Miskolci Egyetem VILÁG-ÉS REGIONÁLIS GAZDASÁGTAN INTÉZET Kocziszky György, Világgazdaságtan Tanszék A háború hatása Európára és az USA-ra, különös tekintettel a foglalkoztatottságra és a termelékenységre. Sedlák Gábor 2011
Tartalomjegyzék 1. Bevezetés... 4 1.2. Témaválasztás indoklása... 5 2. Bemutatás... 7 2.1. Az I. világháború... 7 2.2. A II. világháború... 11 2.3. A Vietnami háború... 17 2.4. A terror elleni háború... 20 3. A háborúk makrogazdasági összefüggései indikátorok segítségével... 23 3.1. Elemzett indikátorok... 23 3.2. Elemzés... 24 4. Az elmúlt évszázad háborúinak az európai és az amerikai gazdaságra gyakorolt hatásai... 37 4.1. Termelékenység, foglalkoztatottság... 37 4.1.2. Az Egyesült Államok gazdasága az ezredfordulón... 38 4.1.2.1 Makrogazdasági teljesítmény a 90-es években... 38 4.1.2.2. Strukturális változások az üzleti szférában... 39 4.1.2.3. Külgazdasági összefüggések... 40 4.2. Európa és az Európai Uniós régió... 41 4.3. A gazdasági helyzet sajátosságai az Egyesült Államokban és az Európai Unióban... 42 4.4. Elırejelzések... 50 2
5. Befejezés... 51 6. Irodalomjegyzék... 55 7. Summary... 57 8. Táblajegyzék... 58 9. Ábrajegyzék... 59 10. Melléklet... 60 3
1. Bevezetés Dolgozatomat, egy volt amerikai elnök idézetével kezdeném meg, mivel ez a kijelentés méltán tükrözi a mai állapotot. Az egyik legkiszolgáltatottabb, legteljesebben irányított és dominált kormány lettünk a világonolyan, amely többé nem a szabad véleményen, többségi választó akaraton alapul, hanem domináns emberek egy kis csoportjának kezében van -Woodrow Wilson- 1914 4
1.2. Témaválasztás indoklása Arra, hogy megírjam ezt a dolgozatot, több motiváció erıt éreztem, mint a többi beadványomnál. Szakdolgozatom megírásakor több motivációt éreztem arra, hogy bemutassam a háborúk hatásait az USA és az Európai Unió gazdaságára vonatkozóan. Az elsı befolyást a mai háborús helyzet keltette bennem. Lehet, mások szerint nem ezzel kellett volna foglalkoznom, de sokan el is felejtik, hogy mennyi minden van ezek mögött. A gazdaság szerepe nagyon fontos, bármelyik országról is beszélünk. A második inspiráló dolog munkám során az volt, hogy így mélyebb betekintést tudok nyerni ezeknek az országoknak a világban betöltött szerepébe. Az Európai Unió 2000-ben, létrehozott egy 10 évre szóló, fejlesztési és modernizációs programot, amelynek keretében fı célul tőzte ki, hogy 2010-re, a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb, tudásalapú gazdaságává akar válni. Miért is kell ez a program? Az EU, el akarja feledtetni magával a 2000. év elıtt lévı idıszakot, mivel 1970-tıl 2000-ig tartó idıszak nem mondható valami sikeresnek. Az Európai Unió a program segítségével akarja elérni, hogy az egyre élesebb világgazdasági versenyben, megelızze fı vetélytársait, az USA-t és a Távol- Keletet. Nem is tőnik elérhetetlennek az, az elképzelés, miszerint az EU legyızi az USA-t, hogyha így folytatja. Nem beszélve a TRIAD-ban nyújtott teljesítményérıl sem. Míg az EU nagyjából félúton van a célok elérésében, az USA messze lemaradt, erıfeszítése megsokszorozására van szükség. Vannak jelek arra vonatkozóan, hogy az USA növelni akarja erıfeszítéseit, azonban errıl biztos ütemterv és vállalás, eddig nem látott napvilágot. Egyértelmő, hogy az EU, az USA és Japán közül ki az, aki a legmeghatározóbb szerepet tölti be, ebben a kapcsolatban. Elsı az EU, második az USA, és csak utánuk következik Japán. 5
