió korai szakaszában függetlenné váló és távoli szervekbe kerülő tumorsejtek miatt a primer tumor sejtjei és a metaszázisokat adó tumorsejtek egymástól erősen eltérő genetikai profillal rendelkezhetnek. Az utóbb említett teoria szerint viszont a metasztázis képzés a tumorprogresszió egy relative későbbi folyamat a, ezért a metasztázisok genetikai diverzitása minimális. Ezen modellek klinikai érvényességét a különböző tumorokban a primer és metasztatikus szövetminták összehasonlításával lehet megvizsgálni és igazolni. Az egyik fő oka a célzott terápiák sikertelenségének az, hogy a primer tumor távoli szervekbe történő szóródása során a sejtek geno- ill. fenotípus változáson mennek át. A klinikumban alkalmazott terápiát a lehetséges terápiák közül elsősorban a primer tumor genotípus analízise alapján választják ki, míg a metasztázisok genotípus vizsgálata nem tartozik a megkövetelt kritériumok közé, amikor egy páciens esetében egy bizonyos terápia alkalmazására sor kerül. A metaszázisok osztályozásuk alapján osteolytikus és osteoblastikus típusak lehetnek. Ez az osztályozás a continiumnak azt a két szélsőségét reprezentálja, amely a normális csontok átszerveződésének, azaz remodeling -jénék deregulációja során jelenik meg. A pácienseknek lehetnek csak osteolytikus vagy osteoblastikus metasztázisaik, esetleg kevert, mindkét típus jellegzetességét hordozó lézióik. A mellrákos páciensek többségére elsősorban az osteolytikus lézió a jellemző, de mintegy 15-20 %-ukban az osteoblastikus lézió dominál. Ráadásul a csont destrukcióra válaszképpen másodlagos csontképződés fordul elő. A csontképződés aktiválódása miatt nem vagyunk képesek detektálni az osteolytikus léziókat. Lytikus csontléziók csak a multiplex myeloma esetében fejlődnek ki. Ezzel ellentétben, a prosztatában előforduló léziók elsősorban osteoblastikus léziók. A tüdőrák esetében hosszú időn át úgy vélték, hogy relative rezistens a kemoterápiával szemben: ezért főleg sebészeti és rádióterápiás kezeléseket alkalmaztak. Azonban ez a tendencia az utóbbi 10 évben megváltozott, elsősorban a 2

klinikumban hatékonynak bizonyult új kemoterápiás protokoll-ok és a célzott molekuláris terápiás eljárások következtében. Míg a tüdőrák kemoszenzitivitásának farmako-genomikai vizsgálatai adósok maradtak nagy hatékonyságú, predikciós markerek felderítésében, bizonyos gének azonosítása megváltoztathatja ezt a képet. Másrészről kiderült, hogy az EGFR hasznos célpont lehet a tüdőrák esetében, és az EGFR-ra ható ágensek ( főleg a kismolekulájú TK inhibitorok) váratlanul hatékonynak bizonyultak olyan NSCLC és adenokarcinóma esetében, ahol a prediktív patológia szerepe még nem elég jól meghatározható. A sporadikus világos sejtes RCC a VHL gén genetikai aberrációival jellemezhető, beleértve az inaktivációt kiváltó mutációkat ill. a szintén inaktivációt okozó hipermetilációt is. A mutáció eredményeként a tumorban a HIF útvonal konstitutívan aktivvá válik, ennek következtéban pedig a HIF regulált gének, mint pl. a VEGF, PDGF, bfgf, EPO, TGF-α, GLUT1 és CA- is felregulálódnak. Ezek a hatások pedig együttesen egy angiogenezisnek kedvező fenotípus eredményeznek a tumorban. Ezzel magyarázható, hogy a világos sejtes RCC az egyik legjobban vaszkularizált tumor humán tumor, és éppen ezért a leginkább jellemzett molekuláris célpontja az új antiangiogenezis terápiáknak. A VEGF szint emelkedett a világos sejtes RCC páciensekben és ez a citokin a VEGF receptorokon (leginkább a KDR) keresztül aktiválja az endotél sejteket. Arról is beszámoltak, hogy a világos sejtes RCC tumor sejtekben nemcsak a citokin (VEGF), hanem annak receptorai is upregulálódnak,hurok létezését. Évtizedek óta ismert, hogy a világos sejtes RCC esetében az