8. rész Nem igaz, hgy a köznevelési törvény a középsztálynak kedvez, mint ahgyan az sem, hgy növeli a hátránys helyzetben nevelkedő gyermekek leszakadásának kckázatát. A köznevelési törvény tervezetében száms, a felzárkóztatást, a valódi esélyegyenlőséget szlgáló intézkedés, elv található. Néhány példa: 27. (5) A hátránys helyzetű tanulók felzárkóztatásáról. 50. (5) Az általáns isklai felvétel elveiről. 51. (1) A halmzttan hátránys helyzetű gyermekek előnyben részesítéséről. 62. b) A különleges bánásmódt igénylő gyermekekkel-tanulókkal való külön fglalkzás kötelességéről. 72. (3) A halmzttan hátránys helyzetű gyermek szülőjének jgairól. A nehéz körülmények között végzett munkáért magas pótlék jár a pedagógusknak (8. melléklet). A középsztály megerősítését a törvénykncepció explicit módn tartalmazza, mint célt. Az előző pntban [az "előző pntban" egy link legyen, a VII. pntra mutat] megadtt lista mindegyike cáflja, hgy a törvénytervezet nem növeli a hátránys helyzetben nevelkedő gyermekek leszakadásának kckázatát. De az államtitkárság által adtt felsrlás pntjai esetén is súlys prblémák merülnek fel. A felzárkóztatás (a tanulási gndkkal küzdő tanulók elkülönült frmában, a kötelező tanórákn kívül történő segítése) a neveléstudmány eredményei szerint alkalmatlan a tanulási prblémák rvslására. Ráadásul a törvénytervezet a hátránys helyzetű tanulók esetén említi a felzárkóztatás megszervezésének szükségességét, miközben a hátránys helyzet és a tanulási gndk ilyen összekapcslása teljességgel indklatlan (a hátránys helyzetű tanuló nem szükségképpen szrul felzárkóztatásra). Lehet természetesen, hgy a felzárkóztatást, ha arra szükség van, a törvény csak a hátránys helyzetű tanulók számára kívánja biztsítani, de akkr így kellene fgalmazni, és nem sugallni a pntatlan fgalmazással, hgy a hátránys helyzetű tanulók mindenképpen felzárkóztatásra szrulnak. Ha a kötelező fglalkzáskn nem sikerült megfelelő fejlesztést elérni, és az iskla a felzárkóztatás keretei között nyújt lehetőséget a hiánysságk pótlására, akkr sk esetben előáll az a helyzet, hgy az iskla, részben a pedagógusk munkájának hiánysságai miatt az átlagsnál több tanórában biztsítja a minimális szint elérését, s ezzel kizárja a tanulót abból, hgy az igényeinek megfelelő, inkább a tehetségét fejlesztő fglalkzáskn vegyen részt. Az eddigi integrációs ktatási gyakrlat is azt biznyíttta, hgy a felzárkóztatás "idelógiájának" nevében alkalmaztt módszerek és ktatásszervezési frmák csak 1
mélyítik a hátránykat. A törvénynek inkább megszüntetni kellene ezt a gyakrlatt. A részképesség kieséses, vagy fgyatékssággal élő gyermek más típusú ktatást igényel, mint a szciális helyzete miatt lemaradó tanuló. Jelenleg aznban összemsódik a fgyatéksság és a hátránys helyzet kezelése. Tvábbá a feltételek biztsítása is kétséges az államtitkárság által leírt, és a törvénytervezetben is megfgalmaztt felzárkóztatási feladatk megldásáhz, hiszen az isklákban általában nincsenek meg a megfelelő szakemberek sem a hátránykmpenzáláshz, felzárkóztatáshz, sem a speciális képességkiesések kezeléséhez. Az általáns isklai felvétellel kapcslatban krábban [a "krábban" legyen egy link, a 7. flytatásra mutassn] már láttattuk, hgy gumiszabályk vnatkznak rá, a gyakrlatban nem lesznek alkalmasak a szegregáció megakadályzására. A halmzttan hátránys helyzetű gyerekek előnyben részesítésével kapcslats minden egyes intézkedés a törvényben lyan, ami szerepel a jelenleg hatálysban is: a törvénytervezet 45. (6) bekezdés szinte szóról szóra megegyezik a hatálys törvény 7. (2) bekezdéssel, a tervezet 50. (5) bekezdés tartalma teljes egészében megtalálható a hatálys törvény 66. (2) bekezdésében, sőt, utóbbi skkal knkrétabb, és erősebb garanciákat ír le a szegregáció elkerülésére, a tervezetben az 51. (1) bekezdés tartalma megvan a hatálys törvény 66. (5) bekezdésében, illetve utóbbi a halmzttan hátránys helyzetű tanulók számára tvábbi garanciákat ad, a tervezetben a 72. (3) bekezdésben fglaltak szó szerint szerepelnek a hatálys törvény 13. (7) bekezdésében, a tervezet 62. (1) b pntjában fglaltak hasnló szövegezésben megtalálhatók a hatálys törvény 19. (7) b pntjában. E téren tehát a tervezet semmiféle újdnsággal nem szlgál, sőt, inkább a krábbi szabályzáshz visznyíttt visszalépés jegyei mutatkznak. Ezt támasztja alá az a tény is, hgy néhány, a jelenleg hatálys törvényben szereplő, a halmzttan hátránys helyzetű gyerekek isklai tanulását segíteni, a velük szembeni diszkriminációt megakadályzni szándékzó szabálynak nincs megfelelője az új törvénytervezetben. Ilyenek a hatálys törvény 