Rob Grespi 1 Amerika a válság felé halad - 2008-as kitekintés címő cikkében így fogalmazott, az USA gazdaságát néhány éven belül eléri a súlyos válság idıszaka. Az USA-t nem megfelelı, hozzá nem értı emberek irányítják. Az Egyesült- Államokban zajló ingatlanpiaci, export és pénzügyi válság, a hatalmas költségvetési hiány, a kereskedelmi hiány és a rossz vezetés miatt, hatalmas árat fog fizetni ezért az ország. Dolgozatomban, több nagyobb részt különböztetek meg. Az elsı rész visszanyúl a történelemben, amelyben a három legnagyobb háborút fogom bemutatni, majd eljutunk a huszonegyedik század talán egyik legmegrázóbb eseményéhez, a 2001. szeptember 11-ei terrortámadáshoz. Ettıl az idıponttól kezdve, már egy új háborúról beszélhetünk, a terror elleni háborúról, ami napjainkban is számos területen lezajlik. A második részegységben bemutatom, majd elemzem az Amerikai- Egyesült- Államok és az Európai- Unió gazdasági fejlettségét a foglalkoztatottság és a munkatermelékenység aspektusából. Az utolsó részben, dolgozatom befejezésében, levonom a következtetéseket a témával illetıen, és kifejtem, hogy a jövıben mivel szeretnék tovább foglalkozni, milyen irányban fogok tovább kutatni. Témaválasztásomnak oka az volt, hogy úgy gondolom a gazdaság irányítására, és a hatalmas profit megszerzésére nincs is nagyobb lehetıség annál, mint hogy háborút kezdeményezzünk egy országgal szemben. 1 Befektető-közgazdász 6
2. Bemutatás 2.1. Az I. világháború 1914-ben tört ki az elsı világháború az angolok és a németek között, tehát Amerikának nem volt érdeke, hogy háborúzzon. Woodrow Wilson, volt amerikai elnök, kihirdette Amerika semlegességét, augusztus 19-én pedig a Kongresszushoz intézett üzenetében kifejtette, hogy az Egyesült Államoknak semlegesnek kell lennie ténylegesen és névlegesen, népe maradjon pártatlan gondolataiban és cselekedeteiben. Az elnök azonban nem tartotta be saját elveit. A háttérben már azon gondolkodtak, hogy hogyan lehetne Amerikát beléptetni a háborúba. Nagy-Britannia a háború kitörésekor zárlat alá vonta ellenfeleit, megtiltva minden hadviselést szolgáló termék, úgynevezett hadi dugáru, számukra történı szállítását. Ilyen termékeket a semleges államok hajóiról el is koboztak, hivatkozva a tengeri hadviselés szabályait rögzítı 1856-os párizsi és 1909-es londoni nyilatkozatra. Elvben a semleges államok minden más terméket szabadon szállíthattak, de 1915 elejétıl a britek az élelmiszert is hadi dugárunak nyilvánították ki. Németország nem tudott ellenblokádot kiépíteni a brit flotta túlsúlya miatt. Az angolhoz hasonló blokádpolitika vágya vezetett a német tengeralattjáró-program felgyorsításához. A gyors ütemben kiépített búvárhajó-flotta tette lehetıvé az ellenblokád legalább részleges érvényesítését. Az ellenséges hajókat, vagy a rakomány átvizsgálására tett felszólításnak nem engedelmeskedı semleges hajókat elsüllyesztették. Anglia 1914 novemberében az egész Északi-tengert hadizónának nyilvánította, amire válaszként Németország 1915 februárjában a brit szigetek körüli vizeket nyilvánította annak. 7
Ezek a lépések az akkori nemzetközi jog szempontjából is vitathatók voltak, gyakorlati végrehajtásuk pedig igen sok esetben kifejezetten jogsértı. Az Egyesült Államok a brit eljárást tudomásul vette, míg a németeknél tiltakozott. Colonel Edward House ezredes és Anglia külügyminisztere között történt egy megbeszélés, ami arról szólt, hogy hogyan lehetne Amerikát bevonni a csatába. Arra jutottak, hogy a németek elsüllyesztenek egy óceánjárót amerikaiakkal a fedélzeten és ez akkora ügyet szül, amely az USA hadba lépését vonná maga után. 1915- A Lousitania nevő hajót német vizekre küldték, amit megtorpedóztak, felrobbant a több tonnányi robbanóanyaggal és 1200 emberrel együtt, amelybıl pár százan amerikai állampolgárok voltak. Mára bizonyított, hogy a hajó törvénytelen rakományt, hadianyagot szállított. A németek figyelmeztették az amerikaiakat, hogy csak saját felelısségükre szálljanak fel a hajóra. Mivel a hajót felrobbantották, ezért az USA belép a háborúba. Újabb incidensek és megegyezési kísérletek kudarca után Németország 1917. február 1-jével bejelentette, hogy minden Nagy-Britanniába tartó hajót meg fog támadni. A korlátlan tengeralattjáró-háborútól a német hadvezetés azt várta el, hogy az élelmiszer és nyersanyagszállítások megakadályozásával Angliát térdre tudja kényszeríteni. Várható volt, hogy Amerika válasza hadüzenet lesz, ami 1917. április 6-án be is következett. A hadba lépést az amerikai közvélemény többsége azért is fogadta egyetértéssel, mert egyrészt Németország Amerika háborús részvételének korlátozása érdekében szövetséget kínált Mexikónak, és a háborús gyızelem esetére megígérte az 1848-ban az Egyesült Államok által annektált 2 egykori 2 hozzácsatolt, bekebelezett 8
