A fonetikai elemzések eredményei és a harmadik évben elvégzett PET-vizsgálat adatai egyértelműen alátámasztották a PPA diagnózist.

Dr. Gósy Mária 1 Dr. Gyarmathy Dorottya 1 Dr. Horváth Viktória 1 Dr. Lengyel Zsolt 2 : A beszéd fonetikai vizsgálata elsődleges progresszív afáziában MTA Nyelvtudományi Intézet 1 Pozitron Diagnosztika Központ 2 Az afázia organikus beszédzavar, amelynek sokféle típusa van, tünetei különbözők. Előfordul, hogy a beteg beszéde alapján az afázia jelei egyértelműen megjelennek, klinikailag azonban jelentős szervi elváltozás, amely indokolná a beszédzavart, illetve a feltételezett afáziát, nem mutatható ki. Esettanulmányunkban egy 57 éves nő beszédproblémáját mutatjuk be, akinél két év alatt nem sikerült fokozódó panaszainak okát egyértelműen azonosítani. Beszédének fonetikai elemzésével igyekeztünk hozzájárulni a feltételezett organikus ok megtalálásához. Három, különböző időpontban (negyedévenként) rögzítettük a beszédét azonos protokoll alapján. A beszédfeladatok a következők voltak: mondatismétlés (25 rövidebb, hosszabb), felolvasás (rövid, tudományos ismeretterjesztő szöveg) és spontán narratíva (életéről, napi tevékenységéről, munkájáról). Elemeztük a temporális jellemzőket, a megakadásjelenségeket, az alaphangmagasság változásait és a zöngeminőséget (Praat program az akusztikai-fonetikai mérésekhez, statisztikai vizsgálatok). Az eredmények atipikus beszédet igazoltak, megerősítve az adatközlő szubjektív panaszait. Az atipikus beszédjellemzők agyi eredetű zavarra utaltak, és tendenciaszerűen romlást mutattak. A szakirodalomban leírtakkal összevetve, feltételeztük, hogy a beteg az igen ritka elsődleges progresszív afázia (PPA) tüneteit mutatja, a leírt három kategória közül a logopenic változat (lvppa) jellemző rá. A fonetikai elemzések eredményei és a harmadik évben elvégzett PET-vizsgálat adatai egyértelműen alátámasztották a PPA diagnózist. 1

Szabó Edina - Dr. Szilassy Géza: Komplex rehabilitáció a team munka tükrében, locked in szindrómás beteg esetbemutatása Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház, Jósa András Oktatókórház, Rehabilitációs Osztály A központi idegrendszeri eredetű kommunikációs zavarok kezelése összetett egészségügyi, orvosi, gyógypedagógiai feladat, megvalósulása kizárólag team munkában lehetséges. Rehabilitációs osztályunk közel egy évvel ezelőtt felvállalta egy locked in szindrómás beteg komplex rehabilitációját. Szakszerű ellátására segítő teamet hoztunk létre, figyelembe véve mind a kórképet, az egyéni szükségleteket és a team létrehozásának feltételeit. A teamünk alkalmassá vált inter-professzionális tevékenység végzésére, a különböző egészségügyi, gyógypedagógiai szakmák képviselői közös kommunikáció és cselekvés során, a csoportdinamika jótékony hatásának következtében meglévő tudásukat elegyítették egy közösen meghatározott cél elérése érdekében, mely esetünkben páciensünk egészségügyi, mozgásszervi, kommunikációs, pszicho-szociális jobb-létére irányult. Előadásomban bemutatom a segítő team létrehozásának feltételeit, kereteit, továbbá teamünk munkáját a locked in szindrómás beteg esetbemutatásán keresztül. Dr. Bóna Judit: A fiatalkori Parkinson-kór tünetei a beszédben ELTE Fonetikai Tanszék A Parkinson-kór egy lassan előrehaladó, degeneratív neurológiai betegség; amelyet leginkább a mozgással kapcsolatos nehézségek jellemeznek. A Parkinson-kórt általában időskori betegségnek tekintik, de nagyon ritkán előfordulhat fiatalkorban (40 éves kor alatt) is. A nemzetközi és a hazai szakirodalomban egyaránt alig olvasható információ a fiatalkori betegségről, általában annyi tudható, hogy a betegség lefolyása enyhébb, de hosszabb tartamú, mint idősebb korban. A fiatal Parkinson-betegek esetében általában nem társulnak egyéb betegségek a kórképhez; ugyanakkor ezeknek a betegeknek számos olyan életmódbeli kihívással kell szembenézniük (párválasztás, gyermeknevelés, munkahelyi helytállás stb.), amelyek pszichésen különös nehézséget jelentenek a számukra. Éppen ezért nagyon fontos lenne megismerni azt, hogy milyen jellemzői vannak fiatal korban a Parkinson-betegségnek, többek között ezen betegek beszédének. 2