58. (1), 65. (2), 82. (6), 95C. (1), 105 (2),114. (2) bekezdései. Különösen aggálysak a következők: A HHH gyermekek kötelező óvdai felvételének kikerülése a törvényből. A kötelező felvételt biztsító óvda és általáns iskla felvételi eljárásában a HHH gyermekek előnyben részesítéséről szóló rész nem szerepeltetése. A pályázatk esetében a HHH tanulókat nagybb arányban nevelő intézmények előnyben részesítésének megszüntetése. A HHH gyerekek integrációja mindenütt nagybb dafigyelést igényel, nagybb ráfrdíttt energiával érhető el csupán eredmény. Amennyiben az érintett pedagógusk az ehhez a plusz dafigyeléshez, plusz energia-befektetéshez szükséges frrást, támgatást nem kapják meg, lehetőségektől esnek el, s ez csökkenti a munkájuk hatéknyságát. A pályázatk így óhatatlanul a kisebb befektetéssel is eredményesebb, ám kisebb HHH tanuló aránnyal jellemezhető isklák számára lesznek inkább elérhetőek. A törvény ezzel isklákat diszkriminál, másdrendűvé teszi azkat, amelyek esetében magas a HHH arány, ami egyértelmű szelekciót gerjeszt a pedagógusk között is. Mindez végül mind a HHH gyerekek esélyeit rntja. A halmzttan hátránys helyzetű tanuló, a testi, érzékszervi, középsúlys értelmi fgyatéks és az autista tanuló részére az ktatásban való részvétel és a 2
kllégiumi ellátás ingyenességének kikerülése a törvényből, beleértve az első alapfkú művészetktatásban való részvételt is. A művészetktatás mind a HHH, mind a fgyatékkal élő gyerekek számára hallatlanul fnts fejlesztő hatással bír, ezt kutatásk sra támasztja alá. Ezek a gyerekek a művészetktatásba támgatás nélkül nem tudnak bekerülni, így az csupán a gazdagabb rétegek kiváltsága marad. És ide srlható még, hgy az enyhe értelmi fgyatéks tanuló részére egy alapfkú művészetktatásban való részvételnek és a másdik szakképesítés megszerzésének ingyenessége is szerepel a hatálys törvényben, ám kimaradt a tervezetből. A különleges bánásmódt igénylő gyerekekkel való külön fglalkzás kötelessége vagy lyasmi, ami eddig is megvalósult, vagy ismét az elkülönítő, szegregatív hatású pedagógiai gyakrlat része. A halmzttan hátránys helyzetű gyerekek szüleinek jgai tekinttében sincs újdnság. A nehéz pedagógiai munkáért járó magas külön juttatás pedig akkr lesz hihető, ha nem köznevelési-, hanem költségvetési törvényekben jelenik meg. Egyébként egy létező gyakrlat flytatásáról van szó ebben az esetben is. Összefglalva: természetesen a törvénytervezet szövegezője nem kerülhette ki, hgy a hátránys helyzetű gyerekek nevelésével kapcslats néhány, a pedagógiai tevékenységbe szervesült szabályt, előírást a tervezetben is megfgalmazzn. Ugyanakkr már e pntkban is találunk visszalépéseket a krábbi helyzettől. Súlys prbléma, hgy néhány fnts szabály kikerül a törvényből. Jellemző, hgy a törvénytervezet készítői semmilyen új, pedagógiailag indklt megldásra nem tettek javaslatt. Kimndható, hgy az esélyegyenlőtlenségek csökkentése terén az új törvény a hatályshz képest jelentős visszalépést fg eredményezni. A feladatt nem kezeli kiemelt szempntként, így növeli az rszágn belüli gazdasági különbségeket, knzerválja a jelenlegi visznykat, és ennek következményei beláthatatlank. 9. rész Nem igaz, hgy az új törvény restaurálja a régi szakfelügyelői rendszert. Magyarrszágn az ktatás egésze több mint negyedszázada Európában példátlan módn külső szakmai kntrll nélkül működik. Ezért az új törvény a hivatásukat tudatsan gyakrló pedagógusk igényének megfelelően egységes szakmai ellenőrző rendszert vezet be. Ennek célja a pedagógusk szakmai munkájának segítésén túl, a minőségi ktatás biztsítása a krszerű mérés- értékelés módszereinek felhasználásával. Lásd a javaslat 86-87. -át! Nem felel meg a tényeknek, hgy "Magyarrszágn az ktatás egésze több mint negyedszázada... külső szakmai kntrll nélkül működik". Az isklák a hatálys törvény 40. -a értelmében évek óta működtetnek teljesítményértékelési rendszert, a KJT pedig előírja a pedagógusk minősítését. Ezen öt éve dlgzik az egész közktatás, lassan kezd beérni az önértékelés kultúrájának fejlesztése. (Évekig teljesítmény mtivációs pályázatk rendeltek hzzá e feladathz pluszfrrást is!) Szakértői értékelési rendszer működik (pl. a pedagógiai 3