mexikói területek visszacsatolását Mexikóhoz. Ezt a kódolt üzenetet a britek megfejtették. Másrészt az amerikai sajtó ekkorra már sikerrel terjesztette el a német katonák bestiális kegyetlenkedéseirıl szóló utóbb kivétel nélkül alaptalannak bizonyulthíreket. Az elnök és környezete angol-francia szimpátiái és az amerikai nép hangulatának sikeres megváltoztatása volt tehát a két fontos tényezı az amerikai semlegesség feladásában. Számos szakértı szerint azonban a döntı egy harmadik tényezı az üzlet volt. Amerika számára a háború ugyanis óriási üzleti lehetıségeket kínált. A hadianyag mellett felszökött az élelmiszerek, az acél és textiláruk iránti hagyományos európai kereslet is. A blokád miatt elsısorban az antant-országok lettek az amerikai export felvevıi. Amerika szállításaival elıször kiegyenlítette a korábbi közel négymilliárdos tartozásait Angliának és Franciaországnak, de ezek levásárlása után sem Anglia, sem Franciaország már nem tudott fizetni. Ezért a magánbankok hitelszolgáltatásai mellett, 1915-tıl Wilson engedélyezte kölcsönkötvények kibocsátását. Két év alatt az antant államai 2,5 milliárd dollár értékben vettek fel kölcsönt az amerikai pénzpiacon. Joggal jegyezte meg az egykori külügyminiszter, a pacifista Bryan, hogy a pénz a háború legveszélyesebb tényezıje. Amikor az 1917-es orosz forradalom elırevetítette annak árnyékát, hogy a keleti fronton szabaddá váló hadseregével Németország nyugaton kicsikarhatja a gyızelmet, Amerika nem vállalhatta a kockázatot. Az USA futott a pénze után, s a német tengeralattjárók mőködése csak jó ürügyet teremtett a hadüzenethez. Amerikának 323 ezer halottja lett. Ez az egész háború, körülbelül 30 milliárd dollárjába került, amit a jegybanktól vett kölcsön. 9
1. ábra: Az USA bevétele és kiadása Forrás: eh.net alapján saját szerkesztés Az USA bevétele és kiadása 1. táblázat 1916 1917 1918 Az USA bevétele (millió $) 930 2373 4388 Az USA kiadása (millió $) 1333 7316 15585 Forrás: eh.net alapján saját szerkesztés Az 1. ábrából jól kivehetı, hogy nagyon költséges volt Amerika számára ez a háború. 1916-tól mérve, a háború végéig több mint tízszeresére nıtt az állam kiadása, míg bevétele alig gyarapodott. Egyértelmően megállapíthatjuk, hogy nem volt valami jó ötlet az Amerikai- Egyesült- Államok részérıl, hogy becsatlakozott az elsı világháborúba. Bár hiába azt mondom, hogy nem volt nyertese ennek a háborúnak, de a világháború után bekövetkezett gazdasági összeomlást, csak ık úszták meg. Kisebb nagyobb mértékben is, de minden hadviselı országot érintett ez a válság. 10
Ha más szemszögbıl nézzük, akkor egy nagyon okos húzás volt az USA részérıl, hogy csatlakozott. A háború Európában zajlott le, mindent szétrombolva. Neki csak az emberei vesztek és a felszerelés. Nem az ı országát bombázták le. Amint már említettem, az Egyesült- Államok kivételével mindenhol gazdasági összeomlás történt, amit kihasználva az USA lett a leggyorsabban fejlıdı ország, és gazdasági nagyhatalommá vált. 2.2. A II. világháború A következı háborút azzal kezdem, hogy bemutatom a második világháború kirobbanásának különbözı okait. Az 1929. évi és 1933. évi világgazdasági válság kiélezte az imperialista ellentéteket, 1931 és 1939 között háborús tőzfészkek jöttek létre a világ több pontján, helyi jellegő háborús konfliktusok és háborúk zajlottak le, amelyek a II. világháború közvetlen elıtörténetét alkotják. 