Osztályközösség-fejlesztés Komáromban Monostori Éva közösségfejlesztő, Élettér Egyesület Miért nem hasznosítod magad az ifjúság területén? Miért nem csinálsz osztályközösség-fejlesztő programokat? - kérdezte barátnőm egy alkalommal, amikor az egyesület 2008-as programtervét állítottuk össze. Igaz, hogy évek óta közösségfejlesztéssel foglalkozom, és $/ is igaz, hogy néhány éve különös figyelmet szenteltem ezen belül az ifjúsági közösségi munkának, ennek ellenére értetlenül álltam az ötlet, és az azt követő gondolattömeg előtt. Miért kellene ilyen feladatot felvállalni, mi ösztönözné az iskolákat, hogy részt vegyenek a programban, s mit profitálhatunk mi ebből az egészből. Szóval, miért is? Azért, mert az iskolai oktatási program jelenleg a tanításra helyezi a hangsúlyt. A tudás, a tananyag elsajátítása mellett egyre kevesebb idő jut a fiatalok közösségeinek Ápolására, a hagyományos osztályközösségek megteremtésére és összefogására. Az osztályfőnökök is fáradtak, nehezen tudnak egy-egy osztályközösséget megalapozó kirándulást, közös programot, ezáltal pedig közös élményt gerjeszteni, ami alapja és maghatározója lehet annak a közösségiségnek, amire vágynak. Hiszen egymást jól ismerő, megértő és toleráns osztályokban könnyebben folyik a napi munka, zökkenő mentesebb a tanítás. A közösségben való aktív részvétel leginkább gyermek- és fiatalkorban fontos. Vannak azonban olyan (hátrányos) helyzetek, ahol az otthoni és az iskolai közösségek sem tudnak gyermekeik számára több közösséget biztosítani - sem táborokba, sem délutáni elfoglaltságot jelentő szakkörökre, foglalkozási csoportokba sem ösztönzik a fiatalokat. Erre próbált megoldást kínálni az Összehozó" programunk, amelyben olyan módszert Ab eszközöket kerestünk a fejlesztésére, ahol a hétköznapi életszíntérből kiszakítva, de a mindennapos élethelyzethez hasonló szituációban, a saját közösségeikben fejlesztheti a fiatalokat. A működési helyünkként szolgáló Mag-Házban tréningeket hirdettünk az általános és középiskolai osztályoknak. Terveink szerint a városban működő intézmények mindegyikében egyegy programot kívántunk megvalósítani, mely teljes egészében tervezetünk felajánlása volt. A pályázatra azonban csak 3 osztály jelentkezet 3 különböző intézményből. A jelentkező osztályok mindegyike középiskolai korosztályú, jelenleg 10 évfolyamosak. A velük folytatott kísérleti, vagy modell-programot ismertetem az alábbiakban. Pályáztatás A jelentkező osztályok írásbeli bemutatkozást adtak, illetve megfogalmazták a programhoz kapcsolódó motivációjukat. Ezt két osztálytól (Jókai, Alapy) kaptuk meg, a harmadik (Kempelen) csupán szóbeli jelentkezéssel kapcsolódott a folyamatba. ízelítő a pályázatokból: A mi osztályunk diákszemmel..." Az osztályba jelenleg 32-en járnak plusz az osztályfőnök, de a 32-ből 1 magántanuló, tehát ő rá nem vonatkozik, amit írok. Lányok és fiúk járnak az osztályba, de a fiúk vannak többen. Az osztályban nagy az összetartás, de csak ha valaki rosszat csinált, ami őszintén szólva elég gyakran megesik. Ilyenkor hallgat mindenki még akkor is, ha az egész osztályt büntetik emiatt. Az órákon elég rosszak vagyunk. Nem sokan figyelnek oda, a legtöbben beszélgetnek, vagy egyéb elfoglaltságot találnak maguknak. Aki éppen nem következő beszóláson gondolkodik, az fekszik a padon, vagy éppen a pad alatt eszik. " (Dávid) Miért is szeretnék részt venni a tréningen?... Sajnos nekem úgy tűnik, hogy diákjaim számára nem igazán fontos a közösség, nem tudják, miért jó a tagjának lenni. Alig várják, hogy kicsengessenek az utolsó óráról, és máris rohannak ki az iskola kapun, ki merre lát. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az iskolában nincsenek tanítási időn túli programok, rendezvények, szakkörök, ahol a gyerekek jobban megismerhetnék egymást, és barátságot köthetnének. Egyszerűen nem érzik, hogy a/ iskolához tartoznak. Ha pedig néha adódik 1