prgram vizsgálatára), vltak intézmények főként szakisklák, amelyek ISO minőségbiztsítást vezettek be, abban pedig külső, független audit van. Működött a KMD-díj rendszer! Az rszágs kmpetenciamérés srán gyenge eredményt elérő isklák pedagógiai munkájának fejlesztésére vnatkzó eljárást maga a törvény szabályzta. Ennek fényében is az államtitkárság szövegében szereplő mndat, hgy "Ezért az új törvény a hivatásukat tudatsan gyakrló pedagógusk igényének megfelelően egységes szakmai ellenőrző rendszert vezet be" súlys inszinuáció, mélyen sérti a minőségbiztsítással, önértékeléssel magas szinten fglalkzó sk-sk pedagógust. Természetesen felvethető, hgy a magyar közktatásban működő értékelési rendszerek elégtelenek, nem felelnek meg a magasabb szintű igényeknek. Felvethető, de ezt vizsgálatk, tudmánys kutatásk adataival alá is kell támasztani. Ilyen vizsgálati eredmények felhasználásáról a törvénytervezet készítése kapcsán nem tudunk. A magyar ktatási rendszerben zajló értékelési flyamatk egyébként a szakmának a törvénytervezet szellemiségét nem sztó tagjai szerint is fejlesztésre szrulnak. Radó Péter intenzíven elemezte ezt a területet, és adaptívnak tűnő, a mdern szakmai igényeknek maximálisan megfelelő javaslatk is születtek egy nem minősítő, hanem a fejlesztést szlgáló, nem az egyes pedagógusra, hanem az intézményre kncentráló, nem a kizárólag a tantárgyi tanítást elemző, hanem kmplex természetű intézményértékelési rendszer kialakítására. Vagyis úgy látjuk, hgy valóban szükséges egy erősebb segítő-fejlesztő rendszer. De ez nem lehet a közpnti tantervet számn kérő, bürkratikus-ítélkező szakfelügyelet. A törvénytervezet szövegéből egy szankcináló és nem segítő szellemű pedagógiai intézeti rendszer, és azn belül egy nem tisztáztt elveket és értékelési szempntrendszert alkalmazó szakfelügyelet kialakításának terve bntakzik ki. Az egész törvényre ránymja a bélyegét a bizalmatlanság. Úgy tűnik, kidbjuk a helyi önértékelő rendszereket, és bevezetjük a bürkratikus, nem ellenőrizhető kritériumrendszerekkel, állami irányításban működő külső kntrllt. Tvábbi kncipiálásnak kellene tisztáznia, hgy miképpen valósítható meg krszerű módn a kettő ötvözete. A jelenlegi javaslat erre nem jó. 10. rész Nem igaz, hgy a Nemzeti alaptanterv, kiszrítja a kmpetencia alapú ktatást. A Nemzeti alaptantervben megőrizzük a kmpetenciák fejlesztésének elveit, ugyanakkr a tartalmi szabályzással meghatárzzuk azt a tudás- és műveltségi minimumt, ami minden magyar gyereknek alanyi jgn jár. Így a Nemzeti alaptanterv megteremti az ismeretek és a kmpetenciák harmóniáját. Az ismeretek és a kmpetenciák harmóniájának megteremtésére természetesen semmi szükség, hiszen a pedagógiában a legszélesebb körben elfgadtt definíciók szerint az ismeretek részei a kmpetenciáknak. Az ismereteket és a kmpetenciákat egymással szembe állító gndlkdásmód lyasmi, ami s mst finm lesz a megfgalmazás az egyetemi pedagógia alapkurzusk elemi követelményeinek sem felel meg. 4
Régi szakmai ellentét feszül a különböző nézeteket vallók között a tananyagnak a különböző szintű tantervekben való szerepeltetésével kapcslatban. A hazai szakmai fejlődés nagy ellentmndása, hgy "kivitatására" semmilyen ktatásplitikai irányítás alatt nem vlt esély, úgy tűnik, mst sincs. Számtalan leírása létezik annak az érvelésnek, amely a tananyag közpnti, részletes meghatárzását kárs gyakrlatként mutatja be. E helyen mst csak a lényeget idézve: (1) az ktattt tartalm közpnti előírása gátlja az innvációs flyamatkat, (2) rendkívüli mértékben szűkíti az érdemi pedagógiai differenciálás, a személyre szóló nevelés lehetőségeit, (3) feltételezi, hgy kialakítható knszenzus a tanítandó tananyagt, vagy/és annak minimumát illetően, pedig nagy valószínűséggel még csak többségi vélemény sem lehet majd egy-egy tantárgy közpnti kerettanterve mögött, (4) mélységesen sérti a pedagóguskat, mert feltételezi róluk, vagy közülük skakról, hgy nem tanítanak majd lyasmit, ami egyébként minden józan belátás szerint tanítandó lenne, (5) az lyan fgalmak, mint tantervi minimum, nemzeti műveltség elvileg értelmezhetetlenek. A törvénytervezet egyáltalán nem szól a kmpetenciafejlesztés szükségességéről. Elképzelhető, hgy ez nem is feladata egy törvénynek, és skkal inkább a Nemzeti alaptanterv, majd a kerettantervek megjelenése után kell e kérdést megvitatni. Az mindenesetre rendkívül figyelmeztető jel bár szintén nem érinti a törvénytervezettel kapcslats vitát, miközben rávilágít a krmány kmpetenciafejlesztéssel kapcslats várható plitikájára, hgy mint ismertté vált, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (nyilván nem a krmány intencióitól függetlenül) 47 milliárd Ft-t vn ki a TÁMOP prgramkból, alapvetően megnyirbálva az ktatásfejlesztési EU-s frráskat. Ez a kmpetenciafejlesztés pedagógiai kultúrájának elterjesztéséhez kapcslódó prgramk végét jelenti, illetve megszakad az ktatási prgramcsmagk fejlesztésének flyamata, s a már kész prgramcsmagk implementációja sem flytatódhat. Ez valószínűleg haláls csapás a hazai ktatásfejlesztési flyamatkra. 