1931 szeptemberében a japán imperialisták hadüzenet nélkül megkezdték Észak-Kína (Mandzsúria) meghódítását. 1933-ban Németországban Hitler vezetésével uralomra jutott a fasizmus. Ezzel a távol-keleti háborús tőzfészek létrejötte után kialakult a háborús veszély európai tőzfészke. A hitleri Németország a Versailles-i békeszerzıdést megszegve 1935-ben bevezette az általános hadkötelezettséget, 1936-ban pedig hadseregével megszállta a rajnai demilitarizált övezetet 3, 1935-36-ban, a fasiszta Olaszország meghódította Etiópiát. 1935 és 1939 között Németország és Olaszország a fasiszta lázadókat támogatva katonai intervenciót 4 hajtott végre a spanyol-köztársaság ellen. 3 Egyezményben meghatározott terület, melyen tilos katonai létesítményeket építeni és csapatokat tartani. 4 beavatkozás, közbeavatkozás, erőszakos beavatkozás (egy állam belügyeibe) 11
Az 1936. október 25-én kötött német-olasz szerzıdés alapján létrejött a Berlin- Róma tengely, 1936. november 25-én pedig Németország és Japán megkötötte az antikomintern paktumot, amelyhez 1937. november 6-án Olaszországhoz is csatlakozik. Kialakult a világ újrafelosztásában érdekelt agresszív fasiszta hatalmak, az úgynevezett tengelyhatalmak katonai és politikai szövetsége (1940-tıl Berlin- Róma-Tókió háromszög.) 1937. július 7-én Japán új támadást kezdett, amelynek célja egész Kína meghódítása volt. 1936-tól Hitler sikerei láttán egyre többen szeretnék Ausztriában az anschlusst. 1938. februárjában, Hitler utasítja Schuschnigg osztrák kancellárt, hogy nevezze ki belügyminiszterré Seiss-Inquartot. Schuschnigg március 13-ra népszavazást irat ki, független maradjon-e Ausztria vagy csatlakozzon. 1939. március 11-én Németország követeli, hogy Ausztria álljon el a népszavazástól. 1938. március 12- én a fasiszta Németország csapatai megszállták Ausztriát. A Távol-Keleten a Szovjetunió sikeresen visszaverte a Japán 1938. július 29-én indított fegyveres támadását (Hasszan-tói incidens). A nyugati hatalmak megbékéltetési politikájának eredménye volt az 1938. szeptember 29-ei müncheni konferencia (Chamberlaine, Daladier, Mussolini, Hitler). 1938. szeptember 30-ai müncheni egyezmény, amellyel megkezdıdött Csehszlováki feldarabolása. Feldarabolásának indoka a 3 millió német. A szudéta vidék Németországhoz kerül, Ausztria és Franciaország szavatolja az új határokat. Lengyelország megszállja Teschent. 1938. november 2-án megtörtént az elsı bécsi döntés (Hitler és Mussolini): Magyarország megkapja a Felvidék, magyarok lakta területeit (cserébe Magyarország csatlakozik az antikomintern paktumhoz és megalakul a Volksbund 5. 5 magyarországi németek náci szervezete 12
1939. március 15-én a Németek bevonultak Prágába, ezzel a korábbi megállapodásokat felrúgva, megszállta Csehországot és Morvaország egész területét, amelyekbıl német protektorátust létesített. Szlovákiából külön bábállamot hozott létre, Magyarország pedig megszállta egész Kárpát-Ukrajnát. Ugyancsak, 1939 márciusában, Németország elszakította Litvániától a Memel vidéket. 1939. április 7-én Olaszország megszállta Albániát. A német fasizmus ezek után hozzáfogott a Lengyelország elleni agresszió elıkészítéséhez. 1939. április 28-án Hitler érvénytelennek nyilvánította az 1934-es lengyel-német szerzıdést és az 1935- ös angol-német flottaegyezményt. Nagy-Britannia és Franciaország ilyen körülmények között kijelentette, hogy garantálja Lengyelország, Görögország, Románia és Törökország állami függetlenségét. 