EGFR overexpressziója detektálható, ami nem génamplifikáció vagy aktivációs génmutáció eredménye. A felregulált EGFR szintén hozzájárulhat olyan gének overexpressziójához, melyek angiogenetikus fenotípust eredményeznek, mint a pl. a VEGF up-regulációja. Ezek alapján úgy tűnik, hogy a világos sejtes RCC angiogenetikus fenotípusa egyaránt köszönhető az inaktiválódott VHL és az up-regulálódott EGFR által mediált szignál jelátviteli utaknak és mindkét útvonal vonzó célpontot jelent új molekuláris terápiás eljárásokhoz. Az EGFR család tirozin kináz aktivitással rendelkező tagja a Her2/neu onkoprotein transzmembrán receptor is. Számos humán tumorban, beleértve a mellrákot is, kimutatható a Her2/neu over-expressziója is, amely leggyakrabban génamplifikáció eredményeként jelentkezik. A mellrákos páciensekben a Her2/neu magas expressziója rövidebb túléléssel, agresszivebb tumorral, hormon és kemoterápiával 3

szembeni rezistenciával társul oly módon, hogy csökkenti a célsejtek érzékénységét. A receptor extracelluláris doménje a trastuzumab (Herceptin), célpontja, ezt ismeri fel a humanizált anti-her2/neu monoklonális antitest. Bizonyítottnak tekinthető, hogy a trastuzumab tumor elleni hatékonysága nagymértékben függ a Her2/neu mellrákbeli amplifikációjától. Ezért nagyon lényeges a páciensek gondos kiválogatása, mert csak akkor növelhető a trastuzumab klinikai hatékonysága ha elkerüljük, hogy azok a páciensek is kezelést kapjanak, akik számára a kezelés nem hatékony. Immunhisztokémiai (IHC) és fluorescens in situ hibridizáció (FISH), azok a standard módszerek, amelyek megfelelőek a her2/neu fehérje expressziójának, ill. a génamplifikációnak a vizsgálatára. Klinikai adatok jelzik, hogy az IHC 3+ és/vagy FISH pozitiv emlőrákos páciensek esetéban a legnagyobb hatékonyságú a Herceptin kezelés. 2. A Tézisek célkitűzései Általánosan elfogadott a klinikusok körében, hogy egy adott tumor metaszázisának feno- és genotípusa a primer tumoréhoz hasonló. Ezenkívül, igen kevés klinikai adat áll rendelkezésre az irodalomban e témához kapcsolhatóan. Továbbá kevés patológiai tanulmány célozza meg egyes tumorok csont metasztázisainak vizsgálatát annak ellenére, hogy ez igen gyakori célponja a távoli metasztázisok kialakulásának. A fentiek alapján 4 pontban foglaltuk össze tanulmányaink célkitűzéseit. 1. Az EGFR fenotípusok összehasonlítása RCC és NSCLC csontmetasztázisainak vizsgálata során 2. RCC tumorban a primer tumor és a csont metasztázisok VEGFR fenotípusainak összehasonlítása 3. NSCLC tumorokban a primer tumorok és a csont metasztázisok K-RAS mutáció státuszának összehasonlító vizsgálata 4. Emlő tumorban a primer tumor és a csont metaszázisok Her2/neu státuszának összehasonlító vizsgálata 4

3. Anyag és Módszerek 3. 1. Páciensek A retrospektív hisztopatológiai vizsgálatra az Ortopédiai Klinika arhívumából 11 NSCLC beteg mintáit választottuk ki a lokális Etikai Bizottság engedélyével. Az NSCLC-s betegekben olyan csont metasztázisok fejlődtek, amelyeket legalábbis részben sebészeti úton eltávolítottak. Mind a primer tumorokból, mind a metaszázisokból paraffinba ágyazott szövetblokkok voltak az analízis elvégzésére. EGFR és K-RAS mutáció vizsgálata ezekből a mintákból történt. Az NSCLC-s betegek többsége férfi (9/11) volt, és dominált az adenokarcinóma a SCC (squamous cell cancer) típus felett (9/2). Egy eset kivételével a csont metasztázisok a primer tumor sebészeti eltávolítását követően alakultak ki. RCC tumor esetében 20 diagnosztizált beteg primer és csont metasztázis mintáit használtuk fel vizsgálataink során. Negyven paraffinba ágyazott sebészeti mintából dolgoztunk, amelyek a világos sejtes RCC primer ill. léziós csontmetaszázis mintáit tartalmazták. A mintákat