11. rész Nem igaz, hgy a Nat-hz kidlgztt kötelező kerettantervek megszüntetik a pedagógusk szakmai önállóságát, hgy csökken a pedagógusk szakmai önállósága. A jelenlegi szabályzás teljes szabadságt ad a helyi tanterv megalktásában. Mivel aznban a tanterv megszerkesztésére egy átlags nevelőtestületnek sem ideje, sem megfelelő szakmai képzettsége nincs, az isklák rendszerint előre megírt kerettanterveket használnak. A jelenlegi krlátlan szabadság tehát valójában nem működik, nem létezik. A kerettantervek többféle helyi tanterv összeállítására adnak lehetőséget, a tananyag 10 százalékának meghatárzása pedig teljes egészében a nevelőtestület jga. Ez lyan szabadság, amellyel valóban élni tudnak a pedagógusk. A javaslat önálló kerettanterv akkreditációjára is megteremti a lehetőséget. A pedagógusk szakmai önállóságának tvábbi erősödését szlgálja, hgy a jövőben az intézmény alapdkumentumainak elfgadásáhz nem lesz szükség a fenntartó jóváhagyására. Nem felel meg a valóságnak, hgy az éppen elhagyni szándékztt szabályzás teljes 5
szabadságt ad a helyi tanterv készítésére. Az ktatásra vnatkzó minden jgszabály, a NAT teljes tartalma elsősrban a kulcskmpetenciákkal és a fejlesztési feladatkkal lyan keretet jelentenek, amely lehetővé teszi, hgy kibntakzzék a pedagógusi szabadság, miközben az egységességnek egy indklt szintje is érvényesül. Fnts részigazság, hgy "...a tanterv megszerkesztésére egy átlags nevelőtestületnek sem ideje, sem megfelelő szakmai képzettsége nincs". Zavars fgalmazás visznt az, hgy "A jelenlegi krlátlan szabadság tehát valójában nem működik, nem létezik". Hiszen valójában senki nem akart, és senki sem épített ki krlátlan szabadságt, vagyis az valóban nem létezik, ebből következően nem is működhet. Nyilván azt akarta írni az államtitkárság, hgy az isklák nem tudtak élni a törvényben adtt krlátlan szabadsággal, de egyrészt nem igaz, hgy a törvény krlátlan szabadságt adtt, másrészt az isklák egy nem elhanyaglható hányada igenis tudtt élni azzal a szabadsággal, amit a törvény biztsíttt. Az isklák egy részében (becslések szerint mintegy 20%-ában) a helyi tanterv kialakítása igenis valódi alktó tevékenység vlt. Ezekben az esetekben az iskla a helyi igényeknek megfelelő, illetve a nevelőtestület innvációs készségét tükröző helyi tantervet készített. Száms, ma fntsnak tarttt, igazi innvációt jelentő, más isklákban is terjesztett tanterv jött létre az elmúlt időszakban. A jelenlegi, még érvényes szabályzás megengedi, sőt, ösztönzi az innvációt. De nem teszi kötelezővé. A párhuzams kerettantervek lehetőséget adnak rá, hgy a nevelőtestület minimális energiabefektetéssel alakítsa ki saját helyi tantervét. Vagyis a jelenlegi szabályzás azknak is jó, akik nem kívánnak tantervi innvációba kezdeni. A jelenlegi szabályzás tehát mindenkinek jó, a készülő szabályzás visznt senkinek. Annak triviálisan nem, aki kész a tantervi innvációra, és ehhez rendelkezik is megfelelő felkészültséggel. Annak pedig, aki nem akar innvációt, nem akar teljes mértékben önálló tantervet készíteni, ezután egyetlen kerettantervből kell "választania". Valójában nagy szükség lenne a következetesebben végigvitt, közpntilag segített és krdinált prgramfejlesztésre, amely mst elveszni látszik. Meg kell jegyeznünk, hgy a tantervfejlesztési tudás egyre erősebbé vált az utóbbi időben a magyar pedagógusk körében: ma már egyetemi szak is van, amely erre felkészít, nem beszélve az innváció közbeni tanulási flyamatkról, és a száms pedagógus-tvábbképzési prgramról. Nem világs, hgy miért adnak lehetőséget a kerettantervek többféle helyi tanterv összeállítására! A csak 10%-nyi többféleség édeskevés. A 10% (ha tanórákban számljuk) nagyjából a választható óraszámt jelenti. Ennél még az 1978-as közpnti tanterv is skkal több lehetőséget adtt a differenciálásra a kiegészítő tananyag rendszerrel. Az igaz, hgy a javaslat önálló kerettanterv akkreditáltatására is megadja a lehetőséget. Csakhgy eddig egy isklának elég vlt elkészítenie saját helyi tantervét, az e feladatra vnatkzó szabályk keretei között, és nem kellett kerettantervet akkreditáltatnia. Nem is ismerjük még, hgy erre milyen szabályk vnatkznak majd, e szabályk akár kirívóan szigrúak is lehetnek (a közpntsító törekvés részleteit látva ez nem irreális feltételezés), és akkr az alternatív pedagógiai műhelyek fennmaradásának, és újak kialakításának a lehetőségei valójában beszűkülnek. A helyi tantervre vnatkzó döntés isklai nevelőtestületek kezébe adása csak a látszatát kelti az önálló döntésnek, hiszen ez csak a tanterv 10%-áról szól, ami mint már jeleztük nagyjából kimerül a nem kötelező tanórák prgramjának kialakításában. E 10% pedagógiai 6