1939. augusztus 11-én Anglia és Franciaország tárgyalásokat kezdett a Szovjetunióval a német agresszió megállításával, kölcsönös segélynyújtási szerzıdés megkötésével kapcsolatban. Az angol és francia kormány azonban valójában nem törekedett ıszintén megegyezésre és együttmőködésre. Nehezítette a megegyezést a reakciós lengyel kormány is, amely elutasított minden érdemleges megállapodást a szovjet kormánnyal. Közben a Távol-Keleten 1939 májusában Japán a Halhin-Gol folyó térségében fegyveres támadást intézett a Mongol Népköztársaság ellen, amelynek az 1936-ai szovjet-mongol kölcsönös segélynyújtási szerzıdés értelmében a SZU segítséget nyújtott és a támadókat augusztus végén és szeptember elején visszaverték. A nemzetközi elszigeteltség kedvezıtlen helyzetben a SZU nyugaton és a Távol- Keleten egyaránt háború fenyegette. Mivel a nyugati hatalmakkal azok hibájáról nem sikerült a megegyezés, a szovjet kormány a fenyegetı német és japán háborús agresszió elhárítása, valamint idınyerés céljából kénytelen volt tárgyalásokba bocsátkozni a német kormánnyal és 1939. augusztus 23-án megkötni a németek által javasolt megnemtámadási szerzıdést (Molotov és Ribbentrop). 13
10 évre béke semlegesség a másik fél háborúja eset nem vesznek részt a másik fél ellen irányuló katonai csoportosulásban Délkelet-Európában teljes német érdektelenség titkos jegyzıkönyv: Lengyelország felosztása A Szovjetuniónak ezzel sikerült meghiúsítania az imperialista hatalmak egységes szovjetellenes tömbjének kialakulását és idıt nyernie a védelemre való felkészüléshez. Németország 1939. augusztus végén fokozta Lengyelországgal szemben támasztott követeléseit, majd 1939. szeptember 1-jén megtámadta. Nagy-Britannia és Franciaország, a Lengyelországnak nyújtott garancia alapján, a német támadás megszőntetését követelte, ennek visszautasítása után, szeptember 3-án hadat üzent Németországnak. Ezzel megkezdıdött a második világháború. 1941. december 7-én a japánok megtámadták Pearl Harbort. Ezzel azt érték el, hogy az Egyesült Államok is belépett a második világháborúba. F. Roosevelt erre a napra azt mondta, szégyenletes. Nem a japánok támadási módszerére értette ezt, hanem, hogy nem csak hetekkel elıtte tudtak a támadásról, kiprovokálták azt. Amerikának háborúzni kell, a már megemlített profit szerzés érdekében. Henry Stimson 6 lejegyezte egy 1941. november 25-én elhangzott beszélgetését az elnökkel. Arról beszéltek, hogy, hogyan kényszeríthetnék ıket az elsı lövésre. 6 az elnök háborús ügyekkel megbízott minisztere 14
Ez azért volt fontos kérdés, mert, ha elérik, hogy a japánok támadjanak elsıként, semmi akadálya nem lesz annak, hogy azonnal támadhassanak. Megemlítettem már, hogy az amerikaiak, illetve Roosevelt kiprovokálta a támadást. Olyan cselekedetei voltak, mint például: beszüntette az üzemanyag szállítását Japánnak, befagyasztotta az amerikai japán érdekeltségeket, támogatta Kínát és segélyezte Angliát. Ezek a pontok megszegik a nemzetközi hadi törvényeket. Négy nappal a támadás elıtt ausztrál felderítık közölték, hogy japán sereg halad feléjük, de Rooseveltet nem érdekelte. Ezért a döntéséért súlyos árat fizettek. 2400 katona halt meg. A támadás elıtt az amerikaiak 83%-a volt a háború ellen. Azt követıen, egy millióan jelentkeztek önkéntes katonának a háborúba. Fontos itt megemlítenem, hogy Németországot két oldalról támogatták. 2. ábra: I.G. Farben & N.Y. Union Bank Forrás: Sasuly R. [1952] 15
Az egyik oldalon ált az I.G Farben, mely Németország robbanóanyag készletének 83%-át állította elı, illetve a ciklon B gázt, amely milliók halálát okozta. Ennek a vállalatnak volt egy titkos partnere, a U.S. Standard Oil, amely Rockefeller 7 kezében volt. Az ı általa szabadalmaztatott adalékanyag nélkül a német repülıgépek nem tudtak repülni. A londoni bombázás sem történt volna meg, ha Rockefeller 20 millió dolláros üzemanyag szállítmánya nem érkezik meg. Germany & USA Olajtermelés 2. táblázat 1942 1943 1944 Germany (millió tonna) 7,7 8,9 6,4 USA (millió tonna) 184 200 223 Forrás: angelfire.com alapján saját szerkesztés Ebbıl látjuk, hogy Amerika mindkét háborúzó felet támogatta. A másik oldalon a New York-i Union Bank ált, amely nem csak Hitlert finanszírozta, hanem pénzmosóként is szolgált a németeknek. A bankot a törvényeknek megfelelıen felszámolták. Elnökhelyettese: Prescott Bush volt. Az elızı amerikai elnök nagyapja és az elıtte lévı elnök édesapja. 7 amerikai vállalkozó 16
