Egy nem interprofesszionális szaktanácsadói látogatás és hozzá kapcsolt vezető szaktanácsadói reflektálás margójára

Átírás

1 Egy nem interprofesszionális szaktanácsadói látogatás és hozzá kapcsolt vezető szaktanácsadói reflektálás margójára november közepén került sor az intézményfejlesztési területen egy problémamegoldónak indult látogatására egy alföldi nagyvárosban. A szaktanácsadó kollégát képzőként ismertem meg az interprofesszionális szaktanácsadói felkészítő képzések egyikén. A helyszínt saját toborzással kereste meg a szaktanácsadó kolléga saját lakóhelyén, mivel a próbalátogatásokra bejelentkezett intézmények között nem talált olyat, amely szaktanácsadói profiljának megfelelő lett volna, és mindkét félnek alkalmas időben tudta volna őt fogadni. A kiválasztott szakképző intézmény a kisebbek közül való a városban, ám a tanácsadó ismeretei szerint problémája annál több volt az elmúlt évtizedben. Az első kapcsolatfelvétel telefonon történt, majd a szaktanácsadó ben kereste meg az iskolát erre a célra a rendelkezésére álló dokumentumsablont használta. Szükségesnek tartotta, hogy annak tartalmát néhány mondattal kiegészítse, ezzel indokolva, hogy a látogatás miért is kiemelten fontos a TÁMOP projektjének, illetve miért lehet hasznos az intézmény számára. Kölcsönös technikai nehézségek miatt öt nap múlva érkezett csak válasz az iskola igazgatójától, ám addig sem töltötte az időt tétlenül: az iskola honlapját végigböngészve áttanulmányozta az intézményi alapdokumentumokat és az egyéb elérhető nyilvános adatokat. Megállapította, hogy korábbi emlékeihez képest úgy a szakmai profilt illetően, mint a Pedagógiai Programban jelentős változások történtek; ezért az erre fordított időt a látszólagos csúszás ellenére hasznosnak ítélte. Az iskola két problémát jelölt meg: beiskolázási nehézségeiket és azt, hogy saját megítélésük szerint alacsony a vezetés hatékonysága (szó szerinti idézetek). Már a heterogén csoportos felkészítő képzéseken is igyekeztünk a hallgatók számára

2 hangsúlyozni, hogy mennyire fontos a probléma azonosítása, ezért aztán a szaktanácsadó telefonon további információt kért az igazgatótól. Kétszeri hosszas beszélgetésük után a következőket fogalmazta meg: 1. Az iskola 4 szakmacsoport 9 szakmájában lenne képes képzést indítani, ám a jelentkezések és a fenntartói döntések alapján évente 3 osztálynyi tanulót iskolázhatnak be, ebből egy mindig speciális szakiskolai osztály. A létszám rendre a pótjelentkezésekkel, az elutasított fellebbezők odairányításával telik meg. Részben elavuló eszközparkjuk miatt szeretnének új szakmát indítani, ám ehhez nem kaptak előzetes engedélyt a fenntartójuktól. Úgy érzik, mindkét oldalról beskatulyázták őket; a máshová nem kellő, HHH-s, BTMN-es, vagy másképpen problémás gyerekek gyűjtőhelyének tartva az intézményt. 2. Azért érzi úgy az igazgató, hogy nem elég hatékony a vezetés, mert kevesli az eredményeket, melyek szerinte messze alulmúlják a ráfordított idő, szaktudás alapján elvárható szintet. Nem elégedett a vezetői struktúrával sem, illetve személyi változtatást is szükségesnek tartana az öröklött összetételű vezetésben. A fenti nehézségek, megoldásra váró jelenségek megismerése után a szaktanácsadót magával ragadta a lelkesedés no, nem a problémák, hanem amiatt, mert úgy érezte, 35 éves tanári és főleg húsz évnyi vezetői tapasztalata alapján számos biztos megoldást tud javasolni. Össze is írt egy vázlatos listát, mely a két témához 16 ötletet tartalmazott. Elküldte nekem a felkészítés képzőjének - véleményezésre, ehhez a képzésen megismert Google-drive felületet használta. Mielőtt bármit reflektálhattam volna az összeállítására, egy újabb anyagot tett fel, melynek a legfontosabb része az intézménylátogatási forgatókönyv volt. Ebben nagy örömmel olvastam, hogy mégsem tervez olyan tevékenységet, melynek során a tuti megoldást közlő, mindentudó szaktanácsadó képében akarna tetszelegni. Helyette a látogatás elejére fókuszcsoportos interjút iktatott be azokkal a kulcsszereplőkkel, akiket az iskola kérésére majd beazonosít, mint a beiskolázási folyamat prominenseit. A

