Dr. Mónus Ferenc 1, Császár Eszter 1 Nyíregyházi Főiskola, Környezettudományi Intézet. E-mail: monusf@science.unideb.hu Változik-e a diákok környezettudatossága a középiskolában töltött évek során? Absztrakt Kérdőíves vizsgálatunkban 2 megye 770 középiskolás diákjánál mértük fel a diákok környezettudatossággal kapcsolatos szokásait, és az ezeket befolyásoló tényezőket. A vizsgálatokat két korosztályban végeztük, 9-ikeseknél (belépő évfolyam) és 12-ikeseknél (kilépő évfolyam). Vizsgálatunk célja az volt, hogy a két korosztály összehasonlításából megpróbáljuk megítélni, hogy mennyiben változnak a diákok környezettudatossággal kapcsolatos szokásai ebben a korosztályban, illetve hogy ez a változás mennyire tulajdonítható a középiskolákban zajló nevelésnek. Mindezek mellett kiemelkedő célunk volt, hogy technikailag egy olyan kérdőívet állítsunk össze, amellyel objektíven lehet mérni a környezettudatossággal kapcsolatos szokások változását. Eredményeink szerint a vártnál kevesebb különbség van a középiskolák belépő és kilépő évfolyamai között környezettudatossággal összefüggő szokásaikban, vélekedésükben. A végzős évfolyamok diákjai elsősorban a vásárlási szokásaikban térnek el fiatalabb társaiktól: általában kevesebb édességet, rágcsálnivalót és szénsavas üdítőt vásárolnak, viszont gyakrabban vásárolnak akciós termékeket, és ruházkodásukkal, kikapcsolódásukkal összefüggő költekezéseik során kevésbé környezettudatosak. Fontos különbség, hogy többet beszélgetnek otthon a családban, illetve baráti körben is környezetvédelmi témákról, mint a belépő évfolyamokra járó diákok. Sem a hulladékot szelektíven gyűjtők, sem a komplexebb környezettudatos gondolkodással jellemezhető diákok aránya nem változik a belépő és a kilépő évfolyamok között. A természettudományos tantárgyakat kedvelők közül csak a biológia iránt érdeklődők között magasabb a hulladékot szelektíven gyűjtők aránya, mint a nem természettudományos érdeklődésű diákok körében. További részletesebb elemzéseinktől várjuk, hogy segítenek megérteni a középiskolák szerepét a környezettudatosságra való nevelésben. 1. BEVEZETÉS Egyre gyorsabban fejlődő és változó világunkban kiemelt fontosságú, hogy az emberek környezettudatosan gondolkozzanak és éljenek. A környezettudatosság alatt az emberek olyan magatartásformáit értjük, amelyeknek gyakorlati célja az ember-környezet viszony harmóniájának megteremtése. A környezettudatosság fejlesztése, azaz környezeti nevelés a legtöbb országban jelentős szerepet kapott az elmúlt kb. három évtized során, mivel nyilvánvalóvá vált, hogy környezetünk állapotának fenntartása, megóvása csak jelentős társadalmi nézőpontváltozás esetén biztosítható (HAVAS & VARGA, 2006). A környezeti nevelés hatásosságának kérdése, illetve a különböző társadalmak és korosztályok környezettudatosságának megítélésének igénye gyorsan magával hozta a környezettudatosság felmérésének szükségességét is. Hazánkban nemzetközi viszonylatban csak jelentős időbeli lemaradással kezdődtek meg e téren a kutatások (KOVÁCS, 2008). Mivel a környezettudatos magatartás rendkívül összetett kognitív jelenség (a környezet értékeinek ismerete kell párosuljon az egyén tevékenységeinek környezetre gyakorolt hatásának ismereteivel; VARGA, 2004; KOTOGÁN, 2011), a hamarosan önálló felnőtté váló, egyre differenciáltabban és egyre több felelősséggel gondolkodó középiskolás korosztály kiemelten érdekes a környezettudatossá formálás, ill. formálódás szempontjából. E korosztálynál alakul ki az önálló értékítélet és az önálló döntés képessége (VAJDA, 2001), így