2.3. A Vietnami háború Mint minden háborúnak ennek a háborúnak is voltak elızményei. A vietnámi háború 1957 és 1975 között zajlott le. Alapvetıen az elsı indokínai háború folytatásának tekinthetı. Ezt a háborút a gyarmatosító Franciaország vívta Indokína visszaszerzéséért a Ho Si Minh vezette, Vietkong nevő függetlenségi mozgalom csapatai ellen. Míg a Vietkong a kommunista országok támogatását élvezte, addig a franciák a Truman-doktrína alapján az Egyesült Államoktól kaptak mind nagyobb pénzügyi és logisztikai segítséget, hogy a kommunizmus további térnyerésének elejét vegyék. A háború utolsó éveiben a költségek túlnyomó részét már az USA viselte. Ennek ellenére a gyarmati hadsereg képtelen volt úrrá lenni a helyzeten, s 1954. május 7-én Dien Bien Phu alatt döntı vereséget szenvedett. 1954. június 22-én megbukott a francia kormány és a háborút ellenzı Pierre Mendés-France került hatalomra. Ígéretet tett a francia nemzetgyőlésnek, hogy 30 napon belül rendezi az indokínai kérdést, ellenkezı esetben lemond. Az 1954. július 21-én Franciaország és a Vietnami Demokratikus Köztársaság által aláírt genfi tőzszüneti egyezményben a franciák elismerték Vietnam függetlenségét és az országot ideiglenesen a 17. szélességi fok mentén déli és északi zónára osztották, köztük egy demilitarizált övezettel. A megállapodás szerint a francia csapatok a 17. szélességi foktól délre, a Viet Minh csapatai pedig attól északra tartózkodhatnak. Északon a Ho Si Minh vezette kommunisták vették kezükbe az ország irányítását, délen a franciák által támogatott Bao-Dai államelnök (korábban császár) kezében volt a hatalom. Az elnök a genfi értekezlet során az addig ismeretlen Ngo Dinh Diemet nevezte ki az ország miniszterelnökének Genfben a VDK, Franciaország, Nagy-Britannia, Kína és a Szovjetunió egy második megállapodást- úgynevezett végsı nyilatkozatot- is aláírt, amely szerint 1956 júliusában népszavazást kell tartani az ország újraegyesítésérıl és egy egységes kormány létrehozásáról. 17
Mivel azonban a választásokat nagy eséllyel a kommunisták nyerték volna, a délvietnami kormány- Eisenhower amerikai elnök támogatásával- elutasította ennek megtartását, mondván, hogy a szerzıdés megkötésében nem vettek részt, s így a számukra nem kötelezı hatályú. Úgy tőnt, hogy az ország kettéosztottsága tartós marad, akárcsak a néhány évvel korábban felosztott Koreáé. November 20-án a francia miniszterelnök washingtoni látogatása után bejelentették, hogy a franciák kivonulnak Indokínából, s hogy ezentúl helyettük közvetlenül a dél-vietnami kormánynak folyósítják az amerikai támogatását. Ezzel az Egyesült Államok teljesen magára vállalta a dél-vietnami fegyveres erık kiképzését. 1955. március 29-én a Nemzeti Felszabadítási Front Saigonban fegyveres felkelést robbantott ki Diem miniszterelnök uralma ellen. A dél-vietnami fegyveres erık 1955 októberére fojtották el a felkeléseket. Az Egyesült Államok, hogy a kormányt a felkelı gerillák elleni harcba segítse, katonai tanácsadókat küldött az országba. Észak-Vietnam, mely maga is segítséget kapott a Szovjetuniótól és Kínál, a Nemzeti Felszabadítási Frontot (röviden NFF vagy DNFF, ismertebb nevén Vietkong) támogatta fegyverekkel, hadianyaggal, tanácsadókkal, valamint reguláris csapatok küldésével. Az erısödı amerikai támogatás bizonyításáért Eisenhower elnök 1955-ben különleges megbízottat küldött Dél-Vietnamba Joseph Lawton Collins tábornok személyében, aki 100 millió dolláros segélyt ajánlott fel az új délvietnami kormánynak. Az USA 1964-ben deklarált 8 háborút Vietnam ellen. 2 amerikai rombolót támadtak meg az észak- vietnami partoknál 9. Ezután kitört a háború. Kutatásaim során megtudtam, hogy ez a csata meg sem történt. Ez is csak egy megrendezett színjáték volt, mint a többi, a háborúba való belépés érdekében. Számos akkori tiszt beismerte, hogy meg volt játszva az egész. 8 kihirdet, kijelent, kibocsát 9 Tonkin öbölbeli incidens 18