3 továbbiakban pedig olyan műhelymunkát tervezett, melynek eszköztára igen változatosnak, és ami még fontosabb, célszerűen kiválasztottnak tűnt számomra. A teljesség igénye nélkül megemlíthetem a SWOT/SWAN analízist, az 5 Miért? módszerét, a halszálka diagramot, az erőtér analízist és a hullámhatás-diagramként is ismert döntési kereket. A másik témához is hasonlóan bőséges eszköztárat tervezett és gyors reakciót várt tőlem, hiszen mindössze két napja maradt a látogatásig. Ezen kívül javaslatomat kérte három megnevezett szakirodalmi anyaggal kapcsolatban, hogy ezek közül melyiket tanulmányozza át és alkalmazza inkább a helyszínen. Nem akarván a vizet prédikál és bort iszik megítélést megkapni, természetesen én sem megfellebbezhetetlen ítéleteket mondtam neki, hanem terelgető kérdésekkel feleltem. Elsőként a Nem láttam az időkalkulációt a forgatókönyvhöz, melyben logikailag tökéletesen követik egymást az események megállapítással indítottam, nem akarván kellemetlen helyzetbe hozni egy nyilvánvalóan szükséges elem hiányára való utalással. Már éjszaka volt, mikor megérkezett válaszlevele.. Az olvasottakból következően hangulati mélyponton lehetett, mert a föladom, kiszállok, nem tudom, mit csináljak kifejezésekkel zsúfolta tele a drive-ra feltett anyagát. Tekintettel arra, hogy a korábban a forgatókönyvben feltüntetett lépésekhez rendelt (a hozzágondolt résztvevői létszámhoz képest itt-ott talán még alá is becsült) időtartamok összege több, mint 400 percet tett ki, lelkiállapotát nagyon is meg tudtam érteni. Emlékeztetőül: a látogatásra központilag 240 perc volt előirányozva. Nem részletezem tovább az aznap éjszakai majd 60 perces telefonbeszélgetésünket és a másnapi többszöri üzenetváltásunkat, csak az előkészületek végeredményét foglalom össze a következő napi látogatás forgatókönyvével kapcsolatban (a felsoroltakat végül kivétel nélkül a szaktanácsadó fogalmazta meg ilyen formában): - a rövid bemutatkozó kör után a kulcsszereplők döntsenek, melyik témával foglalkozzanak majd aznap

4 - visszatérő látogatás(ok) ajánlása szükség szerint más területi szaktanácsadó(k) bevonásával - a szaktanácsadó nem törekszik arra, hogy mindent megoldjanak a 240 perc alatt, csak a lehető legtöbb segítséget adja ehhez az iskolai kulcsszereplőknek - lerövidül a fókuszcsoportos interjú - csak azokat a technikákat alkalmazza, amelyek a jelen lévő kulcsszereplők legalább felének ismertek; ha nincs ilyen és az adott módszer nélkülözhetetlen, akkor szaktanácsadói vezetéssel élesben ismerik azt meg a továbblépéshez szükséges mértékben Nem járok messze az igazságtól, ha azt állítom: mindketten bár más okokból kifolyólag nagy izgalommal vártuk a közelgő látogatást. *** Eljött a várva-várt pillanat: benn ültünk az iskola tárgyalótermében, túlestünk a kölcsönös bemutatkozásokon és tiszteletkörökön. A szaktanácsadó röviden összefoglalta a helyzetet, ami kapcsán létrejött az esemény, majd tekintettel a résztvevők váratlanul nagy számára igazgató, 2 helyettes, 2 munkaközösség-vezető, az Iskolaszék vezetője, pályaorientációs felelős, gyermekvédelmis, iskolapszichológus, fejlesztő pedagógus, könyvtáros felkérte az igazgatót, ismertesse a két témát, amelyben segítséget kért. A harmadik mondata után szaktanácsadó kollégámban és bennem is megállt az ütő: az igazgató a korábban jelzett második téma helyett egészen mást nevezett meg! A szaktanácsadón értetlenséggel vegyes riadalom tükröződött, elmondása szerint az enyémen is. Csodáltam a lélekjelenlétét, mert talán egy másodperccel hallgatott csak tovább, mint ami normálesetben indokolt, aztán egy oldalvágással ugyan emlékeztette az igazgatót korábbi fölvetésére, de végül további vita nélkül kimondatta vele, hogy igen, ez a mai téma. Innentől érdemes lett volna videóra venni a történteket és oktatófilmként használni a későbbiekben a szaktanácsadói képzéseken. Ez sajnos elmaradt és mivel minden