A Parkinson-kór tünetei ugyanis a beszédben is megjelennek, érintik a zöngeképzést, a hangerőt, a beszéddallamot, a beszédtempót és az artikuláció sajátosságait is. A jelen előadás célja az, hogy bemutassa egy fiatal Parkinson-beteg beszédének akusztikai fonetikai sajátosságait, illetve összevesse hasonló életkorú egészséges beszélők beszédével. Az adatközlő a felvétel időpontjában 33;11 éves volt, az első tünetek 28 éves korában jelentkeztek nála, a betegségét 29 évesen diagnosztizálták. Az előadásban elemezzük az adatközlő beszédének mind a szupraszegmentális (beszédtempó, beszéddallam, zöngeminőség), mind a szegmentális (a magánhangzók akusztikai sajátosságai) jellemzőit. A kapott adatokat hasonló életkorú férfiak beszédével vetjük össze. Az eredményeink segítenek a fiatalkori Parkinson-kór beszédbeli tüneteinek megismerésében, és támpontot adhatnak a terápia megtervezéséhez. Dankovics Natália: Parkinson-betegek komplex logopédiai ellátása NYME-AK Neveléstudományi Intézet Egyesített Szent István és Szent László Kórház Rendelőintézet, Jahn Ferenc utcai Rehabilitációs Centrum A Parkinson-betegség lényege, hogy az agyban a finommozgásokat irányító agytörzsi (bazális) ganglionok tönkre mennek, s elsősorban a substantia nigra fokozatos pusztulása miatt csökken a fő ingerületátvivő anyag, a dopamin termelődése. A dopaminhiány főként a mozgásrendszer leépülésében mutatkozik meg, de gyakori a kognitív képességek gyengülése, meglassulása is. A tünetek megjelenése és súlyossági foka igen változatos, elsősorban a megbetegedés altípusától és stádiumától függ. A logopédiai rehabilitációban e betegcsoportnál a kommunikációs képesség és a táplálkozás oropharyngeális szakaszának zavarait kezeljük. A kommunikációs terápia keretében a nyelvi képességgel, az artikulációval, a hangképzéssel, az írásbeliséghez kapcsolódó finommotorikával, valamint a kognitív képességekkel foglalkozunk. A táplálkozási funkciók kezelése a harapást, rágást illetve a nyelés szájtéri és garati szakaszát érinti. Terápiás cél a képességek szinten tartása illetve a degeneratív folyamat meglassítása a motorikus és a mentális képességek folyamatos edzésével és kompenzációs stratégiák megtanításával. 3

Mészáros Éva PhD. Szabó Gábor Őrley Zita: Az idegen akcentus szindróma a magyar nyelvben (esettanulmány) Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet, Hemiplégia Rehabilitációs Osztály Témafelvetés: A szerzett idegen akcentus szindróma (IASZ) (Foreign Accent Syndrom) egy ritka motoros eredetű beszédzavar (Mariën et al.2006; Mariën et al. 2009, Kanjee et al. 2010, Miller et al. 2006), amelynek jellemzője az anyanyelvi beszélő akcentusának a közvetlen környezete számára jól érzékelhető megváltozása. A megváltozott akcentus hasonlíthat valamely idegen nyelv kiejtéséhez vagy az adott nyelv egy változatához (pl. norvég anyanyelvű páciens német, olasz anyanyelvű páciens orosz, holland anyanyelvű német, angol anyanyelvű francia, kínai vagy holland akcentussal, egy dél ontarioi páciens atlantai akcentussal kezdtek beszélni). A leírt esetek közös jellemzője, hogy a kiejtés megváltozása soha nem érinti a beszéd érthetőségét, azaz mindig az adott nyelv által engedélyezett fonológiai, fonetikai változatokon belül marad, de kívül esik a lokális nyelvhasználat paraméterein. A szindróma természetét tekintve nincs teljes konszenzus a szakirodalomban. Vannak, akik az apraxia egy változatának tekintik (Rosenbeck, 1999; Whiteside, Varley RA. 1998; Mariën et al.2006, Kanjee et al.2010), mások önálló szindrómának (Gurd et al.2001, Reeves and Norton 2001). A funkcionális anatómiai háttér is változatos képet mutat. Az okok között szerepel traumás eredetű agysérülés, tumor (Tomasini et al. 2013) vagy stroke következtében a nyelvre domináns agyfélteke különböző kortikális és szubkortikális területeit érintő károsodás (Coelho et al.2001), de leírtak kizárólag jobb agyféltekei érintettséget is (Akhlaghi et al.2011). Az idegen akcentus szindróma nyelvi tünetei a fonetikai, akusztikai, fonológiai és prozódia tulajdonságait tekintve változatosak. A beszéd szegmentális szintjére (beszédhangok szintje) jellemző a mássalhangzótorlódások egyszerűsítése, mássalhangzók képzési helyének megváltozása, a magánhangzók képzésének és időtartamának változása (Ardila et al.1988, Ingram et al.1992). Az atipikus prozódiát a frázisok hangsúlymintázatának és a beszédritmusnak a megváltozása jelzi (Moen 2006, Takayama et al.1993, Verhoeven, Mariën 2010). Tárgyalás: A vizsgálatunkban egy magyar anyanyelvű 58 éves tanítónő esetét ismertetjük, akinél a CT a jobb oldali motoros kéregben ischaemiás laesiot igazolt. A formális és informális vizsgálatok nem mutattak sem nyelvi zavart, sem pedig motoros eredetű beszédzavart (dysarthria, apraxia). 4