lehetőség valami másra is a tanuláson kívül, egyből tiltakoznak, és keresik a kifogásokat, hogy miért nem akarnak részt venni. Én azért is örülnék, ha lenne lehetőség együtt lenni a gyerekkel a tanórákon kívül is, mert én is sokkal jobban megismerhetném őket. Már tízedikesek, és mégis van, akiről még mindig alig tudok valamit. A heti egy osztályfőnöki óra vajmi kevés lehetőséget ad a BESZÉLGETÉSRE... Úgy érzem, hogy az általános ellenállás és tiltakozás a jellemző az osztályra mostanában mindennel és mindenkivel szemben. Azt hiszem, diákjaim most kezdenek igazán kamaszodni... Épp ezért gondolom azt, hogy egy külső személy tanácsait, ötleteit, iránymutatását-, aki nem dorgálja őket, mint a szülök és a tanárok-, talán jobban elfogadják. S ha mindez játékosan, az ő nyelvűkön, a megszokottól eltérő környezetben történik, a siker talán még nagyobb, s az eredmény tartósabb lesz." (osztályfőnök) A Jókai Mór Gimnázium 10. C osztályába negyven diák tanul (15 fiú, 25 lány). A belügyi rendészeti, az informatikai csoport mellet, az általános, normál gimnazisták is helyet kaptak közösségben. Kollégistáim és a komáromiak száma is 10-10, a többi diák a környező településekről jár nap, mint nap az iskolánkba. Ekkora létszám mellet, ilyen különböző érdeklődésű és más-más értékrenddel rendelkező gyermekeknél igazán nehéz jó osztályközösséget alakítani. Sajnos akaratlanul is klikkek" alakulnak ki, és vannak, akik között még a beszélő viszony is hiányzik (vagy nem ismerik egymást egyáltalán, vagy korábbi összetűzések miatt ellenséges a viszonyuk)... Az osztályfőnök próbálkozásait csak részben koronázza siker. Az osztályfőnöki, és az iskolában szervezett csoportkohéziót", önismeretet, és egymás megismerését célzó gyakorlatok után sem változott pozitívan az osztálykép.... Lehet, hogy a gimnázium egyik fő célja az, hogy sikeresen felkészítsen az egyetemi felvételikre, de talán még fontosabb feladata az, hogy minden tekintetben EMBEREKET neveljen. Az osztályfőnöknek közös programokkal, együttlétekkel (és ezzel párhuzamosan közös élményekkel) van lehetősége arra, hogy változtasson a diákok hozzáállásán; és ha ehhez szakemberek segítségét is igénybe veheti, talán könnyebb lesz a céljait elérni." (osztályfőnök) Előkészítés Csoportonként 1-1 osztályfőnöki órát tervezünk az általános programbemutatásnak, a programban való részvétel feltételrendszerének meghatározására. A részletes programterv ismertetése magában foglalta a fejlesztési tematika ismertetését is. A tervezett előlátogatásoknál csupán egyetlen (Alapy) osztályba jutottunk be, a másik két (Kempelen, Jókai) osztállyal a képzés napján találkoztunk első alkalommal. A folyamat során tapasztaltak alapján nem tartom fontosnak a képzés előtti találkozás beiktatását. A folyamat kezdése valamennyi osztályban hasonlóan zajlott, függetlenül attól, hogy voltunk-e megelőző találkozáson, vagy sem. Ifjúsági közösségi képzés A képzés során két összefüggő nap keretén belül került sor a fejlesztőmunkára, amely természetesen az önismeretre, a csoportkohézióra és a közös tevékenységre fókuszált. Maga a tréning három különböző módon került megvalósításra. A Kempelenesek" első napját az iskolában, az osztálytermükben bonyolítottuk le. Második napon már csak csekély létszámmal jöttek ki Monostorra az ifjúsági házunkba a fiatalok. A Jókaisok" a képzés mindkét napját a monostori művelődési házban töltötték, alig volt hiányzó, végig nagy létszámmal voltak jelen. Az Alapysok" is a helyi művelődési házba jöttek, azonban az osztály egy része az ifjúsági házban töltötte az éjszakát. A második napra kevesen jöttek vissza. A képzési napok során felmerült fejlesztői dilemma az osztályok magas létszáma. A két nap során igyekeztünk ugyan kiscsoportos foglalkozásokat, gyakorlatokat beilleszteni, azonban egy osztályközösséget fejleszteni klikkekben" nem lehet. így a képzés nagy része közösen, teljes létszámmal zajlott, melyben maguk az osztályfőnökök is aktív résztvevőkké váltak. A fejlesztő munkája, leterheltsége és felelőssége is kiemelt hangsúlyt kapott ekkora (32-37 fős) ifjúsági 2