tartalmának meghatárzásáhz valóban nincs szükség "kmly fenntartói döntéshzatalra", visznt el lehet adni az intézkedést demkráciára való törekvésként. 12. rész Nem igaz, hgy az Oktatásért Felelős Államtitkárság nem egyeztetett a szakmai és érdekvédelmi szervezetekkel. Az államtitkárság az egész jgalktás alatt a törvényi kötelezettségeit messze meghaladóan száms alkalmmal egyeztetett, tárgyalt a szakmai és érdekvédelmi szervezetekkel. Társadalmi knzultációt flytattt, rszágjárásn eddig közel tízezer pedagógussal ismertette meg a tervezett váltzáskat és válaszlt kérdéseikre. A beérkezett vélemények és észrevételek közül beépült a javaslat szövegébe minden lyan jbbító szándékú észrevétel, amely nincs szöges ellentétben a javaslat által képviselt elvekkel. A törvénykncepció, a tervezet egyeztetésével kapcslats flyamatról szívesen látnánk reális értékelést, beszámlót. A társadalmi vita nem helyettesíti a mély, szakmai jellegű, vitákn, párbeszéden keresztül zajló előkészítést. Egyáltalán nem tudunk lyan fórumról, egyeztetésről, megbeszélésről, ahl a törvénytervezettel kapcslatban felvetett súlys szakmai kérdések közül egy is párbeszéd tárgya lett vlna. Mnlógk, előadásk, előre megírt kérdésekre adtt válaszk, tanácsadó testületekben zajló, bevezető előadás utáni hzzászóláskat és egy államtitkári reagálást jelentő "viták", tvábbá írásban elküldött "hzzászólásk" vltak, aznban ezeknek a frmáknak semmi közük sincs a szakmai párbeszédhez. A "távlsági véleményeztetés", a javaslatk begyűjtése sem egyeztetés. Száms kmly, a szakmai szervezetek között jelentősként számn tarttt szervezetről tudjuk, hgy velük semmilyen érdemi egyeztetés nem történt, többek között a Hálózat a Tanszabadságért mindegyik szervezeti tagja is ilyen. Felhívjuk a figyelmet arra, hgy az elmúlt másfél évben a készülő NAT-tal kapcslatban sem történt semmiféle szakmai egyeztetés. Lehet, hgy ennek az az ka, hgy eddig a kidlgzó munka zajltt, s még nem jött el az ideje annak, hgy a javaslat megfgalmazói megismertessék az eredményt a szélesebb szakmai közvéleménnyel. Félünk aznban, hgy a NAT-tal kapcslats "egyeztetés" sem lesz érdemi, ismét lesz két hét rá, hgy a szervezetek és egyének megfgalmazzák véleményüket és javaslataikat, amely eljárás ismét messze áll majd a valódi szakmai diskurzustól. A törvénykncepció társadalmi vitájára is kb. két hét állt rendelkezésre, a nrmaszöveg esetén is ez vlt a helyzet. Tehát, miközben az ilyen "véleményezősdinek" semmi köze az alaps, széles körű szakmai előkészítéshez és diskurzushz, még ezen elégtelen "egyeztetési" módra sem biztsíttt az államtitkárság megfelelő időkeretet. Az meg már a bhózat műfajáhz tartzik, hgy a törvénytervezet véleményezésére megadtt határidő napján már délelőtt döntött a krmány a tervezet véglegesítéséről. Ez a mzzanat világsan jelezte a krmánynak az egyeztetési flyamathz való visznyát. A társadalmi vita erősen krlátztt szerepét világsan mutatja az államtitkárság fgalmazása. Csakis a jbbító szándékú észrevételeket vették figyelembe, ami teljesen természetes, ha ilyen az előkészítés. De azt is tudmásul kell venni, hgy az ilyen előkészítés kizárja az érdemi vitát. Ezt a kétharmads parlamenti fölény birtkában talán meg lehet tenni (a biznytalan 7
fgalmazás annak szól, hgy még a kétharmadn belül sem egységesek az álláspntk). Itt aznban nem kiérlelt, szakmailag jól alátámaszttt, világsan artikulált döntési alternatívák között kell választania a parlamenti kétharmadnak, hanem egyetlen mnlit álláspnt van felkínálva, és ennek a javaslatnak az amúgy sem magas szintű kherenciáját csökkenthetik majd legfeljebb a módsító javaslatk, persze csak elfgadás esetén. 13. rész Nem igaz, hgy a pedagógusk többsége elutasítja az új törvényben megfgalmaztt váltzáskat. A szakmai szervezetek nagy többsége támgatja a törvényjavaslatt, egyetért a váltztatáskkal. Az Országs Köznevelési Tanács tagjai közül tizenegyen szavaztak a tervezet mellett, hárman ellene és ketten tartózkdtak, az Országs Kisebbségi Bizttság tagjai közül egy tartózkdás mellett nylcan a tervezet mellett tették le vksukat. Az államtitkársághz érkezett levelekben és az rszágjárás srán személyesen pedagógusk százai adnak hangt egyetértésüknek. Az aggdalmak és elutasításk rendszerint plitikai nézetkülönbségeken, félreértéseken és hiánys vagy szándéksan trzíttt infrmációkn alapulnak. Szívesen látnánk kimutatást arról, hgy a "szakmai szervezetek nagy többsége támgatja a törvényjavaslatt, egyetért