ennél a korosztálynál válik el, hogy az általános iskolákból (és otthonról) hozott környezeti attitűdökre a középiskolában zajló nevelés segítségével fel tud-e épülni egy olyan személyiség, akinek önálló felnőttként már sajátja lesz a környezet megkímélésének cselekvő igénye. Ennek ellenére, célzottan e korosztály környezettudatosságát vizsgáló tanulmányok csak kis számban állnak rendelkezésünkre (MARJAINÉ ET AL., 2012). Eddig egy-egy lokális vizsgálattól (pl. Karcag város diákjai; PETHE, 2012) és egy több megyére, de mindösszesen csak 340 fős mintára kiterjedő vizsgálattól (VARGA, 2004) eltekintve csak Pest megyei diákok vizsgálatára korlátozódtak (SZITTNERNÉ & SZABÓ, 2009; MARJAINÉ ET AL., 2012; TÖRÖK & LÖVEI, 2012). Vizsgálatunk egyik kiemelkedő célja volt pótolni ezt a hiányt. Másrészt a korosztály fontosságánál fogva fontosnak találtuk összehasonlítani a belépő (9.) és a kilépő (12.) évfolyamok környezettudatossággal kapcsolatos szokásait. Vizsgálatunk több alapvető kérdésben különbözik az előző kutatásoktól. Többek között a vizsgált mintában csak a belépő és a kilépő évfolyamok szerepelnek, ezzel még szemléletesebbé téve az iskolában zajló környezeti nevelés potenciális hatásait. Másrészt, a lekérdezés nem egyetlen lokalitásra korlátozódik, hanem az ország két különböző, egymástól távol eső megyéjében (Veszprém és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, továbbiakban Sz.-Sz.- Bereg), 11 középiskolában zajlott. Vizsgálatunk így lehetővé teszi hazánk egy nyugati és egy keleti térsége között tapasztalható esetleges különbségek vizsgálatát is. Végezetül, vizsgálatunkban öt, egymástól többé-kevésbé független kérdéscsoport mérését tűztük ki célul: fogyasztói szokások, egészséges táplálkozás, takarékosság-energiatakarékosság, szelektív hulladékgyűjtés és környezeti tudatosság. Az eddigi vizsgálatokkal ellentétben nem annyira az attitűdökre - azaz e kérdésekhez való viszonyulásra - hanem inkább a megvalósuló cselekvésekre, azaz szokásokra voltunk kíváncsiak. Az egyes kérdéscsoportokra adott válaszok összességét egy-egy összefoglaló mérőszámmal jellemeztük, így biztosítva, hogy ne a specifikus kérdések részleteiben vesszünk el, de a kitűzött kérdéscsoportokat mégis jól jellemző válaszváltozók segítségével megérthessük a fontosabb összefüggéseket. 2. MÓDSZEREK Kérdőívünket részben korábbi, hasonló korosztállyal foglalkozó kutatásokban használt kérdőívek kérdéseinek alapján állítottuk össze (SZITTNERNÉ & SZABÓ, 2009; MARJAINÉ ET AL., 2012; PETHE, 2012; TÖRÖK & LÖVEI, 2012), részben pedig új kérdéseket is megfogalmaztunk, amennyiben az általunk kitűzött öt kérdéscsoport vizsgálatához szükségesnek tartottuk. A kérdések a kutatási módszertan szabályainak megfelelnek, témakörökre vannak bontva, melyek egymásra épülnek. A szerkesztés során fontos szempont volt, hogy kérdőívünk a célcsoport számára érthető legyen, illetve ne legyen túl hosszú, hogy a diákok a kitöltés végéig ne veszítsék el érdeklődésüket a téma iránt (BABBIE, 1996). A kérdőívben az alábbi öt kérdéscsoportot vizsgáltuk, amelyek véleményünk szerint feltehetően egymástól többé-kevésbé független magatartásformákat, illetve ezekkel kapcsolatos szokásokat jellemeznek: 1. fogyasztói szokások (erősen fogyasztó < > újrafelhasználó) 2. egészséges táplálkozás törekvései (nem mérlegelő < > egészségtudatos törekvések) 3. takarékosság (nem takarékos, pazarló < > takarékos, energiatakarékos) 4. hulladékkezelés (nem kezeli szelektíven < > környezettudatosan kezeli) 5. környezeti tudatosság (nem fontos számára < > kiemelt prioritás számára)