5 ékesszólásom kevés lenne a látottak-hallottak érzékletes visszaadásához bár 15 oldalt jegyzeteltem arról, mit, hogyan tesz a szaktanácsadó az egyes tanácsadói szerepekben inkább tényszerűen idézek a látogatásról készült reflektáló anyagomból. Bár az előzetes tervektől el kellett térnie, a szaktanácsadó rugalmasan alkalmazkodott az igazgató által teremtett új helyzethez. Menet közben úgy alakította a folyamatot, hogy a változás nem okozott fennakadást, csúszást, vagy bármilyen más feszültséget a közös munkában. Mindvégig határozottan irányította a munka menetét annak eltervezett belső logikája szerint. Végig megmaradt tanácsadói szerepében, mert sokat kérdezett, a szükséges pontokon értelmezőösszefoglaló reflexiókat adott, lehetőségeket vetett fel. Elérte, hogy a váratlanul megjelent új témát éppen csak érintették, ennek továbbvitele érdekében az igazgató visszatérő látogatást kért. A szaktanácsadó kolléga már a képzésen is kitűnt azzal, hogy nagyszerűen alkalmazta a nonverbális kommunikáció egyes elemeit ezt most újra megcsodálhattam, különösen, hogy partnerei kiválóan vették az adást. Verbális kommunikációja asszertív jellegű, meggyőző volt még akkor is, amikor a saját szakterületeitől idegen vizekre volt kénytelen evezni az iskolapszichológussal folytatott párbeszéde során. Kérdéseivel, terelgető közbevetéseivel elérte, hogy az első témát alaposan körüljárták és sikeresen el tudták végezni az ok-okozati elemzést is. Türelmesen, alkalmas pillanatokban vissza-visszatérően próbálta rávezetni az iskolai kulcsszereplőket saját felelősségükre, saját lehetséges és szükséges fejlődési lehetőségeikre, gondolkodásmód-váltásuk szükséges mivoltára. A szaktanácsadó törekedett arra is, hogy az egyes részproblémák okainak feltárása után a megoldási javaslatok keresésére fordítsák energiáikat, nem pedig a külső vagy annak vélt akadályozó tényezők taglalására. Így aztán majdnem teljes mértékben sikerült felvázolni a probléma megoldásának menetét, a lehetséges kritikus pontokat, alternatív megoldásokat.

6 Talán kissé később a kelleténél, de észlelte azt is, hogy főleg az iskolavezetés, de kisebb mértékben ugyan, de a többi résztvevő is nagyon várja, hogy a külső szem, az intézményfejlesztési szaktanácsadó elismerje erőfeszítéseiket, utólagosan is visszaigazolja cselekedeteiket, mellyel egyegy részproblémát kezelni igyekeztek. A felismerés pillanatától diplomatikusan és saját szavaival élve a minimálisan szükséges mértékben ezt a megerősítést alkalmazta is. Talán ennek is köszönhetően pillanatok alatt megállapodtak egy visszatérő látogatásban, melyet a szaktanácsadó javaslatára interprofesszionálisnak terveztek. *** Mindezt a látogatás után közvetlenül meg is beszéltük. Ennek során egyáltalán nem volt nehéz dolgom, amikor a szaktanácsadó kolléga tevékenységére reflektáltam. Ezt szemmel láthatóan örömmel fogadta még a képzés során bizonytalannak éreztem abban, hogy egyáltalán szeretne-e szaktanácsadóként tevékenykedni. Megfogott az a józan mértéktartása is, amellyel szavaimat fogadta és próbálta csökkenteni azok súlyát néhány olyan apró mozzanat előcitálásával, melyeknél másképpen is cselekedhetett volna. *** Összegezve úgy gondolom, hogy a kolléga szaktanácsadói látogatása az előkészületektől a lezárásig szinte úgy zajlott, ahogy azt mi képzők a felkészítés során próbáltuk sugallni a résztvevőknek. Öröm volt részt venni ezen a reflektáló látogatáson bár az ilyen alkalmakra meggyőződésem szerint akkor is szükség van, sőt megkockáztatom, akkor van rá még inkább szükség, ha esetleg maga a szaktanácsadói tevékenység nem annyira sikeres. Őszintén hiszem, hogy ha több reflektáló látogatáson tudtunk volna vezető szaktanácsadóként részt venni, nagyon sok hasonlóan pozitív élményben lett volna részünk. A hatékony, pozitív hangulatú szaktanácsadói támogatás folyamatos biztosítása az egész magyar köznevelési rendszer elemi érdeke is.

7 Szűcs Gyula vezető szaktanácsadó június