3. ábra: Egyesült- Államok kereskedelme Forrás: allcountries.org alapján saját szerkesztés Egyesült- Államok kereskedelme 3. táblázat Év Kereskedelmi mérleg Import Export 1964 7006 18684 25690 1965 5334 21366 26699 1966 3837 25542 29379 1967 4122 26812 30934 1968 837 33226 34063 1969 1289 36043 37332 1970 3225 39952 43176 1971-1476 45563 44087 Forrás: allcountries.org alapján saját szerkesztés Ahogyan a többi háborúban is, a pénz volt a fıszerepben. 1966 októberében Johnson elnök eltörölte a szovjetunióval szembeni kereskedelmi korlátot. A szovjetek, az észak vietnami utánpótlások 80%-át adták. Az ábra és táblázat jól szemlélteti, hogy milyen volt az USA kereskedelme ebben az idıszakban. 19
Folyamatosan nıtt az import és az export érték, ami betudható a már megemlített kereskedelmi korlát megszőntetésének. Hét év alatt majdcsak nem megduplázódott az export kereskedelem. Számos más szabály is volt életben a háború ideje alatt, amit nem szőntettek meg, és ezért óriási veszteséget okozott az Államoknak. 1971 végére, az ország már negatív kereskedelmi mérleggel rendelkezett. Ennek az óriási hatalommal bíró országnak az lehetett a célja ezzel a háborúval, hogy ott tudjanak lenni egy olyan országban, amely stratégiai szempontból nézve, igen erıs. Inkább veszteséget termelt az országnak ez a tevékenysége, ami hosszú évekre elnyúlt. A háború folyamán 58 ezer amerikai és 3 millió vietnami katona halt meg. 2.4. A terror elleni háború Terror elleni háborúról 2001 után kezdhetünk el beszélni. Pontosabban 2001. szeptember 11. Amikor az országot terrortámadás érte. Nem szeretem ismételgetni magam, de véleményem szerint ez is egy, a történelembıl jól ismert terv része volt. A célpont Afganisztán és Irak. Van egy másik gond is, a terrortámadáson kívül. G. Bush elnök: kijelentette, hogy 2001. szeptember 11. mindent megváltoztatott (Soros Gy. 2007-121.) Ezzel elkezdıdött egy másik háború is, még pedig Te ellened. Az Amerikai Egyesült Államok egy Soros György szerint egy nyílt társdalom, ami most összedılni látszik. Elveszik a polgárok szabadságjogait, amik nélkül senkik lesznek. Kutatásom alatt készítettem egy riportot is, egy üzletemberrel, aki már több mint 10 éve él kint az USA-ban. A beszélgetés alatt megtudtam, hogy elég, ha csak azt mondják rád, hogy terrorista vagy és már visznek is. Egy hasonlóságot is fel véltem fedezni, amíg kutattam a könyveket. 1933- Hitler leégettette a Reichstag 10 -t, és ı is a terroristákra fogta. 10 német parlament 20
Bush szándéka az volt, hogy megingassa az országot, megszerezve az irányítást és a nyersanyagot, katonai bázisokat létrehozva. Ezek által lehetıség nyílik arra, hogy újabb támadásokat indíthassanak például Irán vagy Szíria ellen. Fı cél, az olaj megszerzése. 4. ábra: Az USA kıolajtermelése Forrás: eurostat alapján saját szerkesztés Az USA kıolajtermelése 4. táblázat Év Termelés (ballon/nap) Rang 2003 8054000 2 2004 8054000 2 2005 7800000 3 2006 7610000 3 2007 7610000 3 2008 8322000 3 Forrás: eurostat alapján saját készítés 21
Megemlítettem, hogy a 2001-ei terrortámadás valószínőleg álca volt. Ezekbıl az értékekbıl láthatjuk, hogy mi is lehetett az egyik ok, ami mögött ez a támadás állt szerintem. Az ábra és a táblázat 2003-tól mutat értékeket, de a kitermelés folyamatos csökkenése 2000 óta ismeretes. Azt is láthatjuk, hogy az állam kezdi elveszíteni pozícióját ezen a területen. Míg 2003-ban második volt a világranglistán, napjainkban már csak a harmadik helyet foglalja el. Ezért tenni kellett valamit. Az Amerikai- Egyesült- Államok számos bázist létrehozott Irakban, amitıl azt várta, hogy az ország felett is át fogja tudni venni az