a váltztatáskkal". Egyébként "a nép hangja" érvelés demagógia. Az államtitkársághz érkező, pzitív tartalmú levelek százai mellé tudjuk tenni a Budaörsi Illyés Gyula Gimnázium által nagyn rövid idő alatt összegyűjtött 2700 tiltakzást kifejező aláírást, a Hálózat a Tanszabadságért ezres tagságát, ami esetében a tagság egyben a Hálózat céljaival való egyetértést fejezi ki. Nem tudhatjuk, sem az államtitkárság, sem mi, hgy kivel ért egyet a pedagógusk többsége. Éppen ezért magunk sha nem is állítttuk, hiszen erre semmi alapunk nem vlt, hgy a pedagógusk többsége ellenzi a törvényjavaslatt. Vagyis az államtitkárság árnyékbkszl, és felmerül a gyanú, hgy ezzel a finm kmmunikációs trükkel azt kívánja sugallni, hgy a pedagógusk többsége igenis egyetért a tervezettel. De még ha el is hangztt vlna az a kritika, hgy a pedagógusk többsége nem ért egyet a törvénytervezettel! Amit e szövegben az államtitkárság ez ellen cáflatként említ, az frmál lgikai szempntból értéktelen. Az Országs Köznevelési Tanács (OKNT) és a Közktatásplitikai Tanács (KT), valamint az Országs Kisebbségi Bizttság (OKB) szavazatai személyek szavazatai. Még akkr is, ha szervezetet képviselnek, hiszen nem vlt módjuk megkérdezni tagságukat, hgyan vélekednek a tervezetről. Jellemző, hgy az OKNT ülésén több tag is úgy vett részt (még a jegyzőkönyvben is lvasható lenne, ha az államtitkárság nem szüntette vlna meg a szó szerinti jegyzőkönyvek közzétételének régi demkratikus gyakrlatát), hgy úgy tudta, a kncepciót fgják vitatni, és el sem lvasta a törvényt. A levelek százainak természetesen semmi közük annak az állításnak a cáflatáhz, hgy a pedagógusk többsége nem ért egyet a törvénytervezettel. Az érdekképviseleti feladatkat is ellátó, tanácsadó jellegű szervezetek közül a KT döntése külön is szót érdemel. Nem véletlen, hgy az államtitkárság nem említi kritikájában ennek a testületnek az állásfglalását, pedig az OKNT és a OKB mellett a KT ugyanlyan jelentős 8
szakmai, tanácsadó testület. A tény az, hgy e tanács köznevelési törvényt tárgyaló ülésén már nem vlt lyan egyöntetű a kép, mint azt az államtitkárság szövege a másik két tanács esetében leírja. A nylc ldal közül a tanács szakszervezeti- és diákldala egyértelmű nemmel vkslt. A nem önkrmányzati isklafenntartók és a szakmai ldal megszttt vlt, vagyis nem vlt egységes a véleményük, szótöbbséggel alakult ki az igen, két különvélemény is született. A szülői- és az önkrmányzati isklafenntartók ldalán pedig (mindkét esetben) szavazategyenlőség alakult ki. A kisebbségi ldal egyértelmű igennel szavaztt, illetve a krmányzati ldalt is nyilván ide kell számlni. Vagyis két egyértelmű igen, két megszttt igen, két patthelyzet és két határztt nem vlt a KT ülésén. A plitikai nézetkülönbségek emlegetése inszinuáló minősítés. Biznyítani kellene, hgy a bírálatk nem szakmai tartalmúak vltak. Különösen a tavaly decemberben véleményeztetett törvénykncepció esetében, amikr, bár igen rövid vlt a határidő, valóban kaptak nem az ktatási krmányzathz közelálló szakmai szervezetek is felkérést a véleményalktásra, és közülük száms szervezet alakíttt ki szakmailag átgndlt, plitikai argumentációkat egyáltalán nem tartalmazó, elutasító véleményt a kncepcióról. Igaz, a felkérés akkr is jelezte, hgy csak részletekben kér véleményt, javaslatt, a kncepció egészének bírálhatatlanságát maga a felkérő megfgalmazás is világssá tette. Az államtitkárság által képviselt szakmai alapelvekkel valóban nem aznsuló szervezetek és egyének kritikája plitikai alapkn állónak tekintése felhábrító. Könnyen igazlható, hgy ezek a szervezetek, és személyek száms esetben vltak élesen kritikusak az előző krmányk intézkedéseivel kapcslatban is, mert a kérdéseket szakmaiságukban igyekeztek megragadni. Ez esetben is elterelő hatású kmmunikációs műveletről van pusztán szó. 14. rész Nem igaz, hgy az új köznevelési törvénytervezet sérti világnézeti szabadságt. Az értéksemlegesnek hirdetett döntően liberális szellemiség helyett értékelvű isklarendszert vezet be a javaslat. Tvábbra is kimndja a világnézeti semlegességet, amely aznban nem értéksemlegességet jelent. Az új köznevelési törvény lyan értékeket jelenít meg, amelyek köré az európai kultúrkörbe tartzó rszágk társadalmai szerveződnek: a szrgalmas, tisztességes munka, a becsület, a család, a hazaszeretet, az egymás mellett élést segítő, a valódi szabadságt teremtő rend. A világnézetileg elkötelezett egyházi és magánintézményeknek száms, a világnézeti elkötelezettségből eredő jgt biztsít, és előírja az állami, önkrmányzati intézményekben flytatható fakultatív hitktatás lehetővé tételét is. Lásd a javaslat 3. (3) bekezdését, illetve a 31-35. -t! Skadszrra halljuk, lvassuk az államtitkárság véleményét, hgy a megelőző krmányk ktatásplitikája értéksemleges vlt. Ez az állítás triviálisan hamis, és itt elég lenne egy egyszerű felsrlás arról, hgy már a jgszabálykban is mely helyeken, milyen értékek jelentek meg. De még ezt sem tesszük meg, mert annyira nyilvánvaló, hgy a közktatási 9