A neuropszichológiai próbák eredményei nem mutattak ki kognitív deficitet, a személy az életkorának megfelelő intellektusú, mnesztikus funkciói szintén megfelelőek. A páciens nyelvi teljesítményét képleírásban és egy spontán beszélgetésben nyújtott teljesítménye alapján elemeztük. A kapott válaszokból a magánhangzókat szegmentáltuk és az akusztikai tulajdonságaikat a magyar beszédhangok adatbázisában jelölt értékek tekintetében elemeztük (Olaszy-Abari (2010) http://fonetika.nytud.hu/cccc). A beszédanalízist két szinten végeztük: (i) prozódiai és (ii) szegmentális. A prozódia megváltozását a beszédritmus, a hanglejtés és a hangsúlykiosztás módosulása okozta. Atipikus jegyeket főként a szegmentális szinten (a beszédhangokra bontása) találtunk, amelyek közül az alábbiak nagy gyakorisággal fordultak elő: (i) A hosszú mássalhangzók rövidülése pl.: kettő /kεt:ø/ kető /kεtø/ akkor /ɔk:or/ akor /ɔkor/ (ii) Magánhangzó időtartamának megnyúlása pl.: kijött /kijøt/ kijöt /ki:jøt/ (iii) Magánhangzó képzésmódjának változása pl.: Á A: korábban /kora:bɔn korabban /korɔbɔn/ Ő E: kétezerkettőben /ke:tezerket:ø:ben/ kétezerketeben /ke:tezerkete:ben/ A magánhangzómódosulások közül a leggyakoribb az Á /a:/-nak A /ɔ/ -ra változása az akusztikai szinten az F2 formáns értékének változásában érhető tetten. A formáns változás és az időtartam változás részben összecseng a szakirodalmi adatokkal (Moreno-Torres et al. 2012). Következtetés: A jelen vizsgálatunkkal az idegen akcentus szindróma magyar nyelvben megjelenő tüneteinek (ritmusváltozás, magánhangzók képzésének és időtartamának változása) szisztematikus leírásához kívántunk hozzájárulni. A fenti tünetek konzekvens megjelenése azokat az elméleteket támogatja, amelyek ezt a szindrómát önálló kórképnek tekintik, nem pedig az apraxia egy változatának. Ugyanakkor, az eredményeink megerősítéséhez további szisztematikus elemzésre van szükség, illetve az elemzések kiterjesztésére az utánmondási teljesítményre is. 5

Kiss Gábor, Fodor Tamás, Vicsi Klára: Depressziós beszéd akusztikai - fonetikai jellegzetességeinek vizsgálata BME, Távközlési és Médiainformatikai Tanszék, Beszédakusztikai laboratórium Pszichiáter szakorvosok szerint hallás alapján eltérés mutatkozik a depressziós és az egészséges emberek beszédje között. A depressziós beszédre hasonló jelzőket használnak, mint szürke, fakó, monoton stb. Ezeket a jelzőket bizonyára azért használják az orvosok, mert a depressziós beszédelőállítás során a beszéd számos akusztikai - fonetikai jellemzője az átlagos beszédjellemzőktől eltér. Kutatásunk célja a beszéd azon akusztikai fonetikai jellemzőinek megtalálása és detektálása, melyek az egészséges és a depressziós csoportokat hatékonyan elkülönítik. A depresszió megfelelő időben történő diagnosztizálása emberéleteket menthet. A kutatáshoz a felvételeket depressziós betegekkel a Semmelweis Klinika Pszichiátriai osztályán készítettük, melyeket fonémaszinten szegmentáltunk és címkéztünk. E felvételekből, és a tanszéken elérhető korábbi egészséges, már szegmentált felvételekből nyertük ki segmentális és szupreszegmentális jellemzőket, amelyeket statisztikailag elemeztünk. Előadásunkban a kapott eredményekről számolunk be. Az eredmények bizakodásra adnak okot, és további kutatásra ösztönöznek. Ivaskó Lívia 1 Tóth Alinka 1,2 Jakab Katalin 2 Vécsei László 2,3 A Beszélek, hogy beszéljek! verbális kommunikációt rehabilitáló afáziaterápiás eljárás magyarországi kidolgozásáról 1 SZTE Fejlődéses és Neuropragmatikai Kutatócsoport, 2 SZTE Neurológiai Klinika, 3 MTA-SZTE Idegtudományi Kutatócsoport Az SZTE Nyelvtudományi Doktori Iskola Fejlődéses és Neuropragmatikai Kutatócsoportja a Neurológiai Klinika Neurorehabilitációs Osztályán kezelt stroke-os betegek önkéntes részvételével kezdett bele 2011 őszén az afáziások társadalmi integrációját célzó programjának megvalósításába a Szegedi Fonalfeldolgozó Zrt. támogatásával. 6

A projekt elsődleges célja egy olyan eljárás kialakítása volt, mellyel magyarországi körülmények között is hatékony javulás érhető el a szerzett nyelvi zavarral élők nyelvhasználati képességének fejlesztésében. A korábban kialakított eljárások szerte a világon többnyire hosszú évekre lebontott tagolásban ajánlják terápiás feladataikat, míg az intenzív terápiás megközelítések inkább a rövid ideig tartó, de a hatékonyság érdekében a minél nagyobb óraszámban való fejlesztést javasolják (Tabor Connor, 2012). A nemzetközi szakirodalomban is csak 2001 óta létezik az az eljárás, mely 2011-ben lett szélesebb körben is ismert az afáziaterápiában a külföldi, elsősorban angol és német nyelvterületeken. Pulvermüller és munkatársai (2001) olyan eljárást dolgoztak ki, mellyel pár hét alatt nagyon erőteljes javulás érhető el az afázia terápiájában (Pulvermüller Berthier, 2008). Ez az eljárás akut és krónikus nyelvi zavarral élőknél is jól alkalmazhatónak bizonyult több beteg adatainak a figyelembe vétele alapján más nyelvek esetében (Leon Maher Gonzalez Rothi, 2011), ezért 2012 nyarán elkészítettük a magyar nyelv grammatikai sajátosságait figyelembe vevő adaptációt, és elkészítettük az első magyar CIAT terápiás csomagot. A módszernek a neuroplaszticitásra vonatkozó alapjait megtartva, a kényszerindukciós eljárás metódusát alkalmazva a hazai klinikai kipróbálást 2012 októbere óta végezzük a Szegedi Tudományegyetem Neurológiai Klinika Neurorehabilitációs Osztályán a betegek és hozzátartozóik beleegyezésével. Magához a terápiás eszközhöz speciális tesztet is készítettünk, illetve a bemeneti és kimeneti tesztelési eljárások során a standard nyelvi- és beszédfelmérő teszteken túl a hozzátartozók bevonásával is végzünk kiegészítő adatgyűjtést a hatékonyság felmérésére. Korábbi munkáinkban már érveltünk amellett (Ivaskó Tóth, 2012; Tóth Ivaskó, 2012; Tóth Ivaskó Jakab Vécsei, 2013), hogy a verbális kommunikációs formák kényszerindukciós előhívásával a betegek szóbeli megnyilvánulásai is újraindíthatóak, megfelelő számú gyakorlás árán produktívan is használhatóvá tehetőek az agrammatikus afáziások számára. Jelen előadásunkban a kifejlesztett magyar adaptáció alkalmazhatóságának szempontjait szeretnénk bemutatni, különös figyelmet fordítva a hazai ellátórendszer sajátosságaira. Eddigi tapasztalataink alapján úgy véljük, hogy a kis csoportokban végzett, társalgás-orientált intenzív terápia mind a krónikus, mind az akut szakaszban lévő agramatikus afáziás személyeknek hatékony segítséget nyújthat nyelvi képességük visszanyerésében. 7