Ezen jellemzőket egy-egy összefoglaló mérőszámmal, az adott kérdéscsoport kérdéseire adott válaszok átlagaival, jellemeztük (ls. vásárlói viselkedés jellemzése: ZSÓKA ET AL., 2011). Az eddigi vizsgálatok eredményei szerint az attitűdök nem minden esetben állnak összefüggésben a megvalósuló cselekedetekkel (SZITTNERNÉ & SZABÓ, 2009; KOTOGÁN, 2011). Mivel mi elsősorban a konkrét cselekedetekre, szokásokra voltunk kíváncsiak, ezért a fent említett első négy kérdéscsoportban egyes szám első személyben a megvalósuló szokásaikról kérdeztük a diákokat. A környezeti tudatosságot felmérő kérdéscsoport kérdései között kapott helyet a környezeti attitűd, azaz a környezethez való viszonyulás vizsgálata. A kérdőív formai felépítését tekintve 31 kérdést tartalmaz, a nyitott és zárt kérdések mellett a legtöbb esetben 5 fokozatú Likert-skálán megadható kérdéseket alkalmaztunk. A fókusz kérdéseken kívül szerepelnek demográfiai kérdések, a szülők végzettségére és környezettudatosságára, illetve az iskolában zajló környezeti nevelésre irányuló kérdések. A kérdőív nyomtatott és online formában is elérhető volt, a kitöltés módjáról előzetesen egyeztettünk az iskolák vezetőivel. A lekérdezés 2015 szeptemberében zajlott. Mind a nyomtatott, mind az online kérdőíveket a pedagógusok felügyelete mellett, tanóra keretein belül töltötték ki a diákok (önálló kitöltés). A kérdőív kitöltése 20-25 percet igényelt. Az iskolák kiválasztásánál lényeges szempont volt, hogy az ország két különböző, egymástól távol eső megyéjében (Veszprém és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) történjen meg a lekérdezés. Cél volt továbbá, hogy a megyeszékhelyeken kívüli iskolák diákjai is kerüljenek bele a mintába, illetve, hogy minden iskola típus szerepeljen a lekérdezésben (gimnázium, szakközépiskola, szakiskola, egyházi iskola, alapítványi iskola). Ezeknek köszönhetően a mintát különböző családi, anyagi háttérrel illetve érdeklődési körrel rendelkező tanulók alkotják. A mintában szereplő diákok megoszlását évfolyam, nem és megye szerint az 1. táblázat mutatja. A statisztikai tesztekhez az R statisztikai programcsomagot (R CORE TEAM, 2015) használtuk. Az összefoglaló mérőszámmal jellemzett öt kérdéscsoport elemzése során többutas ANOVA-t használtunk, amelyben kontrolláltunk az iskolák és a nemek közötti különbségek hatására is. Egyéb esetekben nem parametrikus, standard teszteket használtunk. évfolyam nem megye 1. táblázat. A minta összetételének megoszlása évfolyam, nem és megye szerint fő arány a mintában 9. évf. 402 52% 12. évf. 364 48% fiú 295 39% lány 471 61% Szabolcs-Szatmár-Bereg 443 58% Veszprém 323 42% 3. EREDMÉNYEK A vizsgálatunkban kiemelt öt kérdéscsoporttal kapcsolatos eredményeinket a 2. táblázatban mutatjuk be. Az elemzések alapján elmondható, hogy a lányok fogyasztói szokásaik tekintetében kevésbé környezetbarátak, táplálkozással kapcsolatos szokásaikban azonban egészségtudatosabban viselkednek, és környezeti tudatosság terén is környezettudatosabbnak mutatkoztak, mint a fiúk. A Veszprém megyei diákok fogyasztói szokásaikban és energiatakarékossággal kapcsolatos szokásaikban is környezetbarátabban viselkednek, mint a Sz.-Sz.-Beregi diákok. Az évfolyamok közötti különbségek alapján a 12.