törvény, a Nemzeti alaptanterv, az ktatásért felelős miniszter által kiadtt kerettantervek, és száms tvábbi jgszabály világs és határztt módn fgalmaztt meg értékeket. Az államtitkárság által e pntban felsrlt értékek explicit frmában nem szerepelnek a törvénytervezetben, nyilván implicit módn képviseli a nrmaszöveg szellemisége ezen értékeket, de azk ilyen "frmában" a jelenleg hatálys törvényben is benne vannak. Nem ártana világsan megfgalmazni, mit jelent az "értékelvű isklarendszer" bevezetése. A fgalm ly tág, hgy abba belefér a biznys értéktartmánykra és egyes értékekre kiterjedő értékpluralizmus, amelyet az előző krmányk képviseltek, és a szigrú indktrináció is. Annak az állításnak az igazságtartalma, hgy a világnézeti semlegesség nem jelent értéksemlegességet, csak a világnézet fgalmának értelmezésétől függ. De akár azt is mndhatjuk, hgy értéksemlegesség valójában nem létezik, ezért kijelenteni, hgy valami nem jelent értéksemlegességet, nem nagy kckázat. A 3. (3) bekezdése elvben kimndja a világnézeti semlegességet, ugyanakkr még csak utalást sem tartalmaz annak garanciájára. (Mi történik, ha "állami és települési önkrmányzati nevelési-ktatási intézmény" mégis kinyilvánít valamilyen "vallási vagy világnézeti elkötelezettséget"?) Feltűnő, hgy a valláss ktatás állami intézményben való biztsításáról visznt rendelkezik. Véleményünk szerint a törvénytervezet világnézeti semlegessége megkérdőjelezhető. Az egyházi isklák anyagi előnyökhöz jutnak, privilégiumkat kapnak, és számukra sk megkötés alóli felmentés lehetőségét deklarálja a törvénytervezet. A nyilvánvaló strukturális preferenciák ellentmndanak a világnézeti szabadságnak. Súlysan sérti ugyanakkr a világnézeti semlegesség elvét, hgy tvábbra is lehetséges lyan helyzetek kialakulása, amikr is egy településen csak egyházi fenntartású általáns iskla működik. Ez már az előző krmány ideje alatt is így vlt, és a HAT alapító tagjai már akkr sem értettek egyet azzal, hgy a törvény nem teszi kötelezővé az ilyen helyzetek elkerülését. Ismereteink szerint a krmány csökkenteni kívánja a gimnáziumkba járó tanulók arányát. Szinte elképzelhetetlen, hgy egy közpntsíttt irányítás esetén ez autmatikusan jelentse egyben az egyházi isklák tanulólétszámának aránys csökkentését. Az előre látható flyamatk eredménye a gimnáziumi egyházi ktatás lyan mértékű kiszélesedése lesz, ami már jelentős mértékben nem fg megfelelni az ilyen ktatást igénylők valós arányának. A 74. (3) bekezdése lenne hivattt arra, hgy ez a helyzet elkerülhető legyen, aznban a bekezdésben megfgalmaztt feltételek értelmezési lehetőségei túl tágak, itt is valójában egy gumiszabályról van szó. A 31. (1) bekezdése szó szerint így fgalmaz: "Az egyházi és magánintézmények az e törvényben fglalt, az általánstól eltérő szabályk szerint működhetnek és szervezhetik tevékenységüket". Definiálni kell(ene), hgy ez pntsan mit jelent, melyek azk a szabályk, amelyek az egyházi intézményekre nem vnatkznak/vnatkzhatnak. Ebben a frmában a megfgalmazás túlzttan általáns, az egyházi intézmények könnyen úgy értelmezhetik, hgy mást (többet) megtehetnek, mint az állami intézmények. A törvényszöveg már megfgalmazása, szemlélete miatt is diszkriminatív: az ktatás egységes követelményeinek rendszeréből kellene kiindulnia, amelyben szereplő elvárásk egyházi intézményekre ugyanlyan szigrúsággal vnatkznak, mint az államiakra. A (2) bekezdés b) pntja csak a maximális sztálylétszámt írja elő az egyházi iskláknál, a minimálisat nem. (Vagyis elvben jóval kisebb gyereklétszámmal is indíthatók egyházi isklákban sztályk, mint államiakban ez ismét diszkrimináció. Ráadásul ezt a kivételezettséget a (4) bekezdés még egyszer kimndja.) A d) pnt szerint a fenntartó (vagyis 10