Szöllősi Izabella1,2, Lukács Ágnes PhD2,3: A gátló funkciók működése szerzett nyelvi zavar esetén 1OORI Hemiplégia Rehabilitációs Osztály, 2 BME-TTK Kognitív Tudományi Tanszék 3 MTA Nyelvtudományi Intézet Célkitűzés Számos mai kutatás a nyelv működésének megértését a kognícióban betöltött szerepe alapján próbálja megközelíteni, melynek kapcsán a nyelv hálózatban történő működését és az általánosabb megismerő folyamatokkal való szoros kapcsolatát hangsúlyozza (Green, Abutalebi, 2008). Feltehetően azok a funkciók (gátlás, frissítés, mentális asszociációk létrehozása, figyelmi kontroll, váltás), melyek a központi végrehajtóhoz tartoznak, eltérően működnek a szerzett nyelvi zavarok esetében (Novick, Thrueswell, & Thompson-Shill, 2005; Friedman & Miyake, 2004). A jelen kutatás célja egyrészt a figyelmi kontroll folyamatok működésének bemutatása az inhibíciós funkciók mentén, másrészt a végrehajtó funkciók és a nyelvi feldolgozó rendszer feltételezhető kapcsolatának jellemzése. Módszer A vizsgálatban egyrészt 18 diagnosztizált afáziát mutató személy, illetve 18 korban, nemben és iskolázottságban hozzáillesztett nyelvi zavarral nem rendelkező kontroll személy vett részt. Az afáziás személyek csoportja a sérülésük lokalizációját tekintve heterogén volt. Az exekutív funkciókat vizsgáló számítógépes feladatok: 1) N-back feladat (prepotens válasz gátlás, mentális állapot frissítés): a képernyőn szekvenciálisan megjelenő betűk közül amennyiben a látott betű megegyezett az eggyel azt megelőzővel, a vizsgálati személynek az ENTER billentyű lenyomásával kellett jeleznie. 2) Stop Signal feladat (prepotens válasz gátlás): amennyiben kör jelent meg a képernyőn a C, ha négyzet jelent meg a B billentyűt kellett megnyomniuk a vizsgálati személyeknek kivéve akkor, ha a forma megjelenése után egy sípoló hangot hallottak, ekkor ugyanis nem szabadott választ adniuk. 3) Non-verbális Stroop feladat (prepotens válasz gátlás): a képernyőn egyenként megjelenő nyilak irányával megegyező irányú nyilakat jelölő billentyű megnyomása volt a feladat. Nyelvi feladatok: az általánosan használt vizsgáló eljárásokon kívül (WAB, Token, Boston naming), a TROG nyelvi megértési képességeket mérő tesztet alkalmaztuk. A végrehajtó funkciókat vizsgáló eljárások eredményeinek vizsgálatakor a csoportok egymáshoz viszonyított teljesítményére koncentráltunk, illetve a csoporton belül a TROG tesztben mutatott teljesítményekkel hasonlítottuk össze. 8

Eredmények: Az afáziás személyek csoportja a TROG tesztben mutatott teljesítményhez hasonlóan, tendenciálisan szignifikánsan rosszabbul teljesített a végrehajtó funkciókat vizsgáló feladatokban. A Stop Signal feladatban az afáziás csoport kevesebb jó választ adott mind az auditív inger 200, mind 350 ms-os késleltetése esetén, mint a kontroll csoport. Ehhez hasonlóan az N-back feladatban szignifikánsan kevesebb volt a helyes leütések száma az afáziás személyek csoportjában a kontroll csoporthoz képest. A Non-verbális Stroop feladat esetén az afáziás személyek és a kontroll csoport teljesítménye között a vizsgált feltételek mindegyikében különbséget találtunk. Következtetések: Összhangban Novick és mtsai (2005, 2009, 2010) eredményeivel, az általunk vizsgált próbákban nyújtott teljesítmények alapján a kognitív kontroll folyamatok, melyek elengedhetetlen feltételét képezik az adekvát viselkedésnek, feltételezhetően kapcsolatban állnak a nyelvi feldolgozó rendszerrel is. A prepotens válasz konfliktus feloldásához szükséges inhibíciós funkciók, melyek minden feladat helyes elvégzéséhez szükségesek voltak, sérülést mutattak szerzett nyelvi zavar esetén. Az afáziát mutató személyek nyelvi nehézségei összefüggést mutatnak a gátló funkciók sérülésével, melyből következik, hogy nehézségeik adódhatnak a lexikális versengés feloldásában, szintaktikai és morfológiai szerkezetek megértésében és reprodukálásában Labancz Linda: Kétnyelvűség és dementia MTA Nyelvtudományi Intézet A növekvő átlagéletkor, az elöregedő társadalom egyik következménye a dementiás betegek számának növekedése, amely számos kognitív és nyelvi zavart von maga után. A jelen kutatásban 74 fő 60 év feletti egy-és kétnyelvű adatközlőt vizsgáltunk. A kutatás célja az volt, hogy igazolja azt a hipotézist, amely szerint a kétnyelvűség előnyt jelent a dementiák megjelenésével szemben, illetve, hogy a kétnyelvű dementiás betegek jobb általános és mentális állapotban vannak, mint a hasonló körülmények között élő egynyelvűek. A kutatásban 3 módszerrel dolgoztunk: kérdőívvel, interjúval és két neuropszichológiai teszttel (Addenbrook kognitív teszt, Rey-Osterrieth összetett ábrák). Megállapítható, hogy a hipotéziseknek megfelelően a kétnyelvűség védelem a dementiával szemben, illetve, hogy a már diagnosztizáltakat frissebb mentális állapot jellemzi, mint az egynyelvűeket. A kutatás célja, hogy egy kognitív, nyelvi és speciális vizuális terápia kidolgozását kezdeményezze, illetve, hogy felhívja a figyelmet 1. a kétnyelvűség előnyeire, 2. a dementiaprevalencia növekedésére és a prevenció fontosságára. További kutatásra érdemes téma az egyes dementiatípusok és a nyelv kapcsolatának szisztematikus vizsgálata. 9