párhuzamosan EGFR és VEGFR immunhisztokémiai kimutatására használtuk fel. A férfiak ill. nők aránya 15: 5 volt a mintákban, a koreloszlás pedig 48-78 év közötti volt. Mindegyik eset világos sejtes renális sejt karcinóma (RCC) volt, amelyből 3-4 esetben szarkomatoid és kromofób régiók is megfigyelhetők voltak. Fuhrman grade beosztást használtunk az esetek csoportosítására. A csont metasztázisokat vagy palliativ vagy kurativ teljes endoprotézissel operálták. Négy esetben hormonkezelést alkalmaztak, négy páciens esetében bifoszfonátos, egy páciens esetében pedig interferon-α kezelést alkalmaztak. A páciensek túlélési ideje 6-240 hónap volt. Az emlőtumorok csont metaszázisainak mintáit a következő intézetektől kaptuk: a Semmelweis Egyetem Ortopédiai és Traumatológiai Klinikájáról, valamint a Traumatológiai Intézettől. Összesen 48 metasztázis esetet vizsgáltunk és 23 páciens primer emlótumorából tudtunk paraffinos szövetblokkot nyerni a vizsgálatokhoz. EGFR immunhisztokémiai vizsgálatot és FISH analízist végeztünk ezekből a mintákból. 5

3.2.a Immunhisztokémia EGFR és VEGFR-2 protein expresszió RCC és NSCLC mintákon A szövetminták fixálása rutinszerűen történt 10%-os pufferelt formalinban, víztelenítésükhöz felszálló alkohol sort és xilolt használtunk, majd beágyazásukhoz 60 C-ot meg nem haladó hőmérsékletű paraffint. A mintákból 3-4μ vastagságú metszeteket készítettünk, ezeket Superfrost tárgylemezeken (Shandon) manuálisan deparaffináltuk. Az EGFR PharmDX kit (Dako, Glostrup, Dánia) ajánlásainak megfelelő antigén feltárási technikát használtuk: a mintákat 5 percig szobahőmérsékleten inkubáltuk 100μl 0,1%-os Proteináz K oldatban (Tris-HCl pufferben), amely 15mM Na-azidot tartalmazott, majd HQ vízzel mostuk (3+2 perc). Alternatív módszerként mikrohullámú feltárást alkalmaztunk: a tárgylemezeket 0,05mM citrát pufferbe (ph=6) merítve 3-szor 5 percig 750W energiájú mikrohullámmal sugároztuk (MFX-800-3, Meditest, Budapest, Magyarország). Az endogén peroxidáz aktivitás blokkolása céljából a mintákat 5 percig 3%-os H 2 O 2 oldatban áztattuk. Az EGFR fehérje extracelluláris doménjének vizsgálata az EGFR PharmDX kittel (Dako, Glostrup, Dánia) történt egér monoklonáris anti-humán EGFR antitest (EGFR- EC 2-18C9 klón) [6] felhasználásával. A torma peroxidázzal konjugált dextrán polimert, a kecske anti-egér IgG antitestet és a DAB kromogén szubsztrátot a gyártó utasításait szigorúan követve alkalmaztuk. Pozitív kontrollként a gyártó által biztosított lemezeket (formalin- fixált, paraffinba ágyazott HT-29 humán kolorektális karcinóma sejtvonal pellet), valamint olyan humán fej-nyak tumor mintákat használtunk, amelyeket korábban az EGFR PharmDX kittel és CONFIRM anti-egfr (Ventana) kittel a sejtek 100%-ban sejtmembránon lokalizált EGFR pozitívnak (3+) diagnosztizáltak. Az EGFR citoplazmatikus doménjének kimutatásához nyúl poliklonális antitestet (PU335-UP, Biogenex) használtunk higítás nélkül. A negatív kontrolloknál primer antitest helyett a lemezeket antitestet nem tartalmazó oldatban inkubáltuk, de ezt leszámítva a többi lemezzel megegyező módon kezeltük. A VEGFR2/KDR kimutatásához az R&D Systems (Abingdon, Nagy Britannia) által előállított egér monoklonális antitestet használtunk 1:20 higításban. A mintákat egy éjszakán át inkubáltuk a primer antitesttel 4 C-on. Pozitív kontrollként egy humán 6