irányítást. Véleményem szerint ez nem így történt, hiába szállták meg Bagdadot. Azt el kell ismerni, hogy sakkban tudták tartani az embereket, de nem tudták eltéríteni ıket a hitüktıl. Részben sikeres volt Amerika azon tevékenysége, miszerint menjünk be, lázítsuk fel az embereket és hagyjuk, hogy megöljék egymást, részben nem. Mára elérkeztünk az új elnök megválasztásához. George Bush eddigi tevékenysége hozott is hasznot az országnak, és nem is. Ugyan úgy, mint a Vietnami háború. Fenn kellett tartani ezt a viszálykodást. Mivel Bush mandátuma lejárt és így új elnök került a helyére, befejezettnek látszik a háborúskodás. 22
3. A háborúk makrogazdasági összefüggései indikátorok segítségével Dolgozatomban, három szint közül is, a makroszintet választottam, ami alapján 2 nemzetgazdaságot, az Amerikai- Egyesült- Államok és az Európai Unió gazdasági fejlettségét hasonlítom össze az IMD 11, elıre kiválasztott indikátorai alapján. 3.1. Elemzett indikátorok GDP állása egészen a háborúk elıtti idıszaktól 1895-1995 (USA, Nagy-Britannia az EU-t képviselve) A GDP mozgása Európában és az USA-ban 1939 és 1945 között Mezıgazdasági foglalkoztatottság és termelékenység a négy nagy erınél, 1938-1940 USA hadi kiadásai billió $ Foglalkoztatottsági megoszlás az EU-ban, százalékban Foglalkoztatottsági megoszlás az USA-ban, százalékban Munkatermelékenység éves átlagos növekedése százalékban EU-USA ipari munkatermelékenységének növekedése Növekedési különbség az EU és az USA között Forrás: saját szerkesztés 11 The World Competitiveness Yearbook 23
3.2. Elemzés 6000000 5000000 4000000 3000000 2000000 1000000 0 1895 1920 1945 1970 1995 USA 300000 800000 1000000 3000000 5000000 UK 110000 110000 300000 800000 1000000 5. ábra: GDP állása egészen a háborúk elıtti idıszaktól 1895-1995 (USA, Nagy-Britannia az EU-t képviselve) Forrás: Appendix C és Maddison (1995) alapján saját szerkesztés Ez az ábra abból a szemszögbıl mutat érdemleges adatokat, hogy egészen a háborúk elıtti idıszaktól, a háborús idıszakon át tár elénk értékeket. Az Európai Unió képviseletében az Egyesült Királyságot vettem bele az ábrámba. Jól látható, hogy 1895-ben, azaz jóval az elsı háború kitörésének éve elıtt, a két nagyhatalom bruttó hazai terméke közeli értéket mutat. Azonban az elsı világháború hatására a két hatalom GDP-je abszolút mértékben különbözik egymástól. Míg az UK stagnált, az USA több mint kétszeresére növelte az adott indikátor értékét. Köszönhetıen annak is, hogy az Egyesült Államoknak sikerült növelnie befolyását számos országban. 24
A második világháború végére már Nagy-Britanniának is sikerült több mint kétszeresére növelnie a GDP-t, de akkor is elmarad az USA értékétıl. Míg Európa próbál feltámadni a háborús veszteségekbıl és fejlıdni, addig az USA újabb háborúba kezdett, de ez sem vetette vissza a fejlıdését. 1975 körül, amikor a Vietnami háborúnak vége szakadt, a két hatalom közötti ellentét közel háromszorosára nıtt. USA 1 9 3 8-1 9 4 4-46,7-49,7 22 24,2 114,4 Egyesült Királyság Hollandia Németország Franciaország -100-50 0 50 100 150 6. ábra: A GDP mozgása Európában és az USA-ban 1939 és 1945 között Forrás: Appendix C. alapján saját szerkesztés Ez az indikátor azt mutatja be nekünk, hogy hogyan is alakult a GDP mozgása Európában és az USA-ban, a második világháború idıszakában. Európának az volt a nagy hátránya az USA-val szemben, hogy amíg néhány országa lineárisan fejlıdik, addig van olyan országa, amely visszahúzza. Ilyen ország például Hollandia és Franciaország. A háború idıszakában ez a két ország hatalmasat bukott. Jól szemlélteti az ábra, hogy Németország és az Egyesült Királyság elkeseredve küzd, hogy tartsa a lépést az Államokkal. Míg az utóbbi két ország huszonkettı, huszonnégy százalékpontos növekedésváltozást produkált, addig az USA száztizennégy százalékponttal változtatta GDP-jét a második világháborúban. 25