Dr. Laczkó Mária-Krassói Boróka: Autizmus spektrum zavarral küzdő gyermekek beszédészlelési és beszédmegértési folyamatának vizsgálata Kaposvári Egyetem Az autizmus spektrum zavarral küzdő gyermekek beszédpercepciós képességeiről kevés objektív vizsgálati eredmény áll rendelkezésünkre. Ugyanakkor szükség lenne az autizmussal élők észlelési és megértési folyamatainak részletes feltárására, a vizsgálati eredmények analízisére, hogy átfogóbb képet kaphassunk a bennük lezajló agyi folyamatokról, és jobban megismerhessük ezt a még ma is sokszor megfoghatatlan, különleges kórképet. Esettanulmányunk ezért autizmus spektrum zavarral diagnosztizált gyermekek beszédészlelési megértési sajátosságainak feltérképezésére irányul. Arra a kérdésre keresi a választ, hogy az észlelési-megértési rendszerben az egyes részfolyamatok milyen mennyiségi és minőségi mutatókkal írhatók le, továbbá a beszéd feldolgozásában melyek azok a részfolyamatok, amelyek a leginkább elmaradást mutatnak. Választ keresünk arra kérdésre is, hogy a beszédészlelés felméréséhez alkalmazott sztenderdizált tesztsorozatban (GMP) melyek azok a feladatok, amelyek az autizmus speciális jellemzőiből következően nem vagy korlátozott mértékben végezhetők el. Az elméleti keretek alapján feltételezzük, hogy a beszédprodukciós képesség sérülésének következményei az autizmus spektrummal diagnosztizált gyermekek beszédfeldolgozására negatívan hatnak, így beszédészlelési és megértési zavarral számolhatunk náluk. A kérdés az, hogy vajon a beszédfeldolgozás egyes szintjein milyen mértékű elmaradást mutatnak e gyermekek, s milyen mértékben található náluk beszédpercepciós zavar. Az előadásban a feltett kérdésekre az objektív vizsgálati eredmények tükrében egyértelmű válaszokat igyekszünk megfogalmazni. Ismertetjük a gyermekek beszédészlelési-megértési jellemzőit, bemutatjuk a részterületek közötti lehetséges összefüggéseket, továbbá mindezek alapján javaslatokat teszünk a fejlesztés irányaira, lehetőségeire. 10

Neuberger Tilda: Felpattanó zárhangok időszerkezete dadogó és nem dadogó beszédben MTA Nyelvtudományi Intézet A dadogás olyan beszédhiba, amely rendszerint gyermekkorban kezdődik, de felnőttkorban is megmaradhat. A klónusos típusú dadogásra a szókezdő hangok vagy szótagok ismétlése, a tónusosra a beszédhangok görcsös megnyújtása jellemző, de gyakori a két típus kevert előfordulása (tonoklónusos típus). A beszédmozgások felborult koordinációja leggyakrabban a mássalhangzók (főként a zárhangok) ejtését érinti. A jelen kutatásban a felpattanó zárhangok időszerkezetét elemezzük felnőttkori (tonoklónusos típusú) dadogásban, kontroll beszélőkkel összevetve spontán beszédben. A kutatás célja annak meghatározása, hogy a zárhangok időviszonyait mennyiben és milyen tekintetben befolyásolja a dadogás. A fő kutatási kérdés az, hogy a felpattanó zárhangok időszerkezetében mely paraméterek jelentik a beszédészlelés számára a dadogásra jellemző tüneteket. Hipotézisünk szerint a dadogó és a normál beszéd artikulációs különbségei mind az explozívák teljes időtartamában, mind a hangok belső időszerkezetében (felpattanások száma, feloldás időtartama, feloldás időtartamának a teljes időtartamhoz viszonyított aránya) megmutatkoznak. A zárhangok időviszonyainak vizsgálata a tipikus ejtéstől eltérő artikulációban lehetőséget nyújthat a dadogás jellemzőinek korai felismeréséhez. Steigervald Írisz S. Tar Éva: Variabilitás jelenségek beszédhanghibát mutató atipikus nyelvi fejlődésű gyermekek beszédében ELTE BGGYK Fonetikai és Logopédiai Tanszék A szó, illetőleg szegmentum szintű variabilitás a természetes fonológiai fejlődés során megfigyelhető, a fonológiai rendszer újrastrukturálódásához, illetőleg a kiejtés pontosabbá válásának folyamatához köthető jelenség. Zavart fonológiai fejlődés esetén a variabilitás ezzel szemben nem mutatja e fejlődésre utaló jeleket, illetőleg a jelenség olyan életkorban is megjelenik, melyben tipikus fejlődés esetén már nem jellemző az előfordulása. A variabilitás felismerése, illetőleg természetének feltérképezése diagnosztikai, differenciáldiagnosztikai jelentőséggel bír. 11