Kaposi szarkóma szövetet használtunk, negatív kontrollként pedig primer antitest nélkül inkubált mintákat. Az antitestekkel való inkubálások után másnap történt az előhívás LSAB kittel (Dako). Az immunreakció láthatóvá tétele az EGFR esetén diaminobenzidinnel (DAB), a VEGFR2/KDR esetén AEC kromogénnel történt. A sejtmagokat hematoxilinnel festettük. A HER-2/neu protein expressziójának kimutatása mellrák (BRC) mintákon immunoenzimatikus festéssel, DAKO HercepTest felhasználásával A HercepTest (DAKO) egy szubjektíven kiértékelhető immunhisztokémiai esszé a HER-2/neu protein overexpressziójának meghatározására mellrák minták szövettani metszetein. A HercepTest FDA jóváhagyással rendelkezik (1998. szeptember) olyan mellrákos nőbetegek kiválasztására, akik trastuzumab (humanizált monoklonális antitest a HER-2/neu protein ellen) kezelésben részesülhetnek. Vizsgálataink során a HercepTest-et a gyártó által leírt, jóváhagyott protokoll szerint alkalmaztuk. A szövetek a metszést követően plus tárgylemezre kerültek, az antigén feltárás hőkezeléssel történt, majd ezt követte az immunfestés. Az antigén feltárás során a minták 10mM citrát pufferben 95-99 C hőmérsékleten inkubálódtak 40 percig, majd lehűtést követően 5 percig peroxidáz blokkoló reagensben áztak, öblítés után annyi nyúl HER-2/neu antitest oldatban inkubálódtak 30 percig, amennyi éppen lefedte a metszetet. A minták öblítése után 30 percig a vizualizáló reagensben inkubálódtak, ez az oldat tartalmazta mind a második, kecske anti-nyúl antitestet, mind a hagyományos dextrán polimer vázhoz kapcsolt torma peroxidáz enzimet. A feleslegben maradt reagens lemosása után a mintákat diaminobenzidinnel (DAB) inkubáltuk 10 percig az immunoprecipitátumok megfestése céljából. A műveleteket a DAKO Autostainer Universal Staining System (DAKO) rendszer használatával hajtottuk végre a gyártó instrukciói alapján. A metszeteken hematoxilinnal háttérfestést végeztünk, majd Permount-tal lefedtük. Az immunfestéseket bright field Olympus mikroszkópon értékeltük ki a DAKO értékelési rendszere szerint (0, 1+, 2+, 3+). A 2+ és 3+ immunfestődést értékeltük overexpressziónak, míg a 0 és 1+ festődést alacsony expressziónak. 7

Morfometriai analízis Minden egyes reakciót két független személy vizsgálta minimum három területéről az egyes tumoroknak, és a pozitív sejtek százalékos arányát, valamint a reakció intenzitását (0, 1+, 2+, 3+) határoztuk meg. Minden egyes tumorra egy-egy átlagértéket kalkuláltunk és a végső IHC értéket a százalékos pozitivitás és az intenzitási érték kombinációjából határoztuk meg. A statisztikai analízis során Student t-testet végeztünk MS Excel program segítségével. A K-ras gén 12 es kodon pontmutációjának kimutatása PCR-RFLP módszerrel A formalin fixált paraffinba ágyazott mintákból a MasterPure DNS izoláló kittel a gyártó által mellékelt protokoll szerint DNS-t izoláltunk. A pontmutáció által érintett DNS szakasz amplifikálását Nested PCR el végeztük, az antisens primer közös volt. A reakciót a következő feltételekkel alkalmaztuk 25 µl össztérfogatban: 1 pm/reakció mindegyik primerből, 200 µm dntp, 2,5 μl 10X PCR puffer+mg 2+ (DyNazyme TM ) továbbá 0,8 U DNS polymerázt (DyNAzyme TM ) adtunk hozzá az első lépés során és 0,25 U-ot a második lépésben. A belső primer pár szenz primere úgynevezett mismatch primer, így a keletkező PCR termék a vad típusú K-ras génben tartalmazni fogja a BstNI restrikciós endonukleáz felismerő helyét míg a mutálódott kodont tartalmazó DNS-t az enzim nem fogja hasítani. Külső primer pár: 5 -GCCTGCTGAAAATGACTGAAT-3 és 5 - GGTCCTGCACCAGTAATATG -3 35 ciklus, denaturáció 95 o C 1 min, primer anneláció 55 o C 1 min, elongáció 72 o C 2 min. Belső primer pár: 5 -GAATATAAACTTGTGGTAGTTGGACCT-3és5 -GGTCCTGCACCAGTAATA TG-3. 35 ciklus, denaturáció 95 o C 1 min, primer anneláció 55 o C 1 min, elongáció 72 o C 2 min. Az amplifikált terméket BstNI (New England BioLabs) restrikciós endonukleázos emésztésnek vetettük alá, az inkubálást 60 o C-os hőmérsékleten végeztük 4 órán keresztül 30µL-es össztérfogatban. Az emésztett termékeket 4%-os agaróz gélen választottuk el, majd ethidium bromidos festést követően UV fény alatt detektáltuk az eredményt. 8