évfolyamok diákjai mondhatóak energiatakarékosabbnak, és fogyasztói szokásaikban is környezetbarátabbaknak, mint a 9. évfolyamok diákjai. Az iskolák között mind az öt vizsgált mutatóban erősen szignifikáns különbségek vannak. 2. táblázat. A vizsgált kérdéscsoportokban mutatkozó különbségekre vonatkozó elemzések eredményei (ANOVA: * - p < 0.05; ** - p < 0.01; *** - p < 0.001; NS - nem szignifikáns) fogyasztói szokások egészséges táplálkozás df MS F P df MS F P nem 1 1.650 5.247 * nem 1 3.495 9.726 *** megye 1 14.731 46.837 *** megye 1 0.049 0.136 NS iskola 9 1.060 3.370 *** iskola 9 2.413 6.713 *** évf. 1 2.913 9.262 ** évf. 1 0.483 1.345 NS residual 753 0.315 residual 745 0.359 takarékosság hulladékkezelés df MS F P df MS F P nem 1 0.001 0.001 NS nem 1 0.516 0.853 NS megye 1 7.235 13.471 *** megye 1 1.000 1.652 NS iskola 9 1.736 3.233 *** iskola 9 3.613 5.971 *** évf. 1 3.469 6.460 * évf. 1 1.511 2.496 NS residual 752 0.537 residual 753 0.605 környezeti tudatosság df MS F P nem 1 4.064 10.336 *** megye 1 0.321 0.816 NS iskola 9 1.138 2.894 ** évf. 1 0.397 1.009 NS residual 753 0.393 Az egyes kérdéscsoportokon belül megvizsgálva a különbségek okait, azt találtuk, hogy a végzős évfolyamok diákjai általában kevesebbszer vásárolnak édességet, rágcsálnivalót (Wilcoxon rang teszt: p = 0.022), szénsavas üdítőt (Wilcoxon: p = 0.024), és többször járnak piacra vásárolni (Wilcoxon: p < 0.001), mint fiatalabb társaik, viszont gyakrabban vásárolnak akciós termékeket (Wilcoxon: p = 0.040), és ruházkodásukkal, kikapcsolódásukkal összefüggő költekezéseik során kevésbé környezettudatosak (Wilcoxon: p = 0.009). Fontos különbség a két korosztály között továbbá, hogy többet beszélgetnek otthon a családban (Wilcoxon: p = 0.035), illetve baráti körben (Wilcoxon: p < 0.001) is környezetvédelmi témákról, többet
tanulnak ezzel kapcsolatban a médiákból (Wilcoxon: p = 0.006), és kevésbé tartják e téren példamutatónak tanáraikat (Wilcoxon: p < 0.001), mint a belépő évfolyamokra járó diákok. A két vizsgált megye diákjai között szintén a fogyasztói szokásaikban és a takarékosságenergiatakarékosságukban volt különbség, amely a következő válaszok közötti különbségekből adódott. A Veszprém megyei diákok a legtöbb takarékossággal kapcsolatos kérdésre szignifikánsan kedvezőbb válaszokat adtak, mint a Sz.-Sz.-Beregi diákok. Így például jobban takarékoskodnak a vízzel, árammal, gyakrabban váltanak vissza üvegeket, és gyakrabban ajándékozzák el, illetve javítják meg régebbi használati tárgyaikat vagy eszközeiket (Wilcoxon: p < 0.05; minden esetben). Fogyasztói szokásaikat tekintve gyakrabban isznak csapvizet a palackozott üdítők helyett, kevesebb édességet, illetve trendi és reklámozott termékeket vásárolnak, ellenben ritkábban vásárolnak piacon (Wilcoxon: p < 0.015; minden esetben). Bár a Veszprém megyei diákokra jobban jellemző, hogy minden ember felelősségének tartják a környezeti problémák keletkezését és megoldását is, kevesebben járnak kerékpárral és kevesebben is szeretnek kerékpározni (Wilcoxon: p < 0.018; minden esetben). A szelektív gyűjtéssel kapcsolatos válaszok kissé ellentmondásosak. Bár itt az összetett mutató tekintetében csak az iskolák között mutattunk ki különbséget, válaszaik szerint a Veszprém megyei diákok 80%-a gyűjt szelektíven hulladékot, szemben a Sz.