Jelen kutatásban a fonológiai szint érintettségét is mutató atipikus nyelvi fejlődésű gyermekek (n=12; átlag életkor=5;10) beszédét elemeztük három, eltérő oki hátterű variabilitás típus tekintetében. Eredményeink összhangban a nemzetközi szakirodalmi adatokkal rámutatnak arra, hogy a variabilitás az atipikusan fejlődő fonológiai rendszer jellemző tulajdonsága, a különböző típusok azonban eltérő gyakorisággal, súlyossággal jelennek meg a gyermekek beszédében. Horváth Viktória: Önellenőrzési és javítási folyamatok kilencévesek spontán beszédében MTA Nyelvtudományi Intézet A spontán beszéd létrehozását bonyolult tervezési folyamatok előzik meg, amelyek az aktuális kivitelezéssel egy időben zajlanak. A szimultán működésekből adódóan a spontán beszéd megakadásjelenségeket tartalmaz, amelyek utalnak egyrészt a tervezési folyamatokra, másrészt az önmonitorozó mechanizmusokra. A jelen kutatásban kilencéves gyermekek spontán beszédét elemeztük a megakadásjelenségek szempontjából. Arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a kilencéves gyermekek miként hoznak létre spontán megnyilatkozásokat, illetve hogyan monitorozzák saját beszédüket. A vizsgálathoz 18 gyermekkel (9 lány és 9 fiú) készítettünk monologikus felvételeket a családjukról, hobbijukról, iskolai tevékenységükről. A gyermekeket véletlenszerűen választottuk ki egy budapesti általános iskola harmadik osztályából. Mindannyian egynyelvűek, tipikus beszédfejlődésűek voltak, és egyiküknek sem volt hallásproblémája. A teljes korpusz időtartama 67 perc (gyermekenként 3 5 perc), ezt több szinten annotáltuk a Praat 5.3 programban. Elemeztük a megakadásjelenségek típusát és azok előfordulási arányát. A mennyiségi elemzések mellett a kutatás során kitértünk az egyes típusok minőségi elemzésére. A tipikus beszédfejlődésű gyermekek beszédének minél részletesebb elemzésével lehetőség nyílik a tipikus tervezési és önellenőrzései folyamatok mellett az atipikus mintázatok leírására is. 12

S. Tar Éva: Nemek hatása a felpattanó zárhangok zöngekezdési idejére tipikus adatok a 3-4 éves korosztály vonatkozásában ELTE BGGYK Fonetikai és Logopédiai Tanszék A zöngés hangok zöngétlennel való helyettesítése a különböző eredetű beszédhanghibát mutató gyermekek beszédprodukciójának egyik jellemző egyszerűsítési formája. A fonológiai tudás feltérképezésében, vagyis annak eldöntésében meddig fogadható el adott gyermek esetében egy ilyen típusú hibázás, fontos információ a tipikus fejlődésről számot adó normatív adatok figyelembe vétele. A beszédprodukciós vizsgálatok megbízhatósága érdekében a hallgató észlelési tévedéseit kiküszöbölendő egyre inkább előtérbe kerülnek az olyan objektív elemzési eljárások, melyek a létrehozott beszéd akusztikai sajátosságait vizsgálják. A felpattanó zárhangokat érintő zöngésségi kontraszt elsajátítottságának vizsgálatában a zöngekezdési idő (angol elnevezése után a kifejezés rövidítése: VOT) mérése az egyik leggyakrabban alkalmazott eljárás. Jelen előadás egy kiterjedtebb kutatás részeként 3 4 éves gyermekek (n=39) képmegnevezéssel kiváltott beszédének jellemzőit mutatja be a szó eleji b/p és d/t hangok VOT-jének elemezése nyomán, két életkori csoport vonatkozásában, és nemenkénti bontásban. Auszmann Anita: Magánhangzó-minőségek siketek szövegfelolvasásában Eötvös Loránd Tudományegyetem, Alkalmazott nyelvészeti doktori program) A hallás romlása, illetve elvesztése nemcsak a beszédpercepcióra, de a beszédprodukció minőségére is hatással van (Gósy 2005). A siket gyermekek oktatásának egyik kulcsfontosságú része a hallásmaradvány kihasználásával a beszéd megtanítása (Bombolya 2007). Annak ellenére, hogy a siketet is képesek bizonyos mértékben elsajátítani a beszédet, a jellegzetes kiejtési zavarok árulkodnak hallásállapotukról. Magyarországon eddig kevés mérésekkel alátámasztott szakirodalma van a siketek és nagyothallók beszédének. A korábbi, siketekkel végzett vizsgálatok alapján elmondható, hogy a siketek beszédét lassabb artikulációs és beszédtempó jellemzi, mint az ép hallásúakét (Auszmann 2013). A jelen kutatáshoz hasonló, nagyothallókkal végzett kísérlet (Beke 2010) igazolta, hogy nem teljes hallásvesztés esetén is már szignifikáns eltérés van a magánhangzók ejtésében az ép hallású beszélők és nagyothallók között. 13