Fluoreszcens in situ hibridizáció (FISH) FISH módszert azokban az esetekben alkalmaztunk, amikor a csontáttét- és/vagy primer tumor-minták 2+ illetve 3+ HER-2/neu IHC-státusúak voltak, vagy ha ellentmondás állt fenn a primer tumor és a megfelelő csontáttét IHC-vel detektált HER-2/neu státusa között. A FISH technika kivitelezéséhez Oncor INFORM rendszert használtunk (Ventana), a korábban leírtak (142) és a Benchmark festőautomata 2. sz. protokollja szerint. Röviden, deparaffinizálás, 10 percig 90 o C-on történő denaturáció és 10 perces proteáz 3-mal történő emésztés után a metszeteket INFORM HER-2/neu probe-bal, majd FITC/anti-biotinnal és anti-egér Ig/FITC-cel inkubáltuk. DAPI-val történő magfestést követően a metszeteken a HER-2/neu gén kópiaszámát a korábban leírtak szerint értékeltük: minden minta esetén a génkópiaszámot két, legalább 20 egymást nem fedő tumorsejtmagot tartalmazó területen határoztuk meg epifluoreszcens mikroszkóp segítségével (Nikon Eclipse- 600). Amplifikáltnak a sejtenként több mint négy HER-2/neu-kópiát tartalmazó tumorokat tekintettük (142). 9

3. Eredmények 3.1-a A primer tumor és a csont metasztázis EGFR fenotípusának összehasonlítása nem-kissejtes tüdőrákokon (NSCLC) A NSCLC primer tumorokon, illetve csont metasztázisokon elvégzett immunhisztokémiai vizsgálatok azt mutatták, hogy a primer tumorokhoz hasonlóan a csontba metasztatizáló (dekalcifikált) daganatszövetből is kimutatható volt az EGFR protein az EGFR PharmDX kit protokolljának módosítását követően, mint például mikrohullámú antigén feltárás alkalmazása, és hosszabb inkubálás a primer antitesttel. Az EGFR C-terminális doménje is megbízhatóan kimutatható volt mind a primer tumorokon, mind a csont metasztázisokon, a foszforilált EGFR viszont gyakorlatilag hiányzott (? Az adatok nincsenek bemutatva). 3. 1-b K-RAS mutáció a nem-kissejtes tüdőrákok (NSCLC) csont metasztázisában/saiban Paraffinba ágyazott tumor metszetekből származó DNS mintákon végrehajtott RFLP- PCR analízis azt mutatta, hogy 11 NSCLC esetből 5 (45,5%) mutációt tartalmazott a K-ras gén 12-es kodonjában. Nagy variabilitás mutatkozott azonban a primer-, illetve metasztatikus tumorok K-ras mutáció státuszában, amely ritkán maradt meg (5 esetből 1), leginkább megváltozott (5 esetből 4). Érdemes megjegyezni, hogy a K-ras mutáció elvesztése, illetve újonnan megjelenése a csont metasztázisokban egyforma gyakorisággal történt (mindkettőnél 40%). 3. 2-a Vesedaganatok (RCC) EGFR fenotípusa Clear cell RCC mintákon 20 esetben demonstráltuk az EGFR protein kifejeződését két (az EGFR extracelluláris-, illetve citoplazmatikus doménjére specifikus) antitest felhasználásával. Az esetek többségében az EGFR protein különböző mértékben volt kimutatható primer RCC mintákon, hasonlóan korábbi beszámolókhoz. Az RCC esetek egyike sem volt negatív az EGFR proteinre, bár az értékek jelentősen különböztek (maximum ötszörös különbség). Az említett 20 eset csont metasztázisainak vizsgálata alapján azt láttuk, hogy egy bizonyos szintű EGFR protein expresszió megmaradt. A statisztikai analízis azt mutatta, hogy mindkét 10