korosztálynál. (A képzés részletes tematikájának ismertetése nem a konferencia anyaga, abból kiadványt szerkesztettünk, mely a honlapunkról elérhető.) Értékelés A folyamat során többféle értékelési módot próbáltunk ki. A játékokat, feladatokat követően értékeltük a folyamatot. Ez a kis létszámú közösségekben működött. Leginkább i Kempelenesek" körében volt népszerű és követhető. A két nap során zárásként iktattunk hó értékelést, melyet két osztályban tudtunk megvalósítani. A Kempelenesek" már rutinos Értékelőként végezték a feladatot, az Alapysok" pedig elfogadóként, együttműködőként. Sajnos a Jókaisoknál" nem történt értékelés. A folyamatértékelést az osztály magas létszáma, a lezáró értékelést pedig az időkorlát (buszhoz való igazodás) akadályozta meg. Ízelítő az értékelésekből: Mit gondolsz a mai napról? 1. Nincs iskola, ezért király. 2. Jó, mert azokat is megismerem, akikkel eddig nem tudtam kialakítani szorosabbá kapcsolatot. 3. Nem ilyenre számítottam. 4. Jobb is lehetne. 5. Vicces, szórakoztató, nem olyan elviselhetetlen, mint amilyennek képzeltem. 6. Érdekes, vicces, tanulságos, jobb, mint a suli. 7. Nagyon zavar, hogy néhányan nem veszik komolyan és tönkreteszik a többiek jókedvét. 8. Szerintem egész jó, ahhoz képest amilyennek hittem 9. Inkább aludnék otthon. 10. Jó, hogy ma itt vagyok, mert sokat megtudok azokról az emberekről, akikkel nap, mint nap találkozok. 11. El sem hiszem, hogy ma nem lógtam el az iskolából. Utánkövetés Csoportonként 2-2 osztályfőnöki órát terveztünk a fejlesztési folyamat nyomon követése érdekében. A folyamatban részt vevő osztályok írásbeli bemutatkozást adtak, illetve megfogalmazták a program során szerzett tapasztalataikat, ismereteiket és érzéseiket. A Kempelenesekhez" nem jutottunk el első alkalommal, így az osztályfőnök értékelt helyettünk. Az órán elhangzottak és a képzés élményei írásos beszámolók formájában került hozzánk. Ezt a találkozást egy héttel a foglalkozás utánra terveztük. Itt még nagyrészt pozitív és építő visszajelzéseket kaptunk. A második alkalom már sikeres találkozás volt az osztállyal, de a visszajelzések minősége és mennyisége is változott. Mái csak kevesen fogalmaztak bizakodóan, a többség csalódottságának adott hangot. A másik két intézménybe még nem jutottunk el. Ízelítő az utánkövetésekből: Összességben az egész osztály negatívan állt hozzá a tréninghez. Az első nap délelőttje rosszabb volt mintha suliban lettünk volna. Az első feladat plakátkészítés volt, de ez nem tetszett az osztály nagy részének. Ennek fő oka az volt, hogy nem találtunk olyan képekkel, amik tetszettek volna. Pár ember hazavágta a hangulatot és ezért a délelőtt nyűgösen, unalmasan telt. A délután folyamán elmentek a közösségbontók és ezután javult a légkör Délután már mindenki jól érezte magát, kicsit felszabadultabbak lettünk. Estefelé néhány kisebb csoportra bomlottunk, mindenki megtalálta azt, amivel el tudta foglalni magát. Az éjszaka folyamán jobban megismertük egymást, mert mindenki egy kicsit más oldaláról mutatkozott meg, és olyan osztálytársakkal is beszélgetünk, akikkel idáig nem, vagy csak keveset.... Összegezve a véleményünket, tartalmasnak ítéljük a hétvégét, bár a program lehetett volna legalább háromnapos, Jó lett volna, ha kettő napot kint aludhattunk volna Monostoron, mert a 3
második napon többen maradtak volna, és még nagyobb összhang alakult volna ki. Meglátásunk szerint, van esély a folytatásra, és jó lenne, ha legalább félévente ismétlődne a tréning..." (Ádám, Dávid, Péter és Timi) Számomra is sok tanulsággal járt ez a két nap. Azon kívül, hogy én is jobban megismertem az osztályomat, a játék során egy idő után akaratlanul is a gyerekek kimutatták egymás iránt érzett rokon, vagy ellenszenvüket. Láthatóvá vált az is, hogy ki az, akinek a véleménye számít, és ki után indul a csorda". Ki az, aki a közösség peremére került; ki az, aki nem tud veszíteni; (sőt egyáltalán játszani sem a szabályok betartásával) és ki az, aki arra sem vette a fáradságot, hogy együtt töltsünk el egy szűk hétvégét. A diákok igen vegyes érzelmekkel indultak Monostorra. A nagy többség kellemesen csalódott, és remekül érezte