Hipotéziseink szerint: 1) az ép hallású beszélők magánhangzóinak ejtése pontosabb, mint a siketeké, 2) a siketek magánhangzói hosszabb időtartamban realizálódnak, mint az ép hallású beszélőké, 3) a siketek magánhangzóejtése nagyobb egyéni variabilitást mutat a csoporton belül. Kutatásunkban 4 siket beszélő szövegfelolvasását vizsgáltuk. Kontrollcsoportként 4 nemben, korban és iskolai végzettség tekintetében egyeztetett ép hallású ember beszédét elemeztük. A felvételeken elemeztük a magánhangzók időtartamát és formánsszerkezetét. A felvételek annotálására és az adatok kinyerésére a Praat 5.3.39 szoftvert használtuk, statisztikai elemzést az SPSS 20.0 szoftverrel végeztünk. Az eredmények tükrében elmondhatjuk, hogy a siketek ejtésében nagyok az egyéni eltérések, de a magánhangzóik kisebb térben realizálódnak, mint az ép hallású beszélőké, tehát kevésbé különülnek el az egyes hangzók egymástól. Ugyanakkor nem igazolódott az a hipotézisünk miszerint a siketek magánhangzói hosszabb időtartamban realizálódnak, mint az ép hallású beszélőké. A siketek beszédének akusztikai elemzése segítheti egy olyan módszer kialakítását, amelynek következtében a siketek beszédelsajátítása sikeresebbé válhat. Csorba Gréta, Tóth Ferenc, Nagy L. Attila, Szamosközi Alice, Jóri József, Rovó László, Kiss József Géza: A gyermekkori halláskárosodás etiológiai eredetének hatása a cochleáris implantációt követő hallásfejlődésre SZTE ÁOK Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinika, Szeged Bevezetés: A genetikai eredetű halláskárosodások hátterében leggyakrabban álló GJB2 mutáció prelinguális kezdetű percepciós halláskárosodást eredményez. A cochleáris implantáció, helyettesítve a hibás belső fül működését, a halláskárosodott gyermekek számára elérhetővé teszi a teljes hallásélmény elsajátítását. Módszerek: A klinikai beteganyagba tartozó, 2-4 éves korban cochlearisan implantált, prelingualis kezdetű hallássérült gyermekek között három betegcsoportot alakítottunk ki a halláscsökkenés etiológiai háttere alapján. 14

A GJB2 mutációt hordozó, ismeretlen, illetve egyéb genetikai hátterű csoportokban összehasonlító vizsgálatot végeztünk az intraoperatív mért stapedius reflex küszöb, impedancia telemetria, posztoperatív elektromos hallás- és komfortküszöb, hallás- és beszédtesztek alapján. Eredmények: A GJB2 mutációt hordozó betegek esetében a hallás és beszédfejlődés alakulása hosszú távon feltehetően jobb prognózist mutat a pszichofizikai paramétereknek, hallás- és beszédteszteknek megfelelően. Megbeszélés: Ezen vizsgálatok alapján a halláskárosodás eredete összefüggésben áll a rehabilitáció során beállításra kerülő beszédprocesszor paramétereivel és a kommunikációs készségek elsajátításának folyamatával. Támogatók: TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0052 Dr. Timár Tibor: Savós középfülgyulladás diagnózisa, oka, kezelése műtét nélkül Expat Medical Szakorvosi Rendelő, Budapest A kisgyermekkor egyik leggyakoribb betegsége a krónikus savós középfülgyulladás, mely a beszédértést zavaró, hosszú fennállása esetén a beszédfejlődést is befolyásoló állapot. A dobhártya mögött elhelyezkedő váladék csökkenti a hangvezető rendszer mobilitását, így halláscsökkenéshez vezet. A betegség oka a fülkürt működési zavara, melynek oka véleményem szerint általában nem az orrmandula, hanem az orrmelléküregek, elsősorban a rostasejtek lecsorgó váladékkal járó gyulladása, mely hónapokig, évekig is fennállhat. Ennek megfelelően rendelkezésünkre áll konzervatív terápia, melynek eredménye jobb a műtétinél. 15

Gráczi Tekla Etelka Bajnócziné Szucsák Klára dr. Markó Alexandra A diszfóniaterápia rövid távú hatása nemek közötti eltérések ELTE Fonetikai Tanszék A diszfónia a zöngeképzés zavara. A klinikai fonetikai kutatásokban egyre gyakrabban kap szerepet a patológiás zöngeminőség akusztikai elemzése, valamint a terápiás folyamat hatékonyságának mérése a különböző akusztikai paraméterek változásán keresztül. Korábbi kutatásainkban vizsgáltuk a diszfóniaterápia rövid távú hatását a zönge akusztikai sajátosságaira. Női beszélők felvételein elemeztük a jitter, a shimmer, a harmonicitás-zaj viszony és az átlagos alapfrekvencia alakulását az első négy terápiás ülés előtt és után rögzített felvételek magánhangzóin. Az átlagértékekben egyértelmű javulást figyeltünk meg, mindemellett nagymértékű egyének közötti variabilitást adatoltunk. A jelen vizsgálatban ugyanezeket az akusztikai paramétereket férfi beszélőknek az első négy terápiás ülés előtt és után rögzített felvételein elemezzük. Az adatokat összevetjük a női adatközlői csoport eredményeivel, arra a kérdésre keresve a választ, hogy akusztikai értelemben van-e tendenciaszerű eltérés a diszfóniaterápia rövid távú hatását tekintve a két nem között. Szabó Ottília: Diszkalkulia, számolási kognitív deficit és képi problémareprezentációs terápiája 3. sz. Fővárosi Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottság Kulcsszavak: diszkalkulia, kogníció deficitje, terápiás elvek, reprezentációs szintek, képi problémareprezentáció. A diszkalkulia, a számolási, matematika tanulási zavar, kognitív deficit témakörben számos nemzetközi kutatás folyik. Az egyes országokban a téma részegységeit vizsgálják. A közös nemzetközi tudományos kutatások eredményeként több aspektusból (neurológia, pszichológia, gyógypedagógia) közelíthető meg napjainkra a diszkalkulia, amely agyi sérülés vagy funkciózavar következménye. A neurológiai jellege bázis értékű. Megjelenési formája a pszichés jelenségekre (észlelés, emlékezet, figyelem) vonatkoztatva nem egységes. 16