antitest esetén az expresszió mértéke az RCC csont metasztázisaiban 30%-kal csökkent (p=0,006 az EGFR-EC esetében, p=0,048 az EGFR-CY esetén). 3. 2-b VEGF expresszió kimutatása RCC metasztázisokban Az RCC minták kis részében a sejtek citoplazmájában egyenletes diffúz pozitivitást mutat a VEGFR2, azonban az esetek többségében elszórtan előforduló VEGFR2- pozitív sejteket találtunk csak. Mindkét esetben a tumorsejtek többsége negatív volt VEGFR2-re. A primer tumorok analízise azt mutata, hogy az esetek 35%-a volt VEGFR2 pozitív, amelyek túlnyomó többsége az elszórt pozitivitású mintázatot mutatta. Csontmetasztázisokban csak ritkán találtunk pozitivitást (10%-ban): a 7 pozoitív VEGFR2 esetből 6 negatívnak adódott a metsztázisokban. Másrészről, a negatív primerből képződött metasztázisokban még ritkább a pozitív áttétek megjelenése (1/20). 3. 3-a. HER-2/neu státusz mellrák csontáttétében Immunhisztokémiával 48 metasztázisból 9 (18,75%) esetben mutattunk ki HER-2/neu overexpressziót (3+: 5 eset, 2+: 4 eset). A 4 IHC 2+ esetből egyben, az 5 3+ esetből négyben találtunk HER-2/neu génamplifikációt, de az egyik 3+ esetben nem sikerült reprodukálni az eredményt. Összességében a 48 áttétből öt esetben (10,5%) találtunk génamplifikációt. 23 olyan eset volt, ahol a primer tumor és az áttét is rendelkezésre állt. IHC és FISH vizsgálatokkal a 23 primer tumorból 4 esetben (17,3%) találtuk amplifikáltnak a HER-2/neu gént. A csontáttétekben csak két esetben (9,5%) találtunk megtartott HER-2/neu amplifikációt, de a kópiaszám itt is kisebb volt, mint a primer tumorban. A másik két esetben (9,5%) az eredeti emelkedett kópiaszám a metasztázisból eltűnt. 11

4. Diszkusszió Tüdő tumorok esetében a csont az egyik leggyakoribb szerv, ahol metasztázisok keletkezhetnek. Mivel az NSCLC esetében, előrehaladott metasztázisos állapotokban az EGFR célzott terápiát alkalmazzák, célunk volt megvizsgálni, hogy vajon primer tumorokra jellemző EGFR expressziós profil változatlanul megtalálható a csont metasztázisokban is. Azt találtuk, hogy érdekes módon hogy hasonló fehérje expressziós szint található a csont metasztázisokban, mint a primer tumorokban. Ezt a konlúziót alátámasztják azok az egyéni összehasonlítások, amelyek szerint a downareguláció ritka ( 20%), sőt számos esetben az up-reguláció volt megfigyelhető ( 30 %). Ezek az eredmények azt sugallják, hogy NSCLC esetében a metasztázis képződés során az EGFR státusz nem változik, ezért a primer tumorban meghatározott érték a metasztázis esetében prediktív értékű. Eredményeinket azok az új adatok is alátámasztják, ahol tüdőrák agyi metasztázisaiban mutatták ki az EGFR mutáns státuszát. K-RAS expresszió változása az egyik jellemző képviselője a dohányzás indukálta tüdőrák korai genetikai eltéréseinek. Másrészről a konstitutívan aktívan (mutáns) K- RAS egy jóval agresszívebb és/vagy drog rezisztens fenotípust jelent az NSCLC sejtekben. Az is megállapítást nyert, hogy K-RAS és EGFR mutációk együttesen nem fordulnak elő. A tüdőrák progresszió vonatkozásában a státusz változásairól azonban nincsenek adatok. Saját eredményeink alapján azt mondhatjuk, hogy NSCLC tumorban a primer tumor K-RAS státusza nem határozza meg a metasztázisét, mivel mind a mutáns klónok felszaporodása a primer klónokhoz képest, mind a mutáns klónok elvesztése, ímind a változatlan mutáns státusz előfordult. Adataink alapján azt mondhatjuk, hogy legalább két progressziós modell is igazolható az NSCLC tumor esetében, az ugyanaz a gén modell és a klón szelekciós modell is. Érdemes megjegyezni, hogy a K-RAS mutáns klónok felszaporodása ill. elvesztése az NSCLC metasztázisokban nem befolyásolta az EGFR expressziós mintázatot. Ez utóbbi megfigyelés fontos lehet a célzott molekuláris terápiák finom szabályozásában. Eredményeink alapján úgy tűnik, hogy habár a KDR (VEGFR2) fehérje expressziója relatíve gyakori a világos sejtes RCC tumorban (35% paraffinba ágyazott metszeteken) ez a fenotípus majdnem teljesen hiányzik a csont metasztázisokból. Molekuláris vizsgálatok szerint a KDR és más VEGFR expresszió emelkedett szintű a primer RCC tumorokban és az aktivált (autofoszforilált forma) KDR is detektálható 12