-Sz.-Beregi 60%- os gyakorisággal (χ 2 -teszt: p < 0.001), a Veszprém megyeieket mégis jobban befolyásolja e döntésükben a szelektív hulladékgyűjtők távolsága (Wilcoxon: p = 0.027). Azoknál, akik két kedvenc tantárgyuk között a biológiát vagy a környezetvédelmet megjelölték, közel 10%-al magasabb a szelektíven gyűjtők aránya (77%), mint az egyéb természettudományos tantárgyakat kedvelők között (68%) vagy, mint a nem természettudományos érdeklődésű diákok körében (68%). Végezetül, az egyének szintjén vizsgálva az öt kiválasztott magatartásforma összefüggését, megállapíthatjuk, hogy legerősebb korreláció a környezeti tudatosság és a szelektív gyűjtés (korrelációs együttható: r = 0.57), illetve a takarékosság és a szelektív gyűjtés között van (r = 0.57). A környezeti tudatosság és a többi összevont jellemző között a korrelációs együtthatók értéke a következő: egészséges táplálkozással r = 0.51, takarékossággal r = 0.49, és legalacsonyabb a környezettudatos fogyasztói szokásokkal r = 0.28 (p < 0.001; minden esetben). 4. KONKLÚZIÓK Vizsgálatunkban öt kérdéscsoportban vizsgáltuk középiskolás diákok környezettudatossághoz kapcsolódó, cselekvés szinten megjelenő szokásait. Kimutattuk, hogy az öt kérdéscsoport közül az egészséges táplálkozásban, a környezettudatos hulladékkezelésben, ill. a környezeti attitűdjeikben nincs jelentős különbség a középiskolákba belépő, illetve az onnan kilépő diákok között, továbbá nincs jelentős különbség hazánk egy nyugati (Veszprém) és egy keleti (Sz.-Sz.-Bereg) országrészében lévő megyék középiskolai diákjai között sem. Kimutattuk azonban, hogy takarékosság-energiatakarékosság és fogyasztói szokások tekintetében különbség van mind a nyugati és a keleti országrész középiskolai diákjai között, mind pedig a középiskolákba belépő, illetve az onnan kilépő diákok között. A Veszprém megyei diákok a legtöbb takarékossággal-energiatakarékossággal kapcsolatos szokásukban környezetbarátabban viselkednek, mint a Sz.-Sz.-Beregi diákok. Kevésbé éles a különbség, de a középiskolák végzős diákjai is környezetbarátabban viselkednek e téren, mint az elsős évfolyamok diákjai. A korosztályok közötti különbség okai feltehetőleg életkori sajátosságokkal magyarázhatóak, valószínűleg a 14 évesek még nem figyelnek, nem fektetnek hangsúlyt ezekre a dolgokra. A megyék közötti különbség azonban könnyen elképzelhető, hogy a környezeti nevelésben vagy a környezeti attitűdökben, ill. temperamentumban az országrészek között fennálló valamilyen különbségekre vezethető
vissza. Ennek megfelelően a Veszprém megyei diákok fogyasztói szokásaik tekintetében is jelentősen környezetbarátabban viselkednek, mint a Sz.-Sz.