magát. Úgy értékelték: Jó volt egymásról olyan dolgokat is megtudni, melyek a hétköznapokban nem lennének beszédtémák és mégis fontosak. Azoknak a diákoknak is meg kellett nyilatkozniuk, akikkel csak néhány szót váltott az osztály egy része.... Jelentős pozitív osztályközösséget nagyban befolyásoló változás nem tapasztaltam, a foglalkozások csak akkor érnének el célt, ha lenne folytatása is a játékoknak." (osztályfőnök) A fejlesztő program eredménye főleg az, hogy a hétköznapi zárkózott személyiségeit láthattam újra mosolygó gyermekként. Tagadhatatlanul újdonságot sikerült hozni az osztály életébe, sajnos csak két napig. Ha szakmai szemmel értékelni kellene a két nap hatásait felemás érzések kavarognak bennem. Néhány nap elteltével még érzékelhető volt a jó hangulat az osztály életében. A számtalan élménybeszámoló hallatán jó érzés töltött el. Végre olyan diákok is megnyílhattak, akik eddig megbújtak a hétköznapok problémái közepette. Sajnos így több mint egy hónap elteltével már negatívumok is jelentkeztek, de úgy érzem ez természetes, hiszen senki sem garantálhatta, hogy ettől a két naptól minden meseszerűvé változik majd az osztály életében.... Ennek ellenére az összkép pozitív és továbbra is elszántan hiszem, a hasonló programokkal tovább erősödhet az osztály Kohéziója. További fontos feladat, hogy ezekbe a közösségfejlesztő programokba minden diákot sikerüljön bevonni, és aktívvá tenni. Talán a hosszabb idő eltelte mondatja velem, a program akkor lesz igazán sikeres, ha időről időre beépítésre kerül az osztályfőnöki tevékenységbe." (osztályfőnök) Nekem nagyon tetszett a program. Jól összekovácsolta az osztályt, aki itt volt valamelyik napon az szerintem élvezte a játékos feladatok sokaságát és közelebb hozta egymáshoz az ott lévőket. Sokat tudtam meg az osztálytársaimról, közelebbi barátságba kerültem velük. Bár a második napon rosszvolt az idő, úgy nem tudtunk kimenni, a szabadba, de bent a házban is jól elszórakoztam. Úgy érzem, hogy akik eddig csak haverok voltak és közelebbi kapcsolatban nem voltunk egymással, ők már nem csak haverok, hanem már ha rátáim. Használt ez a két nap az osztálynak, mert akik csak elmentek egy évig egymás mellett úgy, hogy csak köszöntek, ők is már el tudnak beszélgetni egymással, sok közös léniájuk van. Megkedveltem Évit is, aki vezette ezt az egészet. Nagyon jó feladatokkal adott nekünk tombolákért cserélte. Szóval nagyon jó volt és én elmennék még egyszer, ha lehetséges lenne." (Gábor) Nekem nagyon tetszett a program, amíg ott voltam, de hazamentem, amit már megbántam. Látva a képeket nagyon-nagyon megbántam." (Rómeó) Zárókonferencia A Komáromi Napok keretein belül szervezzük, ahol bemutatásra kerül a program során készített film és egy kiadvány, melyek szintén letölthetőek a honlapunkról. A konferencia szervezését és lebonyolítását a programban részt vevő osztályok tanulói végezik segítségünkkel. A konferencia célja az Összehozó" program jövőjének megfogalmazása. Itt tartunk most. Hogyan tovább? Ez még megválaszolatlan. Mindenesetre gyakorlott ifjúsági trénerként is számos új tapasztalattal gazdagított engem is ez a folyamat. 4
Remélem, hogy legalább ennek a 3 osztály közösségének sikerült valami pluszt hozni a mindennapjaiba. A Kempelenes" osztály meghívott az év végi kirándulásukra. Megkérték osztályfőnöküket, hogy ne hagyományos kirándulást tervezzenek, hanem egy ilyen kötetlenebb, játszósabb, egymást még jobban megismerőbb, tréninges, lazulóst. Az osztályfőnök elfogadta a javaslatot és június elején közös felfedező útra indulunk Kunbábonyba. De ez már egy másik történet. A folyamat egésze megtekinthető és letölthető a szervezet honlapjáról www.elletteregyesulet.hu A kiadvány megjelenését a Szociális és Munkaügyi Minisztérium támogatta. Szociális és Munkaügyi Minisztérium Szerkesztő: Beke Pál Olvasószerkesztő: Debreczy Márta Kiadó: Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ, Szombathely Felelős kiadó: Joós Tamás igazgató ISBN: 978-963-06-5270-4 Készült: Punger Nyomda, Szombathely 500 példány 5