elsősrban valamely egyház) pályáztatás és tvábbi eljárás nélkül is adhat intézményvezetői megbízatást. Az itt megjelölt törvényhelyek vnatkzásában egységes szabályzás szükséges az állami és nem állami intézmények számára. A (3) bekezdés a pedagógiai szakszlgálatk vnatkzásában megengedő frmulát használ ("köthet"), ezt kötelességként kellett vlna rögzíteni. A (7) bekezdés kimndja a területileg illetékes krmányhivatal véleményének kikérését, azt aznban nem, hgy azt milyen mértékben kell figyelembe venni. A 32. (1) bekezdés h) pntja lehetővé teszi, hgy hitélettel kapcslats felsőfkú végzettséggel rendelkező, vagyis pedagógiai végzettséget nem feltétlenül szerzett személy ktassa az iskla helyi tantervében szereplő hittan tantárgyat. Nem lehet egyetérteni azzal, hgy tantervben szereplő tantárgyat pedagógiai végzettséggel nem rendelkező (képesítés nélküli) személy tanítsn, ahgyan ezt már évtizedek óta igyekszik megakadályzni az ktatásirányítás. Az e szabálynak nem megfelelő gyakrlat mindig csak kényszerhelyzet esetén alakult ki, itt visznt a törvény akarja azt teljes mértékben legálissá tenni. A hivatkztt 2011. évi C. sz. törvény diszkriminatív egyház-fgalmat érvényesít, a köznevelési törvénytervezet csak a törvényben szereplő, hivatalsan is egyházzá minősített közösségek ktatásának lehetőségét teremti meg. Így értékes, és családk igényeit kielégítő ktatási frmák, vallási közösségek isklái szűnhetnek meg. 15. rész Az államtitkárság írásából "Záró gndlatk: Magyarrszág sikere múlik azn, hgy milyen alapkat adunk gyermekeinknek. Az ktatás, a nevelés ügye elválaszthatatlan kötelékkel fnódik össze a magyar nemzet sikerességének srskérdéseivel. Magyarrszág megújítása nem lehet teljes az ktatási rendszer legyen szó köz- vagy felsőktatásról gyökeres újjászervezése nélkül. A Krmány eltökélt, hgy a köznevelési rendszert lyan irányban építsük újjá, hgy az minden egyes magyar gyermek számára megadja a valódi lehetőséget az igényes ktatáshz. A Krmány célja, hgy a köznevelési rendszert az állam ismét kitüntetett feladataként kezelje, és gndskdjn a színvnalas működéséről. A törvénytervezet kiemelt célja a nevelés-ktatás eszközeivel a társadalmi leszakadás megakadályzása és a magyar társadalm hsszú távú fejlődéséhez szükséges feltételek megteremtése." Véleményünk a záró gndlatkról Már a törvénytervezet krmány által elfgadtt kncepciója is végletesen fgalmaztt a magyar ktatás helyzetéről, és a szóbeli kmmunikációban is rendszerint az ktatási rendszer előző krmányk általi tönkretételéről, végső lermlásról, leépülésről és az újjáépítés szükségességéről van szó. 11
A magyar ktatás aznban egyáltalán nincs katasztrfális helyzetben. A nemzetközi mérésekben az OECD rszágk átlagán teljesítünk, ez az eredményünk gazdaságunk teljesítőképességéhez visznyítva még ennél is jbb helyre srl bennünket. Az ktatás rendszere lényegében lajzttan működik, nem beszélhetünk a működést illetően válságjelenségekről. A tanulók elsajátíttt tudásával kapcslats, e tudást rmlónak bélyegző kijelentések pedig a flklór körébe tartznak. Például a felsőktatás ktatóitól hallható sirámk esetén nem árt észbe vennünk, hgy ma hármszr, négyszer több fiatal tanul a felsőktatásban, mint mndjuk két évtizeddel ezelőtt. Óhatatlan, hgy akár visznylag nagy számban jelennek meg lyank is az egyetemeken, főisklákn, akiknek alacsnyabb szintű tudásuk van, így az tt tanulók "átlags tudása" törvényszerűen alacsnyabb színvnalú, anélkül, hgy általában a fiatalk tudásszintje csökkent vlna. A magyar ktatási rendszerben lyan váltzási flyamatk indultak be az elmúlt 26 évben, és gyrsultak fel nagyjából egy fél évtizede, amelyek az egész világn jellemzik a pedagógiai innvációt. Az egész életen át tartó tanulásra felkészítő, a kmpetenciák fejlesztését előtérbe állító, a krszerű módszertan elemeit megvalósító tanítás, a kperatív technikák előtérbe kerülése, a tanulói aktivitásra építés lyan váltzásk, amelyek biztató fejlődési irányt jelentettek a hazai pedagógiában. Szélesebb körű terjedésüket, a pedagógiai kultúra átalakulását éppen a mstani köznevelési törvény szándékzik megakasztani. Elkezdődött, még ha ellentmndássan is, az esélyegyenlőtlenségek csökkentésével kapcslats pedagógiai tevékenység refrmja, ez is a világtendenciákat követi. Mint igyekeztünk megmutatni krábbi pntkban, az új törvénytervezet pntsan ellene megy e flyamatknak. Amit az államtitkárság arról ír, hgy a krmány célja, hgy minden gyermeknek megadja a lehetőséget az igényes ktatáshz, és hgy a nevelés-ktatás eszközeivel a társadalmi leszakadás megakadályzására törekszik, nem felel meg a valóságnak, ezt is bemutattuk a részletes kritika srán. Meg kell fgalmaznunk: ez a törvénytervezet egy merénylet a magyar ktatásügy ellen, az isklák ellen, a szülők ellen, a pedagógusk ellen, és legfőképpen a gyerekek, a fiatalk, a tanulók ellen. Itt nincs másról szó, mint az egyébként is sérülékeny, a világ fejlett ktatási rendszereihez éppen felzárkózni készülő magyar nevelésügy szétveréséről. Talán nem ez a szándék, de ez lesz az eredmény. 12