-Beregi diákok. A 12. évfolyamok diákjainak fogyasztói szokásai is környezetbarátabbak, mint a 9. évfolyamosoké, ez valószínűleg szintén életkori sajátosság, hiszen ebben a korban kezd kiszélesedni a felsőbb évfolyamosoknál a vásárolt termékek köre, ami elsődleges oka lehet annak, hogy arányaiban csökken pl. az üdítők vagy az édességek megvásárlása. A nemek közötti különbségek a környezeti tudatosságban két potenciális okra is visszavezethetőek. Egyrészt több kutatás is valószínűsíti, hogy a lányok általában valóban nagyobb érzékenységet mutatnak a környezetvédelmi kérdések iránt, mint a fiúk (MARJAINÉ ET AL., 2012). Másrészt ismert az a tény, hogy környezetvédelmi kérdésekkel kapcsolatban hajlamosak vagyunk normakonform válaszokat adni (KOTOGÁN, 2011), a vizsgált korosztályoknál pedig a lányok a normakövetőbb nem, így ez is befolyásolhatja a válaszadást. Az iskolák között mind az öt vizsgált mutatóban erősen szignifikáns különbségeket találtunk, ezeknek az okait az egyes iskolák pedagógusainak véleménye alapján kívánjuk majd a későbbiekben részletesen megvizsgálni. Végezetül, megállapítottuk, hogy a vizsgált diákok körében a környezeti tudatosság legerősebben a szelektív hulladékgyűjtési szokásaikkal függ össze, ezt követően az egészséges táplálkozással, majd a takarékosság-energiatakarékossággal összefüggő szokásokkal, és csak legkisebb mértékben függ össze a fogyasztói szokásaikkal. Eredményeink összecsengenek más korábbi vizsgálatok eredményeivel (VARGA, 2004; MARJAINÉ ET AL., 2012), hiszen ez azt jelenti, hogy hiába van meg ennél a korosztálynál a motiváció a környezet megkímélésére, általánosságban a saját fogyasztás csökkentése, illetve ezen a téren az egyéni felelősségvállalás nem valósul meg. Felhasznált irodalom BABBIE, E. (1996): A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Ballasi Kiadó, Budapest. HAVAS P., VARGA A. (2006): A környezeti neveléstől a fenntarthatóság pedagógiai gyakorlata felé In: VARGA A. (szerk.) Tanulás a fenntarthatóságért, OKI, pp. 49-72. KOTOGÁN R. (2011): A környezeti tudatosság személyiségtényezői. Szakdolgozat, SZTE, Bölcsészettudományi Kar. KOVÁCS A. D. (2008): A környezettudatosság fogalma és vizsgálatának hazai gyakorlata. http://geo.science.unideb.hu/taj/dokument/telkonf/dokument/kovacs_a_d.pdf MARJAINÉ SZ. ZS., ZSÓKA Á., SZÉCHY A. (2012): Környezettudatosak-e a középiskolások? In: Fenntartható fogyasztás? Trendek és lehetőségek Magyarországon. OTKA 68647 kutatás eredményei. AULA, Budapest, pp. 226-259. PETHE A. (2012): A környezettudatosság megjelenése a középiskolai korosztálynál. Szakdolgozat, NyF, Természettudományi és Informatikai Kar. R CORE TEAM (2015). R: A language and environment for statistical computing. R Foundation for Statistical Computing, Vienna, Austria. http://www.r-project.org/ SZITTNERNÉ G. M., SZABÓ J. (2009): A környezettudatosság néhány aspektusának vizsgálata 9. évfolyamos tanulók körében reprezentatív minta alapján. Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó Intézet. TÖRÖK J., LÖVEI M. (2012): Környezettudatosság a 2010/2011. tanévi fővárosi 9. évfolyamos tanulók körében. Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó Intézet. VAJDA, ZS. (2001): A gyermek pszichológiai fejlődése. Helikon kiadó, Budapest. VARGA A. (2004): A környezeti nevelés pedagógiai, pszichológiai alapjai. Ph.D. disszertáció, ELTE Bölcsészettudományi Kar, Neveléstudományi Doktori Iskola. ZSÓKA Á., MARJAINÉ SZ. ZS., SZÉCHY A. (2011): A környezeti nevelés szerepe a fenntartható fogyasztás és életmód kialakításában. In: CSUTORA M., HOFMEISTER-TÓTH Á. szerk.: Fenntartható fogyasztás? Budapesti Corvinus Egyetem, Aula Kiadó, Budapest.