Altípusaiban elkülönítünk a teljesítményre vonatkoztatva számjegyek olvasási és írási zavart, a térileg reprezentált információ félreértését, a fejben való, vagy az írásbeli műveletvégzés nehezítettségét, a nyelvi képességek eltérő fejlődéséből adódóan a műveletek értelmezésének zavarát, vagy a képszerű emlékezet sérüléséből következően a számok kódolásának, előhívásának zavarát. A diagnosztizált diszkalkulia terápiájának módszer-és eszköztárát elsősorban a gyógypedagógia szolgáltatja (apró lépések, konkréttá tétel, operativitás elvekkel), illetve olyan paradigmák is meghatározzák a folyamatot, amelyek a pedagógia, pszichológia (homogén gátlás kerülésének elve, többes asszociáció, spiralitás elvei) írnak le. A fejlődési diszkalkulia kezelésére alkalmas Dyscalculine Program, a tervezett képesség- és gondolkodásfejlesztés során három reprezentációs szinttel dolgozik. Az enaktív szinttől induló, tárgymanipulációból jut el a két dimenziós ikonikus, vizuális szintig, végül képeződik le szimbolikusan, az absztrakció által. A mennyiségi gondolkodás a matematikai tulajdonságok és relációk ismeretét igényli. A számok legfontosabb szemantikus komponensét, a méretüket és az egymáshoz való viszonyukat nem a nyelvi formájuk, hanem képzetük reprezentálja. A vizuális támogatás a prezentálásban kulcs a folyamat, ugyanakkor ciklusokra kell bontani és így kell a matematikára fordítani a problémákat. A képi kontextus, ahogy a problémát a kapja a gyermek, elősegíti a mentális folyamatokat. A szimultán információfeldolgozás az egyszerre jelenlévő több inger mellett, annak transzferhatásával is elérhető. A matematikai gondolkodás kritikus elemei (számfogalom, matematikai fogalmak stb.) a reprezentációval, a vizualizációval, az analógiával, a struktúrával, és a gondolkodás reverzibilitásával értelmezhetővé válnak. A terápiában, a képi szintű funkcionális gyakorlási helyzetek jellemzően, a folyamatok megértését, a feladatmegoldás szekvenciális modellezését elősegítve a szám- és műveleti fogalmat stabilizálják. 17

Dr. Csobay Ildikó Oculo-Cor Kft. Cél: A ChromaGen színes szűrőrendszer (szemüveg, kontaktlencse) hatékonyságának mérése a diszlexiás páciensek olvasási készségének fejlődésére vonatkozólag. Vizsgált páciensek és módszer:45o pácienst vizsgáltunk meg, és korrigáltunk a ChromaGen módszerrel. A ChromaGen haploszkópikus lencserendszer nyolc speciális szűrőkarakterisztikájú lencséből áll. A vizsgálatokat a ChromaGen protokoll szerint végeztük, a protokollhoz mellékelt, és magyar nyelvre adaptált felmérő teszt segítségével. Eredmények: három vizsgálatot végeztünk: első alkalommal lencse nélkül (1), első alkalommal lencsével (2), négy hónap múlva lencsével (3). Mértük a szóolvasási sebességet (szó/perc, az egy perc alatt hibátlanul elolvasott szavak számát), valamint egy adott szöveg végigolvasásakor ejtett hibák számát. Az első és a második vizsgálati eredmények összehasonlítása alapján az olvasási sebesség signifikánsan nőtt, (p= o,oo1829), az ejtett hibák száma csökkent, de szignifikáns eredményt nem tudtunk kimutatni., ( p= o,214459 ). Az első és a harmadik, valamint a második és a harmadik vizsgálati eredmények összehasonlításakor mindkét esetben és mindkét vizsgálati módszerrel ( olvasási sebesség, ejtett hibaszám) szignifikáns javulást tapasztaltunk: olvasási sebesség növekedésre vonatkozólag, az első és a harmadik vizsgálat eredmények összehasonlításakor p=o,ooooo6., a második és a harmadik vizsgálati eredmények összevetésekor p=o,oo959. Az ejtett hibaszámra vonatkozólag az első és a harmadik vizsgálati eredményeket értékelve p=o,o436o6, a második és a harmadik vizsgálat eredményeinek megfelelően p=o,o18242. Következtetés: A ChromaGen haploszkópikus lencserendszer megfelelő alkalmazásával a diszlexiás páciensek jelentős részénél szignifikáns eredmény érhető el az olvasási készség fejlődése terén. Kulcsszavak: diszlexia, ChromaGen rendszer, szinkronizáció 2. Előadás Gál Judit Házitanítói Szolgálat Alapítvány Cél: A ChromaGen színes szűrőrendszer (szemüveg, kontaktlencse) hatékonyságának mérése a diszlexiás páciensek olvasási készségének fejlődésére vonatkozólag. Pedagógiai tapasztalatok a vizsgálat során illetve a ChromaGen színes szűrőrendszert használók körében. 18