volt a tumorsejteken. Másrészről az ezt megelőző munkák eredményeihez hasonlóan azt találtuk, hogy a primer RCC sejtekben konstitutívan magas az EGFR fehérjeszintű expressziója (mind a receptor extracelluláris, mind a receptor intracelluláris része elleni ellenanyaggal hasonló eredményt találtunk). Ez a fenotípus azonban megváltozott a csont metasztázisokban ahol a fehérje szintű expresszió szignifikánsan csökkent. Ez a csökkenés az esetek 35 %-ában (7/20) jól kifejezett, ezen belül pedig az esetek 15 %-ában a csökkenés nagyobb, mint 50 %-os. Másrészről az EGFR upregulációja egy ritka esemény (1/20). Egy előző tanulmányban összehasonlítottuk a primer RCC és a csontmetaszázisok mikrovaszkuláris denzitását és azt találtuk hogy az esetek jelentős (45%) százalékában alacsonyabb denzitást lehetett mérni. Ez az eredmény egy kevésbé angiogenetikus fenotípus kialakulását valószinűsíti csont metaszázisokban. Az RCC csontmetaszázisok és primer tumorok genetikai összehasonlítása kimutatta, hogy a metasztázisokban számos genetikai aberráció fordul elő, és a klonális kapcsolat a primer tumorral csak az esetek felében bizonyított, míg a metasztázisok kialakulásának gyakorisága a primer RCC tumorok kisebbségére jellemző. Kísérleti adataink támogatják azokat az előző eredményeket, hogy az RCC esetek jelentős százalékában a fejlődő tumor geno/fenotípusa megváltozhat, és ez megváltoztathatja a standard és különösen az új célzott terápiák stratégiáját. Még mindig vannak kétségek, hogy vajon a Her2/neu státusz használható e korai tesztelésre. Jelenleg a Herk2/neu státusz az esetek többségében a primer tumorokban megállapított, mivel a metasztázis helyek szövettani mintavétele (biopszia) nem a standard protokoll része. A fő szisztematikus terápiás célpontok a metasztatikus emlőtumorokban bármilyen terápiában ugyanis a metasztázis területek lehetnének. Elsődleges elvárás ebben az esetben, hogy nagyfokú hasonlóság legyen a primer tumor és a metasztázis helyek fehérje expressziójában. Azonban kísérleti és klinikai adatok azt sugallják, hogy: 1. a primer tumor genetikailag heterogén 2. azok a klónok amelyek az egyes szervekben szóródnak a primer tumorban esetleg jelen sincsenek, mert egymást követő genetikai változások során jönnek létre vagy 3. nagyon kis százalékát adják a primer tumornak. Korai tanulmányok kizárólag a Herceptest-et használták, hogy megállapítsák a Her2 genotípus jelenlétét metasztatikus léziókban és konkordanciát találtak nyirokcsomóban, májban és tüdő metasztázisokban. Jelenleg néhány közleményben beszámoltak arról, hogy az emlőrák metasztázisban megváltozik a Her2 genotípus: Her2 genotípus elvesztéséről számoltak be egy máj 13

metasztázis esetben és a Her2 amplifikáció elvesztése történt viszcerális metasztázisok 21 %-ában, míg Her2 amplifikáció történt ezen metasztázisok 30 %- ában. A csont is egyike azon helyeknek, ahol a szóródó emlőtumor metasztázisokat képez. A Her2/neu genotípus analízisét általában, igen kisszámú páciensben ( 10) végezték el eddig, csak egyetlen tanulmány dolgozott nagyobb mintaszámal. Ezekben a tanulmáynokban mintegy az esetek 20%-ában írtak le Her2 genotípus változást távoli metaszázisokban. Vannak olyan adatok, melyek szerint az ösztrogén receptor (ER) státusz különbözik emlőtumorban és csont metasztázisaiban: általában a kezdeti ER pozitiv státusz negatívra változik. Arról is beszámoltak az emlőtumor csontmetasztázisok citogenetikai profilja is különbözik a primer tumortól. A génexpressziós vizsgálatok más metasztázisokhoz képest egyedi génexpressziós profilt mutattak ki csont metaszázisban. Ezek az adatok együttesen mind azt sugallják, hogy az a dogma miszerint az emlőtumor geno/fenotípus metasztázisban is változatlan, nem tartható fenn tovább. Saját kísérleti eredményeink is megerősítik ezt a tényt, mivel a Her2/neu genotípus változását figyelhettük meg a mintáink egy kis csoportjában (kb. 10%). Ez nem tűnik egy jelentős csoportnak azonban figyelembe kell vennünk hogy a mi kohort vizsgálatainkban a Her2/neu amplifikált esetek mintegy 50%-a elveszítette genotípusát a csont metasztázisokban. Sajnos nem tudtunk nagyobb beteg mintaszámmal dolgozni, mert kb. az esetek felében nem tudtuk begyüjteni a primer tumor mintákat. Úgy véljük, hogy a Her2/neu pozitiv, amplifikált emlőtumor esetekben a génkonverzió gyakrabban előfordul mint a Her2/neu negatív emlőtumorokban. Mivel a pozitiv és negativ esetek kezelése teljesen különböző, saját és irodalmi adatokra támaszkodva javasoljuk a Her2/neu analízisét nemcsak a primer tumor de a metasztázisok esetében is, legalábbis a Her2/neu amplifikáción étment primer tumorok esetében. 14

5. Következtetések 5. 1. Összehasonlítva a primer és a metasztatikus NSCLC tumorokat, megállapíthatjuk, hogy az EGFR down-reguláció ritkán fordult elő (<20%) az EGFR up-regulációhoz képest (>30%). Másrészt adataink szerint a K-RAS mutációs státusz nem prediktív tényező az NSCLC daganatok csontmetasztázis-képző készségében. Eredményeink szerint az NSCLC-k esetében legalább kétféle progressziós modell érvényesül: a same-gene illetve a klonális szelekciós modell. 5. 2. EGFR-terápia hatékonysága szignifikánsan csökken RCC-daganatok csontmetasztázisa esetén, mivel az EGFR protein expressziója körülbelül harmadára csökken. RCC-ben viszonylag gyakran fordul elő VEGFR2-pozitív fenotípus, ami a metasztatikus sejtek szintén elvesztenek. Eszerint az RCC-k fenotípus/genotípus státusza változik a daganat csontprogressziója során. 5. 3. Bebizonyítottuk, hogy a BRC-daganatok csontba való progressziójuk során végig megőrzik HER-2-negatív státuszukat. Ezzel szemben a HER-2-pozitív BRC-k csontmetasztázisa gyakran elveszti pozitivitását. Ez azt jelenti, hogy a BRC-k metasztatikus progressziója során mind a same-gene, mind pedig a klonális szelekciós modell is szerepet játszik. 5. 4. Összefoglalva, a fő humán daganattípusok metasztatikus progressziójában végzett vizsgálataink szerint a feno- ill. genotípus meghatározást meg kell ismételni a metasztatikus szövetből is, ugyanis a molekuláris célpontként használt fehérjék expressziós státusza a metasztazisban más lehet, mint a primer tumorban. 15

6. Publications I. Gayane Badalian, Katalin Derecsei, Atilla szendroi, Miklos Szendroi,Jozsef Timar et al: EGFR and VEGF protein expression in bone metastases of clear cell renal cancer. 27,(2): 889-894 2007 Anticancer research II. Gayane Badalina, Tamas Barbai, Erzsebet Raso, Katalin Derecskei, Miklos Szendroi, Jozsef Timar et al: Phenotype of bone metastases of non small cell lung cancer:epidermal growth factor receptor expression and K- RAS mutation status. Pathology Oncology Research (accepted) III. Lorinc T, Toth J, Badalian G, Timar J, Szendroi M et al: HER-2/neu genotype of breast cancer may change in bone metastasis. Pathol Oncol Res. 2006,12 (3):149-52 7.Acknowledgement I am depply indepted to so many individuals who were invelved in various ways in complition of this work. First and for most I offer my gratitudes to Prof. Szendroi Miklos and Prof. Timar Joszef who undertook the challenge of accepting me in their programs and providing me with invaluable advises and guidenece. Several colleagues have added to the luster of this work providing their expertees in hungerian translation and thechnical supports. I offer spetial thanks to Dr. Szendroi Atilla, Dr. Ladanye Andrea, Dr. Raso Erzsebet, Dr. Lorinc Tamas, Derecskei Katalin, and Barbai Tamas. This work was supported by the Ministry of Education, NKFP1a-0024-05. 16